36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Augustine René Meurice
INAKTÍV


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2021. augusztus 12. 15:38 | Link

S z e x i   T a n á r n é n i

Ki az a marha, aki kitalál egy olyan semmirekellő, bullshit tárgyat, mint az önismeret? De most komolyan. A világ tele van a vég nélkül változást sürgető, de haszontalan könyvekkel, amik arról szólnak, hogyan legyél boldogabb, sikeresebb, hogyan felelj meg az elvárásoknak. Fuck them all. Valószínűleg a tárgy neve is valami coaching szarságot fed, ami jól megmondja, hogyan légy önmagad minden nap, mert ugye olyan, hogy rossz kedved van, nincs és nem lehet. Mindig légy pozitív! Valószínűleg a negatív tulajdonságaidat ehhez el kell rejtened és hazudnod kell a külvilágnak, de azért fontos az önismeret, hogy legalább te tudd, mekkora fos alak vagy. Tessék, mindössze ez a tárgy összefoglalva, röviden és tömören. Minek ebből több évfolyamnyi anyag? Nevetséges.
A terem ajtaja csapódik és a szőke tincsek meglebbennek, ahogy a tanárnő elhalad a sorok között sietve. Augustine először meg sem ismeri a sziluettet, csak amikor megfordul, akkor hasít belé a felismerés.
- Merde - önkéntelenül szalad ki száján félhangosan, s bár a körülötte lévők felé pillanatnak, az első sorokban már nem hallani káromkodását. Bár sohasem ül éppenséggel pedánsan, most még annál is lejjebb csúszik a padjában, reménykedve, hogy baromira nem tűnik fel senkinek, leginkább a tanárnak, hogy ő létezik. Hogy ezen az órán létezik. Slamposan, félig szinte asztala alatt várja, hogy megkezdődjön végre az óra és életében először beleolvadjon a környezetébe. Nem elég, hogy lefeküdt a nővel, még ráadásul egy ilyen nevetséges, hülye tárgyat is tanít - persze szőke, mit várt, valami értelmeset...? -, amin neki részt kell vennie. Jó kérdés, melyiküknek lesz kínosabb, ha találkozik a tekintetük, amit a levitás aktívan próbál megakadályozni. Édes Merlin, segíts meg.
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. augusztus 12. 16:26 | Link

Mr. Meurice
Kinézetem


Valljuk be, kevés dolog tud egy nőt ragyogóvá és egész nap boldoggá tenni, szóval a vak is láthatja, hogy ez a nő köszöni szépen, teljesen rendben van, és nem érzi úgy magát, mint, aki éppen dührohamot készül kapni. Sőt mi több, ma reggel két béka előtt is megálltam, hogy átengedjem őket az úton. Ezek szerint eső lesz, még jó, hogy készültem erre az alkalomra is. Talán, igen, már egészen érződik a levegő fülledtségében. Nem baj, egy kis eső sosem rossz, még akkor sem, ha a párától utána begöndörödik a hajam. Vannak ilyen napok is, nem? Teljességgel és totálisan nyugodtan, szinte dalolászva sétálok a folyosón, kezemben a kávémmal. másikon a talárommal, mert valljuk be, nincs kedvem ezt a halálosan komor cuccot hordani, és csak akkor van rajtam, amikor ellenőriznek. Így hát békésen csattogok be az osztály után egy jó fél perccel, talán eggyel is, hogy aztán a cuccaimat lepakoljam, és szokásos mosolyommal felpillantsak rájuk. Aztán... káromkodás. Francia káromkodás.
- Kiváló próbálkozás, de félig francia vagyok, és ott nevelkedtem, szóval ez nem jött be.
Mondjuk nem ismerős a hang, szóval nem tudnám azt mondani, hogy Somogyi Zente gratulálok, megnyertél magadnak egy jó kis büntetést, így hát a fiúról továbbsiklik a tekintetem, és bár ne hallottam volna meg, hiszen ahogy siklok békésen az arcok között, egyszer csak ott van, ő. Hát egy baromira nem vicces. Annyira nem, hogy olyan döbbenten nézek rá, hogy eltelik jó pár másodperc, mire szólni tudok, akkor se biztos, hogy nem egy kicsit magasabb hangszínen, mint, ahogy kellene. Bár valljuk be, az én kissé mély, füstösen dorombolós hangomnál minden csak magasabban van jelen pillanatban. Tegnap is volt pár ilyen pillanat, csak a ciki az, hogy ez vele történt.
- Új diák?
Teszem fel végül a kérdést miközben nyugalmat erőltetek magamra. Ó nem, az nem csak filmes túlzás, amikor hirtelen beugranak az emlékképek. Nekem is azonnal jön egy "ez történt korábban" vetítés, amitől határozottan érzem, hogy elpirulok. Mindazonáltal, ma lapostalpút húztam, szóval komolytalanul alacsony alkatommal állok vele szemben, és elvileg meg készülök büntetni. Mivan? Merlinke kérlek, ébressz fel.
Hozzászólásai ebben a témában

Augustine René Meurice
INAKTÍV


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2021. augusztus 17. 11:50 | Link

S z e x i   T a n á r n é n i

És még mondják, hogy véletlenek nem léteznek, hogyisne! Mi más lehetne mindez, ha nem a sors kegyetlen játéka? S bár megtehetné, hogy hangtalanul, mintha ott sem lenne, beszürkül és kihúzza az óra végéig, nem, neki el kell ejtenie egy megjegyzést anyanyelvén, látványosan el kell rejtőznie, nehogy kiszúrják...
Pedig annyira halkan mondta, annyira besüllyedt a padjába, szinte lehetetlen volt észrevenni...! És akkor Catherine Hope Brightmore tekintete végül megtalálta a fiúét, az arcára kiülő döbbenet pedig valahol azért felkorbácsolja a levitás érdeklődését is. Hát miért is szégyenkezik ő egészen pontosan? Elvégre a nő a tanár, neki kínos, ha kiderül, hogy lefeküdtek, ő maximum flexelhet azzal, hogy megdöntötte az egyik oktatót, ami way too perverz és menő egyszerre. Éppen ezért felegyenesedik, rendesen visszaül székére, hogy kaján mosollyal az arcán fogadja az első kérdést, amit a múlt éjszaka után képes megfogalmazni a nő.
- Olyasmi - megfejthetetlen tekintettel, továbbra is felfelé ívelő ajakszélekkel pillant rá, ám ezúttal lassan előrehajol, az ujjai között tartott tollal játszani kezd. - Új tanár? - felvonja fél szemöldökét, gondolkodás nélkül szemtelenkedik, riposztja pedig elegendő ahhoz, hogy zúgolódás és kuncogás kezdődjön meg a teremben. Óóó, de még mennyire, hogy ki akarja húzni a gyufát, mert mit tesz a nő? Megbünteti? Tekintete végigsiklik a nyári szettbe bújtatott testen, pontosan úgy, mintha ruhadarabról ruhadarabra vetkőztetné épp. Csak mikor végzett tér vissza a barna íriszekhez és továbbra is végtelenül pofátlan módon vigyorodik el. Ebből baj lesz.
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. augusztus 17. 16:32 | Link

Mr. Meurice


Jaaaaj Cath mit csináltál már megint? A fene essen beléd, hogy annyira képtelen vagy felnőtt lenni. Mások is nevelnek gyereket, sőt olyanok is vannak, akik nem a sajátjukat, mint te. Másokat is szájára veszi a falu, mert a férje nyíltan csalja, vagy mert elszeparálódva élnek, vagy az Edictum, hát most mit mondasz erre, egy pletykalap, ami téged is a szájára vett. Gonosz dolgokat mondott? Igen. Van benne igazság? Van. Félsz attól, hogy mi lesz Denis-szel? Igen. De akkor sem kell ostobaságokat csinálni. Nem kellene náladnál fiatalabbakkal lefeküdni, mert tanárként, egy viszonylag állandó jelenlevőkkel teli településen, még a végén kiderül, hogy a diákod. Basztikuli, hát éppen most derült ki.
Hiszen itt nézek szembe vele, miközben agyamban a korholás legkülönfélébb módjai vad táncot járnak a múlt éjjel édes képeivel. Annyira puha a haja, hiába ér hozzá állandóan, nem zsírosodik. A hangja parancsoló volt, de közben izgató, és egy-egy mozdulat oly élesen hasít belém, hogy a mostani tekintetével együtt érezhetően elindít a testemben valamit. A vágyat. Ezt leplezendő, flegmán magam előtt karba fonom kezeimet, és úgy pillantok le rá.
- Olyasmi.
Reflektálok én is, hiszen valóban, az első tanévem végén járok, már, ami a hivatalos itt oktatást jelenti. Ugyan, csak óraadó vagyok és gyakorló tanár, hiszen az én világom az előkészítőben van, mégis, fontosnak tartom a Bagolyköves vonalat is, és munkámra igényes vagyok, tisztelettel viseltetek az iskola szabályai iránt. Már, amikor tudok róla, és nem éppen egy diákkal töltöm az éjszakát.
- A kezdő tanár szerencséje, hogy még nincs kiégve. Rengeteg kiváló büntetőmunka közül kell kiválasztanom a megfelelőt. Óra után ne siessen el.
De, azt kellene, engedni messzire, mert érezhetően mély nyomot hagyott a tegnapi mutatványa, hiszen még mindig nem érezm úgy, hogy leengedhetem a karjaimat. Mint egy duzzogó kislány, aki nem azt a Barbie-t kapta, amit akart. Tekintetemmel az övét keresem, hogy lássam megértette-e, és ha igen, elfordulok tőle. Nagy levegő. Elég edzett vagy te ehhez, kemény vagy, és meg tudod csinálni.
- Folytassuk. A mai napon érzelmeink nevelhetőségéről fogunk szót ejteni, melyet egy teszttel kezdünk. A lapokat kitöltést követőnem cseréljétek ki egymással. Minden második minden elsővel, majd kiértékeljük.
Én pedig csendben reménykedem, hogy a kicsengetés sosem jön el. Vajon, ha valakit már egyszer ez a Lady Storm elővett, akkor ő onnantól mentesül a figyelmétől? Remélem, hogy igen.
Hozzászólásai ebben a témában

Augustine René Meurice
INAKTÍV


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2021. szeptember 21. 19:08 | Link

S z e x i   T a n á r n é n i

Bizonyára a pokolba jut ezért – no nem csak ezért, ez pusztán a számtalan okok egyike lesz. Lefeküdni a tanárával, majd szándékosan kellemetlen helyzetbe hozni, szemtelenkedni, pimasz módon feleselni? Szinte látja maga előtt Keserűt, ahogy újonnan mesél a régi szép időkről, mikor még ő volt fiatal. Megéri? Ha visszagondol a múlt éjszakára, nem tesz fel ilyen bárgyú kérdéseket, hiszen annak ellenére is megismételné, hogy tisztában van vele, a nő az oktatója.
- Alig várom a büntetést… - hanyagul dől hátra, ám mivel a hangsúlyt felvitte a mondat végén, a jelenlévők mind visszafojtott lélegzettel várják annak baljóslatú végét. Csalódniuk kell azonban, hiszen nem egy ’de’ vagy ’viszont’ követi, még csak nem is valamiféle arcpirító sértés. Épp ellenkezőleg. – tanárnő – ahogy ajkai formálják a szót, ahogy hangja játszik a magán- és mássalhangzókkal, az ember hátán végigfut a jeges hideg. Már persze annak, akinek fogalma sincs, mi történt kettejük között. Ami Catherine-t illeti, inkább érezheti a perzselő tüzet, hiszen nem kell a régmúltba nyúlnia, hogy felidéződjön benne Augustine hangja, ahogy vágyainak nyomatékot adva bírta rá egy s másra.
A feladat hallatán mindenki izgatottá válik, ami valószínűleg a tinik teszteléssel kapcsolatos indokolatlan lelkesedését hivatott alátámasztani. Csupán Augustine az, aki le sem veszi tekintetét a szőkéről, hiába fordul el. Jobban szemügyre veszi a fenék kerekségét, a vékony, mégis fognivalót bőven rejtegető combokat, amikor pedig megfordul, hogy a tesztlapokat felmutassa és elkezdje kiosztani, nem feledkezik meg a szinte körzővel rajzolt mellekről sem.
Amikor a nő mellé ér és igyekszik mindenféle figyelemre méltatás nélkül elé helyezni a papírt, Augustine épp akkor mozdul, hogy az asztal fölé görnyedjen és mit ad isten, végigsimít a szabadon maradt bőrfelületen a lábon. Szexuális zaklatás? Az sem kizárt, hogy Cath valahonnan, ki tudja honnan, talán csak gondolatainak hátsó szegletéből hallani vél egy alig érthető „ribanc” kijelentést, de mivel rajta kívül senki nem hallja, ezáltal fel sem kapja rá a fejét, hiheti maga is, hogy csupán képzelete játszadozik vele. Pedig hatalmas tévedés, mert a levitás az.
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. szeptember 29. 21:41 | Link

Mr. Meurice


Régen volt már az, amikor egyetlen szó tökéletesen pontos kiejtésétől az egész világom megremegett, majd összeomlott, miközben egy négyéves gyerek módjára, hangosan és lelkesen kiáltotta volna, hogy "mégegyszer", úgy tűnik, ma mégis ezzel van dolgunk, hiszen szinte érzem, ahogy a bőröm felizzik, miközben a szégyen és a szenvedély vív egymással csatát. Hogyan?! Mégis, hogyan lehettem annyira ostoba, hogy lefeküdtem egy diákkal? Kiskorú? Istenem, ebben az évfolyamban bármi lehet. És, ha az? Akkor mégis mi a francot csinálok majd? Annyira vigyáztam, hogy ne legyen ilyen, és eddig olyan jól is ment. Mi a fene történt tegnap este? Hogyan kerül ez a srác most ide? Ez csak egy lidérces rémálom. Lidérces volna? A testem szerint nem éppen ez a szó illik ide, szerinte ez egy nagyon is szép álom. A vágy ég benne, hogy magam előtt összehúzzam a karjaimat, de valahogy úgy érzem, az nem volna más, csak lebuktatás.
Nem akarok rá gondolni, és ezt nagyon könnyen meg is tudnám tenni, hiszen az aranyszín ládikába elzárhatnám, úgy, hogy akár soha többet ne kerüljön felszínre, mégsem vagyok képes rá, mintha a testem tiltakozna az ellen, hogy feloldozást nyerjen. Ignorálással próbálkozom, még akkor is, ha láthatóan ez annyira se megy, hogy akár csak egyetlen percre is nélkülözni tudjam a figyelmét, és az ezzel járó következményt. De órán vagyunk! Még legalább harminchét és fél percig itt kell lennünk, egy levegőt szívni, ráadásul itt van rajta kívül még húsz ember.
~ Tizenhárom... tizenkettő... tizenegy...~
Az óra bámulása nem segít, mert csak feltűnést kelt, és azt mondják, ha nézzük, csak lassabban telik. Hát a francba is! Ha nem lenne ennyire makacs dolog ez, nem is érdekelne. De makacs dolog, úgy érzem, hogy ez az egész helyzet a fejemre fog nőni, bekebelez, és nem tudok már tenni ellene. Istenem, miért is kell nekem tizennégy évnél idősebbekkel is gyakorlatoznom? Hát nem volt elég az óvoda és az előkészítő? Ott nem fenyeget a veszély, amiről eddig nem is tudtam. És milyen jó volt a tudatlanság.
- Mi a... ?
Majdnem sikítva ugrok arrébb, de még idejében moderálom magam, vagyis, majdnem idejében. Felpillantva végignézek az osztályon, de mindenki a teszttel tölti az idejét, így megengedek magamnak annyit, hogy egy erősebb fejrázással és szemkigúvasztással jelezzem, hogy ezt ne. Nagyon ne. Ellépve tőle, szinte visszamenekülök az asztalhoz, hogy arra támaszkodjak. El fogok ájulni. Nem hiszem el, hogy ez tényleg velem történik.
Hozzászólásai ebben a témában

Augustine René Meurice
INAKTÍV


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2021. november 1. 20:47 | Link

S z e x i   T a n á r n é n i

A tűzzel játszik, amikor Catherine-nel incselkedik, elvégre nem szimplán büntetőmunkára ítéltetett, hanem egyenesen kihívta maga ellen a sorsot. Jó kérdés persze az, hogy melyikük számára lenne szerencsétlenebb, ha húzogatnák egymás bajszát? Netán Cath járna rosszabbul azzal, hogy kirúgatná Au-t egy ponton? Vagy a nő ütné meg a bokáját azzal, hogy a fiú egyszerűen csak elárulja, szexuális viszony volt közöttük, még ha csak egyetlen éjszakára is? Nehéz döntés, ebből kifolyólag egyikük sem kíván a szükségesnél idegesítőbbé válni – csak Augustine. Ő túlságosan élvezi a helyzeti előnyét, hogy szegény diákként megtévesztették és leteperték, mert bizony gondolkodás nélkül írná le így a szituációt, ha a helyzet megkívánná.
Most azonban nyoma sincs ilyen drasztikus következményeknek, csupán a nő igyekezetének, hogy elfeledtesse az óra elején történt incidenst, amire a diákok természetesen felfigyeltek. Minden olyan balhé, melynek részét képezi a francia, igen nagy érdeklődésnek örvend, s a tény, hogy már a tanév első óráján, az első találkozáskor összetűzésbe keveredik a csinos tanerővel, bizony igen sok szóbeszédre adhat okot. Ha lélegzetvisszafojtva nem is figyelik minden rezzenésüket, vannak, akik néha még oda-odasandítanak a levitásra, figyelvén a reakcióit. Kár, hogy semmit sem tudhatnak meg belőle, ugyanis teljesen közönyös arccal hallgatja az instrukciókat, csupán akkor felejt el teljes csendben lenni, amikor elhalad mellette Cath. Ez a tökéletes időpont arra, hogy keze véletlenül simítson végig a szoknya alól incselkedő lábon, s még egy alig hallható, valóban képzelődésnek ható pejoratív jelzőt is szabadjára engedjen. A nő sem lehet biztos abban, hogy valóban megtörténik-e, ám rezzenése elárulja, hogy amennyiben a szavakat nem is hallotta meg, az érintésre reagál.
Augustine ártatlanul pillant fel, azonban óvatos mosolyra húzódnak ajkai, ahogy a tanerő figyelmeztetően jelzi: ne merészelje még egyszer ezt megtenni. Ő persze flegmán vállat von, felírja a nevét a papírra és úgy tesz, mint akit lefoglal a teszt. Ez persze nincs így. Firkálgatja a betűket, rajzolgat – semmi obszcénre nem kell gondolni, csupán néhány olyan tárgyat, dekorelemet, amit a minap látott, mikor idejét Cath-tel mulatta -, a kérdéseket viszont esze ágában sincs elolvasni. Mikor már mások is mozgolódni kezdenek, egyszerűen hátradől és leteszi a tollát, mint aki végzett. Tulajdonképpen így is van. Amint felszólítják őket, hogy cseréljenek, kajánul, kárörvendőn adja át feladatlapját, hogy elvegye a másikét és hátradőlve figyel. Ha felszólítják a szerencsétlent, mit fog tudni mondani? Egyre izgalmasabb ez az óra.
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. november 22. 18:48 | Link

Mr. Meurice


Basszus. Basszus. Basszus. Érzem, ahogy a szívem kétszázzal ver, hogy egyszerűen nem kapok levegőt, fulladok, és ki akarok szabadulni innen. Csak ki innen, csak el innen, bármit, csak ne legyek itt, csak ne kelljen most itt lennem. De hát én vagyok a tanár. Miért is vállaltam el? Miért is nem maradtam én az előkészítőnél? Hiszen ott már minden apukát ismerek, meg ismerik Denist, szóval ránéznek, és tudják, hogy a férjem, és én védve vagyok attól, hogy esetleg egy görbe este végén nem megfelelő ágyba zuhanjak. Mert ennek kellene lennie. Mármint, ojj.
Az van, hogy van bennem egy egészséges gát, és bőven elég nekem a tény, hogy ott van Denis és ott van Bernárd. Az egyik a férjem, szeretem, de pont ideálisan nyitott a házasságunk, amiről évek óta azt hittük, hogy nincs is meg, de aztán kiderült, hogy megvan, de mégsem tettünk semmit, szóval lényegében házasok vagyunk, az Edictum szerint mártír vagyok ő meg meleg, és ez így teljesen jó is, mármint, jó, hát nem biztos, hogy ő annyira örül, de tekintve, hogy Denisről van szó, egy paradicsom is jobban felháborodna a feltételezésen, hogy őt vagy zöldségként vagy gyümölcsként kívánják számon tartani. A paradicsom az das, se nem ez, se nem az. Mi a franc? Miért jött ki belőlem a rejtett biológus és mikor kezdtem Denist egy paradicsomhoz hasonlítani? Mi?
Jó, nincs semmi baj, hiszen szorgalmasan dolgozik, csak egy kicsit meglepődtünk, de nem lesz itt semmi, de semmi baj. Miért is lenne? Hiszen, csak egy kis félreértés volt, na és ha szexeltünk egy picikét? Hát jobb családban is megesik. Jaj basszus, most én is belekerültem abba a csapatba, akik a diákjaikkal szexelnek, hát komolyan mondom, nem elég nekem, hogy az állítólag meleg férjemet paradicsomokhoz hasonlítgatom, most még ez is?
Nincs baj, nem történt semmi. Egy kicsit túlreagáltam, kicsit meleg van ebben a teremben, nem? Biztos, hogy kissé kábább voltam, és máshogy hatott, mint, ahogy hatnia kellett volna. Csak ennyi, semmi több. Csak ennyi. Nem. Sosem csak ennyi. Mint, hogy most sem, amikor a lapok kicserélődnek, az első három válasz gyönyörűen lezajlik, majd jön a negyedik, ahol addigra már egy ájulás szélén billegő gyerek néz rám vörös fejjel. ÉS HA LEÍRTA?! Apám mindig azt mondta, hogy csak olyan dolgokat csinálj, amiket fel is mersz vállalni, mondjuk ugyanez az ember ellentmondást nem tűrően kívánt egy vele egykorú férfihoz hozzáadni is. Utóbb ugyan azt mondta, hogy csak azért, hogy Denis lépjen, de mivel Denis az mondta, hogy mindegy, hogy melyikünket vesz el… óóó már emlékszem, ezért még meg se kapta a magáét. Na de csak szépen sorban, előbb ez a hülyegyerek, aztán majd az. És ha ilyen lendületben leszek, lehet, hogy még otthon is szétcsapok.
De most erre nem érek rá, gyorsan két ugrással ott termek a szerencsétlen fiú mellett, eléve tőle a lapot, és végigpillantva rajta mélyen beszívva a levegőt, fujtatok egyet.  
- Ma előbb fejezzük be az órát, ugyanis Mr. Meurice szeretné inkább a következő óráig a büntetését ledolgozni. Szedelőzködjetek.
Nem mozdulok, mert ha arrébb megyek, még a végén kioson a teremből, de nem, óóó nem, ezt most itt rövidre zárjuk nagyon gyorsan.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély