36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. április 24. 11:09 | Link

Rajzszakkör
Művészetek - Elfeledett Varázslatok Tana terem
Én mit keresek, amúgy itt?


Utoljára akkor járt a kastélyfalai között, mikor még itt tanult. Annyira távolinak érzi ezt, hogy amint átlépi a kaput, szinte érzi, hogy ráncai összeugranak és a dereka is beszúr egy pillanatra, hogy érzékeltesse, vén tojó ő már. Vivi a megbeszéltek szerint tökéletes fogadó bizottságként várt rá, hogy elnavigálja az Északi szárnyban található művészetek - elfeledett varázslatok tana tanteremfelé, ahol mától kezdve, kéthetente tarthat szakkört.
Fél? Nem kifejezés. Nem véletlen az előkészítőben keresett munkát, az idejárók többsége neki már túlkorosnak számít, mármint a nevelés terén természetesen.
Izgul is, mert őszintén szólva fogalma sincsen mit is kéne csinálniuk. A szakkörre jelentkezőknek aligha lesz elég, a házikó, napocska és szívecske kombináció, ide már minden okosságra szüksége lesz, amit az évek során összekapart.
A megadott időpont előtt tíz perccel érkezik. Rendszerint elő szokott készülni és az előkészítőseinek mindig tesz ki valami apróságot, de valamiért úgy érzi az ide most édes kevés lenne. Így hát a fenn maradó időben a neveket igyekszik memorizálni, miközben a táblára felpingálja a sajátját.
– Hát ez vicces lesz – sóhajt egy nagyobbat, majd a tanári asztalhoz lépdel, hogy elővegyen néhány régebbi jegyzetet. Elhozta őket annak reményében, hogy majd belekukkant, ha hatalmas űrt talál a fejében. De igazából ő arra gondolt, hogy itt inkább lenne kötetlenség és közös ötletelés arról, hogy mit is szeretnének elérni. Legalábbis az első találkozás alkalmával.. A többi meg majd kiderül, még abban sem biztos igazán, hogy lesz következő alkalom.

Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. április 26. 19:51 | Link

S Z I K I - S Z A K I  S Z A K K Ö R
jöttem, hogy maradjak | Pikásszó vok

Balról csúszok, jobbról csúszok, risza-risza, majd kezek a magasba. Ujjaim között erősen markolom a füzetet, ami csak és kizárólag tényleg a vázlataimat és a művészetis cuccaimat hordozza magában. Igen, meglepő, tudom. Van külön füzetem valamire, de hát ez így van rendjén, mert egy Rúnatan jegyzet közepén furán nézne ki a Kolosszeum skicce, nemde? Mielőtt még valaki hüledezni kezdene, no para haver, a művészetis füzet mindig nálam van, amivel nincs baj. Viszonylag. Csak valamikor sokkal több minden kerül ebbe a füzetbe, mint amibe a tantárgyakat vezetem. Mindegy, erről senki nem tud, úgyhogy lépjünk tovább. Ringó csípővel toporgok kicsit még a terem előtt, mert a fejemben szóló dal megköveteli, majd kopogok, és igazából választ sem várva toppanok be.
- Csóóóóóóókolom - nem mondom, hogy hangos vagyok, de azért de. Kékjeim járnak körbe a termen, ami üres, vigyorom lankad kicsit, amikor megpillantom a nőt az asztalnál. - Csak ketten leszünk a tanárnővel? Elég meghitt - rebben meg szemöldököm szemtelen vigyorral, majd dobom le valahova a füzetem és lépkedek a nő elé. - Mórocz Móric személyesen - nyújtom felé jobb kezemet örömködve, mert az izgalom dolgozik bennem ezerrel. Úgy csaptam le a szakkör lehetőségére, mint karvaly madár a pocokra. Brutál királyság, hogy szerveztek ilyet, komolyan szanaszét adom, és legalább még egy dolog, amivel lefoglalhatom az agyamat. A terv az, hogy nagyon, de nagyon lefáradok, és így fogok tudni aludni éjszakánként. Egyelőre felsültem, de bizakodó vagyok. A kézrázás után fordulok el Zorkától és nézek körbe a termen. - Hányan leszünk Zorka néni? - pislogok vissza a nőre.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Borbély A. Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 253
Írta: 2021. április 29. 23:53 | Link

Rajz szakkör
Mona Lisa Smile (2003)



Régen vártam már bármit ebben az életben, mint ezt a szakkört. Amikor meghirdették nem is volt kérdés, hogy azonnal felvésem a nevemet két másik alá. Persze ez az izgatottság egy rohadt nagy adag szorongást is magával hozott, és ez pedig mindig együtt járt a rémálmokkal. Szóval amikor felkeltem minimum úgy néztem ki, mint akinek behúztak az előző este. Elkészítettem hát a szokásos nyugtató teámat, megspékelve a készletem maradékával, és azzal a hatalmas bögrével együtt közelítettem meg az tantermet, ami meg volt adva. Hajamat két ecsettel fogtam össze, hogy ha esetleg már ma alkotnánk, akkor legyen nálam valami eszköz.
- 'napot! - vetődtem be az első bakra, és lazán elhelyezkedve rajta hörpintettem a csodaszerembe. Így persze nem volt olyan erős a hatása, mintha szívtam volna, de lassan javította a kedélyállapotomat. Fáradtan néztem a már bent lévőkre, amikor rájöttem, hogy valószínűleg egyiknek sincs gőze se arról, hogy ki vagyok. Leraktam a kék bödögém, és feléjük fordultam. - Borbély Leila. Levita.. öhmm.. ötödév - soroltam az adatokat, mintha csak egy kibaszott névtelen alkoholisták gyűlésén lennék. Innen is jött az ötlet, hogy esetleg oldjam a jeget egy kis viccelődéssel. - Már öt hete nem gyújtottam rá. Csak viccelek - legyintettem, és itt mindenki képzeletére rábíztam, hogy innen hova viszik tovább a szálat. - Leginkább festek. Akrillal vagy temperával. Inkább vagyok olyan Van Gogh stílusú, mint Rembrandt - magyaráztam az alapokat, aztán visszafordultam inkább a teámhoz. Borzasztóan szar voltam a small talk-okban.
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. május 3. 21:33 | Link

Rajzoljunk
outfit|mit keresek én itt?


Az elhatározás lassan érett meg benne, mert eleinte nem volt egészen biztos abban, hogy odavaló és kell ez neki. De aztán rábeszélte magát, hogy baja nem lehet, csak fejlődhet és hogy legalább lesz valami rendszeres elfoglaltság az életében. Mert mióta nem jár se táncolni, se zongoraórákra, valahogy hiányzik az egész. Hogy járjon olyan emberek társaságába, akik ugyanolyan érdeklődési körrel rendelkeznek, mint ő. Vagy hát mégsem egészen, mert ő azért közel sem veszi ám olyan komolyan ezt az egészet, inkább csak szórakozni jár majd, hogy legalább legyen az elemi mellett valami, ami kimozdítja kicsit az Eridonból. Mert be kell látnia, hogy lassan felnő és a régi izgő-mozgó állandóan mindent csináló lányból punnyadó és unalmas alak lesz. Azt meg nem akarja, egy percre sem, mert nem szereti az unalmas és punnyadó embereket. Úgy van vele, hogyha ezen az éven túl van, akkor a mestertanonci évei alatt megpróbál újra felpörögni, és kicsit visszatérni a tánchoz. Mert azért hiányzik neki, de még mindig nem bánja, hogy nem fogadta el azt az ajánlatot Németországban. Annyira azért nem, hogy bánja is a dolgot. Nem érzi úgy, hogy eltolta volna az életét, vagy, hogy elvesztette volna a nagy esélyt.
Vázlatfüzettel, papírokkal és mindenféle rajzhoz szükséges eszközökkel nyit be a terembe. Először csak bekukucskál, majd mikor látja, hogy jó helyen van be is lép. Köszön mindenkinek, még cukin integet is, mintha szóban nem lenne elég. – Vizsnyiczky Heléna Sára – teszi még hozzá, hogyha esetleg ki szeretnék pipálni a nevét, vagy ilyesmi, akkor megtehesse Zorka. Ezután helyetfoglal, valahol, ahol elég messze lehet a másik két delikvenstől. Nem akar ő mufurc lenni meg távolságtartó, de egyelőre jó lesz ez így.
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. május 25. 00:20 | Link

A szakkör
egy próbát megér


Sosem szokásom az órákon kívül csoportosan dolgozni, azonban tagadhatatlan, hogy amint elolvastam a kiírást, elfogott valami istentelen kíváncsiság. Nem amiatt, hogy mit alkothatunk, hanem inkább, hogy kik. Cole óta nemigen ragadtam rá senki vonásaira, vonalaira, talán mintha csalódott is lennék valahol, hogy vagy én vagyok vak, vagy akit látok, azok mind középszerűek. Nem tudhatom, amíg nem látok mindenkit. Erre azonban várhatok, várhattam, talán eddig? Ki tudja. Ezzel a gondolattal firkantottam fel a nevem és mentem tovább a dolgomra.
Majdnem mégis kiment a fejemből, ha nem pillantok a felfirkált szövegre a naptárban, hisz muszáj, ha nagyon kikapcsolnék és gondolataim olyan messzire vinnének, hogy nemigen találnék vissza segítség nélkül. Így talán kapkodva dobálok be valamiféle alapfelszerelésnek használható dolgokat, szokványos vázlatfüzetem kerül mellé és az órámra tekintve indul vissza a kastély felé. Út közben ejtek meg pár percet a kávévásárlás oltárán, mire odaérek, már csak a papírpohár emlékszik rá, íze még bőven ajkaimon ücsörög, amikor a bejárati csarnokot elhagyva lépkedem a terem felé. Jártam már ott, azonban nem vagyok térkép, hogy meg is jegyezzem pontosan így biztos már az, hogy a késő ember az én leszek. Annyi bajom legyen, biztos nem fogok lemaradni sokról, maximum nevekről, ahogy első momentumként legalább bemutatkozunk egymásnak és miegymás. Ki mit hozott, ki mit visz, kötelező körök, minden csoportos dologban megesett valamely formában. Körbepillantok, jó helyen járok-e, majd végül tényleg, amint megpillantom az ajtót is, amely hirdeti, mennyire is ez a kilincs kell most nekem. Egy gyors mozdulattal rendezem a vonásaim, kócos tincseim és már be is nyitok.
- Elnézést, késik az órám – amit nem is hordok, de senkit sem érdekel. Mosolyogva, szellemesen jegyzem meg, mert hát, vegyes a felhozatal. Ahogy körbepillantok, meglátom kik ülnek ott, majd végül arra, aki összehozott minket. Biccentek egyet, gyorsan helyet foglalok a legszélén és lepakolva a cuccaim, nézek feléjük.
- Alexander Burton, sokadév. Alkotni jöttem, majd kiderül, mi sikerül belőle – optimista vagy nem? Mindegy, egyszerűen csak hátradőlök, mert itt nem én irányítok.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély