A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

Tudom, hogy minden diák egy beadandónak örül a legjobban még így az év elején. Ki is használtam az alkalmat a második és negyedik évfolyamon, nehogy még az elején ellustuljanak. Behalok mennyire jó fej vagyok. Kellemesen teljesíthető határidő mellé társítottam a témák kézenfekvőségét, így mindkét évfolyam megmutathatta a tudását, amit elődömnél szerzett. Maradjunk annyiban, hogy egyáltalán nem lettem lenyűgözve. Vagy én várok sokat, vagy a kölykök veszik semmibe a tárgyat. Csak a második opció állhat fenn, így szkeptikusan javítottam ki a legtöbb beadandót mindkét évfolyamon. Meglepő, de találtam egy-kettőt, amire még én is bólintottam egy aprót, hogy nem semmi, de egyebekben a legtöbbet ketté téptem volna, hogy ez brutálisan szar. Nem csinálhatok ilyet. Tudom. Sárközi megkért, hogy legalább az első hónapban legyek normális, utána nem érdekli mit csinálok. Egyelőre tartom magam. Az asztalnál ülve várom, hogy a negyedikesek kivonszolják magukat, majd a helyükre vágódjanak be a másodikosok. Fel sem pillantva olvasom az olaszul írt beadandót, itt-ott annyira ráncolom a szemöldököm, hogy attól félek elszakad basszameg. Fáradtan sóhajtva érek a végére, hátradőlök és meg sem lepődöm azon, hogy a szőke tincsek néznek velem farkasszemet az egyik padról. Vonásaim kisimulnak, mindössze arcomra kerülő gonoszkás vigyor miatt ráncolódik a bőr ajkaim körül. Remek szünetnek nézünk elébe. Az éppen belépő lányra pillantok.
- Küldd be a színes tincses fenegyereket, ti meg várjatok a terem előtt - pillanatnyi szünet. - Kösz - teszem még hozzá elgondolkodva. Megy ez, ha nagyon megerőltetem magam. Visszadőlök, ujjaim dobolnak halkan a fa asztal lapján, miközben lehunyom szemeimet, hogy megvárjam, amíg a vattacukor fejű srác betalál, és kezdődhet - megkockáztatom még ilyen hamar is - tanári karrierem legszebb napja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829313#post829313][b]Denis A. Brightmore - 2021.04.09. 20:02[/b][/url]

Tudom, hogy minden diák egy beadandónak örül a legjobban még így az év elején. Ki is használtam az alkalmat a második és negyedik évfolyamon, nehogy még az elején ellustuljanak. Behalok mennyire jó fej vagyok. Kellemesen teljesíthető határidő mellé társítottam a témák kézenfekvőségét, így mindkét évfolyam megmutathatta a tudását, amit elődömnél szerzett. Maradjunk annyiban, hogy egyáltalán nem lettem lenyűgözve. Vagy én várok sokat, vagy a kölykök veszik semmibe a tárgyat. Csak a második opció állhat fenn, így szkeptikusan javítottam ki a legtöbb beadandót mindkét évfolyamon. Meglepő, de találtam egy-kettőt, amire még én is bólintottam egy aprót, hogy nem semmi, de egyebekben a legtöbbet ketté téptem volna, hogy ez brutálisan szar. Nem csinálhatok ilyet. Tudom. Sárközi megkért, hogy legalább az első hónapban legyek normális, utána nem érdekli mit csinálok. Egyelőre tartom magam. Az asztalnál ülve várom, hogy a negyedikesek kivonszolják magukat, majd a helyükre vágódjanak be a másodikosok. Fel sem pillantva olvasom az olaszul írt beadandót, itt-ott annyira ráncolom a szemöldököm, hogy attól félek elszakad basszameg. Fáradtan sóhajtva érek a végére, hátradőlök és meg sem lepődöm azon, hogy a szőke tincsek néznek velem farkasszemet az egyik padról. Vonásaim kisimulnak, mindössze arcomra kerülő gonoszkás vigyor miatt ráncolódik a bőr ajkaim körül. Remek szünetnek nézünk elébe. Az éppen belépő lányra pillantok.
- Küldd be a színes tincses fenegyereket, ti meg várjatok a terem előtt - pillanatnyi szünet. - Kösz - teszem még hozzá elgondolkodva. Megy ez, ha nagyon megerőltetem magam. Visszadőlök, ujjaim dobolnak halkan a fa asztal lapján, miközben lehunyom szemeimet, hogy megvárjam, amíg a vattacukor fejű srác betalál, és kezdődhet - megkockáztatom még ilyen hamar is - tanári karrierem legszebb napja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829317#post829317][b]Theodore B. Marchetti - 2021.04.09. 20:52[/b][/url]

Az csak április tréfa - de ezt nem mondhatja egész évben, még igazából egész hónapban sem. Nem? Erről ugyan nem szólt neki senki, a dátum mégis közel esett a neki szánt naphoz. Szóval, miután órákat kutatott és akkor sem talált semmit, amivel kitölthetné igencsak vérszegény beadandóját, a bevezetésnek elmenő, foguk rá, egynek elmenne szöveget cserélte le. Olasza ismét pörög, a szavak csak jöttek, nem mondhatja senki, írt bele ő jót is, csak éppen nem olyan környezetbe, ahogy illene. Valamiért úgy hitte, ha receptek sorait, nem épp tetszését fejezi ki, anyanyelvén, legfeljebb arra kérik, hogy magyarázza már el, mi a francot jelent, mert hát, nem az a nyelv ez, amit mindenki beszél erre. Bele se gondolt, hogy k azt könnyedén lehet azonosítani, ne adj isten, még érti is! Hát ki a francot érdekelt, rettentő jól szórakozott.
A mai napig, mert valaki random lép oda hozzá, hogy neki be kell mennie. Éppen megáll magyarázás közben, eltátott szájjal fordul és finom "he?" kifejezéssel érdeklődik, jól hall-e. Rajta van a kellék, amitől megért mindent, de attól még szereti eljátszani a hülyét vagy éppen azt, hogy alkalmi süket, akár csa annyit, hogy ez neki magas. Az üzenet mégis egyszerű, tiszta, még az olyanoknak is, mint jó. Felszedi földről a táskáját, amelyet már igencsak lecserélne egy, arra érzékeny egyén, de neki pont így jó: kicsit rongyos, annál jobban firkált, csörög, mint az oldalán a lánc, mert erre meg nyitófüleket fűzött. Kreatív a gyerek, ha akar, csak ezek szerint nem ahhoz, amihez kellene. A száját húzza el, ahogy ellépnek az ajtóból, neki meg szabad útja van befelé. Csoszog kicsit, körbenéz, ki és merre, majd végül az asztalig sétál és már-már angyali mosollyal pillant a katedrán ücsörgő alakra. Fájni fog? Nem biztos, most még bizakodó? Fenét, tudatlan. Azt vágja, hogy nem átlagos a fazon, sőt mi több, üde színfolt az ő világában, meg azt is, hogy nem épp kellemes jellem társul hozzá. Vagyis ezt lehetne összefoglalni abból, amiket hallani, csak éppen, nem épp ilyen kellemes szavakkal.
- Szép napot! - mert hát, mi ne lehetne ennél szebb? Nem feszeng, ujjával piszkál egy lelógó bizbaszt és rágón kérődzik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829327#post829327][b]Denis A. Brightmore - 2021.04.09. 21:51[/b][/url]

Nem tudom mit gondoltam, amikor fejemet adtam arra, hogy tanítani fogok. Szó, ami szó, nem önszántamból vagyok itt, mindössze közölte a rezervátum, hogyha a csapatot huzamosabb ideig kívánom vinni, akkor kell hozzá végzettség, én pedig úgy repültem rá a pedagógiára, mint annak a rendje. Igen ám, csak arról nem esett szó akkor még, hogy gyakorlat is kell a bánat seggemnek ahhoz, hogy megkaphassam azt a kibaszott diplomát. Alsó ajkamat húzom fel, halkan ciccenek, de érzem, hogy itt maradó vendégem nem kelt fel. Nincs is jobb, mint egy kellemes, délutáni szundikálás, remélem ki is élvezi, amíg tart.
Nem nyitom ki szememet, ahogy a vattacukor belép a terembe, az ajtó hangos csattanással csukódik be mögötte anélkül, hogy megmozdulnék vagy megszólalnék, hálásak lehetünk a levegőnek. Ha erre nem kelt fel a negyedikesek egyik kincse, akkor semmire, és ha felém néz, széles mosollyal biccentem félre fejemet. - Jó reggelt! Jót aludtál, Reiner? - ha már belemotyorgott az óra közepébe, miközben éppen tartottam azt, az a minimum, hogy ilyen kedvesen keltem fel. Kékjeimet vezetem a csörgőre, aki toporog az asztal mellett egy ideje, majd könyökölök az asztalomra, támasztom tenyerembe arcomat, míg szabad kezemmel tolom a beadandót elé.
- Kicsit beszélgessünk az esszédről - már-már kedvesen csendül fel hangom, ahogy a srác arcát fürkészem mosolyogva. - Értékelném, ha módomban állna, hogy valaki ennyire nemzetközi, de sajnos nem tehetem. Elmondanád, mit írtál le? - tolom az asztal szélére az egészet úgy, ahogy van, miközben türelmesen várom, hogy iskolánk vattacukra odalépjen és elmondja nekem szóról szóra mégis mit írt a beadandóba. Tekintetem csupán egyetlen pillanatra villannak Kendére. - Ha szépeket álmodtál, maradhatsz is velünk. Ha nem, akkor is - pillantok vissza vattacukorra azonnal, hogy kérdőn emelkedjen meg szemöldököm, miközben hátradőlök és várok. Még mindig várok. Vajon meddig kell várni, hogy valami történjen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829329#post829329][b]Theodore B. Marchetti - 2021.04.09. 22:16[/b][/url]

Becsapódik az ajtó. Minden Zs és egyéb ábécé betűt rejtő horrorfilm így kezdődik. A feketék ilyenkor már menekülnek, míg a fehér ember abban a házban alapít családot, hogy jól lemészárolják. Esetünkben Teddy pontosan marad, nem sikít fel és rohan ki, ahogy lehetne egy normális reakció – már a tanár tekintetét elnézve, itt semmi jóra nem számíthat. Mégis, kénytelen a saját ajkába harapni, mintha zavarban lévő lányka lenne, de csak, hogy nevetését fojtsa vissza, de úgy nagyot. Még nyel is hozzá, elengedi ajkát és akkor vár. Hoh, hát itt van valaki! Kíváncsian fordul a másik delikvens felé, aki úgy tűnik, az igazak álmát aludta az órán. Na tessék, a két véglet; az egyiknek jó alvókája van, a másik képtelen nyugton maradni, a változatosság gyönyörködtet alapon egy mániákus ezt értékelné. Egyensúly, vagy mi a fene. Rávigyorog arra a tagra, aki nemsokára a csipát fogja kidörgölni a szemeiből, majd vissza előre, immáron komoly arccal. Már amennyire tud ilyesmit. Meddig kell még várnia? Ha megint elkésik óráról, akkor kénytelen lesz valami büntetőmunkát csinálni, vagyis erre emlékszik. De az tavaly volt, azóta elévült, bizonyára, idén újrakezdheti.
- Ó, az esszé – somfordál közelebb és tekint a lapra, pontosan jól tudja, hogy mit írt oda. A tizenhatodik sorba, például a tökéletes lágytojás főzési idejét, alatta párral pedig, hogy a sárkányok királylányokat rabolnak el. Valahol lentebb pedig, valami raviolirecept kér sora. De van benne lényeg is. Mégis, pislog nagyokat.
- Ez a vázlat, dio Mio – kezd bólogatni, kartávba lép – neki az, mert a pofonért nem megy közelebb – és mutogatni kezd. – Ide hogy milyen a szárnya, ide meg hogy mit eszik. Itt leettem – mutat egy sötét foltra, majd csusszan lejjebb az ujja. – De írtam a sárkányról, valahol van, amit érteni is – azzal túr bele a táskába, hát valamiért jobb, ha most előadja, hogy neki ez csak egy ballépés? Lehet. Nem bánja, még ha hülye ötlet is, hát most olvassa fel? Kihúz valami elkezdett esszét, tök másra, aztán visszapillant a lapra. „Ezt elszúrtam” vigyorral pillog felé.
- Újraírom, ha kell! – vagy engedjük el, az az egyszerűbb. Foglalkozhat többet addig is a frissen ébredővel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829382#post829382][b]Reiner Kende - 2021.04.10. 18:45[/b][/url]

Cipője túrja a sarat, ahogy megállás nélkül csúszik lefele a lejtő oldalán. A kezdeti ijedtség már sehol sincs, elvégre így is tiszta retek mindenhol akkor már nem totálisan mindegy? Röhögve pillant le a patakra, ami nem messze tőle húzódik, de hiába indul el felé, nem éri el. Pedig érzi a vizet. Szemöldöke szalad ráncba, arcára kiül az őszinte értetlenség, mégis, hogy a bánatba lehet a forrás egyre csak messzebb és messzebb tőle? Bőrszíjra futtatott köve sem lóg a nyakában. Hiába fordul hátra, a kúria ugyanolyan távolból sejlik fel a faágak között. Nem mozdul semerre, mintha a birtok határa nem engedné Kendét továbblépni. A következő pillanatban már otthon van és a könyvtárban olvas. Sosem tett ilyet. Ha átlépte a küszöbét, maximum azért tette, mert Kitti ott tuti nem kereste, amikor bújócskáztak. Mégis belép és nyúlna az egyik kötetért, amikor mögötte az ajtó csattan. Ó, a tetves életbe! A padra fektetett lap arcához tapad egy pillanatig, olyan gyorsan kapja fel a fejét. A nyaka is belerándul. A kő! Érzi, hogy a helyén van. Elnyílt ajkakkal, bambán néz fel a csávóra. Ki ez? Egy pillanat, kettő: Bakker. Sárkánytan. Fájdalmasan nyög fel a gondolatra, de éppúgy megfelel az válasznak is a kérdésre. Megköszörüli a torkát, tenyerével arcát dörzsöli, hatalmasat szusszan és pakolni kezd. Az esszéjéről? Felpillant és megkönnyebbülten sóhajt, hogy ez nem neki szólt, hanem a… az akárkinek. Tehát minden cuccát, amit meg sem érintett ahogy van söpri a hátizsákba. Elnyom egy utólagos ásítást, nem sieti el, hogy felkeljen. Ahogy megtörténik fékezhet is be. Tanár bá’ annyira megkedvelhette, hogy nem is akarja, hogy elskerázzon. Frankó. A padsorok közt ácsorog, maga mellé engedett karokkal, fél vállán lógó táskával és próbálja az agyát működésre bírni, ahogy hol egyikre, hol másikra pislog. Micsoda arcok. Nem mozdul el, csak megköszörüli a torkát, ami visszhangot ver a teremben. - Bocs - emeli meg egyik kezét. Amennyit ért a beszélgetésből nem is tudja, miért nem tol rá az esszére egy fordító rúnát a tanár. Vagy bűbájt. Kizárt, hogy most megszólaljon és azzal kicsesszen az alsóbb évessel, mert mérget venne rá, hogy a szavak olyan feleslegesek azon a lapon, mint a csokiüst. - Gondolom, nem korrepetálónak tart itt - halkan szólal meg. Segítene ő a srácnak, ha tudna, de spoiler: nem tud. Örül, hogy a tavalyi anyagot vágja. Tökmindegy, türelemmel vár a sorára, aztán majd lesz valami. Nyilván nem sütit fognak osztogatni ők hárman.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829423#post829423][b]Denis A. Brightmore - 2021.04.11. 10:49[/b][/url]

Beszéltek valami szabályzatról, amit be kéne tartani, mint tanárnak, de szerinted mennyire emlékszem rá? Különben is, én ezzel úgy vagyok, hogy amíg ők túlélik, én pedig megtartom tőlük az ép elmémet - viszonylag - addig mindkét oldal teljesen jól járt. Nézőpont kérdése, azért ezt nem fogom előadni Payne-nek, de mondjuk Sárközinek lehet kicsapom majd, hogy pár pohárka whisky mellett beszélgessünk erről már. Öreg haverom, komolyan kezd hiányozni. Ezt persze soha a kurva életbe nem vallanám be neki, mert akkor halálomig - vagy az övéig - ezt hallgathatnám.
Lustán emelem kékjeimet Reinerről vattacukorra, mert közben leesett ám, hogy én itt éppen szigorú tanerőt játszok. Közelebb lép, én pedig töretlen mosollyal ajkaimon várom, hogy hova lyukadunk ki. Szemöldököm emelkedik meg meglepetten, amikor közli, hogy vázlat és még le is ette. Utóbbi mondjuk megkönnyebbülésre ad okot, mert nekem minden is eszembe jutott, kivéve az, hogy a srác reggelije van a lapon. Rendben, bevallom, ilyen szempontból valószínűleg én vagyok a nagyon elbaszott, de ezen már ne múljon. Szemem mozdul oldalasan, hogy Reinerre essenek: minden gondolatát hallom, és magamban olyan jól szórakozok, öröm lenne kiengedni a nevetést, de visszafogom magam, hogy amikor vattacukor közli az újraírás lehetőségét köhintsek egyet, miközben egyszerűen hagyom figyelmen kívül a táskájából kihúzott beadandót.
- Pedig… - pillantok Reinerre. - Gyere közelebb és magyarázd el Vattacukornak, hogy a ravioli receptet miért nem tudom értékelni - fordulok vissza teljesen az eridonos felé, majd vigyorodom el szélesen. - Amíg a navinés összeszedi a gondolatait, elmondom, hogyha a ravioli lenne csak a papíron, jobban tudnám értékelni, mint amit esszé címszó alatt leadtál nekem - dőlök hátra a széken. - Újraírod - pillantok a falon lógó órára. - Este 7-kor az asztalomra csúsztatod a kifogástalan esszét, részemről lehet olasz is, csak már úgy állj neki, hogy minden betűjét értem - mosolyodom el már-már kedvesen, majd dőlök előre, hogy az esszének csúfolt lapokat húzzam vissza magamhoz és firkantsam fel rá, hogy újbóli leadásra vár és a határidőt. - Mindenki rád figyel, Reiner. Sikerült rájönnöd? - teszem le pennámat, majd emelem kékjeimet a srácra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829434#post829434][b]Theodore B. Marchetti - 2021.04.11. 14:24[/b][/url]

Ó-ó-óóó. Szorul a hurok, ha már nem kötötte a nyakába a kedves tanerő régen. Lehet, hogy marha szarul tippelte be, hogy na, majd ő nem lesz annyira vasszigor, elvégre vagányabb, mint a kardigános barmok vastag kerettel. Na, hát naiv volt, hülye, ez se újdonság. Ez nem jött be, szokták mondani. Pedig próbál nagy és ártatlan szemekkel nézni, ahogy látta másoktól, csak lehet, ez annyira nem áll neki jól. Sőt, biztos, ha néha kivillannak a fogai, mert éppen vigyorog. Nem kell neki adni egy glóriát, mégis, amikor magyaráz, na az egész normális felelet tőle a kérdésre. Lehetne mondani, így kéne mindig, csak az baromi egyhangú lenne, ő meg olyat végképp nem szeretne. Mert nem is bírja. Ellép végül, kezeit maga mellé ejti, a papíros is csak lóg benne, mert közben az álomszuszék felkelt és megérkezett közéjük.
- Jó reggelt – mint valami illedelmes, úgy dünnyögi felé, majd homlokát ráncolva hol a tanárra, hol a srácra néz. Vattacukor? Na, azt tudni kell, hogy kapott ő már elég becenevet, van, amit hangosan ki sem illik mondani, de ez? EZ? Ráadásul tőle? Mindjárt zavarba jönne, ha nem remélné, hogy másról van szó. – Kiről beszélsz? Én lennék az?  - szegezi a srácnak a kérdést, mintha nem lenne esze és azt hinné, még valamelyik pad alatt alszik egy harmadik is vagy eleve halott, mert szívrohamot kapott vagy ki tudja mit. – Hah – jegyzi meg, lazán, majd ingatja magát álltában, hogy aztán a tanerő felé forduljon, mert az neki magyaráz. Egyik színes tincse hullik arcába, ahogy oldalra billenti a fejét és leesik neki valami nagyon egyszerű. Hát bassza meg, érti. Értette végig és akkor most vele járatták a hülyét. Ez nem ér! Ő akarta! Mindjárt menten dobbant is.
- El tudta olvasni? Jaj-jaj – vakarja meg orrát, a középső ujjával, köszönet, hogy itt szívatja. Aztán hátracsapja a kusza tincset és vállat von. – Megpróbáltam. De mondoooom. Vázlat – hangsúlyozza ki, mintha a tanár lenne az értelmi fogyatékos és nem ő. Aztán elkeni a száját az ítélet. Írni. Újra. És ráadásul még ma? Ez lehetetlen. Ennyi hülyeséget is két napba telt össszeírni, nem pár óra. Jelentőségteljesen pillant is a falon lógó ketyegőre, majd vissza a férfire. Komolyan.
- Az nehéz. Holnap este 7? – próbálja meg a lehetetlen, hát most már tényleg szépen is néz. Na jó, nem, csak ne ma. Mert akkor az megint nem lesz szép. Nem akarja az egész napot a könyvtárban tölteni. Közben fordul a másik srác felé, vigye el a reflektorfényt és akkor minden fasza.
- Pedig amúgy hasznos. Amiket itt csinálnak, mind szar. Szóval a kövi vacsorához kiváló információ. Szíveseeen – igen, minden tanárnak arra van szüksége, hogy recepteken osszon meg vele, amit nem tud megfőzni se.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829566#post829566][b]Reiner Kende - 2021.04.13. 19:30[/b][/url]

Gondol rá, hogy neki dőljön e az egyik padnak, hogy az támassza, vagy felugorjon valamelyik tetejére, de akkor tuti soha nem indulna meg újra. Sportember a javából, mi? Na, kusti. Csak simán nem tervez sokkal tovább itt elidőzni, mint azt muszáj neki. A jó reggeltezésre biccent a másik jómadárnak, későbbi kérdésére pedig újra csak fejével moccant, mert még full kómás, de sebaj, azért elenged egy gyenge mosolyt. Mégis ki ez az arc? Amikor beadja a middle fingert a tanárnak, Kende köhintve nyel vissza egy nevetést. Az egyik diszkrét a másik udvarias, azt meg rád bízom, hogy melyik, melyik.
 Nevetgélni amúgy se tud tovább, mert az amúgy tanárnak elég fiatal pasi feladatot oszt ki Kendének, amire a homokbarna csak ráemeli szemöldökét. Nem titok: a navinés nem fog világmegváltó fejtörésekbe kezdeni. Igazából csak marad még mindig, unalmában áll kicsit szélesebb terpeszben, és kifejezetten jól szórakozik rajtuk, esztelen és fesztelen. Este hét? Elhúzza a száját. Két pont az ST-nek, aztán a srác alkudozni próbál és Kende jó szíve úgy dönt, 2-1 az STnek. Pislákol a srácra a gasztro percekért, mert haver, azért egy szint alá már csak ne menjünk. Aztán rájön, honnan ismerős neki! Abból a mugli filmből, amit a Balatonon még a haverjaival nézett az egyik úszótáborban. A francba... mi is volt a neve? Ssss... sámáá... Sátánka! A gyerek totál olyan. Ezen persze újra nem röhög fel olyan hangosan, csak magában hümmög kicsit.
 A srácról vezeti tekintetét a tanár olyan brutál barátságos arcára. - Ravioli - bólint, bebootolva szépen ügyesen és… ügyesen. - Gondolom jobban bírja a mexikói kaját. Tudja, az olyanokat, amiktől tüzet lehet okádni. - vigyorodik el. Pedig az olasz kaja sem rossz, mondjuk a pizzájuk nem volt egy nagy szám, amikor Károly kicipelte a félszigetre. - Ja, és rohadtul semmi köze a tanagyaghoz. De nada. - teszi hozzá vállat vonva. - De holnap estére biztos pöpec és tüzes lenne az a beadandó - próbálja meg a lehetetlent, hátha besegíthet a rászorulónak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829575#post829575][b]Denis A. Brightmore - 2021.04.13. 20:39[/b][/url]

Ha ez így folytatódik, az amúgy is ingatag türelmem, kurva hamar fog elfogyni, ha már nem tette meg. Nyammogok halkan a gondolaton, mert benne van a pakliban, hogy a vállamon lévő kisangyal - Payne - fog vissza simán azzal, hogy közli, nincs szex. Ki tudja meddig. Borzalmas fenyegetések ezek, nem kockáztathatok, így a középső ujjal történő orrvakarást egy még szélesebb vigyorral fogadom, amiből pillanatokon belül lesz röhögés, miközben hátradőlök. Ugyanúgy nevetgélve bólogatok arra, hogy vázlat. Hogyne. Kékjeim villannak Reinerre, aki közben szépen magyarázza el nekünk, mégis miért nem jó a ravioli, csak éppen nem úgy, ahogy elképzelem. Fejemet hátradöntve nyammogok hangosan.
- Most megkívántam a mexikói kaját - mondom inkább magamnak, mintsem a jelenlévőknek, fejemet is lustán biccentem előre, ahogy két felől kapom a próbálkozást a holnapi napra. Elmosolyodva állok neki bólogatni. - Nem - közlöm egyszerűen, majd a hátsó szekrénysorról éppen leeső, teljesen felesleges cucc áll meg a levegőben, hogy helyet cseréljen Cortezzel, aki meg szépen felém lebeg. Magammal szemben állítom meg, hogy elkaphassam a kék állat macska szemeit. - Ha kihajítalak az ablakon, nincs itt Niamey, hogy elkapjon. Viselkedj, amíg el nem takarodunk - lebegtetem nyakamba az állatot, aki onnan figyeli a jelenlévő két jómadarat lenéző tekintettel. Vállamhoz nyúlva vakargatom meg állát, miközben felállok.
- Bár remekül szórakoztam a középső ujjadon, nem mondhatom azt, hogy most használtad utoljára, mert tanár vagyok - lépkedek a két diák közé. - A legnagyobb szerencsédre - jelentőségteljesen mosolygok Vattacukorra, majd fordítok hátat Reinernek, hogy fenekemet támasszam egy padnak, karjaimat fonom össze magam előtt, miközben a levegőben, mindenféle megerőltetés nélkül kezd el kirajzolódni lángokból a sárkány, hogy végül azokat váltsák fel hideglángok. - Viszont tanárként úgy szívatlak, ahogy nem szégyellem. Sárkányfaj és minden, ami a tananyagban van, egy jeggyel rosszabbról indulsz az ujjacskád miatt, minden hiba mínusz egy jegy - mosolyodom el kedvesen, majd nyúlok fel ismét, hogy Cortezt cirógassam, miközben várom, hogy Vattacukor neki álljon, majd feleszmélve pillantok hátra vállam felett.
- A büntetésed az órán való hangos alvásért, hogy a tanársegédem leszel. Remélem nem bánod - ellenállhatatlan mosolyt villantok a navinésre, ami szélesebb lesz, ahogy Cortez látványosan borzolja fel szőrét és fújtat Reinerre. Kellemetlen dolog ellentétes elemmel találkozni, tudom, én is érzem, de hát… a szükség törvényt bont.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829721#post829721][b]Theodore B. Marchetti - 2021.04.17. 14:01[/b][/url]

- Hahaha! – tudjátok, az az erőltetett, amikor valami kemény rosszfiú nevet és a szerencsétlen előtte, akit épp akasztani visznek talán, nevet, hátha jó pontot szerez. De nem, mert ássa el magát, csak nem veszi észre. Hát mindegy, mert tény és való, hogy határokat feszegetni rém izgalmas, csak éppen, lehet, hogy nem itt kellene és nem vele. Sosem gond, nem jósolt magának hosszú életet, míg fiatal, legalább szép halott válik belőle, feltéve, hogy nem égetik porrá. De akkor meg könnyű a temetés. Hülye gondolatok, inkább figyel a srác logikus válaszára, amire elismerősen bólint, hogy van itt ész. Csak egyiküknek sem arra, amire kellene. Szomorú.
- Jaj tényleg. Hát ez van – megint a vállait rángatja, nem futtatja tovább a gondolatmenetet, inkább próbál kérni, de az sem megy. Besegít neki a srác is, mintha amúgy érne valamit, de sóhajt végült. Oké, lehet nem olyan az arcberendezése hozzá, ő megpróbálta.
- Azé’ kösz – súgja oda neki, a határozott nem hallatán. Inkább kapja fel a fejét és izgatott kiáltást hallat, amint a fura lény megjelenik. A levegőben. Micsoda nap ez! Megint nem ott fog járni az esze, ahol kell.
- Milyen menő macska! – mert neki az, mi lehetne más, nem is érdekli. Fogalma sincs, kinek kellene elkapnia és miért kéne kidobnia, de láthatóan jót mulat a látványra. Akar egyet. Úgy öt percig, mert semmi felelősségtudata nincs egy kisállatot ellátni, magára sem tud ügyelni, hát másra? Jobb, ha csak plüsst adnak a kezébe, annyi biztos.
- Hogy mit? – értetlenkedik, el is felejtette. Reflex volt, most meg ott ül a nyakában az a dög, arra figyel. Meg akarja simogatni, de lehet, nem most kellene ilyeneket felhoznia, mintha puncsolni akarna. Na az nem ő, nem tud. Ellenben mást nem, mert hát, volt vele foglalkozva. Köhint egyet. – Elnézést, tanár úr – nyomja meg az „úr” szót, most jöhetne a feje fölé a glória. De feje oldalra biccen, ahogy sárkány kezd kirajzolódni és szépen ott is marad. Csak neki. Hát lehetne az, hogy ő ezt megtiszteltetésnek érezné, de arcán inkább fájdalmas grimasz ül, mintsem csodálkozás. Inkább kérte volna a macskasimit.
- De így nehéééz – nyafog egy sort, mindjárt a földhöz is vágja magát, bár nem olyan. Inkább lőjék agyon, úgy fúj egyet, miközben elnéz a másik srác felé. Ekkor szisszen fel. Tanársegéd, ebből?
- Részvétem – bár lehet, erre játszott, vagy imádni fogja, nem az ő dolga. Ellenben a sárkány igen. Hol is van az az ujjacska? Szó szerint ráharap, miközben gondolkodik.
- Ez eeegy… magyar mennydörgő – jelenti ki, határozottan. Ja nem, de annak van ennyi szarva, vagyis az rémlik neki. Lehet mínuszba is menni? – Megeszik mindent, ami nem elég gyorsan fut előle. Tojást rak, és ööö… gyorsan repül – kérhet kiskanalat sírt ásni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829865#post829865][b]Reiner Kende - 2021.04.20. 12:23[/b][/url]

Ha megkívánta senki nem tartja vissza tőle, hogy tömje a majmot, főleg nem Kende, mert még mindig nem vágja mit tökölnek ennyit. Elhúzza a száját, ahogy a srácnak offolták a holnapi határidőt, mert azért megpróbálni még meg lehetett. - Bármikor - biccent a másik gyereknek. A következő hosszas pillantban kissé megkésve, ráérősen reagál a navinés a felbukkanó állatra és akaratlan ugyan, de hátrahőköl. Menő macska? Egy frászt, azt! Inkább rá sem néz, azzal együtt gazdájára se, hanem csak a plafont pásztázva unja magát halálra, amíg Sátánkával ledumálják a dolgaikat. Az alsóbb éves egyértelműen egy titán. Az a fajta, tudod, amelyikre azt mondják: vigyétek, ti tán tudtok vele kezdeni valamit! Ehhez aztán ő nagyon kell. Ahhoz meg főleg, hogy megérezze az ellentétes elemet a teremben, és szinte azonnal vájnak ujjai a tenyerébe. Onnantól már azt sem érdekli ST hogyan küldi be a srácot tátott szájjal a bizonyos erdőbe. Tökmindegy, mert neki is kijár a szopórollerből, hosszútávú, deluxe verzióban, amire nem bírja ki és először elneveti magát, merthogy remélni azt lehet, góré, azt lehet. De még a hülyegyereknek is koppan a feje alapján, hogy Kende nem erre lett összerakva. Szürkéskékje esik a srácra, majd szórakozottan tovább. - Én, mint tanársegéd? - bök a mellkasára. Mióta is oktat a pali? Lehet nem vágja, hogy a poszt mire van? Kende lezseren von a vállán, ahogy ujja közte és a tanár között jár mutogatva. - Kettőnk közül, Tanár bá’, nekem van kevesebb okom megbánni - ebben biztos, így aztán bólogat is mellé, hogy higgye csak el. Nem ostoba, Kende tudja, hogy ezt megúsznia esélytelen, mivel nem egy 400 méter vegyes a téma. -De vettem - tudod ki alkudozik frissen kelve. Ácsorog még, ha van mit közölni vele, aztán táskáján ránt, ahogy kiindul.
- Az is hamarabb megeszik egy mexikói kecskepásztort juhostul, mint a raviolit - jegyzi meg a srác számára, hátha veszi a lapot, majd még álmoskásan vigyorog a góréra. - Gyorsan repülök én is, vettem - közli és bólintva már ott sincs, ha ezzel mindenki egyetért. Jó volna, mert nem olyan kellemes az így is rakoncátlan elemével ez a randi az állat állatkájával. Amúgy is be kell érnie Móricot, hadd kapjon röhögőgörcsöt a dude, ha ezt elmeséli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=830781#post830781][b]Denis A. Brightmore - 2021.05.02. 15:24[/b][/url]

Sok minden elmondható rólam, de az éppen nem, hogy ne értékelném a kreatív feladatmegoldást. Komolyan. Még Reiner esszéjét is sokkalta könnyebb volt értékelnem, mint amit Vattacukor csapott le elém esszé címszó alatt, ámbár mellette szóljon, legalább megpróbálta. Nos, ezek szerint ez kevés, amit nem is vagyok rest szavakba önteni, csakhogy mindenkinek világos legyen. De legalább megadom a lehetőséget arra, hogy ne legyen egyértelmű már év elején: bukni fog a vizsgán. Mert én ilyen jó arc vagyok. Szóval, amíg ő összeszedi a gondolatait - amiből egyáltalán nincs neki sok, ha eddig valakinek nem lenne egyértelmű - addig én Reiner felé fordulok szélesen mosolyogva és adom tudtára, mégis miért van itt. Reakcióján nevetek fel halkan. - Gondolod ezt most, gyerek, aztán majd meglátjuk ki húzza a rövidebbet - intek fejemmel az ajtó felé, hogy akkor részemről ez itt van lezárva, és aligha szeretnék erre több szót pazarolni, de Reiner még megszólal, én meg szememet forgatva fordulok vissza Vattacukor felé, aki azt sem tudja milyen bolygón van. Fejemet biccentem félre, kékjeimben megvillan a teljesen egyértelmű “he?” kérdés, miközben reményeim szerint Reiner elhagyja a termet. Nem azért, mert így kedvem szerint kínozhatom - khm - Vattacukrot, hanem azért, mert láb alatt van, és Cortez idegrendszerének sem tesz jót, ami meg nekem nem jó, úgyhogy igencsak hamar körbeértünk. Jobb kezem mozdul, hogy megdörzsöljem szemeimet ujjaimmal sóhajtva, majd pillantsak Vattacukorra.
- Rohadtul nem tudod miről beszélsz - konstatálom hangosan is. - Leadod az esszét 7-ig, aztán keresel magadnak egy korrepetitort, mert hogy a legalapvetőbb dolgokat ne tudd, már komolyan a zsenialitás határait súrolja - villannak kékjeim a terem ajtó felé, ami elől egyre nagyobb hangzavar hallatszik befelé. - Nehogy bóknak fogd fel. Ha nem találsz, majd keresek neked én - lököm el magam a padtól, miközben a sárkány tűnik el kettőnk közül és Cortez ásít egyet lustán, miközben tekintete esik a srácra, ahogy elmegyek mellette. - A jegyet nem írom be, mert van valami apró szikra, ami azt súgja, hogy nem vagy fogyatékos, csak lusta - ingatom meg fejemet, miközben a tábla elé lépve írom fel az óra címét, és pillantok hátra vállam felett megemelkedett szemöldökkel. - Felelnél még egyszer esetleg? Szólj a többieknek és menj a helyedre - intek fejemmel az ajtó felé, mert ideje lenne elkezdeni az órát. Így is sokkal több időt fecséreltem el a két jómadárra, mint illendő lett volna. Komolyan meg vagyok áldva velük. Az elődöm vajon hogy bírta épen maradt idegekkel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=831213#post831213][b]Theodore B. Marchetti - 2021.05.10. 22:29[/b][/url]

Húúúúú. Hangzik szájából halkan, pont úgy, mintha valami háttérszólam lenne arra, hogy na, itt előtte avatják a másikat tanársegéddé. Még jó, hogy őt, nem pedig Teddy-t, mert lehet előcsalta volna a műkönnyeit, hogy csak azt ne, azt hiszik még a végén, hogy szeret tanulni. Mily sértés lenne, a srác azonban nem nagyon hökken meg, talán csak a tanár előtt akar bevágódni, talán csak le se szarja. Vihog halkan, ahogy válaszol vissza.
- Hát gratuláloook - pontosan érezhető, hogy annyira komoly, mint ahogy a másik vette fel az egészet látszarta. Aztán lehet belül zokog, sosem tudni, ennyit erről. Ez az ő meccsük, nagyon mást nem szól bele, reméli, hogy neki is állnak azonnal a terveknek, Teddy meg leléphet, mint a szél. Azonban nem, nem ússza meg ennyivel, a tanár figyelme kettészakad, férfiakat meghazudtolva két dologra figyel. Remek. Nem veszi fel az elemek csatáját, benne nincs, vagy alszik, vagy csak egy ótvaros böfögés akar majd csak kitörni belőle, így aztán a talpán hintázik párat, majd ásít egyet.
- Cső, tanársegéd úr - int a srácnak, amint észbekap, hogy elindult kifelé. Mert ő meg közben elbambult azon az állaton, hát ki hibáztatja érte. Így aztán minden figyelem az övé lesz, remek. Menten zavarba is jön, amint ismét csak rá figyel. Szebbik tekintetét veszi elő, megpróbálja a lehetetlen. Fejből, látottak alapján, vakon lő egyet, mint a torpedóban, de B6 ma nem lesz nyerő, csak a tanerő idegeinek.
- Tényleg nem - hátha most ha igazat mond, akkor nem eszik meg rögtön, hanem csak később, amikor megérett a páclében. - Korrepetitort? De minek? - ráncolja a homlokát. Oké, leadja azt a köcsög esszét, de olyat, hogy a haját leveszi a tanár, aztán mégis, még keressen valakit. Ő aztán biztos nem.
- Nem kell, menni fog egyedül is - bár ennyivel nem fogja megúszni, de jó kimondani, hogy senkire nincs szüksége, akit lehet nem ismer és csak felkúrja az agyát, ahogy magyaráz. Követi a tekintetével, ahogy elindul, fordul egyet és felszusszan.
- Köszönöm, köszönöm, grazie - legalább most megúszta és akkor lehet az estivel még javíthat is. De kit áltat, össze fogja csapni, de olyanra, amit még mindig jobban el lehet fogadni, mint az eredetit. Nem tudja, mi lesz még, így ácsorog szerencsétlen, majd aztán kapcsol, amikor felé beszél ismét.
- Isten őrizzen attól - és olyan sebesen terem az ajtónál, mint senki más. Kitárja az ajtót, kajabál egy sort, hogy jöhetnek, majd már el is tűnik a helyén. Egy cseppet sötét tekintettel figyel egész órán, de mégha a legszárazabb anyagot adja elő ma, akkor sem hunyja le a szemeit egy pillanatra sem. Sőt, még egy sajátos jegyzetet is csinál magának, aztán mégis, óra végére kerül mellé pár kör akasztófa is. De tessék, amit tudott megtett. Komolyan. Szép kis bemutatkozó.