A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Jóslástan tanterem

A Jóslástan számára kialakított tanterem atmoszférája merőben eltér a legtöbb teremtől: mikor a diáksereg belép, megérezheti azt a kellemes és jellegzetes illatot, mely a plafonról lelógó szárított gyógynövény- és virágcsokrokból árad. A teremben kisebb, kör alakú asztalok foglalnak helyet egymás mellett, ahova a diákok kettesével ülhetnek, s a tanári pulpitus mögött nagy üvegvitrin húzódik, tele mindenféle furcsa eszközzel: tarotkártya paklik, gyertyák, különböző méretű és kialakítású kristálygömbök, de még egy sötét lepellel leborított kézitükör is helyet kapott más egyéb furcsaságok mellett. Ez előtt a vitrin előtt helyezkedik el a professzor asztala, ahol a különböző szemléltetőeszközöket mutatja be, vagy jegyzeteit tartja. A teremben általában félhomály uralkodik, így amikor óra kezdődik, a diákságot maguktól az asztalhoz lebegő gyertyák segítik, hogy pergamenjeiket megfelelően láthassák, amennyiben jegyzetelésre adnák a fejüket.

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

Az egyetlen egy magamnál hordott füzet egy üres lapjára hajolva rajzolgatok, mint aki rettenetesen ráér az óra elején. A gyakorlás fontos a tanárnő szerint, szóval ehhez tartva magam gyakorlom az egyszerű pennával a tökéletes l betű leírását. Olyat, amilyet elvárnak tőlem, és amilyet elvárok lényegében saját magamtól is. Lábam jár fel s alá, ahogy fejemben üvölt a watwat, csoda, hogy nem pattantam még fel és álltam neki elreppelni a szöveget. Tudom azért hol van ám a helyem. Néha. Olykor előfordul, hogy képben vagyok vele. Fejemet billegtetem kicsit a gondolataim között dübörgő ritmusra, felkapom fejemet, mert jöhet a refrén, de bennreked csodálatos hangom a torkomban.
Mindenki mozgolódik, valakik éppen most tápászkodnak fel a helyükről, hogy máshoz csatlakozzanak, én pedig nézőkézek ki a fejemből, hogy mégis mi történik. Hátradőlök, jobb karomat dobom át a szék támláján, míg balom ujjai lustán járkálnak a falapon, mer' figyu, előbb vagy utóbb ki fog derülni, hogy miért megy mindenki más padjához, én meg nem vagyok egy türelmetlen ember, szóval megvárom szépen. És addig legalább a konce-... kékjeimet emelem a profra, aki nagy valószínűséggel intézi felém a kérdést, hogy miért nem mozdulok meg a párom felé. Nos, erre a válasz egyébként zsigerből az lenne, hogy simán nincs hozzá kedvem, de ilyet nem mondhatok, úgyhogy: - Arra gondoltam tanár úr, hogy a párom jöhetne ide, kényelmesebben elférnénk - mutatok körbe bal kezemmel, hogy mellettem nem ülnek, se előttem, szóval a hely adott. és zseniálisan ki is vágtam magam. A tanár úr bólint egyet, én pedig haláli gyermeteg mosolyt lövellek felé, mert angyali gyermek vagyok. Plusz ugye kiderült, hogy csoportmunka van. Vagyis kétfős csapatok dolgoznak együtt, amit azt jelenti, hogy az én páromat elnyelte az univerzum? Lustán pillantok körbe, majd megakad a szemem a lányon.
- Akkor kizárásos alapon te vagy a mai órán a partnerem - közlöm a nyilvánvalót, végül vállamat megvonva húzom a pad széle felé a székemet, hogy ő is elférjen mellettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=819596#post819596][b]Mórocz A. Móric - 2020.10.19. 20:13[/b][/url]

Az egyetlen egy magamnál hordott füzet egy üres lapjára hajolva rajzolgatok, mint aki rettenetesen ráér az óra elején. A gyakorlás fontos a tanárnő szerint, szóval ehhez tartva magam gyakorlom az egyszerű pennával a tökéletes l betű leírását. Olyat, amilyet elvárnak tőlem, és amilyet elvárok lényegében saját magamtól is. Lábam jár fel s alá, ahogy fejemben üvölt a watwat, csoda, hogy nem pattantam még fel és álltam neki elreppelni a szöveget. Tudom azért hol van ám a helyem. Néha. Olykor előfordul, hogy képben vagyok vele. Fejemet billegtetem kicsit a gondolataim között dübörgő ritmusra, felkapom fejemet, mert jöhet a refrén, de bennreked csodálatos hangom a torkomban.
Mindenki mozgolódik, valakik éppen most tápászkodnak fel a helyükről, hogy máshoz csatlakozzanak, én pedig nézőkézek ki a fejemből, hogy mégis mi történik. Hátradőlök, jobb karomat dobom át a szék támláján, míg balom ujjai lustán járkálnak a falapon, mer' figyu, előbb vagy utóbb ki fog derülni, hogy miért megy mindenki más padjához, én meg nem vagyok egy türelmetlen ember, szóval megvárom szépen. És addig legalább a konce-... kékjeimet emelem a profra, aki nagy valószínűséggel intézi felém a kérdést, hogy miért nem mozdulok meg a párom felé. Nos, erre a válasz egyébként zsigerből az lenne, hogy simán nincs hozzá kedvem, de ilyet nem mondhatok, úgyhogy: - Arra gondoltam tanár úr, hogy a párom jöhetne ide, kényelmesebben elférnénk - mutatok körbe bal kezemmel, hogy mellettem nem ülnek, se előttem, szóval a hely adott. és zseniálisan ki is vágtam magam. A tanár úr bólint egyet, én pedig haláli gyermeteg mosolyt lövellek felé, mert angyali gyermek vagyok. Plusz ugye kiderült, hogy csoportmunka van. Vagyis kétfős csapatok dolgoznak együtt, amit azt jelenti, hogy az én páromat elnyelte az univerzum? Lustán pillantok körbe, majd megakad a szemem a lányon.
- Akkor kizárásos alapon te vagy a mai órán a partnerem - közlöm a nyilvánvalót, végül vállamat megvonva húzom a pad széle felé a székemet, hogy ő is elférjen mellettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=821927#post821927][b]Harmat Betti - 2020.11.24. 21:28[/b][/url]

Ez azon nagyon kevés órák egyike volt, mikor egy szót sem hallottam abból, amit a tanár mondott. Csak háttérzajként csengett számomra a prof hangja, miközben én csendesen firkálgattam a bájitaltan jegyzeteimet. Pedig tudom, ezen az órán különösen figyelnem kéne, hiszen át kell mennem bájitaltanból is. Gondolataim azonban máshol járnak. Az évnyitón, azon milyen jót beszélgettünk Elijah-val, és hogy azóta viszont megint csak egyszer-egyszer futottunk össze, és, hogy mennyire... Ekkor a nevemet hallom a tanár úr felől. Felkapom a fejem, és csak ekkor veszem észre, hogy mekkora mozgolódás támadt a teremben.
- Igen, máris odamegyek - válaszolok a tanárnak. Jó, de hová kéne átülnöm? Szememmel olyan diákot keresek, akinek látszólag még nincs párja. Ekkor érzem meg a fiú tekintetét a hátamon, és odafordulva meg is látom, hogy egyedül üldögél a padban. Sietve összeszedem a tollaimat és papírjaimat, s táskámat a vállamra kapva kimászom a saját asztalom mögül.
- Igen, úgy tűnik - halkan válaszolok csak a rellonosnak. Még mindig próbálom visszaterelni gondolataimat az órára. Nehézségem azonban, hogy még azt sem tudom, milyen főzetet készítünk a mai nap. Tanórákon ritkán érzem magam ennyire leveszettnek. Ám hátha Móric figyelt - legalább csak egy icipicit jobban mint én.
Hogy megtartsam igazi levitás benyomásomat, szépen elhelyezem az asztalon az előző órákon készült jegyzeteimet, a táskám pedig a szék háttámlájára akasztom. Végül kényelmesen elhelyezkedve körbe pillantok. Látszólag mindenki megtalálta a helyét, és dolgozni kezdett. Én viszont még mindig nem vagyok képben a dolgokkal.
- Mit is csinálunk? - érdeklődöm halkan a partneremtől. Nincs nagyon kedvem csevegni, egyrészt mert nem ismerem a fiút, másrészt mert nem vagyok olyan kedvemben. Azt pedig nem is merném bevallani, hogy fogalmam sincs, melyik Móric ül mellettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=824937#post824937][b]Mórocz A. Móric - 2021.01.19. 17:29[/b][/url]

Szóval az van, hogy egyébként a legtöbb tantárgyból nem is vagyok olyan rossz, mint arra mindenki számítana, csak ahhoz figyelnem kell. Ami gyakran nem történik meg, de esküszöm, hogy véletlen. Mindössze valahogy a pennám orrom és felső ajkam közti egyensúlyozása sokkal érdekesebbnek tűnik, mint bármi, ami éppen körülöttem folyik. Ennek köszönhetően vagyok teljesen lemaradva, de szerencsére elég hamar sikerül kimagyaráznom magam Rudi bácsinál, így továbbra is nemtörődöm stílusban egyensúlyoztatom a pennát a helyén, mert semmiért nem akar ott maradni, pedig nem olyan nehéz feladat ez.
Szélesen vigyorodom el, ahogy kiderül, tényleg ő a partnerem, kicsit arrébb is helyezkedem, hogy pöpecül elférhessünk egymás mellett, majd ahogy leül könyökölök fel az asztalra. Tenyereimbe támasztom államat, csillogó kékekkel figyelem a lány minden mozdulatát, mert remélhetőleg hamarosan elkezdi a feladatot. Elhelyezget mindent, mint egy igazi levitás, amitől akaratlan pillantok körbe az asztal rám eső részén, ahol totális káosz uralkodik, a földön heverő táskámról meg ne is beszéljünk. Kicsit olyan benyomást kelt, mint egy részeg nagypapa. Aztán… Merlinre, végünk van!
- Mi? Mi az, hogy… Óóó! - azonnal kihúzom magam, ahogy a kérdés eljut tudatomig, tekintetemmel rögtön Móricot kezdem keresni, de… ó, hát persze. Ő nem jár Bájitaltanra. Óbaszkibaszkibaszki! Akkor most felsülünk? Végül kékjeim a szőke fürtökön állapodnak meg. Egy papírt gyűrök galacsinná, hogy amikor Rudi bácsi nem figyel, egy gyönyörű mozdulattal dobjam hátba Reinert, hogy segítsen már mégis mit kell csinálni. Szememet forgatva hagyom kívül felsőbbrendű vigyorát, majd aprókat bólogatok a válaszán.
- Aszondja, hogy Béke elixírt kell csinálnunk, az összetevők pedig amott vannak - mutatok a kihelyezett asztal felé, ahol - van egy olyan érzésem - nem csak olyan összetevők vannak, ami nekünk kell. - Hozok mindent, te maradj csak itt - mosolyogva állok fel, zsebrevágott kézzel battyogok az asztalhoz, hogy összeszedjem a cuccosokat, majd ugyanolyan mosollyal térjek vissza partneremhez. - Ja, amúgy… - borítok ki mindent kezeim közül. - Az idősebbik Móric vagyok - elégedett bólintásokkal nyugtázva ezt az igen fontos információt huppanok vissza mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=827131#post827131][b]Harmat Betti - 2021.03.05. 10:44[/b][/url]

Nem sokon múlik, majdnem elejtem az egész kupacs papírt, ahogy a kezembe gyűrőm őket. Az egyik tollamat valóban sikerült elejtenem, így mielőtt le tudnék ülni, mehetek vissza érte. Mikor viszont mégis sikerül elhelyezkednem Móric mellett, nem lett jobb a kedvem a hírtől, hogy - akár csak nekem - fogalma sincs, mi a feladat. Na, így bajban leszünk! Akár csak partnerem, megoldás után kutatok, ám ő a gyorsabb, és meg is kapjuk kérdésünkre a választ a navinéstől. Aha, szóval akkor Béke elixír. Szemeim követik Móric kezét, és megállapodnak a hozzávalókat tartó asztalon. Csak bólintok a felajánlásra, és nézem, ahogy odasétál az asztalhoz. Észbe kapva azonban fellapozom a tankönyvet, és keresgélni kezdem a kellő fejezetet. Csak, hogy én is kivegyem a részemet. A keresgélésben a tankönyvemre hulló levelek vetnek véget, így felállva inkább a hozzávalókat kezdem válogatni. Csak a bemutatkozására nézek föl. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, hiszen választ kaptam fel nem tett kérdésemre is.
- Betti - mutatkozom be én is, bár ki tudja? Lehet, hogy ő tisztában van az én nevemmel. - Össze porítod a holdkövet? - térek vissza az óra témájára.
Végig olvasom a tankönyv utasításait, amik abszolút nem megnyugtatók. A piros betűkkel írt figyelmeztetés pláne nem. Két év alatt sem sikerült megbarátkoznom az üstökkel és legfurcsább hozzávalókkal, így csak abban bízom, hogy Idősebbik Móric jobban ért ehhez az egészhez, mint én.
Ha ő elkezdi a kő aprítását, én felállítom az üstöt, és megpróbálom pálcám segítségével megtölteni. Legalább van valami, amihez értek. A csevegés mondjuk nem tartozik közéjük, pláne, amikor rossz kedvem van. Így csak néha-néha pillantok fel, megnézni, hogy a rellonos mit csinál. Amíg ő nem szólal meg, én magamtól úgysem fogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=827234#post827234][b]Mórocz A. Móric - 2021.03.07. 18:16[/b][/url]

Az asztalhoz érve pacsizok le Brotusszal, majd kezdem el összeszedni a szükséges hozzávalókat, mert persze haveromnak nem kell ilyenekkel törődnie, mivel ő valami strébert kapott mellé. Talárja alapján az én partnerem levitás, de az eddigiekből kiindulva nem egy Kiscsibe, szóval eléggé meg leszünk szorulva, ha így folytatjuk. Kissé ringó csípővel érek vissza a levitáshoz, mert valamiért a fejemben elindult Enrike Iglésziásztól a Bájlándó, szóval kénytelen vagyok rá mozogni, ha már az óra közepén nem állhatok neki énekelni. Sajnálatos, de nem ér annyit, hogy Rudi bácsi kirakjon, így most jó gyerek vagyok. A cuccokat öntöm ki az asztalra dudorászva, majd észbe kapva mutatkozom be a lánynak, csakhogy tudja, kivel áll szemben. Fontosnak tartom ezeket a részleteket letisztázni.
- Szióka Betti! - mosolyodom el szélesen. - Naná! Addig kiméred a vizet? De még ne gyújts alá, több idő kell a kő összetöréshez - kérlelem a levitást, majd szó nélkül teszem a kövek felét a mozsárba és állok neki összetörni azokat. Amint nagyobb szemcséjű már rakom hozzá a többit és tördelem tovább, mint valami hülye. Nyelvem hegyét akaratlan kidugom a nagy erőfeszítések közepette, kékjeim vándorolnak Bettire. Beszélgetnünk kell? Ciki, ha csak állunk egymás mellett és semmit nem mondunk a másiknak, nem? Na, meg az sem utolsó szempont, hogy nem bírok csendben maradni. Fejemet forgatom a teremben, még Bronszkikovszki is kedélyesen beszélget a társával, mi meg állunk és ülünk egymás mellett, mint két muskátli. Oké, ez így nem maradhat.
- Tök fura vagy - állok meg végül a tördeléssel, csípőmet kitolva fürkészem Betti arcát. - Levitáshoz képest elég csendben vagy. Nincsenek tudálékos megszólalásaid, nem mondasz semmit… van levitás ismerősöm, de ő véletlen sem ilyen - ráncolom a szemöldököm, majd elmosolyodom. - Baj van? Szívesen lecsapom, ha valaki fas- akarom mondani bunkó volt veled - ki ez a hősies Nber? De bakkerka, most tehetek én róla? Tiszta furcsa a csaj. Furcsaj. Merlinre, ez király! Fejemet kapom fel azonnal, kékjeimmel jelentőségteljesen pillogok Kende irányába, aki mintha csak megérezné néz rám. - Tesó! Furcsaj! - vigyorgok rá, és tudom, Merlinre, tudom, hogy le fog neki esni. Három… kettő… és ott van! Haverom felnevet, amolyan hülye vagy dude fejrázást kapok, ami nekem tökéletesen megfelel, majd visszapillantok Bettire. - Te vagy a furcsaj, csak mondom, hogy képben legyél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=827835#post827835][b]Harmat Betti - 2021.03.19. 00:14[/b][/url]

Kezem és pálcám megáll a levegőben, ahogy rám szól, ne gyújtsak még tüzet. Így tehát csak a vizet öntöm az üstbe, gondosan kimérve. Az asztalhoz visszalépve mélyedek ismét a tankönyvebe, megpróbálva memorizálni a következő pár lépést. A munkafolyamat azonban kicsit sem bizonyul olyan egyszerűnek és csendesnek, mint azt jelen pillanatban szeretném. Egy darabig ugyan csak a holdkő és mozsár csattogása, meg többiek beszélgetése hallatszik. Foszlányokat kapok el a körülöttünk dolgozók csevegéséből, ám ez még mindig nyugalmasabb, mint a bájcsvej a rellonossal. Móric azonban nem élvezi úgy a csöndet mint és. Fejem azonnal felkapom a fiú hangjára, értetlenül bámulva rá. Fogalmam sincs, honnan jutott eszébe éppen a furcsa jelző, csak mert csendben vagyok. Összehúzott szemekkel hallgatom végig a véleményét a levitásokról meg a hősies szavait, és már nyitom is a számat válaszra, de becsukom, ahogy összemosolyog a haverjával. A becenév közel sem nyeri el a tetszésemet. Sőt, rátesz egy lapáttal a fancsali kedvemre. Ha nem órán lennénk, talán kapna tőlem egy Pofixet a képébe. Ám szerencsére erősebb vagyok annál, minthogy a dühöm felül kerekedjen rajtam, így megpróbálom inkább lenyugtatni magam, és nem tudomást venni a rellonosról és röhögő haverjáról.
- Tudod, nem minden levitás egyforma. - Nem tudom azonban szó nélkül hagyni a dolgot. Pálcámat elrakom, aztán fordulok felé, hogy rá tudjak nézni, ahogy beszélek. - De te nem cáfoltál rá a rellonosokról terjedő sztereotípiákra. - Nem fejtem ki neki jobban, mire gondolok. Nem akarom az arcába vágni, hogy "pont olyan bunkó vagy". Inkább visszafordulok a tankönyvhöz, hogy aztán a kövirózsa leveleket kezdjem keresni a hozzávalók között. - Ja, és értettem, hogy rám gondolsz. Attól, hogy nem kötöm az orrod alá minden gondolatomat, hülye még nem vagyok - fintorgok rá. Azt hiszem, amikor ilyen nyugodtan tudok visszaszólni egy rellonosnak, mondhatjuk, hogy fejlődtem. Még ha nem is durva szócsatát vívunk. - Mellesleg nem tetszik a becenév. - A legszigorúbb arckifejezésemet próbálom magamra ölteni. Ha nem is ijesztő, annyi biztosan látszik az arcomon, hogy nem szívesen hallanám még egyszer a szájából újonnan kreált szavát.
- Na mi lesz azzal a holdkővel? - bökök a mozsár felé. - Óra végére készen kell legyünk! - Nos, ha ez nem elég stréberes mondat és hangnem, nem tudom mit vár még tőlem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=828159#post828159][b]Mórocz A. Móric - 2021.03.27. 21:16[/b][/url]

Ettől a nem minden levitás egyforma szövegtől a falat tudnám kaparni. Komolyan. Nem vagyok előítéletes, Merlin a tanúm rá csira, de hát csak okkal került be a Levitába a csaj, nem? Vagy én vagyok hülye? Nem lenne meglepő, de azt tényleg nem szeretem, hogy csak azért előítéletes valaki valakivel, mert éppen melyik házban van. Folytatja, én pedig ingatom fejemet arra, hogy mit erősítettem meg és mit nem. Végül vigyorogva vállat vonok.
- Tudod, tényleg szaralaknak érzem magam, mert be akartam verni valaki képét, aki esetleg bánthatott és attól szomi vagy - bólintok egyet, majd újult erővel állok neki összetörni a köveket. Nem mondom, hogy felcseszte az agyamat, de éppen azt sem mondanám, hogy a nyugalom mintapéldánya vagyok. Magamban kell tartanom a véleményemet, mert óra közepén vagyunk, nem lehet olyan éles a nyelvem, mint általában megengedem magamnak, szóval felnőttesen tovább lépek az egészen, és további terveim szerint ignorálom a csajt. Ha ő nem erőlteti meg magát, hogy a közös munka könnyebb és egyszerűbb legyen, akkor én sem fogom.
- Ahogy érzed, nem mintha bizonygatnod kéne bárkinek is. Főleg nem nekem - vonom meg vállamat. Mit bánom én, hogy hülye-e vagy nem, de megszedhetné a lábát, hogy tényleg haladjunk, mert így két óra sem lesz elég, hogy befejezzük. - Mellesleg, nem kérdeztem - mosolyodom el ellenállhatatlanul felé. Ha már el lettem könyvelve bunkó rellonosnak, amivel teljesen megfelelek a sztereotípiáknak, amik kialakultak rólunk, akkor hülye leszek nem rátenni még egy lapáttal. A köveket folyamatosan tördelve veszem elő pálcámat, gyújtom meg a lángot az üst alatt, pontosan közepesre állítva, majd fogaim közé véve a fadarabot állok neki adagolni a holdkövet. A zöld szín elérésével állok meg és kezdem el kavarni egyetlen szó nélkül. Pálcámat teszem le az asztalra, amíg várom, hogy kék legyen pillantok Bettire. - Addig megtennéd, kérlek, hogy a kövirózsát előkészíted? - pillantok vissza az üstbe, majd kiveszem belőle a kanalat, adagolom még a port a lila színig, majd a maradékot, pontosan követve a könyv utasításait, a tálkába teszem. A mozsarat kimosva folytatom a tüskék összepréselésével.
- Amúgy meg… - esnek kékjeim Bettire. - Ha a te tempódban haladunk, akkor nem leszünk készen óra végéig - rebben meg szemöldököm. - Nem erősséged a bájitaltan? Tökre megérteném, az első két évet én is végig szenvedtem - nyammogok kicsit, majd észreveszem magam, hogy megint próbálkozom, így bekussolva tördelem azokat a fránya tüskéket tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829486#post829486][b]Harmat Betti - 2021.04.12. 01:02[/b][/url]

Azt hiszem, nekem kéne elszégyellnem magam. Be is fogom a számat, s inkább lehajtott fejjel bújom tovább a bájital receptjét. Sokszor előfordul velem, hogy rosszabb hangulatomban kimondok olyan dolgokat, amiket máskor nem tennék. Csak utólag realizálom, hogy míg a rellonos tényleg a segítségét ajánlotta, addig én a lehető legbunkóbb arcomat mutattam felé, mindössze azért, mert nem a legjobb hangulatomban fogott ki partnernek.
Némán tisztítom meg magam előtt az asztalt, hogy aztán elkezdhessem felvágni a kövirózsákat.
Csak akkor nézek fel, és fordulok ismét Móric felé, mikor meghallom a hangját. Arcán megpillantom a mosolyt, magamban pedig végig gondolom, mit is mondott. Ennyi pedig elég is jelenleg, hogy ismét felmenjek bennem a pumpa. Nem szólalok meg, egy szúrós pillantást küldök csak felé. Hamar észreveszem magam azonban. Megint én vagyok a bunkó. Kezelném inkább éretten a helyzetet...! El is kapom a fejem, visszanézve az asztalon sorakozó hozzávalókra. Motyogok valami "bocs" félét is, ám én sem tudom, pontosan melyik cselekedetemnek szólt.
Lassan magam elé húzom a kövirózsa leveleket meg a kést. Ezzel egy időben szól a fiú is, így bólintva egyet, el is kezdem a könyv utasításai szerint kipréselni a kövirózsa leveleinek belsőjét. Nem a legszebb látvány, de muszáj megcsinálni, ha be akarjuk fejezni a bájitalunkat. Így kis fintorral az arcomon folytatom a munkát. Gyorsnak ugyan nem mondható a tempóm, hiszen közben tekintetem néha a fortyogó üstre vándorol, néha mások asztalaira. Móric megjegyzését viszont figyelmen kívül hagyom. Csak kérdésére emelem fel a fejem.
- Nem igazán az erősségem - válaszolok, s közben el is kezdem az időközben rózsaszín színt öltött főzethez hozzáadni a kövirózsákból kipréselt zselét. - És most már jobban megy? - pillantok a rellonosra, miközben elkezdek bajlódni a lánggal. Hangomból eltűnt az él, bár mielőtt megszólaltam, várnom kellett kicsit, hogy biztosan kedvesebben tudjak hozzászólni, mint pár perce.
Közben kirakom az asztal szélére az egyszarvúszarv-örleményt, hogy mikor eljön az ideje, bele is tudjuk rakni az üstbe. Fogalmam sincs mit kezdjek magammal ezután, így csak zavarodottan toporgok, tovább olvasgatom a receptet, amit lassan talán már kívülről fogok tudni, ha még párszor elolvasom. Amíg viszont Móric nem készül el a tüskék összetördelésével, én igazán nem tudok mást csináli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=829977#post829977][b]Mórocz A. Móric - 2021.04.23. 09:46[/b][/url]

Nagyon sok minden elmondható rólam. Komolyan nagyon sok minden. Ráadásul a legtöbb elmondott dolog még csak nem is pozitív lenne, mert például ikertestvéremmel sokkal könnyebben ki lehet jönni, mint velem, és ezt elismerem. Nehezebb és elviselhetetlenebb személyiségem van, mint a testvéremnek, de emiatt meg nem fogom magam rosszul érezni, főleg, amikor éppen megerőltetem magam, hogy jó fej legyek és ne csak ellenségeket szerezzek, de ez sem jó. Akkor tudod ki fogja megerőltetni magát? Na, nem én. Pontosan.
Csendben tördelem a tüskéket, de legnagyobb megdöbbenésemre, a véletlen feltett kérdésre, egész normális választ kapok. Furcsaj összekapta magát és rájött, hogy jelenleg akármennyire nem akarja, rám van utalva? Mert elnézve a Bájitaltan skilljeit, csak örülhet, hogy engem kapott maga mellé, nem például Brotuszt. Mondjuk… ah, bakker! Pedig mekkora párost alkottak volna! Végezvén a tüskékkel pillantok Bettire, aki a lángot állítja vissza. Elmosolyodva lépek mellé és fogom meg kezét, hogy segítsek neki, majd engedem el rögtön, amint a láng megfelelően ég. Ujjaim dobolok az asztalon, miközben szabad kezem ujjai vándorolnak tincseim közé. - Aha, már sokkal jobban. Szeretem csinálni - válaszolom őszintén, miközben le sem veszem kékjeimet az üstről. Legyen már lila, mert itt öregszem meg, és tényleg soha nem fogunk végezni. - Leköti a gondolataimat, mert teljes odafigyelést igényel, és nem nagyon hibázhatsz. Mármint de, csak ott van a lehetősége, hogy felrobbantasz valakit, érted - vonom meg vállamat lazán, majd állok neki adagolni a tüskéket a lilás színű folyadékba egyenletesen. A piros szín elérése után kevergetem meg, jön a narisari, szóval adagolom tovább a cuccost, amíg be nem toppan a türkiz. - Komolyan, ennek a bájitalnak egy szivárvány csak jelenthet - morgom bajszom alatt, miközben a lángot teszem közepesre.
- Neked miért nem megy? Csak egyszerűen nem szereted? - pillantok az üstről Betti felé kíváncsi tekintettel és halvány mosollyal ajkaimon. Tök fura, de tényleg sok mindenkinek nem megy a bájitaltan. Mármint nekem is nagy szívás volt az első pár év, de hát oda kell figyelni a receptre és igazából esélyed sincs elrontani a dolgokat, főleg, hogyha Farkasházy a nyakadba liheg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=830959#post830959][b]Harmat Betti - 2021.05.06. 10:25[/b][/url]

Talán nem fáj kicsit barátságosnak lenni, hiszen nem is jellemző rám ez a zsémbes modor. Vissza is veszek magamból, és inkább csendben maradok. Rendesen bocsánatot kérni azonban elfelejtek, csak magamban raktározom el a megbánásomat, motyogásom mögé bújva. Úgy tűnik azonban, hogy a rellonost nem lehet könnyen megbántani, mert már mosolyog is, sőt, ő is barátságosabb hangnemre vált.
- Köszi - mosolyodom el én, mikor segít a tűzzel. Érintésére azonban összerezzenek, hiszen meglepetésként jön a dolog.
A tűz azonban már tökéletesen ég, így Móric odébb is lép. Én is visszaállok az asztalhoz, csak szemem tapad az üstre, hogy lássam, ha változik a színe. Közben azért a fiúra is felpillantok néha, ahogy beszél, hiszen nekem mondja amit mond, illik odafigyelni. Reagálni viszont csak apró bólintásokkal ragálok, míg a színekre tett megjegyzésére halkan fel nem nevetek. Teljesen igaza van, a gond viszont az, hogy a színek szapora váltakozása igencsak megnehezíti a bájital elkészítését. Ezért is bújom a tankönyvet annyira, nehogy összetévesszek két lépést. Ha pedig Móric nem cselekszik előttem, már tettem is volna az egyszarvúszarvat a főzetbe. Még jó, hogy a rellonos gyorsabb, így nem robbantom a fejünkre a bájitaltan termet.
- Pont azért nem szeretem, mert túlságosan sok a veszély benne. - Megjegyzésemre talán a képembe röhög majd. S nem mondom, hogy nem fájna, de megszoktam már, hogy én az óvatosak, esetenként gyávák csoportját erősítem inkább. - Csak egy pici dolgot kell rosszul csinálni, és ki tudja, mit okoz vele. - Legjobb esetben pukkan egyet, nem éri el a kívánt hatást, és Trollt kapok rá. De még a rossz jegy eshetősége is jobb, mint az, ami a bájital elrontásából kisülhet. Én pedig túl sokat álmodozom, túl könnyű elterelni a figyelmemet, így pedig könnyen félremehet valami. - Persze a pálcás mágiának is megvan a maga veszélye, de az mindig is jobban ment, és ott sokkal kevesebb bajt tudok okozni - fejtem ki most kicsit jobban.
Közben főzetünk lila színt ölt, így beleteszem a már kikészített egyszarvúszar-örleményt. Előtte azért ellenőrzöm még egyszer, hogy biztosan a megfelelő lépést tegyem meg. Aztán viszont otthagyom az üstünket, had keverje meg a fiú, én pedig a maradék hozzávalókat kutatom fel az asztalra pakolt holmik közül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=831264#post831264][b]Mórocz A. Móric - 2021.05.13. 20:54[/b][/url]

Apró biccentés a köszönetre a válaszom, majd már térek is vissza a dolgomhoz. Kicsit fenntartásokkal kezelem már a helyzetet. Nem akarok felesleges energiát belefektetni abba, ami nem éri meg, de végül is, ha őszinte szeretnék lenni, Furcsaj nem csinált semmi olyat, amit a lelkem ne bírna el, így tovább próbálkozom. Jó, véletlen, de bejött? Be. Akkor meg ne nézz így rám! Ellenőrzöm a lángot, hogy valóban közepesen ég-e, majd hagyom békében a főzetet, amíg nem jön a következő szín, de addig is érdeklődő kékjeimet emelem Furcsajra. Aki nevetett a megszólalásomon. Hallottad? Én igen. Halk volt meg visszafogott, de hallottam. Gihi. Legjobb barik leszünk.
- Megértelek - vonom meg kicsit vállaimat. - Sokan nem szeretnek kockáztatni. Szerintem én pont ezt szeretem benne - gondolkodom el egy pillanatra. Nem lenne meglepő, amúgy sem arról vagyok híres, hogy kikerülöm a kellemetlen helyzeteket, a bájitalokkal meg nagyjából, ha rosszul csinálod, csak azok lehetnek. Hah, tényleg! Akkor valóban ezért kedvelem ennyire. Van benne kihívás. - Maximum ránk robban - vigyorodom el szélesen, ahogy hallgatom Bettit. Követem a mozdulatsort tekintetemmel, de nem szólok bele, teljesen jól csinálja. - Azokat is bírom. Ezek szerint neked sokkal jobban mennek azok - vonom le az igencsak egyértelmű következtetést. Keverni kezdem a cuccost csendben, amíg Betti ellép az üsttől, türelmesen, magamban dúdolgatva várom, hogy pirossá váljon megint. Szökkenve veszem lejjebb a lángot, majd fordulok Betti felé, aki már visszafele tart. Széles mosollyal figyelem, ahogy közeledik, tekintetem lejjebb araszol a kezében tartott hozzávalókra. Visszafordulok az üst felé, meglátva a lila színt adagolom bele a megmaradt holdkövet, amitől lesz szürke a cuccos. Komolyan kezd felmenni az agyamban a pumpa ennyi színtől.
- Beleteszed a valeriána gyökereket? - pislantok fel Bettire kérdő tekintettel, és amint megtörténik, elégedetten bólintok egyet, majd várok, hogy… na, igen. Fejemet fordítom Furcsaj kinyitott könyve felé, keresem azt, ahol tartunk. Narisari. Oké, vettem. Megint narisari kell, szóval akkor most várunk. - Szóval… akkor szereted a Bűbájtant például? - kapom el Betti tekintetét, kedves és érdeklődő mosoly villan fel arcomon, miközben várom a választ. Jó, tudom, hogy nem kötelező beszélgetnünk, de a kezdeti döcögést elhagyva, egész jól elvagyunk. Ahhoz képest. Lehet, hogy a Furcsaj becenevet megtartom, de attól még lehet jó fej.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=831617#post831617][b]Harmat Betti - 2021.05.22. 12:48[/b][/url]

Még én is értetlenül állok a hirtelen hangulatváltásom előtt. Egyik pillanatban még képes lettem volna megsemmisíteni a fiút a tekintetemmel, most pedig már nevetek a poénjain. Úgy változtatom a hangulatomat, akárcsak főzetünk a színeit. Túl kell lendüljek azonban a saját magamnak okozott sokkon, mert Móric ismét megszólal, kérdez, én pedig válaszolok is neki. Ahhoz képest milyen ellenségesek voltunk egymáshoz kezdetben, most épp beszélgetünk. Beszélgetünk, normális emberi lényekként.
- Hát én sem szeretek, az biztos - erősítem meg, amit már valószínűleg előző mondataimból. - Nagyon vicces. - Egy bosszús pillantással ajándékozom meg Móricot a viccéért. Ha lehet, én inkább elkerülném a "maximum ránk robban" helyzetet, köszönöm.
Mozdulataim nyomán a bájital ismét színt vált, és nagy kő esik le a szívemről, mikor az rózsaszín lesz, nem pedig zöld esetleg. Akkor eddig mindent jól csináltunk.
Miközben ellépek az üsttől, bólintok a rellonos kimondott gondolatára, s csak aztán megyek tovább, hogy aztán a maradék hozzávalókkal térjek vissza. Elégedetten szemlélem meg az üstben fövő, piros színű folyadékot, ami már egészen lilába hajlik. Még egyszer ellenőrzöm a receptet, és már szólnék, hogy mi következik, de rellonos társam teszi a dolgát, és már adja is a főzethez a holdkőport. Az üstünk tartalma szürkére vált, én pedig egyre magabiztosabb leszek. Bólintok Móric kérésére, és az üst mellé lépve kezdem adagolni a gyökereket. Erősen koncentrálok, nehogy eggyel több, esetleg kevesebb szál kerüljön bele. Kicsit odébb lépek ismét, hogy aztán válaszoljak a fiúnak.
- Igen. Az átváltoztatástant még jobban. Sokkal nagyobb kihívást jelent számomra. - Én is elmosolyosom az ő mosolyát látva, és szinte már el is felejtem, hogy az óra elején még veszekedtünk.
A bájitalunk közben eléri a kívánt narancs színt, így rögötön meg is ragadom a szétmorzsolt tüskéket, miután pedig beleszórtam azokat, az üst tartalma rögtön ki is fehéredik. Mindjárt készen vagyunk, és még nem robbant fel!
- Szeretem viszont az elméleti tárgyakat is. Mint mondjuk a mítoszok, vagy a mugliismeret. Esetleg a csillagtan - folytatom a felsorolást. Ha őszinte akarok lenni, a legtöbb tantárgy leköt és érdekel. Szemeimet beszéd közben visszavezetem Móricra, várva, mikor vágja a képembe, hogy totálisan megfelelek a levitás sztereotípiáknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=831782#post831782][b]Mórocz A. Móric - 2021.05.25. 19:56[/b][/url]

Jól van már, hát vágom én, hogy nem szeret. Azért ennyire nem kell a számba rágni, komolyan. Meglepően sok eszem van - néha -, és éppenséggel most is remekül működik az agyam, bármennyire is hihetetlennek hangzik, szóval vágeszolok én mindent csoro. Bólintok egyet azért még neki, hogy rendben van, felőlem aztán ne kockáztasson, majd vigyorodom el szélesen. Tényleg vicces lenne, bárhonnan nézem.
- Nem tudom miért nem szereted, tök ügyesen csinálod - mosolyodom el kedvesen, miután hozzáadta a gyökereket. Derekamat döntöm a mögöttem lévő padnak, karjaimat fonom keresztbe magam előtt, amíg várjuk a következő színt. Közben minden figyelmem Bettié, ennyire könnyen nem úsz meg. Reflektálnék, de mozdul és a maradék tüskét rakja a főzetbe, aminek következtében kapjuk meg a fehér színt. Széles vigyort engedek meg magamnak, majd lököm el magam az asztaltól, hogy kissé az üst fölé hajolva kukkantsam meg mi a pálya. Onnan fordítom fejemet Betti felé, miközben kiegyenesedem és a kanalat a kezembe véve kezdem el kevergetni. Hét erre, majd hét arra, lejjebb viszem a lángot, csak utána válaszolok Bettinek.
- Belecsepegteted a hunyort? - nyammogva gondolkodom el. - A mítoszokat én is bírom. Meg a KSZI-t és Ragálytant - vigyorodom el szemtelenül, mert igencsak egyértelmű lehet mindenki számára, hogy nem feltétlen a tantárgy előnyére írható, hogy ennyire bírom őket. Inkább Nora néninek. Khm, na igen. A keverőpálcát kivéve az üstből nyúlok a hunyorért és adom Betti kezébe, hogy mögé állva fogjam meg én is azt. - Ha így tartod… - állítom be ujjait a fiolán. - Akkor könnyebben tudod számolni és jobban osztódik el a folyadék. Nem fogsz belezavarodni, nem cseppen egyszerre több, satöbbi. Hét csepp kell - segítem ki, majd engem el kezét és lépek mellé, hogy végig kísérhessem a folyamat befejezését, amit Furcsaj cselekszik meg. Úgy bizony! Bájital mester lesz belőle még a végén. Kékjeimet le sem veszem a fioláról, némán számolok, hogyha esetleg kevesebb, vagy éppen több cseppenne bele, megállíthassam Bettit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=832778#post832778][b]Harmat Betti - 2021.06.17. 18:37[/b][/url]

- Hát... köszi - vonok vállat, de azért halványan elmosolyodom, mert jól esik a dicséret.
Most komoly jóban lettünk egyik pillanatról a másikra? Talán még soha nem haverkodtam össze ilyen könnyen senkivel. Pláne nem valakivel, aki talán teljesen a szöges ellentétem. Hogy mik történhetnek meg! Eliana büszke lenne rám, hogy ilyen nyitott vagyok. Már csak arra kell figyelni, hogy az óra hátralevő néhány percében ne vesszünk össze ismét.
Kérdésére bólintok s már nyúlnék is a hunyorért, ám Móric gyorsabb, így csak az ő kezéből veszem ki. Mielőtt azonban az üsthöz lépnék, rá nézek, várva, hogy befejezze a mondatát. Kell néhány pillanat, míg végig gondolom, míg leesik, hogy melyik tanárt kell az említett tantárgyakhoz kapcsolni. Válaszul csak egy rosszalló fejrázást kap tőlem. Aztán már lépek is az üsthöz és nézek bele, elégedetten látva, hogy tartalma még mindig fehér. Leveszem a lángot szabad kezemmel, közben pedig hagyom, hogy a rellonos beállítsa ujjaimat.
- Oké, igyekszem - felelek. Szemeim az üvegcsére tapadnak, nehogy eltévesszem a számolást. Ki tudja, mi lenne abból? Inkább bele sem akarok gondolni. Lehet, hamar újabb okot adnék Móricnak arra, hogy utáljon, ha mondjuk lerobbantanám az orrát véletlenül.
Szám mozgásán világosan követhető, ahogy számolok, szemem sarkából azonban észreveszem, hogy partnerem is mennyire figyeli a cseppeket. Ez azért ad egy kis megnyugvást, hiszen így ő tudni fogja, ha én elszúrom valahol.
- Hat és hét - mondom ki az utolsó számokat már hangosan.  A bal tenyeremet teszem rögtön a fiola alá, úgy emelem függőlegesbe, nehogy egy fél cseppel is több menjen a főzetbe. - Azt hiszem, sikerült! - jelentem ki elégedetten Móric felé fordulva, s közben bezárom a fiolát. -És most dől el minden. - Szemeimet feszülten az üstre szegezem miközben megállok a rellonos mellett, s várom, milyen színűre változik az elixír. Talán sikerült jól megcsinálni, és nem szúrtunk el semmit!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=833275#post833275][b]Mórocz A. Móric - 2021.06.27. 20:08[/b][/url]

Nem kell hozzászokni ahhoz, hogy pozitív szavak hagyják el ajkaimat valaki irányába, mert nagyon, de nagyon ritka alkalom az ilyen. De hát most mit legyek fasz, amikor ahhoz képest, hogy Betti valóban mennyire elutasító a Bájitaltannal, nem csinálja rosszul. Vagy csak az én királyságom tapad rá, és azért csinálja pöpin. Bármelyik is legyen, a lényeg, hogy nem robbant az arcunkba a cucc, amivel fenyegettem nemrég, úgyhogy egészen jók vagyunk szerintem.
Szemtelenül vigyorodom el, amikor meglátom Betti arcát, mert egyértelműen ül ki rá, hogy leesik neki, a hiperszupermega kedvenc tárgyaimat mégis ki tartja. Jó, figyu, rohadtul nem tehetek róla, hogy Nora néni olyan, amilyen. Viccelsz? Legboldogabb vagyok ever, amikor behív magához valami miatt, mint prefektust. Lehet, hogy nem figyelek egyetlen szavára sem, amit mondd, de erről sem tehetek. Csak bólogatok neki, mint egy rendes gyerek, mert mindent megteszek neki, majd később szívok, amikor vissza kellene gondolni arra, hogy mit is vár tőlem. No, nem baj, mindig elmondja másodjára is, úgyhogy semmi ok a parára, tesó. Ahogy Bettiért is feleslegesen izgulok, miután megmutatom neki a fiola trükkjét, mert teljesen faszán csinálja. Ühümözve bólogatok neki, majd lépek közelebb hozzá, hogy én is szuggerálhassam az üstöt, mert ha a szín nem olyan lesz, amilyennek kellene lennie, akkor megszívtuk. Felcsapva kezemet integetek a tanárnak, de mikor nem figyel szólalok meg fennhangon.
- Rudi báááááááácsiiiiii - emelem meg hangomat, majd integetek vidáman Kendének, aki szintén felém néz, még rengeteg másik évfolyamtársammal együtt, de nem baj, mert végeztünk, legyen szíves megnézni, értékelje, és haladjunk, mert már kezdek zsibbadni. Mármint nem szó szerint, hanem unatkozni fogok, és akkor hisztis leszek, és ha hisztis leszek, az senkinek nem jó, mert a királyságom lelankad, érted. Nem kockáztathatom meg ezt, szóval minél előbb szabadulok, annál jobb lesz mindenkinek. Főleg Bettinek. Francnak sincs kedve megint összetűzésbe kerülni Furcsajjal, amikor így is elég nehezen indultunk. Ja, és még mindig tartom, hogy tökre nem voltam bunkó. Mármint de, de miután ő volt az, úgyhogy megtartanám magam a jó fej poziban, ahelyett, hogy elásom magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=833942#post833942][b]Farkasházy Rudolf - 2021.07.07. 23:18[/b][/url]

Nem vagyok híve a csendnek. Illetve, ez nem a pontos megfogalmazás. Jóideje, egy bizonyos ideje igazán kultiválom a csendet. Előtte megőrültem tőle. Mert a csend azt jelentette, hogy baj van, hogy valami nem jó. Veszekedés és kibékülés, újra csacsogás, béke. Hangos, csivitelős béke. Azóta viszont minden tevékenységet csendben űzök, és olykor megremegek egész testemben, ha egy-egy szó vagy mondatfoszlány élénken felébred bennem. Emlékszem mindenre. Éppen ez a baj. Megőrülök a gondolattól. De a csend, egyáltalán nem olyan dolog, ami meg van követelve. Tudom, hogy korábban inkább az volt a mérvadó, én is itt nőttem fel, ott fogott meg a varázs.
A változás annyi, hogy a helyet két részre osztottam, a csendben dolgozók és a beszélgetősök részére, így, amikor az egyik Móric gyerek - elképzelésem sincs, hogy melyik - azt javasolja, hogy a párja menjen oda, csak bólintok, tőlem rendben. Kendével nem lehet együtt, mert katasztrófákat nem vagyok hajlandó koordinálni, és bíróságra se szívesen járnék miattuk. Marad az, hogy láthatják egymást, de a közös őrületet a tanórám után, lehetőleg a folyosót is elhagyva kezdhetik meg. Így esett a választás Bettire, akiről viszont tudom, hogy csendesebb egyed, viszont azt mondják, hogy nem árt, ha az embert nyomásnak teszik ki.
- Okosan, és ne bántóan.
Fordulok oda figyelmeztetően, mivel pont elkapom a furcsázást, de ezen túl hagyom, hogy majd ők lerendezzék. Kamaszok, én is voltam kamasz, tudom, hogy milyen az, eszemben sincs úgy csinálni, mint, aki elfelejtette ezt. A főzetkészítés alatt sétálgatok, olykor segítek egy-egy párosnak. Elmagyarázom a pontosabb mérés trükkjeit, vagy éppen finoman jelzem, hogy nem egészben, hanem őrölve kell beletenni az adott hozzávalót. Mindenféle dráma nélkül alakulunk, igazán nagy káosz nincs a fejekben, meg az üstökben sem, szóval nem lesz katasztrófa. Habár, az egyik egészen biztos, hogy altató és nem béke elixírje lesz. Éppen arra indulok, hogy nehogy belenyaljanak, amikor meghallom azt a hangot, amitől kiráz a hideg, és hozzá a szót: bácsi. BÁCSI. Nem bácsi, maximum tanár úr. De nem mutatom, hogy belső tikkelésem van miatta, nyugodtan sétálok oda hozzájuk, és finoman beleszagolok az üstbe.
- Milyen arányban dolgoztak a fűzeten?