A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki: A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg: - Északi szárny - Mágiatörténet tanterem
A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról. - Keleti szárny - Gemmológia Terem
Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja. - Keleti szárny - Rúnatan tanterem
A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.
- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem
Átlagos.
- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem
A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel. Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve. Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon. Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról. Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára. A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes. Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is! - Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem
Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját. - Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem
A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg. A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza. A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is. - Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem
Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre. A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet. Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.
//Álmodói tudnivalók: minden eddig külön témás tanterem itt található az első posztban, feltüntetve azt is, hogy a kastélyon belül hol helyezkednek el. A megcímzésnél elég feltüntetnetek, hogy hol játszotok.//
|
|
|
Margarétának címezve Rúnatan alatt és után × Figyelek rád
Hangjának mély baritonja uralja a termet. A leghátsó padoknál is tisztán cseng minden egyes szó és tanári karrierjének második évében ugyanolyan lelkesen és odaadóan beszél újra az aktuális témáról, mint először. Viszont a kezdeti félsz már rég elmúlt és kíváncsian járatja kékjeit az unatkozó, a szorgalmasan jegyzetelő, az inkább firkálgató és az őt lelkesen hallgató diákok során és keresi azt a pár embert, akiért ismét megéri majd. Pontosan tudja, hogy a többségnek csupán kötelező tanóra és alig várják, hogy túl essenek rajta és végre azzal köthessék le önnön figyelmüket, ami tényleg érdekli őket. Sosem akarta ráerőszakolni senkire a rúnamágiát és annak végtelen lehetőségét. De szerencsére mindig van egy-két olyan nebuló, aki magától rálel az útra és akarva-akaratlan azon halad tovább. Mint ő, hosszú-hosszú évekkel ezelőtt. Tekintete lassan araszol a padok között, mögötte a kréta halk sercegéssel támasztja alá szavait, a fontosabb információkat és védőrúnákat felvésve a táblára. Pálcája sután táncol az ujjai között, ahogy lefoglalja magát, majd a keringőt meg-megszakítva int a tábla felé, hogy az íróeszköz követhesse akaratát. Kékjei közben rátalálnak arra az egy tekintetre, akiért már tavaly is tudta; megéri. Bátorítón elmosolyodik, ahogy egy kis szünetet tart, majd figyelme tovasiklik Margaréta arcáról a soron következőre. - ...úgy vélték, hogy a személy, aki a Swastika által lett megáldva, attól a pillanattól fogva szentté és szerencséssé vált, életét jólét és erő övezte, ezáltal az egyik legerősebb jelkép volt akkoriban - szavaival párhuzamosan a szimbólum is a táblára kerül, amire bizonytalan susogás halk moraja tölti ki a rövid szüneteket. Akaratlan mosolyodik el a diákság reakcióján, majd leteszi a pálcáját az asztalra. - Köszönöm szépen a mai órai figyelmeteket. Házi feladat gyanánt egy kis kutatómunkára ösztökélnélek titeket. Keressetek őrző rúnákat, ősi szimbólumokat, mert bizony a mai anyag csupán a jéghegy csúcsa. További szép napot kívánok nektek! - hangja beleveszik a székek nyikorgásába, a pakolás tompa zajába. Csendben, mosolyogva figyeli a sietősen távozókat, míg összesen egyetlen egy személy marad rajta kívül a teremben. Halkan kel fel székéről, kerüli meg a padokat, mik elnyújtják a kettejük közti távolságot, hogy a már jócskán teleírt pergamenre essen a tekintete. - A szögek is tökéletesek, precíz rajzok - hangja sokkal kedvesebb, mint az óra folyamán, kékjei melegséget árasztanak, ahogy Margarétára siklik a tekintete. - Mit gondolsz, tényleg lakozik még bennük energia? Vagy áldásuk elveszett az idők során? Esetleg soha nem is rendelkeztek erővel? - kérdi kíváncsian, mély hangszíne lágy harmóniában áll kékjei csillogásával. Csípőjét a lánnyal szemközti padnak dönti és ha ránéz, minden kétsége elszállhat; Sebit tényleg érdekli a válasz. A valódi válasz.
|
|
|
Sébastien Lafayette Béliveau INAKTÍV
#Barázdabillegető offline RPG hsz: 96 Összes hsz: 140
|
Írta: 2020. november 9. 22:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820988#post820988][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.11.09. 22:42[/b][/url] Margarétának címezve Rúnatan alatt és után × Figyelek rád
Hangjának mély baritonja uralja a termet. A leghátsó padoknál is tisztán cseng minden egyes szó és tanári karrierjének második évében ugyanolyan lelkesen és odaadóan beszél újra az aktuális témáról, mint először. Viszont a kezdeti félsz már rég elmúlt és kíváncsian járatja kékjeit az unatkozó, a szorgalmasan jegyzetelő, az inkább firkálgató és az őt lelkesen hallgató diákok során és keresi azt a pár embert, akiért ismét megéri majd. Pontosan tudja, hogy a többségnek csupán kötelező tanóra és alig várják, hogy túl essenek rajta és végre azzal köthessék le önnön figyelmüket, ami tényleg érdekli őket. Sosem akarta ráerőszakolni senkire a rúnamágiát és annak végtelen lehetőségét. De szerencsére mindig van egy-két olyan nebuló, aki magától rálel az útra és akarva-akaratlan azon halad tovább. Mint ő, hosszú-hosszú évekkel ezelőtt. Tekintete lassan araszol a padok között, mögötte a kréta halk sercegéssel támasztja alá szavait, a fontosabb információkat és védőrúnákat felvésve a táblára. Pálcája sután táncol az ujjai között, ahogy lefoglalja magát, majd a keringőt meg-megszakítva int a tábla felé, hogy az íróeszköz követhesse akaratát. Kékjei közben rátalálnak arra az egy tekintetre, akiért már tavaly is tudta; megéri. Bátorítón elmosolyodik, ahogy egy kis szünetet tart, majd figyelme tovasiklik Margaréta arcáról a soron következőre. - ...úgy vélték, hogy a személy, aki a Swastika által lett megáldva, attól a pillanattól fogva szentté és szerencséssé vált, életét jólét és erő övezte, ezáltal az egyik legerősebb jelkép volt akkoriban - szavaival párhuzamosan a szimbólum is a táblára kerül, amire bizonytalan susogás halk moraja tölti ki a rövid szüneteket. Akaratlan mosolyodik el a diákság reakcióján, majd leteszi a pálcáját az asztalra. - Köszönöm szépen a mai órai figyelmeteket. Házi feladat gyanánt egy kis kutatómunkára ösztökélnélek titeket. Keressetek őrző rúnákat, ősi szimbólumokat, mert bizony a mai anyag csupán a jéghegy csúcsa. További szép napot kívánok nektek! - hangja beleveszik a székek nyikorgásába, a pakolás tompa zajába. Csendben, mosolyogva figyeli a sietősen távozókat, míg összesen egyetlen egy személy marad rajta kívül a teremben. Halkan kel fel székéről, kerüli meg a padokat, mik elnyújtják a kettejük közti távolságot, hogy a már jócskán teleírt pergamenre essen a tekintete. - A szögek is tökéletesek, precíz rajzok - hangja sokkal kedvesebb, mint az óra folyamán, kékjei melegséget árasztanak, ahogy Margarétára siklik a tekintete. - Mit gondolsz, tényleg lakozik még bennük energia? Vagy áldásuk elveszett az idők során? Esetleg soha nem is rendelkeztek erővel? - kérdi kíváncsian, mély hangszíne lágy harmóniában áll kékjei csillogásával. Csípőjét a lánnyal szemközti padnak dönti és ha ránéz, minden kétsége elszállhat; Sebit tényleg érdekli a válasz. A valódi válasz.
|
|
|
|
Havas-Mezei Margaréta Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Kis unikornis ... Tündérke offline RPG hsz: 307 Összes hsz: 556
|
Írta: 2020. november 10. 14:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820996#post820996][b]Havas-Mezei Margaréta - 2020.11.10. 14:03[/b][/url] Sébastien tanár úr... lebuktam … aktuális ... Egyszer már végig hallgattam ezeket az órákat. Már végig ültem őket, minden egyes szót vissza tudok idézni, ami elhangzott az előző tanévből, mégis ugyanolyan elánnal és odafigyeléssel jegyzetelem Sébastien tanár úr szavait, mintha csak először hallanám őket. Nem tudom, hogy az ismétlés okozta stressz ez-e, vagy valóban az, hogy a téma ismétlése ugyanolyan izgalommal tölt el, mint legelőször. Mert így van. Izgulok, pedig tudom mi fog elhangzani a férfi szájából, éppen ezért engedem meg magamnak, hogy miközben jegyzetelek, pár üres pergamenre firkantsam az általam elképzelt rúnákat. Pár lap már tele van rajzolva, itt-ott kisebb és nagyobb rúnák terveivel, de soha nem befejezettként, mindössze önmagam szórakoztatására. A lapokból felpillantva kapom el az engem figyelő tekintetet, azonnal lehajtom fejemet, hogy meredten szuggerálhassam tovább a jegyzeteimmel kevert rúnákat. Mikor legközelebb csak felsandítok, a férfi már másfelé pillant, így megkönnyebbülten sóhajtok egyet, mielőtt folytatnám a ténykedésem. Nem szeretném, ha azt hinné, hogy nem figyelek, hiszen minden figyelmem az órának szentelem, a tanár úr szavainak, csak szeretném kamatoztatni azt, amit felszedek az órák alatt. Mégis bűntudatom van, amiért nem csak és kizárólag ráfigyelek. Gondolataim közepette fel sem tűnik, hogy már mindenki elhagyta a termet, annyira belemerültem az előttem heverő lapokba. Csak akkor veszem észre magam, amikor közelről, túlságosan közelről hallom meg Sébastien tanár úr hangját. Összerezzenek, akaratlan mozdulatként terítem rá kezeimet a lapokra, és húzom magamhoz közelebb őket. Felsandítani merek csupán a kedves hangra, zavartan sütöm le pillantásomat, ahogy folytatja. Kezemben remeg meg a penna, észre sem veszem, hogy a még friss tinta pacázza össze alkaromat, amit elkenek a papíron. - Saj-sajnálom, tanár úr. Én… én figyeltem az órán, csak… - csak? Mégis hogy tudnád ezt megmagyarázni, amikor a tárgyat oktató tanár áll előtted és teszi fel a kérdéseit neked, miután lebuktattad saját magad? Alsó ajkamba harapok, mert nem hallok a hangjában semmilyen különös élt, ami arra engedne következtetni, hogy valóban haragudna rám. Felpillantok, és a felismerés csap le rám azonnal. Nem azért tette fel a kérdéseket, mert vizsgáztat büntetésből, hanem mert tényleg érdekli a véleményem. Az én saját véleményem. - Ha egyszer megkapták azt az áldást, szerintem kitart örökre, mindössze kissé halványabban pislákolhat az idő múlásával benne, de akkor is ott van. Belé ivódott, és ezt az évek sem vehetik el tőle - hangom halkan csendül az üres teremben, nem olyan határozottan, mint a tanár úré nem sokkal ezelőtt.
|
|
|
|
Sébastien Lafayette Béliveau INAKTÍV
#Barázdabillegető offline RPG hsz: 96 Összes hsz: 140
|
Írta: 2020. november 13. 17:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=821155#post821155][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.11.13. 17:54[/b][/url] Margarétának címezve Rúnatan alatt és után × Figyelek rád
Tisztán emlékszik az első éles napjára. A félelemmel vegyült izgatottságra, ami áradt minden pólusából, a benne bizonytalanul megfogalmazódó, ám kellő magabiztossággal kiejtett szavakra, majd az első óra végén a reszketeg, mégis elégedett sóhajra, ami felszakadt belőle a már üres teremben. Félt, hogy nem bizonyul jó tanárnak, hogy nem lesz képes rendet tartani a teremben és ami a legrosszabb; nem lesz képes felkelteni a diákjai figyelmét. Minden aggodalma hasztalannak bizonyult. Minden alkalommal, ahogy feláll a pódiumra és farkasszemet néz a rá szegeződő kíváncsi vagy épp unott tekintetekkel, ami egytől-egyig rá szegeződik, elönti a bizonyosság adta nyugalom; ez az, amit csinálni akar. Sosem hitte volna, hogy a tanítás ekkora örömet fog neki okozni, hogy ekkora életkedvvel és rég érzett energiával fogja eltölteni annak ellenére, hogy a szabadideje folyamatosan egyre kevesebb a megírásra váró tanórák,a javítandó való dolgozatok tornyai miatt. Nem bánja. Odin a tanúja, sokkal többet is képes lenne viselni, ha ezzel segítségére lehet akár csak egy diákjának is, hogy kikövezhesse az útját. Mosolya szélesedik, ahogy figyeli Margaréta reakcióját. Köhint párat, hogy visszafogja a kikívánkozó nevetést, majd lágy pillantást küld a lány felé, hogy megnyugtassa; nem került bajba. - Tudom, hogy figyeltél - fogalmazza meg végül szavakban is az egyértelműt. Elszakítja tekintetét a lányról, hogy a maga mellett lévő széket támlával Margaréta felé maga elé tegye és helyet foglaljon, hogy tekintetük egy szinten lehessen. Figyelmesen hallgatja a kissé bizonytalan szavakat, arcára a helyzethez illő komolyság költözik, hogy kétsége se legyen afelől a leányzónak, hogy tényleg figyel rá és fontos az, amit mond. - Én is ebben hiszek - mondja kedvesen, majd kissé feltűri balján ingujját, hogy láthatóvá váljon a mai órai anyag egy apró szeglete, a Triskele, Odin hármas kürtje. Alkarját mutatva fekteti kezét a pad hűvös erezetére és hagyja, hogy pár pillanatig a bőrére varrt ősi szimbólum beszéljen helyette. - Megengeded? - kérdi végül Margaréta pecsétes karjára mutatva. Arcára visszaköltözik a mosoly, ahogy tekintete találkozik a lányéval, majd ha bólint, óvatosan fogja meg a csuklóját, hogy a zsebéből előkerült pennával gyors, precíz mozdulatokkal karcolja fel a tisztításra szolgáló kötésrúnát, ami azonnal ki is fejti a hatását és tűnik el a sápadt bőrről, a foltokkal együtt. - A bennük rejlő lehetőségeknek csupán a Futhark pontos ismerete és a képzeleted szabhat határt. Ahogy látom, nálad egyikből sincs hiány... - pillant a teleskiccelt lapra, majd vissza diákjára. Nem is érheti nagyobb öröm a tanárt, mikor azon kapja tanítványát, hogy idejét az órán elsajátítottakra fordítja. És… - Viszont abban biztos vagyok, hogy ezt még nálam nem tanultad. Mit szeretnél létrehozni, Margaréta? Talán segíthetek neked. Konyítok hozzá egy kicsit... - szélesebb, bátorító mosolyt küld felé és izgatottan várja, hogy a változatosság kedvéért most neki tanítsanak. Mert ha elhiszi, ha nem, Margaréta képes rá.
|
|
|
|
Havas-Mezei Margaréta Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Kis unikornis ... Tündérke offline RPG hsz: 307 Összes hsz: 556
|
Írta: 2020. november 17. 20:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=821485#post821485][b]Havas-Mezei Margaréta - 2020.11.17. 20:52[/b][/url] Sébastien tanár úr... lebuktam … aktuális ... Mikor kiderült, hogy boszorkány vagyok, engem ugyanúgy lesokkolt a hír, mint a szüleimet. Napokig emésztették ők is, ahogy én, hogy különleges képességekkel vagyok megáldva, de mellettük szóljon, hogy ők ezt előbb dolgozták fel, mint én. Mindenben támogattak, miközben nekem a szívem akart kiugrani a helyéről, mert fogalmam sem volt milyen lesz bekerülni egy teljesen idegen környezetbe, olyan emberek mellé, akik tisztában vannak vele ki tudja mióta, hogy mágusok. Az első két év bizonytalanságban telt, amiből Teó igyekezett kirángatni kisebb-nagyobb sikerekkel. A harmadik év indult már úgy, hogy igenis képes vagyok rá, hiszen idáig is eljutottam valahogyan, majd jött a Rúnatan a tantárgyak közé. Merlinre, amikor először ültem ugyanebben a padban és hallgattam Sébastien professzor szavait, mintha egy teljesen más világba kerültem volna, amit eddig ismertem. Mintha ismét egy új világ tárult volna fel előttem, ami olyan mélységekig képes elvinni egy embert, hogy arról sosem álmodott. Izgalommal telve ültem be az összes órára, a fejemben még az is megfordult, hogy esetleg ebben legyen a jövőm. Lekötnek, érdekesek, rengeteg lehetőség rejlik bennük, fontosak a mágusok számára, csodálatos dolgokat lehetnék képes végbevinni velük. Egyszerűen… szeretem a rúnákat. Ugyanúgy alsó ajkamat rágcsálva sandítok fel tanáromra. Tudja? Akkor nem vagyok bajban? Felpillantok rá, kékjeimmel követem végig, ahogy végül mellém helyezkedik, mert nem tudom levenni róla a tekintetem. Valami különleges árad belőle minden óra közben, a mérhetetlen kedvessége ebben még csak nem is mérvadó, és amilyen odaadással beszél a tárgyáról. Elpirulva kapom el tekintetem róla, amikor észreveszem magam, hogy bámulom, plusz még ilyen gondolatok is vannak bennem, na meg az, hogy egyetért velem. Ő is ebben hisz. Rápillantva fordítom el fejemet végül, hogy szembesüljek tintás alkarommal. Aprót bólintok csupán, ahogy visszafordítom fejem felé, és amíg dolgozik, eszembe sincs a rúnát nézni, amit készít. Annyira vagyok képes, hogy enyhe pírral arcomon fürkésszem a tanárom arcát, ahogy készíti a rúnát, ami eltünteti karomról a foltot. Zavartan pillantok én is a lapokra, amikor tanárom teszi azt. - Köszönöm tanár úr, a… a segítséget is - mosolyodom el halványan még mindig vöröslő arccal. - Van még hova fejlődnöm, hogy olyan szintre érhessek, ha egyáltalán van erre esélyem, mint Ön - hajtom le fejemet kicsit jobban, miközben lerakom pennámat a papírokra, majd eltűrök egy kékséget arcomból. Hirtelen kapom tanáromra fejemet, csillogó kékjeim találkoznak a kedves és őszinte tekintettel. - Én csak… hát én… - állok neki nagyon értelmesen mondandómnak. Mély levegőt véve kezdek bele újra. - Én segíteni szeretnék valakinek, aki elvesztett egy számára nagyon fontos személyt. Nem vagyok illuzionista, de szerintem képes lehetnék rúnával is elérni, hogy… - megakadok, lesütöm kékjeimet. - Hogyha szeretné, újra láthassa - fejezem be mondatomat sokkal halkabban, mint ahogy neki álltam. Dodiért kell sikerülnie.
|
|
|
|
Sébastien Lafayette Béliveau INAKTÍV
#Barázdabillegető offline RPG hsz: 96 Összes hsz: 140
|
Írta: 2020. december 28. 19:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=823722#post823722][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.12.28. 19:06[/b][/url] Margarétának címezve Rúnatan alatt és után × Figyelek rád
Neki megvolt az a különleges ajándék a kezében, hogy a kezdetektől fogva pontosan tudta, hogy mi szeretne lenni. Mikor épp csak felérte az asztalt, ott ült Kate melle és zsírkrétái segítségével másolta sutácskán a nő által lerajzolt mesterműveket. Évek kellettek hozzá, hogy végre az egyik akárcsak hasonlítson az eredetihez, de sosem adta fel és az az alkalom olyan lelkesedéssel árasztotta el, ami a mai napig sem veszett el. Folyamatos tanulással halad az egyre simább úton előre és gyermeki csodálkozással szemlél minden újat, ami mások által vagy akár saját keze nyomán életre kel. A rúnamágia maga az örök misztikum. Ugyanezt a rajongást látja Margarétában és ez olyan kincs, amit óvni és fényezni kell. Már az első tanórán felfigyelt a lányra, saját zavara közepette, hisz mindkettejüknek új volt akkor a terep. Mégis meglátta Margaréta tekintetében azt, amit a teremnyi diák közül senki máséban; ő értette és érdekelte mindaz, amiről beszélt. Meglátta azt, amit régen az anyja őbenne. - Ha ugyanilyen lelkesedéssel tanulsz és kísérletezel, hamarabb is elérheted a mesterség szintjét, mint én - hangjából őszinteség cseng, arcán bátorító mosoly játszik. - Nem tudom gondolkodtál-e már azon, hogy esetleg ezzel foglalkozz a jövőben. Megvan benned a tehetség, a hit és a kreativitás is, hogy sokra vihesd - baljával felkönyökölve, arcát abban nyugtatva fejezi be a mondatot, miközben kékjei kíváncsian fürkészik a lányt. Természetesen nem hajol bele Margaréta személyes terébe, kellő távolságból szemléli, hogy végül tekintetét átvezethesse a közöttük heverő jegyzetekre. Kedves mosollyal arcán hallgatja az akadozó beszédet, tekintetével a kezdetleges kötésrúnákat bontogatja, próbálja visszafejteni alkotóelemeire, hogy meglássa mindazt az összefüggést és egyedi nézőpontot, amit a lány fantáziája szült. Gyönyörű munka egy ennyi idős lánytól, aki tanulmányai elején jár csupán, mégis őt hallgatva mosolya szomorkássá válik, homlokára barázdák szöknek. Mint tanára, pontosan tudja Margaréta körülményeit, pontosan tudja, hogy mennyire erős a lány, főleg, hogy nem önmagáról beszél. Sejti, hogy kinek szeretne ezzel kedvezni Margaréta, talán ezért is húzza a kelleténél hosszabbra a kettejük közé beálló csendet. - Tiszteletre méltó az, amit szeretnél. És azt kell, hogy mondjam, hogy némi finomítással már most képes lennél működővé is tenni ezt úgy, ahogy szeretnéd - hangja komolyan, szavai kissé elnyújtva töltik ki a teret körülöttük. Ujjaival az érzékeny pontokra mutat közben a rúnán. - De arra kérlek Margaréta, jól gondold meg, mielőtt elé állnál. Egy ilyen rúna a legnemesebb szándék mellett is veszélyes lehet, hogyha a használó lelkileg nem képes feldolgozni a látottakat és a helyén kezelni azt. Talán olyan sebeket tépne fel, amikkel csak hátráltatnád a tovább lépést - kékjeit beszéld közben végig a lány arcán tartja. Hangja kedves, mégis komolyan csendül a helyzet súlyának megfelelően. - Talán más úton kéne megközelítened és lépésenként haladnod. Úgy láttam, gondjai vannak az alvással… mi lenne, ha erre próbálnál megoldást találni? Lépésenként - ajkai cinkos mosolyra húzódnak, ahogy a mögötte lévő padnak dől.
|
|
|
|
Havas-Mezei Margaréta Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Kis unikornis ... Tündérke offline RPG hsz: 307 Összes hsz: 556
|
Írta: 2020. december 30. 20:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=823844#post823844][b]Havas-Mezei Margaréta - 2020.12.30. 20:39[/b][/url] Sébastien tanár úr... lebuktam … aktuális ... Sokáig tartott mire megszoktam a boszorkány létet és az azzal járó… igazából mindent. Hiszen a boszorkánysággal magával nem jár együtt a tudás maga, főleg, hogy a semmiből csöppentem bele egy olyan világba, amiről azt hittem világ életemben, csak a mesékben létezik. Mégis benne vagyok, és minden velejárót - még ha nehéz is - szeretek. Vannak olyan tárgyak, amiknél muszáj a tanár minden szaván csüngenem, különben komolyan elvesztem a fonalat, és vannak azok, amik könnyen mennek. A Rúnatan az elsők között szerepel, amire azonnal ráéreztem, és amíg évfolyamtársaim ráncolt homlokkal igyekeznek megoldani egy feladatot, bár engem is megizzaszt, de valahogy könnyebben megy. A rúnáknál csak a képzeleted szabhat határt annak, hogy hogyan alkotod meg azokat, majd a jó érzésed, hogyan használod a megalkotott rúnát. Rengeteget olvastam róla, és voltak olyan mágusok a történelmünkben, akik nagyon rossz dolgokra használták a rúnák végtelen lehetőségét. Lélegzetem tüdőmben ragad, ahogy hallgatom tanárom szavait. Megvannak bennem az adottságok, hogy rúnamester lehessek. Én? Hogy lenne ez lehetséges? Alsó ajkamba harapok, fejemet lehajtom, ahogy a pír önti el azt, padon pihenő kezem remeg meg, miközben meredten, mégis csillogó tekintettel figyelem a padon maradt jegyzeteimet. Bensőmben majd kicsattanok az örömtől, ajkaim akaratlan mosolyra húzódnak, ahogy végül felpillantok tanáromra. - Kö-köszönöm, de én… én nem hiszem, hogy alkalmas lehetnék ilyenre. Én nem… nagyon szeretem a rúnákat, mindent ami körbelengi őket, csodálatos, hogy vannak nekünk, mégis… tartok attól, hogy nem lennék elég ahhoz, hogy visszaadhassam azt, ami valóban bennük rejlik - kékjeim akaratlan siklanak a befejezetlen kötésrúnákra, amikkel éjt nappallá téve foglalkozom, majd az órán ismét lerajzoltakra. Ujjaimmal simítok végig rajtuk, mintha csak megszólalhatnának. Eleinte észre sem veszem a ránk telepedő csöndet. Pár hosszú másodperc elteltével pillantok csak fel Sébastien tanár úrra, mikor nem szólal meg a vallomásomra, azonnal aggodalom csillan tekintetemben, ahogy szemben találom ráncolt homlokával. Nem kellett volna… Elkapom róla fejemet, a jegyzeteimet kezdem szuggerálni ismét. Bólogatva hallgatom szavait, hiszen igaza van, tudom, egyet is értek vele. - Tu-tudom, én… ajándékba szeretném. Ha egyszer sikerül működővé tennem... - zizzennek kékjeim azokra a pontokra, amiket a tanár úr mutatott nemrég. - Szeretném, hogyha ott lenne neki az esély, hogy használhassa, ha… ha szeretné, de nem állnék elé. Nem mernék… - hangom sokkal halkabban csendül fel körülöttünk, mint Sébastien tanár úré, ujjaimat kezdem el morzsolgatni a helyzet kellemetlensége miatt, aprót ficergek a helyemen, mintha nem találnám a legkényelmesebb pontot. Elnyílt ajkakkal kapom fel tanáromra fejemet. Tudja kiről beszélek? Mégis hogyan? Miből? - A tanár úr tudja kiről beszélek - elvékonyodott hangom csuklik el a végére, majd erőt véve magamon nyúlok a táskámba, hogy a fekete borítóval ellátott vastag füzetet vehessem ki táskámból, amiből papírok tömkelege lóg ki már így is. Óvatosan nyitom fel, tudom hol kell keresnem azt, amit mutatni szeretnék, de kezem lágy remegésének és zavaromnak hála így is lapoznom kell, ami elég ahhoz, hogy Sébastien tanár úr megláthassa a töménytelen rúna tervet, mégis igyekszem eltakarni előle, ahogy csak tőlem telik. - Én… én megpróbáltam. Egyelőre eddig sikerült jutnom - lesütött tekintettel csúsztatom tanárom elé a füzetet, hogy megnézhesse. - Valamiért ennél tovább nem tudok - hangom megremeg, félve sandítok fel Sébastien tanár úrra, de kékjeimet azonnal visszavezetem a füzetre.
|
|
|
|
Sébastien Lafayette Béliveau INAKTÍV
#Barázdabillegető offline RPG hsz: 96 Összes hsz: 140
|
Írta: 2021. január 2. 20:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=823985#post823985][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.01.02. 20:24[/b][/url] Margarétának címezve Rúnatan alatt és után × Figyelek rád
Hisz abban, hogy a hivatás választja az embert és nem fordítva. Van, aki a kezdetektől érzi, hogy merre hívja az útja és megállíthatatlanul halad a céljai felé, míg van, aki sötétben tapogatózik, nem érezve a tagjaira nehezedő kényszert, ami a helyes, számára kitaposott ösvényen tartaná. Sajnos az utóbbiak vannak túlnyomó többségben és mint tanár, az ő dolga, hogy fényt gyújtson a vakon tapogatózó diákoknak és lehetőség szerint a helyes irányba terelje őket. Ő pedig erejéhez mérten próbál eleget tenni e kötelességének is. Mosolyogva fogadja minden tanítványát, aki bármivel kapcsolatban megkeresi, akár a tananyagról van szó, akár az élet egyéb területeiről. Szeretne segíteni és biztos támasznak bizonyulni a számukra, hogy ha elakadnak az élet rögös ösvényein, nála megpihenve, újult erővel masírozhassanak tovább. Margarétának is szeretné biztosítani ugyanezen lehetőségeket, főleg, hogy ha a lány előtt még nem is, előtte kristálytisztán fénylik a számára kijelölt út. Kevesen vannak a világban olyanok, mint ők. Olyanok, akik meghallották Odin hívását és engedelmeskedve annak az ő csodálatos kreálmányainak szentelik életük egy részét. Akik kellő hittel és kreativitással, alázattal fordulnak eme hivatás felé és alkotnak maradandót és valami egészen csodálatosat a legmindennapibb rúnával is. Mert minden alkotás más és egyedülálló. - Ne csak a rúnák erejében higgy, hanem saját magadban is, Margaréta. A saját magadba vetet hit ad erőt minden máshoz, hogy olyasmit alkoss, ami téged is ámulatba ejthet - mondja kedvesen, majd pálcáját baljába véve int az asztal felé, hogy egy tollat és egy üres papírlapot lebegtessen maga elé. A pálcáját a pennára cseréli, hogy pár pillanat erejéig némán fürkéssze a lapot, majd precíz mozdulatokkal álljon neki a rúnaalkotás folyamatának. Mozdulataiból árad a magabiztosság, miközben a toll hegye halkan serceg a vásznán. Pár röpke perc múlva helyezi az asztal lapjára az eszközt, hogy hátradőlve csodálhassa a művét. - Ha hiszel magadban, bármire képes lehetsz, hisz elmédet nem korlátozza a félelem, szabadon szárnyalhat a képzeleted - mosolyogva figyeli a lassan felemelkedő lapot, ami origami daruvá hajtogatja magát és szárnyalni kezd körbe a teremben. Igen összetett és soklépcsős kötésrúna eredménye, de ahogy mondta, bármi lehetséges. - Csodálatos az, amit adni szeretnél - vezeti vissza tekintetét a madárról Margarétára, hangja immár ismét komolyan csendül kettejük között. - De sajnos vannak szabályok, amiket, mint rúnahasználó, be kell tartanunk. Amit adni szeretnél neki, egy kétélű penge, ami akaratod ellenére árthat is neki. A halállal sajnos még a rúnamágia sem dacolhat - próbál a lehető legóvatosabban fogalmazni. Nem szeretné letörni a lány lelkesedését, mégis óvnia kell, ha kell, akkor a saját makulátlan lelkétől. Minden segítő szándék ellenére, túlságosan ingoványos talajon mozog. - Most már igen - ajkaira kedves mosoly kerül majd kíváncsian figyeli a lány ténykedését. Kékjei megakadnak a sebtiben továbblapozott jegyzeteken, mégis csendben marad, csak tekintetében csillan meg a büszkeség és az öröm édes egyvelege. - Bőven a társaid előtt haladsz így is, nincs okod szégyenkezni - veszi maga elé a füzetet, hogy megszemlélje az eddigi alkotásokat. - Lenne egy ajánlatom. Mit szólnál, ha a tanársegédem lennél? Persze, ez több feladattal jár, órák utáni kötelezettséggel. De így lenne lehetőséged az osztálytársaid előtt haladni, többet tanulni és segíthetek ezekben is, úgy, hogy saját magad leld meg a megoldást - tekintete a rúnákról a lány arcára siklik, arcán kedves mosoly uralkodik. Egyáltalán nem szeretné Margarétára erőltetni ezt, a döntés joga teljes mértékben nála van. Csak szeretné megadni a lehetőséget, hogy minél hamarabb Odin útjára léphessen. A sorsát ugyanis senki sem kerülheti el.
|
|
|
|
Havas-Mezei Margaréta Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Kis unikornis ... Tündérke offline RPG hsz: 307 Összes hsz: 556
|
Írta: 2021. január 3. 15:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=824058#post824058][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.01.03. 15:15[/b][/url] Sébastien tanár úr... lebuktam … aktuális ... Hinni magamban. Bár tekintetem tanáromra siklik, ahogy mozdul, mégsem látom magam előtt teljesen tisztán, amit csinál. Csendben bólintok egy aprót, gondolataim messze járnak. Hinni magamban. Olyan sokan mondták már ezt nekem. Minden napom arról szól, hogy higgyek. Ha nem is magamban, de másokban mindenképpen. Dodiban, hogy képes lesz túllépni Teó elvesztésén, édesanyámban, hogy minden viszontagság ellenére a kedves mosolyával fog visszatérni hozzám, és… és Anubiszban. A hitem nagy része benne van, abban, hogy miatta képes lehetek olyanokat megcselekedni, amit várnak tőlem. Hinni magamban. Ebben is segít majd, igaz? Az idő múlásával képes lehetek erre, anélkül, hogy valami félresiklana. Képesnek kell lennem rá, hiszen Sébastien tanár úr éppen erre kért, és tudom, Anubisz támogatása nélkül nem sikerülhet. Ujjaim siklanak a medálra, hogy arra rámarkolva hallgassam tanárom szavait, majd kövessem tekintetemmel a lapot, ami elemelkedik az asztalról. Elnyílt ajkakkal figyelem, ahogy az egyszerű lapból lesz egy madár, arcomra hatalmas mosoly kerül, a levegő tüdőmben reked, ahogy fejemet forgatva követem annak mozgását. Halkan nevetve fordulok vissza a férfi felé, mosolyom és kipirult arcom árulkodik boldogságomról. Felkapom fejemet, ahogy a madár felettem halad el. - Ha hiszek magamban… - szavaim halkan hagyják el ajkaimat, majd a hirtelen jött érzést elkapva, csillogó tekintettel pillantok vissza Sébastien tanár úrra. Elhatározás csillan benne. Hinnem kell magamban. Zavarban hajtom le fejemet, alsó ajkamba harapva bólintok párat. Igaza van. Tudom, hogy az van, mégis olyan nehéz bevallanom magamnak, amikor éjt nappallá téve a saját ugyanilyen gondolataimmal vívom meg harcaimat. Nem hagytam, hogy elbizonytalanítsanak, továbbra sem fogom hagyni, de tudom, hogy a férfinak igaza van. Túlságosan veszélyes lenne, hiszen… mi van, ha ezzel Dodi szétszaggatott szívét ott, ahol már elkezdtek beforrni a sebesülések, csak ismét felszakítom? Igaza van. Mégsem hagyom, hogy elbizonytalanítsanak szavai, ezt nem tudom hagyni, így kerül elő a legféltettebben őrzött füzetem valaha, amit tanárom elé csúsztatok óvatos mozdulattal, várva az ítéletet, hogy mégsem vagyok alkalmas arra, hogy rúnamester legyek. A szavak villámcsapásként érnek. Felkapom fejemet tanáromra, a meglepettséget akarva sem tudnám eltüntetni róla, ajkaim elnyílnak egymástól, ahogy levegő után kapok. Én, mint tanársegéd? Én, mint Rúnatan tanársegéd? Sébastien tanár úr mellett? Szívem hangos dobogása betölti bensőmet, akaratlan nyúlok mellkasomhoz, lazán ökölbe szorított kezemmel, fülemben zúg vérem, mintha csak rosszul hallottam volna. - Komolyan? Komolyan gondolja? - pár oktávval magasabban hallatszik hangom, de nem tudok ellene mit tenni. Mégis… hogyan? - Én, mint a tanársegédje? Biztos- Biztosan vannak nálam ügyesebbek és idősebbek, és nem szeretnék a tanár úr terhére lenni, hiszen van elég dolga, az iskolán kívül rúnamesterként foglalatoskodik, csak láb alatt lennék - hangom ugyanolyan magasan szól, hadarok a zavartól, de nem tudok elpillantani tanárom arcáról és kedves mosolyáról, amitől szívem csak még hevesebben kezd el verni. Azt sem tudom, hogy volt-e értelme annak, amit mondtam, hogy érthető volt-e egyáltalán. Rúnákkal foglalkozni tanítás után is. Hirtelen merevedek meg, ahogy fejem hátsó részénél érzem meg a puha érintést, ami óvatosan simít végig tincseimen. Higgy magadban, Margaréta. Én azt teszem, ahogy Sébastien tanár úr is. Apám szavai visszhangoznak fülemben, ahogy szám elé kapva kezemet, akaratlan engedek utat egy könnycseppnek, mégis mosolyogva válaszolok. - Szer-szeretnék a tanársegédje lenni, tanár úr. Nagyon szeretnék.
|
|
|
|
Sébastien Lafayette Béliveau INAKTÍV
#Barázdabillegető offline RPG hsz: 96 Összes hsz: 140
|
Írta: 2021. március 5. 16:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=827133#post827133][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.03.05. 16:11[/b][/url] Margarétának címezve Rúnatan alatt és után × Figyelek rád
Eddigi életében oly sok területen küzdött bizonytalansággal. Látszólagos magabiztosság mögé rejtette kétségeit, kegyetlenség mögé azt, amitől félt és nem értett. Hiába nőtt fel, hiába tapasztalt és élt át annyi mindent az évek során és próbál vezekelni a múltbéli hibái miatt, ezek az érzések akkor is örök társául szolgálnak. Önmagát sem volt képes elfogadni több, mint egy évtizedig, mert félt mások véleményétől és képtelen volt elfogadni azt, hogy amire igazán vágyik, az nem bűn. Megannyi kétség és tévelygés közepette egyetlen egy dolog volt, amiben sosem rendült meg a hite; a rúnák. Minden egyes alkotása mai napig csodálattal vegyes alázatra készteti és most, a mágia szárnyán repdeső papírmadarat látva, ami csöpp testével is képes betölteni a tágas helyiséget, még sziklaszilárdabban hisz a számára elrendelt sorsban. De mégis miért egy madár kelt életre gondolatai nyomán? Annyi mindent szimbolizálhatnak. Szabadságot. Békét. Bölcsességet… Kékjeit az origamiról Margaréta arcára vezeti. Arcán lágy mosoly ül, ahogy a boldog arcot nézi és egyszerre lel értelmet benne minden szimbolika. Elég egy pillantás és pontosan tudja, érzi, hogy nem véletlen az, hogy most egymással szemközt ülnek. Odin végtelen bölcsessége vezette őket ugyanazon útra, mert valószínűleg Sebinek ugyanakkora szüksége lesz Margarétára, mint neki őrá. Már csak ki kell várnia a pillanatot, hogy a miértekre a válasz is megjelenjen, ugyanúgy, ahogy Odin előtt a rúnák Urd kútjának mélyéről. - A japánok úgy tartják, hogy ha meghajtogatsz ezer darut, akkor valóra válik a legnagyobb álmod. Nem tudni, hogy a varázslóktól vagy a mugliktól ered-e ez, de az bizonyos, hogy varázstudástól függetlenül rengetegen hisznek ebben. Sokan mágikus lénynek tartják a darut, de, hogy melyik volt előbb, senki sem tudja - hangja lágyan követi a madár útját a levegőben, ami mintha fáradhatatlanul, dicsőn róná a köröket. - Hit és munka. Az álmokat csakis így lehet valóra váltani. A daru hajtogatás is hit és fáradságos munka gyönyörű gyümölcse - fejezi be a gondolatmenetet végül. Kékjeit a madárról ismét Margarétára vezeti, keresi a pillantását és azokban a felismerést. Keresi azt, amiről szinte minden órán próbálja meggyőzni diákjait, hogy mindennek az alapja. A rúnamágiáé és a sikeres életé; az önmagába vetett hitet. Mosolyogva figyeli a lány reakcióját, amit az ajánlata vált ki. Balját az előtte heverő füzetre fekteti, pontosan úgy, hogy a munka java, amit a lány alkotott, látható maradjon. Nyugodtan, rezzenéstelen arccal hallgatja őt, a bizonytalanságból fakadó mentegetőzést és végtelen türelemmel várja a pillanatot, hogy elérjen Margarétához az, amit próbál megértetni vele. - Margaréta - ejti ki a nevét halkan, de elveszik a lány dallamos hangja nyomán. - Margaréta - ismétli meg, szélesedő mosollyal, hasztalan. Látja rajta, hogy mennyire szeretné, hogy szavai korántsem azt tükrözi, ami a szívében lapul. - Marie! - mondja végül ismét, kissé hangosabban, de végtelen lágysággal. Észre se veszi, hogy akaratlan becézi a lányt, csak kedves mosollyal keresi annak pillantását. - Jövőhét kedden várlak az óráid után. Várom, hogy együtt dolgozhassunk - pecsételi meg végül szóbeli megállapodásukat és annyi bizonyos, hogy legalább olyan izgatottan és félve várja a közös munkát. Ez lesz az első alkalom, hogy tanítványt fogad maga mellé. Odin vezeti majd az útjukat tovább.
|
|
|
|
Havas-Mezei Margaréta Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Kis unikornis ... Tündérke offline RPG hsz: 307 Összes hsz: 556
|
Írta: 2021. március 7. 18:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=827244#post827244][b]Havas-Mezei Margaréta - 2021.03.07. 18:27[/b][/url] Sébastien tanár úr... lebuktam … aktuális ... Mindig bajban voltam a sorsnak hívott dologgal. Nehéz dűlőre jutni vele, mert sokan mondanak sok mindent róla: elrendeltetett, a döntéseink által varálódik, azonban - bármennyire is különösnek hangozhat - nem érdekel melyik áll fenn. Oka van annak, hogy itt ülök Sébastien tanár úr előtt, akivel végre felszabadultan beszélgethetek arról, amiről eddig soha: a rúnákról. A háztársaim és évfolyamtársaim legtöbbjének más tárgy a kedvence, ha egyáltalán van nekik, míg én órákat képes vagyok elmerülni a rúnákban. Eddig bárkivel jött szóba a kedvenc tantárgy téma, valahogy mindig egyedül maradtam a rúnákkal, de nem bántam soha. Elfogadom, hogy vannak populárisabb tárgyak, én pedig ugyanolyan szívesen hallgatom a Bájitaltanról szóló ódákat, mint a Sárkánytanról, de most minden megváltozik. Ahogy a papírdaru száll a fejünk fölött, ahogy hallgatom tanárom szavait, szívem valamiért megkönnyebbül. A daruról vezetem kékjeimet Sébastien tanár úrra, majd vissza a darura. Ezer daru és teljesül az álmom? Csodálatos lenne, de mi van akkor, ha nem tudod, mi az álmod? Soha nem kérdezték, soha nem gondolkodtam el, hogy vajon mi az én legnagyobb álmom, mert lényegében minden megvan az életemben, amire csak vágyhat egy egyszerű ember. Alsó ajkamba harapva szakítom el tekintetem a daruról, ahogy tanárom fejezi be, majd hajtom le fejemet. Egy álom, ami a hit és munka gyümölcse. - A hit és a munka - hangom halkan csendül fel kettőnk között, végül szégyenlősen pillantok fel tanáromra. - Tanár úr… mi van akkor, ha én másban hiszek? - vajon Anubisz mennyire támogatja azt az utat, ami éppen előttem áll, és lassan elindulok rajta? Kezem automatikusan mozdul, hogy ujjaim öleljék körbe a medált. Hiszek magamban, apám biztató szavai visszhangoznak fejemben, nem tehetem meg, hogy cserben hagyom apát, aki mindig a saját magunkba vetett hitre biztatott. Ismét ott tartunk, hogy zavaromban fecsegek, ráadásul annak az embernek, aki elindíthat az úton, ami apa véleménye szerint is remek döntés lenne, főleg aziránt, hogy a magamba vetett hitem erősödjön. Meg sem hallom, hogy Sébastien tanár úr a nevemet mondja, amíg erőteljesebben nem hallom meg azt a nevet, amit még soha senkitől. Megszeppenve fogom be a számat végül, tanáromra pillogok elnyílt ajkakkal, ahogy kékjeimet kapja el tekintete. Hevesen kezdek el bólogatni. - Igen. Ott leszek. Vagyis itt. Jövök, tanár úr - félve pillantok a teleírt füzetre, ami tanárom keze alatt pihen. Óvatosan érintem meg a lapok csücskét. - Én is várom, tanár úr. Nagyon várom - mosolygok fel őszinte boldogsággal rá, majd amikor a következő órára kezdenek beszállingózni a diákok, kapkodva állok neki összeszedni a cuccaimat. Hálás mosollyal, egy utolsó köszönöm hagyja el ajkaimat, mielőtt elhagynám a termet és sietnék a következő órára. Hiszek magamban, apa.
|
|
|
|
Sébastien Lafayette Béliveau INAKTÍV
#Barázdabillegető offline RPG hsz: 96 Összes hsz: 140
|
Írta: 2021. március 8. 11:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=827267#post827267][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2021.03.08. 11:12[/b][/url] Marie-nak címezve Rúnatan alatt és után × Figyelek rád
Olyan sokáig nem hitt semmiben. Kamaszként egyáltalán nem érdekelte az ilyesmi, ugyanúgy a szájára vette Merlin nevét, mindenfajta mögöttes tartalom nélkül, mint bármelyik másik varázslópalánta, mert úgy volt szokás. Kötőszó, mint másnál egy-egy szitokszó, jelentés nélkül. Ugyan miért kellett volna bármiben is hinnie? A családja lemondott róla, míg idegenek saját fiukként nevelték. Ez nem más, mint a körülmények kedvező halmaza. Ha nem épp Steve ügyelt volna az ispotályban, akkor ő sem úszta volna meg az árvaházat vagy a gyermekotthont. Tény, hogy sokat köszönhet nekik, kvázi az egész életét, mégsem látott bele isteni beavatkozást. Csak a körülmények befolyásolták az életét, míg túl kicsi volt arról önmaga dönteni. Kamaszként pedig mást se tett, mint kihasználta a lehetőségeket, amik előtte termettek, szégyenteljes megoldásoktól se futamodna meg. Megdolgozott mindenért, mégis miért kellett volna magán kívül bármiben is hinnie?A felnőttkor küszöbén megkapta a választ. Túl sok ideje volt gondolkodni és számot vetni addigi életével az ispotály ágyán fekve, szoktatva magát új, megváltozott életéhez. Ajtóstul robbant be Odin és töltötte ki a tátongó lyukakat a szívében, értelmet adva a korábban elbagatellizált kérdéseknek. Azóta nem vette a szájára Merlint, aki nem volt más, mint jelentés nélküli színesítő adalék. Azóta Odinhoz intézi néma kéréseit és az ő neve az, ami hitet és bizonyosságot csempész mondataiba, tetteibe. A balesete óta a hit ad neki erőt. Margaréta kérdése nyomán, szinte öntudatlan érinti meg jobbján Odin jelét, a hármas kürtöt felsője anyagán keresztül. Tekintete követi a lány ujjainak útját, elkapva a medálján megcsillanó fényt, mielőtt elveszne markának ölelésében. Lágy mosollyal vezeti pillantását Marga… Marie arcára. - Kapásból fel tudnék neked sorolni legalább hat kiváló rúnamestert, akik ateistának vallják magukat, köztük az anyámmal. Nagyon sokáig én is az voltam, míg az élet fel nem nyitotta a szemem - hangja kedvesen vibrál kettejük között, tekintetét le se veszi a lányról. Az origami daru, mintha csak érezné a pillanat fontosságát, némán, kecsesen ereszkedik le Marie elé és ahogy a rúna feléli saját magát, a papír elveszti eddig tartott formáját és makulátlan tisztasággal fedi fel belsejét. - Nem az számít, hogy miben vagy kiben hiszel. Egyedül az, hogy sose kételkedj a saját képességeidben. Ha lekorlátozod saját magad, lehetsz bármennyire tehetséges, nem lesz esélyed a világ elé tárni azt - fejezi be halkan, hisz a szavainak túl nagy súlya van ahhoz, hogy könnyed hanyagsággal vesse oda. Ezt a hibát sose követné el. - Ez a beszéd! - széles mosoly költözik arcára. Kezei közé veszi a füzetet, majd ahogy rápillant a teleírt lapokra, óvatosan összecsukja és visszaadja jogos tulajdonosának. - Kérlek hozd magaddal akkor is. És adnék egy feladatot számodra, amit sokkal magasabb évfolyamon tennék normál esetben, de a munkáidat elnézve játszi könnyedséggel meg fogod oldani - büszkeség csillan a tekintetében, ahogy Marie-val együtt feláll. Egy röpke pillanatra néz csupán a befelé szállingózó diákokra, akiknek mosolyogva biccent, majd vissza is vezeti kékjeit a lányra. - Szeretném, ha alkotnál egy kötésrúnát, Ansuzzal a középpontban, a pozitív jelentései nyomán. Nem kell, hogy jövőhétre kész legyen, sőt, idén sem. De ha elkészültél, látni szeretném - fejezi be halkan, hogy csak Marie hallhassa. Pálcáját és pennáját a kezébe véve lép hátrébb végül. - Szép napot, Marie, jövőhéten találkozunk - köszön el mosolyogva, majd visszasétál az asztalához, hogy a maradék pár percben felkészülhessen a következő órájára.
|
|
|
|