36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. október 25. 16:25 | Link

Sankó
smells like gossip | love my style

A legújabb Edictum még számára is tartogatott meglepetéseket, ugyanis a Color Party-n valóban kiszúrták Őt és Sándort. A cikken természetesen jót mulatott, viszont le merte volna fogadni, hogy a férfi még nem látta és hogy is hagyhatta volna ki, hogy elsőként lássa az arcát? Igen, ugratni tervezte, éppen ezért átfutotta a tanárok személyre szóló órarendjeit és amikor megtalálta, mikor végez, kényelmesen el is tervezte a merényletet. Egyszerűen csak beszambázik a terembe, kicsapja az újságot és jót nevetnek rajta. Terv szerint.
Az óra vége előtt pár perccel indul meg a Számmisztika terem felé, hogy semmiképp se késsen el, hiszen Sándor képes és eltűnik. Ez egyébként kimondottan jól megy neki, ha akarja. A jelző után a diákok kiözönlenek a termekből, ő pedig épp akkor ér a célhoz, mikor az utolsó pár lány sóhajtozva távozik. Összepréseli ajkait, nehogy elmosolyodjon, elvégre nem lenne szerencsés kinevetni a tanulókat, azonban ahogy arrébb somfordálnak, ő belép és be is húzza a bejáratot. Cipője jelentőségteljesen koppan minden lépésnél, vékony ujjai között tartja az újságot és el is mosolyodik, ahogy közelebb ér a férfihoz.
- Szia - ahelyett, hogy egyből kikövetelné a csókját, csak egy könnyed mozdulattal ül fel félig a tanári asztalra, majd hátra söpri a haját. Szemei huncutul csillannak a tanárra és kicsit úgy érzi magát, mint aki tilosban jár. Piszkosul élvezi, amúgy. - Képzeld, benne vagyunk az újságban! - azzal szétnyitja a lapot és leteszi az asztalra, hogy tökéletesre lakkozott körmével rámutasson az őket érintő bekezdésre. - Azt írják, totálisan levettem Önt a lábairól a bájaimmal, mondja, meg tudja erősíteni a pletykát Szigethy úr? - cukkolja. Élvezi. Hihihihi.
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Sándor
INAKTÍV


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2020. október 25. 18:38 | Link

Jules
hogy milyen pletyka? | valahogy így

Tehát tekintsünk úgy a számmisztikára mint egy használati útmutatóra az élethez – szólal meg a csengő, amire a diákok azonnal elkezdenek összepakolni. Nem volt a legizgalmasabb a mai óra a tanulóknak, elvégre este valami bulit szervez az egyik lány a faluban. Legalábbis félfüllel ezt hallottam. Ezért nem is csoda, hogy mindenki siet elkészülni, hiszen mára ez volt az utolsó óra. Nem csak nekik, nekem is. Felegyenesedve, hangomat megemelve próbálom még emlékeztetni őket, hogy ne feledjék, a következő órán dolgozat következik, és a heti leadandókat is végre szeretném mindenkitől időben megkapni. De szavaim süket fülekre találnak, ezért csak egy nagy sóhajjal sétálok vissza a tanári asztalhoz, hogy a vaskos tankönyvet az asztalra hajítsam. Jobb kezem hüvelyk- és mutatóujja közé fogom vékony orrnyergemet, s szemeimet összeszorítva sóhajtok egyet. Elfáradtam. Ezért is rendezgetem lassabban az asztalon pihenő jegyzeteket, majd ledobom magam a karosszékbe. Bal könyökömmel támaszkodok meg, hogy zsibongó fejemhez nyúlhassak, és masszírozni kezdjem halántékomat. Az utolsó össze-összesúgó lánypáros is távozik a teremből – akiket észre sem vettem, hogy benn maradtam –, majd körömcipő kopogásra leszek figyelmes. Felkapom a fejemet, és meglátom a felém mosolyogva közeledő Julest. Szívem kihagy egy ütemet, és azonnal felpattanok a székből, hogy meglepett tekintetemet a női szemeibe fúrjam. – Szia – köszönök én is karcos basszusomon, szemeim árulkodón csillannak meg a tanterem félhomályában, majd szemöldökömet gyanakvón összehúzom, és a már asztallapon félig fenn ülő nőre nézek. Akaratlan nézek végig rajta, semmi szemérmesség nincsen benne, ám mégis a magam módján próbálnám leplezni. – Mi? – mutatok magamra és Julesra felváltva, miközben jobb szemöldököm a magasba reppen. – Mi vagyunk az újságban? Mégis miről tudná… – hajolok előre, így némiképp közelebb is kerülve arcommal a nőéhez. Zöldes szemeim azonnal falni kezdik a betűket, majd látványosan elsápadva tekintek vissza Julesra. Nagyot nyelek, és felegyenesedve nyúlok idegesen tarkómhoz. – Ilyen nincs…
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. október 25. 19:26 | Link

Sankó
smells like gossip | love my style

Nyilvánvalóan nem kerüli el figyelmét, hogy Sándor ma is pontosan ugyanolyan jól néz ki, mint egyébként mindig. Ahogyan az sem lepi meg különösebben, hogy a gyerekek tökéletesen ráéreztek arra, hogy játsszanak az idegeivel, bár tény és való, hogy a férfi hátán akár fát is lehetne vágni. Így hát miközben elhelyezkedik, hagyja, hogy szemérmetlenül végig pillantsanak rajta, még lábait is keresztbe veti, hogy az összehatás tökéletes legyen. Talán mégis csak azzal a csókkal kellett volna kezdenie...
- Mi bizony. Képzeld, szikrák pattognak közöttünk - hangjából kihallatszódik némi él, ahogy utánozza a cikkben leírtakat, s drámaian gesztikulál is hozzá, azonban mosolya egyértelműsíti, hogy ez sokkal inkább a pletykának szól, semmint annak, hogy a valóságban ne lenne meg az a bizonyos plusz. Figyeli Sándor vonásait és kimondottan jól szórakozik rajta, hogy ennyire sokkolja a tény, miszerint publikálásra került róluk egy bekezdés az Edictumban. Félre is érthetné persze a reakciót, de egyelőre teljes bizonyossággal ítéli úgy, hogy az elutasítással vegyes döbbenet pusztán a diszkréció megőrzésének szól és nem kapcsolatuk felvállalása ellen. Mert az gondolom egyértelmű, hogy egy ideje már nem csak a vakvilágba randizgatnak.
- Ilyen van. Híresek lettünk. Arra gondoltam, hogyha a brit királyi családnak beváltak a szuvenírek, mi is lőhetnénk egy szelfit és árulhatnánk. A befolyt pénzből természetesen az Edictumot támogatjuk majd, hisz nélkülük mindez nem jöhetett volna létre - még bólogat is párat, s noha arckifejezése elsőre komolynak tűnhet, szemei és a körülöttük gyülekező nevetőráncok elárulják. Viccet csinál az egészből és kimondottan jól is szórakozik rajta, ennek örömére pedig hamarosan eltörik benne valami és felnevet. Nem tudja komolyan venni a dolgot.
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Sándor
INAKTÍV


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2020. október 26. 07:40 | Link

Jules
hogy milyen pletyka? | valahogy így

Ahogyan kezdem visszanyerni emberi arcszínemet, vonásaim közé kiül a mérhetetlen aggodalom. Az, hogy Jules szokásához híven viccet csinál az egészből nem meglepő, ellenben rendkívül bosszantónak találom. Jámbor vagyok alapvetően, nem szoktam hangot adni annak, ha valami zavar. Mert igazából minden zavar, és ezzel megtanultam együtt élni. Inkább eltemetem, aztán majd lesz valahogy. Azonban smaragdszín szemeim hangszálaim helyett kezdenek szorgos munkába. Nem mondom, hogy kifejezetten csúnyán, de rosszallóan pillantok a nőre, aki úgy látszik, hogy egészen jól szórakozik a pletykarovaton. Én viszont teljes döbbenetben kezdek fel s alá mászkálni, reménykedve abban, hogy ez az egész csak egy rossz vicc. Valami olyasmi, mint amit Jules is épphogy elsütött. Megállok egy pillanatra, úgy fúrom tekintetemet a csillogó, kékszín íriszekbe. – Ez nem vicces, Jules – teszek felé egy lépést, amivel előtte is termek. Combom combjához ér, ahogyan ő az asztalszélnek támaszkodva incselkedik tovább. Gondterhelten figyelem a fiatal nő vonásait, és egy pillanatra el is feledkeznék arról, hogy hol vagyunk és miről beszélgetünk. Kicsit előre dőlök, jobb ujjaimmal a nő bal oldalán megtámaszkodva a tölgylapon. – Emiatt ki is hajíthatnak minket – kezdem suttogva megszokott pánikrohamomat. Ahogyan láthatjuk; most már hivatalos iskolai dolgozó vagyok tanárként, ezért igenis veszélybe kerülhet az állásunk.
Kapcsolatban vagyunk? Én soha nem neveztem még így meg dolgokat. Szégyenszemre, ilyen közel nem sok emberhez kerültem lélekben életem során. Ettől függetlenül, nem tudom kezelni, és nem is keresek rá alkalmat, hogy megtegyem. Most, ebben a pillanatban is csak annyit tudok, hogy azzal, hogy megszüntettem a távolságot fizikailag is közöttünk, nem teljesen tudok a problémára koncentrálni. Mélyeket szusszanok a beállt csendbe, és egyik szeméből a másikra ugrálok zöldjeimmel.
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. október 26. 11:52 | Link

Sankó
smells like gossip | love my style

Az egész szituáció még viccesebb, ahogy látja Sándort fel s alá járkálni, mint aki teljesen kitért a hitéből - már amennyiben volt neki. Mégis, mikor szúrós pillantást kap feleletként, akkor nevetése csitul és igyekszik rendezni vonásait.
- De, azért egy kicsit az - még mindig szórakozottan lógatja lábait, noha kezdi úgy érezni, hogy ez az egész ügy túl van reagálva a férfi részéről. Elvégre hány tanárt hoznak szóba diákkal, ráadásul nem mestertanonccal, hanem alapszakossal... Még sincs belőle sem botrány, sem kirúgás, sem egyéb. Mi több, mindenki vígan él tovább, le sem reagálják a felröppenő pletykákat. Miért kellene épp nekik, két felnőtt embernek kikérnie magának, főleg úgy, hogy a cikk nem is áll olyan messze a valóságtól? Mosolya akkor fagy le arcáról, amikor Sándor alig pár centire tőle hajol és hirtelen vészesen közel kerülnek valamiféle fizikai kontakthoz. Így is megőrjíti, hogy combjuk összeér, hiszen fel-felsejlenek benne annak az estének az emlékei, amikkel azóta sem bír betelni. Mégis, annyira jegesek a fülét érő szavak, hogy már szinte pofonként hatnak.
- Azért ezt finoman szólva is túlreagálod - hangja ezúttal komolyabban csendül és már nem ível csodaszép görbe az arcára. - Ebben az iskolában még a mestertanoncok is járhatnak a tanáraikkal, ki a fenét érdekel, hogy van-e köztünk valami vagy nincs? - széttárja karjait, bár fejében megszólal valamiféle vészharang, ami egyből feszültté teszi Őt is. Csak nem arról lenne szó, hogy nem hajlandó felvállalni? A felháborodás ugyan várat magára, de a csillogástól mentes íriszek nem sejtetnek túl sok jót egy rossz válasz esetén.
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Sándor
INAKTÍV


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2020. október 26. 12:21 | Link

Jules
hogy milyen pletyka? | valahogy így

Az üressé vált terem csendjét hol Jules, hol én szakítom félbe. A több lyukat mégis a nő vágja a térbe, hiszen én még mindig nem arról vagyok híres, hogy megosszam a bennem tomboló gondolatokat. Inkább csak kattog az agyam, miközben a betűk egyre fájdalmasabban szúrnak bele elmémbe. Bevallom őszintén; soha nem voltam hajlandó elolvasni az Edictum pletykarovatát, mert addig boldog az ember élete, amíg nem teszi. Legalábbis ez az én kódexembe nem fér bele. Az, hogy a magánszférát ilyen szinten sértik, semmibe veszik, egyszerűen vérlázító. Természetesen ez, kívülről teljesen máshogy jöhet le a nőnek, elvégre megszólalás hiányában azt gondol, ami csak megszületik a fejében. Dühös fújtatás távozik széles orrcimpáim közül, míg újfent egy bosszús fejcsóválással egyenesedek fel, hogy combunkat már elszakítva támaszkodjak a nő melletti asztalrészre. – Túl… – kezdem valami teljesen szokatlan hangszínen, s zöldjeim idegen gunyorossággal tekintenek vissza a gyönyörű tengerszín szemekbe. – Túlreagálom – mondom végül amolyan kérdés és kijelentés határán táncolva. Újból közelebb kell kicsit hajolnom, de nem fúrom most smaragdjaimat a szempárba, hanem szinte suttogva nyitom szólásra ajkaimat, elnézve Jules válla felett.
Így mindenki megtudjarossz válasz. Érzi az olvasó, míg én magam csupán arra gondolok, hogy megsértették kapcsolatunk intimitását, de meg kell hagyni, ez a legkevésbé sem így hallatszik, amikor a szavak elhagyják torkomat. Igazság szerint azt sem tudom, hogyan kell felvállalni egy kapcsolatot, persze. Ám most nem ez bosszant. Csakhogy ezt valahogy elfelejtem megosztani az egyre inkább feszengő Jules-szal.
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. október 26. 12:38 | Link

Sankó
smells like gossip | love my style

Vegyes érzései vannak jelenlegi beszélgetésükkel kapcsolatban, ám hagyja, hogy Sándor is kivegye belőle a részét. Az, hogy ez mennyire rossz ötlet, csak akkor derül ki, mikor már kissé távolabb húzódva, némiképp vádlón ismétli meg Jules szavait.
- Igen, túlreagálod Sándor - válasza most már tükröz némi idegességet és dühöt, de hangszíne még mindig a nyugodt, sőt türelmes intervallumban mozog, legalábbis egészen addig, míg a férfi ismét magához nem ragadja a szót. Még csak a szemembe se nézel te seggfej! Lélektükrei életre kelnek, ahogy az eddigi vidám csillogást felváltja valami sötét és szikrázó, ajkait pedig összepréseli. Elegánsan tolja el Sankót, hogy felkelhessen és ösztönösen keresztbe fonja karjait, így nézzen fel rá.
- Érdekes, szex közben ez a kérdés valahogy nem merült fel benned - éppcsak egy leheletnyit szűkülnek össze szemei, ahogy szúrósan szegezi neki a kérdést. Ami azt illeti, nem szándékozott veszekedni, de egyszer mindent el kell kezdeni, így mielőtt még a férfi megszólalhatna, ismét elnyílnak szép ívű ajkai. - Tulajdonképpen igazad van, sohasem beszéltük meg, hogy mi van köztünk, az viszont barokkos túlzás, hogy a szex belefér, de ha kitudódik, akkor letagadsz - szándékosan mondja ki kétszer is a szex szót, ezzel nyomatékosítva a tényt, hogy előbb is felmerülhetett volna benne ez az apró-cseprő részlet. Nyilvánvalóan nem merült, mert épp azzal volt elfoglalva, hogy betegye.
- De ha gondolod, egészítsd ki.
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Sándor
INAKTÍV


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2020. október 26. 13:23 | Link

Jules
hogy milyen pletyka? | valahogy így

Immáron sokadjára mutathatom be a nagyközönségnek a kommunikációs készségeimet. Vagyis leginkább azok hiányát. Az idegesség csípős érzéssel száguld végig ereimben, és megjelenik a zsibbadás és zsongás a fejemben; általában ez a testem reakciója, ha nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Annyira önzőmód gondolok csak arra, amit én mondok, hogy a nő első, kissé indulatosabb szavait, miszerint valóban túlreagálom, szinte nem is hallom. Ekkor érzem meg ujjait mellkasomon, amint finom eleganciával tol magától távolabb. Szemeiben valami mást látok most, szemöldökömet összehúzom, s mint valami emberszabású kezdem kutatni Jules tekintetét. És újfent ennyit az emberek érzéseinek értelmezéséről. Elvégre csak azt látom, hogy valami megváltozott. De hogy ez most düh, szomorúság vagy értetlenség… meg nem tudom mondani. S ettől a furcsa érzéstől csak még inkább érzem azt a bizonyos zsongást koponyámon belül. A következő szavakra viszont minden belsőszervem bucskázik egyet, egyedül szívem jár le több kört egészen addig, amíg bele nem vörösödök.
Az éjszakára visszaemlékezve több meleg és hideg hullám szalad végig testemen, mint váltófutóversenyt rendeztek volna bennem. Távolabb állok, és egy ideges mosollyal emelem meg mutatóujjam, hogy én is szóhoz juthassak, amikor a nő folytatja. Leengedem hát jobbomat, és hitetlenkedően dülledő szemekkel hallgatom őt tovább. Nem szakítom félbe, végig hallgatom. Nem mintha lenne más választásom.
Jules – kezdem a világ legnagyobb „nem-tudom-mit-tegyek” arckifejezésével, miközben méretes tenyeremmel eltakarom néhány másodpercre gondterhelt arcomat, hogy megdörzsölhessem azt. – Ez… ez… nem – csóválom erőszakos tiltakozás közepette a fejemet, de nem tudom megfogalmazni tisztán, amit akarok. Szemeimben a mély tanácstalanság minimális düh-vel keveredik, miközben most már nem is vagyok hajlandó engedni a kék szemeket. – Nem erről van szó – hajtom le végül fejemet, hogy lentről nézhessek fel Julesra zöldjeimmel. Elérkezett a pillanat, hogy most már én is érzem; a szófukarságom nem segít a helyzeten. – Nem tudod mit beszélsz.
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. október 26. 14:00 | Link

Sankó
smells like gossip | love my style

Mindig tudott volt, hogy stílusa nyers, vagy legalábbis lehetne jóval szofisztikáltabb, mint amilyen úgy egyébként, ám aki ismeri, pontosan jól tudja, hogy Őt ez teljes mértékben hidegen hagyja. Olyan elfojtott indulattal és talán közönnyel vágja Sándor arcába a szavakat, hogy az egész terem visszhangzik azok csattanásától. Nem várta, hogy örök szerelmet fogadjanak, hiszen nem ismerik egymást olyan régóta, mi több, megkérdőjelezhető kapcsolatuk első közös lépéseit teszik meg tyúklépésben, vagy legalábbis próbálták megtenni. De az, hogy a kosárpálya közepén egymásnak essenek, majd a Color Party után nem is akármilyen fergetegeset szexeljenek és még le is tagadja ezek után Jules-t... Na hát ez aztán mindennek a teteje, vagy inkább legalja - ez opcionális attól függően, honnan nézzük.
- Szóval nem erről van szó - kényszeredetten mosolyodik el és elveszi az Edictumot az asztalról, hogy egy kecses mozdulattal összegyűrje a salátapapírt és a szemetesbe hajítsa. Amikor ismét a férfira pillant, arcáról eltűnnek az érzelmek, teljes mértékben semlegesek szemei, úgy is mondhatnánk, hogy kifürkészhetetlenek. - Tudod, a gond az, hogy én pontosan tudom, hogy Te miről beszélsz - hűvös, egyenesen jeges fuvallatként szállnak szavai, hogy aztán nemes egyszerűséggel hátat fordítson és tegyen pár lépést. Csak ekkor torpan meg, hogy a felgyülemlett keserűség és düh egy részét Sándorra borítsa. Féloldalasan visszafordulva gúnyos mosolyra húzza ajkait.
- Ha már ilyen jól értesz a számmisztikához, van valami, aminek a jelentését biztosan megérted - ezzel a lendülettel lendül a jobb keze és középső ujját tökéletesen jól láthatóan tartja Sankó felé. - Ezt számold ki - azzal ismét hátat fordít, ám ezúttal végleg és az ajtó felé masírozik, hogy kilépve rajta teljes erővel bevágja maga mögött. Nem kétséges, hogy a nehéz faanyag megremeg a tokban, miközben emelt fővel, ám láthatóan megbántottan tart a gazdasági felé. Seggfej.
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Sándor
INAKTÍV


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2020. október 26. 14:36 | Link

Jules
hogy milyen pletyka? | valahogy így

Állkapcsom megfeszül, és továbbra is látványosan összeszűkített zöldjeimmel figyelem őt. Légzésem egyre egyenletlenebb, fogaim össze-összekoccannak számban az idegességtől. Idejét sem tudom, hogy mikor hozott ki belőlem valaki olyan érzést, ami civakodásra sarkallna. Általában ráhagyom másokra a dolgokat – mivel nem jelentenek számomra semmit –, ezért nem jutok el odáig, hogy összeszólalkozzak akárkivel is. Ez az érdektelenség, mindentől függetlenül, a mostani beszélgetésünkre is letelepedett, pedig egyáltalán nem ez volt a szándékom, amikor először nyitottam ma szólásra ajkaimat Jules előtt. A kényszeredett mosolyra görcsbe rándul felsőtestem, és jobban kihúzom magam a megszokottnál. Ösztönös reakció ez, mivel a nő dominanciája egyértelműen azt hozza ki belőlem, hogy megmutassam; én vagyok a nagyobb. Természetesen ez csak kinézetre van így. Most a legkisebb élőlénynek érzem magam a bolygón. Csak meg-megnyílnak ajkaim, de Jules olyan vehemenciával folytatja, hogy esélyem sincsen szóhoz jutni. „[…]én pontosan tudom, hogy Te miről beszélsz”, emelkedik meg erre a mondatrészre a szemöldököm, mert számomra teljesen egyértelmű, hogy fogalma nincsen arról, hogy mire gondolok vagy mit szeretnék felé közvetíteni. Csupán fejemet csóválom, és tarkómra markolva teszek meg néhány lépést a nővel ellentétes irányba, hogy aztán hirtelen visszafordulhassak.
A számmisztikával kapcsolatos mondatkezdésre csak gunyorosan, kérdésképpen megemelem vállamat, hogy kíváncsian várom a feladványt, amikor is Jules középsőujja egyértelműen közli velem, hogy bizony, elmehetek oda, ahová csak akarok. Ha eddig néma voltam, akkor most nem tudom, hogy mivé válok a meglepettségtől. Egyhelyben, kezeimet lomhán lógatva magam mellett figyelem a becsapott ajtót. Fejem kissé lehajtva, arcizmaim végletekig feszülve. Ennyi? Ez még tőlem is silány teljesítmény. Mindkét kezem középső három ujját nyomom homlokomba, szemeimet összeszorítom, majd hagyom egy ideig, hogy felfaljon az ideg, majd egy hirtelen vezérelt érzéstől felrúgom az Edictum-salátával megkínált kukát.
A rohadt életbe – suttogom idegesen, és a székbe ejtem száz kilómat. Az ülőalkalmatosság fájdalmasan nyikorog fel alattam, én pedig nem is tudom mennyi idő telik el, mire végre összeszedem magam, hogy elhagyjam az üres tantermet. A tölgyfaajtót ma nem kíméljük; mögöttem is hangosan csapódik.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély