A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

Túl azon, hogy hivatalosan Dante a padtársam, megesik az a rémes eset, hogy nincs közös óránk vagy ő éppen nem jelenik meg rajta. A padtárs a fizetség azért, mert nem a farkasölőt szedem, hanem az ő kísérleti bájitalait. Hát most na, vérfarkas vagyok, szóval idő kérdése, hogy elpatkoljak, így aztán a dolog egy érdekes orosz rulettbe csapott át. Ma túl éltem, de mi lesz holnap? Rendesen izgalmas játék, és azt hiszem, hogy nem vagyok normális.
Ahogy az sem teljesen van rendben - hű, de szép a magyarom ma is -, hogy ennyire vonzódom Ambrózy tanár úrhoz. Mondják, hogy sokat akar a szarka, mert hát ugye az én Volkovom megvan még nekem rendesen, de, hogy mellé még egy Ambrózy-m is legyen, na az már elég nagy luxus. Viszont elméletben érdemes eljátszani a gondolattal, hogy ez a két szép szál...
- Mit írtál a kettesre?
Egy hosszú pillanatig lehunyom a szemem, és kezdem azt sejteni, hogy alkatilag gyenge vagyok én az ilyen Henrik-féle férfiakra, és igen, köszönöm, a pszichológusom éppen most épít medencét a kezeléseim árából, szóval nem kell azt mondani, hogy talán pszichológushoz kellene fordulnom. Persze, a kérdést kicsit hangosabban teszem fel - hát nem tanítottak meg suttogni, jó! -, így naná, hogy vagy nyolc szempár, köztük Henrik is ránk szegeződik, én pedig nem félve tőle, érdeklődőn vonom fel a szemöldökeimet, miközben ajkaim közé veszem a tollat. Ő járkál tovább, én meg végre foglalkozhatok Daryával.
- Szóval...
Próbálom csendesebben, de hát na, én pont annyira vagyok navinés, mint Kazanov, mármint nem ő, hanem az idősebb verziója. Talán ezért is nincsenek annyira jóban, pedig én imádnám, ha olyan apám lenne, mint amilyen neki van. Isten bocsássa meg az irigységem, ugyebár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=812964#post812964][b]Angyal Odett Abigél - 2020.07.07. 22:04[/b][/url]

Túl azon, hogy hivatalosan Dante a padtársam, megesik az a rémes eset, hogy nincs közös óránk vagy ő éppen nem jelenik meg rajta. A padtárs a fizetség azért, mert nem a farkasölőt szedem, hanem az ő kísérleti bájitalait. Hát most na, vérfarkas vagyok, szóval idő kérdése, hogy elpatkoljak, így aztán a dolog egy érdekes orosz rulettbe csapott át. Ma túl éltem, de mi lesz holnap? Rendesen izgalmas játék, és azt hiszem, hogy nem vagyok normális.
Ahogy az sem teljesen van rendben - hű, de szép a magyarom ma is -, hogy ennyire vonzódom Ambrózy tanár úrhoz. Mondják, hogy sokat akar a szarka, mert hát ugye az én Volkovom megvan még nekem rendesen, de, hogy mellé még egy Ambrózy-m is legyen, na az már elég nagy luxus. Viszont elméletben érdemes eljátszani a gondolattal, hogy ez a két szép szál...
- Mit írtál a kettesre?
Egy hosszú pillanatig lehunyom a szemem, és kezdem azt sejteni, hogy alkatilag gyenge vagyok én az ilyen Henrik-féle férfiakra, és igen, köszönöm, a pszichológusom éppen most épít medencét a kezeléseim árából, szóval nem kell azt mondani, hogy talán pszichológushoz kellene fordulnom. Persze, a kérdést kicsit hangosabban teszem fel - hát nem tanítottak meg suttogni, jó! -, így naná, hogy vagy nyolc szempár, köztük Henrik is ránk szegeződik, én pedig nem félve tőle, érdeklődőn vonom fel a szemöldökeimet, miközben ajkaim közé veszem a tollat. Ő járkál tovább, én meg végre foglalkozhatok Daryával.
- Szóval...
Próbálom csendesebben, de hát na, én pont annyira vagyok navinés, mint Kazanov, mármint nem ő, hanem az idősebb verziója. Talán ezért is nincsenek annyira jóban, pedig én imádnám, ha olyan apám lenne, mint amilyen neki van. Isten bocsássa meg az irigységem, ugyebár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=812969#post812969][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2020.07.07. 23:37[/b][/url]

Ez a második év kicsit leszedett a lábamról. Mást se csináltam, csak a könyveimet bújtam. Meg másét kértem kölcsön. Az év eleji Navinés indítás valahogy nem segített sokat az apámmal való helyzeten. Olyan volt, mintha összezártak volna egy morcos pókkal, aki bár nem bántott mert túl távol volt, már a létezésével is éreztette, hogy rossz helyen vagyok. Ezek után persze nem voltam hajlandó betenni a lábamat a könyvtárba, csak mikor már megbizonyosodtam - valakit beküldtem, aki megnézte -, hogy ő nincs ott. Az egyedüli safe place-em így vált egy élő ruletté.
Az egyedüli pozitívum abban az állapotban Odett volt, akivel egészen jól kijöttünk. Esténként órákon keresztül pletykáltunk mindenkiről. Volt ott fiú, lány, tanár és dolgozó egyaránt. Senkit sem hagytunk ki. Az egyetlen kivétel Otets volt. Tabu téma. Ezt Odett is megtanulta.
Olyannyira jóba lettünk, hogy több órán is átpateroltuk az embereket - persze csak kedves szavakkal, ahogy szoktuk -, hogy egymás mellé férjünk. Így volt ez az Okkultizmus órán is. A szokásos elfoglaltságunkat - a tanár úr stírölését - ezúttal egy papírlap bambulása váltotta fel. Levitás létemet nem megtagadva már plusz lapot is kellett kérnem, ugyanis bármennyire is próbáltam apróba írni, az egyetlen kis lapocska nem bírta el az én rengeteg tudásomat. A lendületből pedig csak egyetlen ember tudott kirángatni - igazából kettő, csak hát Ambrózy prof nem zavart sok vizet.
A hangos felszólalásra majdnem elnevettem magam. Nem is lett volna Odett, ha nem akart volna ennyire hangosan segítséget kérni tőlem. Tipikus. Azonban álcámat megőrizve inkább csak dühös pillantást vetettem a motyogó lány felé, hogy a prof ne is gyanakodjon arra, hogy én bármiféle gubancot okoznék. Hiszen tanár gyerek vagyok vagy mi...
Kettes kérdés, oké. Visszalapoztam, hogy ránézzek pontosan melyikről is van szó. Hát persze, hogy az egyik leghosszabbról. Akkor rövidítsük le. Odett-styleba.
- Négy fázis. A démon megszáll, de béna az alany és nem fedezi fel. A démon benned fel és szerencsétlenül felfedi magát. Aztán jön a pap kántálni egy adj Istent, hogy eltűnjön a szörny, majd az uccsó mikor megiszod a söröd a fáradalmakra. - Be kellett vallanom, egészen elégedett lettem az összefoglalással. Ez alapján Odett már biztosan le tudja majd szűrni a lényeget. Vagy ha azt is írja, amit mondtam, akkor is minimum plusz pontot kap a kreativitásért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=813022#post813022][b]Angyal Odett Abigél - 2020.07.08. 21:58[/b][/url]

Vicces azért úgy jóban lenni egy apa-lánya párossal, hogy ők nincsenek jóban, de ez az ő dolguk. Igazából haragudtam anno, amiért nem engedték, hogy a Rellon berkein belül folytassam a tanulmányaimat, de lássuk be, jobb nem is történhetett velem, mint az, hogy Kazanov felügyelete alá raktak. Azt hiszem, enélkül nem ismertem volna meg azt az oldalát, amit most kapok, és ahogy Damyan, úgy ő is nagyon nagy, már-már jellemformáló erővel bír rám. De nem beszélünk róla, megértettem, amikor Darya nyomatékosan mondta, hogy nem, és hát valljuk be, nekem ő a második igazi lány barátom, szóval nem nagyon szeretném elveszíteni. Kicsit olyan, mintha belőle és belőlem született volna Norina, az első lánybarátom, aki szeret bulizni és szereti a könyveket, meg a tanulást.
Lassan már a pótlapot is teleírja, én meg írtam valamit mindenhova, csak ezt a kettest nem fogja most az agyam, de hát nem is kell, mert majd ő jól megmondja. A második sokkal halkabb után rá is emelem kékjeimet, ő meg olyat mond, hogy megemelkedik a szemöldököm, és kitör belőlem a nevetés, amit próbálok két tenyeremmel tompítani, mert valljuk be, ez most csak várakozáson felüli lenne, ha a professzor elvenné, és azt nem szeretném. Elég nekem, hogy gyógynövényes család sarjaként pont a gyógynövénytan nem megy kiválóra. Nem értem, hogy ott mit blokkol az agyam, mert minden növényről tudok mindent, de nem ott is nem akkor. A nevetés végén könnyezek, és próbálom bénán köhögésnek álcázni. Ki fog zavarni, pedig ma különösen nagyon szexi.
- Szerinted szándékosan egy számmal kisebbek a nadrágjai vagy ilyen feszes fenékre nem kapható nadrág? Állítólag simán szét tud törni egy diót is a popójával.
Közben elkezdem lejegyzetelni a választ is, olyan Odettesen. Szóval megszáll a démon, rájön, hogy nem igazán kiadó a kéró, mert van már itt elég baj, de azért a cimbi befogadja, nekem meg nem szól, hogy itt felezzük a lakbért. Aztán a béna kis démon lebukik, és rájövök, hogy nem szóltak róla, jön a pap meg tolja a nagyöreggel a szeánszot és végül iszunk. Még azt is odabiggyesztem Ambrózy professzornak, hogy "ön mit inna meg velem?", hogy érezze, mennyire törődök vele. Már a második kérdésnél flörtölök, hát az eszem megáll magamtól.
- Oké, tételezzük fel, hogy Henrik kiesik. Ki a második legszexibb tanár?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=813038#post813038][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2020.07.09. 12:03[/b][/url]

A lány nevetése miatt majdnem belőlem is kitörik a kacaj. De hát az milyen lenne már. Körülöttünk mindenki csöndben belemélyedt a saját kis feladatlapukba, mi meg mint a kocsmában jót szórakozunk. Így jobban belegondolva, nem is nagyon tudnám elképzelni magunkat másképp.
A lényeg a lényeg, hogy mind a ketten megőrizzük hidegvérünket, és bár nem fájdalmak árán, kissé kikönnyezett szemekkel bár, de újra képesek vagyunk a lényeggel foglalkozni: a tanárral. Komoly fejjel méregetem azt a kemény hátsó felet, kicsit még oldalra is döntve a fejem, hogy még jobb rálátásom legyen, miközben ő folyamatosan jobbról-balra és balról-jobbra caplat. Majd élesen rám nézett. Én erre rámosolyogtam, és visszafordult a lapom fele, közben sutyorogva Odettnek.
- Szerintem nem képes rá. Esetleg akkor, ha ráül nagy hévvel. De nem elég jó a farmunkája - villantok a szöszire egy huncut mosolyt. Valószínűleg túl sok izmos artistát láttam már egy szál gatyában ahhoz, hogy ezt ne tudjam megállapítani. Anno Nyikitával is rengeteg nevetséges versenyt csináltunk, és habár pont ilyenre nem került sor, azért még róla se tudtam elképzelni, hogy megcsinálja.
- Húha - sóhajtottam, kicsit hangosabban is, mint kellett volna. De hát nah, ez egy baromi nehéz kérdés. - Először is ott van Volkov, aki hát igen... őt már bőven kibeszéltük - legyintek. A navine berkein belül talán minden második nap ő volt topikon. - Másodszor pedig láttad az idei évi felhozatalt? Nem mondom, van pár akiket nap hosszat nézegetnék, amint bekötik a cipőjüket - néztem oldalra, mintha már csak a gondolatuk is meg tudna rontani. Néha úgy is éreztem. - De azért Keserű professzort se kell szerintem félteni - tette hozzá. Lehet, hogy ő volt a házvezetőm és nem mellesleg a tanársegédje is voltam, és ezért nem illendő, de hát ez az igazság. Kicsit idősebb, mint az átlag esetem, de be kellett vallanom, hogy azzal a tiszteletet parancsoló hanggal egészet lenyűgözött múltkor is.
- Jajj nem is meséltem neked - csaptam a pennám az asztalra, mire mindenki felém fordult. Megköszörültem a torkom. - Bocsánat - húztam el a szám, de amint elfordultak, mosolyra is görbült.
- Szóval - fordultam Odett fele rögtön. - Tavaly nem sokkal a megérkezésem után az igazgató-helyettes magához hívatott. Tudod az a híres... hogy is hívják? - kérdeztem. - Na szóval ő. És amikor odaértem, beinvitált és meginvitált egy jó kis orosz vodkára. Én meg ki vagyok, hogy visszautasítsak egy ilyen ajánlatot. Ittunk párat, és közben furcsa utalgatásokat tett. - Akkor még furcsa volt, most már teljesen logikus. - Mire kiderült, hogy azt hitte sztriptíztáncos vagyok, akit valami fogadáson nyert! - böktem ki a sztori végét somolyogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=813052#post813052][b]Angyal Odett Abigél - 2020.07.09. 22:12[/b][/url]

- Ah, mit meg nem adnék, ha dolgozna velem a farmunkáján. Vagy csak rajtam.
Még egy hosszan kiengedett sóhajt is megeresztek, és Dary-val szemben, nekem eszemben sincs úgy tenni, mint aki a dolgozatával és nem Henrik fenekével foglalkozik, így amikor rá néz, akkor valószínűleg azt láthatja, hogy én oldalra döntött fejjel a fenekét, valamint a fordulásából adódóan a férfiasságát nézem elnyílt ajkakkal. Hát most na, állítson össze hosszabb kérdéssort, nem köthet belém, a várakozáson felüli mindenképpen megvan. Én meg aztán egészen biztosan nem fogok extra lapokat kéregetve kint pózolni, mint évfolyamelső. Kérlek, nem illik a profilomba, nekem ez az elevickélek és huszonhárom évesen itt szórakozok azzal, hogy iskolába járok, teljes mértékben elég. Különben is, többet keresek néha mint a szüleim ketten együtt és garantáltan már csak éveim vannak hátra, most mit aggódjak azon, hogy mi lesz, ha már nem tudok dolgozni?
- És ahogy már mondtam, csak ajánlani tudom Damyan khm korrepetációs csomagját.
Huh, de még mennyire, és ha kipróbálná, megértené, hogy miről beszélek. Imádom Damy-t, és tudom, hogy nagyon sok emberben felmerül, hogy miért nem, de mi ketten nem vagyunk azok a kapcsolatban lévő típusok, ami égi áldás, mert sajnálnám elveszíteni, akár nála, akár nálam kattan el a dolog. Na nem mintha hat év együttlétet nem lehetne annak hívni, de nem szeretnék ilyen szinten frászt kapni a ténytől, én nem vagyok az a leköthető típus. Tudom, tudom, szörnyű egy felfogás, de lapozzunk.
- Húú, neki a keze iszonyat szexi. Olyan nagy és emlékezetes.
Lehet ilyet mondani egy kézre? Emlékezetes. Na mindegy, hát én se vagyok az udvarlás istennője az is igaz már, de ez ilyen kis részletkérdés, tényleg, igazán, csak engedjük el, ennél már csak rosszabb jöhet. A lényeg, hogy nagyon adom a Keserű professzornak járó harmadik helyet. Simán megérdemli, hogy ott csücsüljön Henrik és Damyan mellett.
- Idén meg ott van az a kisfiú, Sébastien. Egy jó tíz… tizenöt év múlva ő lesz itt a legdughatóbb tanár.
Csak addigra mi már nem leszünk itt, kivéve akkor, ha Henrik sorozatosan megbuktat vagy tíz éven át, mert akkor de, nem lesz jobb dolgom, mint itt rohadni vagy menet közben elpatkolni az átváltozásaim során. Mondjuk még mindig foghatnám magam, örökbe fogadhatnék egy hatévest, aztán mire éppen jó korban lenne, mehetnék Bastit megdolgozni a jobb jegyért. Szép jövőkép, mi? Mondjuk eléggé el tudom képzelni ezt, de csak elméleti szinten. Az én ízlésemnek az ilyen korombeliek nagyon gyerekek, sosem gondolkoztam bennük. Harminchárom alatt nincs olyan, hogy férfi, szóval bocsi mindenki, én így lettem összerakva.
- Várffy.
Még bólintok is egyet a névhez, mert ő nekem annyira nem szimpatikus, de amikor kilátogattam egy-egy meccsre, el kellett ismernem, hogy nagyon élte az önéltetést. Szerintem a suli is úgy szerzi a pénzt, hogy őt löki az oroszlánok elég.
- Az igazgatóhelyettes azt hitte, hogy sztripper vagy?! Aztaaaa! Hogyan?!
Elnyíló ajkaimat most Darya-nak ajándékozom, és úgy nézek végig rajta, mint aki keresi a nyomait annak a ténynek, hogy sztrippernek néz ki. Én nem vonzódom a lányokhoz, maximum Ravenhez, de valljuk be, drága barátnőm azért okozhat kisebb zűröket a férfiaknál.
- Na és pörögtél neki a rúdon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=813139#post813139][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2020.07.11. 11:39[/b][/url]

Egy pillanatra eltéved a gondolatom, hogy vajon ha Odett nem velem beszélgetne, megemlítené-e Otets-t. Végül is idősebb, olyan férfias... megráztam a fejem, ahogy igyekeztem elfelejteni ezt a kósza gondolatot. Annyira furcsa és természetellenes lenne ezt a kettőt együtt látni.
- Nem csak a keze, de a mosolya, a hangja, a feneke - méláztam el, ujjaim között a penna össze-vissza forgott. - Hmm... - fújtam ki a levegőt ingatva a fejem. Régebben sose buktam az idősebb pasikra, és most se nagyon tudnám elképzelni, hogy valamelyikkel úgy kikezdjek, ahogy Odett teszi nos... minden mondatával. Inkább csak olyan távoli csodálásnak lehet nevezni az enyémet. Meg hát a szöszi jelenléte valahogy mindig kihozza belőlem, hogy ki is mondjam ezeket a mondatokat.
- Hey! Lehet, hogy te öreg vagy, de én még csak 21 vagyok. Az a hat év vagy mennyi van köztem és Mr. Szépszemű között pont elég - tettem felháborodottságot, de igazából Odett is tudta, hogy csak szeretem húzni az agyát azzal, hogy pár évvel idősebb tőlem.
- Hát amikor behívott, megkérdezte, hogy én vagyok-e az orosz táncos - vontam vállat. - Orosz vagyok, és tánc szakra járok a művészetiben. Túl új voltam ahhoz, hogy ezt másképp értelmezzem - magyaráztam meg egyszerűen. Elég csúnya félreértés volt, azt meg kell hagyni. És egy remek sztori.
- Dehogy! Amint kiderült mit akar, leléptem. Mint már mondtam, egy hete se voltam Magyarországon. Nem tudtam, hogy itt így működnek a dolgok - húztam el a szám. Bár az igazi ok inkább az volt, hogy összesen egy ember került hozzám annyira közel, hogy az a dolog megtörténjen. Furcsa lett volna mással.
- Tudod, ha egyszer oroszhonban jársz, bemutatlak Ivannak. Biztosra veszem, hogy egy pillanat alatt levesz majd a lábadról - mosolyogtam a szőkére. Habár a cirkusz vezetője volt úgymond a pótapám, vele még mindig jobban el tudtam képzelni Odettet, mint Otets-szal.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=813142#post813142][b]Angyal Odett Abigél - 2020.07.11. 12:28[/b][/url]

- Hm. Lehet, hogy át kéne mennem a Levitába.
Nem mintha ne lenne nekem jó az apjával, de nyilván nem vagyok ostoba, nem fogom éppen neki azt mondogatni, hogy mennyire jó meg szép ember az apja, hogy mennyire vonzó. Mert vonzó, de valahogy az ő esetében van egy olyan érzésem, mintha tényleg az apám helyett az apám lenne. Kicsit azt hiszem félrement a nevelésem szülői részről, és most először életemben találtam egy férfit, aki nem mint férfi vonz, hanem mint ember. Amúgy is furcsa lenne, nem? Összejönnék az apjával, és akkor ő lenne a barátnőm és a mostohalányom egy személyben. Mondjuk nem hiszem, hogy utána nagyon szeretne még velem barátkozni.
- Darya Mikhaila Kazanova, te most leöregeztél engem?!
Felcsattanok, mert hát fel vagyok háborodva. Két év van közöttünk, nem huszonkettő, szóval na, azért a pofátlanságnak is van egy olyan határa, amit én nagyon nem lépnék át a helyében, ő meg még kuncorászik is előtte. Hát nem hiszem el, de komolyan! Minek nekem ellenség, ha ilyen barátom van, nem igaz? Rápillantok Ambrózy professzorra a hosszú pilláim alatt, mert nem akarom, hogy kiküldjön, pedig nagyon érik már a dolog. Jól van szexim, kiküldhetsz, csak előbb hajolj ide közel, hogy lássam azokat a szép szemeidet.
- Szerintem a hat egy tök ideális. Mármint általában annyi szokott lenni nem? Mert a fiúk később érnek, meg efféle okosságok. Szóval most hat év, hát nem gáz. A mi korunkban. Mestertanoncként felszedni egy elsőst, na az már furcsa.
Pedig, ha azt veszik az ember, ott is pont ugyanannyi a korkülönbség. Az elsősök tizenhárom - tizennégy évesek, a hatodévesek meg tizenkilenc-húsz év körül mozognak, szóval nem lenne akkora nagy difi és mégis az. Furcsa egy világ ez. Mondjuk én egy szót sem szólhatok, az én szeretőm túl van a negyedik ikszen is, csak nem látszik rajta. Mocsok mázlista.
- Ez azért elég durva, mintha tök természetes lenne, hogy a diákok a tanárokkal szexelgetnek.
Pedig ennek annyira nem kellene rendben lennie, de kevés tanár van, akit nem környékezett meg már diák, és meglepően sokan vannak, akik ajánlatot tettek vagy ajánlatot kaptak. Ki gondolta volna, hogy iskolába járni ennyire durva.
- Alig várom, hogy megismerjem. Nyáron talán csökken a korlátozásom, és eljutunk odáig, hogy ne csak két emberrel hagyhassam el a sulit és a falut, hanem mehessek szabadon. Akkor vigyázzon a világ, na meg Ivan, mert jövök.
Még egy vigyor is belefér, ahogy kicsit billegek a széken, de végül csak keresztbe fonom a lábaimat, és kissé felé fordulok.
- Tudod mi jutott eszembe? Ha téged orosz táncosnak nézett, akkor a kastélyba rendszeresen feljárnak hivatásosok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=813145#post813145][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2020.07.11. 13:42[/b][/url]

Nem bírtam ki. A kifakadása nevetésre ösztönzött. Kuncogtam, és a szám elé tartva a kezem adtam ki furcsa orrhangokat, ahogy igyekeztem visszatartani a ki-kitörő nevetőhullámokat. Még a szemem is belekönnyezett az erőlködésbe. Láttam, hogy Henriknek ez már eléggé az utolsó csepp a pohárba, de nem bírtam ám olyan gyorsan visszanyerni a komolyságom, szóval ráhagytam Odettra, hogy szemmel lekommunikálja ezt a dolgot a proffal. Sokkal meggyőzőbb tud lenni, mint én.
- Igen, de ha egy tizenpár évessel csinálja ezt, akkor azért börtönbe kerülhet fiatalok megrontásáért. Meg amúgy is, lehet, hogy múlt századi a gondolkodásom, de nem jönnék össze tőlem fiatalabbal - vontam meg a vállam. Talán egy év, amire azt mondom, hogy ESETLEG. De a felállított sorrendünkből is kiderül, hogy melyik irányba húz a szívünk Odettel.
- Várj... nem az? - húztam össze a szemöldököm egyszeriben. Ebben a mozdulatban most nem volt semmi cinizmus vagy szarkasztikus kétértelműség. Tényleg azt hittem, hogy a magyaroknál ez másképp működik. Legalábbis abból amit hallottam, és láttam nagyon is ez jött le. - Mármint gondolom nincs nyíltan kimondva, mert szabályok tiltják, de... Akkor ebben az iskolában ilyen furcsa ez a rendszer? - hajoltam kicsit közelebb Odetthez, hogy most végre felfedje előttem a titkokat.
- Beviszlek az izmos, szexi artisták közé és elveszted a fejed is - nevettem a lányon. Annyira el tudtam képzelni, ahogy besétálok vele, és mindenki odaáig lesz érte. Ő meg csak Ivanra fog koncentrálni, aki annyi idős mint apám. Még a gondolatra is ingatnom kellett a fejem.
- Hát... - csücsörítettem a szám, miközben gondolkodtam. - Szerintem Várffy-hoz biztosan. A többi tanár meg elvan a diákokkal - szűrtem le a beszélgetésünk lényegét. Már nem azért, hogy az igazgató-helyettes ne kezdene ki a diákokkal is, csak hallás alapján neki nagyobbak az igényei. Vagyis nem nagyobbak, hanem inkább több.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=813147#post813147][b]Angyal Odett Abigél - 2020.07.11. 14:28[/b][/url]

- Én sem. Nem tudom, hogy mit kezdenék vele.
Már harminc alatt se nagyon tudom, hogy mit kezdenék egy-egy emberrel, nem, hogy valakivel, aki a huszonhármat se töltötte be. Félelmetes még csak az elképzelés is. A nagy helyzet az, hogy valahogy mind a ketten apakomplexussal küzdünk, a ciki mondjuk az, hogy én az apát az ő apjában megtaláltam, de Isten mentse Daryát, hogy az én apámba találja meg a maga apját. Valahogy nem tudom elképzelni. Bár biztos büszkébb lenne rá, mint rám, mert hát okos is, meg tehetséges is. Én tudok énekelni, és ennyi. Nyilván Darya jobb gyereke lenne, mert szorgalmas és nálam sokkal tisztelettudóbb.
- Képzeld el a párkapcsolatodat, amiben a pasid tizennyolc-húsz éves. Hát félelmetes. De mondjuk szerintem abban van élvezet és izgalom, ha egy tizennyolc-húsz éves lány van együtt egy Henrik korabeli férfival. Hogy is mondják?
Jaj, annyira rossz, amikor hirtelen nem jut eszembe a szó. Ott van a nyelvemen, és egyszerűen, mintha hirtelen stroke-om lenne, képtelen vagyok kimondani.
- Nem kordában, hanem, tudod, lendületben, na... megfiatalítja.
Nem tudom, hogy mi a szó, és annyira rosszul érzem magam tőle, de komolyan, hogy már szinte üvölteni tudnék, de nyilván Henrikre se fogok ráüvölteni, hogy "mondd már meg, hogy mit éreznél, ha egy húsz évessel járnál!" Eléggé furcsa eset és olyan sok büntetni való pont van emögött a mondat mögött, hogy most nem szeretném kijátszani. Terveim vannak az estére, és ha itt megbüntetget, akkor nem tudom a kisbarátját elcsábítani nudizni.
- Nem, ez tényleg nem az. Én is csodálkoztam rajta, hogy ennyi összekavarás van.
Hozzáteszem, hogy tudom, pont én beszélek, de Damyan az életem része volt már jóval azelőtt is, hogy a szüleim úgy gondolták, hogy attól majd megjön az eszem, ha iskolába járok. Az fel sem merült bennük, hogy az amúgy se jó tulajdonságaim a vérfarkas léttel csak fokozódtak. Pedig ennyi a titka a dolognak.
- Amikor Damy kitalálta, hogy ő most tanítani fog, meg házat vezetni, akkor volt egy beszélgetésünk arról, hogy az iskola szabályai szerint kellene egymáshoz viszonyulnunk nyílt téren. Neki fontos a kviddics, fontos a tehetséggondozó, nekem meg ő a fontos, így bármennyire is nehéz, de betartom a játékszabályokat.
Sőt, talán csak mi, akikről számos cikk jelent meg, és a bulvár fel-felkapott kedvencei vagyunk, csináljuk ezt az egész tanár-diák viszonyt a legfeltűnésmentesebben. Mindenki más olyan nyíltan, hogy néha én is csak nézek.
- Mondjuk a szexi és izmos jól hangzik. Bevallom, szeretem nézni a fiatalabbakat.
Csak kezdeni velük nem igazán az én asztalom, de már látom is a lelki szemeim előtt a képet, ahogy egy kanapén elnyúlva figyelem a megfeszült izmokat.
- Mondjuk ez durva, úgy megnéznék egy sztrippert végigmenni a folyosón. De akkor ezek szerint Várffy ideálja úgy néz ki, mint te. Elég jó ízlésű fickó, csak nekem túl egoista.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=813149#post813149][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2020.07.11. 15:35[/b][/url]

- Öhm... megrontás, kihasználás? Ohh Sugar Daddy. Erre gondoltál? - soroltam fel az agyamba ömlő szavakat gondolkodás nélkül. Aztán Odett csak kinyögte, hogy ő mire gondolt. Nem mondom, elég távol álltam tőle, de senki nem mondhatja, hogy azok ne lennének igazak. Bár a sebe papika lehet kicsit túlzás volt, de már egy pár évtized, és talán abba a korba léphet majd a férfi.
- Igazából szerintem nem csak a szexualitásról van szó, de egy tizenéves az se érti meg, amit papolsz neki. Totál más intelligencia szinten mozognak még - húztam oldalra a számat. No nem azért, mert szerettem volna egy tizennyolc évessel kezdeni, hanem csak arra utaltam, hogy azért jönnek be nekünk a Henrik korú pasik, mert ők már nem úgy viselkednek, mint egy tejfölös szájú kisgyerek.
Vártam, hogy barátnőm végre valami okos kiokítással szolgáljon, de helyette csak elmondta, hogy igazak a meglátásaim. Szóval tényleg ilyen bűnös Magyarország. Vagyis hát nem mindenki, mert ő csak félig az. Nem Volkovval, csak amúgy. De a nézésbe meg flörtölésbe még nem köthet bele senki. Már ha tényleg csak ennyiről lenne szó.
Igazság szerint a cirkusz említése is már felpezsgette kicsit a véremet, hát még annak a gondolata, hogy valakit el is vihetek oda. Esetleg egy előadásra is képes leszek beültetni majd...
- Áhhh... nem hiszem. Szerintem neki mindenre feláll a pálcája, nem csak az ideáljára - legyintettem egyet. - Különben is úgy hallottam a szőkék jönnek be neki - vontam fel fél szemöldököm Odett felé, jelezve, hogy ő még esélyesebb is, mint én. - Egy ideig együtt volt a házvezető-helyetteseddel is. Nem is értem hogy bírta ki mellette. Az a bő fél óra is bőven elég volt belőle - jelentettem ki, bár biztos voltam benne, hogy segített volna a helyzeten, ha nem hiszi, hogy le fogok neki vetkőzni. De legalább a vodka jobb volt, mint amire számítottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=813313#post813313][b]Angyal Odett Abigél - 2020.07.14. 14:32[/b][/url]

Aprót megrázom a fejem, amikor a szavakat sorolja, és elképesztően bosszant, hogy nem jut eszembe. Ha neki sem, akkor tudom, hogy a nap további részében kattogni fogok rajta, és majd este, amikor már a kényelmes kis pozitúrámban aludni kívánok, akkor lesz az, hogy babaálmosságban lehunyom a szemem, és bumm, bever a szó egy akkorát, hogy fél éjjel ébren leszek, és szidni fogom a világot, mert pont akkor és ott jut eszembe.
- Egy jó sugar daddy sosem rossz.
Osztom meg vele a bölcseletemet, és valljuk be, ez akár az életem mottója is lehetne, hiszen hát akik nekem vagy éppen Dary-nak tetszenek, erősen ebbe a kategóriába sorolandó egyedek.
- Teljesen, meg tudod a mostani tinik... hát őszintén, se nem férfiasak, se nem intelligensek.
Én - bár valljuk be, se a kinézetem, se a hétköznapi viselkedésem nem utal erre - nagyon szeretek intellektuális beszélgetéseket folytatni olyan emberekkel, akik partnerek ebben. Tény, és nem is tagadom, hogy az olyan tanárok, mint Henrik megszexualizálása is a napi kommunikációs témaköreim részei, de ugyanilyen nyíltan tudok beszélgetni életről, halálról, Istenről vagy éppen arról a tényről, hogy a hülye kis Radetzky hogy megszívta, hogy az apja mágiaügyi miniszter lett.
- Fúj. Mármint, köszönöm az esetleges utalást és ajánlatot, de nem élnék a lehetőséggel, az egoista pöcsök nem illeszkednek a nárcisztikus személyiségemhez. Én szeretek irányítani és nehezen fogadom el a kritikát.
Nem is értem, hogy miért nem amúgy, mert nyilván sokan rámásznának Várffy-ra, ahogy sokan rámásznának Damy-re is, és mind a ketten híresek és elismertek, ráadásul kviddicsesek, mégis, valahogy én nem tudom elképzelni, hogy nála pörgök a rúdon.
- Komolyan? Ne csessz fel, de hát Tánya piszok normálisnak tűnik. Beverte a fejét? Vagy talán kényszerítette? Tuti zsarolta valamivel csóró nőt.
Sajnálom is érte, mert nem értem, hogy lehetett együtt járni vele. Aztán meg lehet, hogy ő is azt hitte, majd megváltoztatja és akkor kiderül, hogy igazából kedves és hűséges. De valljuk be, nem azok.
- Van kedved ellógni a délutánt? Lemehetnénk a faluba, úgyis csillagos hetest írtál már ennek a félistennek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=813430#post813430][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2020.07.16. 13:48[/b][/url]

Aprót kacagok a lány hirtelen válaszán. Gondoltam, hogy nem fogja elnyerni a tetszését az ötletem. Odett lehet kívánós, de ez nem jelenti, hogy az eszét nem tudja használni. Várffy meg nem olyan ember, akivel kikezdene egy normális ember. Vagy csak mi vagyunk túl elítélőek. Ki tudja.
- Szerintem is. Mármint amikor a navinébe kerültem év elején, csak ő tudta kezelni apámat és a kitörő dühét - forgattam meg a szemem. Kicsit dramatikusra vettem a figurát, mert azért én se voltam piskóta, ezt tudom. De ő akkor is rosszabb volt és kész. - Szóval ha Tánya tényleg beugrott a csalijának, akkor nagyon sajnálom, mert biztos megszenvedte - ingattam a fejem. Hihetetlen volt belegondolni, milyen kis pletykás lettem ebben a környezetben. Régebben én voltam az a gyerek az első padba, akihez semmi infó nem jut el, mert mindenki kerüli mintha pestises lenne. Most meg még én mondok újakat a szőkének.
Ránéztem a lapjaimra. Hezitáltam, mert a hetedik kérdés közben szakított félbe Odett, és habár a lényeget már leírtam, de a plusz információmorzsákat, melyeket a könyvtárba szedtem fel, még nem tudtam leírni. Pedig olyan funfact-ekkel tudtam volna szolgálni, amit talán még maga Henrik se tud.
Sóhajtottam egyet, és megadóan néztem Odettre, miközben összeraktam a lapokat szép sorba. - Na jó, menjünk. De csak ha benézünk abba a könyvesboltba amit annyira szeretek - mosolyogtam barátnőmre. Egyszerűen imádtam, hogy csak úgy ki-be hozhatok onnan könyveket, és ha már nem kell, visszatalál magától. Komolyan, mintha nekem találták volna ki ezt a rendszert, mert legalább nem halmoztam fel miliárdnyi könyvet a Levitában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=814031#post814031][b]Angyal Odett Abigél - 2020.07.24. 05:16[/b][/url]

- Kitörő dühét?
Pillantok rá hitetlenkedve, úgy, mint aki nem tudja, hogy elmentek-e neki otthonról, vagy elmentek-e neki otthonról. Kazinak nincs kitörő dühe, ő a világ legjámborabb embere. Komolyan, még sosem mondta ki, hogy "Angyalom", úgy, hogy megálljon az ütő is bennem, emellett nagyon jól esik beszélgetni vele és nagyon jó az ölelése is. De ezeket persze nem hozom fel a védelmére, mert nem akarom, hogy félreérthető legyen, vagy, hogy Darya-nak rosszul essen, hogy én ilyen emlékeket őrzök az apjáról. Mikhail Kazanov különleges figura, de elképzelni se tudom, hogy esetleg dühkezelési problémái lennének. Nekem ez az egész olyan lehetetlennek hat.
- Az biztos. Neki is kéne valami normális fickót találni. Vagy, lehet, hogy éppenséggel ő lesz a mostohaanyukád.
Szerintem mondjuk nem járna rosszul vele, de azért tegyük hozzá, hogy egy piszkos kis mosoly ott pihen az ajkaimon. Én csípném, ha lenne egy ilyen egyesülés a navinéban, tök jól összeillenek. Darya összejönne Matyi bá-val, nekem ott van alapból Damy, és akkor elmondhatnánk, hogy mindenki boldog és Várffy mentes. Hát nem lenne mesés? Dehogynem! Mondjuk akkor már a nagy összehozásba keríthetnénk valakit a szépszeműnek is, aki megint felénk pillant, és meg olyan szépen nézek rá, hogy attól képtelenség, hogy ne olvadjon el a szíve. Valahol mélyen szeretném azt hinni, hogy szeret, de legalábbis nem csak agyérgörcsöt kap tőlem.
- Ez a beszéd!
Elégedetten sóhajtva pillantottam le a lapra, ami egy határozottan várokozáson felüli tudásról árulkodik. Ha még tanultam is volna, akkor lehet, kiváló is lehetnék, de mivel végigpofáztam a vizsgát, ezért csak elfogadható lesz valószínűleg.
- De előbb megengedem, hogy leírd azt, amit leszerettél volna még a lapra, addig a tekintetemmel megerőszakolom Henriket, utána mehetünk.
Legyen neki is jó, nekem is jó. Fontos a barátságunkban az egyensúly, és senki se mondhatja, hogy nem teszek meg mindent az ügy érdekében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=814055#post814055][b]Ambrózy Henrik - 2020.07.24. 13:30[/b][/url]

Nem az a dolgozatíratós fajta, már csak azért sem, mert ilyenkor mindig extra munkát kell fektetnie a diákok átrugdosásába következő évfolyamba, másrészről otthon kell ülnie a papírok felett, amikre néha olyasmiket írnak, amit jobb lenne nem látni. Ma is csak azért jutott erre a döntésre, mert a diákság kimondottan beszédes kedvében van így a nyár közeledtével: mindenki szünetre akar menni, szórakozni, rendet bontani, ő viszont ezt nehezen tolerálja. Ennek köszönhetően írják most ezt a csodálatos dolgozatot, Henrik pedig laza, kényelmes léptekkel rója a sorokat, adott esetben be is segít annak, akinek nem megy igazán. Hozzáteszem, mestertanoncok esetében ilyesmi nem dívik, de hát ő már csak ilyen cukorborsó, ugyebár.
Van azonban egy páros, akiket szíve szerint szana-széjjel ültetne, ugyanis Darya és a kisAngyal egész dolgozat alatt fecsegnek. Néha-néha rájuk pillant, ezzel is jelezvén, hogy kezd fogyni a türelme, de csak megy tovább a susmus. Nem meglepő módon elhatározza, hogy kideríti, mégis miről beszélgetnek, így egy aprócska kis bűbáj segítségével megélesíti hallását, hogy értse az elhangzó szavakat, amik őszintén, bárkit vörösbe borítanának. Az egy dolog, hogy megtudta, milyen csodás feneke van, de volt itt terítéken minden: tanár-diák kapcsolatok, kurvák, sztripperek... És persze a mai fiatalok. Az utolsó csepp a pohárban mégis az, mikor elhangzik, Odett meg kívánja erőszakolni, pusztán a szemével. Ekkor összepréseli ajkait, megcsóválja fejét és egyenesen a lányok felé indul. Most kéne valami frappánsat mondat, mi? Na az nincs.
- Angyal Odett, Darya Kazanova, kérem a dolgozataitokat - kinyújtja kezét, hogy azonnal odaadhassák a lányok, majd miközben várakozik, kedvesen a navinésre mosolyog. Ez az a fajta görbe, amitől ilyen esetben meg kell riadni, mert semmi jót nem jelent. - Megelőzvén, hogy bárki-bárkit megerőszakoljon bárhogyan is, mindketten fogjátok magatokat és bevonultok a terem két különböző sarkába és ott fogtok ácsorogni a csodaszép fehér falat nézve, miközben elgondolkodtok azon, melyik említett tanárnak milyen segítséget fogtok nyújtani az elkövetkezendő egy hónapban. Nyilvánvalóan Várffy fog leginkább örülni Nektek. Elmélkedhettek, hogyan könnyítsétek meg a mindennapjaikat. Na gyerünk - biccent fejével és komótosan elindul vissza a tanári asztalhoz, hogy helyet foglaljon, majd szemével végigkísérje a további eseményeket. Nagyon szívesen alkalmaz sóbálvány átkot is, ha menekülni készülne a két jó madár, viszont, ha rendes gyerekek lesznek, talán megússzák ennél komolyabb következmény nélkül. A dolgozataik úgyis trollt érnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=814066#post814066][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2020.07.24. 19:10[/b][/url]

Egyetértően bólogattam, egészen a mostohaanyás részig. - Mi? - ráztam meg a fejem hozzá, mintha valami olyan bűnt hallottam volna, amit szeretnék onnan mindenkorra kirázni. Nem kell nekem mostohaanya. Se Tánya, se senki más. Épp elég furcsa lenne megszoknom, hogy van egy szülőm, nem kell rögtön kettő is, hogy parancsolgathasson. No azt már nem. - Gondolod, hogy annyira jóban lennének? - vágtam undorodó fejet, és agyamban már sorra mentek a tervek, hogy mivel akadályozzam meg azt, amit Odett a szemem elé festett pár másodperccel ezelőtt.
Mosolyogva fordultam vissza a dolgozatom felé, és tollam már súrolta is a papírlapot. Egyedül Odett miatt hagytam volna a munkámat csak félig befejezve ott, máskülönben valószínűleg még egy lapot kikönyörgök. Azonban mielőtt legalább gyorsan összefoglalhattam volna, amit még oda szántam, egy új hang csapta meg a fülem. Egészen közelről. Felnéztem, és magam előtt találtam azt a félistent, akiről eddig olyan jót beszélgettünk. De mégis miért most? Épp végre befejezném a dolgozatom, hogy olyan legyen, hogy arra még ő is büszke lehet. Kétségbeesetten néztem Odettra, hogy tegyen valamit, mikor... ohh jajj. Hát hallott minket. És ráadásul az egészet. Éreztem, ahogy a vér kifut az arcomból, és eddig is hóka arcom még fehérebb színbe öltözik.
- De én... kérem, csak még két mondatot hadd írjak le, utána még egy plusz óráig is bevonulok a sarokba, ígérem - kezdtem vele egyezkedni. Hát nem teheti ezt meg velem. Ez életem munkája, és meg akar tőle fosztani, hogy befejezhessem. És igen, tökéletesen tudtában vagyok, hogy öt perccel ezelőtt még boldogan otthagytam volna a szőke miatt, de ha már adódott a lehetőség, akkor igazán élni szeretnék vele.
Remélem, hogy megkegyelmez nekem Ambrózy, még a cuki kiskutyaszemeimet is bevetem. Amennyiben igen, úgy gyorsan lefirkantom a maradékot, és azzal a tudattal fordulok a fal felé, hogy megint a maximumot nyújtottam.
Azonban ha nem, hát akkor még egy pöpp kérlelés után szó szerint beviharzom a kijelölt helyre, és szúrósan nézek rá, mintha a pillantásommal ölni tudnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=814199#post814199][b]Angyal Odett Abigél - 2020.07.25. 15:18[/b][/url]

- Sosem tudhatod.
Mondjuk engem nem zavarna a dolog, mondhatjuk, hogy házon belül marad az ügy, és jobb, mintha egy olyan nő veszi el az apja eszét, aki miatt nem akar már mondjuk velem sem kedves lenni. Tudom, hogy én az ő korosztályát favorizálom, de őt tényleg, csak mint apa szeretem. A saját szüleimmel sosem jöttem ki, mert eleve bűnnek tartottak, aztán lázadónak, aztán hibának, aztán jött ugye a farkaskor, a tény, hogy Damyan-nel komoly az ügy, utána az, hogy nem vettem be a farkasölőt és megszöktem teliholdkor, úgyhogy nem nagyon tudom, hogy milyen az egészséges apa-lánya kapcsolat, ezért élem meg ezt az ő apjával, ami megint nem biztos, hogy szerencsés.
- Nem.
Ahogy Darya, úgy én is felpillantok Henrikre, és egészen addig nem szólok semmit, talán még kicsit meg is ijedek a mosolyától, amíg Várffy neve el nem hangzik. Ki van zárva, én biztos, hogy nem megyek annak az embernek a közelébe, Darya-t meg nem engedem, hát kurvának nézte az Isten szerelmére! Olyan határozottan ellenkezem, hogy észre se veszem, ültömből megemelkedve kicsit, a padon támaszkodom meg én is. Nos, ha Darya megakarja írni a dolgozatát, akkor most nézés helyett írnia kell ezerrel, tekintve, hogy gyakorlatilag lefoglalom Henriket.
- Talán érzékeny pontra tapintottam a tanár-diák kapcsolattal, hogy ennyire felkapta a vizet?
Teszem fel a kérdésemet érdeklődve, anélkül, hogy ellépnék a padtól. Nem fogok elmenekülni, de ha már lúd, legyen kövér. Túl szép lenne. Amikor Damy-t kérdeztem, csak annyit felelt, hogy Henrik nem olyan, aki egy diákjával kezdene, és úúúgy mondta, tudjátok, hogy ne is álljak neki nyomulni rá. Kár érte, pedig szívesen megtettem volna, és hoppá, hát azért, ha őszinték akarunk lenni, akkor csinálom is. A testtartásom, ahogy az iskolai szabályzattól eltérő nem térdig, hanem csak combközépig érő szoknyámban billegek, ahogy eggyel több gomb van kigombolva, mind üzenetet közvetít neki, ahogy még a mímelt lebiggyesztett ajkaimmal is üzenek neki. Jöjjön tanárbá és büntessen meg.
- Vagy, az is lehet, hogy maga olyan típus, aki inkább a lányok fenekét nézegeti. Még szerencse, hogy én elől-hátul kompatibilis vagyok.
Ezzel a mondattal pedig lépek egyet, majd még egyet hátra, gyakorlatilag a sarokig hátrálok, és ott a falnak dőlve kidugott popóval fordítok neki hátat.
- Akkor ezek szerint nem igaz, hogy a volt csapattársával gyakorlatozik? Vagy maga sunyibb, mint ahogy egyesek hiszik, és az egész csak alibi, és igazából egy vagy több diáklány élvezi magát?
Hogyan is üssük meg a bokánkat úgy, hogy fájjon, húzogassuk az oroszlán bajszát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=814229#post814229][b]Ambrózy Henrik - 2020.07.25. 20:50[/b][/url]

Igazán sajnálja, hogy épp Darya-t kell büntetnie, pedig eddig még sohasem lehetett panasza a teljesítményére. Talán ezért is döbbenti meg, hogy ahelyett, hogy kért volna még egy plusz lapot és tulajdonképpen írt volna egy könyvet dolgozat helyett, inkább csevegésre adta a fejét. Már épp nyitná a száját, hogy válaszoljon, mikor Odett magához ragadja a szót és egyértelműen arra játszik, hogy jól jöjjenek ki a dologból. A provokációra csak felvonja fél szemöldökét, hiszen, ha valakinek, neki aztán végképp nincs félnivalója.
- Nem vagyok ideges, de miután az egész dolgozatot végigbeszélgettétek, talán nem meglepő, hogy meguntam a végére - azt már nem teszi hozzá, hogy ezáltal hagyta őket végigszenvedni az egészet, válaszokkal és gondolatokkal - bár azok csak Daryat gyötrik, a navinés különösen jól megvan nélkülük -, most pedig elveszi az egészet. Sohasem volt egy rigorózus, begyöpösödött ember, de ami sok, az sok. - Darya, arra kértelek, hogy hagyd abba. Ha most leteszed a tollat, még átgondolom, hogy azonnal trollt adjak, vagy egyáltalán elolvassam-e, amit írtál - figyelmen kívül hagyja szőke barátosnéját, hadd parádézzon magának, közben kinyújtja kezét, hogy a papírt egyenesen bele lehessen tenni. Azon túl, hogy könnyen beszélhetne súgásról, ami tökéletes indoka a buktatásnak, egy dolgozat közben zavarta a többieket és bontotta a rendet. Kell ennél több egy rossz jegyhez? Ha ennyire igyekeznek, még pontot is vonhat tőlük, ilyesmivel nem fukarkodik.
A fenekes megjegyzésre nem reagál először, csak megcsóválja fejét, amikor pedig Odett szándékosan tovább provokálja, akkor telik csak be nála igazán a pohár. Viselkedhetne olyan felnőttesen, mint levitás bűntársa, de akkor nyilván nem az Angyal lányról beszélgetnénk.
- Mielőtt belemerülnénk az én magánéletembe, gondolom nem kell emlékeztesselek arra, hogy mindennemű tanár-diák kapcsolat tiltott. Bizonyára meglepődnél, ha azt mondanám, tudok rólad egy s mást. Az láthatóan nem érdekel, veled mi lesz, de magaddal rántanál mást is? - hangja nem fenyegető, inkább csak végtelenül békés és laza. Merthogy jelenthetné Őt és Volkov-ot - attól függetlenül, hogy nyilvánvalóan nem teszi majd meg a férfival való jó viszonyának tükrében -, nem kéne különösebben erőlködnie. Szemöldökei megemelkednek, s keresztbe fonja karjait. Oh, sweet summer child, you have a problem here.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=814256#post814256][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2020.07.25. 23:24[/b][/url]

Hogy tudom-e, mi az elég? Általában. Csak nem akkor, ha a tudásomat kell fitogtatnom. Miközben hallom, hogy Odett magához ragadja a figyelmet, tollamat máris a papírhoz érintem, hogy addig is írjam a kis feladatocskám, hátha nem figyel rám Amrózy prof eléggé. Persze magamban megjegyzem, hogy ha végig dumáltam volna a dolgozatot, akkor nem írtam volna ilyen sokat, de úgy éreztem itt az ideje elengedni ezt a gondolatot. És csak reménykedhetek benne, hogy nem gyakorlott a legilimencia művészetében.
Azonban alig jutok a többszörösen összetett csavaros mondatom - csak így tudom összefoglalni gyorsan amit akarok - közepére, már felém is fordul újra. Épp elkezdenék megint hadba szállni vele, mikor fülemet megüti az az egyetlen szócska, mitől még az arcomból is kifut a vér.
Troll.
Bocsánatkérően pillantok Odettra, miközben Ambrózy-nak nyújtom a papírlapomat. Ezt a csatát megnyerte. De barátnőm arcáról le tudom olvasni, hogy a háborút még nem.
A páros szóváltása után érzem, hogy nem kéne tovább feszítenem a húrt, de egyszerűen nem bírom ki. A szám gyorsabban jár, minthogy logikusan át tudnám gondolni a lépéseket amiket teszek. Így mielőtt a tanár úr visszamehetne előre, és mi meg a sarokba, még megszólalok.
- Ambrózy professzor úr! Azt még el kell mondanom, hogy amit leírtam volna az exorcizmushoz, az Norris Lundenbrach könyvében van. Nem láttam se a kötelező, se az ajánlott olvasmányok között sem, szóval gondoltam, hátha érdekelheti - vontam vállat, és ezennel bennem már nem maradt semmi tudás, amivel szolgálhattam volna. Felálltam, és bevonultam a sarokba. Agyamba viszont továbbra is a troll lehetőségének félelme lebegett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=814260#post814260][b]Angyal Odett Abigél - 2020.07.25. 23:56[/b][/url]

Ha ez lenne az első eset, hogy beszélek az óráján, akkor azt mondom, oké, akadjon ki egy kicsit, de én általában beszélek az óráján szóval nem értem, hogy ez most mitől másabb, mint az, amikor csak úgy beszélgetek. Talán tényleg csak pletyka, hogy kielégültek a mindennapjai és azért feszült, de hát azt meg ne rajtam vezesse le... vagyis de, csak ne így. De azért elindulok a sarok felé, hát ha annyira akarja nézni a fenekemet, akkor nézze, most ezzel nem tudok mit kezdeni, de azért a számat se tudom befogni. Nem én lennék, ha nem küzdenék körömszakadtáig. Bár, pár hónapja emiatt a forrófejű, meggondolatlan stílusért cserébe egy picikét meghaltam, és ha Nia nincs ott halott is lennék, szóval lehet, hogy el kellene gondolkoznom azon, hogy szűzies életet éljek. Hahaha... mármint... ugyan, akkor a világ elpusztulna, ha ez bekövetkezne.
- Maga is tudja, hogy az más.
Pillantok rá bosszúsan, mert pont ez a lényeg, attól még, hogy tudja, nem érti. Mindenki csak azt látja, hogy Damyan a tanárom, azt valahogy mindenki elfelejti, hogy hat évvel ezelőtt nem volt az, sőt, egy évvel ezelőtt sem. Nem kviddicsezem és nem vagyok rellonos, a kérésének megfelelően tartom tőle az illő távolságot, és akkor mindenkinek, még neki is az jön le, hogy ez egy tanár-diák viszony. Nem az. Megfeszített állkapoccsal nézek rá egy hosszú pillanatig, a szememben látszik és talán érezhető is, hogy megváltozik a harcos vibrálás, kihuny a tűz és a helyét átveszi a féltés. Mert féltem Damyan-t, mert félek attól, hogy miattam mindent elveszíthet. Mert tudom, hogy nem véletlenül kérte a távolságot úgy is, hogy korábban nyíltan felvállaltuk, hogy több van közöttünk, mint barátság, hogy még a szüleim sem ellenezték. Én nem élek addig, hogy megháláljam neki azt, amit ő adott nekem, amiért formált, védett. A kérdésre végül aprót megrázom a fejem.
- Maga nem aljas ember.
Azonban még ha nem is az, ezzel a fenyegetéssel mégis olyanná vált. Azt hittem hogyha tudja is, ő megérti, hogy ha csak egy ember is van, aki érti, hogy miért másabb ez, mint a jobb jegyért kefélő diáklányok, akkor nagy baj nem lehet. De nem érti, és valahol mélyen a szívem szakad meg. Túl érzékeny vagyok erre a témára, így amíg Darya hozzáteszi még az okosságát, és a fal felé fordulva lopva letörlök egy könnycseppet, mert odabent egy olyan gondolat fogalmazódott meg bennem, amitől és aminek a következményétől rettegek, bármennyire is logikus lenne, talán még most is túl önző vagyok hozzá, pedig ha valami, az igazán Damyan érdekét szolgálná.
- Akkor sem vagyok hajlandó Várffy közelébe menni.
Jelentem ki durcásan a falat fixírozva. Tőlem levonhat ezer pontot is, de akkor sem. Mondjuk akkor lehet már mínuszba menne át a ház, szóval Kazanov is csalódna bennem, csodás lenne, de tényleg.