36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. április 20. 04:07 | Link



A korábban véget érő óra, és a hosszú szünet csakis a Joghurtos Sajtburger Istenének áldása lehet. Még szinte fel sem fogom igazán milyen szerencsém van, már repülök is ki az ajtón, természetesen mindenki mással együtt. Látom, hogy sokan mennek ki szünetre a rétre, de hah, amatőrök! Úgy lesz a leghosszabb a pihenőidő, ha már most fogom magam, odamegyek a következő óra helyszínére, bevágom magam egy ablakpárkányba, és mint valami gekkó, gyik, egye nyuszifüle, szépen barnulgatok az üveg mögött, bámulva ahogy a többiek köpköveznek, vagy épp kiverik egymás fogát a frizbivel. Tervem egyelőre csodálatosan halad, szökdécselve közelítem meg a legnaposabbnak tetsző párkányt, hogy aztán táskámat a fal mellé dobva csak finoman és nőiesen eresztve nyújtózzak ki kicsit. Ingem kiszalad szoknyám alól, és ahogy jobbra-balra egyaránt kinyújtóztatom elgémberedett tagjaimat hasam is kivillan egy-egy pillanatra. De hát olyan meleg van, nem vehetek fel trikót már, itt a tavasz, aztán mindjárt a nyár... Úgysem látta senki, ha meg mégis, akkor majd elbujdosok remetének, a... Hm. Még mindig csak a hasamról van szó, miért lovallom bele magam ennyire? Na mindegy.
Nyakamat kiroppantva tolom fel magam, hogy aztán megfordulva elnyúljak, lehunyt szemmel élvezve a bőrömet csiklandozó napsugarakat. Aaaah, tényleg macskának kellett volna születnem. Észrevétlenül lassul le a légzésem, ahogy a kastély viszonylagos csendje (hiszen mindenhol máshol még óra van) körbeölel, érzem, ahogy minden szusszanásomnál egy apró gyertyaláng-szín tincs megcsiklandozza orromat. Talán el is pilledek kicsit, hasamon keresztezett ujjaim békésen fonódnak egymásba miközben kicsit lejjebb csúszok, teljesen kizoomolva a valóságból. Talán táncolok, valaki vezet, de minden olyan fényes, hogy se az alakokat, se a helyszínt nem tudom kivenni. Vagy talán itt is csukva van a szemem? A halk zene egyszerre fülbemászó, és szorul teljesen háttérbe, csak két meleg tenyeret érzek, egyet bal lapockámon, egyet jobb kezem alatt. Sodródok, lassan, ráérősen, álmom seszínű ruhámmal együtt fodrozódik körülöttem.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. április 23. 10:33 | Link

Masa


Ismét egy gyönyörű szép tavaszi napunk van, amit már-már kora nyárinak is nevezhetnénk ha csak a hőmérsékletet nézzük. Legalábbis én tökéletesen kiegyeznék egy ilyen huszonpár fokos nyárral. Persze éjjel még hideg van, na nem mintha én fáznék. Nem meglepő módon a diáktársaim ki is használják ezeket az aranyat érő napsütéses órákat, perceket és lehetőség szerint igyekeznek minél több időt a szabadban tölteni. Nem érzek késztetést arra, hogy csatlakozzak hozzájuk, egyrészt mert kertes házban lakom, és tavasszal van ám ott munka rendesen. Besegítek Kati néninek mindig. Van amihez varázslatot használunk, van amihez nem. Meg úgy őszintén szólva valahogy nem is érzem magam túl szociálisnak most.
A múlt hét végén akadtam rá szegény kis lelenckére a házunk előtt, akit bevittem a Mancs-helyre. Kis cuki cicababa, és bár tudom, hogy jó helyen van ott, de mégsem hagy nyugodni a dolog. Sajnos nem tudom befogadni, Benito nem hagyná. Márpedig szívem szerint legszívesebben ezt tenném. Úgyhogy reménykedem csak, hogy majd jó helyre kerül a cicus. Annyira ekörül járnak a gondolataim, hogy oda sem figyelek hova megyek. Hiába lett hosszabb a szünetem, mégis automatikusan a következő órám helyszínén találom magam. Legnagyobb meglepetésemre már van ott valaki. Komor arcvonásaim rögtön mosolygóssá válnak, amint felismerem az ablakpárkányon gubbasztó lányt. Nagyon békésnek tűnik, talán már el is aludt.
Halkan sétálok közelebb hozzá, nem szeretném megzavarni, akár alszik akár nem. Mert ha meg nem alszik, akkor meg nagyon a gondolataiba van mélyedve. Végül megállok előtte, kezeim a szoknyám zsebébe süllyesztve, enyhén félrebillentem a fejem és úgy döntök inkább én ébresszem fel, mint valaki más.
- Szia Makilány! Napsütéses szieszta? – szólítom meg halkan, kedvesen. Maki vagy macska oly mindegy, mindkettő szereti a meleg napsugarakat. Ahogy az udvaron lézengő diákok is, akiket az ablakon keresztül pillantok meg. Hanyagul nekidőlök az ablakpárkánynak Masa lábánál és érdeklődve figyelem őt. - Legalább ez a jó ebben a hétfőben.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. május 31. 17:26 | Link



Könnyű, libegős minden léptem, és talán mintha friss, halványan érezhető akácillat is keringne körülöttünk. Szemem lehunyva csak érzek, nem nézek semerre, a ritmust is odabent hallom, nem kívülről szól. Arcom az ég felé fordul, mint késve érő napraforgó tányérja tenné, miközben halkan szusszanok, mégis fáradhatatlanul lépkedve tovább. Orrom rezdül meg először a finom ébresztőre, fújok egy rövidet, szempilláim is megrebbennek vele egyszerre. Lassan lebegek ki az álomból, de jó hangulatát, finomságát húzom magammal, mosolyom kiül az arcomra már azelőtt, hogy laposakat pislogva lassan ráfókuszálnék a mellettem megtorpanó szöszke lány arcára. Mély levegőt véve nyújtózom egyet, félig-meddig beleásítva a végébe, s ujjaimmal megdörgölöm arcomat, hogy felpezsdítsem agytekervényeimet. - Szia Lau - húzódik szélesebbre mosolyom, miközben hátrébb csúszok, félfekvő pozícióm helyett immár teljesen ülve hunyorogva a mellettem állóra. - Be kellene tiltani a hétfőket, milyen galádság már tőlük, hogy léteznek - értek egyet kicsit még kásás hangon. - Tök szépet álmodtam, táncoltam és meleg és fényes volt… szerinted mikor kezdünk el gyakorolni a végzős bálra?
Talán meglepem a kérdéssel, ami csak így eszembe jut, talán nem, mindenesetre így, kora reggel nem fékezem meg csapongó gondolataimat (jó, máskor sem), és elmélkedésem hangosan is hallhatóvá válik. Amúgy nem is tudom, szoktak egyáltalán gyakorolni, vagy csak így ki leszünk lökve, hogy táncoljatok és jó napot? Brr, azért az kicsit durva lenne, inkább nem szeretném.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. június 3. 19:03 | Link

Masa


Azt ugyan nem tudnám megmondani, hogy végül aludt-e, de azt igen, hogy örül nekem. A mosolya erről árulkodik. Tehát nem zavartam meg, az jó, az jó. Nem szerettem volna felugrasztani a legszebb álmából, vagy éppen a legmélyebb gondolataiból.
- A baj csak az, hogy akkor a keddet utálnád ugyanennyire. Mindegy milyen nappal kezdődik a hét, ha egyszer pár nap pihi meg nyugi után újra bele kell vetni magunkat a tanulásba meg ilyenek – felelem neki grimaszolva. Jómagam is el tudnék viselni hosszabb hétvégéket, még úgy is, hogy akkor legtöbbször végigdolgozom az egyik napot. De tényleg oly’ mindegy hogy milyen nappal kezdődik a suli, mindenképpen valamiféle utálat övezi a diákság jóvoltából.
Még javában ezen agyalok, amikor hirtelen témát vált, és őszintén szólva kicsit nehezen követem le most. Oké, szóval álmodott meg táncolt, eddig nagyjából képben vagyok. Na de, milyen bálról van szó?
- Öö, hogy micsoda? – kérdezek vissza inkább döbbenten pislogva, majd pár másodperc után felvidul az arcom, ahogy összerakom a dolgot. Majd el is komorodok. – Uhh, végzős bál. El is felejtettem, hogy idén miattunk lesz rendezve. Kell … szerinted mindenképpen kell táncolni? – biztos érzi ebből Masa, hogy kihagynám a dolgot legszívesebben. Nem azzal van a baj, hogy táncolunk, hanem hogy mindenki minket bámul, amolyan műsort adunk nekik. Pff.
- És … és mi választhatjuk meg a partnerünket? Vagy a tánctanár vagy kicsoda? – érdeklődöm még fojtott hangon. Ez nálam komoly problémát tud okozni, ha nem én választhatom meg a táncpartnerem. Esélytelen hogy bárkit is tánctávolságba engedjek magamhoz, nemhogy még meg is érintsen hacsak nem Thomas az illető. Áh, nem, nem akarok én most ezzel a végzős dologgal foglalkozni na. Túl sok kérdést vet fel.
- Te tudod, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel? Hova tovább? – árad ki belőlem a gondolat folytatása. Ehgen, ez az egyike az engem foglalkoztató, aggasztó dolgoknak. És ezzel a komoly témával lehet, hogy én lepem meg őt, így hétfő délelőtt.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. június 22. 20:54 | Link



Teátrális sóhajom talán egész az igazgatói irodáig elhallatszik, sőt, miattam lebbennek meg a pálmafalevelek Afrikában, és érnek be a... hm. Afrika a pálmás kontinens, vagy keverem valamivel? Mindegy.
- Túl igaz. Akkor örökké hétvége - ásítom el magam kényelmesen, határozottan elutasítva még a gondolatát is annak, hogy az utóbb felvázolt eset azt jelentené, hogy hétvégén kéne órákra járni. Hű, ez még gondolati szinten is borzalmasan hangzik, sírhatok?
Bólogatok, ahogy megismétli a kérdést, bár míg rajta ború látszik, az én szemeim csillognak. Biztos vicces lesz! Mármint ha csak abból indulunk ki, hogy ott állunk majd egymás hegyén-hátán fura ruhákban, és arra várunk, hogy megtanuljunk ritmusra lépegetni. Toty toty, mint a kiskacsák. - Hát szerintem biztos nem mondják azt, hogy akkor is táncolj, ha nagyon nagyon nagyon nem akarsz, de miért hagynád ki? - mosolygok bátorítóan. - Biztos tök buli lesz. Hajnalban kelés a próbákra, kényelmetlen ruhák és cipők, ideges vicsor mindenki arcán, ah - széttárom a karom - csak belegondolok és fülig ér a szám.
- Szerintem mi - vonok vállat, miközben lábaim lassan dobolni kezdenek, ahogy lábfejeimet ritmusosan egymáshoz ütögetem. Kezdek ébredezni, indulnak a kerekek, kezdődik a mocorgós időszakom. Igen igen, tudom, másnéven hiperaktív, nem kell zazerálni. Azt ugyan még nem mondták - vagy csak nem figyeltem -, hogy hogy lesz ez a táncpár dolog, nem tudom ki kérne fel... vagy kit kérhetnék fel, és jobban belegondolva egy kicsit zavarbaejtő is a kérdés, de egyelőre figyelmen kívül hagyom. Majd gondolkodok rajta ha eljön az ideje, nem igaz? Mindenesetre töprengésemből Lau is segít kiszakadni, újabb kérdésére hümmögve vetem hátra a fejem, hogy csak úgy koppan a falon. Jó, nem olyan koppan-koppan, fájni legalábbis nem fáj.
- Meg akarom nyalni a könyököm - viccelem el a kérdést csípőből, még fel is emelem balom, hogy lássa, jelenleg még nem elsajátított partitrükkről van itt szó. Egy pár pillanatig kiélvezem az arcomra ülő vigyort, aztán azonban picit visszább veszek, és hümmögve próbálom megválaszolni rendesen is a kérdését. - Fogggalmam sincs. Már az auror sem hangzik olyan jól. Lehet, hogy egyelőre maradok általános mesterképzésen, hogy nyerjek még pár évet kitalálni.
Furcsa, hogy ahogy közeledik a választás ideje mennyivel kevésbé vagyok ideges, mint mondjuk másodikban, amikor berongyoltam Dimi bácsi ajtaján. Azt hiszem elfogadtam, hogy nem kell sietnem? Rájöttem, hogy idő mire körvonalazódik előttem? Vagy csak bebeészelem magamnak, hogy ne legyek parában? Úúú, lehet titkon hipnozitázátáltak, hogy ne aggódjak, csak nem emlékszem mert azt is elfelejtettették velem. Az tök menő lenne, úú, meg kell tudnom ki volt! - És te?
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. június 25. 20:13 | Link

Masa


- Nagyon iskolaellenes vagy most, ahogy látom. Van valami különösebb oka? – vetem fel a meglátásomat óvatosan. Igen, kábé ha két perce beszélgetünk, és két mondatból nekem tökre ez jött le. Nem az, hogy teljesen normális módon ki nem állhatja a hétfőt, mint mindenki más. Sem pedig azt, hogy nagyon örülne neki ha egyáltalán nem kéne órákra járnia. Ami szintén tökre általános dolog az iskolások között. Nem, én valahogy ezeket simán odébb söpröm és valamiféle összeesküvés elméletet vélek itt felfedezni. Bőven lenne rá oka szerintem a lánynak ugyanis. Már azok alapján, amiket ugye tudok. Hát még amiket nem tudok. De a lényeg, hogy szerintem ha egyszer a fiú, akivel jár házat vált, és egy körletbe vannak, meg egy évfolyam is, szóval sok közös óra … és akkor beüt valami és szakítanak … nos, ez eléggé meg tudja nehezíteni a mindennapokat. Legalábbis azokat, amikor ki kell dugnia az orrát mondjuk a szobájából.
- Ez egyre rosszabbul hangzik – kezdek el lesápadni, ahogy ő ecsetelgeti azt a bulit. Hajnalban kelés? Ez viccnek is rossz. Én … sokszor dolgozom mostanában késő estig, utána még tanulni szoktam. Pompás lesz ezek mellett jóval korábban kelni. Mert nem, nem fogok kevesebb műszakot vállalni, valamiből fizetni kell a lakbért is ugyebár. A tanulást sem akarom elhanyagolni. Akkor már inkább kihagyom az egészet. – Ha nem mi választhatunk, akkor kizárt, hogy én részt vegyek benne.
Jegyzem meg látványosan megforgatva a szememet. Remélem, hogy Masának leesik ennek az oka. Pánikrohamot kapnék ha valaki megpróbálna megérinteni. Jó, nem biztos, elvileg, mondom elvileg talán tudnám uralni a dolgot, valamennyire. De … de … a helyzet az, hogy nem is akarok mással táncolni, mint a barátommal. Igyekszem ugyan megérteni, hogy a levitás lány szerint mégis mi a jó ebben az egészben de nem megy. Túlságosan beparáztatott ezzel most. Lépjünk tovább gyorsan.
- Na, hajrá! – vigyorodom el rögtön, ahogy válaszol, kissé félrebillentett fejjel nézve a sikertelen produkciót. – Gyakorold sokat és menni fog.
Biztos menni fog, vagy nem? Nem képes ilyenre az ember?
- Ó, vagy válts alakot, és akkor simán megy! – kiáltok fel hirtelen, ahogy eszembe jut ez a megoldás. Háh, ennyi. A mosoly még kitart egy darabig, az arcomon díszeleg miközben bólogatva hallgatom a fejtegetést. Aurorság, ez érdekes. Nem is emlékszem, hogy ezt eddig említette volna.
- Nem is tudtam, hogy az a szakma érdekelt. Miért vetetted el? – érdeklődök tovább. Nem könnyű szakma annyi szent. Viszont izgalmas, mozgalmas. – De persze, van még időd kitalálni. Meg, akár válthatsz is gondolom, ha mégsem jönne be az amit elkezdtél tanulni.
Profin tudok én tanácsokat adni, miközben én … miközben én … miközben nekem eszembe se jut, hogy vissza fogom kapni ezt a kérdést. Csak tudnám, hogy miért nem, mikor eléggé adja magát.
- Én … nem tudom. Gyógyító nem leszek, az tuti. A pincérkedés jól megy, de nem hiszem, hogy ez lenne a hivatásom. Talán, elemi mágia felé indulok tovább mesterképzésen, azt legalább tuti, hogy élvezem csinálni és jó is vagyok benne. Bájitaltanban is jó vagyok, de azt nem élvezem. Az csak az elemizés miatt megy könnyen – felelem kibámulva az ablakon. Mondjuk, ez úgy egész tűrhető opciónak hangzik. Az, hogy azon belül hova meg mire megyek, nos majd meglátjuk. De szívesen foglalkozom a vízzel az egyszer tuti.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. július 3. 10:45 | Link



A kérdésre legyintek, nem iskolaellenesség ez, csupán morgok magamban egy sort ezen a gyönyörű reggelen, ennyi az egész. - Ugyan - s ezzel annyiban is hagyom a kérdést. Szeretek én órákra járni, de még a legelvetemültebb levitásoknak is vágya néha pár nap... hét szünet, nem vagyok ezzel én sem máshogy.
- Szerintem mi, ha ez megnyugtat - nevetek fel, mert bár biztos nem lehetek benne, hiszen eddig egyik évben sem érdekelt eléggé ahhoz, hogy utánakérdezzek, megnézném ki az a tanár aki szétválasztja Lauékat. Mármint, így nem mondta ki, de valószínűsítem, hogy ez áll a dolog hátterében, pillantása pedig csak elméletemet igazolja. Tudom, hogy nincs egyszerű dolga, ha számomra olyan természetes és alapvető is a fizikai kontaktus, megértem, hogy ezzel ő nincs így. Persze, nem érzem azt amit ő, sőt, szerintem nem is fogom, de érteni, érteni meg lehet.
- Meglepődnél ha innentől kezdve csak kinyújtott nyelvvel mennék mindenhová - rázom meg a fejem széles vigyorral, elképzelve a jelenetet. Masa a nagyteremben a könyökéről próbálja lenyalni a lekvárt hátha az édesség jó motiváció, és ellazulnak miatta az ízületek. Masa a tanóra felénél elkezd nyújtózkodni, kifogása, hogy "de Tanár Úr, muszáj, ha nem csinálom sose leszek elég hajlékony hozzá". Masa minden éjjel óránként beállít egy ébresztőt, hogy felkeljen ugyanezen céllal. Masa, ahogy... makiként... megnyalja... hmmm. HMMM. - Ezt ki fogom próbálni - pislogok előbb döbbenten magam elé, majd egyre lelkesebben bólogatok, előkelő helyet találva az ötlet számára a képzeletbeli listámon. Most csak azért nem ugrok neki, mert az egyenruhám nincs elbűvölve, nem szeretnék a folyosó közepén meztelenkedni, viszont a pálcámat sincs kedvem előbányászni. Ha a lustaság fájna...
- Nem tartott sokkal tovább mint a pilóta, vagy az állatkerti gyűrűsfarkú - legyintek, hogy igazából nem olyan komoly ez mint amilyennek hangzik. - Nem vagyok elég megbízható én az ilyesmihez - vonok vállat somolyogva, és már repül is vissza a labda, nehogy Lau kimaradjon a jóból. Hümmögve bólogatok válaszára, egy apró mosoly is arcomra szökik az elemi említésére. Furcsa, mennyire az élete része, bár ha úgy vesszük valószínűleg nekem is az lenne, ha a helyében lennék, és olyan szoros kapcsolatot ápolnék vele, mint ő teszi. Szép, nézni is szép, de átélni még különlegesebb lehet. - Jó tervnek hangzik. De amúgy elemivel mit tudsz csinálni? Mármint gondolom az nem... munka, hogy apró vízgolyókkal lövöldözöl rám az erdőben, szóval így mi az ami az?
Széles gesztusokkal próbálom kifejteni mit is szeretnék kérdezni, és bár nem vagyok biztos benne, hogy értelmesen fogalmaztam meg amit akartam, de reménykedek.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. július 8. 10:16 | Link

Masa


Megkönnyebbülten fújok egyet, igen, megnyugtat. Nagyon is megnyugtat, hogy mi választhatunk táncpartnert magunknak. Furcsa, hogy nekem eddig egyébként eszembe sem jutott, hogy olyan is lesz. Mármint végzős bál, amiben most mi leszünk a végzősök. Erre a gondolatra furcsán összerándul a gyomrom. Áh, hagyjuk inkább ezt a témát.
- Igazából, nem hiszem, hogy meglepődnék – vonom meg a vállamat. Masától elég sok minden kitelik, és szerintem simán beleférne, hogy nyelvet öltve látnám a továbbiakban. Olyan … Masás lenne a dolog. Mint ahogy az is, ahogy reagál a felvetésemre. Hihetetlen, hogy eddig nem jutott eszébe! Ha animágus lennék nekem nagyon természetesek lennének az ilyen gondolatok. Amit nem tudok emberi formában megtenni, azt rögtön megpróbálnám állatiban. De nyilván nem lehet mindenki úgy, mint én.
Majd meséld el, hogy sikerült-e – kérem vigyorogva, hiszen most ugye nem áll neki átváltozni és korántsem biztos, hogy megvárja a következő, olyan megfelelő alkalmat a dolog kipróbálásával, amikor én is ott vagyok.
- Nos, utóbbi már majdnem megvan. Csak be kell költöznöd egy állatkertbe – világítok rá erre a tényre, kicsit leplezve a meglepődésemet. Pilóta? Hűha, micsoda elképzelései vannak, voltak. Majd a meglepődést felváltja a döbbenet. – Hogyhogy nem vagy megbízható?
Még a fejemet is megrázom, annyira nem tudom hova tenni azt a mondatot. Azt, hogy nem tud koncentrálni, vagy túl sokat kellene tanulni, vagy nem lenne elég erélyes vagy ilyenek azt úgy értem. De a megbízhatóság? Én teljesen annak találom őt.
- Hát, ha túl fürgén rohangálsz össze vissza akkor az eléggé komoly munka, hogy el is tudjalak találni – nevetek fel a furcsa kérdés hallatán. Egyébként a kérdés jó, ugyanis az elemizés valahol a munka és a szórakozás keveréke nálam mindig. Az arányok változnak. Például Masára lövöldözni majdnem teljesen szórakozás.
- Hát, lehetnék például tanár de az nem vonz – váltok komolyra némi töprengés után. – Aztán hasznosíthatnám gyógyítói szakirányon, vagy kutathatnék olyan körülmények között, ahol mások nehezen. Mélytengeri környezetben például. Lehetnék valamiféle tanácsadó, aki ül a minisztériumban. Növényekkel is foglalkozhatnék akár. Ilyesmi – fejezem be végül a felsorolást. Sikerül pont úgy előadnom, mint aki egy leckét mond fel, nagyjából érzelmek nélkül, hisz tényleg arra koncentráltam, hogy ne felejtsem ki a már ismert foglalkozásokat. – A gyógyító az kizárt, a tanácsadó sem a legjobb, olyan … unalmasnak tűnik naphosszat csak ülni egy helyben és magyarázni. Animágiával nem tudsz elhelyezkedni valahol? Mármint, amihez kifejezetten jól jön?
Elhallgatok és tűnődve nézelődöm kifelé az ablakon, kezemmel a hajamat csavargatva. Úgymond rossz szokásom ez, most annyit jelez előre, hogy kevésbé vidám téma jut az eszembe, amit talán nem is illendő felhozni és hogy emiatt kicsit zavart vagyok.
- Hallottam, hogy Bence átment a Levitába. Nem … nem fura, hogy a körletben is folyton összefuttok?
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. július 11. 00:31 | Link



Jobban belegondolva, azt hiszem meg kell értenem, hogy miért mondja ezt. Egyszer csinálnom kell majd valamit ami minden egyes tanárt és diákot meglep, nincs mese, hát igazán nem járja hogy azt hiszik itt, hogy én már semmi meglepővel nem szolgálhatok!
- Mindenképp - bólintok a kérésre, majd már jön is kedvenc témám, a mi leszel ha nagy leszel. Miért nem elfogadható válasz senkinek sem az, hogy boldog? Heló, a többi nem érdekel.
- Nem t'om, így születtem - vigyorgok. - Mindig azt mondják, nem vagyok az, úgyhogy én elhiszem, ezen ne múljon, majd keresek valami olyan munkát ami felelősségmentes, igen igen, tudom, hogy nincs de hát majd valahogy lesz, nem igaz? - Ez a válaszom mostanában mindenre. Majd valahogy lesz. Eltévedek? Majd valahogy lesz. Szakirányválasztás? Majd valahogy lesz. Helyrerakni elfuserált kapcsolatokat? Majd valahogy lesz. Könnyű, könnyű, majdnem olyan mágikus szavak mint az alohomora, vagy a pietotum locomotor.
- Oooott a pont - ismerem el, de ő is tudja hát, hogy nem így értem, a válaszra meg tényleg kíváncsi vagyok, így várom a kifejtést. Valahogy eddig nem gondoltam úgy a képességre mint valamire, amivel munkákat lehet szerezni... se az elemire, se a sajátomra. Azaz sajátjaimra. Tanár mi? Hümmögve bólogatok. Mondjuk cuki lenne gyerekek között rohangálni, és szidni őket a rohangálásukért, és Launak még óriási türelme is van, de ha nem szeretne, hát akkor kérdés nincs is több. Meg aztán biztos nagy felelősség lehet oktatni, pláne ha jól értem ilyen elemi mágiás képességes dolgot. - Úúúú a mélytengeri kutató nagyon jól hangziiik - csillan fel a szemem a beszámoló végére. - Simogathatnál tengeri csillagokat!
- Hát az ilyen lopakodós surranós dolgokhoz biztosan, akcióhőős, figura, de úú, szerinted felvennének állatdublőrnek? - hirtelen ötlet, ennek utána kell nézzek. Még jobb mint az állatkert, a színészek tök sokat keresnek nem? Fogom magam, ráülök valakinek a vállára, szépen végrehajtom az utasításokat ha éppen van hozzá kedvem, etetnek, szeretnek, és pénzt is kapok. Lehetek én a következő Julien király!
Elmebeteg ötletem hatására kiülő vigyorom mérséklődik az újabb kérdésre, és mire a lány a mondat végére ér, már csak egy halvány mosoly játszik az arcomon. - Azért nem futunk össze olyan gyakran, hogy fura legyen. Nem igazán beszélünk, inkább elmegyünk egymás mellett, max biccentünk, de nem tudom... Furának biztosan fura, de... jajj, hogy mondjam, igyekszem minél kevesebb gondot okozni neki, szóval nem igazán vagyunk egy légtérben, nem feltűnő - annyira.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. július 11. 19:37 | Link

Masa


Koránt sem igaz az, hogy semmi meglepővel sem szolgálhat! Rengeteg meglepetéssel szolgálhat, főleg akkor ha előtte nem mondja el, vagy nem én utalok rá. Mert akkor ugye már tudom előre, hogy lehet hogy lesz ilyen, nem? Vajon ez érthető? Na mindegy.
- Hm, értem – felelem elgondolkodva. Vajon mennyire jó az, hogy elhiszi amit mondanak róla, és elfogadja azonnal a tényt. Nem is próbált meg rájönni, hogy igaz-e vagy sem? Erre alapozza az életét? Miért töprengek én ezeken ennyit? - Igen, valahogy majd lesz. Olyan még nem volt hogy ne lett volna valahogy.
Egyetértek vele ebben, nanáhogy. Hisz tényleg úgy van. Lehet, hogy a téma miatt vagyok ennyire elgondolkodó, talán nem kellett volna felhoznom most ez az egészet, ilyen gyönyörű napsütéses időben. Mintha egy rakás viharfelhő árnyékolná most be az eget, a vidám derűs hangulatúból borússá, kilátástalanná változtatva mindent. Vagy csak bennem van ez? Jaj ne, már megint kezdem. Nincs valami gondolkodás-gátló főzet? Most nagyon kéne!
Óriási türelmem? Nekem? Tényleg? A pizzériában valóban van türelmem, de ott nem egy rakás kiskölyök van. Legalábbis nem egyfolytában. Meg szerintem pocsékul magyarázok. A felelősséggel nekem nincs különösebb gondom.
- Igen, bár kétlem, hogy örülnének neki. Viszont klasszul megfigyelhetném őket. Csak hát … szóval, mélytenger az nem igazán van itt a környéken. Bár van még időm, elvégzem a mestertanonci szintet belőle, aztán meglátjuk – jutok végül valamiféle elhatározásra. Igen, ez lesz. Így elodázhatom a tényleges döntést.
- Ó, akcióhős! Az nagyon klassz lenne! De, akkor kell neked szuperhős név, meg landolás is. Tudod, amikor leugrassz valahonnan és földet érsz. Kell, hogy legyen speciális szuperhős pózod! – kezdek el azonnal lelkesedni a képtelen ötlet hallatán. Nem valószínű, hogy ilyen szakma létezik, de tény hogy nagyon izgalmasan hangzik. Az állatdublőr sem hangzik jól. – Mármint akkor te szerepelnél filmekben? Tuti van ilyen! Sztár lehetnél képzeld csak el!
Már látom is a lelki szemeim előtt, ahogy a piros szőnyegen az Oscar-díj átadón ott szedi kicsi tappancsait Masa-maki. Mekkora klassz lenne már?! Jókedvem lassan lohad csak le, ahogy elhatározom, hogy megkérdezem azt.
- Ó, értem. És … ő is így van ezzel? Igyekszik kerülni? Szerinted lesztek valaha olyan jóban, mint előtte? Hogy rendesen tudjatok dumálni, mint haverok? Nagyon … nagyon nehéz volt neked? – árasztom el további kérdésekkel. Tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy van, hogy mennek most a dolgok köztük meg ilyenek. Aztán észbe kapok, hogy milyen tolakodó vagyok, így azonnal visszakozom, mielőtt még felelhetne. – Bocsi, nem akartam beletrappolni a dologba, nem kell válaszolnod.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. július 23. 20:03 | Link



Egy pillanatra déjá vum támad, talán egy könyveben olvashattam hasonló sorokat, mint amik Lau száját hagyják el, olyan ismerős, furcsán bizsergős. Nem foglalkozom azonban vele sokáig, hagyom, hogy az érzés lecsengjen bennem, valószínűleg a frissen ébredés van rám ilyen nyugtató, nem mindennek utánajárós hatással rám. Mármint úgy értem ennek hála nem akarok mindennek utánajárni, amikor máskor lehet tenném. Már el is felejtem a szavakat, így felírni sem tudnám, hogy utánanézzek, de legnagyobb meglepetésemre nem zavar, hogy elesek a lehetőségtől. Elengedem azt.
- Igen igen - bólogatok lelkesen, szinte látom magam előtt a búvárruhába öltözött lányt, ahogy tengeri uborkák és kagylók simogatása közben ücsörög a mélyben, egy feneketlen fenéktelen fenekes mély nagy víz legalján, mosolyogva. Mert természetesen a mosoly az fontos, ha elképzelek valakit, annak mosolyognia is kell. Kicsit mintha ezzel szeretném nekik bevonzani a jókedvet. - Maximum kimélyíted kicsit a tavacskát, hogy így bvuuu vbáá - és mutatom kezeimmel, hogyan gondolom, elkezdem vízszintesen húzni, majd nagyon meredek v-alakban le, és felvezetem az ujjaimat. Igen. valószínűleg nem csinálnának ilyet, de mélynek mély nem?
- Ih, előre látom, a néven napokat, heteket vagy akár órákat, izé hónapokat is elgondolkodnék - sóhajtok, miközben elkezdenek peregni a szemem előtt a hangzatosabbnál hangzatosabb jelzős szerkezetek. Menő lenne. - Csak valószínűleg annyira zavarban lennék a kamerák előtt, hogy egy idomított makinál is ügyetlenebbül sikerülnének a dolgok - szontyolodok el. Nem mindenkinek való a nagy, kitüntetett figyelem. Furcsa ez tőlem, aki előszeretettel ugrál a folyosó közepén fűszoknyában és jack-o-boxos kalapban? Evvan.
- Hát ez nem csak rajtam múlik - sóhajtok, de közben a hangocska a fejemben azt mondja egyre-másra, hogy csak annyit kéne tennem, hogy elmondom Bencének az igazat arról ami történt, és máris igaz lenne az állításom. Addig.. addig de, igazából rajtam múlik. - Én nagyon bízom benne, hogy ki tudunk alakítani valamit ami mindkettőnknek jó, mert... ezen nincs mit szépíteni, ha nem is úgy, mint barát barát, de mint barát, nagyon nagyon nagyon hiányzik. - Beszédem lelassul, megfontoltabbá válik, szoknyám szegélyével játszó körmeim csendesen kapirgálják az anyagot. Értékelem, hogy azt mondta, nem kell válaszolnom, de nyilván azért kérdezte mert érdekli... és ebben nincs olyan amire ne válaszolhatnék. Ha azt kérdezné mégis miért történt, már terelnem kéne, de addig... nincs okom ne nézni fel egy bátortalan mosollyal, még ha nem is igazén vidám téma ez a legújabb.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. július 26. 09:34 | Link

Masa


Nem rossz a kép, ami Masa lelki szemei előtt megjelenik, bár a búvárruhára semmi szükségem nem lenne. Persze attól még lehet, hogy amolyan munkaruhaként az lenne rajtam, nem tudom. Nem jártam még utána, hogy pontosan mit kell tudni arról a szakmáról.
- Ha egyszer mélytengert szeretnék csinálni itt a környéken, akkor feltétlenül ezzel a hanggal kísérve fogom  előidézni – nevetek jóízűen a gesztikulálását látva. Valószínűleg szükségem lenne a pálcámra, hiszen a medret azzal egyszerűbb lenne kialakítani, de ez csak elméleti dolog. Ha szabad lenne ilyet csinálni sem tenném. Túl nagy munka kialakítani, megfelelően fenntartani, áh nem. Jó úgy a tó, ahogy van.
- Hát akkor a filmszereplés nem az igazi, kár – biggyesztem le ajkamat, hiszen már olyan jól elképzeltem Masát, na meg azt ahogy ünnepli mindenki. De hát majd csak megtalálja a neki való szakmát meg minden. Bőven van ideje. Ahogy mindannyiunknak.
Együttérzően bólogatok. Nem csak rajta múlik, persze, hogy nem. Hiszen az ilyesmihez is két ember kell. Ha a lány elmondaná neki az igazat – amiről nekem persze fogalmam sincs – akkor sem biztos, hogy változna a dolog. Hiszen ki tudja, hogy Bence mit reagálna rá, hogy menne-e neki az, hogy jóban maradjanak.
- Igen, ezért is gondoltam, hogy nagyon nem könnyű. Hiszen nagyon jóban voltatok, és most meg … most meg … semmi – fejezem be halkan, szomorkásan. Nem tudom, hogy milyen érzés lehet - és egy gyors kis fohászt rebegek Merlin felé, hogy ne is tudjam meg soha - , de nem túl nehéz rájönni, hogy borzalmas. Azt ugyan nem tudtam meg, hogy Bence hogy áll a dologhoz, lehet, hogy egyszerűbb lenne őt megkérdezni a dologról, de azért ennyire nem vagyok kíváncsi típus. Nem fogok odamenni a fiúhoz és meginterjúvolni, hogy mi is a helyzet. Az ő dolguk végül is, megoldják majd valahogy. Bízom benne, hogy a lehető legjobban fognak kijönni belőle és idővel megint tudnak majd barátok lenni. Ezt gyorsan el is mondom Masának.
- De … nem … nem volt rossz hozzád, ugye? – kérdezek rá óvatosan. Ugye nem bántott Masa? Akár lelkileg, akár fizikailag. Ugye nem? Nem hiszem. Ennél mélyebben nem áll szándékomban belemenni a témába, rákérdezni, hogy mi volt a baj, miért szakítottak. Semmi közöm hozzá. Ha magától elmondja, akkor meghallgatom persze, szívesen, de nem fogok belekérdezni. Ez az egy a fontos. És hogy egyértelműen jelezzem azt, hogy ezzel be is fejezem a kérdezgetést ezügyben, kibámulok az ablakon, töprengve, majd hirtelen fordítom vissza a fejemet, homlokráncolva.
- Nem is tudom, hogy miért mondtál le a prefektusi tisztről. Tök rossz, hogy nem futunk már össze a folyosókon éjszaka. Vicces volt együtt járőrözni -  az emlékek miatt elvigyodorom, felidézve az ominózus esetet például Bélával, de voltak érdekes eseteink, rejtélyes dolgok. Határozottan élvezetesek voltak az ilyen alkalmak.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. szeptember 18. 20:12 | Link



Elégedetten, sőt mi több, helyeslően bólintok felé, olyan tanárosan-szigorúan összepréselt szájjal. "Helyesen teszed, hogy hallgatsz rám, hogy megfogadod a tanácsaimat, mert én vagyok az idősebb és tapasztaltabb, én tanítok, ez a minimum." Mielőtt bárki megijedne, hogy egy erre járkáló legilimentor belenyúlna a fejembe, és kivenné zavaros gondolataim közül, hogy valamelyik itteni tanárra gondolok, lelövöm én a poént, nem, általános iskola, negyedik osztály, Barabás néni. Nem kell itten kombinálni.
- Ettől még mondjuk lehetek színész, csak így emberként - mutatok magamra, majd egy gyors torokköszörülés után belekezdek egy sebtiben elképzelt és felvázolt színdarab közepébe. - Na de Julio, bátyám, nem teheted meg, hogy minket hátrahagyva elhajózol az Újvilágba Esperanza nyomába! Gondolj ránk, a sok éhes szájra, kik otthon várnak, és a lovaidra, akik tuti nem tudnának friss füvet enni a tenger közepén! Ne menj Julio, ne menj, szívből könyörgök neked! - Még egy könnycseppet is elmorzsolok, és sóhajtok, hát milyen megható... Igen, a színészet az én pályám - nem.
- Dehogy - rázom meg a fejem azonnal, nyugtatólag. Nem áll szándékomban bevallani, hogy éppen én voltam az, aki bántotta őt, nem érzem úgy, hogy meg tudok birkózni még ennek a súlyával. Majd egyszer talán elmondom. Persze az is lehet, hogy örökre titokban tartom, lecsüccsenek rá szépen, és ha bárki piszkálna azt jól...! Jól! JÓL! Jól bokán nyalom.
- Hááát tudod, magatartási gondok - pislogok ártatlanul Laurára, épp csak a glória hiányzik a fejem fölül. - Akkor is mászkáltam a folyosókon, ha épp nem kellett volna, átmasíroztam más házak körleteibe csak úgy mert miért ne, elaludtam az órákról, feleseltem, morogtam a büntetőmunkák miatt... csak ilyen apróságok - nevetem el magam a végére. Egy vállvonás kíséretében egyenesítem ki magam, hogy elgémberedett tagjaim kicsit kinyújtózhassanak, és bár épp ásítanék, az utolsó pillanatban egy belibbenő hajtincs pont úgy csikizi meg az orrom, hogy elmúljon az inger. Frusztráltan dörzsölöm meg az arcom, s közben valami mondatféleség ki is szűrődik tenyereim mögül. - De így legalább többet lehetsz Thomassal, meg találhatsz olyan prefiket akik hasznosabbak a Bélafélék ellen.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. szeptember 28. 19:05 | Link

Masa


Jobban belegondolva mondjuk mégsem fogok ilyen hangot kiadni. Inkább szólok majd Masának, hogy ilyenre készülök és akkor majd ő lesz a narrátor, ő majd kiad olyan hangokat, amilyeneket akar, én meg majd igyekszem a feladatra koncentrálni és nem a hasamat fogni a röhögéstől.
- Inkább valami komikusnak menj akkor szerintem – jutok el erre a következtetésre némi töprengés után. Klassz kis előadás volt, de inkább tényleg valami paródiában tudnám elképzelni a lányt. Vicces jelenetekkel, szövegekkel, mindennel. Jó, a brazil szappanoperák világában is megállná a helyét, ez alapján a kis előadás alapján legalábbis lazán.
- Oké – biccentek egyet megnyugodva. Nem bántotta őt Bence, semmilyen módon sem. Akkor jó. Egy szakítás sehogy sem szép vagy kellemes, tehát nyilván sérül benne az egyik vagy akár mindkét fél, de Masában nagy kár nem keletkezett. És vagyok annyira részrehajló, hogy ez érdekeljen egyedül. Jó, egy picit azért Bence is, de Masával sokkal jobb a kapcsolatom, szóval ez belefér, nem?
- Na jó, akkor más megközelítés: hogy lettél te egyáltalán prefektus? – váltok át újra vigyorgásba. Tiszta sor, hogy elveszik tőle a jelvényt a hallottak alapján. De eddig sem volt szent életű a levitás, szóval, na mindegy. Kicsit tompán jut el hozzám a folytatás, ugyanis kifele bámulok az ablakon, egy virágszirmot követve végig tekintetemmel.
- Béla? Ja. Hát. Nem tudom – hű milyen összeszedett vagyok. Most újra végigpörgetem magamban azt az esetet, amikor nem fagytam le annyira, amikor igyekeztem megvédeni Masát. Nagyon hasznos volt, ha nem ő lett volna ott akkor, ki tudja hogy haladtam volna-e ennyit a javulás útján. – De, én ... veled is szeretnék többet lenni.
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. október 26. 18:44 | Link



Elégedetten döntöm hátra a fejem, örülve a sikeremnek, annak, hogy megnevettettem a lányt. A művelet természetesen apró koccal jár, de már szinte fel sem veszem, én megszoktam, a falnak meg hát... nem fáj.
- Á az a baj tudod, ez nem jön parancsra, csak ha épp olyan a kedv, az idő, a hangulat, meg a cicabajusz meredeksége. - Még bólogatok is mellé, nagyon komoly megfigyelések övezik ezeket a kijelentéseket kérem!
Lehet, hogy Lau nem lenne rám büszke, ha tudná mi történt, sőt lehet, hogy még a részlehajlósága ellenére is furcsán nézne rám egy kicsit. De nem tudja, és én annak érdekében, hogy ez így is maradjon, finoman terelgetem odébb a figyelmet a kényes témáról. Kábé olyan finoman, mint ahogy az elefánt simogatja a bolhákat, de tőlem ugyan mit vártunk?
- Lehet, hogy akartak egy esélyt adni? - vetem fel, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy engem meggyőzne ez a magyarázat. - Kevésbé mertem veszélyes lenni... - dünnyögöm magam elé, hunyorogva, mintha épp a régi önmagamat nézném az összehúzott réseken keresztül.
Nem is vagyok benne biztos, hogy felfogom, mennyit jelentek számára, vagy hogy épp mit jelent az, hogy pont egy hozzám hasonló tichy-touchy lány jár a nyakára. Továbbmegyek, az is könnyedén elképzelhető, hogy én sosem fogom megérteni a helyzetet, és csak... Adom önmagam. Egy kicsit figyelmesebb önmagam, ez igaz, de végső soron önmagam. Most azonban, ahogy félszegen vallomást tesz, valószínűleg a nyakába ugranék, ha nem lennék ennyire álomittas. - Szeretnéd, ha úgy lófrálnék a folyosókon, hogy elkaphass? És akkor még a büntetésemet is felügyelheted, az is idő - somolygok, ám a huncutság el is illan a szememből, és szimplán lágyan nyújtom kicsit előbbre a nyakam, mint egy teknősbéka. - Csak viccelek. Nincs akadálya, nem? Bármikor kitalálhatunk valami programot, kergethetünk szöcskéket a réten, elmehetünk a fürdőbe, kimehetünk az erdőbe sétálni Benitoval... A végén még sok is lesz belőlem. - Olyan ez mint amikor meghúzod a kart a csokiautomatán, és eltörik, ami miatt minden az öledbe potyog, szóval meg kell enni, de az meg már instant gyomorrontás.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. október 26. 20:34 | Link

Masa


- Hát akkor az úgy nehéz ügy – kész, kifogytam az ötletekből. Meg a Bencés témát is lezártnak tekintem, nem akarok nagyon belegázolni az egészbe. Vagyis hát a lényeget megtudtam, azt hiszem.
- Hm, érdekes felvetés – töprengek el a dolgon. Egy esélyt? Hát, nem hinném. Inkább lehet az, hogy azt a rengeteg energiát, ami a lányban van, remélték, hogy valamelyest levezeti, vagy a prefektusságban éli ki vagy nem tudom. – Na várj, azt mondod, hogy most hogy nem vagy prefi sokkal veszélyesebb vagy? – jut el végül a tudatomig, amit mondott. Majd megrázom a fejemet, nem, ezt inkább nem szeretném tudni. Inkább ne mondjon olyat, amit nem kell feltétlenül tudnom.
- Ne, nem szeretnélek elkapni. Vagyis hát, ha elkapnálak nem akarnálak megbüntetni az meg … - a helyzet az, hogy nem igazán fogom fel, hogy ez csak valamiféle vicc. Vagy legalábbis csak félkomoly. Mert kinézem ám Masából, hogy direkt akkor kolbászol arrafele amerre nem kéne, hogy én elkaphassam. Aztán hirtelen rájövök valamire. – Na várj, a következő tanévben már simán mászkálhatsz éjszaka. Mestertanoncokra nem vonatkozik a takarodó – felcsillan a szemem, mintha hirtelen feltaláltam volna a spanyol viaszt. Hát így majd róhatjuk a köröket éjszakánként a kastélyban gond nélkül! Hát mi ez ha nem szuper?! Aztán csak eljut ám hozzám a lényege annak, amit mond.
- Oh, tényleg. Hát persze! Igazad van. Csak most nagyon a remek kis éjszakai járőrözéseink voltak a fejemben – ciki vagy nem, de eszembe se jutott, hogy napközben vagy a hétvégéken bőven be tudnánk ám pótolni azt a pár órát. – Mindenesetre majd azért tudatom veled, hogy mikor vagyok éjszakás, hátha kedved lesz csatlakozni hozzám.

Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. november 29. 04:13 | Link



Pislognom kell egy pillanatig, hogy biztosan ne essek bele a csapdába, amit Lau valószínűleg még csak nem is tudatosan állított nekem. Képes lettem volna habozás nélkül elismerni, hogy veszélyes vagyok? Óh igen, már csak azért is, mert jól hangzik az, hogy "Masa a veszélyes" meg a "Veszélyes Masa", de még épp időben bevillan, hogy eredetileg mintha nem pontosan így értettem volna.
- Neeeem - nevetek fel végül amikor rájövök mit kavartunk meg. - Úgy értem még a prefektusi kinevezés előtt voltam visszafogottabb, aztán... elromlottam? - mondandóm vége kérdésbe megy át, és mint valami cuki kisállat, oldalra biccentem a fejem, mintha így fülemen keresztül a fejembe szállna a válasz a kérdésemre.
Annyira... Annyira nem is vicc a felvetésem, egy-két büntivel több vagy kevesebb nekem már tényleg nem igazán oszt vagy szoroz. Próbára tenném a tanári és prefektusi kar kreativitását? Mondanám, hogy igen, de az a baj, hogy ennyire még nem vagyok nagymenő szabályszegő. Nem is tervezek az lenni igazából.
- De várj, a mestertanoncoknak sem szabad, csak őket a prefik nem büntethetik meg csak tanárok, nem? - próbálom visszaidézni emlékeimet, amik alapján én bizony találkoztam már MT-kkel takarodó után, és általában a tanárokhoz is lettek kísérve. - Várj, inkább hagyj meg abban a hitben, hogy nem szabad, mert ha kiderülne, hogy akkor és oda megyek ahová akarok, azt hiszem nagy bajban lenne a kastély. - Mosolygok, látszik, hogy viccelek, de a kérés komoly. Van amit jobb nem tudni, hiszen ha járkálni akarok, akkor így is fogok, vállalva a büntetést, ami ezek szerint vagy érkezik majd, vagy nem.
- Abban biztos lehetsz, hogy szívesen sétálok veled - vigyorgok mindentől függetlenül hát. - Majd azt mondom neked, hogy tanár vagyok, és el kell hinned, akkor pedig már biztosan nem büntethetsz. - Ördögi csodaterv, én mondom.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. december 8. 18:13 | Link

Masa


Nehéz elhinni, hogy Masa veszélyes lenne. Ez a szó meg a lány tökre nem illenek össze. Tudok olyan embereket, akik kapcsán rögtön ez ugrik be, de az nem Masa. Eleven, rosszcsont, néha szétszórt … ezek a szavak jobban passzolnak sokkal. De szerintem Dana sokkalta „veszélyesebb”. Ő aztán mindig benne van/volt valamilyen balhéban. Masánál meg szerintem csak úgy alakulnak a dolgok, hogy belecsöppen, vagy ilyenek. De nem ő keresi a bajt. Ugye?
- Tehát neked a prefektusi lét nem tett jót – bólintok egyet, hogy oké, most már értem. Ez is érthető, a prefektussággal szabadság jár együtt, hiszen szabadon garázdálkodhatunk a kastélyban, járőrözés címszóval. Van akire így hat, van akire úgy. Van akire sehogy. Bízom benne, hogy én az utóbbiak táborát gyarapítom.
- Én úgy tudom, hogy rájuk nem vonatkozik a kijárási tilalom. Ha így van akkor nekik szabad. De most már nem vagyok benne biztos. A lényeg, hogy én nem kaphatlak majd el akkor – tényleg belekavarodtam most már ebbe. De jó lesz utánajárnom hiszen továbbra is prefi vagyok és nekem bizony tudnom kell, hogy mi is a helyzet. – Oké, akkor majd sétálgatunk, de nem éjszaka, hiszen azt neked nem szabad. Semmikor sem.
Rögtön belemegyek a „játékba” miszerint a lány higgye továbbra is azt, hogy nem szabad. Azzal tuti nem követünk el hibát, ha ehhez igazodunk. Aztán körbepillantok a továbbra is üres teremben, az órámra is ránézek és összevonom a szemöldökömet.
- Most vagy az van, hogy mindenki késik, a diákok és a tanárok is; vagy elmarad az óra és minket erről elfelejtettek értesíteni, vagy pedig nagyon rossz helyre jöttünk. Már tíz perce elkezdődött az óra.

Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. december 8. 20:45 | Link



Jó azért meg kell hagynunk, hogy a veszélyességnek is több fokozata van. Én például legveszélyesebb hangulatomban sem vagyok olyan para mint egy mérgező csápokkal és bénító pillantással felszerelt fúriafűz, ellenben magasan lekörözöm a házukat magukon hordó legmuglibb-legártalmatlanabb éticsigákat. Már ez nem egy sértés akart lenni csigucik, ne támadjatok meg a... Az éles kis házaitokkal(?) vagy a csikis nyálkátokkal, mert biztos tudtok ti is nagyon kellemetlenek lenni, de el kell ismernetek, hogy van azért egy... Rangsor.
- Anya azt mondta a kamaszkor - kotyogok közbe ártatlan fejjel, és olyan angyali hanggal, hogy szinte látom Brigiék szüleit ahogy töltik ki az adoptációs formanyomtatványokat. Finoman küldöm a jeleket Launak, hogy neeeeem, a bátorítás nem jó ötlet, nagyon nem jó ötlet, és szerencsére veszi is a lapot, megóvva a kastélyt mindenestés garázdálkodásaimtól. Viccelek, vasárnap azért pihennék én is. Vagy hétfőn. Kedden. Valamikor egész biztos. - És ugyebár nem akarnám, hogy meg kelljen büntetned, mert nem szeretnél - toldom még meg nyomatékosan, csak hogy biztosan rögzítsük a dolgokat.
Én teljes nyugiban örvendek a nyugalomnak, ami bennünket körülvesz, és bizony eszembe sem jut elgondolkodni azon, hogy lehet, hogy már elszaladt az idő annyira, hogy társaságot kellett volna kapnunk. - Eh - kapom fel a fejem egy fokkal éberebben, és körülnézve próbálom megállapítani amit már amúgy is tudunk. - Szerintem - kezdem lassan - utóbbi. - Nos. Magamnál annyira nem lenne meglepő, de hogy Lau is eltévessze a helyszíneket? Somolygok magunkon, azonban biztos ami biztos lekászálódok az ablakpárkányból, hogy aztán bolha-elefánt szökdelléssel kis vért juttathassak lábaimba. - Akkor van kedved ellógni a többi részét is? - kérdezem vigyorogva, majd válaszától függetlenül, fütyörészve indulok meg a folyosón. Persze csak a szám nagy, a belső levitásom nem hagyja a restséget, egy gyors órarend-csekk után ellenkezés nélkül kanyarodok rá a tanteremhez vezető folyosóra, hogy ott aztán heves szabadkozások közepette kapcsolódhassunk be az aznapi fejtágításba.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2020. december 19. 17:12 | Link

Masa


-Hm, vajon nálam az mikor jön el? – teszem fel a költői kérdést tűnődve. Nekem nincsenek ilyenjeim. Tökre nem illik rám a kézikönyvekben szereplő kamaszkor címszó alatt leírt mindenféle. Nem lázadok, nem szegek szabályt, tök ugyanolyan vagyok, mint mindig is voltam. Lehet, hogy sosem leszek kamasz? Lehet hogy mindig is amolyan felnőttféle voltam? Vagy sose növök ki a naív gyerekkorból? Fogalmam sincs.
- Ez igazán kedves tőled – mosolyodom el, hisz tényleg milyen cuki már az, hogy csak miattam betart szabályokat, hogy nehogy meg kelljen büntetnem! Oké, betarthatná amúgy is, de na. Édes, nem?
- De hát, hogyan? – hebegek meglepetten. Eltévedni szoktam, de mindig tudom, hogy hova kellene mennem. Most meg, jézusom hát mi van velem? – Ellógni? Én? – hökkenek meg még jobban. Ez a szó eddig nem szerepelt a szótáramban. Előfordult ugyan egyszer, egyetlen egyszer, hogy nem mentem be órára. Most viszont úgy fest kettő lesz abból az egyből. Mert hatalmas nagy fejmosást, és büntetőmunkát kapnánk, ha beállítanánk ennyi késés után. Jobban járunk, ha be se megyünk. De az meg milyen fényt vetne ránk? Ezeken tűnödve követem automatikusan a lányt, oda se figyelve, hogy merre tartunk. Most simán kisétálnék a nyomában a kastélyból is. De nem, szerencsére ő a jó tanteremhez igyekszik, és amikor erre ráeszmélek megkönnyebbülök.
- Azt ugye tudod, hogy most belementem volna a lógásba? – mosolygok rá a lányra, majd gyorsan bekopogok és benyitok a terembe. Még mielőtt meggondolja magát a levitás. Talán nem szúr le minket nagyon a tanár. Talán.

Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély