A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=842082#post842082][b]Marina Darik - 2022.01.11. 22:07[/b][/url]

#krampuszosan
#mikulásnapján
#Kende
#Pöszi

Elég nehéz volt úgy elvégezni azt a tisztességes feladatot, hogy az egész osztályt ritmusra vezényelje, de még a kiskrapek is a derekára csimpaszkodott közben, mint egy kismajom. Még szerencse, hogy Marina tökéletesen tudta kezelni a kis gyerekeket. Valószínáleg azért, mert legtöbbször ő is úgy viselkedett, mintha egy lenne közülük. Rámosolygott, majd amikor vége lett a számnak magához szorította a gyereket. - Kapaszkodj - figyelmeztette, aztán forogni kezdett, hogy a gyerek lábai felemelkedtek a padlóról. Mind a ketten nevettek, bár Mae jobban el volt foglalva azzal, hogy ne essenek el, aztán lassan megállt. Megborzolta a krapek haját, és gyorsan kisurrant, amíg Kendére figyelt. Tökéletes metódus, mintha gyakorolta volna. Dehát végül is tényleg. Kittivel, amikor Kendééknél lógnak. Ha már a szülők mindig olyan ellenségesen néznek rá, legalább a kölyök bírja.
- Nagyon fasza csapat vagyunk - nyújtotta pacsira a kezét a két társának egy hatalmas mosoly kíséretében. - VZR-ben benne lennék, de szigorú Brightmore kerülést írtam ki magamnak receptre - nézett sokatmondóan Eszterre. Ezt a mondatot előre kigondolta, hogy ha valaki okosnak eszébe jutna a Sárkánytan prof, akkor mindenféleképpen legyen indoka. Jó, nem volt rendes ok, de neki megfelelt.
- Viszont van egy nagyon komoly kérdésem hozzátok. Tudom, hogy van pálinkás szaloncukrotok. Szerintetek mennyit kéne megennem, hogy részeg legyek tőle? Egy kilót? Kettőt? - tippelt teljesen komolyan. Ez egy tök jó módja volt arra, hogy legálisan illegalizáljon a suliban. Micsoda roppant elme ez a lány, hát nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=842315#post842315][b]Hollósi Zalán - 2022.01.16. 18:25[/b][/url]

Amióta visszajött a téli szünetről, mintha elvarázsolták volna. Először Rudi bá óráján történt egy kisebb baleset, amikor annyira elbambult, hogy két kanál bors helyett már a hatodikat merte a kalapkúra bájitalához, amitől orrfacsaró gőzfelhő kezdett terjengeni a teremben és aki azt belélegezte, a nap hátralevő részében a lelkét is kitüsszögte.
 Utána jött a mágiatörténet. Bár idáig is csak a beadandóin látszott, hogy szokott tanulni rá, legutóbbi órájukon már ​úgy sikerült elaludnia, hogy hangos szuszogásával rondított bele Ágoston tanár úr monológjába a Mágusok Tanácsáról.
 Végül egyik nap Ardai tanárnő kívta magához, miután csak neki nem sikerült a csoportban jéggé bűvölni egy pohár vizet.
 Annak a beszélgetésnek folyományaként volt kénytelen eljönni különórára. Szívesebben ment volna repülni, de úgy néz ki, mostanában mindig közbejött valami, ami miatt kénytelen volt elnapolni az edzését. Hogyan akar így versenyezni, ha nem képes rendszeresen seprűre ülni?
 Efféle gondolatokkal várta, hogy véget érjen az utolsó óra az átváltoztatástan teremben, hogy aztán Zay mutathasson neki egyet s mást. Remélte, hogy a lány nem lesz olyan hajcsár, mint Amélia, amikor párbajozni tanította.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=842422#post842422][b]Zayday Hudson - 2022.01.19. 09:42[/b][/url]

Még valamelyest rajtam van a téli szünet hatása, hiszen annyira jó volt órákat ücsörögni a házklubban, a kényelmes fotelban a pattogó tűz előtt, és a csodaszép karácsonyfa mellett. Lement a karácsony, és újra várnak a dolgos hétköznapok, amibe éppen próbálok visszarázódni. Örültem neki, amikor Zali tegnap este vacsoránál megkért hogy korepetáljam őt, Átváltoztatástanból, és persze igent is mondtam rá. Ma fel is kerestem Tánya nénit, hogy az órák után használhassam a termét. Nem jelenthet rosszat, hogy rábólintott, tehát már csak a diákkal kell kezdeni valamit. Nem tudom, hogy miért kell segítenem neki, hiszen tehetséges kis srác, ugyanolyan lelkes mint én voltam ekkor. Persze, én ajánlottam fel neki hogy segítek, nem is azért voltam kicsit meglepett állapotban. Éppen kicsöngetnek Bájitaltanról, össze pakolom a holmiaimat, intek egyet Lénártnak és Kendének és a terem felé veszem az irányt. A tanárnő és a diákok ilyenkor már nyilván nincsenek bent a teremben, mindenki elvonult pihenni hiszen vége a napnak. A felsőbb éveseknek még van egy-két órája, de én szerencsés helyzetben vagyok hiszen laza napom van, 5 órába nem szakadtam bele. Útközben összefutok Danával, akivel filmes estét beszélünk meg, majd pár sarokkal később tréfa gyanánt, bekopogok a terembe, ahol Zalán már várhat rám. Nem is várok semmilyen választ, csak becsörtetek.
- Kipi-kopp. Szia. Hát, sokáig várakoztattalak? Próbáltam pontos lenni, de mivel mostanában szétszórt vagyok, max öt percet késhettem a megbeszélt időből. – mondom a fiúnak, majd lepakolom a táskámat és leveszem a pulóveremet.
- Olyan ritkán találkozunk, mondd minden rendben? Ennyire nem megy az ÁT? – kérdezem tőle, és biztos vagyok benne hogy ismeri a rövidítést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=842715#post842715][b]Hollósi Zalán - 2022.01.25. 17:30[/b][/url]

- Ráérek - vont vállat könnyedén, és mosolyogva köszönt vissza a lánynak. - A végzős év kicsit húzós lehet. Most nem irigyellek. - Jól emlékezett arra, milyen volt tavaly Autumn-nak. Rengeteget tanult és ötlete sem volt arról, hogyan tudott munka mellett ilyen szépen teljesíteni a vizsgáin. Bár észrevette, hogy a lánynál a dac igencsak motiváló tényező tud lenni, lehet ez volt annak is a kulcsa.
 - Persze, jól vagyok - hazudta azonnal. Merlinre, el is felejtette már, mennyivel jobb érzés, ha az ember ura a szavainak. Jól érezte magát azon az estén, de sosem akarja újra megtapasztalni azt a rontást, amit a bálozók fejére szórtak. - Csak nem vagyok kibékülve még a pálcámmal. Azt mondták, eléggé makacs kombinációt eredményez a platán és a főnixtoll. Be kell még törni. Csak az egyszerűbb varázslatok mennek, amiket még tavaly tanultunk. Meg pár önvédelmi bűbáj - tette hozzá gyorsan, mert hirtelenjében beugrott neki az emlék, amikor Amélia sorjában szórta nyakába a különböző ártásokat, kikényszerítve belőle a védekezést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=842982#post842982][b]Reiner Kende - 2022.01.30. 19:06[/b][/url]

Amint összeért a tekintete Pöszivel, csak még inkább kiszélesedett az arcán ülő mosoly. Ami vigyor lett, ahogy a dán ringlispilre dobta az elsős kölyköt. Így is kell ezt kérme! Felnevetett, amíg meghajoltak, a gitárra fogtak ujjai, és csípőjét kitolva mérte végig a kölyköket. Ja, határozottan feldobták a napjukat. Főleg a kis srácoknak. Az egyiknek még látszott, ahogy olvad a szaloncukor ez eltátott szájába, úgy meredt a két felsőbb éves lányra. Mindjárt jön a serdülőkor, öcsi, ne aggódj, holnap már visszatekered az Elemi Ösztönt Sharon Stone-nál.
Ahogy kifelé veszi az irányt, még visszafordul és segít Pöszinek amikor a lány a padba akad. A folyosón karolja át aztán Marinat. Így a dán közelről hallhatja, ahogy felröhög Pöszi fenomenális ötletén. VZR-nek virgácsot. Az szép lesz, de még szép, hogy benne van! - A górét hagyjuk ki ebből. Randizok vele eleget, kösz-kösz - legjobb tanársegéd van a porondon kérem szépen. - Én Tányával letudtam a tanárokat, akiket megszaloncukroznék. De virgácsot még simán szétszórhatunk. Pláne VZR-nek - nevetgél, majd dob egyet a gitáron, hogy lehetőleg ne csússzon ki a kezeik közül. Ellenben a mikulással, amit mosolyogva vesz át a vöröstől. - Köszönöm, ez rendes tőled - fogalma sincs mikor kapott utoljára mikuláscsokit. Mármint kedvességből. Karácsonyi időszakban Reineréket elárasztották a képmutató, seggnyaló ajándékok, de talán Kende ezért is örül jobban, ha az ilyesmi tényleg csak egy őszinte gesztus egy jófej embertől.
Aztán a dán lányra skubizott, aki jobbja alatt sétált.
- Haver, még mindig hydromágus vagyok. Megehetném a gyárat és akkor sem ütne be. Nincs viszonyítási alapom - elhúzza a száját, de azért elneveti magát. - De ha benyomsz két kiló szaloncukrot, szeretnék ott lenni és szólunk Móricnak is - szögezi le mielőtt még kitárja a lányok előtt a tanári szoba ajtaját és bevennék a placcot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=843192#post843192][b]Zayday Hudson - 2022.02.05. 19:39[/b][/url]

- Még hogy rá ér, jól feneken billentem ezt a szemtelen kisdiákot – mondom mogorván, majd helyet foglalok az előtte lévő asztalánál, vagy is Tánya néni helyén és mélyen a szemébe nézek és egy pillanatig úgy várok, mintha éppen azt várnám hogy feleléshez készüljön. Felpattanok gyorsan a székből, hiszen ebben nem állapodtunk meg, ha bejönne az egyik tanár még azt hinnék hogy valamire kényszerítem őt. Belegondolva elég viccesnek hangzik, ezért is inkább mellé ülök le, és a reggel a táskámba készített jegyzeteimet veszem elő, hogy nekikezdjünk a kis különóránknak. Meglátszik az idő vasfoga a lapokon, hiszen itt-ott szamárfülesek már az elsőév óta de a célnak akkor is megfelelnek. A legjobb az lenne, ha azt kérdezném meg hogy mit szeretne gyakorolni, vagy mi megy neki annyira rosszul hogy kénytelen volt egy tapasztaltabb diákot megkérni hogy segítsen.
- Jól vagy? Az jó. Na hát akkor.. Konkrétabban. Mi az amit vettetek és nem megy. Sajnos nem tudok olvasni a gondolataidban, de egyszer talán megpróbálkozok a legilimenciával meg az okklumenciával, ebben biztos lehetsz – állítom majd várom hogy végre kibökje hogy mit szeretne. Jobban szemügyre véve, a fiatal fiút elég fáradtan tűnik. Megterheli a sok tanulás, de az biztos hogy mind az öt évet sikeresen elvégzi, hiszen nagyon szorgos és lelkes srácnak ismertem meg a kis Zalánt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=843226#post843226][b]Hollósi Zalán - 2022.02.07. 09:02[/b][/url]

- Kisdiák - ismételte homlokráncolva. Elgondolkodva figyelte Zayt. Persze, talán még korban illett volna rá a megfogalmazás, de a magasságkülönbség, amivel lepillantott a lányra, igencsak komikussá tette a kifejezést. Ennek ellenére Zalán képtelen volt mosolyogni, mert kiérzett a hangvételből egy kevésbé kedves lejtést, amit egyelőre nem tudott hová tenni.
 Táskáját végül ledobta az asztalra, majd lezuttyant az egyik székre, amikor látta, hogy Zay a katedrához áll. Kissé meglepődött, amikor elvetette az ötletet és inkább odament hozzá. Még ő is kereste a helyét.
 Gyanúját csak erősítette, amikor Zay megemlítette a legilimenciát. Tekintete szürkébe borult. Ezt már tényleg nem tartotta viccesnek. Lehet, nem tetszik neki, hogy vele kell foglalkoznia most? Jogos, hiszen ő is szívesebben töltené mással a szabadidejét, mint tanulással, nemhogy még valami bénázó másodikast korrepetálni.
 - Oké. Nos, a halmazállapot változásokban akadtam el nagyon, meg... meg a Piroinitio és az Aguamenti sem megy - a végét már majdnem motyogta, mert kicsit szégyellte, hogy még a tavalyiak közül is akad varázslat, amit nem tud rendesen megcsinálni. Lopva a jegyzetekre sandított. Talán lesz benne valami, amit eddig nem mondtak el neki az átváltoztatásról. De ha végig gyakorlattal foják őt nyüstölni, az sem jelentene gondot. Améliánál is működött a módszer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=843632#post843632][b]Theodore B. Marchetti - 2022.02.18. 00:37[/b][/url]

hát most megint miért? | rám is lehet nézni

Ez a beszélgetés – vagy Teddy rövid kis élete, opcionális – a végét járja, amint meglátja, hogy a szemeit dörzsöli. Ó igen, ilyenkor nemhogy gyufát húzna ki, hanem egész rőzsét, de most valami kis harang a fejében azt kongatja, fogja be egyszer az életben és csak pislogjon szépen, értelmesen. Így is tesz, aztán mégsem, mert nem tud nem vigyorogni. Tud, ha akar, és nem, ha épp nem akar. Leginkább ott van az egészben a logika, hogy ha siet és hadar fejben, ez lesz belőle. Ha van ideje, akkor meg simán ki tudja mondani, hogy…
- Herb.. Hebridiai fekete. Nehéz szó – de azért ismétel, mintha muszáj lenne. De nem mondja tovább, ha elhiszik. Elhiszi? Holnap meg majd az etnikai kisebbség potyog az égből. Te jószagú, tényleg hisznek neki ÉS még le sem cseszi. Oké. Ez a férfi egy akkora talány, mint a fene. Az első órán úgy megszo… szívatta, mint a huzat, vért izzadott, most meg olyan kiskapukat mutogat, amihez nemhogy kulcsot, vörös szőnyeget is ad. Sűrű pislogása jelzi, hogy vagy most fog agyvérzést kapni menten és leáll odafent minden, vagy jelez a rohadt ébresztő, felül az ágyban és elgondolkodik, hogy mi a jó élet miatt álmodik ezzel a faszival? Az már más, hogy simán elfogadná azt a tetkómennyiséget, amennyit így látni lehet, de hogy amúgy mást nem nézett meg rajta, hétszentség. Sárkánytannal álmodni… nana.
- Jóóó, most fontos, nem fontos. Hát ez ha frankón így van… - vakarja meg az állát. Kész, ez a pali kész van. Vagy annyira rühelli, hogy inkább ezzel is kivonja az életéből, az óráiból, vagy tényleg valami fura segítség. Bele is bandzsít a nagy koncentrálásba, majd megrázza a fejét.
- Nem rossz ajánlat? Kurva jó! És ja, tényleg egyértelmű – lesz, majd két nap múlva, ha leesik neki és fel is dolgozza. - Hát de most komolyan. Benne vagyok, de még mennyire, alá is írok mindent, ha kell de… fordított esetben elég hihetetlen lenne előre, hogy ez így frankón így lesz. Vagy nem tudom. Nem akar minden tárgyat oktatni? Megoldhatnánk okosba – még viccelődik is, de a vigyora most egész visszafogott. Na, megvan az első tanár, akit kedvel. Most fusson, amerre lát. - Majd keresek frankó sárkányos témákat is cserébe, az esszébe, na – ha már smúzol, ennyi belefér. - Van apró betűs rész? - fél vese, egyebek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=845389#post845389][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.04.09. 10:14[/b][/url]

Nem volt éhes, így nem is ment le a Nagyterembe. Ramóna egyértelműen nem tartozik azon diákok közé, akik csupán a társaság miatt mennek az ebédlőbe. Ha teheti, ő inkább kihagyja a dolgot. Túl zajos neki az egész, sok az ember, félre lökik egymást, hozzáérnek. Ráadásul ebédszünetben vannak a legtöbben, hiszen akkor nem tud korábban vagy később menni mint a tömeg. Az órája ugyanakkor ér véget és ugyanakkor kezdődik, mint mindenki másnak. Neki most bűbájtan fog. A tanterem felé igyekszik hát, hogy ott olvasgasson, esetleg gyakoroljon kicsit, mielőtt a társai beözönlenek az órára.
Lassan tolja maga előtt az ajtót, hogy aztán elé táruljon a mostanra már jól ismert terem. Nem a kedvence a bűbájtan, de megküzd vele, mert muszáj, ha nem akar megbukni és még egy évet itt tölteni. Igaz, már egészen megszokta a kastélyt, a furcsaságokat, amik átjárják a helyet, és azt is belátta, hogy a mágikus lények talán még izgalmasabbak, mint a muglik által ismert állatok. Mégsem tudja elképzelni az életét a varázsvilágban még mindig. Vissza akar menni az anyjához Debrecenbe. De legalább már telefonálni tudnak. A vadmágiáját viszont még mindig nehéz kordában tartania, meg akarja hát tanulni, mint kezdjen a benne lakozó mágiával.
A táncoltató átkot akarja most gyakorolni, mert az hiába volt az előző év tananyaga, még mindig nem ment neki. Egészen a tanári asztalig megy, ott aztán maga elé húz egy széket. Így gyakorolták tavaly. Magában többször felidézi a varázsigét, figyel arra, hogy a megfelelő szótagokat nyomja meg. A pálcamozdulatot is megpróbálja kigyakorolni, először pálcátlan kezével, vagy a gesztenyefa hegyével.
- Tarantallegra - mondja ki aztán hangosan erősen koncentrálva mindenre. A szék mégis csak megremeg, nem kezd táncra. Ramóna csalódottan ejti le a kezét. Sóhajt is egy nagyot.
Csüggedéséből kénytelen azonban kizökkenni, mikor neszezést hall maga mögül, egy kupac könyv közül. Azonnal odafordul, pálcája pedig kiesik kezéből. Beletelik pár másodpercbe, mire rájön, hogy boszorkány, és hasznát veheti a varázseszköznek. Felveszi hát a gesztenyefa pálcát a földről, és a könyv kupacra szegezi. Megnyugvására azonban csak egy süni az, ami előbújik az olvasmányok közül. Rami azonnal le is engedi a pálcáját, el is rakja, hogy aztán óvatosan közelítse meg az állatkát. Az barátságosnak látszik, nem menekül el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=846697#post846697][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.24. 09:39[/b][/url]

A leghátsó sor bal legszélső padját foglaltam be, teljesen véletlenül lassan második órája. Elaludtam. Azt nem tudom miért nem keltett fel senki, bár valószínűleg így járt mindenki a legjobban, de az biztos, hogy négyzetre ültem a seggemet. Picsába, ez rendesen zsibbad.
Lábaimat a pad alatt nyújtom ki, a terem már üres, így senkitől nem kapok semmiféle pillantást, amiért hangosan állok neki nyújtózkodni. Szerintem egyébként nem is itt lett volna az első órám, csak elnéztem, mert az biztos, hogy most valóban itt kell lennem: hogy hamarosan megkapjam a kiábrándulást, amiért nem a Rellon volt-vezetőségének üdvöskéje jön órát tartani, hanem valami kampóorrú ürge.
Az egyetlen használatban lévő füzetemre dobom a pennámat, lendületesen állok fel. Elnyújtott lépteim közben dörzsölöm meg tarkómat, ahogy kilépek a teremből. Muszáj szereznem egy üveg vizet meg elmennem hugyozni, mert komolyan úgy érzem itt halok meg. Jöhetnek az okos gondolatok, hogy aki éjszaka legény...
- Dehogy. Muszáj volt éjszaka dolgoznod, szarok rá, hogy fáradt vagy.
Te igazán támogató barát vagy, nem tudom, mondtam-e már. Vagy ha igen, nem hiszem, hogy elégszer. Mit is csinálnék nélküled? Az biztos, hogy mondjuk aludnék éjszaka, ahelyett, hogy a legújabb mérgem alapját találom ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849658#post849658][b]Autumn Rue Danvers - 2022.07.23. 00:14[/b][/url]

Idegesen toporogtam a terem előtt. A folyosón egy lélek se volt még, csak az én nehéz sóhajaim vertek visszhangot. Csalódott voltam, mérges, feldúlt, sértődött, majd megint elölről az egész. Természetesen megígértem magamnak, hogy nem futok utána, és megvárom, hogy észhez térjen, de ez nem következett be. Nekem pedig túl fontos hírem volt ahhoz, hogy még tovább játsszuk a bújócskát.
Amint megszólalt a csengő, feltéptem az ajtót. A professzor még nagyon mondott valamit, de nem is nagyon érdekelt, hogy bármit megzavartam. Hivatalosan vége az órának. Nekem pedig el kellett csípnem Zalánt.
A kis harmadikosok összesúgtak mögöttem és mellettem, hallottam levitás ismerősöm nevét is elrebegni már azelőtt, hogy mások számára egyértelművé tettem volna, hová készülök. Egy határozott mozdulattal lecsaptam elé az Edictumot, és rámutattam egy a hírek közül egyre.
- Olvass! - kértem szépen, és addig nem szólaltam meg újra, amíg eleget nem tett ennek. - Nem tudom, hogy amiatt az este miatt utáltál-e meg, de azt akartam, hogy tudd nem volt hiábavaló amit csináltunk. Francba, azt se tudom miért érdekel, hogy... mindegy. Ennyit akartam. Szép életet! - köszöntem el tőle, és már fordultam is meg. Minden szar volt nélküle, mégse voltam képes elmondani. Beismerni is alig tudtam.
- Várj csak, Autumn. Nem ronthatsz be így egy tanórára. Magyarázd meg! - kérte a tanár, elállva a kifelé vezető utat. Karba fontam a kezem.
- Fontos információt kellett megosztanom. Az órának meg vége volt. Szólt a csöngő. Jogilag nem tarthatta tovább bent a diákokat - vágtam vissza reflexből. Talán rajta vezettem le a Zalán miatti feszültségemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849662#post849662][b]Hollósi Zalán - 2022.07.23. 00:45[/b][/url]

Animágia. Elméleti rész, azaz számára a könnyebbik fele a tananyagnak. Ardai tanárnő jól is magyarázta, és mégis... ott szuszogott a padra borulva a sarokban. Szokás szerint. Majd Bolditól megint elkéri a jegyzeteket. Az övét találta a legolvashatóbbnak az évfolyamukban.
 Szól a csengő, de nem zavartatja magát vele. Hallja távoli neszként, hogy már mindenki pakol és mocorog, szeretnének menni, de még kapják az instrukciókat a házi feladatról. Aztán füle rezdült valami nem odaillőtől. Gyorsuló léptek, felbolyduló suttogás. Aztán csattant valami, egyenesen előtte. Riadtan kapta fel rá a fejét és markolt bele a pad szélébe, hogy ne essen hanyatt. Sosem gondolta volna, hogy Ardait így fel tudná bosszan... Merlin, segíts meg.
 Megrökönyödve pislogott a fölé magasodó alakra. Hiába kapja az instrukciót, kővé dermedt Autumn látványától, hozzá sem mert szagolni az újsághoz, csak a címlapra pislantott le villámgyorsan, utána kérdőn Ardai profra, majd vissza a zöldellő szemekre, melyek valósággal villámot szórtak. Még megszólalni sem tudott, s amikor már úgy látszott, elhangzott a végszó, segélykérően pislogott körbe. Korira maga mellett. Ramira előtte. Kornél, hol van Kornél??
 Utolsó mentsvára volt a tanárnő, aki Zalán legnagyobb riadalmára magyarázatot követelt ahelyett, hogy kihajtotta volna a lányt a teremből. Fejét rázta, pedig nem látták őt. Jószagú trolltakony, nehogy megmagyarázza mindenki előtt.
 Úgy érződött, már nem lehetett lekötni mással a diákok figyelmét, csak oszlani szerettek volna a teremből, lehetőleg minél előbb. Zalán nem mert kimenni. Úgy ült vigyázban a székén, ahogy még Brightmore-nál sem tette soha, azon tanakodva, mihez kezdjen most. Vagy Ardai, vagy Autumn a szaván fogja, amint feláll a helyéről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849804#post849804][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.07.24. 00:19[/b][/url]

Ritkán fordul elő, de még a legjobbakkal is megesik, hogy késnek. Ez én voltam a mai elméleti animágia óráról. A késést ne úgy értsük, hogy beestem órakezdés után húsz perccel - azért mindennek van egy határa -, hanem, hogy a megszokott helyemre esélyem sem volt ülni, mert mindenki befoglalt mindent. Így történt, hogy intettem Zalánnak és Korinak, majd vágódtam le az első sorba. Végül is mindegy hol unom végig az órát.
Lusta tekintetem emelem a berobbanó alakra, arcomat támasztó kezem esik le hirtelen, ahogy agyam felfogja, amit lát. Kiegyenesedem, a mellettem elsuhanó eridonos után nézek, azzal a lendülettel állok is fel - és jelenleg engem sem hat meg mélyen, hogy Ardai tanárnő még nem jelezte az óra végét. Kékjeim szikrákat szórnak, megkerülve a padot indulok el hátrafelé, de mire odaérnék Autumn ismét rohan. Felmorranva nézek utána, a tanerőnek adott válaszától állnak fel a pihék tarkómon - és ez nem az elismerésem jele.
- Nem hiszem el - dörmögök halkan, miközben Zalán felé fordulok és szemben találom magam az Edictummal. Amivel nem lenne baj, de gyors szkenn után... a cikkel. Kikerekedett kékekkel pillantok barátomra.
- Most viccelsz velem, ugye? Nem elég, hogy beront és megaláz, de mindezt ezért? - bökök az újságra mérgesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849934#post849934][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.07.25. 18:33[/b][/url]

Sokkal lassabban pakolok, mint eddig bármikor. Soha nem sietek, mert lássuk be, az felérne egy atomrobbanással, és ha meg is teszem, soha nincs jó vége. Éppen a füzetembe csúsztatott lapokat rendezgetem, majd a füzet alját ejtem párszor az asztallapnak, hogy minden a helyére kerüljön.
Legalább a fránya jegyzetek, ha más nem. Meleg van, ideges vagyok, nem találtam gyakorlati helyet, anya egyre rosszabbul van, fáradt vagyok, és alig várom, hogy nyári szünetben végre kicsit fellélegezhessek. Soha nem vártam ennyire még ennyire egyetlen szünetet sem: amúgy sem szerettem menni a rokonokhoz, főleg nem ott tölteni több hetet, de most, hogy anya szabadult, talán más lesz vége. Bár nem ilyennek képzeltem, mert az ő hiánya még mindig marcangoló, de már kezdek jobban lenni.
Fejemet rázom meg, rózsaszín hajamat tűröm fülem mögé, füzetemet magamhoz szorítom, táska a vállamra és indulok el nagy lendülettel kifelé a teremből. Se nem látok, se nem hallok, így nem meglepő, hogy azonnal meg is fejelem valaki vállát. Sűrűen kérek bocsánatot, orromat dörzsölve fordulok, és találom szemben magam vele. Legalább nem őt fejeltem meg...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849941#post849941][b]Somogyi Ervin Dominik - 2022.07.25. 19:22[/b][/url]

Ervin a tőle megszokott lazasággal közlekedik és cseverészik a srácokkal, akik untig arról faggatják, mit érez most, hogy nincs együtt Margarétával. Így több hétnyi zaklatás után végre feladták és már napok óta nem volt porondon a téma, így igazán időszerű volt, hogy ismét előkerüljön. Vagy nem.
A terembe lépve Bruno vállának ütközik egy rózsaszín pipi, aki sűrű bocsánatkérések közepette igyekszik kitérni az útjából, hogy aztán összeakadjon tekintete Ervinével. A fiú mosolya pillanatok alatt olvad le és válik teljesen közömbössé. Végül, ha lehetne ennél is rosszabb, gúnyos görbére ível szája széle, miközben megindul a navinés felé, hogy egyszerűen kikerülje - ügyelve arra, nehogy egymáshoz érjenek -, ám ne mulassza el azt a megjegyzést, amire egy ideje már vár.
- Nocsak, a lány, aki nyáron is a Télre vágyik - olyan halkan ejti ki a szavakat, mégis olyan félelmetesen jól artikuláltan, hogy az embert jószerével kirázza a hideg. Lepakol az egyik padba és szokása szerint levágja magát székébe, szinte szétfolyva rajta. Pennáját kezdi forgatni kezeiben, miközben a srácok igyekeznek úgy tenni, mintha semmit sem vennének észre a jelentből. Nem könnyű, de egész jó színészek lettek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849958#post849958][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.07.25. 22:00[/b][/url]

Az elmúlt hetek amolyan csendes nemtörődömségben teltek. Igyekeztem elkerülni őt, ahogy ő is engem valószínűleg. Bármennyire vágytam arra, hogy magához öleljen, hogy hallgassam a poénjait, a nevetését, csak láthassam a mosolyát, a felismerés lassan ugyan, de elért: nem fog megtörténni soha többet. Megbántottam, akaratom ellenére, és nem tudom jóvátenni. Meg nem történté nem tehetem már, de legalább, ha megbeszélnénk rendesen...
A vér is meghűl bennem. Tekintetem kikerekedve pásztázza a földet, alsó ajkam belsejéből serken ki a vér, ahogy ráharapok. Megérdemeltem. Megemberelve magam fordulok, hogy szembe találjam magam a ténnyel, miszerint simán elsétált mellettem, és ahogy tovább fordulok már kényelmesen a padjában ül. Pillogok párat, határozottan dobom hátra vállam felett hajamat és lépek az asztala elé.
- Tudunk beszélni? - fürkészem a már jól ismert vonásokat, amik sokkal helyesebbek, ha mosolyráncokkal van tele. - Normálisan - fűzöm hozzá jelentőségteljesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849959#post849959][b]Somogyi Ervin Dominik - 2022.07.25. 22:06[/b][/url]

Nem gondolná róla az ember, hogy van, ami érdekli, azt meg pláne nem, hogy bosszúálló típus. Na de kérem szépen, számtalan pozitív személyiségjegye mellett azért csak akad néhány negatív is, mely a Rellonba juttatta. Azt mondják, a zöldek mind gonoszak, de ez nem igaz, aki csak ismeri Ervint, pontosan jól tudja, hogy egy full normális, bár némiképp lusta és flegma ember, node hogy másoknak fájdalmat okozzon...? Azért meg kell dolgozni.
Mintha csak szívességet tenne emeli meg fejét és pislog párat Margarétára. Erőt kell vennie magán, hogy ne süssön el egy újabb poént, mint például "azt hittem jó a klíma Danvers mellett és nem kérsz egy újabb hideg zuhanyt", ám épp az imént kérték meg, hogy normálisan. Nehéz ügy. - Persze - irtózatosan lassan és, mint akinek nincs kedve az egészhez tápászkodik fel, hogy kisétáljon a terem elé és a falnak dőljön, úgy nézzen le Margarétára. Vajon tud-e bármi olyat mondani, amit ezidáig nem és vajon képes lesz-e legalább a közömbösség partjára sodorni a fiút? Akarják azt egyáltalán?
- Hallgatlak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849961#post849961][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.07.25. 22:23[/b][/url]

Mert annak idején volt alkalmam sokkal jobban megismerni azt az Ervint, akit mindenki lát a folyosón sétálni, flegmáskodni és lustálkodni, hozzá kell szoknom ahhoz, hogy velem is ismét ilyen. Nincsenek kedves érintések és belsős viccek, amiket csak mi ketten értünk. Egyetlen hiba, amit nem is gondoltam akkor hibának, és elvesztettem az egyik legfontosabb embert az életemből.
A határozottságom ott inog meg, ahogy rám néz. Elkapom róla pillantásomat, teljesen másfelé nézek - csak akkor szakad rám a megkönnyebbülés, mikor választ kapok és ezzel párhuzamosan mozdul is. Megvárom míg elindul, pár másodperces késéssel követem és állok meg előtte. Mély levegőt veszek.
- Én... - nézek fel rá, majd oldalra, végül vissza rá. - Én nem is tudom mit szeretnék mondani - hajtom le fejemet. - Hiába mondanám, hogy sajnálom. Hiába mondanám, hogy hiányzol. Elmondod mit vársz tőlem? - lépek egy aprót közelebb, felnézek rá. - Mert nem tudom. Tényleg nem. Nem tudt- Mindegy. Nem tudom kitörölni azt, ami történt, ahogy téged sem szeretnélek kitörölni az életemből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849969#post849969][b]Somogyi Ervin Dominik - 2022.07.25. 23:00[/b][/url]

Fel van készülve a drámára, pedig Margaréta pontosan jól tudja, hogy a fiú mennyire ki nem állhatja a drámát. Még annál is jobban utálja, mert nála ilyesmivel nem lehet elérni az ég egy adta világon semmit. De felkészül, mert tulajdonképpen a kettejük kapcsolata valahol egy brazil szappanopera és valami kandikamerás valóságshow között helyezkedik el.
- Hogy mit várok tőled - ismétli meg vontatottan, zsebre vágva kezeit. Hajjaj, nem érdemes egy sértett rellonostól ilyesmit kérdezni, mert a válasz általában nem várt következményekkel jár, azonban mielőtt válaszolna, még meghallgatja a navinés utolsó, befejező gondolatait. Príma. Emlékeztek arra, amit a drámáról mondtam az előbb? Kérlek, hogy ne felejtsétek el akkor sem, amikor a továbbiakban Ervinnél el fog szakadni a cérna. Köszönöm.
- Arra volnék kíváncsi, hogy mire gondoltál. Mire gondoltál, amikor mi elvileg nem kapcsolat kapcsolatban vagyunk, Danvers pedig egyszerűen szétteszi a lábad. Mert hát hogyan is lehetne párkapcsolat, ha kézenfogva járunk, ha randizunk, ha rendszeresen szexelünk, ha a szabadidőnket együtt töltjük? - mintha csak töprengene, úgy réved a távolba, melyet csak szarkasztikus hangsúlya tesz elviselhetetlenné. - Ja igen, valami olyasmi, ami nem tiltja, hogy mások is lefeküdjenek veled. Basszus, ez mindig kimarad a képletből. Nem elég, hogy miért ne alapon más sráccal kefélsz, utána még én vagyok a hibás, amiért nem közöltem a nyilvánvalót. Mondd Margaréta, mégis mi a faszra gondoltál? - a benne dúló indulatokat tökéletesen mutatja az, hogy káromkodik. Ervin nagyon ritkán, szinte soha nem szokott káromkodni. Kékjei annyira metszőek, hogy az ember szíve szerint elbújna előlük - csakhogy itt nincs hová.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849973#post849973][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.07.25. 23:23[/b][/url]

Ahogy megismétli, valahogy még helytelenebbnek tűnik a kérdés, mint az elsőre gondoltam volna. De már kimondtam. Innentől, ha akarnék sem tudnék visszakozni, de be kell látnom: nem is akarok. Utolsó utáni próbálkozásom ez, hogy legalább minimálisan visszakapjam azt az Ervint, akit szerettem. Mert szerettem, bárki bármit mond.
Minden szava egy aprócska tű a bőröm alá, de tartom magam. Minden erőmet össze kell hozzá szednem, de attól még így van. Nem pillantok el, nem ingok meg, csak állok előtte és hallgatom, ahogy az igazat mondja. Tényleg minden így volt. Az emlékekre ívelne felfelé ajkam széle, azonban még időben kapok észbe, és ellágyult tekintetem sem marad úgy sokáig. Pár másodperc csupán.
- Arra, hogy beszélgetsz velem! - csattanok fel ingerülten. - Hogy elmondod, ami benned van! Nem az érzéseidet, nem vártam lehetetlent, de legalább a gondolataidat! Legalább azt ültetted volna belém, hogy szeretsz, ha már szerelmes nem is vagy! Hogy valami aprócska morzsával a tudtomra add, hogy ez több, mint szex! - sokkal hangosabban beszélek, mint eddig valaha tettem, és egyáltalán nem zavar meg a tény, hogy a folyosón teszem. Írja meg az Edictum! Mit érdekel engem már! - Mert bármilyen hihetetlen, sokan vannak úgy, hogy ugyanazt csinálják, mint mi, még sincsenek kapcsolatban! Hibáztam, hatalmasat, mert nem tudtam, mert nem gondolkodtam, mert nem gondoltam bele jobban, de te sem vagy jobb, Ervin! Mert tudod mi van? Hogy az egész után gondoltam bele abba, mégis mekkora bizonytalanságban tartottál végig! - fújok egy nagyot, kipirosodva állok előtte, mint egy alma. Mint egy mérges alma, és innentől semmi nem érdekel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849975#post849975][b]Somogyi Ervin Dominik - 2022.07.25. 23:37[/b][/url]

Joga van dühösnek lenni, joga van lecseszni Margarétát és joga van átnézni rajta, mert ő a sértett fél. Legalábbis minden jóérzésű ember ezt látná, értené és nem is kételkedne benne, de nem úgy a navinés! Aki egyből, csípőből támad vissza, mert persze a rellonosnak igaza van, DE. Minek oda a rohadt de? Egyszerűen csak pontot kellett volna tennie a mondat végére és megmagyaráznia, de neeeeem, most már Ervin a csúnya, gonosz, rossz ember. Hadd ne mondjam, hogy e pillanatban a Somogyi leszármazott sem a hangnemet, sem a mondandót nem tolerálja különösebben, így tőle teljesen szokatlan módon, nos, ő is dühbe gurul.
- Szóval azt akarod nekem mondani, Havas-Mezei Margaréta, hogy pontosan úgy ismersz, mint aki hobbiból pár naponta megdug, de "semmi komoly", mert akkora seggfej, mint valami macsó, aki "fél az elköteleződéstől" - ezt visszafojtott hangon mondja, de nem áll meg, mielőtt a lány válaszolhatna, érzi is, hogy felbugyog belőle minden indulat. Ha agresszív lenne, itt már falak omlottak volna le az ökle alatt, de hála istennek nem egy Augustine, aki az első szembejövőt laposra veri, mert olyan hangulata van. - ÉN tartottalak bizonytalanságban TÉGED? - hitetlenkedve emeli meg hangját, hogy aztán elővegye a láthatatlan kést és szúrjon. - Nézz már magadra, az egész létezésed maga a bizonytalanság! Egyébként pedig nagyon sok lányt ismerek, aki ölni tudna azért, hogy olyan édes bizonytalanságban szenvedjen, mint amiben Te voltál. Mindent megadtam neked, soha, semmiben nem szenvedtél hiányt, de úgy tűnik, hogy ez manapság már kevés. Semmi gond, amikor majd Danvers más nőket a farkára húz utánad, egyetlen szomorú gondolatod sem lehet, mert erre vágytál. Alkalmi kapcsolatot, random kefélést akarsz? A kastély megmaradt fiú populációja bizonyosan ezer örömmel vár az ágyába, kislány - ahogy az utolsó szót kiejti, már tudja, hogy elvetette a sulykot, de nem érdekli. Bántani akarja, ahogy őt is bántották és nem nyeli le, hogy a történtek után még ő legyen a szarkupac. De nem ám!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=849976#post849976][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.07.26. 08:57[/b][/url]

Tudom, hogy túllőttem a célon, de nem mondanám, hogy a józan eszem beszél éppen. Inkább a düh, a sértettség, a tudata annak, hogy elvesztettem egy hibás döntésem miatt. Elképzelhetetlennek tartottam egészen eddig, hogy bármi hasonlón veszekedjünk..., hogy egyáltalán veszekedjünk. Ervin, aki maga a megtestesült nemtörődömség, éppen ott szúr belém, ahol a legjobban fáj.
Ugyan reflektálnék mondandójára, hogy milyennek ismertem meg, de belém fagy a szó. Tökéletesen tudja, mit kell mondania, hogy megbántson. Keveseknek sikerült eddig ennyire megtennie, sőt, talán mióta idejárok egyáltalán nem tette meg senki - így éppen tőle megkapni ezt, mintha konkrétan egy tőrt szúrna mindenhova. Gyomrom görcsbe rándul, torkom elszorul, szám elé kapom a kezem, hogy ne a folyosó közepén, egy ilyen helyzetben dobjam ki a taccsot, miközben - bár tekintetem opálos - nem tudok elnézni róla. Úgy vágja az arcomba az információkat, mintha régóta kikívánkoznának ezek a szavak - rólam, a többi lányról, Cone-ról, mindenről, amit eddig nem mondott ki.
Soha nem láttam még ilyennek, sőt... ennyi érzelmet is ritkán, vagy talán soha nem mutatott ki előttem. Valahol örülök ennek, hiszen legalább elértem, hogy beszéljen hozzá, de valahol a szavai savként marják mindenemet.
Fejemet fordítom el, alsó ajkamba harapok, hogy visszafogjam a sírást, ami leginkább a méregtől kíván kitörni belőlem, végül már tényleg minden mindegy. Ezek a gondolatok másodpercek alatt zajlanak le, közben lépek közvetlen elé és jobb kezem megremeg, miközben arcom torzul el a fájdalomtól és megbántottságtól, hogy isteneset adjak neki, de képtelen vagyok rá, így vissza is ejtem magam mellé.
- Ha tényleg ezt gondolod rólam, akkor nem tudom miért szerettél volna egyáltalán kapcsolatot velem! - hangom halkabb, mint eddig, de így is tökéletesen kiérthető minden szó. - Azt szeretnéd hallani, hogy Cone a mai napig másokkal szexel? Hogy valószínűleg megbánta, hogy velem is megtette? Hogy igazad van és tényleg maga vagyok a bizonytalanság? Mert így van. Minden így van. A munkám kétes, a tanulmányaim kétesek, hogy megélem a mai napot is kétes! De még így is jobban érzem magam, mintha mindenki felé azt mutatnám mennyire nem érdekel semmi! - tárom ki karjaimat halkan nevetve, könnyeim ugyanúgy folynak le arcomon. Merlinre, egy dráma kellős közepén vagyunk mindketten, és a dühöm nem akar elapadni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=850015#post850015][b]Somogyi Ervin Dominik - 2022.07.27. 08:41[/b][/url]

Pontosan oda szúr, ahová kell. Ervin lehet, hogy közömbösnek tűnik, aki mindent elfelejt, nem figyel semmire és senkire, ráadásul még lusta is, azonban szótlansága ellenére remek megfigyelő. Rendkívül gyorsan tanul, felismeri a helyzeteket és él is velük, ha akadnak, így talán nem meglepő, hogy a megtévesztésig érdektelen fiú végül nem egyszerűen mélyebbre látott, mint mások, de rá is érzett, mikor és miképp kell kimondania a fájó szavakat. Elégtételt érez magában és még mindig gennyként terjedő dühöt, ám ez többek között abból fakad, hogy mindez idáig nem volt hajlandó senkivel sem beszélni erről. Margaréta egyszerűen eltűnt a mindennapjaiból: nem volt pocskondiázó insta poszt, sem könnyek vagy dráma, egyik nap még természetes volt, hogy mellette van, a következőn pedig az, hogy nincs. Csupán a környezetének tűnt fel ez a markáns változás, ezért is faggatták őt annyit a srácok, viszont minden megbántottság ellenére sohasem érezte úgy, hogy be akarja sározni a navinést. Ő tudja, mit tett, de másnak nem kell. Az már más kérdés, hogy egyéb forrásból tudomást szereztek róla, de akkor sem ő mondta el.
- Mert nem ilyennek ismertelek meg! Tudod, milyennek láttalak? Egy kedves, aranyos, ügyetlen, de szeretetreméltó lánynak, aki szorgalmas, okos és vidám. Aki mellett sohasem kell unatkoznom. Azért szerettelek, mert teljesen más voltál, mint a többiek - nem kiabál, teljesen tárgyilagos a hangja, csupán szemében villan némi érzelem. - Aztán átváltoztál ezzé. És ezt a Margarétát nem tudom elviselni - megvonja vállát, miközben újból nekidől a falnak. Teljes nyugalomban hallgatja végig a fejének csapódó szavakat, sőt a végén el is mosolyodik. Az a baj, hogyha szúrni akar, rossz helyen kezdi, ám ezt nem tudhatja. A navinés bántani akarja, mert bántotta, csak ez nem ilyen egyszerű.
- Szeretnéd, ha így lenne igaz? Sokkal könnyebb feldolgozni, hogy úgy teszek, mintha nem érdekelnél. Sajnos ki kell ábrándítsalak, mint oly sok minden más, Te is arra a listára kerültél, amit jobbnak találok leszarni, mert nem éri meg az erőbefektetést - jeges, éles szavak ezek, melyek jobbára őszinték. Hazudna, ha azt mondaná, nem érzi még a düh csíráját, mely épp az imént virágzott ki és hervadt el, ám azzal, hogy kimondhatta gondolatait, sokkal könnyebben képes kezelni ezt a bimbózni nem akaró indulatot. - Magyarázkodhatsz, hogy nem mondtuk ki ténylegesen, kapcsolatban vagyunk, de a szomorú igazság az, hogy nem szerettél engem. Ha szerettél volna, nem fekszel le Danvers-szel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=850533#post850533][b]Estely Lorella Írisz - 2022.08.03. 10:58[/b][/url]

Harmadikos vagyok és szeretem a katasztrófaturizmust én magam vagyok a katasztrófaturizmus
Egészen kedveli pedig a tananyagot. Nem olyan élvezetes, mint az SVK, de a bűbájtannal már fej-fej mellett vetekszik a figyelméért, főleg amikor gyakorlati részeket adnak le éppen. Nos. Nos, nem, most elmélet van, és amikor ezt realizálta, Lori nyögve támasztotta fejét tenyerébe, és maradt is úgy az óra végéig. Oké, felírt magának ezt meg azt, hasznosságokat, margózott pár csigavonalakat és levélkét, de csak az ebéden kattogtak a gondolatai.
Egyike azoknak, akik zúgolódva kezdenek pakolásba a csengő hallatán azonnal, szép, íves mozdulattal söpri táskája mélyére hanyagul összecipzározott tolltartóját, karját még megmerevítve utána a levegőben, mint ahogy videójátékok győzelmi képernyőjén is mozdulatlanságra kárhoztatják az utolsó mozdulat képkockája. Ekkor két dolog is történik, amire nem számított - az ajtót nem belülről csapják ki a türelmetlen diákok, hanem kívülről ront be egy eridonos prefektus; padtársa pedig (valószínűleg szintén a bámészkodásnak hála) ügyetlenül húzza ölébe kulacsát, leöntve menet közben a navinés lábát is. Lori összerezzen a hidegre, és az edictum asztalra csapásának pillanatában felpaprikázva fordul padtársa felé, de mielőtt gyilkos tekintete bármi másba csaphatna át, Liza suttogva bocsánatot kér, kiskutyaszemekkel, a kiskutyaszemek pedig hatnak, így, bár még mindig fújtatva, de visszafordul a műsor felé, a szomszéd padsor irányába. Bal szeme még tikkel kettőt, de most túlságosan megosztott a figyelme a balhéhoz. Nocsak, mi történik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=850571#post850571][b]Kis Laura Grace - 2022.08.04. 05:41[/b][/url]

Mostanában nem nagyon tudok koncentrálni. Ez persze nem jelenti azt, hogy romlanának a jegyeim, azért azt még egy Bontovich Miksa sem érheti el, csak olykor, egy picit, elterelődöm. Szigorúan az órák végén, az utolsó percekben, amíg el nem hangzik a házifeladat szó, mert akkor visszatérek. Így hát éppen nagyon ráérős rajzolgatásomból, mert hát minden lánynak kell egy olyan életszakasz, ahol a margókra az aktuális valós és per vagy plátói pasijai és szerelmei nevét írja fel. Miksa ugyan nem a pasim és nem is plátói, de hát ő az első na. Szóval, mivel láttam, hogy ilyet más is szokott csinálni, hát én is ezzel foglalatoskodom, de az az a a neve végén sehogy sem akar jó lenni, és nem is lehet, mert kivágódik az ajtó, én meg, mint akit tetten értek, összecsapom a füzetet, és riadtan nézek Autumn Rue-ra.
Baj van? Baj van. Látom rajta, és a bennem élő prefektus már meg is mozdul, hogy oké, semmi pánik, cselekszünk. Korira pillantok, Lédát és Kristófot keresem a tekintetemmel, mert mind harmadéves prefektusok vagyunk, és ha cselekedni kell, akkor ne essen szét a csapategység. Ezen pörög az agyam, de egyetlen mondat után már újra Autumn Rue az, akit nézem, majd Zalánt, majd Autumn Rue-t.
- Lefeküdtek?
Hitetlenkedve bukik ki belőlem a kérdés félhangosan, holott csak a mellettem ülőnek terveztem suttogni, de most a környezetemben ülők is hallhatták. Autumn Rue egy velem egy idős fiúval? Hú. Na ez a nem semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=850605#post850605][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2022.08.04. 17:23[/b][/url]

Események tömkelege
x happeningekvannak || x zenebona || x nemértem

Az átváltoztatástant Ardai tanárnő fantasztikus előadásai miatt nagyon szerette Kori, bár a karácsonyi ballépését nem fogja megbocsájtani magának. Zalán kékségesen kék talárját eridon vörös helyett valami elképzelhetetlenül furcsa árnyalatú bordóra bűvölte. Ezzel se lett volna baj, hiszen Zalánt a fiúk körletébe kellett küldje fel, és köztudottan a lányokkal ellentétben a fiúk csak a négy alapszínt ismerték, valamint a feketét és fehéret. De igazából ezek árnyalatnak számítottak és nem színnek. Mindegy. Kori elnézte nekik, mert nem buktak le.
Az óra alatt naplójával heves veszekedést folytatott, meg szerette volna tudakolni a kis könyvtől, mikor és hánykor nyit a cukrászda, mert szeretne a délután folyamán valami nasit szerezni magának, de az egyszerűség kedvéért nem volt oly könnyű segítségre bírni a nyavalyást papírhalmazt.
Rue berobbanása és ahogy lecsapta Zalán -és talán kicsit Kori- elé is az újságot, csak megszeppenve pislogott. Még talán ceruzája hegyét is beletörte naplójába a hirtelen feltűnő lány jelenségén. Tudta, kapni fog néhány szép megjegyzést vagy néhány napnyi némaságot a tárgytól.
Az újságra visszatérvén a heves mozdulat olyan fuvallatot gerjesztett, mely még haját is meglebegtette minimálisan. Itt már ajkai elnyíltak és csak Grace kérdése rázta fel Kornéliát.
- Lefeküdtetek?! - egyenesedett fel, hangja egyben volt meglepődött és felháborodott. Meglepődött, mert nem gondolta volna, hogy Zalán hamarabb becsajozik, mint Kori pasizik. Felháborodott, mert nem szólt róla. Tekintete barátjáról Ruera vándorolt, onnan pedig Grace és Kornél kapta Kori pillantásait. Mindhárman láthatták a lány zavarodottságát.
- Ti meg tudtatok róla?! - intézte kérdését a félreértett helyzetből adódóan az utóbb emltetteknek, aztán tekintete Kornélra fókuszált.
- És nem szóltál te se! - mutogatott rá ujjával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=850606#post850606][b]Autumn Rue Danvers - 2022.08.04. 17:55[/b][/url]

Ez az iskola már megmutatta számomra a legrosszabb arcát, és talán a legjobbat is, amit nyújthatott. Ez valahol a kettő között volt. Nem azért jöttem, hogy bárki újabb pletykákat kezdjen el rebesgetni rólam, bár őszintén beállhattak volna a sorba. Kezdve Grace-szel és Korival, akik a pletykák szerint a szektám tagjai, és legügyesebb kis segédeim. Majdnem látszik is.
- Nem kértem a beszűkült szex körül forgó kamasz véleményeteket. Vannak ennél fontosabb dolgok is az életben - mordultam rá a kis bagázsra, és arcomon látszott a fáradt elítélés. Hiába pezsgett az ő hangjuk élénk vörösen az izgatottságtól, az enyém a régen szokásos ciánsárgában tetszelgett. Még egyszer Zalánra vetettem a pillantásom, talán egy pillanatig hezitáltam, de aztán elindultam kifelé. Hagyom, hogy szórakozzon, hogy elfelejtsen. Hogy azt tegyen amit akar, és mindenki más is ebben a teremben. Befejeztem. Volna. Aztán Ardai tanárnő elém állt.
- Autumn, tudom, hogy megvannak a saját gondjaid, de ez nem jogosít fel arra, hogy ilyen hangot üss meg velem és a társaiddal szemben. Délután kérlek látogass meg a tanáriban - jelentette ki a nő, ám meglepő módon ez semmilyen reakciót nem váltott ki belőlem. Se kívül, se belül. Hajlandó voltam felelősséget vállalni a tetteimért, így csak biccentettem, és újra megindultam az ajtó felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=850607#post850607][b]Hollósi Zalán - 2022.08.04. 18:38[/b][/url]

Abban a pillanatban már nem számított, hogy végre meglett Kornél. Megsemmisülten meredt maga elé, úgy rázott aprót fejével válaszképp. Nem, nem volt ez vicc. Bárcsak az lenne.
 Pillantások tömkelegét érezte magán, keze izzadni kezdett, de ujjai még mindig a pad szélét szorongatták. El is fehéredtek, amikor Kori felcsattant mellette. Hát még minek indokán.
 Száját nyitotta, hogy tiltakozzon a két lánynak, de csupán halk, szilánkosra tördelődött nyökögés hallatszott. Ez váratlanabbul érte, mint amikor Júlia gyanusította meg hasonlóval. Szent griffgané, ugye nem ő kezdte el ezt terjeszteni az iskolában...
 Tekintete némán fonódott össze Autumn-éval. Eddig az ilyen pletykák nem tudták felsérteni önbizalmának felszínét. Most sem kéne. Akkor miért érzi ennyire rosszul magát tőle? Szemei önkéntelenül tapadtak a lány szigorúan összezárt ajkaira, a gondolatok, melyek elsodorák figyelmét a jelenből, szégyentelenül gyorsan varázsolták paradicsompirossá mindkét fülét. Légzése gyorsult fel, ahogy Autumn elhagyta a termet.
 - Beszélnem kell vele - tolta el magát az asztaltól kapkodva, majd Kornélra nézett fel, mintha azt várná tőle, hogy véleményével erősítse meg az ötlet helyességét. - Te pedig - most ő bökött mutatóujjával, hideg szigorral telve Kornélia felé. - Ne higgy el minden ostobaságot, Merlinre. Ezerszer megmondtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=850623#post850623][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.08.05. 09:01[/b][/url]

Ennél szürreálisabb nem is lehetne ez a szituáció. Az ember azt gondolná, hogy nincs unalmasabb, mint egy elméleti Átváltoztatástan, majd berobban egy eridonos és úgy űzi el az unalmasság érzetét, mintha ott sem lett volna. Lehetnék hálás, csak az elűzéshez a legjobb barátom nyilvánosan való megalázása volt az eszköz. Ennek következtében fel sem tűnt, ahogy Zalán válaszol - a körülöttem lévő kialakuló káoszra koncentrálok. Először Grace, majd Kori, és én, a színtiszta meglepettséggel.
- Mi? De hát nem volt miről! - tárom szét karjaimat értetlen. Ha lett is volna, biztosan nem én mondom el Korinak. - Biztosan nem feküdtek le. De ha meg is tették volna, senkinek semmi köze hozzá! - jelentem ki határozottan, ahogy észreveszem Zalán vörös fülét. Attól vonatkoztassunk el, hogy mennyire nem örülnék neki. És tudom, nem is nekem kell, de hát...
Fejemet kapom fel, államat felszegve fordulok az eridonos felé. - Mi sem kértük, hogy az óra vége előtt beronts a terembe, megalázd Zalánt mindenki előtt, majd a megfogalmazásod miatti félreértések okán felbukkanó pletykakezdeményezések keletkezését másokra testáld - fonom keresztbe karjaimat magam előtt teljesen más kisugárzással, mint amit eddig megszokhattak tőlem ház- és évfolyamtársaim. Elég volt ebből.
- De még mennyire! - fordulok Zalán felé féloldalasan. - És minél előbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=850659#post850659][b]Hollósi Zalán - 2022.08.06. 12:10[/b][/url]

Majdnem felborult a szék, olyan lendülettel állt fel helyéről a bíztató szavak hatására. Megkísérelt kirohanni a teremből, bár út közben majdnem felbukott Rami táskájának a szíjában - megint -, az elülső padsor egyik sarkán is fennakadt, s szembe találta magát Ardai tanárnővel is. Sűrű bocsánatkérések közepette kerülte meg őt, majd esett ki a folyosóra.
 - Autumn! - szólt rögtön, alig tudta palástolni a hangjában csengő ingerültséget. Fejét forgatta minden irányba, de nyomát sem látta Danversnek. Valószínűbbnek tartotta, hogy a lépcsőházak felé tart, így arra indult ő is.
 Ahogy befordult a sarkon, egy eridonos talárt vélt felfedezni, a ráboruló ismerős tincsekkel. Megpróbálta utolérni, de ez korán sem volt olyan egyszerű feladat. Mintha az egész kastély ellene dolgozott volna, úgy kellett kerülgetnie a szünetre kiszabaduló diákokat.
 - Autumn! Állj meg, Merlinre! - kiabált utána. Az nem volt kifejezés, hogy feldúltnak érezte magát. Beérvén a lányt karon fogta, hogy maga felé fordíthassa őt. Meglepődött magán, hiszen mindig is odafigyelt, hogy a Rue irányába intézett mozdulatai óvatosak és megfontoltak legyenek. - Elárulnád, hogy ez mire volt jó?