36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 37 ... 40 41 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 21. 21:00 | Link

Csongor
finally... / valahogy

A kérdésbe, mintha leheletnyi számonkérés lehetne felfedezhető. Alig érződik, mégis ott van, és a folytatás is hasonlóképpen kerül tálalásra. Mintha rossz gyerek lennék, aki valami rosszat csinált, és éppen most szeretnék megtudni a felnőttek a cselekedet mögött húzódó okokat. A tetteknek következményei vannak. Az előttem álló a következménye annak, amiért - minimálisan - kielégítettem a mai napi szórakozásomat, majd eleget téve a kérésének fejeztem is be. Olybá tűnik, hogy végül is nem tudtam jót tenni egyik megmozdulásommal sem, éppen ezért hallgatom szavait, amiket igencsak hamar megunok.
- Nem szeretnél az lenni? - és mozdulok is ismét; egyáltalán nem úgy, ahogy eddig tettem. Mintha porcelánból lenne a teste, óvatoskodva érek hozzá. Innentől már a türelmem legmagasabb fokát használom ki, hagyom, hogy kiélvezze, hagyom, hogy felfogja mégis mi történik éppen. A másodpercek mintha lassabban telnének, azonban ez most különösebben nem érdekel - a körülöttünk lévő világ megszűnik létezni ezekre a pillanatokra, amikben csak mi ketten vagyunk. Aprón mozdul feje tenyerem felé, de éppen elég ahhoz, hogy kiérezzem a mozgásból. Mosolyt engedek meg magamnak erre, amit kitartok, ami csak akkor rezdül meg minimálisan, mikor érzem lecsapódni ajkaimról az apró szusszanást. A szusszanást, ami sokkal többet mond annál, mintha szavakba öntené mit szeretne.
Szavai hatására emelkedik meg fél szemöldököm játékosan, mosolyomba gonoszkás él kerül, ami egyértelműen jelzi; egyáltalán nem tetszik az, amit hallok. Mozgására azonnal felfigyelek, így arcáról csúszik kezem tarkójára, másik kezem derekára, hogy hirtelen mozdulattal és erősen rántsam magamhoz - nem távolodhat el. Még nem. Addig nem, amíg én azt nem mondtam. Testünk simul egymásnak, erősen markolok a vékony, mégis erős derékra, mutatóujjam mozdul egyszer fel s le ott, tarkóján hüvelykujjam ismétli el a mozdulatsort. Érezze az érintésem.
- Ki kell mondanod - tartom még erősebben, ahogy eddig tettem, ajkaim szavaimnál érintik övéit, kékjeimet lesütöm. Ez már nem arról szól, hogy melyikünk mit és hogyan szeretne - de még mennyire, hogy nem. Itt már az a lényeg, hogy kimondja azt: akarlak, és én nagylelkűen és készségesen állhassak rendelkezésre, azért, hogy mindent megadhassak neki, amire csak vágyik. Magamat. Cserébe nem várok mást, mindössze annyit, hogy az enyém legyen - az sem érdekel, ha egy éjszakára, de azokban az órákban teljesen adja át magát nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Han Csongor Do-yeon
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


• babaero •
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 94
Írta: 2021. szeptember 21. 21:04 | Link


I might be a tad naïve but I learn quick  •  mágusjog tanterem; szorgalmi időszak  •  megjelenés


Szemei elkerekednek a kérdés hallatán, gyomra lomha bukfencet vet, de hogy teste így figyelmezteti a férfiban lapuló veszélyre, vagy szimplán a vágyakozás eszkalálódik hirtelen elemi erővel és olvasztja meg lassan belülről, esetleg a kettő együttese? Egy hang sem jön ki torkán, nem is igazán tudja, mit reagálhatna rá. Yesplease. NEM! Mihail nem gondolhatja komolyan. Fel kéne háborodnia már a feltételezésre önmagában, és végül is pillanatnyi döbbenete értelmezhető negatív válasznak, ő maga sem tudja hova tenni a dolgot, mert valahol kifejezetten derogál számára, egyoldalúvá teszi a másikért való küzdelmet. Valahol pedig eszméletlenül szexi.
Túl könnyen adja magát, de hát mit tud tenni, ha egyszer a teste alattomos módon konstans elárulja? És valójában miért tagadna meg magától bárminemű szórakozást? Nem életre szóló kapcsolat köttetik épp ezekben a percekben köztük. Nem kell illedelmes fiúnak tűnnie, nyilvánvaló, hogy Mihail nem a két szép szeméért és lehengerlő mosolyáért környékezte meg, szóval akár engedhetne is. Mintha lenne választása…
A határozott mozdulatnak köszönhetően immár ténylegesen csapdába esve a férfi karjai közt eleme megjelenése kvázi poszttraumás flashbackként felvillan, kizárólag a kontrollálatlan képességhasználat lehetőségének okán, amire azonban tulajdonképpen azóta nem volt hasonlóképp példa, és az akkori helyzet jóval… kiélezettebb volt, így egy pislogással vissza is nyomja a gondolatot oda, ahonnan galád mód előkúszott.
És ha ez esetleg nem lenne elég, Mihail neki feszülő teste és a bőrét szinte égető érintés egész biztosan eloszlatnak mindennemű kétkedést, érzékei teljes mértékben a férfire fókuszálnak. Tenyere még akkor a másik mellkasára simul szinte védekezőn, mikor akaratosan közelebb rántja magához; ha esélye lenne, se ragaszkodna az elhúzódáshoz. Pár végtelenül hosszúnak tűnő pillanatig csak lélegzik, a már-már kedvesen tálalt felszólításra érzi, ahogy elönti a pír az arcát, bár ez aligha tűnik fel jelen helyzetben Mihailnak. Keze lassan feljebb simít vállán, és egészen olybá tűnhet, hogy nem tesz eleget a kérésnek, ahogy aprót mozdulva belesimul az ölelő karokba, ajkai tökéletesen illeszkednek a férfiéhez. – Csókolj meg – halkan búgja tulajdonképp már ezt is egy finom, puha kis csókba ágyazva. – Kérlek – teszi hozzá szusszanva, hogy megadja az elégtételt, ejtve büszkeségét annak érdekében, hogy tovább lendüljön a kínzó szituáció. A tiéd vagyok, gyerünk, vedd el, amit szeretnél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 21. 21:05 | Link

Csongor
finally... / valahogy

Pillanatnyi megdöbbenését válasznak is vehetném - azonban testének reakciói teljesen mást mondanak, mint amire mimikája engedne következtetni. Az elégedettség bennem nőttön nő, és tudom, hogy eljött a pillanata annak, mikor magamnak is bevallhatom; nem kaphatja meg más, amíg nem lesz az enyém. Szeretném, ha halkan, a túlfűtött szobának lehelné a nevemet, mint egy visszafojtott imát. Szeretném, ha teste érintésem alatt vonaglana és vágyna még többre és többre. Minden pillanattal csak többre, hogy megadhassam neki - majd később még többet vegyek el tőle. Ördögi táncot szeretnék vele járni, amiből csak egyikünk kerülhet ki győztesen.
Kékjeim kezének mozgására az első pillanatokban zizzennek le pár pillanatra csupán, hogy utána ismét arcán függeszkedjenek. Ezek a feszült pillanatok alapozzák meg a végkimenetelt - aminek igencsak sokan lehetnek majd szemtanúi. A folyosó nem ürült ki annak ellenére, hogy mi teljesen kizártuk a külvilágot, és egy olyan dimenzióba kerültünk, ahogy csak ő van és én. Ahol úgy fokozom a feszültséget, ahogy nem szégyellem, és még csak nem is tartok attól, hogy Csongor esetleg összeroppanna a súlya alatt - immár a vágy sokkal nagyobb mindkettőnkben ahhoz, hogy futni hagyjuk a másikat. Tekintetem villan az ismételten mozduló karra, ami vállamon simít fel, majd áll meg - és jöhet a pillanat, amire eddig mindketten feszülten vártunk. Csongor ledöntötte büszkesége várának utolsó falát is, így könnyűszerrel sétálhatok át a törmeléken; egy féloldalas mosollyal villannak kékjeim egyaránt. Úgy játszik velem ő is, ahogy nem szégyelli - ajkaimat lágyan érintő ajkai erre a legjobb példa -, és ez valahol nagyon imponáló. Többet szeretnék.
- Tudsz te, ha akarsz - az utolsó szó pár hangja már nem is hallható ki tisztán, ahogy ajkaim végre rendesen érintik övéit. Tarkójára csúsztatott kezem simul feljebb, tincsei közé, ott szorulnak ökölbe, hogy fejét feszítsem hátrébb minimálisan - szükséges, hogy sokkalta jobban elmélyíthessem a csókot, amire túl régóta várok. Ami túl régóta érik már kettőnk között. Kezem lejjebb csúszik fenekére, hogy közelebb húzzam magamhoz, gondolkodás nélkül markolok is bele, halkan morranok fel, miközben nyelveink járnak táncot. És csak még többet szeretnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Han Csongor Do-yeon
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


• babaero •
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 94
Írta: 2021. szeptember 21. 21:15 | Link


I might be a tad naïve but I learn quick  •  mágusjog tanterem; szorgalmi időszak  •  megjelenés


A végtelenül hosszúnak tűnő várakozás feszültsége azonnal szertefoszlik, ahogy a férfi akaratának teret enged; feje hátrébb billen a hosszú ujjak vezénylése nyomán, az ajkai közül kiszökő halk nyögés beleveszik csókjukba. Egyszerre Mihailt érzi mindenhol, s teste úgy alkalmazkodik a másik érintéséhez, mintha csak egy jól koreografált mű részei lennének ők ketten. Keze mintegy támasz után kapva mar rá finoman a férfi felkarjára, amint az határozottan magához ragadja az irányítást, majd a már vállán pihenő ujjait simítja lassan fel a tökéletes szőke tincsek közé, tükrözve az ex-rellonos mozdulatait némi késleltetéssel. A visszafogott morranásra kiül karjaira a libabőr, ahogy végigbizsereg a vágyakozás a gerince mentén – akar téged. És bár aligha van köztük akár egyetlen szabad milliméter is, igyekszik azt is megszüntetni, enyhén lábujjhegyre emelkedve még jobban nekisimulni a szépen kidolgozott izomzatnak.
Váratlanul éri a buborék hirtelen kipukkanása, miközben gondolatai már épp akörül kalandoztak, mennyire szép is lenne a falhoz préselődve élvezni azokat a hatalmas tenyereket magán tovább – de talán épp ez hat józanítón. Legalábbis emlékeztetőként, hol is vannak. És milyen napszakban. Tulajdonképpen csoda, hogy semmi menjetek már szobára szintű jókívánságot nem vágtak hozzájuk.
És egy szempillantás alatt nagyon is tudatában van annak, hogy már-már kínosan könnyedén adta meg magát. Általában ő játszik kedvére a másikkal, és feldereng benne valamiféle megfoghatatlan, kényelmetlen nyugtalanság, amit aztán a nyilvános műsor számlájára ír. Mit fognak gondolni… A megfelelő környezetben a legkevésbé sem zavartatná magát, sőt, valószínűleg még élvezné is a figyelmet, de… Khm.
Igyekszik határozottan, nem kifejezetten pánikolva eltolni magától a férfit csak annyira, hogy meg tudjon szólalni.
 – Ne itt.Akkor hol? Ujjai Mihail álla vonalán pihennek, ahogy pihegve a kék szempárt keresi tekintetével, hogy aztán a folyosón futtassa végig és szinte megadón huppanjon vissza talpára egy szusszanással. Szerencsétlen helyszínválasztás, igazán tetőzhetett volna máshol is a szexuális feszültség, hát így most… Sétáljanak le a faluba? Vagy bízva abban, hogy napközben találnak üres szobát, irány a klubhelyiség? Aha. Abszolút nem öli meg a hangulatot. Szeme sarkából a terem felé les, ahonnan nemrég távoztak, végül tanácstalanul néz fel a férfire, hisz ott is épp elég rizikós… Az elképzelés egyszerre hozza lázba és mélyíti el arca halványrózsaszínes árnyalatát, hisz ez nagyon sok szempontból lenne nagyon… illetlen; beharapja az ajkát. – Folytassuk, khm… máskor?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 21. 21:25 | Link

Csongor
finally... / valahogy

Ő emelkedik, én pedig automatikusan mozdulva egyenesedem fel kissé, hogy csak még jobban érezhessem testét a sajátomnak simulni. Kezem simul lejjebb fenekén, még közelebb vonom magamhoz - nem mintha ez még lehetséges lenne. Mégis minden lehetőséget meg szeretnék ragadni, hogy közelebb érezhessem magamhoz, teljes mértékben ignorálva a tényt, hogy az iskola egy folyosójának a kellős közepén teljesedik ki az, aminek sokkalta… intimebb környezetben kellene.
Kezem csúszik ki tincsei közül, nyakának vonalán, vállán, mellkasán vezetem le, hogy azt is fenekére simíthassam. Térdeim hajlanak be minimálisan - pontosan azzal a feltett szándékkal, hogy szemből kaphassam fel, mikor eltol magától. Alsó ajkára harapva távolodom el, tekintetem csupán pár pillanat erejéig hagyom lesütve. Ne itt. Halkat sóhajtok, államat emelem meg, hogy felnézhessek rá, és szemben találhassam magam az ugyanolyan vággyal csillogó tekintettel, mint ami valószínűleg az enyémben is tökéletesen látszik. Kékjeim zizzennek oldalasan. A terem ajtaja félig nyitva, és mintha nevetve hívogatna. Jobban kihúzom magam, Csongor feje fölött először, majd lassú mozdulattal vállam felett pillantok hátra. Szemöldököm emelkedik meg - a folyosó, ami eddig tömve volt diákokkal, viszonylag üres már. A kérdésre pillantok le rá ismét, szemtelen vigyor kerül arcomra, jobb kezem mozdul: hüvelykujjam csúszik végig alsó ajkán, annak mozgását követem lesütött tekintettel, mielőtt megállna közepén, kissé feljebb mozdítva siklana ajkai közé.
- Máshol - meg kell, hogy kapjalak, Csongor. Most. Ha nem most, később aligha jönne el a tökéletes pillanat, ami éppen olyan tökéletlen, amilyennek lennie kell. Megadja a lehetőséget, hogy valóban csodálatosat faragjunk belőle. Kezem esik le ajkai közül, szusszanok, majd fogom meg kezét és húzom magammal hirtelen mozdulattal a terem felé. Az ajtó hangos csattanással vágódik be mögöttünk, vele egy időben a táskám is a földön csattan, ahogy Csongor arcára csúszik mindkét kezem. Lehajolok, az ajtónak taszítom, hogy úgy falhassam ajkait, ahogy a folyosón nem engedtem meg magamnak. Egyik kezem simít lejjebb, nadrágja karimájánál állnak meg ujjaim, minimálisan csusszannak az alá, ahogy belemosolygok a csókba, miközben lábam feszíti szét övéit. Innen nem mész sehova. Már nem engedhetem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Han Csongor Do-yeon
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


• babaero •
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 94
Írta: 2021. szeptember 21. 21:35 | Link


I will shatter your belief that I'm so innocent  •  mágusjog tanterem; szorgalmi időszak  •  megjelenés


Abszolúte nem hajlandó tudomást venni a tényről, hogy a fenekén lévő kezek már épp készültek felkapni, m-mm, ha ragaszkodik méltósága utolsó kis morzsáihoz, józan ítélőképessége érdekében nem engedheti beágyazódni a gondolatot, hogy Mihail valószínűleg különösebb gond nélkül elbírná. Telt ajkai azonban megadón nyílnak el a rájuk, majd közéjük simító hüvelykujj nyomán, hogy nyelvével épp csak megnedvesítve záruljon köré, egy ártatlan, ízelítőnek is betudható csók erejéig, s közben a vágyakozástól elnehezült pillái alól néz fel a férfire. Talán tovább is játszadozott volna, ha hagyják, vagy talán már ez is sok lenne a hormonális befolyástól mentes önmagának, amit megengedne a nyílt folyosón, de még mielőtt akár csak eszébe juthatna mérlegelni ilyen apróságokat, Mihail dönt és még épp van lehetősége lopva elpillantani az időközben kiürült szakaszon az egyik irányba, mielőtt a terembe rángatják.
Izgatottan követi a férfit és villámgyorsan végigfuttat fejben néhány óvintézkedést, ami legalább minimálisan csökkentené a rizikófaktort, csak hogy végül nemhogy megvalósítani ne legyen ideje, de egy pillanatra még a nevét is elfelejtse a letaglózó csóknak köszönhetően. Túl sok impulzus éri egyszerre, egyetlen kósza másodpercre követni sem tudja hirtelen, de teste ösztönösen válaszol – kezei Mihail vállát és hátát karolják át, azonnal lehetetlenül közel vonva magához. A halk szusszanást, ahogy az ajtónak nyomódva kipréselődik tüdejéből a levegő, szinte azonnal egy hangosabb, kéjes nyögés követi a többfrontú, célirányos támadások okán. Kihasználva a terem bejárata nyújtotta támaszt, szégyentelenül billenti előrébb csípőjét, lassú mozdulattal nekidörgölőzve Mihail lábának, hasfalának finoman kidolgozott izmai feszülnek és lazulnak el a kis hullámzó mozdulat nyomán a férfi ujjai alatt. A csókot is lelassítja erre a mozzanatra, egy pillanatig kínozva a másikat, majd akaratosan fogai közé veszi Mihail alsóajkát és csak annyi nyomást helyez rá, hogy épp egy leheletnyi fájdalmat okozzon vele; az elégedett hang, ami közben épp csak hallhatóan elhagyja ajkait, kísértetiesen hasonlít a doromboláshoz. Válláról tenyere a mellkasán keresztül simít lefelé, ügyelve minden egyes rezzenésre, amit a neki feszülő test produkál. Itt az ideje felfedezni, mik a határok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 21. 21:43 | Link

Csongor
finally... / valahogy
légy szíves:
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Han Csongor Do-yeon
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


• babaero •
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 94
Írta: 2021. szeptember 21. 21:52 | Link


I will shatter your belief that I'm so innocent  •  mágusjog tanterem; szorgalmi időszak  •  megjelenés


∙  ∘  ●   how do you like it best?   ●  ∘  ∙
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. szeptember 22. 00:29 | Link

Sárkánytan

Megütközve bámult Brightmore-ra, amikor az mindenféle habozás nélkül letörpézte őt. Még úgy, hogy nem húzta ki magát is könnyedén át tudott nézni a legtöbb előtte álló diák feje fölött, de nem szerette volna, ha a gúnynév ráragadna. Homlokát ráncolta és épp nemtetszését készült kifejezni, amikor a tanár apellátát nem tűrően folytatta mondandóját. Azért a szíve mélyén kicsit örült, hogy igazat adtak neki. Vette a levegőt a következő lehetőséghez, hogy letisztázza Brightmore-nál a nevét, ismét sikertelenül. Értetlenül bámult Teddyre, akit szemmel láthatóan nem zavart a Vattacukor. Mi több, érveket kezdett sorakoztatni a saját véleménye mellett. Lehet ő is jobban tenné, ha ilyen jelentéktelen dolgok helyett megpróbálja inkább aktívan kivenni részét az órából. Móricra sandított, megvárta, amíg befejezi s amint ez megtörtént, átvette a szót.
 - A magyar mennydörgők egyáltalán nincsenek rossz helyen. Inkább az országunk határai vannak máshogy meghúzva. Technikailag azok a sárkányok mindig is Erdély vidékén és a Kárpátokban laktak, nem? - Kicsit még mindig bizonytalan volt, egy megerősítő tekintetet vagy bólintást keresett a diákok rengetegében. - Amíg nem hurcolják el őket az eredeti élőhelyükről, addig nincs okunk sajnálni őket, védőbűbájok ide vagy oda.
 Volt még valami, ami nem hagyta viszont nyugodni őt. Brightmore és a tanársegédje között ugrált tekintete. Nem tudta, pontosan, kinek kéne feltennie a kérdését.
 - Mi történik azzal a sárkánnyal, aminek mégis sikerül megszöknie? Hogyan ártalmatlanítják őket? - ha törvény tiltja, akkor csak nem fogják megölni. De mi van akkor, ha közvetlen veszélyt jelent az adott sárkány jelenléte az emberekre?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. szeptember 23. 09:40 | Link

Rola Kiss
kinézet
Reptan terem előtt


Láttam, hogy nincs ott, úgy tűnik a varázsom - ha volt is - már nem elég hatékony, hogy el tudjam terelni a gondolatait. Megint más, hogy el tudnám, de az meg nem ide a terem elé való, maradjunk annyiban. A válaszából is látszik, hogy épp nem érdekli az én problémám, amikor mindjárt kezdődik az övé. Beát pedig ismeri, remek. Már csak azért is, mert tudom, hogy rólam van szó, és még mindig lehet néhány tüske Karolában a közelmúltban történt eseményekből. Persze nyilván bízik bennem, de mégiscsak esendő emberek vagyunk, és óhatatlanul is felfigyelhet egy új női névre. Lillára biztosan nem féltékeny, hiszen tűz és jég a jellemünk általánosságban, legalábbis én is így hittem. Mármint nincs félnivalója, de Lilla egy elég nagy álarcot visel, hogy távol tartsa magától az embereket, de, hogy miért, az rejtély. Mindegy végül is, az ő dolga, de ha tudok ezen kicsit segíteni, majd megpróbálok.
- De létezik biztos, csak nem én ismerek másikat. Te igen? - kérdezek rá, mert érdekel, hogy kiket ismer még. Az utóbbi időben eléggé lefoglalt a projekt, meg az év vége, szóval tény, ami tény, jóval kevesebbet beszélgettünk. Na meg a vizsgák miatt Karola elég feszült volt, ahogy szokott lenni és inkább, ha már Lilla megnyílt egy kicsit vele beszéltem meg az ilyen semmilyen dolgokat. Persze ő sem nagyon vevő rá, mert miért is érdekelné az én témáim, de legalább nem ráz le, és láthatóan nem untatom. Ami kicsit fura is, de örülök neki, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. Nem úgy!
- Kiét? Lilláét? - kérdezem picit szemtelenkedve, ez mondjuk szándékos volt, mert szeretném, ha viccként értelmezné. - Mindig ezt mondod, aztán sima liba az egész. Meg amúgy is biztos téged bámul és az már E minimum... nekem kéne féltékenykednem, nem neked - na, hogy ezt miért mondtam a végére, már nem tudom, de nem is tudom meg nem történtté tenni. - Jól van, csak viccelek. Bár nem tudom, mi bajod van vele, de tudom, hogy feszült vagy. Délután majd levezetjük valahogy jó? - lépek oda hozzá megemeve a szemöldököm és megpróbálom átölelni őt. - De aztán még van egy kis dolgom a projekttel, nem tudom, hogy miért kellett ilyen nehéz feladatot adni. Nem mintha zavarna a kihívás, csak már bele fogok betegedni, még jó, hogy... áh, mindegy - hagyom abba, mielőtt kimondanám Lilla nevét. Jó, hogy Lilla megértő és vele jó dolgozni, meg néha még vicces is. Asszem annyi lett volna nekem, ha ezt kimondom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. szeptember 23. 18:55 | Link

Bencus  :L

- Ott van például az Oravecz Lilla az eridonból, vagy a Kovács Lilla a navinéből - máris megemlítettem neki két Lillát is, és biztosan voltak még többen is, Ő viszont folyamatosan a Vizsnyiczky lányról beszélt, s bár csak felületesen ismertem a szőkét a levita miatt, máris kevésbé volt szimpatikus, mióta túl sokat projektmunkázott Bencusommal. Láthatóan a drága vagy tényleg nem ismert más Lillát, vagy csak a véremet akarta szívni  - nem tudom, mi ebből az igazság - mindenesetre kezdett nagyon is frusztrálóvá válni az, hogy minden második mondata a lány köré épült úgy, mintha az a csaj valami hiperszuper lány lenne, akivel Bence a világon mindent meg tud beszélni. Sikerült fel is húznia, nem is rejtettem véka alá az érzéseimet, hogy mennyire felpiszkált, s hogy mennyire irritál, ha erről a csajról dumál. Azt gondoltam, hogy majd abba is hagyja, ha észreveszi, hogy ez az egész zavar, ám ehelyett Ő tovább szemtelenkedett, ami ebben a percben nagyon rosszul esett. Nem tagadom, voltak olyan időszakok, amikor kölcsönösen húztuk egymás agyát és piszkálódtunk, de akadtak határok. S Bencének tudnia kellett azt, hogy mennyire nagyon izgulok a vizsga miatt, ezért sem kellett volna még ezzel a témával is ugratnia. - Nem vagy vicces - szúrtam oda halkan, a homlokomat ráncolva, miközben összefűztem magam előtt a karjaimat, mintha csak védekeznék.
- De én nem vagyok féltékeny…csak - nehezemre esett ez az egész, mert nem akartam egy hülye libának tűnni, aki féltékeny, miközben azt hiszem, mégis csak kavargott bennem az érzés. Szerencsére Bencének azért meg volt a képessége ahhoz, hogy még egy ilyen feszült helyzetben is mondjon valami hülyeséget, amivel aztán megmosolyogtatott. Most sem volt másképp, mert a burkolt utalásból egyértelműen tudtam, hogy mire gondol, s olyan kis hülyén mozgatta a szemöldökeit, hogy imádni való volt. - Jaj, te annyira lökött vagy, szeretlek - mondtam végül mosolyogva, miközben hagytam, hogy megöleljen, sőt még én is mozdultam, hogy viszonozzam az ölelését. Jól esett, mostanában úgyis ritkán ölelgetett, mert mindig volt valami dolga a projekt kapcsán, de ez most tényleg jól esett. Még az államat is a vállára hajtottam, s magamba szívtam az illatát, próbáltam így egy kicsit feltöltődni a vizsga előtt, de Bencének amilyen jó érzéke volt ahhoz, hogy egy pillanat alatt elfeledtesse velem a gondokat, olyan jó érzékkel tudta telibe rombolni is a korábbi jó tettét.
Szinte éreztem, ahogy görcsbe ugrik a gyomrom, mikor kiejtette a száján azt a hülye projektet, s bár nem fejezte be a mondatát, pontosan tudtam, hogy mit akart mondani. - Még jó, hogy mi? - húzódtam ki az öleléséből, ahogy kékjeimet megint a tekintetébe fúrtam. - Még jó, hogy Lillával csinálhatod, mert Lillával annyira fantasztikus a projektmeló? És pont a vizsgák után, mikor kedden megbeszéltük, hogy ma a vizsga után beülünk majd valahová? Áhh…hihetetlen vagy…- tudtam volna még ennél is cifrábbat mondani, de igyekeztem visszafogni magam, hogy ne legyek olyan, mint egy kocsis. A tekintetemben viszont láthatta a cikázó szikrákat, s érezhette, hogy mennyire dühös vagyok rá, amiért elfelejtette a randinkat. Sarkon is fordultam, de egy lépés után visszafordultam felé - Nem is értem, miért nem vele jársz, akkor éjjel nappal csinálhatnátok azt a hülye projektet - szúrtam még oda, majd hátat fordítva megindultam a terem felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. szeptember 23. 19:31 | Link

Rola Kiss
kinézet
Reptan terem előtt


Most, hogy mondja, tényleg ott van a másik két Lilla is. Hát na, nem igazán vagyok velük kapcsolatban, hogy egyből eszembe jussanak, amúgy is mostanában a projekt, vagy Karola körül forgolódtak a gondolataim. Jó egy kicsit túlzásba estem Lillával kapcsolatban, de mostanában tényleg elég jól összebarátkoztunk és jól ment a közös projekt is. Ritkán találok olyanra, akivel ennyire egy hullámhosszra kerülünk, Karola volt utoljára és elsőre ilyen, valahogy vele mindig működtük, tök mindegy miről volt szó.
- Jól van na, nem kell mindjárt megsértődni - de mielőtt folytathattam volna, megkaptam azt a védekezést, amire nem számítottam. Tényleg féltékeny! Nevetséges, de komolyan. Kicsit rosszul is esett, mert annyi mindent megtettem már érte, mióta összejöttünk és igyekszem minden félreérthető dologból már előre kihúzni magam, mielőtt megtörténhetne. Most megint egy kicsit úgy érzem, hogy nem bízik száz százalékosan bennem, pedig... Lilla csinos, meg jó humora van, de nem járnék vele amiatt, mert közös projektünk van. Viszont a barátság már jól jön, amúgy meg mostanában már majdnem jobban érzem vele magama, mint Karolával. Hogy ez miért van, nem tudom, nyilván a körülmények, hogy felé nincs elvárásom, meg neki sincs felém, max a közös dolgozat. Könnyedebb az egész, Karola meg egy kis süni, és szurkál sokszor. Legalábbis így érzem. De ennek ellenére megmentem a helyzetet, és ami azt illetti, nem ártana levezetnünk a feszültséget az ágyban. Az sok mindenre megoldás, csak mondom. Ráadásul mostanában kevésbé van kedve, persze érthető. Nekem sincs különösebben, de most biztosan jót tenne nekünk.
- Igen, elég jó vele a "projektmeló" - még a macskakörmöket is mutatom, ahogy ironizálok. Hát, sikerült felhúznia. Persze tény, hogy elfelejtettem a randinkat, de. - Már csak pár napunk van igazád megérthetnéd, hogy most vele kell lennem - fújtatok. Még, hogy én vagyok hihetetlen. Na öntsünk tiszta vizet a nyílt kártyák közé!
- Mégiscsak féltékeny liba vagy! Sok sikert, én megyek Lillához! - szúrok vissza, majd dúlva fúlva indultam az ellenkező irányba. Hát mégis mit gondol magáról? Hátha Lilla le tud nyugtatni, mert állandóan a kapcsolatunkról kérdezget, mert szerinte olyan jó és nem érti. Hát, most már én sem értem!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. szeptember 23. 19:49 | Link

Bencus  Love

Még szemben álltam Bencével, mikor szavai mellé még macskakörmöket is produkált, ezzel azt jelezve felém, hogy az a projektmeló valójában nem is projektmeló. S bár talán csak ironizálni próbált, a féltékenységtől elködösült aggyal ezt is rossz néven vettem, éreztem is, hogy a torkomat kezdi fojtogatni egy érzés. Fogalmam sincs, hogy mi üthetett Bencébe, de még soha korábban nem bánt így velem. - Vele lenni? Bence, hetek óta dolgoztok ezen az egyetlen hülye projektfeladaton, ilyen az életben nincs, hogy még nem vagytok kész vele! - kicsit kiakadva reagáltam már, nekem soknak tűnt az az idő, amit ők ketten együtt töltöttek, s nem gondoltam volna, hogy egy feladatra ennyi időt kellene közösen szánniuk. Ezért is borult el az elmém, s fordultam sarkon, de fülemet nem kerülték el a szavai. Megint csak megtorpantam egy pillanat erejéig, ezúttal háttal a fiúnak, nagyon fájt az, ahogy velem beszélt, de vettem egy mély lélegzetet, s ahelyett, hogy erre még mondtam volna bármit is, lenyeltem a szavakat, majd beléptem a terembe, ahol a vizsga várt rám. Rosszul voltam, de most nem a vizsga miatt. Amiatt, amit Bence mondott, mert egy kicsit úgy éreztem, hogy elveszítettem Őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 24. 10:42 | Link

Csongor
finally... / valahogy
légy szíves:
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Han Csongor Do-yeon
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


• babaero •
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 94
Írta: 2021. szeptember 27. 19:25 | Link


I will shatter your belief that I'm so innocent  •  mágusjog tanterem; szorgalmi időszak  •  megjelenés


∙  ∘  ●   how do you like it best?   ●  ∘  ∙
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 27. 20:12 | Link

Csongor
finally... / valahogy
légy szíves:
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. szeptember 29. 10:53 | Link

Edu bácsi
Nem nézek fel a jegyzetekből, de így is hallok valami megnyugtató kattogást. Mintha megállt volna az idő a teremben, még az ablakokon beszűrődő árnyak is mintha egy másik világba akarnának engem repíteni vagy beszippantani. Jó párszor tanakodtam már azon, hogy van-e másik világ a miénken kívül. Jó persze az tény és való hogy hiszek az Ufókban, meg a Nagylábban és persze amerikai lévemen, a Jetiben. Ha ezeken is túllendülünk, lehet hogy van egy csodaország a másik oldalon? Egy biztos, hiszek ennek a létezésében és néha magával is ragad ennek a gondolata. Ilyenkor mindig megragadok egy pergament, és vagy egy hosszú verset vagy egy nagyon béna rajzot készítek arról a dologról, ami éppen az agyamban van. Morgan bácsikám is ilyen volt fiatal felnőttként, aminek örülök mert jó ha tudom hogy nem én vagyok ezzel egyedül. Ez az egész azt idézi, mint amikor a rendőrök egy üvegbúra mögött tekintenek a gyanúsítottra, hogy a viselkedésüket elemezzék kihallgatás közben. Meg van a különbség, itt Edu bácsi és én vagyunk a nyomozók, és a kihallgatott a kinti táj. Az ablakon keresztül sokkal csodásabbnak tűnik, viszont kint normálisnak. Ahogy a gondolataim visszatérnek a tárgyhoz, újra meghallom a kattogást. Felpillantok a falra végre, és egy cseppet sem meglepődött arccal konstatálom hogy az óra mutatója kattog. Mi más volna? Talán a kettyós Hudson lány feje kattog, hiszen emberek én vagyok a kattos lány.
- Igen, eddig minden világos. Azt tudni kell rólam hogy én nagyon fürge vagyok, és elég sok szűkös helyre könnyűszerrel bejutok. Ezekből tippelésre, egy cicát mondanék.– magyarázom a tanerőnek.
Tovább odafigyelek a tanárra, és annak külön örülök hogy nem egy-két szóval elintéz, hanem minden apró csekélységet, megoszt velem. Ahogy most felém tornyosul, a többi tanárra gondolok. Mint minden diáknak, nekem is megvannak a kedvenceim, meg azok akiket kevésbé szeretek, de mindüket ugyanannyira tisztelek. Nem tudom hogy Szávay professzorral hogy fog menni a munka, ezt majd az idő dönti el. Meg persze én, mert nekem nincs ellenemre az együttműködés, és úgy gondolom neki sem. Megkeresem és rákukkantok a papírra és elolvasom többször magamban.
- Amato.. Animo.. Animato.. Animago.. Ez megnyugtató. Azt hittem, már valami fontos dolgot kell feláldozni, mint például egy kabalát. – mondom ki hangosan és bizonytalanul várom a folytatást.
- Egy hónap? Hát meg esküdni nem esküdök meg rá, hogy véletlen nem nyelem le álmomban, de mindenképpen kitartok addig amíg tudok, és ha odafigyelek sikerülni fog. Belevágnék. – szólok, és gondolatban már nyújtom is a kezemet, hogy elfogadtam az ajánlatot.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2021. szeptember 29. 21:41 | Link

Mr. Meurice


Régen volt már az, amikor egyetlen szó tökéletesen pontos kiejtésétől az egész világom megremegett, majd összeomlott, miközben egy négyéves gyerek módjára, hangosan és lelkesen kiáltotta volna, hogy "mégegyszer", úgy tűnik, ma mégis ezzel van dolgunk, hiszen szinte érzem, ahogy a bőröm felizzik, miközben a szégyen és a szenvedély vív egymással csatát. Hogyan?! Mégis, hogyan lehettem annyira ostoba, hogy lefeküdtem egy diákkal? Kiskorú? Istenem, ebben az évfolyamban bármi lehet. És, ha az? Akkor mégis mi a francot csinálok majd? Annyira vigyáztam, hogy ne legyen ilyen, és eddig olyan jól is ment. Mi a fene történt tegnap este? Hogyan kerül ez a srác most ide? Ez csak egy lidérces rémálom. Lidérces volna? A testem szerint nem éppen ez a szó illik ide, szerinte ez egy nagyon is szép álom. A vágy ég benne, hogy magam előtt összehúzzam a karjaimat, de valahogy úgy érzem, az nem volna más, csak lebuktatás.
Nem akarok rá gondolni, és ezt nagyon könnyen meg is tudnám tenni, hiszen az aranyszín ládikába elzárhatnám, úgy, hogy akár soha többet ne kerüljön felszínre, mégsem vagyok képes rá, mintha a testem tiltakozna az ellen, hogy feloldozást nyerjen. Ignorálással próbálkozom, még akkor is, ha láthatóan ez annyira se megy, hogy akár csak egyetlen percre is nélkülözni tudjam a figyelmét, és az ezzel járó következményt. De órán vagyunk! Még legalább harminchét és fél percig itt kell lennünk, egy levegőt szívni, ráadásul itt van rajta kívül még húsz ember.
~ Tizenhárom... tizenkettő... tizenegy...~
Az óra bámulása nem segít, mert csak feltűnést kelt, és azt mondják, ha nézzük, csak lassabban telik. Hát a francba is! Ha nem lenne ennyire makacs dolog ez, nem is érdekelne. De makacs dolog, úgy érzem, hogy ez az egész helyzet a fejemre fog nőni, bekebelez, és nem tudok már tenni ellene. Istenem, miért is kell nekem tizennégy évnél idősebbekkel is gyakorlatoznom? Hát nem volt elég az óvoda és az előkészítő? Ott nem fenyeget a veszély, amiről eddig nem is tudtam. És milyen jó volt a tudatlanság.
- Mi a... ?
Majdnem sikítva ugrok arrébb, de még idejében moderálom magam, vagyis, majdnem idejében. Felpillantva végignézek az osztályon, de mindenki a teszttel tölti az idejét, így megengedek magamnak annyit, hogy egy erősebb fejrázással és szemkigúvasztással jelezzem, hogy ezt ne. Nagyon ne. Ellépve tőle, szinte visszamenekülök az asztalhoz, hogy arra támaszkodjak. El fogok ájulni. Nem hiszem el, hogy ez tényleg velem történik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. szeptember 30. 20:21 | Link

Zayday
animágia óra part II., a kezdetek;
______________________________________


Szeretem, hogy akiket oktatok, nem egyformák. A tény, hogy mindegyikükkel más és más lesz, már nem teszi monotonná a tanítást. Nem mintha valaha ettől féltem volna, hogy ebbe futok bele, de ez  a tudat még dob rajta egyet. Hiszen ha már eleve eltemettem volna, sosem lépem meg, hogy leadom a papírjaimat és jövök, hogy itt legyen.
Zayday-en látom, hogy igyekszik, hogy törekszik előre. Máshogy, mint Júlia és Rebeka, de ezzel sincs semmi gond. Remélem azzal sem lesz, miközben gyakorol. Nem tudom, hogy lesz-e tanulótársa vagy bárki más, akivel ezen az úton fog lépkedni vagy egyedül próbálja meg. Erre még nem tértünk ki, hiszen most egyedül kell majd az első lépéseket teljesítenie. Ennél a lépésnél nemigen tudom, hogy mi lesz, hiszen rajtam csak annyi múlik, hogy átadjam, ami kell. Ebben nem tudok segíteni, tanácsot adni, a feladat egyszerű, a kivitelezéssel vannak nehézségek. Meg kell találnia mi kényelmes, mi nem, mi lesz a jó. Addig viszont, elsőre a tippelős játék érkezik, azt mindenki szereti. Lejegyzem majd a neve mellé, hogy mit gondolt most és mi lesz. Jó látni vagy épp érdekes, hogy minek látja magát és mi sikerült.
- Akkor remek. De bármi kérdés van, keress meg vagy üzenj és akkor jövök – biztosítom arról, hogy nem marad egyedül semmivel sem, ha épp kétely vagy éppen csak kérdés merül fel benne. A további szavaira hümmögök egyet.
- Egy cica. Nem is rossz, el tudom képzelni – bólintok egyet, mintha nekem lenne bármi beleszólásom vagy épp nekem kell tetszenie a végeredménynek. Vagyis igen, kell, az a lényeg, hogy sikeres legyen. Addig megosztom azt, amit most tudnia kell. Remélem semmit sem hagyok ki, egy kis szünetet tartva lépkedem végig még egyszer a dolgokon, majd bólintok, hogy egyelőre ennyi.
- Mi? Dehogy. Az egyedüli dolog, amit feláldozol, az a szabadidő – nevetek egy aprót. Durva lenne az, ha ilyesmivel járna, ez nem fekete mágia és hasonló, szerencsére, mert akkor én sem lennék itt. Vagy ki tudja, az akkori felem lehet dobott volna befele mindent. - Jól is mondod, nem harapod el a végét. Így jó lesz – lektorálom le gyorsan a kiejtését, majd átadom az üveget. Nincs bennem harag arra, amit mond, ugyanis benne van a pakliban, igen. Mint minden. De akkor majd megoldjuk.
- Kapsz új levelet, ha lenyeled és elveszted, ezen nem múlik. Csak akkor számolunk előröl ismét. Nem is vártam most visszalépést – ejtek meg egy mosolyt felé és elengedem a fiolát. - Akkor, szerintem mára megvolnánk. Egyél egy jót a levél nélkül, holnaptól meg számolhatod a napokat vissza. Ha megvan a harminc, akkor meg már könnyebb lesz – biccentek felé és ellépek az asztaltól, hogy összeszedjem a holmijaim.
- Van még kérdés? Mert akkor nem rabolom tovább az idődet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 457
Írta: 2021. október 1. 18:45 | Link


SVK gyakorlási.|| Kinézet. || Jómunkáhozszólanóta.


Nem ismerte Narutot, hát persze. Néha eléggé ufónak érezte magát, amiért néha még most is mugliként gondol tárgyakra, lehetőségekre vagy problémamegoldásra. Ez valamilyen szinten érthető Kornélia részéről, de már lassan egy egész tanév eltelt, szóval lassan illendő lenne legalább annyira átállnia, hogy ne nézzen bambán a többiekre, ha valaki száját elhagyja valami nemmugli kifejezés. Lehet több barátja lenne.
- Igazából nem, nem túl jó benne Naruto, mert sosem áll be a szája és idióta. Sőt, szerintem nagyon MarySue karakter az egész történetben, de nem lehet mit várni egy olyan főszereplőtől, akinek az a sorsa, hogy csillagokat is le tudjon hozni a pislogásával. Bár nem egy csillagharcos, mint a Son Goku. Igen, itt nem a pizzára gondolok - kacsintott Zalánra, majd kiügyeskedte könyökével az ajtót és kikukucskált.
Valóban tisztának tűnt, halvány fények pislákoltak a folyosókon, nem lehettek erősebbek a szentjánosbogarak fényétől. Még hátraszólt egyet aztán kilépett a teremből.
Sajnos igaza volt a levitásnak, valóban nem vihették már vissza, hacsak be nem törtek a könyvtárba.
- És ha megpróbálnánk betörni? Csak letesszük őket és már ott sem vagyunk - suttogta kérdőn. Tényleg nem szerette volna az eridonig cipelni azt a könyvhalmazt. Már nem számolta mennyi van nála és mennyi a fiúnál, sietniük kellett, mert kitudja hol bukkan fel ne adj Sátán egy professzor vagy prefektus.
- Uhum - bólintott egy nagyot - Szerintem így sokkal hangulatosabb és... nemmellesleg menőbb - ismerte be, végül mutatóujját ajkaihoz emelve igyekezett jelezni Zalánnak, hogy halkan legyenek innentől, mintha lépteket hallott volna.
- Erre! - mutatott egy ismeretlen folyosóra, ahol talán levághatják az útjuk, mindenesetre nem keresztezte azokéval feltehetően útjukat, akiket mintha hallottak volna.
Egy nagy, menedéket nyújtó szobor mögött lepakolt a földre minden ölében pihenő könyvet és elővett egy pici noteszra emlékeztető, bőrkötéses kis naplót. Zsebéből előtúrta ceruzáját és felnézett a fiúra. Talán nem ez volt a legjobb alkalom arra, hogy megálljon kérdezősködni és értetlenkedni, de csendes megoldásnak bizonyult és tényleg nem tudta, merre vezet a folyosó. Nem volt kezdve kikötni a lehető legtávolabb az Eridontól vagy a Levitától.
- Kérhetek egy kis fényt? Meg kell kérdeznem valamit - rázogatta naplócskáját sürgetően.
Utoljára módosította:Agárdi Kornélia Auróra, 2021. október 7. 01:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Don't fucking bark if you can't fucking bite.
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 4. 22:27 | Link

Kornélia

Az elején még próbálta felvenni a fonalat és nagyban bólogatott, hogy minden információt megjegyezzen erről a Narutóról. Vagy Mary Sue-ról. Vagy Son... akárkicsodáról. Ilyenkor totális muglivilági analfabétának érezte magát. Persze, anyukája mesélt mugli dolgokról, de látszott rajta, hogy ő már szívesebben él abban a mágikus környezetben, amibe még édesapja vonta bele sok-sok évvel ezelőtt. Voltak mugli gyerekek, akikkel anno együtt lóghatott az utcájukban, de ők inkább gördeszkáztak vagy bicikliztek, amit esetleg tanult tőlük, az is megkopott már. Feladta végül és némán beletörődött, hogy ma sem lesz sokkal okosabb varázstalanok-témában.
 - Betörni? - Olyan hangnemben tört fel belőle a kérdés, hogy még Kornéliának is leeshetett, mekkora butaságot kérdezett. Persze nem akart bunkó lenni, de most rendesen meglepődött. Igen, tényleg nem bánta, hogy tanulás okán kint maradtak takarodó után. De attól még nem kívánta gyarapítani a listáját azokkal a bizonyos rovásokkal. - Nem, dehogy törünk be, ne beszélj sületlenségeket! - hangja suttogó volt, de nyomatékos. Ka kell, akkor a hátán cipeli vissza a lányt az Eridonig, csak ne tegyenek fölösleges kitérőket, hangulatos kastély ide vagy oda.
 Nem kérdőjelezte meg Kornélia tájékozódó képességét, ő amúgy sem tudta, merre van az Eridon körlete egészen pontosan. Így hát kénytelen volt engedelmeskedni. Amikor intett neki, utána eredt. Amikor csendre intette, megállt és fülelt. ​Amikor a másik lepakolt, értetlen pillantással jutalmazta őt.
 - Eltévedtünk? - kérdezte lassan, miközben ő is lepakolt. Megkérdezni? Mit és kitől? Nem akart túl sokat faggatózni, így előkapta farzsebéből a platánpálcát. A fény nem siekredett olyan erősre, mint azt Zalán szerette volna, így többször is megpróbálkozott a varázslattal. Lehet az volt a gond, hogy halkan mormolta a varázsszót, de nem mert hangosan beszélni.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 4. 22:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 457
Írta: 2021. október 7. 01:20 | Link


SVK gyakorlási.   X Kinézet.
  X Jómunkáhozszólanóta.


Először csak úgy nézett fel Zalánra, mintha csak egy ufó lett volna a levitás. Talán nem beszélt elég artikuláltan? Vagy megint túlságosan mugliként fogalmazott és a mágusok világban a Betörni egyenlő a rabló gyilkossággal, ahol csak rombolást és káoszt hagy maga után az elkövető? Nem, Korninak ez az esze ágába sem jutott. Csak ninjákat megszégyenítve akart beosonni a könyvtárba, helyre rakni a könyveket és már el is tűnni, mint a szürke szamár vagy Petőfi a ködben. Ez olyan nagy baj tán? Csak jót akart.
Szemeit megforgatva inkább válaszra sem méltatta a levitás aggodalmát. Jó, nem mennek könyvtárba akkor, csak vissza a hálókörleteikbe. Ami... talán nem is lesz olyan egyszerű, mint hitték. A helyzetet meg még ráadásul tetézte az is, hogy hangokat hallott egy másik folyosóról, akik balszerencséjükre akár prefik vagy tanárok is lehettek és arra tartottak amerre épp ők próbáltak árnyakként totyogva susogni.
A kis folyosóra egerekként bemenekültek s egy nagy, márványszobor biztosított az számukra biztonságos menedéket, míg kitalálták a következő lépést. Mármint Kornéliának akadt egy ötlete, de ezzel vagy szembeköpik magukat sósavval vagy megfogták a Szűz Mariska bokáját és a napló elvezeti őket a jó irányba.
- Hát... erre nem ismerem annyira a járást - suttogta, s már lapozta is fel a bőrkötéses kis méregzsákot.
Ceruzáját szorongatva várta Zalántól a bűbájt, melyet hamarosan megkapott és nagy szemekkel, csodálkozón nézett fel a fiúra. Teljesen elképedt, hisz pont ennyi fény kellett ahhoz, hogy ne legyenek túl feltűnőek vagy ne lásson semmit.
- Hű apám, te nem vagy semmi - jegyezte meg elismerően - Az én lumosom vagy túl erős és a szemem is kisül a picsába vagy nem is működik oszt ott kuksolok a sötétbe. Te tényleg olyan jó vagy, amit hallottam rólad - majd visszafordult a naplófelé és körmölni kezdett:
- Merre induljunk tovább? - írta, odafigyelve a betűk minőségére, hiszen a napló szerette szekálni a kézírásával. Nem volt a legszebb, sem a legeredetibb. Igazából tök átlagos volt, de az övé.
- Hűha, valaki ma odafigyel a helyesírásra. De azt ugye tudod, hogy a tovább csak két bé és nem három? Vagy ezzel csak nyomatékosítani akartad a kérdésed? Két bével is tökéletesen megértelek, köszönöm.
- Nincs most nekem erre időm, kérlek. Mondd meg! - körmölte válaszként, amely kívülről tényleg olyan volt, mintha egy láthatatlan valakivel beszélgetne naplón keresztül.
- Sírj, kérlelj, bömbölj, mint egy ogre! Akkor talán segítek! - jött a pimasz válasz, megspékelve undok stílusát egy mosolygós smileyval, amit a mondat végére firkantott. Nyeregben érezte magát.
- Fú, te...-dünnyögte - léccziiiiiii!!!!! - ezt már tényleg így, nyálasan, helytelenül, rosszul írta - Léczy! Lécczy! Léczyyyyy!! - egyre rosszabb és rosszabb verzióját költötte a “légy oly szíves” kifejezés rövidítésének, melyre a napló remegni kezdett és már nem válaszolt, csak egy térkép jelent meg a kétoldalas kis füzet lapjain. Egy kék és piros paca is díszelgett az alján, melyeket: Kék Majom és Piros Csitának nevezett el. Na, ezek voltak az elsősök.
- Ott a hazaút! - kacsintott fel Zalánra a lányka - Akkor, ha itt egyenesen megyünk és a következőnél befordulunk balra, kijuthatunk a folyosóról és visszatérünk az eredeti útvonalunkra. Remélhetőleg már nem lesz ott senki és semmi... Ja és... ne haragudj, a naplóm elég.... öntörvényű és szenyó. Majd mesélek róla, ha akarod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Don't fucking bark if you can't fucking bite.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2021. október 11. 11:23 | Link

Zselyke
sötét ügy

Mindig akad olyan diák, aki különböző apropók okán kapcsolatba kerül a fekete mágiával. A legtöbbjük bizalommal fordul Henrikhez, mely nagyban köszönhető az órákon tanúsított nyitottságának, ezen felül pedig jól látható lazaságának és őszinteségének egy amúgy igencsak komoly témakörben. Amikor Zselykétől baglyot kapott, nem nagyon volt kérdés, hogy beszél-e vele, fogadja-e, sokkal inkább a mikor merült fel, mint kérdőjeles tényező, de szerencsére ezt is rövid úton le tudta rendezni. Épp a korábbi évek vizsgalapjait böngészi, illetőleg a már meglévő tananyagokat, hogy itt-ott módosításokat eszközöljön rajtuk, elvégre az évek múlásával a kutatások eredményei tényekké válnak, amit addig tudtunk megváltozik. Ekkor sikerül megérkeznie az eridonosnak.
- Szervusz, ez csak természetes, gyere nyugodtan - a magázódás és a férfi nincsenek szoros barátságban, így bár a diákoktól kötelességből elvárja, ő maga nem él ilyesmivel. Az elővett tárgyra siklik tekintete és könnyeden, túlontúl lezseren veszi azt át, mintha egy hétköznapi lektűrt tartana csupán erős kezei között. - A barátnőd nem mondta, hogy honnan szerezte? - összevont szemöldökkel forgatja meg kezében a fekete kötésű laphalmot, hogy aztán kíváncsiságból belelapozzon. Az már elsőre feltűnt neki, hogy nem egy relikviáról, pláne nem egy első kiadásos okkult tudományos könyvről van szó. Ettől függetlenül persze még lehet ugyanolyan veszélyes, már csak azért is, mert a jelen kor írói sokkalta kísérletezőbbek, ebből kifolyólag az általuk javasolt varázslatok is jóval veszélyesebbek. Annak idején még mindent kipróbáltak és körülményekhez képest biztonságossá tettek, manapság már azt is belefoglalják egy-egy tudományos írásba, ha valaki puszta véletlenségből sikerrel járt. Nem egy halálesetet tulajdonítanak emiatt az okkultizmus legújabb irányvonalainak.
- Merész vállalkozás ilyesmibe fogni, ne is menjünk messzire, még Kállay professzornak sem sikerült, pedig ő akkoriban már gyakorlott átoktörő volt. Ha olyan tárggyal találkozol, amiről nem tudod eldönteni, hogy veszélyes-e vagy hamisítvány, minden esetben fordulj szakértőhöz - miközben beszél, pillantását elszakítja a könyvtől és célzottan, nyomatékosan, ám nem szájbarágósan igyekszik hangsúlyozni, mennyire fontos az elővigyázatosság. Acélkéken örvénylő szemei ugyan nyugalmat árasztanak, a mondandója valamelyest szembemegy ezzel a kisugárzással. - Meg kell vizsgáljam jobban a naplót, de átlapozva úgy látom, hogy olyasmi lehet, mint a muglik között elterjedt Death Note. Nem lehet vele csinálni semmit, de jól hangzik. Mégsem adnám még vissza, mert ha tévednék, az komoly következményekkel járna, körbejárom a kérdéskört.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Molnár Zselyke
Egyetemi hallgató


Mini Mulan|Zsezsi
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 254
Írta: 2021. október 11. 14:55 | Link

Ambrózy bá’

~Árnyak Könyve~


Zselyke nem egy ijedős típusú kamasz, pláne, hogy a díjlovaglás alaposan megedzette a váratlan helyzetek/anomáliák leküzdésére, rutinosan tudta, amint meglátta a pizsipartin barátnője által mutogatott könyvet, hogy mi a teendője: bevizsgáltatni a tanárával, akivel kapcsolatban tisztában volt vele, hogy jártas ezen a területen. Ő maga sosem tegeződne egy tanárával sem, ha felajánlják, sem, olyan kulturális közegből származott, ahol a feljebb valók tisztelete erős gyökeret vert, de egyébként is olyan lány ő, aki tisztelte a pedagógusokat, mert náluk rejlett a tudás az életben való boldoguláshoz (jó, fogjuk rá, részben).
A bebocsátó szavakra előrébb lépett az ajtóból, az íróasztalig lépdelt balerinacipőjében.
 - Ő maga töltötte ki, és hozta létre, de az információk java részét úgy vadászta le az internetről. Nem tudom, mennyire ismeri a mugli vívmányokat? Sajnos én túl jól – egy keserű mosoly jelent meg rajta, ahogy arra gondolt, mennyi hiteltelen hamis és félinformáció terjengett a világhálón.
– Állítólag – nyomatékosította –, nem próbált ki semmit belőle, de én eléggé szkeptikus vagyok egy ilyennel szemben.
A tanári javaslatra nem reagált érdemben, felesleges lett volna, bízott Ambrózy bá’ ítélőképességében, hogy ennyire tartja őt elmés diáknak, hogy nem fogja feleslegesen kockára tenni az életét azon a területen, amiben nem kellően tapasztalt.
 – Akkor az esetleges eltávolítással ne is próbálkozzak, egyből hívjam ki a szakértőket? Van erre valami eljárási díj, vagy ilyesmi? – Kissé belepirul, no, nem azért, mintha Ambrózy bejönne neki olyan értelemben, ez az elgondolás azért merész volna, tekintve a tetemes korkülönbséget, no meg a férfi érdeklődési/foglalkozási körét tekintve volt benne valami nem túl bizalomgerjesztő első blikkre. A pirulás oka tulajdon önlekicsinylése, bugyutának vélte saját kérdését, hogy ennyire járatlan, kihez tud fordulni a varázstársadalmon belül.
 – Reméljük az előbbit, és legyen igazunk, hogy ártalmatlan, a benne foglalt rituálékkal együtt, nem szeretném testközelből átélni ezeknek a következményét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 15. 01:49 | Link

Kornélia

Egy pillanatra belefagyott az épp megkezdett mozdulatába, mert nem éppen arra a válaszra számított, hogy "nem ismeri a járást". Száját nyitotta volna, hogy tovább kérdezősködjön, de Kornélia áhitattal teli pillantásától még furábban kezdte érezni magát.
 - Te kitől hallottál ilyet? - nem volt rá jellemző, hogy faggatózzon, de el sem tudta képzelni, ki olyan ütődött, hogy dicsérje őt. Ráadásul rosszul? Talán Teddy volt az. Ő már azért is mesternek hívta, mert képes volt kapaszkodni a seprűjébe. Vagy talán... nem, már az ötlet is nevetségesnek tűnt.
 Választ nem kapott, mert Kornélia eszeveszetten körmölni kezdett egy naplószerűségbe. Zalán homloka ráncba szaladt. Nem érezte még ennyire értetlennek és ostobának magát azóta, hogy Szofi unokatestvére valami mugli fiúbandáról kezdett el neki hadoválni, hogy mennyire tehetségesek. Szinte biztos volt abban, hogy egyikük hallása nem az egészséges tartományon belül funkcionál, és azt is tudta, hogy az övé tökéletesen működik, de attól még hülyén érezte magát.
 Kíváncsian olvasta a leírt mondatot. Kivárt, mert hát az eridonos biztosnak tűnt a dolgában. Megpróbált bízni benne, ha már az elejétől kezdve rá hagyatkozott. Kiderült, hogy a türelme kifizetődő volt, mert a lapokon lassan új mondatok sejlettek fel, más kézírással és nem utolsó sorban... nem épp a legszebb stílusban.
 - Elvarázsolt jegyzetfüzet? Nagyon király! - suttogta izgatottan Kornélia magyarátazát hallva, majd tétovázva folytatta. - ...mármint nem éppen kedves veled, de attól még zseniális. Hékás, ez lemajmozott engem?!
 Nem volt ideje akadékoskodni, mert megint léptek zaja ütötte meg a fülét. Ijedten húzódott még jobban a szobor mögé, majd elsuttogta az ellenvarázslatot, hogy a pálca fénye kioltódjon. Ami abban a pillanatban nem úgy látszott, hogy működni akarna. Kétségbeesetten pillantott le a kezére.
 - Várj egy kicsit. - hallatszott egy mély férfihang a folyosó végén lévő elágazásból. Zalán rémülten dugta be a pálcát a talárja ujjába, hogy a lehető legtöbb fényt eltakarja. Ijedten pislantott Kornéliára. Pedig már épp sikerült kideríteniük, hol járnak. Nem most kéne lebukniuk.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. október 15. 02:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. október 17. 14:34 | Link

Átcsúsztok vagy felsültök?
szedjétek össze magatokat - 08.09. - Sárkánytan óra I.-IV. évfolyamig


Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen óra elsülhet ennyire jól. Barátságos vita, vélemény megosztás a diákok között, akiknek tényleg van véleménye valamilyen esetben. Hihetetlen. Mórocz kérdésére csak elégedetlenül megingatom a fejem, Zalán kérdésén viszont halványan ugyan, de elmosolyodom. Lassan teszem Kende vállára a kezemet, hogy majd én intézem, és pillantok a levitásra.
- Az ártalmatlanítás az összes rezervátumban más és más. Mivel a legtöbb bűbáj lepereg róluk, és bőrük szinte áthatolhatatlan, kreatívnak kell lenni. A Walesi rezervátumban két megoldás van: pyromágusok segítségével kerülnek közel az állathoz, akinek vagy a szemgolyójába vagy a hónaljába, egy megbűvölt tű segítségével juttatják a nyugtató hatású készítményt, amitől remélhetőleg elájul az állat. Ezek után, ha szerencsénk van, minden probléma nélkül szállítható vissza eredeti élőhelyére - mosolyodom el halványan, mert általában nincs akkora szerencsénk, hogy a sárkányt pontosan arra az időre üssék ki, amíg szükséges lenne. Szusszanva lépek el az asztaltól, amögé sétálva pillantok végig a megjelent diákokon.
- Köszönöm szépen mindenkinek az aktív részvételt, a pontok következő tanévben kiosztásra kerülnek. Mehettek - intek nekik, miközben a székről lebegnek felém jegyzeteim. A székre huppanok, az esetlegesen felmerülő kérdésekre válaszolok még, de egyébként a nevek mellé firkantott kulcsszavakat fürkészem inkább. Akaratlan mosolyodom el, ahogy Cortez az asztalra ugrik, állát megvakarva csillannak meg szemeim, ahogy elégedetten dőlök hátra. - Nem is olyan reménytelen egy-kettő, mint azt gondoltam - fordulok az ablak felé, ami kitárul egy intésemtől, majd az ajtót becsukva a diákok után gyújtok rá szemrebbenés nélkül. Na lássuk...


Köszönöm mindenkinek a részvételt!
A játékot átolvasom, a pontok utána kiosztásra kerülnek minden megjelentnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. október 17. 15:34 | Link

Vattacukor
Merlin áldjon meg - rám nézhetsz


Az év eleje úgy robbant a nyakamba, hogy már órákat tartottam, amikor felfogtam, hogy egyébként tényleg elkezdődött az év, és össze kellene kapnom magamat. Helvey legnagyobb örömére valószínűleg, a nyáron nem nagyon voltam a házban, szóval a vitákat is megúsztuk, mint a házaspárok. Legalábbis egy ideig teljesen elhittem ezt, amíg Payne a kezembe nem nyomta az Edictum egy számát éppen a legjobb szünetemben valaha. Ő alibinek van, de egyébként Helvey-t dugom. Láttam Payne arcán az aggodalmat, hogy vajon melyik pillanatban fogok elkattanni, de röhögve dobtam félre az újságot, hogy magamhoz húzva közöljem vele, tényleg nem vagyok meleg. Mármint még lehetek, de egyelőre nagyon úgy áll a szénám, hogy nem vagyok.
A kérdések hamar elhalnak, a diákok mozgolódni kezdenek az óra végével, így karjaimat fonom magam előtt keresztbe, derekamat döntöm az asztalnak, ahogy türelmesen várom, hogy elhagyják a termet. Tekintetem villan egyetlen egy diákra. - Vattacukor, maradj még - hangom hangosabban hasítja át a levegőt, egy éppen előttem elhaladó lány húzza összébb magát. Óvatosan veregetem meg a hátát, amolyan bocsánat kérésnek szánva, majd pillantok vissza Marchettire.
- Vajon miért van az, hogy a beadandóid nem is olyan olvashatatlanok, a tavalyi évzáró órán is egész elfogadható volt a teljesítményed, de egy rendes órán használhatatlan vagy? - féloldalasan fordulok hátra, kezem kinyúl a dolgozatért, amit egészen könnyen ki tudtam javítani, és nem azért, mert annyira rossz lett volna, pár pillanat alatt futom át újra az első oldalt, végül ismét Marchettire nézek. - Beszéltem néhány tanároddal, és kiderült, hogy nem csak engem tisztelsz meg ezzel - rebben meg szemöldököm, felé nyújtom a beadandót, amin egy Várakozáson felüli kapott helyett. Nem mondom, hogy öröm volt olvasni, de ahogy indultunk, meglepően odatette magát, és még így is jobbat nyújtott, mint néhány évfolyamtársa. Sóhajtva keresztezik ismét karjaim egymást mellkasom előtt, ahogy várom, hogy mondjon valamit. Ha elfogadható választ kapok, akkor egész jól megúsztuk ezt, ha nem… hosszú napunk lesz innentől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. október 17. 17:51 | Link


hát most megint miért? | rám is lehet nézni


Az óra utolsó részét azzal töltötte, hogy kiegészítette a sárkány ábrát, amit elkezdett még a jegyzet felénél. A lényeget már leírta bőven, bár rajztudása sosem lesz olyan szinten, hogy egymást üssék érte a galériák, mégis elégedett vele. Még ki is egészíti lángocskákkal, amelyre szerzett piros tollat. Tintafoltos kezét emeli el végül és igyekszik meg se moccanni, nem akar ismét fejjel lefelé lebegni – ma nem, csakis azért, mert sok reggeli van a gyomrában. Nem mondja, hogy annyira megijedt, sőt, kifejezetten élvezte, holott a tanerő nem azért csinálta, hogy jót szórakozzon. Nem kötötte az orrára végül, hogy köszöni, amikor annak vége lett, hamar eltűnt, nehogy elővegyék. Aztán tett így minden alkalommal, elsők között ki és akkor marad a béke. Amint megszólal a csengő, ő már a táskába szórt mindent és áll is fel. Fültövön pöccinti az előtte haladót, aki éppen beszólt valami vicceset, abszolút nem az erőszak jegyében, erre csattan a tanár hangja. A Vattacukor név még mindig nem illik rá, fújtat is egyet durcásan, hogy legyen szíves már a nevén nevezni, ha már jó édes anyja adott neki, de nem hiszi, hogy ebből meg fogja érteni. Ellenben most mi a gond? A pöckölés?
- Esküszöm a Madonnára, hogy nem akartam bántani – marad le végül a kissé vihogó csapattól. Nemes egyszerűen int be nekik középső ujjával, majd végül a tanári asztalhoz battyog, mielőtt ebből is patáliát rendez. Táskája szíjába akasztja az ujját, figyelmét fordítja a férfire, akire így is többet teszi, mint másokéra, majd hallgatja. Meglepve vonja fel a szemöldökét, ahogy feje biccen oldalra. Na igen, a beadandók. Sokkalta jobban megemberelte magát azóta, hogy faszságokat írt neki olaszul és jól beszívta. Azóta használja a könyveket és meg se eszik érte.
- Hát én azt nem tudom, tan’ bá. Én is ezt kérdezem magamtól – a válasz mégis egyszerű. Egy beadandóra akár több napja is van, a vizsga kötelező, míg a tanóra néha hosszú és unalmas, illetve rengeteg van egymás után. A sokadik órájára már nincs meg benne az, hogy egy helyben üljön, nyugodt maradjon és még figyeljen is. Ami neki van, azzal ez szinte lehetetlen.
- Biztos lámpás lázam van ezek előtt – int fejével az ajtó felé, utalva arra, akik kimentek. Kinyúlva veszi el a dolgozatot, nézegeti, hogy biztos az övé-e vagy sem. Jó, azt nem kell tudnia, hogy segítettek neki abban, hol és mit keressen, amúgy tökre minden az ő kézírása.
- Dejó, ilyen jegyem sincs sok – lelkendezik, mintha most kapott volna ajándékot, karácsony helyett. Azonban ahelyett, hogy eltenné, csak tartja a kezében, gyűrögeti a papír sarkát és a vállát vonja meg. - Figyelek én, ma is azt tettem. Csaaak aztán nem megy. Sokat kell ülni órán, sok mindent kell tudni. A legtöbb óra meg még unalmas is – húzza el a száját. Hát most mit kéne mondania. - Csináltam valami szar… rosszat?
Utoljára módosította:Theodore B. Marchetti, 2021. október 17. 18:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. október 17. 23:53 | Link


Idén is hamarabb ért vissza a kastélyba, ahogy azt minden tanév elején megteszi. Pedig ez a szünet alakulhatott volna sokkal rosszabbul is - mondjuk, ha Károly a kúriában van az üzleti út helyett. Így viszont Kende nem hogy kibekkelte az utazást, de elmehetett külföldre szörfözni az edzőjével, kirándul Móriccal, úszni járt a Balaton partra Boskával és minden lehetséges szabadidejét a húga mellett töltött. Leszámítva pár félresikerült napot és néhány gigászi vitát Brigittával tényleg frankón telt, de hé, a nap még mindig fent van az égen és melegíti fel az őszi időjárást. A teremben ebből sokat nem lehet érzékelni, de lehet délutánra csak beiktat egy futást.
Egyelőre ásít, kézfejét emeli szája elé, ujjai közt az utóbbi óra tankönyvét tartva. Általában ezek a könyvek a diákok kezében év végére kicsit rongyosodnak, ha teljesen újonnan csapják fel az első órákon, de Kende bárkivel lefogadja, hogy az ő könyvét jövőre ismét el lehet majd adni újnak. Ha mondja! Nem tudja eddig is ilyen hosszúak voltak a napok, vagy az ötödik év tényleg ennyivel jobban megnyúzza a diákokat, de baromira unatkozik. Mindegy, lerázza magáról, vigyorogva vált pár szót egy másik prefektussal, majd kezel le egy Rellonos arccal, aki általában odacsapódik a társaságukhoz. Így sétál gyanútlanul a folyosóson. Mellette a teremajtók egyre csak váltakoznak és rá kelljen jönnie, fogalma sincs hogy az új órarend szerint melyikbe is kellene most bevetődnie. Vajon a dude ébren van már, vagy arccal a müzlijében alszik a Nagyteremben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. október 18. 10:42 | Link

Kende

Egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem sikerült aludnom, s ehhez nem csak annak volt köze, hogy a szobatársam, Lili elköltözött, hanem történt valami más is. Olyasmi, ami miatt nagyon is aggódtam, és többször meg is indultam, hogy megkeressem Kendét, de aztán mindig megtorpantam, mert rádöbbentem arra, hogy hajnalban esélyem se lenne bejutni hozzá. Kénytelen voltam kivárni a reggelt, persze közben mégis csak bebóbiskoltam, így riadtan tértem magamhoz a klubhelyiség foteljában ücsörögve. - Basszus - csak azt vettem észre, hogy már sürögnek-forognak páran, s indulnak az óráikra, így sietve szaladtam fel a szobámba, épp hogy csak összekapjam magam, aztán már siettem is, hogy megtaláljam Kendét. Általában mindig egyforma órarendünk volt, sok közös órával, most viszont nem tudtam, hogy mi is lesz az első órája, ezért csak tippelve róttam a folyosókat, keresve a Navinést, mikor végre ki is szúrtam őt, ahogy épp lekezelt az egyik rellonossal, alig néhány méterre előttem. fel is gyorsítottam a lépteimet, majd hátulról beérve őt, karon ragadtam, s már húztam is be magammal az egyik üresen álló tanterembe, az ajtót pedig egyből becsuktam magunk után.
- Kende! - szólítottam nevén halálos komolysággal, még kicsit sietve szedtem a levegőt, láthatta, hogy futottam. Körbe is néztem, egy gyors ellenőrzés miatt, hogy biztosan csak egyedül vagyunk-e, aztán riadt pillantásom újra a Navinésre emeltem. - Nagyon nagy baj van - mondtam, majd kifújtam a levegőt, s közben idegesen túrtam a hajamba.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2021. október 18. 10:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 37 ... 40 41 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély