37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. május 10. 22:29 | Link



Húúúúú. Hangzik szájából halkan, pont úgy, mintha valami háttérszólam lenne arra, hogy na, itt előtte avatják a másikat tanársegéddé. Még jó, hogy őt, nem pedig Teddy-t, mert lehet előcsalta volna a műkönnyeit, hogy csak azt ne, azt hiszik még a végén, hogy szeret tanulni. Mily sértés lenne, a srác azonban nem nagyon hökken meg, talán csak a tanár előtt akar bevágódni, talán csak le se szarja. Vihog halkan, ahogy válaszol vissza.
- Hát gratuláloook - pontosan érezhető, hogy annyira komoly, mint ahogy a másik vette fel az egészet látszarta. Aztán lehet belül zokog, sosem tudni, ennyit erről. Ez az ő meccsük, nagyon mást nem szól bele, reméli, hogy neki is állnak azonnal a terveknek, Teddy meg leléphet, mint a szél. Azonban nem, nem ússza meg ennyivel, a tanár figyelme kettészakad, férfiakat meghazudtolva két dologra figyel. Remek. Nem veszi fel az elemek csatáját, benne nincs, vagy alszik, vagy csak egy ótvaros böfögés akar majd csak kitörni belőle, így aztán a talpán hintázik párat, majd ásít egyet.
- Cső, tanársegéd úr - int a srácnak, amint észbekap, hogy elindult kifelé. Mert ő meg közben elbambult azon az állaton, hát ki hibáztatja érte. Így aztán minden figyelem az övé lesz, remek. Menten zavarba is jön, amint ismét csak rá figyel. Szebbik tekintetét veszi elő, megpróbálja a lehetetlen. Fejből, látottak alapján, vakon lő egyet, mint a torpedóban, de B6 ma nem lesz nyerő, csak a tanerő idegeinek.
- Tényleg nem - hátha most ha igazat mond, akkor nem eszik meg rögtön, hanem csak később, amikor megérett a páclében. - Korrepetitort? De minek? - ráncolja a homlokát. Oké, leadja azt a köcsög esszét, de olyat, hogy a haját leveszi a tanár, aztán mégis, még keressen valakit. Ő aztán biztos nem.
- Nem kell, menni fog egyedül is - bár ennyivel nem fogja megúszni, de jó kimondani, hogy senkire nincs szüksége, akit lehet nem ismer és csak felkúrja az agyát, ahogy magyaráz. Követi a tekintetével, ahogy elindul, fordul egyet és felszusszan.
- Köszönöm, köszönöm, grazie - legalább most megúszta és akkor lehet az estivel még javíthat is. De kit áltat, össze fogja csapni, de olyanra, amit még mindig jobban el lehet fogadni, mint az eredetit. Nem tudja, mi lesz még, így ácsorog szerencsétlen, majd aztán kapcsol, amikor felé beszél ismét.
- Isten őrizzen attól - és olyan sebesen terem az ajtónál, mint senki más. Kitárja az ajtót, kajabál egy sort, hogy jöhetnek, majd már el is tűnik a helyén. Egy cseppet sötét tekintettel figyel egész órán, de mégha a legszárazabb anyagot adja elő ma, akkor sem hunyja le a szemeit egy pillanatra sem. Sőt, még egy sajátos jegyzetet is csinál magának, aztán mégis, óra végére kerül mellé pár kör akasztófa is. De tessék, amit tudott megtett. Komolyan. Szép kis bemutatkozó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. május 13. 20:52 | Link

R I N
he? | és akkor megint, a biztonság kedvéért: he?

Komolyan nem az Edictum szerkesztői gárdája ellen szól, de engem teljesen hidegen hagy a többi cikk. Mit kezdjek velük? A legnagyobb része pletykákból és feltételezésekből áll, nem érdekel mi történik a mágusvilágban, amíg engem nem érint - amit úgyis megtudnék előbb vagy utóbb. Nekem bőven elég az, hogy az én feltételezésektől csöpögő cikkem megjelenjen, más aligha számít, szóval tökre nem vagyok képben, de ezek szerint nem is baj, mert ismét nem maradtam le semmiről. Kivéve, hogy Rin rápörgött a dolgokra.
- Mittudomén - vonom meg vállamat lezseren. - Akár most is - nem mintha komolyan gondoltam volna, de a hirtelen és heves reakció kicsit gondolkodásra késztet. Nem értem, őszintén nem is szeretném megérteni, mert félek, hogy csak belekavarodnánk a mindenbe is. Régen volt az az eset, amikor megcsókoltam Rint, mert mint kiderült, mindketten szerettük volna a még régebben szervezett bálon. Én viszont tényleg csak poénkodni próbáltam, hogy oldjam a feszültségét, aminek hatására ömlenek a szavak dán barátnőmből. Kellemetlen? Elnyílnak ajkaim, hogy reagáljak gyorsan, de folytatja, nekem meg azonnal Kiscsibe ugrik be. Rin, mint a barátnőm, miközben nem is az? Mi? A lányok így oldják meg ezeket a helyzeteket? Elnyílt ajkaimat csukom össze, az ablak felé pillantok Rinről, ahogy befejezi. Kell pár másodperc, amíg összekapom a gondolataimat. Oldalvást sandítok rá, majd vissza az ablakra, ahogy felciccenek. Ő Rin, neki is elmondhatom, ugye? Hiszen… pont ő nem tudja? Hajamba túrva fordítok hátat a falnak és vetem annak azt, majd csúszok le annak mentén guggolásba. Felpillantok Rinre.
- Kiscsibe bevallotta, hogy kedvel - mondom ki egyszerűen a tényeket, mielőtt nekiállnék magyarázni. Fejemet fordítom előre, a velem szemben levő falat figyelem. - Kende küldött neki poénból egy baglyot a nevemben, ami miatt számon kért, majd annyira mérges lett rám, hogy bevallotta - rántom meg vállamat, mintha nem lenne nagy dolog. - Először azt sem vette észre, hogy kimondta, pedig… kimondta. Nagyon is. Oldani akartam a feszkót, szóval közöltem vele, hogy ugyanúgy összeszedem a szünetben, mint az előzőben, biztos emlékszel rá, és elviszem valahova - szusszanok egy hangosat. - Elvittem karaokézni, és Rin, esküszöm neked, hogy más volt a lány - pillantok fel. - Jó, nem fordult ki önmagából, ugyanúgy Kiscsibe volt, de mégis más - nézek vissza inkább a velem szemben lévő falra ismét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. május 13. 20:54 | Link

F U R C S A J
nem könnyítjük meg egymásnak | Bájitaltan

Apró biccentés a köszönetre a válaszom, majd már térek is vissza a dolgomhoz. Kicsit fenntartásokkal kezelem már a helyzetet. Nem akarok felesleges energiát belefektetni abba, ami nem éri meg, de végül is, ha őszinte szeretnék lenni, Furcsaj nem csinált semmi olyat, amit a lelkem ne bírna el, így tovább próbálkozom. Jó, véletlen, de bejött? Be. Akkor meg ne nézz így rám! Ellenőrzöm a lángot, hogy valóban közepesen ég-e, majd hagyom békében a főzetet, amíg nem jön a következő szín, de addig is érdeklődő kékjeimet emelem Furcsajra. Aki nevetett a megszólalásomon. Hallottad? Én igen. Halk volt meg visszafogott, de hallottam. Gihi. Legjobb barik leszünk.
- Megértelek - vonom meg kicsit vállaimat. - Sokan nem szeretnek kockáztatni. Szerintem én pont ezt szeretem benne - gondolkodom el egy pillanatra. Nem lenne meglepő, amúgy sem arról vagyok híres, hogy kikerülöm a kellemetlen helyzeteket, a bájitalokkal meg nagyjából, ha rosszul csinálod, csak azok lehetnek. Hah, tényleg! Akkor valóban ezért kedvelem ennyire. Van benne kihívás. - Maximum ránk robban - vigyorodom el szélesen, ahogy hallgatom Bettit. Követem a mozdulatsort tekintetemmel, de nem szólok bele, teljesen jól csinálja. - Azokat is bírom. Ezek szerint neked sokkal jobban mennek azok - vonom le az igencsak egyértelmű következtetést. Keverni kezdem a cuccost csendben, amíg Betti ellép az üsttől, türelmesen, magamban dúdolgatva várom, hogy pirossá váljon megint. Szökkenve veszem lejjebb a lángot, majd fordulok Betti felé, aki már visszafele tart. Széles mosollyal figyelem, ahogy közeledik, tekintetem lejjebb araszol a kezében tartott hozzávalókra. Visszafordulok az üst felé, meglátva a lila színt adagolom bele a megmaradt holdkövet, amitől lesz szürke a cuccos. Komolyan kezd felmenni az agyamban a pumpa ennyi színtől.
- Beleteszed a valeriána gyökereket? - pislantok fel Bettire kérdő tekintettel, és amint megtörténik, elégedetten bólintok egyet, majd várok, hogy… na, igen. Fejemet fordítom Furcsaj kinyitott könyve felé, keresem azt, ahol tartunk. Narisari. Oké, vettem. Megint narisari kell, szóval akkor most várunk. - Szóval… akkor szereted a Bűbájtant például? - kapom el Betti tekintetét, kedves és érdeklődő mosoly villan fel arcomon, miközben várom a választ. Jó, tudom, hogy nem kötelező beszélgetnünk, de a kezdeti döcögést elhagyva, egész jól elvagyunk. Ahhoz képest. Lehet, hogy a Furcsaj becenevet megtartom, de attól még lehet jó fej.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4909
Írta: 2021. május 16. 15:22 | Link

az első önálló órám. izgulok is rendesen.


Nem tudja még, melyik leg a legjobb módszer, hangnem és bármi, amit az órákon használnia kell. Tanult pár dolgot azoktól, akik eddig, hol kényelmesebb, hol a mostani életében, kérdés, mit rak össze belőle. Jelenleg egy katyvasz, próbálja azt, amit eddig és ami őt jelenti. Ha az egy kicsit egyelőre szerencsétlen és fura is, bár, eddig egészen jól áll, úgy érzi. Nem hall nevetgélést, vagy épp más olyan szavakat, amelytől kizökenne abból, amelyben jelenleg tartózkodik. Türelmes, érthetően magyaráz és nem hadar vagy harapja el a mondatai végét, ahogy néha idegességében volt szokása máskor, vagy ha csak felelt szóban a vizsgán. Ez már csak jó, ha ezt le tudja dobni, akkor mást is, így könnyedebb belépni az ajtón és nem rettegni az előtte ülő diákok láttán. Az évnyitó más volt, ott hatvanszor ennyien voltak, így könnyebb nem rosszul lenni, ha nem egy széles asztal mögött kell ülnie, mindenki előtt.
Véletlenszerűen választ és igyekszik könnyed kérdéssel kezdeni, vinni tovább az óra menetét, mintsem úgy érezze bárki, itt most kemény felelések lesznek és vasszigor. Eltart a lánynak is - mivel sajnos a nevét nem is tudja hirtelen, még nem volt ideje beletanulni ebbe -, hogy hozzá szól és nem máshoz. Páran felé fordulnak, mintha azt várnák, hogy most jól beég vagy csak egyszerűen kíváncsiak. Kicsit zavarba is jön a másik, hirtelen érez apró bűntudatot, hogy olyasvalakit választott, akinek ez nehezebb, mármint tömeg előbb bármit. Na, ez is az ő szerencséje. Mindegy, már megtörtént, és vár, a lány pedig végül még sem lép vissza.
- Úgy, úgy, nagyszerű - vidáman cseng hangja, ahogy a lány sorolja, úgy írja fel a dolgokat a helyére, majd letéve a krétát, kezét leporolva fordul vissza felé, bólintva egyet.
- Pontosan. Az pedig nem utolsó szempont. Felhasználva pedig? - még egy apró kérdés, és el fogja engedni, hacsak nem akar a továbbiakban mást is mondani. Ha jól tudja, ő maga még nem szórhat pontokat, de biztosan meghonorálja majd, Darcy-n keresztül, majd őt zaklatja ilyennekkel óra után, amint odaér. Addig kicsit megedz párakat, mert nem unalmas, csendes órát szeretne hanem inkább egy közös munkát mind idebent, mind kint, ha épp gyakorlatra esik majd a sor.
- Addig is, a többiek nyugodtan jegyzetelhetik a kisasszony szavait. Nem tilos - mosoly bujdos ajkain, ahogy a többiek felé pillant.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Borbély A. Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 253
Írta: 2021. május 20. 10:01 | Link

Hunor
Pollock (2000)
Művészetek tanterem



Örültem, hogy végül meggondolta magát. No nem csak azért, mert így legalább lekötöttem magam, és nem kellett a pótkereket játszanom Ádámék mellett, hanem mert úgy éreztem, ennek a projektnek tényleg lehet jelentősége. Éppen ezért még csak meg sem ráztam a kis zacskót az ágyam alatt három teljes napig. Nem mondom, hogy ezért a legjobb formámban voltam, főleg a kedvem volt olyan mint egy baszatlan picsának, de legalább teljesen józan állapotomban kezdhettem meg az alkotást.
Előbb érkeztem Hunornál, hogy beállítsam az eszközöket, aztán leültettem magam elé, és közöltem, hogy próbáljon mozdulatlan lenni. Az alap vonásokat már fel is vittem, megadták a fiú alapját, és addig nem is nagyon beszéltünk. Egyikünk sem.
- Mikor jöttél rá, hogy más vagy? - szólaltam meg először hosszú idő óta. Nem tudtam, hogy ezt hogy lehet ennél szebben megfogalmazni. Szimplán csak szerettem volna többet megtudni róla. Mert egy festmény akkor igazán tökéletes, ha nem csak azt rakjuk a vászonra amit látunk, hanem ami a felszín alatt van.
- Kinevetnek érte? - tettem fel egy újabb kendőzetlen kérdést. De igazán nem tudtam másra gondolni az első reakciói alapján. Hát basszus, konkrétan kifutott miatta a nagyteremből!
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2021. május 22. 12:48 | Link

Móric
Bájitaltanon
Egyenruhában

Még én is értetlenül állok a hirtelen hangulatváltásom előtt. Egyik pillanatban még képes lettem volna megsemmisíteni a fiút a tekintetemmel, most pedig már nevetek a poénjain. Úgy változtatom a hangulatomat, akárcsak főzetünk a színeit. Túl kell lendüljek azonban a saját magamnak okozott sokkon, mert Móric ismét megszólal, kérdez, én pedig válaszolok is neki. Ahhoz képest milyen ellenségesek voltunk egymáshoz kezdetben, most épp beszélgetünk. Beszélgetünk, normális emberi lényekként.
- Hát én sem szeretek, az biztos - erősítem meg, amit már valószínűleg előző mondataimból. - Nagyon vicces. - Egy bosszús pillantással ajándékozom meg Móricot a viccéért. Ha lehet, én inkább elkerülném a "maximum ránk robban" helyzetet, köszönöm.
Mozdulataim nyomán a bájital ismét színt vált, és nagy kő esik le a szívemről, mikor az rózsaszín lesz, nem pedig zöld esetleg. Akkor eddig mindent jól csináltunk.
Miközben ellépek az üsttől, bólintok a rellonos kimondott gondolatára, s csak aztán megyek tovább, hogy aztán a maradék hozzávalókkal térjek vissza. Elégedetten szemlélem meg az üstben fövő, piros színű folyadékot, ami már egészen lilába hajlik. Még egyszer ellenőrzöm a receptet, és már szólnék, hogy mi következik, de rellonos társam teszi a dolgát, és már adja is a főzethez a holdkőport. Az üstünk tartalma szürkére vált, én pedig egyre magabiztosabb leszek. Bólintok Móric kérésére, és az üst mellé lépve kezdem adagolni a gyökereket. Erősen koncentrálok, nehogy eggyel több, esetleg kevesebb szál kerüljön bele. Kicsit odébb lépek ismét, hogy aztán válaszoljak a fiúnak.
- Igen. Az átváltoztatástant még jobban. Sokkal nagyobb kihívást jelent számomra. - Én is elmosolyosom az ő mosolyát látva, és szinte már el is felejtem, hogy az óra elején még veszekedtünk.
A bájitalunk közben eléri a kívánt narancs színt, így rögötön meg is ragadom a szétmorzsolt tüskéket, miután pedig beleszórtam azokat, az üst tartalma rögtön ki is fehéredik. Mindjárt készen vagyunk, és még nem robbant fel!
- Szeretem viszont az elméleti tárgyakat is. Mint mondjuk a mítoszok, vagy a mugliismeret. Esetleg a csillagtan - folytatom a felsorolást. Ha őszinte akarok lenni, a legtöbb tantárgy leköt és érdekel. Szemeimet beszéd közben visszavezetem Móricra, várva, mikor vágja a képembe, hogy totálisan megfelelek a levitás sztereotípiáknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. május 24. 15:44 | Link


#pletykarovat
#áprilisi
#edictum
#Loki



Meglepődött a barna. Pedig semmi indoka nem lett volna rá, hiszen ő is néha csak őgy megcsókolta Rolandot. Megtette, mert a srácnak jól esett, neki meg nem jelentett semmit. Vajon Loki is ezen az elven akarta megcsókolni? Már nem érzett semmit? Az csak jó. Mégis a barnát jobban foglalkoztatta a kérdés, mint amennyire szabad lett volna.
Mae nevetett, de Loki nem. Miért nem nevetett? - Oh... - bökte ki a lány már az első mondat után. Életében először nem tudta, hogy most mégis mit mondjon. Aggódva figyelte barátját, mert valahogy nagyon furcsán hangzottak a mondatok a szájából. Nagyon tényszerűek voltak, mégis az arca elárulta, hogy mögöttes tartalommal vannak ellátva. Lassan a barna is lecsúszott a padlóra, és törökülésben elhelyezkedett a szőke mellett.
- Hogy volt más? Mármint másképp is viselkedett, vagy csak... neked volt az? - kérdezte meg Marina az első kérdést, ami eszébe jutott. Hiába poénkodott ő vele első alkalommal, hogy lát a kettősükben potenciált, sose gondolta, hogy egyszer ennyire bejönnek a számításai. Ő meg a lelki ügyek nem voltak éppen a legszorosabb kapcsolatban.
- Loki... - kezdte, felhívva a srác figyelmét magára, amíg összeszedte a gondolatait, hogy mégis hogyan kérdezzen rá. - ...te is kedveled Csibét? - ejtette ki lassan a szavakat, és a másik szemeibe nézett. - Mert ha igen, just go for it. Mi állít meg? - tettem fel az újabb kérdést. Közben hallatszott, hogy a benti óra elkezdett a végéhez közeledni, elkezdődött a hangoskodás, pakolás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. május 25. 00:20 | Link

A szakkör
egy próbát megér


Sosem szokásom az órákon kívül csoportosan dolgozni, azonban tagadhatatlan, hogy amint elolvastam a kiírást, elfogott valami istentelen kíváncsiság. Nem amiatt, hogy mit alkothatunk, hanem inkább, hogy kik. Cole óta nemigen ragadtam rá senki vonásaira, vonalaira, talán mintha csalódott is lennék valahol, hogy vagy én vagyok vak, vagy akit látok, azok mind középszerűek. Nem tudhatom, amíg nem látok mindenkit. Erre azonban várhatok, várhattam, talán eddig? Ki tudja. Ezzel a gondolattal firkantottam fel a nevem és mentem tovább a dolgomra.
Majdnem mégis kiment a fejemből, ha nem pillantok a felfirkált szövegre a naptárban, hisz muszáj, ha nagyon kikapcsolnék és gondolataim olyan messzire vinnének, hogy nemigen találnék vissza segítség nélkül. Így talán kapkodva dobálok be valamiféle alapfelszerelésnek használható dolgokat, szokványos vázlatfüzetem kerül mellé és az órámra tekintve indul vissza a kastély felé. Út közben ejtek meg pár percet a kávévásárlás oltárán, mire odaérek, már csak a papírpohár emlékszik rá, íze még bőven ajkaimon ücsörög, amikor a bejárati csarnokot elhagyva lépkedem a terem felé. Jártam már ott, azonban nem vagyok térkép, hogy meg is jegyezzem pontosan így biztos már az, hogy a késő ember az én leszek. Annyi bajom legyen, biztos nem fogok lemaradni sokról, maximum nevekről, ahogy első momentumként legalább bemutatkozunk egymásnak és miegymás. Ki mit hozott, ki mit visz, kötelező körök, minden csoportos dologban megesett valamely formában. Körbepillantok, jó helyen járok-e, majd végül tényleg, amint megpillantom az ajtót is, amely hirdeti, mennyire is ez a kilincs kell most nekem. Egy gyors mozdulattal rendezem a vonásaim, kócos tincseim és már be is nyitok.
- Elnézést, késik az órám – amit nem is hordok, de senkit sem érdekel. Mosolyogva, szellemesen jegyzem meg, mert hát, vegyes a felhozatal. Ahogy körbepillantok, meglátom kik ülnek ott, majd végül arra, aki összehozott minket. Biccentek egyet, gyorsan helyet foglalok a legszélén és lepakolva a cuccaim, nézek feléjük.
- Alexander Burton, sokadév. Alkotni jöttem, majd kiderül, mi sikerül belőle – optimista vagy nem? Mindegy, egyszerűen csak hátradőlök, mert itt nem én irányítok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. május 25. 19:53 | Link

R I N
he? | és akkor megint, a biztonság kedvéért: he?

Lehet akkor kellett volna még erről beszélnem barátnőmnek, amikor az én agyamban is csak tényként volt feltüntetve az információ, nem úgy, mint amivel kezdenem is kellene valamit. Ez baromság. Miért kellene kezdenem vele bármit is? Kiscsibe így érez, bevallotta, közöltem, hogy rendben van, jól éreztük magunkat a szünetben, majd vége. Semmi nem változott. Semmi. Ugye? Rin reakciója sem segít sokat, mert ezzel aligha tudok bármit is kezdeni. Szusszanok egyet, laza ökölbe szorított kezemnek támasztom arcomat, amit így nagyjából az agyamig nyomok. Kékjeimmel követem végig, ahogy leül mellém. Gondolkodás nélkül mozdulok és hajtom fejemet az ölébe, hogy felfelé pislogjak rá.
- Nemtom. Más volt. Ez olyan, minthogy mindenki tudja rólunk, hogy brutálisan jó arcok vagyunk, de amúgy meg tudunk normálisak is lenni. Viszonylag - döntöm félre fejemet kicsit, hogy jobban Rin combjára tudjak helyezkedni. - Kiscsibe volt, csak mégsem - bólintok egyet határozottan, mintha ezzel aztán tényleg mindent megmagyaráztam volna Rinnek. Pedig általában a szavak nem hagynak cserben, de ez most komolyan egy olyan szitu, hogy tudja a franc éppen mi folyik itt. Mert még mindig az a “probléma”, hogy Kiscsibe vallott be ilyet, akiről elképzelhetetlen lenne, hogy éppen belém… na jó. Elég volt.
- Hm? - pillantok fel Rinre kérdő tekintettel. Na, nem kellett volna. Szemeim kikerekednek, ajkaim elnyílnak egymástól, tehát premier plánba ül arcomra a meglepettségem. - Miafaszén, Rin? - nevetek fel halkan, mert nem kellene elfelejtenem, hogy erőteljesen lógok óráról. - Bírom Liát, mert szívhatom a vérét, és visszaszól. Nem tudom, hogy ebben van-e mélyebb dolog, vágod - vonom meg vállamat. - Tudom, hogy főnyeremény vagyok, de azért több idő kell, hogy bármi is megfogalmazódjon a sziporkázó agyamban - tudja a tököm, hogy kedvelem-e másképpen, mint ahogy eddig kedveltem. Mindenhogy kedvelem, mert olyan, amilyen, de hogy ennek mélyebb jelentése is lenne? Tudja a franc. Frankón.
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2021. május 25. 19:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. május 25. 19:56 | Link

F U R C S A J
nem könnyítjük meg egymásnak | Bájitaltan

Jól van már, hát vágom én, hogy nem szeret. Azért ennyire nem kell a számba rágni, komolyan. Meglepően sok eszem van - néha -, és éppenséggel most is remekül működik az agyam, bármennyire is hihetetlennek hangzik, szóval vágeszolok én mindent csoro. Bólintok egyet azért még neki, hogy rendben van, felőlem aztán ne kockáztasson, majd vigyorodom el szélesen. Tényleg vicces lenne, bárhonnan nézem.
- Nem tudom miért nem szereted, tök ügyesen csinálod - mosolyodom el kedvesen, miután hozzáadta a gyökereket. Derekamat döntöm a mögöttem lévő padnak, karjaimat fonom keresztbe magam előtt, amíg várjuk a következő színt. Közben minden figyelmem Bettié, ennyire könnyen nem úsz meg. Reflektálnék, de mozdul és a maradék tüskét rakja a főzetbe, aminek következtében kapjuk meg a fehér színt. Széles vigyort engedek meg magamnak, majd lököm el magam az asztaltól, hogy kissé az üst fölé hajolva kukkantsam meg mi a pálya. Onnan fordítom fejemet Betti felé, miközben kiegyenesedem és a kanalat a kezembe véve kezdem el kevergetni. Hét erre, majd hét arra, lejjebb viszem a lángot, csak utána válaszolok Bettinek.
- Belecsepegteted a hunyort? - nyammogva gondolkodom el. - A mítoszokat én is bírom. Meg a KSZI-t és Ragálytant - vigyorodom el szemtelenül, mert igencsak egyértelmű lehet mindenki számára, hogy nem feltétlen a tantárgy előnyére írható, hogy ennyire bírom őket. Inkább Nora néninek. Khm, na igen. A keverőpálcát kivéve az üstből nyúlok a hunyorért és adom Betti kezébe, hogy mögé állva fogjam meg én is azt. - Ha így tartod… - állítom be ujjait a fiolán. - Akkor könnyebben tudod számolni és jobban osztódik el a folyadék. Nem fogsz belezavarodni, nem cseppen egyszerre több, satöbbi. Hét csepp kell - segítem ki, majd engem el kezét és lépek mellé, hogy végig kísérhessem a folyamat befejezését, amit Furcsaj cselekszik meg. Úgy bizony! Bájital mester lesz belőle még a végén. Kékjeimet le sem veszem a fioláról, némán számolok, hogyha esetleg kevesebb, vagy éppen több cseppenne bele, megállíthassam Bettit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. május 27. 18:13 | Link

Szávay Edmund
Animágia óra

_______________________________________________


A válaszára elvörösödöm.
- Oh igaz is biztos maga is mindezen átment fiatal korában - motyog zavarodottan mosolyogva. Amúgy az ember az ilyesmi mellett tényleg gyakran hajlamos elsiklani, hogy az idősebbek a gyakori szituációkon anno átestek ugyanúgy, mint mi. Viszont néha ezt az öregebbek felejtik el, amikor megértést kellene tanúsítani. Gyökér nénik a buszon.
A következő kérdésen elgondolkodom. A lény az igazi személyiségemet fogja tükrözni. A valódi Vattai Júliát, nem pedig a navinés álomvilágban élő disney hercegnő hasonmást. Egy pillanatra felnézek a férfira. Vajon ő el fog gondolkodni azon, ha egy kedves lány alakja kígyó lesz vagy valami kegyetlen ragadozó? Meg fogja kérdezni, hogy hogyan lehet ez? Emiatt határozottan aggódom, mégis szelíden mosolygok. Nem eshet le az álarc.
- Nyuszi - felelem könnyedén. Egyelőre legyen ez, aztán ha kialakult, majd meglátom mivel tudnám kihúzni magamat. Talán nem is az a mindenbe az orrát dugó alak és nem fogja érdekelni az sem, ha személyiséggel ellentétes állat lesz belőlem.
A lapokat hamar átböngészem, felületesen belekukkantva, de nem szeretném ezzel húzni az időt vagy túl nagy csendet kelteni a terembe így hamar leteszem és újra a tanár úrra emelem tekintetem. A mondandóját figyelmesen hallgatom. Nálam pláne nem babra megy a játék. Felkészülni testben és lélekben, ez olyan unalmasnak hangzik, de ha kosár nélkül nincs almaszüret, hát legyen, fonok én olyat, hogy kigúvad Szávay bá' szeme.
- Kezdjük a legrosszabbal - kérem. Felesleges fokozatokban haladni, sokkal jobb először a legrosszabbat megtapasztalni aztán kellemesebb vizekre evezni a kevésbé rosszakkal.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. május 30. 21:13 | Link


#pletykarovat
#áprilisi
#edictum
#Loki



Ahogy kényelembe helyezték magukat a folyosó padlóján, úgy komorult el a téma is. Mármint Mae számára eddig is az volt, csak Loki viccelte el. Ezt viszont valahogy nem tudta. Se azt, amit Csibéről mesélt, se azt amit utána a kérdésre válaszul adott.
Kiscsibe volt, csak mégsem. Igen, ő is tapasztalt már ilyet, nem is egyszer. Amikor Rolanddal beszélgettek a könyvtárba, amikor Borókával a szobába, vagy mikor Lokival megtörtént az eset. Akkor is maguk voltak, csak mégsem. Elhúzta a barna a száját, mert ebbe most nem tudott okos lenni. Nagyon nem.
- Most mi van? - kérdezett vissza hasonló vehemensséggel. Csak hogy utána behúzott nyakkal kapja fejét az ajtó felé. Aztán újra Lokira nézett, hagyta, hogy a haja függönyként keretezze a szőke arcát. - Jó, de eddig nem haboztál ennyit, ha lányokról volt szó. Ott volt az a Réka, akit még csak nem is bírtál annyira, mégis összejöttél vele egy hétre, vagy kettőre - hívta fel a figyelmet az egyértelműre Marina, bár a névvel csak bepróbálkozott. Nem bírta a csajt, szóval annyira se méltatta, hogy a nevét megjegyezze. - De igazad van. Csibe tényleg jó fej. És értelmes is - vallotta be Mae az érzelmeit a szőke lányról. - De azért ha aggaszt a dolog, máskor is beszélhetsz ám velem róla. Vagy ha bármire jutsz, ugye tudod? - piszkált bele a fiú hajába a barna.
- Viszont nekem is be kell vallanom valamit, ha már itt vagyunk. Lehet, hogy alakul valami. Egy lánnyal - húzta be ajkait a lány, így egy vonallá préselve össze a száját. Már nyitotta volna a újra a lepénylesőjét, hogy folytassa, amikor nyílt az ajtó, és elkezdtek kifelé sorjázni a diákok. Meg hát ugye a tanár is. Aki kérdőn toppant meg a páros mellett.
- Loki nagyon rosszul lett, majdnem elájult. Tudja a vérének az édessége - magyarázott a lány már sokkal magabiztosabban, mint első bliccre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. június 8. 21:16 | Link

R I N
he? | és akkor megint, a biztonság kedvéért: he?

Tudom, hogy nem várhatom el Rintől, hogy megváltsa nekem a világot. Sokkal egyszerűbb lenne, vágeszolom, hiszen csak leraknám elé a problémát, hogy akkor tessék, lehet megoldani, de az élet ennél pár fokkal bonyolultabb. Már csak azért is csoro, mert eddig nem mondtam el neki semmit. Nem érzek bűntudatot, miért is tenném, mindössze maga az érzés, ami bennem van, hogy ő volt, de mégsem, nem engedte, hogy több embernek is beszéljek erről, mint akik ott voltak. Mert Kendével beszéltünk róla, bár előrébb nem jutottunk.
Elvigyorodom, kékjeim villannak azonnal az ajtó felé, majd felfelé pislogva hallgatom barátnőm szavait. Nyammogok kicsit, ahogy felhozza a csajt, akivel valóban nagyjából két hétig húztuk, bár az hozzá tartozik a történethez, hogy nem is nagyon volt világos számomra, hogy egyáltalán együtt vagyunk. Na, nem baj, elmúlt, de azért elhúzom a számat, amiért Rin felhozza, és amint eszembe jut egyáltalán. - Nem habozok, min elskede - vonom meg vállamat óvatosan, mert nem kellene leütni Rin epéjét. - Csak ő Kiscsibe, vágod. Más, mint a többiek - folytatnám, hogy nem feltétlen a szó rossz értelmében, mert igaza van Rinnek. Tényleg értelmes, és nem olyan, mint a többi lány, akik állandóan megtalálnak, és még csak a nevüket sem tudom, bezzeg ők tudják az enyémet. Hallatlan! Lehet kéne csináltatni nekik névtáblát. Elgondolkodtató.
Ajkaim elnyílnak, ahogy Rin bevallja, hogy alakul valami. Egy lánnyal. A folyosóra robbanó diákok, és a mellettünk megálló tanár zökkent csak ki. - Ja, lement a cukrom. Ettem csokit, mindjárt jobban leszek - mosolyodom el vérszegényen a tanárra, hogy hiteles legyen a dolog, majd amikor már pár méterre van tőlünk, emelem kékjeimet Rinre. - Folytasd - mosolyodom el barátnőmre, mert biztos vagyok abban, hogy van még valami, amit elmondana, csak borzalmas módon lettünk félbeszakítva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Havas-Mezei Margaréta
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 555
Írta: 2021. június 9. 09:17 | Link

Helvey tanár úr
... Gyógynövénytan … a róka vörös ... aktuális


Feleltem már szóban, nem is arról van szó, hogy emiatt izgulnék ennyire. Talán maga az, hogy Helvey tanár úr új itt félig-meddig, hiszen még diák volt, amikor én az iskolába kerültem, most meg ő tartja nekem az órát. Különös átváltani egyik pillanatról a másikra, de nagyon jól tartja az órát, így csak igyekszem partner lenni benne, hogyha ő nem ájul el, akkor nem sem feltétlen kellene. Legalábbis nem az egész osztály előtt, bármennyire is a torkomban dobog a szívem. Az elején, mert utána úgy belelendülök, hogy félek, lelőni sem lehet. Bátortalan mosolyt küldök tanárom felé, aki éppen kéri a többieket, hogy jegyzeteljenek. Micsoda csapatmunka! Ettől felbátorodva nem jövök zavarba a következő kérdéstől.
- Minimális nyugtató hatása van, emellett gyulladáscsökkentő és értágító. Leforrázva csinálhatunk belőle teát, ami az fej- és ízületi fájdalmakat enyhíti - egy pillanatra gondolkodom el. Zavartan harapok alsó ajkamba, arcomon lesz halvány pír, ahogy latolgatom, mégis mit tegyek. A tananyag része, így mondanom kellene, de olyan zavarba ejtő, hogy nem merem. Minimálisan mozdítom felfelé fejemet, hogy felsandítsak tanáromra. - Szóval a nőknél… a hav-havonta megjelenő görcsöket is enyhíti - hangom sokkalta halkabb és határozatlanabb, mint eddig volt. Nem azért, mert ne lenne jó, amit mondok, hiszen tudom, hogy az, csak a téma maga. Szememet ismét lesütöm, majd mély levegőt véve pillantok fel és kapom el Helvey tanár úr tekintetét. Ajkam szeglete görbül felfelé, hogy kedves mosolyt küldjek neki, amíg várom a következő kérdést, esetleg azt, hogy végeztünk. Nem is ment olyan rosszul ez a felelet, mint elsőre gondoltam. Kékjeim zizzennek el tanáromról, Kendére esnek, aki a padon fekve unja az egészet, miközben Móriccal szórakoztatják egymást, mintha nem is órán lennének. Alsó ajkamba harapva fogom vissza a nevetést, majd pillantok előrefelé ismét. Kicsit irigylem őket, amiért ennyire felszabadultak tudnak lenni majdnem minden helyzetben.
Utoljára módosította:Havas-Mezei Margaréta, 2021. június 9. 09:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2021. június 17. 18:37 | Link

Móric
Bájitaltanon
Egyenruhában

- Hát... köszi - vonok vállat, de azért halványan elmosolyodom, mert jól esik a dicséret.
Most komoly jóban lettünk egyik pillanatról a másikra? Talán még soha nem haverkodtam össze ilyen könnyen senkivel. Pláne nem valakivel, aki talán teljesen a szöges ellentétem. Hogy mik történhetnek meg! Eliana büszke lenne rám, hogy ilyen nyitott vagyok. Már csak arra kell figyelni, hogy az óra hátralevő néhány percében ne vesszünk össze ismét.
Kérdésére bólintok s már nyúlnék is a hunyorért, ám Móric gyorsabb, így csak az ő kezéből veszem ki. Mielőtt azonban az üsthöz lépnék, rá nézek, várva, hogy befejezze a mondatát. Kell néhány pillanat, míg végig gondolom, míg leesik, hogy melyik tanárt kell az említett tantárgyakhoz kapcsolni. Válaszul csak egy rosszalló fejrázást kap tőlem. Aztán már lépek is az üsthöz és nézek bele, elégedetten látva, hogy tartalma még mindig fehér. Leveszem a lángot szabad kezemmel, közben pedig hagyom, hogy a rellonos beállítsa ujjaimat.
- Oké, igyekszem - felelek. Szemeim az üvegcsére tapadnak, nehogy eltévesszem a számolást. Ki tudja, mi lenne abból? Inkább bele sem akarok gondolni. Lehet, hamar újabb okot adnék Móricnak arra, hogy utáljon, ha mondjuk lerobbantanám az orrát véletlenül.
Szám mozgásán világosan követhető, ahogy számolok, szemem sarkából azonban észreveszem, hogy partnerem is mennyire figyeli a cseppeket. Ez azért ad egy kis megnyugvást, hiszen így ő tudni fogja, ha én elszúrom valahol.
- Hat és hét - mondom ki az utolsó számokat már hangosan.  A bal tenyeremet teszem rögtön a fiola alá, úgy emelem függőlegesbe, nehogy egy fél cseppel is több menjen a főzetbe. - Azt hiszem, sikerült! - jelentem ki elégedetten Móric felé fordulva, s közben bezárom a fiolát. -És most dől el minden. - Szemeimet feszülten az üstre szegezem miközben megállok a rellonos mellett, s várom, milyen színűre változik az elixír. Talán sikerült jól megcsinálni, és nem szúrtunk el semmit!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. június 22. 15:29 | Link


#pletykarovat
#áprilisi
#edictum
#Loki



Tudta a barna előre, hogy a másiknak nem fog tetszeni a felemlegetett csaj, de hát nem volt mit tagadni, hogy megesett a dolog. Arról nem is beszélve milyen sokáig tartott leszakítani Lokiról. Vannak lányok, akiket csak azzal lehet meggyőzni, hogy már nincs köztük semmi, hogy keresnek helyükre valaki mást. Még szerencse, hogy Lokinak ilyen esetre mindig ott van Marina. Csak igen. Kiscsibe valahogy más. Már az első találkozónkon meg tudta mondani a barna, hogy ez másmilyen. Loki általában szerette, ha a lányok rajonganak érte, és játszotta a nehezen kaphatót. Csibe viszont úgy tűnt, mint akit épp nem érdekelnek olyan dolgok, mint Loki szőke loknijai és izmos teste. Szóval ő más volt.
- Hát, akkor megvan a feladat. Rá kell jönnöd, hogy hogyan más. Vagy mitől vagy hogy mondjátok. Szóval hogy mi teszi különlegessé - próbálta megadni a kezdő lökést a fiúnak Mae. - Viszont tudod mi szokott még segíteni? Ha nem csak agyalsz, hanem hagyod, hogy a tested cselekedjen - jelentette ki, és ez volt az a pillanat, amit jónak látott, hogy előhozakodjak a saját problémájával. Vagyis nem is volt probléma, hanem inkább dilemma. Mert hogy egyrészt tudta Loki hogyan áll Borókához, mellette meg meg is ígérte a rellonosnak, hogy nem mondja el senkinek. Szóval dupla baj.
Amint kibökte volna a nevet, nyílt az ajtó. A megszakítás pedig pont elég volt hozzá, hogy elvesse a tervet. Alapjáraton se ezért jött ide. Azt már megbeszélték. És így legalább senkinek nem árt.
- Folytassam? Nincs mit folytatnom - füllentett a barna. - Csak azt akartam, hogy tudj róla, hogy lehet, hogy esetleg lesz... valami - fejtegette tovább. Marina sose volt egy szentlélek, és hát kavargatott srácokkal itt meg ott, de amióta Magyarországon volt még nem volt párkapcsolata. Valahogy a legutóbbi után nem akart ilyesmit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Borbély A. Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 253
Írta: 2021. június 24. 00:23 | Link

Reina
Cinderella (1997)



Őszintén azt hittem, hogy nehezebb lesz rávennem a lányt, hogy lefesthessem, de konkrétan csak két kérdésembe került. Arra még nem jöttem rá, hogy vajon túlméretes egója segített hozzá engem ehhez a lehetőséghez, vagy csupán meggyőzőbbnek tűntem, mint azzal a Hunor gyerekkel először. De a lényeg megvolt: alkothattam.
A megbeszélt időpont előtt egy kicsivel érkeztem meg a művészetek terembe, hogy beállítsam a teret az ízlésemnek megfelelően. Közben csináltam egy zöld teát magamnak, csodák csodájára ebbe most egyáltalán nem tettem a saját kis csodaszeremből. Valamiért nyugodtabb voltam, mint ahogy általában szoktam. Talán a festés lehetőségen gondolata.
- Szia! Kérlek oda ülj majd le, és vegyél fel egy kényelmes pozíciót, mert több mint egy óráig nem nagyon mozoghatsz majd - köszöntöttem azonnal utasításokkal a barnát. Nem voltam soha a mellébeszélés nagymestere, amúgy is volt elég időnk közben beszélgetni. Ahogy menni is fog. Nem szerettem szimplán csak vászonra vetni az arcokat, szerettem, ha van bennük valami különleges, ami csak az adott személyre vonatkozik.
Elfoglaltam a helyem a festőbakon, és ecsetemet belemártottam egy sötétbarna festékbe. Egyenlőre az alap vonásokat húztam csupán meg, orrának ívét, arcának vonalát, hajának kiterjedését. - Nagyon karakteres arccsontod van, tudod? A bátyádé is hasonló, szóval ez gondolom ilyen családi vonás - jegyeztem meg. Pontosan tudtam, hogy a mágusjog tanár kicsoda. Csak a vak nem vette volna észre a hasonlóságot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. június 27. 20:08 | Link

F U R C S A J
nem könnyítjük meg egymásnak | Bájitaltan

Nem kell hozzászokni ahhoz, hogy pozitív szavak hagyják el ajkaimat valaki irányába, mert nagyon, de nagyon ritka alkalom az ilyen. De hát most mit legyek fasz, amikor ahhoz képest, hogy Betti valóban mennyire elutasító a Bájitaltannal, nem csinálja rosszul. Vagy csak az én királyságom tapad rá, és azért csinálja pöpin. Bármelyik is legyen, a lényeg, hogy nem robbant az arcunkba a cucc, amivel fenyegettem nemrég, úgyhogy egészen jók vagyunk szerintem.
Szemtelenül vigyorodom el, amikor meglátom Betti arcát, mert egyértelműen ül ki rá, hogy leesik neki, a hiperszupermega kedvenc tárgyaimat mégis ki tartja. Jó, figyu, rohadtul nem tehetek róla, hogy Nora néni olyan, amilyen. Viccelsz? Legboldogabb vagyok ever, amikor behív magához valami miatt, mint prefektust. Lehet, hogy nem figyelek egyetlen szavára sem, amit mondd, de erről sem tehetek. Csak bólogatok neki, mint egy rendes gyerek, mert mindent megteszek neki, majd később szívok, amikor vissza kellene gondolni arra, hogy mit is vár tőlem. No, nem baj, mindig elmondja másodjára is, úgyhogy semmi ok a parára, tesó. Ahogy Bettiért is feleslegesen izgulok, miután megmutatom neki a fiola trükkjét, mert teljesen faszán csinálja. Ühümözve bólogatok neki, majd lépek közelebb hozzá, hogy én is szuggerálhassam az üstöt, mert ha a szín nem olyan lesz, amilyennek kellene lennie, akkor megszívtuk. Felcsapva kezemet integetek a tanárnak, de mikor nem figyel szólalok meg fennhangon.
- Rudi báááááááácsiiiiii - emelem meg hangomat, majd integetek vidáman Kendének, aki szintén felém néz, még rengeteg másik évfolyamtársammal együtt, de nem baj, mert végeztünk, legyen szíves megnézni, értékelje, és haladjunk, mert már kezdek zsibbadni. Mármint nem szó szerint, hanem unatkozni fogok, és akkor hisztis leszek, és ha hisztis leszek, az senkinek nem jó, mert a királyságom lelankad, érted. Nem kockáztathatom meg ezt, szóval minél előbb szabadulok, annál jobb lesz mindenkinek. Főleg Bettinek. Francnak sincs kedve megint összetűzésbe kerülni Furcsajjal, amikor így is elég nehezen indultunk. Ja, és még mindig tartom, hogy tökre nem voltam bunkó. Mármint de, de miután ő volt az, úgyhogy megtartanám magam a jó fej poziban, ahelyett, hogy elásom magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Reina D. Laines
INAKTÍV


KILLER QUEEN
offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 67
Írta: 2021. június 28. 10:03 | Link

LEILA
I N S P I R A T I O N A L

Ritka, de előfordul, hogy olyan baglyot kap, ami valóban felkelti a brit szeszélyes díva érdeklődését. Leila egy ilyen levelet küldött neki. Szokott felkéréseket kapni, kisebb nagyobb modell munkákhoz, ahol a szépségével szeretnének nagyobb megjelenés számokat, több gázsit szerezni a tervezők. Gyakornoki feladatot ugyan nem adnának neki, maximum töklevet töltögethetne egész nap, miközben nincsen semmiféle kihívás elé állítva. Mondanom sem kell, hogy ez egy hatalmas nem Reina részéről minden alkalommal. Mert amíg valahol ugyan el kell kezdeni megmászni a siker és a karrier létráját, ez a lány itt, nem a legaljáról fog elindulni. Annál tehetségesebb. Visszatérve Leila baglyára: a felsőbb éves rámenős volt, lényegretörő és Reinában megmozgatott valamit, hogy egy nő iskolatársát támogassa saját, természetes és egzotikus szépségével. A lehetőséget megadja, a másikon múlik a kezei közül mennyire csodálatos, avagy pocsék munkát mer kiadni. Utóbbi esetén persze meglesz semmisítve.
Ahhoz, hogy a kép tökéletesen sikerüljön a haját hagyta természetesen megszáradni, és alig némi sminekt vitt csak fel az arcára. Így is lélegzetelállító hatást kelt, ahogy végig vonul a folyosón és elegánsan belibben a terembe. Mogyoróbarna tekintete hamar állapodik meg a levitáson.
- Leila. Köszönöm a türelmedet - alig néhány percet késett, de nem fog érte bocsánatot kérni. Dolga volt előtte, ez ilyen. Azért megereszt egy széles és áthatolhatatlan mosolyt a lány irányába, miközben láttatlan méri fel a terepet és foglal helyett oda, ahova kéri. Általában ő az, aki körbelengi a mozdulatlan modelleket és nem fordítva, ennek ellenére hamar megtalálja a legkényelmesebb és előnyösebb pozíciót, majd a lány szavaira nevet halkan, amíg legbelül a családi vonás hallatán rándul meg a gyomra.
- Ha olyan lesz az eredmény, és szeretnéd, megkérdezhetem, hogy vevő-e ő is mozdulatlanul ülni pár óráig - kuncog, majd rendezi vissza vonásait. Reece minden porcikája karakteres és hibátlan, valóban testvéri vonás lehet, a másik pedig csak jól járna vele. Érdekes, hogy mennyire hasonlóak, mégis mennyire különböznek a bátyjával. Azért a húga kedvéért biztos elkészíttetné a festményt is, azért a választás illúzióját meghagyná a lány a testvérének.
- Mesélhetnél nekem többet erről a projektről - abból amennyit tud, valóban érdekli és ezt engedi, hogy hangjából is érezhesse a másik, aki úgyszintén elhelyezkedik vele szemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. június 30. 19:04 | Link

R I N
he? | és akkor megint, a biztonság kedvéért: he?

Durva volt az a csaj. Mármint nem csak azért, mert én utólag tudtam meg, hogy együtt vagyunk, hanem mert komolyan lehetetlenségnek tűnt lekoptatni. Már odáig jutottunk, hogy kellett a B terv, ami mindig bejön. Rin volt a barinőm, elválaszthatatlanok voltunk, dúlt a láv meg miegymás, és komolyan ebből értett a csaj, vágod? Az nem volt elég, hogy figyu, vége, arra van az ajtó, hanem rndsn ezt kellett csinálni. Nagyon creepy volt egyébként, de sikeresen abszolváltuk a problémát, a lány meg azóta is tökéletes ívben kerül el. Mindenkinek így a legjobb. Bezony. Legalábbis neki biztosan, merthogy folyamatosan szívnánk a vérét, az hótziher.
Hogy mi teszi különlegessé? Hogy ő Amélia, bakkerka. Az teszi azzá. Ég és föld vagyunk, elég ránk nézni, há’ ki a bánat tudná megmondani, hogy éppen én tetszem Kiscsibének? Jó, egyébként teljesen érthető, mert főnyeremény vagyok, ez köztudott a kastélyban tanulók számára, de érted: pont egy Kiscsibe? Aki ráadásul a váratlan pillanatok legváratlanabbikában közli be, hogy egyébként nem is vagyok rossz parti? Könnyű mondani az okosságokat, mintsem megcselekedni. Kékjeim azonban igenis kikerekednek a folytatáson. Hogy a testem? Hangosan röhögök fel. - Vettem, szóval dobjam fel egyik óra után az egyik tanterem asztalára, amikor ők jönnek utánunk? - a testem? Amúgy sem szoktam túlgondolni a dolgokat, ezzel sem lesz másképp, csak most van egy kettő perces kimaradása az agyamnak, amiért megengedi magának, hogy jobban pörögjön, mint kellene neki. Majd elmúlik. Hamarosan. Előbb is, mint gondolnám, mert szemöldököm szalad ráncba, a tanár sincs már sehol a gondolataim között, mikor Rin neki áll, majd marad is ennyiben.
- Rin, komolyan keci szarul hazudsz, baszki - nevetek fel halkan. Szőke tincseim közé túrva borzolom össze azokat, majd teszem vissza hasamra kezemet, ahogy barátnőmre pislogok felfelé. - Legyen. Örülök neked, min elskede - nyúlok fel és cirógatok rá arcára halvány és őszinte mosollyal. - Elmondod majd egyszer, hogy ki az? - mosolygok tovább ugyanúgy. El akarta mondani, tudom én, de félbeszakítottak minket, oda a bátorsága és bumm! Nem tudtam meg, de nincs ezzel baj. Ha Rin készen áll rá, akkor majd elmondja, én pedig ugyanúgy fogom végig hallgatni, mintha először tenném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. július 4. 01:19 | Link

Júlia
animágia óra, a kezdetek;
______________________________________


- Néha akaratlanul elfelejtitek, hogy a tanárok is voltak tinik – vigyorodom el, mintha ezzel most kicsit piszkálni szeretném. - Ne aggódj, néha még én is -legyintek. De tény, ugyan így voltam én is. Nem néztem őket úgy, hogy lehetett fiatal, bulizhatott, mert csak annyit láttam és ismertem, amiket az órán műveltek. Ennyi elég is volt, nem is kellett több. Igyekszem tartani a dolgokat egy olyan egyensúlyban, ami mind a kettő fél számára mókás, de főleg nekem.
Hagyom gondolkodni, hiszen ezt én sem tudhatom, se nem ismerem annyira, se nem vagyok jós. Néha a legártatlanabbak is olyasmit öltenek, ami őket és a világot is meglepi, nemhogy engem. De nem szaladok előre, nem látok rémeket, sem álomképeket. Amikor én voltam ennél a kérdésnél, minden rémes vetítettem magamra, mert úgy és azt láttam. Lényegében bejött, mert elsőre ijesztő, aztán látják csak meg, hogy semennyire sem veszélyes. Vagyis tud az lenni, ha én akarom, de igazi, valós támadásra sosem használtam még. Elmosolyodok a válaszon.
- Egy nyuszi. Nem is rossz. Vagy egy kismadár, aki repülni vágyik. Ez pusztán csak szórakozás, meglátjuk, mennyire jön be alapon – mosolygok egy sort, majd hagyom is a jóslatokat. Átnézi az írást, miközben pár morzsát ejtek el. Ez tényleg még csak a szórakozás, lehet előfordul, hogy olyasmi fog történni, amely miatt azt kívánja, bár sose engedtem volna ezt neki. Vagy nem tudom, ő, ők az elsők ebben a kalandban nekem és még én is most tanulok. Egyszerre velük, csak a bőrváltás nekem már rutinmeló, míg a tanítás… Hát nem.
- Jó választás – biccentek felé, majd pár pillanatra fordulok meg és nyúlok hátra. Nem keresek sokáig, egy kis üvegcsét fogok ujjaim közé és ezzel lépek elé. Felé tartom, hogy láthassa, mi is lapul benne. Nem bájital, nem por és nem pirula. Egy levél pihen benne, amelyhez kézzel sosem értem, csipesszel tettem bele, majd zártam le, hogy ez csak az övé.
- A rosszabb. Ártatlannak látszik, de utálni fogod – mosolygok rá. Milyen jó vagyok már. Csupa ösztönző szó, mégis valós. Minek kendőzzem? - Ez itt egy mandragóra levele. Az lesz az első nagy feladatot, hogy ezt a nyelved alatt a szádban őrzöd kereken egy hónapig. Nem veheted ki, nem köpheted ki. Ha lenyeled, adok másikat, de kezdődik előröl. Ez a lépcső első és nagy foka, amely segít a célban. Ha ez nincs meg, nem tudok segíteni – adom át a fiolát. - Nos, most még futhatsz – mondom játékosan, miután belelöktem a mély vízbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. július 5. 16:40 | Link

Edu bácsi

Izgalmas. Végre itt vagyok, jól is vagyok mi kell még? Egy igazi hullámvasúton vagyok, csak annyi a bökkenő hogy a hullámvasutak rezgősek. Az a jó bennük, hogy az ember annyira fél rajtuk, hogy az adrenalin szintjük felmegy az égbe, és felhőtlenül lehet szórakozni. Persze, nem mindenki. Valaki egy erőteljes gyomortartalom locsolással adja tudtára a mellette ülőnek hogy kiszállna. Úgy érzem, teljes mértékben készen állok. Készebben mint a kis felfedezők, készebben mint a halálba menetelő katonánál. Nem tudom elmondani, mióta szeretnék animágussá válni. Talán, amióta tudok a világunkról vagy is kerekperec elsős korom óta. Azóta eltelt három hosszú év. Hosszú? Nem annyira, mert elrepült és most itt vagyunk Edu bácsival, és a jövőmet tárgyaljuk. Mi lesz? Hogy lesz? Sajnálatos módon nem tudom, de minden tőlem telhetőt megteszek hogy elérjem a célom. A csillagjegyem szerint igen ambíciós vagyok, így úgy hiszem sikerrel fogok járni. Most pedig átadom magamat a sorsomnak, és annak a végtelen hullámvasútnak. Vezessenek a jövőben, most már rajtuk múlik hogy mi lesz. Persze, azért annyira nem engedem el magamat, nekem is kennem kell hozzá. Nem is keveset. Nem probléma, mi hárman megoldjuk. Hárman? Négyen, hiszen a professzor lesz a legfőbb segítőm, a mentorom. Még mindig nézegetem a papír halmot, hegyet. Ma meglesz a programom este, mindent áttanulmányozok.
-    Nagyon szépen köszönöm. Azt lehet már tudni milyen lesz az animágusi formám, vagy is alakom? Mitől függ? – kérdezem, majd meg sem várom a választ és folytatom.
-    Mivel kezdjük a tanulást Edu bácsi, mi az első lépés a célom felé? – kíváncsiskodom tovább, majd lesütöm a szemem és tovább fürkészem az olvasnivalót.
Még a jövőm bizonytalan. Keresem a holdfényt. Azt a világító gömböcskét, ami az utamat bevilágítja. Mi lehet gömböcske? Akaraterő. Önbizalom. Magabiztosság. Három segítőm, amelyek akár lehetnek csillagok is. Gondolkozom további kérdéseken is, ezernyi új gondolat van a fejemben. Mindet hogyan zúdítsam rá, ha egyszerre kezdeném kibeszélni őket, lehet a professzor a kényelmes ülőalkalmatosságról is lehuppanna. Próbálom összeszedni a legfontosabb kérdéseket. Mennyi időbe telik majd? Mennyi munkát kell befektetni Edu bácsinak egy tanoncba? Hányan buktak már meg? Ez az utolsó egy kicsit letörő volt, de jó ha tudom. Nem tudom miért, de megnyugodna a lelkem hogy eddig csak páran buktak el. De csak picit nyugszik meg, én érzem hogy a tanoncságom végén mi fog bekövetkezni. Érzem. Tudom.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Egyetemi tanár, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 628
Írta: 2021. július 7. 23:18 | Link

Párban Főzős


Nem vagyok híve a csendnek. Illetve, ez nem a pontos megfogalmazás. Jóideje, egy bizonyos ideje igazán kultiválom a csendet. Előtte megőrültem tőle. Mert a csend azt jelentette, hogy baj van, hogy valami nem jó. Veszekedés és kibékülés, újra csacsogás, béke. Hangos, csivitelős béke. Azóta viszont minden tevékenységet csendben űzök, és olykor megremegek egész testemben, ha egy-egy szó vagy mondatfoszlány élénken felébred bennem. Emlékszem mindenre. Éppen ez a baj. Megőrülök a gondolattól. De a csend, egyáltalán nem olyan dolog, ami meg van követelve. Tudom, hogy korábban inkább az volt a mérvadó, én is itt nőttem fel, ott fogott meg a varázs.
A változás annyi, hogy a helyet két részre osztottam, a csendben dolgozók és a beszélgetősök részére, így, amikor az egyik Móric gyerek - elképzelésem sincs, hogy melyik - azt javasolja, hogy a párja menjen oda, csak bólintok, tőlem rendben. Kendével nem lehet együtt, mert katasztrófákat nem vagyok hajlandó koordinálni, és bíróságra se szívesen járnék miattuk. Marad az, hogy láthatják egymást, de a közös őrületet a tanórám után, lehetőleg a folyosót is elhagyva kezdhetik meg. Így esett a választás Bettire, akiről viszont tudom, hogy csendesebb egyed, viszont azt mondják, hogy nem árt, ha az embert nyomásnak teszik ki.
- Okosan, és ne bántóan.
Fordulok oda figyelmeztetően, mivel pont elkapom a furcsázást, de ezen túl hagyom, hogy majd ők lerendezzék. Kamaszok, én is voltam kamasz, tudom, hogy milyen az, eszemben sincs úgy csinálni, mint, aki elfelejtette ezt. A főzetkészítés alatt sétálgatok, olykor segítek egy-egy párosnak. Elmagyarázom a pontosabb mérés trükkjeit, vagy éppen finoman jelzem, hogy nem egészben, hanem őrölve kell beletenni az adott hozzávalót. Mindenféle dráma nélkül alakulunk, igazán nagy káosz nincs a fejekben, meg az üstökben sem, szóval nem lesz katasztrófa. Habár, az egyik egészen biztos, hogy altató és nem béke elixírje lesz. Éppen arra indulok, hogy nehogy belenyaljanak, amikor meghallom azt a hangot, amitől kiráz a hideg, és hozzá a szót: bácsi. BÁCSI. Nem bácsi, maximum tanár úr. De nem mutatom, hogy belső tikkelésem van miatta, nyugodtan sétálok oda hozzájuk, és finoman beleszagolok az üstbe.
- Milyen arányban dolgoztak a fűzeten?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. július 8. 21:50 | Link

Szávay Edmund
Animágia óra

_______________________________________________


- Mert néha nem úgy viselkednek mint akik voltak tinik - rázom meg a fejem, de közben haloványan elmosolyodom. Nem akarom, hogy azt érezze letolom, vagy hogy rá célozgatok ezzel. Mert amúgy nem rá. Sőt nem is néz ki olyan öregnek, kifejezetten jól néz ki, pláne ezzel a vigyorral. El tudnám képzelni magam alatt, magam felett, magam mögött. Sose csináltam még tanárral, tuti tök izgalmas lenne. De bármennyire is kecsegtető gondolatok ezek, muszáj figyelmeztetnem magam. Szávay bá' jelenleg az egyik legfontosabb eszközöm. Erősebbé kell válnom. Újabb és újabb varázslatok elsajátítani, hogy ne tudjanak elkapni. Ebben pedig az előttem ülő férfi tudta nélkül igen sokat segít.
A találgatás is szóba jön, amire azt találom mondani végül, hogy szerintem nyuszi leszek. Igaz, én lepődnék meg legjobban, ha tényleg nyuszi lennék.
- Hű az se lenne rossz, saját szárnyakkal felszállni nagyon izgalmas lehet -lelkesedem. Ragadozó madár tényleg lehetséges alakjelölt, a repüléssel pedig rengeteg szituációból tudnám kihúzni magam.
A rosszabbat választom. Legalább utána csak jobb lehet alapon. Az előhúzott üvegcsére felvonom a szemöldököm. Egy darab levél, erről a részről hallottam már szóbeszédeket. Amikor odaadja, míg hallgatom őt alaposabban szemügyre veszem. Kicsit utánajártam a dolgoknak, csak, hogy ne vegyek semmi olyasmit a számba, ami mondjuk lefülelhet, megfigyelhet, megtalálhat a kétes ügyletek végett, így totális nyugalommal nyitom ki az üvegcse száját és teszem a szám a levelet. Egy ilyen pitiáner feladat nem fog megállítani abban, hogy hatalomra tegyek szert de nem ám.
- Soha - vigyorodom el kihívóan, miután a nyelvem alá igazítom a levelet.
- És mondja, ha valaki más hozzáér akkor is vége a feladatnak? - billentem kíváncsian oldalra a fejemet. Kicsit meginog nyelvem alatt a levél, amit hamar megzabolázok de így is selypítősre sikeredik az eleje. Ezt majd még gyakorolom kell később.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. július 13. 11:50 | Link


#pletykarovat
#áprilisi
#edictum
#Loki



Nem sokszor esik meg, szóval jobb lett volna feljegyezni valahova ezt a pillanatot, de Marina igenis komoly volt. Mert látta, hogy Lokinak ez fontos téma. Erre ő röhögni kezdett. A barna felháborodhatott volna, de helyette csak ő is nevetni kezdett. Nem tudta melyik lepődne meg jobban ezen a szcenerión, Amélia vagy Loki. De hogy egyik se tudná mit kell kezdeni a másikkal, abban biztos volt. Nekik is szükségük lett volna egy Rolandra, hogy infókat gyűjtsenek.
- Hát... ágyban romantikusabb, de ahogy a tested érzi - nevetgélt a barna egy vállvonás után, mintha tényleg komolyan gondolná. Aztán ő következett a vallomások során. De csak félig sikerült kinyögnie. Persze, hogy nem tudta. Akkor becsapta volna az egyiket, így viszont félt, hogy a másikat fogja.
Keze a fiúéra siklott, és egy hosszú másodpercre lehunyta a szemeit is. Fogalma sem volt hogyan lenne képes mindezt túlélni egyedül. A barátai voltak a mindenei. A családja, a dánok helyett.
Rámosolygott Lokira. - Biztosan - bólintott is, hogy megerősítse a szavait. - De most menjünk, mielőtt valamire itt fognak minket - mozdult, és mikor Loki feje kikerült az öléből, felállt. - Keressük meg Kendét aztán csináljunk valamit - indult el. Úgy tűnt mind a kettőjükre ráfért valami őrültség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. július 13. 15:54 | Link


#fixingthings
#beszélszmégvelem?
#elszúrtam
#Lili



Késett a tanár. Már be kellett volna jönnie a terembe, leszidni az osztályt amiért ilyen hangosan várta, és belekezdenie valami unalmas hülyeségbe. Ő pedig békésen firkálhatná megint Kende arcát, mint minden előtt. De nem jött. Az ő szemei pedig vissza-visszatévedtek Lilire. Elcseszte. Mindent. Mégis hálás volt érte, amiért kiderült. Fájt neki, mindennél jobban a csapás, amelyet Boróka mért rá, de... vajon Lilinek pont ennyire fáj az ő hülye viselkedése is? Annyira ráfókuszált arra, hogy rendbe hozza a kapcsolatát a két haverjával, hogy el is feledkezett a szőkéről. Vagyis... ez hazugság. Folyton ott volt az agyában, csak nem tudta mit mondhatna. Főleg nem ennyi idő után.
- For satan... - morogta a barna, és egy gyors mozdulattal kicsusszant a padból. Megkocogtatta Lili padtársának a vállát. - Átülnél, kérlek? - kérdezte, de hangja inkább volt parancsoló, mint kedves. Üzente, hogy jobb, ha most nem húzol vele ujjat. Ritkán vette elő ezt a stílusát, túlságosan emlékeztette az apjára.
Egy sóhaj közepette beült a szőke lány mellé. Lehajtotta a fejét. Nem is mert ránézni Lilire.
- Nagyon sajnálom. Nem kellett volna így eltűnnöm. - Hangja szinte egyenlő volt a suttogással. Szégyellte magát. Azért is, hogy fogalma sincs, hogy most mi legyen a továbbiakban. Csak... bocsánatot akart kérni. Megmondani Lilinek, hogy nem az ő hibája ez az egész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. július 13. 17:19 | Link

Marina

Épp azon kezdett el morfondírozni Lilkó, hogy mennyire jól jönne most a profnak, ha lenne még használható időnyerő, mert úgy hiába úszott el valamivel, vagy tartották fel, esetleg gondolt arra, hogy most semmi kedve ehhez a viselkedni képtelen bagázshoz, még megmásíthatta volna késését, és úgy nem ülnének itt egyre felszabadultabban élvezve az üres órát.
Olyannyira kezdte mindenki beleélni magát, hogy itt bizony nem lesz okítás, hogy még a padtársa is felállt. De aztán oldalra pillantva látta rajta Lili, hogy annyira nem az ő döntése volt ez. Pedig már épp kezdett is volna furcsálkodni, hiszen Flóra eléggé stréber volt, azért is ült mellette, hogy legalább minimális tudás ragadjon rá, amíg itt van. De aztán ez az egész gondolatfolyamat megakadt, mikor a lány meglátta, hogy ki miatt van a mozgolódás.
Deja vu érzés fogta el, ahogy az elmúlt hetek tapasztalatin elmélkedett. Kereste volna ő Marina társaságát, de a rellonosnak úgy tűnt, sosem alkalmas, mindig sietett. De egy idő után Liliben akaratlanul is feltódultak bizonyos érzések. Csenge is hasonlóképp eltűnt az életéből egyik pillanatról a másikra, és bár beletelt majd egy hónapba, mire leesett a szőkének, de nagyon úgy tűnt, hogy most Mae is kerüli őt. Ahogy szöszke szobatársa is tette. És a levitás most sem értette, mi rosszat csinált.
Időnként felé fordult órákon, de ha el is kapta a tekintetét a másiknak, Marináé hamar tovavándorolt. Lili pedig úgy érezte ilyenkor, hogy ő volna a legboldogabb a világmindenségen is túl, ha csak szemeznének egy kicsit. De még ennyit se kapott, és ahogy múlt az idő, egyre jobban elszomorodott emiatt. Persze nem látszott rajta. Sose látszott. Ugyanolyan cserfes, jó kedélyű volt, mint mindig.
Most azonban nem tudott mosolyogva lelkendezni a mellé ülő lánynak, és erről nagyban tehetett a tény, hogy még most sem nézett rá. De legalább hozzászólt!
- Akkor miért csináltad? - kérdezte, úgy, mintha nem is ez lenne az első mondat, amit hetek óta váltanak. - Ha bújócskázni szeretnél, én tökre benne vagyok, de csak akkor, ha néha megtalálhatlak.
Mókázott, ahogy mindig, ha túl komoly volt a téma. De a szája csak egy picit rándult meg a mosoly felé, és elfordulva Marina arcától a padon összekulcsolt kezeit kezdte inkább fixírozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Borbély A. Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 253
Írta: 2021. július 14. 13:26 | Link

Reina
Cinderella (1997)



Ennek a nőnek kisugárzása volt. Uralta a teret, mert kibaszottul tudta, hogy jól néz ki. Apró mosollyal köszöntöttem, és jó pár instrukcióval. Közben kortyoltam egyet a zöld teámból, és magam is elfoglaltam a helyet a vászon mögött. Nagy szemeimet összeszűkítve rajzoltam meg az alapot. Épp csak pár vonalat, ha valaki ránézett volna valószínűleg azt se látta volna, hogy ez egy embert akar ábrázolni. Tudatlan hülyék, akik semmit nem konyítanak a művészethez, aztán elmennek a kiállításra és úgy csinálnak mintha értenék az alkotót csak mert elolvastak róla egy könyvet.
- Biztosan olyan lesz az eredmény, a helyedben nem aggódnék - mosolyogtam megcsillogtatva az önbizalmam. Nem sok dolog volt, amiben tudtam, hogy jó vagyok. A festészet és a szex. Talán csak ennyi. De azokban nagyon.
- Szeretnék egy kiállítást csinálni emberekről. A történetükről, megmutatni őket valójában. Hogy milyen sokszínű a társadalmunk. Le akarom dönteni a heteró fehér férfiak tévképzetét arról, hogy csak ők léteznek - magyaráztam, de őszintén csak félig figyeltem a szavaimra. Előttem Konstantin bárgyú mosolya rémlett fel. Azt hiszik mindent megtehetnek. Velem talán igen, de vannak rajtam kívül mások. A húgaim. Nők, akiket nem becsülnek. Melegek és transzneműek, akiket nem fogadnak el.
- Ha jól tudom te is hasonló témákban utazol, szóval nem kell túlmagyaráznom. Inkább azt mond meg, hogy miért jöttél pont Magyarországra? Ez a porfészek nem sok mindent tud neked adni - húztam el a számat. Minél keletebbre mész annál rosszabb a helyzet. Legalábbis ezt mondják. Sose voltam a szerencsések között, akik átléphették az országhatárt. Itt ragadtam ezen a kurva szemétdombon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2021. július 26. 21:47 | Link


#fixingthings
#beszélszmégvelem?
#elszúrtam
#Lili



Kezeit nézte, vagy inkább csak maga elé. Fel se fogta, hogy körme mellett a bőrt lassan felkapargatta már a helyéről. Talán büntette magát, talán csak ideges volt. De kék szemei olyannyira elvesztek az éterben, mintha csak visszacsöppent volna abba a három nyomorúságos napba, amikor kiderült minden. Hát mégis hogy válaszolhatott volna a feltett kérdésre? Mondja el Lilinek, hogy összetört a szíve? Hogy eljátszották a bizalmát? Hogy milyen rossz barát volt ő ezért? Hirtelen azt se tudta hol kezdje, legszívesebben csak hajtogatta volna a bocsánatkéréseit rendes indok nélkül, hátha az elfeledteti a szőkével az utóbbi heteket.
Aprót nevetett, de mikor pillantása feltévedt Lili arcára, szemeiben csillogott a könny. - Nagyon elszúrtam, Lili. És... - nyelt egy hatalmasat. Olyan nehéznek érezte a lelkét. Szeretett szárnyalni, boldog lenni, de most mégis annyira fájt neki minden, mintha csak a pokolban lenne. - ... nem tudom hogy rendbe tudom-e hozni - vallotta be. - Tudom, hogy szörnyen viselkedtem veled az elmúlt hetekben, és egyáltalán nem érdemelted meg - folytatta a mondandóját, és közben sűrűn pislogni kezdett. Nem szeretett mások előtt sírni. Gyenge lenni. Attól mégse félt, hogy ezt Lili lássa. Az osztálytársaitól azonban sokkal inkább.
- Nem tudom megígérni neked, hogy olyan lesz mint rég - vallotta be a barna, utalva az éjszakákra, mikor felhőtlenül boldogok voltak. Együtt. Mert már nem tudta, hogy tud-e olyan lenni. Hogy mer-e újra bolondul szeretni. - De szeretnék mindenért elnézést kérni. Jeg er så ked af det - mondta ki saját nyelvén is. Így mindig sokkal súlyosabbnak érezte. Mélyebbnek, mint ahogy valójában érezte is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. július 28. 16:16 | Link

Marina

Lili nem bocsánatkérést várt, elvégre nem tudta, miért indultak el teljesen más úton a lány szülinapja óta. Lehetett az ő hibája is az egész, könnyen lehet, hogy Marina már bánta, hogy közel kerültek egymáshoz. Ezért pedig nem kellene bocsánatot kérjen, hiszen Lili sem haragudhatott miatta.
Most mégis rettentően bűnbánónak tűnt a barna, és amit igazán szeretett volna tőle Lilkó, azt továbbra is magában tartotta.
- Hé, semmi baj - tette kezét a másikéra Lili. Azonnal vigasztalni akarta, fájt ilyen szomorúnak látnia, hát még a könnyeket a szeme sarkában. - Bármiért is volt, én egyáltalán nem harizom, jó?
Megszorította kicsit Mae ujjait, és a tekintetét kereste. Az előbb még elfordult ugyan, de az ő megbántottsága semmi volt ahhoz képest, amivel a másik lány küzdött - ezt még Lili is látta rajta, és nem akart neki még több fájdalmat okozni.
- Én már azzal is bőven megelégszem, ha csak azt ígéred meg, hogy nem kerülsz többet - mondta, és bár valójában sokkal többre vágyott ennél, komolyan gondolta, már attól is sokkal élénkebben verdesett a szíve, hogy Marina végre odajött hozzá. Tudta jól magáról, hogy nem a legérettebb, és hogy lelki vagy másféle támaszként sem ő nyerné az olimpiát, ha volna ebből is versenyszám, de ha valakit kedvelt, ha tényleg, nagyon kedvelt, ahhoz ragaszkodott. És hacsak nem küldi el őt a búsba a rellonos (legalább háromszor persze, mert az első kettőt úgyse venné komolyan), akkor nem tágít. Akkor se, ha nem mondja el neki, mi baj, és akkor se, ha igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély