36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 40 41 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Sébastien Lafayette Béliveau
INAKTÍV


#Barázdabillegető
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 140
Írta: 2021. március 5. 16:11 | Link

Margarétának címezve
Rúnatan alatt és után × Figyelek rád


Eddigi életében oly sok területen küzdött bizonytalansággal. Látszólagos magabiztosság mögé rejtette kétségeit, kegyetlenség mögé azt, amitől félt és nem értett. Hiába nőtt fel, hiába tapasztalt és élt át annyi mindent az évek során és próbál vezekelni a múltbéli hibái miatt, ezek az érzések akkor is örök társául szolgálnak. Önmagát sem volt képes elfogadni több, mint egy évtizedig, mert félt mások véleményétől és képtelen volt elfogadni azt, hogy amire igazán vágyik, az nem bűn. Megannyi kétség és tévelygés közepette egyetlen egy dolog volt, amiben sosem rendült meg a hite; a rúnák. Minden egyes alkotása mai napig csodálattal vegyes alázatra készteti és most, a mágia szárnyán repdeső papírmadarat látva, ami csöpp testével is képes betölteni a tágas helyiséget, még sziklaszilárdabban hisz a számára elrendelt sorsban. De mégis miért egy madár kelt életre gondolatai nyomán? Annyi mindent szimbolizálhatnak. Szabadságot. Békét. Bölcsességet…
Kékjeit az origamiról Margaréta arcára vezeti. Arcán lágy mosoly ül, ahogy a boldog arcot nézi és egyszerre lel értelmet benne minden szimbolika. Elég egy pillantás és pontosan tudja, érzi, hogy nem véletlen az, hogy most egymással szemközt ülnek. Odin végtelen bölcsessége vezette őket ugyanazon útra, mert valószínűleg Sebinek ugyanakkora szüksége lesz Margarétára, mint neki őrá. Már csak ki kell várnia a pillanatot, hogy a miértekre a válasz is megjelenjen, ugyanúgy, ahogy Odin előtt a rúnák Urd kútjának mélyéről.
- A japánok úgy tartják, hogy ha meghajtogatsz ezer darut, akkor valóra válik a legnagyobb álmod. Nem tudni, hogy a varázslóktól vagy a mugliktól ered-e ez, de az bizonyos, hogy varázstudástól függetlenül rengetegen hisznek ebben. Sokan mágikus lénynek tartják a darut, de, hogy melyik volt előbb, senki sem tudja - hangja lágyan követi a madár útját a levegőben, ami mintha fáradhatatlanul, dicsőn róná a köröket. - Hit és munka. Az álmokat csakis így lehet valóra váltani. A daru hajtogatás is hit és fáradságos munka gyönyörű gyümölcse - fejezi be a gondolatmenetet végül. Kékjeit a madárról ismét Margarétára vezeti, keresi a pillantását és azokban a felismerést. Keresi azt, amiről szinte minden órán próbálja meggyőzni diákjait, hogy mindennek az alapja. A rúnamágiáé és a sikeres életé; az önmagába vetett hitet.
Mosolyogva figyeli a lány reakcióját, amit az ajánlata vált ki. Balját az előtte heverő füzetre fekteti, pontosan úgy, hogy a munka java, amit a lány alkotott, látható maradjon. Nyugodtan, rezzenéstelen arccal hallgatja őt, a bizonytalanságból fakadó mentegetőzést és végtelen türelemmel várja a pillanatot, hogy elérjen Margarétához az, amit próbál megértetni vele.
- Margaréta - ejti ki a nevét halkan, de elveszik a lány dallamos hangja nyomán. - Margaréta - ismétli meg, szélesedő mosollyal, hasztalan. Látja rajta, hogy mennyire szeretné, hogy szavai korántsem azt tükrözi, ami a szívében lapul. - Marie! - mondja végül ismét, kissé hangosabban, de végtelen lágysággal. Észre se veszi, hogy akaratlan becézi a lányt, csak kedves mosollyal keresi annak pillantását.
- Jövőhét kedden várlak az óráid után. Várom, hogy együtt dolgozhassunk - pecsételi meg végül szóbeli megállapodásukat és annyi bizonyos, hogy legalább olyan izgatottan és félve várja a közös munkát. Ez lesz az első alkalom, hogy tanítványt fogad maga mellé. Odin vezeti majd az útjukat tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bernáthy Zsófia
INAKTÍV


azért is
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 123
Írta: 2021. március 7. 00:06 | Link

Fanni
Órán | Talárban

Ha hallottam volna Fanni kérdését, valószínűleg visszafordulok. Ám a szavai elkerültek. Magabiztosan lépkedtem tehát a terem közepére, és készültem fel a "csatára". Partnerem ellentétben sokkal kevésbé volt magabiztos. Talán meg is ijesztettem kicsit határozottságommal. Azzal a magabiztossággal néztem az előttem álló lány szemébe, majd felkészülve ki is mondtam a varázsigét. A bűbájom célba is talált, így magabiztos mosollyal az arcomon engedem le kicsit a pálcámat. Mintha nem múlt volna el Fanniban az ijedtség, és erre valószínűleg rásegített az is, ahogy letámadtam a bűbájommal.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem szélesedett ki a mosoly az arcomon, ahogy elnéztem Fanni ügyetlenkedését. Abban biztos voltam, hogy nem az erőssége ez a tantárgy. Ennek ellenére is sikerült meglepnie. Kicsit sem számítottam az arcomba csapódó vízsugárra. Pláne nem arra, hogy ekkora erővel kapom majd. Az biztos, hogy ezt a búbájt jól begyakorolta a csaj! Kicsit meg is tántorodom a meglepettségtől, lépek egy-kettőt hátra. Levegő után kapok, hiszen a szám is telement vízzel, akárcsak a szemem is, amit szorosan becsuktam, védve azt a további víztől. Karjaimat kaptam az arcom elé, reflexből, de nem sokat ért.
Csak akkor tudtam levegőt venni - szó szerint - mikor Fanni leereszti a pálcáját, és a vízsugár eláll. Köhécselve egyenesedtem fel, hogy egy gyors arcdörzsölést követően nézzek ismét háztársam szemébe.
- Szép találat - bólintottam neki elismerően, ám két szavamon kívül nem hagytam neki több nyugtot, lőttem is felé a következő bűbájomat. - Rictusempra - örök kedvencem, a csiklandozó bűbáj repült felé.
Határozott tekintettel bámultam Fannira, ujjaimat az ébenfa markolatra fonva. A vízsugár az arcomba megmutatta, hogy őt sem kell ám félteni! Tud ő, ha akar. Lehet, hogy csak a magabiztosság hiányzik belőle, a tehetsége viszont megvan. Na lássuk, mi lesz még ebből a párbajból!


//Lehet, hogy a kedvenced, ám a vízsugár miatt nem sikerült. Talán, mert a szádba, szemedbe is ment a víz, talán, mert éppen remegsz. Célszerű lett volna egy szárítóbűbájt alkalmaznod, mielőtt támadsz. Ellenfeled megérzi a rászórt átkot, ám inkább tölti el kellemes borzongással, ami akár még a javadra is válhat, mint csiklandozással.//
Utoljára módosította:Mesélő, 2021. március 7. 19:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 7. 18:16 | Link

B E T T I
könnyítsük meg egymásnak | Bájitaltan

Az asztalhoz érve pacsizok le Brotusszal, majd kezdem el összeszedni a szükséges hozzávalókat, mert persze haveromnak nem kell ilyenekkel törődnie, mivel ő valami strébert kapott mellé. Talárja alapján az én partnerem levitás, de az eddigiekből kiindulva nem egy Kiscsibe, szóval eléggé meg leszünk szorulva, ha így folytatjuk. Kissé ringó csípővel érek vissza a levitáshoz, mert valamiért a fejemben elindult Enrike Iglésziásztól a Bájlándó, szóval kénytelen vagyok rá mozogni, ha már az óra közepén nem állhatok neki énekelni. Sajnálatos, de nem ér annyit, hogy Rudi bácsi kirakjon, így most jó gyerek vagyok. A cuccokat öntöm ki az asztalra dudorászva, majd észbe kapva mutatkozom be a lánynak, csakhogy tudja, kivel áll szemben. Fontosnak tartom ezeket a részleteket letisztázni.
- Szióka Betti! - mosolyodom el szélesen. - Naná! Addig kiméred a vizet? De még ne gyújts alá, több idő kell a kő összetöréshez - kérlelem a levitást, majd szó nélkül teszem a kövek felét a mozsárba és állok neki összetörni azokat. Amint nagyobb szemcséjű már rakom hozzá a többit és tördelem tovább, mint valami hülye. Nyelvem hegyét akaratlan kidugom a nagy erőfeszítések közepette, kékjeim vándorolnak Bettire. Beszélgetnünk kell? Ciki, ha csak állunk egymás mellett és semmit nem mondunk a másiknak, nem? Na, meg az sem utolsó szempont, hogy nem bírok csendben maradni. Fejemet forgatom a teremben, még Bronszkikovszki is kedélyesen beszélget a társával, mi meg állunk és ülünk egymás mellett, mint két muskátli. Oké, ez így nem maradhat.
- Tök fura vagy - állok meg végül a tördeléssel, csípőmet kitolva fürkészem Betti arcát. - Levitáshoz képest elég csendben vagy. Nincsenek tudálékos megszólalásaid, nem mondasz semmit… van levitás ismerősöm, de ő véletlen sem ilyen - ráncolom a szemöldököm, majd elmosolyodom. - Baj van? Szívesen lecsapom, ha valaki fas- akarom mondani bunkó volt veled - ki ez a hősies Nber? De bakkerka, most tehetek én róla? Tiszta furcsa a csaj. Furcsaj. Merlinre, ez király! Fejemet kapom fel azonnal, kékjeimmel jelentőségteljesen pillogok Kende irányába, aki mintha csak megérezné néz rám. - Tesó! Furcsaj! - vigyorgok rá, és tudom, Merlinre, tudom, hogy le fog neki esni. Három… kettő… és ott van! Haverom felnevet, amolyan hülye vagy dude fejrázást kapok, ami nekem tökéletesen megfelel, majd visszapillantok Bettire. - Te vagy a furcsaj, csak mondom, hogy képben legyél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Harmadikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 293
Összes hsz: 542
Írta: 2021. március 7. 18:27 | Link

Sébastien tanár úr
... lebuktam … aktuális ...


Mindig bajban voltam a sorsnak hívott dologgal. Nehéz dűlőre jutni vele, mert sokan mondanak sok mindent róla: elrendeltetett, a döntéseink által varálódik, azonban - bármennyire is különösnek hangozhat - nem érdekel melyik áll fenn. Oka van annak, hogy itt ülök Sébastien tanár úr előtt, akivel végre felszabadultan beszélgethetek arról, amiről eddig soha: a rúnákról. A háztársaim és évfolyamtársaim legtöbbjének más tárgy a kedvence, ha egyáltalán van nekik, míg én órákat képes vagyok elmerülni a rúnákban. Eddig bárkivel jött szóba a kedvenc tantárgy téma, valahogy mindig egyedül maradtam a rúnákkal, de nem bántam soha. Elfogadom, hogy vannak populárisabb tárgyak, én pedig ugyanolyan szívesen hallgatom a Bájitaltanról szóló ódákat, mint a Sárkánytanról, de most minden megváltozik.
Ahogy a papírdaru száll a fejünk fölött, ahogy hallgatom tanárom szavait, szívem valamiért megkönnyebbül. A daruról vezetem kékjeimet Sébastien tanár úrra, majd vissza a darura. Ezer daru és teljesül az álmom? Csodálatos lenne, de mi van akkor, ha nem tudod, mi az álmod? Soha nem kérdezték, soha nem gondolkodtam el, hogy vajon mi az én legnagyobb álmom, mert lényegében minden megvan az életemben, amire csak vágyhat egy egyszerű ember. Alsó ajkamba harapva szakítom el tekintetem a daruról, ahogy tanárom fejezi be, majd hajtom le fejemet. Egy álom, ami a hit és munka gyümölcse. - A hit és a munka - hangom halkan csendül fel kettőnk között, végül szégyenlősen pillantok fel tanáromra. - Tanár úr… mi van akkor, ha én másban hiszek? - vajon Anubisz mennyire támogatja azt az utat, ami éppen előttem áll, és lassan elindulok rajta? Kezem automatikusan mozdul, hogy ujjaim öleljék körbe a medált. Hiszek magamban, apám biztató szavai visszhangoznak fejemben, nem tehetem meg, hogy cserben hagyom apát, aki mindig a saját magunkba vetett hitre biztatott.
Ismét ott tartunk, hogy zavaromban fecsegek, ráadásul annak az embernek, aki elindíthat az úton, ami apa véleménye szerint is remek döntés lenne, főleg aziránt, hogy a magamba vetett hitem erősödjön. Meg sem hallom, hogy Sébastien tanár úr a nevemet mondja, amíg erőteljesebben nem hallom meg azt a nevet, amit még soha senkitől. Megszeppenve fogom be a számat végül, tanáromra pillogok elnyílt ajkakkal, ahogy kékjeimet kapja el tekintete. Hevesen kezdek el bólogatni.
- Igen. Ott leszek. Vagyis itt. Jövök, tanár úr - félve pillantok a teleírt füzetre, ami tanárom keze alatt pihen. Óvatosan érintem meg a lapok csücskét. - Én is várom, tanár úr. Nagyon várom - mosolygok fel őszinte boldogsággal rá, majd amikor a következő órára kezdenek beszállingózni a diákok, kapkodva állok neki összeszedni a cuccaimat. Hálás mosollyal, egy utolsó köszönöm hagyja el ajkaimat, mielőtt elhagynám a termet és sietnék a következő órára.
Hiszek magamban, apa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sébastien Lafayette Béliveau
INAKTÍV


#Barázdabillegető
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 140
Írta: 2021. március 8. 11:12 | Link

Marie-nak címezve
Rúnatan alatt és után × Figyelek rád


Olyan sokáig nem hitt semmiben. Kamaszként egyáltalán nem érdekelte az ilyesmi, ugyanúgy a szájára vette Merlin nevét, mindenfajta mögöttes tartalom nélkül, mint bármelyik másik varázslópalánta, mert úgy volt szokás. Kötőszó, mint másnál egy-egy szitokszó, jelentés nélkül. Ugyan miért kellett volna bármiben is hinnie? A családja lemondott róla, míg idegenek saját fiukként nevelték. Ez nem más, mint a körülmények kedvező halmaza. Ha nem épp Steve ügyelt volna az ispotályban, akkor ő sem úszta volna meg az árvaházat vagy a gyermekotthont. Tény, hogy sokat köszönhet nekik, kvázi az egész életét, mégsem látott bele isteni beavatkozást. Csak a körülmények befolyásolták az életét, míg túl kicsi volt arról önmaga dönteni. Kamaszként pedig mást se tett, mint kihasználta a lehetőségeket, amik előtte termettek, szégyenteljes megoldásoktól se futamodna meg. Megdolgozott mindenért, mégis miért kellett volna magán kívül bármiben is hinnie?
A felnőttkor küszöbén megkapta a választ. Túl sok ideje volt gondolkodni és számot vetni addigi életével az ispotály ágyán fekve, szoktatva magát új, megváltozott életéhez. Ajtóstul robbant be Odin és töltötte ki a tátongó lyukakat a szívében, értelmet adva a korábban elbagatellizált kérdéseknek. Azóta nem vette a szájára Merlint, aki nem volt más, mint jelentés nélküli színesítő adalék. Azóta Odinhoz intézi néma kéréseit és az ő neve az, ami hitet és bizonyosságot csempész mondataiba, tetteibe. A balesete óta a hit ad neki erőt.
Margaréta kérdése nyomán, szinte öntudatlan érinti meg jobbján Odin jelét, a hármas kürtöt felsője anyagán keresztül. Tekintete követi a lány ujjainak útját, elkapva a medálján megcsillanó fényt, mielőtt elveszne markának ölelésében. Lágy mosollyal vezeti pillantását Marga… Marie arcára.
- Kapásból fel tudnék neked sorolni legalább hat kiváló rúnamestert, akik ateistának vallják magukat, köztük az anyámmal. Nagyon sokáig én is az voltam, míg az élet fel nem nyitotta a szemem - hangja kedvesen vibrál kettejük között, tekintetét le se veszi a lányról. Az origami daru, mintha csak érezné a pillanat fontosságát, némán, kecsesen ereszkedik le Marie elé és ahogy a rúna feléli saját magát, a papír elveszti eddig tartott formáját és makulátlan tisztasággal fedi fel belsejét. - Nem az számít, hogy miben vagy kiben hiszel. Egyedül az, hogy sose kételkedj a saját képességeidben. Ha lekorlátozod saját magad, lehetsz bármennyire tehetséges, nem lesz esélyed a világ elé tárni azt - fejezi be halkan, hisz a szavainak túl nagy súlya van ahhoz, hogy könnyed hanyagsággal vesse oda. Ezt a hibát sose követné el.
- Ez a beszéd! - széles mosoly költözik arcára. Kezei közé veszi a füzetet, majd ahogy rápillant a teleírt lapokra, óvatosan összecsukja és visszaadja jogos tulajdonosának. - Kérlek hozd magaddal akkor is. És adnék egy feladatot számodra, amit sokkal magasabb évfolyamon tennék normál esetben, de a munkáidat elnézve játszi könnyedséggel meg fogod oldani - büszkeség csillan a tekintetében, ahogy Marie-val együtt feláll. Egy röpke pillanatra néz csupán a befelé szállingózó diákokra, akiknek mosolyogva biccent, majd vissza is vezeti kékjeit a lányra. - Szeretném, ha alkotnál egy kötésrúnát, Ansuzzal a középpontban, a pozitív jelentései nyomán. Nem kell, hogy jövőhétre kész legyen, sőt, idén sem. De ha elkészültél, látni szeretném - fejezi be halkan, hogy csak Marie hallhassa. Pálcáját és pennáját a kezébe véve lép hátrébb végül.
- Szép napot, Marie, jövőhéten találkozunk - köszön el mosolyogva, majd visszasétál az asztalához, hogy a maradék pár percben felkészülhessen a következő órájára.


Love Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Holló Albert
Tanár


hoppanálás oktató
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 149
Írta: 2021. március 12. 07:18 | Link

Varázstani Alapismeretek Vizsga


Az apró csattanásra, ami nem vészes egyáltalán, de egy teremben, ahol - legalábbis ebben a pillanatban -, mindenki csendben várja az ítéletet, rendesem kihallatszik, így én magam is a hang irányába fordulok.
- Önnek tökéletesen igaza van Drinóczi kisasszony, látom alaposan felkészült a mai kiívásra. Kérem, az állatot semmilyen módon se etessék, nem szeretném, ha egy esetleges rosszullét miatt zavar keletkezne a koncentrációjukban.
Továbbra sem értem, hogy miért van itt egy majom, és miért kell nekem pátyolgatnom, amikor a kezembe adták, már akkor sem értettem, de választ nem adtak hozzá, így most odatettem az ablakpárkányra, remélve, hogy valóban nem fog senkit sem zavarni.
- Foglalják el a helyeiket.
Mutatok körbe, és megvárom, amíg mindenki leül, az üresen maradt helyen a fejemet csóválom, és már éppen újra szólásra nyitom a számat, amikor az a bizonyos hely is megtelik.
- Deighton úr, köszönöm, hogy megtisztelt minket a mai jelenlétével.
Hangom egyáltalán nem gúnyos, ám mégis kiérződhet belőle némi plusz él, ami ilyenkor azért jogos, hiszen ez egy komoly vizsga, itt minden pillanat számít. A vizsgára szánt idő alig egy perccel később kezdődik, és éppen csak eltelik egy újabb, amikor Vajda kisasszony úgy érzi, menthetetlenül a középpontba kell, hogy kerüljön, a figyelmemet pedig nem kerülheti el a tény, hogy hirtelen mindenki szeretné jobban megtekinteni a tizenkettes kérdést, sőt, mi több, megválaszolni is. Eszes kölykök.
- Olykor szükség van a képzelőerőre kisasszony, arra, hogy némiképp elrugaszkodjon a valóságtól, és beleképzelje magát mások helyzetébe. Így választ adhat a kérdésre. Oh, és ha szabad megjegyeznem, érzem, hogy ön egy impulzív személy, de olykor a hallgatás arany. Van még valakinek kérdése a vizsgasorral kapcsolatban, vagy mindenki kielégítő választ kapott a vérfarkasokkal kapcsolatban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. március 12. 07:35 | Link

Varázstani alapismeretek

- Hol voltál?
Súgom oda gyorsan Lucasnak, na nem mintha számíthatnék arra, hogy erre most válaszolni is tud, hiszen vizsgázunk, és lesz nekem még itt elég bajom azzal, hogy mit is teszek, főleg miután előadtam a vérfarkasos intermezzomat, ami tudom, hogy célba ért, hiszen még a vizsgáztató is megjegyezte, így most egy kicsit próbálok jó kislány lenni. És vagy egy percig sikerül is, mert utána meghallom Lucas segítségkérését, és nyilván nem fogok úgy tenni, mint, aki nem hallotta, hogy mit is kér. Rápillantok a vizsgalapra, az első pontban nem tudok segíteni, hiszen az egyéni, így a másodikra vetem rá magam. A pad alatt mutatok neki egy kettest, majd először a tenyeremre bökök, utána beleírom, hogy "tea", majd csillagot rajzolok, remélve, hogy a hiányzó részeket, mint a "fű" és "olvasás" kiegészíti majd.
Várok egy kicsit, tekintetem tovább siklik, keresek még olyat, amit hirtelen le tudok neki súgni, így állapodik meg a szemem a rögtön utána következő négyesen. Felmutatok egy négyest, és a korábban már megbeszélt jeleléssel, vagyis a mutatóujj igaz, a középső ujj hamis, kezdem el lejelelni a válaszokat. Hibátlan a történet, mivel amikor a számokat mutatom, akkor nincs olyan pillanat, hogy ne mutogatnám egyszerre őket, vagyis képtelenség eltéveszteni, hogy hányadik kérdés és mi a válasz rá. Az első három esetében hamisat mutatok, aztán következik hat igaz, és végül egy hamis. Utána muszáj ezeket nekem is leírnom, mert félek elmarad a dolog, és így is csúszik bele hiba, hiszen hiába mutatom helyesen, hogy mikor nyitott meg az üstödi édességgyár, és hamisat írok rá. Talán túl elégedett vagyok a teljesítményemmel? Igen, valószínűleg ennek köszönhető a dolog. Lopva felpillantok Holló úrra, remélve, hogy nem szúr ki minket. Ha pedig minden rendben, felmutatom a tizenhármas számot, ahol még tudok könnyedén súgni. Itt két számot mutogatok el, kis kihagyásokkal. Az első az író sorban elfoglalt helye, a második a hozzá illő könyv sorszáma, vagyis egyes-kettes, kettes-nyolcas, hármas-egyes, négyes-tízes, ötös-hetes, hatos-hatos, hetes-ötös, nyolcas-kilences, kilences-hármas, tízes-négyes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. március 12. 17:59 | Link

Szávay Edmund
Animágia óra

_______________________________________________


Az animágiáról az iskolában hallottam még elsős koromban és már akkor megjegyeztem, hogy marha nagy hasznát vehetném ennek a tudásnak a munkám során. Igaz a metamorf mágiával is képes vagyok valamilyen mértékig állati jellemzőket felvenni, kacsacsőrt vagy nyuszifület növeszteni, de az nem túl hasznos skill hacsak nem kiríni akar az ember a tömegből.
A tanulása sok odafigyelést igényel, ami nálam jelenleg még talán plusz pont is, ugyanis Hunor elengedése óta néha el-elszomorodom. Nem egésze értem miért, csak úgy jön az egész. Viszont ahogy láttam ő boldog, a tudatlanság oltalmazó kezei alatt nem is ragyoghatna jobban. Néha magam is meglepődök milyen rohadt jó fej ember vagyok, hogy néhány kivételes emberrel kajakra törődöm. Sőt, áldozatokat hozok értük. Na mondjuk a közeljövőbe nem tervezek ilyesmit, nálam limitálva vannak az ilyen cselekedetek, lévén, hogy nem szeretetszolgálat vagyok.
Néhány napja azon morfondírozok vajon milyen állat leszek. Ez nem választható így az igazi tulajdonságaim alapján semmi aranyos, ártatlan lényre nem tippelnék. A nyuszik és társaik esélytelenek. A madarak közül is maximum a ragadozómadarak. Ha szerencsém lesz legalább Európában élőt kapok. Egy tigris irtó menő lenne, de ha olyan alakban flangálnék, mindenki levágná, hogy animágusról van szó. Tehát haszontalan lenne az egész. Kisebb, hétköznapibb állatban bízom. Mondjuk egy kígyó.
A teremhez érve megállok. Hangosan kopogtatok kétszer, utána nyitok csak be.
- Jó napot tanár úr, remélem nem késtem - mosolyodom a férfira ha benn van, ha nincs akkor bemegyek és egy padban csendesen megvárom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hayden M. Wilson
INAKTÍV


Róka
offline
RPG hsz: 134
Összes hsz: 269
Írta: 2021. március 14. 19:44 | Link

Gitáros fiú


Látszik, hogy Hay szociális érzéke valahol a béka feneke alatt van. Ha az ilyen helyzeteket legalább olyan jól tudná kezelni, mint amennyire észreveszi ha hazudnak neki, vagy ha megpróbálják eltitkolni előle a bajt vagy a szomorúságot, akkor már régen észrevette volna, hogy Hunor nem érzi jól magát a társaságában, és mielőbb szabadulni szeretne. De sajnos erre természetéből fakadóan alkalmatlan volt. Bár a verbális kommunikáció hiánya felerősítette benne a nonverbális kommunikációra való érzékenységet, annyira küzdött azért, hogy szeretve legyen, hogy ilyenkor egész egyszerűen kikapcsolt a benne élő mérőműszer.
Készségesen kapcsolgat a számok között, hogy minél jobban bevésődjön a folyamat a fiúnak is. Csak jót akar és semmi mást. Aztán eljön az a pont, ahol végre a levitás egyedül is megpróbálkozik ezzel a komoly és izzasztó kihívással. Apró korrigálásra és segítségre szorul, de aztán úgy tűnik, megtalálja amit keresett. Összehúzott szemöldökkel mered a először a képernyőre, majd Hunorra. Nem igazán az ő stílusa ez a fajta feldolgozás, de végül is nem tűnik olyan rossznak. Egész addig elhiszi, hogy Hunor ezt kereste, míg meg nem látja a szőke arckifejezését. Tehát ő is meglepődött rajta, hogy mit sikerült előhoznia? Nem is ezt akarta igazából? Ezekre a következtetésekre jut, így egy érintéssel megállítja a dal és visszalép a kereső sávba, hogyha évfolyamtársa akarja, akkor újra megpróbálhassa. Nem lesz ő itt semmi jónak elrontója, még mindig kiderülhet, hogy igazából mit szeretett volna megmutatni neki a zenélős fiú. Most már igazán kezdett nagyon kíváncsi lenni, hogy vajon valami ennél is furcsább következik, vagy valami olyan amit ismer, esetleg utál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2021. március 16. 19:06 | Link

Körülbelül a feléig hallgatjuk a számomra szokatlan swinget, azután a rókalány egy koppintással elhallgattatja a zenekart. Azt hiszem, ez egyértelmű jele annak, hogy neki sem tetszik a dal.
A lány várakozva pislog rám. Én várakozva pislogok rá. Részemről ennyi volt a keresés, megvan, ami kellett. Így már van elképzelésem, mit fogunk játszani a következő próbán. Na de itt ülünk a telefon fölött, hallgatagon, és megint rámtör az utált érzés: a másik tőlem várja, hogy szórakoztassam, pedig én egyáltalán nem vagyok szórakoztató. Nem is tudom, mérges vagy szomorú vagyok emiatt. Mindenesetre kényelmetlen az érzés, az biztos. Próbálok kigondolni egy másik számot, amit szeretek és szívesen meghallgatnék, de most persze egy sem jut eszembe, amikor itt a lehetőség. Talán a legközelebbi szünetben összeírom a kedvenceimet.
Az elárvult gitárom felé vetek egy oldalpillantást a szomszédos padon. Bőven van mit tanulnom, ha szeretnék belehelyezkedni ebbe a dalba, úgyhogy ideje lenne ténylegesen gyakorolnom.
- Hát - töröm meg a hosszúra nyúlt csendet. - Össze kell barátkoznom ezzel a dallal egyszer, úgyhogy ideje lenne nekikezdenem.
Hogy mutassam is, mire gondolok, lehuppanok a padról, amit eddig megosztottunk, és a nyakánál megfogom a hangszerem.
- Nem baj? - kérdezem tőle összeráncolt szemöldökkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2021. március 19. 00:14 | Link

Móric
Bájitaltanon
Egyenruhában

Kezem és pálcám megáll a levegőben, ahogy rám szól, ne gyújtsak még tüzet. Így tehát csak a vizet öntöm az üstbe, gondosan kimérve. Az asztalhoz visszalépve mélyedek ismét a tankönyvebe, megpróbálva memorizálni a következő pár lépést. A munkafolyamat azonban kicsit sem bizonyul olyan egyszerűnek és csendesnek, mint azt jelen pillanatban szeretném. Egy darabig ugyan csak a holdkő és mozsár csattogása, meg többiek beszélgetése hallatszik. Foszlányokat kapok el a körülöttünk dolgozók csevegéséből, ám ez még mindig nyugalmasabb, mint a bájcsvej a rellonossal. Móric azonban nem élvezi úgy a csöndet mint és. Fejem azonnal felkapom a fiú hangjára, értetlenül bámulva rá. Fogalmam sincs, honnan jutott eszébe éppen a furcsa jelző, csak mert csendben vagyok. Összehúzott szemekkel hallgatom végig a véleményét a levitásokról meg a hősies szavait, és már nyitom is a számat válaszra, de becsukom, ahogy összemosolyog a haverjával. A becenév közel sem nyeri el a tetszésemet. Sőt, rátesz egy lapáttal a fancsali kedvemre. Ha nem órán lennénk, talán kapna tőlem egy Pofixet a képébe. Ám szerencsére erősebb vagyok annál, minthogy a dühöm felül kerekedjen rajtam, így megpróbálom inkább lenyugtatni magam, és nem tudomást venni a rellonosról és röhögő haverjáról.
- Tudod, nem minden levitás egyforma. - Nem tudom azonban szó nélkül hagyni a dolgot. Pálcámat elrakom, aztán fordulok felé, hogy rá tudjak nézni, ahogy beszélek. - De te nem cáfoltál rá a rellonosokról terjedő sztereotípiákra. - Nem fejtem ki neki jobban, mire gondolok. Nem akarom az arcába vágni, hogy "pont olyan bunkó vagy". Inkább visszafordulok a tankönyvhöz, hogy aztán a kövirózsa leveleket kezdjem keresni a hozzávalók között. - Ja, és értettem, hogy rám gondolsz. Attól, hogy nem kötöm az orrod alá minden gondolatomat, hülye még nem vagyok - fintorgok rá. Azt hiszem, amikor ilyen nyugodtan tudok visszaszólni egy rellonosnak, mondhatjuk, hogy fejlődtem. Még ha nem is durva szócsatát vívunk. - Mellesleg nem tetszik a becenév. - A legszigorúbb arckifejezésemet próbálom magamra ölteni. Ha nem is ijesztő, annyi biztosan látszik az arcomon, hogy nem szívesen hallanám még egyszer a szájából újonnan kreált szavát.
- Na mi lesz azzal a holdkővel? - bökök a mozsár felé. - Óra végére készen kell legyünk! - Nos, ha ez nem elég stréberes mondat és hangnem, nem tudom mit vár még tőlem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. március 21. 00:47 | Link

Júlia
animágia óra, a kezdetek;
______________________________________


Az órára pillantok, de még bőven van idő arra, hogy bármi is történjen. Nem tudom, hogy én vagy a lányka lesz izgatottabb attól, hogy ma megtartjuk az első órát, valahol gyanítom, hogy én leszek az, akinek jobban izzadni fog a tenyere, mert hiába lestem én el egy-két taktikát másoktól, ha amúgy dunsztom nincs, hogy mi lenne a jó; a szigor vagy a lazaság. Vélhetően, utóbbit fogom előnybe tolni, a szigort csak azért, mert nem akarom, hogy bármi baja essen itt bárkinek, azért, mert én lazán tartom a gyeplőt és azt tesznek, amit akarnak. Részben igen, de minden másra figyelni kell majd, itt most az én fejem fog igencsak a porba hullani, ha nem lesz rendben minden.
Még egyszer és utolsónak átrendezem a jegyzeteket, amiket írtam vagy épp csak kikerestem és lemásoltam. Egy részét odaadom majd neki – és a többieknek is, mindenkinek készült, legalább körmölni nem kell annyit, csak ha akarnak jegyzeteket, arra is van hely -, a többi marad nálam, bár nem felolvasóestet fogok én itt tartani, jobb lesz a kapaszkodó, ha nagyon eltévednék a sorok között, vagy épp a témákban. Szusszanok egyet, felállok a székről, teszek egy kört az asztalon, most még nem kell sok hely, semmi, de azért mégis elrendezgetem azt, ahova majd ülni fog. Oké, most már tényleg túlizgulom az egészet, jó hogy nem takarítom fényesre az asztal lapját, mielőtt azonban tényleg megcselekszem, egyszerűen lépek vissza az asztalhoz és támaszkodom neki. Ebben a pillanatban kopognak, mivel senkit se várok és remélem, nagyon nem ide akar valaki betörni smárolni, így remélem, ő lesz az, akit várok. Barátságos – már ami tőlem kitelik – képpel fordulok felé, amint megpillantom.
- Hello -  biccentek felé. – Dehogy késtél, még korai is vagy – őszintén, amíg nem órákig kell várnom valakire, addig senki sem késik. De elég is, itt vagyunk, az a lényeg. – És, izgulsz már? – nem kezdek bele, azért kell egy-két mondat, lazításnak, meg úgy, nagyon az elején nem is lesz még izgalmas. A papírok felé nyúlok gyors, mielőtt elfelejtem. – Ez a tiéd, majd fusd át, de így nem kell tollsercegést hallgatnom, neked meg kímélve lesz a csuklód – nyújtom felé a jegyzeteket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. március 21. 15:00 | Link

VAV


- Ja, nincs mit - magam se tudom, miért, de kapásból ez volt a válaszom Holló úrnak, bár a gondolataimban még mindig ott jártam, hogy ez egy süllyedő hajó, s tűnjek el, mert ha elsüllyed, bele fogok fulladni a hatalmas óceánba. Még mindig vert a víz, valamiért rettegtem ettől a VAV-tól, mert mindenki ezzel riogatott, hogy ez mennyire nehéz, és amúgy sem voltam túl jó tanuló, nem azért, mert hülye volnék, hanem inkább lusta, és csak azt tanultam meg, ami érdekelt is. A nagynénémnek viszont nem akartam csalódást okozni, ezt a vizsgát valahogy teljesítenem kellett, csupán az volt a kérdés, hogy mégis hogyan. - A mosdóban - súgtam vissza Olíviának, aztán amikor megláttam magam előtt a kérdéseket, néhány másodpercig be is rezgett mindkét lábam, mert bizony kemény kérdések voltak ezek. A többiek hangját se hallottam igazán, nem is nagyon figyeltem, hogy miről diskurálnak, csak hullámzott előttem a papíron a kérdés, és sajnos leblokkoltam. Semmi nem jutott az eszembe, pedig a többiek már elkezdtek írni, így némi fáziskéséssel jöttem rá, hogy bizony nekem is el kellene kezdenem. De mivel nem tudtam a választ, Olcsi tudásában viszont biztos voltam, így őt zargattam meg, hátha lesz oly kedves, és segít nekem. Figyeltem, miket mutogat, és próbáltam gyorsan le is írni, de közben lopva a tanárra is sasoltam, nehogy nyakon csípjen minket.
Aztán míg Olcsi is írt, addig csak úgy tettem, mintha agyalnék a kérdéseken, vagy próbálnám azokat kidolgozni, lopva a többiek lapját is próbáltam lelesni, nem sok sikerrel, mert sasszemem azért még mindig nem volt. Ha Olcsi újra számokat mutogatott, vagy a lapját, akkor gyorsan és szorgosan megint neki kezdtem, s bár nem vagyok biztos abban, hogy mindent jól láttam, de ha minden igaz, nagy részét sikerült lemásolnom. Az utolsó kérdésre pedig szerencsére tudtam mit írni, már csak azért is, mert előttem ült Olívia, megihletett és így egyszerű volt írni arról, hogy mit is szeretnék valójában. Azt mondjuk reméltem, hogy majd nem olvassa el, mert az ciki lenne, így remélhetően csak Albert bá lesz az egyetlen, aki az utolsó kérdésre adott válaszomat látni fogja, amit nagy erőkkel körmöltem, míg a végére nem értem. - Khm, tanár úr, aki végzett, kimehet?
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. március 21. 15:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hayden M. Wilson
INAKTÍV


Róka
offline
RPG hsz: 134
Összes hsz: 269
Írta: 2021. március 23. 22:52 | Link

Gitáros fiú


Ülnek és nézik először a telefont, aztán egymást. Elég kínos a helyzet, bár Haynek annyira nem tűnik fel. Ha feltűnne véget vetne neki, ehelyett ül és várja a csodát, ami persze nem következik be. Egészen elszokott az emberektől, mert amikor megtudta, hogy el kell hagynia a régi iskoláját bezárkózott, ellökött magától mindenkit. Aztán volt az a másfél-két hónap, míg nem is találkozott senkivel, csak a családjával. Aztán mikor idekerült nehezen nyílt meg, tehát megint csak kerülte az érintkezést úgy mindenkivel akivel lehet. Most kezdene kinyílni, de nem tudja, hogy hogyan tegye meg. Amúgy is mindig bajban volt ezekkel a dolgokkal, de azóta különösen.
Bólint, hogy persze, érti. Kicsit szégyelli is magát, hogy feltartja, hogy feltartotta eddig. Elvégre persze, hogy van annál sokkal jobb dolga, minthogy ott üljön vele, és megpróbáljon segíteni neki egy kicsit. A zene amúgy is nagyon fontos dolog, nem lehet csak úgy elhanyagolni, olyan mint számár a sport. Néhány másodpercig még kínosan mered rá kérdően, hogy ő menjen, vagy lelép a fiú. Végül aztán úgy dönt, hogy részéről lenne illedelmesebb távozni, elvégre amúgy is ő zavarta meg itt és nem fordítva. Így aztán feláll és rámosolyog. Kivár, hogy viszonzásra talál-e a kis gesztusa, majd int egyet, mielőtt kilépne az ajtón.
Most már sokkal óvatosabb, mint mikor idefelé jött. Nem énekel, nem csap nagy zajt hanem igyekszik minél halkabban surranni, akár egy macska. Nem akarja, hogy bárki is megtudja, hogy arra jár. Fel akar szívódni csendben, hangtalanul, nyomtalanul.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. március 27. 21:16 | Link

B E T T I
nem könnyítjük meg egymásnak | Bájitaltan

Ettől a nem minden levitás egyforma szövegtől a falat tudnám kaparni. Komolyan. Nem vagyok előítéletes, Merlin a tanúm rá csira, de hát csak okkal került be a Levitába a csaj, nem? Vagy én vagyok hülye? Nem lenne meglepő, de azt tényleg nem szeretem, hogy csak azért előítéletes valaki valakivel, mert éppen melyik házban van. Folytatja, én pedig ingatom fejemet arra, hogy mit erősítettem meg és mit nem. Végül vigyorogva vállat vonok.
- Tudod, tényleg szaralaknak érzem magam, mert be akartam verni valaki képét, aki esetleg bánthatott és attól szomi vagy - bólintok egyet, majd újult erővel állok neki összetörni a köveket. Nem mondom, hogy felcseszte az agyamat, de éppen azt sem mondanám, hogy a nyugalom mintapéldánya vagyok. Magamban kell tartanom a véleményemet, mert óra közepén vagyunk, nem lehet olyan éles a nyelvem, mint általában megengedem magamnak, szóval felnőttesen tovább lépek az egészen, és további terveim szerint ignorálom a csajt. Ha ő nem erőlteti meg magát, hogy a közös munka könnyebb és egyszerűbb legyen, akkor én sem fogom.
- Ahogy érzed, nem mintha bizonygatnod kéne bárkinek is. Főleg nem nekem - vonom meg vállamat. Mit bánom én, hogy hülye-e vagy nem, de megszedhetné a lábát, hogy tényleg haladjunk, mert így két óra sem lesz elég, hogy befejezzük. - Mellesleg, nem kérdeztem - mosolyodom el ellenállhatatlanul felé. Ha már el lettem könyvelve bunkó rellonosnak, amivel teljesen megfelelek a sztereotípiáknak, amik kialakultak rólunk, akkor hülye leszek nem rátenni még egy lapáttal. A köveket folyamatosan tördelve veszem elő pálcámat, gyújtom meg a lángot az üst alatt, pontosan közepesre állítva, majd fogaim közé véve a fadarabot állok neki adagolni a holdkövet. A zöld szín elérésével állok meg és kezdem el kavarni egyetlen szó nélkül. Pálcámat teszem le az asztalra, amíg várom, hogy kék legyen pillantok Bettire. - Addig megtennéd, kérlek, hogy a kövirózsát előkészíted? - pillantok vissza az üstbe, majd kiveszem belőle a kanalat, adagolom még a port a lila színig, majd a maradékot, pontosan követve a könyv utasításait, a tálkába teszem. A mozsarat kimosva folytatom a tüskék összepréselésével.
- Amúgy meg… - esnek kékjeim Bettire. - Ha a te tempódban haladunk, akkor nem leszünk készen óra végéig - rebben meg szemöldököm. - Nem erősséged a bájitaltan? Tökre megérteném, az első két évet én is végig szenvedtem - nyammogok kicsit, majd észreveszem magam, hogy megint próbálkozom, így bekussolva tördelem azokat a fránya tüskéket tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. március 28. 14:16 | Link

Zayday
animágia óra part II., a kezdetek;
______________________________________


Zayday a másik ifjú, aki végül itt lehet és elkezdheti a rögös utat valami új felé. Sokat gondolkodtam rajta, ahogy mindenkin, hiszen kellett, nem hozhattam átgondolatlan és felelőtlen döntést, amely végül mégis könnyedebben jött, mint hittem. Ez nem azt jelenti persze, hogy félvállról veszem az egészet, sőt. Jobban oda kell figyelnem, hiszen akiknek kevesebb még a gyakorlatuk, könnyebben tudnak hibázni, azt pedig nem szeretném. Ne az én nevem alá véssék be, hogy nem sikerült, kudarc és katasztrófa. Ennyi ambíciót örököltem anyámtól, ha többet nem is.
Neki is készültem jegyzetekkel, amelyek csinos kis halomban állnak az asztalon, a teremben, ahova invitáltam a délután. Lehet korai, hiszen még aligha lendül be az év, de annál gyorsabban haladhatunk, ha hamarabb visszatér a rutinjai közé. Tény és való, a vizsgaidőszakába nem másztam bele, elég nehéz az anélkül is, hogy valaki még plusz dolgokat is akasszon a nyakába. Nekem legalább is, sosem volt erőm még máshoz is, eléggé nehezen fókuszáltam a tanulásra amúgy is, örültem, ha nem szégyenkezve kellett kibontanom a levelet, amiben az eredményeim kaptam meg.
Nem nézem most az időt, a nosztalgikus emlékeim között kalandozva bontom ki a szendvicset, amelyet korábban vettem, hogy legyen mivel lefoglalni magam, míg el nem jutok valami nagy tál finom elé. Beleharapok, hátradőlve pakolom fel a lábaim az asztalra, kicsit hintázva a széken, úgy érzem magam, mint valami kiskirály. Nem tartok még mindig semmiféle valódi órát, láttam, hogy kerestek, azonban nem volt olyan ambícióm, mint amikor ezt az állást megláttam és jelentkeztem. Teljesen más volt. Most pedig főleg az. Itt ülök, lábam fent és a szendvicset majszolva veszem magam elé az egyik lapot és olvasgatom. Biztosan kopogni fog, így mikor egy megtörténik, csak odaszólok, hogy jöhet máris.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. március 30. 10:55 | Link

Edu bácsi


Visszatérésem a kastélyba zökkenőmentes volt, minden rendben ment. Most éppen a szobában fekszem, még mindig ásítozok, és visszagondolok a tegnapra. Az évnyitó rendben lezajlott, szokás szerint degeszre ettem magam. Jó volt már visszatérni, bár az otthonlét jól feltöltött a negyedik tanévemre. Az idő úgy repked mint egy bagoly, hiszen tegnap még elsőéves megszeppent kis gólya voltam. Most meg tessék, itt állok három évvel később, mármint fekszem. Eszembe jut a tegnap esti szóváltásom Szávay professzorral, akivel a mai napra beszéltünk meg órát. Izgalommal gondolok bele, milyen érdekességeket tanulhatok az animágusi tanoncságom során. Itt az ideje hogy kikecmeregjek az ágyból. Meg is teszem, gyorsan felöltözöm, (egy türkíz felsőt, és egy kék farmert választok) majd kinyitom az éjjeliszekrényem fiókját is kiveszek belőle egy piros hajpántot melyet azonnal felteszek. Pennát és pergament veszek magamhoz, melyet belehelyezek a kistáskámba. Megnézem magamat a tükörben, és miután a látványt megfelelőnek tartom kilépek a szobából. Lesietek a többszáz lépcsőfokon és belépdelek a nagyterembe. Leülök egy évfolyamtársam mellé, és a reggeli trécs elkezdése közben megvajazok egy pirítóst. Miután úgy érzem hogy gyomrom megtelítődött búcsút intek a partnernek, és elindulok a professzorhoz. Meglepően sok diák ácsingózik a folyosókon, mindig bele-bele botlok egy ismerős arcba. Az utolsó fordulónál megigazgatom magam, majd megállok az ajtó előtt. Hármat kopogok, és várom a tanár úr válaszát. Vajon mit fogunk ma venni? Minden kezdet nehéz, de bízom benne hogy nem okozok csalódást az eddigi tudásommal, és a különóra végén elégedett mosollyal indulhatok vissza a körletbe.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. április 3. 14:22 | Link

Ignorantia iuris non excusat
[dr. Laines / mágusjog / pontosan / ne less]

Újabb tanév köszöntött be, aminek újult erővel vágok neki. Utóbbi éveim meghozták gyümölcsét, így most eredményeimmel, lelkesen vettem fel az újabb tárgyakat. Mágusjog. Viszonylag hosszas töprengés után, végül odaillesztettem az összes többi mellé. Nem árt tisztában lennem a jogaimmal, arról nem is beszélve, hogy a Bagolykőbe kerülésemkor minden szabályzatot átolvastam, ha esetleg bajba kerülnék megtaláljam a kiskapukat. Hasznos lett volna a Marina-val történt sörfőzéskor, de végül nem buktunk le, amit nem mondanám, hogy bánok. De a lényeg: Ki mint vet, úgy arat.
Az asztalhoz kényelmesen elhelyezkedve pillantok Hunorra, majd nevetek fel halkan szavaira. Aprót köhintve komolyodok el, hiszen az oktatónk bármelyik pillanatban beléphet és fontos az első benyomás. Emellett újra bennem van némi kétely, hogy jó döntés volt e. Mármint, még leadhatom, de a maga kihívásaival a jog már megmozgatta az agytekervényeimet és kíváncsiság éhségemet. Abban a pillanatban lép be dr. Laines, fejem kapom felé, majd csillan a szemem a kezében tartott Orwell kötet láttán. Úgy érzem nem fogom leadni ezt a tárgyat. Azonnal pennát ragadok és feljegyzem a pergamen tetejére a dátumot és a legfontosabb információkat a tárgyról mielőtt még egy egyenesnek nem mondható vízszintes vonal után belevágnék a mai óra pontba szedésébe. A táblán látottakat, hol szó szerint másolom, hol hozzátéve saját gondolataim dr.Laines szavai alapján. Szeretek Hunor mellett ülni, mert ő teljes mértékben hagy a dolgommal foglalkozni, így aztán bele is merülök a szankciók témájába, ahogy járó kezem írását követem szemeimmel. Az óra végéhez érve elégedetten rendezem a tartalmas jegyzeteket az asztalon, majd csúsztatom őket a vászontáskámba. Talárom alatt megigazítom pulóverem ujját, mielőtt felkelnék és könyveimmel kezembe megindulnék barátom után. Tegnap memorizáltam az órarendem, tehát tudom, hogy most egy másik szárnyba kell majd megjelennem. Ó, de melyikbe is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. április 3. 18:46 | Link

Zayday
animágia óra part II., a kezdetek;
______________________________________



Remélem, nem tiszta mustár az arcom, mert akkor neki is nagyszerűen bemutatkozom, hogy az apja lehetnék, ha akkoriban ügyesebben bánok a kapcsolataimmal, mégis, mint valami öt éves gyerek, úgy eszem. Kézfejemmel törlöm meg végül már azért is arcom, a szendvics maradékát pedig hamar eltüntetem, a zsebembe tömködöm a szalvétát, kezeimet meg a nadrágba törlöm. Hozhattam volna inni is, azonban ez már nem jutott el az agyamig, így csak gondolok arra, hogy menten magam felé tartom a pálcám és megoldom, de végül, elvetem az ötletet. Még egy kicsit alakítok morzsás felsőm lesöprésével magamon, majd lábaimat emelem le, amikor kopogtatnak.
- Gyere! – pont jókor. Fel is állok, amint megpillantom a lánykát, barátságos arcom vetítem felé, tudom, hogy elsőre nem mindig vagyok valami bizalomgerjesztő figura. Ez van, így pakoltak össze, erről nem tehetek. De majd most.
- Szia! Üdv itt, meg minden – mutatok a teremben lévő pad felé, hogy nyugodtan üljön le, most nem rendeztem át semmit, az első pad bőven jó lesz, felőlem a tetejére is ülhet, nem szabok meg ilyeneket. Miközben mozdul, bármerre, a papírokhoz nyúlok, megfogom a neki szánt oldalakat és odalépkedem hozzá.
- Na az van, hogy a leglényegesebb dolgokat összeírtam neked ezekbe a jegyzetekbe. Könyvekből, fejből, ami száraz és unalmas, de rájuk tudsz nézni. Így nem kell még nálam is koptatnod a pennádat. Tessék, elviheted és amikor kell, less rá – nyújtom át neki a jegyzeteket, majd megvárom, míg elhelyezkedik, bármit is mond. Addig az asztalnak dőlve fordulok felé. Jó lesz ez, érzem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2021. április 3. 22:05 | Link

Amélia
ratio decidendi >> saját döntésed >> vigyázz

A gondosan felépített tanóra menet, amivel elindultam a már üres tanáriból, egyszerre tűnt el a fejemből. Igyekeztem Reina szavaira koncentrálni, hogy minden rendben lesz, hiszen az elbűvölő személyiségemnek senki nem tudna ellenállni, így ne aggódjak, csak ez itt és most sokkal nehezebb már. Lépteim vernek a folyosón visszhangot, ahogy a terem felé közeledem, amit kis segítséggel sikerült megtalálnom. Ujjaim már elfehérednek a könyvön, amit magammal cipelek, mint valami mentsvárat, igyekszem egyenletesen lélegezni, valahogy le kell küzdenem a lámpalázat. Okkal nevetett ki a húgom, amikor közöltem, hogy komolyan lámpalázam van már most, a végére már vele kellett nevetnem: hogy lehet, hogy dugig tele emberekkel megtöltött tárgyalásokon, kamerákkal körbevéve tudok ügyvéd lenni, de pár diák belém rakja a parát? Jogos érvelés, nem tudsz vele vitatkozni, így én sem tettem.
A terem ajtaja előtt sóhajtok egy mélyet, majd mosolyogva lépek be és helyezkedem el az asztal előtt, amire könyvemet csúsztatom. Megszeppenve konstatálom, hogy sokkal többen vették fel a tárgyat, mint arra számítottam, szívemet mégis melegség tölti el. Akkor lássunk neki. Gördülékeny az óra menete, a felépítés folyamatosan ugrik be elmémbe, ahogy haladok előre az első tanóra anyagával. Ahogy a pennák sercegnek a papíron, éppen van időm körbejáratni már sokadjára a diákokon tekintetem, hogy a már elején is kiszúrt lányon állapodjanak meg barnáim végül hosszabb másodpercekig, mielőtt mosolyogva folytatnám. A vége felé közeledve lököm el magam az ablaktól és sétálok vissza az asztalhoz, hogy kérdés híján engedjem útjára a diákokat, kivéve egyet.
- Kőszegi kisasszony, kérem! - szólok a lány után, mielőtt kiléphetne a teremből. Amint felém fordul mosolyodom el szélesen. - Szánna rám pár percet? - fonom magam előtt keresztbe karjaim, amíg várom válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. április 5. 13:35 | Link

Edu bácsi

Miután megkapom az engedélyt a belépésre, mély levegőt szívok be ismételten, kiengedem és belépek a terembe. Még nem jártam azelőtt itt, így itt volt az ideje hogy egy újabb tanterem látképével bővelkedjék a memóriám. Megpillantom magam előtt a professzort, elmosolyodok, majd becsukom magam mögött az ajtót. A táskámmal elfoglalatoskodva lépek közelebb a nekem kiutalt padhoz, de még köszönni nem volt alkalmam, mert egy kicsit félrecsúszott az egyik gyógycukor, de összeszedve magamat lenyelek és barátságosan megszólalok.
-    Jó napot professzor úr! – szólok, majd leülök az egyik székre, majd el tanakodok rajta hogy milyen jó lenne ha ezeket a vacak cukrokat már kihajítanám. Miután abbahagyom a bíbelődést a dolgaimmal fejemet felszegem és udvarias érdeklődéssel az arcomon fürkészem Edu bácsi arcát.
Nem sokszor volt még szerencsém a tanár úrhoz. Először, amikor a pályázatomat átnyújtottam neki izgatottan, majd máskor mikor közölte velem hogy én leszek az egyik tanonca. Első éves korom óta szerettem volna animágus lenni, és nagyon örültem hogy a vágyam teljesülhet. Persze ez nem olyan mint egy finom pite, amit felvágok és megeszek. Ezért a pitéért meg kell dolgoznom, és ha kitartó és engedelmes vagyok akkor minden simán fog menni. Úgy gondolom hogy annyira nem kell ráfeszülnöm, mert az oktatóm nem fog reggelire megenni. Ezt már az első találkozáskor leszűrtem róla. Átveszem tőle a felém nyújtott jegyzeteket.
-    Köszönöm szépen. Bármilyen információ a hasznomra válik, legyen az egy ezeréves könyvből kihámozva, vagy legyen akár egy leleményes eszű mágus gondolata, vagy megosztani kívánt információi az animágiáról, pergamenre vetve. Minden apróság lényeges. – fejezem be a gondolatmenetemet, és átnézem az iratokat gyorsan, majd barna szemeimet a tanárra meresztem, várva a folytatást, illetve a fontosságokat.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. április 5. 15:02 | Link

Ignorantia iuris non excusat
[dr. Laines / mágusjog / pontosan / ne less]

Összepréselt ajkaim a jelei annak, hogy próbálom felidézni az irányt amerre fordulnom kell. Az a baj, hogy még Hunort sem tudom megkérdezni, hiszen erre az órára csak egyedül jelentkeztem, így ő most szabad, mint a madár, míg én loholhatok át a ki tudja melyik szárnyba! Nem is hiszem el magam! Annyiszor átnéztem pedig mára a dolgokat, mégis most kénytelen vagyok a kezemben tartott könyvek legfelső fedőlapját felnyitni, hogy alá kukkantva, a gyorsan elrejtett pergamenre írt segítségemhez fussak. Az első héten mindennek rendben kell mennie, és akkor nem lesz az máshogy az év további részében sem, ebben biztos vagyok. Eddig is bejött, most is befog.
Ekkor hallom meg nevemet, toppanok meg és fordulok meg sarkamon. - Igen? - Kicsit gyorsabban kezd verni a szívem, azon gondolkodom, milyen bajba keveredhettem, amiért óra után még beszélni szeretne velem, hiszen ilyen még sose volt korábban. Kivéve persze, amikor én odamentem fontosabb információkat kérni. Abban is biztos vagyok, hogy nem a múlt évi eredményeimhez fog gratulálni, mivel ma látjuk egymást először. Ujjaim a kezeimben tartott könyveimre fognak rá erősebben, úgy húzom ki magamat. - Igen. Hogyne, Tanár úr! - bólint egy aprót, ahogy vissza lépkedek és felnézek a magas alakra. Rákérdeznék miben segíthetek, de elképzelésem sincs miért ácsorgok ott kíváncsi tekintetemmel fürkészve dr. Laines arcát. Fiatal lehet, mégis biztosan idősebbnek tűnik a valódi koránál.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. április 5. 15:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. április 5. 15:05 | Link

Szávay Edmund
Animágia óra

_______________________________________________



Elmosolyodom a válaszára, úgy tűnik,  ő sem a Bagolykő legszigorúbb tanárainak elit tagja, bár kezdem úgy érezni, nincsen is igazából ilyen klub.
- Nagyon, el sem tudja képzelni a tanár úr, mennyire - kezdek áradozni neki bájos lelkesedéssel - ma éjjel még aludni sem igazán tudtam, azon pörgött az agyam vajon mi lehetek állati alakban - teszem hozzá nyomatékként, pedig ha tudná szegény, hogy mennyire jóízűen húztam a lóbőrt. Néha el is felejtem, hogy hivatalosan rossz alvó vagyok, azért kaptam engedélyt a külön szobára. Majd fel is kell írnom, hogy néha kóvályogjak álmatlanul, csakhogy mindenki lássa Vattai Júlia nem Csipkerózsika.
A jegyzetekre nem számítok, de csillogó szemekkel veszem el őket.
- Jaj de jó, köszönöm szépen - ennek tényleg örülök. Ugyan nem jelent gondot körmölni, a jegyzeteim mindig szépek és olvashatóak, azonban ki lenne az a hülye, aki visszautasítja a kész jegyzeteket?
Azt nem tudom várunk-e még valakit, vagy csak én vagyok jelenleg a legkezdőbb animágus ebben a kastélyban, mindenesetre beülök az első sorba ha más utasátást nem kapok és nagy szemekkel várom, hogy a tanár úr elkezdhesse átadni tudását, amivel aztán olyan csúnya dolgokat tehetek, hogy ha tudná valószínűleg két lábbal rúgna ki az ajtón szigorúan a jegyzetek nélkül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2021. április 6. 17:16 | Link

Amélia
ratio decidendi >> saját döntésed >> vigyázz

Sokkal jobban ment az első óra, mint azt valaha képzeltem volna. Elnézve a diákok arcát, nem mindenki fog kitartani az év végéig, le fogják adni a tárgyat, de ameddig legalább egyetlen diák van, aki kitart mellette, nekem már elég, főleg, hogy a III. évfolyam tananyaga nem is olyan vészes, mint a magasabb évfolyamoké. Nem beetetésnek szántam, egyáltalán nem volt ilyen szándékom, amikor összeraktam a tantervet, mindössze egy kevésbé jogi vonatkozású kezdés talán elülteti a bogarat a diákok fülében, hogy nem is olyan rossz ez. Csak remélhetem, hogy az értetlen arcokból egyszer mosolygós lesz, ahogy összeáll a kép. Majd kiderül.
Széles mosollyal szólítom meg a szőke lányt, akit már az elején is kiszúrtam, és aki az óra elejétől fogva hallgatta szavaimat olyan figyelemmel, amire soha nem számítottam. Még én sem figyeltem így az egyetemen arra, amit az oktató mondott nekem. Ez az én szegénységem, és akarva sem tudnám tagadni, mégis mennyire jól esik, hogy ennyire felkeltettem a figyelmét. Türelemmel várom meg, amíg odaér elém, kedves mosollyal fürkészem arcát.
- Nem bánná, ha elkérném az órai jegyzeteit egy pillanatra? - biccentem félre fejemet lassan, miközben jobb kezem nyújtom ki lazán a lány felé, hogy a kezembe adhassa azt. Amint megtörténik futom át, ugyanolyan mosollyal ajkaimon, a gyöngybetűket, ahogy vártam arra, hogy elém érjen. Visszanyújtom neki a jegyzeteit, kezemet helyezem ismét magam előtt keresztbe, mielőtt megszólalnék. - Szép, logikus, összeszedett és érthető jegyzet. Érti is, ami le van írva? - emelem fel felkaromról mutatóujjamat és mutatok immár a lánynál lévő jegyzetekre. Hangom lágyan cseng kettőnk között, nem számonkérő és ellenséges, mosolyom is töretlen ékesíti ajkaimat, ahogy Amélia arcát fürkészem kíváncsian.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Havas-Mezei Margaréta
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Uralkodó Unikornis, Harmadikos mestertanonc


Kis unikornis ... Tündérke
offline
RPG hsz: 293
Összes hsz: 542
Írta: 2021. április 8. 21:24 | Link

Helvey tanár úr
... Gyógynövénytan … a róka vörös … aktuális


Izgatottan járok óráról órára. Dodi az összesen mellettem ül, ahogy eddig mindig, bár inkább csak csendben elfoglalja magát, mintsem az órára koncentrálna, ami nem baj, mert mellette vagyok, hogy segítsek neki. Kende ismét felvette a Sárkánytant, lehet a jövőben a legnagyobb sárkánykutató lesz, ha ennyire kitart a tantárgy mellett, pedig… na, igen. Az új oktató nem éppen a kedves külsejéről vagy stílusáról híres. Idősebb diákok sutyorogtak arról, hogy idejárt ő is, rellonos volt, elég sokan ismerik a nevét, ami ennyi év távlatából tényleg tök ijesztő. Szerintem mondjuk cuki a mosolya, de mindegy. Izgalmakkal és újdonságokkal van tele az új tanév, amiknek mintha sosem szakadna vége: ZayZay lett a Gyógynövénytan tanársegéd. Úgy örültem neki, azt hittem ledöntöm az örömömmel a lányt a lábáról, de végül stabilan kibírta a sok-sok gratulációt.
Mindennek tetejében ülök éppen a Gyógynövénytan tanteremben, vidáman integetek ZayZaynek Dodi mellől, majd pillantok vissza az elém letett virágos füzetre. Ha már növénytan, gondoltam vicces lenne ugyanolyan füzettel végig vinni az évet. Lábamat lógatom - ha rendesen felülök a székre, nem ér le a lábam -, Dodira sandítok oldalvást, aki egy fáradt mosolyt küldd felém. Óvatosan érintem meg kézfejét, aminek hatására hunyja le szemeit, így visszatérek a rajzhoz, amit elkezdtem a következő üres lapra. A levendula nem úgy szeretne kinézni, ahogy a fejemben megszületett, de nincs is időm vele ennél többet foglalkozni, mert egy férfi hang üti meg a fülemet. Megszeppenve kapom fel a fejemet. Helvey tanár úr? A mai órát ő tartja? Szélesen mosolyodom el, majd teszem pennámat a tartóba és érintem meg Dodi karját ismét, hogy figyeljen. Mégis csak az első órát tartja nekünk Helvey tanár úr, eddig mindig csak bejött Palmer tanárnővel és csendben figyelt, de most, ha jól látom, ő jött egyedül. Ugye megmondtam? Izgalmakkal teli az új tanév.
Utoljára módosította:Havas-Mezei Margaréta, 2021. április 8. 21:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. április 9. 20:02 | Link

Ez meg a Másik
meg vagyok áldva - ti is meglesztek


Tudom, hogy minden diák egy beadandónak örül a legjobban még így az év elején. Ki is használtam az alkalmat a második és negyedik évfolyamon, nehogy még az elején ellustuljanak. Behalok mennyire jó fej vagyok. Kellemesen teljesíthető határidő mellé társítottam a témák kézenfekvőségét, így mindkét évfolyam megmutathatta a tudását, amit elődömnél szerzett. Maradjunk annyiban, hogy egyáltalán nem lettem lenyűgözve. Vagy én várok sokat, vagy a kölykök veszik semmibe a tárgyat. Csak a második opció állhat fenn, így szkeptikusan javítottam ki a legtöbb beadandót mindkét évfolyamon. Meglepő, de találtam egy-kettőt, amire még én is bólintottam egy aprót, hogy nem semmi, de egyebekben a legtöbbet ketté téptem volna, hogy ez brutálisan szar. Nem csinálhatok ilyet. Tudom. Sárközi megkért, hogy legalább az első hónapban legyek normális, utána nem érdekli mit csinálok. Egyelőre tartom magam. Az asztalnál ülve várom, hogy a negyedikesek kivonszolják magukat, majd a helyükre vágódjanak be a másodikosok. Fel sem pillantva olvasom az olaszul írt beadandót, itt-ott annyira ráncolom a szemöldököm, hogy attól félek elszakad basszameg. Fáradtan sóhajtva érek a végére, hátradőlök és meg sem lepődöm azon, hogy a szőke tincsek néznek velem farkasszemet az egyik padról. Vonásaim kisimulnak, mindössze arcomra kerülő gonoszkás vigyor miatt ráncolódik a bőr ajkaim körül. Remek szünetnek nézünk elébe. Az éppen belépő lányra pillantok.
- Küldd be a színes tincses fenegyereket, ti meg várjatok a terem előtt - pillanatnyi szünet. - Kösz - teszem még hozzá elgondolkodva. Megy ez, ha nagyon megerőltetem magam. Visszadőlök, ujjaim dobolnak halkan a fa asztal lapján, miközben lehunyom szemeimet, hogy megvárjam, amíg a vattacukor fejű srác betalál, és kezdődhet - megkockáztatom még ilyen hamar is - tanári karrierem legszebb napja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. április 9. 20:52 | Link



Az csak április tréfa - de ezt nem mondhatja egész évben, még igazából egész hónapban sem. Nem? Erről ugyan nem szólt neki senki, a dátum mégis közel esett a neki szánt naphoz. Szóval, miután órákat kutatott és akkor sem talált semmit, amivel kitölthetné igencsak vérszegény beadandóját, a bevezetésnek elmenő, foguk rá, egynek elmenne szöveget cserélte le. Olasza ismét pörög, a szavak csak jöttek, nem mondhatja senki, írt bele ő jót is, csak éppen nem olyan környezetbe, ahogy illene. Valamiért úgy hitte, ha receptek sorait, nem épp tetszését fejezi ki, anyanyelvén, legfeljebb arra kérik, hogy magyarázza már el, mi a francot jelent, mert hát, nem az a nyelv ez, amit mindenki beszél erre. Bele se gondolt, hogy k azt könnyedén lehet azonosítani, ne adj isten, még érti is! Hát ki a francot érdekelt, rettentő jól szórakozott.
A mai napig, mert valaki random lép oda hozzá, hogy neki be kell mennie. Éppen megáll magyarázás közben, eltátott szájjal fordul és finom "he?" kifejezéssel érdeklődik, jól hall-e. Rajta van a kellék, amitől megért mindent, de attól még szereti eljátszani a hülyét vagy éppen azt, hogy alkalmi süket, akár csa annyit, hogy ez neki magas. Az üzenet mégis egyszerű, tiszta, még az olyanoknak is, mint jó. Felszedi földről a táskáját, amelyet már igencsak lecserélne egy, arra érzékeny egyén, de neki pont így jó: kicsit rongyos, annál jobban firkált, csörög, mint az oldalán a lánc, mert erre meg nyitófüleket fűzött. Kreatív a gyerek, ha akar, csak ezek szerint nem ahhoz, amihez kellene. A száját húzza el, ahogy ellépnek az ajtóból, neki meg szabad útja van befelé. Csoszog kicsit, körbenéz, ki és merre, majd végül az asztalig sétál és már-már angyali mosollyal pillant a katedrán ücsörgő alakra. Fájni fog? Nem biztos, most még bizakodó? Fenét, tudatlan. Azt vágja, hogy nem átlagos a fazon, sőt mi több, üde színfolt az ő világában, meg azt is, hogy nem épp kellemes jellem társul hozzá. Vagyis ezt lehetne összefoglalni abból, amiket hallani, csak éppen, nem épp ilyen kellemes szavakkal.
- Szép napot! - mert hát, mi ne lehetne ennél szebb? Nem feszeng, ujjával piszkál egy lelógó bizbaszt és rágón kérődzik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. április 9. 21:51 | Link

Ez meg a Másik
meg vagyok áldva - ti is meglesztek


Nem tudom mit gondoltam, amikor fejemet adtam arra, hogy tanítani fogok. Szó, ami szó, nem önszántamból vagyok itt, mindössze közölte a rezervátum, hogyha a csapatot huzamosabb ideig kívánom vinni, akkor kell hozzá végzettség, én pedig úgy repültem rá a pedagógiára, mint annak a rendje. Igen ám, csak arról nem esett szó akkor még, hogy gyakorlat is kell a bánat seggemnek ahhoz, hogy megkaphassam azt a kibaszott diplomát. Alsó ajkamat húzom fel, halkan ciccenek, de érzem, hogy itt maradó vendégem nem kelt fel. Nincs is jobb, mint egy kellemes, délutáni szundikálás, remélem ki is élvezi, amíg tart.
Nem nyitom ki szememet, ahogy a vattacukor belép a terembe, az ajtó hangos csattanással csukódik be mögötte anélkül, hogy megmozdulnék vagy megszólalnék, hálásak lehetünk a levegőnek. Ha erre nem kelt fel a negyedikesek egyik kincse, akkor semmire, és ha felém néz, széles mosollyal biccentem félre fejemet. - Jó reggelt! Jót aludtál, Reiner? - ha már belemotyorgott az óra közepébe, miközben éppen tartottam azt, az a minimum, hogy ilyen kedvesen keltem fel. Kékjeimet vezetem a csörgőre, aki toporog az asztal mellett egy ideje, majd könyökölök az asztalomra, támasztom tenyerembe arcomat, míg szabad kezemmel tolom a beadandót elé.
- Kicsit beszélgessünk az esszédről - már-már kedvesen csendül fel hangom, ahogy a srác arcát fürkészem mosolyogva. - Értékelném, ha módomban állna, hogy valaki ennyire nemzetközi, de sajnos nem tehetem. Elmondanád, mit írtál le? - tolom az asztal szélére az egészet úgy, ahogy van, miközben türelmesen várom, hogy iskolánk vattacukra odalépjen és elmondja nekem szóról szóra mégis mit írt a beadandóba. Tekintetem csupán egyetlen pillanatra villannak Kendére. - Ha szépeket álmodtál, maradhatsz is velünk. Ha nem, akkor is - pillantok vissza vattacukorra azonnal, hogy kérdőn emelkedjen meg szemöldököm, miközben hátradőlök és várok. Még mindig várok. Vajon meddig kell várni, hogy valami történjen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. április 9. 22:16 | Link



Becsapódik az ajtó. Minden Zs és egyéb ábécé betűt rejtő horrorfilm így kezdődik. A feketék ilyenkor már menekülnek, míg a fehér ember abban a házban alapít családot, hogy jól lemészárolják. Esetünkben Teddy pontosan marad, nem sikít fel és rohan ki, ahogy lehetne egy normális reakció – már a tanár tekintetét elnézve, itt semmi jóra nem számíthat. Mégis, kénytelen a saját ajkába harapni, mintha zavarban lévő lányka lenne, de csak, hogy nevetését fojtsa vissza, de úgy nagyot. Még nyel is hozzá, elengedi ajkát és akkor vár. Hoh, hát itt van valaki! Kíváncsian fordul a másik delikvens felé, aki úgy tűnik, az igazak álmát aludta az órán. Na tessék, a két véglet; az egyiknek jó alvókája van, a másik képtelen nyugton maradni, a változatosság gyönyörködtet alapon egy mániákus ezt értékelné. Egyensúly, vagy mi a fene. Rávigyorog arra a tagra, aki nemsokára a csipát fogja kidörgölni a szemeiből, majd vissza előre, immáron komoly arccal. Már amennyire tud ilyesmit. Meddig kell még várnia? Ha megint elkésik óráról, akkor kénytelen lesz valami büntetőmunkát csinálni, vagyis erre emlékszik. De az tavaly volt, azóta elévült, bizonyára, idén újrakezdheti.
- Ó, az esszé – somfordál közelebb és tekint a lapra, pontosan jól tudja, hogy mit írt oda. A tizenhatodik sorba, például a tökéletes lágytojás főzési idejét, alatta párral pedig, hogy a sárkányok királylányokat rabolnak el. Valahol lentebb pedig, valami raviolirecept kér sora. De van benne lényeg is. Mégis, pislog nagyokat.
- Ez a vázlat, dio Mio – kezd bólogatni, kartávba lép – neki az, mert a pofonért nem megy közelebb – és mutogatni kezd. – Ide hogy milyen a szárnya, ide meg hogy mit eszik. Itt leettem – mutat egy sötét foltra, majd csusszan lejjebb az ujja. – De írtam a sárkányról, valahol van, amit érteni is – azzal túr bele a táskába, hát valamiért jobb, ha most előadja, hogy neki ez csak egy ballépés? Lehet. Nem bánja, még ha hülye ötlet is, hát most olvassa fel? Kihúz valami elkezdett esszét, tök másra, aztán visszapillant a lapra. „Ezt elszúrtam” vigyorral pillog felé.
- Újraírom, ha kell! – vagy engedjük el, az az egyszerűbb. Foglalkozhat többet addig is a frissen ébredővel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. április 10. 07:40 | Link

Ignorantia iuris non excusat
[dr. Laines / mágusjog / pontosan / ne less]

Egy ideje már iskolába járok. A Bagyolykőbe éppen csak belekóstoltam a harmadik évembe, de soha eddig nem akarták elkérni a jegyzeteimet. - Máris adom - könyveimet csúsztatom a legközelebbi padra, így a táskámból ki tudom venni a mappámat, és abból a kapoccsal összetűzött néhány oldalt. Határozottan nyújtom át a papírokat, mert magabiztosan tudom, hogy a tartalmával nem lehet gond… Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy esetleg dr. Laines rálátott, ahogy a magam módján rajzoltam fel a szankciók lényegi összesítését egy felhővel keretezve azt? Jó, felhőnek túlzás nevezni, de valami olyasmivel. Így könnyebben megragadja a figyelmem, ez olyasmi mint a kezemre rajzolt csillag, ami jelenleg is ott ékeskedik, hiszen pontosan tudom, hogy még utolsó simításokat kell végeznem az Edictum interjúmon, viszont, ha már az első órán marasztal az oktatóm, lehet át kell szerveznem mindent. Ezek és hasonló gondolatok futnak végig az agyamban, ahogy mosolygó arcát nézem, amiből különben semmit nem tudok leolvasni, tehát nem igen vagyok előrébb. Kellemetlen. Az persze nem, amit akkor mond, miután újra hozzám kerülnek a jegyzeteim. Meglepetten nyílnak el ajkaim. Ezek szerint még megfelelően működik az agyam. - Köszönöm - szólalok meg végül. - Igyekeztem megérteni, és a szerint kiegészíteni magamnak. Nem mondhatom, hogy teljes mértékben tisztában vagyok még a tananyaggal, de úgy vélem határozottan értem. Egy-két átolvasás és összeáll a kép - így szokott lenni. - Mindig van hova fejlődni, nem igaz? - kérdezek vissza, közben újra ráemelve tekintetemet arcára. Minden figyelmem az övé, mert nem tudom mit szeretne tőlem és nagyon kíváncsivá tett.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. április 10. 07:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 40 41 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély