A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=816249#post816249][b]Nagybátori-Szabó Márton - 2020.08.27. 22:10[/b][/url]

Hihetetlenül örültem, mikor Karola igent mondott arra, hogy néha összeüljünk zenélni kicsit. Elképesztő öröm volt találni valakit, aki elég jól énekel ahhoz, hogy azt mondjam, hogy vele szívesen dolgoznék együtt. Mert a zene számomra olyan valami, amit szeretek csak az arra érdemesekkel megosztani. Mármint bárkinek szívesen játszom, de az hogy együtt zenéljek valakivel nagy dolog. Nem ez lesz az első közös próbánk, én mégis minden egyes alkalommal olyan ideges vagyok, mintha be kéne mennem vizsgázni úgy, hogy tudom, hogy semmit sem tudok. Bár egyébként semmi okom idegeskedésre, mert annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy két-három próba után gyakorlatilag kivégzünk egy-egy dalt. Ez a profizmus kérem szépen.  
Korábban jöttem, szeretem ha van egy kis időm egyedül is gyakorolni, főleg, hogy ebben a tanévben ez lesz az első közös összeülésünk. Remélem a szünetben nem felejtett sokat és szorgosan gyakorolt, bár ha nem akkor sincs nagy baj, csak kicsit többet kell majd beénekelnünk, mint amúgy szoktunk. Nem mindenki olyan zenebuzi mint én, hogy agyba-főbe a hangszereit nyúzza és gyakorlatilag egy pillant nincs amikor nem ezen kattog. Nem is értem, mit keresek még itt. Kész csoda, hogy nem vágtak ki egy óráról sem, amikor a transzformációs láncok helyett épp egy értelmes rímet próbáltam összekaparni ami napok óta nem hagyott aludni. De olyan is volt, hogy bájitaltanon rossz irányba kevertem a főzetem mert épp dudorásztam ahelyett, hogy a professzora figyeltem volna. Mondom, maga vagyok a két lábon járó szerencse ilyen szempontból.
A mai alkalomra magammal hoztam hőn szeretett gitáromat, Marikát. Tudom, nem vagyok még elég fura, de minden hangszeremet elnevezem. Ettől sokkal erősebb lesz a személyes kötődés a hangszer és tulajdonosa között, és egészen más lesz a hangzása is. De tényleg. Szóval mindkét gitáromnak és a hegedűmnek is van neve. Sőt, titokban az otthoni zongoránkat is elneveztem, de persze senki más nem hívja a nevén, csak én. Na de semmi baj. Nem tudják mi a jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=816334#post816334][b]Bossányi Karola - 2020.08.29. 18:02[/b][/url]

Énekelni mindig is szerettem, de soha nem volt közönségem, mindig csak elvonulva, magányosan tanulgattam a kedvenceimet, mintha attól féltem volna, hogy nem elég jó a hangom. Aztán egy alkalommal, teljesen véletlenül rám köszönt Marci és megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem vele közösen zenélni. Akkor nagyon meglepett, de mivel nagyon szerettem énekelni, nem kellett túl hosszan győzködnie, hogy igent mondjak. Már az első néhány próba alatt sikerült összehangolódnunk, így megmaradt a kis csapatunk.
A szünet persze vágott egy kis éket közénk, már ami a zenei próbákat illeti, nem volt alkalmunk egy ideig próbálni, meg egyébként is történt pár dolog, ami elterelte a gondolataimat. Most viszont, alig pár napja sikerült leegyeztetnünk egy újabb próbát, éppen ehhez készülődtem a szobámban.
Felkaptam néhány kottát, amit annak idején a fiútól kaptam, a kulacsomat is megtöltöttem vízzel, s még a tükör előtt gyorsan ellenőriztem, hogy nem-e vagyok túl kócos. Az voltam, így sietve megfésülködtem, s csak ezután indultam a megbeszélt találka helyre, ahonnét már kiszűrődött a kellemes gitárjáték.
Nem szokásom hallgatózni, de egy pillanat erejéig megtorpantam az ajtónál, s hallgattam, ahogy Marci játssza ezt a romantikus számot. Olyan kellemes hangja volt, hogy azonnal libabőrös lettem, ráadásul a szöveg miatt még el is érzékenyültem. Mostanában ez gyakran megtörtént velem, de most nem sírni jöttem, hanem énekelni. Emiatt kitöröltem ujjaimmal a könnycseppeket szemem sarkából, s mosolyogva léptem be a fiúhoz, magam mögött behajtva az ajtót.
- Szia Marci! Ezer éve nem láttalak! - kedves mosollyal lépdeltem oda hozzá, és le is telepedtem mellé. - Annyira szép ez a szám, mi ez? Meg kéne tanulnunk. Egyébként mi újság? Hogyan telt a szünet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=816716#post816716][b]Nagybátori-Szabó Márton - 2020.09.07. 22:05[/b][/url]

Tök véletlenül fedeztem fel, hogy Karola milyen csodás kincset rejt magában és tudtam, hogy ezt bizony nem hagyhatom veszni. Nem tudom, hogy neki milyen élmény volt az első beszélgetésünk, remélem nem voltam nagyon tapadós vagy ilyesmi, mert ha fellelkesülök sajnos hajlamos vagyok átesni a bizonyos ló bizonyos túloldalára.
Szeretek néha csak úgy leülni és énekelgetni ami megtetszik. Ezt a dalt egy nagyon felejthető filmben hallottam. A sztori és a színészi játék szörnyű volt, de a zenéi... valami csodálatosak. Legalább már valami jó is legyen benne ugye. Egyedül ha akarnék sem tudnék két szólamban énekelni, ekkora tehetség (teszem hozzá nagy bánatomra) nem vagyok. De egyelőre csak az alsó, férfi szólammal kísérletezgetem, mert bár a levitás még nem tudja, hiszen nem szóltam neki előre, de a duett másik felét, a női szólamot bizony nekiszánom. Szerintem kifejezetten kellemesen cseng majd együtt a hangunk.
- Karola! Szia! - Úgy hagyom abba a játékot, mintha valaki megállított volna egy videót, hirtelen, minden átmenet nélkül. Vajon most jött, vagy hallgatózott kicsit? Sokan vannak úgy, hogy ha hallják hogy zenélek akkor nem mernek odajönni hozzám, inkább csak távolabbról figyelnek, mintha valami érinthetetlen valakicsoda lennék. Pedig ha odajönnének és szólnának néhány kedves szót olyan szívesen énekelnék nekik is, személyre szólóan. De kevesen vannak azok, akik ezt be merik vállalni, a többiek... nem is tudom mitől félnek. Talán hogy harapok? Hát olyannak látszom én? - Shallow a címe, és arra gondoltam ezt játszanánk ma. Kottám nincs, hallás után. Menni fog? - Eddig a legtöbb esetben vesződtem olyanokkal, hogy leírtam a szöveget, lekottáztam a dallamot és még fel is akkordoztam a kész művet, hátha egyszer valamikor szüksége lesz rám. De most se időm, se kedvem nem volt ilyesmikhez, plusz egyszer el kell kezdeni valahol ezt is. Külön műfaj csak hallás után tanulni, de szerintem Karola ügyes lány, minden gond nélkül megugorja majd ezt az akadályt is.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=816763#post816763][b]Kiss-Herczeg Domonkos - 2020.09.09. 11:38[/b][/url]

Fogva tartják egymás sötéten izzó tekintetét, jóformán pislogni is elfelejt, ahogy a kék óceán színében pompázó szembogarakat bámulja. Viszket a bőre Theon marka alatt, mégsem lép el, nem rántja el a karját, bármennyire is meglenne az inger a mozdulat iránt. Más taktikát választ. Kivár. Egyelőre a felszín nyugodt, arca kifejezéstelen, egyedül a telefont szorítja elfehéredő ujjbegyekkel. Semmi más nem utal arra, hogy benne épp ki akar törni egy állandóan forrongó vulkán.
Dom, kérlek legyen eszed.
Megrándul a szája széle a fejében visszhangzó halk suttogás nyomán és próbálja elnyomni a kétségeit. Talán hallgatnia kéne rá, elővenni a farzsebéből a dobozt és adni pár szálat kárpótlás gyanánt. Mondhatná, hogy "bocs haver, véletlen volt", nyújthatná a békejobbot... annyi lehetősége lenne elkerülni a felesleges konfliktust ő mégis csendben marad, mozdulatlan. Mert az igazság az, hogy nem akarja elkerülni. Nem mehet az apja elé és ordíthatja ki magából mindazt, ami az üzenet olvasása közben fellángolt benne, ami tartalmazza minden kétségbeesését és tehetetlen dühét. Viszont az apja helyett itt áll vele szemben Theon. Theon, akit két évig bálványozott és bármit megtett volna, hogy felfigyeljen rá, hogy elmondhassa magáról; igen, a legjobb haverom.
Bal szemöldöke a homlokára szalad annak az egy szónak a hallatán, ami megreked kettejük között és visszhangot ver a fejében, elnyomva a józan ész utolsó intelmeit. Gonosz mosolyra húzódnak lassan ajkai, alkarja megfeszül Theon ujjai alatt.
Dom, még nem késő visszakozni.
- Hallgass el - buknak ki belőle a szavak, majd reszelős hangon felnevet röviden. Látványosan végigméri Theont, a nyüzüge testet, ami a betonba akarná döngölni. Egyikük testén sem feszülnek a bőrnek az izmok, nem duzzadnak a kockák, akár kiegyenlített is lehetne a helyzet... mégis magabiztosság ül a karikás szemek alatt, a sápadt arcon.
Én nem ilyennek ismertelek.
Élesen szívja be a levegőt, mellkasa megemelkedik, ahogy keze ökölbe szorul. Lehunyja egy pillanatra a szemét és engedi, hogy fintorba torzuljanak a vonásai.
- Undorító vagy - mondja kettejük közé vetve a szavakat, majd elrántva a kezét taszít Theon mellkasán egy nagyot. Feketéi elsötétülnek a haragtól, ahogy bámulja a fiút, aki egyszerre testesíti meg az összes hangot és üzenetet az elmúlt pár percből. Most Theon mindaz, amit gyűlöl. Vajon önmagát látja helyette?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=817108#post817108][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.09.18. 20:12[/b][/url]

Elégedetten, sőt mi több, helyeslően bólintok felé, olyan tanárosan-szigorúan összepréselt szájjal. "Helyesen teszed, hogy hallgatsz rám, hogy megfogadod a tanácsaimat, mert én vagyok az idősebb és tapasztaltabb, én tanítok, ez a minimum." Mielőtt bárki megijedne, hogy egy erre járkáló legilimentor belenyúlna a fejembe, és kivenné zavaros gondolataim közül, hogy valamelyik itteni tanárra gondolok, lelövöm én a poént, nem, általános iskola, negyedik osztály, Barabás néni. Nem kell itten kombinálni.
- Ettől még mondjuk lehetek színész, csak így emberként - mutatok magamra, majd egy gyors torokköszörülés után belekezdek egy sebtiben elképzelt és felvázolt színdarab közepébe. - Na de Julio, bátyám, nem teheted meg, hogy minket hátrahagyva elhajózol az Újvilágba Esperanza nyomába! Gondolj ránk, a sok éhes szájra, kik otthon várnak, és a lovaidra, akik tuti nem tudnának friss füvet enni a tenger közepén! Ne menj Julio, ne menj, szívből könyörgök neked! - Még egy könnycseppet is elmorzsolok, és sóhajtok, hát milyen megható... Igen, a színészet az én pályám - nem.
- Dehogy - rázom meg a fejem azonnal, nyugtatólag. Nem áll szándékomban bevallani, hogy éppen én voltam az, aki bántotta őt, nem érzem úgy, hogy meg tudok birkózni még ennek a súlyával. Majd egyszer talán elmondom. Persze az is lehet, hogy örökre titokban tartom, lecsüccsenek rá szépen, és ha bárki piszkálna azt jól...! Jól! JÓL! Jól bokán nyalom.
- Hááát tudod, magatartási gondok - pislogok ártatlanul Laurára, épp csak a glória hiányzik a fejem fölül. - Akkor is mászkáltam a folyosókon, ha épp nem kellett volna, átmasíroztam más házak körleteibe csak úgy mert miért ne, elaludtam az órákról, feleseltem, morogtam a büntetőmunkák miatt... csak ilyen apróságok - nevetem el magam a végére. Egy vállvonás kíséretében egyenesítem ki magam, hogy elgémberedett tagjaim kicsit kinyújtózhassanak, és bár épp ásítanék, az utolsó pillanatban egy belibbenő hajtincs pont úgy csikizi meg az orrom, hogy elmúljon az inger. Frusztráltan dörzsölöm meg az arcom, s közben valami mondatféleség ki is szűrődik tenyereim mögül. - De így legalább többet lehetsz Thomassal, meg találhatsz olyan prefiket akik hasznosabbak a Bélafélék ellen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=817141#post817141][b]Bossányi Karola - 2020.09.19. 14:49[/b][/url]

Míg nem találkoztam Marcival, addig csak egyedül énekelgettem, de ő volt az, aki tényleg megismertette velem a zenét és közelebb hozott a dallamokhoz. Kedveltem a társaságát, nem csak azért, mert gyönyörűen játszott a hangszereken, hanem azért is, mert a társasága alkotásra ösztökélt. Részben ezek miatt, s részben azért, mert amúgy is jó társaságnak bizonyult, örültem hogy végre újra láthatom a szünet után.
- Shallow? Hú, klassz! A dallama szerintem menni fog hallás után, a szöveg az...azt nem tudom - mosolyodtam el, mert az igaz, hogy tanultam angolul magántanulóként, de annyira azért még nem volt tökéletes a nyelvtudásom, hogy egyből le tudjam követni a teljes szöveget. Marciban viszont bíztam, hogy ő talán már tudja ezt a dalt, s úgy voltam vele, hogy ha őt követem, egy idő után, sok gyakorlással majd tényleg menni fog. Le is telepedtem a fiú mellé, s kényelembe helyeztem magam, ügyelve, hogy ne lökjem meg a gitárját.
- Amúgy hogy vagy? Szerintem te nőttél a szünetben - jegyeztem meg nevetve, s közben oldalba is böktem őt. Közben eszembe jutott az, hogy nálam van a telefonom, amit még Bence segítségével vásároltam, s rájöttem arra, hogy van rajta egy hangrögzítő opció, amivel akár fel is tudnánk venni a próbánkat.
- Figyelj csak, mit szólnál, ha rögzítenénk néhány dalt a telefonomra? Aztán vissza tudnánk hallgatni, és meg tudnánk állapítani, hogy mennyire volt jó, és melyik részeken kellene javítanunk - erre mondjuk talán miattam volt szükség, mert abban szinte biztos voltam, hogy Marcinak tökéletes a hallása, és szuper érzéke van a zenéléshez. Magammal viszont sosem voltam megelégedve, s mindig volt bennem némi bizonytalanság, hogy talán nekem még sem kellene kiengednem a hangomat.
- Majd szólj, ha kezdhetjük ezt a Shallow-t, és akkor indítom a felvételt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=817318#post817318][b]Demeter Hunor - 2020.09.20. 21:54[/b][/url]

Hazugság lenne állítani, hogy méltósággal fogadtam a jól megérdemelt büntetést. A tanárnő szidalmának első felében ugyanis még mindig hátrafelé zuhantam (lebegtem), és csak a hátsó szomszédom finom lökésének a vállamon - kösz, Fanni - és Ajsa erőteljesebb húzásának köszönhetem, hogy a szidalom második felét már ülve és a helyes, valamint indokolt bűnbánó arcot felvéve viselhettem. Padtársam jobb karjával megfogta a pólóm ujját, és rezzenéstelen arccal lerántott maga mellé. Én szép lassan újra helyet foglaltam.
Meggyőződésem volt, hogy a professzor nem veszi észre, hogy mit csinálunk, annyira lefoglalja az előadás. Úgyhogy most hideg vízként ért a szidalom, és sajnos be kellett ismernem, hogy teljesen jogosan kapjuk. A pontlevonás hallatán finoman elnyílt a szám, de feleselni nem volt érdemes.
Ez olyan szemétség! Nem, mintha direkt csináltuk volna! Mármint jó, beszélgettünk, de nem hangosan és nem zavartunk senkit! A sárkány meg a véletlen szüleménye! Rohadt ijesztő volt, mi vagyunk az áldozatok!
Az óra hátra lévő részében kussolok, körmölöm a halálosan izgalmas tananyagot (amúgy tényleg nem vészes, főleg, amikor képek is vannak), és néha oldalra pillantok Ajsára, aki egy másik füzetbe szintén jegyzetel.
Őszintén és teljes szívemből sajnálom. Annyit dolgozott azért, hogy a Navine legalább az Eridont megelőzze a pontversenyben. Erre most még le is vonnak tőle tíz pontot. Nem tudom, mit fog kapni a háztársaitól ezért. Te jó ég! Én mit fogok kapni ezért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=817931#post817931][b]Juhász Laura - 2020.09.28. 19:05[/b][/url]

Jobban belegondolva mondjuk mégsem fogok ilyen hangot kiadni. Inkább szólok majd Masának, hogy ilyenre készülök és akkor majd ő lesz a narrátor, ő majd kiad olyan hangokat, amilyeneket akar, én meg majd igyekszem a feladatra koncentrálni és nem a hasamat fogni a röhögéstől.
- Inkább valami komikusnak menj akkor szerintem – jutok el erre a következtetésre némi töprengés után. Klassz kis előadás volt, de inkább tényleg valami paródiában tudnám elképzelni a lányt. Vicces jelenetekkel, szövegekkel, mindennel. Jó, a brazil szappanoperák világában is megállná a helyét, ez alapján a kis előadás alapján legalábbis lazán.
- Oké – biccentek egyet megnyugodva. Nem bántotta őt Bence, semmilyen módon sem. Akkor jó. Egy szakítás sehogy sem szép vagy kellemes, tehát nyilván sérül benne az egyik vagy akár mindkét fél, de Masában nagy kár nem keletkezett. És vagyok annyira részrehajló, hogy ez érdekeljen egyedül. Jó, egy picit azért Bence is, de Masával sokkal jobb a kapcsolatom, szóval ez belefér, nem?
- Na jó, akkor más megközelítés: hogy lettél te egyáltalán prefektus? – váltok át újra vigyorgásba. Tiszta sor, hogy elveszik tőle a jelvényt a hallottak alapján. De eddig sem volt szent életű a levitás, szóval, na mindegy. Kicsit tompán jut el hozzám a folytatás, ugyanis kifele bámulok az ablakon, egy virágszirmot követve végig tekintetemmel.
- Béla? Ja. Hát. Nem tudom – hű milyen összeszedett vagyok. Most újra végigpörgetem magamban azt az esetet, amikor nem fagytam le annyira, amikor igyekeztem megvédeni Masát. Nagyon hasznos volt, ha nem ő lett volna ott akkor, ki tudja hogy haladtam volna-e ennyit a javulás útján. – De, én ... veled is szeretnék többet lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=818082#post818082][b]Nagybátori-Szabó Márton - 2020.09.30. 18:02[/b][/url]

- Ne aggódj, nem lesz semmi probléma a szöveggel sem, annyira nem nehéz - nyugtatom meg. Ha én, aki sosem tudott megtanulni angolul simán megjegyezte a szöveget, akkor neki - akiről feltételezem, hogy kicsit bővebb ismeretekkel rendelkezik ezen idegennyelv irányába - már hogyne sikerülne? Különben is, a lényeg, hogy legyen magabiztos és akkor senki észre sem veszi, hogyha esetleg belebakizik a szövegbe.
- Amúgy köszönöm kérdésed a lehető legkiválóbban. - Mindegy állításom alátámasztásaként még rá is vigyorogtam, hogy tényleg majd' kicsattanok az örömtől. Igazából a legtöbb esetben amúgy is ilyen vagyok, mert ha van is valami bajom az hiába látszik meg rajtam, mégsem szeretek róla beszélni. - Képzeld! Kettő egész centit - húzom ki magam ha lehet még jobban. Olyan büszke voltam magamra, mikor megméretkeztem indulás előtt és a centi százhetvenkettőt mutatott. Bizony, végre túlléptem a bűvös százhetvenet és van esély arra, hogy még egy ici-picivel magasabb leszek. Na nem hiszem, hogy nagyon sokkal, de egy olyan plusz három centivel bőven boldogan ki tudnék egyezni.
- Na és veled mi újság? Mi mindent csináltál a szünetben?- Kíváncsi vagyok, mások mivel tölthették a szabadidejüket, az én nyári programom ugyanis már évek óta szinte ugyanaz. Zene, zenével és még egy kis zenével. Ha nem szeretném, nem csinálnám, ez egyértelmű, de néha talán rám férne némi változatosság is.
- Ez egy remek ötlet - bólogatok hevesen megerősítésként. Mert bár való igaz, hogy akkor is meghallom, hogy valami rossz, miközben játszunk, de az mégsem olyan, mint mikor az ember visszahallgatja önmagát. Ebből lehet a legtöbbet tanulni, mindkettőnk számára hasznos gyakorlat lehet. - Előtte nem szeretnéd még néhányszor elgyakorolni? - Mármint felőlem nyomathatjuk, csak neki még elég új ez a dal, és nem akarom, hogy amit a felvételen hallana az elvegye ettől a kedvét. De ha azt mondja, hogy nem akkor lassan megpengetem a gitárom, hogy a teremt betöltse a húrok rezgésének visszhangja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=819224#post819224][b]Návay Fanni - 2020.10.12. 12:30[/b][/url]

Ezen a délutánon szokatlanul későn indultam csak el az ebéd utáni sziesztámról az Eridon toronyból. Legtöbbször már a tanár előtt érkezem a terem elé, most azonban szinte utolsóként zártam a sort. Amint a lábam átlépte az SVK terem küszöbét, nagyot ugrott a gyomrom, és egészen az óra végéig megmaradt az a szorító érzés odabent. Mire megérkeztem, a helyiség már szép csendben átrendeződött, a padok és székek a terem végében lévő nagy ponyva mögött rejtőztek, kényelmesen nagy helyet hagyva a kezüket tördelő, vagy épp magabiztosan pálcájukért nyúló ötödikeseknek. A földbegyökerezettség-érzésből Wayne professzor hangja rázott fel, aki egy pillanatig sem teketóriázva nekilátott a párok kialakításához, majd gyorsan elmondta a párbaj játékszabályait. Minden páros egyesével fog felállni a terem közepén, hogy az összes párbaj egységes felügyeletet kaphasson, és kizárólag az iskolai keretek között tanult varázslatok használhatóak. Magamban ösztönösen mantrázni kezdtem a hirtelen eszembe jutó varázslatokat, és valószínűleg elég kétségbeesett képet vághattam, mert egy navinés lány folyamatosan aggódó arccal pillogott felém. Varázslatok terén nem volt gond, amíg magántanuló voltam, szorgosan tanultam és gyakoroltam az aktuálisan megtanulandó dolgokat, egyedül tavaly csúszott el valami, így nem mondhatnám hogy az idei évismétlésemmel együtt előnyben lennék a többiekkel szemben.
Aprót sóhajtva félszegen pillantok oldalra, a páromra. Látásból már ismerem, hiszen háztársak vagyunk, sokszor láttam már az Eridon asztalánál ebédkor, vagy a klubhelyiségben, és persze az óráink is mind közösek, mégsem beszéltem még vele egy szót sem. Nem meglepő, hiszen kevés olyan diák van, akikkel önszántamból, mindenféle kötelezettség hiányában is beszélek. Riley viszont azt mondta, hogy segítene, ha megpróbálnék kezdeményezni. Szóval az ajkamba harapva várom a megfelelő pillanatot, hogy megszólaljak, közben pár lépést előrébb lépünk, ahogy az első páros elfoglalja a helyét középen. Végül halvány mosolyt erőltetek az arcomra és megszólítom.
- Te is izgulsz kicsit? - Kérdezem suttogva, majd ugyanilyen halkan be is mutatkozom - Fanni vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=819596#post819596][b]Mórocz A. Móric - 2020.10.19. 20:13[/b][/url]

Az egyetlen egy magamnál hordott füzet egy üres lapjára hajolva rajzolgatok, mint aki rettenetesen ráér az óra elején. A gyakorlás fontos a tanárnő szerint, szóval ehhez tartva magam gyakorlom az egyszerű pennával a tökéletes l betű leírását. Olyat, amilyet elvárnak tőlem, és amilyet elvárok lényegében saját magamtól is. Lábam jár fel s alá, ahogy fejemben üvölt a watwat, csoda, hogy nem pattantam még fel és álltam neki elreppelni a szöveget. Tudom azért hol van ám a helyem. Néha. Olykor előfordul, hogy képben vagyok vele. Fejemet billegtetem kicsit a gondolataim között dübörgő ritmusra, felkapom fejemet, mert jöhet a refrén, de bennreked csodálatos hangom a torkomban.
Mindenki mozgolódik, valakik éppen most tápászkodnak fel a helyükről, hogy máshoz csatlakozzanak, én pedig nézőkézek ki a fejemből, hogy mégis mi történik. Hátradőlök, jobb karomat dobom át a szék támláján, míg balom ujjai lustán járkálnak a falapon, mer' figyu, előbb vagy utóbb ki fog derülni, hogy miért megy mindenki más padjához, én meg nem vagyok egy türelmetlen ember, szóval megvárom szépen. És addig legalább a konce-... kékjeimet emelem a profra, aki nagy valószínűséggel intézi felém a kérdést, hogy miért nem mozdulok meg a párom felé. Nos, erre a válasz egyébként zsigerből az lenne, hogy simán nincs hozzá kedvem, de ilyet nem mondhatok, úgyhogy: - Arra gondoltam tanár úr, hogy a párom jöhetne ide, kényelmesebben elférnénk - mutatok körbe bal kezemmel, hogy mellettem nem ülnek, se előttem, szóval a hely adott. és zseniálisan ki is vágtam magam. A tanár úr bólint egyet, én pedig haláli gyermeteg mosolyt lövellek felé, mert angyali gyermek vagyok. Plusz ugye kiderült, hogy csoportmunka van. Vagyis kétfős csapatok dolgoznak együtt, amit azt jelenti, hogy az én páromat elnyelte az univerzum? Lustán pillantok körbe, majd megakad a szemem a lányon.
- Akkor kizárásos alapon te vagy a mai órán a partnerem - közlöm a nyilvánvalót, végül vállamat megvonva húzom a pad széle felé a székemet, hogy ő is elférjen mellettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=819667#post819667][b]Bossányi Karola - 2020.10.20. 21:13[/b][/url]

- Jól van, ha te mondod, bírom, hogy mindig bízol bennem - elmosolyodtam, Marci tényleg mindig támogatott, mellette nem igazán érezte úgy az ember, mintha nem értene semmihez. Szóval jól esett, hogy ilyen bátorítóan állt hozzám a zene kapcsán.
- Azt látom - kérdésemre nem túl hosszan felelt, pedig érdekelt volna, hogy mivel is telt a szünet, de hát majd csak elmondja, ha történt valami izgalmas. Azon meg nevettem, hogy két egész centit is nőtt. A kérdésére kicsit elkomorultam, mert hiányoztak a szünetben a barátaim, meg a gondolataim is lehúztak, de még sem akartam ezekkel untatni, így inkább olyasmiről meséltem, amiben mégis csak van valami jó.
- Megtanultam szörfözni a Balcsin. Jó, ne úgy képzeld, mint a profik, mert még életemben nem estem ennyit a vízbe, mint a deszkáról - meséltem nevetve. - De már három másodpercig meg tudok állni a tetején! - meséltem büszkén, s ezúttal egy picit én húztam ki magam. - Voltam Siófokon is egy koncerten Lucával - ahogy kimondtam, el is halkultam, mert eszembe jutott, hogy ők ketten jártak és nem voltam benne biztos, hogy ez nem-e kellemetlen Marcinak, hogy felemlegetem előtte.
- Na de, akkor vegyük fel - gyorsan el is tereltem a témát, izzítottam a telefonomat, s már indítottam volna a felvételt, amikor a srác egy nagyon is jogos ötletet vetett fel. - De, igazad van. Előtte gyakoroljuk el párszor - mosolyogva bólintottam, s ha elkezdte játszani a dalt, akkor elkezdtem énekelni, mikor az én részem jött. Nagyon bírtam Marci hangját is, szerettem az ilyen duetteket. Mikor a dal végére értünk, gondolkodón biccentettem oldalra a fejem, miközben az arcát fürkésztem.
- Te Marci, mit szólnál, ha mondjuk előadnánk ezt a dalt valamikor a suliban?- magam sem értem, hogy miért jött hirtelen ez a szereplési vágy, de jó ötletnek tűnt, hogy tényleg előadjuk valahol ezt a dalt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820040#post820040][b]Julianne M. Ainsley - 2020.10.25. 16:25[/b][/url]

A legújabb Edictum még számára is tartogatott meglepetéseket, ugyanis a Color Party-n valóban kiszúrták Őt és Sándort. A cikken természetesen jót mulatott, viszont le merte volna fogadni, hogy a férfi még nem látta és hogy is hagyhatta volna ki, hogy elsőként lássa az arcát? Igen, ugratni tervezte, éppen ezért átfutotta a tanárok személyre szóló órarendjeit és amikor megtalálta, mikor végez, kényelmesen el is tervezte a merényletet. Egyszerűen csak beszambázik a terembe, kicsapja az újságot és jót nevetnek rajta. Terv szerint.
Az óra vége előtt pár perccel indul meg a Számmisztika terem felé, hogy semmiképp se késsen el, hiszen Sándor képes és eltűnik. Ez egyébként kimondottan jól megy neki, ha akarja. A jelző után a diákok kiözönlenek a termekből, ő pedig épp akkor ér a célhoz, mikor az utolsó pár lány sóhajtozva távozik. Összepréseli ajkait, nehogy elmosolyodjon, elvégre nem lenne szerencsés kinevetni a tanulókat, azonban ahogy arrébb somfordálnak, ő belép és be is húzza a bejáratot. Cipője jelentőségteljesen koppan minden lépésnél, vékony ujjai között tartja az újságot és el is mosolyodik, ahogy közelebb ér a férfihoz.
- Szia - ahelyett, hogy egyből kikövetelné a csókját, csak egy könnyed mozdulattal ül fel félig a tanári asztalra, majd hátra söpri a haját. Szemei huncutul csillannak a tanárra és kicsit úgy érzi magát, mint aki tilosban jár. Piszkosul élvezi, amúgy. - Képzeld, benne vagyunk az újságban! - azzal szétnyitja a lapot és leteszi az asztalra, hogy tökéletesre lakkozott körmével rámutasson az őket érintő bekezdésre. - Azt írják, totálisan levettem Önt a lábairól a bájaimmal, mondja, meg tudja erősíteni a pletykát Szigethy úr? - cukkolja. Élvezi. Hihihihi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820055#post820055][b]Szigethy Sándor - 2020.10.25. 18:38[/b][/url]

– Tehát tekintsünk úgy a számmisztikára mint egy használati útmutatóra az élethez – szólal meg a csengő, amire a diákok azonnal elkezdenek összepakolni. Nem volt a legizgalmasabb a mai óra a tanulóknak, elvégre este valami bulit szervez az egyik lány a faluban. Legalábbis félfüllel ezt hallottam. Ezért nem is csoda, hogy mindenki siet elkészülni, hiszen mára ez volt az utolsó óra. Nem csak nekik, nekem is. Felegyenesedve, hangomat megemelve próbálom még emlékeztetni őket, hogy ne feledjék, a következő órán dolgozat következik, és a heti leadandókat is végre szeretném mindenkitől időben megkapni. De szavaim süket fülekre találnak, ezért csak egy nagy sóhajjal sétálok vissza a tanári asztalhoz, hogy a vaskos tankönyvet az asztalra hajítsam. Jobb kezem hüvelyk- és mutatóujja közé fogom vékony orrnyergemet, s szemeimet összeszorítva sóhajtok egyet. Elfáradtam. Ezért is rendezgetem lassabban az asztalon pihenő jegyzeteket, majd ledobom magam a karosszékbe. Bal könyökömmel támaszkodok meg, hogy zsibongó fejemhez nyúlhassak, és masszírozni kezdjem halántékomat. Az utolsó össze-összesúgó lánypáros is távozik a teremből – akiket észre sem vettem, hogy benn maradtam –, majd körömcipő kopogásra leszek figyelmes. Felkapom a fejemet, és meglátom a felém mosolyogva közeledő Julest. Szívem kihagy egy ütemet, és azonnal felpattanok a székből, hogy meglepett tekintetemet a női szemeibe fúrjam. – Szia – köszönök én is karcos basszusomon, szemeim árulkodón csillannak meg a tanterem félhomályában, majd szemöldökömet gyanakvón összehúzom, és a már asztallapon félig fenn ülő nőre nézek. Akaratlan nézek végig rajta, semmi szemérmesség nincsen benne, ám mégis a magam módján próbálnám leplezni. – Mi? – mutatok magamra és Julesra felváltva, miközben jobb szemöldököm a magasba reppen. – Mi vagyunk az újságban? Mégis miről tudná… – hajolok előre, így némiképp közelebb is kerülve arcommal a nőéhez. Zöldes szemeim azonnal falni kezdik a betűket, majd látványosan elsápadva tekintek vissza Julesra. Nagyot nyelek, és felegyenesedve nyúlok idegesen tarkómhoz. – Ilyen nincs…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820059#post820059][b]Julianne M. Ainsley - 2020.10.25. 19:26[/b][/url]

Nyilvánvalóan nem kerüli el figyelmét, hogy Sándor ma is pontosan ugyanolyan jól néz ki, mint egyébként mindig. Ahogyan az sem lepi meg különösebben, hogy a gyerekek tökéletesen ráéreztek arra, hogy játsszanak az idegeivel, bár tény és való, hogy a férfi hátán akár fát is lehetne vágni. Így hát miközben elhelyezkedik, hagyja, hogy szemérmetlenül végig pillantsanak rajta, még lábait is keresztbe veti, hogy az összehatás tökéletes legyen. Talán mégis csak azzal a csókkal kellett volna kezdenie...
- Mi bizony. Képzeld, szikrák pattognak közöttünk - hangjából kihallatszódik némi él, ahogy utánozza a cikkben leírtakat, s drámaian gesztikulál is hozzá, azonban mosolya egyértelműsíti, hogy ez sokkal inkább a pletykának szól, semmint annak, hogy a valóságban ne lenne meg az a bizonyos plusz. Figyeli Sándor vonásait és kimondottan jól szórakozik rajta, hogy ennyire sokkolja a tény, miszerint publikálásra került róluk egy bekezdés az Edictumban. Félre is érthetné persze a reakciót, de egyelőre teljes bizonyossággal ítéli úgy, hogy az elutasítással vegyes döbbenet pusztán a diszkréció megőrzésének szól és nem kapcsolatuk felvállalása ellen. Mert az gondolom egyértelmű, hogy egy ideje már nem csak a vakvilágba randizgatnak.
- Ilyen van. Híresek lettünk. Arra gondoltam, hogyha a brit királyi családnak beváltak a szuvenírek, mi is lőhetnénk egy szelfit és árulhatnánk. A befolyt pénzből természetesen az Edictumot támogatjuk majd, hisz nélkülük mindez nem jöhetett volna létre - még bólogat is párat, s noha arckifejezése elsőre komolynak tűnhet, szemei és a körülöttük gyülekező nevetőráncok elárulják. Viccet csinál az egészből és kimondottan jól is szórakozik rajta, ennek örömére pedig hamarosan eltörik benne valami és felnevet. Nem tudja komolyan venni a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820077#post820077][b]Szigethy Sándor - 2020.10.26. 07:40[/b][/url]

Ahogyan kezdem visszanyerni emberi arcszínemet, vonásaim közé kiül a mérhetetlen aggodalom. Az, hogy Jules szokásához híven viccet csinál az egészből nem meglepő, ellenben rendkívül bosszantónak találom. Jámbor vagyok alapvetően, nem szoktam hangot adni annak, ha valami zavar. Mert igazából minden zavar, és ezzel megtanultam együtt élni. Inkább eltemetem, aztán majd lesz valahogy. Azonban smaragdszín szemeim hangszálaim helyett kezdenek szorgos munkába. Nem mondom, hogy kifejezetten csúnyán, de rosszallóan pillantok a nőre, aki úgy látszik, hogy egészen jól szórakozik a pletykarovaton. Én viszont teljes döbbenetben kezdek fel s alá mászkálni, reménykedve abban, hogy ez az egész csak egy rossz vicc. Valami olyasmi, mint amit Jules is épphogy elsütött. Megállok egy pillanatra, úgy fúrom tekintetemet a csillogó, kékszín íriszekbe. – Ez nem vicces, Jules – teszek felé egy lépést, amivel előtte is termek. Combom combjához ér, ahogyan ő az asztalszélnek támaszkodva incselkedik tovább. Gondterhelten figyelem a fiatal nő vonásait, és egy pillanatra el is feledkeznék arról, hogy hol vagyunk és miről beszélgetünk. Kicsit előre dőlök, jobb ujjaimmal a nő bal oldalán megtámaszkodva a tölgylapon. – Emiatt ki is hajíthatnak minket – kezdem suttogva megszokott pánikrohamomat. Ahogyan láthatjuk; most már hivatalos iskolai dolgozó vagyok tanárként, ezért igenis veszélybe kerülhet az állásunk.
Kapcsolatban vagyunk? Én soha nem neveztem még így meg dolgokat. Szégyenszemre, ilyen közel nem sok emberhez kerültem lélekben életem során. Ettől függetlenül, nem tudom kezelni, és nem is keresek rá alkalmat, hogy megtegyem. Most, ebben a pillanatban is csak annyit tudok, hogy azzal, hogy megszüntettem a távolságot fizikailag is közöttünk, nem teljesen tudok a problémára koncentrálni. Mélyeket szusszanok a beállt csendbe, és egyik szeméből a másikra ugrálok zöldjeimmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820096#post820096][b]Julianne M. Ainsley - 2020.10.26. 11:52[/b][/url]

Az egész szituáció még viccesebb, ahogy látja Sándort fel s alá járkálni, mint aki teljesen kitért a hitéből - már amennyiben volt neki. Mégis, mikor szúrós pillantást kap feleletként, akkor nevetése csitul és igyekszik rendezni vonásait.
- De, azért egy kicsit az - még mindig szórakozottan lógatja lábait, noha kezdi úgy érezni, hogy ez az egész ügy túl van reagálva a férfi részéről. Elvégre hány tanárt hoznak szóba diákkal, ráadásul nem mestertanonccal, hanem alapszakossal... Még sincs belőle sem botrány, sem kirúgás, sem egyéb. Mi több, mindenki vígan él tovább, le sem reagálják a felröppenő pletykákat. Miért kellene épp nekik, két felnőtt embernek kikérnie magának, főleg úgy, hogy a cikk nem is áll olyan messze a valóságtól? Mosolya akkor fagy le arcáról, amikor Sándor alig pár centire tőle hajol és hirtelen vészesen közel kerülnek valamiféle fizikai kontakthoz. Így is megőrjíti, hogy combjuk összeér, hiszen fel-felsejlenek benne annak az estének az emlékei, amikkel azóta sem bír betelni. Mégis, annyira jegesek a fülét érő szavak, hogy már szinte pofonként hatnak.
- Azért ezt finoman szólva is túlreagálod - hangja ezúttal komolyabban csendül és már nem ível csodaszép görbe az arcára. - Ebben az iskolában még a mestertanoncok is járhatnak a tanáraikkal, ki a fenét érdekel, hogy van-e köztünk valami vagy nincs? - széttárja karjait, bár fejében megszólal valamiféle vészharang, ami egyből feszültté teszi Őt is. Csak nem arról lenne szó, hogy nem hajlandó felvállalni? A felháborodás ugyan várat magára, de a csillogástól mentes íriszek nem sejtetnek túl sok jót egy rossz válasz esetén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820097#post820097][b]Szigethy Sándor - 2020.10.26. 12:21[/b][/url]

Az üressé vált terem csendjét hol Jules, hol én szakítom félbe. A több lyukat mégis a nő vágja a térbe, hiszen én még mindig nem arról vagyok híres, hogy megosszam a bennem tomboló gondolatokat. Inkább csak kattog az agyam, miközben a betűk egyre fájdalmasabban szúrnak bele elmémbe. Bevallom őszintén; soha nem voltam hajlandó elolvasni az Edictum pletykarovatát, mert addig boldog az ember élete, amíg nem teszi. Legalábbis ez az én kódexembe nem fér bele. Az, hogy a magánszférát ilyen szinten sértik, semmibe veszik, egyszerűen vérlázító. Természetesen ez, kívülről teljesen máshogy jöhet le a nőnek, elvégre megszólalás hiányában azt gondol, ami csak megszületik a fejében. Dühös fújtatás távozik széles orrcimpáim közül, míg újfent egy bosszús fejcsóválással egyenesedek fel, hogy combunkat már elszakítva támaszkodjak a nő melletti asztalrészre. – Túl… – kezdem valami teljesen szokatlan hangszínen, s zöldjeim idegen gunyorossággal tekintenek vissza a gyönyörű tengerszín szemekbe. – Túlreagálom – mondom végül amolyan kérdés és kijelentés határán táncolva. Újból közelebb kell kicsit hajolnom, de nem fúrom most smaragdjaimat a szempárba, hanem szinte suttogva nyitom szólásra ajkaimat, elnézve Jules válla felett.
– Így mindenki megtudja – rossz válasz. Érzi az olvasó, míg én magam csupán arra gondolok, hogy megsértették kapcsolatunk intimitását, de meg kell hagyni, ez a legkevésbé sem így hallatszik, amikor a szavak elhagyják torkomat. Igazság szerint azt sem tudom, hogyan kell felvállalni egy kapcsolatot, persze. Ám most nem ez bosszant. Csakhogy ezt valahogy elfelejtem megosztani az egyre inkább feszengő Jules-szal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820099#post820099][b]Julianne M. Ainsley - 2020.10.26. 12:38[/b][/url]

Vegyes érzései vannak jelenlegi beszélgetésükkel kapcsolatban, ám hagyja, hogy Sándor is kivegye belőle a részét. Az, hogy ez mennyire rossz ötlet, csak akkor derül ki, mikor már kissé távolabb húzódva, némiképp vádlón ismétli meg Jules szavait.
- Igen, túlreagálod Sándor - válasza most már tükröz némi idegességet és dühöt, de hangszíne még mindig a nyugodt, sőt türelmes intervallumban mozog, legalábbis egészen addig, míg a férfi ismét magához nem ragadja a szót. Még csak a szemembe se nézel te seggfej! Lélektükrei életre kelnek, ahogy az eddigi vidám csillogást felváltja valami sötét és szikrázó, ajkait pedig összepréseli. Elegánsan tolja el Sankót, hogy felkelhessen és ösztönösen keresztbe fonja karjait, így nézzen fel rá.
- Érdekes, szex közben ez a kérdés valahogy nem merült fel benned - éppcsak egy leheletnyit szűkülnek össze szemei, ahogy szúrósan szegezi neki a kérdést. Ami azt illeti, nem szándékozott veszekedni, de egyszer mindent el kell kezdeni, így mielőtt még a férfi megszólalhatna, ismét elnyílnak szép ívű ajkai. - Tulajdonképpen igazad van, sohasem beszéltük meg, hogy mi van köztünk, az viszont barokkos túlzás, hogy a szex belefér, de ha kitudódik, akkor letagadsz - szándékosan mondja ki kétszer is a szex szót, ezzel nyomatékosítva a tényt, hogy előbb is felmerülhetett volna benne ez az apró-cseprő részlet. Nyilvánvalóan nem merült, mert épp azzal volt elfoglalva, hogy betegye.
- De ha gondolod, egészítsd ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820112#post820112][b]Szigethy Sándor - 2020.10.26. 13:23[/b][/url]

Immáron sokadjára mutathatom be a nagyközönségnek a kommunikációs készségeimet. Vagyis leginkább azok hiányát. Az idegesség csípős érzéssel száguld végig ereimben, és megjelenik a zsibbadás és zsongás a fejemben; általában ez a testem reakciója, ha nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Annyira önzőmód gondolok csak arra, amit én mondok, hogy a nő első, kissé indulatosabb szavait, miszerint valóban túlreagálom, szinte nem is hallom. Ekkor érzem meg ujjait mellkasomon, amint finom eleganciával tol magától távolabb. Szemeiben valami mást látok most, szemöldökömet összehúzom, s mint valami emberszabású kezdem kutatni Jules tekintetét. És újfent ennyit az emberek érzéseinek értelmezéséről. Elvégre csak azt látom, hogy valami megváltozott. De hogy ez most düh, szomorúság vagy értetlenség… meg nem tudom mondani. S ettől a furcsa érzéstől csak még inkább érzem azt a bizonyos zsongást koponyámon belül. A következő szavakra viszont minden belsőszervem bucskázik egyet, egyedül szívem jár le több kört egészen addig, amíg bele nem vörösödök.
Az éjszakára visszaemlékezve több meleg és hideg hullám szalad végig testemen, mint váltófutóversenyt rendeztek volna bennem. Távolabb állok, és egy ideges mosollyal emelem meg mutatóujjam, hogy én is szóhoz juthassak, amikor a nő folytatja. Leengedem hát jobbomat, és hitetlenkedően dülledő szemekkel hallgatom őt tovább. Nem szakítom félbe, végig hallgatom. Nem mintha lenne más választásom.
– Jules – kezdem a világ legnagyobb „nem-tudom-mit-tegyek” arckifejezésével, miközben méretes tenyeremmel eltakarom néhány másodpercre gondterhelt arcomat, hogy megdörzsölhessem azt. – Ez… ez… nem – csóválom erőszakos tiltakozás közepette a fejemet, de nem tudom megfogalmazni tisztán, amit akarok. Szemeimben a mély tanácstalanság minimális düh-vel keveredik, miközben most már nem is vagyok hajlandó engedni a kék szemeket. – Nem erről van szó – hajtom le végül fejemet, hogy lentről nézhessek fel Julesra zöldjeimmel. Elérkezett a pillanat, hogy most már én is érzem; a szófukarságom nem segít a helyzeten. – Nem tudod mit beszélsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820116#post820116][b]Julianne M. Ainsley - 2020.10.26. 14:00[/b][/url]

Mindig tudott volt, hogy stílusa nyers, vagy legalábbis lehetne jóval szofisztikáltabb, mint amilyen úgy egyébként, ám aki ismeri, pontosan jól tudja, hogy Őt ez teljes mértékben hidegen hagyja. Olyan elfojtott indulattal és talán közönnyel vágja Sándor arcába a szavakat, hogy az egész terem visszhangzik azok csattanásától. Nem várta, hogy örök szerelmet fogadjanak, hiszen nem ismerik egymást olyan régóta, mi több, megkérdőjelezhető kapcsolatuk első közös lépéseit teszik meg tyúklépésben, vagy legalábbis próbálták megtenni. De az, hogy a kosárpálya közepén egymásnak essenek, majd a Color Party után nem is akármilyen fergetegeset szexeljenek és még le is tagadja ezek után Jules-t... Na hát ez aztán mindennek a teteje, vagy inkább legalja - ez opcionális attól függően, honnan nézzük.
- Szóval nem erről van szó - kényszeredetten mosolyodik el és elveszi az Edictumot az asztalról, hogy egy kecses mozdulattal összegyűrje a salátapapírt és a szemetesbe hajítsa. Amikor ismét a férfira pillant, arcáról eltűnnek az érzelmek, teljes mértékben semlegesek szemei, úgy is mondhatnánk, hogy kifürkészhetetlenek. - Tudod, a gond az, hogy én pontosan tudom, hogy Te miről beszélsz - hűvös, egyenesen jeges fuvallatként szállnak szavai, hogy aztán nemes egyszerűséggel hátat fordítson és tegyen pár lépést. Csak ekkor torpan meg, hogy a felgyülemlett keserűség és düh egy részét Sándorra borítsa. Féloldalasan visszafordulva gúnyos mosolyra húzza ajkait.
- Ha már ilyen jól értesz a számmisztikához, van valami, aminek a jelentését biztosan megérted - ezzel a lendülettel lendül a jobb keze és középső ujját tökéletesen jól láthatóan tartja Sankó felé. - Ezt számold ki - azzal ismét hátat fordít, ám ezúttal végleg és az ajtó felé masírozik, hogy kilépve rajta teljes erővel bevágja maga mögött. Nem kétséges, hogy a nehéz faanyag megremeg a tokban, miközben emelt fővel, ám láthatóan megbántottan tart a gazdasági felé. Seggfej.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820119#post820119][b]Szigethy Sándor - 2020.10.26. 14:36[/b][/url]

Állkapcsom megfeszül, és továbbra is látványosan összeszűkített zöldjeimmel figyelem őt. Légzésem egyre egyenletlenebb, fogaim össze-összekoccannak számban az idegességtől. Idejét sem tudom, hogy mikor hozott ki belőlem valaki olyan érzést, ami civakodásra sarkallna. Általában ráhagyom másokra a dolgokat – mivel nem jelentenek számomra semmit –, ezért nem jutok el odáig, hogy összeszólalkozzak akárkivel is. Ez az érdektelenség, mindentől függetlenül, a mostani beszélgetésünkre is letelepedett, pedig egyáltalán nem ez volt a szándékom, amikor először nyitottam ma szólásra ajkaimat Jules előtt. A kényszeredett mosolyra görcsbe rándul felsőtestem, és jobban kihúzom magam a megszokottnál. Ösztönös reakció ez, mivel a nő dominanciája egyértelműen azt hozza ki belőlem, hogy megmutassam; én vagyok a nagyobb. Természetesen ez csak kinézetre van így. Most a legkisebb élőlénynek érzem magam a bolygón. Csak meg-megnyílnak ajkaim, de Jules olyan vehemenciával folytatja, hogy esélyem sincsen szóhoz jutni. „[…]én pontosan tudom, hogy Te miről beszélsz”, emelkedik meg erre a mondatrészre a szemöldököm, mert számomra teljesen egyértelmű, hogy fogalma nincsen arról, hogy mire gondolok vagy mit szeretnék felé közvetíteni. Csupán fejemet csóválom, és tarkómra markolva teszek meg néhány lépést a nővel ellentétes irányba, hogy aztán hirtelen visszafordulhassak.
A számmisztikával kapcsolatos mondatkezdésre csak gunyorosan, kérdésképpen megemelem vállamat, hogy kíváncsian várom a feladványt, amikor is Jules középsőujja egyértelműen közli velem, hogy bizony, elmehetek oda, ahová csak akarok. Ha eddig néma voltam, akkor most nem tudom, hogy mivé válok a meglepettségtől. Egyhelyben, kezeimet lomhán lógatva magam mellett figyelem a becsapott ajtót. Fejem kissé lehajtva, arcizmaim végletekig feszülve. Ennyi? Ez még tőlem is silány teljesítmény. Mindkét kezem középső három ujját nyomom homlokomba, szemeimet összeszorítom, majd hagyom egy ideig, hogy felfaljon az ideg, majd egy hirtelen vezérelt érzéstől felrúgom az Edictum-salátával megkínált kukát.
– A rohadt életbe – suttogom idegesen, és a székbe ejtem száz kilómat. Az ülőalkalmatosság fájdalmasan nyikorog fel alattam, én pedig nem is tudom mennyi idő telik el, mire végre összeszedem magam, hogy elhagyjam az üres tantermet. A tölgyfaajtót ma nem kíméljük; mögöttem is hangosan csapódik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820159#post820159][b]Zippzhar Mária Stella - 2020.10.26. 18:44[/b][/url]

Elégedetten döntöm hátra a fejem, örülve a sikeremnek, annak, hogy megnevettettem a lányt. A művelet természetesen apró koccal jár, de már szinte fel sem veszem, én megszoktam, a falnak meg hát... nem fáj.
- Á az a baj tudod, ez nem jön parancsra, csak ha épp olyan a kedv, az idő, a hangulat, meg a cicabajusz meredeksége. - Még bólogatok is mellé, nagyon komoly megfigyelések övezik ezeket a kijelentéseket kérem!
Lehet, hogy Lau nem lenne rám büszke, ha tudná mi történt, sőt lehet, hogy még a részlehajlósága ellenére is furcsán nézne rám egy kicsit. De nem tudja, és én annak érdekében, hogy ez így is maradjon, finoman terelgetem odébb a figyelmet a kényes témáról. Kábé olyan finoman, mint ahogy az elefánt simogatja a bolhákat, de tőlem ugyan mit vártunk?
- Lehet, hogy akartak egy esélyt adni? - vetem fel, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy engem meggyőzne ez a magyarázat. - Kevésbé mertem veszélyes lenni... - dünnyögöm magam elé, hunyorogva, mintha épp a régi önmagamat nézném az összehúzott réseken keresztül.
Nem is vagyok benne biztos, hogy felfogom, mennyit jelentek számára, vagy hogy épp mit jelent az, hogy pont egy hozzám hasonló tichy-touchy lány jár a nyakára. Továbbmegyek, az is könnyedén elképzelhető, hogy én sosem fogom megérteni a helyzetet, és csak... Adom önmagam. Egy kicsit figyelmesebb önmagam, ez igaz, de végső soron önmagam. Most azonban, ahogy félszegen vallomást tesz, valószínűleg a nyakába ugranék, ha nem lennék ennyire álomittas. - Szeretnéd, ha úgy lófrálnék a folyosókon, hogy elkaphass? És akkor még a büntetésemet is felügyelheted, az is idő - somolygok, ám a huncutság el is illan a szememből, és szimplán lágyan nyújtom kicsit előbbre a nyakam, mint egy teknősbéka. - Csak viccelek. Nincs akadálya, nem? Bármikor kitalálhatunk valami programot, kergethetünk szöcskéket a réten, elmehetünk a fürdőbe, kimehetünk az erdőbe sétálni Benitoval... A végén még sok is lesz belőlem. - Olyan ez mint amikor meghúzod a kart a csokiautomatán, és eltörik, ami miatt minden az öledbe potyog, szóval meg kell enni, de az meg már instant gyomorrontás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820167#post820167][b]Juhász Laura - 2020.10.26. 20:34[/b][/url]

- Hát akkor az úgy nehéz ügy – kész, kifogytam az ötletekből. Meg a Bencés témát is lezártnak tekintem, nem akarok nagyon belegázolni az egészbe. Vagyis hát a lényeget megtudtam, azt hiszem.
- Hm, érdekes felvetés – töprengek el a dolgon. Egy esélyt? Hát, nem hinném. Inkább lehet az, hogy azt a rengeteg energiát, ami a lányban van, remélték, hogy valamelyest levezeti, vagy a prefektusságban éli ki vagy nem tudom. – Na várj, azt mondod, hogy most hogy nem vagy prefi sokkal veszélyesebb vagy? – jut el végül a tudatomig, amit mondott. Majd megrázom a fejemet, nem, ezt inkább nem szeretném tudni. Inkább ne mondjon olyat, amit nem kell feltétlenül tudnom.
- Ne, nem szeretnélek elkapni. Vagyis hát, ha elkapnálak nem akarnálak megbüntetni az meg … - a helyzet az, hogy nem igazán fogom fel, hogy ez csak valamiféle vicc. Vagy legalábbis csak félkomoly. Mert kinézem ám Masából, hogy direkt akkor kolbászol arrafele amerre nem kéne, hogy én elkaphassam. Aztán hirtelen rájövök valamire. – Na várj, a következő tanévben már simán mászkálhatsz éjszaka. Mestertanoncokra nem vonatkozik a takarodó – felcsillan a szemem, mintha hirtelen feltaláltam volna a spanyol viaszt. Hát így majd róhatjuk a köröket éjszakánként a kastélyban gond nélkül! Hát mi ez ha nem szuper?! Aztán csak eljut ám hozzám a lényege annak, amit mond.
- Oh, tényleg. Hát persze! Igazad van. Csak most nagyon a remek kis éjszakai járőrözéseink voltak a fejemben – ciki vagy nem, de eszembe se jutott, hogy napközben vagy a hétvégéken bőven be tudnánk ám pótolni azt a pár órát. – Mindenesetre majd azért tudatom veled, hogy mikor vagyok éjszakás, hátha kedved lesz csatlakozni hozzám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820268#post820268][b]Mácsai Ráhel - 2020.10.28. 19:05[/b][/url]

Léda szobájában vagyok. Ez egy feletébb megnyugtató, és annál inkább aggasztó tény, mert az éjszaka folyamán valahogy el kellett jutnom ide, ami sajnos kiesett, lévén nem voltam szomjas, és csudijó kedvem is volt, emellett fogalmam sincs, kivel futhattam össze az út során. Az már kevésbé aggaszt, hogy háztársam úgy bújik hozzám, mintha a plüssmacija lennék, épp csak lehámozni nehéz magamról, főleg, hogy amint kinyitom a szemem, belehasít a fájdalom a fejembe.
Az órára tekintve viszont egyből éberebb leszek.
- Kellj már baszki, elaludtunk - belerúgok az ágy lábába, mert ez legalább hatásos, és veszettül keresni kezdem a ruháim, amik....
- Hol_vannak_a_ruháim? - nem, nem vagyok ideges. Pont nem az Ákos órájáról akarok elkésni. Most nyeregben vagyok, mert ha azt vesszük, hülyét csinált belőlem, és nem akarok neki kedvezni olyasmivel, ami miatt még nekem kell bocsánatot kérnem.
- Ííí áúúú fogalmam sincs, vegyél fel valamit - tellegetve mutat a szekrényére, és átfordul a másik oldalára, ezzel mintegy jelezve, ő erről a napról lemondott.
Még jó hogy amúgy vannak köztünk méretbeli különbségek... tényleg. Jó, épp csak egy kicsi, a ruhái kényelmesek, csak túlságosan is feszülnek ott, amit nem igazán reklámozok, így az egész napom felettébb kellemetlen lesz. Jó, aki eszik, annak nagyobb a feneke, na...
- Komolyan, téged az Isten küldött... van most órád? - pislogok a srácra, akit elkapok kifelé haladva a klubhelyiségből.
- Kölcsönadnád a talárod? Esküszöm, egy életre adósod leszek - még ha a talár meg is esz... de legalább takar. Amint kézhez kapom, megnézem magam a tükörben, és gyors pálcamozdulatokkal legalább a külsőm rendbe teszem. A gyomrom persze bukfencezik, és ölni tudnék egy kávéért, mert tudom, arra már nem lesz időm.
Rohanok. Még az sem megy úgy, ahogy kellene, még csoda, hogy nem zakózok mellette egy nagyot. Viszont beérek, és megcélzom a helyem.. feltett szándékom legalább is. Megkönnyebbülve sóhajtok fel, nem törődve azzal, Romhányi ott van-e, vagy tesz-e valami megjegyzést, gyanítom úgyis lesz hozzám pár szép szava.
Elterülök, szinte az egész padot befoglalva ezzel, de a fejem nehéz, és úgyis forog minden, le kell hát hajtanom, és behunynom a szemeim, mielőtt csúnya dolgok történnek itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820346#post820346][b]Romhányi M. Áron - 2020.10.29. 18:18[/b][/url]

M Á C S A I- (It Happens) Sometimes, right Blondie? - || nézz rám

Már éppen kezdem elhinni az üdítő hírt, hogy Mácsai kétlábon járó és sajnálatos módon soha be nem álló szája ma reggel nem ért be órára, tehát adott kétszer negyvenöt perc nyugalom, mielőtt nem, én sem hiszem, de átvonulok Jóslástanra és betegre nem görcsölöm magam a kitörni vágyó ellenvéleményem minduntalan elfojtása közben. Mutter is megmondta, csak egyszer borítom rá véletlen az asztalt arra a félnótás tanárra, egyszemélyes páholyból nézhetem végig, ahogy hipp-hopp ajtón kívül találom magam - először csak a terem- aztán hirtelen a kastély ajtaján kívül, ja, vágom. Csak az kéne, hogy egy ilyen szerencsétlen félreértés miatt baszhassam a jól felépített és igencsak nagyratörő terveimet, amelyek megvizionált jövőképemben szerepelnek. Hogyisne.
Míg én gondolataimba mélyedve bámulok Kállayra, észre sem veszem, hogy a hírekkel ellentétben valaki mégis méltóztatott befáradni, és a pad tekintélyes részén szétterülni. Azosztigen, hello.
Ha jól hallom, épp a feje koppan a fán, mire szemöldökeim feljebb mókuskálnak a homlokomon, de nem mozdulok. Mellkasom előtt összefont karjaim felett, vonásaimban ugyanazzal az unott közönnyel bámulok magam elé, mint egy perccel ezelőtt, az egyetlen különbség, hogy már nem a sorozatgyilkos kinézettel megáldott Kállayt, hanem a térfelemre belógó szőkefejű Mácsai tarkóját szuggerálom.
- Aztán seggrepacsi volt-e, Cinderella? - szólítom meg kedves padtársamat, mikor a tanár úr végre belekezd a mai óra anyagába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820348#post820348][b]Mácsai Ráhel - 2020.10.29. 18:35[/b][/url]

Nem is foglalkozom azzal, ki van bent, ki nincs. Örülök egyelőre, hogy a helyem képes vagyok megtalálni. Mert, hogy az van. Pár bent lézengő szerint még a főnyereményt is megütöttem Romhányival, de igazából bármelyikkel szívesen cserélnék. Egyedül azért nem teszem, mert imádom nézni, ahogy az irigység kiül a képükre, de bocsássák már meg ezt nekem.
- Nem ázhatok el, csak úgy? Mindenképp dugnom is kell? - rekedt nyöszörgés, ennyivel tudok hozzájárulni a beszélgetéshez, de irtó óvatosan fészkelődök, hogy rá tudjak nézni anélkül, hogy a fejemet fel kellene emelnem.
- Jaaaa... kölcsönkértem az egyik háztársamtól... bár elvileg nem volt pasi a képben, fogalmam sincs, hol vannak a ruháim - őszinteség. Azt mondják az egy jó dolog, nem mintha számítana bármit is, a rellonos mit gondol rólam, vagy bárki itt. Szeretem az életem, szeretem kiengedni a gőzt, és bár most gyűlölöm, de a felejtős bulikat is nagyon imádom.
- De ez gyenge volt... jobbra nem futotta? - hallom Kállay hangját, de egyszerűen képtelen vagyok most arra, hogy két felé figyeljek.
- Jegyeztelsz? Tuti, hogy meg fog szivatni és írat belőle... - még így is próbálok bociszemekkel pislogni rá, mert hogy igen... szívességet kérek tőle... én... megéltük hát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820589#post820589][b]Nagybátori-Szabó Márton - 2020.11.01. 21:19[/b][/url]

Elégedett vigyorral nyugtázom, hogy kedveli, hogy így bízom benne. Én alapvetően amúgyis mindenkihez bizalommal állok, ami mondjuk gyakran azt eredményezi, hogy kihasználják azt a jó szívemet, ugyanakkor ő még nem tett semmi olyat ellenem, ami miatt ne kellene hallgatnom rá és bízni a képességeiben.
- Olyan menő evezős szörfön, vagy az igazival, ami a filmekben is van? - Ez a téma totál lázba hoz, a vízi sportok mindig nagyon érdekeltek. Nem véletlenül úsztam több éven át. Nekem aztán midnegy, hogy mi, aminek vízhez van köze, az csak jó lehet. Ugyanakkor kékjeimben elismerés csillan, hiszen ez azért egyrészről nem átlagos és nem is túl könnyű feladvány. Legalábbis nem tűnik annak. - Jövőnyáron megtaníthatnál engem is - dobom fel a csodás lehetőséget. Bár ahogy hallom, még neki is van hová fejlődnie, de nincs is annál jobb, mintha barátokkal tanul együtt az ember, nem?
- Milyen koncert volt? Valami szuper buliról maradtam le? -  Luca nevét mintha ott sem lenne inkább meg sem hallom, mert az levinné a hangulatot a béka feneke alá. Én örülök, hogy ők jó barátnők, maradjanak is azok, nincs ebben semmi rossz. Amíg nekem nem kell a lányra gondolnom.
Örülök, hogy végül a gyakorlás mellett döntöttünk a feléneklés előtt, így azért mindketten bemelegedtünk kicsit, ha fogalmazhatok így. Rég játszottunk már együtt, szóval ránk fér a közös gyakorlás, bár igazából már elsőre tök szuperül hangzik ez az egész. Tényleg jól kiegészítjük egymást Karolával, zenei téren legalábbis biztosan.
- Imádnám! - vágom rá azonnal lelkesen. Szeretek másoknak örömet okozni a művészetemmel, vagyis azzal a kupac hanggal, amit én a művészetemnek tartok. - A kérdés inkább, hogy mikor és hol? Nem lesz valami király dökös rendezvény? Ott még talán lenne is esélyünk. - Én nem nagyon vagyok képben így előre az ilyesmi rendezvényekkel, de hátha a mellettem ülő lány tájékozottabb. Nem lenne meglepő újdonság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820599#post820599][b]Bossányi Karola - 2020.11.01. 22:34[/b][/url]

- Az igazival, amit a filmekben is látsz , egy ilyen szép hosszú színes deszka, tudod - magyarázás közben még próbáltam mutogatni is, aztán eszembe jutott, hogy nálam van a rúnázott telefonom, így azt elővéve gyorsan kikerestem a galériát, s mutattam pár fotót Marcinak. - Nézd csak, ilyenen, és itt egy kép rólam is, ez azután készült, hogy beestem a vízbe. Nem is egyszer estem be mondjuk, hanem majdnem minden próbálkozáskor - meséltem mosolyogva, majd lelkesen bólogattam. - Nagyon szívesen, addigra már lehet, hogy nekem is jobban fog menni, de ha nem, a deszkáról való esést is meg tudom tanítani neked, abban már profi vagyok - mondtam nevetve, majd tovább meséltem a nyaramról, s szóba jött egy koncert is. Persze nem gondolkodtam, mert kicsúszott a számon az, hogy kivel is voltam ott, de kicsit már bántam is , hogy ezt mondtam, hisz jól tudtam, hogy mennyire összetörte a srác szívét. Igazából mindkettőjüket kedveltem, nem is akartam beleszólni a dologba, s nem akartam egyikük oldalára sem állni.
- Nagyon jó volt, egy külföldi csapat érkezett, ukulele hangszeren játszottak mindannyian, és szenzációs volt. A közönség odavolt értük. Voltak más koncertek is, ilyen rock, meg pop, hip-hop, azok sem voltak rosszak - meséltem mosolyogva a fiúnak, s mivel koncertről beszéltünk, eszembe jutott az, hogy mi is felléphetnénk már valahol. Igaz, nem voltunk még profik, nem is tudtunk túl sok számot, de kellő gyakorlással akár még színpadra is vihettünk volna néhány dalt. - Hú, szuper, ha benne lennél! Hogy hol? Hm, nem is tudom - gondolkodóba estem. - Biztos lesz valami DÖK-ös dolog, de tudod én kiléptem, egy ideje már nem volt rá időm a sok tanulás mellett - azt nem akartam mondani, hogy részben azért is léptem ki, mert Márkkal szakítottam, s ő is dök-ös volt, és nem akartam, hogy emiatt legyen bármi konfliktus a csapaton belül.  - Tudod mit? Megkérdezem majd Beliánt, hátha lesz a közeljövőben valami rendezvény, amin felléphetnénk. Lehetne egy ilyen diákgála is, majd lehet bedobom neki az ötletet. Meg…esetleg megkérdezhetnénk Bogolyfalván az üzlettulajdonosokat, hátha van olyan étterem vagy kávézó, ahol lenne ilyen zenés este. Gondold el, lenne valami klassz nevünk, ki lenne írva, és mondjuk péntek esténként jönnének az emberek, hogy meghallgassanak minket - miközben erről beszéltem, egészen bele éltem magam, szinte már magam előtt láttam a dolgot, s egészen izgatott lettem. - Kéne nekünk egy név is, mit gondolsz? Lehetnénk mondjuk Karcsi és Marci Duó, vagy a Két Muskétás - mondtam nevetve az ötleteimet. - Naaaa, csináljunk együttest - lelkendeztem ott Marcinak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2509&post=820988#post820988][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.11.09. 22:42[/b][/url]

Hangjának mély baritonja uralja a termet. A leghátsó padoknál is tisztán cseng minden egyes szó és tanári karrierjének második évében ugyanolyan lelkesen és odaadóan beszél újra az aktuális témáról, mint először. Viszont a kezdeti félsz már rég elmúlt és kíváncsian járatja kékjeit az unatkozó, a szorgalmasan jegyzetelő, az inkább firkálgató és az őt lelkesen hallgató diákok során és keresi azt a pár embert, akiért ismét megéri majd. Pontosan tudja, hogy a többségnek csupán kötelező tanóra és alig várják, hogy túl essenek rajta és végre azzal köthessék le önnön figyelmüket, ami tényleg érdekli őket. Sosem akarta ráerőszakolni senkire a rúnamágiát és annak végtelen lehetőségét. De szerencsére mindig van egy-két olyan nebuló, aki magától rálel az útra és akarva-akaratlan azon halad tovább. Mint ő, hosszú-hosszú évekkel ezelőtt.
Tekintete lassan araszol a padok között, mögötte a kréta halk sercegéssel támasztja alá szavait, a fontosabb információkat és védőrúnákat felvésve a táblára. Pálcája sután táncol az ujjai között, ahogy lefoglalja magát, majd a keringőt meg-megszakítva int a tábla felé, hogy az íróeszköz követhesse akaratát. Kékjei közben rátalálnak arra az egy tekintetre, akiért már tavaly is tudta; megéri. Bátorítón elmosolyodik, ahogy egy kis szünetet tart, majd figyelme tovasiklik Margaréta arcáról a soron következőre.
- ...úgy vélték, hogy a személy, aki a Swastika által lett megáldva, attól a pillanattól fogva szentté és szerencséssé vált, életét jólét és erő övezte, ezáltal az egyik legerősebb jelkép volt akkoriban - szavaival párhuzamosan a szimbólum is a táblára kerül, amire bizonytalan susogás halk moraja tölti ki a rövid szüneteket. Akaratlan mosolyodik el a diákság reakcióján, majd leteszi a pálcáját az asztalra. - Köszönöm szépen a mai órai figyelmeteket. Házi feladat gyanánt egy kis kutatómunkára ösztökélnélek titeket. Keressetek őrző rúnákat, ősi szimbólumokat, mert bizony a mai anyag csupán a jéghegy csúcsa. További szép napot kívánok nektek! - hangja beleveszik a székek nyikorgásába, a pakolás tompa zajába. Csendben, mosolyogva figyeli a sietősen távozókat, míg összesen egyetlen egy személy marad rajta kívül a teremben. Halkan kel fel székéről, kerüli meg a padokat, mik elnyújtják a kettejük közti távolságot, hogy a már jócskán teleírt pergamenre essen a tekintete.
- A szögek is tökéletesek, precíz rajzok - hangja sokkal kedvesebb, mint az óra folyamán, kékjei melegséget árasztanak, ahogy Margarétára siklik a tekintete. - Mit gondolsz, tényleg lakozik még bennük energia? Vagy áldásuk elveszett az idők során? Esetleg soha nem is rendelkeztek erővel? - kérdi kíváncsian, mély hangszíne lágy harmóniában áll kékjei csillogásával. Csípőjét a lánnyal szemközti padnak dönti és ha ránéz, minden kétsége elszállhat; Sebit tényleg érdekli a válasz. A valódi válasz.