38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 42 43 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. április 18. 22:45 | Link

A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:

tereem

A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem
- Keleti szárny - Gemmológia Terem
- Keleti szárny - Rúnatan tanterem
- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem
- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem
- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem
- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem
- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

//Álmodói tudnivalók: minden eddig külön témás tanterem itt található az első posztban, feltüntetve azt is, hogy a kastélyon belül hol helyezkednek el. A megcímzésnél elég feltüntetnetek, hogy hol játszotok.//
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2022. január 23. 22:31
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
BűbájTANterem
Írta: 2016. április 28. 21:03
| Link



Az utolsó óra után leültem egy padra egy kicsit nyugodtan elücsörögni. Nem zavart volna, ha más is leült volna, de nem így történt. És pont ez az oka annak, hogy elkezdtem gondolkodni. Igen, jól olvassátok, gondolkodóba estem. És a megvilágosodás pillanatában rájöttem, hogy otthagytam az egyik könyvem a bűbájtan tanteremben.
Nyögve indultam neki a vissza vezető útnak. Kellett nekem Gyógynövénytanra tanulnom más órán. Ha nem tettem volna, akkor nem maradt volna a padban. És akkor élvezhetném a szünetet. De nem így volt.
Visszaértem, és rögtön ahhoz a padhoz battyogtam, ahol ültem. Leguggoltam, és benéztem, de ott bizony nem volt semmi. Ezt végigjátszottam az összes fából készült tárggyal, de a könyvem nem volt ott. Az arcom grimaszba fordult a gondolatra, hogy talán a tanár meglátta, és elvitte. Ha pedig elmegyek érte, akkor lehordják a fejem.
De megláttam az egyik pad alatt a tárgyat, és rögtön felcsillant a szemem, mintha csak a napsütésnek örülnék - annak pedig nagyon tudok. Leültem a székre, és azon elfekve próbáltam elérni a papír alapú dolgot. Jól kinyújtóztam, és végre a karomban tudhattam a könyvet. Elégedetten fektettem a hasamra, és úgy döntöttem egy kicsit ebben a furcsa, kitekert pózban maradok. Amúgy sem látna meg senki, ha bejönne, és bármily eszeveszett, kényelmes volt az az elhelyezkedés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Melody Sparks
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2016. április 30. 16:15 | Link

Tánya

Bizonyos tantárgyakhoz azt hiszem meg van a tehetségem, de a bűbájtan kimondottan nem tartozik közéjük. Még a bájitaltan is sokkal jobban megy, pedig eleinte azt hittem azzal lesz majd inkább a későbbiekben gondom. Ma úgy döntöttem visszamegyek a tanterembe gyakorolni. Sose szerettem tanulni, szívesebben mentem a szabadba lovagolni vagy kirándulni, vagy bármi mást. De ez már nem csak egy sima suli, itt varázsolni tanítanak, ami fontos lesz majd egész életemben. Minden tantárgyat el kell sajátítanom, hogy megkönnyítsem a saját dolgom.
Ahogy beérek a terembe már húzok is elő a zsebemből egy tollpihét. Órán is ezt gyakoroltuk, úgyhogy az lesz a legjobb ha most is ezzel kezdem. Csak nem lehet olyan nehéz, hogy ne menjen. Maximum amíg legalább egyszer nem emelkedik a magasba addig itt maradok.
- Vingardium Leviosa - hadarom és közben a varázspálcámat tartó kezemmel elvégzem a megfelelő mozdulatot. De nem történik semmi. Újra neki állok, de másodszor se történik semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. május 4. 13:20 | Link



Ott fekve a székeken egyszer csak lépteket hallottam meg. Először azt gondoltam, hogy biztos csak valaki benézett, aztán el is megy, amikor látja, hogy nincs bent senki, de nem így történt. Egy lány hangját hallottam meg, aki egy varázslatot próbálgatott.
Felküzdöttem magam ülő pozícióba, és úgy néztem a szőke lányra. Épen a tollröptetést próbálta, de nem igazán akart sikerülni neki. Hát úgy gondoltam, hogy segítek neki.
- Ne mond ilyen gyorsan. Lehet, hogy te nem érted, de a szavaknak értelme van. Mond ki őket úgy, hogy ez érthető legyen a pálcád számára is, és a toll számára is. - adtam a tanácsot, bár lehet ezzel kicsit ráijesztettem a lányra. Ő valószínűleg úgy gondolta, hogy a teremben nincs senki, és én egyszer csak ott termettem, mintha oda hoppanáltam volna. Felálltam, és a kislány közelébe mentem, hogy onnan nézzem a próbálkozásait. Pontosan úgy, ahogy régen apa csinálta velem. Mindig ott volt velem, és addig gyakoroltatta, amíg nem sikerült, vagy amíg nem látta rajtam, hogy már nem fog sikerülni. És én még igazán nem is döntöttem el, de a lelkem már tudta, hogy én is ugyanígy megfogom próbálni segíteni a szőke kislányt, aki betévedt a terembe, amikor én is ott voltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. május 14. 17:52 | Link

Annamária

Percek óta idegesen dobolok ujjaimmal, körmeim minden alkalommal hangosan koppannak a padon. Államat a szabad tenyerembe támasztom és ismét hátrapillantok a vállam felett, hátha kinyílik már végre az az ajtó. Egyre idegesebb vagyok, ami nem jó jel. Na meg tekintve, hogy pillanatokon belül elkezdődik az óra, a mindig órákkal előbb érkező tanár pedig még sehol. Én nem értem ezt a tanár-dolgot, az egyik órán még engem szid le egy perc késés miatt, a másik órán pedig ő csak úgy késhet. Igaz, hogy van még harminc másodperce ideérni a tanárnak, de nem tartom nagyon kivitelezhetőnek. Ha eddig nem jött, ezután sem fog. Majd sűrű bocsánatkérések közepette esik be a terembe és elkezdi végre az órát. És én csak azután fogok tudni belekezdeni a szokásos idegesítsük a tanárt hadműveletbe, amit körülbelül minden órán eljátszok vele, és eddig még nem is jött rá, hogy én vagyok az, aki miatt az írás letörlődik a tábláról, a fények kialszanak és a többi. Hihetetlen, hogy milyen könnyű átverni egy tanárt és még az sem rettent el a mai próbálkozástól, hogy a felügyelők itt járkálnak a folyosókon és bármikor benyithatnak egy "gyors" ellenőrzésre. Pedig, ha őszinték akarunk lenni, bármennyire is szórakoztató a dolog, ha rajtakapnak, akkor bizony repülhetek is innen. Apám meg azt nem nézné jó szemmel, mert hát mi is mondanának róla a minisztériumban, hogy az egyetlen lányát kicsapták egy iskolából. Ejj-ejj. Aztán persze megint engem hibáztatna érte, ami mondjuk jogos is lehetne, de engem nem érdekel. Csak hasznosan akarom eltölteni az időmet itt a kastélyban. Az óra közben elkezdődik, én pedig ismét dobolni kezdek a padon, csak a változatosság kedvéért. A padtársam biztos nagyon örülhet nekem, de jelenleg nem tud érdekelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. május 15. 11:48 | Link

Anais Dessauge

A padtársa igenis örül neki, csak éppen hosszú ő-vel, ha lehet. Itt ülnek a teremben, megy a szokásos háttérzsivaj, ő pedig szorgalmas kisdiák módjára szeretné megírni az átváltoztatástan-dolgozatát, ami a mai utolsó órájára kell, és volt rá egy hetük megcsinálni, neki pedig tegnap este jutott eszébe, mikor a táskáját pakolta. Szóval az ideje drága, nem ér rá azzal foglalkozni, hogy ütemesen kopogtatják mellette a padot, vagy hogy a mögötte ülő nagyon csámcsog a sonkás szendvicsén, vagy hogy a sarokban a lányok nagyon nevetnek. Ilyenekre egyszerűen nincs ideje, de azért minden apró zajt meghall, és borzasztóan idegesíti. A rossz lelkiismerete, biztos az játszik vele.

 - Ne haragudj, hagyd már abba, légy szíves. - fakad ki, miután negyedszere is félreírt egy amúgy tök egyszerű szót, mert nem tud koncentrálni. Dühösen néz a padtársára, és ha már elkezdte, szeretné megbeszélni a szendvicsen rágódóval is, hogy lehet azt halkabban is enni, és úgy egyáltalán, mindenki maradjon csöndben, kösz. A probléma gyökerét az adja, hogy fogalma sincs arról, amiről pedig kéne, nevezetesen, hogy mi is az elméleti alapja a sünök tűpárnává változtatásának. Az csak a ráadás, hogy ezen mindig nevetnie kell, mert mekkora hülyeség ez már. Mégis mért akarna tűpárnává változtatni egy sünt?

 - Tanulni próbálok, ha nem látnád. - fröcsög oda valamit a szomszédjának, miközben úgy érzi, megfájdult a feje ettől az egész butaságtól. A lapja fölé hajol ugyan, de valószínűleg előbb rajzol oda egy süncsaládot, mint hogy folytassa ezt az értelmetlenséget. De ha már csúnyán beszél az iskolatársaival, látszatja legyen, és elszántan úgy tesz, mint aki ír, és mint aki tudja, mit ír.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. május 15. 12:05 | Link

Annamária

A monoton háttérzaj semmi ahhoz képest, amit nekem sikerül produkálnom a padtársam legnagyobb örömére. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a percek óta tartó kopogás miatt legszívesebben lecsapna innen a fenébe, hogy folytathassa nyugodtan az írást, de hát végül is nem én vagyok az egyetlen, aki nem hagyja koncentrálni. Én csak a ráadás vagyok, igazán eltekinthetnénk attól a ténytől, hogy a mögöttünk ülő épp úgy eszi azt a szendvicset, mintha nem tanították volna meg csukott szájjal enni. Az átlósan jobbra ülő srác pedig épp most repít felénk egy repülőt. Unottan pillantok vissza a navinés szavaira és pofozom félre a közelembe érkező papírdarabot. A fiú felháborodásával mit sem törődve fordulok a lányhoz és egy ideig állom is a pillantását. Aztán inkább kíváncsian pillantok a lapra, hogy megtudjam, mi az, amit ilyen sürgősen be kell fejeznie.
- Ezt a mostani órára csinálod? - ujjammal a papírra bökök és még a szépen ívelt szemöldökeim is a magasba emelkednek. Természetes, hogy nem írok házit, de ha ő már ennyire nagyon benne van a dologban, talán az enyémet is megírhatná. Én meg cserébe abbahagyom a dobolást, amibe az előbb megint belekezdtem. Államat visszatámasztom a tenyerembe, megkérem, na jó, ráüvöltök az előbb még dobálózásra vágyó srácra, hogy maradjon már nyugton a helyén, aztán folytatom az idegesítő tevékenységem. - Nem értem most már minek töröd miatta magad. Úgysem szedi be, ha meg mégis, akkor nem fogja elolvasni. Szóval írhatsz bármit, felesleges gondolkozni a helyes szóhasználaton és a sünökön. Mi van? - a végére ismét rápillantok a lapjára, hogy kibogarásszam az írását. Egy pillanatra még a dobolást is abbahagyom az asztalon épp addig, hogy megpróbáljam kitalálni, mi köze van a tűpárnának a sünhöz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. május 15. 12:29 | Link

Anais Dessauge

 - Arra. - fel se néz a mogorva válasza közben, nem ér rá; nagyon elfoglalja ugyanis az, hogy magában sok-sok csúnya szóval illesse a tanárát, a tűpárnákat és a sünöket is, bár az utóbbiért rögtön elnézést is kér magában; a sünök aranyosak, és a mágusok hülyeségeiről végképp nem tehetnek.

 - Idióta! - kiált oda a repülőt dobáló fiúnak csak úgy, aztán lecsapja a pennáját, és elkeseredetten rákönyököl a félkész dolgozatra. - Ez egy hülyeség, én ezt nem csinálom meg. - motyogja maga elé, és fáradtan néz a padtársára, aki a dolgozatát nézegeti. Ezen meglepődik, mert sok haszna nem lesz belőle, még ha ki is tudja silabizálni az apró betűs, és mérhetetlenül ronda, kapkodós írását. Egy darab értelmes mondat se nagyon van benne, a témához kapcsolódó meg pláne nincs.

 - Viheted, ha kell. - tolja inkább a másik orra alá a lapot, ő ránézni se akar. Még gyorsan odafirkantja a nevét a lap aljára, és hagyja az egészet a fenébe - az utolsó mondata pacás is meg félkész is; erre se kap jó jegyet, az is biztos.

 - De most komolyan, ekkora hülyeséget, nem? Meglátsz egy sünt a kertedben, és akkor ara gondolsz, hogy úgy sincs otthon zsákvarró tű, most majd lesz? Atyaisten. - rázza a fejét fásultan, mert a mágusvilág egy nagyon katyvasz valami, de mindjárt jobb a kedve, hogy nem kell ezen problémáznia. Örömmel készen áll arra, hogy amíg a tanár megjön, szapulja az összes dolgozattémát és házi feladatot, vagy igazából bármit, ami felmerül.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. május 15. 20:31 | Link

Annamária

Elégedett mosoly kúszik arcomra a győzelmemet látva, egy kicsit sem próbálom meg palástolni az örömömet, amit most kivételesen nem az elém csúsztatott dolgozat váltott ki belőlem. Sokkal inkább a navinés elkeseredett sóhaja és az a mozdulat, amivel kinyilvánítja a világ felé, hogy végzett ezzel. A lap a könyökömnek gyűrődik és csak ekkor emelem fel kissé a kezem, hogy ne tegyek kárt az évfolyamtársam munkájában. Szörnyen kedves vagyok, megmentettem még további tíz perc szenvedéstől.
- A varázsvilágban ne sok logikát keress, drágám. Varázsolhatunk itt az iskolában, mert megtehetjük, szóval miért ne kezdhetnénk ilyen felesleges egyszer használatos varázslatokkal? - megvonom a vállam fejcsóválás közben és amit most mondtam, azt tényleg komolyan is gondolom. Ha majd felnövünk és legálisan varázsolhatunk, senki sem fogja ezeket az ősrégi, ki tudja melyik órán tanult varázslatokat használni. Mert lesznek gyakoribbak, meg ott vannak a manók, cselédek, mugli módszerek. Olyan helyzetbe meg sosem fogok kerülni, hogy csak akkor maradhatok életben, ha egy sünt tűpárnává változtatok. Butaság az egész. - Milyen óránk lesz még együtt? Azokra is írni fogsz... ilyet? - az utolsó szót már üvöltöm, de nem neki. Testemmel a papírrepülőt dobáló fiú felé fordulok és a képébe ordítom, ugyanis az előbb nekiütközött egy repülő a fejemnek. Számomra felfoghatatlan, hogy az előbbiből miért nem értett már meg semmit. Nem csak nekem, hanem a navinésnek is volt egy-két szava hozzá, erre megint kezdi. - Te tényleg ennyire gyengeelméjű vagy? Tényleg ennyire nem érted meg, hogy mit jelent a "kussolj és ülj le"? Elmagyarázzam neked még egyszer kicsit erősebben vagy most már menni fog? - mintha nem is éppen órán lennénk, úgy üvöltök vele, a végére pedig már a kezemmel is hadonászni kezdek. Nem igaz, hogy nem lehet az embernek egy nyugodt órája sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. május 16. 07:59 | Link

Anais Dessauge

 - Na, logikából, abból tényleg nincs sok. - dörmögi félhangosan; saját tapasztalata szerint is a varázsvilág nagyjából úgy írható le, hogy valaki mindenfélét összeevett, és ezután nagyon hosszan és nagyon furcsákat álmodik össze. Logika meg racionalitás? Ugyan már.

 - Atyaisten. - szalad ki a száján, mikor padtársa üvöltözni kezd. Kuncogni sincs ideje, pedig ilyen szöveg alatt az a minimum, úgy megijedt hirtelen. De ha nem vele kiabálnak, többnyire élvezettel hallgatja, és hát a srác arckifejezése megérte azt a kis ijedtséget. Vág egy fintort neki és a lány háta mögött a lány felé mutat, jelezve a fiúnak, hogy figyelj, ez van, és ettől csak rosszabb lesz, szóval talán a saját érdekedben hagyjad már abba. De a kis navinés felől, mondja a fintor, igazán lehet folytatni is, mindig gyönyörűség azt nézni, hogyan átkozzák, a varázsvilágban szó szerint, szét egymást a diákok. Így felmérve az erőviszonyokat, nem fogadna a srácra.

 - Hagyjad, aki ekkora idióta, azon nem lehet segíteni. - próbálja azért kötelességudóan nyugtatgatni a padszomszédját, elvégre az előbb meg ő segített neki. - Amúgy is mindjárt jön a tanár. - jut eszébe, hogy amúgy óra előtt vannak, már csak az a kérdés, hogy mégis milyenen. Annyira szenvedett a dolgozattal, hogy kicsit lemaradt a napi eseményekről. A lába hozta ide, már megszokásból, de az esze az valahol lemaradt.

 - Te, figyelj, most milyen óránk is lesz..? - most mit csináljon, sose volt okos, ez van. Addig se a srácra figyel a másik, azaz annál tovább marad életben a fiú.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. május 23. 19:17 | Link

Annamária

Mikor kicsit végre helyre tudom rakni ezt a gyereket és úgy három percig még nyugton is marad, visszaülök a helyemre. A környezetem nem igen foglalkozik most már velem, de bizonyára mindenki azt várta, hogy mikor ugrom neki szerencsétlennek és átkozom le a pincéig, mert ezt kellett volna tennem. Mert lehet, hogy pont sötét varázslatok kivédésére ültünk be, csak a nagy vitatkozásban már azt is elfelejtettük, hogy milyen nap van éppenséggel. A navinés mellettem ismét megszólal és a kérdő tekintetem mellett még el is nevetem magam egy kicsit.
- Ki mondta, hogy segíteni akarok rajta? Én is szórakozni akarok kicsit, még amúgy sincs itt a tanár, hogy az ő idegeit készítsem ki. - mosolyogva rázom meg a fejem, majd hirtelen oldalra kapom pont azelőtt, hogy az előbb leüvöltött fiú felemelje a kezét. Elégedetten bólintok, aztán visszakönyökölve az asztalra ismét elkezdek dobolni azon. A navinés dolgozatát visszacsúsztatom elé és szórakozottan tekintek rá, mintha csak azt akarnám ezzel a pillantásommal jelezni, hogy tényleg megőrült ma itt mindenki, ha tőlem ilyet kérdez.
- Nemt'om. Valami öreg bácsika szokott bejárni asszem, mondjuk lehet múltkor is mást küldtek be helyette. Vagy az másik óra...? - egy pillanatra eltöprengek a dolgon, még a mutatóujjam is felmutatom neki időt kérve. Biztos vagyok benne, hogy akit én sok szeretettel juttatok majd egyszer elmegyógyintézetbe, az az öreg bácsi lesz, nevét sem tudom professzor úr. Ez a magammal megbeszélem dolog azonban sosem volt jó ötlet, mert képtelen vagyok gyorsan egyről a kettőre jutni, ezért sem tudom eldönteni, hogy milyen órára jöttünk be.
- De most is visszakanyarodva a kérdésedhez. Milyen terem ez? Meg izé, ők - mutatok a többi diákra - évfolyamtársaink egyáltalán?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. május 24. 13:39 | Link

Anais Dessauge

Él a gyanúperrel, hogy most gúnyolódnak rajta, de nagyon nem törődik vele. Nagyjából elfogadta és belátta már, hogy nyomós oka van annak, hogy nem a Levitába került, és azzal is megbarátkozott, hogy sok mindent lehet szerezni, a mágusvilágban meg pláne, de észt, azzal sajnos azzal kell beérni, amennyi adatott. Ha nem sok, akkor nem sok.

 - Volt már olyan, hogy rossz órára mentem be.. észrevettem hamar, de hát jó volt az úgy, maradtam. Nem tűnt fel senkinek, hogy addig még nem láttak. - von vállat a kérdésre; és ha egyszer eljut ötödikbe, egy mágiatörténet óra anyaga már flottul fog menni neki.

 - Amúgy meg mindegy is. Ha nem kéne itt lennem, csak szól valaki. Ha meg nem, az se baj, van még házim, amit nem írtam meg. - ugye milyen laza? Majd' szétesik. De nem jó idő van, az meg nemtörődömmé és álmossá teszi - ha ő egyszer már leült ide, akkor nem akar egy darabig felkelni.

 - Kösz. - vet egy utolsó pillantást a dolgozatra, és gyorsan el is rakja a táskájába, mielőtt megint sopánkodni kezdene az értelmetlen feladaton. - Mesélj inkább, hogyan szoktad szekálni szegény idős tanárbácsit, aki ezt egészen biztosan nem érdemli meg. - kanyarodik vissza az előzőekhez, előre felkészülve valami cifra történetre. Van egy-két jóindulatú, idősebb tanár, akinek látszólag fogalma sincs, milyen évszámot írunk, de azért a szakterületükhöz jól értenek - ő aranyosnak tartja őket, más meg szeret kibabrálni velük. Azzal sincs baj mondjuk, de neki nem kenyere az ilyesmi. De meghallgatni szívesen meghallgatja a különböző trükköket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. május 24. 18:45 | Link

Annamária

Akaratlanul is elmosolyodom a navinés szavaira, ezt azért nem néztem volna ki belőle. Hisz az előbb még a háziját körmölte nagy bőszen, most meg már arról magyaráz, hogy néha csak úgy bemegy órára és még ki sem zavarják onnan. Na én tuti megőrülnék és jelenetet rendeznék, csakhogy következmény nélkül hagyhassam el a termet, még a meglévő "kötelező" óráimat sem bírom ki nyugton. Hát bele sem merek gondolni akkor mi lenne velem egy másik órán.
- Na, ez válasz a másik kérdésemre. - elégedetten biccentek, mert persze nekem mint mindig, most is igazam van. Csak sajnálatosan arra még mindig nem sikerül rájönnünk, hogy milyen órára jöttünk be, a navinés azonban tereli a témát. Ez először fel sem tűnik, annyira elmerülök a padon való dobolásban, de aztán mikor túl sokáig van csend mellettem, érdeklődve pillantok fel. Ösztönösen az ajtó felé tekintek, mintha csak a professzor érkezésére várnék. De ahhoz még túl nagy a hangzavar körülöttem és a férfi sem érkezik meg, csak valamelyik idióta les ki, bizonyára egy levitás. Azok akarnak mindig tanulni.
- Ja, hát nem gyújtok rá semmit, ne ilyen nagy dolgokat képzelj el. - legyintek, majd kezemet lekapom az asztalról és felé fordulok. - Előszeretettel törlöm le a táblára írtakat és alkotok oda valami mást, főleg oda nem illőt, mikor nem figyel. Meg aztán én vagyok az oka a ki-be nyitódó ablakoknak, és ha valamelyik gyík könyve véletlenül épp a professzor felé repül, általában az is az én művem. - az ugyan mellékes, hogy nem megyek bele nagyon a dolgokba, inkább megmaradok az ilyen régi, de mindig bevált módszereknél. - Amúgy nem tudom mi van vele, mert még sosem vette észre ezeket. Komolyan, még emlékszem is, hogy a múltkor ránézett a táblára, aztán teljesen eltérve az anyagról valami tök másról kezdett beszélni, csak mert megváltoztattam a szöveget! És még az sem tűnt fel neki, hogy nem is kapcsolódik az órához, meg hogy nem is az ő írása. - elégedetten szusszanok egyet hátradőlve, ez engem természetesen büszkeséggel tölt el. Mert nincs is jobb, mint megviccelni egy idős professzort.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. május 30. 09:48 | Link

Anais Dessauge

 - Afene. - ne kérdezze senki, hogy ez hogy jött ki a száján; kinn van és kész. Elismerően bólogat, hogy a lány milyen vagány, ügyes. Egy újonnan szerzett jó ismerőst nem bántunk meg mindjárt, úgyhogy a nagy elismerés közben nem teszi fel a kérdést, hogy hát ennek meg mi értelme van? Mármint, azon kívül, hogy nyilvánvalóan semmi. Él a gyanúperrel, hogy az idős tanár bácsi nem csak idős, hanem bölcs is, és ráhagyja az ilyen ártatlan tréfákat a diákokra. Talán úgy gondolja, hogy ha hagyja ezeket, akkor dacból nem fognak komolyabb kihágásokat elkövetni, megelégszenek az ilyen csínyekkel. És amúgy is, a tanár is biztosan örül egy kis változatosságnak, hiszen hányszor leadhatta már eddig ugyanazokat az órákat.

 - Na, most majd megnézem, mennyire tudod eltéríteni. - rezzen fel, ahogy belép a tanár, de ezzel csak a kisebbséget alkotja. A sarokban egész kártyapartit függesztenek fel pár pillanatra, de nem úgy tűnik, hogy óra alatt ne akarnák folytatni. Van, aki eszik tovább zavartalanul, mögöttük pedig most már vihognak csámcsogás helyett. A tanár úr lehet, hogy bölcs, de nagy fegyelmezőereje az nincs neki, mint kiderült. De legalább tudják már, milyen órán ülnek - a kis navinés öröme mérsékelt, elvégre bűbájtanon varázsolni is szoktak, és azt ő se nem szeret, se nem tud.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 28. 18:38 | Link


LLG Tanterem


Egész nyugodt napom volt, sőt, szinte már gyanúsan nem történt semmi. Mondjuk nem is értem, hogy miért lepődöm meg ezen annyira, mostanában nem sok mindent csináltam, szóval ettől nem is várhattam volna többet. Kaptam időközben egy válaszlevelet Samutól, megismerkedett egy lánnyal, elvileg kezdenek komolyodni köztük a dolgok. Kíváncsi lennék rá, nem akarom, hogy a bátyám valaki olyasvalakivel álljon össze, aki egy borzalmas szörnyella, bár bízom Samu ízlésében, így annyira nem aggódom. Megírtam a válaszlevelemet, amibe pontos és részletes beszámolót kértem tőle, majd miután odaadtam egy bagolynak, csak sétálgattam a kastély falai között. Ha már egy iskolában vagyok, és unatkoztam is, támadt egy ötletem. Felmentem a szobámba, összeszedtem pár tankönyvemet, LLG-t, hát mi mást? Számomra ez a tantárgy olyan volt mintha kínait akarnák tanítani egy ősembernek. Na jó, talán annyira nem volt vészes, de voltak hiányosságaim, így ha már unalomra adtam a fejemet, itt az esély olvasgatni picit, jegyzetelni, és kényszeríteni az agyamat arra, hogy egy kicsi információt is befogadjon, feldolgozzon majd megértsen. 3 tankönyvel és 2 füzettel jutottam vissza ismét a kastély folyosóira, a mellettem elmenő diákokra nem is vetettem pillantást, csak a földet bámultam. Igen, ebből azt hiszem mindenki tudhatta, hogy nem vagyok a szemkontaktusok rajongója, ha nem muszáj, akkor kihagyom. A könyvtár helyett, egy tanterem felé vettem az irányt, lassan betoltam az ajtót, de mivel nem találtam odabent senkit, nyugodt szívvel bevonultam, és hátramentem az utolsó padsorba. Leültem, szépen gondosan magam elé helyeztem a könyveimet, majd az asztalra könyököltem, és végignéztem a terembe. Milyen hatalmas. Így, hogy nincs idebent rajtam kívül senki talán még nagyobbnak tűnt, mint amekkora! A gondolataim elkalandoztak, megráztam a fejemet, majd felsóhajtottam. Muszáj nekiesnem! Kinyitottam az egyik tankönyvet, az egyik leckénél, majd olvasni és jegyzetelni kezdtem. Próba, szerencse!




VB karácsonyi ajándékkereső
2018. december 23.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. december 23. 22:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. június 30. 21:31 | Link

Annamária -részemről lezárt

Úgy bólogatok, mintha azt jelenteném be neki, hogy valami díjat kapok az órai munkámért, ami természetesen nem a figyelésre és a némán való körmölésre vonatkozik. Én az ilyeneket meghagyom másnak, aki majd szépen leírja, aztán odaadja nekem, mert olyan szép szemeim vannak. Nem kell nagyon erőlködnöm, hogy hozzájussak a tananyaghoz, na. Már az is teljesítmény, hogy egyáltalán érdekel ez a dolog és veszem a fáradtságot, hogy a saját szavaimmal élve elkérjem másoktól a jegyzeteiket. Visszajuttatni ugyan nem mindig tudom, vagy akarom, de járulékos veszteség mondjuk mindig van. Nem tudom, hogy ez annak számíthat-e, azonban pillanatnyilag nem is nagyon izgat. Nekem csak az a fontos, hogy a tananyagot nagyjából ismerjem és az év végi vizsgákon szép eredményeket érjek el, hogy apámnak fel tudjak mit mutatni, semmi más nem nem számít egyébként. Apámnak nagyon fontos valamiért, hogy még ezek után is egy tökéletes család hírében álljunk.
- Figyelj és tanulj. - a tanár jelenléte láthatóan senkit sem rettent el eredeti cselekedetétől; a kártyapartisok ugyanúgy folytatják a játszmát, csak némileg csendesebben, a mögöttünk csámcsogó tovább eszi az uzsonnáját, az előbb engem dobáló pedig muníció gyártásba kezd, feltételezhetően abból a célból, hogy majd jól megdobálja vele a professzort, míg az nem figyel. Én csak magamra figyelek, egyelőre azonban nem teszek semmit. Mint egy nagyon szorgalmas és tanulásra éhes gyermek, kinyitom a füzetem és az első pár sort még le is írom, hogy lássa a prof, milyen ügyes és okos vagyok. Aztán lerakom a pennát, előkapom a pálcám és a könyvem takarásában nekikezdek, hogy a mai napon is kapjon valami jót...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2016. július 3. 11:40 | Link

Vandus
kinézet


Maja kellően csendesen és mérhetetlenül sokat mormogva magában gyalogolt le a klubhelyiségéből. A tanulószobában túl sokan voltak, a navinében is, a szobájában nincs nyugta és lassan az őrületbe kergeti a tény, hogy képtelen pár ostoba nevet megjegyezni. Borzasztó, hogy olyanokra kényszerítik, amire se az agya, se a nyelve nem áll rá. Bezzeg ha táncos fogalmak, vagy mozdulatsorok nevei lennének, azzal nem bajlódna ennyit.
- Buta sárkányok.
Ezzel a felszólalással nyit be, az elképzelése szerint üres terembe, ahol a tanárnéni azt mondta, minden fontosat megtalál az első padokon a tanuláshoz. Remélte, mert esze ágában nem volt még rosszabbul teljesíteni, mint eddig. Bár azért alul mindig tudja múlni magát, ezt már megtanulta, mégis inkább arra törekszik, hogy ügyes legyen, akkor talán az élet is megjutalmazza. Ha sok infóval nem is, a remény hal meg utoljára. Mióta Zoéval voltak a beszélgetései olyan furán érzi magát, mintha nem venne észre valamit. Sokat gondolkodik, hogy vajon rákérdezzen-e, avagy sem, tud-e már valamit  a házvezető-helyettese. Lehet tényleg van közös rokonuk és az olyan jó lenne, végre megismer olyat, akiket korábban nem lehetett. Kicsit mindig úgy fogta ezt fel, mintha egy nagy fal választaná el őt az élete egyik felétől, azt meg nem szereti.
- Hoppá.
Sikkant fel a kijelentés előtt, aztán felkapkodja a lelökött füzeteket, az egyik éppen olyan, mint az övé, totál nem direkt fel is sikerül cserélnie.
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy van itt valaki, kicsit elbambultam. Tönkretettem valamit?
Szabadkozik és magához képest elég bőbeszédűvé vált hirtelen, gyorsan el is csendesedik. Visszaadja a holmikat - illetve hát a saját füzetét a lányé helyett -, majd tovább csoszog egy közeli, de  másik padhoz, ahol csendben leülve pillog a lányra. Elnézést kérő mosollyal néz rá, aztán kinyitja az első könyvet. Egyelőre a füzet zárva marad, az övében egyébként is táncmozdulatok vázlatai, meg nevei vannak csak firkálva, pár méhecske meg virág mellett. Ebben kimerül a rajztudása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 3. 20:54 | Link




Egyre több dolgot jegyzeteltem ki, majd pár mondat után mindig visszaolvastam a dolgokat, próbáltam memorizálni, ami meglepően jól ment. Pozitív érzést keltett ez az egész, úgy éreztem talán még a vizsgán is átmegyek majd ha ezt így folytatom. Csoda, hogy mikre képes az unalom, nem tudom mi lett volna velem, ha most nem állok neki ennek. Nagyon belemerültem a munkámba, így szinte teljesen kizártam a külvilágot, észre sem vettem, hogy már nem vagyok egyedül a terembe. A lány közeledett felém, már csak akkor kaptam észhez mikor leverte az asztal szélén sorakozó többi könyvemet. Ugrottam egy kicsit a székemen, automatikusan magamhoz kaptam, mivel megijedtem. Borzasztóan ijedős tudok lenni, még jó hogy ez most nem volt annyira rémisztő, mert akkor azt hiszem az egész terem visszhangzott volna.
- Oh, nem, semmi gond, minden rendben.- mondtam, egy kedves mosollyal az arcomon, majd végignéztem ahogy a lányka visszapakol mindent az asztalomra, majd Ő maga is helyet foglal. Kissé bűntudatom volt, hogy nem nyúltam oda hozzá azonnal segíteni felszedni a könyveket, de még annyira a hirtelen események hatás alatt álltam, hogy mozdulni alig bírtam. Mikor már minden rendben volt, jegyzeteltem még pár sort, majd egy következő tankönyv után nyúltam. Azt leemelve feltűnt, hogy az alatta lévő füzet nem az enyém. Biztos az előbb keveredhetett hozzám. Összepakoltam minden holmimat, majd kezembe vettem a lány füzetét és felé vettem az irányt.
- Ez azt hiszem hozzám keveredett, a tiéd, ugye?- kérdeztem, még mindig udvariasan és kedvesen vigyorogva. Az első benyomás mindig fontos, ezért igyekszem a legtöbb ember felé mosolyt villantani.
- Nem bánod ha csatlakozom hozzád?- kérdeztem, remélve, hogy a lány is hasonló célzattal van itt, mint Én, és kétségbeesetten próbál felkészülni a vizsgákra. Sajnos Én az a tipikus utolsó pillanatos ember vagyok, aki addig halogatja a dolgokat, mígnem pánik szerűen kell összecsapnia mindent, így most jól jött, hogy talán egy kicsit előbb álltam neki fontosabb teendőimnek. A pillanat hevében el is felejtettem bemutatkozni, ezért gyorsan a lány felé nyújtottam a kezemet, majd szóra bírtam magamat.
- Amúgy, Dália vagyok, Levita Kissé hivatalosra sikerült, de legalább már nem kell ismeretlennek titulálnunk egymást. Mosolyogva vártam a lány válaszát, és, hogy elfogadja a bemutatkozásomat, miközben a tankönyveimet a mellette lévő padra tettem le.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2016. július 19. 20:18 | Link

Vandus
kinézet


Angol szöveg, aztán magyar, aztán meg már egy szót sem ért. Nagyon pipa a saját jegyzeteire, pedig most teljesen biztos benne, hogy jól írta le, egyszerűen csak ráébredt, hogy soha nem fogja megjegyezni a sárkányfajok összes létező nevét. Olyan ez, mintha be kéne magolnia minden évfolyamtársa összes becenevét. Tökre értelmetlen, nem? Elég, ha a fontosakat tudja, és róluk is csak egy-egy megnevezést. Így véli pillanatnyilag legalábbis elkeseredésében.
- He-bir-dan. - Próbálgatja magában, természetesen rosszul mondva a 'Hebridean' szót, nem csak ejtésileg, de még betűket is keverve benne. Tökre letöri ez az egész lassan, ráadásul a figyelme és a koncentrációja is teljesen elcsúszik, mikor egyenest valakibe belegyalogol. Upszika. De legalább a sűrű elnézések után a leüléssel nem akadnak gondjai, bár a jegyzetekkel annál több. Hirtelen...átváltoztak. Kikerekedett szemekkel mered a füzetre, aztán mire felnéz, már megszólítja őt a szőke lány.
- Hogy tessék? Igen, tényleg, jahj, összecserélődött. - Mondja, majd gyorsan becsukva a másikat, hiszen nem akart ő leskelődni, visszaadja azt tulajdonosának. - Csak pont olyan mint az enyém, szeretem a lilát.
Utal ezzel a füzet színére, aztán le is bonyolítja a cserét, de ezzel nem ér véget részéről a dolog. Egyrészt mert - bár főleg a füzetre alapozhat és arra, hogy a sárkányokat hogy utálja - nagyon szimpatikus neki a lány, másrészt kezd rájönni, ha nem nyit kicsit az emberek felé, itt sem lesznek barátai. Szóval arrébb csúszik, hogy a padba mellé férjen Dália, aztán persze mosolyogva nem felejt el ő sem bemutatkozni.
- Én Maja vagyok, navinés. Miből készülsz te?
Érdeklődik, miközben immáron a saját füzetét nyitja ki, de annyira nem várja, hogy újra visszatérhessen a feladatokhoz. Lehet, hogy Dália meg tökre úgy van vele, mennyire szupi az LLG meg könnyű. Hát, abba a beszélgetésbe most kevésbé érezné magát otthon, aztán ki tudja.

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
Írta: 2016. július 22. 21:30 | Link

Ruarc
SVK-MM tanterem

Annak ellenére, hogy a péntek általában péntekenként nem szokott dolgozni, most mégis sokáig volt bent munkában. Némi túlóra a jó időre való tekintettel, ha már egyszer annyian járnak be ilyenkor a Falatozóba. Ennek okán aztán mikor felért a kastélyba már jócskán tizenegy után járt az idő. Azt tervezte, hogy felmegy a szobába és ki is dől, de valahogy nem volt igazán álmos még, talán a rengeteg teától, amit megivott az este folyamán. Így válhatott lehetségessé, hogy mikor meglátta a kísértetszerű alakot az egyik folyosón haladni, ő maga is a nyomába szegődött. Nem úgy tűnt, mintha Ruarc járőrözne, úgyhogy kíváncsi volt rá, miben is sántikál. Megint szökne..? Nagyon furcsa volt az, ahogy közlekedett, legalábbis első pillantásra mindenképp úgy tűnt Sebastian számára, hogy itt valami egyébről van szó, mint egy szimpla éjszakai járkálásról, úgyhogy ezt meg akarta nézni magának. Oké, persze már semmi köze hozzá, talán nem is kellene, de valahogy az utóbb történtek után mégis csak érdekelte a dolog. Na meg úgy általánosságban is túlságosan dolgozott a gyanakvás benne, főleg, ha az albínó fiúról volt szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 475
Írta: 2016. július 22. 21:47 | Link

Mennyi idő is telt el a kinevezése óta? Már maga sem tudta, annyira összemosódtak a napok, mióta fogva tartotta a kastély - valahol időközben elmúlt egy születésnapja, ami megmagyarázhatatlanul fájó, üres pontként maradt meg halványan emlékezetében. Sokszor megesett, hogy járőrözés után nem tért vissza a hálókörletbe, csak elaludt valamelyik csendes, elhagyatott zugában a kastélynak, hogy hajnaltájt kerüljön csak elő. Ha észre is vette bárki, nem tette szóvá, ő pedig ezekben a töredék órákban talált magának csalóka szabadságot, maréknyi magányt, amit nem zavartak meg mások. Ebben a csöndben hallotta először - éjjel, egészen halkan és távolról, mint a hegyeken túl tomboló vihar morajlását. Mielőtt azonban elérhetett volna a forrásig, mindannyiszor megzavarták vagy a hang elhallgatott, neki pedig csak a határtalan csalódottság maradt.  
Ezt a hangot követte most is, minden figyelmét a leheletfinom fonal megtalálása és megtartása kötötte le, megszokott echoja helyett csak kinyújtott keze segítette a tájékozódásban. Annyira hirtelen jött a hívás, hogy mindenét odahagyta, ágyából ugrott ki és szinte futva ereszkedett le a toronyból, hogy nehogy megint elszalassza ezt a furcsa tüneményt. Hiába siet, meg-megtorpant, hallgatózva, a keleti szárny felé tartva, egy alvajáró lépéseivel - vékony alvóruhájában, mezítláb, teljesen nesztelenül. Végül eltűnik az egyik ajtó mögött.
Utoljára módosította:Ruarc L. Mornien, 2016. július 22. 21:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
Írta: 2016. július 22. 21:50 | Link

Nem látta, hogy a másiknál lett volna bármi, ami szökésre utalhat, de talán csak az ő figyelmét kerülte el a sötétben. Viszont miért jár mezítláb? Kész rejtély volt az egész, amit nem értett, csak úgy nem, mint sok más dolgot a fiú körül, de mióta beszélt Radúzzal és volt ideje gondolkodni a dolgon, igyekezett nem undorral fordulni a másik felé, még ha továbbra is félt tőle. Viszont ez az egész séta, ami keresztülhaladt lényegében az egész kastélyon, most jobban piszkálta a kíváncsiságát annál, hogy esetleg az ellenszenve domináljon, és mikor a fiú eltűnt egy ajtó mögött, akkor ő is követte és megállt előtte. Milyen hely ez? Nem mert világítani a pálcával, anélkül meg esélytelen volt, hogy elolvassa a kiírást, úgyhogy végül sóhajtott egyet. Nem mert csak úgy a másik után menni, mert mi van, ha megtámadja valami melodimágus akármivel? Így viszont kénytelen volt némileg leengedni az eddig tökéletes védelmét, hogy a másik hallhassa, hogy itt van. Már ha egyáltalán figyelt arra, hogy van-e bárki a környéken, mert talán túlságosan is céltudatosan haladt ahhoz, hogy igazán körültekintő lehessen. Aztán mikor már úgy egy perc is eltelt, akkor Sebastian is belépett a terembe, éberen figyelve minden moccanásra, rezzenésre, mert nem szerette volna, ha egyenesen belesétál valami általa nem ismert varázslatba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 475
Írta: 2016. július 22. 21:59 | Link

Az ajtó nehézkesen, nyikorogva engedett az apró kéz unszolásának és ugyanilyen lomhán és vonakodva zárult be Ru mögött. A fiú küszöbön túl megtorpant, az ajtófába kapaszkodva, míg inai megfeszültek a visszafogott izgalomtól. Odabent majdnem tökéletes sötétség fogadta, puhán magához ölelve és elrejtve, neki pedig kellett pár pillanat, hogy echozzon. Sosem járt ebben a teremben, bár a falhoz tolt padok arról árulkodtak, valaha órákat tarthattak itt, régóta használaton kívül állt és megmagyarázhatatlanul ridegnek tűnt - hűvös hiánya lengte be annak, ami egykor itt lehetett. De valami mégis itt maradt.
Akadt egy ablak, amin halovány derengés szűrődött be, delejes holdfény, amiben hópelyhekként kavarogtak a léptei nyomán felrebbenő porszemek - minden ízében remegett, mert egyszerre futott volna felé és el tőle. Érezte. Nem látta, de pontosan tudta, hol keresse, mert mint egy mágnes, ellenállhatatlanul vonzotta magához; ő pedig úgy ment, mintha kötélen egyensúlyozott volna a mélység felett.
Lélegzetét visszatartva félrerántotta a függönyt, mert látni akarta a homályban árnyéknak tetsző testet, mielőtt megérintette volna. A zongora vékony, szinte illúziószerű kontúrjai hullámoztak szeme előtt, s csak érintése alatt szilárdult meg. Ujjaira finom por ragadt, a hangszer viszont fenyegetően felmordult, felé kapva. Elrántotta a kezét, mint aki megégette magát, majd sokkal lassabban, óvatosabban újrapróbálta.
Meg akarta szelídíteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
Írta: 2016. július 22. 22:14 | Link

Fogalma sem volt róla, hogy a másik észrevette-e jöttét, de mikor belépett a terembe, akkor megállt, reményei szerint mindenre felkészülve. Készen volt arra is, hogy akár azonnal előkapja a varázspálcáját és megpróbálja magát megvédeni, ha arra lenne szükség, de végül ezt szerencsésen megúszta. Nem történt semmi, csak a csend fogadta, de egyelőre hagyta felszínes gondolatait védelem nélkül kavarogni, hiszen ő volt az, aki a másik után lopózott. Nem akart rosszat, tényleg nem, csak kíváncsi volt, és ahogy tovább lépdelt meglátta a fiút is ismét, aki éppen egy zongora mellett állt. Hozzáért, aztán elkapta a kezét, mintha csak megégette volna, de utána ismét megpróbálta... Különös. Még néhány lépést tett, de aztán pár méterre Ruarctól megállt, mert nem merte megzavarni ezt a furcsa jelenetet. Egészen különös látványt nyújtott a másik, ahogy hálóruhában figyelte a zongorát, na meg a mezítlábasságon a fiú még mindig meg volt átalkodva egy kissé. Nem nagyon tudta mire vélni ezt az egészet, de éppen ezért volt egyre kíváncsibb és kíváncsibb, és ezért nem akart egyszerűen sarkon fordulni sem, hogy távozzon. Egyszerűen látni akarta, hogy mi sül ki ebből, még ha a meggondolatlanságát a fáradtsága is szülte. A másik, ha esetleg észrevette őt, akkor főleg érdeklődést észlelhetett a zongora és a cselekmény irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 475
Írta: 2016. július 22. 22:33 | Link

A világ megszűnt létezni. Csak a politúrozott fa simasága maradt, amin apró karcolásokat és kopott foltokat fedezett fel, ahogy leheletfinoman cirógatta, egész halkan, szinte zümmögve dúdolva közben. Hiába volt halott anyag, a mágia, mely átitatta, nemcsak megőrizte az erezet egykori finom, ősöreg lüktetését, de dobbanásait dallamok szőtték át, egész történetek, amik az évek során ivódtak rostjai közé. Gyönyörű volt, minden részletében, igézően szép és lelke volt, lelke, ami hallotta és értette őt. Hozzábújt, fülét a zongora oldalához tapasztva, mintha meg akarta volna ölelni a hozzá képest óriás hangszert, csillapítva magányát, enyhítve a húrjait mardosó elhagyatottságon, tovább zsongva neki a szavakat ölteni képtelen üzenetet, szólongatva és kérlelve őt. Mintha évek peregtek volna le, míg választ kapott és lassan felnyithatta a billentyűket védő falapot. Jóformán áhítattal simított végig az elefántcsont és ében lapocskákon, ahogy az őket fedő filcet - s vele együtt az azt leterítő gondoskodó kezek emlékét is - félresöpörte, hogy letelepedhessen a padra. Tétovázott, nem merve leütni egyetlen billentyűt sem, nehogy kivételezésnek hasson, csak cirógatta őket, míg végül elszánta magát és felreppent az első hang. Elég volt ez az egyetlen érintés, hogy elkapja a láz, sietősen levetette az ujjatlan pólóját takaró pizsama felsőt, félredobva, hogy hosszú ujja ne akadályozhassa.
Az apró kezek boszorkányos könnyedséggel játszottak, súlyos dallamot csalva elő az óriásból, ami meghajolt zenéje előtt, egybeolvadva vele. Ebben a pillanatban hangszer és zenész egyazon érzés alatt görnyedt meg, s az indulat elég volt, hogy Ruarc máskor rezzenéstelen alakja egész testében mozgásba lendüljön. Hiányzott belőle minden kötöttség, minden profizmusra valló elegancia és helyes tartás, ő túlcsordult és minden ízében mesélt, zenébe öntve magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
Írta: 2016. július 22. 22:53 | Link

Nem tudta, hogy a másik nem vette észre vagy nem akarta észrevenni, de nem igyekezett olyan nagyon, hogy felhívja magára a figyelmet. Volt valami roppantmód lenyűgöző az egész jelenetben, ahogy a holdfényben szinte vakítóan fehér alak a zongorával foglalkozott. Aztán levette a pizsama felsőt is, úgyhogy Sebby most már biztos lehetett benne, hogy a fiúnak fogalma sincs arról, hogy figyelik őt, ellenben ő nem tudta elszakítani a tekintetét a látványtól, mert bár még mindig félt Ruarctól, a jelenet különös szépséget nem tudta nem észrevenni. Vékony volt a karja és törékenynek tetszett az egész alakja, ami éles kontrasztot mutatott a zongorával miközben játszani kezdett, de a haján is szinte csillogott a holdfény, a dallam pedig, ami felcsendült, egészen varázslatos volt. Szerette a zenét, mert kifejezőnek érezte, olyasminek, ami teremtő erővel bír, és nem csak érzéseket hoz létre, hanem lelkeket is gyógyít.
Sebby végül csak csendesen leült törökülésbe ott, ahol éppen volt, úgy nézte és hallgatta ezt az egészet, egyelőre pedig nem tudta még eldönteni, hogy megpróbáljon-e azelőtt távozni, hogy a másik befejezi, hogy ne zavarja meg azt, ami történik, vagy várja meg, nyíltan vállalva, hogy figyelte őt. Nem szeretett leskelődni, de most lekötötte a zene, meg ez a különös terem is, aminek olyan furcsa volt a hangulata. Valahol azért kaparászott benne a lelkiismeret, mert talán nem kellene ezt tennie, de ha a másik nem foglalkozott vele, akkor talán mindegy is. Figyelmesen hallgatta inkább a zenét, nézte a mozdulatokat, és közben kicsit talán ki is kapcsolt az agya. Nem volt nehéz, mert ilyen kései órán a dallamok könnyen elragadták.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 475
Írta: 2016. július 22. 23:42 | Link

Fogalma sem volt hívatlan vendégéről vagy az őt körülvevő világról - az ujjai hegyén át a zongorához láncolta magát, minden más elhalványult és elsikkadt, ahogy a dallam körülfonta. Azonban nem állt meg itt, tovább kavargott, megtöltve a teret és fogcsikorgatva kaparta a falakat, még többet akarva, többet egy álmatag, porízű levegőjű helyiségnél. Mintha kivágódtak volna az ablakok, a zene viharként söpört végig a termen, ahogy a felgyülemlett csend utat vágott magának. Ru szenvedéllyel játszott, korlátok és gondolkodás nélkül, tisztán érzésből, s ez azon kevés alkalmak egyike volt, amikor vonásai felengedtek - játékból emberré lett, hús-vér lénnyé. A dallam felkapta és úgy játszott vele, ahogy szél a falevéllel, míg jóformán szédült és nem kapott levegőt. A fiú itt, fekete és fehér csupasz kontrasztjai közt mutatta meg színeit, de nem egyenként, hanem örvénybe öntve mindet, szüntelen, szemfájdító kavargásban.
Minél tovább játszott, annál feszültebbnek, nyugtalanabbnak tűnt, mintha nem lett volna elég a tempó, a hangerő, a komplexitás - a dallam méreggé változott, mert kevés volt egyetlen pár kéz és a billentyűk egyre fagyosabbá váltak, csuszamlóssá lettek ujjai alatt. Játszani akart, de bármit is tett, botladozásnak érezte, s minél jobban akarta, annál inkább gyűlt benne a keserű elégtelenség. Nemnemnem, nem ez, és ez sem, nem ezt kereste... Az első hamis hanggal megtört a varázs és a zongora disszonáns fájdalomsikolyt hallatott, ahogy Ru mindkét kezével rácsapott, miszlikbe aprítva mindent. A csend vérzett, ahogy zihálva felugrott, ha már ellökni nem tudta magát a hangszertől. Remegő keze ökölbe szorult, mintha ütni készülne, mégsem mozdult.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
Írta: 2016. július 22. 23:43 | Link

Egy idő után, ha akart sem tudott volna mozdulni. A zene megbabonázta, lebilincselte, és szinte pislogni is elfelejtett, ahogy egyre nagyobb lendületet vett. Ez most nem volt rá olyan rémítő hatással, mint a fiú dala, de azért valahogy, mikor már feszültnek tetszett az egész, jobbnak látta, ha védekezőn felhúzza maga előtt a térdeit. Körbeölelte saját lábát, és úgy nézte a fehér alakot, aztán egyszer csak félbeszakadt az egész, Ruarc rácsapott a zongorára, amitől Sebby riadtan összerezzent. Nem tudta, mi történt ilyen hirtelen, de azt meg merte volna tippelni, hogy a másik fiú az érzéseit adta bele ebbe a dallamba, majd abba is, ahogy véget vetett neki. A védelmét is ösztönből vonta újra fel, csak hogy aztán a következő pillanatban rájöjjön, hogy nem szabad, most nem, mert akkor csak rosszabb lesz az egész, ha a másikat váratlanul éri a jelenléte, úgyhogy ösztöneivel ellenkezve engedte le ismét. Nem mozdult, de átcikázott a fején a gondolat, hogy az, hogy itt maradt, mégsem volt jó ötlet, mert mi van, ha a másik bántani fogja..? A legutóbbi eset után igazából nem is csodálkozott volna rajta. Meg úgy általában sem volt már biztos, hogy mit is várhat egy ilyen furcsa valakitől. Másrészről viszont nem akart elsunnyogni, mint valami tolvaj, miután végighallgatta ezt az egészet, úgyhogy mindenre felkészülve kuporgott tovább a helyén, miközben tekintetét egy pillanatra sem szakította el a másiktól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 475
Írta: 2016. július 23. 00:52 | Link

Nevet adtál nekem. Otthont adtál nekem. Temérdek időt, mérhetetlen tudásod cseppjeit, maradék érzéseid, dallamod és zenéd, a gondolataid közt fészkelő puha csendet, mosolyaid melegét, múltad nyirkos hűvösét és alvadt titkait. Te tanítottál játszani, ott ültél mellettem és megmutattad, hogyan mondjam el, amit másképp nem tudok - mindig, mindig egymásnak játszottunk.
Hol vagy, amikor szükségem van rád? Miért késlekedsz, amikor hívlak?


A pillanatok dermedten vánszorogtak, mígnem vontatott, nehéz mozdulattal arcára szorította kezeit, elnyújtott, néma sikolyt hallatva, amibe beleremegtek az ablaküvegek. Úgy érezte, mintha kést döftek volna a mellkasába és a fájdalom nem akart engedni, még akkor sem, amikor végre folyni kezdtek a könnyei. Nem maszatolták el eléggé a látását és ott volt előtte a sápadt, vörös szeplőkkel tele kézfej, mely négykezest játszott vele. Esetlenül kente el könnyeit, míg remegése erőt vett rajta és visszatottyant az előbbi helyére, összegörnyedve. Percek teltek el, mire felpillantott, üres tekintettel meredve a sötétbe, hogy lassú, tétova mozdulattal közelebb húzza a padot, ujjbegyeit bocsánatérően húzva végig a zongora szélén.*
- Sajnálom,-*szipogta halkan, fáradt rekedtséggel hangjában.*- Nem te tehetsz róla. Téged is...-*torkán akadt a szó, aminek súlya hirtelen rázuhant, s amit elméje automatikusan megpróbált kilökni.

Nem tudok enni, nem tudok aludni, fáj levegőt venni és a gondolataim dermedt félelemben toporognak, Rád várva. Mert ha megmoccannak, fel kell fognom a felfoghatatlant, meglátni az elefántot, ami azóta követ mindenhova, hogy magammal hordozom csak a fejemben létező ígéretedet - visszajössz értem.
Mert ha benned nem...ha neked nem...akkor ki..?


Zenét akart. Játszania kellett, elbújni a gondolatok elől. Újrakezdte, puhán és lassan, de a hangok közötti perctöredékek egyenetlenekké váltak - ez a dallam zaklatottan hullámzott, céltalanul futva tajtékként a fövenyre újra és újra, halkan jajongva őrölve mindazt, amit Ru érzett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 924
Összes hsz: 3399
Írta: 2016. július 23. 19:27 | Link

Megremegtek az üvegek, amitől ismét összerezzent, de már nem ijedt meg annyira. Úgy gondolta, hogy a másik biztosan nem vette őt észre, különben nem viselkedne ennyire nyíltan, anélkül, hogy a legkisebb mértékben is rejteni szeretné a tetteit. Nem látta, hogy sír, ennyire nem volt jó a szeme, de a szipogás hangja erre engedett következtetni, amitől egy kicsit elszomorodott ő is. Valami baj van a sráccal, nyilvánvaló, hogy kínlódik, ő pedig most éppen rettenetesen szégyellte magát, mert látta ezt. Nem kellett volna követnie, rossz ötlet volt, de most már nem lopózhat csak el úgy. Azt mondta a másiknak, hogy meglopja, ha gondolatokat hallgat kérdezés nélkül, de az sem különb, ha ő ezt végig nézi, és szó nélkül távozik. Nem tudta még mit tegyen, de abban már most biztos volt, hogy túl sokáig maradt.
Aztán a halk hang, ahogy a másik bocsánatot kért a zongorától és megsimogatta, megrepesztette a falat, amit köztük feszült. Le még nem omlott, közel sem, de Sebby talán kezdett átlátni a résen, és összeállt a kép, a zenével, a történésekkel, a legutóbbi érzelmekkel együtt. Még mindig nem tudhatta, hogy pontosan mi történt, de azt igen, hogy Ruarcnak nagyon fáj. Hát egy éve nem éppen ő volt az, aki mindent megadott volna azért bánatában, hogy valaki egy kicsit magához szorítsa? Védje meg?
Nem tudta, hogy a másiknak tényleg szüksége van-e erre, vagy el fogja lökni, esetleg meg fogja támadni, de meg akarta kockáztatni. Sajnálta őt, mert a magányt ő is ismerte. Még mindig viszolygott tőle, ha arra gondolt, hogy mikre képes, de nem tudott elmenni egyszerűen egy ennyire megtört alak mellett, mert valahol időközben összeszedett némi empátiát talán.
Felkelt hát és halkan szusszanva lépett közelebb a másikhoz. Lehet, hogy meg fogja ütni. Nem baj, gyenge, vézna, nem tudja bántani. Akárhogy is lesz, meg kellene próbálni…
Talán csak a fáradtsága tehetett róla igazán, hogy végül valóban a fiú mellé ült, aztán átkarolta vékony vállait. Nem fogta le, le lehetett rázni az érintését, de jobb híján közben gondolatban üzent.
„Tudom, hogy hallod… nem akartam ezt meglesni, de így esett mégis. És úgy gondolom, hogy jobb, ha tudod. Sajnálom” – hajtotta le a fejét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 42 43 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély