Dami
imádott ruhája
a bálról elszabadulva

Szerette volna, ha a végzős bálja tökéletes lett volna. Hogy a csodaszép ruhájában, a tökéletes frizurájával úgy emlékezzen rá, mint élete legszebb estéjére. Ehelyett alig várta, hogy a végzősök táncára sor kerüljön. Szerencsére az alkohol, amit a puncsba öntött magának, nem volt annyira sok, hogy befolyásolja a mozdulatait, de legalább valamennyire oldotta a benne keltett feszültséget.
Aztán letáncolták a keringőt, Médi pedig kézen fogta Damit és véget vetett a bulinak. Legalábbis számukra. Jelenleg a fénylő lelkek udvarán ücsörögnek a kihozott italaik társaságában és a csillagokat figyelik. Legalábbis a lány.
- Szerintem ezzel a ma estével letudtuk a kötelező bálokat - szólal meg pár percnyi teljes csendet követően. Fejét sóhajtva a fiú vállára hajtja, poharát az övéhez koccintja.
- Arra, hogy túléltük. Mármint én, te láthatóan élvezted - piszkálódik, hisz ismeri a barátját. Önszántából nem bájolgott volna fűzőben a bálon. Ezt még talán hízelgésnek is venné, ha nem tudná, hogy miképp venné ki magát a családjuknál, ha Dami nemet mondana a kísérő szerepére.

Dami
imádott ruhája
a bálról elszabadulva

Meglepetten pislog a fiúra, nem várt ilyen heves reakciót. Elneveti magát, mikor felhúzza és táncra fogja. Lépked, ahogy a másik irányítja és az este folyamán talán először mosolyog úgy igazán szívből. Nem készült erre fel, de nagyon is tetszik neki ez a Damien, aki úgy irányítja, ahogy azt kell. Kicsit bénák, kicsit be vannak csiccsentve - legalábbis Médi biztosan -, ellenben ez most senkit sem érdekel. Ketten vannak az egész udvaron és a dallam, amit a fiú dúdol.
- El fogok szédülni - jegyzi meg kuncogva.
Jó a kedve. Igazság szerint ő az, aki mellett a legtöbbször jó a kedve annak ellenére is, hogy nem feltétlenül saját akaratukból kerültek össze.
Pörög-forog, ahogy azt kell, aztán egyszercsak elakad a ruhája a pad szélében és összeakadnak a lábai. Ha Dami nem tartja meg, még talán orra is esik.
- A csudába - mormolja, mikor az estélyire néz és azon egy apró lyuk jelzi, bizony ezt a lépést most elnagyolta. Legalább nem a cipője sarka akadt bele.

Dami
imádott ruhája
a bálról elszabadulva

Szomorú a ruha miatt, nem is igazán érdekli jelen pillanatban más. Még arról is eltereli a figyelmét ez az apró kellemetlenség, hogy egyébként egy egészen tökéletesnek mondható, mesébe illő jelenetbe csöppent. Mert ha az ő életük egy mese lenne, ez bizony a varázslatos este lenne, amikor a hullámvölgyek végül csúcsra érnek, az alkohol kellemesen melegíti a főhősöket és az estét elégedetten zárják.
Persze az ő meséjük soha nem ennyire kiszámítható. Soha nem látják előre az eseményeket. Ahogy azt sem gondolta volna előre, hogy ma este majd meg akarják csókolni. Vagy hogy pont Ő fogja megcsókolni. Legalábbis próbálkozik meg vele, hogy aztán a szőkeségre a frászt hozza azzal, hogy eltanyálnak a kemény betonon.
- Jaj! - nyekken hirtelen, de egyébként nem üti meg semmijét. Dami felfogja a fejének koppanását, a ruha pedig a csontjainak erős csapódását a földhöz.
Hallja a kérdést, de nem tud válaszolni. Más esetben megkérdezné, ő jól van-e, be kell-e kötnie valamijét és a többi. Ebben a helyzetben csak egy valamire bír gondolni. Az okára annak, miért is kötöttek ki itt, szinte egymáson. Furcsa, bizsergős érzése van a gyomrában és a szíve is olyan furcsán ver. Az eséstől lenne?
Nem. Kiszabadítja jobb kezét, a fiú tarkójára csúsztatja, majd felemeli a fejét azzal a céllal, hogy most ő próbálja meg azt a csókot. Persze világos, nem ők lennének, ha Damien nem éppen abban a pillanatban fordítaná el a fejét oldalra, így a csók helyett Médi egy cuppanós puszit ad egyenesen a fülébe. Micsoda romantika.

Dami
imádott ruhája
a bálról elszabadulva

Elvarázsolt kis hercegnő ő a meséből, hisz még mindig a királyfiban, aki kimenti az életéből és világgá mennek majd. Most mégis egy morbid valóságban létezik, ahol a kábult feje elhiszi, hogy ez egy jó ötlet. Talán mert azt hinné, Damien nem tenne ilyet, nem élne vissza a helyzetével. Nem vele szemben. Hisz barátok. Cinkosok.
Ahogy ajkai a fiú füléhez érnek, a fejében mintha felvillannának a fények és a közönség most rajta nevetve. Ilyen rossz produkciót még nem láttak, Médi pedig le akarja húzni a függönyt. Egyáltalán mit gondolt? Felfordul a gyomra a helyzettől, a zavarodottságtól és arcába szökik a vér, hófehér bőre halvány rózsás árnyalatot vesz fel.
- Hányingerem van. Menjünk haza - mondja ki halkan azt a két gondolatot, ami a fejében tiszta. Haza akar menni, le akarja venni ezt a ruhát és le akarja mosni magáról a kellemetlen, cikis helyzetet, majd az ágyába akar bújni. Reméli, hogy a hányinger hamarabb elmúlik, mint ez a túl hosszúra nyúlt pillanat.
- Soha többet nem iszom alkoholt - motyogja még hozzá egy halk sóhaj kíséretében. Ezt talán már megígérte? Az alkohol nincs rájuk jó hatással. Mindig történik valami és általában nem jó a vége.

Dami
imádott ruhája
a bálról elszabadulva

Egyre furább és furább szituációkba keverik saját magukat, és ezzel van, hogy nem törődik, van, hogy napokig rágja magát rajtuk. Megint átfut a gondolatain, hogy itt az alkalom, a mestertanonc képzést nem itt kellene megkezdenie, hanem külföldön, Amerikában, ahol tavaly eltöltötte a nyarat. Időt nyerne, hogy átgondolja a saját érzéseit nem csak Damival kapcsolatban, hanem az egész világgal, a saját lényével kapcsolatban is.
Hagyja, hogy felsegítse. Hagyja, hogy megfogja, hogy elmondja, nem az ő hibája, mire megrándul a szája sarka és felhorkant. Még jó, hogy nem az ő hibája. Azonban őt sem okolja. Maximum saját magát amiatt, mert hagyta, hogy az alkohol vezérelje butácska gondolatait. Megrázza a fejét, összehúzza magán a kendőt és elindul a fiú mellett vissza a faluba. Haza.
Minden lépésével közelebb kerül azokhoz a gondolataihoz, amelyek most a fejében járnak. Nem fog tudni aludni. Festeni fog, megint összefestékezi a pizsamáját, amiért aztán az anyukája leszidja és azt mondja, "apád venne egy újat...én nem fogok, Médi, tudod miért? Hogy megtanuld, meg kell becsülni amid van." De ő megbecsüli. Azt az embert is megbecsüli, aki most mellette sétál. És fordítva?
A házukhoz érve elbúcsúzik Damitól, még meg is köszöni az estét és nyom egy puszit az arcára, mintha mi sem történt volna. Korai, feltűnik ez a családnak is, mire olyan folyékonyan hazudja, hogy evett valami bájitalos ételt a bálon, amitől rosszul lett, hogy nem csak elhiszik neki, de még meg is sajnálják a szegény pici Médit.

// //