Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=712560#post712560][b]Reissner Eliza - 2018.01.23. 20:05[/b][/url]

Mindig is imádta a telet, külön élvezte, hogy ilyen óriási pelyhekben hullik a hó. Nem sokáig tétlenkedett a kastély falai között, hamar eszkimó öltözetét magára öltve ment ki az udvarra. Különösebb terve nem volt, így előkapta a pálcáját és eleinte azokat a varázslatokat gyakorolta, amik nem mentek neki, de egész hamar enyhébb átkokat szórt a már lehullott pelyhek közé. Nem sokáig gyakorlatozott ezzel sem, noha nem félt, hogy lebukhat, sokkal inkább a pletykáktól tartott. Nem akarta, hogy idejekorán olyan híresztelések terjengjenek róla, amik... hát, nem szolgálnák a javát.
Visszafelé tartott már a kastélyba, amikor kiszúrt egy szőke lányt. Mármint sok szőke lány jár a tanodába, de ez az egy különösen viselkedett. A másodperc törtrésze alatt irányt váltott, gondolkodás nélkül lépett oda az ismeretlenhez.
- Minden rendben? - Nem köszönt, nem mutatkozott be, semmi ilyesmi formalitás nem jutott eszébe. Előbb tudni akarta a részleteket, aztán talán képes lett volna hasonló dolgokra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=712577#post712577][b]Reissner Eliza - 2018.01.23. 20:49[/b][/url]

Sok mindenre számított, de erre nem. Kicsit kattos lány, erre már régen rájött, de még magának is fura volt, amikor észrevette, hogy csak lázba hozza a nem várt reakció.
Azért valami normálisság mégiscsak volt benne, mert mielőtt válaszolt volna, átgondolta a napját, és biztosan tudta, hogy lezuhanyzott a repüléstan órája után. Amúgy is figyelt a tisztaságra, a szobájában is a saját részén mindig rend honolt, ez alól pedig saját maga sem élvezett kivételt.
- Én szeretem a vaníliát - megvonta a vállát beszéd közben, de nem hátrált egy lépést sem.
Újra szemügyre vette a leányzót, ezúttal már könnyebb dolga volt, mert közvetlenül előtte állt. Nem nyújtott valami biztató látványt a lilás árnyalat a szeme alatt, sem a kipirosodott orra, illetve a szája is száraznak tűnt, mintha legalább egy fél maratont lefutott volna a sivatagban. Egy szó mint száz, betegnek tűnt a szőke, már csak azt nem tudta, hogy ő képzel bele többet, vagy tényleg furán viselkedik. Nem ismerte, de a sárga sálból azonnal rájött, hogy navinés, és bár nincs itt hosszú ideje, azt azért tudta, hogy az unikornisok házából nem szoktak így viselkedni a tanulók.
- Ha ilyen jó a szaglásod, miért nem a gyengélkedő felé szimatolsz? - Ritkán vezérelték érzelmek, de az első benyomás most túlságosan is elvitte a negatív irányba a dolgot, hát ő sem fegyelmezte magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=712592#post712592][b]Reissner Eliza - 2018.01.23. 21:41[/b][/url]

Egészen profi volt már abban, hogyan kell másokat kifigyelni úgy, hogy azok ne vegyék észre. Túl sokszor figyelt már meg embereket, hogy ne tanulja meg ösztönösen elrejteni az árulkodó jeleket, akár lebukott, akár nem. Viszont ez nem volt elmondható a vele szemben állóról, sőt, még csak leplezni sem tudná. Hirtelen rosszul érezte magát, de nem azért mert a másik figyelte, hanem mert ő szeret a túloldalon állni, a figyelmet pedig utálja. Ha lenne nála füzet, biztosan rápillantott volna az üres lapra, hátha az megnyugtatja kicsit. Mivel nem volt még csak hasonló sem nála, maradt az ellentámadás, hátha ezzel másra tereli a navinés figyelmét.
- Maximum szívrohamot kapnak, ha meglátnak, de az nem vészes - félmosolyra húzta a száját, amit aztán azonnal le is törölt.
Ha a teljes sztorit akarja megtudni, határozottan nem segít, ha magára haragítja az alanyt. Moderálta hát magát, az ajkába harapva nézett félre.
- De most tényleg, hogy érzed magad?
Ha Lizának kellett volna válaszolnia, biztos azt mondaná, furán. Először fordult meg a fejében, hogy valami baja lehet, mert semmi empátiát nem érzett a szőkeséggel kapcsolatban, a megjátszott érzelmei pedig csak azért voltak, hogy megtudja, mi történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=712981#post712981][b]Reissner Eliza - 2018.01.26. 08:08[/b][/url]

Eliza kis faluban született, ott is nőtt fel, így elkerülhetetlen volt, hogy lásson érdekes dolgokat. Mikor már elég idős volt, egyedül ment a játszótérre és mivel anyja sokáig dolgozott, ő is addig maradt, amíg kedve tartotta. Na már most egy faluban a főbb egységek mindig egymás közelében vannak, így a kocsma sem esett messze a játszótérről, ahogy az alkohol uralta felnőttek pedig szívesen járkáltak. Liza ezt sosem értette, hogyan lehet, hogy az amúgy lusta emberek valami fura ízű löttyöt megisznak, aztán táncolnak, verekednek, de leginkább sétálnak. Az meg aztán végképp nem fért a fejébe, hogy miért kell meginni, ha aztán úgyis távozik a szervezetből olyan gyors és kellemetlen módon.
Egy szó mint száz, Liza csak enyhén felhúzta a szemöldökét, miközben a navinés túltett az utolsó étkezésén.
- Vettem észre - motyogta halkan. Nem bírta megállni, hogy legalább ne szóljon oda.
Viszont azon elgondolkozott, mit kellene tenni ilyen eshetőségnél. Másnak nem akart szólni, de neki semmi gusztusa nem volt, hogy feltakarítson. Maximum, ha... de nem, még akkor se, ha fizettek volna érte.
Gondolatban megvonta a vállát, hamar túltette magát az iménti kis afféron.
- Reissner Eliza vagyok - osztotta meg a lánnyal, bár eleinte kétségei támadtak, hogy ez jó ötlet-e. - Remélem ilyen ötletekkel nem egyhamar leszel szülő. Ha már itt járunk, Ms. Szimatfelügyelő, te ki vagy?
Hosszú idő után először sajnálta, hogy már nem ír egyetlen újságnak se. Nem is nagyon kellett volna kiszíneznie a történteket, hogy egy jó kis pletyka kerekedjen ki belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=714303#post714303][b]Reissner Eliza - 2018.02.13. 20:54[/b][/url]

Már harmadik éve, hogy a varázsló társadalom tagja, tehát eléggé hozzászokott, hogy vannak itt olyan dolgok, amik rázósak. Viszont azért arra mégsem gondolt, hogy az iskola udvarán belefuthat egy vérfarkasba. Még nem tanult róluk, nem is nézett utána, így elég erősen elgondolkozott azon, hogy egyáltalán értelmes lények-e. Bár ha erre a lányra nézett, inkább a nem felé hajlott.
- A helyedben inkább meggondolnám, hogy kinek mit mondasz. Nincsenek neked barátaid, akikkel megoszthatod az ilyen... kellemes gondolataidat? - Kivételesen elgondolkozott, hogyan válaszoljon. Valószínűleg a következő öt évre le is tudta az adagját.
A kíváncsiságát illető kérdést meghallva csak vigyorogva megvonta a vállát.
- Állj be a sorba, majd talán egyszer meghallom ezt a kérdést - vágta rá csípőből.
Eleinte a családja is cikizte miatta, de aztán rátalált az írásra és hirtelen mindenki elfogadta. Pedig nem volt megértő a családja, ami azt illeti, inkább csak arra szálltak rá ezek után, hogy nem lehet újságírásból megélni. Erre Liza mindig csak legyintett, tudván, hogy majd ő megmutatja nekik.
Ahogy erre gondolt, még tüzetesebben nézte a navinést. Biztos volt benne, hogy ezt meg fogja írni, ha más nem, hát magának. Az anyjának nem merné elküldeni levélben, így is alig engedte, hogy Magyarországon tanuljon. De ha a fülébe jutna, hogy vérfarkasok is járnak ebbe az iskolába, biztosan azonnal csomagolhatna. Hiába nem szeretett titkolózni Vivien előtt, valamilyen szinten kicsit visszavágásnak érezte ezt.
Figyelmen kívül hagyta a lány bugyuta kérdését, inkább a saját számára fontos dolgokra "terelte" a szót. Konkrétan megkérdezte, így a terelés egy kicsit enyhe kifejezés.
- Mióta vagy vérfarkas? Vagy annak születtél? Ma lesz telihold, azért vagy ilyen fura?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=714817#post714817][b]Reissner Eliza - 2018.02.23. 20:49[/b][/url]

Egyre nevetségesebb lett a helyzet, ha más miatt nem is, ezért elgondolkozott azon, hogy ideje lenne távozni. Viszont nem hazudtolhatta meg a házát, koránt sem volt képes arra, hogy a navinésé legyen az utolsó szó.
- Egyszer akarok jófej lenni, akkor sincs rá szükség - megvonta a vállát, mintha tényleg szándékában állt volna kedvesnek lenni. - Majd megtanulod, én nem fogom lelőni a poént.
Nem bírta ki, azonnal felnevetett, ahogy meghallotta, hogy megsérülhet. Hiába vérfarkas a lány, most akkor sincs emberfeletti ereje, cicaharcban pedig már volt része. Egész szívóssá vált az évek alatt, csak nagyon ritkán maradt alul. Nem is az ereje miatt, az nem volt neki túl sok. Sokkal inkább a kitartás, illetve... hát, az övön aluli ütések vezették győzelemre. Nem dicsekedett vele, de azért nem is titkolta.
- Ennyire vagy rémisztő - utalt a nevetésére.
Hidegen nézett Lorára, már egy kicsit kezdte unni ezt a macska-egér játékot. Sajnos, vagy nem sajnos, de amilyen gyorsan feltámadt benne a kíváncsiság, olyan gyorsan el is illant, ha már kiismerte a helyzetet.
- Megkérdeztem csak, nyugi van. Értem én, hogy most szét akarsz szedni valakit, de nem én vagyok az embered. Hidd el, azok a stréber levitások zavaróbbak a rendszerben - elfordult Lorától, feltűnően nézte a gólyákat. Ujjal nem akart mutogatni, az amúgy is olyan gáz.
Igazából nem zavarta Lizát senki sem, főleg nem azok a kékek. Csak egyre lett mérges, mert bájitaltan előtt nekiment. Meg is említette annak a lánynak, hogy van jobb hely is az olvasásra, mint a folyosó. Talán javasolt is neki egy helyet, ami esetleg a kínzókamra volt, de persze ez mind csak feltevés. Senki sem tudja bizonyítani.
Legszívesebben felnevetett volna az önjelölt rellonos hallatán. Tényleg ennek gondolja a lány? Bár jelen helyzetben nem is tűnt többnek, ezt kénytelen volt beismerni.  
- Próbáljuk ki. Amúgy is éhes vagyok, van kedves elkísérni a konyhára?
Nem bízott az igenleges válaszban, csak le akart lépni. A következő órája mágia elmélet volt, amit a világ összes pénzéért nem hagyott volna ki, szóval csak várt.