Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=712567#post712567][b]Lora Fontaine - 2018.01.23. 20:16[/b][/url]

Épphogy csak kitettem a lábamat a kastélyból, elkezdtek kerülgetni a fránya téli tünetek. Torokfájás, végtagfájdalom, hidegrázás, egyszóval kutyául éreztem magam, s ha a jövőbe láttam volna, talán azt is meg tudtam volna mondani, hogy hamarosan vérfarkassá változom, de ne szaladjunk ennyire előre. Maradjunk egyelőre a jelenben.
Ki kellett jönnöm az udvarra, mert úgy éreztem, nem bírom tovább odabent, szétfeszíti a mellkasomat az az érzés, hogy túl kívánatosnak találom az embereket. A kastélyban való tartózkodásom alatt még sohasem történt velem ilyen, tehát nem nagyon tudtam, mihez viszonyítsak vagy épp mihez ne, de kétségkívül rémisztőnek találtam. Ezért is járkáltam  fel-alá, akár a mérgezett egerek egy Tom és Jerry rajzfilmből kivágva, nem tudtam, hogy mit cselekedjek, vagy ne cselekedjek. Ebből érzékelhetett Eliza valamit, de amikor odalépett hozzám számomra is megdöbbentő módon nyilvánultam meg:
 - Jobb lenne, ha nem kérdezősködnél ilyen sokat, mert nem tetszik a szagod - de mióta erősödtek fel ennyire az érzékszerveim, és miért hallottam már kb. vagy 10 méterről, hogy mikor fog odaérni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=712587#post712587][b]Lora Fontaine - 2018.01.23. 21:12[/b][/url]

A lány vakmerősége nem ismert határokat, legalábbis ahogy törékeny testével helyet foglalt mellettem, többek között az is megfordult a fejemben, hogyha egy erősebb mozdulattal a dereka felé megindulnék és kihasználnám azt az erőt, amit most magamban érzek, szinte pillanatok alatt ketté tudnám roppantani. Ahogy a vaníliáról áradozott se hatott meg komolyabban, ugyanis én nem holmi tusfürdő illatokkal belocsolt testaromát éreztem, hanem magát az emberszagot, ami mint természetes alkotóelem lengi körül az emberek auráját és befolyásolja a másokra tett érzelmi hatásukat is.
Rossznak éreztem ezt a lányt, s ha arra gondoltam, elfogyasztanám-e vacsorára, akkor könnyedén meg tudtam volna válaszolni a kérdést. A felelet egy egyszerű nemben kimerült volna. Szerencséjére.
Csak álltam és figyeltem őt, érzékszerveimmel hol befogadtam testének rezdüléseit, hol igyekeztem elhessegetni azokat az érzelmeket, amiket nem lehetett szabadjára engednem, ilyen keretek között nem. Olyannyira belemerültem a lány elemzésébe, hogy csak akkor ocsúdtam fel, amikor bájos rellonos hangján épp elküldött a szélrózsa valamelyik irányába.
- Gyengélkedő? Ugyan... kinek való az? Félek, hogy kárt tennék valakiben - hangom kissé érdesebbé vált, sejtelmességet tükrözött. Az udvari fények egészen jól átvilágították alakomat, így néha-néha fogsorom is előkerült, amiben lényegi változások történtek, ugyanis kinőtt pár farkasfogam. Egész szépen ragyogtak a nem holdfényben is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=712640#post712640][b]Lora Fontaine - 2018.01.24. 17:02[/b][/url]

A rellonos leányzó társasága, hogy is mondjam? Nem volt épp a kedvemre való. Ha Lora érzései működtettek volna, akkor biztos szívesen csevegtem volna az évszakokról, virágokról, időjárásról, vizsgaidőszakról és hasonló fullasztóan üres témákról, amik ebben a Mágustanodában rendre előkerülnek, főleg az ilyen életkorú, ennyit tapasztalt varázslótanoncoknál, akik azzal sincsenek tisztában, hogy kell a pálcájukat huzamosabb ideig maguknál tartani. Ha kicsit erőteljesebben léptem volna fel és mondjuk jobban kihangsúlyoztam volna vérfarkasságom szembetűnő elemeit, akkor egy kis időre talán el is ijeszthettem volna Elizát, de ez nem állt szándékomban.
Sőt, még kapóra is jött a társasága, ugyanis ameddig magam mellett tudhattam, addig némiképp fel-felbukkant beszélgetésünk folyamán Lora érzelmi világa is. Azt pedig nem engedhettem meg magamnak, hogy Lorát csak úgy földbe döngöljem, ugyanis kettőnk közül ő bizonyult higgadtabbnak és megfontoltabbnak, szükség volt a józanságára.
Amikor az ő gondolatait prezentáltam sokkal kedvesebbnek és vidámabbnak tűntem, így egész barátságossá is válhattam a lány számára.
Persze, ki tudja, hogy az elkövetkezőkben milyen kérdéseket fog feltenni, s azokra én hogyan reagálok majd. Mindenesetre az aggodalmaskodása egyáltalán nem volt szimpatikus a számomra, sőt egyenesen hányingert éreztem. Mióta a testemben elindultak ezek a változások, sajnos sok mindent máshogy éltem meg, így Elizának szólva, hogy most valami brutális hányáscunami jött rám és el kell mennem, vonultam félre egy odvas fa tövébe és kiokádtam a gyomrom mindenféle tartalmát egyszer s mindenkorra.
- Ne haragudj, sajnos mostanában nem túl jó az emésztésem - a fától vissasétálva, egyensúlyomban korlátozva prezentáltam ezt a lány felé. Még a számat sem sikerült olyan ügyesen megtörölni, így elég visszatetszőnek hathattam, Lorának biztos, felfordult volna a gyomra.
- De amúgy, még be se mutatkoztál, kedves aggodalom. Ha lehetne, én biztos, ezt a becenevet adnám neked - jobb híján elkezdtem kóstolgatni, felfalni őt úgysem lehetett, a szaga meg rendkívül idegesített.
Miért nem használ valami gulyáskrémet illatosítóként? Eszik ez a lány valaha fokhagymát?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=713383#post713383][b]Lora Fontaine - 2018.02.02. 12:04[/b][/url]

Igen, ez a lány egy abszolút pletykaéhes, minden titkot másoknak kifecsegő, szenzációt hajhászó, minden témába belekontárkodó, rosszindulatú, felszínt kapargató, aggodalmaskodónak tettetett, magát embernek mutató vérfarkasnak látszott.
Lehet, azért nem tetszik a szaga, mert ő is egy vérfarkas?
Ahogy mindez keresztülszelte az agyamat máris nem tetszett a jelenléte. Hátrébb léptem párat, jobb az óvatosság, meg ki tudja, hogy mikre vetemedik, de tőle, azt hiszem, nem kell jóra számítani - erről meg voltam győződve. Kis magas hangján próbálta kompenzálni a méretes szörnyeteget, ami benne lapult, de engem nem lehetett megtéveszteni, hiába is próbálkozott.
- És mondd, szereted a teliholdas éjszakákat? Azok fényében megfürödni és átváltozni.... - sejtelmesen hagytam egy kis szünetet. Olyan volt ez, akár egy nyitott mondat, meghagytam a lehetőségét annak, hogy kipótolja, ha meri. De miért ne merné? Hiszen most is itt ücsörög mellettem és fel se tűnik neki, hogy vérfarkas vagyok, szóval nincs mit vesztenem. Vagy kibújik a szög a zsákból, vagy majd bambán bámul a semmibe és leplezi, hogy hova is tartozik valójában.
- Nem mondták még neked, hogy nagyon kíváncsi vagy, Eliza? - mondtam és finoman megérintettem a hátát. Farkaskörmeim majdnem lyukat vájtak a felsőjébe, mindenesetre gyengéden rávilágítottak arra, hogy nem vagyok olyan törékeny, mint amilyennek látszok.
- Van egy kedvenc mesém: az egyik szereplője Piroska a másik meg... - újabb hatásszünetet tartva mélyen Eliza szemeibe nézve elvigyorodtam, majd kérdőn felhúztam a szemöldökeimet:
- Szerintem kitalálod - és összedörzsöltem a mancsaim. Nem akartam, hogy tudatlanságban ücsörögjön itt mellettem, és amúgy magának kereste. Én mindig mondtam, jobb az óvatosság, de aki, olyan vizekre evez, ami nem neki való, ne lepődjön meg, ha a hullámok elnyelik.....

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=714354#post714354][b]Lora Fontaine - 2018.02.14. 17:10[/b][/url]

- Miért is kellene elgondolkodnom azon, hogy kinek mit mondok? - kérdeztem a lány felé fordulva, közben meg elkezdtem simogatni az államat is, mintha gondolkodóba ejtettek volna a rellonos hölgyike szavai. Hogyne. Pont az ilyen kis fruskák abszurd ötletein fogok majd elmélázni, álmaiban esetleg. Engem nem érdekel, milyen Pulitzer díjas író/firkász akar lenni, vagy lesz majd belőle. Csak elhatározás kérdése és csak a ruhái maradnak majd meg valahol a földön heverve. Fogalma sincs arról, hogy kivel játszadozik. Rosszallóan csóváltam meg a fejemet és hangot is adtam a nem tetszésemnek:
- Eliza, vigyázz, mert könnyedén megsérülhetsz - felhívtam a figyelmét erre az alternatívára is, ha már nem hajlandó figyelembe venni, hogy épp egy vérfarkas társaságában próbálja elütni a maradék szabadidejét. Engem nem zavar, csak épp nem vállalok felelősséget magamért. S ha én nem, akkor ki fog? Elgondolkodtató.
- Hogy beszélsz? Anyukádék nem tanítottak meg szebb kifejezések használatára? - megdöbbentett, hogy micsoda hangnemet engedett meg magának velem szemben. Ez lehet, hogy a suliban a legmenőbb csajok közé sorolná, de nem túl kedvező kilátásokat varázsol neki ezt a szituációt tekintve.
- És ha az vagyok? Ha vérfarkas vagyok? Nem hiszem, hogy bármi is, ami velem kapcsolatos rád tartozna - olyan lendülettel simítottam meg az arcát, mintha épp letépni készültem volna a fejét. Kicsit elvetettem a sulykot, mire Lora jelzett belülről, hogy elég lesz ebből az öldöklő, agresszív üzemmódból:
- Jaj, félre ne érts, szeretem én az ilyen önjelölt, kíváncsi rellonosokat, csak kérdés, hogy meddig bírom el a társaságukat. Szerinted? - és ismét mélyen a szemébe néztem, ki akartam olvasni belőlük valamit, de igazából semmit se lehetett. Üres, önmagától elszállt, pletykaéhes lányka volt ez, hiába is próbálkoztam.