Valentin nap-Random randi

Maszk,Ruha

Elképedve bámulom az ismeretlen álarcos lányt a tükörben, pedig ez a személy én vagyok. Nem értem magam... Miért is jelentkeztem erre a random randira? Mindig is távolságtartó voltam az ellenkező nemmel, sosem szerettem, ha legyeskedtek körülöttem, és természetesen a valentin nappal is hadilábon állok, vagyis, hogy álltam mostanáig. Mindig kerültem az efajta nyálas, pelenkás angyalkákkal, szívecskékkel, I love you feliratokkal és egymásba tapadt szerelmes párokkal teli rendezvényeket. Mondhatni a gyomrom majd kifordul, ha csak arra gondolok, hogy márpedig most a Fénylő Lelkes Udvara telis tele lesz a felsoroltakkal, és ki tudja még mivel, és én oda fogok menni, ebben a maskarában meg ezzel a nyavalyás lakattal és árgus szemekkel fogom figyelni, hogy ki az a szerencsétlen áldozat, akinek el kell viselnie egy teljes napon át.
Gondolatban már a rendezvényen kóricálok, majd ahogy tekintetem találkozik tükörképem kétsegbeesett szempárjával, belém bújuk a kisördög, aki arra bíztat, hogy ne menjek ki a FLU-ra, és ne csináljam végig ezt az egészet, mert mit szólnának az örző-védő szolgálatot 21 évig teljesítő szülök. Szinte már érzem magamon a rosszalló pillantásaikat, hallom a pap dörmögő hangját, ahogy azt sulykolja belém, hogy nem helyes, amit csinálok, épp ezért megtiltja, hogy odamenjek. Már a gondolattól is iszonyatos dühbe jövök, a kezemben lévő rúzst a tükörnek vágom, még szerencse, hogy kellőképp vastag az üveg, és a lakattal, valamint az arcomat fedő maszkkal elindulok.
Kecses léptekkel szelem az utcákat, céltudatosan megyek, de, hogy a múltkori eltévedős jelenetet megspóroljam magamnak szégyen szemre a táskámba csúsztattam a térképet, biztos, ami biztos.
Végre megérkezem a rendezvény helyszínére, és ironikusan mustrálom, hogy minden, amire szállítottam: angyalkák, szívek, szájon át egymást lélegeztető, szinte már felfaló párok, mind-mind jelen vannak. Sebaj, ezt akkor is végigcsinálom! A díszletről pillantásom a lézengő vendégseregre kúszik, és megnyugtat, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki még nem akadt rá a párjára. Kíváncsi pillantásokkal méregetem az álarcosokat, miközbem azon gondolkodom, tényleg szeretném-e megtalálni a nekem szánt lovagot, majd újból elém kúszik a papa képzeletbeli szónoklata, és döntésem sziklaszilárddá válik: akarom! Ajakaimra félszeg mosolyt csalok, és ténylegesen belevágok a keresgélésbe. A ketyere a mellkasomban hevesebben ver egy kicsit, azt hiszem izgulok. Miért is? Jaj, tudom már, mert életem első random-vak randija kezdetét veszi.