Valentin nap - Randomrandi

Maszk, Én

Fel sem tudja fogni, hogyan sikerült erre rávennie Derek-nek. Ez egyáltalán nem olyan vicces, mint amilyeneket ő szokott kitalálni! Jó, utólag valóban minden más, de most mihez kezdjen ebben a helyzetben? Az utolsó pillanatokig halogatta az egészet, s miután a bőrdzsekijéről is lebeszélték, mint egy biztos pontról az életében, már csak egy ponthoz ragaszkodhatott. Hogy nincs mit fölvennie egy ilyen alkalomra. Kár hogy ennyire ismerik a barátai. Úgyhogy, végül minden kétsége ellenére, jelenleg éppen az udvar felé lépked könnyed, egyszerű kis ruhájában, amit Kira szerzett neki. Azért meg kell hagyni, a maszk valóban csodaszép, de ennél sokal jobban foglalkoztatja az a tudat, hogy jobban izgul, mint a meccsek előtt. Ez azért mennyire lehet ciki?
Azt viszont nem tagadhatja, hogy miután belép a Fénylő Lelkek Udvarába, felébred benne a kíváncsiság. Mindig is bátor volt, hát miért ettől kellene félnie? A helyszín így is teljesen elvarázsolja. Halványzöld szemeit végigfuttatja a már bent lézengő diákokon, s maszkjaikon. Vajon itt van már? Amint halad egyre beljebb és beljebb a világító díszek alatt, ujjai az apró kis lakatra kulcsolódnak a zsebében.

Valentin nap - Random Randi
Derek

Igyekszik magát nem kényelmetlenül érzeni. Lassan lépked, s nem megy túl távol a bejárati kaputól. Se magával, se az esetleges partnerével nem akar kibabrálni, bár nem tudja, hogy attól könnyebbülne meg, ha megtalálna vagy attól, ha el sem jönne. Már megint miért ezen gondolkodik? Talán... basszus!
A hirtelen érintés nagyon megijeszti, s a fiú nemcsak érezheti, de láthatja is, ahogy Mea vállai összerándulnak.
Egy pillanatra átfut az agyán, hogy ki lehet ennyire hibbant, de a huuuúúú-ból származó hanganyag már sejteti a gazdáját.
- Derek!
Pördül közben a fiú felé.
- Ez egyáltalán nem volt vicces! Így is miattad...
Ahogy találkozik a tekintetük, s látja, hogy a szöszke mennyire jól szórakozik, inkább ő is neveti magát.
- Dilis!
Boxol bele barátja karjába egy jó kis zsibbasztót, hogy azért ne ússza meg bármi nélkül.
Derek kérdéseire csak körbe lillant, majd összegezve válaszol. Örül, hogy nem kell végre egyedül ácsorognia.
- Nem tudom ki lehet az.
Majd újra végigpásztázta az embereket. Persze vannak tippjei, de még nem állt hozzá ki is próbálni őket.
- Nem!
Tolja le a fiú kezét habozás nélkül, anélkül, hogy megnézte volna, hogy kire is mutat.
- Ne mutogass!
Azonban a bosszankodás szerűség újból mosolyba csap át.
- Most biztos azt hiszi, hogy kémkedünk utána!
Kacsint Derek-re, majd végre megnézi, kire is mutatott valójában. Egy szőke, magas srác... határozott talán.

Valentin nap - Random Randi
Derek, (Kira), Wolgi?  

- Igenis számít!
Vágja rá szinte azonnal. Ha az öltözet más is, a stílusa megmaradt. Hogyan nézhet ki ez kívűlről? Inkább nem gondol bele. Mások úgy sem ismerhetik fel egyből, nem csak a maszk, hanem az összhangú, elegáns megjelenése miatt sem.
- Jaj! Ne csináld már! Ez így nem fair...
*Lépked párat önkéntelenül is az említett irányba, majd a szívecske, s végűl Kira megjelenése elnémítja.
Derek-re pillan még egyet féloldalasan, majd tovább áll. Eddig is sejtette, sőt mitöbb, már-már tudta, de a valóságban ez sokkal jobban fájt neki, mint az gondolni merte volna. Egyáltalán miért szúr ott bent e miatt? Hiszen örül nekik!
A sétát végül egy kétszemélyes asztalnál fejezi be. Kezét az álla alá támasztja, s onnan figyeli az egyre növekvő csoportosulást.

Valentin nap -Wolgi

Ahogy a tömeget pásztázza, megakad a tekintete azon a magas és szőke srácon, akit Derek kinézett neki. Fogalma sincs, hogy ki lehet az, főleg a maszk miatt, de még az is lehet, hogy a fiú ráhibázott. Még mindig olyan furcsa neki ez a szituáció, de mikor lopva feléjük pillant, elmosolyodik. Bár ezt szegény Kira nem biztos, hogy láthatta, pedig nagyon büszke rá, hiszen meg merte tenni ezt a lépést.
Végül visszatér a titokzatos szőkéhez. Amaz éppen egy rózsaszín süteménnyel van elfoglalva, majd elindul... felé?
Szórakozottan figyeli, amint a fiú helyet foglal vele szemben. Láthatóan eddig még nem vette észre. Mikor azonban ez a tény változik, kis híján múlik, hogy el ne nevesse magát. Milyen jó is most ez a maszk! Érdeklődve néz a fiúra, szemében a te vajon mit szeretnél kifejezés ül a legjóindulatosabb formájában, majd ennek folytatásaként egyre nagyobb jókedvvel hallgatja a fiút.
- Történetesen nem zavarsz... mosolyog a fiúra titokzatosan.
- Valaki szerint itt biztosan van egy párom, de sütik sem tűnnek rossz társaságnak!
Céloz végül a szőke habos szerzeményére immár vigyorogva, majd körülnéz és egy éppen arra sétáló pincér tálcájáról levesz egy citromos süteményt, amin egy fehér kis virág van.
- A társas magányra?
Emeli fel ünnepélyesen a süteményt, majd ha minden igaz, belé is harap. Hmmm... de finom!

Valentin nap-Wolgi

Miután ilyen gyönyörű módon megállapodtak valamiben, Mea is eltűnteti a süteményt, bár nem kellett vele sokat küzdenie, mert nem volt nagy darab.
- Hm. Én annyira nem vagyok oda a fagylaltért. Nyáron persze jól esik, de akkor se feltétlen.
Csak ha már a fagyi szóba jött. Igaz, ha már választania kell, akkor általában citromosat szokott kérni, de ez még bármikor kiderülhet az est folyamán. Annyi azonban bizonyos, hogy lesz ez még így se!
Beszélgessünk!
Hát rendben! Úgy is kezdi nagyon szórakoztatni az eset. Szája csücskében végig ott bújkál a mosoly, s mikor a fiú nagy lendülettel fel is tesz az első kérdést, nem állja meg nevetés nélkül.
- Azt hiszem most egészen jól, bár pár perce még azt se tudtam mihez kezdjek álarcban.
Hát alap kérdésnek tényleg alap volt, de az is igaz, hogy egy társalgást valahol el kell kezdeni. Mondjuk az elején.
- Te például hogyan jutottál el odáig, hogy részt veszel egy ilyenen?
Erre nagyon kíváncsi lenne. Egy fiú szemszögéből.
- És persze hogy vagy?
Mosolyog leplezetlenül.

Valentin nap-Wolgi

A válasza egészen jól sikeredett, már ami a hogy vagy témakörre szólt, de a fiú úgy látszik mégis csal kiérezhetett belőle valamit, mert minden további firtatás nélkül, csak bólint rá egyet. Ezért még hálás is lehetne, de jelenleg inkább saját magára bosszús. Elvégre ő is szórakozni jött! Ez az este csak azért is jó lesz és nem hagyja, hogy saját tétova gondolatai átvegyék az irányítást! A fene beléjük! Még az a szerencse, hogy ez a gyors kos lelki harcból kívűlrűl semmi sem látszik! Mea pont az az ember típus, akinél elég nehéz észrevenni, ha komolyabb baja van, hiszen a társaság kedvéért egyszerűen csak átlépi ezeket a problémákat. Nem foglalkozik velük.
- Tehát akkor inkább a tettek embere vagy!
Habár kijelentésként tette fel, fel lehetne fogni az utóbbi mondatát kérdésként is, csak a bizonyosság kedvéért! A helyzet azonban ismerős. Ha nincs jobb dolga, Mea is szeret a sulis élet közepén forogni, s úgy élvezni minden pillanatát az új dolgoknak, mint egy új kalandnak. Szereti a kihívásokat és az izgalmakat rejtő, tettleges dolgokat. Amikor csinálhat is valamit.
A szép kis felsorolás, na meg az elejtett bók egyaránt feldobja, bár ez a kis apróság, amit a szőke talán csak megszokásból ejtett meg felé, egészen megérinti. Talán mert idegen még nem mondott neki ilyet, de a lényeget nem ebben keresi. Ha komolyan mondanának ilyet neki, nem is tudná, hogyan reagáljon rá.
- Akkor egy ilyen jól indult estét csak folytatni lehet!
Villant egy automatikus, Mea-val járó vigyort a fiúra.
- A teák egyébként még elég jól néznek ki! Én inkább azoktól a koktéloktól várnék valami trükköt!
Mutat az egyik pincér tálcájára, amelyik éppen egy narancssárga hűsítőt szolgál fel az egyik párnak.
A többi már csak jön magától, szinte szabály szerint.
- Az igazat vagy amit kitaláltam rá?
Kacsint szórakozottan a fiúra, majd megválaszolja a következő, plussz kérdést.
- Sok mindent, de főleg az olyan dolgokat, amikben csinálni is kell valamit. Valaki egyszer azt mondta rám, hogy adrenalin függő vagyok, pedig csak jobban szeretek tenni, kihívásokat keresni, mint mondjuk sakkozni.
Vonja meg a vállát egy halvány kis félmosoly kíséretében.
És bár lehet, hogy a korábbi visszakérdezés már számít, de azért ezt sem hanyagolja.
- És téged mi érdekel? Csak ha már itt tartunk!
A plusz egy kérdést inkább a következő körre tartogatná,de akkor már...
- Ha választani lehetne, szabad repülés vagy telepátia?
Olyan jól néznek ki azok a koktélok, csak... csak, ugyebár ez egy nem mindennapi iskola, nem mindennapi dolgokkal. Jó lenne tudni...

Valentin nap-Wolgi

Már kezdene bele is a válaszba, ami valószínűleg hát...-tal krzdődött volna, de mivel az italok minden további problémák nélkül megrendelődnek, úgy érzi, nem is baj, ha nem szúrta még be azt a bizonyos mondatot. Felesleges lett volna.
Tehát akkor először a kitaláltat!
Mielőtt belekezdene, még egy kicsit el is neveti magát, hiszen valóban elgondolkozott ezen a megoldáson is.
- Azt hiszem úgy kezdtem volna, hogy a kíváncsiság hajtott meg talán az új ismeretségek lehetősége.
Pillant a fiú szemébe, majd szórakozottan elkezdi babrálni a meghozott koktél díszítő elemét, legalábbis azt a hegyes kis pálcikát a végén.
- Igazából viszont...egy kicsit más a helyzet.
Ez az ital nagyon jól néz ki! Ráadásul még epres is!
- Egy barátom kért meg rá, hogy jöjjek, ugyanis valaki elhívta ide randizni, de titokban. Megkért, hogy ha olyan az illető, mentsem ki amint tudom.
Azért így elmondva elég vicces. Ezt a Mea arcán látható vigyor is igazolja, hiszen Derek biztosan el van képedve a mostani helyzettől.
- Mostanra azonban kezd érdekelni ez az egész!
A következő választ azonban akár ő is mondhatta volna, pusztán annyi különbséggel, hogy amióta az öccsei rákaptak a sakkra, azóta nem szívesen játszik senkivel sem... a kviddics persze teljesen más! Attól semmi nem veheti el a kedvét! Annyit tudna róla beszélni, meg a repülésről...de akkor ennyi lenne az inkognitója egy részének.
- Meg is jegyzed?
Őszinte csodálkozással pillant most a szőkére. Bárcsak...
- Én inkább régebben álmodram rengeteget vagyis emlékeztem rájuk. Néha még el is tűnődtem azon, hogy milyen lenne átmenni mások álmába...
Ezt vajon miért mondta el? Lehet csak hangosan gondolkozott, mivel az ilyen elképzeléseit általában megszokta tartani magának. Érdekes... csakúgy int az, hogy ahhoz képest, hogy kiskorában megvoltak a visszatérő rémálmai, most ott tart, hogy keresi a lehetőségeket. Szinte mindent.
A repülésről és a telepátiáról szívesen elhallgatja a fiút. Még az sem zavarja, hogy ilyen lelkesen és sokat beszél. Legalább van saját véleménye! És értelmes. Ezek mindenképpen pozitív tulajdonságok.
- Azt hiszem itt telitalálat történt!
Dől egy kicsit hátra a székében, majd megállapítja magának,hogy milyen jól áll a fiúnak ez a játékos, huncot mosoly. Biztos, hogy nem látta még?