Dereknek

-Ez érdekes volt.
*Mondja miután sok érdekes  tudnivaló után az óráról eljöttek.
-A tanár nagyon jó fej, azt hiszem szeretni fogom a rúnatant.
Mondja mosolyogva, amikor feltűnik előttük az iskola egyik legszebb helye. Ráadásul nagyon is ismerős neki a csirregés ami a szökőkút felől érkezik. Gyorsan odakapja a fejét és meg is pillantja a szökőkút szélénél kis mókus barátját, így rögtön arra veszi az irányt.
-Szia Csipet! Hát te, hogy kerültél ide?
A mókus gyorsan végig szalad a vállán, majd odaszalad Derekhez is és felkapaszkodik egy pillanat alatt a nadrágján, hogy aztán az ő vállára telepedjen végül rá, majd egy jól irányzott ugrással ismét célba vegye a kert virágait. Kicsit megcsóválja mosolyogva a fejét. Fogalma sincs, hogy kis barátja, hogy találhat oda minig, ahol éppen ő van, de tény, hogy mindig megtalálja.
-Van kedved itt maradni egy kicsit?
*Kérdezi a fiútól, mert tetszik neki a kert és úgy látja Csipetnek is. Így kérdő tekintettel várja a választ.

  Dereknek

Ő is leül a szökőkút szélére derek mellé és leteszi a könyvekkel megpakolt táskáját maga mellé.
-Igaz, félbe lett szakítva az élmény beszámoló. Szóval először felkeltem, aztán elmentem reggelizni. Láttalak, de akkor már nagyon siettem ,mert a kastény másik szárnyában kezdődött az első órám. Aztán siettem a seprű repülést tanulni, aztán a könyvtárba mentem olvasni a kötelezőket. Ebédnél találkoztunk, legalább is integettünk.
*Mondja kicsit határozatlanul. Tény, hogy elég távol esznek egymástól, mer a Rellonos asztal, ami mellett ő szokott enni pont a túl oldalon van. most egy kicsit azt érzi nagyon is távol barátjától.
-Aztán siettem tovább az órákra. De sajnos hoppannálni nem tanulhatok még. Azt csak harmadiktól lehet azt hiszem.
Mondja némi szomorúsággal a hangjában, mert tényleg szeretné már megtanulni.

  Dereknek

-Nézi a rögtönzött varázslatot és szórakozottan meg is tapsolja.
Derekkel lenni valahogy szórakoztató állapítja meg magában.
-Az egyik húgom neve Irisz  a másiké Yolande. Még szinte alig járnak és beszélnek. Egy francia és egy magyar név, hogy teljes legyen az egyensúly. Olyan édesek, nagyon egyformák, mint két tojás.
A srác elmesélte, hogy nincsenek testvérei, így csak remélni tudja, hogy élménybeszámolója nem érinti rosszul, bár talán neki is lehet még testvére. Vajon neki milyen a mugli világban?
-Mond neked mivel foglalkoznak a szüleid?
Érdekes lenne megtudni vajon milyen a családja, úgy gondolja azért ez eléggé kíváncsian hangzott, így gyorsan hozzá mondja.
-Az én apám most művészeti alkotásokkal kereskedik. Kiállításokat szervez, bár nemsokára átveszi nagyapa cégét. Anya pedig fogorvos.
Úgy gondolja, így azért már jogos a kíváncsisága, mert ő is beszámolt a családról. Ha már barátok akkor ismerjék egymást egy kicsit jobban. Csipet is odatelepszik egy ugrással az ölébe, mintha ő is kíváncsi lenne a válaszra. Végig simít kis mókusa hátán és puha szőrén, szemét pedig Derekre függeszti várva a választ.

Dereknek

Derek lelkesedését látva Csipet két lábra emelkedik és orrocskáját mozgatja, az érdeklődés jeleként. Kap még egy hátsimit a gazditól. Ez a srác olyan aranyos mindenben olyan lelkes. Mosolyogva kezd bele a válaszok sorába.
-Igen van róluk képem.
*Mondja és előkotorja a mobilját a táska zsebéből, majd mutat egy képet dereknek, ahol húgai éppen talpig rózsaszínben mosolyognak, majd kiugranak a mobil képernyőjéből és felé integetnek, majd újra és újra kiugranak és integetnek. Hiába ez egy varázs mobil. Egy kis ugrabugra még aztán kikapcsolja a képet, hogy rátérjen a következő témára.
-Anyukád művész? De jó! Apukám nem alkot csak segít eladni a művészeknek az alkotásokat. Olyan a galéria, mint egy igazi múzeum. Vannak ott festmények, szobrok, kerámiák, még festett bútorok és vázák is. Tényleg mindenféle van.
*Mondja gyors egymásutánban. Azon a tényen nem lepődik meg, hogy a fiú nem bírja a fogorvosokat, a legtöbb gyerek nem szereti őket. Abban biztos, ha anyjához vitték volna Dereket annak idején akkor nem lett volna ilyen rossz élménye.
-Azért meg van az előnye, ha valakinek fogorvos az anyukája. Tökéletesek a fogaim.
Vicsorog szórakozottan, hogy látszódjanak szép fehér egészséges gyöngyfogai, majd felnevet jókedvűen.
-Héj.. csak lassabban a kérdésekkel!
Nevet fel.
-Nálunk két ága van a családnak és szinte mindig ingázom a varázsos világ és a mugli világ között. Ha otthon vagyunk akkor, azért láthatsz nálunk repkedő seprűket a kertben és magától keverő fakanalat. Apa rendszerint bűbájosan takarít.
Kacag újra.
-Az anyai nagyanyámékra való tekintettel a ház teljesen normális és nincs benne semmi varázslat nehogy sokkot kapjanak. De Amorden nagyapáéknál más a helyzet. Ők Párizsban laknak és náluk tényleg sok a látnivaló. mozgó festmények a falon, a hoppanálló kandalló és azt hiszem említettem már Gimát, ő is ott él.
Kezdetnek ennyi jut az eszébe a varázsos világról, persze tudná még sorolni a látnivalókat, de hagyja barátját is szóhoz jutni.

  Dereknek

-Ez csak egy képkeret nem igazi mobil.
Mosolyog Derekre, hogy ne aggódjon. A rendes technikai eszközök itt neki sem működnek. Nevet jóízűen amíg szegény Derek kapálózik és még jobban muszáj nevetnie a döbbenetén, amikor a szobor ráolvassa bölcsességét.
-Azért ne kapj szívrohamot.
Nevet még mindig
-Lehet, így is, úgy is. A Párizsi kastély már nagyon régen száll apáról fiúra az Amordeneknél.Én szeretem mind a kettőt. Mind a kettőben otthon vagyok, de azt hiszem a nagyapám komoly reményeket fűz hozzám.
Mondja elgondolkodva, majd folytatja a válaszok sorát.
-Csak általános iskolába jártam itt Magyarországon. Járhattam volna párizsi iskolába is a többi mágus család gyerekeivel, nagyapa ragaszkodott hozzá, de végül nem így lett.
Csipet a szökőkút széléről vizsgálta idáig a fura szobrot, aztán szórakozás képen egy jól irányzott ugrással veszi célba, majd próbál rajta felkapaszkodni, hogy azután felfedezze körmöcskéi nem tudnak kapaszkodót találni a csúszós kövön. Azután némi kétségbeesett cincogást hallatva pottyan a szökőkút vizébe. Ijedten ugrik oda, ha Derek nem előzte meg és halásza ki kis barátját, aki a víztől csöpögősen felháborodottan cserreg a szobor felé. Összeakad a szeme Derekkel és kitör belőle a hangos nevetés.*  

  Dereknek

A jóízű nevetés után jókedvűen figyeli, ahogy mókus barátja lerázza magáról a vizet. Még mindig bosszúsan cserreg a szobor felé méltatlankodását mutatva*
-Vigyázz legközelebb kis butám.
Simogatja meg egy kicsit a kér füle között, de mókus még egyszer megrázza magát, aztán egy ugrással terem a közeli pad tejeén, mint aki a víz közelébe sem akar menni egy ideig. Kuncog egy kicsit még és jókedvűen ül vissza a szökőkút szélére, ahonnan ijedtében felugrott, igyekezve kerülni a vizes részeket. Igyekszik felvenni a beszélgetés fonalát újra, ami Csipet miatt egy kicsit megszakadt.
-Tulajdonképpen, majdnem. Igazából kezdetnek csak a kitűnő bizonyítványomat kell átadnom, mint osztályelső. aztán, ha elég idős leszek nagyapa rám akarja örökíteni az Amorden birodalmat, mindenestül.
Kicsit sem lelkes a hangja. Ő, azért vág ehhez jó képet, mert családját békében és egységben akarja tudni. Úgy érzi ennek talán ez lehet a módja.
-Varázsló szakma van egy pár.
Tekeri tovább a fonalat*
Például lehetsz tanár is.
Mosolyog egyet huncutul, majd folytatja kissé komolyabban.
-Mondjuk lehetsz sárkánykutató, vagy Auror. Az elég népszerű szakma varázsló körökben. Ők a varázs világ rendőrei.
Mosolyog az elnevezésen, majd eszébe jut egy szakma, amiben derek biztosan máris egy orrhosszal a többiek előtt jár a tanulásban.
-Lehetsz Mugli viselkedés elemző, vagy szakértő is.
Kuncog egyet, mert szinte biztosra veszi, hogy a fiúnak nem ez lesz a választása, ha szakmát kell, majd tanulni.
-De, ha jól megy a kviddics, akkor lehetnél sztár játékos is.
Folytatja a felsorolást, aztán hagyja szóhoz jutni barátját is.

Dereknek

Kicsit elgondolkodik, majd rámosolyog a fiúra.
-Ha arra gondolok, hogy a nagyapám egy hatalmas üzletlánc tulajdonosa és van egy két gyára meg étterme, kastélya, helikoptere, akkor lehet. De mi itt Magyarországon, azért egyszerűbben élünk. Igazából erre a kérdésre a válasz nem, csak meg van rá az esélyem, ha úgy döntenék.
Mondja meg egészen őszintén, elvégre barátok, vagy mi, akkor meg így dukál.
-Szörny kutató? Ezt úgy érted, hogy legendás lények gondozó? Szerintem lehetsz még szép. Megértem, hogy nincs kedved a muglis állásokhoz, ez neked nem olyan érdek feszítő.
A másik kérdése maga sem tudja egyenlőre a választ, de nagyon kutat utána. Kicsit ő is közelebb hajol, bár semmi titkos dolog nem hangzik el, de ez valahogy magától jön. Egyszer kétszer megfordult a fejében, hogy auror lesz, de nem volt komoly az elhatározása, azóta is sokszor sok mindenhez érzett kedvet, de egyik sem tudta igazán lekötni. Pontosabban egy valami igen érdekli, de az nem éppen a legkedveltebb szakmák egyike, azért úgy dönt elmondja.
-Én még nem igazán döntöttem el, hogy mi leszek. Egy ideig auror akartam lenni, de az elég régen volt, azóta nincsen még szilárd elhatározásom, de a bájitalkeverés igen csak érdekel.

Dereknek

-Nagyapámé a Rêver au Clair de Lune üzletlánc. Drága anyagokat gyárt, minden fajta ruhához.
Mosolyog, mert Derek csudára tud kérdezni. Minden érdekli, ami a varázsvilággal kapcsolatos. Kicsit olyan érzés, mintha ő lenne lassan a tanárnéni, aki tanítja a fiút a varázs világ dolgaira, de nem bánja a dolgot. Derek kedves fiú és jól áll neki ez a kisfiús csodálkozás, olyan aranyos tőle. Gondolja végig, majd nagy levegőt vesz és belefog a további magyarázatba.
-Hát, vannak a az akromantulák, azok embernél nagyobb pókok, meg mondjuk a főnixek és ott vannak a  hippogriffek egy sasfejű, lótestű szárnyas állat, aztán, kentaurok, kákalagok, sellők, sárkányok nagyon sok legendás lény létezik ezeken kívül is és lehet tanulni, tanítani és gondozni és főleg megérteni őket.
Mosolyog, mert tudja, hogy a mugli születésű fiú ettől a felsorolástól valószínűleg nagyon meglepődött. Aztán kicsit elgondolkodik.
-A bájital tan? Ha azt tanulod, akkor megtudod, hogy lehet különböző főzetek, esszenciák, mérgek és ellenmérgeket elkészíteni. Kicsit olyan, mint a mugli világban a kémia. A varázsfőzetekkel hihetetlen hatásokat lehet elérni és nem könnyű megtanulni, de ha sikerül, akkor nagyon nagy tudásra lehet vele megszerezni.
Mondja lelkesen, aztán ő is felnéz az égre, lassan menniük is kellene már. Csipet mintha ráérezne a dologra, vagy csak, mert félti kis vörös bundáját az újabb víz adagtól, a lábához ugrabugrál és két kis mancsát megtámasztva a bokájánál cserreg egy sort.
-Jó igazad van Csipet! Néz rá Derekre
-Mennünk kellene, azt hiszem vacsorázni lassan.
Mondja, majd, hogy nyomatékot adjon szavainak fel is áll és táskáját, a vállára veszi, aztán várakozóan néz a fiúra, miközben mókusa, már a táskán kapaszkodik fel, hogy azután a vállára üljön.

Valentin nap

Derek

Ruha

Valószínűleg nincs teljesen magánál, hogy elküldte azt a levelet Dereknek, de nem tudta elképzelni, hogy hívhatná el másképpen. Egy ideje már ott álldogál a romantikusabbnál romantikusabb, fényes dekorációkkal teletett helységben összeszorult torokkal idegesen. Most, hogy itt van a gondosan kiválasztott ruhájában, kezében egy tenyérnyi fém aranyszínű szívecskét szorongatva már nem olyan biztos a dolgában. Pedig jó ötletnek tűnt az egész, még mókásnak is, de most valahogy elszállt a bátorsága. Fogalma sincs mit fog szólni hozzá Derek, hogy ő írta a levelet. Talán azt fogja hinni, hogy csak ugratta. Az is lehet, hogy megharagszik emiatt, pedig mi sem áll távolabb a valóságtól. Ő csak vele szeretett volna lenni ezen a napon, mert nem tudta elképzelni, hogy mással legyen. Egy ideje már felfigyelt arra, hogy barátja közelében furcsa szorongást érez és lassan kezdett ráébredni, hogy talán többet érez, mint barátságot, de egyszerűen nem tudott ezzel mihez kezdeni. Eszébe jutott, hogy talán beszél erről Meának, de aztán mégsem tette, valahogy sohasem volt rá alkalom. Most pedig nincs mese, nemsokára útjára kell végre bocsátania az aranyszívet, ami megteszi helyette, amit ő nem mert szemtől szemben és elhívja Dereket hozzá. Most már késő meggondolni magát. Az eszében sincs, hogy elfusson, bármennyire is vonzónak tűnik ez a megoldás jelen pillanatban, de ezt nem teheti meg vele. Rossz kedvű lenne, hogy felültették és ezt biztosan nem akarja. Idegesen pillant körbe, ahogyan halad a maszkot viselők között őt keresve. Végre megpillantja, Mea mellett. A szívverése kihagy egy pillanatra. Távolabb áll tőlük, így egyelőre nem látják. Kicsit közelebb megy hozzájuk. Nagy levegőt vesz és előveszi a pálcáját. Nem gondolkodik tovább, nem hagy időt magának a visszakozásra csak halkan elsuttogja a varázsigét, miközben pálcáját a tenyerében fekvő aranyszínű szívre irányítja.
- Mobiliarbus.
A szív a levegőbe emelkedik és lassan barátai felé lebeg. Majd egyenesen Derek elé repül és megáll a levegőben. Visszafojtott lélegzettel figyeli, hogy Derek észreveszi e? Bár egy lebegő tenyér nagyságú aranyszív elég feltűnő.
-Invito szív.
Szinte suttogja, ráirányítva újra a szívre a pálcát, ami lassan visszafelé kezd lebegni hozzá. Elég, ha Derek követi a szemével és azonnal rájön, hogy ő hívta el, mivel lassan a szív újra a kezében landol. Zavartan mosolyogva néz rá és várja mit szól mindehhez.

Valentin nap

Derek

Ruha

Egyre zavartabb a mosolya, ahogyan a szeme találkozik Derekével. Nem jön oda hozzá nem is próbál közelíteni felé. Hirtelen kiszárad a szája és a szívet erősen szorítja a kezében. Látja, hogy Mea barátja mellett áll, így segélykérően pillant rá, de nem őt nézi, hanem Dereket, aztán hirtelen elmegy. Arra gondol, hogy biztosan megtalálta a párját, vagy csak zavarban van, amiért két barátja áll most itt és jobbnak látta kettesben hagyni őket. Furcsa módon örült volna, ha marad, mert vidám természetével biztosan feloldaná ezt a feszültséget, amit érez. Ujjai elfehérednek, úgy szorongatja a szívet és a pálcát maga előtt. Mivel nem állhat, úgy mint egy kőszobor egész este még egy nagy levegőt vesz és lassan kis lépésekkel megindul Derek felé. Ahogy a távolság csökken, úgy nő benne a zavar. Még egy lépés, még egy... ott áll már közvetlenül előtte. Most a következő nehéz próba jön meg kellene szólalni. Olyan különös ez, mert eddig ez sosem okozott gondot most nem tudja miért megy ilyen nehezen. Végül is csak kipréseli a száján.
-Szia...
Istenem, Derek szólalj meg végre! Örülsz, nem örülsz... , így nagyon nehéz dolgom van.
Végül is elmosolyodik félénken és a szemébe néz lassan.
-Én írtam a levelet... örülök, hogy eljöttél...
Ennyire futotta, ha Derek nem szólal meg hamarosan tényleg lehet, hogy elszalad innen. Minden igyekezete ellenére mélyen elpirul és lesüti a szemét.

Valentin nap

Derek

Ruha

Derek végül megszólal, de amit mond az nem, hogy nem könnyíti meg a dolgát, de ennél rosszabbat nem is kérdezhetett volna. Kitartóan kezdi el a földet bámulni és közben kattog az agya.
Miért?... Erre most mit mondjak? Mert szerettem volna veled lenni, mert... szeretlek, jobban, mintha csak a barátom lennél. Ez valami más nem baráti szeretet és valahogyan el akartam mondani, hogy tudd ezt, de nem tudtam elmondani, képtelen voltam rá máshogyan, ezért így tudattam veled. De úgy tűnik lassú a felfogásod..
Az utolsó gondolattól, amit már a kétségbeeséshez közeli állapot hozott elő, hirtelen nevethetnékje támad. Felemeli a fejét és hirtelen szélesen elmosolyodik.
-De nehéz a felfogásod! Azért hívtalak, mert ma veled szerettem volna lenni...
Elneveti magát, a kezében szorongatott aranyszívet belenyomja Derek kezébe és gyengéd pillantással néz rá.
-Boldog Valentin napot!
Szerencsére a humoros gondolat kizökkentette a zavarból. Derek tényleg lassan kapcsol, de még ez is olyan kedves benne. Reméli most már, azért közelebb van a megoldáshoz.

Valentin nap

Derek

Ruha

Aggódva kezd nézni a fiúra. Egy értelmes mondatba kezd, amiben még az örültem szó is benne van, de aztán a mondat abba is marad és utána össze vissza kezd beszélni. Legalábbis elsőre, úgy hangzik. Elképzelhető, hogy Derek magában beszélt volna? Milyen kár, hogy nem hallhatta, most tudná világosan mi is a helyzet. Most meg dadog? Ez határozottan kezd aggasztó lenni. Nem akart sokkot okozni barátjának, de úgy néz ki sikerült. Még aggódóbb tekintettel, ahogy látja arcszínét is változni, megpróbál közel lépni hozzá és a vállára tenni a kezét. Meg akarja kérdezni közben, jól van e? Ebben a pillanatban megelőzve a mozdulatot és a kérdést Derek… megfordul és elsiet? A keze a levegőbe marad, az ajkai között rés nyílik és úgy is marad a csodálkozástól, ahogyan az elviharzó fiú után néz. Eltelik néhány perc mire felfogja, hogy a fiú egy asztal felé tart és mintha az előbb mondta is volna, hogy üljenek le, de úgy tűnik az előbb a döbbenet erősebb volt, mint a felfogóképessége. Mikor készülődött erre az estére sok minden eszébe jutott, hogyan fogja Derek fogadni ezt az egészet, de az biztos, hogy erre nem számított. Úgy tűnik nagyon kiborult. Fogja magát és összezárja a száját, majd gyors léptekkel siet utána. Mikor beéri az asztalnál zavarba jön. Mivel nem számított erre a reakcióra, így nem igazán tudja mit is mondjon. Eddig nem nagyon kapott megerősítést, vagy eltántorítást, így egy kicsit bizonytalanul kérdezi végül leülve az asztalhoz és onnan nézve rá az arcát kutatva.
- Derek jól vagy? Sajnálom, ha…
Elakad a szava, mert nem tudja, hogy tulajdonképpen mit is, sajnál.
- …ha mással akartál jönni.
  Megereszt egy bizonytalan mosolyt a fiú felé. Úgy dönt vár egy kicsit, hogy helyrerázódjon közben vesz egy nagy levegőt, hogy a gyomra tájékán kezdődő szorítás enyhüljön, de csak nem akar. Feszengve várja mi jön ez után.

Valentin nap

Derek

Ruha

Derek még láthatóan ideges, de az arcszíne már jobb azért, gondolja az arcát fürkészve. Most, hogy ülő helyzetben vannak, azért oldottabb lesz talán a hangulat, Derek még beszél is ez jó jel. Hoppá nem akart senkivel jönni? A gyomrában a szorítás hirtelen felerősödik valamiért. Nem is tudja ennek, most örülnie kell, vagy nem? Ha nem akart senkivel jönni, akkor az azt jelenti, hogy nem érez így rajta kívül senki iránt, viszont akkor azt is, hogy iránta sem? Minden esetre a szóáradat, ami ezután érkezik egy szuszra leköti a figyelmét, így véget ér az előbbi gondolatmenete. Olyan sok infó érkezik egyszerre, hogy hirtelen nem is tudja hová tenni az előbbi egy szavasok után. Zavarban van, persze, hát ő is csak talán rajta nem látszik annyira. Most a kezére vetődik a pillantása, ahogyan görcsösen markolássza a kis fekete, elegáns vonalú táskáját. Talán azért ez így nem teljesen igaz. Persze, hogy ő is zavarban van meg ideges meg minden, de… egy Amorden nem titkolja el az érzéseit büszkén vállalja őket. Ez nem igaz, hogy jutnak most eszébe a nagyapja szavai? Ha látná, hogy egy muglival randizik, kapna tőle az biztos, de hát ő mondja folyton, hogy vállalni kell az ember érzéseit. Kicsit kihúzza magát ültében és a keze még erősebben szorítja a kis táskát. Végül is nem történt semmi rossz csak a tudtára adta Dereknek, hogy fontos neki. Eddig felváltva nézte a kezét Derek kezeit és az asztalt, de most újra felemeli a fejét és a szemébe néz.
-Persze értem zavarba hoztalak, de nem poénnak szántam. Ez nekem is furcsa és fogalmam sem volt, hogyan mondjam el. Ez jutott eszembe, így nem kell elmondanom neked, anélkül is tudod, hogy… másképp nézek rád.
Eddig elég határozottan Amordenesre sikerült, de az utolsó szavaknál elcsuklott a hangja és visszaköltözött a pír az arcára, a szemét is az asztalra szegezte újra. Hiába ő nem tudja ezt olyan nagyon büszkén előadni. Pedig Derek olyan helyes és kedves és a mosolyától el lehet olvadni. Nem maradhatott ez ennyiben, mert ahányszor csak meglátta liftezett a gyomra, hevesebben vert a szíve ennek talán most vége, de el kellett, hogy mondja valahogyan. Ezeket a szavakat nem tudta volna soha másképp sehogyan kipréselni magából az biztos. Megint elmosolyodik, ahogyan a mondat második része eszébe jut és ránéz újra.
-Szerintem emiatt nem kell aggódnod, mert arról, hogy mit kell ilyenkor csinálni nekem sem sok fogalmam van. Viselkedjünk természetesen, mint eddig és az igyunk valamit jól hangzik.
Visszatér a jókedve és a szorítás is enyhül a táskán Derek mindig ki tudja belőle váltani a vidámságot csupán azzal, hogy megszólal.

Valentin nap

Derek

Ruha

Hű, érzi, hogy az arca egyre pirosabb lesz, ahogy Derek elemezni kezdi a helyzetet. Amikor ahhoz a részhez ér, hogy” …lehetséges volna, hogy te meg én…” visszafojtott lélegzettel várja a folytatást mereven rá pillantva. Aztán olyan Derekesre sikerül a folytatás, hogy mindenképpen kuncognia kell egy kicsit. A hattyú szárnya és az ügyetlen próbálkozás, hogy elrejtse előle annyira aranyos. Hogy a kuncogással, azért biztosan ne bántsa meg gyorsan siet közölni.
-Tudod lehet, hogy tényleg kisgyerekek leszünk újra itt zavarunkban.
Derek rendel és most már ő is megkönnyebbülve mosolyog vele szemben.
- A napom? Az…
Mielőtt belekezdene, hogy milyen izgalommal teli, ideges napja volt, hogy csak az járt a fejében vajon mi lesz ma este és a ruhákat egyre fel, majd levette, mert egyiket sem ítélte elég jónak. Végül csukott szemmel választott ki egyet a sok ruha közül,amiket Párizsból kapott, mert nem lett volna vége soha a válogatásnak. De még mielőtt mindebbe bele kezdhetne a fiú elővarázsol egy gyönyörű virágot. Csillogó szemmel boldogan veszi át tőle. Nem gondolta, hogy Derek ennyire romantikus tud lenni. A virág lilából vörösre vált, olyan szépnek találja, hogy legszívesebben felugrana és puszit adna érte, de az asztal és némi zavar is megakadályozza ebben. Így csak boldog mosollyal nézi a virágot ujjaival végigsimítva a színes szirmokon.
-Ez igazán, olyan gyönyörű. Köszönöm!
Tekintete megállapodik Derek szürkéiben és egyértelmű szeretet és meghatottság egyvelege tükröződik benne.
- Ez olyan kedves tőled.

Valentin nap

Derek
Ruha

A virágot nagyon óvatosan teszi le az asztalra és ujjait még mindig nem veszi le róla. Mosolyogva Derekre, várja a folytatást, de az nem érkezik. Várakozó tekintettel várja, hogy megszólaljon, de úgy néz ki a beszélgetés kicsit megint elakad. Hirtelen ő sem tudja, mit is mondjon, pedig valamit szeretett volna kérdezni az előbb, de… te jó ég...totálisan elfelejtette! Talán ilyen érzés a valóságban, amit az egyik szerelmes versben olvasott a  „… ha rád nézek mindent elfelejtek és csak te vagy… „, lehet ez most olyan? Ettől a gondolattól megint zavarba jön, mert úgy tűnik nincs tévedés tényleg… szerelmes, vagy valami nagyon hasonlót érez, vagy... az is lehet, hogy ez más, vagy ez… ? Szerencsére az italok megérkeznek, így nem gabalyodik bele még jobban a saját gondolataiba. Megkönnyebbülten köszöni meg a felszolgálónak ő is a finomnak ígérkező ananászos valamit. Meghökken, hogy Derek milyen szomjas, mert egy hajtásra eltünteti majdnem az ital felét. Most tűnik csak fel, hogy neki is száraz a szája és bizony elég szomjas, azért csak lassan iszik a szívószálon keresztül egy kicsit. Megállapítja, hogy nagyon jó íze van, pont kortyol még egyet az előbbi után, amikor Derek valami furcsát mond és a tekintete is elég fura kezd lenni. Pedig biztosra veszi, hogy ebben nincs alkohol.
-Mit mondtál?
Mintha úgy értettem volna, hogy… szíveeek? De milyen szívek?
Ebben a pillanatban egy pici csillogó rózsaszín szív esik le a magasból és mielőtt az asztalra esne, eltűnik. Kikerekedett szemmel követi a tekintetével, majd meglepetten pillant Derekre, akinek a válla fölött még egy szív tűnik fel, ami valahonnan a magasból érkezett, aztán az is eltűnik. Lassan újabbak kezdenek esni és nemsokára szabályos szívecske eső közepén ülnek. Döbbenten rázza meg a fejét egy picit, de úgy tűnik nem képzelődik. Kinyújtja a kezét az asztal fölött, hogy felfogjon párat, de mikor éppen érintkezne a tenyerével, megint csak eltűnnek a pici szívek.
Varázslat!!
Esik le végre a tantusz és azonnal vigyorogni kezd, mert ez tényleg nem semmi.
- Ki az a koboldagy, aki ilyet kitalál?
Neveti el magát végül. Mondjuk tele a terem varázslatos dekorációval, de ez azért tényleg túlzás. Akkor Derek valószínűleg erre gondolhatott az előbb. Akkor ő is látja?
-Te is látod ugye? Úgy értem a szívecskés esőt?
Muszáj nevetnie. Itt ül egy szív esőben Derekkel, őszintén reméli nem lesz  rózsaszín és vörös villámcsapás is mellé. Az eddig is nagyon valószínű volt, hogy nem felejti el ezt az estét, de most már egészen biztos benne.

Valentin nap

Derek

Ruha

Jó érzés együtt nevetni, amit egy ideig abba sem tud hagyni. Mikor Derek megkérdezi vajon, ha többet isznak, akkor nagyobb zuhé lesz e? Megint kitör belőle a nevetés és egy kicsit el is tolja magától a poharat, jelezve, hogy azt most nem szeretné kipróbálni.
-Tudod félek, hogy a végén még szívtornádó lesz.
Nevet még egy kicsit, de amikor felpillant, szeme találkozik Derek tekintetével és a mosolyával, szíve dobogása kezd egy kicsit gyorsabb ütemre váltani. Zavartan rendez a füle mögé egy tincset és félénken mosolyog vissza. Végül elhangzik a kérdés, mihez lenne kedve. Úgy hangzik, mintha Derek egy kicsit feloldódott volna, most már a hangja is határozottabban cseng, aminek nagyon örül. Enni biztosan nem tudna, mert a gyomrában, úgy érzi, mintha pillangók cikáznának fel és alá, így a séta kimondottan jól hangzik. Kicsit körülnéz és meglátja a fényekkel és rózsákkal díszített utat. Egy fényes rózsa alagút.
- Mit szólnál, ha meg néznénk, mi van arra?
Int fejével a kis út irányába, ha Derek beleegyezik (és miért ne), akkor elindul vele az illatos rózsák keretezte út felé. Kíváncsi vajon követi vajon őket a szívzuhatag, vagy nem, ha felállnak. Hirtelen eszébe jut az is mit akart kérdezni nem sokkal ez előtt.
-Különben, Mea is eljött ugye? Őt láttam, mikor találkoztunk igaz? Ő kivel jött?
Kérdezi meg gyorsan mielőtt megint kirepülne a fejéből. Egy kicsit meg is lepte, hogy itt látja. Persze nem kellene ezen meglepődnie, mert igazán szép és kedves, vidám lány és talán neki most ugyanúgy repdesnek  pillangók a gyomrába, mint az övébe?

Valentin nap

Derek

Ruha

A kis szíveső úgy látszik, nem tágít, mert ahogyan a csillogó rózsa alagúthoz mennek, a kis szívecskék potyognak körülöttük kitartóan és akárhányszor a fejükre, vagy a vállukra pottyanna egy, azonnal csillámmá válik. Kicsit mosolyogva megrázza a fejét, aztán Derek mellett lépked tovább az illatos, rózsákkal tarkított úton.  Be kell ismernie, hogy tetszik neki, akármilyen giccses is legyen.  Gyönyörűen sikerült a virágokat frissnek és ilyen szép elevennek varázsolni februárban. Ezen elmélázik egy kicsit, majd figyelmesen hallgatja mi a helyzet Meával.
-Szerintem, jól tetted, hogy meggyőzted. Biztosan jól boldogul.
Vigyorog vissza. Úgy gondolja nagyon bátor dolog, hogy eljött egy ilyen randira, ahol nem tudhatta kivel hozza össze a véletlen, de Dereket hallgatva, úgy látszik szerencsésen osztottak párt neki. Nem ismeri ugyan Wolgit a Levitából, talán csak látásból, de készséggel elhiszi, ha Derek mondja, hogy jól néznek ki együtt. Igazán kívánja, hogy rátaláljon a boldogság barátnőjére is, mert őszintén szólva nem gondolt rá, hogy mit szól, majd hozzá, ha megtudja mit érez közös barátjuk iránt. Valahogy egyből feltételezte, hogy csak is örülhet és biztos fog is, de nem tudja a saját boldogsága vajon tényleg az e már. Végül is itt sétálnak a kanyargós alagútban, a romantikában és még mindig nem biztos benne, hogy minden a lehető legjobban alakul e, vagy sem. Végül is Derek jókedvű és nem hagyta faképnél az igaz, de még mindig nem mondott semmi… olyan… olyan… bíztatót.  Persze hirtelen azt sem tudja jó lenne vajon ez, vagy sem? A fülét először csak halkan, majd egyre határozottabban éri el a zeneszó. A kanyargós út egyszer csak véget ér. Megtorpan és megint csak tátva marad a szája a csodálkozástól, mert egy pavilonhoz érnek, aminek a lépcsőjén virágszirmok vannak elszórva és egy…  egész zenekaaar? Hirtelen kezdi magát az Ezeregy éjszaka meséiben érezni. Tényleg nem spóroltak a díszlettel.
-Ez… már... tényleg… szóval…
Nem tudja kimondani, mert nem találja hirtelen a gyönyörű szót, de valahogy így gondolja, igaz a hulló szívecskék látványa, ami még mindig nem múlik kicsit vicces, de a többi...

Valentin nap

Derek

Ruha

Egy ideig mosolyogva bámulja a díszletet és a megjelenő zenekar vigyora mosolyt csal az arcára. Lassan ő is fellépked a lépcsőn a pavilonba és éppen egy frappáns megjegyzésre készül a zenekar egyik tagjának vigyorát méltatva, de mikor oda fordítja a fejét ahol Derek áll, rajta felejti a szemét. Igaz ő ezt egyenlőre nem látja, mert elfordul tőle és ez a szerencse, mert egy pillanatra kihagy a szívverése, a gondolata, elfelejti a frappáns megjegyzést is. Hirtelen tudatosul benne, hogy itt csak ketten vannak és nem olyan messze egymástól. Az erő kiszáll a lábából és zavartan pislog körbe. Mikor megszólal a zene egy kicsit távolabb a fiútól nekidől a korlátnak mielőtt a szó szoros értelmében kicsúszik a lába alól a talaj. Próbálja csitítani a szívverését és a szemét levenni Derek hátáról, mert előbb utóbb meg fog fordulni és akkor totál égő lenne, hogy így bámulja. Valahogy nem tudja megtenni, íriszei úgy tapadnak rá, mintha mágnes vonzaná őket. Végül nagy nehezen nem kis  erőfeszítéssel sikerül elfordítani a fejét és kifelé nézni. Közben a halk zeneszó bekúszik a fülébe. Derek elég csendes és kezd kicsit hosszúra nyúlni a hallgatás. Elhatározza, hogy megtöri valamivel a csendet elvégre kezd nagyon zavarba ejtő lenni.
-Khm... tényleg nagyon szépen sikerült ez a rész itt. A zene is jó. Tudod rájöttem, hogy egész jó táncos vagyok, Kili lábára csak néhányszor sikerült rálépnem a karácsonyi bálon.
Kuncog egy kicsit, amikor eszébe jut. Pedig szeret táncolni csak valahogy nincs hozzá olyan nagy érzéke. Most is szívesen táncolna, de Derekkel valahogy nem lenne ez olyan könnyű. Még a gondolata is zavarba ejtő, hogy ő meg Derek együtt olyan közel. Nem tudna koncentrálni az biztos és egyből sikerülne a lábára lépnie. Igazából még sosem látta őt táncolni. Vajon szeret? Tud? Vagy nem?
-Te, hogy állsz a tánccal? Nem voltál ott a bálon, így nem tudtam kideríteni.
Mosolyog és örül, hogy talált egy témát végre, mert a csend most valahogy zavaróan hat rá, ahogy beáll egyből a saját felgyorsult szívverését hallja csak.

Valentin nap

Derek

Ruha

Még mindig nem fordul felé, vajon miért? Ez jár a fejében miközben Derekre figyel. De,.. most meg mi van? Mi ez a hangsúly? Mi a baja Kilivel? Létezik, hogy féltékeny lenne? Neeem, az ki van zárva. Nem, nem, nem, biztos nem.
Őszinte döbbenettel néz rá és kissé zavartan süti le a szemét.
-Tudod Zoli nagyon jó fej volt a bálon és kedves fiú. Így szólítják sokan és ezért én is.
Most meg minek magyarázkodok?
Egyre rosszabb lesz a helyzet és mélyül a zavara, amikor Derek csak úgy odaveti, hogy nem szeret táncolni. A rózsaszín szívecskék egyfolytában zuhognak és ez kezd idegesítő lenni. Persze érti ő, hogy nem szeret nem szerethet mindenki táncolni, de ez a hang? Ezt nem tudja hova tenni. Egy pillanatra sírhatnékja támad, mert fogalma sincs mit rontott el, de azt érzi valamit biztosan. Szerencsére a szúrós érzés a szeme tájékán enyhül, amikor Derek hangja is kezd megenyhülni és végre felé fordul. Még mindig egy kicsit döbbenten néz rá. Mikor előadja a társas táncot, a hangulat kezd újra oldottabbá válni. Elképzeli, ahogyan Derek a társastánc tanfolyamon járja a táncot a többiekkel és megforgatja a lányokat. Ezen mosolyognia kell megint. Igen ez Derek, a legfeszültebb helyzetet is képes derűssé varázsolni valahogyan.
-Nem árullak el megígérem.
Nem mondja el, hogy a balett is ugyan olyan ciki, ha az embernek egyszerűen nincs érzéke, hozzá. A hegedű óra is ugyan olyan unalmas, ha nincs kedve hozzá az embernek, ezeket megtartja magának. A nyelvén van, hogy tökéletesen megérti és eszébe sincs próbára tenni, ha nincs hozzá kedve, hogy tulajdonképpen nem is, azért hozta fel a táncot, mert akarna táncolni csak érdeklődött. Mielőtt azonban megtehetné, Derek megelőzi a bizonytalan kérdéssel. Meglepetten bámul rá újra, hiszen azt ecsetelte mennyire nem szeret táncolni és mégis megkérdezi tőle akar e?
Neeem, dehogy akarok! A társas táncot is utáltad, különben sem tudnék veled táncolni a lábadra lépnék és fura is lenne szóval..
-Igen... igen szeretnék...
Mi? Te jó ég! Ezt meg miért kellett mondanom? Ostoba vagy Kira, tuti a lábára lépsz és már most se kapsz levegőt! Nyugalom...
Kicsit kipirul az arca, amikor felnéz Derekre, aztán el is kapja róla a tekintetét. Mély lélegzetet vesz lassan, aztán picit közelebb lép, de ez csak egy hangya lépésre sikerül, mert elszáll megint a lábából az erő.

Valentin nap

Derek

Ruha

Hogy tetszik, Kili? Ez meg miféle fura kérdés, hiszen a barátom!
Szerencsére Derek témát vált és belemegy a táncba. Kisebb pánik fogja el, amikor látja közeledni, mert tényleg nemet akart mondani, hogy lett ebből igen? Végül is nem is olyan rossz, hogy így történt, végül is nagyon klassz. De olyan hihetetlen az egész, még a díszlet és a zene is olyan valótlannak hat most.
Mintha nem is itt lenne a pavilonban, mintha csak álmodná az egészet. Persze, hogy álmodja, mert ez nem lehet igaz. Derek közelebb lép hozzá, aztán megfogja a kezét, érzi a derekán a másikat. A lélegzete is eláll az izgalomtól, a szíve már régen őrülten kalapálja a maga sebes ritmusát, a zenekar meg a szép lassú dallamot játssza.  Biztos fel fog ébredni mindjárt. Meglepődik mikor fel kell emelnie a fejét. Eddig nem is nagyon vette észre milyen magas Derek, de tény, hogy most jóval magasabbnak hat. A zavart mosolyt nézve az arcán, ő is hasonlót produkál még mindig nem vett levegőt, úgyhogy kénytelen egyszerre egy nagyot venni, ha nem akar megfulladni. A sóhaj után kicsit magához tér és észreveszi, hogy nem táncolnak csak állnak, ami sokkal zavarba ejtőbb, mintha rátaposott volna a lábára. Kicsit közelebb lép és a fejét is határozottan felemeli. Olyan közel vannak, hogy akár...
Megállítja gyorsan a gondolatmenetet, mert érzi, hogy az arca lángba borul. Lassan elkezd oldalra lépni, ahogy tanulta és picit húzza a mozdulattal Dereket is. Igaz emlékei szerint nem neki kellene vezetnie, de úgy tűnik, Derek leblokkolt és ha sokáig állnak még szorosan így egymást nézve félő, hogy a szíve kiüti a mellkasát. Próbálja valamivel elterelni a gondolatait, hogy ne legyen már olyan ideges. A rózsaszín szívecskéket kezdi nézni, amik még mindig körülöttük potyognak. Vajon meddig fognak még esni? Éppen fel akarja tenni a kérdést Dereknek, hogy ő is látja e, még a szívesőt és akkor ahogy felpillant egyenesen a szájára néz. Ettől megint mélyen elpirul és nagyon gyorsan kapja el a tekintetét. Te jó ég! Soha nem gondolta volna, hogy tud így érezni, viselkedni, hogy egyáltalán képes ilyesmire, hogy így gondoljon valakire. Itt romantikázik! Ha valaki ezt mondta volna neki, év elején mikor megérkezett minimum kinevette volna, de biztosan nem hitte volna el.

Valentin nap

Derek

Ruha

Először elég apró lépéseket tesz csak és nagyon igyekszik koncentrálni, hogy egészen biztosan oda lépjen, ahova kell. A kezdeti leblokkolás után Derek belejön a táncba és egészen jól kezd menni. Szerencsére úgy néz ki tudja követni és az eddigi feszült izgalom kezd átmenni valami boldog fesztelenségbe. A pörgetésnél már szinte suhan és teljesen magától kerül a helyére minden lépés utána is, olyan boldogan és könnyeden. Dereken tényleg érződik, hogy táncórákat vett, mert nagyon ügyesen vezeti őt. Mosolyogva kering, amerre vezeti, aztán olyan hirtelen marad abba, hogy ideje sincs felfogni. Derek elengedi gyorsan és el is távolodik tőle. A könnyed boldogság és a köd is valahogy távolabb kerül vele. Megköszöni a táncot és ez olyan aranyos, hogy erre megfogva picit a ruhája szélét, viccesen meghajtja a térdét.
-Én köszön monsieur...
Aztán szélesen elmosolyodik.
-Nagyon jól táncolsz. Lehet, hogy nem szeretted, de azt hiszem megérte a társas tánc tanfolyam.
Látja, ahogyan Derek tördeli az ujjait és láthatóan zavarja valami. Mintha valamin gondolkodna. Fogalma sincs mit mondhatna, vagy tehetne. Csak egyik érzés jön a másik után. Ó, miért kell ennek, ilyen piszok bonyolultnak lennie? Bárcsak itt lenne Fleur néni, hogy súgjon, mit is kellene csinálnia. Hirtelen bevillan neki, ahogy Fleur nénikéje az egyik sötét bokor mögött lapít és súgja Derek háta mögött, hogy: Ez az kislány csak így tovább! Ezen a gondolaton megint nevetnie kell, de visszafogja a kuncogást. Nem kell ennek biztosan bonyolultnak lennie. Az a fő, hogy jó együtt és kész. Odalép az ujjait tördelő Derekhez és kinyújtja felé a kezét.
-Visszamegyünk?
Ha Derek kézen fogja, akkor lelépdel vele a lépcsőn és a zenekar felé int egyet és kedvesen megköszöni a muzsikát. Az egyik zenész oldalba bökdösi vigyorogva a másikat és kacsint egyet feléjük mutatva, a másik vidáman bólogat neki és teli szájjal rájuk vigyorog, ahogy elhaladnak mellette. Valahogy most megint könnyednek érzi magát. Végül is bevallotta Dereknek, hogyan érez és nem történt semmi katasztrófa. Jól érzi magát vele és szeretné, ha ez fordítva is így lenne.

Valentin nap

Derek

Ruha

Nemsokára újra a rózsaalagútba lépnek és így kézen fogva, azért sokkal megnyugtatóbb a kanyargós kivilágított úton. Fel nem foghatja miért gondolta ezt olyan nehéznek, egyáltalán mitől volt olyan ideges, hiszen nincs ebben semmi. Majd valahogy lesz most csak az a fontos, hogy együtt vannak. Ezzel a boldog tudattal lépked, amíg Derek a nevén nem szólítja. Akkor lassít egy picit és kérdő pillantással néz rá. Aztán valahogy sikerül kizökkennie a boldogságból az... ez most kicsit gyors... -nál. A gyomra tájékán megint kezd megjelenni az a kellemetlen szorítás és a keze, amelyik Derek kezében nyugodott most elernyed és ha Derek nem tartaná erősebben már el is engedte volna. Aztán jön a sok minden, amire még lehet gondolni és a szorítás a gyomrában egyre erősödik. A mosoly valahogy elillan az arcáról, de egy pillanattal később nem kevés akarattal már vissza is varázsolja, igaz egy kissé merevebb, mint alig pár másodperce volt. Eszében sincs mutatni, hogy mennyire rossz most ott bent ez a szorítás, főleg azért, mert teljesen megérti. Hogyne értené, számolt is ezzel, hogy talán mégsem lesz úgy..., hogy jobb lesz mint eddig. Azt azért gondolta, hogy más lesz, de hogy ez a más jobb vagy rosszabb lesz, azt nem tudta. Végig gondolta mielőtt idejött és ezt az egészet előadta. Tudta, hogy nem biztos, hogy szerencsés lesz a vége, de az előbb tényleg úgy tűnt, hogy... mindegy. Tulajdonképpen világos a helyzet. Derek csak barátságot szeretne, mert nem is gondolt másra, persze miért is érezne mást? Persze nem gondolt rá úgy... hogyne mindent megért és ettől ugyanúgy szereti semmi baj, csak a szeme tájékán ne szúrna már megint.
Hogy csók meg ilyenek? Igaz ez tök fura lenne és igaz is és ahogy most Derek elmondja még érthetően is hangzik.Csak ne szúrna úgy...
-Én... én... megértem. Persze értelek.
Igyekszik a legnormálisabb hangon mondani teljes őszinteséggel és elengedi Derek kezét. A gyomrában a szorítás már kibírhatatlanul erős kezd lenni.
-Nem rontottál el semmit. Szóval akkor...
Nem is tudja, hogyan fejezze be ezt a mondatot. Inkább a földet kezdi nézni. Az biztos, hogy nem tudja ő sem, hogy mi legyen. Azért vannak sejtései róla, de ez nem jelenti azt, hogy ez neki nem korai. Persze akkor minden úgy marad mint régen. A baj csak az, hogy tudat alatt tudja ezek után már nem nagyon lehetséges. Azért Derek kedvéért meg fogja próbálni csak múlna már el a szúró érzés.    

Valentin nap

Derek

Ruha

Akkor... akkor minden jó, sőt még annál is jobb. A mosoly ami olyan merev volt megint szelídül és a szorítás elillan. Olyan ez mint egy érzelmi hullámvasút. Nahát szép, okos csinos? Olyan jó ezeket most tőle hallani. Kámea a legjobb barátja, hát persze, hiszen neki is. Mea? De még mennyire szép gyönyörű és olyan gyönyörű a világ is és a fények is és minden. Szóval akkor ő más, ő Kira! Valahogy ez most jobban esett neki, mint egy szeretlek, vagy bármi ehhez hasonló. Nem gondolta volna, de úgy érzi kettőjük közül ő az aki most éretlenebbül viselkedett. Ez most annyira komolyan és őszintén hangzik minden egyes szó. Az eddigi ámulatból egy másik ámulatba esik. Amikor Derek odaér a mondanivalójában, hogy... azt akarod mesélni a gyerekeknek, hogy te voltál a menőbb,megkönnyebbülten felnevet.
-Majd azt mondom nekik: Tudjátok anya francia származású, apa meg angol és ez tiniként sem volt soha másképpen.
Megkönnyebbülve mosolyog és csillogó szemmel néz Derekre. Talán máshogyan is, mint eddig. Most annyira más volt, olyan nagyon felnőttesnek tűnt, amit mondott, ahogyan mondta. Olyan... olyan... igazi.
-Azt gondolom, hogy teljesen igazad van és én is pont így gondolom és így is gondoltam csak nem tudtam volna így elmondani. Örülök is neki, hogy ezt mondtad és... nem valami mást. Tényleg nagyon örülök neki.
Az arcáról és a csillogó szemeiből könnyen leolvasható, hogy amit most mondott igaz.

Valentin nap

Derek

Ruha

Teljesen logikusan hangzik és józanul. Lehet, hogy tényleg a francia vér az ami nem engedi neki ilyen világosan látni a dolgokat? Persze ez így nagyon is jó.
-Rendben, ez így szerintem is jó lesz.
A gondolatra, hogy Derek el fogja hívni egy igazi randira máris izgatott lesz. Szóval ez olyan tényleg igazi randi lesz. A hajtincset, ami pont ott van jó helyen, ahol van betűri a füle mögé, hogy elrejtse a zavarát. Vajon milyen lesz Derekkel randizni, biztosan jó. Az már nem lesz ennyire feszült és bizonytalan, ahogy most indultak neki. Aztán ki tudja, majd lesz ahogy lesz. A nyári szünet? Igen a nyári szünetben valószínűleg találkozhatnának, de ő minden szünetben Párizsba utazik az Amorden birtokra. Most erre nem szeretne gondolni egyelőre van más ami lekösse a gondolatait, mert Derek  megkérdezi, mit mondjanak Meának és ez így valóban elég viccesen hangzik, amit előad. Mea valószínűleg jót élcelődne rajta. Vidáman kuncog, ahogy elképzeli.
-Nem hiszem, hogy ezt megúsznánk ennyivel.
Kicsit elgondolkodik a dolgon. Aztán egyszerűen mosolyogva megrántja a vállát.
-Mea okos és szerintem tudja magától is mi a helyzet. Nem hiszem, hogy majd neki magyarázkodni kell, de ha mégis akkor... mondjuk azt, hogy őszintén kedveljük egymást. Szerintem érteni fogja.
Őszintén reméli, hogy Mea örülni fog, amikor ezt meghallja, majd. Idáig persze nem jutott eszébe az ellenkezője, mert annyira képtelenség, hogy a legjobb  barátnőjük ne örülne nekik. Ez biztosan nem fordulhat elő.
-Akkor ezt megbeszéltük.
Mondja végül mosolyogva.

Valentin nap

Derek

Ruha

Nem tudja letörölni a széles mosolyt az arcáról. Nem is akarja, mert minden olyan nagyon jól sikerült és most igazán boldog. Derek elindul, így mellette lépked tovább. Aikor szóba hozza, hogy Meaának esetleg baja lesz azzal, hogy ők most már együtt... vannak?...lesznek?... kicsit megdöbben. Akkor meg méginkább mikor látja Derek arcán a komorságot, ezek szerint komolyan tart ettől a lehetőségtől. Olyan különös ez neki, ha egyszer meg is fordult a fejében, azonnal el is hesegette és biztosra vette, hogy Mea örülni fog nekik. Elvégre pont ettől lesz fontosabb, hogy ő van nekik. Ha köztük megváltozik a helyzet, akkor csak Mea lesz az akihez mint barát szólhatnak mind a ketten, úgy mint régen. Ami őt illeti biztosan nagyon fog ügyelni rá, nehogy véletlenül bármi zavart okozzon ez a barátságukban és különben is lehet, hogy nemsokára ő is párra talál. Különben meg olyan kedves lány és törődik mások érzéseivel és egyébként is még, ha furcsa is lesz neki először, akkor is megérti majd. Elvégre most is randia van és nincsenek együtt, de talán még azt sem bánná, ha itt lenne most is. Megint kuncognia kell a gondolatra, de Derek arcára nézve visszafogja magát és inkább elgondolkodik a dolgon. Ha Mea, majd úgy érez, ahogyan ő akkor meg fogja érteni, mert akkor meg kell, hogy értse. Derek úgy néz ki tart attól, hogy nem fog örülni nekik. Ha így érez, akkor annak oka kell, hogy legyen. Végül is ők gyakran vannak együtt, mert egy házban is vannak és egy csapatban is, lehet jobban ismeri nála, vagy olyat is lát már, amit ő nem. Eddig olyan biztos volt benne, hogy nem lehet ebből semmi gond, de most...
-Nem tudom biztosan. Azt gondoltam, hogy egészen biztosan nem lesz ezzel semmi baja, hacsak...
Derekre pillant és hirtelen egy gondolat kezd fészkelődni ott mélyen hátul, ami meg akar születni és felszínre akar bukkani. Olyan ijesztő, olyan képtelen, hogy gyorsan elvágja az útját és nem engedi előbújni, maradjon csak ott ahol van!
-...tudod, szerintem nemsokára neki is lesz valakije, akivel ketten szeretne elmenni valahová és akkor biztosan megérti. De különben ezentúl is hárman leszünk, ugyanúgy fog számítani, sőt talán még jobban. Én őszintén nem tudom nélküle elképzelni itt, mert ő a legjobb barátnőm. Azt hiszem talán beszélnünk kellene vele is erről, ha alkalom adódik rá és biztos fog, mert szerintem okos és... már tudja.
Jelen pillanatban nem tud jobbat kitalálni. Most kezdi el érezni milyen hűvös is lett az idő. Ahogy Derek megemlíti azonnal ő is dideregni kezd. Viszonozza a mosolyt, mert tényleg elég előkelő helyen lenne ez az este a fura esték listáján. Rávigyorog Derekre.
-Apukád nagyon jókat tud mondani. Tényleg elég késő lett. Részemről mehetünk.
Belül érez még némi nyugtalanságot Mea miatt, de akaratlanul is elnyomja benne a boldogság érzése. Ha magánál lenne önző dolognak tartaná, de nincs magánál egészen. Ő meg Derek, meg randi, meg minden... nem is csoda.  

Valentin nap

Derek

Ruha

Tökéletesen megérti, hogy Derek aggódik, Mea miatt, elvégre most, hogy így elmondta tényleg érthető lenne, ha tartana attól, hogy esetleg kizárhatják őt, vagy a barátságuk rovására megy.
-Persze, igazad van, mindenképpen éreztessük Meával, hogy ugyan olyan fontos, mint ezelőtt és nem változik meg a barátságunk ezután sem.
Bólogat hevesen egyetértve. Olyan jó, hogy Derek mindenre és mindenkire gondol. Csillogó szemmel pillant rá. Olyan kedves és olyan nagy szíve van. A "szökési" tervre vigyorogva bólint és beleegyezik, azután sikeresen kikerülve a tekinteteket megy Derekkel a Rellonos szállás felé. Búcsúzásánál tétován lépked egyik lábáról a másikra, mert nem tudja igazán, hogyan is búcsúzzon ezek után.
-Köszönöm neked ezt a szép estét...
Mondja kicsit zavartan és a fiú felé fordulva lázasan gondolkodik, hogyan lehetne búcsúzni. Szerencsére Derek ezt is megoldja, mert közelebb lép és puszit ad a homlokára, amitől egy pillanat alatt vörös lesz a füle tövéig. Boldog mosollyal szalad el hirtelen, de visszafordul a bejáratnál és integet neki.
-Aludj jól! Holnap találkozunk!
Utána tovább mosolyogva szedi a lábát a lépcsőn. Ahogy beér a szobájába a szívére szorítja a kezét és csak mosolyog, mosolyog, mosolyog boldogan. Egyik kezével végig simít a homlokán, ahol Derek puszijának helye van. Hihetetlen mennyire jól alakult minden.  A mosolya kitart reggelig még álmában is rajta van az arcán ma éjjel.