Az átváltozás másnapja. Reggel, mikor felébredtem, zúgott a fejem, azt sem tudtam, hogy az éjjel mi történt velem. De amint felültem, eszembe jutott minden, mert a mellkasom szokatlanul előrehúzott, és lefejeltem a térdem. Ennek hatására beugrott, hogy én jelenleg nő vagyok. Szerencsére nem volt bent rajtam kívül már senki, sokáig aludtam, fejtetőig betakarva. Úgy éreztem, tervet kell készítenem:
1) Ruhát kell szereznem
2) Keresnem kell valakit, aki szintén átváltozott
3) Vissza kell változnom
Hát tömören ennyi volt, amit ki tudtam gondolni, szóval elindultam ruhát szerezni. A lányok hálókörletébe nem tudtak a fiúk bemenni, de most megpróbáltam, hátha. Meglepődtem, hogy tényleg sikerült, úgyhogy óvatosan benyitottam, és köszöntem.
-Sz... Sziasztok! Wol... Khm! Wanda vagyok, új lány a suliban. Izé... valaki ellopta a ruhám, nem tudnátok kölcsönadni valamit?
Adtak valami fehér egyberuhát, amiben rohadt kínosan éreztem magam, mert az alja szoknya szerű volt, de mivel már semmi sem tudna himbilimbizni, pár perc után megszoktam. A terv egyes pontja kipipálva! A második az bonyolultabbnak tűnt, mert a lányoknál nem láttam senkit, aki fiú lett volna. Elindultam óvatosan a kastélyban, nehogy valaki észrevegyen, mert -bár már volt álnevem- nem igazán tudtam volna egy hiteles sztorit előadni egy prefektusnak. Sétálgattam mindenfelé, de úgy tűnt, ha mások is átváltoztak az éjszakai fürdőzőkön kívül, akkor azok jól elbújtak. Miután a kastélyon belül túl sok diákot találtam, hamar úgy döntöttem, hogy kimegyek a rétre. Mivel ott sokan voltak, továbbmentem, amíg egy számomra még ismeretlen helyre értem. Egy könyököt láttam kilógni az egyik oszlop mögül, és így messziről elég bizarrnak tűnt amit művel. Amint közelebb mentem, rájöttem, hogy tényleg a nadrágjában matat, viszont azt is fel véltem fedezni, hogy a matató fiú nem már, mint az átváltozott Hanka.
-Szia! -köszöntem rá halkan, nehogy leüssön ijedtében. Ebben a női testben olyan esetlen voltam és kicsi. Nem ehhez voltam hozzászokva, na! Nekem egy magas, izmos testem volt, ami helyett most egy gizda kiscsaj testét kaptam. -Látom, nem boldogulsz "Karcsikával" -vigyorogtam rá. -Adjak egy nadrágot? A szárát majd fel kell tűrnöd, de egyébként, mivel nem vagyok -voltam- kövér, nem hiszem, hogy leesne rólad. Odaadtam a még mindig nálam lévő ruháimat. Nem raktam le a hálóban, mert gondoltam még jól jöhet egy olyan szerencsétlennek, mint én. Leültem egy padra, és vártam, hogy leüljön mellém. -Te nem érzed úgy, hogy nem csak kívülről változtatott meg ez az átok? Mármint... Nem azt mondom, hogy egyel kevesebb bordád van, vagy ilyesmi, hanem... tudod... érzelmileg. Például ahogy tegnap behajítottad a ruhám a medencébe, az igazán bunkó volt, tudod? -néztem rá nedves bociszemekkel. -Tudod, én magamon már tapasztaltam némi változást, érzelem ügyileg. Nem a lányokat kezdtem nézni, hanem... -megborzongtam -A fiúkat. És mindig arra gondoltam, hogy ez annyira meleg dolog, és mindig elkap a hányinger, de te is olyan jóképű vagy, és... -be kellett tapasztanom a számat a tenyeremmel. Úgy tűnik, lányként sokkal locsogósabb lettem, mint fiúként.

Szent Bálint nap | Randomrandi
Tha Seksi Mask


 Felvettem a szuper szexi szürke álarcom, felvettem hozzá a legelegánsabb szürke ruháimat, majd elbandukoltam a fénylő lelkek udvarába. Már voltam itt egyszer, de akkor nagyon más volt. Most halk muzsika duruzsolt valahonnan, izzók kápráztatták el a szemem, illatok fenséges egyvelege szállt a levegőben. Úgy éreztem, menten elalélok. Megmarkoltam a zsebemben lévő kulcsot, mivel valószínűnek tartottam, hogy nem fogom csak maszk alapján felismerni a párom. Úgy éreztem, kínos próbálkozások sora áll még előttem. Persze csak azoknál próbálkozom, akiknek gyanúsan szürkés az álarcuk.
 Nem akartam leülni, mert felállni sem akartam onnan, márpedig ha most leülök, előbb utóbb fel kell állnom megkeresni a párom. Ezen oknál fogva Lassan zsebre tett kézzel sétálgatni kezdtem a fák között, nézegetve a díszeket és az embereket. Találtam lányokat, akiknek egyértelműen nem hozzám illő maszkja volt, volt akiknek gyanús. Még nem mentem oda, hátha jön valaki, akinek viszont egyértelmű. Így talán pár kínos próbálkozást elkerülhetek.
 Nem kifejezetten éreztem magam idevalónak, de gondolom ezzel szinte mindenki így van. Fura dolog ez. Picit izgatott voltam, de ezt a legkevésbé sem mutattam ki. Csak azért jelentkeztem erre a kulcsos-lakatos cuccra, mert mókásnak ítéltem. Persze azt elfelejtettem, hogy minden sztori utólag mókás igazán, közben viszont igencsak változó. Na de még szinte el sem kezdődött az este, ki tudja, mi minden vár rám, nem igaz? Talán életem nagy szerelme, talán csak egy rövid kaland, talán semmi. Az unokáknak mindenesetre jó lesz majd, mikor rám jön a "bezzeg az én időmben" roham.

Szent Bálint nap | Randomrandi

 Hiába, azért hűvös még a február. Kerestem egy pincért, kértem egy forró teát. Amíg hozta, odamentem egy lányhoz //Viko//. A maszkja nem hasonlított az enyémhez, de nem is számítottam rá, hogy az enyém párja ugyan olyan lesz, mint ez. Szóval próba szerencse, ha mégsem, akkor Wolgi zavartan balra el, egy személyt kihúzhatok az esélyesek listájáról.
 -Szia, ömm... Láttam, hogy itt álldogálsz egyedül, és még én sem találtam meg a páromat, szóval... Megnézzük, passzolunk-e egymáshoz? - kérdeztem, miközben elővettem a kulcsot és felé tartottam.
 Reméltem, hogy nem lövök olyan nagy bakot. Ha csak simán nem illik a kulcs bele, bocsánatot kérek és továbbállok. Viszont ha neki már van partnere, csak elment valamiért egy kicsit, akkor félő, hogy zavaromban elpirulok. Habár, így jobban belegondolva, nem is látszana a maszktól. Végre valami jó dolog!
 Közben a pincér, kis tálcán hozva az italomat, már közeledett. Biztos ez is valami különleges cucc lesz, mint rózsatea, vagy mittudomén, de erről szól ez a nap, nem? Apropó ez a nap... Elfelejtettem felköszönteni Bálintot. Remélem nem haragszik meg.

Szent Bálint nap | Randomrandi

 Szegény lány úgy meghökkent a felkérésemtől, hogy leöntötte magát valamivel. Ezután szabadkozni kezdett, én pedig azt sem tudtam, mit csináljak.
 - Se... Semmi gond, az én hibám, hogy csak úgy idelopakodtam...
 Elővette a lakatot. Már kívülről is úgy tűnt, hogy nem passzolnak, de ne bízzuk a véletlenre. Közelíteni kezdtem a kulccsal. Miért ilyen fura érzés? Mintha nem is tudom, mit csinálnék... Mintha... a legféltettebb titkomat kéne most lelepleznem, ez az egész olyan... intim volt.
 Megpróbáltam betolni a kulcsot a zárba, de nem illett bele. Enyhén remegő kézzel zsebre tettem a kulcsot.
 - Na, sebaj, majdcsak megtaláljuk mindketten a párunk! - kínos mosoly - Jó mulatást! - mondtam, majd megindultam a pincér felé. Már csak pár méterre volt tőlünk, szóval nem kellett messzire mennem. Elvettem a teát, bár ez után hirtelen már nem is fáztam annyira. Visszasunnyogtam egy fa alá, ácsorogtam egy pár percet. Miután a pulzusom lekászálódott a csillagok közül, szürcsölgetni kezdtem a teámat. Néztem a többi hölgyeményt, próbáltam kiszemelni a következő szerencsétlen áldozatomat.
 Talán érdemesebb lett volna abba belegondolni, hogy miféle drogból főzhették a teát, csak hogy még romantikusabban érezzem magam. A hatást még nem éreztem, de bármikor előtörhet belőlem. De erre akkor még nem gondoltam.

Szent Bálint nap | Mea

 Libafossárga szemeimet végigpásztáztam a helyen, kizártam magamban még pár maszkot. Amiben van szín, az tuti nem jó. Úgy döntöttem, a párom megtalálásával még várok. Talán még itt sincs az igazi. Beletörődve kihörpintettem a teám maradékát, leraktam egy pincér tálcájára, majd lézengeni kezdtem. Direkt ettem egy picit, mielőtt eljöttem, hogy ne tömjem magam degeszre a partnerem előtt, de most úgy tűnt, rossz döntés volt. Annyi habos süteményt találtam, hogy csak a látványtól megszédültem. Jólesően megborzongtam a rengeteg cukor gondolatától.
 Tudni kell rólam, hogy fura vagyok édességek terén. Minden reggel valami édessel kezdem a napot, különben levert és étvágytalan leszek egész nap. Este szintúgy. Napközben pedig felfalok egy komplett malacot. Ekkora testet etetni kell, ráadásul mozgok is rengeteget.
 Elvettem hát egy kis csodát, rózsaszín piskóta, fehér hab, koktélcseresznye a tetején... Nem mertem beleharapni. Féltem, hogy menten össze fogok esni. Az agyam zsibongott, hogy itt az esti édes ideje, hogy szépeket álmodjak majd. A legközelebbi asztalhoz mentem, a szememet le sem vettem a kis kincsemről. Egy széket kijjebb húztam, hogy leülhessek, de még mielőtt ez megtörtént volna, olyan elegánsat haraptam a süteményből, mint még életemben soha. Még csak az ajkam sem lett habos, szinte hihetetlen! A térdem megrogyott, teljes extázisban huppantam a székre.
 Mindez körülbelül hat másodpercig tartott. Ezután kinyitottam a szemem, és egy lányt pillantottam meg az asztal túloldalán. Egy végtelennek tűnő pillanatig csak néztem, egyenesen a szemébe. Kívülről talán úgy tűnt, megrökönyödök attól a nem mellesleg gyönyörű szempártól, vagy talán teljesen bolondnak látszottam, de belül csupán egy kis gondolat keringett, mint egy kisvasút: Azt a hét meg a nyolcát! Csak nem épp ezekkel a szavakkal.
 Befordultam a széken a lány felé, gondoltam legyen a szituáció még mókásabb, beszélgessünk!
- Szia! - Wolgi vagyok, mondtam majdnem, de aztán leesett, hogy ez egy álarcosbál. - Remélem, nem zavarok. Bocsi, hgy csak úgy ide... vetődtem - igen, ez talán helyes kifejezés - , de nem találtam a párom, szóóóval... - És ő is egyedül van! Logika ON - ...láttam, hogy te is így üldögélsz magányosan, gondoltam miért ne legyünk magányosak együtt? - vigyor. Reméltem, nem zavar el rögtön.

Szent Bálint nap | Mea

 A váratlan szituációkban általában kétféleképp szoktam reagálni, ennek mikéntje pedig a körülményekre vezethető vissza. Ha veszélyes helyzetben vagyok, egekben van az adrenalinszintem, vagy meg kell mutatnom, mire vagyok képes, akkor az elmém pezsegni kezd és bármire képes vagyok. Minden más esetben pedig szórakozott tökkelütötté válok. Sajnos ez történt most is. A tény viszont, hogy egy hölggyel van dolgom, lassacskán elkezdte visszazökkenteni az agyam az alapállapotba.
 - A társas magányra! - kacsintottam, majd betömtem a süti maradékát. A második harapás már nem volt nagy szám.
 - Én főleg fagylaltban szeretem a citromosat, de süteményben sem vetem meg. - Ejj, de választékosan beszél az úrfi! Azért túlzásba sem kell vinni a komolyságot.
 - Beszélgessünk, a párunk talán még meg sem érkezett.
Valami oknál fogva meg sem fordult a fejemben, hogy ő lehet az. Láttam olyanokat, akik már sikeresen egymásra találtak, az álarcuk egy-két apró részletet leszámítva ugyan olyan volt. De a miénk viszont egy-két hasonlóságon kívül teljesen más. Az enyém kétszínű, az övé egy. Az övé csipkeszerű, az enyém szimpla. Még a szemek vágása is más...
 - Kezdjük valami alap kérdéssel. Hogy vagy? - Vártam a lány válaszát, közben azon gondolkodtam, hogy én vajon hogy érzem magam.

Szent Bálint nap | Mea

 Mindenkinek vannak furcsaságai. Az övé az, hogy nem annyira szereti a fagyit, mint rajta kívül mindenki az univerzumban. Hát... lehetne rosszabb is. Mint például Oliv. Na, ő megkapta a világ összes furcsaságát! Tényleg, mi van vele? rég találkoztunk...
 Elkalandoztam, de szerencsére a lány válasza a kérdésemre kizökkentett a gondolatmenetemből. "Azt hiszem", "egészen jól", "pár perce még"... Nem vagyok legilimentor, de még így is érzem, hogy valami nem stimmel itt. Faggatni viszont nem akarom, udvariatlanság volna, ráadásul nem is tudom, hogy kezdenék neki. Egy bólintással elfogadom tehát a válaszát, majd válaszoltam a kérdésére.
 - Tulajdonképpen nem is tudom... Csak sodródtam az árral, ahogy szoktam. Hallottam erről a dologról, kérdezősködtem, aztán gondoltam, miért ne? Jobb dolgom nem volt mára, szóval itt vagyok. - elmosolyodtam - Csak a móka kedvéért. - Ezután rátértem a másik kérdésre.
- Hogy hogy vagyok? Remekül. - És hosszú idő óta tényleg remekül voltam. Persze ritkán mutattam ki, hogy esetleg nem vagyok úgy, de akkor is. Valami melegített belülről, mint egy cserépkályha. - Igaz, a párom még nincs meg, leöntötte miattam magát egy lány és ittam egy teát, amiben valószínűleg volt valami, de még nem érzem a hatását, de most itt ülök egy gyönyörű lánnyal szemben, beszélgetek vele, ettem egy finom sütit, minden egyszerűen... remek.
 A bók csak úgy kicsúszott. Szokott olyat. Általában nem ilyen nyíltan bókolok, de talán mégis hatott a tea. Hátradőltem a széken, picit oldalra döntöttem a fejem, aztán kiböktem a kérdésem.
 - És te hogy keveredtél ide? - Ez a játékszabály, visszakérdés, plusz egy új. - És mi az, amit szeretsz csinálni?

Szent Bálint nap | Mea

 A tettek embere! Többnyire ez igaz, de minden tettet gondolkodás előzi meg. Mindössze ennyi az, ami miatt megértem, hogy a levitába kerültem. Szeretem használni az agyam. Persze az agyam nem mindig szeret használódni, ilyenkor elég szórakozott vagyok, és ha ez hiperaktivitással párosul, akkor ott kő kövön nem marad.
 Milyen szép mosolya van, mint egy modellnek! El is ábrándoztam ezen, így a következő mondatából csak morzsák jutottak el a tudatomig. Végeredményképp a következőket mondtam:
 - Azok a koktélok tényleg jól néznek ki... Megkóstolunk egyet?
 Választ nem is várva intettem egy pincérnek, hogy hozzon egy koktélt. Nem terveztem rögtön meginni, de olyan szépek voltak, hogy akár asztaldíszként is megállnák a helyüket.
 A kérdésemre újabb kérdéssel felelt. - Először amit kitaláltál, kíváncsi vagyok rá - mondtam széles mosollyal, majd folytattam hajszálnyit komolyabban - aztán a valódit.
 A másik kérdésemre rendes választ kaptam. Nagyon hasonlít rám a lány!
 - Nekem a sakkal sincs bajom, szívesen játszom, ha ahhoz van hangulatom. De általában a mozgalmasabb dolgokat űzöm. - Mint például kviddics. Azonban ha ezt kimondom, esélyes, hogy ha eddig nem ismert fel, most majd fel fog. Kevés ilyen magas szőke kviddicses van a suliban.
 - Engem bármi érdekel, ami mozgás. Kivéve a tánc, azt csak kivételes alkalmakkor engedem meg magamnak. Viszont kifejezetten szeretem a fejtörőket is, logikai játékokat. Szeretek sétálni erdőkben, szeretek olykor bőrig ázni, szeretek csellózni, énekelni, de legjobban talán álmodni szeretek. Szinte mindig megjegyzem az álmom.
 A legutóbbit talán majd még ma el is mesélem, ki tudja? Nem volt kifejezetten romantikus, de ez a lány nekem olyan lánynak tűnik, akinek tetszeni fog az izgalmas is.
 - Hű, választásban rossz vagyok. Mindig túl sokat gondolkodom rajta. A repülés azért lenne jó,  mert gyorsabban odaérnék bárhova, és hát úgy egyáltalán, repülni... A telepátia pedig szintén vicces. Egyrészt dogák közben kilesném a nálam jobb tanulók fejéből a válaszokat, másrészt hasznos lehet, hogy úgy tudok valakivel beszélni, hogy meg sem kell szólalnunk. Az én gondolataimat betömködöm az ő fejébe, amit ő gondol pedig kilopkodom onnan. Viszont a pletykákra allergiás vagyok. Talán ez az, ami miatt inkább a repülést választanám.
 Megint belelovaltam magam. Ez van, nem tudok mit tenni, ha egyszer elkap a hév, akkor le kell lőni, hogy befogjam. Bár talán a hölgytársaság az, ami miatt be nem áll a szám.
- És te mit választanál? Szerintem te is a repülésre voksolsz, de ez csak tipp - tettem hozzá huncutan mosolyogva.

Szent Bálint nap | Mea

 A koktél megérkezett. A pincér olyan figyelmes volt, hogy rögtön hozott a lánynak is, nehogy rosszul érezze magát, amiért csak én iszogatok. Hálásan megköszöntem, hogy megmentett egy kínos szituációtól, aztán nézegetni kezdtem az italt. Ilyen rózsaszín dolgot még sosem kóstoltam. Lefogadom, hogy az íze maga a rózsaszín megízesülése.
 Úgy tűnt, a lány jó kedvre derült, amit személyes sikernek könyveltem el. Abból, amit mondott, kilogikáztam, hogy valószínűleg azért ücsörgött itt egyedül, mert a srác, akivel jött, megtalálta, akit keresett, és nem akart lábatlankodni. Ez bizony tiszteletre méltó.
 - Bizony, a legtöbb alkalommal igen nagy részletességgel megmaradnak. De ha egyszer elkezdem elmesélni az egyiket, akkor ha lelőnek, sem hagyom abba! - feleltem nevetve a kérdésére. Szegény Linát sem hagytam szóhoz jutni annak idején...
 A felvetése, hogy milyen jó lenne átmenni mások álmaiba, elgondolkodtatott.
- Ha jól emlékszem, van olyan hely, ahol ez megoldható... Csak kérdéses, hogy az én álmaimba érdemes-e belemászni. Izgalmas lenne, az biztos, de... gyakran álmodok olyat, amit mások rémálomnak neveznének. De ha szeretnéd, majd egyszer megpróbálhatjuk! - kacsintottam rá.
 Telitalálat! Hát megint... Még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne hasonlítana rám. Olyan vagyok, mint egy gyurma, ami mindenkihez passzol. Bár talán minden ember ilyen, csak észre kell venni. Talán már mindenki elgondolkodott ezen, csak nem beszélnek róla. Hiszen én sem teszem. Hű, talán túl ritkán mondom ki, ami a szívemet nyomja!
 - Mesélj egy kicsit magadról! A múltadról, a jelenedről, az elvárásaidról a jövőt illetően... Persze ha nem akarsz róla beszélni, akkor ne tedd, nem akarok tolakodni, vagy ilyesmi, csak érdekel - mondtam a legártatlanabb arckifejezésemmel.