36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Fénylő Lelkek Udvara - Angyal R. Titanilla hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Angyal R. Titanilla
INAKTÍV


újra Tita *-*
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 278
Írta: 2014. május 10. 16:25 | Link

Majális
Podmaniczky Ádám
Viseletem

Nehezen hiszem el, hogy már eltelt egy csomó csomó idő. Máris május lett, aminek nagyon de nagyon örülök, hiszen egyre több virág nyílik, és Kevinnel is egyre többet tudunk így bogarászni. Jó muri vele lenni, nagyon kedvelem. Már több embert is megismertem a hónapok alatt, és másodikosként már nem is érzem magam olyan kicsinek. Lassan itt a tizenhatodik születésnapom, alig várom, hogy megünnepelhessem. Bár arra még várni kell, augusztusig még van egy kis idő...de sebaj! Addig is vannak ünnepek, mint ahogy a majális. A DÖK-ösök kitesznek magukért mindig, ezért is vártam már nagyon, kíváncsi voltam rá, hogy mivel lepnek meg bennünket.
Elsején egy kicsit tovább aludtam, mint kellett volna, de a felkelés nem ment nehezen. Kipattantam az ágyból, és nyújtózkodva mentem a szekrényemhez, hogy összeszedjem a ruháimat, amik elég kényelmesek ahhoz, hogy felüljek a körhintákra, és egész nap tömjem a hasam édességgel.
Amikor végezetül feltettem a hajpántomat, rávigyorogtam a tükörképemre, és indiánszökelve galoppoztam le a földszintre, onnan meg csak követnem kellett a többi embert. Eltátottam a számat amikor kiléptem az udvarra. Ami eddig kicsinyke volt, most egy kisebb vidámparknak adott otthont. Kuncogva vettem tudomásul, hogy egy bohóc elkapott, és vagy tíz percen keresztül táncoltatott - amit nagyon élveztem -. Aztán eléggé elfáradtam és beleszédültem az ugrálásba, és nagy bocsánatkérések közepette elosontam tőle, hogy körbemenjek az árusok és játékok között.
Felcsillant a szemem a vattacukros látványára, át is verekedtem magam a diákokon. Beálltam a sorba, de annyira elbambultam, hogy csak egy lökésre lettem figyelmes. Aki mögöttem állt, előre lökött, én meg mint aki mindaddig figyelt, kértem egy hatalmas adag pattogó cukros, lila vattacsomót.
Amint megkaptam előhalásztam a ruhám rejtett zsebéből a megfelelő összeget, és nagy lendülettel jobbra kanyarodva elindultam...volna, ha nem ütközök neki valakinek akit nem láttam a vattacukortengerem mögött. Egy pillanat alatt a hátsómra csüccsentem.
- Óóó, a nyavalya - szám széle legörbült, mert a vattacukor a földre zuhant, és így valószínűleg a másik fele már ehetetlen. - Öh ne haragudj. Nem lettél tiszta cukros, vagy nem tapostam le a lábadat? - pillantottam fel bocsánatkérően a fiúra, akinek ilyen szépen nekifordultam.
Utoljára módosította:Angyal R. Titanilla, 2014. május 10. 16:55 Szál megtekintése

Angyal R. Titanilla
INAKTÍV


újra Tita *-*
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 278
Írta: 2014. május 17. 20:38 | Link

Majális
Podmaniczky Ádám
Viseletem

Kicsit...nem, nagyon is zavarba jöttem, amikor felhúzott a vattacukrom mellől a fiú, akibe szó szerint belesétáltam. Szép szemei voltak, az biztos, de nem az volt a lényeg. Próbáltam elterelni a figyelmemet zavaromról azzal, hogy a lehető leggyorsabban kidumáltam a helyzetet, és bocsánatot kértem. Tényleg nem szándékos volt, mindössze nagyon béna tudok lenni, itt is a példa rá, milyen az, amikor a szeleburdiságommal társul.
Még mindig zavartan mosolyogtam amikor elengedett, és a hajamat kezdtem babrálni. A tekintetét csak annyi időre kerültem, amíg a szegény elesett vattacukromra néztünk mindketten, és mire visszanéztem rá, már oldottabb is voltam. Szerencsére nem haragudott meg, kedves is volt, így széles mosoly ült ki az arcomra.
- Titanilla, de inkább Nilli, vagy valami ilyesmi - kezemet szépen az övébe helyeztem, és bólintottam is egyet. Nos, azt hiszem mégsem kell egyedül kinéznem magamnak azokat a dolgokat, amire szándékozok felülni a mai napon.
- Óóh...hát jó, rendben van - mire észbe kaptam, hogy igazi úriember módjára még ő hív meg engem - aki belefutottam valami hülye kislány módjára - egy új cukira, már ott is voltunk az árusnál újra. Akik sorban álltak, egy kicsit mérgesen morgolódtak, ez viszont nem zavart nagyon, csak egy "bocsi"-s mosollyal néztem hátra.
- Biztos? Mármint...én voltam aki összeragasztottam a pólódat. Ami most látom csak...Supermanes? - felcsillantak a szemeim a mintát látva. - Ez a minden íz nekem is tetszik. Megkóstolnám. Mindenből egy kicsi, nem baj ha fura lesz - bólogattam végül, ezzel igazat adva Ádinak. A málnás meg pattogó cukros úgyis elég snassz, ha pedig mégsem ízlik, majd az előző után küldöm, akkor az első sem fog unatkozni.
A néni csóválta a fejét, de megcsinálta a két vegyes adagot nekünk. Hálásan néztem Ádámra, és ahogy kiálltunk a sorból, még egy puszit is adtam az arcára azt remélve, hogy ezért aztán végképp nem haragszik meg.
- Köszönöm. Miért vagy ilyen kedves? Azt hittem elküldesz az óriáskerék tetejére a botlás miatt... - kicsit megtorpantam, mert hát nem tudtam, jönne-e velem tovább, vagy éppen máshoz indult. Amíg vártam a választ, csíptem egy darabot a vattából, és a számba tuszkoltam. Elsőre elég rossz volt a sok íz egyben, de pár másodperc után tetszett az íze, ahogy szinte mindent el lehetett különíteni. Kicsit csípett is, meg pattogott, de édes is volt.
Szál megtekintése

Angyal R. Titanilla
INAKTÍV


újra Tita *-*
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 278
Írta: 2014. június 1. 10:25 | Link

Majális
Podmaniczky Ádámackó
Viseletem

Látszott szerintem az arcomon, hogy kicsit zavarba hozott. Egy kicsit lesütöttem a pillantásom, és mosoly bujkált a szám szegletében, az elmaradhatatlan pirosságot meg hát most a hajam nem takarta el, hiszen hátra volt rakva egy hajpánttal.
- Én ismerek már pár Ádámot, de nem volt még egyik sem ilyen kedves velem, mint Te - néztem fel rá, őszinte mosollyal. Ez tény, és nagyon szimpatikus volt így elsőre.
Nekem sem lett nagyobb bajom, mint a pólójának, meg is ingatom a fejem. Szoktam esni nagyobbat is, elég gyakran ráadásul, úgyhogy ez csak azért fog az emlékezetemben maradni, mert megismertem Ádámot, és mert elég vicces jelenet volt.
- Úúú, te is szuperhős vagy, fogadjunk. Ádiman, vagy Vattacukorfiú - kérdőn néztem rá. Én mondjuk mindig inkább a hercegnőkért rajongtam, de hősök közül tutira Superman a favorit. Már csak azért is, mert jók a színei.
Lassan megkaptuk a vattánkat is, és mivel ilyen aranyos, kapott egy puszit, én meg vigyort a részéről. Egy újabb nagy adagot tömtem a számba amíg a kérdésemre hosszan válaszolt. Igazat adva neki bólogattam, és ühümöztem. Utálom azokat az embereket, akik kiakadnak, ha valaki véletlenül az útjukba áll, de Gergőék megtanítottak rá, hogy kell az ilyeneknek egy jó nagyot behúzni.
- Örülök az ilyen felfogásnak. A múltkor nekem jött valami srác, és még ő kiabált rám, hogy nézzek az orrom elé - a véleményemet ezzel kapcsolatban láthatta a duzzogó arcomon, amit vágtam, meg a hanglejtésemen. Aztán megvontam a vállam, és sóhajtottam.
- Naná! Imádom a plüssöket, bármilyet, bármilyen színben, csak lehessen ölelgetni - ezzel megragadtam a szabad kezét a ragacsos mancsommal, és amennyire a tömegben lehetett, sietve odarángattam magammal a bódéhoz, ami nem volt messze, és nem volt nehéz kiszúrni.
- Ahj de sokan vannak. Inkább ugorj be, hozz egy szépet, és fussunk - felnevettem. Persze viccnek szántam.
Szál megtekintése

Fénylő Lelkek Udvara - Angyal R. Titanilla hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék