Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=161459#post161459][b]Varjassy Márk - 2013.08.11. 08:06[/b][/url]

Márknál teljesen más a helyzet, ő tökéletes kényelemben érzi magát a gólyalakban, hatalmas tér és kényelem. Jól belakta a helyet, cuccai a mellette lévő szabad ágyon, Yar dedikált képe a sajátja felett, magyarán jó nagy rendetlenség és otthonérzet. S ebben szerencsére a kép élő mása sem akadályozza meg. Ma talán ki sem mozdult volna onnan, de kellett valami levegőváltozás az agyhalálig tartó seggelés miatt. Felkapta az ÁTV könyvet, inkább dísznek, mint komoly tanulás szándékával, valamint szokás szerint a pálcáját és elhagyta a Levita tornyot. Kellemes volt ez a levegőváltozás tegnap óta, talárját is újra hordhatta így, amitől valamiért mindig okosabbnak és komolyabbnak képzelte magát, semmint amennyire az.
Sokáig csak cél nélkül kóvályog, maga sem tudja igazából merre. Kell hogy a napi bevitt tanulásadagot feldolgozza kicsiny fejével. Ma bezzeg lemehetett volna a faluba, de erre csak az előbb jött rá amit leért a földszintre, nagyon összefolytak neki a napok. Találhatott jóval kellemesebb elfoglaltságot a faluba.
Ekképpen keveredett ki a belső udvarhoz, jó lesz itt is, a víz csobogása odacsalta. Igazából még sose nézte meg kút szoborcsoportját, pedig néhányszor elsétált az ide vezető folyóson. Odasétál hozzá és végignézett az arcukon, ami a szobrok komolyságával néztek külön-külön szerteszét, ahogy elkészítőjük megalkotta. De így mintha őt nézte volna, s ez az érzés hamarosan beigazolódott. A boszorkány arca kissé elfordult a könyvére, amin jól látszódott annak címe is. Aztán Márk meghökkenésére meg is szólalt.
- Minden evilági létező dolog átváltoztatható, bizonyos mértékig, részben, vagy teljesen. A többit meg se tanuld, úgyis bizonyították az ellenkezőjét. - Talán még mosolyra is nyúlt a száj a rideg merevségből, de ezt biztosan csak beképzelhette a srác. Neki ennek viszonzása viszont könnyen leolvasható volt arcáról.
- Rendben, megjegyzem, remélem vizsgán is elfogadják így. - Na jó sok okosságot hallhat itt vissza, emiatt is érdemes maradna. Körbenézett akad e valami ülőalkalmatosság és megpillantotta a padot. Igaz foglalt és nagy részét befoglalta egy lány, de akad kettejüknek is elég hely. Odaérve hozzá látta, hogy ő is olvas, bűbájtant. Persze kell majd neki is, de a múltkori bagolyváltás óta hanyagolja a dolgot. Ebből a sértettségéből szólítja me a lányt, úgy ahogy.
- Szóról szóra tanulj meg mindent rá, azt is ami igazából nem úgy van, de a könyvet kell visszaböfögni Révaynak... ám leülhetek?
Maga elé tette a könyvet, hogy látszódjon a könyve fedőlapja és hogy ő is tanulási szándékkal jött ide, nem fogja zavarni a lányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=162353#post162353][b]Varjassy Márk - 2013.08.13. 13:03[/b][/url]

Élt is a kínálkozó alkalommal és helyet foglalt a lány mellett, már csak azért is, mert túlságosan neki nem komolyak a tanulási szándékai, de úgy tűnt ezzel a lány is így van ha csak olvasgat. Kinyújtózkodta magát a padon, kezét, lábát, közben a könyve majdnem leesett, de sietve elkapta, s letette maga mellé. Kicsit csak a szobrokat nézegette, hátha mondanak megint valami nagy okosságot, amit jobb ismételten bevésni a fejébe, de csak csöndesen végezték a dolgukat, azaz a nagy semmit. Pedig ha szóban hallhatnák a dolgokat, jobban megmaradna Márkékban.
- Én feladom, már gyötörtem magamat eleget. - Ha jelen pillanatban ez nem igaz rá. Igazából már az megnyugtat, hogy a kezem ügyében van, amit tudnom kéne. - Ráütöget kétszer a könyvére, mintha csak magát emlékeztetné, igen, a közelben van, nem megy sehova, s csak olvasni kéne. Tényleg, majd berakja párnája alá is, hátha a fejébe szál. Azért a fedőlapot kinyitotta, hogy legalább a tartalomjegyzékkel tisztában legyen, eddig csak az órai jegyzeteit futotta át kétszer. Ekkor jutott eszébe egy még jobb ötlet. - Vagy megkérek egy iskolai házi manót, s esténként azzal olvastatom fel a könyveket. Állítólag alvás közben is feldolgozza az agy a hallott dolgokat. Próbát igazán megér a dolog, s egy manó is boldogabb lesz tőle.
Márk egy igazi kis angyal, belül dagad a keble, hogy ilyen jó képben tüntetheti fel magát a lány előtt. Az első benyomás mindig fontos, pont mint Keikonál és Rufusnál, náluk rossz ponttal nyitott a semmiből kifolyólag. Aztán még az a hiszti is, na ezért mostan Márk olyannyira udvarias lesz, hogy már giccsessé fog válni.
Megfordul a lány felé, törökülésbe felhúzva a lábát, a könyvet kicsit arrébb tessékeli, ne tapossa meg cipőjével, máskülönben nem túl lelkiismeretes a könyvekkel szemben, most kivételt tett. Hátha beszélgetős kedvében van inkább ő is, mint Márk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=164058#post164058][b]Varjassy Márk - 2013.08.17. 19:01[/b][/url]

Könnyedén megígéri, hogy igen, azonnal küldi hozzá a manót. Azért is tehetett így, mert megtudta a lány nevét is, így nem leírás alapján kell majd útbaigazítani a manót. Az macerás lett volna, keress meg egy körülbelül velem egykorú, szőke hajú lányt, hasonló feladatok végett. Manót próbáló feladat. Viszonozta a kézfogást ahogyan illik, gyengén, s szintén megejtette a bemutatkozást házzal együtt. A kérdésen elmerengett picit, nem gond, Natacha is hasonlóképp tehetett a hirtelen mosolyvillantást látva.
- Ahova akarok most már eljutok, de mindent zegzugot nem ismerek még, ide is csak a véletlen folytán keveredtem. Kiskoromban egyszer elég hülyén estem, s míg nem szokom meg a járást, hajlamos vagyok eltévedni.
Na igen, Károly bácsi szelleme és emlékei még mindig képesek összezavarni. Pár hete észre sem vette, hogy nem a megfelelő terembe tart, csak nagy soká, pedig előtte direkt nem sietett az órájára, hiszen már járt ott. Ráérősen haladt, mikor a csengőszó figyelmeztette, hogy igencsak késésben van. Aztán persze még épphogy beesett. Ahogy ez átsuhant a fejében, máris a nyelve hegyére kéredzkedett az emlék mellé egy gondolat, hogy a lány szőkeségére tegyen egy nem saját megállapítást, de idejében fékezte azt. Még úgy járjon már, mint Sharlottenál, s nehogy sértődés legyen belőle önhibájából.
- Amúgy fura, én valamiért azt hittem hozzátok kerülök, megérzés volt. Nem egyéb.
Hogy a Levitába került, azt se bánja, jó így. Közben felcsapta a könyvét az első oldalak egyikén, na persze nem olvasási szándékból. Kikereste azt az oldalt, amin egy olyan animágus van, aki állandóan váltogatja emberi és állati alakját ha odalapoznak, kiéve ha sokáig úgy hagyja nyitva a könyvet. Akkor ugyanis végig kutya alakjában marad, s farkát csóválva várja, hogy simogassák őt. Első pillanatra szórakoztató volt, de Márk hamar megunta, amúgy sincs annyira oda a kutyákért. Hát most fogta, óvatosan kitépte a lapot a szélénél, és a zsebében kezdett kotorászni a kis szemetesszütyője miatt. Abban emlékei szerint kell lennie ragasztónak, épp csak a szobájában felejtette, hiába nézte meg mindkettő zsebet a talárján. Így pálcájával ragasztotta fel a képet kettejük közé a pad háttámlájára. Elvégre nem egy seprűt kellett összetákolnia, elégnek vélte a varázs erősségét. Így bárki elszórakozhat az ismert animágussal. Közben persze folytatta, amit elkezdett.
- Aztán még se ott kötöttem ki, de se gáz. Habár az évfolyam társaim furcsák, vagy csak szerelmesek, s ezért nem érthetem őket. - Gondol itt a Keikos dolgokra, de egyszer megoldódik az is. Alkalmi hiszti elmúlik. - Te oda kerültél ahova készültél?
Rákérdezett, hátha Natachának is voltak ilyen érzései, mint Márknak. Habár amilyen mosolygós vele ismeretlenül, biztosan mindegy lett volna neki, akárhova is kerül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=164656#post164656][b]Varjassy Márk - 2013.08.19. 17:59[/b][/url]

Aranyos? Na fiúnak ennél nagyobb átkot nem olvashatott volna a fejére Natacha. Eddig még nem kapott ilyet, de unokanővérét Zsófit ismerve, tudja jól, hogyan semlegesített így több srácot is, akik nyomulni próbáltak rá. Felhangzik fejében a lány hangja, ahogy szánakozva mondja ki ezt a szót, s mellé még jön egy "de", s után a nagy semmi. A hab a tortán, hogy még egy hörcsöghöz is hasonlítják. Fuuu, mennyire utálja azokat is, úgy mint az egereket. Márk előtt felsejlett egy kép, hogy teli pofazacskóval ül a terráriumban, s egy hatalmas, gonosz macska vörös szemekkel őt nézi, mielőtt egy harapással lenyelné őt. Már ettől rossz érzése támadt, ha találkozna egy mumussal, egész biztos valami rágcsáló alakját öltené fel.
- Hát de, én is úgy tudom. Válaszolt gyorsan, - elszakadva rémes gondolataitól, - nevének latin eredetére. Ideje volt visszatérni a valóságba. - Na az akkor jó, én meg másokat szeretek hallgatni, jól kiegészítjük egymást.
Ez így igaz, nem csak udvariasságból szokta átengedni másnak a beszélgetés folytatását. Ő eleinte csak kezdeményez.
- Ha eljutok valami kocsmába, leginkább azt szeretem, ha idős bácsik mesélik el pár mondatban az egész élettörténetüket, meg bölcsességeiket, azokon jót szoktam nevetni. Persze kivétel pedig egy unalmas óra.
Előbbiből, utóbbiból is akadna épp elég története, bár néhány kocsmai, trágár kifejezésekkel, meg a női nem leszólása biztosan nem lánynak való. Viszont csak ne hazudtolja meg magát Márk már azonnal, s kezdjen szófosásba, de ha rákérdeztek, válaszolt Keikoék furcsaságára. Mondjuk az meglepte, hogy szintén nem teljesen magyar származású az eridonos, úgy tűnik eléggé egyetemes az iskolájuk. A nevéből nem következtetett egyenesen a származására.
- Hát van egy kínai háztársam, - kezdett bele a rövid történetbe, egy pillantást vetve a kiragasztott képre, de a szellő épp csak borzolta a széleit, ott maradt rendesen, - vagyis nem, csak én kínaiztam le véletlen. Erre elpityeredett, aztán a lovagja majdnem nekem esett... Ha a szerelem ennyire hülyévé tesz, ráérek az lenni.
Véressé nem fajult a cukrászdai kaland, de Márk elég sértődékeny típus, ha túl is lépett szinte aznap a dolgon, az ilyesmiket mindig mélyen elraktároz magában.