Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=229639#post229639][b]Joan Daniels - 2014.01.25. 11:25[/b][/url]

Nagyon jól tudta, hogy órája lenne, de úgy volt vele, hogy ha kihagyja a Mugliismeretet - ahol amúgy sem sok újdonságot hallott, lévén, hogy muglik között nevelkedett. Mégis ki nem tudja használni a mikrót? -, akkor fel tud készülni a BBT órára. Az utóbbi időben a begyűjtő bűbájt tanulták, de Jo csúfosan felsült vele minden egyes alkalommal. Egyszerűen nem tudott magához vonzani egy tollpihét sem! Minden egyes sikertelen bűbáj után arra tudott csak gondolni, hogy mennyivel könnyebb lenne az élete, ha porszívóvá tudna válni, azzal egy csapásra minden ilyen gondja megoldódna. Talán igazából a fejét/orrát/száját kellene csak transzformálnia.
Végül megrázta a fejét, hogy megszabadítsa a zavaró gondolatoktól, és eltökélte, hogy abbahagyja a kibúvó keresést. Kimondta a varázsigét, meglengette a pálcáját, és ... nem történt semmi. A kút szélén körülbelül két arasznyival arrébb pihenő falevél zavartalanul folytatta a relaxálást. A kút közepén álló varázsló szobor ezt a pillanatot választotta, hogy megszólaljon.
- A könnyű lebegést mindig a váratlan dolgok hozzák. - Joe, akit nem egyszer lepett meg a szobor ilyen és ehhez hasonló haszontalan megjegyzésekkel, csak fintorgott egyet, és az orra alatt dünnyögve megjegyezte, hogy:
- Mondj valami olyat, amit nem tudok. Mondjuk azt, hogy miért nem működik ez a nyamvadt varázsige - fújtatott morcosan. Aztán újra próbálkozott. És megint. És megint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=230083#post230083][b]Joan Daniels - 2014.01.26. 16:38[/b][/url]

Nem tudta, mennyi ideje próbálkozhatott, sem azt, hogy mennyi ideig lesz még képes ép ésszel tovább csinálni ezt az eredménytelen folyamatot. Mintha a tudata blokkolta volna a varázsigét. Lehet, hogy igazából mély, ellenséges érzelmekkel viseltetett a falevél iránt, és ezért nem tudta sehogy sem közelebb vonzani magához? De ez esetben ellentétes érzésekkel viszonyult a tollpihéhez is, amivel korábban gyakorolt. Meg úgy egyáltalán, mindenhez!
- Ááááá - kiáltott-nyöszörgött fel, majd megdörcsölte a szemét, és megborzolta a haját. Aztán a kezei tovább csúsztak, kicsit lefelé, és alaposan megdörzsölte a füleit is. Azt hallotta ugyanis, hogy ez segít egyensúlyt teremteni az agyféltekéi között - az meg csak nem árt ilyen helyzetben. Mikor ilyen módon kiadta magából a felgyülemlett frusztrációt, újra kezébe vette a korábban az ölébe pottyantott pálcát, és a falevélre szegezte - amin immár egy bőrkarkötő díszelgett.
- Mi a ...? - hajolt közelebb csodálkozva. Majd elvigyorodott, hiszen nyilvánvalóan rájött a megoldásra:
- Ááááá - kiáltotta ezúttal, miközben a pálcájával a begyűjtőbűbájhoz szükséges pálcamozdulatot végezte. És persze megint nem történt semmi. A biztonság kedvéért újra megismételte a mozdulatsort - ezúttal is ugyanolyan eredménnyel.
- Szóval nem az indiánüvöltés a kulcs - rázta meg a pálcáját szomorúan.
Aztán elvigyorodott, és ez úttal, közelebb hajolva, bűbáj kimondása, vagy pálcahasználat nélkül, koncentrált a levélre, ami így, lassan felemelkedett, és mint Aladdin varázsszőnyege, közelebb repült Joe-hoz, hogy a tenyerébe landoljon. A lány a kezébe fogta a levelet, és alaposan szemügyre vette azt is, és a karkötőt is. Semmi szemmellátható nyomot nem talált rajtuk, így hasonló technikával, mint az előbb, visszareptette a helyére, és újra felvette a pálcáját, hogy egy újabb Invitóval próbálkozzon meg - természetesen eredménytelenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=232594#post232594][b]Joan Daniels - 2014.02.03. 08:58[/b][/url]

A bájos kis aeromágikus bemutató egyetlen eredménye (már azon túl, hogy odahívta a karkötőt és visszaküldte) az lett, hogy kiderült, van némi nézőközönsége. A "boszorkányság" felkiáltás hallatán kuncogni kezdett és már a nyelvén volt a válasz, hogy "de hát az vagyok", mikor a srác némi türelmet kért, hogy összeszedje magát. Joe vigyorogva várta, hogy végezzen. Szimpatikus volt neki a másik gyerek cseppet sem konvencionális haja és hogy pont annyira hajlamos volt gondolkodás nélkül a világba beszélni, mint jó maga.
- Szia! Joe vagyok - mutatkozott be ő is, majd felállt, és a kezét nyújtotta. Az elmúlt félévben igazán profi lett ezekben a dolgokban.
- Az a baj, hogy a vizsgán ezt a bűbájt fogják rajtam számon kérni, de a nyavalyának sem vagyok képes rendesen megcsinálni. Egyszerűen nem megy - csóválta a fejét csalódottan.
- Neked megy? Tudsz segíteni? - pislogott fel Farkasra. Hátha valami bűbáj-zsenivel hozta össze a sors, és most majd megtudja a tutit!
- Jó a hajad, amúgy. De nem ragadsz bele éjszaka a párnádba? - kérdezte felvont szemöldökkel. Igazából szíve szerint kicsit meg is tapogatta volna, hogy valóban olyan kemény-e, mint amilyennek tűnik, de visszafogta magát, mert nem akarta, hogy Farkas sikítva meneküljön a közeléből.
Közben, pusztán kényelmi okokból visszaült a szökőkút peremére, és intett, hogy amennyiben Farkasnak van kedve, leülhet mellé. Közben, mivel a koncentrálás miatt megkívánta az édességet, előhalászott a zsebéből egy csomag gilisztás gumicukrot, megbontotta, majd odakínálta Farkasnak, végül ő is vett egyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=239078#post239078][b]Joan Daniels - 2014.02.16. 17:02[/b][/url]

A kölcsönös bemutatkozás után a két fiú beszélgetése megindulni látszott. Ám Jojo hiába reménykedett abban, hogy az imái meghallgatásra találtak, és Farkas azért pottyant az életébe, hogy elmagyarázza neki az "Invito" helyes használatát, ugyanis a kiskutya tekintet gond nélkül visszaverődött Farkasról. A viharba! Persze lehet, hogy Farkas sem remekelt ebben a bűbájban, vagy csak nem tudott jól korrepetálni - ez lehetett volna megnyugtató is, de ugye semmivel sem segítette ki Joe-t. Mivel a bűbájjal egyelőre nem jutottak semmire, egyéb témákról kezdtek beszélgetni. Mint minden fiú, ők is nagyon fontosnak tartották, hogy megvitassák a hajápolást érintő kérdéseket:
- Nem, bár nem lenne rossz ötlet. Mindig kéznél lenne, ha elálmosodsz - kuncogott Joan az ötleten. Közben Farkas hajkoronáját csodálta: - Mégis hogy állítod fel? Mármint zselével vagy varázslattal? - Miközben ezt kérdezte, a keze vándorútra indult, és megbökdöste az égnek meredő szőke szálakat.
- Bocsi - kapott észbe hamar, és fülig vörösödve kicsit arrébb húzódott. Nagyon jól tudta, hogy nem minden fiú értékelte, ha bemásztak a személyes terébe, és Farkas jó fejnek tűnt, nem akarta volna elidegeníteni. Zavarában a gumicukrokkal kezdett játszani: csomót kötött rájuk, leharapta a fejüket, megpróbált gyűrűt fabrikálni belőlük. Közben szerencsére a másik hangosan elmélkedett, hogy mi okozhatja Joe sikertelenségét, és a lány elgondolkodva bólogatott.
- Oké, de ez egy lehetséges magyarázat. De mégis hogy oldjam meg? Mármint mit kéne tennem, hogy "igazán akarjam"? - kérdezte, kezével mutatva a nyuszifüleket. Ha a közelgő vizsga nem volt elég ok, akkor vajon mi lehet az? Olyan reménytelen volt az egész. Lehet, vissza kellene adnia a varázspálcáját, és a muglik közé költözni és beállni kéményseprőnek vagy kukásautónak?
A hirtelen elszomorodástól Farkas mentette meg, aki Jo képességéről kezdett faggatózni:
- Nem, nekem könnyen megy. De csak apórságokat tudok csinálni vele. Az igazán profik egész elemenmtálokat is irányítani tudnak! - mondta izgatottan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=239262#post239262][b]Joan Daniels - 2014.02.16. 20:06[/b][/url]

Úgy néz ki, mindkét fiú a hasznosság elkötelezett híve volt, így nem csoda, hogy egyformán lelkesedtem a párnás ötletért.
- Esetleg gyárthatunk olyan sapkát, amihez párnát ragasztunk, így mindig kéznél van annak, aki a sapkát hordja. Még meg is gazdagodhatunk belőle! - nevetett Joe. Aztán persze belemásztak a hajas kérdésekbe. Jo örült, hogy nem akasztotta ki Farkast a személyes határainak hiányával, és örömmel vette az ötletet, amit a másik bedobott.
- Komolyan?! Az szuper lenne! - vigyorgott és bólogatott lelkesen. Nyilván nem volt olyan tévképzete, hogy ez a frizura neki jól fog állni, de viccesnek hangzott - olyannyira lekötötte a figyelmét, hogy megpróbálta magát vizualizálni égnek álló hajjal, hogy fel sem tünt neki, hogy Farkas többes szám első személyben beszélt.
Sajnos azonban még mindig nem oldódott meg a varázslástanulás ügye. Joe könnyedén adta a cukros zacskót - akinek kishúga van, megtanul osztozkodni, így az sem zavarta volna, ha Farkas csak azért veszi el tőle a cukrokat, hogy többet ehessen.
- Ja... de azért nem ennyire - mosolyodott el szomorúan, mikor rájött Farkas tervére. Aztán a navinés felvetette a másik gondolatot, ami hangos kuncogásra késztette a levitást. Mégis hogy mondja meg Farkasnak, hogy bár szimpinek találja, nem gondolja, hogy kapcsolatuk megérett a közös mosdóhasználati szintre.
- Azt hiszem, ennyire még nem vagyok elkeseredett, de megtarthatjuk talomban az ötletet. Majd szerintem levadászom a tanárt némi korrepetálásért - vonta meg a vállát mosolyogva.
- Van kedved most fodrászkodni?