30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Még 3 napig pályázhattok tanárnak vagy házvezetőnek! Részletek a főoldalon! Wink

Március 15-én zárul a karácsonyi vásár és a korcsolyapálya, valamint a két halloween-i téma is, így kérünk titeket, hogy ott futó játékaitokat addig zárjátok! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Fénylő Lelkek Udvara - Gilbert Blythe hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 16. 22:08 | Link

Nath

Amióta visszatért és megkezdődött az új tanév, fokozatosan egyre több megszokott dolgon változtatott, vagy inkább, berögzült mozzanatain életének. Oldottabb volt, nem feszélyezték igazán az idegenek, így több időt töltött másokkal és máshogy is osztotta be a napjait. Akadt benne némi tanulás, éjjelbe nyúló olvasás vagy rajz, nem hanyagolta az edzéseit sem, de ezeken kívül egyre kevesebbszer vágyott arra, hogy a szoba négy fala közt gubbasszon, ha nem volt ott senki. Ez a mostani közös program teljesen spontán ötletnek tűnhetett - mert hogy öröklusta vörös lakótársát nem sok mindennel lehetett volna rávenni, hogy hirtelen felpattanva vele akarjon tartani hosszútávfutni, az biztos. Ha jól sejtette, most a sárkányróka mancsa volt a dologban, mert -bár hülye szóvicc- Nath majdnem úgy félt a kis bestiától, mint a tűztől. Ami Gilt illette, remekül kijött az apró lénnyel, a kezdeti nehézségeket leszámítva, mert akármennyire is vágyott rá, sosem lehetett háziállata, így tapasztalat híján sikerült párszor mellényúlnia.*
- Szerintem jó a gyakorláshoz, a kint üldögéléshez már hideg van, úgyhogy nem lesz, aki foglalja.-*Biccentett, jókedvűen ugrálva lefelé a lépcsőkön, kenguru módjára páros lábban szökdécselve - abszolút nem illett hozzá, de minimalista bemelegítésnek jó volt. Rajta a szokásos, elnyűtt szerelése lógott, szürke melegítőszett, és az ő haja is össze lett fogva, hogy ne zavarja mozgás közben. Ahogy kiléptek, önkéntelenül is nagyott szívott a friss levegőből. Kint egész tűrhető idő uralkodott, az igazi fagyok még várattak magukra, bár őt az első hó se zavarta igazán.*
- Az attól függ.-*Vonta fel a fél szemöldökét.*- Körül szoktam futni a kastélyt néhányszor, de kétlem, hogy bírnád.-*Az ilyesfajta piszkálódás rendes napirendi ponttá nőtte ki magát, és természetesen kölcsönös volt, bár nem mindig végződött jól - képzelhető, milyen eredménnyel jár, ha két Eridonos "úgyse tudod" módban cseszegeti egymást. Nem volt benne rosszindulat, sokkal inkább azt mutatta, hogy végre tényleg el tudta magát engedni, Nathaniel pedig egyébként sem vette többnyire komolyan a dolgokat - persze, csak addig a pillanatig, amíg valaki páros lábbal nem gyalogolt bele a hiúságába. Zsebretett kézzel várta a másik reakcióját, derűsen, sőt, pimaszul csillogó szemekkel lesve, mit lép. Egyrészt, élvezte a helyzetet, másrészt, a futás csak akkor szégyen, de hasznos, ha időben kezdik...
Utoljára módosította:Gilbert Blythe, 2013. november 16. 22:08 Szál megtekintése
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 17. 00:32 | Link

Nath

- Nekem lihegsz, Vahur?-*Vágott vissza, mert ha csak hajszállal is, de jobban bírta a végső hajrát, aztán az ijedtében elrohanó gólya által vert porfelhőn nevetve nekidőlt az egyik pillérnek, mert jobbnak látta nem ülni le. Egyébként sem tartott sokáig a csönd, így hamarosan közelebb sétált valamivel, ellökve magát az oszloptól, hogy némi teret szerezzen. Ahogy Nath a gyertyányi lángot lobbantott, nem bírta ki, hogy félmosollyal ne másolja le, saját tenyerére csalogatva. *
- Csak év végére?-*Cukkolta, könnyed mozdulatokkal játszva a megidézett kis lánggal, előbb hosszú, vékony csóvává nyújtva, majd hirtelen két részre osztotta és zsonglőrködni kezdett velük. Valójában a melegítő felsőjének zsebéből halászta elő a poit és annak a végét "gyújtotta" meg, ezzel dobva fel a műsort. A nyárnak megvoltak a maga jó pontjai, az egyik pedig a különös játékkal való megismerkedése volt. Azelőtt csak párszor, távolról látott ilyesmit, de mindig akadt egy-két banda, akik a város parkjaiba jártak gyakorolni és az egyik ilyenhez csapódott hozzá, hogy minél kevesebb időt kelljen otthon töltenie. Remek időtöltésnek bizonyult és segített edzeni olyan tulajdonságokat, amikre az illúziómágiánál is szüksége volt - koncentráció, mozgás összehangolása, ritmusérzék... Valódi tűzzel ugyan sosem csinálta, de ennek az illúzió-szülte lángnak is megvolt a kihívása, ha élethűre akarta, bár egyre kevésbé okozott nehézséget a bonyolult mozgások és képek vetítése. Persze, nem ő volt az ászok ásza, de magához képest nagyon gyors tempóban fejlődött, így reményei szerint az év végéig behozhatja a lemaradását.*
- Egyébként menő, félre ne érts,-*tette hozzá, miközben folytatta a gömbök pörgetését.*- Néha kicsit irigylem is azokat, akik veleszületett képességgel bírnak, de aztán mindig eszembe jut, mekkora felelősség, amit úgy kell vállalni, hogy senki sem kérdezi, akarod-e egyáltalán.-*Jó volt a zsonglőrködésben, hogy nem kellett folyamatosan figyelnie, csak ha valami bonyolultabba kezdett- az izmai, a teste sok dologra helyette is emlékeztek. Mégis, nem húzta sokáig a dolgot, elvégre nem ezért jöttek.*
- Komolyan gondoltad, hogy segíteni szeretnél gyakorolni?-*Kérdezte, kicsit gondterhelten ráncolva a homlokát.*- Ez lesz a legkeményebb évem, meghallhatok gondolatokat és átvehetek érzéseket. Ha tippelhetek, még annál is ingerlékenyebb leszek, mint év végén.-*Dörzsölte meg a halántékát, elvégre a másik még biztosan emlékezett rá, amikor váratlanul behúzott neki egy egyébként lényegtelen megjegyzésre (ami természetesen verekedésbe torkollott, ahol ő húzta a rövidebbett, de ez már mellékes). Utólag belegondolva, annak a dührohamnak is részben az illúziómágia miatti megterhelés volt az oka, így nem volt biztos benne, hogy jó ötlet kombinálni az erejét meg Nathaniel temperamentumát.*
- Lehet, hogy teljesen ki fogok fordulni magamból.-*Vallotta meg, fanyar mosolyszerűséggel, elvégre abban sem volt teljesen biztos, milyen is a mostani önmaga, de kételkedett benne, hogy a jobb irányába terelné a mások érzéseire, gondolataira való túlérzékenység.
Utoljára módosította:Gilbert Blythe, 2013. november 17. 00:41 Szál megtekintése
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 17. 13:09 | Link

Nath

- Még a nyelved is lóg.-*Röhögte ki, mert Nath kissé öngólt rúgott ezzel a gyerekes visszavágással, csak tovább erősítve a futástól elfáradt, lihegő kutya képét. Az ír akarva-akaratlan is gyakran keverte magát vicces helyzetekbe, amit csak fokozott a származásuk és neveltetésük adta éles különbségek sora. Ennek ellenére egész jól megértették egymást és persze ideális tettestársra akadtak a másikban, ami a hülye ötletek véghezvitelét illette.*
- Hát, az érzékcsalás terén a tapintás és hideg-meleg illúziója az utolsók közt lesz, szóval még jóóó sokára. De elmén keresztül már el tudnám hitetni veled.-*Elmélkedett egy kicsit hangosan, mert bár tény, hogy soha nem lesz képes valamit valóban lángra lobbantani, annyira nem is hiányzott neki a lehetőség, hogy pusztíthasson. Sokkal  inkább azért vágott bele, mert szerette a mágiát és a pálcás varázslás annyira nem vonzotta, de az illúziók valamiért csábították, kifinomult, titokzatos világukkal együtt.
- Ezt ne gyújtsd meg!-*torkollta le,*- Csak gyakorlásra van és ha elégeted, újat kell csinálnom. Amúgy poi a neve.-*Tette hozzá, mert Nathaniel elég sűrűn izézett, ami néha nehézzé tette a mondandója dekódolását, amikor találgatnia kellett, a három izéből tulajdonképp melyik mire is vonatkozott. Ami a másik hozzáállását illette, csak a fejét csóválta - tipikus, gondolta, mert a másik lustaságáról legendákat lehetett volna mesélni. Nem hibáztatta érte, elvégre árvaházból érkezni ide mindenképp nagy váltás és érthető, ha ki akarja élvezni a kastély nyújtotta előnyöket, csak néha sajnálta, hogy a minimumot hozza csak ki magából, holott egyáltalán nem volt buta, se érzéketlen.*
- A vaktában adott ígéretek nem számítanak.-*Kicsit átverésnek érezte volna, ha olyan adott szó betartására kötelez valakit, amit jóindulatból, naivan adtak valami olyannal kapcsolatban, amiről szinte semmit sem tudnak. Kath más tészta, ő szinte pontosan tudta az elejétől, mivel is áll szemben, de Nath számára eddig az illúziók kimerültek azoban a képekben és hangokban, amikkel időnént szórakoztatta magát és környezetét.*
- Amennyiben lehet, a pofonokat inkább elkerülném...-*húzta be a nyakát, mert az eddig begyűjtött mintapéldányok nem számítottak kellemes élménynek. Alapból nem szívesen verekedett volna vele, de azt se hagyta volna, hogy csak úgy elagyabugyálja, úgyhogy a dolog elkerülhetetlennek tűnt. Végül nagy levegőt vett és lassan kifújta, hogy kicsit rendezze a gondolatait.*
- Több dolgot is kipróbálnék, kisebb-nagyobb illúziókat, te pedig megmondhatnád, mennyire sikerültek hihetőre. Idiótán fog kinézni, de szemkontaktus nélkül nem megy, úgyhogy majd meredten bámullak egy kicsit.-*Igen, ez hangyányit kínos pont volt, de túlélhető - leginkább külső szemlélő számára furcsa látvány.
Szál megtekintése
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 17. 23:00 | Link

Nath

- Pontosan nem tudom, csak annyit, hogy a maorik találták fel. Arrafelé nem annyira játék, inkább előadóművészet, táncolnak is közben, meg ilyesmi. A'sszem, maga az eszköz meg a cselekvés is poi.-*Megpróbált minnél több infót előbányászni emlékei közül, miközben zsebébe süllyesztette a labdákat - a srácok szépen elregéltek Ádámtól és Évától mindent, de a kezdetekben nem volt nagyon jó állapotban, inkább csak bele akart kezdeni, mert amíg arra koncetrált, hogy ne vágja magát fejbe, addig nem maradt ideje máson agyalni. Csak később kezdte el igazán élvezni, amikor már pár trükköt megtanult.
- Uhh, nem hiszem, hogy sokkal szimpatikusabb egy gyomros.-*Grimaszolt, Nathra vigyorogva - bár közel sem volt tapasztalt bunyós, egy-két dolgot már érkezett kipróbálni és valahogy nem vágyott ismétlésre, tudás anyja vagy sem. Talán nem lett volna utolsó ötlet egyezséget kötni, hogy alapszintű önvédelmet tanulhasson tőle, de egyelőre nem érezte ennek szükségét. Aztán Nath mozdult és némileg lemaradva követte.*
- Azonos alapokra épít a legilimenciával. Szóval teszek egy sétát a fejedben.-*Bökött a halántéka tájára, mielőtt ő is leült a padra. Kellett egy perc, amíg gondosan kiürítette a fejét és félresöpörte az érzéseit, hogy hozzákezdhessen - ez a rész már relative könnyen ment, így magabiztosan nyitotta ki végül a szemét, hogy megkeresse a vörösesbarna íriszeket. Talán Nathaniel közvetlen jelleme tette, talán a gyakorlat, de különösebb erőlködés nélkül sikerült behatolnia és csak azért torpant meg egy pillanatra, hogy megfontolja, milyen illúzióval próbálkozzon. Első nekifutásra egy kellően összetett, de még megvalósítható feladatot választott.
Két részből állt - az egyik érzékcsalás volt, apró, fokozatosan sötétbe vesző cseppek lassan sűrűsödő hullása és neszezése, halk őszi eső; a másik pedig a hideg, nedves érzés minden szabad bőrfelületen, ahogy az enyhe szél a vízcseppeket a tető alá is besodorta. A dolog trükkje az volt, hogyan alakítsa a jól ismert látványt a fényviszonyokhoz és egyéb körülményekhez, hogy a lehető legélethűbb és leghihetőbb eredményt kapja. Az egészet megkönnyítette az udvar zártsága, a leszálló sötét és a tény, hogy kombinálta a külső és belső illúziókat. Közben figyelt, minden idegszálával arra összpontosítva, hogy elcsípje azokat az érzéseket és gondolatokat, amiket a jelenet kivált a másikból, hiszen ha tényleg jó akar lenni, akkor tudnia kell észlelni és lereagálni ezeket.
Szál megtekintése
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 18. 00:25 | Link

Nath

- Legfeljebb lepókhálózok egy kicsit.-*Somolygott, elképzelve, hogy ha tényleg léteznének üres fejek, milyen jól lehetne a visszhanggal játszani odabent. Egyébként tisztában volt vele, hogy Nath sokkal tehetségesebb, mint az elsőre tűnne, csupán nincs, ami motiválja, hogy ki is akarja aknázni a képességeit. Megvolt viszont annak is az előnye, hogy tisztán, egyszerűen gondolkodott, sosem bonyolítva túl a dolgokat, nem keresve minden mögött mást; ráadásul ha valakit megkedvelt, igyekezett alkalmazkodni hozzá, tanulni tőle, nem kényszerből, sokkal inkább mert felismerte, ha fejlődhetett és így mutatta ki, ha valakinek a kedvében akart járni. Talán, idővel, ha több barátra tesz szert, kibontakozik és láthatóbbá válik ez, mert megvolt benne a lehetőség a sokoldalúságra, rengeteg minden érdekelte, csak a kitartás hiányzott.
Az illúzió kezdete után csendben várta, hogy valamiféle véleményt kapjon - azt nagyjából érezte, hogy sikerült megborzongatnia a másikat, aki fázósan mozdult, de egyébként nem szólt. Furcsa volt ez a nyújtott hallgatás, de mivel minden pillanatban azt hitte, hogy majd most szólal meg, nem akart közbevágni. Ehelyett haloványan kezdtek átderengeni hozzá darabkák, legerősebben a növekvő türelmetlenség és fortyogás. Tudta, hogy az érzések nem az övéi, Nathanielhez tartoztak - elvégre, ő aligha lehetett egyre mérgesebb a hideg és egyéb kényelmetlenségek miatt, amik annyira sosem zavarták. Az érzések, mivel már az előző éven is átvette néha őket a környezetétől, nem lepték meg, de mintha elkapott volna valamit a hozzájuk tartozó gondolatokból is, ami kicsit összezavarta. Mégis, mihez kezdjen azzal, hogy citrom?*
- Talán cukorból vagy?-*Piszkálta, megdöfködve kicsit a másik egóját, egyelőre nem rántva le a leplet a valóságról - vagy inkább az illúzióról, ami a reakció alapján több, mint hihetőre sikerült. Helyette megpróbált picit még mélyebbre mászni, hogy többet kapjon el mindabból, ami a másik elméjében zajlott, teljesen elnémítva a saját hangjait, inkább ösztönösen tartva fent az illúziót, semmint tudatosan. Nem volt egyszerű, de megszokta, hogy minden gyakorlattal egyre inkább a korlátait feszegesse, még ha most óvatosabban is vetette neki a vállát, mert míg Kath tudta magát védeni, Nathanielnek esélye sem lehetett, elvégre azt sem vette észre, hogy máris bűbáj alá vonta. Nem akart most válaszolni, sem megszakítani a kapcsolatot, így elterelő hadművelettel próbálkozott - valahonnan frissen sült, ropogós szalonna ínycsiklandó illata kígyózott elő. Amennyire ismerte a másikat, kajával mindig le lehetett kenyerezni és volt ideje megtanulni, mik a kedvenc gyomorrontói.
Szál megtekintése
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 19. 22:59 | Link

Nath

Mókás volt azt figyelni, Nath mennyivel nyűgösebb és morcosabb lett némi csapadéktól - valahogy sosem gondolta volna, hogy ekkora hatással van rá az időjárás. Még igazán meg se ázott, de ahogy szorosan a falhoz húzódott és növekvő ingerültségről adott tanúságot, Gilbert szinte látni vélte, hogyan sunyná le a füleit és mozgatná a farkát, ha macska lenne. El kellett nyomnia a nevethetnékjét és elhessegetni a képet, mielőtt komolyan megzavarta volna - hirtelen vágta fejbe a felismerés, mennyi hasonlóság van barátja és Garfield közt.
A következő mondattal tisztultak a gondolatok is, bár inkább találgatta, semmint tényleg érezte, hogy citromos teáról volt az előbb "szó". Egy néma sóhajjal konstatálta, hogy a saját frusztrációját bőven helyettesíti Nath duzzogása, bár egyelőre tartotta magát és nem hagyta, hogy igazán befolyásolja. A feladat egy fokkal nehezebbé vált, amikor a szalonnaillat elérte a srácot és nagyjából minden egy fokkal intenzívebbre váltott, főleg, hogy a kordulással szinkronban az ingerültséghez éhség is társult. Tulajdonképpen némi bűntudata támadt - ő általában sokáig elvolt étel nélkül, így eszébe sem jutott, hogy estefelé, több kör lefuttatása után éhesnek kellene lennie. Megtanulta figyelmen kívül hagyni az ilyet, ha épp más dolga volt, és ha akadt egy-két szem édesség a zsebében, könnyen meg is feledkezett az egészről. Épp azon vacilált, hogyan zárja le az illúziót, amikor Nath türelmetlensége megoldotta a kérdést, huszárvágással megszakítva a szemkontaktust és a rántással a koncentrációját is. Nem mintha nem szokta volna meg, hogy időnként ráncigálják, de most teljesen váratlanul érte; Nath pedig evidensen csak az eső eltűntével értette meg, mi is történt az előző percekben.*
- Vártam, hogy mikor jössz rá, rém szórakoztató volt.-*Vigyorgott a döbbenetére, mert a másik akaratlanul is jókora dicséretben részesítette, bár azt is meg kell hagyni, hogy nem sok tapasztalattal bírt. Berögzült mozdulattal dörzsölte meg a csuklóját, bár valójában nem érezte, hogy fájna, mielőtt újra leült a padra, most a szökőkút felé fordulva és kinyújtva lábait.*
- Bár kicsit lehangoló, hogy szerinted hagynám, hogy tüdőgyulladást kapj... -*Mondta aztán, jobbára a levegőnek, félkomoly hangon - azon merengett, mennyire változhat meg, ha a mágia mellékhatásai torzítani kezdik a személyiségét? Kérdés hiányában aggasztónak találta kicsit a jövőt, mert képtelen volt megjósolni, mi minden gyűlt fel benne az évek alatt. Ahhoz már rég nem elég naiv, hogy azt higgye, nyomtalan múltak el.*
- Kárpótlásul majd hozok vagy sütök neked egy adag bacont.-*Ajánlotta végül fel - a magyar zsírszalonnáért annyira nem rajongott és ha nem tévedett, Nath is inkább a másikat preferálta.
Utoljára módosította:Gilbert Blythe, 2013. november 19. 23:00 Szál megtekintése
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 20. 12:45 | Link

Nath

- Nincs ezzel baj. Feltéve, hogy nem zavar, milyen erőteljesen emlékezteted az embert Garfieldra.-*Tette hozzá, kuncogva. Ami őt illette, kedvelte Nathot, jó társaság volt és pont amiatt, hogy nem gondolta túl a dolgokat, valahogy kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb tudott lenni, ami neki is segített. Mellette nem kellett aggódnia, hogy hülyét csinálna magából, és még ha így is lenne, nem történne semmi. Számára mindez új volt, mert nagyon kevés barátra tett szert és mind más és más jellemek, így máshogy is állt hozzájuk.*
- Majd meglátjuk, mit tehetek az ügy érdekében.-*Nevetett, mert gyanúsan gyorsan megbékült a másik; mást nem nagyon mondott, feleslegesnek tartotta feszegetni a témát vagy magyarázni, miért is lenne ez a jelen képességei mellett lehetetlen. Lényegtelen. Jó is, hogy csendben maradt, kicsit a sűrűsödő sötétséget fürkészve, mert ez elég időt adott Nathanielnek, hogy ő is összeszedje a tudását és mutasson valamit. Némán nézte, de az arcára volt írva, amit gondolt és érzett - egyszerűen, tisztán. Mindaz a szépség, amit látott, az az erő, amit a lángok mögött érzett, a tűz hozzá is elszivárgó melege és valami furcsán nosztalgikus érzés, ami merengővé tette. Valahogy újra felrémlett, amikor először szembesült vele, hogy mindenből lehet fegyvert csinálni, mégis, ez az egyértelműen pusztító elem itt előtte most csak kellemes érzéssel töltötte el és gyönyörködött benne, amíg az utolsó lángnyelv ki nem aludt.*
- Gyorsan fejlődsz.-*Dícséretnek szánta, irigység nélkül - tudta ő előre, hogy nem kevés munkát vállalt, elvégre a legjobb esetben is hat évbe telik, hogy maradéktalanul elsajátítsa az illúziómágiát, és az elementaristák vagy a melodimágusok se álltak sokkal jobban. Az első éven eleve késéssel indított, mert mire összeszedte a bátorságát, hogy felkeresse Alexát, már eleve eltelt némi idő, úgyhogy másodikra jutott odáig, hogy mozgással kísérletezzen, mindennel csúszva. Nehéz volt, talán mert annyira megfoghatatlan az egész, rákényszeríteni akaratát a képekre, hangokra, az elmét érintő részekről nem is beszélve. De nem is ez foglalkoztatta, sokkal inkább emlékei közt tallózott, keresve valamit.*
- Kicsit olyan... Láttál már sarki fényt?-*Az elharapott mondat után hirtelen kérdezett, szinte meg sem várva a választ, csak a poén kedvéért előrehajolt, kinyújtva a karját és mutatóujjal furcsa vonalakat kezdett rajzolni az égre, amik kisvártatva hasonló fényre gyúltak, mint az előbb az előtte táncoló lángok, de sokkal lustábban mozogtak. Inkább csak sodródtak, alakot, árnyalatot váltva, végeérhetetlenül kígyózva és csavarogva az égen. A fényük hol erősödött, hogy elhalványult, szinte teljesen kihunyni látszva, csak hogy ismét erőre kapjon. Sokáig játszott ezekkel, a színekkel, sietség nélkül, majd egy mosollyal hagyta szertefoszlani az egészet.
Szál megtekintése
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 22. 21:40 | Link

Nath

Nath kijelentése hallatán egy pillanatra lefagyott, aztán egyszerre nem bírta tovább, kirobbant belőle a nevetés és kicsivel később feladta a hiábavaló próbálkozást, hogy valahogy gátat vessen vidámságának. Elég volt egy pillantás a vörösre és hozzá fejben a "cuki cica" szókapcsolat, hogy képtelen legyen visszatartani. Percekbe telt, mire sikerült valahogy megnyugodnia - még az se nagyon érdekelte, ha a másik megkergeti- és könnyeit törölgetve valahogy visszarázódnia a gyakorlás hangulatába.*
- Ősidők óta nem nevettem ennyit.-*Hüppögte, mert még mindig kicsit nehezen kapott levegőt - kész szerencse, hogy nem fordult le a padról, bár nem sok híja volt. Minden izma fájt, de még ez is jólesett, ahogy a szája még mindig meg-megrándult. Valamennyi jelző közül valahogy ez érte a legváratlanabbul, és biztos volt benne, hogy ez nem csak amiatt van, mert eddig nem nagyon voltak barátai, még csak haverjai sem. Ezért is volt ismeretlen ez a furcsán súlytalan, könnyed érzés, annyira ritkán tudta elhajszolni valamennyi makacs fellegét a feje fölül.
Aztán valahogy visszavergődtek a tűzmágiához és illúziókhoz, még ha a gyakorlás jóval szabadabbra is sikerült a tervezettnél, de egyáltalán nem bánta. Nem mintha vesztegették volna az idejüket, de talán könnyebben mentek így a dolgok. A sarki fény is, ami nem tartozott az egyszerű trükkök közé - minél lassabban, minél több színátmenettel és bonyolult formával kell dolgoznia, annál nehezebb tényleg élethűre csinálni, akár egy animációnál.*
- Egyszer megkérdeztem apámat, mi az az aurora borealis. Ő meg válasz helyett elvitt és megmutatta.-*Még elég kicsi lehetett, mert az első emlékei közé tartozott és minél idősebb lett, annál inkább fogyatkoztak az ilyenek. Nem állt szándékában védeni a férfit, tisztában volt a hibáival, de még így is, amikor néha, nagy ritkán tényleg apaként viselkedett, nagyszerű volt. Nath kérdésére nagy levegőt vett, lassan fújva ki.*
- Tény, látványos lenne, de pokoli nehéz. A te elemed se épp megfogható, de valaki máshoz igazítani az illúziókat...-*csak a kezével gesztikulálva jegyezte, mennyire bonyolult, millió apróságra kell figyelni és nem érezte még magát elég jónak, hogy ilyesmivel próbálkozzon. Nem is nagyon volt alkalma idáig, elvégre folyton egymagában csinált mindent.*
- Sűrűbben kellene együtt cgyakorolnunk.-*Jegyezte aztán meg, mert ő is tetemes mennyiségű időt töltött a képessége csiszolásával, bár neki jóval kevesebb térre volt ehhez szüksége, tulajdonképp bárhol és bármikor használhatta, amit azért Nath nem tehetett meg. Alig ért a mondat végére, az előbbi korgás megismétlődött és belátta, hogy a szalonnás trükkel lavinát indított el.*
- Menjünk be, vacsorázni.-*Állt fel a padról, elvégre ha nagyon akarnak, utána még mindig mutathat illúziókat a másiknak a toronyban is.
Utoljára módosította:Gilbert Blythe, 2013. november 22. 21:41 Szál megtekintése
Fénylő Lelkek Udvara - Gilbert Blythe hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék