BK Fórum - Fénylő Lelkek Udvara

Valentin-nap
Michelle

Rossz passzban voltam, nem találtam a helyemet se az iskolában, se a kviddicspályán, és még a lányoknál sem. A tanulás nem motivált, tulajdonképpen még azt se tudtam, hogy milyen szakot végezzek el, pedig már nyakunkon voltak a vizsgák. A legutóbbi kviddicsmeccsünkön csúnyán kikaptunk, ritka gyenge formában játszottam. Hiába dobtam egy szép gólt, utólag sem vigasztalt. Aztán itt volt ez a Valentin-napnak nevezett valami, a szerelmesek ünnepe. Gondoltam majd kerítek magamnak egy lányt, és jól fogom érezni magam. De ez se akart összejönni. Rá kellett ébrednem, ha nem vagyok a csúcson, nem érdeklem az embereket, csak a hírnév, a körülöttem lévő felhajtás vonzza őket, nem pedig a személyiségem, maga az ember. Belegondolva, valóban kiállhatatlanul tudtam viselkedni, könnyen fejembe szállt a dicsőség, lekezelő, nagyképű, és sokszor gyerekes voltam. Most, hogy csőstül értek a problémák, érett meg bennem ez a felismerés. Késznek éreztem magam a változásra, hogy végre megkomolyodjak. Nehéz és hosszú küzdelemnek ígérkezett, de okvetlenül szükséges volt. A szüleim részéről is éreztem a nyomást, hogy érettebb hozzáállást, felnőtthöz illő viselkedést várnának el tőlem. Rettentően dühös voltam rájuk, amikor a Bagolykőbe kerültem, hiszen akaratom ellenére rám kényszerítették, hogy ide jöjjek. Ezt szánták büntetésnek, legalábbis így éreztem. Valójában azonban így adtak esélyt, hogy újrakezdhessem. Azonban nem változtam semmit a németországi önmagamhoz képest, ott folytattam itt is, ahol Németországban abbahagytam. Most már csak magamra számíthattam, egyedül kellett kiharcolnom az élettől egy újabb esélyt.
A lányokhoz való hozzáállásomon kívántam legelőször is változtatni. Eddig csak puszta eszközként, játékszerként tekintetem a legtöbbször rájuk, szinte ember számba se vettem őket. A Valentin-napon bizonyíthattam önmagamnak, hogy tudok kulturáltan szórakozni egy lány társaságában. Partnert viszont nem sikerült találnom. Ugyan lett volna lehetőségem a random randira jelentkezni, de ezt méltóságomon alulinak éreztem, túl nagy volt benne a kockázat, így tényleg csak utolsó, kétségbeesett lehetőségként számoltam vele.
Egyik nap, amikor éppen az önsajnálat és tehetetlenség legmélyebb bugyraiban vergődtem, felkeresett Michelle Angelique Saint-Venant, és aláírást szeretett volna kérni tőlem, mint híres kviddicsestől. Felcsillant a szemem, hogy végre itt egy igazi rajongó, biztos látta a Navine ellen lőtt zseniális gólomat, és ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy begyűjtse az aláírásomat. De amikor ezt szóba hoztam, kiderült, hogy csak az egyik szorgalmihoz kell neki, szó sincs rajongásról. Megpróbáltam hát a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből, az aláírásért cserébe megkértem a lányt, hogy Valentin-napon legyen a partnerem. Belement az üzletbe.
A Fénylő Lelkek Udvarában rendeztek programokat a párocskáknak, az udvar bejáratánál beszéltem meg a találkozót Michelle-lel. Egy szál rózsával terveztem fogadni, úgy gondoltam mégiscsak így illik, bármennyire is egy műrandiról volt szó, ami arra szolgált, hogy rendbe tegyem a saját önérzetemet. Aztán lehet hiába készültem, el se jön, simán kinéztem belőle, hogy az egyezségünk ellenére átver.