Isobel

Iszonyatosan kezdte megérezni kedvenc szőke pajtásának hiányát, s a felgyülemlett energiafelesleggel egyszerűen képtelen volt bármit kezdeni. Ugrált az ágyon, rohangált fel-alá, szadizta az összes embert, akivel találkozott, de valahogy nem volt az igazi. Ezért találta ki egy unalmasabb percében, hogy valamit hirdetni fog. Először arra gondolt, elkezd láthatatlan jelzőtáblákat árusítani, de aztán felötlött benne, hogy az igen haszontalan dolog volna, hiszen a folyosón senki nem férne el mellettük. Legalább öt percig tanulmányozta, miféle cetliket raktak ki a falra mások, s csak aztán született meg az ötlet, hogy valami roppant mókásat fog meghirdetni.
A következő tanórája azzal telt, hogy legyártotta a hirdetőpapírját, ráfirkálva saját ötleteit, amikről úgy gondolta, ha ő maga meglátná, egyszerre tépné le, és hasznosítaná mindet. S miután kitűzte, lelépett, mint aki jól végezte dolgát. Már csak arra kellett várnia, hogy valaki ráleljen, ha ugyan az illető egyáltalán tisztában van azzal, kit kell keresnie a kuponjával.
Persze a szemfülesebbek könnyedén megoldják, így Isobel is szimplán küldött neki egy baglyot, hogy ugyan jöjjön már ide, a fénylő lelkek udvarába, és ölelgesse meg őt. Több sem kell vörös törpénknek, már vágtat végig a folyosókon, szinte, mint Overdose, csak valószínűleg hölgyünk feje felett nem köttetnek horribilis összegű fogadások.
-Is...izééé! - kitárt karokkal rohan az udvaron, abszolút kizárva a környezetet, pedig még sosem járt itt. De vajon hogyan fogja megtalálni a hölgyeményt, aki a baglyot küldte? Az a legnagyobb probléma, hogy még a nevét is elfeledte a nagy rohanásban.
-Isauraaa! - üvölti bele a nagyvilágba, és mindenkihez odaugrál, akivel összefut, hátha rábukkan a kuponos lányra.
-Izoldaaaa! - egyre közelebb jár az igazsághoz, az egyszer biztos. Még tippel párszor, és el fogja találni a megfelelő nevet.

Isobel

No, ez a leány bizonyára csapdába akarta csalni, mert hiába nézelődik, itt aztán senki nincsen. Mármint senki olyan, aki öleléshiányban haldoklik. Ettől függetlenül két kiabálás között leáll egy-egy ismeretlennél, hogy ingyenben megszorongassa, és percekig társalogjon, mintha egyfolytában ezer éves pajtásokat köszöntene. Pedig csak szeretettúltengése van, mint amúgy máskor is. Nincs is ebben semmi különös. Abban viszont annál inkább, hogy sehol nem leli meg a hölgyét, akit a rút magánytól kell megmentenie, mint páncélos hős teknősnek… izé, lovagnak. Valóban, idefelé jövet bele kellett volna bújnia az egyik páncélba a folyosón… vajon el lehet őket mozdítani? Már régóta tervezi, hogy egyszer nagyobb tanulmányokat fog folytatni velük kapcsolatban, esetleg kitömi őket hagymával, de ahhoz társat is kéne lelnie, elvégre valakinek cipelnie kell a hagymászsákot. Vajon a vérszívók valóban irtóznak a fokhagymától? Meg kéne keresnie egyet, hogy megkérdezze. Meg azt is, hogy nem szokott-e beakadni a hosszú szemfoguk a takaróba, mikor este bunyóznak a legjobb barátjukkal.
-Iiiizisz! – kiabálja továbbra is, ami éppen eszébe jut, hátha végre előkerül a levélke küldője. S nem is kell már soká várnia, ugyanis meghall egy másik szólongatást is. Nos, most vagy ketten keresik ugyanazt a soknevű személyt vagy… hát mindegy is, ugrándozva elindul a hang forrásának irányába, és csakhamar észreveszi a gazdáját. Egy barna hölgyemény az, szemmel láthatóan pont egymást keresik. No, ez így már mindjárt más!
Vigyorogva kezd settenkedni a mit sem sejtő áldozat felé, természetesen lesből szeretné letámadni őt. Fedezéktől fedezékig oson, míg végül kiront egy bokor mögül, és nevetve ráveti magát Isobelre, mintha régi és roppant kedves barátnőjét ismerte volna fel benne. Ráadásul amekkora lendülettel nekicsapódik, egészen valószínű, hogy a földön kötnek ki.
-Sziaaaa! – visítja bele a fülébe boldogan, de eszébe sem jut, hogy esetleg összetörhette újdonsült ismerősét, és illendő volna leszállnia róla.
-Te írtál nekem? Mondd, hogy Te! – több szempontból is roppant kínos volna, ha nem így lenne…

Isobel

Ó, ha ő azt előre tudja, hogy egy édességes doboz is bele van szőve a sztoriba, egyből sokkal jobban vigyázott volna a taroló hadművelettel. De nem tudta! Mondjuk az is igaz, hogy az ember nem minden nap lát édességesőt, így kacarászva figyeli a szétguruló dolgokat. Szép álom, de egyből az suhan át agyacskáján, hogy talán a levitás elég finnyás, hogy a földről ne akarja felenni. Esetleg, ha gyorsan körbenyalogatná az összeset, amíg Isobel kanalazgatja magát a padlóról…
-Mi van itt? – kérdez vissza értetlenül, s bár kicsit sem lát semmit az előre lógó hajtól, azért csak bekandikál egy cetli a függönyön át. Áhhám, szóval jó embert talált meg! Öröm és boldogság! Csak valahogyan le kéne kászálódnia a leányról, mert oké, hogy remek babzsáknak bizonyul (már csak egy koktél hiányzik a chill-hez), de mielőtt még agyonnyomorgatná szegényt, arrébb gurul, és felpattan.
-Csontváz édesség? Az milyen? – felhúzza a lányt is álló helyzetbe, és egyből átveszi a fekete dobozkát, hogy beletúrjon. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy miféle bűnös étek ez, akkor is le fogja gyűrni.
-Most kéred az ölelésedet vagy várni szeretnél még vele? – tér át az üzletre egy pillanat alatt, s már tárja is ki karjait vigyorogva. Van ott még bőven, ahonnan ez jön, úgyhogy kaphat repetát a hölgyemény, ha szeretne.
-És tudod mit hoztam még? – kérdezi izgatottan újonnan beszerzett pajtiját. Megragadja a csuklóját, és egészen a szökőkút széléig rángatja őt vidáman ugrándozva. Minden ellenállás hasztalan – ahogy azt a borg kollégák mondanák jobb napjaikon.
-Van nálam pénz! – nevetve tapsol kettőt-hármat, majd beletúr zsebébe, és elővesz két érmét. Bár úgy tűnhet, mintha most lefizetni készülne a lányt, mégsem az a kifejezett maffiózó típus, úgyhogy csak szimplán belenyomja a kezébe az egyiket, és hátat fordít a kútnak.
-Kívánjunk valamit, és hajítsuk bele! A vállunk felett kell átdobni, nem? Vagy rá kell köpni? Vagy mind a kettőt? Esetleg forogjunk még hármat, hogy biztosan teljesüljön! - Nem feltétlen babonás típus, de ki tudja, ez a kút tele van érmékkel; biztosan nem véletlenül. Aztán ha kívántak valamit, akár ki is halászhatnák a lóvét, és elkölthetnék az egészet Bogolyfalván. Úgyis régóta kinézett magának egy fülbevalót, ami egy mozgó szemet ábrázol. Nagyon ijesztő!