Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=288212#post288212][b]Dolánszky Alex - 2014.05.06. 09:06[/b][/url]

Hát az úgy volt... Dalmi valami beadandót készít, amit a szakos tanára követelt meg tőle, úgyhogy semmiképp sem ért volna rá hétvégén. Itt bejön némi bűntudat, nekem is tanulnom kéne. A varázstantárgyaimból elég jól állok, de a mugli tudományok piszok nehezek. Egyelőre csodálattal adózok bárkinek, aki képes leérettségizni matekból.
Na, és tegnap meg gemmológia óra volt, amin megismertem egy... Tiffanyszerű lányt. Azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy láthatóan be volt fordulva. Már csak a kis esőfelhő hiányzott a feje fölül. Nem mondom, hogy hasítottam gemmológiaórán - azért szereztem hét pontot, pedig a kártyámról írt jegyzetemet fel sem olvastatta velem Rubya prof -, szóval ráértem rajzolgatni a lány pergamenjére, hátha felvidul. Hát nem vidult, pláne akkor nem, amikor véletlenül a fantasztikus kígyórajzom közben Rubya professzor egy pakli kártyát varázsolt elénk, ezért megcsúszott a pennám és áthúztam a fél jegyzetét. Engesztelésül elhívtam a majálisra, és én lepődtem meg a legjobban, amikor tényleg igent mondott. Nem indult valami jól a kapcsolatunk. Mondjuk Tiffel sem... bár az rosszul is végződött, azóta sem találkoztunk.
Szóval ma őt keresem. Úgy volt, a levitás lányokkal jövök le, de segáz, majd összefutunk velük. Most Sheelát keresem, akiről nem derült ki, mi volt tegnap a baja, az viszont igen, hogy navinés, ezért nagy reményeim vannak azzal kapcsolatban, hogy mára vidámabb lesz. Nem sok navinést ismerek, de ha például a nagytermi Emmára gondolok, elvileg sugárzó cukiságoknak kéne lenniük. Vagy mi. Mondjuk rólunk is azt hiszik, hogy befordult magolósok vagyunk, és én vagyok az élő példa, hogy nem, úgyhogy asszem a sztereotipizálással itt nem sokra megyek.
Nem beszéltünk meg konkrét helyet, a lány elég harapósan távozott, úgyhogy csak remélhetem, hogyha a kapuban maradok, összefutunk. Persze egész tömeg hömpölyög befelé, és folyton fel akar esni bennem valaki, úgyhogy inkább haladok az árral én is, és egykettőre a majálison találom magam, akármennyire is ki akartam maradni belőle. Azon nyomban festett arcú, übervidám táncoló bohócok vesznek körül.
- Bocs, nem látok tőletek - próbálkozom, de csak ropják körülöttem. Most mit hisznek ezek? Kipattanok a székből, és beszállok az eriszdelahajamba?
- Sorry - vetem oda a bohócoknak, mert láthatóan nem hat rájuk az érvelés, és kerekesszékemet oldalirányba lökve kikerülöm őket. Mögöttem is jönnek, hát nem foglalkoznak velem sokáig, rátelepednek a következő érkezőkre.
Egy szökőkúthoz hajtok, ami a legmagasabb pontján van a majálisnak. Az egész színes, nyüzsgő kavalkádot belátni onnan, és már alig várom, hogy körbe nézhessek, de előbb egy mozdulattal visszapördülök, és a befelé áramló, néhány felnőttel tarkított gyerekáradatot kezdem vizsgálni. Váratlanul jött partnerem nem valami magas, ahogy leszűrtem tegnap, így a kibukkanó fejeknek nem is szentelek időt. Hosszú barna hajat keresek, és a tegnapi ruhát próbálom társítani a lányhoz, pedig nyilván ma mást fog felvenni. Tekintve, hogy ülök, ha valaki elém áll, nem lesz esélye, de talán ő engem hamarabb kiszúr itt a szökőkútnál, mert ahogy látom, direkt úgy intézték, hogy az első útja mindenkinek ide vezessen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=288613#post288613][b]Dolánszky Alex - 2014.05.06. 21:44[/b][/url]

Tényleg ő lel rám előbb. Mire észreveszem, már egyenesen felém tart.
- Szia - köszönök én is, és elolvasom a pólóján a feliratot, de nem teszek rá megjegyzést. Hiába moralizálnék, nem használna, na meg ki vagyok én hozzá?
- Haragszol még a jegyzetért? - kérdezem a lányt. - Lemásoltam volna... - mondom neki, de attól tartok, ha én másoltam volna le, azt többet nem olvassa el.
Témaváltásként inkább a napunk további részét kezdem tervezni. Száznyolcvan fokos fordulatot veszek, hogy újra lenézhessek a majális "térképére".
- Hova akarsz menni először?
Kiszúrom a körhintát, látok standokat, és kaját - remélem lehet kapni lángost -, átellenben sátrakat, de hogy pontosan mit csinálnak ott, odáig már nem terjed el a szemüvegem varázsa. A másik oldalon kviddics van - na, az nem az én terepem - meg egy színpad. Én módszeresen körbejárnék mindent jobbról indulva, mert ott vannak az érdekesebb dolgok, de lehet, hogy ő rögtön kiszúr valamit, amiért odavan.
- Jártál már majálison? - érdeklődöm meg. - Otthon is szoktak lenni ilyesmik, a muglik által rendezve. Ennél sokkal kevésbé pompás, de a lényege nálunk is ugyanez. A kedvencem a dodzsem. Ő...
Volt - de ezt már csak magamban teszem hozzá. Amikor még tudtam járni. Bár... talán meg tudnám oldani... Eddig a lányra néztem, de most újra az alattunk elterülő képet vizslatom, van-e valahol bűbájdodzsem. Létezik egyáltalán olyan? Megpróbálnám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=288695#post288695][b]Dolánszky Alex - 2014.05.06. 23:32[/b][/url]

Asszem, még haragszik. Egy kicsit félrehúzom a számat, de aztán emlékeztetem magam, hogy a cél most az ő kirángatása a borús hangulatból. Ahogy velem is megtették akkor, most én jövök. A gond az, hogy fogalmam sincs, mit szabad ilyenkor és mit nem. Aileent annyival könnyebb felvidítani. Csak el kell sütnöm egyet a válogatott favicceim közül, amiket ő mégis értékel, megölelnem és kész is: egy mosoly az arcán.
Hiába mondanám még egyszer el, hogy sajnálom. Inkább elterelem a figyelmét a majálissal - gondolom, amikor mégis kibök egy választ. Csak kicsit. Ez inkább aranyos, mint komolyan bosszús felelet. Elvigyorodok magam elé, hiába, nem tudom elrejteni. Kezdetnek jó lesz. Lehet, hogy totálisan félreértelmeztem a választ, de a lényeg az eredmény: most már vidámabban vetem bele magam a próbálkozásba.
Elindulunk jobbra, és érezhetően sűrűsödik a tömeg is. Mindenki lassan halad az új terepen, nézelődik. Lassú lendítésekkel hajtom a kerekeket, az alapzajban pedig jól kell fülelnem arra, mit válaszol.
- Még sosem? - kérdezem felvonva a szemöldököm, de nem torpanok meg, elvégre lehet, hogy nálunk ez éves program, de talán csak mert muglik között élünk. - Honnan jöttél?
Ez elég durván hangzik.
- Mármint... szóval nem akartam goromba lenni - óvatoskodom, nehogy megharapjon -, csak érdekelne, hol laksz, ahol nem csinálnak majálisokat?
- Na akkor ma sokat kell bepótolnod - jelentem ki eltökélten, és bátran felmosolygok rá, hátha nem csak egy mogorva fintort kapok. Ahogy bekerített állatként idegesen kapkodja a pillantását, sejtem, merről fúj a szél. Senki sem szereti a tömeget, bár én inkább morogni szoktam, mint berezelni tőle.
- Körhinta? - kérdem a mellettünk forgó lovacskás darabra mutatva, amelyen kaphatna egy kis teret. Úgy sejtem, nem lesz ínyére a gyerekes játék, hát már most elkezdek érvelni mellette.
- Nézd, még az a mestertanonc is kipróbálja - mutatok Dalmi egyik évfolyamtársára, akinek a nevét nem tudom, de most épp egy fehér paripán lovagol élveteg fejjel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=288853#post288853][b]Dolánszky Alex - 2014.05.07. 14:58[/b][/url]

Beszélgetésünk közben Sheela összeütközik egy pasassal, mire az ordenáré módon elkezdi szidni a lányt, mint a bokrot.
- Jól van, véletlen volt, bocs már! - emelem fel én is a hangom, pedig igazán nem akarok kötekedni. - Varázsló vagy, bakker - morgom ezt már csak akkor, amikor otthagy minket az ipse. - Kábé két másodpercbe telik felitatni a szmötyit a talárjáról - dohogok a mellettem állónak. Utálom az ilyet.
- Szigorúak a szüleid? - nyugtázom a válaszát, mikor ismét felvesszük a beszélgetés fonalát. - Előlük menekültél ide? Úgy tudtam, a londoniak a Roxfortba felvételiznek. Azt mondják, az valami patinás iskola, és oda menő járni.
Nem hiszek neki. Meggyőződésem, hogy hiába a morcos viselkedés, Sheela belül ugyanolyan játékos lány, mint a többiek, és ahogy elnézem a körhintát, csak egy-két törpe ül rajtuk, a többi mind "vén" bagolyköves, akik csak arra vártak, mikor csinálhatnak megint úgy, mintha gyerekek lennének. Másfelől egy lovon ülve körbe-körbe forogni nekem sem lenne túl csalogató.
- Dehogynem, nézd, hogy élvezik - próbálkozom azért még, majd új ötletem támad.
- Ha annyira cikinek találod, nézd - mutatok túl a körhintán, éppen az mellett, ahol tábla hirdeti: - Arcfestés?
- Kapsz valami nagy és csillogós mintát az arcodra, és senki nem fog felismerni - kecsegtetem a lányt.
- Én pedig szeretnék eeeegy... - forgatom a fejem a szórakozni vágyó mágusok által kitaposott út túloldalán álló bódék és zsúrkocsik között.
- Pattogó kukoricát nem, azok folyton elugrálnak - gondolkodom hangosan. Sajnos a normális tartalmas kaják még arrébb vannak, be kell érnem valami édességgel. - A csótánycsokor gusztustalan. Sose próbáld ki.
- Oké, egy sima vattacukrot - hangzik a döntés. - Megvársz itt?
Nemcsak hagyományos ízesített darabok vannak, de olyanok is, amiken ehető gumigyíkok vagy gumiegerek mászkálnak, a chillis pedig olyan, mintha nem is vattacukor lenne, hanem egy nagy fáklyaláng egy hurkapálcán, csak épp ez ehető tűz. Odamegyek a bajszos fickóhoz, aki a vattacukrot árulja, és a világítós kiállított darabokon ámulva úgy döntök, nem most fogok kísérletezni. Kérek egy sima erdei gyümölcsöset meg egy zöldalmásat. Pár knútba fáj csak, azt kicsengetem neki, majd egy kézben egyensúlyozva a két pálcikás felhőt, visszagurulok Sheelához.
- Zöld vagy lila? - kérdem szétválasztva egy-egy kézbe a két finomságot. Remélem szereti. Ha nem, hát simán belém fér mind a kettő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=288909#post288909][b]Dolánszky Alex - 2014.05.07. 16:22[/b][/url]

- Az baj - mormogom, de nemigen tudom, mi mást mondhatnék erre. Nem is értem, hogyan, miért hurroghatnák le ezt a lányt. Talán olyanok a szülei, mint Kriszé. Ha van rajta sapka, az a gáz, ha nincs, az a gáz.
Nem tudtam, hogy a Roxfort olyan nehéz, de gondolom, hiszen a leghíresebb iskola Európában. Ez megmagyarázná, miért van annyi angol a Bagolykőn. Én örülök, hogy Magyarországra születtem.
Úgy látom rajta, tanakodik azon a körhintán, ahogy a fejét csóválja és oda-odapillantgat. Végül a mérleg nyelve a "nem" feliraton állapodik meg. Lecsapásra váró megjegyzést is kapok hozzá.
- Biztos? Ha egy gyagyás gyilkos kergetne, jól kifáraszthatnád, ha felülnél egy ilyenre. Sosem érne utol egy másik lóval! - vigyorgok.
- Bocs - mondom aztán. - Majd megszokod a hülye poénjaimat... Már említették, hogy le kéne csukni értük.
Vattacukorszünet. Felé nyújtom a zöld felhőt, és félrehúzódom az útról, hogy megkezdhessem a sajátomat. Lefejtem az első csíkot az erdei gyümis vattacukorról, felcsavarom és betömöm a számba. Pikk-pakk szétolvad a nyelvemen. Ahogy felpillantok rá, látom, hogy még nem kezdte meg a sajátját, ehelyett az arcfestős táblát fixírozza.
- Na, gyere - mondom neki, és a kevésbé ragacsos kezemmel hajtani kezdem magam a kreatív szekcióhoz, néha rásegítve a másikkal is.
Most már azt is megfigyelheti, ahogy a főként fiatal nők ülnek egy-egy színes pléden vagy asztalkánál, és különböző színű festékekkel pingálnak. De nem csak arcra, látok egy napocskát egy vállon, valaki pedig a bokájára kért indiai mintát. Egy hosszabb asztalon albumot lapozgat valaki, mellette hever még több könyv is. Odagurulok az asztalhoz, és várom Sheelát, hogy kövessen. Felcsapom az egyik kötetet, abban mindenféle minták találhatóak megszámozva.
- Jó sok van - keltem fel a figyelmét, és oldalra csúsztatom az albumot, hogy Sheela is megnézhesse. Egy újabb csíkot húzok ki a vattacukorból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=288996#post288996][b]Dolánszky Alex - 2014.05.07. 19:37[/b][/url]

Felnevet, talán udvariasságból, talán tényleg vicces vagyok... Áh, semmi...
Szájjal esik neki a vattacukornak, tiszta ragacs lesz az arca - láttamozom magamban. Ha nem járt majálison, nem lep meg, hogy nem ismeri a vattacukrot, de nem gondoltam, hogy így áll neki. Nem teszem szóvá, nem akarom kényelmetlen helyzetbe hozni, majd rájön. Pézsé van nálam, vizet meg bármikor tudunk varázsolni.
Végül nincs ilyesmire szükség. (Ezt hogy csinálta?) Az arcfestés pedig szerencsére kedvére való. Ránézek a képre, amire az ujját nyomja. Vadmacska.
- Akkor nosza - mondom neki, és a rendelkezésünkre álló szőke lányra bízom Sheelát. Újdonsült haverinám elmagyarázza neki, mit szeretne. Olyan komolyan kitalálta ezt, csak magamban mosolygok, és falom a vattacukrom, amiből már csak egy egész kicsi maradt a pálcikámon. Én kihagyom a festészetet egyelőre, követem a lányokat a közeli székekhez, és mellettük figyelem, ahogy készül Sheela sminkje.
Egy szórólap osztogató srác a kezembe nyom egy flyert, kinyitom, és a majális mozgó térképét találom a közepén. Az izgő-mozgó ábrán minden játéklehetőség fel van tüntetve, és hamar rájövök, hogy ha valamire rábökök, további infókat is megtudhatok. Kedvtelve bökdösöm a papírt. Állítólag a közelünkben van valami szupergyors körhinta, azt asszem, kihagyjuk. Ezeken kívül érdekelnek a kvízek a szökőkúttól már megfigyelt sátraknál, és érdekel, mi a szösz lehet az a varázsige mondó verseny. A legközelebb egy kis fehér bódé esik a rajz alapján, ott zsákbamacskát és süteményt lehet kapni. 1 knút a dolog, annyiért a hülyének is megéri. Tapasztalat, hogy az ilyen alkalmakkor a buliszervezők imádnak mesés ajándékokat prezentálni, tényleg hasznos dolgokat kaptam már ettől a kastélytól. Vegyük például a Mikulás napi tükröt, ami megmutatja a velem beszélő leghőbb vágyát. Igazából nem tartom etikusnak, ezért nem használom, de mennyire menő már?
Befejezem a szórólap-toszogatást és felnézek, Sheelát épp akkor engedi el a festőlány.
- Jó lett - mondom neki, és elé tárom a tervem.
- Van a közelben - mutatom az irányt - zsákbamacska, van kedved venni egyet? Csak egy knút. Meg valahol mellette mindenféle célversenyek, az is jó lehet.
Kérdőn nézek rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=289159#post289159][b]Dolánszky Alex - 2014.05.08. 00:06[/b][/url]

Sheela szintén elégedett az arcára kapott festéssel, és ennek igazán örülök. Vidítás in progress. Miután kinézegette magát a tükörben, a zsákbamacskás ötletet is pozitívan fogadja, bár felháborodott megjegyzése akár arra is engedhet következtetni, hogy fogalma sincs, mi ez a dolog. Röviden felnevetek. Remélem, tényleg viccnek szánta, és nem gondolja azt, hogy konkrétan zsákba kötözött macskákat fogunk vásárolni. Bele sem gondoltam eddig igazán, milyen félrevezető lehet ez a megnevezés valakinek, aki nem ismeri a fogalmat. Mint például a... - üres vattacukros pálcámat Sheeláé után dobom, és magamban agyalva követem a mutatott irányba meginduló lányt. - Mint a...
Megérkezünk egy fehér fabódéhoz, amely falán valaha festett virágok, most már inkább csak maszatok sejlenek.
Fogalmam sincs. Egy elvont szó sem jut eszembe, ami hasonló lenne, mint a zsákbamacska. Azon veszem észre magam, hogy míg ezen a hülyeségen agyaltam - jó, nem hülyeség, erre még visszatérek -, Sheela már nagyban beszélget az árus nővel. Közelebb gurulok, köszönés helyett intek, hogy ne szakítsam félbe a nőt, és belehallgatok, miről magyaráz. A zsákbamacskavétel részleteit taglalja, a lényeget pedig én is elkapom: ott a láda.
Odaadom a nőnek az egy rézpénzt. Társaságom rögtön rávágja, melyiket szeretné, én inkább fölé hajolok a csomagoknak, úgy nézem végig őket. Kábé húsz darab hever a dobozban. Ahogy kiveszik Sheeláét, eggyel kevesebb.
- Vajon mindegyiknek lehet örülni? - kérdezem olyan halkan, hogy csak a lány hallja meg, nem akarom megsérteni az eladó boszorkányt. A bájitalos játékoknál lehet kapni szívást, de nem gondolnám, hogy a zsákbamacska valami szerencsétlenséget tartalmazna. Az milyen lenne már? Fizetni kell érte... mondjuk, csak egy knútot.
Túl sokat agyalok. Kiveszem az 5-ös zsákot, az ölembe teszem, és arrébb vonulok, hogy más érdeklődők is a ládához férjenek. Felnézek Sheelára, zsákomat markolva várom a jelet, hogy mehet a bontás. Amint megkapom, meghúzom a csomag száján a zsinórt, hogy belenézhessek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=289280#post289280][b]Dolánszky Alex - 2014.05.08. 12:51[/b][/url]

Engem javarészt kikerülnek az emberek, ezért csak akkor esik le, hogy a tumultus körülöttünk zavaró lehet, amikor Sheela erről említést tesz. Bár nem tudom, hol fogunk nyugisabb helyet találni.
- Menjünk - nyugtázom, és visszaejtem a zsákocskát az ölembe. Majdnem kicsúszik belőle a dolog, ezért rá is húzom a zsinórját, hiába izgat, mi van benne. Követve az egyik emberáradatot, céllövöldéknél lyukadunk ki. Megfeledkezve egy knútos nyereményemről mutatok az üvegpiramisra.
- Azt ledobom - jelzem Sheelának, és be is állok a sorba, hogy én is kipróbálhassam. Meglephetném Dalmit egy plüssállattal.
- Nem próbálsz ki egyet? - kérdem a lányt, és néha hajtok egyet-egyet előre, ahogy halad a sor. Amikor már a pult közelében vagyunk, a többi játékot is megnézhetem, ahogy egy-egy diák próbálkozik velük. A karikás rudas játékot szeretem, unokatesóméknál régen sokat játszottunk a kertben színes műanyagkészletével. A mozgó sem lehet annyira vészes, de az utolsó játéknál, ahol egy nagy darab gyerek próbálkozik, felvonom a szemöldököm. A lyukak meglehetősen kicsik, és ahogy a játékszabály hirdeti, négyből háromszor beléjük kell találni a labdával. Kicsit esélytelen. A srácnak sem sikerül, ahogy az várható volt, elfordulok tőle és újabbat gurítok magamon előre. A többi hármat kipróbálnám, ha nem nagyon drága. Végre odaérek a piramishoz, és megkapom a négy labdámat is.
- Szurkolj - kacsintok a lányra, és visszafordulok a játék felé. Nincs olyan messze a cél, bizakodó vagyok, de úgy tudom, tesznek ebbe valamiféle turpisságot az efféle bazárokban. Itt még csak látványos fémrudak sem kellenek, amik nem engedik az alsó sort leesni, elég egy kis bűbáj, és esélyem sincs. Bízva abban, hogy nem célja a majális szervezőinek kitolni velem, rövid súlylatolgatás után eldobom az első labdám. Ha az nem is sikerül, az ő röptéből szerzett tapasztalatokkal már biztosan jobban fog menni a másik három dobás, hát újra és újra megcélzom a piramist.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=289638#post289638][b]Dolánszky Alex - 2014.05.08. 23:39[/b][/url]

Mondom. Tiszta Tiff. Fájna neki, ha kedvesnek kéne lenni. Ha Rubya prof. óráján nem derült volna ki, hogy navinés, esküdnék, hogy rellonos. Mindenesetre próbálom poénként értelmezni, amit mond, és nem törődni vele. Biztos okkal ilyen, nem szórakozásból.
- Na, spárgázni például pont nem fogok - mondom neki ahelyett hogy felvenném a sértést, és megcélzom a játékos pultot. Aztán csak-csak odaeszi a fene a játékokhoz őt is. Örülök, hogy velem várakozik, nem egymagában, de hamar rájövök, hogy maga is célba dobni készül, nem csupán sort áll a kedvemért.
- Csak nem megtetszett? - jegyzem meg neki, kiválasztva a legudvariasabb formát a "lealacsonyodsz a vacak plüssökért küzdőkhöz?" kérdésemhez. Ez talán nem hangzik gúnyosnak. Nem kenyerem a cinizmus igazából, és őszintén sajnálom, hogy azt veszem észre magamon, hogy a fejemben járnak ezek a gondolatok. Valami nem stimmel, erre figyelnem kell - jegyzem fel magamnak, mert nem szeretnék később ráébredni, vagy még inkább, ha a barátaim közölnék velem a tényt egyszer csak: tapló lettem.
Mint a lányokat általában - ezen már meg sem lepődöm -, őt sem sikerül kiismernem. Az előbb beszólogat, most meg váratlan mód még azt is megígéri, hogy szurkol. Ez rendes tőle, nem vártam feleletet. Hát még rá is mosolygok, és kezembe kapom az első labdát.
Ő is épp odajut a saját játékához. Még oldalra pillantok dobás előtt, hogy boldogul, vajon élvezi-e, lelkesebb lett-e a majálisra. Nem sikerül semmit leolvasnom az arcáról, csak a koncentrációt, ezért a saját dolgom felé fordulok, és elhajítom az első labdát.
Nem is olyan könnyű ez, mint elsőre tűnt. Vagy kancsal vagyok. Az utolsó előtti dobást elbaltázom. Épphogy sikerül ledöntenem az összes palackot a végsővel. A pult mögötti pasasra sandítok, az ő műve-e, hogy lebukott az utolsó két, alig ingó üveg, de ugyanolyan meglepettnek tűnik, mint én, szóval tényleg a saját képességeimen múlt csak. Sovány, de megvan.
Sheelához fordulok, akinek már csak egy karika van a kezében. A rudakra nézek, három karika szépen a helyén. Ez megvan neki - somolygok magamban, és iszkolok a plüssökhöz, hogy ne álljak útjában a következő dobónak. Majd beér a lány is.
Addig is végignézem a felhozatalt, és egy kneazle plüss mellett döntök hosszú, puha szőrrel. Kezemben a játékmacskával fordulok Sheela felé, aki akkor ér oda.
- Gratu - mosolygok, és félreállok, hogy jó rálátása legyen az ajándékokra. A kneazle-t az ölembe ejtem, és akkor jövök rá, hogy van ott még valami.
- Hé, zsákbamacskabontás? - lóbálom meg a fekete szütyőt kérdő tekintettel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=290840#post290840][b]Dolánszky Alex - 2014.05.11. 00:30[/b][/url]

Sheela kiválaszt egy jó fej plüssfarkast, és vevő a zsákbamacskulásra is. Arrébb vonulunk ismét, de ezúttal nem tereli el a figyelmünket holmi célba dobás vagy horgászat. Újra meglazítom a zsákom nyakán a zsinórt, és belenyúlok, hogy kihúzzak belőle valami puhát. És narancssárgát.
- Hétfő van, mi? - morogja a Garfield figura plüssfotógéppel a kezében. Soha nem láttam a képregényben fényképezőgépet Garfieldnál.
- Szombat van - közlöm a tenyeremen ülő macskával, bár fogalmam sincs, hallja-e, amit mondok.
- Akkor ne zaklass, sziesztázom - közli a dagadt vörös, majd magára húz egy kék takarót, amit ki tudja honnan rántott elő, és már durmol is egy nagy gombócként.
- Hát ez... - felvont szemöldökkel nézek Sheelára.
- Te mit kaptál? - kérdezem vele éppen egyszerre, ezen jót vigyorgok, és nyújtom felé a plüssmacskámat, miközben várom, hogy ő is megmutassa a saját bigyóját. Egy cédulának tűnik.
Kiderül, mi az, egyből lelkesedem.
- Hű, az király! Egyszer én is kaptam a cukrászdába egyet, az ilyen mindig jól jön. Elvihetsz magaddal - kacsintok rá, de nem gondolom komolyan, hogy rám költse az utalványát. Én úgyis a kiadós kajákat preferálom.
- Az enyém... - térek vissza a saját meglepetésemre - nem tudom, mihez kezdjek vele. Lehet, majd lepasszolom - vonom meg a vállam. Egy knút nem volt vészes ár érte. Még azért várok vele, felrakom a polcra, hátha van egy még fel nem fedett jó képessége. A képregényből tanulva, nem szeretnék én lenni Jon, akinek semmi sem jön össze, míg a macskája folyamatosan oltja és kibabrál vele. Heh.
Lehet, Ágotának be fog jönni. Nem tudom, ismeri-e ezt a mesehőst, de kísértetiesen fogja emlékeztetni Diamondra. Sőt, lehet Ágo macskája is kap végre egy hozzá illő társat, lol.
- Hova menjünk? - váltok témát, és előkapom a kerekesszék oldalából a szórólapot, amit kaptam. Úgy tartom, hogy a lány is lássa. - Az én ötletem volt az előző kettő, most te jössz.