Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=106462#post106462][b]Sharlotte Johanson - 2013.04.21. 13:44[/b][/url]

Néha napján azért neki is akad szabadideje, még ha mostanában elég sok dolga van, extra feladatok, a házimunka, meg persze a tanulás, ami nagyon az alap dolgok között van. De ha már hétvége, és végzett mindennel, akkor miért ne térhetne vissza egy kicsit régi énjéhez, és kezdhetne csak úgy sétálni, mint régen?
Ruházata egyszerű, rövidnadrág, fekete felsővel, a magassarkú, ami elengedhetetlen, de most nyitott, szandálszerű, darabot viselt, a jó időre és a napsütésre tekintettel pedig a napszemüvege is elengedhetetlen kellék. Haja csak úgy össze-vissza állt, nem foglalkozott vele, csak ment. A faluba annyira nem akart, ott ilyentájt elég sokan vannak, meg olyan hely sincs, amire ő vágyott. Azt tulajdonképpen nem tudta, mit akar, csak valami mást, mint a megszokott, éppen ezért indult el a kastély felé, és útja szépen lassan a Fénylő Lelkek udvarára vezetett. Meglepetésére nem volt egyedül, de nagyon ismerős volt neki a fiú, csak először nem ugrott be, honnan. Megszokottan mosolyogva közeledett, ahogyan gondolkodott, ki is lehet, majd aztán beugrott, hogy kviddicsezik, és talán Caius lehet a neve, de ebben nem volt biztos. A különös ülőpozícióval nem sokat foglalkozott, hiszen annyira nem meglepő.
- Heló! - köszönt pár méter távolságból, persze egyre közeledve, majd ahogy a padhoz ért, a másik oldalára ugyanúgy feltelepedett, mint a másik, könyökével térdén támaszkodva, és fejét felé fordította.
- Mi járatban erre? - tett fel egy eléggé közvetlen, de furcsa kérdést. Abban sem volt igazán biztos, hogy a fiú tudja, hogy ő kicsoda, még hogyha ő maga már tisztában van vele, hogy a mellette ülő az bizony terelő a Főnixeknél. A játékosokat csak megjegyzi még, akkor is, ha elég sok embert kell memorizálni a kinézetre és névre mostanság. Ennél többet egyelőre nem kívánt kérdezni, közölni, vagy bármit csinálni, mert az már rajta áll, hogy vevő-e a beszélgetésre, akar-e társalogni, vagy bármi, mert akkor majd folytatja természetesen, de addig csak vár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=106524#post106524][b]Sharlotte Johanson - 2013.04.21. 14:19[/b][/url]

Kissé meg is lepődött a lány, hogy Caius is tisztában van vele, mégis kicsoda, amire szinte természetesen el is mosolyodott, miközben közeleddett, majd elhelyezkedett a padon, utána még egy kérdést intézve a fiúhoz. Végül is majdnem ugyanaz az ok, amiért itt vannak, a jó idő.
- Igen, én is imádom ezt a jó időt, a természetet, de leginkább sétálni. Hogy szabadidőm is van egy kicsit eljöttem otthonról - válaszolt őszintén. Az otthonról szó lehet egy kicsit furcsa, mert hát a faluban lakik, de ha érdekli miért van, biztosan meg is kérdezi majd a fiú. Idő közben azonban ahogy gondolkodik újabb információk jutnak eszébe a másikről, méghozzá, hogy eridonos, meg az is, hogy elviekben ő ezévtől mestertanonc. Nos, egy remek téma, meg érdekli is a dolog.
- Milyen mestertanoncnak lenni egyébként? - hangzott következő kérdése. Boztos jó a szabadság a szabályok terén, meg hogy ők azok a bizonyos "nagyok", és még ha neki ez messze is van, azért kíváncsi, mások hogy állnak hozzá a dolgokhoz. Amíg pedig a választ várta, végre volt ideje végigmérni játékostársát úgy igazán, mert eddig tekintete mindig másfelé futkározott. Vagy a szemkontaktust kereste, vagy az eget kémlelte, de most már megnézhette. Nem egy csúnyaság, sőt, viszont ő maga már foglalt, tehát minden ilyesfajta gondolatát próbálta félretenni, és a bal karján nyugvó motívum társgazdájára koncentrálni. Sokszor találkozik helyesebb egyedekkel, de ez nem jelent semmit, neki ott van a francia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=106555#post106555][b]Sharlotte Johanson - 2013.04.21. 14:44[/b][/url]

Nos, igen, ahogy a jó időre terelődik első sorban a szó, felmerül, hogy nemrég még tél volt, azaz elvileg tavasz, csak az időjárás máshogy gondolta. Most pedig, valljuk be, nyárias idő van, még ha egy kicsit a szél fújdogál is, de nem ott, így  elég meleg a levegő. A gondolatokkal teljes mértékben egyetért, éppen ezért csak mosolyog, majd elég hamar másfelé is tereli a témát, méghozzá a mestertanonc létre kérdez, milyen az. Találkozott, és beszélgetett már tanoncokkal, de valahogy ez a téma még ha egy kicsit fel is merült, annyira nem jött át neki. A laza, de lényegre törő beszámolót hallva pedig tényleg úgy érzi, hogy jó lehet. Igaz, hogy a saját torony, saját szoba dolog annyira nem fogja meg, hiszen a majdnem saját ház az ugyanilyen érzés lehet, de tovább mosolyog, ahogy azt a fajta életformát elképzeli.
- Most kezdtem a harmadikat, bár már nem itt kellene tartanom, az az igazság - vallja be az igazat, bár nem teljesen, azt nem teszi hozzá, hogy végzősnek kellene lennie. jó, bukott, ez akkor nem érdekelte, meg most se igazán, ez olyan mellékes dolog, a kora attól nem változik. - Igazából a végzős évemet kellett volna kezdenem... - tette még azért hozzá, hogy képben legyen, de mindezt boldogan, hiszen nem bánta meg, és véletlenül sem akarja, hogy bárkinek ez legyen a véleménye. Az pedig, hogy ki mit gondol erről, az már annyira nem izgatja.
- Tehát igazából csak egy év van köztünk, vagy annyi se - vonta még le azt a bizonyos dolgot, ami úgy szembetűnő lehet a fiúnak is. Azt nem tudta pontosan mennyi idős lehet, ennyire azért nincs tisztában minden kis részlettel, de ha már tanonc, akkor 18 lehet, vagy annál idősebb.
- Tényleg, mennyi idős vagy? - kérdezett is aztán rá, nem csak a sablon kedvéért, hanem ha már így elgondolkodott rajta, eljutott odáig, hogy érdekelje is. Az is igaz, hogy ez egy eléggé lényegtelen információ, de más most nem igazán jutott eszébe, talán majd jön az, csak kicsit később.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=106573#post106573][b]Sharlotte Johanson - 2013.04.21. 15:10[/b][/url]

A srácnak is elég hamar leesett, hogy bizony kétszer bukott, a megnyugtató szavai viszont a lányra szinte semmiképp sem hatnak, hiszen nem igazán tudja érdekelni. Bár az, hogy szerinte ez nem probléma, talán egy kicsit megnyugtatja, hogy mégse az az első gondolata mindenkinek, hogy ezt mégis hogyan csinálta, vagy csak szimplán szerencsétlen? Nem, csak egyszerűen nem volt az a tanulós fajta.
- Azért én abbahagyni nem fogom. Ha idáig eljutottam már végigcsinálom - tette azért még hozzá, mert ez az igazság. Ha már anyjának nem is bizonyíthat, legalább apja legyen vele tisztában, hogy megváltozott. Azaz, tartsa legalább fent ezt a látszatot, mert az igaz ugyan, hogy változott, csak nem a jó irányba.
Következő témaként felmerülhet a kor, vagyis ahogy gondolkodik, muszáj megkérdeznie, majd a válaszon az eridonossal együtt nevet. Nem azon, hogy nem tudná, mennyi idős, csak így jött ki, és ahogy ő nevet, szinte kényszeresen érzi, hogy neki is muszáj.
- Konkrétan fogalmam sincs, milyen szakon, de maradni szeretnék MT-ként. Vagyis ez a mostani véleményem, aztán majd lesz valahogy - válaszolt teljes nyugodtsággal, továbbra is mosolyogva. Végül is, aztán lehet, hogy mint bátyja, elég lesz neki elvégezni ezt, de legalább csinálja végig, ez az elsődleges szempont. - Amúgy szerintem nincs miért aggódnod, jó terelő vagy - mosolygott tovább. Ezt nem csak a sablon kedvéért mondta, amennyit látott a fiú játékából, arról tényleg csak pozitívat tud mondani, persze mindenkinek van hova fejlődni, neki is, elképesztően sokat, de most tényleg nem csak úgy magyaráz a semmibe.
- Őrző vagyok, ettől az idénytől már főállásban - válaszolt, csak nem a legtömörebben. Lerendezhette volna egyetlen szóval, de azért még hozzá tett pár információt. Azt bizonyára tudhatja, hogy hol, vagy ha nem, majd kérdez bizonyára.
- Jól kijössz a többi Főnix-szel? - hangzott egy alapvető kérdés, vagy annyira mégsem tán. Mindenesetre őt sok minden érdekli, ami lehet, hogy fura néhány embernek, de például hogy az ember milyen viszonyban van a csapattársaival, az annyira nem is meglepő dolog, ha felmerül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=106638#post106638][b]Sharlotte Johanson - 2013.04.21. 16:34[/b][/url]

Legutoljára talán a tanulmányai folytatására vonatkozó lelkesítést apjától hallott, és az nem volt a kedvence, nem ösztökélte semmire, ez azonban merőben más volt, mint az. Saját elhatározása is volt ugyan, de ha már egy másik diáktársai jó véleménnyel van róla, akkor rossz nem igazán lehet.
- Loise? Őt ismerem - egészítette ki. Vagyis már amennyire, látásból is, meg összefutottak már a folyosón is, beszélgettek, de azért annyira mégsem. Ettől függetlenül nevetett a fiúval együtt, ahogy belegondolt a dologba. Jelenleg olyan ember számára nincs, akit ilyenre kérne, de talán lesz majd, vagy ki tudja.
- Persze, tisztában vagyok, hova mehetnék majd, csak dönteni nem tudok. A kviddics is érdekel, a fotográfia - bár azt még nem tanulom -, esetleg a riporter szak, meg még egy csomó más is ezek mellett, de remélem mire oda jutok sikerül választanom - magyarázta igazán lelkesen, mármint a helyzethez késpest. A fiú következő szavai azért egy kicsit megnyugtatták, nem csak ő olyan, hogy több dolog is érdekli, aztán a tudás a visszatartó erő is lehet. Mondjuk nála ez annyira nem lenne fontos, ha valami érdekli, akkor abból összeszedi magát, az biztos.
- Nekünk mostanában volt edzésünk, és ugyan még csak a tavalyi idényben csatlakoztam hozzájuk, azt kell mondjam mi is jól megvagyunk. Talán ha van két ember, akit edzéseken kívül nem ismerek, de mindenkivel jóba vagyok, és habár annyira nem, mint ti, de kezdünk összeszokni, főleg az újakkal - reagálta le egészen egyszerűen. Velük is olyasmi a helyzet, mint a Főnixekkel, tehát úgy igazán ezt kiegészíteni nem tudná. Az az igazság, hogy nem is akarná, nem jut eszébe semmi, meg kicsit mintha olyan érzése is lett volna, hogy mennie kell, ennyi elég volt, eltelt az idő. Egy határozott mozdulattal állt fel ott a padon, majd úgy csinált, mintha leporolná magát, persze feleslegesen. Ugyanolyan lazán ugrott is le, majd 180 fokos fordulatot véve nézett ismét Caiusra.
- Azt hiszem én most megyek. Remélem még összefutunk. Szia! - köszönt el mosolyogva, kissé hirtelen. Azzal sarkán fordult el ugyanúgy, ahogy előtte, és indult is  viszonylag lassan. Talán hat-hét méteres távból nézett még egyszer vissza, jobb kezével intve egyet, majd eltűnt, és indult haza, remélve hogy a két jómadár nem művelt semmi katasztrofálisat a házban.