Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara. Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával. Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz. Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.
|
|
|
Emma
Reggel, mikor kinéztem az ablakon, nem akartam hinni a szememnek. Szakad a hó, de már március van. A tavasz se a kedvencem, de már elég a hóból. Köszönjük, hogy volt, de most már igazán nyugdíjba mehetne. Még az a szerencse, hogy van melegebb cuccom, amiben felöltözhetek. A táskámból előkeresem a fényképes albumot, amiben a régebbi képeim vannak a csapattal, meccsekről meg ilyenek. Jó lesz feleleveníteni az emlékeket, de mivel nem akarom, hogy a többiek cikizzenek a nem mozgó képek miatt, így inkább kimegyek az udvarra. Még akkor is, ha szakad a hó, biztonságban tudom nézni. A kabátomba rejtve az albumot, elindultam lefelé a lépcsőn, és ki a Levita toronyból. Lassan sétálgatok erre-arra, ameddig ki nem találok az udvarra. Érdekes volt a szökőkúttal a közepén, meg azzal a szoborral a közepén. Ha nem szakadna ennyire a hó, akkor jobban szemügyre venném… de mindegy. Közelebb sétálok a szökőkúthoz, és alaposan megnézem. Tetszik, ez is olyan hely lesz majd, ahova sűrű fogok kijárni. Csak most ebben a hóviharban alig látok valamit. Egy padot pillantok meg, mikor körbenézek, és azonnal le is támadom. Kényelmesen elhelyezkedek rajta, előveszem az albumot, és nézegetni kezdem a képeket, amik 2005-től kezdődnek.
|
|
|
Nagy B. Dominic INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány offline RPG hsz: 226 Összes hsz: 4783
|
Írta: 2013. március 26. 17:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=89407#post89407][b]Nagy B. Dominic - 2013.03.26. 17:08[/b][/url] EmmaReggel, mikor kinéztem az ablakon, nem akartam hinni a szememnek. Szakad a hó, de már március van. A tavasz se a kedvencem, de már elég a hóból. Köszönjük, hogy volt, de most már igazán nyugdíjba mehetne. Még az a szerencse, hogy van melegebb cuccom, amiben felöltözhetek. A táskámból előkeresem a fényképes albumot, amiben a régebbi képeim vannak a csapattal, meccsekről meg ilyenek. Jó lesz feleleveníteni az emlékeket, de mivel nem akarom, hogy a többiek cikizzenek a nem mozgó képek miatt, így inkább kimegyek az udvarra. Még akkor is, ha szakad a hó, biztonságban tudom nézni. A kabátomba rejtve az albumot, elindultam lefelé a lépcsőn, és ki a Levita toronyból. Lassan sétálgatok erre-arra, ameddig ki nem találok az udvarra. Érdekes volt a szökőkúttal a közepén, meg azzal a szoborral a közepén. Ha nem szakadna ennyire a hó, akkor jobban szemügyre venném… de mindegy. Közelebb sétálok a szökőkúthoz, és alaposan megnézem. Tetszik, ez is olyan hely lesz majd, ahova sűrű fogok kijárni. Csak most ebben a hóviharban alig látok valamit. Egy padot pillantok meg, mikor körbenézek, és azonnal le is támadom. Kényelmesen elhelyezkedek rajta, előveszem az albumot, és nézegetni kezdem a képeket, amik 2005-től kezdődnek.
|
Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
|
|
|
Emma McNeilly INAKTÍV
zsiráfmami ¤ emmus offline RPG hsz: 266 Összes hsz: 15046
|
Írta: 2013. március 27. 13:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=89878#post89878][b]Emma McNeilly - 2013.03.27. 13:33[/b][/url] Domcsiii A kedvessége határtalanságát bizonyítva ma már számos jót megcselekedett. Jó, ez kicsit túlzás, csak két alacsonyabb évfolyamú diáknak segített eligazodni, bár nem épp ő lenne erre a legmegfelelőbb. A szertelensége, időérzékének hiánya és az, hogy feledékeny kellően elég ahhoz, hogy félrevezesse az embert tudatán kívül. De már csiszolódik és folyamatosan a törekszik arra, hogy ezen tulajdonságai megváltozzanak. Viszont vissza kellett mennie a szobájába valami melegebb ruhát magára venni. A folyosókon való bolyongás közepette ugyanis olyat látott, ami nagyon meglepte. Hatalmasakat pislogott, majd a párás ablakot egy részen megtörölgetve megbizonyosodik róla, hogy nem csak káprázik a két szép szeme, hanem valóban havazik. Könyörgöm, március van, elkezdődött a naptári tavasz, erre mit adjon az ég, havazik rendesen. A széllöketek, amik a hókupacukat hordják meg csak ráadások, de Emmusnak így is valami olyanhoz lenne kedve, ahol friss levegőn lehet, nem csak a kastély falai között. Amúgy sem az a nyugodt, fenekén megülős típus. Folyton mehetnékje van, kirándulni akar. Ezúttal felöltözve érkezik el egy helyszínhez, ami tökéletes a célkitűzésének. Még csak egyszer látta futólag, egy kis része még a kastélyba beletartozik, ám a többi a szabadba nyúlik. Ezt tükrözi a hó mennyisége is, amit az időjárás kedvesen ideprodukált. Ahogy lépdel azon a latyakossá váló valamin a talpa alatt, egyre inkább közeledik a szökőkúthoz. Sikerül közben nekiütköznie valami növénynek, ami kicsit felette helyezkedik el, természetesen az addig magán hordozott havat, most ezer örömmel Emma nyakába ömleszti, legyen vele boldog. a hideg miatt kapálózik egy sort, ami remekül festhet, majd a szökőkutat megkerülve a padon egy diákra les figyelmes, aki valami könyvféleséget olvas vagy néz, ezt innen még nem tudja eldönteni. Nagy mosolyával felszerelkezve közelít, majd köszön rá, remélve, hogy a frászt, azt nem hozza rá. - Szia. Te is kijöttél ebben a remek tavaszi időjárásban? – Érdeklődik kedvesen, nem kevés iróniával megnyomva a tavaszi időjárás szekciót mondandójában. Kellemetlen az időjárás szeszélyessége, a következő az lesz, hogy nyári tábor helyett sí táborba megyünk? Elmélkedés helyett inkább a fiút veszi szemügyre, és bár illetlen kicsit, a kíváncsiságának nem tud parancsolni és belelesett egy pillanatra abba amit nézeget. Valami fotóféléket látott, egy nagy mosollyal, ha ő is megengedi, csatlakozik mellé a padon, egy rövid időt akar csak kint tölteni, megfázást azért nem szeretne összeszedni.
|
|
|
|
Nagy B. Dominic INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány offline RPG hsz: 226 Összes hsz: 4783
|
Írta: 2013. március 27. 17:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=90081#post90081][b]Nagy B. Dominic - 2013.03.27. 17:26[/b][/url] EmmaElmerültem az albumom nézegetésében, éppen ezért nem vettem észre, amikor egy lány köszönt rám. Nem kicsit ugrottam ijedtemben, minek következtében le is zúgtam a padról, és hanyatt vágódva feküdtem a hóban. Az albumot szerencsére nem érte, mert magamhoz szorítottam, hogy védjem az elázástól. Nem kis munka, meg idő lenne, mire újra nézhető képeket tudnék varázsolni belőlük. Felkelek, és visszaülök a padra, de előtte lerázom magamról a felesleges havat. Mosolyogva nézek a lányra, aztán kapcsolok, hogy elfelejtettem köszönni, meg válaszolni a kérdésére. – Szia! Igen ki, mert nem akartam, hogy csúfoljanak. Te miért jöttél ki? –kérdeztem mosolyogva, de az albumot nem mertem kinyitni, hiába volt annyira kíváncsi a lány. Nem ismerem, félek, hogy cikizni fog a származásom miatt, de persze ezt is csak akkor tudom meg, ha kiderül a számára, milyen varázsló is vagyok. Vonakodva bár, de újra kinyitottam az albumot ott, ahol becsukódott. Ez a ’07-es képeknél történt meg. – Jut eszembe: Nagy Bátor Dominic vagyok, örvendek a találkozásnak. –mosolyogva nyújtottam neki kezet, és ha elfogadta, akkor gyengéden megráztam. – Új vagyok a suliba, meg úgy a varázsvilágban is… Tudod, a szüleim nem olyanok, mint mi. –s ezzel el is árultam, hogy varázstalan szülők gyermeke vagyok. Ha elítél, elítél, ha nem akkor nem. Nem fogok rá haragudni, vagy ilyesmi, mert nem kedvelhet engem mindenki. Lapoztam egyet az albumban, közben figyeltem a lányra is, hogy vajon nézi-e a képeket. Nem zavart, sőt kedvem támad mesélni is egy-egy képről, de ameddig nem tudom biztosan, hogy marad-e, vagy sem, addig minek!? A felső képen, éppen 7 méterest készülök dobni, alig 8 évesen, és ráadásul azzal a jellegzetes képemmel: magabiztos szemek, kidugott nyelv és felemelt dobókarral, ami mellesleg a bal.
|
Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
|
|
|
Emma McNeilly INAKTÍV
zsiráfmami ¤ emmus offline RPG hsz: 266 Összes hsz: 15046
|
Írta: 2013. március 28. 17:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=91362#post91362][b]Emma McNeilly - 2013.03.28. 17:06[/b][/url] Domcsiii Ahhoz már egész jól hozzászokott, hogy amibe lehet, belerúg, amit lehet, fellök, aminek lehet, nekimegy, amiben, és akiben lehet, kárt tud tenni egy mozdulattal, jó belefér, néha, de ő folyamatos bénázást is elő tud vezetni, viszont most az övé minimális. Szegény fiúra akkora sokkot és meglepetést hoz, hogy még a padról is leborul, semmi szándéka nem volt erre, részéről inkább úszta volna meg mindenki szárazon, azt tudta volna értékelni. Viszont ha már így sikerült, akkor egy segítő kezet is nyújt a diáktárs felé, de addigra összekapja magát. - Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. Csúfoljanak? Kik? Miért tennék? – Csodálkozva tekint rá, igaz, ami igaz, hallotta, hogy a rellonosok gonoszak tudnak lenni, de nem igazán találkozott még itt olyan emberrel, aki bárkit kigúnyolna. Most majd okosabb lesz a válasz által, valószínűleg. Pillanatnyi furcsállását egy kedélyes mosoly váltja fel, azt nem tudja, hogy a barátságossága miatt vagy más, de mintha a fiú ijedsége is kezdene elillanni, legalábbis oldódik fel. - Milyen buta vagyok, a nevem, Emma McNeilly vagyok. Nagyon tetszik a neved, Domcsi. – Kezet ráztak, aztán hallgatta a megismert Bátor ifjút. A szavaira széles mosolyra húzódik a szája, csatlakozik mellé a padon, majd egy sóhaj után barátságosan folytatja. - Akkor még előtted vannak a legjobb évek, jól fogod magad itt érezni. Melyik házba kerültél? – Érdeklődik kedvesen, majd rátér, az érezhetően kényesebb részre a másik fél életében. – Ezzel nem vagy itt egyedül, vannak itt olyanok is, akiknek bár a szülei varázslók, neki nincs ereje. Ami pedig engem illet, anyukám, és családja, varázstalan. Nagyon aranyos a félelme, de Emma az a még légynek sem ártó lélek, aki még a legutolsó, legborzasztóbb ember felé is tud szeretetet kimutatni. Bár mikor rosszabb napja van, kicsit morcos, de ez nem egy olyan nap. Közben folytatja az eddigi cselekvéseit Dominik, amihez Emmus szívesen csatlakozik, amire ki is tér egy kérdéssel. - De érdekes képek! Ezeken te vagy? Hol készültek? – Kezd a szokásos szóáradatába, de igyekszik visszafogni magát, még sem lehet tudni, mennyire vevő rá a másik.
|
|
|
|
Nagy B. Dominic INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány offline RPG hsz: 226 Összes hsz: 4783
|
Írta: 2013. március 28. 19:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=91525#post91525][b]Nagy B. Dominic - 2013.03.28. 19:28[/b][/url] EmmaElfogadtam a segítőkezet, és egy hálás mosollyal köszöntem meg neki a segítséget, miután visszaültem a padra. A kérdésére nem is tudom, hogyan válaszoljak, de csak sikerült összeszednem a gondolataimat. – Nem haragszom, nincs miért. Azért, mert a szüleim varázstalan emberek, és nem tudom, hogy mások hogyan fogadnák ezt. Meg a képeim nem mozognak, itt pedig mind mozog. –lényegében ez az oka annak, hogy félek. Félek, mert nem tudom, hogy elfogadnak-e ilyennek. Félek, mert nem olyan vagyok, mint ők, és ezzel jelentősen hátrányba sodrom azt a házat, amelyikben vagyok. Félek attól, hogy nem ütöm meg a mércét, és elküldenek innen. – Szép neved van Emma. Domcsi? Ez tetszik. –vigyorogtam kedvesen a lányra. Olyan kedves, mint Rora és Trixi, de még soha nem láttam a Levita toronyban. Talán nem is Levitás. – Biztosan. Levitás vagyok, és most fogok kezdeni. Te melyik házban vagy, és hanyadik évfolyamba mész? –kérdeztem vissza, és a válasza után, hallgattam tovább a lányt. Elég érdekes dolgot mondott, és a kíváncsiság is kiült az arcomra. – Érdekes. Ha a szülei is varázslók, akkor ők miért nem? Ez olyan, mint az én esetemben. Anyu, meg apu nem tud varázsolni, de én igen… Akkor te félvér vagy? –kíváncsiság még mindig ott ült az arcomon, és vártam a válaszokat. Közben újra kinyitottam az albumomat, és az oldal legfelső képét néztem mosolyogva. Úgy fogtam, hogy Emma is nyugodtan belelásson, és ennek meg is lett az eredménye. Kérdezett, ami bennem megindította azt a szikrát, hogy végre mesélhetek. – Igen, én vagyok rajta, még 8 éves koromban. A kép Veszprémben készült, egy kézilabda mérkőzésen. Az egyik csapattársam ellen követtek el szabálytalanságot, és én toroltam meg egy góllal. Az egész album tele van a kézilabdás képekkel, egészen 6 éves koromtól a jelen korig. Hiányzik… –halkan sóhajtottam egy picit, majd lapoztam. A bal felső képen egy csapatkép látható, alatta egy labdaszerzés, a jobb felső képen, éppen átveszem a díjat, és a jobb alsón pedig a legjobb barátommal vagyok, amint mutatjuk az érmünket.
|
Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
|
|
|
Emma McNeilly INAKTÍV
zsiráfmami ¤ emmus offline RPG hsz: 266 Összes hsz: 15046
|
Írta: 2013. március 29. 15:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=92105#post92105][b]Emma McNeilly - 2013.03.29. 15:11[/b][/url] Domcsiii Hamarjában helyreállt a világ rendje, azzal, hogy visszakerült a padra új ismerőse. Kedvesen egy mosollyal hálálta meg, ami Emma számára csak még szimpatikusabbá tette őt. Látszik rajta, hogy még egy kicsit eltévedt lélek itt az iskolában, de mindnek így kezdi új helyen, legyen az 14 éves, vagy 20. - Ennek örülök, de nem kell ám ennyire tartani mindenkitől. Vannak itt biztos olyanok, akiktől kell, mert nagy az iskola, de a legtöbben segítőkészek és jószándékúak. Vannak még hozzád hasonlóak biztos vagyok benne. A képeid pedig, amennyit látok, szépek. Az enyémek se mozognak, lehet, nekem sincs egyáltalán olyan képem. – Érződik a félelem Domcsi hangján, de próbál minél barátságosabb és kedvesebb lenni, hátha ez segít neki, mert tényleg megérti őt. - Köszönöm - Egy szép mosollyal hálálkodik közben. – Örülök neki, általában szeretem az ilyen kedves beceneveket használni. – Egyelőre elképzelése sincs a fiú honnan keveredett ide, na meg melyik házba tartozhat, ha ennyire zárkózott, bár látott már ilyen tulajdonsággal rendelkezőt a saját házában is, de ő nem ismerős neki. - Szóval a kékeket erősíted, akiket ismerek ott nagyon cukikák, biztosíthatlak, hogy tőlük aztán nem kell tartanod. Elsős leszel? Az nagyon jó! – Őszinte lelkesedéssel fogadja, van miért, nagyon szereti pesztrálni a nála kisebbeket, meg örül is neki, hogy valakinek már ilyen korán van lehetősége eljutni, egy ilyen iskolába. – Én is most fogok kezdeni, csak éppen a Mestertanoncoknál. Egyébként a Navine büszke tagja vagyok. – Közben kicsit mesélt Dominak arról, hogy hasonló van az ő családjában is, pontosan ezért teljesen nyíltan mer vele erről beszélni. - Én sem értek még mindent, de így van, ő nem örökli valamiért. Te pedig így is örökölted… érdekes. – Ránéz és mosolyog közben. – Igen, az vagyok, de büszke is vagyok rá. Szerettem a varázstalanok között is élni, de itt is nagyon jól érzem magam. – Reméli, hogy a kíváncsiságát kielégítette, bár szívesen mesél neki bármiről, ha kérdezi. – Hogyan fogadták a szüleid? Tudod, nálam, anyukámék varázstalanok, és nem örültek neki, hogy én tudok hadonászni azzal a bottal. – Mutat oldalra, ahol a pálcája helye van. Innentől már egészen máshogy kezd hozzá viszonyulni, Emma nagy örömére. Együtt követik az albumot és még mesél is neki, arról mikoriak a képek, és mi látható rajtuk. - A sport vagy maga a kézilabda? Mert tudod, ha sportolni szeretnél, van kviddics, érdemes kipróbálni, bár én távol állok tőle. – Nevet fel, aztán mikor lapozott a fiú random rámutatott az egyik képre, amin valami díjazást lát. – Sokszor nyertetek már? Biztos jó érzés. Ők meg itt a csapatod vagy kik? – Kérdezi mutatva egy csoportos képre felül.
|
|
|
|
Nagy B. Dominic INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány offline RPG hsz: 226 Összes hsz: 4783
|
Írta: 2013. március 29. 18:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=92229#post92229][b]Nagy B. Dominic - 2013.03.29. 18:00[/b][/url] Emma– Nem tartok mindenkitől, már találkoztam két lánnyal a házamból, akik nagyon segítőkészek. Majd igyekszem elkerülni a zűrösebb személyeket, mert nem szeretem a konfliktusokat. Csak a kézilabdapályán vagyok veszélyes, és csak labdával a kezemben. –halkan felnevettem a kisebb monológom után. Soha nem voltam az a zűrös gyerek, és nem ebben az iskolában fogom elkezdeni. Főleg nem úgy, hogy itt nem csak fizikálisan tudnak bántani, hanem varázslatokkal is. A képes megjegyzésre meg csak mosolyogtam. Ezek szerint, nem csak nekem nincsenek mozgó képeim. Ez megnyugtató. – Ühhüm, a kékeket. Igaz, a mezem piros, és az nagyon el fog ütni, de talán nem fognak cikizni. Elsős bizony. Már pedig olyan, aki még a 0-nál is kevesebbet tud. –nem zavart, hogy nem vagyok mindent tudó. Azért jöttem ide, hogy megtanuljam a varázslást. Ha már eleve tudnám használni ezt az erőt, akkor felesleges lenne itt tanulnom, nem igaz!? Talán itt is lesz olyan személy, akivel össze fogok barátkozni, és elválaszthatatlanok leszünk? Ha igen, akkor mit fog szólni ahhoz, hogy elhívom hozzánk vendégségbe, és senki nem fog tudni varázsolni, csak mi? Megannyi kérdés foglalkoztat, de erre csak akkor kapok választ, ha már szereztem magam mellé egy barátot. – A Navine házba kerülnek a jólelkűek, meg a kedvesek, ugye? Az egyik idősebb háztársamtól hallottam. Meg ezt a Mestertanoncos dolgot is. Te milyen szakra mész? –kíváncsiskodásért csak nem fog leszidni, nem igaz!? Trixi pálcakészítőnek fog menni, talán Emma is, és akkor ők is osztálytársak lesznek. Vagy még gyógyítónak tudnám elképzelni a lányt, elvégre nem igazán tudom még, hogy milyen szakok vannak. – Nekem még visszahúz a szívem a varázstalan világba, de ezt a helyet is kezdem megkedvelni. Annyi szép hely van itt a suliban, hogy nem tudom melyik fog jobban hiányozni. –tanakodtam hangosan, és csak akkor eszméltem fel, mikor Emma kérdezett. – Nem akarták elhinni, meg persze én sem, de aztán az a bácsi, aki közölte velem, hogy varázsló vagyok, megkérdezte, nem e érzek néha furcsa dolgokat. Elmeséltem neki, hogy ahányszor csak megcéloztam a kaput, mindig gólt dobtam, lehetett akármilyen lehetetlen helyzetem. Anyáék még mindig nem akartak hinni, de csak-csak beletörődtek. Apa nem akart elengedni, mert így elvesztette az egyik legjobbját a csapat. Anya se volt valami lelkes, és ő sem akart elengedni. –válaszoltam vállat vonva, a pálcás részre pedig elmosolyodtam. Én is ezt mondtam Rorának, hogy hadonásszak azzal a bottal. Máris van egy közös dolog bennünk. – Maga a kézilabda. Más sport nem nagyon vonz. Azt a kviddicst meg kerülni fogom. Olvastam róla, és nem igazán vonz, főleg, hogy a levegőben kell játszani. –válaszoltam mosolyogva, majd megnéztem azt a képet, amelyikre Emma bökött. – Igen, szinte mindig nyertünk, és a dobogó valamelyik fokán álltunk. Ez pont egy győzelem után készült. Mind csapattag, akiken nincs melegítő, azok játszottak is. Nézd. –mutatok a guggoló sor, balról a negyedik srácra, vagyis magamra. – A melegítősök voltak a cserék. Az a bácsi balról az edző, mellette apa, aki személyi edző. Ő képzi a kapusokat. –mindenkire rámutattam, és elmondtam, hogy ki kicsoda is a csapatban: játékos, edző, és egyéb funkciókat betöltő személy.
|
Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
|
|
|
Rellonzöld Plüsszsiráf INAKTÍV
zsiráfmami ¤ emmus offline RPG hsz: 266 Összes hsz: 15046
|
Írta: 2013. április 1. 19:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=95425#post95425][b]Rellonzöld Plüsszsiráf - 2013.04.01. 19:46[/b][/url] Domcsiii - Nem is kell, látod, te is ismersz ezek szerint cuki lányokat. Kik ők? - Őszinte érdeklődéssel tekint felé, ugyanis tényleg szeretné megismerni őt, kedvesen mosolyog rá. – Labdával a kezedben? Hű, ami a labdákat illeti. Valami halálfélelem szerű dolgom van tőlük. Borzalmas. – Mondja nevetve, de azért kicsit ijedt képet is vág mellé. Ez a nap sem zajlik rosszul ezzel az eseménnyel, szeret új embereket megismerni, és most is pont ez történik. Sok minden járkál a buksijában igazából, nagyon kedvesnek és aranyosnak tűnik Domi. Ahogy hallgatja, és egyre inkább a személyes dolgairól beszél neki, kezdi úgy érezni, hogy sikeres volt a hozzáállása, hiszen a cukiság viszonzásra kerül, boldogan hallgatja a dolgokat és reagál is rá. - Mindenki a semmiből kezdi, én is onnan kezdtem, de aztán nekem is sikerült eljutni idáig, hogy már akár egy zárat is ki bírok nyitni egyedül. – Felnevet, persze próbál viccelni, azért ennél megy egy kicsit több is neki, mondjuk egy Invito. Jó, jó, nem kell lenézni Mucit, de tény, ami tény, akad olyan varázslat, amit ötödikes fejjel is csak félve próbálgat, akkor is, ha tudja, hogy képes lenne rá némi határozottsággal. De most nem ő a lényeg, legalábbis most nem a saját nosztalgiáját kéne megélnie, hanem inkább a jelent és mostani helyzetét. - Igen, ezt szokták ránk mondani. De szerintem békések is vagyunk, nem csak jószívűek. Bár azért abban biztos vagyok, hogy az unikornis erő velünk van, és mi is tudnánk háborúzni a békéért. – Igazság szerint nem azt mondja ezzel, hogy agresszívak, meg azt sem, hogy ez a közhely igaz, viszont harcos természet minden emberben ott van, küzdeni pedig az ő háza is szeret, a következő tanévben is ez lesz a céljuk, nyerni! Remélhetőleg teljesíteni is tudják ezt a kitűzött célt. - A háztársad is Mestertanonc esetleg? Egyébként én, ha majd nagyon nagylány leszek, Sárkánykutató leszek. Nagyon szeretnék velük foglalkozni. Kiskorom óta szeretem az állatokat, épp úgy a mindenki számára ismerteket, mint a varázslényeket, gondolkodtam még sok szakon, de úgy igazából ez vonzott leginkább. – Meséli el neki, mi a helyzet vele, de hallgatja is tovább, amit még ezek után mesél neki. - Ezt annyira megértem, anyu még mindig nem igazán fogadta el, hogy én itt vagyok, apu támogat, ő egy másik iskolában Bűbájtant tanít, tőle tanultam az alapokat is. Anyának, még így, 18 évesen is kislány vagyok, az ő pici gyereke, akit mindentől óvna, így a varázsvilágtól is. – Vidáman beszélgetnek, bár a téma nem feltétlenül ad okot rá, de sorstársra lelt, aminek igazán örül, na meg láthatólag a másik fél is. Kicsit túllépve az iskolán, és ezeknek a családi dolgoknak a megtárgyalásán a sport vetődik fel, amiben bár nem jártas, mégis tud róla ezt-azt Emmus, és örömmel hallgatja a történeteket, meséket, mindig szeret újat tanulni. Nagyokat mosolyog a kifejtésen, miért is kerülné a kviddicset Domcsi. Teljesen megérti, bár neki csak a labdaiszonya a visszatartó erő, a repülés már egészen megszokta, de lehet nem ártana pár órát venni. - Nagyon ügyesek vagytok, gratulálok, igazán szép teljesítmények! – Mondja kedvesen és még meg is veregeti a fiú vállát, éreztetve megbecsülését. Aztán a fényképeket nézi és hallgatja még, ahogy mesél róluk, van még egy két érdekes kép abban az albumban, de a vége felé már csak kérdésekkel fordul felé. - Nagyon jó lehetett apukáddal együtt átélni ezeket a dolgokat, biztos nagyon szeretitek egymást. Neki köszönhető ez a nagy sportszereteted is? – Érdeklődve várja a választ, közben kicsit jobban rákezd a havazás, lassan majd vissza kell menni, nehogy tüdőgyulladás legyen a vége.
|
|
|
|
Nagy B. Dominic INAKTÍV
Animágus / Érett Sárkány offline RPG hsz: 226 Összes hsz: 4783
|
Írta: 2013. április 2. 12:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=96042#post96042][b]Nagy B. Dominic - 2013.04.02. 12:46[/b][/url] Emma– Az egyik lányt Aileen Aurora-nak hívják, a másik lányt pedig Trixinek. A teljes nevét nem tudom, nem mondta meg, de felismerem, ha találkozok vele. Rora vezetett körbe, Trixivel meg akkor találkoztam, mikor eltévedtem a Levita toronyban. –azt szándékosan kihagytam, hogy a fürdőben, mert nem tudom, hogy mennyit szabad elmondani más ház tagjának arról, hogy mik is vannak a mi tornyunkban. – Igen. Ha már nem tudok nagyot ütni, fejbe dobom egy kézilabdával. Azzal, úgy is nagyobb sérülést tudok okozni. Kiskorodban történt valami, ami miatt félsz tőle? –először lelkesen, és vigyorogva meséltem, ám mikor Emma kijelentette, hogy fél a labdától, kíváncsian kérdeztem rá, hogy mitől. Nálam nem lenne előny, ha félnék tőle, apa tett róla, hogy ne féljek. Meg hát nem kapus vagyok, okom nincs, hogy tartsak a labdától. – Látod, máris többet tudsz, mint én. Nekem csak az sikerült, hogy a labdát a kapuba varázsolja, de akkor sem voltam tudatában, hogy ezt művelem. –ismét halkan felnevettem. Ahogy felelevenítem az emlékeket, egyre jobb és jobb kedvem van. Itt beszélhetek erről szabadon, mert nem néznek hülyének. Ha ezt otthon mondom el valakinek, biztosan azt mondanák rá, hogy csak szerénykedek, meg nem vagyok tisztában a képességeimmel. Pedig igenis tudom, hogy volt számtalan olyan gól, amit ha más próbált volna értékesíteni, neki tuti, hogy mellé megy, kapufa, vagy a kapus megfogja. Nekem soha, egyik sem volt, és ez olyan jó érzés volt számomra. Látni, hogy mindenki büszke rám. – A békéért, meg a győzelemért, én is tudok harcolni. Szerencsére, én csak a pályán vagyok agresszív, de ott sem ellenség ellen, hanem az ellenfél ellen. A kettő meg nem ugyanaz. –mosolyogtam a lányra, és megjegyeztem azt is, amit egy igazi Navinés mond a saját házáról. Nem tűnik olyan haragosnak Emma, tényleg nagyon illik rá a házának a leírása. Kedves velem, pedig alig ismer. Ez pedig nekem is azt sugallja, hogy nyugodtan lehetek nyitottabb felé, mert nem lesz belőle probléma. – Rora még nem, Trixi meg pálcakészítő szakra megy. Sárkánykutató? Nagyon izgalmasan hangzik. Én még nem tudom, de még bőven sok időm van ezt eldönteni. Lehet, hogy az évek során ki is fogok bukni, amilyen béna vagyok. –vontam meg aprón a vállamat. Én sem gondoltam komolyan, de ennek is megvan az esélye. Részben örülnék, mert visszamehetek a csapatomhoz, de nem ez lesz a célom. Bebizonyítom, hogy egy olyan jó varázsló vagyok én is, mint egy olyan velem egyidős, akinek a szülei is varázslók. – Akkor a bűbájok terén nagyon ügyes lehetsz. Elhiszem, hogy félt anyukád. Engem is sokszor féltett a pályán, de amikor látta, hogy nincs értelme, már csak biztatott. Persze, a szülői féltés mindig ott van, és így tudod, hogy a családod veled van. –mosolyogva osztom meg vele a véleményem a szülői féltésről. Én mindig úgy voltam vele, ha anya félt, akkor ez azt jelenti, hogy a pályán is velem van, érezhetem a közelségét, és mindig helyesen cselekedek. Apa meg soha nem mondta, hogy félt, de persze tudtam, mivel az egy szem kisfia vagyok, és számára páratlan ezen a világon. – Köszönöm, a csapat nevében is. A varázstalan világban, a legtöbb apa, mindig focizni tanítja a fiát. Nálunk ez nem így volt, és jobban is szeretem a kézilabdát. Igen, apának köszönhetem a sport iránti szeretetemet. –válaszoltam a kérdésre, és szép sorban meséltem a képekről, amiket láttunk az albumban. A végén becsuktam őket, és Emmára néztem. – Mit csináljunk most? –nekem teljesen mindegy volt, engedtem, hogy ő döntsön.
|
Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
|
|
|
Emma McNeilly INAKTÍV
zsiráfmami ¤ emmus offline RPG hsz: 266 Összes hsz: 15046
|
Írta: 2013. április 6. 23:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=99313#post99313][b]Emma McNeilly - 2013.04.06. 23:23[/b][/url] Domcsiii Hallgatja szépen és figyelmesen mindazt, amit válaszol. tényleg érdekelte kiktől vannak az információi, biztosan kedvesek a háztársai, hátha ismeri is esetleg, akikről szó van éppen. Mondjuk, hamar kiderül, hogy sajnos még nem, de ami késik, az nem múlik, ezért a későbbiekben még az is lehet, hogy összefut ezzel a két lánnyal is. - Sajnos nem ismerem még őket, de ha tényleg ennyire segítőkészek voltak, biztosan nagyon jó emberek. – A továbbiakon meg már csak mosolyog, van, akinek a pálca a fegyvere, de akad olyan is, aki minden magához közel álló dolgot képes hozzávágni az aktuális ellenfélhez. Ez a labdás dolog is fegyvertény, biztosan jól tud összpontosítani, meg határozott is olyankor, jó hogy van mibe kapaszkodnia, legalábbis Emmus így látja ezt. Neki valahogy nem igazán van ilyen fegyvertény a kezei között. Aztán érkezik a kérdés a félelmére. - Igazából történt valami, de már előtte se nagyon barátkoztam az ilyen dolgokkal. Apukám családjánál nyaraltunk, lehettem olyan 5 vagy 6 éves, mikor pár gyerek, aranyvérűek, piszkálni kezdtek és megdobáltak, azóta félek az ilyen felém repülő dolgoktól, ilyen a labda. Kicsit gyerekes lehet, hogy még mindig, de ez a helyzet, egyszer csak kinövöm majd, nem? – Mondja mosolyogva, de azért egy pár pillanatra, még mesélt lankadt az eddigi vigyor, de már csak vállrándítással emlékszik vissza. Régen volt, meg azóta más a fekvése a dolgoknak már. Ez is olyan eset, ami miatt megérti a félelmét Dominiknak. Emmus mindig is nyitott volt az emberek felé, és ha kérdezték bátran mesélt magáról, most pedig úgy látszik ennek, vagy a kedvességének, vagy isten tudja minek, de meg van az eredménye, mert kölcsönös a dolog, aminek nagyon örül. A házára terelődnek a szavak, és a jellemzőire, a levont következtetéseken, és amiket hozzátesz, mosolyog kedvesen. - Hát, nagyon igazad van. Milyen kis bölcs vagy! Csak, tudod, az a baj, hogy nagyon sokan ezt nem látják, náluk, aki ellenfél, az már ellenség is. Sokan elragadtatják magukat, és se embert, se mást nem kímélve cselekszenek. Viszont amennyire tudom, a te házad diákjai, meg az enyémé is van annyira tisztelettel, hogy ezt megérti. Nem vagyunk azok a lobbanékony emberek, mint mondjuk egy-egy rellonos. De annak is biztos meg van az előnye, ezt nem tudom, nem ismerem őket annyira. – Mesél még kicsit kiegészítőleg, nagyon szeret cseverészni, azzal soha nem volt gondja, inkább azzal szokott, hogy egyszer abba is hagyja. Azzal lesznek még problémái. Ezután még a szakokról is szó esik, arról is szívesen mesél, bár ő maga sem tudja még, hogy mi minden vár rá. Csak elképzelései vannak, de abból kismillió. - Igen, Sárkánykutató. Nagyon-nagyon szeretem az állatokat meg a varázslényeket, kérdés sem félt milyen irányba menjek tovább, mondjuk kicsit vacilláltam még a másik kutatói szak miatt, de végül ez lett az igazi. – Kedvesen regéli el, hogy mi a helyzet, de a „bénás” megjegyzést nem hagyhatja szó nélkül. – Ugyan már! Senki sem egy zseni, mikor elkezdi, mindenki kevés tudással indul, az már csak a saját szorgalmad és akaraterőd kérdése, hogy mivé válsz. Szerintem az eszed megvan hozzá, és a sportolói vénádból ítélve akaraterőd is van bőven. Szerintem hamar felveszed a tempót és minden rendben lesz. Biztatja Domit, aki láthatóan nem igazán tudja elhinni, hogy ő igen is értékes és okos ember, nagy baj ez, hiszen az önbizalom is egy kis pluszt adhat neki. Na, nem mintha Muci az a nagy önimádó lenne, de azért tud ezt meg azt, és érzi a másik félen, ha valami nem stimmel. Jól olvassa a testbeszédet. - Az túlzás, hogy nagyon ügyes vagyok, de sok mindent tanított nekem, és tényleg nagy segítség volt. A szülők meg már csak ilyenek, de csak szeretetből teszik. Én is nagyon szeretem őket. – Mosolyra húzódik a szája, aztán az albumba bámul, és innentől a fiúé a terep, míg végigérnek. Nagyon érdekes és izgalmas történeteket hallgat, meg sok embert ismer meg a az elmondásai alapján. Mindebből már leszűrte, hogy ilyenkor mer önmaga lenni, és mikor beszélhet a múltjának erről a darabjáról, nagyon boldog is, még a vak is látná. - Nagyon jó döntés volt, hogy apukád abba az irányba vezetett téged. Büszke lehetsz rá, ahogy ő is rád. – Mondja, majd a záródó albumra tekint. – Örülök, hogy megmutattad, nagyon érdekes volt és igazán tetszett. – Aztán a felé szegezett kérdésre is reagál. - Hű, nem tudom, de mindenképpen menjünk be, mert én már kezdek átfagyni, nem normális, hogy ilyen időjárás legyen tavasszal. – Mondja, majd nevetve feláll, mielőtt odafagyna a padhoz, és elindul befelé, ha Domcsi is követi, akkor vele együtt.
|
|
|
|