Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

A sztereotípiák szerint a levitások stréberek, és ha leülnek tanulni, akkor tanulni is fognak. Sosem szerettem a sztereotípiákat. Most is épp megdőlni látszik az előbbi is, ahogy leengedem ceruzám, és becsukom a tankönyvem. Jár az agyam, egyszerűen nem tudok koncentrálni az átváltoztatástanra, így fordulok a mellettem ülő Karola felé. Felmerült bennem már korábban, hogy tőle kéne segítséget kérnem, hiszen neki ott van Bence, korábban pedig Márk. Sokkal többet tud arról, milyen, hogyha az embernek barátja van. Nagyon félek, hogy elszúrom. Nem akarom elveszíteni Eliajh-t, ahhoz viszont úgy kell viselkednem, mint valakinek a barátnője. Sem Hunor, sem Lia nem jártasak a témában, így egyedül maradtam a gondolataimmal. Múltkor pedig Roland is felhozta a témát, és az egész nagyon kellemetlen érzést keltett bennem. Nem akartam magamra venni egyetlen szavát sem, ám mégis zavarnak, azóta is. Tudom, hogy csak azért csinálta az egészet, mert fel akart húzni - ami elég gyorsan sikerült is neki - mégis bogarat ültetett a fülembe. Rosszul csinálok valamit Elivel? Vagy egyszerűen csak máshogy működünk, mi ketten?
- Ne haragudj, nem akarlak megzavarni - fordulok Karola felé. - De kérhetek tőled tanácsot? - Tartok egy kis szünetet, mielőtt megmondom, miről is szeretném kérdezni. - Fiúkról? - Valamiér nagyon kínosnak érzem, hogy erről tanácsot kell kérnem valakitől.
Másoknak annyira természetesen jön a dolog, hogy hogyan forduljanak fiúkhoz, akiktől többet szeretnének, mint barátság. Láttam már lányokat vihorászni fiúkkal, és úgy tűnt, a srácok szívesen voltak velük. Mégsem érzem, hogy nekem ez volna a megfelelő út. Karola viszont talán segítségemre tud lenni, abban, hogy ne szúrjam el ezt a kapcsolat dolgot. Talán arra is választ tud adni, hogyan lehet kirázni a fejedből rellonos prefektustársunk szavait, hiszen, ha jól értesültem róla, neki is volt szerencséje a sráchoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=833618#post833618][b]Harmat Betti - 2021.07.02. 23:12[/b][/url]

A sztereotípiák szerint a levitások stréberek, és ha leülnek tanulni, akkor tanulni is fognak. Sosem szerettem a sztereotípiákat. Most is épp megdőlni látszik az előbbi is, ahogy leengedem ceruzám, és becsukom a tankönyvem. Jár az agyam, egyszerűen nem tudok koncentrálni az átváltoztatástanra, így fordulok a mellettem ülő Karola felé. Felmerült bennem már korábban, hogy tőle kéne segítséget kérnem, hiszen neki ott van Bence, korábban pedig Márk. Sokkal többet tud arról, milyen, hogyha az embernek barátja van. Nagyon félek, hogy elszúrom. Nem akarom elveszíteni Eliajh-t, ahhoz viszont úgy kell viselkednem, mint valakinek a barátnője. Sem Hunor, sem Lia nem jártasak a témában, így egyedül maradtam a gondolataimmal. Múltkor pedig Roland is felhozta a témát, és az egész nagyon kellemetlen érzést keltett bennem. Nem akartam magamra venni egyetlen szavát sem, ám mégis zavarnak, azóta is. Tudom, hogy csak azért csinálta az egészet, mert fel akart húzni - ami elég gyorsan sikerült is neki - mégis bogarat ültetett a fülembe. Rosszul csinálok valamit Elivel? Vagy egyszerűen csak máshogy működünk, mi ketten?
- Ne haragudj, nem akarlak megzavarni - fordulok Karola felé. - De kérhetek tőled tanácsot? - Tartok egy kis szünetet, mielőtt megmondom, miről is szeretném kérdezni. - Fiúkról? - Valamiér nagyon kínosnak érzem, hogy erről tanácsot kell kérnem valakitől.
Másoknak annyira természetesen jön a dolog, hogy hogyan forduljanak fiúkhoz, akiktől többet szeretnének, mint barátság. Láttam már lányokat vihorászni fiúkkal, és úgy tűnt, a srácok szívesen voltak velük. Mégsem érzem, hogy nekem ez volna a megfelelő út. Karola viszont talán segítségemre tud lenni, abban, hogy ne szúrjam el ezt a kapcsolat dolgot. Talán arra is választ tud adni, hogyan lehet kirázni a fejedből rellonos prefektustársunk szavait, hiszen, ha jól értesültem róla, neki is volt szerencséje a sráchoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=833719#post833719][b]Bossányi Karola - 2021.07.04. 19:17[/b][/url]

Kaptam egy nagyon jó kis könyvet az egyik barátnőmtől, ami a srácokról és a lányokról szól, valamiféle pszichoblabla, hogy jobban megértsük őket. Ezt kezdtem el olvasgatni, de csak azért, mert a barátnőm szerint voltak benne érdekes dolgok, amire kíváncsi voltam. Egyelőre sok újdonság nem merült fel benne, viszont volt egy-két vicces rész, amin halkan felkuncogtam, mert valósan festett le bizonyos helyzeteket. Épp egy újabb fejezethez értem így olvasgatás közben, mikor  Betti félbeszakított olvasás közben. Ennek egy kicsit örültem is, mert ha huzamosabb ideig olvastam, hajlamos voltam elálmosodni, s egy kicsit már hiányzott a csevegés, igazából kedvem is lett volna Bettivel dumcsizgatni, csak ő éppen tanult, én meg nem akartam megzavarni. Most viszont lehet, hogy végzett, vagy csak segítségre volt szüksége, de legalább kiszakított az olvasásból. - Nem zavarsz, tanácsot? - ezen picit meglepődtem, mert tőlem nem igazán szoktak tanácsot kérni, aztán mikor kiegészítette a kérdést, hogy miről is kérne tanácsot, rögtön a könyvem borítójára tévedt a pillantásom. “A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek”. Vajon ebből gondolta azt, hogy szakértő lehetek?
Mindez csak költői kérdésként suhant át elmémben, s persze szívesen segítettem, ha tudtam, meg azért érdekelt az is, hogy vajon miféle tanácsra lehet szüksége. A könyvemet a pad szélére helyezve Betti felé fordultam, hogy minden figyelmem neki szentelhessem. - Várj, kitalálom, Elijah?- egy mosoly szökött az arcomra, azt tudtam, hogy udvarol neki a srác, meg lehetett egy-két kósza pletykát hallani, de nem tudtam, hogy most mégis mi a helyzet velük, ezért is kérdeztem rá, majd hagytam, hogy kifejtse, mi is a probléma, amiben a tanácsomra lenne szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=833971#post833971][b]Harmat Betti - 2021.07.08. 19:17[/b][/url]

Sokáig ülünk egymás mellett csöndben. Karola a könyvébe mélyedve, én meg az átváltoztatástanra koncentrálva. Legalábbis próbálok koncentrálni. Gondolataim azonban el-el kalandoznak, és nem hagynak nyugodni. Aggódom ezen a kapcsolat dologon, túlgondolom, mint mindig mindent. Ezért szeretnék beszélni valakivel, aki esetleg meg tud nyugtatni, el tud látni néhány tanáccsal. Karolát pedig egy magabiztos lánynak ismertem meg, aki jól mozog ilyen téren. Talán ez csak a külső látszat, az viszont biztos, hogy több tapasztalata van fiúk terén mint nekem. Abban sem bízhatok, hogy Eli elnavigál a dologban, mert ő sem tapasztalt, neki is én vagyok az első.
Szemem követi háztársam tekintetét, elolvasom a könyv címét. Értetlen kifejezés kúszik az arcomra a pár szót elolvasva. Nem kérdezek azonban rá, mert most nem Karola könyve hanem a tanácsa érdekel. Nem tudtam, hogy tud Elijah-ról, meglep, hogy ennyire konkrétan rákérdez. És bár nincsen semmi szégyellni való a témában, érzem, ahogy elpirulok. Közben azért el is mosolyodom, így - bár vöröslő arccal - mosolyogva bólintok a kérdésre. Fogalmam sincs mennyit tud, ami nem volna baj, de én sem tudom, pontosan mit akarok tőle kérdezni.
- Összejöttük a szünetben - avatom be a leglényegesebb pontba. Na de most hogyan tovább? - Ő az első barátom - bár ezt sejthette - és nagyon félek, hogy valamit elrontok - vallom be végül. A mosolyom eltűnik, arcom azonban továbbra is ég. Merthogy most már kínosnak is érzem kicsit a helyzetet, azt, hogy ennyire szerencsétlen vagyok. Nem is tudom, hogyan folytassam. Szóra nyitom a számat, de aztán be is csukom. Inkább megvárom, Karola mit mond a dologra, esetleg szeretne-e többet hallani a dologról, vagy csak lerendez egy "minden rendben lesz" mondattal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=834142#post834142][b]Bossányi Karola - 2021.07.11. 18:40[/b][/url]

Amint megláttam elpirulni az arcát, és mosolyra húzódni az ajkait, máris tudtam, hogy telibe trafáltam, miről is akar kérdezni. Sokat nem tudtam róluk, de azért már én is láttam őket párszor egymás társaságában és nagyon aranyosak együtt.
- Komolyan? De jó! Örülök neki! - mondtam örömmel, s még jobban felé fordultam. - Tudod, már nekem is feltűnt, hogy milyen cukik vagytok együtt, sejtettem, hogy van valami - osztottam meg vele a gondolataimat, majd csöndben hallgattam végig, hogy pontosan miben is lehetnék a segítségére. Aztán ahogy kimondta, már tudtam is, hogy mire gondol, mert sokszor ezek a gondolatok bennem is felmerültek, s eszembe jutott, hogy annak idején Márk kapcsán én is kértem tanácsot Dana barátnőmtől. - Jó, ez teljesen normális érzés, ne aggódj - próbáltam kicsit megnyugtatni úgy, hogy még a kezét is megpaskoltam közben, mert láttam ám rajta a bizonytalanságot, meg azt is, hogy benne akadt a szó. Mintha még mondani akart volna valamit, csak talán félt. - Erre egyébként nincs recept és sosem tudhatod, hogy mi a jó, vagy mi nem, egy viszont biztos. Ha az érzéseidre hallgatsz, azok majd utat mutatnak neked. Amikor összejöttem Márkkal, nekem is nagyon zavaros volt, és tök sokat bénáztunk. Na de pontosan mitől félsz? Hogy nem ő az igazi, vagy esetleg valami mástól? Kérdezz nyugodtan!- kíváncsi voltam, hogy egész pontosan mit szeretne tudni Betti, így inkább kérdeztem, mert nem akartam neki olyasmit mesélni, amivel esetleg elvenném a kedvét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=834326#post834326][b]Harmat Betti - 2021.07.14. 16:02[/b][/url]

Vöröslő arccal mosolygok Karolára, mosolyom pedig apró nevetésbe csak át, ahogy kijelenti, hogy örül nekünk. Lehajtom a fejem, kicsit zavarba jövök a megállapításától. Mintha kicsit jobban el is vörösödnék. Nem tudtam, hogy kívülről is látszik, hogyan érzek a fiú iránt, ez pedid kicsit kellemetlenül érint. Persze már tudom, hogy Elijah is ugyanúgy érez irántam, így semmi szégyellni való nincs a dologban. Jobban belegondolva még örülök is, hogy szobatársam cukinak tartja a párosunkat, hiszen ez megerősít abban, hogy mások szerint is jók vagyunk együtt. Tudom, a legfontosabb az, mi mit gondolunk, éy az én részemről biztos a dolog. Most már biztos.
Ismét felemelem a fejem, úgy avatom be félelmembe. A mosolyom eltűnik, láthatja az arcomra is kiülni a félelmet. Nem is akarom rejtegeni, hiszen ha nem vagyok őszonte, nem tud segíteni. Mégpedig kéne a segítség. Ilyenkor tud a legjobban hiányozni anya, amikor tanácsra lenne szükségem, amikor meg szeretném kérdezni, nekik mi volt a titkuk apával. Karola szavai azonban segítenek most, halványan ugyan, de vissza is tér a mosoly az arcomra.
- Azt hiszem, legjobban attól félek, hogy elveszítem őt - vallom be, és ismét lehajtom a fejem, talán zavaromban. - Nem akarok megint elveszíteni valakit, aki ennyire fontos nekem - folytatom halkan.
Nehezen engedek magamhoz közel bárkit, mert nagyon félek a veszteségtől. Azt érzem, nem tudnám elviselni, ha Elijah kikerülne az életemből. Olyan régen a részese, és nagyon szeretem, nem akarom elengedni. Azért is félek annyira, hogy valami olyat teszek, vagy mondok, amivel eltaszítom magamtól a fiút.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=836746#post836746][b]Bossányi Karola - 2021.09.09. 19:28[/b][/url]

Egyértelműen látszott Bettin az, hogy mennyire zavarba jött ettől a témától, már ami őt és Elijah-t illette. Ezen el is mosolyodtam, anélkül, hogy szóvá tettem volna, magamban azonban elkönyveltem, hogy ez milyen aranyos dolog. Biztos, hogy én is így viselkedtem, ha Bencéről esett szó, csak magamat soha nem láttam külső szemlélőként. Gondolataimból Betti rántott vissza a szavaival, aki röviden felvázolta előttem, hogy mitől is fél annyira, s hogy miben lenne szüksége a tanácsomra. Bevallom, egy kicsit meg is lepett, hisz máris attól félt, hogy elveszíti Elijah-t, pedig tudtommal még nem is zajlott ez a nevezzük kapcsolatnak dolog köztük olyan régóta. Talán még nem is volt publikus, s csak páran vettük észre azt, hogy ketten így összemelegedtek.
- Na várjál Betti, miért félsz ettől? Van erre bármi okod? - kíváncsian pillantottam a lányra, mert jó lett volna pontosabb képet kapni erről a helyzetről. Persze, a szavai közt elejtett egy dolgot, ami megütötte a fülemet, így szinte azonnal rá is kontráztam.
- Kezdjük elölről, mert picit belezavarodtam. Szóval, már történt veled ilyesmi korábban? Ott mi történt? És miért érzed úgy, hogy Elijah-t is elveszítenéd? - jó lett volna, ha Betti mesél, mert úgy akkor talán jobb tanácsot tudnék neki adni, így viszont egyelőre csak értetlenül néztem rá. Szívesen megosztottam volna vele a saját tapasztalataimat is, de ahhoz jó lett volna átlátni ezt a helyzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=841406#post841406][b]Harmat Betti - 2021.12.31. 15:37[/b][/url]

Vöröslő arccal, ücsörgök a padon Karola mellett, és próbálom összeszedni a gondolataimat. Nehéz neki válaszolnom, mert még én magam sem tudom pontosan, mi is az, amitől valójában félek. Talán csak az egész helyzet újdonsága az, amitől megijedtem. Vagy saját önbizalmam hiánya miatt érzem úgy, hogy Eli egyszer csak eltűnik majd mellőlem, és az egésznek vége szakad. Pedig eddig minden tökéletesen alakul, és teljesen mesebeli az egész. De tényleg, máshoz nem is tudnám hasonlítani, mint egy tündérmeséhez. Legalábbis belülről így érződik. Azt nem tudom, kívülről ki mit lát, sem azt, ki tud arról, hogy Eli és én együtt vagyunk. Nem sok embernek mondtam még el, csak annak, aki tényleg fontos. De láthattak minket együtt többször is, akár a Nagyteremben, vagy a réten is.
- Igazából csak nagyon új még nekem ez az egész, - ahogy Elinek is, - félek, hogy elrontok valamit, hogy elüldözöm. - Együtt fedezzük fel ezt az egész kapcsolat dolgot, mégis, bennem van a félelem attól, hogy megbántom, hogy félreértek valamit, esetleg valamit félreérthetően közlök vele. Meg még ezer másik dolog is kavarog a fejemben, és kavargott is, mióta összejöttünk. Talán csak arra vágyom, hogy valaki megerősítse, jól csinálom, és helyes döntéseket hozok.
- Baráttal még nem - hangom teljesen elhalkul, úgy felelek háztársamnak. - Hiszen Eli az első - a szüleimmel viszont igen. Nem tudom, Karola tud-e arról, velük mi történt, és, hogy tulajdonképpen milyen régen is volt már. Mégis, rettegek attól, hogy - ahogy őket is elveszítettem - elveszítem a barátaimat, de legfőképpen Elit, azokat, akik a legfontosabbak most az életemben. Mégsem szeretném ezzel az érzéssel élni a mindennapjaimat. Talán ha abban biztosra megyek, hogy Elijah-val mindent jól csinálok, kicsit enyhül a félelem.