36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nikola Višnjić
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 20. 15:44 | Link

Hiába vagyok már egy ideje a kastély falai közt, néha elfog az érzés, hogy időként egy-egy helyiség, folyosó, sőt egész szárny képes, és fogja magát, és elköltözik máshová, és amit eddig megtaláltam, most hiába keresem. Persze az is lehet, hogy ez csak egy jó kifogás arra, hogy tökéletesen bénán tájékozódom. De mégis melyiknek nagyobb a valószínűsége? Naná, hogy annak, hogy a kastély szórakozik velem! Csak velem.
És most ismét, fogalmam sincs hol vagyok, órára tartok, de már a végén azt se tudom, melyikre indultam el. Persze a jóslástan tankönyvem megsúgná, ha betekintenék táskámba, de az túl egyszerű lenne. És ki tudja, talán még a könyveim is gyorsan kicserélődtek a móka kedvéért. Nem, nem vagyok paranoiás, de esküszöm csinált ilyet már az egyik. Azt hiszem Átváltoztatástan volt ráírva kezdetben. Nincs is ilyen órám!
Egy újabb bal kanyar, és egy folyosón találom magam, melyről csupán egy boltíves ajtó nyílik. Ha már itt vagyok, mindenképp megnézem, hátha tanterem, de ahogy közelebb érek, érzem, hogy hidegebb levegő süvít be a küszöb felett. Megtorpanok, és kikapom pulóverem táskámból, és magamra rángatom. Először fordítva, de még mielőtt az ujjaiba is bebújnék, elforgatom nyakamon. Remélhetőleg elég lesz, talán nincs olyan nagy hideg ma.
Kezem a kilincsen, és már lököm is ki az ajtót, és szinte repülök utána, mert kicsit nehezen nyílik először, aztán meg nagyon.
Először azt hiszem, hogy a kastély egy romos részére érkeztem, de nem, csupán hiányzik a tető. Az oszlopok mentén egy kert látványa tárul elém, közepén egy szökőkúttal, rajta egy ismerős arccal. Valami híres mágus szobra lehet, az biztos, de a neve az életben nem fog eszembe jutni. Történelem könyv sincs nálam, csak jóslástan, ami lehet, hogy átváltoztatástan. Szóval rögtön le is mondok róla, hogy megfejtsem a rejtvényt, inkább beljebb lépkedek, hogy felfedezzem az újabb, sose látott részét a tanodának.
- Sosem tévedhetsz el, ha barátaidra támaszkodsz a bajban - szólal meg a szobor.
- Hát kösz, de nincs itt egyik se - mondom neki. Erre valamiért nem válaszol.
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesshy Zoé
INAKTÍV


Little Miss Innocence
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 20. 16:24 | Link

A tél egy nagyon jó évszak, a hideget leszámítva majdnem jobb, mint az ősz. Ilyenkor lesz ám móka és kacagás, természetesen leginkább mások kárára. A hóesés megannyi lehetőséget hordoz, amelyekkel a társak agyára lehet menni, s Zoé ezt igyekszik mind kiaknázni. Hiába, olykor a zseniknek is kell egy kis kikapcsolódás.
A mostani lyukas óra eddig kevés áldozatot hozott rellonosunk számára, de ez nem ok a csüggedésre, még kevésbé a tétlenségre. A letakarított járda részeket igyekszik egy-egy kis felületen lefagyasztani épp, hogy az arra járó, gyanútlan diákok jégtáncosokat megszégyenítő tripla leszúrt Rittbergerekkel és más szemgyönyörködtető mozdulatokkal vágódhassanak hasra.
- Awh! - már most olyan megható a dolog, pedig még nem történt incidens. Na, de az óráknak hamarosan vége, addig már csak egy megfelelő hely kell, ahonnan az összes csapdát tökéletesen lehet látni és talán majd a röhögése sem lesz olyan nyilvánvaló... csak egy kicsit.
A hátralevő perceket is el kell azonban tölteni, így az eddig kevés figyelemben részesített udvart kezdi el szemügyre venni. Semmi különleges, szobrok, hó, padok és még több szobor. Hamar unalmassá válik a terep, így végül is célba veszi a legközelebbi kőalkotást, vállát nekivetve fürkészi tovább a helyiséget, újabb csínyeket eszelve ki közben.
Léptek zaja üti meg a fülét, úgy tűnik, figyelmét elkerülte az ajtó szokásos zajos nyílása és zárása. Közelebb húzódik a szoborhoz, majd lassan guggolásba ereszkedik. Elég kicsi ahhoz, hogy ne látszódjon.. Észrevétlennek szánt mozdulatokkal a havat kezdi el gyűjtögetni maga köré, hogy aztán formás kis gombócot gyúrjon belőle. No, nem ám hóembert akar csinálni, ebből bizony hógolyó lesz, amely váratlanul fog csattanni a közeledő hátán, arcában vagy épp, ahol éri.
Pechjére az illető épp az ő szobránál fékez le és kezd el beszélgetni vele, amit alig bír röhögés nélkül hagyni. A hang nem ismerős számára, s mivel barátai nincsenek a kastélyban, így lelkiismeret-furdalástól sem kell tartania.
- Rendesen körülnéztél... Fiú? - hirtelen ötlettől vezérelve szólal meg, bénán utánozva a szobor mély, tiszta hangját, a megszólítás kissé tétován érkezik, mivel fogalma sincs, egy szobor, hogy beszél... Mielőtt még a srácnak leeshetne, mi is történik, kihajol a szobor mögül, s eldobja a hógolyót egyenest a másik felé.
- Meglepiii! - kiált még fel, miközben vigyorogva figyeli a repülő gombócot.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikola Višnjić
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 20. 16:57 | Link

Már megint eltévedtem, semmi kétség, de mindegy, kezdek hozzászokni. Jól jönne nekem egy térkép, vagy legalább egy iránytű, csak hogy tudjam, melyik irányban vagyok eltévedve. Most azonban úgy tűnik, semmi egyéb kellemetlenséggel nem jár, hogy nem tudom, hol vagyok, és merre van, amerre tartanék. Nyugalom van, még kellemes az időjárás is, és igen szép részére értem a mágusikolának. És még társaságom is van. Persze már megint csak egy olyan, ami nem is él igazából. De legalább nem akar bántalmazni, vagy szándékosan kiszúrni velem, mint a festmények annó, mikor ide érkeztem.
Aztán már épp azon vagyok, hogy megfordulok, és visszamegyek, keresni egy újabb folyosót, mikor újabb hangot hallok a szökőkút lakója felől. Hogy rendesen körülnéztem-e? Először nem is esik le, hogy nem ugyanazt a mély hangot hallom, ami előbb bölcselkedett, hanem egy másikat, helyette megfordulok, tekintetem ide-oda fordítom, hogy körülnézzek, és akkor megpillantom a fehér golyóbist, mely elég egyértelműen felém közeledik.
- Vhoaa! - kiáltok fel meglepettségemben, és fürgén háthaugrok, de mivel még félig másfelé állok, mint amerre mozdulok, az egész mozdulat egy tökéletesen kivitelezett esésbe torkollik. A hátsó felemre esek, az éppenséggel elkerült, és így már alacsonyabban szálló hógolyó pedig simán a nyakamban landol. A csípő hidegtől néma kiáltásokra formálódik szám, és gyorsan próbálok kikapkodni az olvadó hólét a pulcsim alól.
Végre sikerül is felpillantanom a támadás helyszínéül szolgáló szoborra, és értetlenül bámulok rá. Nem, határozottan ki van rázva, hogy a szobor volt. Még hó sincs a közelében, csak víz, meg a sok kis érme, amit elég ciki lenne, ha belegyúrna a hógolyóiba. De egyáltalán nem is gyúr hógolyót! Hisz az utolsó pillanatban tisztán hallottam, hogy egy lány volt!
Gyorsan felmarkolok egy adag havat, és a szökőkútra felpattanva, védelmétől megfosztva hajítom gondolkodás nélkül nyakába az áldást. Gyorsabban cselekszem, mint ahogy felismerem rellonos évfolyamtársam. De azért a támadáshoz képest viszonylag kedvesen hozzáfűzöm:
- Jé, szia!
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesshy Zoé
INAKTÍV


Little Miss Innocence
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 20. 17:40 | Link

Lesből támadva jobb a móka, persze nyíltan is simán hadat viselne, de kinek kell az esetleges baj?! Zoé a szökőkútban ácsorogva, a máskor vizet köpő alak mögé lapulva próbálja épp visszanyelni a nevetését, de ez kevéssé sikerül neki. Ki sem kell lesnie a szobor mögül, hogy tudja, ez bizony találat volt, nem is akármilyen, s a neszek azt is elárulják, az áldozatul esett srác, hanyatt is vágódott. Kezeit a szájára szorítja, de még így is hallható valamiféle kuncogás. No igen, itt kerül a homokszem, vagy hogy stílusosak legyünk, hópihe a gépezetbe, mert ilyenkor már legalább menekülni kellene, vagy valami ilyesmit művelni, nem pedig kínlódni a nevetéssel és határozottan nem nem mozdulni egy tapodtat sem.
Eme tétovázás eredménye, hogy hamarosan egy nagy adag hó landol a rellonos leányzó nyakában. Mivel azonban nála a sapka, sál és egyéb kiegészítők kötelezőek, őt nem éri olyan kellemetlenül a kontrázás. Az arcát kissé csípi a jeges fürdő, ennek megfelelően fel is sikkant egy pillanatra. Bár kedveli a humort, s értője is, kifejezetten utálja a "fagyi visszanyal" helyzeteket.
A felismerés most már neki sem tart sokáig, ez persze egy csöppet sem segít a levitás srácon.
- Te teljesen hülye vagy??? - fakad ki, s pattan fel, szemei azonban kevésbé szórnak szikrákat, mint általában. Köszönés helyett inkább lehordja Nikolát, legalábbis ez az első terv...
- Neked is szia! - üdvözli végül mégis majd a kezébe vett, de még rendesen össze nem gyúrt hóadagot úgy, ahogy van a levitás arcába szórja. - Ó, és... örülök, hogy látlak! - teszi hozzá egy széles vigyor kíséretében.
- Nocsak! - kapja aztán hirtelen szájához a kezét, mintha valóban totál meg lenne lepve - De hát te tiszta víz vagy! - az már mellékes, hogy ő is és az ő arca is, még mindig jobb máson élcelődni, mint saját magán.
- Egyébként mit keresel itt? A levitásoknak órája van ilyenkor... - pillant fel kérdőn, s gyanakodva méregeti a srácot. Nem szereti, ha az emberek lógnak az órákról... mármint a hasznosabbakról. Hangja nem barátságtalan, de nem is hideg, inkább érdeklődő. Ha esetleg Nikola valami rosszban sántikálna, szívesen segít.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikola Višnjić
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 20. 18:05 | Link

Ismét tetszeleghetek az áldozat szerepében, no nem mintha kedvemre való lenne a dolog, igazság szerint kezdem unni is, ezért döntök nyomban a törlesztés mellett. A szökőkút szobra meglepetten forgatja kőszemét, ami persze nem igazán látszik, mivel híján van a szembogarának, szóval csak sejthető, hogy azt nézi, mit kaszkadőrködök tálcáján állva, kezemben egy jó adag hóval.
Nem valószínű, hogy visszatartott volna, ha tudom, kivel állok szemben, sőt, lehet két marok fehér kásával kedveskedtem volna neki, de már nem változtathatok a terven. Felháborodottan esik nekem, én meg csak elnevetem magam.
- Csak amennyire te is! - a hatás kedvéért nyelvet is öltök, de nem gondolom túl komolyan, különben nem nevetnék rajta. Úgy látszik ritkán kapja vissza a húzásait, de bennem nem kell csalódni.
Azonban jól belém fojtja a nevetést egy újabb adag hóval. Még a számba is jut belőle bőven, így a következő pár másodpercet köpködéssel töltöm. Ezek után eljátssza a meglepettet. Kapcsolok, és egy gyors mozdulattal a fejére söpröm azt a jó adag havat, ami a szobor fején csücsült eddig békésen.
- Hűű - tátom el meglepetten a számat. - Hát te se vagy épp száraz!
Mielőtt még újabb támadást indíthatna ellenem, leugrok a kútról, és kalimpálok egy sort, mikor sikerül megcsúsznom, és majdnem vágnom egy újabb seggest.
- Igen, tényleg órám volna.. valahol - felelem kérdésére kisvártatva, biztos távolságba húzódva a lánytól. - Jóslástan, ha minden igaz. De eltévedt.. a tanterem, és nem talál engem.
Igen, ez így teljesen hihető. És logikus, valljuk be.
- De most már elég cinkes lenne késve beérni.. remélem nem fog Fédra néni elevenen felfalni, ha legközelebb meglát.
Persze ennek lehetőségéhez előbb a Zoéval való találkozást kell túlélnem.
- És te mi jót csinálsz? - kérdezem, körülnézve, újabb bűntényeinek nyoma után kutatva.
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesshy Zoé
INAKTÍV


Little Miss Innocence
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 20. 18:44 | Link

Mióta a kastélyba érkezett, sokat fejlődött az ilyen helyzetek kezelésében. Korábban igencsak kiborult, ha hasonló történt, az arca is belepirult, ő pedig nagyon dühös lett. De hát ilyen az, ha a mágus gyereke egyedül nő fel, és csak a sikerekhez és ajnározáshoz van szokva. A cselédek nem vágtak neki vissza, ennek itt az iskolában többször is megitta már a levét. Mára képes kontrollálni annyira magát, hogy nem esik rögtön neki a másiknak, és nem feltétlenül az első kemény tárgyat igyekszik a fejéhez vágni. A hó nem fáj annyira, így azt természetesen hezitálás nélkül vágja hozzá ismét.
- Ha-ha-ha!!! - horkan fel a képtelen megjegyzésre. - Szeretnél te olyan hülye lenni, mint én! - vág vissza gőgösen, s nála látható a szemforgatás. Azonban nem űzheti sokáig, mert egy újabb adag hó landol a feje tetején. Amikor ezt igyekszik leseperni magáról, természetesen úgy teszi, hogy a lehető legtöbb a levitáson landoljon. Közben azért kérdőre is vonja, mert neki aztán beleszólása van mindenbe, és kérdőjelezze ezt meg az, aki meri...
- Mi? - vonja fel a szemöldökét, kissé kétségbe vonva most társa épelméjűségét. Ez nem példátlan eset, jobbára senkit nem tart normálisnak, szinte mindenkiben talál kivetnivalót... eddig egy emberről feltételezett jobbat, de az is csak egy ostoba baklövés volt.
- A terem... ? - aztán koppan neki a poén és elmosolyodik. - Hát igen, ezek a termek elég ostobák néha... - megingatja a fejét, majd hozzáteszi - ...de nem veszítesz semmit, a Jóslástan egyébként is tiszta badarság, nem is értem, minek "tanítani" - ujjaival mutatja a macskakörmöket. Nem titok, sosem tartotta valami sokra a tárgyat, s amit hallott az órákról...
- Nem csodálom, hogy ellógod, már az is értelmesebb időtöltés, hogy itt vagy - vonja meg a vállát, miközben ő is lekecmereg a szökőkút kávájáról. Kuncog egy keveset Nikola bénázásán, s miután ő zavartalanul ér földet még megjegyzi.
- Akár egy tíz pontos esés is lehetett volna... - jegyzi meg huncut mosollyal, hogy jelezze, bizony nem kerülte el figyelmét a baki.
- Én? Nos, ezt is azt is... - ismét megvonja vállát - ...kísérletezgetek, csak a szokásos - ez egy régebbi motorosnak akár többet is mondhatna a kelleténél, de a levitás nem ismeri még ennyire. De, hogy elterelje a témát stiklijeiről, ismét visszafordítja a beszélgetést.
- És akkor most mihez kezdesz? Nem hiszem, hogy bárki beveszi az eltévedős sztorit.. - ismét felvonja szemöldökét, zöldjei fürkészik a srác arcát. Bár nem mondanánk meg, épp valami hozzá illő kifogást próbál fabrikálni... Zoé a megmentő.. Egy fenét!
Hozzászólásai ebben a témában
Nikola Višnjić
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 20. 19:48 | Link

Nem terveztem, hogy a szabadba jövök, még kevésbé, hogy havas leszek, így a nem is tudom milyen csoda folytán nálam maradt pulóver kezd kissé kevésnek hatni, ahogy újabb és újabb adag hideg pelyheket kapok a nyakamba. Remélhetőleg a megfázás elmarad, bár, ha jóslástanon lennék, meg tudnám jósolni, hogy lesz-e belőle vagy sem. Bár, ha ott lennék, sanszos, hogy eleve nem lennék havas.
- Hát jó - hajtok fejet szavainak, és a hatás kedvéért még bólogatok is egy sort nagy komolyan. - Igazad van. A te hülyeségedhez én nem érek föl.
Hozzáfűzném még, hogy "taníts, mester", de talán ennyi is elég lesz, nem szeretném túlságosan kihúzni a gyufát, hátha a végén még rossz néven veszi.
Az újabb adag fehér áldás elől félreugorva, és a már említett bakit produkálva keresek magamnak biztonságos helyet, ahol a közvetlen támadásaitól viszonylag biztonságban érezhetem magam. Fürge vagyok ugyan, ha számítok rá, de ez még nem feltétlen jelenti, hogy meg is úszom szárazon. Illetve, arról már azt hiszem lecsúsztam. És majdnem el.
- Hát, azért most jól jönne, ha mondjuk meg akarnám jósolni, hogy megúszom-e, hogy nem jelentem meg órán - mondom kicsit aggódva. - Még nem nagyon fedeztem fel magamban a jóst, de azért remélem, valahogy átjutok másodikba. Elméletileg elég az elmélet is, valódi jóslásra nem lesz szükség. Pláne, hogy ha olyasmit jósolok, ami a távoli jövőben van, és nincs idő kivárni, hogy megtörténik-e, így átmegyek.
Széttárom a karom, mintha a spanyol viaszt találtam volna föl. De még mindig furdal a kíváncsiság, hogy mit is ügyködik itt Zoé, elvégre csak nem követett engem, hogy megdobálhasson, mert még én magam se tudnám követni magam. Az előbb még biztosra vettem volna, hogy valamelyik toronyban caplattam felfelé, most meg a földszinten vagyok. Ha nem láttam volna már, hogy néz ki egy hopponálás, és milyen hatást gyakorol a használójára, azt hinném, véletlenül ide-oda hopponálom magam.
- Kísérletezgetsz? - vonom fel a szemöldököm. Tudom, hogy szeret a bájitalokkal játszani, de most nem látok nála se üstöt, se fiolákat, semmit. Bár nyilván elrejthette a zsebében, szóval a tisztes távolságot továbbra is tartom.
- És mivel? Segítsek esetleg? - nem teljesen önzetlen a segítő szándékom, csak így talán elkerülhetem, hogy rajtam csattanjon. Inkább kapja más a rellonos következő meglepijét.
- Háát nem is tudom... valószínűleg tényleg nem fogják bevenni - bólogatok. Habár van már egy-két ember, aki könnyedén tanúskodhatna, hogy bizony a saját szobámban is képes vagyok eltévedni.
- Esetleg azt mondom, hogy te raboltál el. Az hihetőbb - nevetem el magam.
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesshy Zoé
INAKTÍV


Little Miss Innocence
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 20. 20:20 | Link

Még elhangzik tőle egy repost Nikola megjegyzésére, mert nem hülye ám ő és ügyesen bogozgatja ki az ilyen fogalmi dugókat, de az talán a levitás figyelmét elkerüli, vagy csak a lány motyog túl halkan. Nem is lényeges ez már. Nem leplezi azonban, hogy szívesen látta volna néhány igen nevetséges rúgkapálás után, ahogyan eltaknyol a levitás, de erről egyelőre le kell mondania.
A jóslástan nem egy kedvelt téma Zoé számára, ő az exakt tudományokat kedveli és nem az olyat, ami csak úgy megtörténik az emberekkel. Kétli továbbá, hogy ilyesmit lehet tanulni. Oké lehet bizonyos jeleket értelmezni, de nehogy már egy adag ázott teafű mondja meg mi fog történni a jövőben.
- A dolog két esélyes, és ez biztos - vigyorodik el, talán kissé rosszmájúan. De nem ő az, aki bajban van, így megengedhet magának egy kis kötekedést. Hallgatja a srácot, aki még szinte be sem fejezte a mondandóját, ő máris véleményezi azt. - Persze, hogy elég az elmélet, a jóslást nem lehet megtanulni, azzal aztán pláne nem, ha ülsz és órákon keresztül bámulsz egy kristálygömböt vagy kártyalapokkal szórakozol. De a dumád mindenképpen megvan hozzá. Egy kicsit még gyakorlod és úgy vered át a mgulikat, ahogy akarod - böki meg könyökével a levitás fiút, majd kacsint egyet rá. Kétséges, hogy efféle céljai lennének vele, de sosem lehet tudni biztosan. A Szfinx szárnya alatt is megbújhat egy-két simlis alak.
- Mm... - egy pillanatra elgondolkodik az ajánlaton, legalábbis úgy tesz, de a kísérleteibe csak a legritkább esetekben vesz be valakit nem tesztalanyként. Szüleit leszámítva eddig csak az iskolai projektekben dolgozott valakivel együtt, de azt is csak és kizárólagosan azért, mert kötelező, és meg mind Felagund professzor, mind pedig Révay professzor elég félelmetesek számára ahhoz, hogy ne kezdjen el hisztizni miatta. - ..végül is.. - vonja meg a vállát - segíthetsz! - áll rá, s virít hozzá egy bájos mosolyt. Azonban nem kezd el a részletekről beszélni, szépen továbbgörgeti a társalgást egy másik témára, miközben az egyik kis jégcsapda felé terelgeti Nikolát.
Egyetértően bólogat, mintha nem épp ő maga állapította volna meg, bizony az a vérszegény magyarázat, amivel Zoét próbálta a srác kábítani, nem fog működni. Közben fejben számolgatja a visszalevő lépéseket. Képtelen nem felnevetni az abszurd kitaláción.
- És mégis mi célom lenne nekem veled, hm? Mihez kezdhetnék én veled, ha elrabollak? - a tények ismeretében talán mindkettejüknek ugyanaz a válasz ugrik be, de a rellonos bizony nem ostoba. Ha valakin kísérletezni próbál, akkor még véletlenül sem kerül vele kapcsolatba. Figyeli, de hozzá sem szól, sokszor nem is ismeri, mint azt a navinés harmadikos fiút, aki egy hétig buborékokat csuklott az egyik főzete miatt. Máig nem tudják megmondani, mitől. Már csak két lépés, már csak egy...
Hozzászólásai ebben a témában
Nikola Višnjić
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 20. 21:13 | Link

Valami motyogást hallok válaszként, talán kifogyott a szúrkálódásaiból, és csak elküldött halkan melegebb égtájra, amit annyira nem is bánnék, hiszen a többszörös havas meglepetésnek köszönhetően most kissé fázom.
- Hogy mondod? - kérdezem nagy kíváncsiságot tettetve.
- Jól sejtem, hogy te nem vetted fel a jóslástant? - teszem fel az igencsak logikus kérdést, szavaiból ítélve legalábbis legfeljebb azért járhat be órára, hogy nevessen a dolgon, bár elég valószínű, hogy a Tanárnő ezt nem igazán tűrné el. Így marad az, hogy eleve a közelébe se szagolt a dolognak. Pedig azok a teák nagyon finomak tudnak lenni.
- Viszont ha kétesélyes, akkor elég nagy százalékom van rá, hogy megúszom.
Meg persze ugyanakkora arra, hogy nem. De legyünk csak pozitívak. És habár muglikkal szórakozni nem sok kedvem van jelenleg.. lehet meg kéne jósolnom, hogy később lesz-e ilyen irányú szándékom, mert akkor megtanulok jósolni. Ezzel az elmélettel persze már megint van némi gond, azt hiszem.
Úgy tűnik segítő szándékom, vagy legalábbis az, ami annak látszik célt ér, vagy legalábbis úgy látszik, mert Zoé rábólint segítségéül szegődésemre. Persze már ezen a ponton gyanakodnom kéne, de túlságosan is eltereli figyelmem annak gondolata, hogy talán beülünk egy fortyogó üst mellé, és ott majd jó meleg lesz.
De hogy lehetek ilyen bolond, ilyen bájos mosolyt nem kapnék hátsó szándék nélkül tőle!
- És mi készül? - kérdem, hátha valami számomra is ismerős főzetről kerül le a lepel. Habár anyám nem remekelt a gyakorlatban, elméletben zseniális bájitalfőző volt, róla pedig ragadt rám egy kevés.
Újabb kifogásomat hallva már ki is nevet.
- Hát mondjuk kísérleti nyúlnak, mármint tesztalanynak vagy ilyesmi.. vagy mit tudom én - széttárom a karom, és értetlenül megrázom a fejem, mintha a legtermészetesebb dologról volna szó. - Hát én tudjam, miért raboltál el? Nem tehettem semmit!
Próbálom a vigyort a végéről elhagyni, de azért nem olyan egyszerű az. Ekkor azonban észre veszek az arcán valamit. Mintha különös, várakozó tekintetet öltött volna föl. Megtorpanok, és egy "hmm"-re formálom összepréselt ajkaim.
- Hová is megyünk?
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesshy Zoé
INAKTÍV


Little Miss Innocence
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 20. 22:11 | Link

- Egész ügyesen következtetsz, hallod-e - mosolyodik el ismét, de azért megingatja kissé fejét. Még hozzátenne néhány hasonló szarkasztikus megjegyzést, de inkább nem. Nem mintha érdekelné, hogy megbántja-e a fiút. - Nem, nem vettem fel. Részemről inkább a lyukas óra, addig akár képregényt is olvashatok, még az is hasznosabb. Szerencsére nem kötelező, az tuti, hogy rögtön írattam volna valami igazolást, hogy valami komoly allergiám van a... füstölőkre és a totális ostobaságokra... vagy valami ilyesmi - újra elvigyorodik, válla rázkódik az elfojtott nevetéstől. Ő mókásnak találja magát, ennél több aligha kell.
- Ha sikerül valami elfogadható kifogást találnod, akkor minden bizonnyal, de az eddigieket figyelembe véve ennek nem túl sok esélyt jósolok - az utolsó szót hangsúlyosan ejti ki, s újra elvigyorodik. Épp csak meg nem dicséri magát, mennyire elemében van ma, de az túl égő lenne a másik jelenlétében.
- Ó, majd meglátod... nem szeretném itt nagydobra verni, még a végén valaki más is meghallja. Itt még a falnak is füle van - suttogja végül, s gyanakvón körbenéz. Remekül alakít, sokszor ment már végig igazából ezen a fázison, hangja is inkább felcsigázza az embert. Nincs a kezében semmi gyanakvásra okot adó dolog, még csak zsebre sem dugja őket. Fesztelenül kacarászik azon, amit a levitás mond, s lelki szemei előtt meg is jelenik a kis mozgó képsor, amint ördögi kifejezéssel angyal arcán egy székhez kötözi a másikat, majd őrült mód körül ugrálja és végül megpróbál szájába tuszkolni egy kanál gyanúsan gőzölgő és gusztustalannak kinéző trutymót.
- Igazán ösztönző... de nem szokásom túszokat ejteni, akkor túl egyszerűen rám bizonyíthatnák. Várnom kell, amíg elvégezhetem az emléktörlést, de az még minimum néhány év... szóval.. - mielőtt még jobban kifecseghetné magát, inkább elharapja a mondatot.
De ekkor az a fránya hópehely már megint oda repked, ahova nem kéne. Neki fogalma sincs, mi árulhatta el, de terve megint dugába dől, amikor az utolsó lépés előtt Nikola megtorpan és ráadásul kellemetlenkedve még faggatózni is kezd.
- Be... - gondolkodás nélkül vágja rá, zöldjeit nagyra nyitja s folytatja a kamuzást - ...gondoltam egy forró csoki mellett megvitatjuk a dolgokat... - lassan elindul, hátha sikerül magával csalogatnia a levitást - ...egyébként is tiszta víz vagy, egy szál pulóverben - amit egyébként a kutya sem ért - vagy szeretnél megfázni? Ki kell ábrándítsalak, ha nem olyan bajod van, amivel a gyengélkedőn legalább félholtan fekszel, az óra látogatás kötelező... egy kis nátha smafu. - Tesz még néhány lépést a távolban leledző bejárat felé, közben várakozón pillant a srácra. Nem azzal az éhes, "taknyolj már el, Merlin gatyájára, kérlek!" nézéssel, egyszerűen csak várja, mire dönt. Ha ezen nem esik el, ott a többi, s ha ő nem, majd elnyalnak mások.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikola Višnjić
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 20. 22:48 | Link

Zoé elég nyilvánvalóan a tudtomra adja, hogy nem a jóslástant tartja a legmegbízhatóbb tudományágnak a varázsvilágban, és nem is igazán érzek késztetést, hogy vitatkozzak vele, noha nem vagyunk ugyanazon a véleményen. Tanúja voltam, hogy a jóslatok olykor igenis valóra válnak. Csak kis százalékban.
Így aztán visszamosolygok és megrántom a vállam csupán. De azért "jóslatára" kiöltöm a nyelvem kissé.
- Köszi - hálálom meg szellemességét.
- Dehát itt nincsenek is falak, csak oszlopok - nézek én is körbe, és keresem rajtuk a fülelő kis réseket, amiket az idő vájt beléjük. - Gondolod, hogy máris a titkaidat lopkodják? Ha már most ekkora szám vagy, bele se gondolok mi lesz később - mondom nagy komolyan, de egy vigyor mögül.
Feltételezésem mulattatja, de reakciója engem kevésbé, érik bennem a gondolat szavait hallgatva, hogy talán nem is áll messze a valóságtól, ahogy megítéltem. Persze csak viccnek szántam, de kicsit most elbizonytalanodom. Pedig olyan ártatlan, bájos arca van, a legutolsó lenne, hogy azt feltételezem, hogy túszokat ejt. Mondjuk az ilyesmit szokás kihasználni, szóval ki tudja.
- Szóval néhány év múlva kezdhetek aggódni? - kérdezem. - Tudnál egy kicsit pontosabb lenni? Szeretném tudni, hány évem van még hátra gondtalanul.
Persze a vigyort nem hagyom le a végéről, biztos ami biztos, nem adom meg neki az örömöt, hogy azt higgye, komolyan veszem a dolgot. Nem, mondom, nem veszem komolyan!
De akkor is, most gyanakvás fogott el. És a dolog csak tovább erősödik, ahogy egyre inkább adja az ártatlant. Nem sok mindent tudok még róla, de nagyon bűzlik a viselkedése. Azért aggódik, hogy megfázok? Egyáltalán, foglalkozik vele?
- Én mondom, sántikálsz valamiben - jelentem ki határozottan, fürkésző tekintetem arcára szegezve, mely most mentes mindenféle vigyortól, vagy egyértelmű jelétől valami kis aljasságnak. Talán csak én vagyok paranoiás?
- Abba a forró csokiba akarsz csempészni valamit, igaz? Én bizony nem fogadok el tőled semmit ami folyékony!
Határozott vagyok, akárcsak lépteim, melyeket befelé irányítok, mert azért ha forró csokira nem is (legalábbis az övére), a kastély melegére már annál inkább vágyom.
És akkor hirtelen helyet cserél ég és föld körülöttem, lábaim a magasba repülnek, testem pedig engedelmeskedik a gravitációnak. Bárcsak ne találta föl az az átkozott mugli! A fene essen belé, és az almájába.
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesshy Zoé
INAKTÍV


Little Miss Innocence
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 31. 14:07 | Link

Nikola - lezárás.


Az a baj azokkal az emberekkel, akiket gyakran érnek atrocitások, hogy egy idő után túlságosan is gyanakvóvá válnak. Nehezebb őket bármire rávenni, s hiába a színészi alakítás, csak nem akarnak csapdába esni. Nikola kezdetben tökéletes baleknak tűnt, de úgy tűnik, az évek tapasztalatai őt is óvatosságra sarkalják. Se a báj, se az ártatlanság nem hat rá, dehát hogyan is hatna, talán még nem is érdekli az olyasmi.
- Aggódni fölösleges... - jegyzi meg, mintha ő már most keresztet vetett volna a srácra - éld csak az életed, amíg teheted! - nos igen, most százhatvannégy centi tömény fenyegetést hallottunk. Természetesen csak játszik... legalábbis most így gondolja. Különben is, kivételesen a közel jövő jobban foglalkoztatja fantáziáját, s bár igyekszik elrejteni, mohó várakozás uralja. Azért, hogy teljes legyen a dolog, még kacsint is egyet, mintha csak ezzel tenné fel a halálos ítéletre a pontot.
- Hey! - fordul hirtelen Nikolához a fiú megjegyzését követően. Balját felemeli, mutatóujját pedig a levitásra szegezi figyelmeztetően. - Ilyet ne is mondj! Teát, töklevet, vanília pudingot, oké, de megszentségteleníteni egy bögre forró csokit?? - most rajta a komolyság sora. Megdöbbentő lehet, és nyilván az is, de ez már csak a rellonos leányzó apró flúgjának tudható be. Minden zseninek van valami defektje, nem?
- Nem fogadod el? Hm, tehát te fogod elkészíteni? Én benne vagyok. Igazán rendes vagy, hogy nekem is megcsinálod - kuncog, s közben igazán büszke magára, hogy csapdába csalta a másikat. Édes ráadásként jön, hogy Nikola végre megtalálja a jégfoltot, és szemet gyönyörködtető hátast vág. Zoé zöldjei vidáman ragyognak, miközben vigyorogva figyeli a vergődő levitást. Nem nevet hangosan, nem nevet túlságosan. Kuncog, elégedett és... kritikus.
- A kivitelezésen van még mit fejlődni, de tőlem kapsz ma egy nyolcast.. - vigyorog, miközben odalép a fiúhoz, hogy felsegítse.
- Na, gyere, a vendégem vagy! - végre sikerül talpra segítenie - Lehet egy kicsit csúszósabbra kellene csinálni, és talán nagyobbra is.. - motyogja, inkább magának mintsem a bizonyára kissé sajgó tomporú levitásnak. Noha úgy tervezte, hogy a kastélyba lépve egy üres kifogással lerázza, végül is egész kellemesen elcsokizgat Nikolával.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék