36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. február 14. 23:56 | Link

Valentin nap - Random Randi
Állia

maszk - ruha

Kissé izgatottan indulok a vakrandim helyszíne felé, kezeimet a nadrágom zsebébe rejtve. Nem is tudom igazából mitől tartok. Az kétségtelen, hogy csinos partnerem lesz az este, ebben az iskolában minden lány gyönyörű, és az sem tántorít vissza, hogy talán még sohasem beszélgettem vele korábban. Nehéz zavarba hozni, és szívesen vállalom a beszélő szerepét, elkerülvén a kínos csendeket, ha a másik fél kevésbé kedveli az érdemtelen csevegést. Aha, nyilván ilyenkor nem azt bizonyítom, mennyire értelmes egy gyerek vagyok, mert a semmiről beszélni hosszasan nem egyszerű ám anélkül, hogy bármi hülyeséget kiejts a szádon. Ráadásul alapvetően is vannak érdekes gondolataim, amiket úgy érzem, feltétlenül meg kell osztanom a nagyvilággal, adott esetben a mellettem lévővel.
Talán csak a helyzet szokatlansága teszi a pillanatnyi zavaromat, miközben lassítok lépteimen, és a csodásan kivilágított, kidíszített udvarra lépve besorolok a maszkos, párját kereső lányok és fiúk közé. Öltözködésemet tekintve próbáltam valami középutat találni a teljes cicoma és a hétköznapi között, így egy egyszerű, fekete zakó alá csak egy szürke pólót vettem fel, a zakóhoz illő fekete nadrággal. A maszkom, ami a reggel érkezett arany és fekete színben pompázik, kellően csillogó, remélhetőleg nem lesz nehéz megtalálnom a párját a nagy forgatagban.
Nem is tétlenkedek, igyekszem tekintetemmel körbejárni a helyiségen az árválkodó lányokon, és egy kis fel-alá járkálás után meg is pillantom a fekete-fehér koktélruhában ácsorgó, az enyémhez illő maszkban lévő lányt. El is indulok felé, útközben pedig a zsebemben lapuló kulcsot kezdem keresni.
- Ez azt hiszem, hozzád tartozik – emelem fel az apró kulcsot, és bizonytalan mozdulattal az arcomat félig takaró maszk felé intek. – Szia! – köszönök mosolyogva, mert nem illik e nélkül indítani a randinkat. Szemezek egy kicsit az elhaladó pincéreknél lévő italokkal, de egyelőre nem kérek, aztán zavartan vakarom a tarkómat, körbenézve, hátha segít valaki, hogy ezután mi a teendő.
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. február 15. 11:59 | Link

Valentin nap | Random Randi
Arnold

Nem tudom, hogy a zene vagy a koktél hatására, de kezdek megnyugodni.
Nézem a körülöttem egyre gyűlő színes tömeget és elmosolyodom. Körbenézek, hátha látok egy hasonló arany fekete maszkot.
Kis idő múlva meg is láttok egy felém közeledő magas fiút az enyémhez hasonló maszkban.
Meglepődésemben majd nem elejtem a poharam, de az első döbbenet után kicsit összeszedem magam. A közelemben elmenő pincér tálcájára teszem a poharam. Aztán ideges mosollyal nézem a mellém érkező srácot.
Enyhe értetlenséggel nézem a felém mutatott kulcsot, aztán felfogom, hogy a nálam lévő lakatra gondol. Pirulva előkeresem a lakatott a táskámból.
Félszeg mosollyal a fiú felé nyújtom a lakatom.
-Csak akkor tudjuk meg ha kipróbáljuk.
Megérintem az arcomat félig takaró maszkot és kissé zavartan köszönök.
-Szia.
A fülem mögé tűröm az egyik kosza hajtincset és megpróbálom leküzdeni a kezdeti zavarom. Amíg kiderül, hogy jó a kulcs ami a fiúnál van. Megnézem egy kicsit jobban hátha felismerem, hogy ki van a maszk mögött, de csak annyit tudok megállapítani, hogy nálam pár évvel öregebb.
Közben rájövök, hogy amíg néztem elfelejtettem mosolyogni. Ezért elmosolyodom, önön hülyeségemen. Hisz eldöntöttem, hogy nem leszek ideges. Veszek egy nagy levegőt és nyugalmat erőltettek magamra.  
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. február 16. 20:53
Hozzászólásai ebben a témában

Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. február 15. 20:25 | Link

Valentin nap -Wolgi

Ahogy a tömeget pásztázza, megakad a tekintete azon a magas és szőke srácon, akit Derek kinézett neki. Fogalma sincs, hogy ki lehet az, főleg a maszk miatt, de még az is lehet, hogy a fiú ráhibázott. Még mindig olyan furcsa neki ez a szituáció, de mikor lopva feléjük pillant, elmosolyodik. Bár ezt szegény Kira nem biztos, hogy láthatta, pedig nagyon büszke rá, hiszen meg merte tenni ezt a lépést.
Végül visszatér a titokzatos szőkéhez. Amaz éppen egy rózsaszín süteménnyel van elfoglalva, majd elindul... felé?
Szórakozottan figyeli, amint a fiú helyet foglal vele szemben. Láthatóan eddig még nem vette észre. Mikor azonban ez a tény változik, kis híján múlik, hogy el ne nevesse magát. Milyen jó is most ez a maszk! Érdeklődve néz a fiúra, szemében a te vajon mit szeretnél kifejezés ül a legjóindulatosabb formájában, majd ennek folytatásaként egyre nagyobb jókedvvel hallgatja a fiút.
- Történetesen nem zavarsz... mosolyog a fiúra titokzatosan.
- Valaki szerint itt biztosan van egy párom, de sütik sem tűnnek rossz társaságnak!
Céloz végül a szőke habos szerzeményére immár vigyorogva, majd körülnéz és egy éppen arra sétáló pincér tálcájáról levesz egy citromos süteményt, amin egy fehér kis virág van.
- A társas magányra?
Emeli fel ünnepélyesen a süteményt, majd ha minden igaz, belé is harap. Hmmm... de finom!
Hozzászólásai ebben a témában


Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. február 15. 20:29 | Link

Valentin nap - Random Randi
Állia

Mikor tudatosul bennem, hogy a lány, akit egyébként már egészen biztosan láttam a folyosókon, de sohasem váltottunk egyetlen szót sem, talán pár évvel fiatalabb is lehet, előbb érkezett, mint én, egy kicsit kellemetlenül érzem magam. Fiúként illett volna időben megérkeznem a randi helyszínére, hogy inkább én várjak a partneremre, minthogy neki kelljen, ki tudja meddig egymagában ácsorognia, ugyanakkor a remény halvány szikrája pislákol valahol mélyen, talán valakivel elütötte az időt, amíg nagyságom képes volt összecihelődni. Komolyan, lassan kezdhetnék megijedni, hogy talán több időt töltök a készülődéssel és öltözködéssel, mint a lányok általában. Ez azért eléggé gáz lenne.
A saját zavaromat látom tükröződni a lány arcán, ami megmosolyogtat, és máris kezdek lassan feloldódni. Nem lesz itt semmi probléma, nyilván nem szokása senkinek sem minden hétvégén teljesen ismeretlenül nekivágni a randevúzásnak, és mindenkinek furcsa valamennyire. Talán az még érdekesebb lett volna, ha esetleg egy ismerőst rendelnek mellém az esti vacsorához, és esetleg… nem vagyok vele túl jó kapcsolatban… nos, igen, az valóban nem lenne egyszerű.
De szerencsémre nem így van. Amint megvan a lakat, óvatosan nyújtom a kulcsot, és amikor könnyedén elfordul a zárban, a lakat pedig egy kattanással kinyílik, széles vigyor terül szét az arcomon. Azért valahol meg is könnyebbülök, hogy nem lettem magamra hagyva, akármilyen önzőnek is hangzik ez így.
- Úgy tűnik, passzolunk – ejtek meg egy féloldalas mosolyt. – Van kedved esetleg valamit inni, vagy keressünk egy asztalt, és utána? – nem, mintha annyira ragaszkodnék az italhoz, bár kétségtelenül jól esne valami hűsítő. Csak, hogy még inkább oldjuk a feszültséget, no.
- Arnold vagyok, egyébként – és micsoda bunkó, hogy nem mutatkoztam be kapásból! Legszívesebben a homlokomra csapnék és úgy csóválnám a fejem, de talán egy kicsit furcsán hatna ennyi ember közt ez a színjáték, így inkább türtőztetem magam, és megvárom a lány válaszát az itallal, illetve a vacsival kapcsolatban.  
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. február 15. 20:56 | Link

Valentin nal - Lucy *-*

- Miért nem tudnál játszani?
Az, hogy illik egymáshoz a lakatunk és a kulcsunk annyira megnyugtatott, hogy az idegességem is elmúlt, és sikerült olyan témát is találnunk, ami kifejezetten érdekes lehet, mind a kettőnk számára, méghozzá a kviddics.
- Igen, én vagyok. Köszönöm, de veszíteni is tudni kell. Az utolsó meccsünk után bulizni forunk például, ha nyerünk azért, ha vesztünk, akkor meg azért. Nem igazán illik hozzánk, hogy szomorkodjunk. Ha lesz három találatunk, akkor már például dobogós helyen leszünk, ha nem, akkor nem, akkor azért bulizunk majd. Pozitívan tekintünk előre.
Tessék, máris tovaszállt minden izgalom, arcomon széles vigyorral ecsetelem, hogy akármi is lesz a Rellon ellen, mi bizony vidámak és magabiztosak leszünk. Többet fogunk edzeni és jövőre még jobbak leszünk. Imádom az Eridonos életszemléletet, és ha neked az van az egy dolog, de ha vagytok már ketten, akkor generáljátok jobban, és amikor egy egész ház van, na ott csak nevetni lehet.
- Persze, mindenre vevő vagyok.
Különleges koktél. Sosem ittam még koktélt, főleg különlegeset nem, így most kíváncsian várom, hogy mégis mivel tudnak nekünk szolgálni. Amíg ez megtörténik, addig visszafordulok a lány felé.
- Szóval kviddics, ha játszhatnál, milyen poszton játszanál?
Hajtónak vagy fogónak tudnám elképzelni, de értek engem már csodák a saját csapatomon belül is, először például Leonieval, akit majdnem szemberöhögtem, amikor azt mondta, hogy ő terelő. Ha valaki látta már a vöröst és ismeri a stílusát, akkor azt hihetné, hogy ő a kabalánk, akit tündérnek öltöztetünk, virágokat fonunk a hajába, és engedjük, hogy meccs alatt táncoljon, de semmiképp se adnánk ütőt a kezébe, pedig hihetetlenül jó volt benne.
Hozzászólásai ebben a témában

Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. február 15. 20:59 | Link

Szent Bálint nap | Mea


 A váratlan szituációkban általában kétféleképp szoktam reagálni, ennek mikéntje pedig a körülményekre vezethető vissza. Ha veszélyes helyzetben vagyok, egekben van az adrenalinszintem, vagy meg kell mutatnom, mire vagyok képes, akkor az elmém pezsegni kezd és bármire képes vagyok. Minden más esetben pedig szórakozott tökkelütötté válok. Sajnos ez történt most is. A tény viszont, hogy egy hölggyel van dolgom, lassacskán elkezdte visszazökkenteni az agyam az alapállapotba.
 - A társas magányra! - kacsintottam, majd betömtem a süti maradékát. A második harapás már nem volt nagy szám.
 - Én főleg fagylaltban szeretem a citromosat, de süteményben sem vetem meg. - Ejj, de választékosan beszél az úrfi! Azért túlzásba sem kell vinni a komolyságot.
 - Beszélgessünk, a párunk talán még meg sem érkezett.
Valami oknál fogva meg sem fordult a fejemben, hogy ő lehet az. Láttam olyanokat, akik már sikeresen egymásra találtak, az álarcuk egy-két apró részletet leszámítva ugyan olyan volt. De a miénk viszont egy-két hasonlóságon kívül teljesen más. Az enyém kétszínű, az övé egy. Az övé csipkeszerű, az enyém szimpla. Még a szemek vágása is más...
 - Kezdjük valami alap kérdéssel. Hogy vagy? - Vártam a lány válaszát, közben azon gondolkodtam, hogy én vajon hogy érzem magam.
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. február 15. 22:32 | Link

Valentin nap-Wolgi

Miután ilyen gyönyörű módon megállapodtak valamiben, Mea is eltűnteti a süteményt, bár nem kellett vele sokat küzdenie, mert nem volt nagy darab.
- Hm. Én annyira nem vagyok oda a fagylaltért. Nyáron persze jól esik, de akkor se feltétlen.
Csak ha már a fagyi szóba jött. Igaz, ha már választania kell, akkor általában citromosat szokott kérni, de ez még bármikor kiderülhet az est folyamán. Annyi azonban bizonyos, hogy lesz ez még így se!
Beszélgessünk!
Hát rendben! Úgy is kezdi nagyon szórakoztatni az eset. Szája csücskében végig ott bújkál a mosoly, s mikor a fiú nagy lendülettel fel is tesz az első kérdést, nem állja meg nevetés nélkül.
- Azt hiszem most egészen jól, bár pár perce még azt se tudtam mihez kezdjek álarcban.
Hát alap kérdésnek tényleg alap volt, de az is igaz, hogy egy társalgást valahol el kell kezdeni. Mondjuk az elején.
- Te például hogyan jutottál el odáig, hogy részt veszel egy ilyenen?
Erre nagyon kíváncsi lenne. Egy fiú szemszögéből.
- És persze hogy vagy?
Mosolyog leplezetlenül.
Hozzászólásai ebben a témában


Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. február 15. 23:38 | Link

Szent Bálint nap | Mea


 Mindenkinek vannak furcsaságai. Az övé az, hogy nem annyira szereti a fagyit, mint rajta kívül mindenki az univerzumban. Hát... lehetne rosszabb is. Mint például Oliv. Na, ő megkapta a világ összes furcsaságát! Tényleg, mi van vele? rég találkoztunk...
 Elkalandoztam, de szerencsére a lány válasza a kérdésemre kizökkentett a gondolatmenetemből. "Azt hiszem", "egészen jól", "pár perce még"... Nem vagyok legilimentor, de még így is érzem, hogy valami nem stimmel itt. Faggatni viszont nem akarom, udvariatlanság volna, ráadásul nem is tudom, hogy kezdenék neki. Egy bólintással elfogadom tehát a válaszát, majd válaszoltam a kérdésére.
 - Tulajdonképpen nem is tudom... Csak sodródtam az árral, ahogy szoktam. Hallottam erről a dologról, kérdezősködtem, aztán gondoltam, miért ne? Jobb dolgom nem volt mára, szóval itt vagyok. - elmosolyodtam - Csak a móka kedvéért. - Ezután rátértem a másik kérdésre.
- Hogy hogy vagyok? Remekül. - És hosszú idő óta tényleg remekül voltam. Persze ritkán mutattam ki, hogy esetleg nem vagyok úgy, de akkor is. Valami melegített belülről, mint egy cserépkályha. - Igaz, a párom még nincs meg, leöntötte miattam magát egy lány és ittam egy teát, amiben valószínűleg volt valami, de még nem érzem a hatását, de most itt ülök egy gyönyörű lánnyal szemben, beszélgetek vele, ettem egy finom sütit, minden egyszerűen... remek.
 A bók csak úgy kicsúszott. Szokott olyat. Általában nem ilyen nyíltan bókolok, de talán mégis hatott a tea. Hátradőltem a széken, picit oldalra döntöttem a fejem, aztán kiböktem a kérdésem.
 - És te hogy keveredtél ide? - Ez a játékszabály, visszakérdés, plusz egy új. - És mi az, amit szeretsz csinálni?
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. február 16. 10:15 | Link

Ádám

- Hát, még sohasem ültem seprűn, nem hogy még repüljek is. - mosolyodok el.
- Ez jó ötlet, hiszen jobban összeszoktok meg ilyesmi. Gondolom a Klubhelyiségetekben tartjátok a bulit.
Amint Ádám rábólint a koktélra, azonnal kérek is egyet.
- Hát nem is tudom... Igazából mindegyik poszton lévő embernek valamiben jobbnak kell lennie. Például az őrzőnek jó reflexek kellenek, a hajtóknak jól kell célozniuk, a terelőknek erősnek kell lenniük és szintén jó kell hogy legyen a célzóképességük, és persze a fogóknak gyorsnak kell lenniük. Természetesen még ezek mellett is sok dolgot kell tudniuk, de posztonként kb ennyit. Mondjuk ezt gondolom te is tudod. Bár lehet, hogy tévedek, ez ilyen saját megállapításféle.
- Tehát, szerintem fogó biztos nem tudnék lenni, mert ahhoz jól kéne bánnom a seprűvel, én pedig még alapfokon sem tudok, de ezt félretéve én inkább a hajtó felé hajlanék.
- Jaj, egyébként bocsi, ha sokat beszélek. Hajlamos vagyok rá. - nevetek fel.
Sokszor szoktam annyit beszélni, hogy a végén eltérek a témától. Néha már engem is idegesít, akkor milyen lehet ezt a körülöttem lévő embereknek hallgatni? Most nem kéne elszúrni a legeslegelső randimat a túl sok beszédemmel. Kíváncsi vagyok, hogy ebből a megszervezett találkozásból mi lesz...
- Na és, mióta érdekel a kviddics? - nem erőltettem meg magamat túlságosan ezzel a kérdéssel, de kezdetnek megteszi.
Utoljára módosította:Lucy Blake, 2015. február 16. 10:16
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. február 16. 16:44 | Link

Valentin nap | Random Randi
Arnold

Amint sikerül nagyjából megnyugodnom újra a mellettem állóra összpontosítok.
Csak úgy megszokásból végigmérem az öltözetét. Majd kissé idegesen  megállapítom, hogy hozzá képest túlöltöztem.
Emellett enyhe örömmel veszem tudomásul, hogy hála a maszknak nem látszik mennyire elpirultam, de még így is hülyén érzem magam. Vettek egy óvatos pillantást a srácra, aminek következtében még jobban elvörösödöm. Gyorsan lesütöm a szemem és enyhe megalázottsággal megállapítom, hogy valószínűleg hülyének néz, amiért ilyen lehetetlenül viselkedem.
Amint kezdenék elmerülni a szégyenben a srác közli, hogy passzolunk.
Mosolyt erőltettek az arcomra, de a föld bámulásával nem hagyok fel.
-Remek.
Az ital említésére eszembe jut az amit előbb ittam. Felnézek, hát ha meglátom valamelyik pincérnél a poharam.  
Ám, amit elsőre megpillantok a partnerem mosolygó arca. Kissé zavartan visszamosolygok. Aztán rájövök, hogy miért néz ennyire és pirulva válaszolok.  
-Nos, nekem mindegy.
Körülnézek, hátha megtalálom a poharam.
Közben pedig szidom magam a hülyeségem miatt. Biztos, hogy nem csak nekem furcsa az az egész. Ráadásul egy Rellonos különben sem viselkedhet így. Ezért jobb lesz összeszedem magam és normálisan viselkedem.
A poharamról lemondva visszafordulok a sráchoz és az idő közben beálló kínos csöndre való tekintettel bemutatkozással próbálkozom, de a partnerem egy kicsivel megelőz.
A nevét ismerősnek találom, de még így se tudom, hogy pontosan ki ő. Ebből arra következtetek, hogy ő se tudja majd, hogy én ki vagyok.
Kicsit magabiztosabban viszonozom a bemutatkozást.
-Én Állia vagyok. Örülök a találkozásnak.
Elkezdek gondolkozni, hogy mivel kezdeményezhetnék beszélgetés, de mivel semmi különösebb ötletem nincs, inkább csöndben maradok és reménykedem abban, hogy a partneremnek több ötlete van.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. február 16. 21:14
Hozzászólásai ebben a témában

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2015. február 16. 17:38 | Link

Valentin cucc
maszk
ma
Viko



Két napja nem hitte volna el, hogyha azt mondják neki, hogy itt lesz álarcban és itt fog megpróbálni "mulatozni" elég szűk keretek között. Más társasághoz, környezethez, meg légkörhöz szokott. Az adja neki az otthonos biztonságérzetet, ha piaszag van, körülötte üvölt a metál zene minden hangszóróból és nem kell csinálnia semmit, csak jól éreznie magát, ha meg éppen a saját koncertjén van, akkor pedig dobolnia. Idefelé volt kedve az egészhez, de mostanra már sok indok fogalmazódott meg benne azzal kapcsolatban, hogy maradjon-e, vagy lépjen le minél hamarabb. Ha már megtalálta véletlenszerű párját, akkor úgy dönt, hogy egy próbát megér. Nem akar semmit a maszk túl oldalán lévőtől, csak megpróbálja tényleg jól érezni magát; ez pedig már hosszú ideje nem sikerült neki.
Megtalálja párját, de mielőtt odalépne, kivárja a szituációt, amibe a hölgy keveredett. Ez bizony nem szép dolog: felállítják az asztaltól, mert nincs társasága és ne "foglalja" egyedül az ülőhelyet. Chuck is ismerhetné az érzést, bár hozzá nem nagyon szoktak szólni, mert nem mernek, de most itt van az álarc, és az igazságszolgáltatás pillanata is. Nem álszent, nem bevágódós, és nem is egy papucs figura, akit csicskáztatni lehet, de nem szereti az ilyen típusú megnyilvánulásokat, annak ellenére, hogy gyakran ő sem a legjóindulatúbb.
A hölgy megköszöni az italt, amire Chuck csak mosolyog, aztán az idegen be is mutatkozik. Eperlány... Szóval ezt így kell. Nem tart túl sok időbe kitalálni, hogy ő mit fog mondani.
- Én pedig a szörnyeteg vagyok - mondja egy újabb mosollyal, bár így végiggondolva lehet, hogy ez nem volt túl bizalomgerjesztő. De most miért? Csak az igazat mondta.. Ő is kortyol egyet italából, majd ismét megszólal.
- Gyere, szerezzük vissza az ülőhelyet - mondja, majd mutat az asztal felé, amit a huligánok elfoglaltak, odalép az egyik beszédesebb srác mellé, majd jól érthetően, magabiztosan, nem túl durván, de erős hanggal mondja, amit akar.
- Srácok, az előbb kitúrtatok egy hölgyet, hogy itt zajongjatok. Tűnés! - mondja egy kicsit már erősebb hangon, de még nyugodtan, közben egy másik irányba mutat. Elgondolkodik azon, hogy részéről ez a dolog annyira nem is anonim, mert ingujjai egészen könyökig fel van tűrve, és nem sok olyan ember mászkál a faluban, akinek ott nincs szabad hely a sok mintától. Na mindegy. Ez is hozzátartozik a tekintélyhez.
A fiatalok szótlanul elbattyognak, ezt valószínűleg annak tudható be, hogy a társaság fiú tagjai olyan vékonyak, mint egy gyufa, ellenfelük pedig elég jó termetben és kondiban van.
- Hát akkor üljünk le, ha gondolod... - mondja a hölgynek egy mosollyal, és az immáron üres asztal felé mutat. Ha a hölgy igent mond, leülnek és Chuck meg is próbál kezdeményezni valami beszélgetés félét.
- És az Eperlány hogyhogy úgy döntött, hogy jelentkezik erre a valamire? - ez aztán konkrét volt. Csak így tovább.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2015. február 16. 17:40
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. február 16. 18:59 | Link

Lucy és Ádám


♥Andalító Avokádó♥
Aki ebből az italból iszik, bizony az egész napja egy igazi, romantikus filmmé változik, hiszen minden fontos jelenetkor, ami az illetővel történik, valamilyen hozzá illő dal fog megszólalni a fejében, pont ott kezdve, és ott végződve, ahol kell! Figyelem: túlzott romantikus hangulat veszély!
Hozzászólásai ebben a témában
Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. február 16. 19:21 | Link

Valentin nap-Wolgi

A válasza egészen jól sikeredett, már ami a hogy vagy témakörre szólt, de a fiú úgy látszik mégis csal kiérezhetett belőle valamit, mert minden további firtatás nélkül, csak bólint rá egyet. Ezért még hálás is lehetne, de jelenleg inkább saját magára bosszús. Elvégre ő is szórakozni jött! Ez az este csak azért is jó lesz és nem hagyja, hogy saját tétova gondolatai átvegyék az irányítást! A fene beléjük! Még az a szerencse, hogy ez a gyors kos lelki harcból kívűlrűl semmi sem látszik! Mea pont az az ember típus, akinél elég nehéz észrevenni, ha komolyabb baja van, hiszen a társaság kedvéért egyszerűen csak átlépi ezeket a problémákat. Nem foglalkozik velük.
- Tehát akkor inkább a tettek embere vagy!
Habár kijelentésként tette fel, fel lehetne fogni az utóbbi mondatát kérdésként is, csak a bizonyosság kedvéért! A helyzet azonban ismerős. Ha nincs jobb dolga, Mea is szeret a sulis élet közepén forogni, s úgy élvezni minden pillanatát az új dolgoknak, mint egy új kalandnak. Szereti a kihívásokat és az izgalmakat rejtő, tettleges dolgokat. Amikor csinálhat is valamit.
A szép kis felsorolás, na meg az elejtett bók egyaránt feldobja, bár ez a kis apróság, amit a szőke talán csak megszokásból ejtett meg felé, egészen megérinti. Talán mert idegen még nem mondott neki ilyet, de a lényeget nem ebben keresi. Ha komolyan mondanának ilyet neki, nem is tudná, hogyan reagáljon rá.
- Akkor egy ilyen jól indult estét csak folytatni lehet!
Villant egy automatikus, Mea-val járó vigyort a fiúra.
- A teák egyébként még elég jól néznek ki! Én inkább azoktól a koktéloktól várnék valami trükköt!
Mutat az egyik pincér tálcájára, amelyik éppen egy narancssárga hűsítőt szolgál fel az egyik párnak.
A többi már csak jön magától, szinte szabály szerint.
- Az igazat vagy amit kitaláltam rá?
Kacsint szórakozottan a fiúra, majd megválaszolja a következő, plussz kérdést.
- Sok mindent, de főleg az olyan dolgokat, amikben csinálni is kell valamit. Valaki egyszer azt mondta rám, hogy adrenalin függő vagyok, pedig csak jobban szeretek tenni, kihívásokat keresni, mint mondjuk sakkozni.
Vonja meg a vállát egy halvány kis félmosoly kíséretében.
És bár lehet, hogy a korábbi visszakérdezés már számít, de azért ezt sem hanyagolja.
- És téged mi érdekel? Csak ha már itt tartunk!
A plusz egy kérdést inkább a következő körre tartogatná,de akkor már...
- Ha választani lehetne, szabad repülés vagy telepátia?
Olyan jól néznek ki azok a koktélok, csak... csak, ugyebár ez egy nem mindennapi iskola, nem mindennapi dolgokkal. Jó lenne tudni...
Hozzászólásai ebben a témában


Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. február 16. 21:32 | Link

Szent Bálint nap | Mea


 A tettek embere! Többnyire ez igaz, de minden tettet gondolkodás előzi meg. Mindössze ennyi az, ami miatt megértem, hogy a levitába kerültem. Szeretem használni az agyam. Persze az agyam nem mindig szeret használódni, ilyenkor elég szórakozott vagyok, és ha ez hiperaktivitással párosul, akkor ott kő kövön nem marad.
 Milyen szép mosolya van, mint egy modellnek! El is ábrándoztam ezen, így a következő mondatából csak morzsák jutottak el a tudatomig. Végeredményképp a következőket mondtam:
 - Azok a koktélok tényleg jól néznek ki... Megkóstolunk egyet?
 Választ nem is várva intettem egy pincérnek, hogy hozzon egy koktélt. Nem terveztem rögtön meginni, de olyan szépek voltak, hogy akár asztaldíszként is megállnák a helyüket.
 A kérdésemre újabb kérdéssel felelt. - Először amit kitaláltál, kíváncsi vagyok rá - mondtam széles mosollyal, majd folytattam hajszálnyit komolyabban - aztán a valódit.
 A másik kérdésemre rendes választ kaptam. Nagyon hasonlít rám a lány!
 - Nekem a sakkal sincs bajom, szívesen játszom, ha ahhoz van hangulatom. De általában a mozgalmasabb dolgokat űzöm. - Mint például kviddics. Azonban ha ezt kimondom, esélyes, hogy ha eddig nem ismert fel, most majd fel fog. Kevés ilyen magas szőke kviddicses van a suliban.
 - Engem bármi érdekel, ami mozgás. Kivéve a tánc, azt csak kivételes alkalmakkor engedem meg magamnak. Viszont kifejezetten szeretem a fejtörőket is, logikai játékokat. Szeretek sétálni erdőkben, szeretek olykor bőrig ázni, szeretek csellózni, énekelni, de legjobban talán álmodni szeretek. Szinte mindig megjegyzem az álmom.
 A legutóbbit talán majd még ma el is mesélem, ki tudja? Nem volt kifejezetten romantikus, de ez a lány nekem olyan lánynak tűnik, akinek tetszeni fog az izgalmas is.
 - Hű, választásban rossz vagyok. Mindig túl sokat gondolkodom rajta. A repülés azért lenne jó,  mert gyorsabban odaérnék bárhova, és hát úgy egyáltalán, repülni... A telepátia pedig szintén vicces. Egyrészt dogák közben kilesném a nálam jobb tanulók fejéből a válaszokat, másrészt hasznos lehet, hogy úgy tudok valakivel beszélni, hogy meg sem kell szólalnunk. Az én gondolataimat betömködöm az ő fejébe, amit ő gondol pedig kilopkodom onnan. Viszont a pletykákra allergiás vagyok. Talán ez az, ami miatt inkább a repülést választanám.
 Megint belelovaltam magam. Ez van, nem tudok mit tenni, ha egyszer elkap a hév, akkor le kell lőni, hogy befogjam. Bár talán a hölgytársaság az, ami miatt be nem áll a szám.
- És te mit választanál? Szerintem te is a repülésre voksolsz, de ez csak tipp - tettem hozzá huncutan mosolyogva.
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2015. február 17. 19:34 | Link

Valentin nap, Chuck

Maszk, ruha

Nem kifejezetten társat keresni jött el erre az izére, inkább csak be akarja magának bizonyítani, hogy igenis, vonzódnak még hozzá férfiak... legalább egy kicsit... mindenesetre ezt a dolgot Zójával úgy is meg kell majd beszélnie, addig is, itt van és a maszkos párja is megérkezett. Zavartan iszogat a neki hozott koktélból, de minden egyes kortynál másképp kezdi érezni magát. Mintha kicsit... felszabadultabb lenne. Kicsit fél, hogy esetleg mást is belekevertek ebbe a löttybe, de csak nem, hiszen ez a diákok bulija... A bemutatkozásra egy kicsit csodálkozva billenti meg fejét, aztán elmosolyodik. Vagy kevés a önbizalma a srácnak, vagy a szépséget keresi maga mellé. Ezen nem igazán tud többet gondolkodni, mert a tetovált úriember lovagias módon vissza is akarja szerezni a tőle jogtalanul elvett ülőhelyét.
- Ne, nem kell, tényleg... - szabadkozik, mert jobb neki itt most állni, mint egy több főre megterített asztalnál ücsörögni, de az események csak úgy megtörténnek, a szörnyeteg már el is üldözi a srácokat, Viko pedig zavart mosollyal az arcán foglal helyet. Mert volna csak ennek az embernek nemet mondani, a végén még ő is kikapta volna azt a hangnemet, amit a diákok. Kiissza az utolsó kortyokat is és jókedvében int a pincérnek, hogy hozzon még valamit. Kicsit felszabadultabban pillant partnerére, ő meg megvonja a vállát a kérdésre.
- Unatkozott. És ma a bol... vagyis a munkahelyemen átvállalták a műszakomat. - kegyes hazugságok, ő osztja a beosztásokat tulajdonosként és boltvezetőként, lett volna csak más beleszólása Gergőéknek...
- És a szörnyeteg ilyenkor jön ki a búvóhelyéről diákokat rémisztgetni? - kérdezi kuncogva, hangjából érződik, hogy inkább csak incselkedni próbál, abszolút nem rosszindulatúan piszkálódni.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. február 17. 20:32 | Link

Valentin nap | Dandellion

Jó ideig csak járkálok, néhány lány még odajön, próbálkozunk, én is odamegyek, próbálkozunk. Van, hogy egyáltalán nem passzolnak, van, hogy elfordítani nem lehet. Mivel ők se, én se szeretnénk, hogy egy esetleges beletörés miatt, a párjaink páratlanul maradjanak, így nem is nagyon feszegetjük a határokat. Éééés, akkor végre ott van ő. Biztos, hogy ő az, szinte teljesen egyforma a két maszk.
- Két italt kérek.
Szólok oda a pincérnek
, aki villámgyorsan cselekszik, és kezemben az italokkal lépek a lányhoz, aki láthatóan már keres engem. Fiatalabb, mint én, ez egész biztos, de nem olyan sokkal, hogy gondot jelentsen, noha természetesen, én most első sorban barátkozom, ám ha úgy sikerül a randi, lehet belőle második alkalom.
- Szia.
Végre elérem őt, és átnyújthatom neki az italt, amit eddig óvtam, nehogy a kezem kapja meg a lány helyett. Szabad kezemmel a zsebembe nyúlok, és előhalászom a kulcsot, bár esetünkben semmi szükség arra, hogy ténylegesen kinyissuk, biztos, hogy ő a mai párom.
- Titokban akarod tartani, hogy ki vagy, vagy inkább mutatkozzunk be?
Mind a kettőben benne vagyok. Az előbbi izgalmas, a második olykor megkönnyíti a dolgot, bár ami rólam terjed itt, nem sok. Legalábbis ami hivatalosan terjed. Lasch professzor nagyobbik fiacskája, akit kicsaptak az előző iskolájából. A kicsapás híre azt hiszem nekem köszönhető, hiszen így mondtam az embereknek, bár ez nem pont így történt. Anyámra való tekintettel finoman javasolták az iskolaváltás lehetőségét. Milyen szépen körül van írva, nem? De a lényeg az, hogy kicsaptak. Azonban ez még nem a legrosszabb ajánlás, amióta itt vagyok, sokat pótoltam, egész jók az eredményeim, és tudom, hogy a vizsgaidőszak végén majd nyugodtan várhatom a következő évfolyamot.
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. február 17. 20:46 | Link

Kámea és Wolgast


♥Elbájoló Eper♥
Aki ezt megissza, az egész napjára rátelepedik a jól ismert rózsaszín köd. Méghozzá szó szerint, hiszen mindent rózsaszínben fog látni innentől kezdve, a párján át, a bútorokon keresztül az égbolton úszó bárányfelhőkig! És ráadásul nagyon fog örülni ennek!



Ervin és Dandellion


♥Bűbájhozó Banán♥
Csak egy korty, és máris olyan szonettek, balladák és romantikus versek jutnak eszedbe, amelyekről nem is tudtál, hogy valaha bárhol is olvastad volna őket. Viszont ellenállhatatlan vágyat érzel aziránt, hogy ezeket a verseket mindenkivel - legfőképpen a partnereddel - megoszd!
Hatása csak egy órán át tart majd.



Vikohino és Chuck


♥"Ne felejts!" Narancs♥
Az elfogyasztója egykettőre romantikus hangulatba kerül! Egész nap úgy fogja érezni, számára a Valentin nap a világ legcsodálatosabb napja, minden ember csodálatos, főleg a partnere, és a világ annyira gyönyörű, hogy már csak a szaladgáló nyuszikák, és a csiripelő madárkák hiányoznak ahhoz, hogy tényleg soha többé ne legyen ennél tökéletesebb nap egész életében!


//A párok mindkét tagja ugyanolyat kap. Smiley//
Hozzászólásai ebben a témában
Dandellion Masson
INAKTÍV


Dehlya Masson
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 79
Írta: 2015. február 17. 21:10 | Link

Ervin

Keresem a sok maszk közül azt amelyik a legjobban hasonlít az enyémre,de nem igazán látok ilyet. Nem igazán próbálkozom senkivel csak akivel tényleg nagyon hasonlít a maszkunk. Végül meglátom. Az ő maszkja tényleg hasonlít.
- Szia -köszönök vissza neki, és elveszem a nekem kínált italt.
- Köszi,de egy kicsit félek ezektől az italoktól- mondom neki mosolyra húzva a számat. Nagyon tettszik viszont az ital színe.
- Azt hiszem inkább titokban maradok, de a becenevem Dehlya,hogy azért valahogy tudj szólítani-mondom neki miközben körülbelül megnézem,hogy ki is lehet. Magasabb nálam és talán idősebb is, de fogalmam sincs, hogy ki áll a maszk mögött.
- Na és te elárulod a neved vagy Anonymus leszel?-kérdezem tőle aranyosan mosolyogva.
Hozzászólásai ebben a témában

Ha két ajtó közül kell választani, menj a falnak
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. február 18. 13:34 | Link

Róbert úr

Soha az életben nem csinált volna csak úgy szorgalmit. Azonban ebben az évben a kitűzött cél a házkupa tisztességes megszerzése lett. Igen, ez a Rellontól hihetetlen teljesítmény, de mégis, hatalmas lépés ez nekik. Bár Michelle nem akart beszállni, végül látva, hogy az ő tehetsége és tökéletessége nélkül mit sem érne az egész és hiábavaló lenne, veszítenének, végül úgy döntött, legyen, bedobja pár rajzát a művészetek tanerőnek, meg akkor aláírást is gyűjt az egyik szorgalmihoz. Markovits István volt az egyik legkönnyebb része a dolognak, de ez valószínűleg nem meglepő, az a szerencsétlen szinte menekül szőkénk elől. Hiába, Venantunk rendesen megdolgozta annak idején a házvezetőt, így most egyszerűen bagolyban megkapta az aláírást, amit rögtön le is adott Vikonak. Ez volt a sima ügy rész.
Aztán következett Várffy-Zoller Robi. Mint kviddicssztár, ő is meg volt jelölve a felkereshető személyek között. Szőkeségünknek nem igen volt ínyére, hogy valami üzletbe bonyolódjon a szerénynek legkevésbé sem mondható, guruló almát is esélyes partinak tekintő személlyel. De szükség törvényt bont, szokták volt mondani, így felvértezve némi jóhiszeműséggel és a legmegnyerőbb mosolyával elment a rellonos sráchoz. Szinte látta megcsillanni a fiú szemét, ahogy kérte az aláírást. Talán ennyiben kellett volna hagynia, azt mondani, hogy pusztán rajongásból kérte. De tudjuk, hogy nem kenyere a hazugság, így hősiesen bevallotta, hogy szorgalmihoz kell csupán. Nem, a fiú nem volt elragadtatva és azonnal következett az ellenszolgáltatás pont. Michelle minden grimasz nélkül várta az ítéletet, ami egy randi volt a Fénylő Lelkek Udvarán. Először nem hitt a fülének, mégis miféle vicc akar ez lenni? Valami kifejezetten mocskos, kandikamerás fajta. De az aláírás kellett, így hát beleegyezett, azóta pedig nem gondolt rá. Miért is tette volna? Ahogy viszont elérkezik a reggel, beléhasít a tudat, ma randija van. Pont akkor, mikor Vasil... Mikor minden gondolatát lefoglalja egy bolgár barom. Jó, ez túlzás, a csókukon nem filózott annyit, mint illett volna, azonban tökéletes indok lehetne arra, hogy az estét lemondja. Viszont van az a rossz tulajdonsága, hogy növesztett gerincet. Eldöntötte hát, hogy nem hagyja cserben Robit. Megtehetné, de nem fogja.
A készülődés nem tartott túl sokáig, gyorsan túlesett rajta. Szőke haja finoman omlik vállára, a szél bele-belekap, magassarkú bokacsizmája kopog a betonon, szövetkabátja pedig védi a melegtől. Alatta egy kötött, ám rendkívül elegáns bő fazonú ruha található, cicanadrággal megtoldva alul. Nem gondolná, hogy szoknyát kéne vennie, vagy ne adj isten ruhát, ami puccos és giccses. Nem. Még egy rendes randira sem, nemhogy egy megszervezett majomparádéra. Így is bőven kitesz magáért ezzel a cuccal. Ahogy odaér, rögtön megpillantja Robit, aki elegánsan várja őt, egy gyönyörű szál rózsával. Körülbelül egy fél lépésre áll meg a fiú előtt és oldalra billenti a fejét.
- Na Rómeó, megyünk? - finoman mosolyra húzza a száját és várja, hogy történik-e valami. Tudjátok, ilyen térdreborulás vagy netán valami gúnyos megjegyzés... Mert hát, nem tudja elképzelni, milyen egy abszolút rellonos randi. Noel fülig belé volt esve, az nem volt fura - vagyis de, élete legfurább sütizése. De Robi...? Az eddigi tapasztalatok alapján volt mitől tartani.
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. február 18. 18:08 | Link

Rapid Randi | Lucy *-*

- Elvihetlek egy körre, ha gondolod. Mármint először mehetnénk úgy, hogy én is ott ülök a seprűn, hogy ne legyen nagy baj, aztán ha már biztosnak érzed a dolgot, akkor egyedül, mint Aladdin, amikor Jázmint vitte a repülő szőnyegen.
Az első mondatom magabiztos, már - már csajozós, de aztán gyorsan megmagyarázom, sőt a kedvenc Disney mesémet is beleveszem, hátha egy kicsit javítok a helyzeten. Lucy nem olyan, mint a többi lány, akikkel eddig megpróbáltam többet a barátságnál, és lehet, hogy pont ez lesz a kulcs. Észrevétlenül nyalom meg az alsó ajkam, remélve, hogy a lány ezt nem veszi célzásnak. Mostanában hallottam, hogy valaki nem csak a boszorkánymagazinokat, de mugli újságokat is hozott az iskolába, ami terjed a lányok között, és abban van ilyen, hogy ha x alkalommal néz rád fél óra alatt, meg ha indokot keres, hogy hozzád érhessen, akkor tetszel neki, ha megnyalja az alsó ajkát, vagy beleharap, akkor megcsókolna. Nem vicc, ezek tényleg terjednek, és a legborzasztóbb, hogy van, amelyiknél magamra ismerek.
- Teljesen jól látod. Persze van még más is, de ezek az alapvetőek, ezek azok, amikre érdemes odafigyelni. A terelőt és az őrzőt én is kizárnám az esetedben, te inkább lányos lány vagy, persze a legjobb értelemben, és van olyan terelő barátom, aki szintén olyan, mint te, de én is inkább hajtónak mondanálak, vagy a magasságod és vékonyságod miatt fogónak. A terelők és őrzők masszívabbak szerintem.
Én se vagyok vézna, sőt, és pont ez a két poszt az, ami szenvedélyesen vonz. Imádom mind a kettőt, és hálás vagyok a sorsnak, hogy volt lehetőségem kipróbálni magam a kviddicsben. Ahhoz persze, hogy profi legyek, jóval több kell, így erre nem gondolok, de a szenvedély attól még szenvedély, legyek bármekkora.
- Örülök, hogy sokat beszélsz, szeretem a lányokat, akik nem kukák, ha az édességet is szereted, akkor holnap feleségül veszlek. Jó, azt azért nem, de szeretem, ha egy lány szeret enni, nem csak salátát kér, hogy aztán vágyakozva nézze, hogy én jóllakok, ő meg elhiteti magával, hogy nincs többre szüksége.
Persze lehet, hogy a lány pont ilyen, szépen indítok én is. Nincs bajom persze ezzel a felállásal se, csak nem tudok mit kezdeni vele, és én érzem magam kényelmetlenül, amiért mondjuk kedvem van enni. Ez pedig tényleg nagyon kellemetlen tud lenni.
- Amióta tudom a mágusvilág létezését. Mugli családból származom, nincs egy rokonom se, aki tudott volna erről a világról. Tizenkettő voltam, amikor először hallottam róla, mert a nővérem Andine is boszorkány, majd kiderült, hogy a másik nővérem, Ayva is örökölte. Ők már nem tanulnak itt, Andine a budanekeresdi művészetibe jár, Ayva pedig mugli egyetemre, Pécsre. Ők meséltek sok mindent az itteni világról, és amikor én is ide kerültem, egyszerűen csinálni akartam, persze akkor még nem lehetett, mert egy gurkóra hasonlítottam, de jó pár évbe telve lefogytam, így végre tényleg élvezhetem.
Végre megjöttek az italok, az egyiket a lánynak nyújtom, a másikba beleiszok, Hm, igazán finom. Milyen érdekes, hogy mennyit beszélek magamról és milyen könnyen.
- Veled mi a helyzet, van itt rokonod?
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. február 18. 18:42 | Link

Dandellion | Rapid Randi

- Tény, hogy rengeteg mindent képesek beletenni, hogy egy kicsit megvicceljenek minket, de egyszer élünk, nem igaz?
Én pedig azt vallom, hogy minden elszalasztott lehetőség csak fájni fog később. Egyszer élünk, és az unokáimnak - én az a fajta pasi vagyok, aki számol a gyerekkel, unokával - majd el akarom mesélni, hogy bizony a nagypapi amikor iskolás volt ebben a hülyeségben meg abban is részt vett. Nem akarok mindent kikerülni, bár tény, hogy néha jobb lenne.
- Én is titokban tartom, de hívhatsz Lazánnak. Ez egyfajta beceneve a nevemnek.
Hogy melyik nevemnek, azt nem árulom el. Mondhatnám azt is, hogy laza srác vagyok, de nem akarom elijeszteni sem. Mert tény, az vagyok, meg rendes gyerek, csak jobb ez így. Így gondolhat Lázárnak is akár, bár nem vagyok épp Lázáros, nem mintha Ervines lennék.
- Na és kedves Dehlya, mihez lenne kedved? Táncoljunk, vagy sétáljunk?
A beszélgetéshez mind a kettő alkalmas, utóbbi talán alkalmasabb, bár a zene nem olyan gyors, inkább andalgós, de lehet, hogy furán venné ki magát, ha azonnal összebújnánk, hiszen még csak az igazi nevünket se mondtuk el egymásnak. Amíg ecseteli, hogy mit is szeretne, óvatlanul beleiszok az italba, mely viccen kívül igencsak ízletes, bár azt hittem, hogy nem a legjobb ízű itallal kecsegtetnek majd, mert nekem a kinézete annyira nem volt megnyerő. Visszaszívom, nagyon is jó.
- A csókod festi kékre az eget, szemed színétől zöldülnek a fák. Nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ.
Egy hosszú pillanatig csak nézem a lányt, meg gondolkozok azon, hogy mit is mondtam. A tekintetem lassan a félig elfogyasztott koktélos pohárra vándorol és szélesen elvigyorodok.
- Óóó, azt hiszem, meg is van a hatása. Biztos nem akarod kipróbálni?
Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. február 18. 20:39 | Link

Ádám *-*

- Oh, hát azt megköszönném. Igazából már régóta szeretnék megtanulni, de eddig soha nem jutottam el odáig.
Az Aladdinos részen egy kicsit felnevetek halkan a cipőmre lenézve, és az álarcomon kívül most a hajam nagy része is eltakarja az arcom. Ez aranyos volt tőle.
Még csak észre sem vettem ahogy Ádám megnyalja a száját, de akkor sem érdekelt volna hogy miért, ha látom is. Eléggé el voltam foglalva a cipőm nézegetésével abban a pillanatban. Néha elbambulok. Ez van. Bár most már felemelem a fejem és ránézek az előttem ülő álarcos fiúra. Ha tudnám, hogy most éppen mire gondolhat, szívesen megnyugtatnám, hogy én nem olvasok ilyeneket, tehát nem kell emiatt aggódnia. Jó, persze egyszer-kétszer elolvastam hasonlókat még otthon, de hát akkor sem érdekelt nagyon, csak kíváncsiságból, hogy mit lehet ezen annyira szeretni. A mugli legjobb barátnőm miatt vettem ilyet a kezembe igazából, de nem jött be. Nem tudok mit tenni, én nem ilyen vagyok.
- Igen, igazad van, szerintem sem lennék jó se őrzőnek, se terelőnek, de igazából azokra nem is nagyon vállalkoznék. Nincs azokkal sem különösebb bajom, csak nem az én súlycsoportom.
Amikor azt mondja, hogy ha szeretem az édességet feleségül is vesz, egy kicsit megint felnevetek, de most már hallhatóbban.
- Oké, de honnan fogsz holnapig gyűrűt szerezni? - mondom neki mosolyogva. - Hát szeretek enni, úgy is olyan típus vagyok, hogy bármennyit eszek is, nem nagyon hízok, csak amikor már tényleg rám fér.
Jó, ez egy kicsit személyes, de nem hinném, hogy Ádám zavarba jönne emiatt.
A történetére  csak bólogatok, de tényleg érdeklődve, viszont a végénél egy dolgon megakad a figyelmem.
- Duci voltál? Te? Hát, nem tudnám elképzelni... - mondom kissé megdöbbenve, de mosolyogva.
Eközben elveszem a nekem nyújtott italt, majd egy kicsit belekortyolok. Még nem ittam koktélt, szóval nem tudom milyennek kell lennie, de ez finom.
- Igen, és még ismered is. Ő az egyik hajtótok. Egyszer-kétszer kimentem neki szurkolni, meg hát ugye nektek, de azokon az alkalmakon kívül még nem voltam kint az arénában. Dereknek hívják. Ő a távoli unokatesóm. - mondom lazán, nem is gondolva arra, hogy ez talán furcsán érintheti Ádámot.
Utoljára módosította:Lucy Blake, 2015. február 19. 07:09
Hozzászólásai ebben a témában

Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. február 20. 18:11 | Link

Valentin nap-Wolgi

Már kezdene bele is a válaszba, ami valószínűleg hát...-tal krzdődött volna, de mivel az italok minden további problémák nélkül megrendelődnek, úgy érzi, nem is baj, ha nem szúrta még be azt a bizonyos mondatot. Felesleges lett volna.
Tehát akkor először a kitaláltat!
Mielőtt belekezdene, még egy kicsit el is neveti magát, hiszen valóban elgondolkozott ezen a megoldáson is.
- Azt hiszem úgy kezdtem volna, hogy a kíváncsiság hajtott meg talán az új ismeretségek lehetősége.
Pillant a fiú szemébe, majd szórakozottan elkezdi babrálni a meghozott koktél díszítő elemét, legalábbis azt a hegyes kis pálcikát a végén.
- Igazából viszont...egy kicsit más a helyzet.
Ez az ital nagyon jól néz ki! Ráadásul még epres is!
- Egy barátom kért meg rá, hogy jöjjek, ugyanis valaki elhívta ide randizni, de titokban. Megkért, hogy ha olyan az illető, mentsem ki amint tudom.
Azért így elmondva elég vicces. Ezt a Mea arcán látható vigyor is igazolja, hiszen Derek biztosan el van képedve a mostani helyzettől.
- Mostanra azonban kezd érdekelni ez az egész!
A következő választ azonban akár ő is mondhatta volna, pusztán annyi különbséggel, hogy amióta az öccsei rákaptak a sakkra, azóta nem szívesen játszik senkivel sem... a kviddics persze teljesen más! Attól semmi nem veheti el a kedvét! Annyit tudna róla beszélni, meg a repülésről...de akkor ennyi lenne az inkognitója egy részének.
- Meg is jegyzed?
Őszinte csodálkozással pillant most a szőkére. Bárcsak...
- Én inkább régebben álmodram rengeteget vagyis emlékeztem rájuk. Néha még el is tűnődtem azon, hogy milyen lenne átmenni mások álmába...
Ezt vajon miért mondta el? Lehet csak hangosan gondolkozott, mivel az ilyen elképzeléseit általában megszokta tartani magának. Érdekes... csakúgy int az, hogy ahhoz képest, hogy kiskorában megvoltak a visszatérő rémálmai, most ott tart, hogy keresi a lehetőségeket. Szinte mindent.
A repülésről és a telepátiáról szívesen elhallgatja a fiút. Még az sem zavarja, hogy ilyen lelkesen és sokat beszél. Legalább van saját véleménye! És értelmes. Ezek mindenképpen pozitív tulajdonságok.
- Azt hiszem itt telitalálat történt!
Dől egy kicsit hátra a székében, majd megállapítja magának,hogy milyen jól áll a fiúnak ez a játékos, huncot mosoly. Biztos, hogy nem látta még?
Hozzászólásai ebben a témában


Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Írta: 2015. február 21. 16:28 | Link

Rapid Valentin - maszk

Okééé. Nagyon nem szokott ilyen dolgokat művelni, vagy ilyen helyekre járni. Sőt, igazából azt sem tudja, miért jött ide. Nagy levegő, mielőtt sipítani kezd, majd még egy, és még több. Izgul. Nagyon ritkán esik ilyen állapotba, mármint a körömrágós, kézremegősbe, általában az ő izgatottsága kimerül abban, hogy vihog, ujjong, és ugrál, mint egy kisgyerek. Na de most semmi kedve ugrálni, inkább lapulni, mint valami nyuszi. Fogalma sincs, milyen szer alatt állhatott, amikor jelentkezett a dologra, de el is felejtette hamar, és már csak arra eszmélt, hogy maszk van rajta, zsebében a kulcsocska, és idefele tart. Nagyon fejbe vághatta egy súlyos könyv, vagy maga a könyvespolc, de nincs mit tenni, ácsorog, és vár. De mire is? Vagyis, inkább.. kire? Nyel egy nagyot, kiropogtatja az ujjait, amik eddig istentelen görcsben álltak, és a nyakát nyújtogatva keresni kezdi az alakot. Nem tudja, miről kellene megismernie, sőt, semmit nem tud, de ez a vakrandi lényege nem? Reméli azért, hogy nem egy kigyúrt felsőbb évest kap vacsoratársnak, vagy rosszabbat. Megigazgatja a kivételesen gyűretlen zakóját, és sóhajt. Na jó, gyerünk tigris…
Kiszakad az bejárat közelségéből, és megindul előre, szép lassan, ráérősen. Íriszei az összegyűlt tömeget pásztázza, kitartóan keresgélve, hátha akad valaki, akivel ma este dolga lehet. Egy-kétszer már meg is indul egyikük felé, de megtorpan, mikor a találat mégsem az, aminek látszik, és tovább halad. Talán el se jött, talán nem is jelentkezett, csak adtak neki játékszert, hogy foglalja le magát a ma estére. Nemigen szokott sosem ezzel a nappal foglalkozni, neki ugyan olyan nap, mint a többi, evett, aludt, szórakozott, és nem kesergett, hogy egyedül van. Még mindig nincs az agyába kódolva, hogy muszáj valakit kerítenie magának, ráér még vele, lesz egy rakat éve rá. A mai pedig.. még mindig a szórakozásé, csakhogy, egyedül nem olyan buli itt ácsorogni, a terem közepén majdnem, ahol megtorpant, és csak nézelődik. Ha valaki akarja, itt meg fogja találni, addig is elszórakoztatja magát a kulcsocskával való játékkal, dúdolással, bármivel. De azért ideérhetne már az a valaki..
Utoljára módosította:Julien Armand Saint-Venant, 2015. február 21. 16:29
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. február 21. 16:36 | Link

Szent Bálint nap | Mea


 A koktél megérkezett. A pincér olyan figyelmes volt, hogy rögtön hozott a lánynak is, nehogy rosszul érezze magát, amiért csak én iszogatok. Hálásan megköszöntem, hogy megmentett egy kínos szituációtól, aztán nézegetni kezdtem az italt. Ilyen rózsaszín dolgot még sosem kóstoltam. Lefogadom, hogy az íze maga a rózsaszín megízesülése.
 Úgy tűnt, a lány jó kedvre derült, amit személyes sikernek könyveltem el. Abból, amit mondott, kilogikáztam, hogy valószínűleg azért ücsörgött itt egyedül, mert a srác, akivel jött, megtalálta, akit keresett, és nem akart lábatlankodni. Ez bizony tiszteletre méltó.
 - Bizony, a legtöbb alkalommal igen nagy részletességgel megmaradnak. De ha egyszer elkezdem elmesélni az egyiket, akkor ha lelőnek, sem hagyom abba! - feleltem nevetve a kérdésére. Szegény Linát sem hagytam szóhoz jutni annak idején...
 A felvetése, hogy milyen jó lenne átmenni mások álmaiba, elgondolkodtatott.
- Ha jól emlékszem, van olyan hely, ahol ez megoldható... Csak kérdéses, hogy az én álmaimba érdemes-e belemászni. Izgalmas lenne, az biztos, de... gyakran álmodok olyat, amit mások rémálomnak neveznének. De ha szeretnéd, majd egyszer megpróbálhatjuk! - kacsintottam rá.
 Telitalálat! Hát megint... Még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne hasonlítana rám. Olyan vagyok, mint egy gyurma, ami mindenkihez passzol. Bár talán minden ember ilyen, csak észre kell venni. Talán már mindenki elgondolkodott ezen, csak nem beszélnek róla. Hiszen én sem teszem. Hű, talán túl ritkán mondom ki, ami a szívemet nyomja!
 - Mesélj egy kicsit magadról! A múltadról, a jelenedről, az elvárásaidról a jövőt illetően... Persze ha nem akarsz róla beszélni, akkor ne tedd, nem akarok tolakodni, vagy ilyesmi, csak érdekel - mondtam a legártatlanabb arckifejezésemmel.
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. február 22. 01:38 | Link

Valentin nap - Random Randi
Állia

Egyáltalán nem meglepő, hogy a lány zavarban van, valójában én is kissé, csak jól leplezem a folyamatos idétlen vigyorral, ami letörölhetetlenül ott van a képemen. Ilyenkor szoktam bevetni feszültségoldásképp, hogy beszélek teljesen összefüggéstelen dolgokról, csak olyasmiről – persze a nyilvánvaló határokon belül –, ami éppen eszembe jut, és amúgy értelme sem feltétlenül van. Általában beválik, mert ilyen hihetetlenül mókás fickó vagyok, most azonban nem ezt a megoldást választom, minden bizonnyal jártathatom még az este folyamán annyit a számat, hogy szegény leányzó talán meg is fogja bánni, hogy velem keverte össze a sors, vagy akármi.
Úgy tűnik, engem egy picit jobban feldob, hogy ilyen hamar megtaláltam a párom, bár lehet, hogy ő csak tényleg ennyire szűkszavú. Még mindig hajlamos vagyok rácsodálkozni arra, hogy nem mindenki él hasonló beszédkényszerrel, mint a legtöbbször én, pedig az előző sulimban is bőven voltak visszahúzódóbbak. Mindenesetre remélem, azért a vigyorom idővel ragadni fog, lehetőleg előbb, mint utóbb. Bájos mosolya van a lánynak, nem kéne azt ennyire rejtegetni.
- Akkor azt javaslom, helyezzük kényelembe magunkat, aztán… majd meglátjuk – nyújtom felé a karom udvariasan, egy széles, bátorító mosoly kíséretében. Remélem, elfogadja, persze igyekszem egy icipicit sem sértőnek venni, ha visszautasítja az úriemberhez méltó gesztust. Egy tetszőleges asztalhoz kísérem, kihúzom a székét, meg egyebek, és kérek valami hűsítőt magunknak.
- Nagyon szép neved van – jegyzem meg mosolyogva. Oké, valamilyen témát dobjunk fel. Gyerünk, Várkonyi, szokott ez jobban is menni. – Nos, tudom, hogy unalmas ezzel kezdeni, de talán nem árt, ha tudjuk az alapokat, nem? Öh, igen, a nevem már megvan, Levitás vagyok és lassacskán végzős mestertanonc, ha minden jól megy, aztán auror lesz belőlem. Svájcból költöztem vissza az országba, és alig három éve járok ide. – Kezdem a kört egy adag teljesen alapvető információval, amit ugyebár Állia nyilván nem tud rólam, hiszen csak most találkoztunk. De ezek már vethetnek fel esetleg kérdéseket, amik megtörhetik a jeget.
Hozzászólásai ebben a témában
Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. február 22. 11:45 | Link

Kira (még mindig hihetetlenül oO)

Ahogy ott áll előtte a lány, Derek pedig annyi mindenre gondol, amiről azt hiszi ki is mondja, annyira hihetetlen. Erre sosem gondolt volna, és arra sem, hogy ilyen rejtett képességei vannak, mint a fejben bőbeszélés.
Ő csak azt látja az egészből, hogy Kira vág egyre rémültebb arcot, ahogyan ő sorolja a dolgokat, és az fut át az agyán, hogy talán a lány időközben meggondolta magát, mert már megint túl sokat beszél. Aztán Kira egyszerre csak elneveti magát, Derek pedig zavarában szintén mosolyogva pislog a lányra. Annyi a különbség kettejük mosolya között, hogy Kiráé gyönyörű, és vidám, Derek pedig úgy néz ki, mintha rossz bájitalt adtak volna neki a gyengélkedőn.
Ekkor Kira meg is jegyzi burkoltan, hogy "hülye", Dereknek pedig hirtelen leesik a dolog, és bágyadtan megkérdezi:
- De hát én is szerettem volna, ha... de nem mondtam ki semmit?
Így már kezd érthetővé válni a helyzet. Végül is nem is hallotta a hangját úgy, mint szokta. Van belső hang? Vagy ő valami szuper tehetséggé fejlődött ma este?
-Ne-ne-neked is...
Na tessék, most meg dadog. És ráadásul elkezd szédülni is. Le kell ülnie, de gyorsan, mielőtt mindenki előtt - Te jó ég, mintha Ádámot is látta volna ráadásul! - elájul itt a fényesség kellős közepén...
- Üljünk le! - sürgönyözze a dolgot, és miközben érzi, hogy arca vészesen kezd vörösödni, gyorsan megfordul, és gyors léptekben szegény Kirát jól lehagyva szinte rohanni kezd egy szabad kétszemélyes asztal felé.
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. február 22. 18:45 | Link

Lucy

- Én szívesen segítek, szerintem fontos, hogy aki tanítja, az tudjon élvezetet is belecsempészni. Nekem az elején nem jött át a dolog, de például Markovits jó tanár, de nekem is kellett egy pont, amikor eldöntöttem, hogy ezt akarom csinálni rendesen is, nem pedig az elfogadhatóra hajtva. Nem minden tanárban van meg az, hogy élvezetessé teszi az órákat.
Szerencsére nekem kevesebb ilyenem volt. Volt, mert nem lehet megúszni, hogy ne legyen, de mégis, ha egyszer majd visszaemlékszem az iskolai évekre, biztos vagyok benne, hogy az úgy fog telni, hogy a hallgató egy pozitív képet kap majd. Szeretek ide járni, szeretem a tanórákat is. Kicsit furcsa ember vagyok ilyen szempontból azt hiszem. A legtöbben a nyári szünetet várják, én két hét után azon kezdek el agyalni, hogy mikor vehetem már meg a tankönyveimet és vajon mi lesz az első bájital, amit megfőzünk az új évben. Nem véletlenül tartok attól, hogy mi lesz akkor, ha nem folytathatom a tanulmányaimat, mert nem úgy sikerül a záró dolgozatom, mint szeretném.
- Akkor szerencsés vagy, valóban. A gyűrű miatt ne fájjon a fejed, mond, hogy milyet szeretnél, és szólok a kapcsolataimnak.
Mint valami szupermenő pasi, laza félmosollyal, így is viselkedem, kényelmesen hátradőlve, kezembe véve az italomat, és újabb kortyot követően egy nem is olyan régi, ha jól emlékszem tavalyi eurovíziós dal,  Basimtól a Cliche love song kezd el a fejembe járni. Egy kcisit zavaró, de még nem annyira, hogy elgondolkozzak, miért is hallok kétféle muzsikát. Sőt, a mostani ritmusára az ujjimmal is dobolok kicsit. Az, hogy nem vagyok szupermosoly laza arc, az látszik, főleg abból, hogy pár másodpercig bírom csak nevetés nélkül ezt a beállást, és inkább újra normálisan ülök.
- Pedig komolyan. Persze úgy is szép voltam, csak a seprűk nem szerettek. Most egészségesebbnek érzem magam, de akkor se volt sok problémám.
Sőt, ha azt vesszük, akkor sokkal jobban meg tudtam tartni a lányokat. Volt egy több, mint fél éves kapcsolatom  is. Most meg, itt vagyok én, az Eridon csapatkapitánya. Alapjáraton bomlania kéne utánam egy – két lánynak, mert ezzel állítólag az jár. De a lányoknak vagy nem szóltak, vagy én vagyok olyan vak, hogy nem vettem észre őket.
- Derek? Az én Derekem? Azta.
Az „én Derekem” megszólalás egy kicsit érdekes, de a lényeg végül is ennyi lenne. Az én csapatomban játszik, és ezt a tényt imádom, hiszen nagyon ügyes és lelkes, ahogy Mea is. Az ő belépésük az egész kviddicskedvemet fellendítette még eggyel.
- Nagyon kedvelem őt, korrekt és jó játékos. Remélem az utolsó meccsünkre is kijössz. Nagy buli lesz.  

Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. február 22. 20:40 | Link

Valentin nap | Random Randi
Arnold

Amíg én összeszedem magam a kezdeti zavarból Arnold felajánlja, hogy üljünk le és ott folytassuk ott,....mit is? Nos, nem igazán tudom, de mosolyogva bólintok.
-Rendben.
Teszek egy lépést felé, majd meglepett pillantást vettek, a felém kinyújtott karra, aztán pedig a karr tulajdonosára.
A karr gazdája magabiztos mosolyát nézve, pillanatnyi habozás után elfogadom a felém nyújtót kart.
Kissé meglepetten tapasztalom, hogy milyen izmos a partnerem karja. Bár ezt valószínűleg észre vehetem volna már.
Hagyom magam az egyik asztalhoz vezetni és leültetni. Az egyik kezemet az ölembe teszem a másikkal halkan elkezdem a zene ritmusát dobolni.
Nevem dicsérésére reflexszerűen mosolyogva válaszolok.
-Köszönöm.
Mosolyogva nézzem a velem szemben ülő Arnoldot és most, hogy már nem vagyok annyira ideges meglepetten veszem észre milyen szép szeme van. Ezt kis habozás után meg is jegyzem neki.
-Nagyon szép a szemed.
Nem is tudom, hogy mért mondtam ezt neki, hisz kimondva elég hülyén hangzott, de mivel vissza szívni nem tudom, csak mosolygok.
Szerencsére ezen nem akad meg a kezdődő beszélgetés.
Arnold elkezd magáról mesélni. A halottak alapján megállapítom, hogy lesz miről beszélgetnünk. Eltöprengek azon, hogy először kérdéseket tegyek fel vagy inkább én is meséljek egy kicsit. Végül úgy döntök, hogy a kérdések rá érnek.
-Én Rellonos vagyok, egyenlőre még nem mestertanonc. Szintén aurornak készülök.
A vicc kedvéért, elgondolkozó arccal ehhez fűzök egy megjegyzést.
-Bár téged elnézve még elég sokat kell edzenem.
Mosolyogva vállat vonok és folytatom.
-Aztán...- Kicsit elgondolkozom.- Én itt kezdtem és valószínűleg itt is fejezem be a tanulmányaim.
Mosolyogva nézek Arnoldra.
-Kb. annyit az alap dolgokról szerintem.
Kíváncsiság jelenik meg a tekintetemben és felteszem az engem foglalkoztató kérdést.
-Milyen Sváj, Magyarországhoz képest?
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 1. 16:13
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. február 22. 20:46 | Link

Állia és Arnold


♥Mámorító Meggy♥
Aki iszik eme nedűből, elhomályosul számára a világ. Semmit nem fog szinte látni, csak halványan, és minden olyan jellegtelen és semmilyen lesz számára, a partnerét kivéve, aki kitűnik majd a tömegből, ragyogva, akár egy angyal, teljesen ámulatba ejtve őt! Mintha csak a jól ismert Nagy Ő volna!
És ez egy órán keresztül így is marad!
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék