31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Hazatérés :)
Írta: 2014. július 30. 21:16
| Link

Nővérem <3

Toporogva állok a szépséges árkádok alatt és próbálom nem a körmöm rágni. halkan motyogva próbálom el a szavakat, amiket a nővéremnek szánok, kezemben egy apró csomag hever. Ajándékot hoztam neki. Jajj, Istenem! Annyira hiányzott és olyan furcsa lesz most újra találkozni. Alighogy beköltöztem és elkezdtem a tanulmányaim jött ez a lehetőség, a londoni tanulmányúttal. Egyik szemem sírt, a másik nevetett, miközben a szobánkból pakoltam ki olyan otthonosan berendezett cuccaimat. Aztán a vonatállomáson eljött a búcsú. Megszorítottam a kezét, majd magamhoz öleltem egyetlen perccel hamarabb született nővéremet, megígértem, hogy írok neki, aztán integettem a vonat ablakából. És úgy is volt, mindent megírtam neki, az olyan dolgokat is, amikre más nem lehet kíváncsi, csak egy nővér. És így voltak teljesek a napjaim. Nem jött ki a vonatállomásra, nem mondtam meg, hogy melyik vonattal érkezem. A kastély falain belül gondosan elkerültem, elbújtam a többi diák talárjai között. Lepakoltam, majd elmentem a városba. Most pedig itt állok és várom őt, miután egy levitással megüzentem, hogy egy különleges ember várja a Fénylő Lelkek Udvarán. Hirtelen látok valakit mozogni a fák ágai között. Ő az!
Ahogy meglátom, még mindig meglepődöm, különös érzés jár át a döbbenetes hasonlóság miatt. Mintha én nézelődnék ott, pár lépéssel arrébb. Mintha már menni akarna, hogy letámadja azt a diákot, aki átverte, mikor úgy döntök ideje felfedni magam. Kilépek az árkád oszlopai mögül és égbevetett karokkal kiáltok felé.
- Meglepetééééés! Szia, nővérkém!
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2014. július 30. 21:16
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2014. augusztus 2. 19:52 | Link

Húgica <3

Békésen ültem a könyvtárban. Szeretem azt a helyet, olyan békés. Elhelyezkedtem az egyik piros fotelkában és belemélyedtem  Aprilynne Pike Destined című könyvébe. Tamani és Laurel elsöprő párost alkotnak. Éppen az egyik kedvenc részemnél tartok, mikor az egyik elsős levitás vágtat be a könyvtárba. Komolyan mondom, úgy nézett ki, mintha legalább tíz troll elől menekült volna. Legnagyobb meglepetésemre oda állt elém és egy szuszra előadta a mondandóját, majd se szó se beszéd el is ment. Enyhén leesett az állam meglepetésemben. Valaki vár a Fénylő Lelkek Udvarában. Valaki, aki fontos nekem. De, hát ki lenne az? A húgocskám még nem jött haza, a szüleim meg csak nem fognak üzengetni nekem ilyen módon. Azonban, hogy ki küldte a gyereket csak egyféle képpen tudhatom meg, el kell mennem oda. Így hát, kikecmeregtem a fotelből, visszaraktam a könyvet a helyére, köszöntem a HVH néninek és kisétáltam a könyvtárból. Elég gyorsan sikerült oda érnem, ugyanis a bennem levő kíváncsiság tüze hajtott egyre csak előre. Mikor oda értem egy pillanatra megálltam, hogy kicsit kifújam magam és gyönyörködtem a látványban. Az üde zöld fák ágai barátságosan hajoltak le, mintha csak meg akarnák simítani az arcomat. A távolban halk víz csobogás hallatszott. Elkezdtem tüzetesen vizsgálni az embereket. Kerestem azt a titokzatos illetőt, aki az üzenetet küldte. De, hiába meresztgettem a szemeimet, nem láttam senkit, aki olyan lett volna. Pár diák lézengett ugyan, de egyiket sem ismertem annyira, hogy azt gondoljam na ő az, aki ezt az egészet kitervelte. Átvert az illető? Sokszor hallottam már róla, hogy az elsősök megtréfálják az idősebb diákokat, de utána mindig azt kívánják, bár ne teték volna. Kezdett bennem egyre jobban felgyülemleni a düh. Már éppen indultam volna, hogy megkeressem a diákot és megtanítsam kesztyűbe dudálni, mikor a hátam mögül egy ismerős hang szólalt meg. Az én hangom pontos mása. Ez nem lehet! Megfordultam és már a karomban is tartottam, az én egyetlen drága ki húgomat.
-Szia Húgi! Ez aztán tényleg meglepetés volt, nagyon hiányoztál. Remélem pocsékul érezted magad, magad, mert többet biztos, hogy nem engedlek el! Csak vicceltem!-tetem hozzá nevetve, mikor kaptam egy szemrehányó pillantást Kattől. Remélem tudja melyik filmből idéztem neki. Kiskorom egyik klasszikusából, az Apád, anyád idejöjjön-ből, ami pont a két lotti történetét dolgozza fel. Találó a helyzetünkre. Mintha csak tükörbe néznék. Egyforma haj és szemek, ízlés, testtartás...
-Mesélj, milyen volt London? Ja, majd elfelejtetem, hogy ne hagyd abba ezt a jóü szokásod, hogy írsz nekem, mert a leveleid annyira izgalmasak, amikor írsz az új tájakról, emberekről és élményekről...-miközben beszéltem, elkezdtünk egy kicsit sétálni a parkban. El se hittem. Újra itt van mellettem a Húgom. Annyira hiányzott, el sem tudom mondani! Egy kicsit csöndben voltam, hogy Katat is hagyjam szóhoz jutni. Hajlamos vagyok rá,hogy belefojtsam másokba a szót, a túlzott beszélési kényszeremmel. Így hát vártam, hogy a tesóm meséljen...
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2014. augusztus 4. 12:57 | Link

Sister<3

- Jajj, el sem tudod képzelni mennyire pocsék volt.-mosolygok a filmes idézet hallatán, hát igen, a mi kis világunk.
Nem kezdek azonnal bele a mesélésbe, mert a hasonlóság még mindig annyira letaglóz, mint... nos mint máskor. Azon kapom magam, hogy annyi mesélni valóm van, hogy azt sem tudom, hogy mivel is kezdjem. Közben teljesen elfeledkezek a kezemben tartott apró dobozról.
- London csodálatos, egyszerűen imádtam ott lakni. Állandóan pörög az élet, minden nap láttam filmforgatásokat, fotózásokat.- kezdem azzal, ami a leginkább érdekel engem és a nővérem is.- Annyira, de annyira izgalmas volt.Képzeld egyszer még az utcán is leszólítottak. Na persze csak azért, mert benne voltam egy kezdő rendező rövidfilmjében.
Kis dolognak tüntetem fel, mert a dicsekedés sohasem tartozott azok közé a cselekvések közé, amelyeket gyakran művelnék. Ugyanakkor nem is tartom annyira nagy ügynek.- És szereztem menedzsert. David-nek hívják és annyira segítőkész. Mondta, hogy ismerte aput, mármint a nevelőapumat,tudod. Aztán segít nekem, pedig semmi pénzem, hogy fizessem. Atom jó fej. Skót! Imádom!- kezdek kicsit túl lelkes lenni, de hát ez nem is csoda, hiszen az álmom megvalósítása jó irányba halad.
Aztán rájövök, hogy ezt az imádomot félre lehet értelmezni és így az is más megvilágítást nyerne, miért segít nekem a negyvennégy éves Dave.
- Találkoztam valakivel.-vallom be szégyenlősen, miközben valószínüleg fülig pirulok.- Aidan Turner-nek hívják. Izé... elég közel kerültünk egymáshoz, lassan írnom is kell neki. Oh, várj!- mondom, azzal benyúlok a rövidnadrágom zsebébe.A kép kicsit gyűrött, de kivehető rajta Aidan mosolygó arca és dús, sötétbarna haja. Kiváncsian várom róla a nővérkém véleményét.
Továbbra is a park növényei között sétálunk. Alig lézengenek páran erre, akik mégis, azok jól kivehetően megbámulnak minket. Nem sokan tudják, hogy nem csak egy Katniss lakik itt. Főleg, hogy nem sokat mutatkoztunk együtt, mivel távol voltam.
Végül egy napsütötte helyen megállítom és szembefordítom a nővérem, mert eszembe jut a bal kezemben szorongatott csomag. Szőkésbarna haján átsütnek a napsugarak
- Hoztam neked ajándékot a londoni varázsvilágból. Ez a legkirályabb ajándék, amit valaki kaphat. Legalább is szerintem.- kicsit fényezem az ízlésem.Annyi minden volt ott, hogy nem tudtam választani, szóval elhoztam ezt.-tartom fel a kis kocka alakú, tenyérnyi, kék dobozt.- Ha kinyitod, azt találod benne, amire a legjobban vágysz. Persze ésszerű keretek között, szóval egy tűzpiros Ferrarira ne számíts, bár ki tudja mennyire vad ez a cucc.- húzom el vidáman a számat.
- Na gyerünk, tesó, bontsd ki!
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2014. augusztus 10. 21:35 | Link

Little Sis <3

-Húha, kaphatok autogrammot?-nevetek fel-Miről szólt a film?-Nézek rá nevetve, elképzelem, ahogy leszólítják az utcán, mint valami Hollywoodi sztárt. Rémlik, hogy a levelében említett valami menedzsert. Dave, szép név. Ám, amikor a húgom elvörösödik és lassabban kezd beszélni, érzem, hogy itt valami nem stimmel. Hűha, a húgom szerelmes, de aranyos! Adrian, szép név. Kat a kezembe nyom egy képet. Helyes a pasi jegyzem meg magamnak, miközben nézegetem a képet. Ezt a megjegyzést inkább megtartom magamnak, nem akarom Katet zavarba hozni még ennél is jobban. Bár, a pasinak azt tudnia kell, ha csak egy ujjal is bántani meri a húgomat, akkor nem lesz képes semmilyen varázslat sem megvédeni a haragom elől, ami utol éri. Végül is, mire valók a nővérek. Ahogyan sétálgatunk, egy patak mellett megyünk el. A víz pajkosan, játékosan csobog lefelé a medrében. Hirtelen a húgom megáll és szembe fordul velem. Érdeklődve hallgatom, miközben a tenyerembe helyez egy kicsi kék dobozt.
-Köszönöm.-mondom, miközben nézegetem a kicsi dobozt. Nagyon kíváncsi vagyok, vajon mi lehet benne, így amikor Kat mondja, hogy bontsam ki azonnal munkához is látok. Egy ezüst karkötő tűnik fel a dobozból, a közepén egy kék medállal. Vajon mit tudhat? Hirtelen eszembe jut, hogy hányszor kívántam azt, bár láthatnám akkor is a szeretteimet, mikor itt vagyok a suliban egyedül. Lehet, hogy működne? Csak egyféleképpen tudhatom meg. Anyára gondolok, arra, hogy mennyire jó volna látni. Hirtelen a medálban ezüstös köd jelenik meg körbe-körbe, míg egy asszony képe nem jelenik meg. Egy színházban énekel. Én ismerem ezt a számot! Az Óra, a Gho
st musicalből, amit éppen anya próbál, a nyári szünetben lesz a bemutató, amikor hazamegyek, apa is haza jön Peruból, ahol eddig az ősi indián kultúrákat kutatta. Úgy örültünk, mikor megtudtuk, hogy anya kapta a női főszerepet. Az asszony pedig nem más, mint a főszereplő, az anyukám, Kovács Elisabeth. Működik, ezt nem hiszem el. Teljesen felvillanyozódtam.
-Látod, amit én látok?-nyomom az orra alá a medált. Anyának gyönyörűen szólt a hangja.  Szuper lesz ez a musical. Alig várom! Azután apára gondolok. Hirtelen ismét ezüstös fonál kúszik be, elmosódik anya és a színház képe, hirtelen egy sivatag jelenik meg homok buckákkal. Egy körben férfiak állnak, a közepén, pedig valaki éppen eligazítást tart az ásatásokkal kapcsolatban. Halkan kuncogok, ugyanis, apu mindig ugyanígy magyaráz nekem is otthon, bármiről legyen szó, hogy miért nem szabad a tűzbe nyúlni, vagy, miért jó a protectus varázslat. Jól esik, látni apát, már nagyon várom a szünetet, mert rég láttam apát meg anyát, bár levelezünk, de az nem ugyanaz, most viszont, bármikor láthatom őket! Vajon a karácsonyi ajándékokat is ki lehet lesni? Biztos nem, van olyan varázslat benne, meg aztán nem is arra van. Most már a húgomat is láthatom Londonban. Ez óriási.
-El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok!-ölelem meg Katet.
-Tényleg, nektek van nyári szünetetek?-mert, ha van és nincs más dolga, akkor ő is eljöhet megnézni anyut. Biztos élvezné, ennél technikásabb musical még nem született a világon, ráadásul ő még nem is látta anyut élőben. Milyen jó lenne, ismét együtt lenne a család. A tanítóm is megígérte, hogy beugrik. Izgalmas nyári szünet elé nézünk, csak a vizsgákat éljük túl. Még egy utolsó pillantást vetek apára, majd hagyom, hogy a kép kifakuljon, mintha csak a szél elfújná. De, most sárga lesz a medál színe, az előbbi kék helyett. Biztos, jelzi az érzelmeket is. Még jobb. Bár a vizsgák réme ott lebeg a fejünk fölött, most nem akarok ezzel foglalkozni, felkészültem, tudom az anyagot, most csak lazítani szeretnék és örülni, hogy itt van a tesóm, majd ráérek még aggódni...
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék