36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2014. június 4. 19:19 | Link


Viseletem


*Mindig is szerettem idekint sétálni és mióta egyre jobb a idő, egyre többször fordulok elő itt. Szeretem a tavasz, habár már lassan a nyárba fordulunk hivatalosan, ám az idő még inkább tavaszias, mint nyárias. Ennek függvényében estefelé - hiszen a Nap már lassan lebukik a láthatár alá - elkél még a kabát, így én is magamra kaptam a fehér topom fölé a fekete bőrkabátomat, valamint a nyakam köré csavartam egy fekete sálat. Ez persze inkább megszokás, mint hogy azt szolgálja, hogy ne fázzon az említett testrészem. Tényleg nincs hideg, így a kabátom ujját is feltűröm, így a karom szabad marad. Enyhén libabőrös leszek, ahogy a lágy szellő végigsimít rajta, de hamarosan megszokom a hűvösebb időt és már nem is érzem, hogy az előbb még megborzongtam. Alul egy fehér farmert viselek, és egy laza cipőt, szépen festett szememen pedig napszemüveg van. Nem is értem, hogy miért maradt rajtam, így gyors mozdulattal feltolom a fejem tetejére, így legalább visszafogja kiengedett hajam kósza száguldásait. Néhány apróbb kiegészítőt is viselek, de a táskámat most fent hagytam a szobámban, csak a pálcám van betűrve az övembe, hogyha esetleg kellene. Bár annyira nem vagyok még pro, hogy bármilyen vész esetén használni tudja, de hát boszorkány vagyok! A Fénylő Lelkek Udvara felé veszem az irányt, hogy aztán az egyik padra felmászva csücsüljek le - persze, ahogy a nagyok szokták a háttámla részére, még véletlenül sem a padra... Figyelem a szökőkutat, majd előveszem a pálcámat, és a Vingardium Levosa-t gyakorolva igyekszem felemelni a vízcseppeket.*

Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 4. 20:30 | Link

Bella

A klubhelységben ülök és egy női magazint olvasgatok. Nem foglalkozok a többi nyüzsgő gyerekkel, inkább elmerülök az újságban. Lassan végigolvasom az egészet és úgy döntök, hogy kimegyek az udvarra. Felszaladok a szobába, felkapok egy kényelmes fehér pólót és fekete nacit, kifésülöm a hajam, felteszek egy kicsi szempillaspirált és elindulok a folyosókon.
Nem idegen nekem az iskola, de ha az lenne, akkor sem esnék kétségbe. Elindulok tehát, hogy keressek valami nyugis helyet. Számomra nincs az egészben semmi meglepő, ellentétben a többi elsőssel. Azt is pontosan tudtam, hogy a zöldeket fogom erősíteni. Közben elérek a célomhoz. Tudom, hogy ha nem akarok első napon szabályt szegni, akkor nem maradhatok sokáig, de én szeretem az estét és így sokkal hangulatosabb. Mikor belépek, meglátok egy másik lányt a padon ülve.
Gyorsan átgondolom a dolgot. Úgy döntök, hogy bár a jó hangulattól messze vagyok, felveszem az elbűvölő arcomat. Pontosan ezért van az, hogy amikor közelebb lépek, már senki nem mondaná meg, hogy nem ilyen vagyok valójában.
- Szia - köszönök kedvesen és közben mosolygok. Nem mintha ettől függne az életem, de nem kell, hogy az első szembejövő embert is elijesszem. Igaz, hogy az egyedüllét miatt jöttem, de ha így történt, ez is alakulhat jól.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. július 2. 16:21
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2014. június 4. 20:37 | Link


*A pálcámmal igyekszem a lehető legszebben megcsinálni azt a bizonyos nehézkes mozdulatot és a helyzet az, hogy a varázsigét is csak suttogom. Szeretnék majd egyszer non-verbálisan is megtanulni varázsolni, de gyanítom, hogyha van is erre lehetőség az iskolában valamelyik tanár által, nem elsősöknek fogják elkezdeni ezt oktatni. Azért elképzelem, hogy nem mozog a szám, hogy csak gondolatban mondok ki a varázsigét, és hogy tényleg szavak nélkül varázsolok. Persze akkor nem sikerül és vélhetőleg egy darabig nem is fog, így kicsit csalok és lágyan, suttogva mondom ki a szavakat, alig érthetően, alig hallhatóan. A pálcamozdulatot néhányszor csak úgy magában elpróbálom, és néhány perces suttogás és gyakorlás után a szökőkút vízcseppjei lassan emelkedni kezdenek, én pedig döbbenten, egy lágy mosollyal figyelem, ahogy két-három vízcsepp emelkedni kezd. Mosol egyre szélesebb lesz, szemem izgalomtól csillog, és tovább is emelgetném a cseppeket, hogyha valaki nem zavarna meg. Nem veszem észre a közeledő lányt, túlságosan is leköt újabb sikerem a varázslattal. Amikor megszólít, megrezzenek, a cseppek pedig szinte hangtalanul esnek bele a szökőkút vizébe. Enyhe csalódottság ül ki az arcomra, majd odafordítom a fejemet a hang, és az érkező lány irányába. Gyors pillantással végigmérem, majd lassan biccentek a fejemmel.*
- Szia! *köszöntöm őt. Hangom enyhén távolságtartó, ám a szememben kíváncsiság csillan. Sajnos nem vagyok egy nyílt ember és habár szeretek ismerkedni (és mióta itt vagyok, egyre nyíltabb leszek), mégsem szoktam én kezdeményezni, inkább a hallgató szerepét töltöm be. Most mégis úgy érzem, hogy mondanom kell még valamit, így enyhén oldalra döntöm a fejemet és a lányra nézek.*
- Bella vagyok, Navine *mutatkozom be röviden és árulom el a házamat is. Úgy tudom, hogy itt általában ebből szokott állni egy bemutatkozás. Név és ház. Kicsit tétovázom, majd lassan kinyújtom a kezemet a lány felé, enyhén előredőlve a pad háttámláján.*
Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 4. 20:56 | Link

Mikor meghallja a hangom a lebegtetett vízcseppek visszaesnek a szökőkútba. Gondolom; a nonverbális varázslást gyakorolta.  Amikor megfordul, mintha kicsit csalódott lenne. Nem hiszem hogy ez nekem szól, inkább a miattam félbe hagyott varázslatnak. Azért amikor visszaköszön egy kis kíváncsiság is vegyül a hangjába.
Ha valaki ennyire megtanulja elrejteni az érzelmeit, nem lesz nehéz másokon is felismerni. Azt is látom, hogy nem az kifejezetten beszédes típus. Ez természetesen lehet rossz következtetés, de nem hiszem, hogy ekkorát tévednék.
Bemutatkozik, amiből megtudom, hogy Bellának hívják és Navinés. Nem sokat beszéltem még a sárga ház diákjaival, de nyilván nem sok dologba hasonlítunk.
- Melodynak hívnak - mondom meg én is a nevem. - De inkább csak Mely - mondom, bár elgondolkozok, hogy elmondjam-e a becenevem, de végül is miért ne? Így legalább nem lesz túl hivatalos.
- Ja, és a Rellont erősítem - teszem hozzá, mert ez lemaradt.
- És mit gyakoroltál? - kérdezem, bár pontosan tudom. Mégis, nem ülhetek csak ott, még akkor sem, ha nincs is sok kedvem a beszélgetéshez. Ebből azért nem mutatok semmit, nehogy megsértődjön a beszélgetőpartnerem.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. július 2. 16:25
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2014. június 4. 21:05 | Link


*Hamarosan társaságom lesz, aki miatt kicsit elrontom a varázslatot, megszakad a koncentrálásom és a vízcseppjeim, amiket eddig a levegőben tartottam, visszahullanak megérdemelt helyükre, apró vízgyűrűket rajzolva a csobogó szökőkútba. Kicsit csalódott vagyok ugyan, de örülök a társaságnak. Habár nem vagyok valami nyílt személyiség, mégis szeretek ismerkedni és most itt egy lehetőség, egy tökéletes alkalom arra, hogy egy újabb, számomra - még - ismeretlen bagolyköves diákot ismerhessek meg.
A lány egyszerűen csak rám köszön, így én kezdem meg a beszélgetést, habár ez rám annyira nem jellemző. Most mégis úgy érzem, hogy az érkező lány is kicsit visszahúzódóbb, nem az a csevegős típus. Azonban nem akarom, hogy csak bámuljuk egymást és ücsörögjünk szótlanul, így bemutatkozom és a kezemet nyújtom. A lány is bemutatkozik és habár közelebb jön, a kéznyújtásomat figyelmen kívül hagyja, így enyhe csalódottsággal és furcsa érzéssel engedem le a kezemet, és hallgatom meg a becenevét is, majd azt, hogy a Rellonosok házát erősíti.*
~Aha, akkor nincs több kérdésem.~*gondolom magamban, hiszen én is hallottam a pletykákat, miszerint a zöldek kicsit zárkózottabbak és talán kicsit bunkóbbak, érzéketlenebbek, mint a többi ház tagjai. Persze szégyellem magam, hogy ennyiből egyből általánosítok, de sajnos ez van. Kicsit elszégyellem magamat és le is sütöm a szememet egy pillanatra. A kérdésére azonban ismét a szemébe nézek, majd a szökőkútra, és vissza. Kicsit cikinek érzem, hogy egy ilyen egyszerű bűbájt gyakoroltam, de azt hiszem, hogy látszik rajtam, hogy fiatal vagyok, talán. maximum másodévesnek nézhetek ki.*
- A lebegtető bűbájt gyakoroltam a vízcseppeken.*válaszolok és ismét kicsit lesütöm a szememet és talán el is pirulok, bár a sötétben ez nem biztos, hogy látszódik.*
- Sikerült is néhányat felemelni... *teszem hozzá. Valamiért fontosnak érzem, hogy a lány tudja: igenis sikeres volt a gyakorlásom.*
Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 4. 21:27 | Link

Nem igazán tudom eldönteni, mennyire örül vagy éppen nem a társaságomnak. Látszik, hogy kicsit csalódott, de közben nem teljesen. Nem hiszem, hogy a nyitottságomat bizonyítottam volna, de azért ez rá sem teljesen igaz. Nem is vagyok az a kifejezetten ismerkedős típus, bár szeretek néha beszélgetni és új emberekkel találkozni. Igazán közeli barátaim még sincsenek sokan. Én nem szeretek valakihez nagyon ragaszkodni, mert utána csak nekem lenne rossz.
Látom, mikor kicsit csalódottan engedi le a kezét. Lehet, bebizonyítottam milyen udvariatlan vagyok, pedig nem ez vezérelt. Nem vagyok ilyen és sajnos nem is figyelek mindig a többiekre. Amikor a Rellont említem, mintha kis megértés suhanna át az arcán. Remek, akkor itt is megvannak az általánosítások! Nem mintha ebbe nem illenék bele. Tényleg egy kicsit hideg vagyok az emberekkel, de ez csak maszk, amit viszont nem szeretnék levetni. Amikor elmondja, hogy a lebegtető bűbájt gyakorolta kicsit zavarban van.
- Az jó, ügyi vagy - mondom neki kicsit kedvesebben, ne tartson már egy érzéketlen és udvariatlan lánynak. Nyilván kicsit furcsa nekem, de azt is tudom, hogy ez csak a családom miatt van így.
- És honnan származol? - kérdezem. A neve nem tűnik magyarnak, de ez ugyanúgy lehet óriási tévedés, mint helyes megállapítás. Nem tudom mit gondol rólam, de talán így egy kicsit jóvá teszem az előzőket. Még én is meglepődöm azon, hogy ez ennyire fontos számomra, de most valóban szeretnék kicsit aranyosabb lenni Bellával, mint általában. Nem sokan fontosak számomra, hisz a legtöbb ember, akivel csak felszínes a kapcsolatom, nem ébreszt bennem érzelmeket, viszont ez a lány valahogy ezt is elérheti
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. július 2. 16:31
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2014. június 4. 21:45 | Link


*Habár valóban nálam is megjelenik a tipikus általánosítás és az előítélet a rellonosokra nézve, a helyzet az, hogy a saját bőrömön még nem tapasztaltam meg. Nem nagyon ismerkedtem még meg a zöldek közül senkivel, maximum az órákon váltottam velük néhány szót. Azonban sajnos Melody bemutatkozása kicsit megerősítette bennem az, hogy bizony van alapja ezeknek a furcsa, rossz pletykáknak. A lány kicsit bunkónak tűnik, de a következő megszólalásától eltűnik a furcsa, rossz érzés, ami körülöttem lebegett és körülvett. Megdicséri a varázslatomat, amire szégyenlősen lesütöm a szememet és enyhe mosolyt varázsolok az arcomra. Zavartan és szégyenlősen tűröm a fülem mögé a hajamat. Azaz, hogy csak tűrném, mert a szemüvegem útban van, így kicsit megrántva azt, akad bele a hajamba és esik le a fejemről. Szerencsére gyorsan kapcsolok, így elkapom, mielőtt a kőre esve ripityára törne.*
- Áú a francba... *motyogom halkan, majd lassan ismét a fejemre helyezem, megigazítva összekócolódott hajamat.*
- A fejemen maradt... *kuncogom el magamat még mindig kicsit zavartan és a lányra pislogok. Vajon most mennyire tart idiótának? A kérdésétől nem lepődök meg, elég színesek az iskla diákjai, így nem meglepő ez a kérdés.*
- Londonból, Angliából. *válaszolok röviden, majd kíváncsian nézek rá.*
- És Te? A Melody sem egy tipikus magyar név.*mosolyodom el, bár tény, hogy nagyon sok diák külföldi, csak valamilyen kötődése van Magyarországhoz, de nem magyar, és vannak olyanok is, akiknek egyszerűen csak nem magyar nevük van.*
Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 4. 22:07 | Link

Látszik, hogy Bella kicsit zavarban van, amire én is rásegíthettem a viselkedésemmel. Én már rég nem voltam és most sem érzem emiatt rosszul magam, de az elhatározásom megmarad. Mostantól kedves leszek vele, és nem leszek többet bunkó. Közben egy kicsit kuncogok rajta, mikor majdnem leejti a szemüvegét. Ezt tényleg nem rosszindulatból teszem és szerintem ez most látszott is.
Megtudom, hogy Londonból származik. Akkor jól gondoltam én is. Laktam ott egy darabig, de az én életemben nem játszott fontos szerepet.
- Szintén Angliában születtem, mert az apám angol, de rögtön utána Spanyolországba költöztünk. - válaszolok neki. - 10 éves voltam, mikor anyukám szülőhazájába, vagyis ide költöztünk. - tettem még hozzá. Nem vagyok valami nyitott, de mégsem szeretek semmit elintézni egy szóval. Az már nem én lennék.
- És te? Mennyi idős voltál mikor ide jöttetek? - kérdeztem én is tőle. Nem tudtam igazán, hogy mit kérdezzek, de tudtam, hogy most nekem kell beszélgetést kezdeményezni. Nem tudtam mennyire értene meg, ha azt mondanám, ami a szívemben van. Vagyis azt, hogy nem tartom még otthonomnak ezt az országot. Ugyan a családom aranyvérű és ennek megfelelően mi mást vennének, mint egy szép kúriát, de az mégsem olyan, mint Spanyolország? Ezt azonban inkább nem osztottam meg vele, hisz ezzel könnyen megsérthetem, ha szereti és ha hazájának tartja
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. július 2. 16:35
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2014. június 4. 22:18 | Link


*Örülök, hogy végre beindul kicsit a beszélgetés és természetesen annak is, hogy Melody már egészen kedvesen viselkedik velem, és úgy tűnik, hogy tényleg ismerkedni szeretne és kíváncsi rám. Habár a bénázásomat megmosolyogja, most én is vele kuncogok, és nem esik rosszul, hogy kinevet, hiszen tudom magamról, hogy béna vagyok. Azt hiszem, hogy ellenkező esetben én is elnevettem volna magamat, hogyha ő bénázik valami hasonlót. Szeretném azt hinni, hogy ő tényleg kedves, és nem "tipikus rellonos", ahogy a szóbeszéd tartja. Azt hiszem, hogy a kezdeti ellenszenvem már teljesen elpárolgott és habár nem bízok meg olyan könnyen és hamar az embereben, úgy vélem, hogy Melody megérdemel egy esélyt, hogy bebizonyíthassa, hogy ő mégsem olyan bunkó, mint amennyire az első néhány mozdulatából lejött.
Szóba kerül, hogy honnan jöttünk és a kérdésére felvonom a szemöldökömet, majd zavartan oldalra pillantok.*
- A nagyszüleink laknak itt, de mi még mindig Londonban élünk. Anyai ágról ismerjük Magyarországot. *válaszolok a kérdésére és hogyha Melody szemfüles, akkor feltűnhet neki, hogy a mondat elején többes számot használtam, hiszen a bátyám is itt tanul, bár már csak egy évig, ha minden jól megy.*
- Spanyolország nagyon szép lehet. Egyszer voltunk ott nyaralni! *csillan fel a szemem, ahogy visszaemlékezem arra a csodálatos hétre, amit ott töltöttünk. Nagyon élveztem és azt hiszem, hogy soha nem fogom elfelejteni.*
- Buena tarde!*biccentek a lány felé nevetve és megcsóválom a fejemet.*
- Amikor kint voltunk, akkor néhány dolgot megtanultam, de most már nem sokra emlékszem belőle *húzom el a számat, kicsit szégyellem is magamat, pedig tetszik a spanyol nyelv, mindig is különlegesnek tartottam.*
- Amúgy mikor is van a takarodó, mennyi az idő? *nyúlok a csuklómhoz, ahol most nem csillan meg az órám, így kérdőn nézek a lányra. Nem szeretnék büntetést kapni, úgyhogy lehet jó lenne már bemenni...*
Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 4. 22:40 | Link

Nem tudom igazán,hogy kérdésemre miért jött zavarbam de végül mindegy is. Megtudom, hogy Londonban élnek. Erre nem gondoltam, de ez nyilván csak az én nem éppen tökéletes képzelőerőm.
Megdicséri Spanyolországot, majd jó estét kíván nekem természetesen spanyolul. Nem tehetek róla, ezen elnevetem magam. Elmondja, hogy mikor ott  voltak megtanult pár szót. Aztán fölteszi a kérdést amire  most nem is gondoltam, mégpedig, hogy nem kéne-e már mennünk. Igazából én vissza tudok jutni, hogy ne vegyen észre senki, de ha mégis anyáék nem örülnének neki túlságosan.
- Akkor hát, szia. Örülök, hogy találkoztunk. - mondom mosolyogva. Miután elbúcsúztunk sietve indulok vissza. Hála az istennek senkivel sem találkozok a folyosón, átmegyek a kiürült klubhelyiségen, majd a szobámba érve lemosom a sminkem, pizsamába öltözök és fáradtan esek az ágyba. Nem érzek különösebben semmit, de jól esett egy kis beszélgetés és nem bánnám, ha egy másik alkalommal folytatnánk
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. július 2. 16:38
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék