36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 [3] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. május 13. 00:25 | Link

Titanilla - Majálisolunk.

Megvan a két süti, éljen! Alapnak nem rossz, de azért az előbb említett mennyországtól még nagyon, de nagyon messze vagyok. Fordulok, mert szinte szuperszaglásom van és megérzem, hogy a közelben bizony van vattacukor és ha van, akkor nekem ennem kell belőle. Szegény manók, olyan mintha hálátlan lennék, pedig ők is nagyon oda tudják tenni magukat, de ez most számomra olyan, mintha születésnapom lenne. Kicsit talán előjött belőlem a cukorfüggő. Még szerencse, hogy ez csak pillanatnyi állapot, valószínűleg holnap a sok édességtől fájó hassal fogok fetrengeni, aztán egy ideig nem is kívánom annyira, de mindez megéri, és komolyan szemet tudok hunyni felette.
Szóval fordulok, és nem várt közelségbe kerülök egy lila vattacukorral, aki belém jön, majd leesik és a legjobb, hogy a másik végén egy helyes lányka is van. Szegény Supermenes pólóm, de ő most másodlagos, inkább a lányka fel fordulok, kinyújtom a kezem, és mielőtt még bármit is tehetne, megfogom és felhúzom, másik kezemmel a derekát megfogva. Hogy hova tűnt a két süti? Nem dobtam el, elhihetitek, simán benyomtam mind a kettőt a számba, és most hörcsög képemen igyekszem gyors rágással és nagy nyeléssel segíteni. Még jó, hogy ennyit beszél, különben elég nagy taplónak néztem volna ki, ha nem vagy csak teli szájjal válaszolok neki.
- Tiszta cukor lettem és le is tapostál, de nem baj, a cipőm úgy is kicsit nagy volt.
Ez nem igaz, de nem fogom egy lány fejét leszedni azért, mert nekem szaladt. Belém lökte a sors, hah! Ezek szerint, nekünk beszélnünk kell egymással, szóval széles mosoly, kedves arc, legyintés a problémára és a dereka elengedése, mielőtt még pofon vág. Követem a tekintetét a porba veszett hős vattacukor felé, majd vissza a lány arcára.
- Talán nem ez volt az íz, amire vágy.
Lehajolva a vattacukorért a pálcájánál fogva emelem fel és hajítom egy kukába. Nem kellene, hogy bárki beletaposson, mert ha így is történne, a nagy tömeg miatt nem látnám, és úgy nem lenne olyan vicces. Tiszta úriember vagyok már megint, szinte hihetetlen.
- Meghívlak egy másikra, úgyis oda indultam én is. Ádám vagyok.
Kinyújtom felé a kezem is, én nem kézcsókolok, meg semmi ilyen, csak kezet fogok simán, figyelve rá, hogy ő lány, és nem töröm el csak úgy a kezét. Nem biztos, hogy örülne neki, bőven elég, hogy a hátsóját már beverte miattam. Mivel vannak itt egy páran, ezért hirtelen jött ötlettől vezérelve fogom meg a kezét, nehogy elveszítsük egymást, és húzom vissza a vattacukroshoz, aki kicsit felvont szemöldökkel pillant ránk, de igyekszem nem tudomásul venni.
- Amilyet és amennyit csak jól esik, én biztos, hogy minden ízből kérek egy kicsit. Lehet, hogy fura íze lesz, de szerintem úgy a legmókásabb.

Hozzászólásai ebben a témában

Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 17. 03:09 | Link

Park Ha Eun

A DÖK mindig kitalál valamit, ami egy nagyon nagyon jó dolog tud lenni, bár utóbb neki már egyre inkább betáblázódott utóbb, úgyhogy bánatára muszáj volt meghozni egy-két szomorú döntést. Többek között a DÖK-tagsága is befejezte kárászéletű pályafutását, csak mert egyszerűen nem lehet mindent egyszerre csinálni, amennyit ő utóbb próbált, hiába az ambíció. A majális azért még mindig érdekli, legalább szétnéz kicsit az emberek között, és hátha még valaki érdekesbe is belebotlik. Ahol sok ember van, oda érdemes benézni, úgyhogy ennek örömére összeszedte magát, és kisétált ide. Öltözéknek a farmerhoz a szürke pólóra felvett zöld ing tökéletesen megteszi, begombolatlanul persze, mert május van már azért, és egész kellemes az idő, de túl nem erőltette magát mégse, a fő, hogy szalonképes legyen. Megérkezve már éppen belemerülne a lehetőségek felmérésébe a standok között nézelődve, amikor feltehetőleg nem eléggé figyelve a történésekre, sikerül valakinek az útjába kerülnie. Az illető teljes lendülettel fut bele, még szerencse, hogy az egyensúlyából kiütni a nála jóval kisebb lánynak nem sikerül, így csak elkapja. Könnyű konstatálni egyébként is a habos-babos vajkrémre emlékeztető színű szoknyából, hogy lánnyal van dolga, mert bár haja is hosszú van, az manapság már nem egy mérvadóan női jellemvonás. Lép egyet hátra, hogy megtartja az egyensúlyát, és már majdnem felmordul, de még idejében sikerül lenyelni a nyelvére tolakodó nézz_szét_kicsit_jobban-típusú kijelentést nem éppen barátságos hangsúllyal. Felpróbál egy mosolyt, majd elengedi a lányt is, kérdőn pislogva rá.
- Csak nem kell valakitől megmenteni? Üldözött valami fránya mumus? - kérdezi, elég csak végignézni a hölgyikén, amilyen kis zilált éppen, nem kell nagy ész hozzá, hogy leszűrje, valaki elől rohant. Vajon mi ijeszthette meg? Nem éppen közkedvelt állatba botlott netán? Vagy csak nem a bohócok? Hallott már fóbiás egyénekről, akik a bohócoktól rettegnek, de az olyan mitikusnak hangzik, elvégre a bohócok viccesek, hihetetlennek tűnik, hogy lehet tőlük félni. Minden esetre vár a válaszra, abból csak kiderül, mi történt a lánnyal.
- Ó... különben Axel. Nem láttalak én már valahol? Rellonban mondjuk? - kérdezi hirtelen, mert mintha valahonnan ismerős lenne már a lány. Az is lehet, hogy csak a folyosón futott össze vele, de az sem kizárt, hogy közös órájuk van, akárhogyan is, az arcmemóriája nem a legjobb, egyszerűbb, ha rákérdez, aztán meg elvigyorodva karon ragadja, ne ácsorogjanak ott csak úgy.
- Tudod mit? Meghívlak valami édesre, és közben elszórakoztathatsz kicsit, egyedül unatkoznék, egy ilyen szép lánnyal viszont aligha - mondja, és már indul is az édességek irányába. Különben most csak vaktában próbált ezzel a megjegyzéssel bevágódni, nem kell tudni, hogy pillanatnyilag bizonyos hímnemű egyedek sokkal jobban lekötik a figyelmét, mint bármely lány, érezze csak figyelme középpontjának most magát a lány, a teljes igazság ismertetése úgysem feltétlen szolgálná a célt, tehát hanyagolható.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Macisajt Sjölander, 2014. május 17. 03:09
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal R. Titanilla
INAKTÍV


újra Tita *-*
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 278
Írta: 2014. május 17. 20:38 | Link

Majális
Podmaniczky Ádám
Viseletem

Kicsit...nem, nagyon is zavarba jöttem, amikor felhúzott a vattacukrom mellől a fiú, akibe szó szerint belesétáltam. Szép szemei voltak, az biztos, de nem az volt a lényeg. Próbáltam elterelni a figyelmemet zavaromról azzal, hogy a lehető leggyorsabban kidumáltam a helyzetet, és bocsánatot kértem. Tényleg nem szándékos volt, mindössze nagyon béna tudok lenni, itt is a példa rá, milyen az, amikor a szeleburdiságommal társul.
Még mindig zavartan mosolyogtam amikor elengedett, és a hajamat kezdtem babrálni. A tekintetét csak annyi időre kerültem, amíg a szegény elesett vattacukromra néztünk mindketten, és mire visszanéztem rá, már oldottabb is voltam. Szerencsére nem haragudott meg, kedves is volt, így széles mosoly ült ki az arcomra.
- Titanilla, de inkább Nilli, vagy valami ilyesmi - kezemet szépen az övébe helyeztem, és bólintottam is egyet. Nos, azt hiszem mégsem kell egyedül kinéznem magamnak azokat a dolgokat, amire szándékozok felülni a mai napon.
- Óóh...hát jó, rendben van - mire észbe kaptam, hogy igazi úriember módjára még ő hív meg engem - aki belefutottam valami hülye kislány módjára - egy új cukira, már ott is voltunk az árusnál újra. Akik sorban álltak, egy kicsit mérgesen morgolódtak, ez viszont nem zavart nagyon, csak egy "bocsi"-s mosollyal néztem hátra.
- Biztos? Mármint...én voltam aki összeragasztottam a pólódat. Ami most látom csak...Supermanes? - felcsillantak a szemeim a mintát látva. - Ez a minden íz nekem is tetszik. Megkóstolnám. Mindenből egy kicsi, nem baj ha fura lesz - bólogattam végül, ezzel igazat adva Ádinak. A málnás meg pattogó cukros úgyis elég snassz, ha pedig mégsem ízlik, majd az előző után küldöm, akkor az első sem fog unatkozni.
A néni csóválta a fejét, de megcsinálta a két vegyes adagot nekünk. Hálásan néztem Ádámra, és ahogy kiálltunk a sorból, még egy puszit is adtam az arcára azt remélve, hogy ezért aztán végképp nem haragszik meg.
- Köszönöm. Miért vagy ilyen kedves? Azt hittem elküldesz az óriáskerék tetejére a botlás miatt... - kicsit megtorpantam, mert hát nem tudtam, jönne-e velem tovább, vagy éppen máshoz indult. Amíg vártam a választ, csíptem egy darabot a vattából, és a számba tuszkoltam. Elsőre elég rossz volt a sok íz egyben, de pár másodperc után tetszett az íze, ahogy szinte mindent el lehetett különíteni. Kicsit csípett is, meg pattogott, de édes is volt.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2014. május 20. 15:30 | Link

Noel

Sajnos elég sokszor tesz olyat, ami után mindenki más kellemetlenül érzi magát, de Nelli… ő nem. Neki bizony elég nehéz megmozgatni a lelkiismeretét. Legtöbbször nehezen ismeri fel szavainak súlyát, s hirtelen támadt indulatosságában képes az emberek nagy részét vérig sérteni. Noel persze egészen más tészta. Bátyjával már egészen ebihal koruk óta szeretettel teli gyilkos kapcsolatuk van. Hogy ez volna-e a normális? Egész biztosan nem, de ők Ombozik - mi mást várhatnánk tőlük?
Ahogy ott szorongatja maga előtt az ijedt kislányt, maga is felismeri a helyzet komikumát, így mikor Noel elkezd rajta nevetni, agyvizének hőmérséklete nem közelíti meg egyből a forráspontját. Erősen rúzsozott ajka mosolyra görbül, s maga felé fordítja szerencsétlen áldozatát, hogy megigazgassa rajta a ruháját, mint egy gondos anyuka. Még zilált haját is rendbe rakja, cseppet sem foglalkozva azzal, hogy a szerencsétlen hevesen tiltakozik az ellen, hogy Nelli még egyszer hozzáérjen.
-Anyád mit fog szólni, hogy tönkrement a csinos fonatod?  - feddi meg a törpét, miközben újrafonja a haját; valami félelmetesen beteges élt adva ezzel a csodálatos első és valószínűleg egyben utolsó találkozásuknak.
-Na, hallgass a bátyámra, és takarodj szépen arrébb! – miután végzett a kishölggyel roppant kedvesen ellöki az útból, hogy közelebb léphessen Noelhez. Meg kell hagyni, bátyja még mindig vérlázítóan szívdöglesztő, ám ezt nem pont ezen szavakkal adja tudtára. A kedves gesztusnak nem tud ellenállni, elvégre mégiscsak rég látott testvéréről van szó, így átöleli a srácot, közben pedig két kézzel jól megmarkolássza a hátsóját.
-Az egyszer biztos, hogy nem rád ütöttem. Hiába a szép ruhák, ha közben elengedted magad. Az élére vasalt nadrág talán elrejti a löttyedt valagad, de nem sokáig – rávigyorog a srácra, majd elhúzódik tőle, s kezeit összefonja a háta mögött. Így indul neki ráérős léptekkel, egy szó nélkül a forgatagnak, bátyjával az oldalán. Még akkor is csendben marad, mikor a srác láthatóan megpróbálja megfojtani, de következő kérdése is csak tíz perces szünet után kerül megválaszolásra. Nellit túlságosan lefoglalja, hogy arcára a mély undor és a felsőbbrendűség kifejezését ültesse, miközben az embereket figyeli.
-Talán inkább úgy fogalmaznék a helyedben, hogy elfeledkeztél rólam – ahogy egy pillanatra oldalra sandít a fiúra, tekintetében megvillan a vad sértettség. Bármekkora csatákat űz Noellel, akkor is fontos számára a bátyja, s nem kicsit verte le a biztosítékot nála, hogy őméltósága magasról lepottyantotta a fejét, mióta lelépett otthonról.
-Ugyan, ne túlozz, kedves bátyám – nyomja meg a jelzőt egy halovány mosoly kíséretében, miközben arrébb lök egy útjába kerülő srácot.
-Egészen biztos vagyok benne, hogy előbb tudnék magamba bolondítani valami szerencsétlent, mint te. Bájos és elragadó természetemmel nem tartana tovább, mint meglékelni egy emberi koponyát. Talán egyszer kipróbálhatnánk, Sára pedig jöhetne felügyelni a mérkőzés tisztaságát – elképzeléseiben természetesen a vesztes nagyon rosszul járna, de mielőtt ezt kifejthetné belassult kommunikációjában, Noel már az otthoniakról kérdez.
-Írj haza egy tetves levelet, ha kíváncsi vagy rá – morogja az orra alatt, majd kissé hangosabban hozzáteszi.
-Mégis mit gondolsz? Kiborító, ami otthon zajlik. Anya még mindig nem mondott le a szégyenletes muglimániájáról - keze ökölbe szorul a gondolatra. - Esküszöm, apa helyében rákényszeríteném, hogy azonnal fejezze be, amit csinál. Mindannyiunkat le fognak nézni miatta, ez nem aranyvérűekhez méltó viselkedés! Te is túl elnéző vagy vele! A fenébe is! Csak erőteljes fellépés kéne az egész család részéről, és anya végre abbahagyná a butaságait - egyre jobban belelovallja magát a súlyos problémába.
Hozzászólásai ebben a témában

WE are the OMBOZIS!
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. május 21. 09:56 | Link

Én kicsi Nellim

Van valami különleges az Ombozi gyerekekben, ez vitán felüli. Az egyik Angliáig hurcolkodott, hogy hírnevét nem egészen hétköznapi módon szerezze meg, a másik mániákusan vigyáz a külsőségekre, amiért nem egyszer kapott már megjegyzéseket, a harmadik pedig egész egyszerűen hibbant mugligyűlölő, akinek elméje már korai éveiben megroppant. A negyedik, legkisebb Ombozi gyermekről még nincsenek információk, egyelőre annyit tudni róla, hogy bátyja tanácsára baltával várja az ágya alól esetlegesen előbukkanó mumust. Feltehető a kérdés, hogy mindez talán a szülők hibája? Ők rontottak el valamit növekvő utódaik lelkében? Valószínűleg nem, hiszen rendkívüli emberekről van szó, akik mindent megtettek azért, hogy a varázsvilág egyszer még büszke legyen gyermekeikre. Noel szeretetteljes mosollyal nézi, ahogy húga kézben tartja a reszkető kisleány hajzuhatagát, s különös szarkazmussal fonja annak újra tincseit. Dolga végeztével aztán kedveskedő mozdulatai megkeményednek, szavait zord hangnemben adja elő, és mivel ugyanolyan türelmetlen, mint testvére, rásegít a kicsi távoztára, jól meglökve őt.
- Néééézdmááá' - röhög fel arrébb lökve Nellit, amikor üdvözlő ölelésük közben a lány erősen belemarkol fenekébe. Megszokhatta volna már, hogy húga ilyen mértékben ütődött, mégis meglepődik azon, hogy miután szétromboltak egy vattacukorbódét, megfélemlítettek egy apróságot, most még molesztálják is egymást a majális kellős közepén. - Hiányoztam, mi? Üres lett a ház, mióta nemcsak Sára ment el, de tavaly én is... most pedig itt vagy. Borinak furcsa lehet ez a nagy változás.
A kislány is hamarosan követni fogja nagyobb testvéreit, de addig van még idő, és kastélyba érkezéséig bizony nem sokat fogja látni a nagyokat. A fiú levigyorog erősen festett húgára, majd eltátja száját a beszólásra. Nem hisz a fülének, aztán vörösödve nevet fel.
- Miről beszélsz, te?! - kérdez vissza hangosan, és ujjaival megragadja a loboncos lány nyakát, hogy némileg megszorongassa azt. - Jobban nézek ki, mint valaha, te mocsok! Nem is tudsz róla, mert honnan is tudnál, de volt egy mélyrepülésem ittlétem során, és akkor ledobtam pár kilót. Nemrég kezdtem el összeszedni magam, úgyhogy ne beszélj nekem itt feleslegről.
Michelle-re céloz mondandójával, de vele kapcsolatos emlékeit, s gondolatait nem kívánja megosztani Nellivel. Semmi kedve ahhoz, hogy húga szenzációs okfejtéseit hallgassa a szőkével kapcsolatban, akivel még találkozott is egyszer, Székesfehérváron, s valószínűleg hallotta padláson előadott veszekedésüket, ami után a háztársnő elviharzott. Nos, szép is a szerelem.
- Amúgy meg, te is összeszedhetnéd magad, mert ez már valószínűleg káros az egészségedre. Hogy nézel ki, he?! Akarsz te magad mellé embert?! Bár, azt jobb ha még most tisztázzuk, hogy csak a legjobb jöhet számításba, akárkivel nem járhatsz. Rajtad tartom a szemem, kislány! - mondja határozottan, két ujjával először saját zöldjeire mutatva, majd a húga tekintetét véve célkeresztbe. Nincs olyan, hogy a lány akárkivel összeszűrje a levet, igenis, mindent szépen el fog mondani a nagyobbaknak, hogy azok helyette döntsenek. Mert mi sem természetesebb ennél, nemde bár?
- Nem feledkeztem meg rólad - halkul el hangja, s a határozottság is kiveszik belőle. Nem írt, ez tény. De minden nap gondolt az otthoniakra, és megküzdött a lelkiismeretével, ami arra ösztökélte, hogy pennát ragadjon. Hiba volt nem hallgatni rá. - Sajnálom, de nem ment. Nem csináltam semmit, csak lógtam az órákról, meg Kowaival töltöttem az időmet. Olyasmiket csináltunk, ami neked is tetszene.
Mondandója végére azonban elvigyorodik, mert tudja, hogy Nelli ugyanúgy élvezte volna a csínyeket, mint ő és szövetségese. Aztán olyat mond a lány, amire ismét elengedik egymást ajkai, s mellé még meg is torpan.
- Viccelsz velem, ember?! - kiált fel meglökve a lány vállát. - Nem tudod, hogy kivel húztál ujjat! Nem tudod, hogy kikkel mit csináltam, és nem tudod, hogy milyen gyorsan vernélek meg ebben a versenyben! Jöhet Sára, jöhet a játszma, állok elébe! - idegességében húga lába mellé köp, szemeiben megjelenik a harag és versenyszellem tüze, majd tovább sétál, miközben olykor-olykor megrázza a fejét. Még hogy ő ne lenne képes elcsavarni valaki fejét? Pont Nelli akar vele versenyt csábítani? Pfej! - Kezet rá, átokfajzat! Mikor, kit, hol, meddig? Mi a tét? Írok baglyot Sacinak, aztán meglátjuk ki lesz a jobb! Te szélhámos ördögfióka!
Noel kezd teljesen kikelni magából, hangja erősödik, s érzi magában, hogy ismét porig tudná átkozni nagyobbik húgát. Mérge elönti ereit, szívét, még elméjébe is behatol, és legszívesebben most magára Nellire köpne.
- Hagyd békén anyát! Nem egyszer elmondtam, de kezd nagyon elegem lenni abból, hogy apával szövitek a világmegváltó terveiteket, és mindből anya jön ki rosszul. Ez a munkája, ez az érdeklődési köre, kész. El kell fogadni. Ő is elfogad titeket úgy, ahogy vagytok. Hagyd ki a mániádból, inkább alapíts valami iskolai kört, itt lehet mindent, csak okosan kell csinálni...
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2014. május 21. 10:36
Hozzászólásai ebben a témában

Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. május 21. 11:26 | Link

Majálisozzunk - Elena

 Valami más volt most Elenában. Nem tudta eldönteni, hogy pontosan mi, de valami tuti megváltozott. Talán megnőtt a haja. Vagy új ruhát vett. Vagy talán egy kicsit sápadtabb. Vagy nem is... Áh, hogyan tudna ilyesmire figyelni, amikor ilyen sok szép és jó dolog van itt az udvaron? Pláne, amikor Elena "megkínálja" a vattacukorral. Pontosabban Anna kínáltatta meg magát, szóval nem nagyon volt más választása szegény lánynak.
 Hmm... még egy kis cukor, és mehet fel a gyengélkedőbe, hogy lenyugtassák. Csak pörgött meg forgott örömében, és az édes vattacukrot szopogatta a szájában. Meg is ragadta Elena kezét, és akár akart a lány, akár nem, húzta maga után. Bezzeg ha ilyen erőnlétben lenne az edzésekkor is, lehet, hogy nem hullafáradtan érne vissza a toronyba minden alkalommal. Talán meg kéne ennie egy kis cukrot minden seprűreülés előtt, és akkor minden rendben lenne.
 Szegény Elena is, Anna úgy ugrált egyik bódétól a másikig, hogy alig volt egy percnyi ideje kifújnia magát. De az az egy perc is azzal telt, hogy két bódé között kerülgették az embereket.
 - Nézd, van zsákbamacska! Meg körhinta is!
 Mielőtt még azonban elérkeztek volna a jósnőkhöz, megálltak a körhintánál, majd utána kótyagosan ám, de egy rövidke ideig még álltak a célba dobásnál is. Túl hosszú volt a sor, így ahelyett, hogy Anna megkérdezte volna Elenát, már indult is tovább a következő állomása felé.
 Csillogó szemekkel ugrált ide-oda, majd egy pillanatra megállt a forgatag közepén, és tanácstalan körbenézett.
 - Te láttad a jóslós sátrat? - kérdezte csüggedten a lányra pillantva, egy kis szusszanásnyi időt hagyva a nagy sürgésben. - Szerintem eltüntették, vagy már vége. Biztos olyan sokan voltak, hogy feladták, és inkább elrejtőztek. Vagy... láttak egy olyan jövőt, hogy össze kellett hívni miatta a mágustanácsot, és most a katasztrófa megelőzésére csinálnak egy tervet... - még mondta volna tovább, de ekkor meglátta a kicsinyke sátrat valahol a hatalmas tömeg mögött. Azzal a lendülettel indult el, és húzta magával Elenát is.
 - Tényleg, a kviddics meccs óta alig látlak, merre jársz? - kérdezett még hátra. Már nagyon rég beszéltek, és bizony hiányzott egy kicsit neki a lány társasága. De ezt akkor sem vallotta volna be, ha pálcát szegeztek volna rá.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2014. május 21. 15:17 | Link

Noel

Hamar rájön, hogy Noel heccelése az egyik legjobb dolog, amit valaha felfedeztek a világon, s leginkább ez hiányzott sivár otthoni életéből. Hogy neki mennyit kellett unatkoznia eddig! Hiszen barátai nem voltak sosem, a szüleit megpróbálta kizárni az életéből – inkább kevesebb, mint több sikerrel -, Bori pedig még igencsak kicsi ahhoz, hogy szórakoztató társaságnak lehessen titulálni.
-A hátam közepére sem kívántalak volna – fűzi hozzá a témához elnézően. A végén még túlságosan meglegyezgetné egy hatalmas pálmafalevéllel bátyja egóját, márpedig arra nem hajlandó. Nem is kellene túl sok utána, s máris azon kapná magát, hogy szőlővel eteti a srác babérkoszorúval koronázott majom fejét.
-Noel, ne légy ilyen szánalmas; ne sajnáltasd magad! – cseppet sem zaklatja fel lelki világát, hogy kedves bátyja épp a torkát szorongatja. Sőt, tekintetében mintha cseppnyi derű villanna, amit gyorsan megpróbál elrejteni, s helyébe közönyt erőltet. Még csak az kéne, hogy testvére komolyabb idegrohamot kapjon, és megfojtsa. Mi lenne akkor szegény édesanyjukkal? No, hát mégiscsak foglalkozik leányunk szegény nő lelkivilágával, hiába állítja Noel az ellenkezőjét.
-Nem gondolhatod komolyan, hogy az lesz az első dolgom, hogy mindenkit elviszek elétek, és az engedélyeteket kérem hozzá – hitetlenkedve rázza a fejét, miközben szépen lassan lefejti nyakáról bátyja ujjait. Nos, legalább azt megtudtuk, ha megfojtott embert találnunk a kastély területén, Noelt kell első számú gyanúsítottként kezelni, mert neki ez a mániája.
-Felejtsd el! Nem szólsz bele a magánéletembe. Nem azért jöttem el otthonról, hogy itt is mindig a nyakamon lógjon valaki – az úriember következő kijelentésére, miszerint nem felejtette el Nellit, csak horkant egyet, majd újra ráérős sétába kezd a tömegben, valószínűleg Noellel az oldalán. Pár percig némán emésztgeti a hallottakat. Talán azt fontolgatja, tépje-e le a másik fejét, vagy hagyja futni.
-Szegény, Te! Valószínűleg pálcát tartottak a halántékodhoz, ahányszor toll után nyúltál. Majd ha lesz időm, ígérem, ejtek érted egy könnycseppet, üvegcsébe zárom, és neked adom születésnapodra. Aztán, ha őszinte sajnálatra vágysz, bármikor nyugodtan nézegetheted, miközben a kispárnádat ölelgeted – mindennek van ám határa!
-Kowai a csaj, akit hazahoztál? – ráncolja a homlokát, már nem emlékszik a szőkeség nevére, akivel bátyja otthon balhézott. Bár ezek szerint hamar kibékültek. Jesszus, picsogó hősszerelmest csinált Noelből ez az iskola. Undorodó arckifejezés kíséretében megrázza a fejét.
-Nem, kössz, nem akarom tudni, miket csináltatok kettecskén… - még talán folytatná is, ha a srác nem taszítana rajta egyet, amitől nekiesik egy sétálónak. Morog valami igazán illetlent az orra alatt, de kedvét feldobja testvére felháborodása. Vagy lelkesedése? Nem tudná pontosan megállapítani.
-Megegyeztünk – bólint elégedett mosollyal. – Megkeressük Sárát, és bele is vághatunk. Túl sok a szöveg a részedről, majd elhiszem, hogy toppon vagy, ha látom. Talán ide kéne később kijönni Sárával, itt lenne kiből válogatni. És nem szedhetsz fel valakit, aki már korábban horogra akadt. Az úgy nem volna igazságos – persze honnan tudhatná, Noel tisztességesen játszik-e.
Persze onnantól kezdve, hogy bátyja elkezd üvöltözni, ő sem fogja vissza hangját. A legkevésbé sem érdekli, hányan hallják körülöttük. Elvégre a majális a szeretet ünnepe. Csak kicsit sok ott a…
-Nem egyszer elmondtam, hogy mi egy aranyvérű család vagyunk! – kiabálja vissza Noel arcába. Amilyen hirtelen képes alfába menni, olyan sebességgel kapja fel a vizet is, és gurul el a gyógyszere.
-Anya csak szégyenbe hozza a nevünket! A parányi agyaddal Te ezt képtelen vagy felfogni? Rossz hatással lesz Borira is, ha elhiteti vele, hogy nekünk keverednünk kéne a muglikkal és a sárvérűekkel – mérgesen felüvölt, és sarkon fordulva betrappol a tömegbe, mindenkit arrébb rugdosva az útjából. Noeltől ki fog hullani az összes haja. Bár amit utoljára mondott… talán tényleg nem volna buta gondolat összehozni a hasonló gondolkodású embereket….
Hozzászólásai ebben a témában

WE are the OMBOZIS!
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. május 21. 16:34 | Link

Én kicsi Nellim

Unalom. Nos, ez az a fogalom, amiben kastélyban tartózkodása alatt egyszer sem volt része. Székesfehérváron sem tartozott az unatkozó emberek gyűrűjébe, de ittléte óta ideje sincs egyedül érezni magát. Sem a magányosság, sem a semmittevés nem találta meg, és bár nem fél attól, hogy egyszer megtapasztalja ezeket, örül, hogy egyelőre mindig kénytelen volt ott lenni, ahol az izgalom és tapasztalatszerzés rejtőzik.
- Szánalmas, aki mondja - vigyorog félrefordított fejjel húgára, majd menet közben fél karjával magához húzza és egy nyálas puszit nyom homlokára, hogy a lánynak sikoltozva kelljen letörölnie azt esetleges alapozó foltok kíséretében. - Nem vagyok az, te is tudod.
Ezt már csak mellékesen állapítja meg, aztán körbenéz a még mindig gyűlő tömegben, hogy hátha lát ismerős arcokat, akikhez társulni lehetne pár percre vagy csak bemutatni nekik Nellit, hogy a lánynak ennyivel is könnyebb legyen. Az időben kialakított ismerősi kör fontos, hiszen mégiscsak társas lények, akkor is, ha a pincéből valóak.
- Milyen mindenkiről beszélsz, he? - kérdezi kikerekedett szemekkel, majd még mielőtt a lány válaszra nyithatná vöröslő ajkait, tovább fűzi gondolatait. - Szó sincs mindenkiről. Lesz egy, aki mindenben megfelelő, aztán vége a mókának. Tévedés azt hinni, hogy a lányoknak jól áll a csóklista. Nem fogsz szégyent hozni a családra, esetleges nemi betegségeket meg főleg nem, azt garantálom!
Komoly hangon beszél húgához, akit egyelőre elég soványnak lát ahhoz, hogy úgy gondolja nem fog kelleni senkinek, viszont a lelkében retteg a rohamosan közeledő pillanattól, amikor meg kell ismernie a lány barátját, majd férjét, majd nagybácsi lesz, és végleg odaveszik a csodás gyermekkor. Végigfut hátán a hideg, ahogy ezek az idegtépő gondolatok járnak fejében, majd letekint a feketére és némileg érzékenyebb stílusban folytatja.
- Csak nem akarom, hogy megbántsanak. Mert tudom, hogy azért, amit akkor tennék az illetővel, Azkaban jár.
Elmosolyodik, mert minden tétova gondolkodás nélkül ölné meg azt, aki bármelyik családtagját bántani merészelné. Ugyanúgy Saciért is bitófára menne, mint Nelliért, Borókáért vagy édesanyjukért. A család szent és sérthetetlen, a hozzájuk csatlakozni vágyók pedig várják csak ki a sorukat, míg bekerülnek a bizalom körébe.
- Fogd fel, hogy nem írtam! - kiabálja, és ismét megáll. - Tudom, hogy szemét voltam, de nem tudtam mit írni. Megsértődhetsz, oszthatod az igét, de nem tudom visszacsinálni, érted?!
Az őket körülvevő emberek oszlani kezdenek, úgy tűnik az Ombozi testvérek nem illenek bele a boldogan majálisozó diákok és családok idilli képébe. Noel és Nelli furcsa páros, akik a négy testvér közül talán a legjobban hasonlítanak egymásra, legalábbis ami a külsőségeket illeti. Bosszúsan néz húgára, aki szintén torkaszakadtából ordít.
- Te beteg állat, Kowai az egyik legjobb barátom - röhögi el magát, és a dühe újfent elszáll. Kár, hogy még nem vitte haza, szívesen bemutatná kis családjának, és valószínűleg Nelli is sziporkázna a keresztes arcú lány társaságában. - Kowai olyan, mint mi vagyunk. Szót értenél vele, ő sem szereti a muglikat. Csendes lány, sokat morog, de szeretetreméltó. Legalábbis az én szívem egy szegletét birtokolja.
Megrántja vállát, s közben húga következő szavain nevet. Úgy örül, hogy itt van a lányka, hogy észre sem veszi milyen sokat mosolyog.
- Akit hazavittem, őt... Michelle-nek hívják. A rellonban prefektusok az ikertestvérével, Mihaellel - magyarázza, hogy húga minél többet tudjon a házról, és minél kevesebb meglepetés érje majd. Védi, ahogy tudja, információval és neki szentelt figyelemmel. - De már vége. Nincs köztünk semmi. Azt hiszem agglegénynek állok.
Sületlenségnek hat alig tizenhat évesen ilyen határozottan nyilatkozni a későbbi szerelmi életéről, de a háztársnője olyan mély benyomást tett rá, hogy testi kapcsolaton kívül senkitől sem akar semmit.
- Nem akarom, hogy te is így járj - mondja lehajtott fejjel, mielőtt megköttetne az a bizonyos megállapodás. Nem hitte volna, hogy pont nagyobbik húgával fognak versenyt futni csábítás témakörben, de úgy látszik eljutottak idáig is. Nelli már nem kisgyerek, aki nem akarta megenni a babkonzervet, aki leesett a bátyja seprűjéről és sértődötten átkozta azt földről felkapott játékpálcájával. Itt tartanak, a többiekről szót sem ejtve. Saci lassan férjhez is mehetne, ő pedig apja nyomdokaiba akar lépni. Mi lett a régi világból, hova tűntek azok az évek, mikor még mindannyian a családi házban hangoskodtak?
- Rendben. Egy csók, se több, se kevesebb - fekteti le a szabályokat, és képzeletben már írja is Sacinak a baglyot, hogy jöjjön bíráskodni. Szelíd játék, szelíd felek között. Na persze.
- Örülj neki, hogy aranyvérűek vagyunk! - kiáltja ő is, és pálcájáért nyúl. - Ha még egyszer a szádra veszed anyát, lenyomom a torkodon a rohadt pálcámat! Hogy lehetsz ennyire tetű, mi?!
Olyan hangosan ordít, hogy a körülöttük lévő zsibongás elhalkul mellette. A világon senkit se szeret jobban a családjánál, és édesanyjánál, aki életet adott mindannyiuknak.
- Az anyádról beszélsz, te hülye! - ordít két kezével Nelli pólóját megragadva, egyenesen bele az övére hasonlító szempárba. - Az anyádról, aki képes elviselni téged. Ha még egyszer, bárkinek, bármi rosszat mersz róla mondani, kibelezlek és azzal kötlek fel a rellon klubhelyiségébe, fogod?! Hogy van képed, hogy van merszed ehhez, mi?!
Remegő kezekkel rángatja a lányt, hangja néhol elcsuklik. Nem tudja hogyan vezesse le fékezhetetlen dühét, és úgy érzi, hogy igen, most nagyon jó volna, ha ott lenne Saci, és megátkozná, hogy engedje el húgukat.
- Te szerencsétlen - ereszti el a meggyűrt ruhaanyagot, és úgy meglöki a lányt, hogy az elessen. - Remélem eljutott az apró agyadig, amit mondtam, mert egyszer te is anya leszel, és akkor majd megtudod, ez milyen érzés.
Percről percre hűti felforrt agyvizét, majd elteszi pálcáját, és ha ezért átkot kap, áll elébe. Nem lett volna szabad így viselkednie, ráadásul mindenki előtt, de ha édesanyjukról van szó, képtelen türtőztetni magát. Talán a nő a gyenge pontja.
- Senki sem kéri, hogy muglihoz menj hozzá, sem sárvérűhöz, csak kérlek fogadd el, hogy anya vizsgálja és tanítja őket. Én sem örülök neki, én is aranyvérű lányt szeretnék magam mellé, ha egyszer elvonatkoztatok az agglegényélettől, de a nekünk életet adó személynek nem fogom megmondani, hogy mit csináljon.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2014. május 21. 16:36
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2014. május 24. 17:37 | Link

Drága tözsvírem

-Fújjmááár – csúszik ki a száján a gyerekes nyávogás, mikor Noel homlokon csókolja. Most komolyan, ennyi erővel egy boci is végignyalhatta volna a fejét, az sem lenne kevésbé nedves. Óvatosan letörölgeti magáról a bátyja szájából egészen véletlenül kifolyt nyálcseppeket, majd azzal a lendülettel kezét beletörli a srác ruhájába.
-Kérlek, ne magadból indulj ki! – vigyorodik el a nemi betegségek összeszedésének hallatán. Eddig meg sem fordult ilyesmi a fejében, még jó, hogy van egy – sőt kettő! – tapasztaltabb testvére, akik olyan kedvesek, hogy felhívják a figyelmét a veszélyekre. Sosem árt egy kis felvilágosító óra az ő korában, no, meg az infó is hasznos, hogy – ezek szerint – ebben az iskolában nagy a fertőzöttek aránya.
-Sajnos nem ígérhetem meg, hogy egyből megtalálom a Nagy Ő-t, aki ráadásul még neked is tetszik, és minden elvárásodnak megfelel – majdnem meghatódik, hogy bátyja ennyire gondoskodóvá vált. Majdnem. Egyébként pedig igen bosszantó, hogy eztán majd minden hímneműhez fűződő kapcsolatát takargatnia kell, nehogy a hős rellonos elkezdjen udvarlókból faliszőnyegeket gyártani. Az nem volna túl előnyös.
-Ne aggódj miattam, tudok vigyázni magamra. Ha valaki beletapos a kicsi lelkembe, esküszöm, én is beletaposok az övébe… - majd morogva hozzáteszi - és nem csak abba – szinte sértő, hogy Noel ennyire lebecsüli húga képességeit. Bár egy bátynak az a dolga, hogy védelmezze kisebb testvérét, nemde? Nellinek egy szava nem lehetne, inkább meg kéne hatódnia ezen a gondoskodáson. Talán idővel megtanulja becsülni mások szeretetét, legyen az bármilyen stílusban prezentálva.
-Akkor még jól is kijöhetünk egymással – céloz itt Kowaira. Nos, nem sok barátot gyűjtött össze eddigi rövidke évei alatt, de ezen talán senki nem csodálkozik. Nehezen nyílik meg mások előtt, és meg annál is nehezebben talál olyan embert, akit érdemesnek tartana arra, hogy megnyíljon előtte. Tulajdonképpen a legtöbb arcot igen unalmasnak véli maga körül, ezért meg sem próbál velük normális emberi kapcsolatba lépni. Noel kijelentésén most ő nevet fel igen jóízűen.
-Még hogy agglegénynek! Ne nevettess… - megrázza a fejét, s közben abbahagyja a víg kacarászást. Talán el kéne magyaráznia ennek a Michelle hölgyeménynek, hogy kitapossa belőle a lelkét, ha még egyszer padlóra vágja Noelt. Igen, ez volna a helyes. Az ő családjával senki ne szórakozzon, egy Ombozival csak egy másik Ombozi szórakozhat.
-Hol tudnék találkozni ezzel a kedves testvérpárossal? – kérdezi egészen szenvtelen hangon. Máris eldöntötte, hogy gyűlöli mind a kettőt. Michelle-t azért, mert láthatóan fontos volt a bátyjának, Mihaelt pedig azért, mert… hát csak. Ha egyszer rokonok, az egyik nem lehet jobb a másiknál.
Mielőtt bármit reagálhatna a továbbiakra, már bátyja kezei között találja, s nagyon úgy tűnik, a srác megpróbálja összeturmixolni az agyát, mert olyan erővel rázza Nellit, hogy annak majd leesik a feje a helyéről. Ilyenkor igazán bánja, hogy jóval gyengébb testvérénél, és hogy reflexei nem elég gyorsak ahhoz, hogy elkerülhesse a másik támadását. Tulajdonképpen fel sem fogja, mit mondd neki a fiú, nem is érdekli igazán, hiszen nem először hallja ezen szép és családcentrikus gondolatokat tőle.
Meg sem próbál visszaüvölteni, felesleges volna, mert Noel ordítása mellett még a saját hangját sem hallaná, de szemeiben gyilkos düh lángol. Komolyan képes lenne megfojtani a rellonost, amiért úgy rángatja, mint egy rongybabát, ráadásul nem kis tömeg előtt megy a cibálás. Aztán pedig a seggre ülés. A sok rázogatás után esélytelen, hogy egyensúlyát meg tudja őrizni, ráadásul bátyja izomból megküldi, így kényelmesen elterül a földön. Arca lángol a szégyen és a mérhetetlen düh keverékétől, de hamar felpattan a földről, hogy két lépéssel ismét ott teremjen Noel előtt. Feltett szándéka, hogy kikaparja a szemét, úgyhogy már suhan is a keze, hogy körömmel végigszántson az arcán. Talán Noelnek van olyan reflexe, hogy ellépjen előle, vagy legalábbis elkapja a kezét. ha ez nem sikerül, akkor bizony olyan mértékű barázdákat gyárt le az úriember fején, hogy akár krumplit is ültethetnek majd bele.
-Hozzám ne merj érni többet, te… - és itt valami olyan csodálatosan nőies megszólítást alkalmaz, hogy mindenkinek a képzeletére van bízva. A harag majd felemészti, úgy tombol az ereiben, s hogy kontrollálni tudja magát - már az iménti visszatámadásán túl -, inkább hátat fordít, s viharos távozásra fogja a dolgot.
Hozzászólásai ebben a témában

WE are the OMBOZIS!
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. május 25. 13:34 | Link

Dasha

A padon ülve gondolkodom, hogy mit is kívánjak, de aztán eszembe jut a legjobb dolog. Mi lehet jobb ilyen melegben, mint egy jó nagy adag fagylalt. Órán említette, hogy a csokifagyi a kedvence. A kupa felé fordulok, és hozzászólok.
- Szeretnék két triplacsokis fagyit - mondom, majd várok egy kisit és már a kezünkbe is az édesség - Egészségedre.
Elkezdjük nyalni, mikor Dasha arról, beszél, hogy ne fizessek mindet helyette.
- Oké, értem, csak nem volt, sok barátom és nem tudom, hogy kell velük bánni, de többet nem lesz ilyen. Csak, ha te kéred - és megeresztek egy kedvesnek szánt mosolyt. Tényleg nem volt sok olyan ember, akivel jókat beszélgethettem. Próbáltuk úgy enni a fagyit, hogy ne jöjjön le a festék, ami nagyjából sikerült is.
- Lenne kedved most valami durvára felülni? - kérdezem. Nem tudom, hogy itt van-e Halli Gallie, de, ha valami hasonló van, akkor megfelel. Imádom, hogy előre-hátra, föl és levisz. Olyan érzetet kelt, mintha majdnem kiesnél - Mondjuk egy gyors, magas és pörgős valami? - mutatok az általam körülírt játékra. Gyorsan odaérünk, mivel nincs messze, és pont akkor kezdődik a menet. Két ember ülhet egymás mellett és én külsőt választom. Mikor elindulunk, az emberek már sikongatnak, pedig még be sem gyorsult. Mikor már a rendes sebességen megy, felteszem a karjaimat és én is kiabálni kezdek. Nem a félelemtől, csak annyira jó. Remélem Dasha nem süketül meg.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. május 25. 16:51 | Link

Gwen

Amikor meghallottam, hogy két csokisfagyit kívánt a zsákbamacskás ajándékától elmosolyodtam. Nem gondoltam, hogy még emlékszik arra amit az iskolai órán beszélgettünk. Mindenesetre nagyon kedves volt. A kívánság után a fagyi a kezünkben termett.
-Köszönöm, aranyos vagy. - Mondtam neki és elkezdtem enni a fagylaltot.
Meglepődtem, mert nem vártam ilyen könnyű választ arra, hogy ne fizessen mindent helyettem. Látszólag megértette és elfogadta.
Csak néztem, amikor mondta, hogy nem volt eddig sok barátja. Pedig nagyon kedves és beszédes lány. Általában az ilyenek a csapat középpontjában állnak.
-Semmi gond, csak kérlek hagyd, hogy ezek után már én fizessem a magamét. Te nagyon kedves lány vagy és én szeretnék a barátod lenni. De van egy közmondás: Pénzen nem lehet barátot venni.
- Nem is akartam tovább rágódni ezen, a téma túl van tárgyalva.
Megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem valami durvábbra felülni.
- De, ami azt illeti van! - Szeretem az adrenalinban dús játékokat és sportokat. Akkor érzem igazán hogy élek. Gwen rámutatott egy ilyen játékra, amire én elmosolyodtam.
-Gyerünk! - Mondtam neki izgalommal teli hangon.
Éppen ekkor fejeztük be a fagyizást. Felpattantunk a padról és a játékhoz siettünk. Beültünk az egyik "autóba" és nem kellett sokat várnunk, szinte azonnal elkezdődött a menet. A "kocsi" mindenfelé pörgött, kicsit hasonló érzés volt, mint a temetőben a fán. Itt viszont sikítoztak az emberek, még a mellettem ülő Gwen is. Én nem vagyok az a sikítós fajta, de azért látszódott rajtam, hogy élvezem.
A menet végéhez közeledve egyre lassultunk és lassultunk.
- Hú ez jó volt.
- Nagy nehezen kimásztunk a kocsikból. Alig bírtunk lábra állni, annyira el voltunk szédülve. Gwenre néztem.
- Jól vagy? Nem szédültél el nagyon?
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. május 25. 17:12 | Link

Dasha

Látom rajta a meglepettséget, amikor azt mondom nem volt sok barátom. Szavai alapján kedvesnek tart és a barátom szeretne lenn. Pedig a legtöbb ember szerint bunkó vagyok. A suliban is mondták már páran.
- Igen ismerem, és tényleg bocsi! - kérek tőle elnézést. Miután elfogyasztottuk a fagylaltokat elindulunk az általam említett játék felé. Örülök, hogy Dashával jöttem, és annak is, hogy szereti az ilyen játékokat. A menet alatt nem sikoltozik, de azért élvezi. Miután vége van, leszállunk, de ez a legnehezebb feladat, mivel mindketten szédülünk. A hogylétemről kérdez.
- Azt hiszem...Vagyis - nem bírom befejezni, mivel a következő bokorhoz szaladok és rókázok. Elég undorító látvány, be kell, valljam. Mikor már jobban érzem, magam visszasétálok Dashához - Most már jobb, de keressünk egy mosdót.
Elindulunk keresni egyet, és nemsokkal később meg is találjuk. Gyorsan besietek és kiöblítem a számat.
- És most mit szeretnél kipróbálni? Vagy mát szeretnél csinálni?
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. május 25. 18:07 | Link

Gwen

Amikor megkérdeztem tőle, hogy hogy van egyértelmű választ adott. Egy bokorhoz szaladt és kiadta magából azt ami a pörgés közben felgyülemlett. Nos megértem mert tényleg eléggé durva volt. De én élveztem. Kellett már egy kis adrenalin mert már rég volt olyan taekwondós edzésem amin volt ellenfelem. Anélkül meg unalmas, csak erőre tudok gyúrni.
Gwen visszajött a bokortól és kérte, hogy keressünk egy mosdót. Elkezdtem gondolkodni mert emlékeztem hogy valahol én már láttam egyet, de már nem tudtam megmondani, hogy hol.
Elindultunk az egyik irányba. Sok jó játék mellett mentünk el, de nem volt időm és nem is akartam bámészkodni, hisz el tudtam képzelni milyen rossz szájíze lehetett Gwennek. Nem telt el sok idő mire szemben találtuk magunkat az illemhelyiséggel. Gwen beszaladt én pedig kint vártam. Most, hogy volt időm a nézelődni rádöbbentem, hogy bizony megy le a nap. Szuper! Mindig is jobban szeretem az éjszakát mint a nappalt. A fények és lámpák élénkebben és színesebbek lettek.
A nézelődés közepette nem is vettem észre, hogy már kijött a barátnőm.
- Most már jobb ugye? - Mosolygok rá megértő hanggal.
Kérdezi, hogy mi legyen a következő móka. Kicsit elgondolkozok. Gondolkodás közben kiszúrta egy felirat a szemem. "JÓSLÁS". Volt kiírva az előttem lévő sátorra.
- Mi lenne ha betérnénk oda? - Azzal mutattam a jóslássátor irányába.
- Engem nagyon érdekel, hogy mit mondhat.
Elindultunk hát felé. Beléptünk a sátorba.
Jó napot! Vagyis már inkább Jó estét! Köszönök a bent ülő jósnőnek.
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. május 26. 00:05 | Link

Nillike

- Vagy ilyesmi? Nekem mondjuk kifejezetten tetszik a Nilli. A Titanilla se rossz, nincs még egy ilyen nevű ismerősöm, szóval biztos, hogy megjegyezlek, az már biztos.
Kacsintok is egyet hozzá, persze egy ilyen lányt amúgy is nehéz lenne elfelejteni, de azért mondok is hozzá valami bíztatót. Remélem nem akar elmenekülni mellőlem, hiszen párosan, főleg ha a másik szintén vevő arra, hogy felfaljunk mindent, ami csak a környéken van, és itt bizony van jó sok minden, tényleg kipukkadásig lehet enni. Aztán ha kipukkadunk, akkor rengeteg hely marad arra, hogy ismét együnk. Kissé beteges ezt a lehetőséget elképzelni, ezért kedves olvasó, ha még nem tetted, javaslom most se állj neki, mert elmegy a kedved nagyon sok mindentől.
- Biztos, elvégre nem olyan nagy tragédia, és valószínűleg te még a feneked is beütötted, az sokkal nagyobb kellemetlenség, mint egy kicsit összeragadt póló.
Amire le is pillantok, hiszen megemlítette, majd kurtán bólintok. Na igen, van belőle vagy három, csak van, ahol konkrétan Superman is ott van, van ahol a jel és a neve és van ez, ahol csak a jel, amiről fel lehet ismerni.
- Bírom a képregényeket, de Superman mindegyik hős felett áll. Nekem valahogy ő a nagy kedvencem, mert olyan király, csak leveszi a szemüvegét, és máris máshogy néznek rá.
Néha én is szívesen élnék ezzel a képességgel. Csak leveszem a szemüvegem – ami van, csak nem hordom, mert cikinek érzem magam vele – és máris bomlanak utánam a nők. Na persze, szép álom, túl sok itt a tökéletes testű, kviddicsező nyálgép, mellettük nagyon nehéz labdába rúgni. Mindenesetre kikérem a két mindenízűt, és szélesen mosolygok a nénire, aki olyan furán néz ránk. Nem hiszem, hogy még senki se kért ilyet, hiszen ez nem ismeretlen fogalom, lehet ezt keverni rendesen. Fizettem, még borravalót is adtam, mint az igazi nagyok, majd a puszira széles vigyort öltöttem, és úgy csináltam, mint aki nagyon laza, de belül épp királlyá avattam magam.
 - Talán mert nem vagyok a bunkók közé való. Miért jobb az neked vagy nekem, ha leosztalak? Te negatív élménnyel gazdagodsz, és elmondod a barátnőidnek, akik szintén furán néznek majd rám, én pedig emésztem magam, mert egy csajjal ordibálással gazdagabb lettem, nem túl nagy erény. Akkor már inkább barátkozzunk, szerintem az sokkal jobb.
Elsőre nekem is furcsa, de pont ez a jó benne, szeretem a sok furcsaságot, ami egyben mégis király hatást eredményez, mint például most ez. Közben azért forgatom a fejem, és nézem ki, mint csinál, de konkrét céljaim nincsenek még.
- Van kedved velem lógni? Kipróbálhatnánk pár dolgot. Ha van valami céllövölde, akkor lövök neked valami hatalmas szőrös plüsst, ami nagyobb, mint te. Az ilyeneket bírom.

Hozzászólásai ebben a témában

Angyal R. Titanilla
INAKTÍV


újra Tita *-*
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 278
Írta: 2014. június 1. 10:25 | Link

Majális
Podmaniczky Ádámackó
Viseletem

Látszott szerintem az arcomon, hogy kicsit zavarba hozott. Egy kicsit lesütöttem a pillantásom, és mosoly bujkált a szám szegletében, az elmaradhatatlan pirosságot meg hát most a hajam nem takarta el, hiszen hátra volt rakva egy hajpánttal.
- Én ismerek már pár Ádámot, de nem volt még egyik sem ilyen kedves velem, mint Te - néztem fel rá, őszinte mosollyal. Ez tény, és nagyon szimpatikus volt így elsőre.
Nekem sem lett nagyobb bajom, mint a pólójának, meg is ingatom a fejem. Szoktam esni nagyobbat is, elég gyakran ráadásul, úgyhogy ez csak azért fog az emlékezetemben maradni, mert megismertem Ádámot, és mert elég vicces jelenet volt.
- Úúú, te is szuperhős vagy, fogadjunk. Ádiman, vagy Vattacukorfiú - kérdőn néztem rá. Én mondjuk mindig inkább a hercegnőkért rajongtam, de hősök közül tutira Superman a favorit. Már csak azért is, mert jók a színei.
Lassan megkaptuk a vattánkat is, és mivel ilyen aranyos, kapott egy puszit, én meg vigyort a részéről. Egy újabb nagy adagot tömtem a számba amíg a kérdésemre hosszan válaszolt. Igazat adva neki bólogattam, és ühümöztem. Utálom azokat az embereket, akik kiakadnak, ha valaki véletlenül az útjukba áll, de Gergőék megtanítottak rá, hogy kell az ilyeneknek egy jó nagyot behúzni.
- Örülök az ilyen felfogásnak. A múltkor nekem jött valami srác, és még ő kiabált rám, hogy nézzek az orrom elé - a véleményemet ezzel kapcsolatban láthatta a duzzogó arcomon, amit vágtam, meg a hanglejtésemen. Aztán megvontam a vállam, és sóhajtottam.
- Naná! Imádom a plüssöket, bármilyet, bármilyen színben, csak lehessen ölelgetni - ezzel megragadtam a szabad kezét a ragacsos mancsommal, és amennyire a tömegben lehetett, sietve odarángattam magammal a bódéhoz, ami nem volt messze, és nem volt nehéz kiszúrni.
- Ahj de sokan vannak. Inkább ugorj be, hozz egy szépet, és fussunk - felnevettem. Persze viccnek szántam.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék