Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.
|
|
|
MAJÁLIS
Álmodóilag május 3-tól 24-ig. Ez a május is elérkezett, lassan itt a nyár és hát milyen lenne az, ha nem lenne mostanság valami jó kis program a kastélyban? A DÖK most is rendesen kitett magáért és egy hatalmas majálisi ünnepséget szervezett a diákok számára a Fénylő lelkek udvarába. Mindenképpen valami különleges helyszínre gondoltak, hisz sokak számára talán már unalmas lehet a rét, úgyhogy emiatt tartják most a FLU területén. Első hallásra sok kérdés felmerülhet, például hogy....hogyan is? Hogy fér el ott annyi varázsló? Egyáltalán mit lehet ott csinálni? Hát pontosan így és pontosan ezt!  A kastély felőli kijáratnál tudunk csak bemenni, s amint odaérünk, szemünk-szánk tátva marad a látványtól. A hely körülbelül hatvanezerszer akkora, mint általában. Csodálkozunk? Nem hiszem, kérem, ez itt egy varázskastély, egyszerű bűbájok valószínűleg. Az egész udvart elárasztja a pompa, a báj, a fényesség - melybe a Nap is besegít, ugyanis csodás idő van - , valamint minden csupa-csupa móka és kacagás. Ha valaki betér, garantáltan nem fordul vissza, már csak azért sem, hiszen három lépést téve TÁNCOLÓ BOHÓCOK veszik körül a látogatókat, s nem engedik tovább, míg el nem ropnak száz-kétszáz bohóctáncot. ha nem akartok teljesen már itt elfáradni, vessetek be nyugodtan egy kis cselt! Ha tovább haladunk, a szökőkúthoz érkezünk, ahonnan igazából teljesen be is látni az egészet, így érdemes kicsit "megpihenni" ott. Jobb irányból kezdve az első dolog sokak számára a vidámparkhoz hasonlítható, de mégsem teljesen, ugyanis itt minden más, olyan kis majálisos. Egy nagyobbacska LOVAS KÖRHINTA várja az érdeklődőket egy körre, amit érdemes kipróbálni, igazán hangulatos és visszaidézhet néhány emléket a gyerekkorunkból, éljük át újra kicsit azt a fantasztikus érzést! Ha pedig már nagyon gyereknek érezzük magukat, látogassuk meg az ARCFESTŐ művészeket közvetlenül a körhinta mellett, akik olyan szépet varázsolnak az arcunkra, amilyet csak szeretnénk. A mókázást folytatva felülhetünk a szupergyors KÖRHINTÁRA is vagy ezek mellett tanyázó további izgalmas dolgokban vehetünk részt, mint a ZSÁKBAMACSKA, HORGÁSZÁS vagy CÉLBA DOBÁS. Az utóbbi hárommal akár nyerhetünk is. (Lásd a leírás alján!) A szökőkúttal szembe különböző sátrakat láthatunk, ahol talán jó egy kicsit megpihenni vagy beszélgetni valakivel. A TANÁROKNAK és PREFIKNEK KÜLÖN SÁTOR áll rendelkezésükre, valamint van egy INFORMÁCIÓS SÁTOR is, ahol képbe kerülhetünk, ha nagyon elvesznénk. Egy-egy DÖK tag szívesen áll rendelkezésünkre. Illetve, ez az a sátor, ahol jelentkezhetünk néhány további érdekes programra, és megkaphatjuk a hozzá szükséges eszközöket: - varázsige mondó verseny
- sorversenyek
- kvízek
- vetélkedők
- rajzversenyTovább nézelődve láthatunk egy elkerített kis füves részt karikákkal, mely olyan diákoknak ad kviddicsezési lehetőséget, akik nem csapattagok, de szívesen kipróbálnák a sportot. Afféle KISPÁLYÁS KVIDDICS. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem játszhat ott bárki, akár a házak csapattagjai is, ha van rá kedvük, erejük. Ezt követi még egy rejtélyes sátor, ami igen cseles, ugyanis nem mindig látható, csak ha nagyon figyelünk, ez pedig nem más, mint a JÓSLÁS sátor. Érdekelne valami a jövőddel kapcsolatban? Térj hát be és kérdezd meg a profi jósnőnket! Ha ily módon néztünk körbe a szökőkútnál, akkor most balra tekintve még láthatunk egy hatalmas színpadot, ahol egész nap megy a szóbeszéd, nem valószínű, hogy lemaradunk valamiről. Tánc, móka, zenekar, illetve még említésre méltó, hogy a nap végén se menjen el mindenki, ugyanis hatalmas bulival zárjuk a rendezvényt, nem érdemes kihagyni! Csodálatos lesz! Nem bánjátok meg ám, ha maradtok!  Na de mintha valami még hiányozna...Oh, hát persze! Mi van az ételekkel, italokkal? Erre itt nincs konkrétan egy hely, ugyanis az egész udvar területén található különböző standoknál VATTACUKOR, HOTDOG, FAGYI, JÉGKRÉM, JÉGKÁSA, ÍZESÍTETT VAJSÖR, MÓKÁS TURMIXOK, SÜTEMÉNYEK, SALÁTABÁR, GUMICUKOR, CSOKISZÖKŐKÚT (jeges is), GYÜMÖLCSBÁR, húskedvelőknek HÚSPARADICSOM, SAJTKÓSTOLÓ. A fogyókúrázok és diétán lévők pedig ne csüggedjenek, természetesen mindenből van csak a számukra cukormentes / bio / teljes kiőrlésű és akár turbózott vitamintartalmú, kalória csökkentett változat is.  Zsákbamacska
Egy egyszerű, minden díszítést mellőző bódé áll a sokaság közepette. Nem nagy, szinte elveszik a többi közt, fehér, fa alapú szerkezete kissé ütött-kopott, viharvert állapotú. A festék néhol már lekopott, a valaha színesre alkotott virág minták nagy része nemigen látható. Mintha az idő vasfoga rágta volna meg az építményt, de gazdája annál jobban megbecsüli, és nem fordít a felújításra időt, mintha képed adna ezzel a multból.
A bódé „lábainál” egy nagyobb, ládára emlékeztető tárolóban pihennek a zsákocskák, melyekbe nyúlva az illető kiválaszthatja magának a megfelelőt. Cicomamentes, mégis tömegeket odavonzó sajátossága a kézzel festett, jól olvasható „Zsákbamacska” felirat, mely hirdeti az arra járónak, hogy mindössze 1 knútnyi jelképes összegért meglepetést vásárolhatsz magadnak. Maga a pult mögött álló, kedves arcú középkorú hölgy, maga ajánlotta fel, hogy kicsiny boltjából, és persze a szervezők segítségével kínálja a választékot.
Persze, a zsákbamacska mellett lehet még kapni pár, tradicionálisnak számító, ámbár házi nyalókát, apróbb süteményeket, melyeket a néni maga készített, és bocsátott árúba. Aki erre jár, mindenképp nézzen bele, válasszon magának valamit, nem bánja meg, mert a kedves mosoly mellé, egy nagyszerű ajándék lapulhat az ölében.
Az ajándékok közt lelt bájitalokat nyugodt szívvel fogyaszthatjátok, hatásuk nem több, mint 24 óra és az egészségre sem ártalmasak!Célba dobás – horgászat
Hosszú soron kell átverekednek magad, hogy a népszerű célbadobó játékban részt vehess. Eme helyen megmutathatod, hogy mennyire vagy pontos, és elég erős dobó ahhoz, hogy a nyereményt elvihesd.
A stand központi helyen áll, piros tetejű faépítmény, mely körül vidám muzsika várja az érdeklődőket, kicsiket és nagyokat egyaránt. A stand egyik fele a játéktér, a másik felén pedig az ellenállhatatlan plüsshadsereg, melyek a nyereményt szolgálják. Egy menetben négy dobás, illetve négy labda/karika áll rendelkezésre, időlimit nincs, a szerencse pedig ki-ki mellett áll.
A pulthoz állva, szembetalálhatod magad a négy játékkal:
– egy négy emeletes üvegpiramis
– egy négykarú rúd, melyre a karikákkal kell rátalálni
– a mozgó célpontokat adó, lassan forgó figurákkal,
– és végül, de nem legutolsó sorban, a bódé falán ütött, a labdáknál nem nagyobb lyukkal, melybe a négyből háromszor kell beletalálnod.
Elég egy célpontban jeleskednek, a nyeremény garantált, nem kell az összes „pályát” teljesítened. Amennyiben mégis ezt szeretnéd, ajándékaid nagysága összevonódik, és tiéd lehet az óriás plüssök egyike!
Ugyanezen helyen találhatod meg, a stand végében elhelyezett apró medencét, melyben a színes halak a hobbi horgászaikra várnak. A mozgó célpontokat nehéz becserkészni, a türelem ajánlott, a móka pedig garantált. Ragadd meg a botot, és pecázd ki a halakat, melyek a benne rejtett számokat rejtik. Az ajándékot ugyanott, a célba dobás ajándékai közt leled meg!
Sok sikert!
//A zsákbamacskák 1 és 20 közti számmal választhatók, a hozzászólásotok címzésében tüntessetek fel, hogy mely zsákocskát választottátok!
A horgászás, célba dobás szerencse alapon működik. Emeljétek ki a hozzászólásotokban ha ezen is részt vesztek!
Kérdésekkel fordulhattok hozzánk bizalommal. (Akár az álmodói részleg >> cseverésző >> DÖK kibeszélőben is.)//Mindenkinek jó szórakozást, és szerencsés játékot kívánunk!
|
|
|
Szervezői Mesélő
DÖK tag
DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
|
|
Írta: 2014. május 3. 10:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=286613#post286613][b]Szervezői Mesélő - 2014.05.03. 10:40[/b][/url] MAJÁLIS
Álmodóilag május 3-tól 24-ig.Ez a május is elérkezett, lassan itt a nyár és hát milyen lenne az, ha nem lenne mostanság valami jó kis program a kastélyban? A DÖK most is rendesen kitett magáért és egy hatalmas majálisi ünnepséget szervezett a diákok számára a Fénylő lelkek udvarába. Mindenképpen valami különleges helyszínre gondoltak, hisz sokak számára talán már unalmas lehet a rét, úgyhogy emiatt tartják most a FLU területén. Első hallásra sok kérdés felmerülhet, például hogy....hogyan is? Hogy fér el ott annyi varázsló? Egyáltalán mit lehet ott csinálni? Hát pontosan így és pontosan ezt! A kastély felőli kijáratnál tudunk csak bemenni, s amint odaérünk, szemünk-szánk tátva marad a látványtól. A hely körülbelül hatvanezerszer akkora, mint általában. Csodálkozunk? Nem hiszem, kérem, ez itt egy varázskastély, egyszerű bűbájok valószínűleg. Az egész udvart elárasztja a pompa, a báj, a fényesség - melybe a Nap is besegít, ugyanis csodás idő van - , valamint minden csupa-csupa móka és kacagás. Ha valaki betér, garantáltan nem fordul vissza, már csak azért sem, hiszen három lépést téve TÁNCOLÓ BOHÓCOK veszik körül a látogatókat, s nem engedik tovább, míg el nem ropnak száz-kétszáz bohóctáncot. ha nem akartok teljesen már itt elfáradni, vessetek be nyugodtan egy kis cselt! Ha tovább haladunk, a szökőkúthoz érkezünk, ahonnan igazából teljesen be is látni az egészet, így érdemes kicsit "megpihenni" ott. Jobb irányból kezdve az első dolog sokak számára a vidámparkhoz hasonlítható, de mégsem teljesen, ugyanis itt minden más, olyan kis majálisos. Egy nagyobbacska LOVAS KÖRHINTA várja az érdeklődőket egy körre, amit érdemes kipróbálni, igazán hangulatos és visszaidézhet néhány emléket a gyerekkorunkból, éljük át újra kicsit azt a fantasztikus érzést! Ha pedig már nagyon gyereknek érezzük magukat, látogassuk meg az ARCFESTŐ művészeket közvetlenül a körhinta mellett, akik olyan szépet varázsolnak az arcunkra, amilyet csak szeretnénk. A mókázást folytatva felülhetünk a szupergyors KÖRHINTÁRA is vagy ezek mellett tanyázó további izgalmas dolgokban vehetünk részt, mint a ZSÁKBAMACSKA, HORGÁSZÁS vagy CÉLBA DOBÁS. Az utóbbi hárommal akár nyerhetünk is. (Lásd a leírás alján!)A szökőkúttal szembe különböző sátrakat láthatunk, ahol talán jó egy kicsit megpihenni vagy beszélgetni valakivel. A TANÁROKNAK és PREFIKNEK KÜLÖN SÁTOR áll rendelkezésükre, valamint van egy INFORMÁCIÓS SÁTOR is, ahol képbe kerülhetünk, ha nagyon elvesznénk. Egy-egy DÖK tag szívesen áll rendelkezésünkre. Illetve, ez az a sátor, ahol jelentkezhetünk néhány további érdekes programra, és megkaphatjuk a hozzá szükséges eszközöket: - varázsige mondó verseny
- sorversenyek
- kvízek
- vetélkedők
- rajzversenyTovább nézelődve láthatunk egy elkerített kis füves részt karikákkal, mely olyan diákoknak ad kviddicsezési lehetőséget, akik nem csapattagok, de szívesen kipróbálnák a sportot. Afféle KISPÁLYÁS KVIDDICS. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem játszhat ott bárki, akár a házak csapattagjai is, ha van rá kedvük, erejük. Ezt követi még egy rejtélyes sátor, ami igen cseles, ugyanis nem mindig látható, csak ha nagyon figyelünk, ez pedig nem más, mint a JÓSLÁS sátor. Érdekelne valami a jövőddel kapcsolatban? Térj hát be és kérdezd meg a profi jósnőnket! Ha ily módon néztünk körbe a szökőkútnál, akkor most balra tekintve még láthatunk egy hatalmas színpadot, ahol egész nap megy a szóbeszéd, nem valószínű, hogy lemaradunk valamiről. Tánc, móka, zenekar, illetve még említésre méltó, hogy a nap végén se menjen el mindenki, ugyanis hatalmas bulival zárjuk a rendezvényt, nem érdemes kihagyni! Csodálatos lesz! Nem bánjátok meg ám, ha maradtok! Na de mintha valami még hiányozna...Oh, hát persze! Mi van az ételekkel, italokkal? Erre itt nincs konkrétan egy hely, ugyanis az egész udvar területén található különböző standoknál VATTACUKOR, HOTDOG, FAGYI, JÉGKRÉM, JÉGKÁSA, ÍZESÍTETT VAJSÖR, MÓKÁS TURMIXOK, SÜTEMÉNYEK, SALÁTABÁR, GUMICUKOR, CSOKISZÖKŐKÚT (jeges is), GYÜMÖLCSBÁR, húskedvelőknek HÚSPARADICSOM, SAJTKÓSTOLÓ. A fogyókúrázok és diétán lévők pedig ne csüggedjenek, természetesen mindenből van csak a számukra cukormentes / bio / teljes kiőrlésű és akár turbózott vitamintartalmú, kalória csökkentett változat is. Zsákbamacska
Egy egyszerű, minden díszítést mellőző bódé áll a sokaság közepette. Nem nagy, szinte elveszik a többi közt, fehér, fa alapú szerkezete kissé ütött-kopott, viharvert állapotú. A festék néhol már lekopott, a valaha színesre alkotott virág minták nagy része nemigen látható. Mintha az idő vasfoga rágta volna meg az építményt, de gazdája annál jobban megbecsüli, és nem fordít a felújításra időt, mintha képed adna ezzel a multból.
A bódé „lábainál” egy nagyobb, ládára emlékeztető tárolóban pihennek a zsákocskák, melyekbe nyúlva az illető kiválaszthatja magának a megfelelőt. Cicomamentes, mégis tömegeket odavonzó sajátossága a kézzel festett, jól olvasható „Zsákbamacska” felirat, mely hirdeti az arra járónak, hogy mindössze 1 knútnyi jelképes összegért meglepetést vásárolhatsz magadnak. Maga a pult mögött álló, kedves arcú középkorú hölgy, maga ajánlotta fel, hogy kicsiny boltjából, és persze a szervezők segítségével kínálja a választékot.
Persze, a zsákbamacska mellett lehet még kapni pár, tradicionálisnak számító, ámbár házi nyalókát, apróbb süteményeket, melyeket a néni maga készített, és bocsátott árúba. Aki erre jár, mindenképp nézzen bele, válasszon magának valamit, nem bánja meg, mert a kedves mosoly mellé, egy nagyszerű ajándék lapulhat az ölében.
Az ajándékok közt lelt bájitalokat nyugodt szívvel fogyaszthatjátok, hatásuk nem több, mint 24 óra és az egészségre sem ártalmasak!Célba dobás – horgászat
Hosszú soron kell átverekednek magad, hogy a népszerű célbadobó játékban részt vehess. Eme helyen megmutathatod, hogy mennyire vagy pontos, és elég erős dobó ahhoz, hogy a nyereményt elvihesd.
A stand központi helyen áll, piros tetejű faépítmény, mely körül vidám muzsika várja az érdeklődőket, kicsiket és nagyokat egyaránt. A stand egyik fele a játéktér, a másik felén pedig az ellenállhatatlan plüsshadsereg, melyek a nyereményt szolgálják. Egy menetben négy dobás, illetve négy labda/karika áll rendelkezésre, időlimit nincs, a szerencse pedig ki-ki mellett áll.
A pulthoz állva, szembetalálhatod magad a négy játékkal:
– egy négy emeletes üvegpiramis
– egy négykarú rúd, melyre a karikákkal kell rátalálni
– a mozgó célpontokat adó, lassan forgó figurákkal,
– és végül, de nem legutolsó sorban, a bódé falán ütött, a labdáknál nem nagyobb lyukkal, melybe a négyből háromszor kell beletalálnod.
Elég egy célpontban jeleskednek, a nyeremény garantált, nem kell az összes „pályát” teljesítened. Amennyiben mégis ezt szeretnéd, ajándékaid nagysága összevonódik, és tiéd lehet az óriás plüssök egyike!
Ugyanezen helyen találhatod meg, a stand végében elhelyezett apró medencét, melyben a színes halak a hobbi horgászaikra várnak. A mozgó célpontokat nehéz becserkészni, a türelem ajánlott, a móka pedig garantált. Ragadd meg a botot, és pecázd ki a halakat, melyek a benne rejtett számokat rejtik. Az ajándékot ugyanott, a célba dobás ajándékai közt leled meg!
Sok sikert!
//A zsákbamacskák 1 és 20 közti számmal választhatók, a hozzászólásotok címzésében tüntessetek fel, hogy mely zsákocskát választottátok!
A horgászás, célba dobás szerencse alapon működik. Emeljétek ki a hozzászólásotokban ha ezen is részt vesztek!
Kérdésekkel fordulhattok hozzánk bizalommal. (Akár az álmodói részleg >> cseverésző >> DÖK kibeszélőben is.)//Mindenkinek jó szórakozást, és szerencsés játékot kívánunk!
|
|
|
|
|
Nemes Prücsökmancs Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
|
Írta: 2014. május 3. 11:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=286662#post286662][b]Nemes Prücsökmancs Izabella - 2014.05.03. 11:33[/b][/url] Kei-chan
= . =
MajálisgöncMájus. Majális. Buli. Ez a három szó forgott az agyamban egész reggel. Amikor megláttam a kifüggesztett plakátot a kastélyban, tisztára megőrültem. Mindig is imádtam az ilyen ünnepeket - mert a majális ünnep nem? -, így tudtam, hogy megyek. A reggelinél még elkaptam Keikót, de mivel ő is tisztára bezsongott - gondolom -, ezért csak pár szót beszéltem vele. Ha jól emlékszem megbeszéltük, hogy együtt megyünk. Viszont erre pontosan nem emlékszem, hiszen épp a reggelim fogyasztottam, ami egy narancsból, egy croassonból és teából állt. Nem volt éppen bőséges reggeli, de legalább finom. Ezek után felsiettem a szobámba, ahol természetesen megint egyedül voltam, hiszen a lányok megint elmentek valahova. Komolyan mondom, amióta együtt lakom velük, kevesebbet látom őket, mint amikor még gólyalakoztunk. Mindegy, végül is ők tudják. Bár lehet, hogy kerülnek! Áhh, jó, hagyjuk a téves elméleteket, koncentráljunk inkább a majálisra! Először is valami göncöt kellett találnom, rövid időn belül, hiszen még dél előtt ki szerettem volna érni. Előkaptam a legelső felsőt és gatyát ami a kezem közé került, aztán magamra rángattam őket, "belőttem" a hajam, puszit dobtam Vattának és rohantam is le. Befordultam pár sarkon, aztán töprengve megálltam, hiszen elfelejtettem, hogy hova kell mennem. Fogalmam sem volt róla, hogy hol tartják a bulit, így keresnem kellett egy újabb plakátot, amin végül megtaláltam a helyszínt. Sietve leszambáztam a lépcsősoron és kifelé indultam. Az utolsó pár métert szinte futva tettem meg az udvarig. Végre! Kifulladva, de megérkeztem a boltíves kapuhoz, ám Kei-t még sehol nem láttam. Bemenni nem akartam nélküle, biztos jön, hiszen egy ilyen eseményt nem hagyna ki! Kintről nézelődtem, de nem sok mindent láttam. A sok sátor eltakarta a kilátást, viszont már kezdtem türelmetlen lenni. Lehet, hogy elfelejtette? Idegesen toporogtam a boltív alatt, közben még mindig a nyakam nyújtogatva, amikor megláttam egy körhintát. Juj, emlékszem gyerekkoromban mindig felültem egy ilyen játékra és imádtam. Ha volt állatos ülőke, akkor képes voltam lerángatni a rajta ülő személyt, csak azért, hogy én ülhessek a lovon, vagy más állaton. Általában az ilyen hintákon ha van is állatkás ülőhely, akkor az is paci, de láttam már farkasosat és vidrásat is. Én személy szerint a legelsőt kedvelem a legjobban, de az utóbbi kettő is aranyos volt. Nekidőltem az egyik falnak és a hajam kezdtem el csavargatni. Közben már a fél diáksereg bevonult mellettem, én pedig vágyakozva néztem utánuk, de bemenni mégsem mentem. Nem lett volna fer a lánnyal szemben, aki szerintem el sem jön. Nagyot sóhajtva doboltam a lábammal a földön, amikor egy piciny alakot láttam közeledni a kastély felől. Csak ő legyen, csak ő legyen! - fohászkodtam magamban.
|
|
|
|
Park Ha Eun
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 420
|
|
Írta: 2014. május 3. 12:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=286680#post286680][b]Park Ha Eun - 2014.05.03. 12:00[/b][/url] Majális - Axel MacisajtKinézet A DÖK mindig kitalál valamit ugye? Ha jól gondolom, semmilyen ünnepnapon, különleges napon nem maradunk valamilyen rendezvény nélkül. És hát persze, hogy ma sem. Mit ne mondjak, egész jól kitettek magukért. Ez a majális egész jónak néz ki, innen messziről legalábbis. Arra azonban még nem volt bátorságom, hogy be is menjek. Hisz ki tudja miféle szőnyűségek vannak ott. Na de mindegy, végül csak ráveszem magam, hogy kilépjek a Fénylő lelkek udvarára. Mintha régebben nem lett volna ilyen tágas. Az ember azt hinné, egy ilyen kis helyen nem férne el ennyi minden, de láss csodát, mégis. De mit is csodálkozom ezen? Hisz ez egy varázsló iskola, itt bárni megtörténhet. És mégis tátott szájjal bámulok, mint valami buta mugli, aki sosem látott varázslatos dolgot. Ez azonban nem tart sokáig, ugyanis amint megteszek néhány lépést, letámad néhány bohóc. Ne, bohócok! Úgy utálom a bohócokat. Egyenesen írtózom tőlük. Kinek az eszement ötlete volt ez a sok bohóc? Fuu... Teljesen ledermedek, először nem is tudok mit csinálni, lesokkol a látvány, s automatikusan nyúlok a pálcám felé. De nem használom, az úgy nem lenne fair. Egyenlőre... De ha így folytatják, kénytelen leszek használni.. - Hé! Menj innen! Nem hallod? Hagyjál már békén! - Rivallok rá az egyik bohócra, aki azonban mintha meg se hallaná, egyre csak közelít, mígnem megfogja a csuklóm, ennek következtében kiesik a kezemből a pálca. Ez a festett képű, vigyorgó szörnyeteg aztán megpörget, és megpróbál megtáncoltatni. Táncolni? Inkább molesztálni... Fujj... Engedjen már el... Mégis mit csináljak, hogy végre békén hagyjon? Áá... Aztán egyszercsak egy határozott mozdulattal lendítem a lábam, a vigyori lény nemesebbik része felé. Ettől aztán kicsit meghátrál, én pedig kapok az alkalmon, gyorsan felveszem a pálcát, s már rohanok is el, messze tőlük. Remélem nem követ, különben megbánja...
|
|
|
|
Elena Rose
INAKTÍV
Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
|
|
Írta: 2014. május 3. 18:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=286828#post286828][b]Elena Rose - 2014.05.03. 18:05[/b][/url] Anna Ruha
Majális. Egy újabb eltúlzott rendezvény ahol a diákok önfeledtül jól érezhetik magukat. Nem úgy hangzik, ahova Elena ráncigálás nélkül elmenne. De akkor mit keres itt? Az igazat megvallva ő maga se tudja hogyan került ide. A szobájából kijövet vette észre a plakátot amire óriási betűkkel volt kiírva a MAJÁLIS szó. Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha elmenne megnézni mi ez az egész hajcihő. Agyalás nélkül cselekedett, felrohant az Eridon toronyba, ledobta az ágyára a már jól megszokott talárját és szélvészként kiviharzott a Fénylő Lelkek Udvarára. Mintha valami tudatmódosító bájitalt ivott volna, az idő úgy elszáll felette ő pedig tudomást sem vesz a körülötte zajló eseményekről. A varázslatból a vattacukrok részegítő illata zökkenti ki. Valóban van tőle nem messze egy cukros stand ahova kislányosan csillogó szemekkel tovább is áll. Egy középkorú néni fogadja a kis eridonost, aki ahogy a lányka odaér megkérdezi tőle mit szeretne. Elena szemei még mindig tágra nyílnak a sok sok édesség látván, hirtelen azt se tudja mit szeretne.
- Egy... nem is inkább kettő szivárványszínben foszforeszkáló vattacukrot! - közli kitörő örömmel a lányka, majd ahogy megkapja a ragacsos édességet ugrándozva tovább indul. Vagyis indulna, ha valakibe szó szerint bele nem botlana. A találkozást a másik lányka is földhöz szögezőnek találhatja, mivel Elena becsapódásának hála mind ketten a földön kötnek ki. Lena megrázza magát, aztán gyors bocsánatkérésbe fog.
- Ó, elnézést! Nem akartalak fellökni, nem is tudom ma mi ütött belém... Amúgy Elena Rose vagyok örülök a találko... - a mondatot befejezni már nem tudja, mivel ahogy a másik lány felkel, Elenán átfut egy a felismeréshez hasonló érzés. Vörös haj, méregzöld szemek...csak egy embert ismer, akinek ilyen ismertetőjegyei vannak.
- Anna?!
|
 Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
|
|
|
Keiko Cukorborsócska Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
|
Írta: 2014. május 3. 18:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=286839#post286839][b]Keiko Cukorborsócska Sama - 2014.05.03. 18:33[/b][/url] PrücsökEgy új nap, és egy új lehetőség, hogy cukiságommal egy kis örömet csempésszek az emberek életébe. És ami még jobb, hogy május elseje van. Régen apu egyszer elvitt ilyen rendezvényre, és azt nagyon élveztem. Voltak ott játékok, árusok, versenyek, és előadások is. Nagyon jó volt. Nem tudom, hogy itt vajon milyen lehet, de ha csak fele olyan jó, mint amilyen az volt, akkor nagyszerű lesz. Reggeli közben támadott le Iza, hogy elmegyek-e vele, és persze én azonnal igent mondtam. Már előre érzem, hogy nagyon jó lesz ez a nap. Reggeli után vissza rohanok a szobámba, ahol nincs senki, a két szőrmókon kívül. Mintha mostanában kerülnének a szobatársaim. Pedig nincs miért. Nem fogom őket megpuszilni, hacsak nem kérik. De egyenlőre még nem kérték... Mondjuk ha olyan gonosz akarok lenni, és nagyon cukivá szeretném őket tenni, akkor álmukban tenném ezt meg. Azonban ezt még nem tettem meg, szóval tőlem nem kell félni. Na szóval gyorsan felveszek valami normális ruhát. A normális alatt pedig egy cuki, Mickey egeres felsőt, és egy rövidnadrágot értek, hozzá való tornacipővel - Legyetek jók, míg nem vagyok - köszönök el a tökmagoktól, akiknek kirakok egy nagy tál mogyorót is, majd suhanok, mint a szél, még két embernek, és egy páncélnak is nekimegyek nagy igyekeztemben. Ettől eltekintve azonban minden gond nélkül eljutok a Fénylő lelkek udvaráig, ahol már ott vár rám Iz. Vajon sokat várt? Remélem nem, nagyon nem akartam megvárakoztatni. - Szia! Ugye nem vártál rám sokat? Juj nézd! Cukros stand! - egyből kivirulok, mikor meglátom a standot, nem is érdekelnek a bohócok, akik amúgy tök cukik, hanem megfogom a lány csuklóját, és húzom magam után egyenesen a cukrokkal, és egyéb édességekkel teli bódé felé. - Áá!! Csokibékaaaa! - sikkantok fel, hogy attól még az árus is megijedt, majd elveszem az egyiket. - Te szereted a csokibékát?
|
|
|
|
Szombat Anna
INAKTÍV
*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
|
|
Írta: 2014. május 3. 19:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=286894#post286894][b]Szombat Anna - 2014.05.03. 19:21[/b][/url] Majálisozzunk - Elena Szép napnak indult a mai. Nincs tanítás, azt csinál az ember kölyke, amit csak akar. Olvashat (van egy fantasztikus új könyve, amit a titkos könyvtárban talált), rajzolhat (bár valljuk be őszintén, mindenki jobban örül, ha ebből Anna kimarad) vagy akár csak feküdhet és bámulhatja a plafont. Ami nem éppen az eridonos leányzó kedvenc elfoglaltsága. Na igen, de még nem is beszéltünk a majálisról a Fénylő Lelkek Udvarában! Jó, lehet, hogy nem a legszebb emlékek fűzik őt ide, na de egy ilyet nem hagyhat ki. Azt hallotta, van lehetőség jóslásra is, meg lesznek... vagyis vannak bohócok. Még sosem látott élőben egy bohócot sem. Úgyhogy fogta magát, felkapott magára egy farmert meg egy kényelmes, fehér pólót (lehet, hogy nem ez lesz a legokosabb döntése), és már irány is az udvar! Odaérve örömében majdnem ugrálni kezdett, mikor meglátta a kimázolt, színes göndör fürtös, hat számmal nagyobb cipőjű nevettetőket a bejáratnál. Oda is sietett hozzájuk, de nem engedték ám be olyan könnyen. Ugyan már, az túl egyszerű lenne. Jó, rendbe. Táncol nekik egy kicsit, aztán megy is tovább. De egy tánc nem volt elég, aztán kettő és három sem. Kezdett egy kicsit ideges lenni, na de addig járta a bohóctáncot, míg ki nem kerülte őket, és a kapu belsején nem találta magát. A látvány több volt mint furcsa. Meg mert volna rá esküdni, hogy amikor Dórával lesétáltak ide, ennél jóval kisebb volt. Bár akkor inkább más foglalta le a figyelmüket... Ámulva és bámulva, na meg persze csodálkozva hatolt egyre mélyebbre és mélyebbre a sok sátor és lehetőség között. Annyira izgatott volt, hogy hiába ment oda minden kis bódéhoz, azt se tudta volna megmondani, miért nem macska van a zsákba. Pedig egyszer szeretne majd magának egy kiscicát... na de ez egy másik téma. Szóval éppen az arcfestőből lépett ki (igen, talán már túl idős ehhez, de... na de ez arcfestés! Arra pedig sosem elég idős senki, és hát móka és kacagás az élet, nemdebár?), amikor csak annyit vett észre, hogy a földön hever. Nem, tuti lerázta már azokat a bohócokat a bejáratnál! Aztán támadója magyarázkodni kezdett és hirtelen leesett neki, hogy bizony nem a vérszomjas, táncoltató bohócokkal áll szemben, hanem saját háztársával. Fel is tápászkodott, leporolta magát, aztán ahelyett, hogy köszönt volna vagy szintén magyarázkodna Elena kezében lévő hatalmas, foszforeszkáló vattacukrot kezdte bámulni. Hol lehet ilyet szerezni? Már csak arra eszmélt fel, amikor a nevét hallotta. Fene tudja, honnan ismerte meg ennyi réteg smink alatt, ami oroszlánt varázsolt belőle. - Elena! - majdnem a nyakába ugrott örömében. Már kezdte unni, hogy folyton egyedül kóricál itt a tömegben. - Vattacukor! Megkóstolhatom? Mikor jöttél le? Én most érkeztem, de már majdnem mindent láttam. Jósoltatni akartam magamnak, te voltál már ott? Nincs kedved eljönni? - Na jó, lehet, hogy nem kéne szegény leányzónak több cukrot adni, mert már így is túlpörgött a kelleténél.
|
|
|
|
|
Losonczy Marcipánvirág Alina
INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
|
|
Írta: 2014. május 3. 20:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=286963#post286963][b]Losonczy Marcipánvirág Alina - 2014.05.03. 20:34[/b][/url] Kilt ZoltánA kastélyban futótűzként terjedt el a hír, hogy a DÖK ismét nagyszabású rendezvényt ad a diákoknak, mégpedig a hírek szerint a majális került megrendezésre. Alinát elönti a boldogság, mikor értesül erről, hiszen ő mindig is oda volt az ilyen alkalmakért. A szüleivel számtalanszor kilátogattak a pécsi majálisra, ahol temérdek sergő, körhinta és egyéb játékok fogatták a látogatókat, illetve a tömény vattacukor illet, amiért a lány úgy lelkesedik még a mai napig. Így hát nem okozott neki nagy fejtörést, hogy részt vegyen-e az eseményen, viszont az nagyobb bökkenőt jelentett, hogy hogyan fog odatalálni. Oké, fénylő lelkek udvara, na de az mégis merre van? Kicsit kezdett kétségbeesni, amikor eszébe jutott a térkép, amit még ideérkezésekor kapott. Bár nem rendelkezett valami nagy tájékozódási képességgel, és nem is volt valami nagy térképész, de azért némi nehézségek árán csak sikerült kisilabizálnia az útvonalat. Mikor végre meglelte, és rögzített magában minden fontos támpontot, gyorsan a szekrényéhez rohan, felkapja alegelső normálisnak tűnő göncöt, és választ egy ahhoz illő cipőt majd útnak indul. Nem telik bele sok idő, és már kint is van a szabadban, s néhány pillanat múlva már közre is zárják a bohócok. Ámul-bámul, nem tudja, hogyan szerelje le őket. Szerencséjére ekkor felbukkan egy kisfiú, aki ámulattal nézi végig táncukat, így le tud lépni. A mókamesterek azonban nem akarják ilyen könnyen elengedni a lányt, ezért a nyomába erednek. Alinán kissé eluralkodik a pánik, majd mivel nincs jobb ötlete, leszólítja az első egyedül ácsorgó fiút, és úgy tesz, mintha társalognának, remélve, hogy végre békén hagyják. -Ne haragudj, de megkérhetnélek, hogy tegyél úgy, mintha most valami szuper izgalmas dologról társalognánk? A bohócok nem akarnak békén hagyni... Elpirul, s közbe kétségbeesetten néz fel a nála jóval magasabb ifjúra.
|
|
|
|
Kilt Zoltán
INAKTÍV
Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
|
|
Írta: 2014. május 3. 21:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=286982#post286982][b]Kilt Zoltán - 2014.05.03. 21:01[/b][/url] Losonczy Marcipánvirág AlinaHa esemény van, a diákok olyanok mint a falubeli öreglányok, akik egymásnak adják az infót. Hozzám is így jutott el a hír, hogy majális van. Hát meg kell hagyni, nem szeretem az ilyen nagy tömeget, a forgatagot, meg a hangos zenét, meg az ilyen felhajtást, de erőt véve magamon eluralkodott rajtam a kíváncsiság, milyen lehet itt egy ilyen ünnep. Kellemes idő miatt és az amúgy is laza hangulat miatt, egy egyszerű farmernadrágot és egy kellemesen vékony pulóvert vettem magamra. Kiérve a kastélyból, elsőre nem is tudtam merre menjek, de szerencsémre, hamar meghallottam a nagy zenebonát és a tömeg szokásos moraját. Elindultam hát arrafelé, körbenézni. Bohócokkal találkoztam, magamban mulattam, hisz még mugli iskolába jártam, mikor farsang alkalmával jómagam is bohócnak öltöztem, igen nagy hasúnak, amit párnával tudtam csak megoldani, viszont az állandóan le akart csúszni. Ott is volt ám olyan mulatság (főleg rajtam és nem zavart, elvégre azért volt mulatság). Azután beljebb léptem, sétáltam, majd egy ponton valamiért elkalandozott a gondolatom, így megtorpantam. Majd szerintem egy fél perc telt el, de lehet több is, megszólít egy lány. - Szia! Persze, hát öö... kérsz valamit?Hirtelen ez jut eszembe, majd karon fogom a lányt és mosolyogva elindulok vele. - Egyébként Kilt Zoltánnak hívnak, Levitás vagyok.Mutatkozok be, illedelmesen. - Téged hogy hívnak? Melyik házba jársz?Majd, elgondolkozok, hogy mennyire lehetek én jó társaság.
|
"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság." Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár Kérdezz
|
|
|
Nemes Prücsökmancs Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
|
Írta: 2014. május 3. 21:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=286994#post286994][b]Nemes Prücsökmancs Izabella - 2014.05.03. 21:15[/b][/url] KeikoAz alak, akit az imént láttam, szerencsére Keiko volt. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, amikor odaért hozzám a lány. Rámosolyogtam, aztán szólásra nyitottam a szám, de ő beelőzött. Szépen köszönt, aztán mentegetőzni kezdett, végül pedig elráncigált a cukros pultok irányába. Megadóan követtem, közben pedig elhaladtunk egy táncoló bohóc-csoport mellett. Amikor észrevettek minket, egyikük leszakadt társaitól és követni kezdett engem. Vagyis Kei-t is. Hátrapillantottam, hogy mit akarhat, de nem láttam sehol. Megvontam a vállam, amikor meghallottam a mellettem álló lány sikítását. Szinte ijesztő sebességgel fordítottam felé a fejem, de nem volt semmi baj. Csupán egy csokibékát szorongatott a kezében. Bevallom egy kicsit azért megijedtem, de semmi több. Az árus arckifejezéséből láttam, hogy ő is megrémült, de főleg dühös volt azért, mert itt sikítgatunk a standja mellett. A végén még azt hiszik, hogy valami baja van az árujának és nem vesznek tőle semmit. A kérdésére csak bólintottam egyet, aztán hagytam, had nézze végig a cukrokat. Közben körbepillantottam és felmértem a terepet - már amennyit láttam belőle a sátrak miatt. A körhintát megint csak kiszúrtam, hiszen már amikor kint ácsorogtam akkor is láttam, de most mintha közelebb lett volna. Alig észrevehetően megrántottam a vállam, aztán visszafordultam a leányzóhoz. Én is alaposan végignéztem a cukrok és egyéb nyalánkságok között, de nem vettem semmit. Türelmesen megvártam, amíg Keiko vesz valamit, ellenkező esetben amíg visszarakja azt, ami a kezében volt, aztán megragadva a csuklóját a körhinta felé vonszolom - ahogy először ő engem. Reméltem, hogy ugyan olyan engedelmes lesz, mint én voltam és követni fog. Egyenesen a lovas körhinta felé indultam, ahol reményeim szerint kis sor fog várni minket. Hát tévedtem. Ugyan nem volt kilométernyi sor, de vagy tízen biztos ácsorogtak ott. Fanyar arccal néztem őket, aztán hátrapillantottam. Egy lemondó sóhaj után más szórakozási lehetőséget kutattam a szememmel. Meg is pillantottam egy vattacukros bódét, amitől elállt a szavam. Nem mintha eddig beszéltem volna, de na. Értitek. Elengedtem a lány csuklóját és szinte szaladni kezdtem afelé. Már majdnem odaértem, amikor újra feltűnt az a bohóc. Pontosan előttem állt meg, én pedig majdnem nekirohantam. Felsikítottam és a földre estem. Nagy szemekkel meredtem rá, de nem tudtam mit akar. Kétségbeesettem kerestek Keikot és reméltem, hogy segít ez ellen a bohóc ellen.
|
|
|
|
Losonczy Marcipánvirág Alina
INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
|
|
Írta: 2014. május 3. 21:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=286996#post286996][b]Losonczy Marcipánvirág Alina - 2014.05.03. 21:16[/b][/url] szuperhős Kilt ZoltánAlina szívéről mázsás kő zuhant le, mikor a fiú nem nézte őt teljesen elmeháborodottnak, sőt karon fogta, és elindultak céltalanul, hátuk mögött hagyva az ijesztő mókamesterek hadát. A srác be is mutatkozik, és kiderül, hogy egy házban lakik Linával. A lány elmosolyodik, majd mikor ráeszmél, hogy Zoltán a neve és háza iránt érdeklődik gyors válaszadásba kezd. - Engem Losonczy Alinának hívnak, és szintén Levitás vagyok. Nem tudok neked elég hálás lenni, hogy segítettél... Köszi aranyos vagy, de egyelőre nem kérek semmit. Szégyenlősen elmosolyodik, majd folytatja a társalgást. -Egyébként elsős vagyok. Április elején érkeztem a kastélyba. Most próbálok ismerkedni, és minél több információt gyűjteni az itteni életről. Nagyon szuper a kastély, bár van egy-két furcsaság, amihez még hozza kell szoknom, például a kísértetekhez. Te hanyad éves vagy? Ismét somolyog egyet, és reméli, hogy a srác nem nézi őt valami kis locsi-fecsi libának. Miközben ezen töpreng pár percet, azon is agyal, hogy melyik évfolyamon is lehet Zoltán. Biztos benne, hogy nem elsős, mert akkor már összefutottak volna valamelyik órán, de, ha emlékezete nem csal, akkor még egyiken sem látta. Séta közben egy bódéhoz érnek, amelynek asztala roskadásig van tarítva különböző édeséggel. Alina társára tekint, majd büszke hangnemmel szól hozzá. -Mint már mondtam, nem tudom meghálálni ezt a mentést, de, ha meghívhatnálak valamire, annak nagyon örülnék. Szóval, légyszi válassz valamit, a vendégem vagy! A srácra kacsint, majd érdeklődő pillantásokkal vizslatja az elé terülő finomságokat.
|
|
|
|
Dasha Szivárványpóni Fresmoon
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
|
|
Írta: 2014. május 4. 10:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=287156#post287156][b]Dasha Szivárványpóni Fresmoon - 2014.05.04. 10:19[/b][/url] GwenRuhaZsákbamacska: 18 A május a kedvenc hónapom. Már majdnem nyár, de még nincs füllesztő meleg, a virágok csodaszépek, arról nem is beszélve, hogy a szülinapom is ebben a hónapban van. Igaz, az kicsit arrébb van még. A hónap első napján nincs suli. Lehet ennél jobb? Amikor meghallottam, hogy majális lesz lázba jöttem és már alig vártam, hogy eljöjjön ez a nap. Az egyik órán Gwennel megbeszéltük, hogy együtt megyünk. Körülbelül egy óráig tartott, mire eldöntöttem, hogy mit veszek fel. Végül egy kényelmes göncre jutott a választás. Vegyek fel kiegészítőket is? Ááá hülyeség, sosem szoktam a bokaláncomon kívül mást felvenni. Tanakodtam még a szobámban magammal. A hajamat is csak kiengedve hagytam. Gondoltam úgy sem lesz nagy meleg. Na, végre elindultam. Nem tudom, hogy minek siettem, mert nem vagyok elkésve. A megbeszélt időpont előtt nagyjából negyed órával értem a találkozásra kijelölt helyre. Körülnéztem. Minden fényes és színes. A zene szólt és az emberek nevetgéltek. A nézelődés közepette megláttam a zsákbamacskás bódét. Odamentem hozzá, mert már rég vettem zsákbamacskát. Most kedvet kaptam megint. - Jó napot! Egy zsákbamacskát szeretnék. A 18-as számút. – Mondom mosolyogva a középkorú hölgynek. - Ja és egy nyalókát is. – Kifizetem, majd átveszem cuccokat. A nyalókát a számba tettem, a zsákbamacskát pedig a táskámba. Majd kérőbb megnézem, hogy mit kaptam. Visszasétáltam a megbeszélt helyre, reméltem, hogy Gwen még nincs ott. Nem akartam, hogy elkerüljük egymást. Nem is kellett sokat várnom, megláttam a barátnőmet közeledni. Integetni kezdtem mosolyogva, majd mikor már közelebb ért köszöntem is neki. - Sziaaa!
|
|
|
|
|
Chuck Welch
INAKTÍV
szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
|
|
Írta: 2014. május 4. 11:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=287190#post287190][b]Chuck Welch - 2014.05.04. 11:14[/b][/url] Ráhel.Bulaj.mai cuccChuck-nak az elmúlt napokban igencsak jó kedve van az eddigi hangulatához képest. Azt nem lehet mondani, hogy 0-24-ben vigyorog, de azért több jó gondolata van, mint eddig. Ennek örömére ki is takarította a lakást, mint valami háziasszony. Eléggé sikerült rendetlenséget csinálnia, annak ellenére, hogy megfogadta, ebben a házban mindig rend lesz, ha már az övé. Aztán nézd meg, mi lett belőle? Most már mindegy, a lényeg, hogy egy fél napot azzal töltött, hogy takarított és összepakolta azokat a cuccait, amiket széthagyott mióta beköltözött. Ha az anyja ezt látta volna, büszke lenne rá. Mondjuk, így is büszke rá; nem mindenki gyerekéből lesz keresett dobos, aki fiatal felnőttként a saját lábán áll. Na de hagyjuk is főhősünk fényezését, hiszen bulaj lesz. Azaz majális. A szülinapi "ajándéka" után küldött egy levelet Ráhelnek, aminek az a lényege, hogy nincs-e kedve a fiúval majálisozni. Ezért reggelre teszi az edzését, miután megvan vele letusol, aztán eszik valamit. Ezek után hamar ki is választja, hogy mit vesz fel. Majd miután mindennel megvan, elhagyja a lakást és elkezd sétálgatni a kastély területe felé, hiszen, ha jól emlékszik, akkor a rendezvény a Fénylő Lelkek Udvarán lesz. Amikor diák volt, járt arra párszor. Nem tartozott a kedvenc helyei közé, ő maga sem tudja, hogy miért. Egyszerűen nem nyűgözte le, vagy éppenséggel volt jobb időtöltési lehetősége jobb helyszínekkel. Most meglesz rá a lehetősége, hogy megkedvelje a helyet. Bár ő is sejti, hogy nem a szokásos kinézettel fog találkozni, hanem beöltöztetik a rendezők ilyen cukormázas, majálisos külsőbe. Egyelőre ez legyen a legkisebb baja, inkább amiatt aggódik, hogy Ráhel ott lesz-e. Chuck-nak fogalma sincsen, hogy most mi van köztük. Futó kaland volt, vagy legyen folytatás? Esetleg csak barátok legyenek? A harmadik az nehezen működne srác részéről, mert nem hisz a fiú és lány közti barátságban. Ezért inkább nem is számol ilyen lehetőséggel. Miközben a helyszín felé sétálgat nagyrészt ezen gondolkodik. nem szerelmes meg ilyenek, csak tetszik neki a lány stílusa is, meg persze nem utolsósorban a külseje is. A lényeg, hogyha Ráhel úgy van vele, hogy nem bánta meg ami akkor történt, akkor Chuck elsősorban szeretné megismerni, mert konkrétan semmit sem tud róla. Lassan eléri az udvart és igaza is lett, tényleg nem olyan, mint emilyen a szürke hétköznapokon szokott lenni. Mondjuk lehet, hogy változott amióta itt hagyta a sulit. Megáll a bejárat előtt, mert ha bemenne, akkor elég kevés esélye lenne arra, hogy megtalálja a lányt. Feltéve, hogy eljön.
|
|
|
|
Kilt Zoltán
INAKTÍV
Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
|
|
Írta: 2014. május 4. 20:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=287544#post287544][b]Kilt Zoltán - 2014.05.04. 20:07[/b][/url] Losonczy Marcipánvirág AlinaMost úgy érzem magam, mint egy televízió reklámban, most tudtam meg, hogy mi a neve és hogy elsős. Valamint mesél még magáról egy pár dolgot. Sétálunk a forgatagban, majd a hangzavar - mely mindenhonnan jön – meghallom, amint rákérdez, melyik évfolyamba járok. - Másodikos vagyok. A vizsgáktól kicsit féltem, de nem voltak annyira veszélyesek.Aztán hirtelen megállunk és közli, hogy meghív egy édességre. Közben mindenhonnan zsivaj szűrődik a fülembe, meghallom, ahogy az édességekről beszélnek. Komolyan már attól képes az ember cukormérgezést kapni, ahogy beszélnek róla. Átbogarászom az asztalt, majd ránézek. - Egy feltétellel fogadom el, ha segítesz választani! Melyiket javaslod?Ezután rá nézek, észreveszem, hogy kacsint és visszamosolygok rá, bátorítóan. Kíváncsi vagyok, neki mi a kedvence, és ezzel egy kis időt nyerek még a választásban. Miközben vizslatom a finomságokat, néha rá sandítok, és várom, hogy mit fog válaszolni.
|
"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság." Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár Kérdezz
|
|
|
Losonczy Marcipánvirág Alina
INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
|
|
Írta: 2014. május 4. 23:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=287702#post287702][b]Losonczy Marcipánvirág Alina - 2014.05.04. 23:05[/b][/url] Kilt ZoltánAlina ismét megkönnyebbülhet, ugyanis Zoli már átesett egy vizsgán, hiszen másodikos, és megállapítása szerint ezt a megmérettetést is túlizgulják a nebulók, de szerencsére egyik feladatlap sem olyan borzasztóan nehéz, mint amennyire első látásra tűnik. Azért a fiú nem oszlatta el Lina minden aggodalmát, de a lány úgy véli, nem most van itt az alkalom, hogy ezen morfondírozzon, ráér az később is. Inkább az édességekre tereli kósza gondolatait, illetve arra, hogy segítsen háztársának a választásban. Töprengése eltart egy ideig, kicsit eluralkodik rajta a csendes őrült énje, majd mikor észbe kap néhány mondattal kedvenc édessége mellé teszi le a voksát. -Nos, lássuk csak! Mielőtt bármit is mondanék, tájékoztatlak, hogy nagyon részrehajló vagyok a gumicukrok javára, abból is az extra savanyúak részére! Szerintem ez a finomság az, amelyik nélkül nem múlik el egyetlen ilyen rendezvény sem. Látod ott azt a savanyító porral beszórt békásat? Olyat már kóstoltam, és szerintem nincs ennél fanyarabb a kínálatban. Komiszan elvigyorodik, majd eszébe jut, hogy előfordulhat az is, hogy Zoli esetleg édesszájú. Gyors átgondolás után erre az eshetőségre is ad tippeket a fiúnak. -Ha az édes dolgok közelebb állnak hozzád, akkor talán válaszd a törökmézet, vagy a kókuszroládot. Sajnos ebben a témában nem igazán vagyok otthon, mert, mint már említettem savanyú cukor párti vagyok, azonban ezt a két elemózsiát már kóstoltam, és kellően cukros mind a kettő. Innentől tiéd a döntés! Huncut vigyor bujkál szája sarkában, és úgy érzi magát, min t valami piaci kofa, aki rá akarja tukmálni a portékáját a kedves vevőre. Úgy tűnik, hogy erre a finomságok tulajdonosa is felfigyelt, mert kíváncsi tekintettel fürkészi a lányt. Lina ezen jót mosolyog, s míg Zoli hezitál, addig ő farkasszemet néz hol az árussal, hol pedig a már említett, ínycsiklandó békás cukorkákkal.
|
|
|
|
Kőrösi Ráhel
INAKTÍV
Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
|
|
Írta: 2014. május 4. 23:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=287707#post287707][b]Kőrösi Ráhel - 2014.05.04. 23:47[/b][/url] Chuck
ruhaNem mondanám, hogy túlságosan felfordult az életem ebben a pár napban. Bár azt örömmel mondhatom, hogy már nem unom szét magam. Igaz még pár napig egyedül leszek a nagy házunkban, de azt már tényleg kibírom. Legalább lesz időm tényleg rendben rakni a teraszt és a hátsó udvart. Fruzsiék gondoskodtak a nyugalmamról még a hétvégére, aminek persze nem örülök, de még is van jó oldala. Mire Réka hazajön legalább lesz az udvarban pár játék amivel játszhat. Ahogy kidobott az ágy, úgy álltam neki újra a festésnek. Megjött hozzá a kedvem és ennek felettébb örültem. Mosoly ugyan nem volt az arcomon, de lehetett rajtam látni, hogy jó kedvem volt. Fütyörésztem és teljesen belemerültem a mázolgatásba. Röpke fél óra alatt végeztem az egésszel, a nagyjából kifogyott festékes vödörre visszaraktam a tetejét majd elraktam. Arra már nem volt szükségem. Ezután egész nap bent voltam a házban, elolvastam a leveleimet. Az egyik persze Fruzsiéktól jött, amiben leírták, hogy hétvégére maguknál tartanák Rékát. Rögtön írtam is nekik egy levelet. Örültem, hogy jól érzi magát náluk Réka. A másik pedig Chucktól jött. Mondanom sem kell, hogy meglepett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar újra keresni fog a kis szülinapozás után. Nem írtam neki vissza, előbb el kellett gondolkoznom, hogy mi legyen. Eddig fel sem tűnt, de nem tudtam biztosra, hogy mi van kettőnkkel. Párkapcsolatról nem eshetett szó hiszen nem is ismertük egymást, de ott volt még a kaland és a barátság némi extrákkal. Egyikkel se volt bajom, hiszen mindegyik elfogadott volt már ebben a világban, de még is ott volt Réka és nem viselkedhettem úgy, mint egy kis kamasz, aki habzsolja az életet. Ahogy ez eszembe jutott el is fogott a bűntudat, ami nem is tartott sokáig. Hiszen akkor este jól éreztem magam és attól mert gyereket neveltem még nem zárhattam ki a jót az életemből. A hosszú gondolatmenetemnek egy nagy sóhajjal vetettem véget és már mentem is fel a szobámba összekészülődni. Hamar letusoltam, rendbe raktam a hajamat a fejemet aztán kamikaze módban a szekrényembe mélyedtem. Nem kellett sok idő és megtaláltam a megfelelő ruhát. Amennyire tudtam olyan gyorsan magamra kaptam, választottam mellé egy fekete kis táskát, amibe beleraktam a nem túl sok értékemet és már indultam is. Az út felére már az izgalom vette át bennem az irányítás. Már régen voltam az iskola területén és ez némileg feldobott. Viszonylag hamar odaértem. Számítottam arra, hogy sokan lesznek, de hogy annyian amennyien voltak. Te jó ég! Nyújtózkodtam egyet kettőt aztán meg is láttam a keresett személyt. Mosolyogva indultam meg felé és amikor odaértem hozzá két puszit nyomtam az arcára. - Szia. -tipikus mosoly terült el az arcomon. Közben pedig reméltem, hogy nem vette zokon a puszikat, de még sem állhattam úgy elé, mint egy cövek.
|
|
|
|
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV
=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
|
|
Írta: 2014. május 5. 01:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=287710#post287710][b]Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.05.05. 01:40[/b][/url] DashaRucihttp://3.bp.blogspot.com/-of6ejxsVnd8/UnOsU18y-TI/AAAAAAAAAHQ/r5ppqHYb-ig/s1600/brittes.jpgZsákbamacska: 20 Végre! Kivételesen nem kések el egy találkozóról. Vagyis az Elenás kalandról sem késtem, de onnan nem is lehetett. Na, mindegy. Az a lényeg, hogy időben vagyok. A kastélyból kiérve megpillantom az éppen zsákbamacskát elrakó barátnőmet. Dashával megbeszéltük, hogy eljövünk s mai napon megrendezett majálisra. Gyorsan odaszaladok hozzá, és köszönök neki. - Az zsákbacica? Nekem is kell? - mondom, kislányosan majd elkezdem húzni a bódé felé - Én is szeretnék egyet. A húszas számot. - szólok az árushoz, aki kedvesen mosolyog és kiadja a csomagot. Ekkor viszont meglátom a sok nyalókát ott mellette - Tudja mit, csapjon hozzá még öt nyalókat is - kicsit furán néz, rám, de odanyújtja az édességeket is. Én kifizetem, majd tovább indulunk. Nem akarom nagyon ráncigálni a barátnőmet, de mikor meglátom a vattacukrot oda is mennem kell. - Jó napot! - kiáltom boldogan az árusnak - Három, nem-nem öt vattacukit szeretnék - először itt is csak csodálkozó pillantásokat kapok, de ezeket már megszoktam. Ha édességről van szó, akkor bármennyit megtudok enni. Miután kiadják a hatalmas vattapamacsokat, elmegyünk körbenézni. Mivel a két kezembe hármat fogok, így a másik kettőt Dasha őrzi. - Bocsi, hogy eddig vittelek mindenhova, szóval most válassz te - szólok hozzá - Mit szeretnél látni?Körbenézek, hogy mit érdemes megnézni, de itt az a kérdés, hogy mit nem? Annyi minden van itt. Játékok, ételek, vetélkedők. - Tudom azt mondtam, hogy te választasz, de nem megyünk az arcfestéshez? - kérdeztem kisgyerekesen, de itt mindenki olyan.
|
|
|
|
Keiko Cukorborsócska Sama
INAKTÍV
Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
|
|
Írta: 2014. május 5. 15:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=287940#post287940][b]Keiko Cukorborsócska Sama - 2014.05.05. 15:59[/b][/url] PrücsökIz már megint egy mukkot sem szól, olyan kis néma, mintha elvitte volna a cica a nyelvét. Vagy csak én nem hagyom szóhoz jutni? Áá, az nem lehet... Igaz, hogy néha sokat beszélek, kicsit talán túlságosan is, de szeretek beszélni, bármiről az égvilágon. És Izát amúgy sem úgy ismerem, mint aki állandóan fecseg. Szóval ez így tökéletes, én beszélek, ő hallgat, és mindenki jól jár. Egy ideig. De aztán... Na mindegy, nem sok idő marad a csevegésre, ugyanis egyből húzom a lányt az első utunkba kerülő cukros stand felé. Mennyi édesség. Elképesztő... Imádom a cukrokat, és csokikat, de nagyoooon. Örömömben még sikkantok is egyet, amit persze a bácsi nem néz jó szemmel. Pedig nem is süketítettem meg, de nem ám. Ha meg mégis... Nem állt szándékomban, nem kell így néznie. De úgy tűnik, a hallószerve még tökéletes. Megveszem ezt a csokibékát, amit el is teszek a táskámba. Majd a kastélyban kibontom, mert ha itt tenném, akkor nem tudnám elkapni, ha esetleg, teljesen véletlenül elugrándozna. A szobámban viszont könnyen el tudnám kapni. Nem sok időm marad tovább bámészkodni, ugyanis Iz húz is valamerre. De merre is? Jaj... a pacis körhinta. De jó! Már én is kiszemeltem, csak már akkor is állt ott a sor, és ahogy látom, most is ez a helyzet. De várni olyan unalmas... És ahogy látom Iz is így gondolja, és már el is tűnik mellőlem. De hová tűnt? Csak nem miattam ment el? Iz! Izzicicc! Hol vagy nyuszi? Tekintetemmel bőszen keresem a lányt, és meg is találom. Egy bohóc társaságában? Jééj... egy bohóc! De jó! Egy hatalmas vigyor ül ki az arcomra, és megindulok, a nekem háttal álló bohóc felé. És... egy nagy ugrással máris a hátán csimpaszkodom, lábamat is átkulcsolom a derekán, hogy le ne essek! - Áááááá! Bohóc! Csinálj egy lufiállatkát!!! Lécciiii! - Szegény bohóc... Nem csodálnám, ha megsüketülne az akcióm után, de... De egy bohóc. Imádom a bohócokat.
|
|
|
|
Nemes Prücsökmancs Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
|
Írta: 2014. május 5. 16:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=287971#post287971][b]Nemes Prücsökmancs Izabella - 2014.05.05. 16:59[/b][/url] KeiciccA föld nagyon nem volt kényelmes, akármennyire is szeretek rajta ülni. Ha mondjuk most gyorsan kinőne alattam egy kis puha füvecske, akkor megbékélnék vele, de amúgy nem. Az pedig, hogy ráestem a sejhajomra, még egy lapáttal rátett a már bokáig érő idegességre. Amint hozzáértem a földhöz, felszisszentem és rögtön felhúztam a lábaimat. Összeszorított szemmel "szenvedtem" ott pár percig, aztán újra kilestem. A bohóc lépett egyet előre, én pedig nem tudtam mire vélni a dolgot. Még is mit akar ez tőlem? Próbáltam valahogy kiszúrni a tömegben Keikót, de nem sikerült. Elvesztem. Az álarcos támadóm közben közelebb jött és már nyújtotta is a kezét, amikor meghallottam Keicicc csatakiáltását. Valahonnan a tömegből utat törve magának a maszkos ember felé rohant, majd egy kecses mozdulattal a hátán termett. Végre fellélegezhettem volna, ám még mindig a földön csücsültem. A hátsóm iszonyúan fájt, nyilván ráestem a farcsontomra. Valahogy még is ellöktem magam a földtől és feltápászkodtam, aminek végtelenül örültem, hiszen így egy vonalba kerültem a bohóccal. Vagyis - nagy meglepődésemre - ő kisebb volt mint én. Összeszűkített szemmel mértem végig, de aztán mosolyognom kellett Keiko kijelentésén. A lufiállatka mondjuk nem volt olyan szörnyű ötlet. - Kei, csak akkor tudna hajtogatni neked valamit is, ha leszállsz róla!Szerencsétlen arckifejezéséből egy cseppnyi hálát sem véltem felfedezni, inkább haragot sugárzott, mint semhogy hálát, vagy esetleg egy kis kedvességet. Tágra nyíltak a szemeim, majd a háta mögé léptem - persze a szemem le nem vettem róla - és leszedtem az ott csimpaszkodó lányt. - Szerintem hagyd most békén. Eléggé dühös lett rád.Még mielőtt a bácsika bármit mondhatott volna, a csuklójánál fogva elhúztam Keikót egy hús - és sajtkóstoló felé. Nem szerettem volna további vitákba keveredni ezzel az emberrel és tudom, hogy Keiko - akit még mindig húztam - sokszor és gyorsan fel tudja kapni a vizet, ezért nem kockáztattam a további konfliktusokat. Csak remélni tudtam, hogy a bácsi nem követ minket és tudunk tovább majálisozni.
|
|
|
|
Chuck Welch
INAKTÍV
szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
|
|
Írta: 2014. május 5. 17:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=287980#post287980][b]Chuck Welch - 2014.05.05. 17:21[/b][/url] Ráhel.Bulaj.mai cuccA várakozás alatt igencsak van ideje átgondolni a dolgokat, mert elsősorban nem azt lesz nehéz kitalálni, hogy felüljenek-e a hullámvasútra, vagy sem. Hosszasan gondolkodik rajta azóta, mióta elindult otthonról az Udvar felé és még ott is csak jár az agya, miközben Ráhelt várja. Amit részéről biztosan tud az az, hogy neki nagyon tetszik a lány, de csak olyan tekintetben, hogy szerinte nagyon jól néz ki és a stílusa is tetszik neki. De ennyi, nem is ismeri, fogalma sincsen arról, hogy ő valójában ki is. És ez igaz fordítva is, semmit nem tudnak egymásról, csak annyit, hogy hamar meg tudják találni a közös hangot és nagyjából egy rugóra jár az agyuk bizonyos témákon belül. Ez viszont édes kevés egyelőre ahhoz, hogy bármi komoly folytatása legyen bárminek is. Chuck még azt sem tudja pontosan, hogy mit akar. Nem akarja azt, hogy csak legyen egy barátnője, neki az a lány kell, akit szeretni tud és el tudja fogadni egészen haláláig. Nem szereti elkapkodni a dolgokat és a vakvágányokat is kerüli. Viszonylag hamar észreveszi a halva született ötleteket, ebben szerencsésnek mondhatja magát. Másban is, például kivel ül le iszogatni... Gondolkodik-gondolkodik, aztán meglátja Ráhelt és hirtelen minden értelmes gondolata szertefoszlik, nincs egy ép ötlete sem, de hát talpraesett gyerek. Majd csak kitalál valamit. - Szia - más nemigazán tud kijönni a torkán, de hát most több nem is kell. Inkább vesz egy levegőt. Furcsa, hogy most adnak először egymásnak ilyen köszönős puszit, de hát ez van, biztosan lesz valahogy a nap végére. - Remélem nem baj, hogy veled akartam majálisozni - mondja egy kis mosollyal. Úgy érzi, hogy jobb az elején tisztázni, mert még a végén úgy gondolná, hogy ráér, esetleg nincs is rá szükség. Annak beláthatatlan következményei lennének, ami miatt egyik fél sem járna jól. Tudja, hogy folytatnia kell, mert ez az egész így még nem kerek. - A csárda óta folyamatosan azon kattog az agyam, hogy most mi van? Arra gondoltam, hogy ez egy jó alkalom lenne, hogy megismerjük egymást - egy sóhaj kíséretében. - Máshogyan is - mondja ilyen "Ha érted mire célzok" vigyorral. Általában úgy szokott lenni, hogy két ember találkozik és ha szimpatikusak egymásnak, akkor legközelebb is találkoznak. Hogyha komolyak a szándékaik, akkor eljutnak bizonyos szintekig és még tovább. Náluk ez fordítva sült el, nem mintha Chuck bánná. Nagyon jó éjszakája volt. - Aztán majd meglátjuk mi lesz - mondja el álláspontját, aztán pedig a reakciót várja. Közben, hogy történjen is valami, indít egy másik szálat is, hogy ne ilyen temető hangulat uralkodjon el a beszélgetésen. - Elindulunk befelé? - teszi fel kérdését mosolyogva a lányra nézve, s közben a beömlő diáksereg felé mutat, akik csak azt várják, hogy minél több dolgot kipróbálhassanak a majális alkalmából. Illetve annyit, amennyit a pénztárcájuk megenged. Reméli, hogy jól fog elsülni ez a mai nap. Támad egy olyan ötlete, hogy megfogja Ráhel kezét, de a mondat első fele miatt inkább türtőzteti magát, és ha elindulnak akkor csak közel lesz Chuck keze a lányéhoz, hogy el ne veszítsék egymást a tömegben.
|
|
|
|
Kőrösi Ráhel
INAKTÍV
Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
|
|
Írta: 2014. május 5. 19:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=288071#post288071][b]Kőrösi Ráhel - 2014.05.05. 19:49[/b][/url] Chuck
ruhaElőször kavargó gyomorral indultam el, de ahogy közeledtem az iskola felé az valahogy elmúlt és átjárt a nyugalom. Odaérve pedig egyáltalán nem voltam ideges. Nyomtam neki két puszit, ami elég fura lehetett azoknak akik nem tudtát a sztorit de nekem ez alap volt. Tényleg nem akartam ott állni előtte, mint valami fadarab. A kérdésére fülig ért a szám. - De, nagyon nagy baj. -hangom komolyan csengett és még az arckifejezésem is ráerősített. - Csak vicceltem, szeretek majálisozni úgyhogy nem baj. -nevettem el magam. Reméltem nem esett neki rosszul az előbbi kis viccem. Sosem tudtam rendesen viccelődni, mert egyszerűen nem volt jó a humorom. Közben magamban már toporzékoltam, már bent akartam lenni. Igen néha úgy viselkedtem, mint az én kis Rosszcsontom, de nem vittem túlzásba és nem is mutattam ki, szóval elfogadott volt. - Bevallom, én is ebben a cipőben járok, teljesen felforgattad a gondolataimat. -hangom lágyan csengett. Egyáltalán nem sértőnek szántam az iménti megjegyzésemet, szimplán az igazat mondtam. Igaz már előtte is voltak kalandjaim, de ez most teljesen más volt. Félre értés ne essék, miután Réka világra jött tényleg senkim nem volt még csak egy futó dolgom sem és talán a sok évnyi egyedüllét miatt volt most ez a helyzet furcsa. - Persze, ismerjük meg egymást, nem vagyok ellene. -egyeztem bele én is hiszen ésszerű volt, hogy most visszakanyarodtunk az ismerkedés részhez. Kifejezetten örültem annak, hogy nem nekem kellett kezdeményeznem. - Meglátjuk. -kacsintottam. Hozzáteszem én ezt a beszélgetést még mindig nem úgy éltem meg, mint a legtöbb ember, kellemetlenül. Kifejezetten az ellenkezője járt át. Feleslegesnek tartottam a rágörcsölést, hiszen akkor ahogy magamat ismertem biztos voltam benne, hogy rosszul sült volna el. Az invitálásra bólintottam és szép nyugodt tempóban elindultunk. Néha ahogy összekoccantak az egymás mellett lógó kezeink le kellett pillantanom. Nem tudom miért, reflex szerűen jött. Amíg végre sikerült átverekednünk magunkat a diáktömegen, eszembe jutott pár kérdés, amit -ha már a megfelelő alkalomnál jártunk- feltettem. - Mondd csak, mivel foglalkozol, vagy tanulsz még? -hangomat egy kicsit felemeltem. Muszáj volt, mert voltak olyanok akik örömtelien ordibáltak vagy a fülünkbe, vagy jó messze tőlünk, de még úgy is túl harsogva engem. Persze közben nézelődtem, hogy mit merre lehetett megtalálni, kezdett felébredni bennem a játékos Ráhel.
|
|
|
|
Kilt Zoltán
INAKTÍV
Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
|
|
Írta: 2014. május 5. 23:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=288193#post288193][b]Kilt Zoltán - 2014.05.05. 23:02[/b][/url] Losonczy Marcipánvirág AlinaMikor a cukorkás asztalt fürkészem, ő a savanyú gumicukrot javasolja. Majd hozzáteszi, hogy van törökméz és kókusz rolád. Gondolkodok egy kicsit, majd döntök. - Akkor mivel sokfajta édeset ettem és a savanyúakkal még nem nagyon próbálkoztam, így a savanyító porral beszórt békás gumicukrot kérnék.Mosolyogva nézek rá. Majd mikor megegyezünk a dolgon, elkezd kattogni az agyam, hogyan tovább? Egy ötletem támadt, hátha ezzel menthetek a helyzeten. - Merre szeretnél menni?Érdeklődöm tőle, hiszen a majális lényege, hogy másnak jó kedvet szerezzek és ezzel magamnak is remek szórakozást okozok. Remélem, nem szeretne körhintázni, mert azt gyermekkoromban szerettem, de mostanában hamarabb elszédülök. Bár ha nagyon muszáj, akkor benne vagyok. Bár más szórakozási lehetőséget nem tudtam kilátásba helyezni. Mindenesetre, majd eldönti, mi legyen! Én türelmes ember vagyok, szerencse.
|
"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság." Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár Kérdezz
|
|
|
Dolánszky Alex
INAKTÍV
Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
|
|
Írta: 2014. május 6. 09:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=288212#post288212][b]Dolánszky Alex - 2014.05.06. 09:06[/b][/url] Sheela 
Hát az úgy volt... Dalmi valami beadandót készít, amit a szakos tanára követelt meg tőle, úgyhogy semmiképp sem ért volna rá hétvégén. Itt bejön némi bűntudat, nekem is tanulnom kéne. A varázstantárgyaimból elég jól állok, de a mugli tudományok piszok nehezek. Egyelőre csodálattal adózok bárkinek, aki képes leérettségizni matekból.
Na, és tegnap meg gemmológia óra volt, amin megismertem egy... Tiffanyszerű lányt. Azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy láthatóan be volt fordulva. Már csak a kis esőfelhő hiányzott a feje fölül. Nem mondom, hogy hasítottam gemmológiaórán - azért szereztem hét pontot, pedig a kártyámról írt jegyzetemet fel sem olvastatta velem Rubya prof -, szóval ráértem rajzolgatni a lány pergamenjére, hátha felvidul. Hát nem vidult, pláne akkor nem, amikor véletlenül a fantasztikus kígyórajzom közben Rubya professzor egy pakli kártyát varázsolt elénk, ezért megcsúszott a pennám és áthúztam a fél jegyzetét. Engesztelésül elhívtam a majálisra, és én lepődtem meg a legjobban, amikor tényleg igent mondott. Nem indult valami jól a kapcsolatunk. Mondjuk Tiffel sem... bár az rosszul is végződött, azóta sem találkoztunk.
Szóval ma őt keresem. Úgy volt, a levitás lányokkal jövök le, de segáz, majd összefutunk velük. Most Sheelát keresem, akiről nem derült ki, mi volt tegnap a baja, az viszont igen, hogy navinés, ezért nagy reményeim vannak azzal kapcsolatban, hogy mára vidámabb lesz. Nem sok navinést ismerek, de ha például a nagytermi Emmára gondolok, elvileg sugárzó cukiságoknak kéne lenniük. Vagy mi. Mondjuk rólunk is azt hiszik, hogy befordult magolósok vagyunk, és én vagyok az élő példa, hogy nem, úgyhogy asszem a sztereotipizálással itt nem sokra megyek.
Nem beszéltünk meg konkrét helyet, a lány elég harapósan távozott, úgyhogy csak remélhetem, hogyha a kapuban maradok, összefutunk. Persze egész tömeg hömpölyög befelé, és folyton fel akar esni bennem valaki, úgyhogy inkább haladok az árral én is, és egykettőre a majálison találom magam, akármennyire is ki akartam maradni belőle. Azon nyomban festett arcú, übervidám táncoló bohócok vesznek körül.
- Bocs, nem látok tőletek - próbálkozom, de csak ropják körülöttem. Most mit hisznek ezek? Kipattanok a székből, és beszállok az eriszdelahajamba?
- Sorry - vetem oda a bohócoknak, mert láthatóan nem hat rájuk az érvelés, és kerekesszékemet oldalirányba lökve kikerülöm őket. Mögöttem is jönnek, hát nem foglalkoznak velem sokáig, rátelepednek a következő érkezőkre.
Egy szökőkúthoz hajtok, ami a legmagasabb pontján van a majálisnak. Az egész színes, nyüzsgő kavalkádot belátni onnan, és már alig várom, hogy körbe nézhessek, de előbb egy mozdulattal visszapördülök, és a befelé áramló, néhány felnőttel tarkított gyerekáradatot kezdem vizsgálni. Váratlanul jött partnerem nem valami magas, ahogy leszűrtem tegnap, így a kibukkanó fejeknek nem is szentelek időt. Hosszú barna hajat keresek, és a tegnapi ruhát próbálom társítani a lányhoz, pedig nyilván ma mást fog felvenni. Tekintve, hogy ülök, ha valaki elém áll, nem lesz esélye, de talán ő engem hamarabb kiszúr itt a szökőkútnál, mert ahogy látom, direkt úgy intézték, hogy az első útja mindenkinek ide vezessen.
|
|
|
|
Dasha Szivárványpóni Fresmoon
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
|
|
Írta: 2014. május 6. 09:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=288216#post288216][b]Dasha Szivárványpóni Fresmoon - 2014.05.06. 09:21[/b][/url] GwenNem telt el sok idő míg megláttam őt közeledni. Amikor ő is észrevett engem elkezdet szaladni felém. Biztos látta, hogy teszem el a zsákbamacskám mert miután köszönt rögtön erről érdeklődött. - Igen, ez zsákbacica. - Helyeseltem neki. Elkezdett húzni a bódé felé, bár igazából nem is kellett noszogatnia mert szívesen mentem én magamtól is. A bódéhoz érve Gwen választott egy zsákbamacskát. Ha jól tudom a 20-as számút kérte. Már éppen akartam javasolni, hogy vegyen nyalókát is mert tényleg finom, amikor ő szólt a néninek, hogy még plusz öt nyalókát kér. Ez a lány aztán tényleg szereti. - Látom, nem csaaa.. - Kezdtem el a mondatot, de ő már futott is a következő bódéhoz, a vattacukroshoz. Én követtem őt jókedvvel, legalább nem az van, hogy egy helyben állunk és tanakodunk, hogy mit tegyünk. Itt is öt darab édességet kért. Nem tagadom, néztem nagyot, de örültem mert végre nem csak én vagyok édesszájú. Elgondolkoztam, hogy vegye-e én is, de aztán úgy döntöttem, hogy nem, mert már a nyalóka volt a számban. Majd később visszajövök. - Ne hozzak párat? - Kérdeztem meg mert nem tudtam elképzelni, hogy hogy fogja cipelni a sok vattacukrot. Elvettem tőle kettőt. Körbenéztünk és azon tanakodtunk, hogy merre induljunk el, mit nézzünk meg, próbáljunk ki először. Mondta, hogy válasszak én. Hmmm. Olyan sok jó minden van itt. - Én szívesen felülnék a körhitára, de elnézve, hogy mennyi cuccunk van, előbb együk meg őket és csak utána. Addig keressünk valami nyugodtabbat. - Ő az arcfestést vettette fel. Ez nem is rossz ötlet. - De, menjünk. - Válaszoltam neki mosolyogva. Elindultunk az arcfestőhöz. Fogalmam sem volt, hogy mit kérjek az arcomra. Megkérdeztem Gwent, hogy neki van-e valami ötlete. - Te mit fogsz kérni? -Amikor odaértünk a körhinta mellé, az arcfestős helyre köszöntünk, majd megnéztük a mintákat. Nekem nagyon megtetszett az egyik. Rámutattam és mondtam az egyik művésznek, hogy én ilyet szeretnék. Mosolyogva néztem Gwenre. - Én választottam. Te? Melyikőnk kezdjen?
|
|
|
|
|
Losonczy Marcipánvirág Alina
INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
|
|
Írta: 2014. május 6. 14:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=288329#post288329][b]Losonczy Marcipánvirág Alina - 2014.05.06. 14:16[/b][/url] Kilt ZoltánA gumicukorra esett a választás Alina nagy örömére, hisz így legalább tud egy-két szemet elkobozni a sráctól, így nem töm magába egy egész zacskónyit, és nem kell a kalóriák miatt sem aggódnia. Miután megvették az édességet, azon tanakodnak merre is folytassák útjukat. Linának először a körhinta jut eszébe, de mivel nem tudja, hogy Zoli mennyire szereti az efféle dolgokat, ezért inkább más irányba tereli gondolatait. Aztán egyszerre csak hopp, beugrik az eddigi legzseniálisabb elfoglaltság, és ami biztos, hogy megtalálható itt is. Nem tétovázik sokat, meg is osztja remeknek vélt ötletét a fiúval. -Mit szólnál hozzá, ha felkeresnénk a zsákbamacskás bódét? Úgy hallottam remek ajándékokat lehet nyerni. Mikor a szüleimmel voltunk majálison, mindig vettünk ilyet, aztán jót kacagtunk, mert olyan furfangos árusokat fogtunk ki minig, akik néhány tasakba csak levegőt tettek, és általában minddig kifogtuk az efféle meglepetéseket. Jót mosolyog az elmesélt történeten, és felidzéi annak a rút néninek az arcát, aki azokat a bizonyos oxigénnel töltött zacsikat árulta, és milyen megvetően tudott nézni összeszűkült szemeivel. Alinán a hideg is átfut, ahogy élesebben elékerül a néni megvető tekintete. Próbálja elterelni gondolatait, ezért a gumi békát majszoló társa felé fordul, és folytatja a beszélgetést. -Na, hogy ízlenek a kis drágák?-Szélesen elmosolyodik, majd kivesz egy szemet ő is.-Szerintem zseniális. Álítólag van olyan is, amelyik ugrálni is tud, de én jobban szeretm azt, amelyik nem mozog. Mosolyog, és közben várja, hogy Zoli beleegyezését adja a zsákmacskához, és akkor már indulhat is a móka. Amíg ácsorognak figyelmét hol a srácnak, hol a tüzet fújó emberkének szenteli. Látszólag megfelelt Zoli elvárásainak az édesség, és mivel a macsekos bódé előtt kígyózó sor elvette kedvüket a játéktól, közös megegyezés után a kastély felé vették az irányt.
|
|
|
|
Chuck Welch
INAKTÍV
szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
|
|
Írta: 2014. május 6. 14:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=288330#post288330][b]Chuck Welch - 2014.05.06. 14:21[/b][/url] Ráhel.Bulaj.Egészen bátor döntés volt Chuck-tól, hogy úgy dönt, találkozni akar Ráhellel. Arra is volt esély, hogy a lány megbánta, ami akkor történt és nem akarja többet látni a fiút, de úgy néz ki, hogy az egész dolog nem csak a pillanatnyi hangulat műve volt. Ez mindenképpen jó pont. Most már csak az a lényeg, hogy ne ragadjon be a beszélgetés és ha minden jól megy még szimpatikusak is lehetnek egymásnak, az átlagos szimpátián felül is akár. Szerencse, hogy Chuck Ráhelre nézett a kérdése közben és látta, hogy mosolyog. Különben még komolyan is vette volna a viccesnek szánt, elutasító választ. - Gondoltam - válaszolja mosolyogva, aztán el is indulnak az udvar lelke felé, ahol a majális igazi értelmet nyer. Chuck soha nem majálisozott, nem szereti annyira az ilyen szabású rendezvényeket. Nem tartja lealacsonyodásnak, meg nem nagy az arca, de az ilyen gyerekzsúrokkal nehezen tud azonosulni. Ez csak vele van így, őt sem zavarja, ha valaki máshogy gondolja. Mindenkinek a szíve joga eldönteni, hogy mekkora százalékot tölt ki a benne lévő gyerek. Érdekes, mert neki mindig meg volt mindene, mégsem volt nagy szüksége semmi extrára. Sosem tudott önfeledten játszani, mindig megvoltak a saját kis dolgai. Ő inkább a hülyeséggel tudott teljes mértékben azonosulni; ha történt valami, akkor mindig ő volt a felelős. Vagy a garázdák között volt. Rövid időn belül megtudja, hogy Ráhelre is hasonlóan hatott az az este. Ő sem tudja pontosan, hogy most mi van, mi lesz köztük. Egyelőre azt kell eldönteni, hogy ez most jó hír-e, vagy sem? Még nem tudja, majd látja, ahogy alakul a nap további része. Fiatal még az idő. Csak bólint egyet a lány válaszára, nem tudja mit mondjon. - Király - fejezi ki örömét a lány válaszára, majd vissza is kacsint Ráhelre. Megelőzi és fel is teszi az első kérdést. Hát igen, erre számíthatott volna, az első kérdésre máris nem hétköznapi választ fog adni. Közben kénytelen a lányhoz hasonlóan ő is lefelé nézni, amikor a kezük néha összeér. Egyébként szinte végig Ráhelre néz, csak néha leng ki a szeme a látnivalókra, annyira igazából nem érdeklik. - Hát ez egy érdekes dolog. Biztosan hallani akarod? - kérdezi vigyorogva, kb. feleslegesen, mert látja a lányon, hogy érdekli. Na jó, bele is kezd egy nagy levegővel. - Ide jártam egy pár évig. Annyit kell tudni rólam, hogy kiskoromban a járással körül-belül egy időben kezdtem el dobolni és egy elég jó együttesben játszom. Kaptunk egy lehetőséget, ami azt jelenti, hogy klipforgatás és turnék. Ami még szebbé tette, hogy ez az egész az Egyesült Államokban zajlott, szóval szép emlék. Aztán most visszajöttem, építtettem egy házat a faluban és ott lakom. Ebből élek, viszont tanulni is kéne, hogy azért legyen valami, ami bizonyítja, hogy jártam iskolába. Arra gondoltam, hogy még tanulok egy kicsit, aztán megpróbálkozom egy olyan vizsgával, amit a végzősök csinálnak - ad hosszú választ. Lehet, hogy még életében nem beszélt ennyit egyszerre, összefüggően. Hogy ne csak ő beszéljen, el is indít egy kört, persze kíváncsi Ráhel életére, annyira még nem ismeri. - És te? Gondolom már nem tanulsz - teszi fel kérdését választ várva a lánytól. Közben szétnéz és csak annyit lát, hogy minden félét ki lehet próbálni, elég változatos. Kicsit mintha megjött volna a kedve. De csak egy nagyon kicsit. - Van tesód? Vagy mesélj bármit, amit fontosnak tartasz - bízza végül Ráhelre az egészet. Nem annyira szokott ismerkedni, szóval annyira nem is ért hozzá.
|
|
|
|
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2014. május 6. 20:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=288551#post288551][b]Sheela Lengrond - 2014.05.06. 20:23[/b][/url] Dolánszky AlexNem vagyok túl boldog. Tegnap az a srác eléggé felhúzott, csak nem mutattam ki teljesen. Gemológia óránk volt. Mellette ültem, miután odahívott magához, amiért nem vallanám be, de picit hálás vagyok, különben egyedül ültem volna. Habár legtöbbször úgy vagyok ezzel, oly' mindegy hogy ülök! Megszoktam már azt is, ha egyedül vagyok. ... Keresztülhúzta a fél jegyzetem, emiatt az eredeti olvashatatlan. Tegnap éjjel legalább fél órát kellett felette görnyednem, hogy ki tudjam venni a betűket, és újra leírni az egész jegyzetet. Ha a teljes munkám odalett volna, valószínűleg a kérdésére is nemleges választ adok, s ma nem lennék itt. Látta, hogy nem vagyok jó passzban, ezért elhívott a majálisra vigaszképp. Azonnal igent mondtam rá, rám nem jellemzőmódon, de ez inkább csak azért van, mert sosem volt igazi gyerekkorom, és a majálisra nem jutottam el soha. Pedig el akartam nagyon sokszor, holott nem tudtam még a szó jelentését se. Csak a színes plakátok, és az újságok képei adtak némi ízelítőt belőle. És most itt vagyok egynek a helyszínén!Elképedve követem az varázsló/boszorkány tömeget. Mindenki ébernek és izgatottnak tűnik. Van, aki "ki is nyalta" magát a feltűnő ruhákkal, én viszont maradtam a régi stílusomnál. Egy világoskék háromnegyedes farmernadrág van rajtam, a felsőm egy szürke rövid ujjú, aminek a közepén fekete betűkkel egy " I hate the world." felirat díszeleg. Ahogy előrehaladok, hamarosan megpillantom az illetőt. Nem nehéz észrevenni, egy szökőkútnál van, méghozzá... Kerekes székben? Ezt tegnap nem vettem észre. Nem figyeltem eléggé. No mindegy! Komor arccal előbukkanok a tömegből, odamegyek hozzá, majd köszönök. - Helló - felelem karba tett kézzel.
|
|
|
|
|
Dolánszky Alex
INAKTÍV
Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
|
|
Írta: 2014. május 6. 21:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=288613#post288613][b]Dolánszky Alex - 2014.05.06. 21:44[/b][/url] Sheela
Tényleg ő lel rám előbb. Mire észreveszem, már egyenesen felém tart.
- Szia - köszönök én is, és elolvasom a pólóján a feliratot, de nem teszek rá megjegyzést. Hiába moralizálnék, nem használna, na meg ki vagyok én hozzá?
- Haragszol még a jegyzetért? - kérdezem a lányt. - Lemásoltam volna... - mondom neki, de attól tartok, ha én másoltam volna le, azt többet nem olvassa el.
Témaváltásként inkább a napunk további részét kezdem tervezni. Száznyolcvan fokos fordulatot veszek, hogy újra lenézhessek a majális "térképére".
- Hova akarsz menni először?
Kiszúrom a körhintát, látok standokat, és kaját - remélem lehet kapni lángost -, átellenben sátrakat, de hogy pontosan mit csinálnak ott, odáig már nem terjed el a szemüvegem varázsa. A másik oldalon kviddics van - na, az nem az én terepem - meg egy színpad. Én módszeresen körbejárnék mindent jobbról indulva, mert ott vannak az érdekesebb dolgok, de lehet, hogy ő rögtön kiszúr valamit, amiért odavan.
- Jártál már majálison? - érdeklődöm meg. - Otthon is szoktak lenni ilyesmik, a muglik által rendezve. Ennél sokkal kevésbé pompás, de a lényege nálunk is ugyanez. A kedvencem a dodzsem. Ő...
Volt - de ezt már csak magamban teszem hozzá. Amikor még tudtam járni. Bár... talán meg tudnám oldani... Eddig a lányra néztem, de most újra az alattunk elterülő képet vizslatom, van-e valahol bűbájdodzsem. Létezik egyáltalán olyan? Megpróbálnám.
|
|
|
|
Kőrösi Ráhel
INAKTÍV
Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
|
|
Írta: 2014. május 6. 22:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=288634#post288634][b]Kőrösi Ráhel - 2014.05.06. 22:25[/b][/url] Chuck
ruhaMegkönnyebbültem, amikor vette a lapot és mosolygott.
Ahogy egyre beljebb értünk oszlott a tömeg is. Alaposan körbenéztem mit merre lehetett megtalálni. Egészen lenyűgözött a látvány, még a szám is tátva maradt volna ha most csöppentem volna bele a mágus világba. Elismerésem a szervezőknek, kitettek magukért. Séta közben mind a ketten pillantgattunk le kezeinkre és néha még össze is akadt tekintetünk.
Elég gördülékenyen folyt köztünk a társalgás. Ha jól láttam nem nagyon volt zavarban, ami kifejezetten tetszett. Sajnos találkoztam már olyan emberekkel akik, már egy kérdésemtől elvesztették a fejüket. De szerencsére Chuck nem, sőt még beszédesebbre is fogta, mint gondoltam volna. Megint pozitívan csalódtam benne. Egész végig őt néztem, élmény volt figyelni az arcát, miközben magáról mesélt és a sztori hozzá, az sem volt semmi.
Lélekben már felkészültem arra, hogy vissza kérdezett, de fejben még nem. Sosem tudtam magamról mesélni, ha még is akkor valamivel mindig elrontottam olyan információ megosztásával, amit nem kellett volna elmondanom. Szóval kérdésére nem rögtön feleltem hanem olyan egy perc múltán, amikor magamban ténylegesen össze tudtam szedni, miket akartam vele megosztani első sorban.
- Szintén ide jártam, aztán el kellett mennem, mert valami fontosabb közbe jött, szóval be se fejeztem. A tovább tanuláson nem gondolkoztam, helyette nyitnék egy üzletet itt a faluban, vagy fotózgatnék, még nem tudom pontosan. Hát igazábóóóól...-nyújtottam el a szót majd vettem egy mély levegőt és folytattam. -... azért jöttem vissza, mert Réka már hiányolta az apját és nem akartam sírni látni. -hadartam el gyorsan és félre is néztem. Nem akartam látni az arcát, hogy miként reagálta le ezt az egészet. Nem igazán szerettem első körben elmondani senkinek sem, hogy van egy gyerekem hiszen az emberek nagy része menekülőre fogta eddig és nem akartam egy újabb ismétlést. Amúgy mielőtt még eszébe jutott volna az, hogy szégyenlem Rékát az jól mellé trafált. Örültem, hogy Davidon kívül mással is beszélhettem a faluban. Persze ott volt Nina, de vele csak egyszer találkoztam szóval ő nem számított. Mindenképpen szerettem volna találni valakit, nem feltétlenül szerelmet, de barátot biztosan.
- Ja amúgy nincsen tesóm, egyke és árva vagyok. -vetettem oda még kettő kósza információt mosolyogva, aztán kézen fogtam és a sima körhinta felé húztam. Nem akartam csak sétálgatni, jó volt, de nem lehetett csak úgy semmibe venni a játékokat, szórakozni is kellett. Amint odaértünk, -ha egyáltalán hagyta magát- megálltam még mielőtt beleülhettünk volna valamelyik ülésbe.
- Legyen egy szabály. Kettő kérdés után mindig felülünk valamelyik játékra. Lehet ismételni is, ha már voltunk mindegyiken. - teljes testemmel felé fordultam és, fülig érő ívvel vigyorogtam rá. Aztán nyújtottam is felé jobbomat. Nem számított mit gondolt rólam, most már nem akartam elengedni, főleg azért nem mert megint kivételeztem vele és rögtön olyat árultam el neki, amit másnak nem igen szoktam plusz ha nem is barátok, vagy annál több, de ismerősök maradhattunk. Nekem már bőven az is megfelelt ha pár szót válthattam vele.
|
|
|
|
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2014. május 6. 22:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=288657#post288657][b]Sheela Lengrond - 2014.05.06. 22:57[/b][/url] Dolánszky AlexNem válaszolok egyből arra, haragszom -e még rá a jegyzetem miatt. Szerintem egyértelmű, de kivételesen ma nem olyan nagy bennem ez az érzés, mint akkor volt. Az órán nagyon pipa voltam rá. Duzzogva elfordítom a tekintetem, és inkább én is a helyet kezdem el pásztázni. Nagyon-nagy, a helyre jóformán alig ismerek rá. Pedig egyszer már voltam itt egy csajjal, aki... Nem kicsit idegesített a viselkedésével. Mindent ellep a standok és színes sátrak egybemosódott összessége, közöttük az izgő-mozgó varázsló/boszorkány sereggel. - Egy kicsit - válaszolom végül, de csak nagyon halkan, mintha nem akarnám, hogy kiszúrja ezt a mondatom. Azonban elég hangos ahhoz, hogy kivegye ennek a két szóból álló gyötrelemnek minden tagját, úgyhogy ezt buktam. Ide-oda jártatom a szemem, ám csak azt tudom felelni a következő kérdésre, hogy nézelődjünk. Majd ha valami esetleg felkelti az érdeklődésem, azt úgy is jelezni fogom. Tehát elindulunk. Lassan andalgok mellette, egyre közeledve a tömeghez. Bakker, emberekből már a szökőkútnál sem volt kevés, de ahogy egyre közeledünk néhány standhoz, érzem, hogy görcsbe rándul a gyomrom. Nagyon új ez az egész...Idegesen tekintek felváltva mindenhova. Először le a fiúra, majd a mellettünk álló ételes placcokra és színes sátrakra. Közben azon elmélkedek, hogyan válaszolhatnék arra, voltam -e már majálison. Persze, akinek nincs olyan élete, mint nekem volt, annak könnyebb! Csak rávágja hogy igen, vagy nem! De én nem ilyen vagyok! És azt hiszem egy picit félek attól, mennyire nézne hülyének a következő mondat után: - Még sosem... voltam majálison, vagy ehhez hasonló egyéb rendezvényen - mondom nagyot nyelve, s belül azon imádkozom, hogy ne nevessen ki. Chhh, miért aggódok ilyenek miatt? Kaptam nagyobb pofonokat is az élettől, ennek meg le kéne peregnie rólam. Már megszoktam, ha nevetnek rajtam...
|
|
|
|
|
Dolánszky Alex
INAKTÍV
Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
|
|
Írta: 2014. május 6. 23:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=288695#post288695][b]Dolánszky Alex - 2014.05.06. 23:32[/b][/url] Sheela
Asszem, még haragszik. Egy kicsit félrehúzom a számat, de aztán emlékeztetem magam, hogy a cél most az ő kirángatása a borús hangulatból. Ahogy velem is megtették akkor, most én jövök. A gond az, hogy fogalmam sincs, mit szabad ilyenkor és mit nem. Aileent annyival könnyebb felvidítani. Csak el kell sütnöm egyet a válogatott favicceim közül, amiket ő mégis értékel, megölelnem és kész is: egy mosoly az arcán.
Hiába mondanám még egyszer el, hogy sajnálom. Inkább elterelem a figyelmét a majálissal - gondolom, amikor mégis kibök egy választ. Csak kicsit. Ez inkább aranyos, mint komolyan bosszús felelet. Elvigyorodok magam elé, hiába, nem tudom elrejteni. Kezdetnek jó lesz. Lehet, hogy totálisan félreértelmeztem a választ, de a lényeg az eredmény: most már vidámabban vetem bele magam a próbálkozásba.
Elindulunk jobbra, és érezhetően sűrűsödik a tömeg is. Mindenki lassan halad az új terepen, nézelődik. Lassú lendítésekkel hajtom a kerekeket, az alapzajban pedig jól kell fülelnem arra, mit válaszol.
- Még sosem? - kérdezem felvonva a szemöldököm, de nem torpanok meg, elvégre lehet, hogy nálunk ez éves program, de talán csak mert muglik között élünk. - Honnan jöttél?
Ez elég durván hangzik.
- Mármint... szóval nem akartam goromba lenni - óvatoskodom, nehogy megharapjon -, csak érdekelne, hol laksz, ahol nem csinálnak majálisokat?
- Na akkor ma sokat kell bepótolnod - jelentem ki eltökélten, és bátran felmosolygok rá, hátha nem csak egy mogorva fintort kapok. Ahogy bekerített állatként idegesen kapkodja a pillantását, sejtem, merről fúj a szél. Senki sem szereti a tömeget, bár én inkább morogni szoktam, mint berezelni tőle.
- Körhinta? - kérdem a mellettünk forgó lovacskás darabra mutatva, amelyen kaphatna egy kis teret. Úgy sejtem, nem lesz ínyére a gyerekes játék, hát már most elkezdek érvelni mellette.
- Nézd, még az a mestertanonc is kipróbálja - mutatok Dalmi egyik évfolyamtársára, akinek a nevét nem tudom, de most épp egy fehér paripán lovagol élveteg fejjel.
|
|
|
|
