31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Annabell Lucy Parker
INAKTÍV


melodimágus tanonc
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 403
Írta: 2014. március 3. 20:14 | Link

Szeretettel Sheelának *-*

    Egy igazán fontos filozófiai kérdésbe ütköztem. Na jó, talán nem filozófiai, de érdekes. Szóval, ha a kutyám a hátán fetreng és ugat, akkor mennyire gáz, ha én is ugyanazt csinálom, mint ő – az ugatás részt leszámítva? Oké, erre a választ magamtól is tudom. Mióta nem szedek gyógyszert, visszaváltottam eredeti barna hajszínemre, ami egyrészt természetesebben hat – mint egy gyönyörű nyári legelő! (ami amúgy egyáltalán nem barna, viszont természetesnek természetes) -, másrészt jobban áll; sokkal jobb a kedélyem, mondhatni megkergültem, illetve fontos kiemelni azt is, hogy koromtól teljesen eltérően gyerekes vagyok. Bár ha jobban meggondolom, ez a beismerés, vagy inkább felismerés mégis csak utal arra, hogy nem óvodába járok, hanem negyedik évfolyamra a Bagolykövön. Mindezeket figyelembe véve, újra normális Eridonos vagyok, kilométeres mosollyal. Jah, meg amit elfelejtettem, hogy kevésbé vagyok szeleburdi! Hopp, egy asztalláb, hát nem majdnem belém rúgott? Ejnye, pimasz asztal…
    Na mindegy, úgy döntöttem, hogy régi önnön személyem visszanyerését tudatom a külvilággal is. Igazából attól a helyes Rellonos fiútól is bocsánatot kéne kérnem, akinek elszívtam a cigijét még… Hónapokkal ezelőtt. Már biztos nem emlékszik rám, de talán jobb is így. Nadeszóval ott tartottam, hogy felvettem egy nagyon aranyos, vörös alapon fekete virágos tornapipellőt, hozzá egy farmert, aminek a szára túl hosszú, úgyhogy felhajtottam, plusz felkaptam egy fekete testhez álló pólót, egy farmerdzsekit, meg a mosolyomat. Mert igen, a mosoly elengedhetetlen kellék! A jókedvemet csak fokozta, ahogy a kis prüntyő kutyi ugrabugrált körülöttem, hogy hadd jöhessen ő is, én viszont csak leintettem. Ma ismerkedni megyek, világot látni, felfedezni újra a kastély szépségeit! Így is indultam el. Minden szembe jövőre vigyorogtam, minek következtében szerintem azonnal rohantak, hogy elmegyógyászati segítséget hívjanak, illetve valami csontkovácsnak is riadózhattak, tekintve, hogy úgy mosolyogtam, mint akinek beakadt az állkapcsa és nem tud mást csinálni, mint görbülni.
    Az úti cél a Fénylő Lelkek Udvara volt, ahol már olyan régen jártam, hogy nem is tudom mikor. Nem is tétováztam sokat, rögtön a kúthoz mentem, hogy a szélénél lehuppanjak a földre – minden más, NORMÁLIS ember a padra ül, igen, ez célzás – és fejemet a párkánynak támasszam. Így testközelből hallhattam a csordogáló vizet, ami rendkívüli nyugalmat sugárzott minden porcikámba. Nálam volt a táskám, amibe még benne volt egy törött pohár. Pont megfelelő arra, hogy ezen a csodálatos délutánon melodimágiát gyakorolhassak! Lyra elmagyarázta mit hogyan kell, meg is mutatta többször is, csak annyi a dolgom, hogy addig gyakorlok, míg végül sikerül. Szóval a pálcámat előszedve elmormoltam egy Reparot és kiraktam magam elé az üveget, hogy farkasszemet nézzek vele. Na cica, te ma több életedet veszíted el, mint amennyi egy valódi macseknak egész létezése során lehetősége van.
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 3. 20:33 | Link

Annabell Lucy Parker
Egyelek meg de most tényleeeeeg! Q_Q


Egyáltalán nincs ma sem jókedvem. Azt hiszem, hogyha mindennap úgy kelsz fel, hogy tudod, nem számíthatsz a szüleidre, hogy nincsenek testvéreid vagy életcélod, igazából az életnek sincs túl sok értelme. Csakúgy vagyok, de ez jó, addig is azzal üthetem el az időt, amivel szeretném, nem azzal, amire kényszerítenek. Régen, emlékszem, mit akartak tőlem a szüleim, viszont inkább ugornék egy sárkány elé, minthogy megtegyem azt, amit valósággal rám erőltettek.
Sóhajtozva sétálok a szabadban, remélve, hogy vigaszt találok a szívemben érzett keserűségre. Egy krémszínű hosszú ujjút, csőszárú farmert, és magas szárú csizmát viselek, kabátként pedig a nadrághoz illő laza dzsekit.
Forduljon fel minden élőlény, ami él és mozog! Forduljon fel mindenki, aki a boldogságért áhítozik! A boldogság nem más, mint gyenge illúzió, egy hitegetés, ami semmit nem old meg. Valójában az életnek tényleg nincs célja sem. Az út csak a sötétségbe vezet, esetleg a legközelebbi temetőbe.
Sokáig bolyongok céltalanul, mire ráakadok egy különös helyre. Itt sem jártam még. Enyhe érdeklődéssel belevetem magam, ekkor pillantok meg valakit a távolból, és előre izgulok. Mindig is hányingerem volt a többi embertől. Nem azért, mert rasszista lennék, egyszerűen... Más vagyok, mint a többi, egy-két lábon járó ocsmányság, aminek a pokolba kerülés lenne az igazi megváltás.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. március 15. 18:28
Hozzászólásai ebben a témában
Annabell Lucy Parker
INAKTÍV


melodimágus tanonc
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 403
Írta: 2014. március 3. 21:04 | Link

Szeretettel Sheelának *-*
(ne egyél, az fájni fog... ><)

    Jó idő van! A napocska ugyan nem süt, de nincs hideg, aminek végtelenül örülök. Kezdett már borzalmasan elegem lenni a télből. Nem is volt rendesen hó se, meg úgy semmi se. Névlegesen eljött az évszak, aztán átlépett rajtunk és most boldogan kuncog, hogy nesztek gyökerek, hiába vártatok. Pedig olyan szépséges lett volna egy white christmas! Na mindegy. Most azonban sötétedik, a lehető legjobb időpont arra, hogy törjek-zúzzak, méghozzá büntetlenül, másokban nem kárt téve. Miután megjavítottam az üveget, jót szemeztem vele.
- Na babám, ez fájni fog! – jelentem ki neki totális beleéléssel és már füttyentek is, aminek eredménye az, hogy ripityára törik. Hoppá. Gyors Reparoval rendbe hozom, amit rendbe kell, majd léptekre leszek figyelmes. Bizony ám, kifinomult hallásom van, mint egy melodimágus vadászkutyának! Még a szaglásom is olyan! Nem tétovázom hát, a hang irányába fordítom fejemet, majd mikor meglátom a búskomor arcot, magamban elszörnyedek. Biztos én is így néztem ki fél évvel ezelőtt. De lehangoló lehettem! Nem gondolkodhattam, integettem neki, aztán felpattantam, sikeresen felrúgva az amúgy pillanatokkal azelőtt megjavított poharat, amely most szilánkokra törve csörömpöl. Hatásos belépő, mit ne mondjak, bár nem túl bizalomgerjesztő. Szinte odapattogok a lány mellé – a táskám hol van? – és az intim szféráját igen csúnyán átlépve pislogok bele óriási kék szememmel az ő íriszeibe.
- Miért vagy szomorú? Mosolyogj! – ez parancs volt katona! Ezt már nem teszem hozzá, de érezhetően járna a mondat végére. – Na várj, megmutatom, hogy kell! – azzal széles görbét varázsolok arcomra, ha pedig a lány nem követi a példámat, egyszerűen – személyes terét újra megsértve –kezemmel arcához nyúlok és két ujjammal széthúzom a száját, felfelé kanyarintva azt. Hát, nem az igazi, de kezdetnek elmegy, helyeselek magamnak ott mélyen, még bólogatok is hozzá. Biztatóan pislantok rá, hátha ettől megjön a kedve a vidámsághoz. Aztán mielőtt reagálhatna, elkezdem a kúthoz cincálni. Tisztára úgy viselkedem, mint egy elmebeteg. Ha jön velem, könnyű dolgom van, de ha nem, akkor sem eresztem, valahogy csak kilyukadunk annál a nyomorult vízköpőnél.
- Na figyelj. Szeretném, ha te lennél a zsűri! Az a feladatom, hogy megrepesszem ezt a poharat! – azzal lemutatok az üvegszilánkokra. Nos khm. Ez így igen érdekesen hangzik, hiszen a romokon nincs mit tovább törni, úgyhogy megint mondok egy Reparot, hogy egyenesben álljon a pohár, jómagam pedig letörökülök mellé. Kezemmel jelzem, hogy lecsüccsenhetne velem szemben, igazán nem harapom meg, vagy ha mégis, nem vagyok veszett. Azért ez biztató információ, nemde?
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 3. 21:46 | Link

Annabell Lucy Parker - Már most szeretem ezt a játékot, és de, azért is, csak talán később.

Az idő jónak ígérkezik, de nem számomra. Valóban nem süt a Nap, de nincs is olyan sötét idő, mint amilyenre vágyom jelen pillanatban. Felsóhajtok, óvatosan megközelítve az illetőt. Csak Isten tudja, miért vetemedtem arra hogy odamenjek, mert nagy hiba volt.
Alighogy odaérek, kinyújtja értem undorító kezeit, befurakszik a személyes szférámba és az arcomhoz is hozzáér. Azonnal lerántom magamról, s ha nem pattogna annyira, szívből jövő gáncsolással mutatnám ki felé "szeretetemet." Már most hányok tőle. Remek jelzőkkel fűszerezve könyvelem el magamban az első ilyen élményt, ami először és így fogad. Először valamilyen Blankához volt szerencsém, de ehhez a balfékhez képest ő is normálisabbnak tűnt.
- Remélem minél hamarabb felfordulsz! Undorító az egész lényed! - harsogom, de mintha nem is figyelne rá, elkezd vonszolni. Úristen! Ez a vidámság gusztustalan! Megpróbálok ellenkezni, de nem sikerül. A hibbant nő úgy ráncigál magával, mintha csak egy rongybaba lennék. A mosolyától émelyeg a gyomrom, és a belőle kiáradó erő... Nos, különleges kisugárzással bír azt elismerem, azonban az nem elég, hogy mosolyt csaljon egy összetört lélek arcára. Nem ám, az én mosolyomat ő bizony soha nem fogja megtapasztalni. Egyszerűen nem tudok, s nem is akarok.
- Előbb csapok fel sárkány ölőnek! - próbálok elvándorolni, hogy véletlenül se kelljen végignéznem a fergeteges műsort. Nem tudom ki ez, viszont borsódzik a hátam. Visszataszító, émelyítő, nekem meg elegem van.
Soha nem ülnék le ide, ha van a közelben bárki is! A "bárkibe" meg az idegen is beletartozik, aki annyira sem méltatott, hogy bemutatkozzon. Mikor tünhetek el innen? Lesünk ki egy alkalmat rá...
Hozzászólásai ebben a témában
Annabell Lucy Parker
INAKTÍV


melodimágus tanonc
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 403
Írta: 2014. március 8. 14:26 | Link

Szeretettel a depressziós pillangókisasszonynak
(Hajjajjajj... Akkor majd jól vigyázok magamra. *-*)

    Egy sikertelen próbálkozás sose vegye el a kedved semmitől! Igen, a pohár eltöredezett – oké, szétrobbant… -, de ez volt a bemelegítés. Na mindegy, egy Reparo ezen is segít, úgyhogy immár az ép üvegre koncentrálok, mikor lépéseket hallok. A kis megszeppent, rosszkedvű fióka! Hát ezt nem tűrhetem! A nyomorult poharat felrúgva rohanok elé és a mosolygásról kezdek neki magyarázni, amit láthatóan nem értékel, mivel elég durván ellöki a kezem. Na de most mi van? Én csak kedves akartam lenni! Na nem baj, majd fel fog vidulni! Amikor rám kiált, egy pillanatra elkerekedik a szemem, de ez csupán egy pillanat, utána ingerülten megemelem a hangom és rárivallok.
- Te meg olyan savanyú vagy, mint egy citrom! – a mondat befejezése után semleges arckifejezést veszek fel, de belül már megint jó kedvem van. Megragadom a lány kezét és megint a görbémmel kezdem húzigálni a kút felé, ugyan dobja már le magát mellém. Vagy velem szemben. A lényeg, hogy a társaságomban gubbasszon tovább, mert akkor legalább egy hangyányi esélyem marad arra, hogy a depresszív pillangókisasszonyt némileg jobb kedvre derítsem. Hiszen hamarosan a napocska is kisüt már! Zsűrizési ötletem teljes mértékben elveti, megint kissé csípős megjegyzéssel, minek hatására résnyire összehúzom szemeimet. Durva nőszemély, de ez csak növeli a kihívás iránti lázat, úgyhogy… Nem rázol le ilyen könnyen kisanyám, korábban kell ahhoz felkelned, és sokkal több babot kell megzabálnod.
- Nos… - megköszörülöm a torkom és tekintetemet ráemelem. – Lucy vagyok, bár ez gondolom hidegen hagy. Ettől függetlenül örülnék, ha nem kéne Deprinának hívnom téged, úgyhogy mondanál egy nevet? – a görbület az arcomon szelíd és kedves, azonban ha jobban figyel észreveheti, hogy nem tréfálok. Képes volnék így nevezni, mindenféle szívfájdalom nélkül. És ez jobban idegesítené, mint idegesítő és elviselhetetlen személyiségem. De talán van valami, amivel itt tudom tartani, csak ügyesen kell játszadoznom. Először is a pohárral kell egy rendkívül jó bemutatót csinálnom, ha pedig ez nem segít, akkor megpróbálni olyan hanghullámokat kelteni, amik nyugtatóan hatnak morcasszonyra.
- Na jó. Csak egy kicsit csüccs le, ha pedig nem tetszik, akkor majd kisebb ellenállást fogok tanúsítani a távozásodat illetően – ez egy jó üzlet. Nekem. És neki is. Őszinte mosolyra húzódik a szám és úgy nézek rá, mint egy kölyökkutya, szinte kérlelve őt, hogy adjon egy esélyt. Ezt a vidámság dolgot egyelőre sztornózzuk, ha maradásra bírtam, lesz még időm az idegein táncolni.
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 21:21 | Link

Annabell Lucy Parker ^-^ <3

- He? - meglepődöm, amikor észreveszem a furcsa csillogást a szemeiben. Valamiben nagyon elszánhatta magát. Ismerem a tekintetet, és biztos vagyok benne, hogy ez a csillogás elszántságról árulkodik. De vajon mit határozott el ennyire magában?
A különös névért cserébe bármily nemű probléma nélkül le tudnám önteni egy vödör hideg vízzel, ám sajnos nincs vödröm, kézzel vagy pálcával meg nem olyan jó a hatása a dolognak. Szóval marad a jól bevált mérlegelés. Unottan felsóhajtok, miközben nagyban azon gondolkodom, mitévő lehetnék.
- Ja, nem érdekel a neved, meg az eszement műsor sem! - válaszolom hűvösen, majd hozzáteszem hogy Lengrond vagyok, de a keresztnevem sosem árulnám el egy hozzá hasonlónak sem.
Bákker, hova mehetnék? Nem akarok sokáig ezzel az őrülttel maradniii! Idegesen körbenézek, majd kiszúrok egy tőle távolabbi pontot és futásnak eredek. Kössz, én véletlenül sem akarok veled maradni!
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék