36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 7. 20:16 | Link




Odakint lehűlt az idő, és már rég besötétedett. Utálom a télben, hogy olyan hamar lesz sötét. Na meg persze az sem a kedvencem, hogy túlságosan is melegen be kell öltöznünk, akárcsak egy kis eszkimó. Nem érzem jól magamat vastag ruhákban, de ha nem akarok több hónapos megfázást, talán egy kis tüdőgyulladást, kénytelen vagyok engedelmeskedni annak, amit az időjárás megkövetel.
Pár napja vagyok csak itt, a Bagolykőben. Még mindig szokatlan, a Roxfort után. Ott valahogy teljesen mások az emberek, talán egy picit még beképzeltebbnek is tűntek. Lehet ez azért van, mert az övüké a legnépszerűbb iskola, ki tudja. Mióta itt vagyok, felfedeztem már pár helyet, de tudtam, hogy korántsem az összeset. Egyik rossznak mondható tulajdonságom, hogy túlságosan is kíváncsi vagyok, még akkor is, mikor éppen a popsimon kellene maradnom. Sosem tanulok az elkövetett hibáimból. Kezelhetetlen vagyok. Igen, ezeket sokszor megkaptam már, és nem csak az édes, és drága szüleimtől, hanem a környezetemből sok mindenkitől.
A szobámban ültem, és csak néztem ki a fejemből. Semmi jobbat nem tudtam csinálni, meg amúgy is, az elmúlt pár napon eléggé zsúfolt, fáradt is voltam. Ideje volt egy picit sétálni, kiszellőztetni teljesen a fejemet, utána pedig esti nyugovóra térni. Rendesen felöltöztem, hajamat a tükör előtt elfogadhatóra igazítottam, majd kiléptem a szobámból, majd pedig a Navine körletéből. Elindultam valamerre, voltaképpen fogalmam sem volt, hogy merre, csak épp arra, amerre vitt a két pici lábam. Szembejött velem pár, számomra eddig még ismeretlen diák, arcukat próbáltam megjegyezni, ők viszont egyelőre csak méregettek engem. Ennyire feltűnő lenne, hogy új vagyok? Vetettem feléjük egy halovány mosolyt, hiszen én azon a véleményen vagyok, hogy az első benyomás mindig a legfontosabb, és szerintem ha valaki rámosolyog egy vadidegenre, az vagy hülyének nézi, vagy akár egy ember napját is fel lehet vele dobni. Továbbhaladtam, mikor is mire magamhoz kaptam, már egy hatalmas kapuval találtam szembe magamat, amin szinte gondolkodás nélkül benyitottam, nem is tudva mi fog rám várni, odabent. Bátor lány vagyok ám, jöjjön aminek kell! Szememmel azonnal körbenéztem. Közepén egy csodaszép szökőkút volt, kicsit hátrébb pedig már valamiféle rét féleség volt látható. Engem egy botanikus kertre emlékeztetett, pedig annyira nem is hasonlított rá. Tetszett. Lassan, odasétáltam a szökőkúthoz, majd leültem a szélére, és nézelődni kezdtem. Egyedül.
Utoljára módosította:Kőszegi Brigitta Hanna , 2014. január 21. 17:08
Hozzászólásai ebben a témában
Strobl Dorián Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 84
Írta: 2014. január 9. 15:13 | Link

Brigitta

Este van, este van, ki-ki nyugalomban.
Vagyis, hogy teljesen pontos legyen, elég sokan térnek már nyugovóra, ugyanis lassan már mindenkinek a körletében kell tartózkodnia. Én is hamarosan arra veszem az irányt, de előbb ki kell mennem a levegőre, kiszellőztetni a fejem. Kicsit túl sokat voltam ma benn a 4 fal között. Sajnálatos módon találtam egy fenomenális könyvet, amit nem lehet letenni, így egész délután azt bújtam.
A repülés mindig is érdekelt, de a tériszonyom miatt még sosem merészkedtem seprűre. Várhatóan ez a közeljövőben nem is fog változni, de ennek ellenére a meccsekre mindig kimegyek. Hogy kinek szurkolok, az titok, mivel csúnyán nézne rám mindenki ha elmesélném, hogy nálam ki a befutó. Szóval emiatt is tetszett meg ez a könyv, és ezért vásároltam meg lenne a faluban. A másik ami megfogott benne, az a mondanivalója. Mivel én is versenyszerűen sportolok, így átérzem a főhős belső vívódását. Kicsit magamra ismertem. Ő is fiatalon kezdte a sportot és sok küzdés után érte el, hogy ismerjék a nevét. Most pedig, hogy rendszeres részvevője a legnagyobb versenyeknek, már nem érzi magában annyira a késztetést, mint előtte. Szerény személyem is imádja a vívást, és nem bírnám abbahagyni, de túl sok időt, és energiát vesz el tőlem.
Visszakanyarodva az eredeti történethez: ki kellett szellőztetnem a fejem. Túl sokat gubbasztottam odabenn, már fájt a szemem, és a gondolataim is eléggé megiramodtak. Szemüvegemet egy élmény volt levenni a fejemről, és még jobb volt, amikor a szabadba érve arcomat megcsapta a hideg. A FLU volt az egyik olyan hely, ahová gyakran ellátogattam. Általában nem volt tumultus, csak pár diák lézengett erre. Most is ez várt rám odakinn. Azt hittem, hogy már senki nem csámborog erre, de tévedtem. Az egyik szökőkútnál egy szőke lányt pillantottam meg. Mi van, ebben az iskolába csak szőkék járnak!? Vagy csak én vonzom be mindig őket?! Lényegtelen.
Zsebre vágtam kezeimet, majd csendben felé vettem az irányt. Nem tudtam, hogy vár-e valakit, vagy csak szeretne egyedül lenni. De akár valami gondja is lehet. Én pedig úriember lévén, erős késztetést éreztem az iránt, hogy esetleg segítsek neki.
- Szia! Mi okból kifolyólag ülsz egyedül itt kinn éjnek évadján? - (Egy kissé költői túlzás, az éjnek évadja, de nem probléma.) Egy kisebb féloldalas mosolyt is megeresztek, majd érdeklődve figyelem a választ... már ha kapok. Ha nem vár senkit, akkor újabb kérdést intézek hozzá, mégpedig: Zavarok?. Ha erre is nemleges válasz jön, akkor leülök mellé a szökőkút szélére.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 11. 20:18 | Link




Nagyon csendes volt minden, lassan már kezdett számomra ijesztővé válni a helyzet. Úgy éreztem magam, akárcsak egy horror filmben, de mikor diákok hangját hallottam a folyosóról beszűrődve, megnyugodtam. Sóhajtottam egyet, majd ismét a bejárati ajtó felé pillantottam, ugyanis kinyílt, majd belépett rajta egy fiú. Nem ismerek még senkit, az arcmemóriám pedig pocsék, így hát még azt se állíthattam biztosra, hogy arcról ismerős. Nem nagyon foglalkoztam vele, inkább visszatekintettem a szökőkútra. A következő pillanatban már az előbb említett fiú ott állt mellettem, és megszólalt. Hirtelen történt minden, így én, mondhatni ijedtemben felpattantam a szökőkút széléről. Alaposabban szemügyre vettem a fiút, addig még csak meg se nyikkantam. Arcomra egy halovány mosoly települt, majd megköszörültem a torkomat, és kiagyaltam valami elfogadható választ.
- Sajnos nem volt senki, aki velem jött volna, így hát jöttem egyedül. Mondtam, majd kissé szomorúan vállat vontam, bár ezzel azt akartam kifejezni, hogy ne is foglalkozzon velem, már megszoktam, hogy a legtöbb dolgot egyedül kell elintéznem.
- Szeretem az esti sétákat. Tettem hozzá, bár nem is tudom pontosan, hogy miért. Na mindegy is, így legalább a fiú most kapott egy pontos képet arról, hogy miért is vagyok itt.
Kezemet a zsebembe vágtam, hirtelen nem tudtam, most mit is kellene mondanom, de szerencsémre a fiú törte meg ismét ezt a röpke csendet, mire én szinte villámgyorsasággal adtam választ.
- Egyáltalán nem zavarsz. Sőt, inkább örültem is neki, de jobbnak láttam, hogyha ezt nem említem meg. Még a végén valami dilis, nyomulós lánynak nézett volna. Utálok egyedül lenni, bár lehet, hogy ezt már a tekintetemből, illetve a magatartásomból a fiú le is vette. Sóhajtottam egyet, majd lassan visszaültem a szökőkút szélére, és onnan pillantottam fel a fiúra. Pár percig csak nézelődtem, majd bátorkodtam megszólalni.
- Na és te? Mi járatban? Kérdeztem, egy apró mosollyal az arcomon, ami már szinte odanőtt. Miért is mosolygok én mindig, ha valaki szóba áll velem. Azt hiszem erről is le kellene szoknom, bár vannak olyan emberek akiknek az első benyomás a legfontosabb, és ha mosolygunk, az egy jó pont.
- Amúgy, Brigi vagyok. Vagy Gitta. Rád bízom. Mondtam, majd a fiú felé nyújtottam a kezemet, bemutatkozás képpen.
Utoljára módosította:Kőszegi Brigitta Hanna , 2014. január 21. 17:08
Hozzászólásai ebben a témában
Strobl Dorián Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 84
Írta: 2014. január 20. 13:27 | Link

Brigitta

Megijedt.
Esküszöm, hogy nem hittem volna, hogy meg tudok ijeszteni valakit. Nem gondoltam volna, hogy ennyire ijesztő vagyok. Lehetséges, hogy nem vette észre, amikor beléptem, mert annyira el volt foglalva a gondolataival. Viszont most szélsebesen pattant fel ültéből, és rémülten pislogott rám. Lehet kellett volna mondanom pár nyugtató szót, de nem tettem. Helyette inkább kérdeztem, így próbálva lehűteni a kedélyeket.
Szerencsére nem egy hallgatag lánnyal hozott össze a sors, akiből úgy kell kirángatni minden szót, vagy értelmes mondatot. Kérdésemre hamar választ kapok, valamint egy szomorú tekintetet. Ez a lány úgy változtatja a mimikáját, hogy alig győzöm követni. De inkább legyen ilyen, mint pokerface.
- Nem tudom elhinni, hogy egy ilyen csinos szöszinek nem akad kísérője. Új vagy még? - Ez az egyetlen indok, amit el tudok képzelni. Alaposan végigmérem a leányzót, de igyekszem nem túl feltűnő lenni. Nem tudom, hogy mennyire szereti, ha alaposan megszemlélik.
- Én is így vagyok az éjszakai sétákkal. Akkor végre nyugalom van. - Igaz ott vannak a prefektusok, akik bármikor rád akadhatnak, és megbüntethetnek, de ez alatt a pár évem alatt, ez csak 3x fordult elő. Szóval valamit lehet, hogy jól csinálok.
A kérdésemre, miszerint zavarom-e, szerencsére nemleges választ kaptam. Szürke szövetkabátomat összehúzom testem előtt, de nem cipzározom be, majd így ülök le a szökőkút szélére. Nem kell sokat várnom, és a lány is visszaül oda, ahol eddig gubbasztott.
- Egészségügyi sétát teszek. - válaszolom, majd kabátom zsebébe dugom a kezeimet, mert azok eléggé kihűltek időközben. Azonban a jobbom nem marad ott sokáig, mivel kezet kell fognom. El is felejtettem, hogy be kéne mutatkozni, mivel mi még nem ismerjük egymást. Na de majd most!
- Felettébb örülök Brigi! Én Máté vagyok, de hallgatok a Dorián-ra is. -
Gyengéden rázom meg a kezét, és egy féloldalas mosolyt is mellékelek hozzá. Majd miután a kézfogás megtörtént, én szélsebesen dugom vissza kezemet a zsebembe.
- Na és Brigit mit érdemes tudni rólad? Mesélj Magadról. -
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 21. 17:24 | Link




A fiú szerencsémre elfogadta a kezemet, így meg is ejtettünk egy gyors kézfogást, majd mikor megszólalt, önkéntelenül is elmosolyodtam. Fogalmam sem volt arról, hogy miért, de mikor jobban belegondoltam, rájöttem. Tetszett a hangja. A vigyor levakarhatatlanná vált az arcomon, így is válaszoltam neki.
- Pedig jobb lesz ha elhiszed, hiszen nem akadt senki. Igen, új vagyok. Vallottam be a fiúnak, kíváncsian várva mit fog hozzá szólni. eddig mindenki elég méregetően nézett rám, mintha azt gondolnák magukban, hogy én vagyok az új hús, akit hamarosan ki fognak készíteni. Mondjuk, egyelőre még nem ért semmilyen bántalmazás, nem tudom mire várnak még, ha tényleg így gondolják.
- Új, de másodikos. Amúgy, ennyire látszik? Helyesbítettem, majd feltettem egy gyors kérdést. Úgy látszik, hogy akik már régóta ide járnak, nagyon megjegyzik az összes diák arcát, és ha a tömegbe bekerül egy újabb arc, azt azonnal kiszúrják. Nem tudtam, hogy ilyenek az itteni emberek, de ahhoz képest, hogy ezt most ilyen furcsának tartom, tudom, hogy pár év múlva én is pontosan ugyanilyenné fogok válni. De nem félek tőle, állok elébe. Másokkal ellentétben szeretem a változásokat, örülnék ha egy picit megváltozhatnék. Sokan azt vágták régen a fejemhez, hogy kibírhatatlan és túl furcsa vagyok, jobb lenne ha megváltoznék. Azóta igyekszem, hogy kielégítsem az igényeiket.
A fiú is közölte velem mit csinál ilyen későn idekint, amin ismételten csak elmosolyodtam, majd mikor elárulta a nevét, a lelkem valamiért megkönnyebbült. Mintha már régóta esedeztem volna a nevéért. Kicsit jobban szemügyre vettem, mivel eddig annyira pörögtem, hogy erre még nem is volt lehetőségem. Kicsit idősebb volt mint én, legalábbis nekem ez tűnt fel, na meg persze igazán jóképű. Az efféle gondolatokat mindig magamban tartottam, amióta egyszer, mikor kimondtam egy ilyet, rosszul sült el. Egy jó tulajdonságom, tanulok a hibáimból. Na meg persze nem akarom megalázni magamat.
A fiúnak is ugyanúgy két neve volt, mint nekem, ami nagyon megtetszett, és ez látszott is rajtam.
- Rendben, akkor...hmm..Máté leszel! Gyorsan kellett döntenem, mivel mindkét név tetszett, de nem nagyon akadtam fent ezen. Nem életem döntését kellett meghoznom. Alig telt el pár másodperc, amíg csend volt, Máté megtörte azt, kérve, hogy meséljek magamról. Hangosan felsóhajtottam, majd elejtettem egy halk kacajt, e közbe pedig igyekeztem összeszedni a gondolataimat.
- Hát, nem vagyok valami érdekes egy személyiség, de remélem azért így is le tudlak kötni. Valamennyire. Túlságosan is őszinte vagyok a mai este. Meg kellene tanulnom, hogy mindent kétszer is átgondolok, mielőtt kimondanám. Köhécseltem egyet, kettőt, majd nekiláttam elmesélni életem kis, és felettébb sem extrém történetét.
- Nemrég érkeztem ide, a Roxfortból jöttem át. Másodikos kis Navines csöppség vagyok. Mondtam nevetve, a csöppség szó miatt. Utálom, ha kislánynak állítanak be, így magam sem tudom miért mondtam ezt a szót, de persze, most már mindegy is. Egy percre elhallgattam, mivel nem tudtam Máté, tulajdonképpen mire kíváncsi. Kérdően, de egyben bizonytalanul is néztem rá, remélve, hogy ebből az arckifejezésből rájön, hogy fogalmam sincs mit kellene most mondanom. Ismét köhécseltem egy kicsit, majd inkább váltottam, egy halovány, de édes mosollyal az arcomon.
- Most inkább mondj valamit Te magadról.
Hozzászólásai ebben a témában
Strobl Dorián Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 84
Írta: 2014. január 22. 17:22 | Link

Brigitta

A megérzésem helytálló volt, mivel valóban egy újonccal hozott össze a sors. Ebből azonnal azt szűrtem le, hogy biztos elsős, csak eddig jól eldugta magát. Vagy pedig a másik változat, hogy nem rég érkezett csak meg. Mondjuk utóbbi elég érdekes, mivel lassan vége a félévnek. Bár itt semmi sem elképzelhetetlen. Anno, én is pár hét késéssel érkeztem, az otthon folyó családi balhék miatt... mert nem akarta eleinte elengedni. De szerencsére végül csak kiharcoltam, és most már 4 éve itt vagyok.
A következő mondata hallatán szemeim hatalmasra nyílnak. Ennyit arról, hogy elsős, és csak késve jött. Lehet kinéz már másodikosnak, de jelenleg a lányok annyira egyformák ilyen korban, hogy nehéz különbséget tenni, hogy ki hányadikos. Na meg ahogy fel vannak öltözve. Köhöm... Mondjuk úgy, hogy többnek néznek ki, mint amennyi idősek valójában. Lassan már félve merek odamenni egy lányhoz ismerkedni, mivel nem lehet tudni, hogy 14 éves vagy már 17.
- Hát csak egy ötlet volt, hogy miért vagy egyedül. - vonom meg a vállam - Na meg nem voltál ismerős, pedig a szőke lányokat hamar kiszúrom és meg is jegyzem őket. - Egy mátés mosolyt és egy kacsintást mellékelek a mondathoz. Nem tehetek róla, de a szőke lányok a gyengéim. Őket igen gyorsan kiszúrom a tömegből, és ha van rá lehetőségem, akkor szóba is elegyedek velük. Az eddigi barátnőim közül nagyjából mindegyik szőke volt. Vagyis, hogy pontos legyek, volt egy vörös hajú is. Érdekes, hogy talán belé voltam a legszerelmesebb. Merész dolog ezzel a szóval dobálózni, de én már csak ilyen vagyok. Irtó könnyen szerelmes leszek, legalábbis azt hiszem, hogy az vagyok. Aztán még az is lehet, hogy sose voltam tényleg szerelmes, csak azt hittem. Na de ebbe most nem megyek bele.
Gyorsan a nevekre tértünk, és én bedobtam a két lehetőséget, amiből választhat. Ő végül a Máté mellé tette le a voksát. Ki gondolta volna?! Az ismerőseim 95% úgy hív. Ez sokkal jobban rá áll a szájukra, mint a Dorián. A család hív csak az utóbbinak. Talán pont ez az oka annak, hogy nem is szeretem a Doriánt. Sokkal jobban ki vagyok békülve a Mátéval.
Bólintok egyet, hogy rendben, ha Máté leszek, akkor Máté leszek. Egy kisebb csönd állt be, amit igyekeztem gyorsan megszüntetni, mielőtt kínossá vált volna. Bedobtam a "mesélj magadról" kártyát. Jobb nem jutott az eszembe, még akkor sem, ha az emberek nagy része erre a kérdésre nem tud válaszolni. Brigi is kicsit fennakad rajta, de végül csak nekilát. Enyhén félrebiccentett fejjel figyelem, hogy mit mond, miközben jobb lábammal dobolok a földön. Sajnos ez egy rossz szokásom. Sose bírok nyugton maradni.
Újra meglepődöttség ül ki az arcomra, amikor meghallom a Roxfort és a Navine szavakat. Széles mosoly terül el arcomon.
- Roxfort? Miért jöttél át ide...ONNAN?! - Az utolsó szót kissé hangsúlyozom, mert azért valljuk be, hogy az talán a legjobb boszorkány és varázslóképző iskola. Persze Bagolykő se rossz, de... Mindegy.
- Amúgy akkor üdvözöllek köztünk! Én is Navines vagyok! - Egy bátorító mosolyt küldök felé, majd megvárom, hogy válaszoljon valamit. Ha ez megtörtént, majd akkor válaszolok a rám vonatkozó részre.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 16. 12:48 | Link




Kezdtem feloldódni, már nem éreztem magamat olyan feszültnek, mint ahogyan mindig is szoktam, mikor új emberrel hoz össze a sors. Szimpatikusnak volt a fiú, ezért tényleg jobb is volt, hogy nem álltam neki feszengeni mellette. Nagyon hamar itt hagyott volna, az egyszer biztos. Első kijelentésén elmosolyodtam, majd vállat vontam, és kérdően néztem rá.
- Van valami szőke lány radarod, hogy folyton rájuk találsz? Kérdeztem, először komoly tekintettel, majd hogy ne nézzen teljesen dinkának, elmosolyodtam, jelezve, hogy vicceltem. Sokan furcsának tartanak, mindig is különc voltam. Foglalkoztam a saját kis világommal, amit be kell, hogy valljak nagyon is élveztem. Mentem a magam feje után, követtem az elveimet és az elképzeléseimet, néha még akkor is, mikor tudtam, hogy semmi értelme. Na, és akkor ez lenne az, amiért úgymond, "furcsa" vagyok? Azért mert képes vagyok egyéniség lenni, és nem csak egy a tömegből? Elnézést kérek érte.
Kicsit felhúztam magamat, saját gondolatmenetemen, majd vettem egy mély levegőt, és félre tettem múltbéli sérelmeim ecsetelését. Nem is értem miért pont most jutott ez eszembe, hiszen nem is illik ez most ide. Köhécseltem egy sort, majd tekintetemmel ismét a fiúra néztem, utána pedig a csodás szökőkútra. Annyira tetszett!
Miután meséltem magamról egy kicsit, egy apróbb csend állt be. Nem vagyok valami izgalmas személyiség, nem tudtam sok mindent mesélni, amiért kissé kellemetlenül és éreztem magamat. Lehet ezért nem keresik olyan sokan a társaságomat? Mert már ránézésre is érzik, hogy Én egy unalmas ember vagyok? Nyeltem egyet, majd magam elé bámultam, le a földre, mint aki elszégyellte magát. Talán így is volt. Máté hangjára pillantottam már csak újra felfelé, a fiú irányába, majd halkan felnevettem.
- Szerettem a Roxfortot, csak nem tudtam beilleszkedni. Sok ott a flegma ember. Nagyon sok... Nem mintha szidni akarnám,hiszen egy nagyon jó intézményről van szó, csak sajnos az ott élő emberek voltak azok, akik nem voltak "hozzám valók". Itt mindenki annyival másabb. Nem vagyok itt régóta, de már így is beszélgettem egy-két emberrel, és mindenki sokkal kedvesebb! Ismét Mátéra pillantottam, egy halvány, aranyos mosollyal az arcomon.
- Köszönöm szépen az üdvözlést! Szinte majdnem kiugrottam a bőrömből, annyira örültem, hogy végre valaki köszöntött, sőt, nem is akárki! Mondjuk, nem volt létfontosságú, de még is tetszett az udvariassága.
- Na, de most rajtad a sor! Mesélj nekem valamit, Mátéról! Mondtam, talán még egy kicsit parancsolóan is, de viccnek szántam. Kíváncsi voltam rá, milyen is lehet Ő.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék