36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Isobel White
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 770
Írta: 2013. július 9. 23:50 | Link

Leonie


Azon a napon Isobel különösen éhes volt ébredéskor. Gyomra, mintha a háborgó óceán összecsapása című zenés-táncos előadást akarta volna színpadra vinni. Az ablakon beáradó fény pimaszul az arcába világított, ezért hunyorognia kellett. Nehézkesen ült fel ágyában és alig tudta lehámozni magáról a vékonyka nyári takarót. Ennie kellett, nem volt más lehetősége...Általában véve hatalmas mosollyal, két- három lépcsőfokot átugorva közelítette meg egyik kedvenc helyét a kastélyban, a nagytermet. Most alig bírták lábai a tempót, holott a lépcsőkorlátokon kapaszkodott és eresztette le magát fokról fokra. A hálóteremben minden dugi éléskamrája megfogyatkozott, így különösebb energiabevitel nélkül kellett megbirkóznia a lépcsőkkel. Minél közelebb járt céljához, annál hangosabban korgott a pocak... Hiába esett jól az ekkortájt beáramló hűvös szellő a nyitva hagyott bejárati ajtón át, így is hosszadalmasnak érezte az alig 5-6 perces utat.
Nemrégiben kikerült egy hirdetőfal, amit ha akart, Isobel is használhatott volna. Tervbe is vette egyszer, de valahogy elfelejtődött a dolog. Mindig hagyott némi időt elmélázni a hirdetéseken, sokszor mindenki elől kitakarva a lényeget, ahogy gondolataiba merülve, olykor dúdolva bámészkodott a cetlik között. Eddig egyikre sem jelentkezett. Korrepetáláshoz még nem volt elég idős, egy zenekarba belépni meg túl félős. Ám most fordult a kocka. Az egyik legfrissebb felhívást szemelte ki magának azon belül is az ingyen ölelést. Mit neki korgó gyomor, fájdalom? Bátrabb mosoly terült el arcán és mielőtt bárki beelőzhette volna a forgalmas folyosón leszakította az elsőt.
Vidámabban vonszolta magát a levita asztalához. Kedvét fokozta, még akadt elég ennivaló, nem falták fel előle háztársai a reggelit. Koncentrált nekikészülésnek lehettél szemtanúja kedves olvasó, ha épp akkor a nagyteremben jártál. Púposra szedett tényér, csordultig telt pohár finom, hűs töklével. Palacsinta hegyek a vastagtésztás változatból nyakon öntve juharsziruppal és egy kis friss gyümölccsel. Mennyei!
Haspók Isobel táskájából pennát és tintát vett elő. Pergamenje, vagy legalább valami papírféléje sem akadt, amit némi tanakodás után egy szalvétával oldott meg. Sebtiben hozzálátott a szöveg megalkotásához. Kacskaringós betűi szelték a vékony anyagot, a tinta átütött több rétegen is. Ha Leonie megkapja ezt az üzenet, tudni fogja, hogy egy Isobel White nevű hölgyemény szakította le az ingyenes ölelést és várja a fénylő lelkek udvarán.
Nem túl nőies iramban lapátolta be maradékát, hogy a bagolyház fele fusson a rögtönzött levéllel. Igen, jól láttad, futott. Oda kellett érnie a helyszínre még Leonie előtt.
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. július 10. 15:20 | Link

Isobel

Iszonyatosan kezdte megérezni kedvenc szőke pajtásának hiányát, s a felgyülemlett energiafelesleggel egyszerűen képtelen volt bármit kezdeni. Ugrált az ágyon, rohangált fel-alá, szadizta az összes embert, akivel találkozott, de valahogy nem volt az igazi. Ezért találta ki egy unalmasabb percében, hogy valamit hirdetni fog. Először arra gondolt, elkezd láthatatlan jelzőtáblákat árusítani, de aztán felötlött benne, hogy az igen haszontalan dolog volna, hiszen a folyosón senki nem férne el mellettük. Legalább öt percig tanulmányozta, miféle cetliket raktak ki a falra mások, s csak aztán született meg az ötlet, hogy valami roppant mókásat fog meghirdetni.
A következő tanórája azzal telt, hogy legyártotta a hirdetőpapírját, ráfirkálva saját ötleteit, amikről úgy gondolta, ha ő maga meglátná, egyszerre tépné le, és hasznosítaná mindet. S miután kitűzte, lelépett, mint aki jól végezte dolgát. Már csak arra kellett várnia, hogy valaki ráleljen, ha ugyan az illető egyáltalán tisztában van azzal, kit kell keresnie a kuponjával.
Persze a szemfülesebbek könnyedén megoldják, így Isobel is szimplán küldött neki egy baglyot, hogy ugyan jöjjön már ide, a fénylő lelkek udvarába, és ölelgesse meg őt. Több sem kell vörös törpénknek, már vágtat végig a folyosókon, szinte, mint Overdose, csak valószínűleg hölgyünk feje felett nem köttetnek horribilis összegű fogadások.
-Is...izééé! - kitárt karokkal rohan az udvaron, abszolút kizárva a környezetet, pedig még sosem járt itt. De vajon hogyan fogja megtalálni a hölgyeményt, aki a baglyot küldte? Az a legnagyobb probléma, hogy még a nevét is elfeledte a nagy rohanásban.
-Isauraaa! - üvölti bele a nagyvilágba, és mindenkihez odaugrál, akivel összefut, hátha rábukkan a kuponos lányra.
-Izoldaaaa! - egyre közelebb jár az igazsághoz, az egyszer biztos. Még tippel párszor, és el fogja találni a megfelelő nevet.
Hozzászólásai ebben a témában

Isobel White
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 770
Írta: 2013. július 11. 13:53 | Link

Leonie


A bagolyház csúszós földjén olykor kibillent az egyensúlyából. Botladozva, a nemes szándéktól vezérelve- ami az arcára is kiült,-közelítette meg a bámészkodó baglyokat. Egyik sem tűnt túlzottan lelkesnek, hogy félbehagyja szunyókálását, vagy épp felemelje fejét szárnyai rejtekéből csupán Isobel kedvéért. Minden lépésénél papucsa talpa alatt elhullott állatok csontjai ropogtak. Így próbálj meg nesztelenül surranni...
- Bocsánat kedvesem, lehetne róla szó, hogy kézbesíti ezt a levelet egy bizonyos Leonie Rohr-nak? Lekötelezne!- persze a hatalmas mosoly is járt hozzá. Bár gyanítom a baglyok másképp értelmezhették az aprócska gesztust. Igaz, e példány békésen szunyókált. Nem volt mese, az idő szorította a bátor leányt, aki egy hirtelen pillanatban megragadta a madár egyik karmos lábát, a levelet pedig annak lelógó zsinórjával hozzáerősítette áldozatához.
- Szállj, szállj!- karjai szárnyként csapkodtak a levegőben, ám nem sokáig. Hamarosan menekülőre kellett fognia a dolgot. A feldühödött bagoly éles karmaival üldözte háborgatóját maga után húzva a Leonie-nak címzett üzenetet. Isobel nem nevetett, még csak nem is mosolygott, ami igencsak ritkaság, ha róla volt szó. Végül is nem meglepő, szárnyasunk épp revansot készült rajta venni. Karjain véres hegek éktelenkedtek és szerzett újakat addig, amíg biztonságban nem érezhette magát, ahogy az ajtó hatalmas hangzavarral csapódott be mögötte.  Pillanatokkal később bekukkantva a bagoly épp kiröppent a hatalmas ablakok egyikén. Remélem nem tesz kárt a címzettben. Az ugyan Isobel lelkén száradna.
A palacsinta extra energiához juttatta levitásunkat, aki útközben meggondolta magát. Sietős léptekkel tartott hálóterme felé, hogy a kinti időjárásnak megfelelően öltözködhessék valamint sebtiben felkaphassa nélkülözhetetlen édességes dobozát. Hasonlóan gyors tempót diktált az udvar felé, hogy még idejében odaérhessen. Útjában a szerencsésebbek félreálltak, aki nem...nos, gyanítom, elgázolták, vagy a jegyzetei, mint a hó, lapokban hullott a föld felé. Kegyetlenül tört elő az udvarig...
Hangos szuszogások kísérték kapkodó légzését. Egyik tenyerével kitámasztotta magát a szökőkút peremén, másikat szúró oldalához nyomta. Majd kiugrott a szíve, amikor a varászlót ábrázoló szobor beszélni kezdett. Megpróbált válaszolni is illendő levitás révén, ám még a légvételt is gyakorolnia kellett. Varászlónk bizony szörnyen besértődött, bizonyára Isobel volt hosszú idők után az első, aki próbálkozott is volna megszólalni a társaságában. Egy idő után a lány is feladta. Inkább elcsatangolt valamerre, ahol már a növények teljes egészében eltakarták.
Isaura, Izolda?Kapkodta fejét, vajon honnan jöhet a hang. Az erre csörög a dió, arra meg a mogyoró játékban sosem volt jó, de legalább társasága mindig jót nevethetett a kapálózó leányon.
- Iszménééé, ööö...Izidóraaa!- eszébe nem jutna a saját nevét mondani. Lassacskán kihátrált a takarásból ide-oda kapkodva fejét.
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. július 13. 21:29 | Link

Isobel

No, ez a leány bizonyára csapdába akarta csalni, mert hiába nézelődik, itt aztán senki nincsen. Mármint senki olyan, aki öleléshiányban haldoklik. Ettől függetlenül két kiabálás között leáll egy-egy ismeretlennél, hogy ingyenben megszorongassa, és percekig társalogjon, mintha egyfolytában ezer éves pajtásokat köszöntene. Pedig csak szeretettúltengése van, mint amúgy máskor is. Nincs is ebben semmi különös. Abban viszont annál inkább, hogy sehol nem leli meg a hölgyét, akit a rút magánytól kell megmentenie, mint páncélos hős teknősnek… izé, lovagnak. Valóban, idefelé jövet bele kellett volna bújnia az egyik páncélba a folyosón… vajon el lehet őket mozdítani? Már régóta tervezi, hogy egyszer nagyobb tanulmányokat fog folytatni velük kapcsolatban, esetleg kitömi őket hagymával, de ahhoz társat is kéne lelnie, elvégre valakinek cipelnie kell a hagymászsákot. Vajon a vérszívók valóban irtóznak a fokhagymától? Meg kéne keresnie egyet, hogy megkérdezze. Meg azt is, hogy nem szokott-e beakadni a hosszú szemfoguk a takaróba, mikor este bunyóznak a legjobb barátjukkal.
-Iiiizisz! – kiabálja továbbra is, ami éppen eszébe jut, hátha végre előkerül a levélke küldője. S nem is kell már soká várnia, ugyanis meghall egy másik szólongatást is. Nos, most vagy ketten keresik ugyanazt a soknevű személyt vagy… hát mindegy is, ugrándozva elindul a hang forrásának irányába, és csakhamar észreveszi a gazdáját. Egy barna hölgyemény az, szemmel láthatóan pont egymást keresik. No, ez így már mindjárt más!
Vigyorogva kezd settenkedni a mit sem sejtő áldozat felé, természetesen lesből szeretné letámadni őt. Fedezéktől fedezékig oson, míg végül kiront egy bokor mögül, és nevetve ráveti magát Isobelre, mintha régi és roppant kedves barátnőjét ismerte volna fel benne. Ráadásul amekkora lendülettel nekicsapódik, egészen valószínű, hogy a földön kötnek ki.
-Sziaaaa! – visítja bele a fülébe boldogan, de eszébe sem jut, hogy esetleg összetörhette újdonsült ismerősét, és illendő volna leszállnia róla.
-Te írtál nekem? Mondd, hogy Te! – több szempontból is roppant kínos volna, ha nem így lenne…
Hozzászólásai ebben a témában

Isobel White
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 770
Írta: 2013. július 17. 14:02 | Link

Leonie



Lassan ébredezett a kellemetlen felismerésre, hogy a sebek már nem csupán holmi tompa fájdalmat jelentettek, amit elnyomhatott volna magában. Szúrt, égetett, nyomokban még viszketett is... Pálcáját szokásához híven a hálótermében hagyta, bár ez nem feltétlen jelentett rosszat. Nagyobb kárt is tehetett volna magában, ha rosszul hangsúlyoz, vagy sebesült karjai miatt a mozdulat is félresikerül. A kiserkenő vért már úgyis suttyomban lemosta a szökőkút langyos vizében. Természetesen ez sem nyerte el a varázsló tetszését, de nem tehetett mást. Kockára tenni egy ingyen ölelést pár heg miatt igazán buta dolog lett volna a részéről.
No, és ott motoszkáltak fejében a hangok, az i betűs nevek. Isobel fohászkodott, ne csak ő hallja, határtalan fantáziája ne játszadozzon vele. Az édességes dobozt- melyről már oly rég szólt is valami,- markolta, körmei is belemélyedtek, mintha attól várta volna a megváltást. Jött is biza Leonie személyében. Levitásunk kikerekedett szemei arról árulkodtak, hogy igencsak meglepődött. Azért mosolygott, mert miért ne, nem is fájt neki annyira a landolás. Igaz a szétszóródott édesség halomból volt ami az arcát érte, vagy egyenesen ott landolt, a többi valahol a közelbe esett. Leonie vörös hajzuhataga is az arcát csiklandozta, melynek kis része függönyként választotta el gazdájától. Ámulva fogta a vörös csodát, majdnem el is felejtette elhúzni, hogy teljes egészében lássa ki tarolta le úgy Istenigazából. Kitörő lelkesedéssel köszön vissza egy fokkal halkabban, mint az eridonos, mert némiképp akadályozta a beszédben, hogy rajta feküdt.
- Itt is van!- rövidnadrágja zsebéből tornázta ki a hirdetésről letépett fecnit, ami Isobelt ingyen ölelésre jogosítja. Büszkén lengette meg a lány előtt, miszerint sikerült mindenki elől elhappolnia a legelsőt, itt állt fekete fehéren. Valami nagyon nyomta alulról a jobb vállát. Egy kis fekete dobozka, ami kincset ért.
- Csontváz édességet?- tartotta hatalmas mosollyal zsákmányát Leonie-nak.
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. július 23. 19:19 | Link

Isobel

Ó, ha ő azt előre tudja, hogy egy édességes doboz is bele van szőve a sztoriba, egyből sokkal jobban vigyázott volna a taroló hadművelettel. De nem tudta! Mondjuk az is igaz, hogy az ember nem minden nap lát édességesőt, így kacarászva figyeli a szétguruló dolgokat. Szép álom, de egyből az suhan át agyacskáján, hogy talán a levitás elég finnyás, hogy a földről ne akarja felenni. Esetleg, ha gyorsan körbenyalogatná az összeset, amíg Isobel kanalazgatja magát a padlóról…
-Mi van itt? – kérdez vissza értetlenül, s bár kicsit sem lát semmit az előre lógó hajtól, azért csak bekandikál egy cetli a függönyön át. Áhhám, szóval jó embert talált meg! Öröm és boldogság! Csak valahogyan le kéne kászálódnia a leányról, mert oké, hogy remek babzsáknak bizonyul (már csak egy koktél hiányzik a chill-hez), de mielőtt még agyonnyomorgatná szegényt, arrébb gurul, és felpattan.
-Csontváz édesség? Az milyen? – felhúzza a lányt is álló helyzetbe, és egyből átveszi a fekete dobozkát, hogy beletúrjon. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy miféle bűnös étek ez, akkor is le fogja gyűrni.
-Most kéred az ölelésedet vagy várni szeretnél még vele? – tér át az üzletre egy pillanat alatt, s már tárja is ki karjait vigyorogva. Van ott még bőven, ahonnan ez jön, úgyhogy kaphat repetát a hölgyemény, ha szeretne.
-És tudod mit hoztam még? – kérdezi izgatottan újonnan beszerzett pajtiját. Megragadja a csuklóját, és egészen a szökőkút széléig rángatja őt vidáman ugrándozva. Minden ellenállás hasztalan – ahogy azt a borg kollégák mondanák jobb napjaikon.
-Van nálam pénz! – nevetve tapsol kettőt-hármat, majd beletúr zsebébe, és elővesz két érmét. Bár úgy tűnhet, mintha most lefizetni készülne a lányt, mégsem az a kifejezett maffiózó típus, úgyhogy csak szimplán belenyomja a kezébe az egyiket, és hátat fordít a kútnak.
-Kívánjunk valamit, és hajítsuk bele! A vállunk felett kell átdobni, nem? Vagy rá kell köpni? Vagy mind a kettőt? Esetleg forogjunk még hármat, hogy biztosan teljesüljön! - Nem feltétlen babonás típus, de ki tudja, ez a kút tele van érmékkel; biztosan nem véletlenül. Aztán ha kívántak valamit, akár ki is halászhatnák a lóvét, és elkölthetnék az egészet Bogolyfalván. Úgyis régóta kinézett magának egy fülbevalót, ami egy mozgó szemet ábrázol. Nagyon ijesztő!
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék