Tiffany, Charles


  Csalódottan nyitom ki szemeimet, ahogy a nap sugarai betörnek a csikólak ablakán. Na neee, olyan szépet álmodtam, minek kellett felébrednem?!? ÁÁÁ, nem akarok felkelniii....most mégis mit csináljak, fél kilenckor?? Ilyenkor vasárnap épeszű ember nincs ébren...
  Kikászálódom az ágyból, s az első, amit felülés közben észreveszek, hogy szeretett bazinagy gyíkom, aki még annyira új, hogy neve sincs,  ( 30 cm )nagyban fel próbál mászni az ágyamra. Erre elröhögöm magam, s felsegítem az ágyra. Turkálni kezdek a bőröndömben kánikula-ruha után mindjárt megfulladok, komolyan. Egy félórányi gondolkodás után előhalászom a fehér-zöld kockás rövid gatyám, meg egy lehetőleg hozzá nem illő toppot, a nyakamba akasztok néhány hosszú-rövid nyakláncot, aztán hirtelen megakad a szemem az éjjeliszekrényen levő szemüvegemen...bleah, maradjak inkább vak, minthogy ezt felvegyem...de tök jól néz ki a kerete..forgatom a kezemben a narancssárga-zöld keretes szemüveget, majd egy hirtelen megfontolásból kipattintom a két lencsét a keretből. Na, így már klassz Büszkén teszem fel immár lencse nélküli szemüvegemet, majd kissé gyorsan kifésülöm a hajam, fogat mosok, s mikor teljesen elrendeztem magam, visszaülök az ágyamra a gyík mellé, aki most meg a száját nyalja éhessége kifejezése érdekében. Most mi legyen? Talán sétálnom kellene egyet...kivihetném ezt a balféket is kaját szerezni, meg egyáltalán kitapasztalni, hogy mit szokott enni...de hova menjek? Hisz alig ismerem a kastélyt..ÁÁÁ, megvaan: megyek a kedvenc helyemre, a fénylő lelkek udvarába, klassz Újonnan feldobódva sétálok ki a kastélyból egyenesen a kedvenc helyem fele, szatyromban a gyíkommal ( hhú, ki kéne találni neki egy nevet...) Mikor odaérek, egyből a szökőkút peremére ülök le, és belelógatom kezeim a vízbe. Húúú, hátha van benne bééka..Azzal kotorászni kezdek a békanyál alatt, míg a balfék gyíkom vidáman ugrándozni kezd a fűben, hogy: ÁÁÁ, szabadsáááág!

 

Tiffany, Charles


  Csalódottan nyitom ki szemeimet, ahogy a nap sugarai betörnek a csikólak ablakán. Na neee, olyan szépet álmodtam, minek kellett felébrednem?!? ÁÁÁ, nem akarok felkelniii....most mégis mit csináljak, fél kilenckor?? Ilyenkor vasárnap épeszű ember nincs ébren...
  Kikászálódom az ágyból, s az első, amit felülés közben észreveszek, hogy szeretett bazinagy gyíkom, aki még annyira új, hogy neve sincs,  ( 30 cm )nagyban fel próbál mászni az ágyamra. Erre elröhögöm magam, s felsegítem az ágyra. Turkálni kezdek a bőröndömben kánikula-ruha után mindjárt megfulladok, komolyan. Egy félórányi gondolkodás után előhalászom a fehér-zöld kockás rövid gatyám, meg egy lehetőleg hozzá nem illő toppot, a nyakamba akasztok néhány hosszú-rövid nyakláncot, aztán hirtelen megakad a szemem az éjjeliszekrényen levő szemüvegemen...bleah, maradjak inkább vak, minthogy ezt felvegyem...de tök jól néz ki a kerete..forgatom a kezemben a narancssárga-zöld keretes szemüveget, majd egy hirtelen megfontolásból kipattintom a két lencsét a keretből. Na, így már klassz Büszkén teszem fel immár lencse nélküli szemüvegemet, majd kissé gyorsan kifésülöm a hajam, fogat mosok, s mikor teljesen elrendeztem magam, visszaülök az ágyamra a gyík mellé, aki most meg a száját nyalja éhessége kifejezése érdekében. Most mi legyen? Talán sétálnom kellene egyet...kivihetném ezt a balféket is kaját szerezni, meg egyáltalán kitapasztalni, hogy mit szokott enni...de hova menjek? Hisz alig ismerem a kastélyt..ÁÁÁ, megvaan: megyek a kedvenc helyemre, a fénylő lelkek udvarába, klassz Újonnan feldobódva sétálok ki a kastélyból egyenesen a kedvenc helyem fele, szatyromban a gyíkommal ( hhú, ki kéne találni neki egy nevet...) Mikor odaérek, egyből a szökőkút peremére ülök le, és belelógatom kezeim a vízbe. Húúú, hátha van benne bééka..Azzal kotorászni kezdek a békanyál alatt, míg a balfék gyíkom vidáman ugrándozni kezd a fűben, hogy: ÁÁÁ, szabadsáááág!

 

Sheilah, Charles

 A vöröske örült, hogy újra kijöhetett a lakrészükből. Nem volt semmi baja, de azért még is csak jobb a friss levegőn, mint összezárva 16 emberrel. Kint kánikula volt, így egy egyszerű feket toppot és rövidnadrágot vett, majd kibontott hajába tűzött egy masnit. Nem rajongott kimondottan az ilyen hajba bügyükért, de ezt nemrég kapta, és egészen elnyerte e tetszését.
 Nyugodtan sétálgatott a kastély falai közt, nem igazán figyelve, hogy hova jut. Hamarosan friss, nyári szellő csapta meg, és vízcsobogás hangját vélte hallani. Azonnal arra vette az irányt, és megállapította, hogy valószínűleg annál a valamilyen Lélek Udvarnál kötött ki. Hallott már rólla, de még sosem volt errefelé. Ahogy megindult a forró napon, a piha füvön keresztül hirtelen valami mászkálni kezdett a lábán. Tiff azonnal megállt, és jéghideg tekintettel nézett le a földre, mintha ölni tudna csak egy csúnya pillantással. Egy hatalmas gyík-szerűséget vélt felfedezni. Felemelt szemöldökkel a farkától fogva a magasba emelte a hidegvérűt, majd ugyan olyan sértődött tekintettel körbe pásztázta a területet, hátha talál valakit vagy valamit, akire ráfoghatja, hogy a tulajdonosa az állatnak. Gyorsan csípte el a nyugodt lányt a kútnál, és nagy, dübörgő léptekkel indul meg felé, majd megállt előtte.
-Ez...khm... a tied? -kérdezte amolyan gyilkos mézédes mosollyal. Nem zavartatta magát, hogy egy 30 centis gyík van a kezében, hisz sosem írtózott a hidegvérűektől, sőt, ijesztő kötődést lehetett felfedezni közte és a csúszómászók közt. De azért lehetőleg senki se mászkáltassa az állatkáját közterületen. Ha rálépett volna szegény párára, na az lett volna vicces. Így még a lány meghálálhatná Tiffnek, hogy megtalálta még mielőtt valaki kilapítja.

Ruci

Tiffany, Seilah

~Jézusom, mekkora ez az iskola?!~ Mondtam magamban, miközben már második órája keringtem az udvaron.
-Fentről sem látok semmit.- repült mellém hű barátom, Robert.- De két lány van egy szökőkút mellett, nem messze innen. Menjünk oda, hátha lesz egy kis medencés birkózás.
Igen, ő az én papagájom, és sajnos folyékonyan tud beszélni. Mióta talált egy férfimagazint, csak az ilyenekre tud gondolni, ezzel pedig szégyenbe hoz engem. Mostanában próbálom lenevelni róla, szóval most is ezt kell tennem.
- Na, ezt nem kellett volna, most nem kapsz uzsonnára kekszet!
- Jól van, jó leszek, de menjünk oda!
Elindultunk, vállamon robbal, és beléptünk egy udvarra, ahol egy fekete pólós lány, nagy léptekkel odasietett a szökőkút mellettihez, és valamit lóbált a kezében.
-Ez...khm... a tied?- Olyan hangsúllyal, hogy azt hittem, hogy jobb lenne inkább menekülni.
-Hölgyeim, mondják el kérem, hogy mi a probléma, és majd megoldjuk.- A madár hangsúlya ás beszéde azt sugallta, hogy egy zakkant perverzzel van dolgom, de valójában csak egy bolond papagájjal, aki fel akar csípni két hölgyet.
- Te bolond tollas Casanova, nem megmondtam, hogy ilyeneket nem csinálunk úri hölygyek körében?!- csaptam fejen, amire ő egy fülcsípéssel kontrázott.- elnézést a zavarásért, de most jöttem az iskolába, és eltévedtem. Segítenétek?

Tiffany,Charles


  Épp csak, hogy belelógatom a kezeim a szökőkútba, egy lány megáll előttem, kezében Gyíkkal, nem túl barátságosan, s kérdezi, hogy az enyém-e...
 -Öh, igen, bocsesz, ha bántott...- motyogom, csúnyán nézve az említett állatra. Szép finoman kiveszem a lány kezéből.
 - Na és...hogy hívnak?- próbálok barátságos lenni, s ahogy felemelem a fejem, meglátom a természetes vörös mögött épp hozzánk szóló srácot is egy bazinagy papagájjal a vállán, mire gyorsan hozzáteszem: - titeket... - Még egyszer végigpásztázom a lányt,hú, mintha ismerném valahonnan majd hirtelen eszembe jut, hogy nekem is be kéne mutatkozni.
-Ja, amúgy a nevem Sheilah nézek mindkettőjükre, majd felállok a szökőkút támlájáról, hogy megmozgassam elgémberedett tagjaimat, és hogy kényelmes pozícióba helyezzem Gyíkot az ölemben.

Sheilah, Charles, Gyík és Robi

-Legfeljebb én bántom őt...-adja át a kapálózó állatot. Ahogy hangokat hall a háta mögül tesz egy 180 fokos fordulatot, hogy szembe találja magát a beszélőkkel. Nem veszi figyelembe a festett vörös bemutatkozni vágyó felhívását, inkább felemelt szemöldökkel az érkező fiúra, és színes papagájára tekint.
-Gratulálok. Nekem is sikerült már. Nem nagy szám. -vonja meg a vállát a fiú bejelentésén, miszerint elveszlődött. Azon gondolkodik, hogy talán a fura állatok tulajdonosainak találkájára csöppent be, vagy talán ezek azon vannak, hogy állatkertté alakítsák a kertet.
-Na mindegy -fújja ki a levegőt- Máskor vigyázz rá, mert még valaki kilapítja, és szerintem nem leszel tőle túl boldog. -néz végig a lányon. Nem figyelt oda, így nem igazán emlékszik a nevére, de nem zavarja, hogy amolyan ismeretlenekkel van körülvéve, hisz több, mint valószínű, hogy úgy sem találkoznak soha többet, akkor meg minek töltse a memóriáját lényegtelen információkkal?
-Ha arra kimész, majd jobbra, megint jobbra, majd balra, az előcsarnokba jutsz -ad gyors magyarázat félét a tétova szőke fiúnak, és beszélő madarának, majd csatját megigazítva hajába megindul. Nem tudja, hogy hova akar menni, de itt elkezdett unatkozni. Csak valami igazán izgalmas tudná felkelteni a vöröske figyelmét, s meggyőzni őt, hogy még is maradjon még egy ideig.

Tiffany, Seilah

-Hmm, éhes tettem.-kilátott rob, és egy pillanat alatt felszállt a levegőbe, és megtámadta a lány kezében lévő gyíkot.
- Jössz azonnal vissza te anyaszomorító?! Bár ejtettek volna le tojáskorodban! Engedd el, engedd már el!- odafutottam, és elkezdtem ráncigálni a lábánál fogva a
- Nem segítenél légy szíves!- fordultam felé kétségbeesetten. fojtattam a hadakozást a tollas rémséggel, és próbáltam a többieket is cselekvésre bírni a többieket is. Már nem is tudom, ,miért kértem a tizenkettedik szülinapomra papagájt.

  
  Tiffany, Charles

  Épp elmélyülten gondolkodom azon, hogy vajon honnan ismerem én ezt a csajt, na meg azon, hogy hogy lehet annyira barátságtalan, hogy csak úgy hátat fordít, miközben épp hozzá beszélek, és a szavamba belevágva , unottan magyaráz a fiúnak. Már állnék fel, hogy ,mégis mit képzel ez magáról, minek néz engem, amikor  majdnem szívbajt kapok, mert a fiú papagája, huzigálni kezdi Gyíkot, hogy megegye. Én visszarántom, kevés sikerrel, úgyhogy kezdek kétségbe esni.
 -Hééé  hagyd békén a gyíkom te óriásmadár!!! Azzal nagyot rántva sikerül kiszabadítanom balfék hüllőmet a madár csőréből, ami látszólag gazdáját is megizzasztotta. A baj csak az, hogy a nagy erejű rántással hátrabukom, és telibe fejelem a szökőkút második támláját. Kissé elszédülve állok fel, és veszem tudomásul hogy tiszta víz vagyok. Na meg mérhetetlenül fáj a fejem. Áuu, na ezt nem követem el még egyszer.. Viszont önsajnálat helyett eszembe jut, hogy a táskámban van egy alma...ha még ép. Kutatni kezdek, és szerencsére meg is találom a csak egy kicsit kilapított almát. Odanyújtom a papagáj elé:
 -Tessék, nem tudom, szereted-e, de minthogy Gyíkot edd meg,inkább odaadom.

Sheilah, Charles

Már éppen fordulna be az épület hűvös falai közé, mikor ricsaj csapja meg a fülét, majd egy segédkiáltás, neki címezve. Lassan fordul meg, de ahogy szeme elé tárul a látvány nagyba elröhögi magát. A két diák és állataik kiselőadása mérhetetlenül jól hatott a lánynak -összegörnyedve próbált levegőhöz jutni, de ez mint kiderült nem túl könnyű nevetés közben. Mire sikerül valahogy kiegyenesednie, szétszedték már a gyíkot és a papagájt. Egy félmosollyal sétál vissza hozzájuk, és megsimogatja a madár fejét.
-Vicces a papagájod -közli a fiúval, habár inkább a tollasnak címezve. Ha prefektus lenne, akkor most mindenképpen az lenne az első dolga, hogy elküldené a festett vöröst a gyengélkedőre, de mivel ő nagyon jól meg van egyszerű diák ként esze ágában sem áll segítséget nyújtani.
-Hmm...Alma -csillan fel a szeme, és mikor a kiscsaj előszedi az almáját, és felkínálja eledelnek, Tiff azonnal kikapja a kezéből, és jóízűen beleharap.
-Rég nem ettem almát -jelenti ki, és tovább falatozik a gyümölcsből. Közben megunja az áldogálást, és ő is leül a kút szélére, habár tisztes távolságba a másik kettőtől. Talán sikerült elijesztenie őket. Másra sem vágyott, mint kicsit sütkérezni a napon, és egyedül, csendbe egész kellemes lett volna. De úgy tűnt, hogy az állatbarát gyerekek ezt nagyon nem akarták, hogy megvalósuljon.