36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 43 44 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2013. március 27. 13:33 | Link

Domcsiii


A kedvessége határtalanságát bizonyítva ma már számos jót megcselekedett. Jó, ez kicsit túlzás, csak két alacsonyabb évfolyamú diáknak segített eligazodni, bár nem épp ő lenne erre a legmegfelelőbb. A szertelensége, időérzékének hiánya és az, hogy feledékeny kellően elég ahhoz, hogy félrevezesse az embert tudatán kívül. De már csiszolódik és folyamatosan a törekszik arra, hogy ezen tulajdonságai megváltozzanak.
Viszont vissza kellett mennie a szobájába valami melegebb ruhát magára venni. A folyosókon való bolyongás közepette ugyanis olyat látott, ami nagyon meglepte. Hatalmasakat pislogott, majd a párás ablakot egy részen megtörölgetve megbizonyosodik róla, hogy nem csak káprázik a két szép szeme, hanem valóban havazik. Könyörgöm, március van, elkezdődött a naptári tavasz, erre mit adjon az ég, havazik rendesen. A széllöketek, amik a hókupacukat hordják meg csak ráadások, de Emmusnak így is valami olyanhoz lenne kedve, ahol friss levegőn lehet, nem csak a kastély falai között. Amúgy sem az a nyugodt, fenekén megülős típus. Folyton mehetnékje van, kirándulni akar.
Ezúttal felöltözve érkezik el egy helyszínhez, ami tökéletes a célkitűzésének. Még csak egyszer látta futólag, egy kis része még a kastélyba beletartozik, ám a többi a szabadba nyúlik. Ezt tükrözi a hó mennyisége is, amit az időjárás kedvesen ideprodukált. Ahogy lépdel azon a latyakossá váló valamin a talpa alatt, egyre inkább közeledik a szökőkúthoz.  Sikerül közben nekiütköznie valami növénynek, ami kicsit felette helyezkedik el, természetesen az addig magán hordozott havat, most ezer örömmel Emma nyakába ömleszti, legyen vele boldog. a hideg miatt kapálózik egy sort, ami remekül festhet, majd a szökőkutat megkerülve a padon egy diákra les figyelmes, aki valami könyvféleséget olvas vagy néz, ezt innen még nem tudja eldönteni. Nagy mosolyával felszerelkezve közelít, majd köszön rá, remélve, hogy a frászt, azt nem hozza rá.
- Szia. Te is kijöttél ebben a remek tavaszi időjárásban? – Érdeklődik kedvesen, nem kevés iróniával megnyomva a tavaszi időjárás szekciót mondandójában. Kellemetlen az időjárás szeszélyessége, a következő az lesz, hogy nyári tábor helyett sí táborba megyünk? Elmélkedés helyett inkább a fiút veszi szemügyre, és bár illetlen kicsit, a kíváncsiságának nem tud parancsolni és belelesett egy pillanatra abba amit nézeget. Valami fotóféléket látott, egy nagy mosollyal, ha ő is megengedi, csatlakozik mellé a padon, egy rövid időt akar csak kint tölteni, megfázást azért nem szeretne összeszedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. március 27. 17:26 | Link

Emma

Elmerültem az albumom nézegetésében, éppen ezért nem vettem észre, amikor egy lány köszönt rám. Nem kicsit ugrottam ijedtemben, minek következtében le is zúgtam a padról, és hanyatt vágódva feküdtem a hóban. Az albumot szerencsére nem érte, mert magamhoz szorítottam, hogy védjem az elázástól. Nem kis munka, meg idő lenne, mire újra nézhető képeket tudnék varázsolni belőlük.
Felkelek, és visszaülök a padra, de előtte lerázom magamról a felesleges havat. Mosolyogva nézek a lányra, aztán kapcsolok, hogy elfelejtettem köszönni, meg válaszolni a kérdésére.
– Szia! Igen ki, mert nem akartam, hogy csúfoljanak. Te miért jöttél ki? –kérdeztem mosolyogva, de az albumot nem mertem kinyitni, hiába volt annyira kíváncsi a lány. Nem ismerem, félek, hogy cikizni fog a származásom miatt, de persze ezt is csak akkor tudom meg, ha kiderül a számára, milyen varázsló is vagyok. Vonakodva bár, de újra kinyitottam az albumot ott, ahol becsukódott. Ez a ’07-es képeknél történt meg.
– Jut eszembe: Nagy Bátor Dominic vagyok, örvendek a találkozásnak. –mosolyogva nyújtottam neki kezet, és ha elfogadta, akkor gyengéden megráztam. – Új vagyok a suliba, meg úgy a varázsvilágban is… Tudod, a szüleim nem olyanok, mint mi. –s ezzel el is árultam, hogy varázstalan szülők gyermeke vagyok. Ha elítél, elítél, ha nem akkor nem. Nem fogok rá haragudni, vagy ilyesmi, mert nem kedvelhet engem mindenki.
Lapoztam egyet az albumban, közben figyeltem a lányra is, hogy vajon nézi-e a képeket. Nem zavart, sőt kedvem támad mesélni is egy-egy képről, de ameddig nem tudom biztosan, hogy marad-e, vagy sem, addig minek!? A felső képen, éppen 7 méterest készülök dobni, alig 8 évesen, és ráadásul azzal a jellegzetes képemmel: magabiztos szemek, kidugott nyelv és felemelt dobókarral, ami mellesleg a bal.
Utoljára módosította:Nagy B. Dominic, 2013. március 28. 15:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. március 28. 12:45 | Link

Győri Barbara


   Régen járkáltam már a kastélyban. Visszajövetelem után szinte minden percemet az iskolát kutatva töltöttem, újra és újra körbejártam a kedvenc helyeimet, és sokat voltam a szabadban, hogy ne telepedjen rám a bent uralkodó, vizsgák okozta depresszió. De szerencsére most már végzett mindenki velük, a vizsgaidőszaknak vége van, és mindenki kezd visszatérni a normális önmagához, akit nem bolondít meg a tanulás. Mindenki lecsillapodik, lassacskán talán haza is utaznak a diákok, és csak kevesen maradunk - szerencsére. Nem szeretem a tömeget, még csak a nagyobb társaságokat sem. Ezt nézve jobban beillenék a zöldek közé, viszont jellemem teljesen navinés. Igazság szerint nem vágyok közéjük, de néha irigyelni tudom az alagsort, ami mintha valamilyen gátat emelne közéjük és mindenki más közé. Antiszociális (és életét nem féltő) énem gyakran el is látogat oda, a múltkor is jól jártam a szeszélyemmel.
   De most, tekintve, hogy valamennyire jó idő van, vagy legalábbis jobb, mint az elmúlt hetekben, megint kimerészkedek a szabadba. A kastélyban már nagyon nyomott a levegő, senki sem mer kimászni a meleget adó klubhelyiségből, mert félnek, hogy eláznak, vagy a hajuk kócos lesz, vagy nem tudom. Ezek a dolgok engem egyáltalán nem zavarnak. Létezik fésű a világon, nem visszafordíthatatlan a szélnek a hatása. Ennek ellenére a hajamat egy laza kontyba fogtam, nem volt kedvem nagyon fésülködni sem igazából. Az öltözködést sem vittem túlzásba, egy fekete farmer, vastag szürke pulcsi, fölé meg egy kabát. Nyakamba sál, lábamra csizma - azért nem szeretném, ha a zoknim elázna -, és már indultam is kifelé.
   A Fénylő lelkek udvara a kedvenc iskolai helyszíneim közé tartozott. Olyan harmonikus volt az egész, és szerencsémre ide sem jártak diákok, legalábbis nem túl sokan. Ilyen időben meg főleg nem, a fentebb említett okok miatt. Körülnézve az egész udvaron csak egy lányt láttam, olyan elsős-másodikos forma volt. Nem láttam rajta a kétségbeesést, mint a frissen érkezőkön, feltételeztem tehát, hogy már egy ideje itt van. Mivel egyedül volt, és a kastély fala mellett ült, feltételeztem, hogy nem a társas örömök keresése céljából jött fel ide, így csak rá mosolyogtam, amikor elhaladtam mellette, és a szökőkút szélére ültem. Előhúztam egy kis papírdarabot és ceruzát a zsebemből, és nonfiguratív alakokat kezdtem rajzolni, csak úgy, kedvtelés céljából. Mostanában nem alkottam semmi olyat, ami különlegesebb lett volna, csak a kis semmiségekkel foglaltam el magamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2013. március 28. 17:06 | Link

Domcsiii


Ahhoz már egész jól hozzászokott, hogy amibe lehet, belerúg, amit lehet, fellök, aminek lehet, nekimegy, amiben, és akiben lehet, kárt tud tenni egy mozdulattal, jó belefér, néha, de ő folyamatos bénázást is elő tud vezetni, viszont most az övé minimális. Szegény fiúra akkora sokkot és meglepetést hoz, hogy még a padról is leborul, semmi szándéka nem volt erre, részéről inkább úszta volna meg mindenki szárazon, azt tudta volna értékelni. Viszont ha már így sikerült, akkor egy segítő kezet is nyújt a diáktárs felé, de addigra összekapja magát.  
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. Csúfoljanak? Kik? Miért tennék? – Csodálkozva tekint rá, igaz, ami igaz, hallotta, hogy a rellonosok gonoszak tudnak lenni, de nem igazán találkozott még itt olyan emberrel, aki bárkit kigúnyolna. Most majd okosabb lesz a válasz által, valószínűleg. Pillanatnyi furcsállását egy kedélyes mosoly váltja fel, azt nem tudja, hogy a barátságossága miatt vagy más, de mintha a fiú ijedsége is kezdene elillanni, legalábbis oldódik fel.  
- Milyen buta vagyok, a nevem, Emma McNeilly vagyok. Nagyon tetszik a neved, Domcsi. – Kezet ráztak, aztán hallgatta a megismert Bátor ifjút. A szavaira széles mosolyra húzódik a szája, csatlakozik mellé a padon, majd egy sóhaj után barátságosan folytatja.  
- Akkor még előtted vannak a legjobb évek, jól fogod magad itt érezni. Melyik házba kerültél? – Érdeklődik kedvesen, majd rátér, az érezhetően kényesebb részre a másik fél életében. – Ezzel nem vagy itt egyedül, vannak itt olyanok is, akiknek bár a szülei varázslók, neki nincs ereje. Ami pedig engem illet, anyukám, és családja, varázstalan.  
Nagyon aranyos a félelme, de Emma az a még légynek sem ártó lélek, aki még a legutolsó, legborzasztóbb ember felé is tud szeretetet kimutatni. Bár mikor rosszabb napja van, kicsit morcos, de ez nem egy olyan nap.
Közben folytatja az eddigi cselekvéseit Dominik, amihez Emmus szívesen csatlakozik, amire ki is tér egy kérdéssel.
- De érdekes képek! Ezeken te vagy? Hol készültek? – Kezd a szokásos szóáradatába, de igyekszik visszafogni magát, még sem lehet tudni, mennyire vevő rá a másik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. március 28. 19:28 | Link

Emma

Elfogadtam a segítőkezet, és egy hálás mosollyal köszöntem meg neki a segítséget, miután visszaültem a padra. A kérdésére nem is tudom, hogyan válaszoljak, de csak sikerült összeszednem a gondolataimat.
– Nem haragszom, nincs miért. Azért, mert a szüleim varázstalan emberek, és nem tudom, hogy mások hogyan fogadnák ezt. Meg a képeim nem mozognak, itt pedig mind mozog. –lényegében ez az oka annak, hogy félek. Félek, mert nem tudom, hogy elfogadnak-e ilyennek. Félek, mert nem olyan vagyok, mint ők, és ezzel jelentősen hátrányba sodrom azt a házat, amelyikben vagyok. Félek attól, hogy nem ütöm meg a mércét, és elküldenek innen.
– Szép neved van Emma. Domcsi? Ez tetszik. –vigyorogtam kedvesen a lányra. Olyan kedves, mint Rora és Trixi, de még soha nem láttam a Levita toronyban. Talán nem is Levitás. – Biztosan. Levitás vagyok, és most fogok kezdeni. Te melyik házban vagy, és hanyadik évfolyamba mész? –kérdeztem vissza, és a válasza után, hallgattam tovább a lányt. Elég érdekes dolgot mondott, és a kíváncsiság is kiült az arcomra. – Érdekes. Ha a szülei is varázslók, akkor ők miért nem? Ez olyan, mint az én esetemben. Anyu, meg apu nem tud varázsolni, de én igen… Akkor te félvér vagy? –kíváncsiság még mindig ott ült az arcomon, és vártam a válaszokat.
Közben újra kinyitottam az albumomat, és az oldal legfelső képét néztem mosolyogva. Úgy fogtam, hogy Emma is nyugodtan belelásson, és ennek meg is lett az eredménye. Kérdezett, ami bennem megindította azt a szikrát, hogy végre mesélhetek.
– Igen, én vagyok rajta, még 8 éves koromban. A kép Veszprémben készült, egy kézilabda mérkőzésen. Az egyik csapattársam ellen követtek el szabálytalanságot, és én toroltam meg egy góllal. Az egész album tele van a kézilabdás képekkel, egészen 6 éves koromtól a jelen korig. Hiányzik… –halkan sóhajtottam egy picit, majd lapoztam. A bal felső képen egy csapatkép látható, alatta egy labdaszerzés, a jobb felső képen, éppen átveszem a díjat, és a jobb alsón pedig a legjobb barátommal vagyok, amint mutatjuk az érmünket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2013. március 29. 15:11 | Link

Domcsiii


Hamarjában helyreállt a világ rendje, azzal, hogy visszakerült a padra új ismerőse. Kedvesen egy mosollyal hálálta meg, ami Emma számára csak még szimpatikusabbá tette őt. Látszik rajta, hogy még egy kicsit eltévedt lélek itt az iskolában, de mindnek így kezdi új helyen, legyen az 14 éves, vagy 20.
- Ennek örülök, de nem kell ám ennyire tartani mindenkitől. Vannak itt biztos olyanok, akiktől kell, mert nagy az iskola, de a legtöbben segítőkészek és jószándékúak. Vannak még hozzád hasonlóak biztos vagyok benne. A képeid pedig, amennyit látok, szépek. Az enyémek se mozognak, lehet, nekem sincs egyáltalán olyan képem. – Érződik a félelem Domcsi hangján, de próbál minél barátságosabb és kedvesebb lenni, hátha ez segít neki, mert tényleg megérti őt.
- Köszönöm - Egy szép mosollyal hálálkodik közben. – Örülök neki, általában szeretem az ilyen kedves beceneveket használni. – Egyelőre elképzelése sincs a fiú honnan keveredett ide, na meg melyik házba tartozhat, ha ennyire zárkózott, bár látott már ilyen tulajdonsággal rendelkezőt a saját házában is, de ő nem ismerős neki.
- Szóval a kékeket erősíted, akiket ismerek ott nagyon cukikák, biztosíthatlak, hogy tőlük aztán nem kell tartanod. Elsős leszel? Az nagyon jó! – Őszinte lelkesedéssel fogadja, van miért, nagyon szereti pesztrálni a nála kisebbeket, meg örül is neki, hogy valakinek már ilyen korán van lehetősége eljutni, egy ilyen iskolába. – Én is most fogok kezdeni, csak éppen a Mestertanoncoknál. Egyébként a Navine büszke tagja vagyok. – Közben kicsit mesélt Dominak arról, hogy hasonló van az ő családjában is, pontosan ezért teljesen nyíltan mer vele erről beszélni.
- Én sem értek még mindent, de így van, ő nem örökli valamiért. Te pedig így is örökölted… érdekes. – Ránéz és mosolyog közben. – Igen, az vagyok, de büszke is vagyok rá. Szerettem a varázstalanok között is élni, de itt is nagyon jól érzem magam. – Reméli, hogy a kíváncsiságát kielégítette, bár szívesen mesél neki bármiről, ha kérdezi. – Hogyan fogadták a szüleid? Tudod, nálam, anyukámék varázstalanok, és nem örültek neki, hogy én tudok hadonászni azzal a bottal. – Mutat oldalra, ahol a pálcája helye van.
Innentől már egészen máshogy kezd hozzá viszonyulni, Emma nagy örömére. Együtt követik az albumot és még mesél is neki, arról mikoriak a képek, és mi látható rajtuk.
- A sport vagy maga a kézilabda? Mert tudod, ha sportolni szeretnél, van kviddics, érdemes kipróbálni, bár én távol állok tőle. – Nevet fel, aztán mikor lapozott a fiú random rámutatott az egyik képre, amin valami díjazást lát. – Sokszor nyertetek már? Biztos jó érzés. Ők meg itt a csapatod vagy kik? – Kérdezi mutatva egy csoportos képre felül.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. március 29. 17:29 | Link

Ririke - Zárás

*A nagy áttörést az hozza meg, hogy ellátom a beütött kis kezét. Ezt lényegében sikerként könyvelhetem el, hiszen az volt a célom, hogy a kis szöszi ne féljen tőlem, de a hirtelen jött nagy lelkesedés teljesen váratlanul ér. Erre azért már nem vágytam, nem is igen tudok vele mit kezdeni. Csak remélem, hogy nem is kell.
A kérdéseit megint csak szó nélkül hagyom. Az különben is egy elég érdekes, és bonyolult téma, hogy hogyan tudok gyógyítani a puszta kezemmel, ebbe még akkor sem mennék bele, ha a beszélgetőpartnerem nem egy hat éves kislány lenne, és tudna angolul. A másik kérdésre pedig egyszerűen felesleges is szót pazarolni. Őszintén szólva nem horzsolásokra szerződtem, kissé lealacsonyítónak is érzem, hogy ilyesmikkel kelljen foglalkoznom. De mégsem tehetem meg, hogy elutasítsam a lányka kérését. Így hát kissé kelletlenül, nem törődve azzal, hogy ennek jeleit a kislány felismeri-e, nekilátok a seb begyógyításának. Nagyrészt már bevarasodott, teljesen tisztának is tűnik, a széleinél viszont látszik, hogy a lány már itt-ott elkezdte lekapargatni a vart. Először is ezt a műveletet hajtom végre én is, közben az érintésemmel biztosítva, hogy a kicsi ne érezzen fájdalmat közben, a varasodással ugyanis a test már elkezdte az alatta lévő új hám kialakítását, én pedig most ebbe a folyamatba készülök beleavatkozni. Ehhez pedig meg kell szabadulnom a vartól, hiszen jelenleg az védi meg a külvilágtól, illetve tőlem sérült bőrt. Ezután körkörös mozdulatokkal simogatom a sebet kívülről haladva befelé, míg az végül teljesen el nem tűnik.
Felpillantok a kislányra, mint kiderül Ririre, aki remélhetőleg elégedett az eredménnyel. Újabb gyógyításra váró karcolások nem kerülnek elő, aminek valahol igazán örülök. A nagyteremre csak bólintok egyet, majd a gyomrom újabb kordulása is nyomatékot ad a szavaimnak. Felállok, megvárom míg Riri is összeszedi magát. Ezalatt picit elgondolkodom, mert összességében nem olyan rossz ám a kislány társasága. De ennyivel le is zárom a dolgot, elvégre néhány percet töltöttem csak vele, hosszú távon nem bírnám. Riri még kezet is most, de akármilyen jó példával is jár elöl, én most mégsem mártom a kezem a kútba.  Végül együtt sétálunk be a nagyterembe, a felállás a továbbiakban is megmarad; ő csicsereg én hallgatok. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. március 29. 18:00 | Link

Emma

– Nem tartok mindenkitől, már találkoztam két lánnyal a házamból, akik nagyon segítőkészek. Majd igyekszem elkerülni a zűrösebb személyeket, mert nem szeretem a konfliktusokat. Csak a kézilabdapályán vagyok veszélyes, és csak labdával a kezemben. –halkan felnevettem a kisebb monológom után. Soha nem voltam az a zűrös gyerek, és nem ebben az iskolában fogom elkezdeni. Főleg nem úgy, hogy itt nem csak fizikálisan tudnak bántani, hanem varázslatokkal is. A képes megjegyzésre meg csak mosolyogtam. Ezek szerint, nem csak nekem nincsenek mozgó képeim. Ez megnyugtató.
– Ühhüm, a kékeket. Igaz, a mezem piros, és az nagyon el fog ütni, de talán nem fognak cikizni. Elsős bizony. Már pedig olyan, aki még a 0-nál is kevesebbet tud. –nem zavart, hogy nem vagyok mindent tudó. Azért jöttem ide, hogy megtanuljam a varázslást. Ha már eleve tudnám használni ezt az erőt, akkor felesleges lenne itt tanulnom, nem igaz!? Talán itt is lesz olyan személy, akivel össze fogok barátkozni, és elválaszthatatlanok leszünk? Ha igen, akkor mit fog szólni ahhoz, hogy elhívom hozzánk vendégségbe, és senki nem fog tudni varázsolni, csak mi? Megannyi kérdés foglalkoztat, de erre csak akkor kapok választ, ha már szereztem magam mellé egy barátot.
– A Navine házba kerülnek a jólelkűek, meg a kedvesek, ugye? Az egyik idősebb háztársamtól hallottam. Meg ezt a Mestertanoncos dolgot is. Te milyen szakra mész? –kíváncsiskodásért csak nem fog leszidni, nem igaz!? Trixi pálcakészítőnek fog menni, talán Emma is, és akkor ők is osztálytársak lesznek. Vagy még gyógyítónak tudnám elképzelni a lányt, elvégre nem igazán tudom még, hogy milyen szakok vannak.
– Nekem még visszahúz a szívem a varázstalan világba, de ezt a helyet is kezdem megkedvelni. Annyi szép hely van itt a suliban, hogy nem tudom melyik fog jobban hiányozni. –tanakodtam hangosan, és csak akkor eszméltem fel, mikor Emma kérdezett. – Nem akarták elhinni, meg persze én sem, de aztán az a bácsi, aki közölte velem, hogy varázsló vagyok, megkérdezte, nem e érzek néha furcsa dolgokat. Elmeséltem neki, hogy ahányszor csak megcéloztam a kaput, mindig gólt dobtam, lehetett akármilyen lehetetlen helyzetem. Anyáék még mindig nem akartak hinni, de csak-csak beletörődtek. Apa nem akart elengedni, mert így elvesztette az egyik legjobbját a csapat. Anya se volt valami lelkes, és ő sem akart elengedni. –válaszoltam vállat vonva, a pálcás részre pedig elmosolyodtam. Én is ezt mondtam Rorának, hogy hadonásszak azzal a bottal. Máris van egy közös dolog bennünk.
– Maga a kézilabda. Más sport nem nagyon vonz. Azt a kviddicst meg kerülni fogom. Olvastam róla, és nem igazán vonz, főleg, hogy a levegőben kell játszani. –válaszoltam mosolyogva, majd megnéztem azt a képet, amelyikre Emma bökött. – Igen, szinte mindig nyertünk, és a dobogó valamelyik fokán álltunk. Ez pont egy győzelem után készült. Mind csapattag, akiken nincs melegítő, azok játszottak is. Nézd. –mutatok a guggoló sor, balról a negyedik srácra, vagyis magamra. – A melegítősök voltak a cserék. Az a bácsi balról az edző, mellette apa, aki személyi edző. Ő képzi a kapusokat. –mindenkire rámutattam, és elmondtam, hogy ki kicsoda is a csapatban: játékos, edző, és egyéb funkciókat betöltő személy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Rellonzöld Plüsszsiráf
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2013. április 1. 19:46 | Link

Domcsiii


- Nem is kell, látod, te is ismersz ezek szerint cuki lányokat. Kik ők? - Őszinte érdeklődéssel tekint felé, ugyanis tényleg szeretné megismerni őt, kedvesen mosolyog rá. – Labdával a kezedben? Hű, ami a labdákat illeti. Valami halálfélelem szerű dolgom van tőlük. Borzalmas. – Mondja nevetve, de azért kicsit ijedt képet is vág mellé.  
Ez a nap sem zajlik rosszul ezzel az eseménnyel, szeret új embereket megismerni, és most is pont ez történik. Sok minden járkál a buksijában igazából, nagyon kedvesnek és aranyosnak tűnik Domi. Ahogy hallgatja, és egyre inkább a személyes dolgairól beszél neki, kezdi úgy érezni, hogy sikeres volt a hozzáállása, hiszen a cukiság viszonzásra kerül, boldogan hallgatja a dolgokat és reagál is rá.
- Mindenki a semmiből kezdi, én is onnan kezdtem, de aztán nekem is sikerült eljutni idáig, hogy már akár egy zárat is ki bírok nyitni egyedül. – Felnevet, persze próbál viccelni, azért ennél megy egy kicsit több is neki, mondjuk egy Invito. Jó, jó, nem kell lenézni Mucit, de tény, ami tény, akad olyan varázslat, amit ötödikes fejjel is csak félve próbálgat, akkor is, ha tudja, hogy képes lenne rá némi határozottsággal. De most nem ő a lényeg, legalábbis most nem a saját nosztalgiáját kéne megélnie, hanem inkább a jelent és mostani helyzetét.  
- Igen, ezt szokták ránk mondani. De szerintem békések is vagyunk, nem csak jószívűek. Bár azért abban biztos vagyok, hogy az unikornis erő velünk van, és mi is tudnánk háborúzni a békéért. – Igazság szerint nem azt mondja ezzel, hogy agresszívak, meg azt sem, hogy ez a közhely igaz, viszont harcos természet minden emberben ott van, küzdeni pedig az ő háza is szeret, a következő tanévben is ez lesz a céljuk, nyerni! Remélhetőleg teljesíteni is tudják ezt a kitűzött célt.
- A háztársad is Mestertanonc esetleg? Egyébként én, ha majd nagyon nagylány leszek, Sárkánykutató leszek. Nagyon szeretnék velük foglalkozni. Kiskorom óta szeretem az állatokat, épp úgy a mindenki számára ismerteket, mint a varázslényeket, gondolkodtam még sok szakon, de úgy igazából ez vonzott leginkább. – Meséli el neki, mi a helyzet vele, de hallgatja is tovább, amit még ezek után mesél neki.
- Ezt annyira megértem, anyu még mindig nem igazán fogadta el, hogy én itt vagyok, apu támogat, ő egy másik iskolában Bűbájtant tanít, tőle tanultam az alapokat is. Anyának, még így, 18 évesen is kislány vagyok, az ő pici gyereke, akit mindentől óvna, így a varázsvilágtól is. – Vidáman beszélgetnek, bár a téma nem feltétlenül ad okot rá, de sorstársra lelt, aminek igazán örül, na meg láthatólag a másik fél is.
Kicsit túllépve az iskolán, és ezeknek a családi dolgoknak a megtárgyalásán a sport vetődik fel, amiben bár nem jártas, mégis tud róla ezt-azt Emmus, és örömmel hallgatja a történeteket, meséket, mindig szeret újat tanulni. Nagyokat mosolyog a kifejtésen, miért is kerülné a kviddicset Domcsi. Teljesen megérti, bár neki csak a labdaiszonya a visszatartó erő, a repülés már egészen megszokta, de lehet nem ártana pár órát venni.
- Nagyon ügyesek vagytok, gratulálok, igazán szép teljesítmények! – Mondja kedvesen és még meg is veregeti a fiú vállát, éreztetve megbecsülését. Aztán a fényképeket nézi és hallgatja még, ahogy mesél róluk, van még egy két érdekes kép abban az albumban, de a vége felé már csak kérdésekkel fordul felé.
- Nagyon jó lehetett apukáddal együtt átélni ezeket a dolgokat, biztos nagyon szeretitek egymást. Neki köszönhető ez a nagy sportszereteted is? – Érdeklődve várja a választ, közben kicsit jobban rákezd a havazás, lassan majd vissza kell menni, nehogy tüdőgyulladás legyen a vége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2013. április 1. 23:01 | Link

Keith Y.
.kellemes, tavaszi, hűs este.

 Egyszer volt, hol nem volt, vége is volt. A nappalnak. De még mindig nem volt kedvem bemenni. A nap nagy részét a faluban töltöttem, ha már ilyen idióta időjárás uralkodott mindenhol, miért ne használjam ki. Az iskola felé battyogtam vissza, miközben kiropogtattam a nyakam és körbetekintettem. Még nem volt késő, de már sötétedett. Tökéletes időpont, úgy mindenre. Sétálni, merengeni vagy csak leülni valahová. De hová? A kinti helyek nem annyira jó döntések, még a túlbuzgó prefik rajtam éleznék a nyelvüket, hatalmukat, ha nyílt terepen, majdhogynem tálcán kínálom neki magamat. Hogyne, Leo vagyok én, nem bolond.
Így, amint tehettem éles kanyarral levágtam a kastély felé vezető utat. Kedvtelen képpel rúgtam bele egy kavicsba, amely nem olyan messze ért földet, halk puffanással. Amint odaértem, ismét belerúgtam, de úgy, mintha ez a szerencsétlen kavics tehetne arról, hogy vergődöm és nem tudok mit kezdeni magammal. Ahogy focizgattam a kövecskével, úgy értem közelebb a fénylő lelkek udvarához, melyre tekintve vállrándítással reagálta. Hagyva a "labdámat", besétáltam, körbetekintve nyújtóztam egy sort, agyaltam ki, mégis mi a fészkes fenét csináljak itt. Beljebb haladva vágtam zsebre kezeimet, miközben kiszúrtam az ismerős szökőkutat, amivel már nem elsőre akadtam össze. Már nem tudom kinek a társaságát élveztem itt, de lábat azt tuti mostam benne, ennyi rémlik. Régi emlékek, nem sokat engedek át a szűrön, már nem. Inkább csak sóhajtottam, leültem a szökőkút peremére és lábamat kinyújtva tekintettem előre. Sehol senki, de még a hangjuk sem ér el ide. Pálcámat elővéve forgattam ujjam közt, unaloműzés céljából. Fejemet hátradöntve tekintettem felfelé, külső szemlélőnek talán úgy tűnhettem, mint aki épp a szökőkútba akar beleesni, holott én csak így pihentem. A fura dolgaimat még mindig nem vakartam le. Nem is akarom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Keith Young
INAKTÍV


keiy.
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 43
Írta: 2013. április 1. 23:25 | Link

Leonard...



A sokadik nap.
Még mindig semmi extra nincs itt, ami ne lett volna meg Németországban, de igazság szerint már nem is rágódom ezen. Beletörődött kicsiny lelkecském, hogy itt vagyok, addig, míg Klausszal nem közlik, hogy mehet haza. Szóval kimalmozom a durván öt hónapot és ha túl is élem, akkor majd odahaza csapok valami bulit. Vagy kimegyek egy hétvégére New Yorkba. Régen láttam Colint.
Lassan sétálgattam kint a kastély kertjében. Nagyjából egész nap. Még mindig nem derítettem fel igazán a helyet, bár már sikerült összeakadnom a helyi rendfenntartó szervekkel, a prefektusok személyében. Nem szimpatikusak, de nem is ijesztőek. Éppen ezért nem is nagyon aggódta, hogy már sötét volt, én meg kint flangáltam. Valamivel el kell csapnom az időt, ha már éppen a vizsgák végére estem be, és jelenleg a lelkek igen kis létszámban hálnak meg az iskola épületében.
Végül egy kertecskéhez érek, a közepén szökőkút. Ez újdonság. Bocsánat, ez is. De tetszik. Csendes, nyugodt hely. És ahogy elnéztem, nem is nagyon volt itt rajtam kívül senki. Vagyis ez nem igaz, mert tudtam, hogy erre jött valaki. Egy alak, akit gyakorlatilag követtem. Jó, lehet nem szép dolog, de hát egyszer-egyszer belefér, nem? De, na ugye!
Tehát követtem az ismeretlent, aki nyugodtan rugdosott egy kövecskét, aztán pedig megérkezett erre a helyre. Végül a sötétben elvesztettem a célpontomat. Ez most úgy hangzik, mintha vadásznék az illetőre, akiről még csak azt sem tudom, hogy fiú-e vagy lány. De ilyesmiről szó sincs, csak mászkáltam, és megláttam, és követtem. Miért? Mert unatkoztam, és végre találtam valakit, akiből talán társaság is lehet. Itt pedig nem is vehetne észre.
Beljebb sétálok a kertben, majd sikeresen megbotlottam valamiben. És elvágódom. Nem gyakori, de azért megesik. Még velem is. A földön feküdve rá kellett jönnöm, hogy az a "valami" a célpontom lába volt. Átfordultam a hátamra, felültem, majd felpislogtam az illetőre, akiből nagyjából semmit sem láttam.
- Bocs, nem láttam, merre vagy - mondtam, miközben feltápászkodtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a történetedet sem eltörölni, sem megváltoztatni nem lehet.
az annyi, mintha a létezésedet szüntetnék meg.
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2013. április 1. 23:48 | Link

Keith Y.

 Vágni lehet a csendet, vagy én vagyok süket. Már totálisan mindegy, de a másik lehetőségnek adok igazat, mert nem szúrtam ki, hogy vendégem van. Remélem prefi, majd bemagyarázok neki valamit. Valami olyasmit, hogy nem ismerem az órát. Persze már csak akkor jöttem rá a látogatóra, amikor letelepedtem és az a valaki a közelemben motoszkált. Fejem előrebillent, melybe nyakam bele is roppant, de nem adtam neki hangot. Ujjaim közt megállt a pálca, de fényt nem akartam, mert épp, az amúgy is sötét ruházatommal kaméleont akartam játszani. Így keressen meg, ha tud. Csak azt nem értem, ő miért nem gyújt semmit? Lehet valami szupermájer és lát a sötétben, ideje tujának álcázni magam, már ha az olyan könnyen menne. De nem történt semmi - egy ideig. Nem talált meg. Ezt is megúsztam, már ha tényleg az volt, akinek hiszem. Egyáltalán minek gondolkodom ilyenen? Nem vagyok már elsős, hogy féljen kelljen, inkább visszadőltem a kezdeti pozícióba, fejem ismét hátrahajtottam és bambultam. Álmosított a csend és a sötét, így pár pillanatig hunytam le a szemem, pont addig, amíg megint hallottam a lépteket. Tehát süket nem vagyok, ez boldogított. Ellenben az nem, hogy közeledett. A pálcát markoló kezem még mindig csak pihent a peremen, hiszen azon támaszkodtam, mintha napoznék, de már vártam a megfelelő szavakat, azokat, amikkel a lebukásomat fogja majd körbeírni. De nem, nem ez történt. Hirtelen szisszentem fel, mikor lábamba ütközött és ahogy felkaptam, már borultam is, majdnem bele a vízbe, ha nem támaszkodok meg a kezeimen, amelyek nagyobb csobbanással érkeztek a kútba. Így megúsztam némi vízzel a hátamon és a karomon szerencsés vagyok. Kiegyenesedve ráztam le kezemről a vizet, morogtam el a Lumos szócskát és egyenesen az érkezőre világítottam. Nocsak, nem rá számítottam.
- Király, működik a láthatatlanná tévő köpenyem. - vigyorogtam egy sort, miközben megnéztem jobban magamnak, de nem álltam fel. túl kényelmes volt nekem a peremen, bár most kissé hűvös lett a hátamnak. Oda se neki.
- Bujkálsz a prefik elől, hmm? - tekintettem ismét körbe, majd vissza rá, miközben lejjebb eresztettem a pálcám, de már nem merültem vissza a sötétségbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Keith Young
INAKTÍV


keiy.
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 43
Írta: 2013. április 2. 00:10 | Link

Leonard...



Ahogy estem, hallottam a szisszenést, meg a csobbanást is. Mondjuk szerencsére, nem esett bele a vízbe a... mint kiderült srác. Legalábbis a fényben már láttam, hogy fiú. Őszintén megvallva ennek örültem. Mindig a lányok találtak meg előbb, pedig én nem vagyok a zsánerük. De ez most mellékes.
- Bocs, még egyszer. Nem akartam, hogy elázz - kértem elnézést újra, de jót vigyorogtam a köpenyes poénján. Aztán a pálcájára pillantottam és csak akkor tudatosult bennem, hogy mit hagytam a hálóhelyiségben. Még nem volt külön szobám, ezért az ágyamat napi rendszerességgel ki kellett ásnom a cuccaim alól, hogy legyen hol aludni. Szóval, ja, kéne egy szoba, de ez most nem ide tartozik. Egyáltalán, hogy jutottam el ide?
Pár módszeres mozdulattal leporoltam magamat, miután végre két lábra kecmeregtem. Sötét nadrág, szóval minden koszfoltocska beleveszik, elvileg, hacsak nem valami murvával felszórt udvart, amit nem néztem meg. És nem is akartam még egyszer pofára esni. Elég volt egyszer kellemetlen helyzetbe hoznom magamat.
- Nem igazán. Csak unatkoztam - feleltem a kérdésére. Én? A prefektusok elől bujkálni? Nem, szó sincs ilyesmiről. Bár nem kívántam őket ide, egyikünk miatt sem. Meg amúgy sem. - És te? - kérdeztem érdeklődve végiglesve a barna hajú srácon. Tényleg örültem, hogy egy hímmel sikerült összeakadnom. Aztán körbepillantottam az udvarban, keresve valami ülőalkalmatosságot, de az egyetlen biztos pont az a szökőkút pereme maradt, így hát nekidőltem annak, az ismeretlen fiú mellett.
- Egyébként, ha már sikerült beléd rúgnom... Keiy vagyok - mutatkoztam be, kezet nyújtva felé. Ha elfogadja, akkor megrázom az övét, ha nem, akkor nem. Ez ilyen hihetetlenül egyszerű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a történetedet sem eltörölni, sem megváltoztatni nem lehet.
az annyi, mintha a létezésedet szüntetnék meg.
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2013. április 2. 00:35 | Link

Keith Y.

 Nem épp a legkellemesebb érzés elázott háttal ücsörögni, de ha nyár lenne, akkor kifejezetten áldanám a srác nevét. Így sem szidom, majd megszárad. Még nem vagyok cukorból, hogy el is olvadjak tőle. Legyintettem hát csak, mikor megint bocsánatot kért, hiszen tök felesleges volt. Ha zavart volna a tény, akkor úgyis átok lett volna belőle, hiszen zöld vagyok.
- Úgyis melegem volt már itt, kellett a zuhany. - pillantottam csak hátra, miközben kitapogattam, mekkora területen terpeszkedik a folt, de nem volt vészes, így visszafordultam felé. Egy kicsit kínzó volt már felfelé nézelődnöm, hiszen ülve vicces lett volna magasabb lenni nála, de lustaságom még mindig az eget verdesi, pedig csak felállni kéne. Kellene. Miközben a másik megszabadította magát a kosztól, amit összeszedett a földön. Lábamra nézve cipőmnek meg sem kottyant a találka, a lábujjam sem sajgott, könnyen megúsztam. Kőből vagyok. Szavaira húztam magam alá a lábaimat, megtámaszkodva ismét, a pálcát az ölembe pakolva néztem rá, miközben bólintottam.
- Ez ismerős. - tűnődtem el azon, hogy nekem is napi szinten feljön ez a dolog, kivétel, amikor megtalál valaki, és le tudom kötni magam. Na, olyan napokat akarok. Tudom, lehetne tanulni is, de majd. Ráérek még, most kezdődik csak az év, nem kell parázni.
- Nekem kilométerhiányom volt még napközben, aztán inkább ide jöttem, mint be. Szellősebb. - válaszoltam a kérdésére, majd felállva nyújtózkodtam egyet, dőltem most már magam is a peremnek, mivel nyakam ennyit bírt. Öregszem.
- Üdv Keiy, én meg Leo. Nem látszol elsősnek, de eddig nem láttalak itt. - szemléltem meg immáron szemből, miközben megfogva a kezét, kezet ráztam vele. Ha a nevekre nem is, de az arcokra szokásom emlékezni, de ő határozottan nem ugrik be. Kipp kopp, most jön a találgatós rész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Keith Young
INAKTÍV


keiy.
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 43
Írta: 2013. április 2. 00:58 | Link

Leo...



Kételkedtem abban, hogy valóban annyira élvezte volna a hideg vizet, de mindegy. Értékeltem, hogy nem cseszett le, holott megtehette volna. Bár akkor fene tudja mi lett volna belőle, mert ugyebár én sem hagytam volna magamat. Az hogy nézne már ki.
A megjegyzésére aprót bólintottam a fejemmel. Nem igazán neki, hanem magamnak, olyan "hát ja" stílusban. Tudtam én, hogy unatkozni fogok itt. Jók a megérzéseim, már amikor nem iszom, meg nem keveredek a régi, new yorki banda közelébe, akkor a fűvel együtt nehéz gondolkodni.
- Valóban, szellősebb - bólintottam ismét, most már a mellettem lévő fiúnak intézve a fejecskémmel a mozdulatot. Egy kicsit még mindig zavart az aktuális belépőm, mert mégis csak. Hosszú éveken át gyakoroltam, hogyan kell hova lépnem, milyen ütemben, majd erre egy esti séta alatt padlót fogok. Vagyis jobban mondva földet. Esetünkben. Mindegy is, a modellvilágnak egy jó ideig biztosan vége, hacsak nem örökre. Legalábbis még pár évig nem megyek vissza Colinhoz. Már csak a húgom, meg anyám miatt sem. Anyám "az első találkozásom a kokainnal" című fejezet óta nem szívleli az egykori menedzseremet. Persze, valahol megértem, de hát... hagyjuk. Jobb nem bolygatni a múltat.
- Ez könnyen előfordulhat, mivel most csöppentem ide - feleltem egy vigyorral az arcomon, miután kezet ráztunk Leoval. Leo. Azt hiszem, így hívtam az egyik plüssjátékomat gyerekkoromban. Roppant kreatív név egy plüssoroszlánnak. Igen, tudom. Zseniális. De a lényeg, hogy nem vagyok benne teljesen biztos, nem valami jó a memóriám. Képekről rémlik csak.
- A nevelőapám itt kapott munkát, így körülbelül egy fél évre Budapestre költözött a család. Lehet, hogy több, lehet, hogy kevesebb idő. Addig meg itt tanulok. Vagyis elvileg azt kéne - magyaráztam, végül pedig megrántottam a vállamat, újra megjelent a fejemen a vigyor. Nem vagyok az a tanulós fajta. Azt hiszem, a fiatalkori körülrajongásnak ez az ára. Csak arra voltam fogékony, ami ténylegesen érdekelt is.
- De ha jól sejtem, te már egy ideje itt vagy, ugye? - kérdeztem ismételten én, majd kinyújtott lábaimat kereszteztem a félhomályban, így gyakorlatilag csak az egyik sarkamon, meg a kezeimen támaszkodtam a szökőkút peremén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a történetedet sem eltörölni, sem megváltoztatni nem lehet.
az annyi, mintha a létezésedet szüntetnék meg.
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2013. április 2. 01:13 | Link

Keith Y.

 Arcomat vakartam meg a beálló csendben, stílusosan, mintha át akarnám rendezni arcberendezésemet, de csak úgymond felfrissítettem magam. Most jönne jól egy kávé, na jó kettő, de ha nem szereti a srác, akkor dupla adagom lenne. Viszont a konyha messze van, oda még el is kéne jutni, meg úgy el kéne indulni. Macerás, de innentől kezdve majd termosszal a farzsebembe járok. A szavaira már nem reagáltam semmit, csak felsőmet igazgattam meg hátul, mert idegesített, ahogy rám tapadt, de semmi több. Talán ha levenném és megszárítanám, jobb lenne. Majd. Most leköt, hogy megtudjam, tényleg jó-e a memóriám, vagy túlságosan szortíroztam és amúgy még ismerhetem is. Na az lenne ciki, nem a faláb. De míg nem mond semmit, nem akadok ki saját magamra. Várok, pálcámat szorongatom ismét, még mindig ezzel teremtve a fényt magunk között.
- Ó, akkor nem tévedtem. Akkor üdv nálunk, gondolom már körberajongtak az üdvözlődolgokkal meg a többi nyalánksággal. - amúgy arra már nem is nagyon emlékszem, én kaptam-e valamit, amikor jöttem. Ja egyből szobatársat akivel.. hagyjuk mi történt. Szép volt, ennyi a lényeg, majd borzalom. De nem ez a téma, nem kell elkalandoznom. Inkább rá figyeltem, értelmes képet vágva hallgattam és bólintottam aprókat, ahogyan megismertem, amit meg kell, ami olyan.. átlagos ismereteket fed le. Ma is okosabb lettem.
- Áhhá. Merről fújt ide titeket a szél? - kérdeztem vissza, majd aprót nevettem a tanulni kellene dolgon. Túl ismerős, túl ismerős. - Kellene. De mindig érdekesebb valami, mint a szobádban ülni és a könyvet bújni. Hidd el, ez így lesz. Hirtelen kajálnod kell, meg kell nézned a legunalmasabb termet, ilyenek. Borzasztó. - ráztam a fejem, mintha amúgy ez gond lenne, mintha engem zavarna, hogy nem tanulhatok egész nap. Azt hiszem akkor gondok lennének, bár, végzős évem van, egy napot majd rászánok. Feltevésére, hogy én mióta vagyok itt, bólintottam egyet. Hajaj.
- Lassan már bútornak is elmehetek, olyan rég, meg olyan megszokott dolog, hogy itt vagyok. De nem olyan vészes, csak ne akasszon rám kabátot senki. - szórakoztam megint a pálcámmal, majd, már csak a megszokás kedvéért tekintettem körbe, nem-e ólálkodik valaki a közelben. Senki. A normálisak alszanak már?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. április 2. 12:46 | Link

Emma

– Az egyik lányt Aileen Aurora-nak hívják, a másik lányt pedig Trixinek. A teljes nevét nem tudom, nem mondta meg, de felismerem, ha találkozok vele. Rora vezetett körbe, Trixivel meg akkor találkoztam, mikor eltévedtem a Levita toronyban. –azt szándékosan kihagytam, hogy a fürdőben, mert nem tudom, hogy mennyit szabad elmondani más ház tagjának arról, hogy mik is vannak a mi tornyunkban. – Igen. Ha már nem tudok nagyot ütni, fejbe dobom egy kézilabdával. Azzal, úgy is nagyobb sérülést tudok okozni. Kiskorodban történt valami, ami miatt félsz tőle? –először lelkesen, és vigyorogva meséltem, ám mikor Emma kijelentette, hogy fél a labdától, kíváncsian kérdeztem rá, hogy mitől. Nálam nem lenne előny, ha félnék tőle, apa tett róla, hogy ne féljek. Meg hát nem kapus vagyok, okom nincs, hogy tartsak a labdától.
– Látod, máris többet tudsz, mint én. Nekem csak az sikerült, hogy a labdát a kapuba varázsolja, de akkor sem voltam tudatában, hogy ezt művelem. –ismét halkan felnevettem. Ahogy felelevenítem az emlékeket, egyre jobb és jobb kedvem van. Itt beszélhetek erről szabadon, mert nem néznek hülyének. Ha ezt otthon mondom el valakinek, biztosan azt mondanák rá, hogy csak szerénykedek, meg nem vagyok tisztában a képességeimmel. Pedig igenis tudom, hogy volt számtalan olyan gól, amit ha más próbált volna értékesíteni, neki tuti, hogy mellé megy, kapufa, vagy a kapus megfogja. Nekem soha, egyik sem volt, és ez olyan jó érzés volt számomra. Látni, hogy mindenki büszke rám.
– A békéért, meg a győzelemért, én is tudok harcolni. Szerencsére, én csak a pályán vagyok agresszív, de ott sem ellenség ellen, hanem az ellenfél ellen. A kettő meg nem ugyanaz. –mosolyogtam a lányra, és megjegyeztem azt is, amit egy igazi Navinés mond a saját házáról. Nem tűnik olyan haragosnak Emma, tényleg nagyon illik rá a házának a leírása. Kedves velem, pedig alig ismer. Ez pedig nekem is azt sugallja, hogy nyugodtan lehetek nyitottabb felé, mert nem lesz belőle probléma.
– Rora még nem, Trixi meg pálcakészítő szakra megy. Sárkánykutató? Nagyon izgalmasan hangzik. Én még nem tudom, de még bőven sok időm van ezt eldönteni. Lehet, hogy az évek során ki is fogok bukni, amilyen béna vagyok. –vontam meg aprón a vállamat. Én sem gondoltam komolyan, de ennek is megvan az esélye. Részben örülnék, mert visszamehetek a csapatomhoz, de nem ez lesz a célom. Bebizonyítom, hogy egy olyan jó varázsló vagyok én is, mint egy olyan velem egyidős, akinek a szülei is varázslók.
– Akkor a bűbájok terén nagyon ügyes lehetsz. Elhiszem, hogy félt anyukád. Engem is sokszor féltett a pályán, de amikor látta, hogy nincs értelme, már csak biztatott. Persze, a szülői féltés mindig ott van, és így tudod, hogy a családod veled van. –mosolyogva osztom meg vele a véleményem a szülői féltésről. Én mindig úgy voltam vele, ha anya félt, akkor ez azt jelenti, hogy a pályán is velem van, érezhetem a közelségét, és mindig helyesen cselekedek. Apa meg soha nem mondta, hogy félt, de persze tudtam, mivel az egy szem kisfia vagyok, és számára páratlan ezen a világon.
– Köszönöm, a csapat nevében is. A varázstalan világban, a legtöbb apa, mindig focizni tanítja a fiát. Nálunk ez nem így volt, és jobban is szeretem a kézilabdát. Igen, apának köszönhetem a sport iránti szeretetemet. –válaszoltam a kérdésre, és szép sorban meséltem a képekről, amiket láttunk az albumban. A végén becsuktam őket, és Emmára néztem. – Mit csináljunk most? –nekem teljesen mindegy volt, engedtem, hogy ő döntsön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Keith Young
INAKTÍV


keiy.
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 43
Írta: 2013. április 2. 20:21 | Link

Leo...



Üdvözlés. Valahogy sosem szerettem igazán, amikor megrohamoznak egy úja helyen, levelekkel, üzenetekkel, tájékoztatókkal, esetenként valami itallal, bár ez ritka egy iskolában. A múltkori kis "bulinkat" is elcseszték a prefektusok. Pedig klasszul indult, cigi és a jó öreg Jack. Jó esténk lett volna azzal a kiscsajjal. Mondjuk most már mindegy. Majd egyszer talán be is fejezzük. Jó lenne.
- Öhm... találtam egy-két papírt a cuccaim között, de a nagyja elkerült szerencsére - folytattam a beszélgetésünket. Az alapvető kíváncsiságomtól hajtva kérdezgettem én is, mert hát bevallom, kicsit unalmas is itt. Nem is azért, mert olyan a hely, amilyen, sokkal inkább, mert egy szál ismerősöm nincs. Barátokról nem is beszélve. Kapcsolat meg... hjajj, rám férne az is, már ha sikerül találnom valakit, aki eléggé kilóg a sorból. Nagyjából, mint én. Lehet, hogy még itt is maradnék az illetőért, hosszabb ideig. Na, de mindegy. Ez elég elrugaszkodottnak hangzik a valóságtól, még nekem is.
- Németország déli részéről, Rosenheimból - feleltem, majd jót vigyorogtam a továbbiakon. A hangsúlyából ítélve, ő sem igazán szeretett tanulni. Sőt. Persze én megértem, ezt a leginkább. Na jó, talán nem a legjobban, mert vannak dolgok, amit szívesen veszek, de azért ez elég kevés apróság.
- És melyik házban tengeted a napjaidat? - kérdeztem tovább, miután felelt az előző kérdésemre. Igen, valahogy én is úgy gondoltam, hogy nem éppen ma került ide. És a humora. Jól szórakoztam a különös, egyéni poénjain. Nem mindennapi figura volt, és ezért szerencsésnek éreztem magam, hogy éppen belé botlottam. A szó nagyon is konkrét értelmében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a történetedet sem eltörölni, sem megváltoztatni nem lehet.
az annyi, mintha a létezésedet szüntetnék meg.
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2013. április 2. 21:14 | Link

Keith Y.

 Újnak lenni itt, gyerekfejjel jó móka, viszont idősebbként már nem annyira. Valamiért.. nincs már meg a varázs. Vagy legalábbis nekem nem lenne, nem tudom, hogy a srác hogy van amúgy vele. Erről ugyan nem fogom faggatni, mert nem kérdező bizottság vagyok én, de ha nyilatkozik róla, okosabb leszek. Rajta áll, a többi meg azon, hogy merre lökjük a témát épp.
- Á, értem. Akkor megúsztad, bár azért konfetti esőre nem kell számítani. Majd az elsősök körberajongnak, mert nagy vagy és úúúú.. valami ilyesmi. – alapjáraton a lányok a herceget keresik a fiúk meg azt, kivel lehetnének jóban, hogy megússzák a szívatást, illetve hogy ki vigye bele őket majd a rosszba. Ezekkel nem egyszer futottam össze magam is, na meg a másik, hogy nekem anno nem kellett ilyeneket művelnem, mentem én a makacs fejem után, aztán alakultak a dolgok. Szép kis évek, egy pillanatig el is kalandoztam a múltban, miközben végigtapogattam a tenyeremen pihenő heget. De visszahúztam magam gyors a jelenbe, az udvarba és a másikra figyeltem, hiszen kérdezősködtem, csak még nem okosodtam meg tőle. Vagy valami olyasmi. Figyelj már ráááá. Jópofa alaknak tűnik, olyan felfogásúnak, mint magam is, még a végén akad majd közös téma is. Más szempontból viszont nem figyelem meg, még nem. Majd. Talán.. ha.
- Az egy jó hely, közel van. Vagy legalább is Graz közelebb van hozzá, mint a suli, bár konkrétan ott még nem jártam. – gondolkodtam el azokon, hogy merre fordultam meg már és hol nem, de a hely neve cseppet sem rémlik. Ráérek még. Vigyorára viszont magam is vigyorgok, ahogy nézem, elszórakoztatom így az esti órákban. Még maradt a bohócból, régről, csak átalakult. De úgy néz ki nyugalmaznom sem kell, elvégre a közönség egészen jól fogadja. A kérdésre helyezem magam jobb pozícióba, pakolom le a fényt adó pálcát és igazítom meg ismét a felsőmet, amely, talán már száradni is kezdett, vagy csak már totál nem érzékelem a hideget.
- A rellonban igyekszem túlélni. Téged hova pakoltak? – pillantottam vissza rá, érdeklődve, hogy merre lehet, mivel már egy jó ideje nem bajlódom a saccoljuk meg ki hova való játékkal. Van szám, meg a másikaknak is, szóval probléma megoldva. No meg, a szimpatikus alakokról jobb ha tudom, hogy hol keressem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Keith Young
INAKTÍV


keiy.
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 43
Írta: 2013. április 4. 21:15 | Link

Leo...



Nagy vagyok és úúúú... hát erre kíváncsi leszek. Szerencsére, még nem akadtam össze egy ilyen emberrel sem. Nem vagyok antiszociális, csak kerülöm az embereket. Na, jó, ez így nem igaz, mert szerettem a kisebb társaságokat, az olyanokat, akik hasonlítanak rám, vagy csak lehet velük normális őrültségekről beszélgetni. Elég húzós gyerek korom volt, azt hiszem, az életfelfogásomban semmi különös nincsen.
- Nem várok, sőt jobb, ha kimarad az életemből a konfetti. Volt már elég alkalommal - jegyeztem meg, a végén meg már inkább csak hangosan gondolkodtam. Emlékszem még, hogy az egykori kiskölyköt mennyire lenyűgözte a csillogó eső, ami a bemutató után rá és a többi, alig tíz éves gyerekre hullott egy hangos pukkanás után. Mi tapsoltunk, a közönség tapsolt és a tervező is. Mi neki, ők neki, ő nekünk. Mindig ugyanez a körforgás. Egy ideig valóban nagy buli, és rengeteget lehet kaszálni vele, de így tizenkilenc éves fejjel... talán jobb is, hogy most itt vagyok Magyarországon. Tudat alatt mindig is tisztában voltam vele, hogy csak tönkretenném magamat New Yorkban.
- Egyszer mindenképp menj el, ha van időd. Csendes, de mégis van valami abból a városi nyüzsiből - folytattam. Imádtam a német kisvárost. Ott igazán ki tudtam kapcsolni az agyamat és a lelkemet is. - Amúgy Grazból jöttél? Vagy csak jó vagy földrajzból? - kérdezősködtem tovább Leotól és Leoról. Így este az unalomban való fuldoklásomban ő volt a kar, aki kihúzott a vízből. Hálás voltam érte, bár valószínűleg fogalma sem volt róla, ugyanis ezt hangosan nem tettem szóvá.
- Hasonlóképpen hozzád, én is rellonos vagyok - ez a házankénti beosztás nem is olyan baromság. Németországban ilyen nincs. Ott csak nemre bontják ketté a népet, és így is van, aki hazajár a suliból. Köztük én is, de kényelmesebb a saját ágyamban aludni, mint egy akármilyen szétfeküdtben. Itt is szenvedek már. Tényleg kéne egy szoba.
- Amúgy hülye kérdés, de hogy lehet a leggyorsabban kiszabadulni a gólyalakból? Már csak azért is jó lenne, mert nem vagyok gólya, meg hát... jobb szeretem a csendet és a könyveket. Este ott mindig hangyabolyként mindenki zizeg - kérdeztem meg végül, új, bennfentes ismerősömet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a történetedet sem eltörölni, sem megváltoztatni nem lehet.
az annyi, mintha a létezésedet szüntetnék meg.
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2013. április 4. 21:48 | Link

Keith Y.

 Csendesen képzeltem el az alsóbb évesek dolgait, bár pár, kicsit elferdített dolgon röhögni tudtam volna, persze akkor aztán nézhetett volna rám egyfajtaképpen, hogy mi a fene ütött belém. Valószínűleg elkönyvelne sárgaházasnak, bár, néha így is odavalónak érzem magam, ha a helyzet úgy hozza. Vicces dolgok, de még egyszer sem akartak bezárni oda. Még.
- Nézd, itt legalább nem neked kell feltakarítanod. Ez pozitívum. - vigyorogtam, utalva arra, amikor otthoni közegnem az emberre hárulnak az ilyen dolgok és szinte fel kell forgatni a lakást, hogy maradéktalanul el is tűnjön onnan. Már ha van valakinek erre ingere, nekem nem lenne. De fel is vállalom, hogy lusta mivoltom határtalan bír lenni takarítás terén. A szavaira, miszerint utazzak el, csak bólintottam. Amúgy is világjáró korszakomat élem, nem akadály, hogy eljussak A-ból B-be, ha úgy tartja kedvem. Kalandozni jó.
- Simán. Az még akkor jó is, bár néha kifejezetten rühellni tudom a nyüzsgést. - húztam el a számat, miközben elképzeltem egy-két helyet, ahol megfordultam és ahol kifejezetten zavarni tudott az ilyen. Mostanában a csendesebbre többet adok.
- Onnan jöttem, igen. Az is egy elég jó környék, ahol lakom. Csak mugli a szomszédság, de egész jó. - vázoltam fel, mégis kábé merre is van az, ahonnan idefújt a szél, egészen Magyarországig. Mindenesetre jó dolog, hogy nem kell a fél világot átutaznom azért, hogy itt lehessek. Akkor már ott tanulnék.
- Áááá és még háztárs is vagy. Na, eddig milyen nálunk? - érdeklődtem, mintha én lennék a fogadóbizottság egy tagja, holott csak a véleménye érdekelt. Hű, rég érdekelt bárki véleménye komolyabban. Mi történt itt? A kérdésre hümmögve reagáltam elsőre, majd elgondolkodtam, hol van üres ágy. Nálunk megtelt, már nem is tudom mikor, nem figyeltem annyira, de üres szoba mindig akad, valahogy olyan, mintha sosem fogyna ki.
- Körbe kell szagolni, hol van egy üres ágy és beköltözni. Beszélni kell az emberekkel, akik ott vannak, de különösebben senkit nem szokott ez zavarni. Szóval elég hamar kilehet, ha kicsit körbelesel. Esetleg segítsek? - kérdeztem végül vissza, hátha még nem igazodik ki a rendszeren. Arra meg csak helyeselni tudtam, hogy a gólyalak hangos és túlzsúfolt. Én már csak tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. április 5. 21:55 | Link

Lyra
10 óra után Shocked


Hajajjaj... Már negyed 11 van, de nem jön álom a szememre. Hogy lehet ez?! Pedig ilyenkor már javában alszok, most meg... Nem is értem magamat. Talán nem kellett volna délután lefeküdni aludni. Ugyanis mint a négy éves, én ma délután aludtam. Azért az ujjamat nem vettem be a számba, de aludtam. Tök fura, mert már 13 vagyok, pár hét múlva pedig 14. Oké, ma tényleg nehéz napom volt, mert csupa olyan óra volt, amit nem szeretek. Kivéve a Gemmológiát. Abból beadtam egy pályázatot és tanársegéd lettem. Nagyon szuper a tárgy! És Kőszegi professzor is nagyon-nagyon kedves. Már azt várom nagyon, hogy én is tartsak egy órát. De ha továbbra is gondolkodom, nem fogok elaludni. Talán a birkaszámolás jó lesz... Akkor kezdjük is: Egy bari, két bari, három bari, négy bari, öt bari, hat bari, hét bari, nyolc bari, kilenc bari, tíz bari, tizenegy bari... Bah, ez sosem jött be! Inkább.. kerülök egyet. Bár a múltkori incidens óta nem nagyon kéne nekem járkálnom, a rellonos prefik nehogy elkapjanak, így is a bögyükben vagyok. De nem fogok én találkozni senkivel, majd lassan és halkan megyek. Ügyes vagyok én.
Kikászálódok a pihe-puha meleg ágyikómból és felveszem a köntösöm. Belebújok a mamuszomba és elindulok az ajtóhoz. Nagyon halkan kinyitom, aztán ki is slisszanok. Lassú, csöndes léptekkel haladok a folyosókon, nem akarok bajt hozni a fejemre, otthon így is elég mérgesek rám. De ha jól tudom Janey sem volt egy angyal, szóval nem tudom mi baja van. Bah, szülők... ilyenkor olyan szigorúak. Szerencsére a folyosókon egy árva lélekkel sem akadok össze, a festmények pedig már alszanak. Szerencsés vagyok. Ekkor meg is érkezek a fénylő lelkek udvarába. Szeretem ezt a helyet, olyan csendes és barátságos. Leülök a szökőkút szélére és csak nézem a vizet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 5. 22:35 | Link

Gergely

Miután a napomat jól megalapozta, hogy már tíz előtt elkaptam egy rongálót, nem épp boldogságban úszva folytattam a körutamat. Ki gondolta volna, hogy ennyi szabálytalankodó van a kastélyban? Amíg én is az voltam, addig egyáltalán nem tűnt fel.
Nagy sóhajjal vettem végül az utam az udvar felé, mert úgy éreztem, hogy kell egy kis friss levegő, mielőtt elvisz a magas vérnyomás. Na igen, azt hiszem túl sok kávét ittam mostanában.
Legnagyobb meglepetésemre egy köntösben flangáló gyereket találtam kint. Gyorsan az órámra pillantottam, mielőtt még odamentem volna hozzá, elvégre nem volt kedvem feleslegesen zaklatni, de a mutató szerint már igen csak tizenegy felé jártunk, úgyhogy szépen odaballagtam a fiúhoz, hogy halkan, de annál erélyesebben visszairányítsam a körzetébe.
- Nincs órád, vagy direkt cincálod a prefektusok idegeit? - kérdeztem tőle, mikor elé érve felismertem. Ugyanez a gyerek volt az a "szegény kis navinés", akivel Bianca veszekedett a bejárati csarnokban, és akinek még az az új tanár is a védelmére kelt. Azonban milyen jó, most senki sem volt itt rajtunk kívül, így nem lesz, aki megmentse valami jó kis büntetéstől.
- Nevet kérek és évfolyamot. A házaddal már tisztában vagyok - morogtam a srácnak, aztán vártam, hogy vajon válaszol-e, vagy ha nem, akkor menekülőre fogja-e, amit igazából teljesen kinéztem belőle. Mert hát még hogy egy navinés ellenállna? Na olyan biztosan nem történik ebben az életben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. április 5. 23:01 | Link

Lyra

Tényleg nagyon óvatosan közlekedek a folyosókon, nem akarok már bajt. Janey így is kész van és ha most is kapnék büntit, azért tuti, hogy még dühösebb lenne. Szerencsére a festmények is alszanak, úgyhogy azok sem kezdnek el beszélni, hogy: Nini, itt egy diáááááááák! Kapjátok eeeeeeeeeeeeeel! Szóval jó nagy mázlim van, hogy a lopakodóképességemet édesapámtól örököltem. Gondolom ő is nagyon sok csínyt elkövetett.
Pár perc alatt meg is érkezem a fénylő lelkek udvarába. Ott leülök a szökőkút szélére és a vizet kezdem bámulni. Belerakom a kezem és köröket írok le. Tök jó érzés, nem tudom miért. Egy kicsit örülök annak, hogy nincs itt senki és nem kell dumálnom senkihez. Jó egyedül lenni. Na, ilyen dolgok ritkán vannak, főleg ebben az iskolában. Mindenhol ott van valaki, akivel megismerkedhetsz, vagy már a barátod és beszélhetsz vele. Persze, örülök nekik, de néha hagyhatnának egyedül is.
Ekkor egy hang zavarja meg a gondolataimat. Már megint. I love Bagolykő, komolyan. Mosolyogva fordulok a hangirányába, de mikor meglátom, hogy ki az, lehervad a mosoly az arcomról. Lyra Castle. Amira Loveguard után a második számú személy aki - szerintem - utál engem. De nem baaj, béke van.
 - Nem tudtam aludni. - mondom az igazat, majd megrántom a vállam. Jön a szokásos szöveg: Nevet, házat évfolyamot, blablabla... Kitalálhatnának már valami újat is. Már épp mondanám, ám ekkor meggondolom magam.
 - Tudod, engem az érdekelne, hogy mi lenne akkor, ha ezt nem mondanám el. Olyankor mi történik? Megyünk a HV-hoz? - kérdezem tényleg érdeklődve, mert valójában érdekel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 5. 23:39 | Link

Gergely

A fiú válaszát őszintének éreztem, ezért egy kicsit barátságosabbra vettem a figurát. Ha már itt legalább nem találkoztam azzal a gúnyos ellenállással, mint az előbb Ericnél, akkor nincs okom keménykedni vele. Valószínűleg úgyis csak bele fog törődni a büntetőmunkába.
- A navinében nincs olyan hely, ahová ki lehet menni? - érdeklődtem, és becsületemre legyen mondva, nem is volt túl mérges a hangom. Végül is tudom én, hogy milyen az, ha valaki nem tud elaludni. Ráadásul a srác is nyugodt hangon felelt, nem tiltakozott, nem akart menekülni, ez pedig jó.
Aztán a kérdésére néztem egy nagyot. Még senkinek sem jutott eszébe ezt a lehetőséget felvetni rövidke pályafutáson során.
- Nos, igen. És gondolj bele, mennyire is örülne a házvezetőd, ha ilyenkor betoppannánk hozzá.
Valahogy éreztem, hogy nem kötekedni akar, inkább olyan elmélázónak tűnt a tekintete, így talán elég lesz neki a szép szó is.
- Nézd, nem akarok itt állni sokáig a hidegben, és te sem vagy valami melegen felöltözve, szóval szerintem ne húzzuk egymás idejét - sóhajtottam fel fáradtan. - Mondd meg a neved, és ígérem, nem kapsz durva büntetést. Na meg persze lekísérlek a navinéig, mielőtt belefutnál Amirába - eresztettem meg a fiú felé egy halvány félmosolyt, visszaemlékezve a legutóbbi eseményekre. Végül is, nem az volt a cél, hogy a fiú cafatokban menjen haza, hanem hogy ne járkáljon ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. április 6. 00:06 | Link

Lyra

Azt hinné az ember, élő tilalomfa hogyha összetalálkozik egy rellonos prefivel, az darabokra tépi éles nyelvével. Ám most nem ez történik. Az előbb kissé ingerülten szólt hozzám a lány, ám most egész kedves. Durva! A kérdése sem hangzik gúnyosan, sőt...
 - Sajnos nincs. Vagyis van, a tető, de az elméletileg tiltott terület, szóval ott még nagyobb veszély érhet, mint itt. A végén lecsúszok és puff, meghalok. Pedig én elterveztem a halálomat. Azt akarom, hogy lőjenek le, miközben egy kávéscsésze van a kezemben. Mikor elesek, az filmesen törjön össze. - felnevetek, majd ránézek a lányra. Nem mosolyog, de nem is mérges. Remélem ezzel azért kicsit megnevettetem. Tudom, hogy hülye vagyok, de hát na... Eztán megkérdezem tőle, hogy mi van akkor, ha valaki tényleg nem mondja el, hogy mi a neve, meg hányadéves stb. Erre egész normálisan válaszol Lyra. Nézd már! Ha nem vagy paraszt, egész normálisan eltudsz beszélgetni egy rellonossal, Gergőke! Ügyi vagy. Köfimöfi.
 - Igaz. Véda néninek így is van elég baja. Tudod, itt van a kislánya, Vikike, akire még nagyon vigyázni kell. Találkoztál már vele? Én még nem. Azt mondják, hogy egy igazi tündér. - mondom mosolyogva. Belegondolva tényleg rossz ötlet lenne belekeverni Véda nénit, mert nagyon szeret engem és én is őt. Nem akarok nagy csalódást okozni neki. Úgyhogy itt az ideje, hogy felfedjem magam.
 - Rendben. De én nem vagyok fáradt és nagyon-nagyon szívesen beszélgetnék veled. Benne vagy? Ó, Leroy Lasch Gergely a nevem és mondd meg Mirának, hogy nem Gábor.- mondom halál komolyan. De átváltok mosolygósba. - Na, gyere, beszélgessünk szép dolgokról. - ezzel a lendülettel felkelek és megfogom Lyra kezét, úgy, mint Janey-ét és magam után kezdem húzni nem is tudom... valahova, amerre visz a lábunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 6. 01:07 | Link

Gergely

Nem tudtam megállni, ahogy a srác vázolta, hogy hogyan kíván meghalni, arra már megengedtem magamnak egy félmosolyt, mert teljesen láttam magam előtt a jelenetet, és meg kell vallani, szerintem illett volna hozzá.
Aztán a kérdésre megráztam a fejem.
- Nem ismerem a kicsit, de biztos aranyos lehet - tettem hozzá, csak úgy megszokásból, mert egyszer valahol hallottam, hogy ezt szokták mondani a kisgyerekekre. Én ebben nem vagyok valami jó, sosem volt velük dolgom. - Na de látod, biztos felébredne a kislány is, akkor pedig végképp ideges lenne a házvezetőd - próbáltam jobb belátásra bírni a gyereket szép szóval.
Ami legnagyobb meglepetésemre működött. Ki hitte volna, hogy a büntetés így is megy.
A javaslatra azonban néztem egy nagyot. Az első reakcióm az lett volna, hogy elküldöm őt a fenébe, de aztán valami megállított, és ez valószínűleg a fáradtság volt. Jobb lett volna, ha nem egyedül kell járőröznöm, megszoktam már, hogy Noel is velem van.
Némi töprengés után aztán rábólintottam a dologra.
- Rendben. Ha valakivel összefutunk, akkor épp a navinébe kísérlek oké? De a büntetést azért megkapod. Lássuk csak... Írj nekem öt olyan rendezvényt, amihez szerinted jó helyszín lenne a tető. Két héten belül kérem bagollyal - mondtam aztán, és ezzel lezártnak is tekintettem a büntetősdit.
Épp indultam volna, mikor a srác is felkelt, és a legnagyobb meglepetésemre elkapta a kezem. Első pillanatban annyira meglepődtem, hogy ha nem akartam elesni, akkor kénytelen voltam utána menni, de aztán idegesen kirántottam a kezemet a kezéből.
- Addig leszünk jól meg, amíg ezt nem csinálod - morogtam halkan, de azért nem zavartam el a fiút, még ha olyan furcsa is volt a viselkedése számomra. A biztonság kedvéért azért zsebre is tettem a kezem, mielőtt elindultunk volna a felsőbb emeletekre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2013. április 6. 23:23 | Link

Domcsiii


Hallgatja szépen és figyelmesen mindazt, amit válaszol. tényleg érdekelte kiktől vannak az információi, biztosan kedvesek a háztársai, hátha ismeri is esetleg, akikről szó van éppen. Mondjuk, hamar kiderül, hogy sajnos még nem, de ami késik, az nem múlik, ezért a későbbiekben még az is lehet, hogy összefut ezzel a két lánnyal is.
- Sajnos nem ismerem még őket, de ha tényleg ennyire segítőkészek voltak, biztosan nagyon jó emberek. – A továbbiakon meg már csak mosolyog, van, akinek a pálca a fegyvere, de akad olyan is, aki minden magához közel álló dolgot képes hozzávágni az aktuális ellenfélhez. Ez a labdás dolog is fegyvertény, biztosan jól tud összpontosítani, meg határozott is olyankor, jó hogy van mibe kapaszkodnia, legalábbis Emmus így látja ezt. Neki valahogy nem igazán van ilyen fegyvertény a kezei között. Aztán érkezik a kérdés a félelmére.
- Igazából történt valami, de már előtte se nagyon barátkoztam az ilyen dolgokkal. Apukám családjánál nyaraltunk, lehettem olyan 5 vagy 6 éves, mikor pár gyerek, aranyvérűek, piszkálni kezdtek és megdobáltak, azóta félek az ilyen felém repülő dolgoktól, ilyen a labda. Kicsit gyerekes lehet, hogy még mindig, de ez a helyzet, egyszer csak kinövöm majd, nem? – Mondja mosolyogva, de azért egy pár pillanatra, még mesélt lankadt az eddigi vigyor, de már csak vállrándítással emlékszik vissza. Régen volt, meg azóta más a fekvése a dolgoknak már. Ez is olyan eset, ami miatt megérti a félelmét Dominiknak. Emmus mindig is nyitott volt az emberek felé, és ha kérdezték bátran mesélt magáról, most pedig úgy látszik ennek, vagy a kedvességének, vagy isten tudja minek, de meg van az eredménye, mert kölcsönös a dolog, aminek nagyon örül. A házára terelődnek a szavak, és a jellemzőire, a levont következtetéseken, és amiket hozzátesz, mosolyog kedvesen.
- Hát, nagyon igazad van. Milyen kis bölcs vagy! Csak, tudod, az a baj, hogy nagyon sokan ezt nem látják, náluk, aki ellenfél, az már ellenség is. Sokan elragadtatják magukat, és se embert, se mást nem kímélve cselekszenek. Viszont amennyire tudom, a te házad diákjai, meg az enyémé is van annyira tisztelettel, hogy ezt megérti. Nem vagyunk azok a lobbanékony emberek, mint mondjuk egy-egy rellonos. De annak is biztos meg van az előnye, ezt nem tudom, nem ismerem őket annyira. – Mesél még kicsit kiegészítőleg, nagyon szeret cseverészni, azzal soha nem volt gondja, inkább azzal szokott, hogy egyszer abba is hagyja. Azzal lesznek még problémái.
Ezután még a szakokról is szó esik, arról is szívesen mesél, bár ő maga sem tudja még, hogy mi minden vár rá. Csak elképzelései vannak, de abból kismillió.
- Igen, Sárkánykutató. Nagyon-nagyon szeretem az állatokat meg a varázslényeket, kérdés sem félt milyen irányba menjek tovább, mondjuk kicsit vacilláltam még a másik kutatói szak miatt, de végül ez lett az igazi. – Kedvesen regéli el, hogy mi a helyzet, de a „bénás” megjegyzést nem hagyhatja szó nélkül. – Ugyan már! Senki sem egy zseni, mikor elkezdi, mindenki kevés tudással indul, az már csak a saját szorgalmad és akaraterőd kérdése, hogy mivé válsz. Szerintem az eszed megvan hozzá, és a sportolói vénádból ítélve akaraterőd is van bőven. Szerintem hamar felveszed a tempót és minden rendben lesz.
Biztatja Domit, aki láthatóan nem igazán tudja elhinni, hogy ő igen is értékes és okos ember, nagy baj ez, hiszen az önbizalom is egy kis pluszt adhat neki. Na, nem mintha Muci az a nagy önimádó lenne, de azért tud ezt meg azt, és érzi a másik félen, ha valami nem stimmel. Jól olvassa a testbeszédet.
- Az túlzás, hogy nagyon ügyes vagyok, de sok mindent tanított nekem, és tényleg nagy segítség volt. A szülők meg már csak ilyenek, de csak szeretetből teszik. Én is nagyon szeretem őket. – Mosolyra húzódik a szája, aztán az albumba bámul, és innentől a fiúé a terep, míg végigérnek. Nagyon érdekes és izgalmas történeteket hallgat, meg sok embert ismer meg a az elmondásai alapján. Mindebből már leszűrte, hogy ilyenkor mer önmaga lenni, és mikor beszélhet a múltjának erről a darabjáról, nagyon boldog is, még a vak is látná.  
- Nagyon jó döntés volt, hogy apukád abba az irányba vezetett téged. Büszke lehetsz rá, ahogy ő is rád. – Mondja, majd a záródó albumra tekint. – Örülök, hogy megmutattad, nagyon érdekes volt és igazán tetszett. – Aztán a felé szegezett kérdésre is reagál.
- Hű, nem tudom, de mindenképpen menjünk be, mert én már kezdek átfagyni, nem normális, hogy ilyen időjárás legyen tavasszal. – Mondja, majd nevetve feláll, mielőtt odafagyna a padhoz, és elindul befelé, ha Domcsi is követi, akkor vele együtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keith Young
INAKTÍV


keiy.
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 43
Írta: 2013. április 7. 14:07 | Link

Leo...



A vigyorára újfent csak vigyorogtam. Igaza volt, bár én túléltem, ha néha takarítanom kellett. Persze én nem vagyok annyira lusta, mint mások, csak időszakaim vannak, amikor semmit sem vagyok hajlandó csinálni. De ez meg normális, szerintem.
- Én sem rajongok feltétlenül érte, de ott valahogy jó - mondtam a nyüzsgésre utalva. Igen, Rosenheim valahogy különleges és más. Bár lehet, hogy csak nekem, mivel azóta van családom, mióta ott élünk anyámmal. Ott ismerte meg anyám a mostani élettársát, Klaust, aztán megszületett a húgom, Misha, is. És most jó. Nem hiányzik semmi, otthon csak úgy voltam sokszor, és nem kellett azon agyalnom, hogy miért nem oké valami. Jelenleg nem vagyok odáig a helyzetemtől, de volt már rosszabb is.
- Egyszer már voltam Grazban, de nem sok minden maradt meg - vontam meg a vállamat, és azon kezdtem el morfondírozni, hogy amúgy miért is mentünk át oda. Azt hiszem, Klausszal voltam valamilyen ügye miatt. Ilyen nevelőapa-nevelt fia napot tartottunk, vagy mi. Sok mindent nem beszéltünk ugyan, de azóta kevésbé vagyok távolságtartó vele.
- Nem rossz, tetszik, hogy általában csend van és van hová eltűnni - feleltem vigyorogva, miközben hátradöntöttem a fejemet. Tulajdonképpen tényleg nem volt annyira rossz, mint amire számítottam, amikor megérkeztem. Persze lennének ötleteim, amivel még jobb lehetne. Például azt az üveg Jacket visszaszolgáltathatnák Mirjamnak és nekem.
- Értem, köszi - mondtam, és őszintén hálás voltam érte. - És megköszönném, ha segítenél majd - tettem még hozzá, mert annyira nem igazodtam még ki errefelé, mint szerettem volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

a történetedet sem eltörölni, sem megváltoztatni nem lehet.
az annyi, mintha a létezésedet szüntetnék meg.
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2013. április 7. 20:36 | Link

Keith Y.

 - Hát én amennyit ott voltam, abból leszűrve nem tartom jó helynek. A gondolataimat nem hallottam, szerencse hamar ki is kerültem onnan. Bár, gyerekfejjel azért nem volt olyan rossz. – emlékeztem vissza az akkori felállásra, miközben kiropogtattam a tagjaimat, mint valami reumás vénember. A sok egyhelyben való ücsörgéstől, ácsorgástól szokása előjönni, de most nem akartam mozdulni, hiszen a társaság túl kiváló volt ahhoz, hogy csak így félbeszakítsam. Inkább ácsorgok tovább, csak lábaimat nyújtóztatom ki, miközben figyeltem rá is, hogy ne kelljen még visszakérdeznem, hogy és hogyan is volt, mint egy igazi értetlen. Arra, hogy egyszer már járt nálunk, csak bólintottam, hiszen nem olyan nagy dolog szerintem, vagy legalábbis már nekem unalmas a hely. De költözésről sosem volt szó, nekik ott nagyszerű, miattam meg csak nem fog pakolni a család. Na az szép is lenne.
- Nem sok minden van, ami megmaradhatott volna. Szépnek szép, és ennyi. Majd maximum mutatok fotókat. – vigyorogtam egy sort arra, hogy majd felfrissítem a memóriáját sajátos módon. Persze, ezt nem gondoltam komolyan, nem erőltetek rá albumlapozást, mint az öreg nénik, akiknek mániájuk az ilyen. A nagyinál párszor megtapasztaltam. A házról alkotott képe valóban olyan. Nincs hangzavar, mindenki hagyja a másikat és a többi. Ez a legjobb, nem?
- Na egeeen, hangzavart azt keresni nem lehet, kivéve, ha valakik épp egymásnak esnek. Elbújni meg lehet, csak kevés a hely és rád találnak. – tekintettem rá, ahogyan hátradöntötte a fejét és végigtekintettem az udvaron, ahol csend és sötétség honolt. Nos, valószínűleg a körlet is hasonló jelenleg, de itt jár a levegő és sokkal jobb. Az időt nézni meg totál elfelejtettem, de.. jelenleg az pont nem érdekel. Ellenben vele. Hmm.
- Ugyan, nincs mit. – legyintettem csak, mert nem a háláért, meg a többiért csináltam. Ez is még a régi felem maradványa, ami felépül és beleépül az újba. Fura dolog, de jó.
- Persze, bármikor. Majd körbelesünk hol van üres ágy és elintézzük. Egyhamar saját ágyad lesz és birodalmad. – húztam ajkaimra vigyor helyett most csak egy mosolyt, és elcsendesedtem. Csak figyeltem rá, néztem és kattogtattam az agyam azon, mit hozhatnék még fel.
- Mesélhetsz még magadról, én holt unalmas vagyok. – hoztam fel ötletet, mert hát az igazság az igazság. Egy ideje nincs semmi olyan, amit megemlíthetnék és bosszant. De majd, változik. Egyszer.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 43 44 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék