36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 43 44 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. szeptember 21. 21:43 | Link



Te! - Jött volna csípőből a válasz, de lenyelte. Máskülönben akárki kérdezhette volna. Nem feltétlenül Lanettának szánt reakció volt ez. Kivételesen nem is neki szánta, így inkább csak egy félszeg mosolyt ejtett meg, miközben megvonta a vállát és fejével a mögötte álló szobor felé bökött.
- Be nem áll a szája az öregnek.
Egy pillanat alatt végigmérte a lányt. Kénytelen volt megállapítania, hogy bizony igen jól áll rajta ez a ruha, bár ezúttal kissé óvatosan legeltette rajta a szemét. Ki tudja, miért öltözött ki ennyire, akár még egy újabb átverést is tervezhet.
Ellökte magát a szökőkút szélétől, és lassan Lanetta felé sétált. Felkészült. Nagyon alaposan felkészült. Már minden apró részletre emlékezett arról a nyárról. A sétákra a parkban, a játékra a tetőtérben. Úgy szerette a lányt akkor, mint bármelyik másikat. Gyorsan fellángoló érzés volt, de tisztában volt azzal, hogy csak pár hét juthat egy-egy városkára. Ezzel pedig neki is tisztában kellett lennie.
- Örülök, hogy végül is eljöttél -  tárta szét hosszú kezeit.
És tényleg. Egyáltalán nem volt biztos benne, hogy a bezárás után még találkozni akar vele.
Az a bizonyos eset a toronyban. Akárhányszor megenyhült volna egy pillanatra, Kolosnak csak a baglyokra és ürülékükre kellett csak gondolnia, hogy a düh ismét erőt öntsön belé. Nem. Akármit is tett annak idején, az, amit a lány tett, határozottan túlzás volt. Ezt senki nem teheti meg vele anélkül, hogy meg ne bűnhődjön. Legalább egy kicsit.
Egy századmásodperc erejéig rásandított a dobozra a kezében. Ennyi épp elég volt, hogy megszilárdítsa elhatározásában. Akármilyen szépen süt a nap, akármilyen vadítóan jól néz ki Lanetta, akármilyen szépen dalolnak a madarakat... Ezért bűnhődni kell!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 21. 21:43 | Link

Lila Pillangó – avagy tudsz-e festeni a szél ezer színével?
Dorian, a (a ki még nem) kész(ült Boritól) mestermű XD


Most a srác vagy csak tettette, vagy tényleg odavolt Borbála arcfestői „munkájától”. A szöszi meglehetősen jó néven vette a reakciót, nem igazán figyelve rá, hogy tényleg bóknak lett-é szánva az adott megjegyzés, neki elég megnyugtató volt az, hogy a srác nem akarta leátkozni, amiért festővászonnak állította be.
 - Volt, aki már szét akart átkozni egy-kétszer, amiért kipingáltam. Nem mindenki értékeli így a művészetem – vigyorgott szélesen, vadalma-módra. – Egyéb kívánság hozzá, vagy így jó lesz?
Azért sose árt meghallgatni a klienst, hátha van még valami külön kérés, ami feldobhatná a napot megkoronázó Lila Pillangót.
Hát, az biztos, hogy Borit nem éppen az eszement ötleteiért fogják kedvelni, ha valaki lesz elég bátor ilyesmihez…
 - Helyes hozzáállás – úgy van, kell is az önbizalom, főleg, ha valaki ilyen szép pillit kapott az arcára, tőle, és ingyen, bérmentve. Utóbbi a legfontosabb. A jó szándék.
Ide már csak egy fényképezőgép hiányzott, hogy megörökítse a szárnyas jószággal arcán virító srácot. A nap szerencsés kimenetelű lett, főleg, ha Borcsi művészeti tevékenységre alkalmasnak találta Doriant, még meg is kedvelte.
- Te melyik házba jársz? – kérdezte, hogy azért ismerkedjenek is közben, mert jó lenne valamit tudni a mesterművéről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2016. szeptember 23. 14:31 | Link

Lila Lepke gyártó kisiparos aka
Borcsa

Szerettem a kreatív embereket, Borcsa pedig határozottan egy volt közülük. Bár szerintem szerencséje volt, hogy engem fogott ki és nem valaki anti-művészeti személyt. Tovább tanulmányoztam az arcomon elterülő lepkét, majd egy hajtincsem eltűrve néztem a szőkeségre, széles vigyorral. Na nem azért, mert görcsösen vigyorgó joker szerű alak vagyok, csak szimplán kicsit kizökkentem a búskomorságból, ami jó.
- Esetleg a bal szárnyán lehetne egy fehér csík! Az olyan egyedi lenne... Amúgy teljesen jó és ne aggódj, én nem foglak megátkozni - veregettem meg a vállát szórakozott vigyorral az arcomon, de persze csak óvatosan. Azon kívül elég jól elvoltam a lila lepkével, mert kis cuki volt.
- A Rellonba, de nem vagyok tipikus Rellonos, szóval ne kísérletezgess másokon is, jó? A legtöbben annyira nem pillangó fanatikusak - nevettem el magamat halkan. Nem akartam hülyeségekre buzdítani, nem lett volna tőlem teljesen korrekt.
- És te melyik házba jársz? - érdeklődtem felvont szemöldökkel a kis hölgytől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 23. 15:01 | Link

Lila Pillangó – avagy tudsz-e festeni a szél ezer színével?
Dorian Cheesy


És happy end, Borcsa egy darabban maradt, hála minden éginek. Jókat derül azon, hogy jelenlegi áldozata elégedett az ellene elkövetett művészeti merénylettel, amiből nem m-erény lett, hanem csak egy szerény pillangó. //bocs, tudom, nem mindenki rajong a pocsék szóviccekért, péntek van, nézd el nekem XD //
Borcsa imádott kreatívkodni, minden egyes kis füzetét telefirkálta már kiskorában is. Néha a többi családtag dolgain is megpróbált alakítani, hogy „jobbá” varázsolja, azonban itt sem rajongott mindenki, a nővérein és anyukáján kívül – hacsak nem tettette az örvendezést.
 - Kösz, a gyengélkedőt utoljára terveztem meglátogatni – úgy tűnt, julcsabohóc – Jancsi még se lehet csajszi létére – vigyora letörölhetetlenné vált, ahogy a másikat hallgatta.
 - Azonnal – kacsintott, aztán komolyra fogta a figurát, s az eddig felvitt árnyalatokhoz leginkább passzoló, fehér tónust vitte fel, némi árnyékolás kíséretében az alany arcára.
- Kész is.
Pompás. Most már tuti, hogy Picasso, Michelangelo, és a többi mugli, illetve varázsló-művész híresség elbújhatott a háta mögött – khm, mintha egy hangyányit még sok is lenne abból az önbizalomból…
A vállveregetéshez nem nagyon volt hozzászokva, ez új élmény volt, de hát fiúk, ez náluk valami rituális haveri szokás lehetett. Őszintén, Borcsa eddig nem sok fiúismerősükkel találkozott, a rokonságból se nagyon, az apján, nagybácsikon meg egyéb naaagyon szűken közeli tagokon kívül.
Pillanatra el is szontyolodott, mert eszébe jutott a két, Franciaországban tanuló nővére, Adél és Tímea. Na, jó, az öcsi is hiányzott neki, a maga módján.
Rellon. Aha… számára ez a ház, meg vérkérdés annyira nem volt lényeges, úgyhogy ezt szerette volna minél előbb ejteni.
 - Navine, bár lehet, hogy a beosztásnál kicsit mellélőttek. Lassabbak, még a beharangozottnál is, de királyság ott lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2016. szeptember 25. 23:28 | Link

Lila Lepke gyártó kisiparos aka
Borcsa

Annyi biztos, hogy a mai ismerősöm igazán kreatív egy teremtés, amit remélem, hogy későbbi életében még kamatoztatni fog és úgy megéli majd az álmát, ahogy én is teszem éppen most. Elvégre mikor anno elkezdtünk poénból zenélgetni a fiúkkal, nem gondoltuk volna, hogy egyszer majd Európa turnéra indulunk, vagy ilyesmik. Ugyan!
- Ne is látogasd, kedvesek az ottaniak, de azért annyira nem jó hely... Én nem is tudom mikor voltam ott utoljára... De annyi biztos, hogy egyelőre nem megyek - ráztam meg a fejemet fintorogva, mert hát nem az volt az álmom, hogy megint a gyenguszra menjek. Szerintem legutóbb a félhülye nővéremet látogattam meg ott. Igen, ez elég valószínű. - Te mit kerestél ott?
Persze ez nem volt világos a számomra, szóval el is gondolkoztam, míg a kishölgy befejezte a pillangót a számomra. Határozottan tökéletes lepke lennék, talán következő életemben az leszek. Vagy az lesz a patrónusom!
- Nagyon köszönöm. Azért majd ha híres festő leszel, említs meg engem és a lepkémet, rendben? Fontos mérföldkő! - bólogattam meggyőzötten, mert ugye én ebben teljes szívemmel hittem. Én és a bogaram. Vagy mi ez...
Közben persze ecsetelte a Navine kérdését, mire csak bólogattam pár aprót. Nem tudtam volna elképzelni ott az életemet, bármennyire is voltak lazák. Már túlzottan megszoktam a sok zöldséget magam körül.
- Az a lényeg, hogy jól érezd magad. Milyenek az óráid? - érdeklődtem. Hirtelen olyan lettem, mint valami hülye közvélemény-kutatás. Pf.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. szeptember 26. 22:21 | Link

🍬

Mosolyogva tekint az említett szoborra, meg is értette, hogy állandóan fecsegett a szerencsétlen, ha az ő lábait is odakötnék egy szökőkút tetejéhez talán neki sem jutna egyéb szórakozás osztályrészül, minthogy az élet bölcsességeit ossza az éppen arrafelé kószáló diákoknak és tanároknak. Vagy inkább csak hatalmas butaságokat pampogna és faviccekkel fárasztaná le az amúgy is megterhelt agyakat, hogy aztán kaján vigyorral nézze azokat a grimaszokat amiket reakcióul kapna a hallgatóságtól.
Tekintete csak akkor tévedt vissza a fiúra, mikor szeme sarkából észrevette, hogy megindult felé. Nem hátrált, bár legszívesebben annyi lépést tett volna visszafelé, amennyit Kolos előre. Egyszerűen csak nem akart a közvetlen közelében tartózkodni, még semmiképp. Esetleg később, ha már a fiú bizonyította megbánását és a friss emlékek tajtékzó tengere is leülepedett a lányka heves szívében. A karnyújtásra csak illedelmesen biccentett, kezeit háta mögött összekulcsolva, kissé leszegett fejjel bámult a különben is magas rellonosra. Sohasem volt csúnya gyerek és Lalának el kellett ismernie újra és újra, hogy az idő csak még jobban pártfogásába vette, mióta nem látták egymást. Zavartan kapta el pillantását Kolosról és nagyobb ívben kikerülve őt elindult a szökőkút felé.
- Nos, sokat gondolkodtam azon, hogy eljöjjek-e. - kezdte egy tétovázott köhintés után mondandóját. - Őszintén bevallom úgy véltem a múltkori találkánk után, hogy bár határozottan megérdemelted amit kaptál, ezt nem fogod elismerni és emiatt örökké fújni fogsz rám.- odaért a szökőkút pereméhez, hogy kezeit megpihentesse a hideg és durva felületen. Sokkal kényelmesebb volt a selymesen hullámzó vízhez intézni szavait, mint szemtől szembe Koloshoz beszélni, hiszen voltak olyan részek mondókájába zsúfolva, amelyekkor folyton felcsillantak szemében olyan érzelmek, amiket a másiknak kifejezetten tilos volt meglátnia.
- És nem is bántam volna ha ezt teszed. Mint két szellem, akik átlátnak a másikon. - tette hozzá halkabban, amolyan kommentárként. - De meglepetésemre úgy tűnik felfogtad tetteid súlyát...vagy csak megtanultad, hogy mindig a nőknek van igazuk, ha valóban minden városban volt egy olyanod mint én... - még mindig nem tudta elhinni, még mindig fájt neki és legszívesebben ha csak eszébe jutott is, lekevert volna egyet a fiúnak, de a perem erősebb megszorításán kívül, más, külső jelét nem adta annak, hogy dühös lenne Kolosra. Hangja színtelen volt, tájékoztató jellegű, igazi arisztokratához illő, fagyos, kicsit lenéző hanghordozással.
- Lényeg a lényeg, hogy a szép levél miatt úgy döntöttem hajlandó leszek meghallgatni téged és azután elbírálni, hogy megbocsássak e neked. - Válla felett Kolosra nézett, arcát fürkészte és az azokon futó érzelmeket kereste, remélve, hogy abból majd megjósolhatja, milyen reakciót váltott ki belőle.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2016. szeptember 26. 22:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. szeptember 27. 20:15 | Link



Legszívesebben folyamatosan grimaszolt volna, míg a lány beszélt. Megérdemelte, meg tettei súlya. Ezek mind olyan szavak, amikkel közel sem értett egyet a fiú. Gyerekek voltak, költözködtek, ennyi pedig éppen elég indoknak tűnt ahhoz, hogy ne érezze magát bűnösnek.
Egy apró fintort azért megengedett magának, mikor Lanetta a vizet kezdte vizslatni. Ennyi minimum járt neki a beszélgetés alatt. Ha nem készült volna egy kis kedves átverésre, bizony azért több minden is az arcára íródott volna. Így viszont csak állt, egy félszeg mosolyt felvéve, kissé leeresztett fejjel hallgatva az eridonost.
Az "egy olyanod mint én" kijelentésre majdnem felhördült. Nem nevezné "olyannak", egyszerűen csak egy szívszerelem. De ezt Lanetta úgysem értené meg, hisz egész életét abban a kisvárosban töltötte, vagy éppen az iskola falai közé volt bezárva, honnan is tudhatná, hány meg hány szép lány rohangál az országban! És Kolos mindegyik imádta.
De Kolos türtőztette magát. Nem válaszolt, nem védekezett, nem háborodott fel. Egészen sokat segítettek a színjátszós próbák. Megtanították, hogy maradjon higgadt, vagy legalábbis a látszata.
A lány utolsó mondata azonban kiverte a biztosítékot... vagyis csak kiverte volna, ha Kolos kezében nem virított volna ott az a bonbonos doboz. Már viszketett a tenyere, hogy megszabaduljon tőle és Lanettának adja, aztán elhúzzon a fenébe. De ezt szépen és óvatosan kell felépíteni.
- Nagyon hálás vagyok, hogy meghallgatsz - kezdett bele bűnbánó beszédébe, amint a lány végzett a saját, irritáló szövegével. - Átgondoltam, ami akkor történt. Eszembe jutott minden. A reggeli séták, az esti fényben pompázó város... - Lassan elindult Lanetta felé, majd óvatosan nekitámaszkodott a szökőkút szélének. - Tényleg nagyon szerettem veled lenni - vallotta be, ami nem is volt hazugság. Szerette, ahogyan a lány nevet és közben a füle mögé tűri a haját. Persze akkor még kislány volt, de abban az időben Lanetta volt a legjobb barátja és a legkedvesebb szerelme is.
- Nagyon sajnálom, hogy csak úgy eltűntem akkor. Anya eladta az összes növényt, és nekünk tovább kellett állni. Nem is gondoltam, hogy... - dobta ölébe kezeit. Már egészen megsajnálta a lányt, és kezdett lemondani tervéről, mikor a kezében szorongatott doboz eszébe juttatta a tortúrát, amin keresztülment, és megszilárdította elhatározásában.
- Tudom, hogy ezzel nem tehetem jóvá - nyújtotta Lanetta felé a dobozt -, hisz ez csak egy kevés csokoládé, de kezdetnek megteszi, nem igaz? - tette fel a kérdést egy félszeg mosoly kíséretében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. szeptember 29. 20:33 | Link

🍬


Lanetta kicsit sem türtőztette magát, nem állt szándékában szépíteni a dolgokon, hisz ezt is valamiféle próbának tekintette, hogy lássa, a fiúnak valóban tiszták voltak-e a szándékai, valóban sajnálta tettét és nem csak valami gyerekes vitára invitálta levelében a leányt.
De úgy tűnt, akármilyen kemények és nyersek is voltak a Koloshoz vágott szavak, egyáltalán nem gerjesztettek benne a dühöt vagy felháborodást.
Mikor a fiú belekezdett mondandójába, a lány akaratlanul is felé fordult és figyelte, ahogy egyre kisebb és kisebb lesz közöttük a távolság.
- Tényleg? - meglepetten sandított a rellonosra, majd hangosan felkacagott, füle mögé gyűrve egy kósza hajtincset.
- Igazából most már mindegy is... - tényleg az lett volna? - Őszintén nem az fájt annyira, hogy elhagytál. Valahol fel voltam rá készülve, hogy egyszer elmész, mert nem lehetek ilyen mákos, hogy valaki életem végéig mellettem álljon és még ráadásul szeressen is...egyszerűen csak azért voltam rád mérges, mert szó nélkül hagytál ott... - vallotta be, csendesen, mintha valami titokról volna szó.
- Azt hittem történt veled valami, megsérültél vagy ki tudja milyen bajod esett... - felsóhajtott, majd szomorúan elmosolyodott, mert mégsem akarta a fiú orrá elé dugni, hány álmatlan éjszakát szenvedett végig. Lényegtelen volt. Minden teljesen és végérvényesen a múlt részéhez csatlakozott, túl messze a mosthoz.
Az ajándékon egészen meghökkent, nem számított semmire sem Kolostól, és annyira bele volt merülve a beszélgetésbe, hogy nem is vette észre, hogy mindvégig nála volt. Vörös arccal fogadta el a csokoládét, amit bár nem szeretett annyira, hisz csak ritkán evett a nyalánkságokból, de a gesztusát igazán sokra becsülte.
- Azt hiszem meg tudok bocsájtani Ardai - köszörülte meg a torkát, miközben felnyitotta a doboz tetejét, hogy megnézhesse a csinos, gömbölyded édességeket. - De csak akkor, ha megígéred, máskor akárkit hagysz is ott, előtte azért elköszönsz tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 29. 22:32 | Link

Lila Pillangó – avagy tudsz-e festeni a szél ezer színével?
Dorian


Borcsa megkedvelte Doriant, aki jelenleg Lila pillangóvá avanzsált. Ritka, hogy valaki ennyire elfogadja a kis kéretlen ajándékot, hisz szó nélkül mázolta ki gyakorlatilag, meg sem kérdezte a másikat, akarja e, és tetszett neki a végeredmény.
Pedig a rellonosok nem álltak olyan jó lelkek hírében, kábé annyira, mint az angoloknál a Mardekár, bár ehhez még nem volt Borcsának viszonyítási alapja. Főleg, hogy nyelvtudás hiányában ő a büdös életben soha nem fog valószínűleg külföldre jutni, hacsak nem használ fordítóbűbájt, különben gázban lenne, nem is kicsiben.
- Ééén messzire kerülök mindenféle orvosi izébizét, blöee – rázkódott meg hirtelen a gondolattól, és így elég vicces látványt nyújtott, mivel néminemű festék rá is került. Így már szo-szo egálban volt az áldozattal.
 - Nem én. Elgázoltam egy háztársad. Valami K-betűs neve volt. Ketlin, vagy valami hasonló. Rózsaszín a haja – próbált visszaemlékezni a névre. Óóó, és ha már nyelvtudás, akkor meg kell említeni, hogy a névmemóriája sem mindig tökéletes a szöszke művészkének.
Általában nem szokott vele gond lenni különösebben, de az idegen nevek megjegyzésével, illetve kiejtésével eléggé küszködött. Nem az ő terepe.
- Aha. Hát, fogjuk rá, egész jók.
 - Ó, ugye te jól tudsz külföldi nyelveken beszélni? Pocsék vagyok benne, és zavar ez a nemzetközi közeg –
ha már hírességet emlegetett a fiú, nem árt, ha nem bőg le rögtön, hogy hülye a nyelvtanuláshoz.
Pár alapmondatot persze, nehezen, de elgagyog, viszont ennél többet valamiért nem hajlandó bevenni az agya.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2016. október 4. 21:37 | Link

Lila Lepke gyártó kisiparos aka
Borcsa

Mikor az orvosi dolgokat említette, én csak hevesen bólogattam. Részemről is egy valóságos rémálomnak tűnt, hogy dokik közelébe menjek, pedig igazából sokszor fennállt már a lehetősége. Múltkor Ben elmondása szerint ejtőernyőzni akartam... a Lánchídról! Szóval ja, vannak fura dolgaim.
- Jajajaja, őt már én is láttam. Nem ismerem név szerint, nem töltök túl sok időt a kastélyban, de a pink hajra emlékszem. Durván néz ki. Azért óvatosan a gázolásokkal - vigyorogtam rá szélesen, mint a tejbetök. Szerintem neki is legalább olyan rosszul ment a nevek megjegyzése, mint nekem, pedig az már egészen szép teljesítmény.
- Akkor úgyis jó - bólogattam, miután közölte, hogy az órái nem rosszak. Én már annyit variáltam az idők során a tantárgyaimon, hogy az szinte már röhejes. Mégis valahogy megoldottam minden év végén, ha éppen hajlandó voltam bejönni.
- Igen, fogjuk rá. Az angol az anyanyelvem. Ezen kívül beszélek olaszul, németül és franciául, valamilyen szinten spanyolul és pár mondatot latinul. Szóval mondjuk azt: boldogulok. Bár mostanság sok az ázsiai diák, velük alapvetően gondban lennék - nevettem el magamat kínosan, majd az órámra néztem és egy-kettőre levert a víz. Hajjajaj, már késésben is voltam a próbánkról, szóval gyorsan, sután megöleltem újdonsült művészemet.
- Ha bármi van, írj! Örültem a találkozásnak és kösz a lepkét. Most mennem kell! Szia - nevettem fel, még intettem neki, majd siettem is, mielőtt még jól leszúrnak.
//köszöntem a lepkét *-*//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. október 4. 23:32 | Link



Egészen más oldalát mutatta a lány. Valahogyan annyira... ő volt. A régi Lanetta, akit megismert Egerben. És mikor felnevetett, majd a füle mögé tűrte azt a kósza szálat... Nagyot nyelt Kolos, hátha ezzel az emlékek is inkább a gyomrát keserítik meg, mint a gondolatait.
Elmosolyodott, mikor eszébe jutott, vajon mennyire volt szerencsés Lanetta azzal, hogy pont neki kellett kiszúrnia abban a kisvárosban. Ő élvezte, szerette, ahogyan a lány ránéz, de neki tudnia kellett, hogy pár hétnél tovább nem fog egy helyen elidőzni. Bezzeg most...
Olyan szomorúnak tűnt szegény, hogy kedve támadt volna átkarolni, és magához húzni. Már indult is a karja, de félúton észbe kapott, és inkább a hajába túrt. Felállt, és zsebre dugott kézzel tett egy-két lépést, hogy messzebb kerüljön a lánytól. Nem is fordult vissza, háttal állva hallgatta a megbocsájtó szavakat, miközben lábával egy követ rúgott messzebb.
- Nem hiszem, hogy egyhamar útnak állok innen - jegyezte meg egy keserű mosollyal, miközben lábával ezúttal a kavicsos homokba próbált lyukat vájni.
Elnyújtottan sóhajtott. Mintha elhagyta volna az ereje is.
Emlékezett rá, hogy Eger után Csermelymenedéken időztek pár hétig. Abban a faluban ott volt Kitti. De hát Kitti nem volt az a szőke lány, akit hátrahagyott. De ki a fene gondolta volna, hogy újra találkozni fognak? Hogy Lanetta ennyire foglalkozott volna azzal, mi történt Kolossal akkor!
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívedre vetted - hangsúlya inkább tréfálkozó volt, mint komoly. A kis lyuk a kavicsban már egészen mély volt, mikor visszafordult a lány felé.
- Figyelj, én csak...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. október 9. 19:30 | Link

🍬

- Én sem gondoltam volna -ismerte be, miközben azt figyelte, milyen mély lyukat fúrt cipője talpával a földbe az ifjú varázsló. Ha nem emlékezett volna olyan jól Kolos jellemére, talán azt is gondolhatta volna, hogy valami felzaklatta társát, valami bántotta, de mivel nem látott rá olyan magyarázatot, így végül a lány pusztán unaloműzésnek könyvelte el a dolgot s inkább a bonbonokra emelte tekintetét.
Igazándiból nem is volt oda az édességekért annyira, de az egyik annyira gusztusosnak tűnt, hogy kénytelen volt ellenállni a csábításnak és megkóstolni azt. Óvatosan ujjai közé zárta a csokiba mártott édességet s ügyesen a szájába emelte, míg a fiút hallgatta.
- Hm? - Épp mikor Kolos szembefordul vele nyeli le az apró nassolni való  utolsó darabjait is.
Az első pillanatokban nem történt semmi, leszámítva az undorító utóízt ami leginkább a nyers hal szagához volt hasonlatos, de azután hirtelen kezdte rosszul érzeni magát.
- Mit tettél bele? - a szavak épphogy csak halkuló suttogásfoszlányok voltak, hiába akart üvölteni, annyira szédült és bizsergett teste, hogy minden egyes csúnya mondat csak még egy csomót kötött néma nyelvére.
Ujjai görcsösen tekeredtek a szökőkút peremére, végeik elfehéredtek a túlzott szorítás miatt. Egyre gyengébbnek és gyengébbnek érezte lábait, egyre nehezebb volt megtartania egyensúlyát, s végül kicsúszott alóla a föld. Már egyáltalán nem érezte alsó tagjait, nem tudta megmozdítani őket, mintha valami borzalmasan szűk harisnyába tuszkolták volna bele csípőtől lefelé. S mikor odanézett, bőre feltépte önmagát, s nyálkás, pikkelyes mivoltjával a két láb egymásba forrt. Lábujjai megnyúltak s hatalmas, két fejnyi lapátuszonyokká torzultak. Sikítva próbált hátrálni, mintha lerázhatná magáról az átkot, csakhogy háta már így is a szökőkút falának préselődött, s nem tudott hátrálni.
- Ne, ne, nee! - nyögve próbálta lerázni- lerángatni magáról a pikkelyes farkat, csakhogy minden egyes csípés és tépkedés hatalmas fájdalommal járt.
- Kolos! Hogy merészelted? - Dühösen pillantott a fiúra, szemei megteltek könnyekkel - Azonnal változtass vissza te bohóc! Hogy is hittem, hogy valaha értelmes leszel és normális? Már bánom, hogy nem történ ott helyben ketté azt a nyenyere botodat!

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. október 12. 23:12 | Link



Amikor visszafordult, és látta, hogy Lanetta megeszi a bonbont, egy pillanatra teljesen lefagyott. Se kép, se hang. Csupán a látvány, ahogy lenyeli az édességet.
- Várj, ne! - tett egy lépést a lány felé, mikor végre tudatosult benne, hogy az eridonos a bájitallal megtöltött csokit nassolja éppen akkor, mikor talán még Kolos is hajlott a bocsánatra. Egy pillanatig még kétségbe is esett, hogy ő bizony nem is gondolta végig ezt az egész tervet.
- Én csak... - kezdett bele a magyarázkodásba, aztán leállt. Várjunk csak. Lanetta nem véletlenül kapta ezt a büntetést tőle, nem véletlenül keresett olyan sokáig egy kellően képzett bájitalos diákot, aki elkészítette neki a főzetet.
Kissé dermedten nézte végig az átalakulást, amint a lány lábai nyálkás, pikkelyes uszonyokká alakulnak át. Hát nem volt kellemes látvány, de nem rémálmaiban fog előbukkanni, ebben az egyben biztos volt.
A piros sértései egyszerűen leperegtek róla, és lassacskán egy mosoly kezdett megbújni az arcán. Végül is sikerült a csel, megkapta a legjobb büntetést, és bizony esze ágában sincs visszacsinálni ezt. A látvány mindenért kárpótolta.
- Ugyan Lanetta - a nevét különösen kihangsúlyozta, és közelebb hajolt a lányhoz. - Ha már ilyen bohóc vagyok, akkor hogy lennék képes visszaváltoztatni téged? - jegyezte meg gúnyosan, habár halvány gőze nem volt, hogy kellene ezt csinálnia. Ő csak a terv kieszelője volt, a gondolkodós részt másra bízta rá.
- És egyébként is, talán a bölcs szobrunk - bökött a fejével az idegesítően sokat csacsogó vízköpőhöz - talán jobb belátásra fog téríteni. Tudod, nem szép dolog a madársz*rban hagyni egyik iskolatársadat... pálca nélkül...
Hangja kellemes és simogató volt. Vagy legalábbis megpróbálta, hogy olyannak hasson. Majd fogta magát, teátrálisan meghajolt a lány előtt, és hátat fordított neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 27. 00:01 | Link


Lucy Moonlight


Nem volt jó éjszakám, sőt, mondhatni borzalmas volt, nehezen tudtam elaludni, reggel pedig már a nap felkelte előtt megébredtem, mert kivetett az ágy, s a kényelmetlen matrac. A többiek persze még vígan durmoltak és szuszogtak, így jobbnak láttam, ha hagyom őket tovább pihenni, s nem én leszek a kakukkos órájuk, aki felébreszti őket hajnalok hajnalán.

Óvatosan közlekedtem a szobában, nesztelenül igyekeztem magamra húzni az előző estén kikészített ruhadarabokat, ami pontosan egy pár zokniból, egy hosszúszárú farmernadrágból, egy vékony, fehér trikóból, s egy kötött, világoskék kardigánból tevődött össze.  

Miután magamra kapkodtam a ruháimat, s a fürdőszobában is elvégeztem a reggeli teendőket, sportcipőmbe ugorva úgy döntöttem, hogy kisétálok a Fénylő lelkek udvarára, és ott várom meg a napfelkeltét, a boltív alatti padon ücsörögve.

Kellemes programnak tűnt, s szerencsére nem is volt olyan hideg ezen a reggelen, így kabátot sem húztam, csupán a karjaimat vontam össze magam körül, hogy úgy melegítsem magamat.

A Nap alig néhány perccel hét óra után lassan egyre feljebb, s feljebb jött, s az első sugarak káprázatosan bevilágították a fénylő lelkek udvarát. Csodálatos volt, ahogy a nap színei a szökökút kopottas, mohával tarkított felületén játszottak, s jól eső érzés töltött el, ahogy arcbőrömet melengették a nap cirógató ujjai.

Egy ideig még a távolba révedtem, s mikor már a nappali viszonyoknak megfelelő fényforrás töltötte be az udvart, kíváncsian vettem szemügyre a közeli szökőkutat, melynek alján megcsillant valami. Igazán meglepődtem, s ahogy közelebb hajoltam, feltűnt, hogy a víz alján egy lánc hever.

Nem voltam rest kihúzni a nyakéket, néhány másodperc alatt ki is emeltem a vízből, s egy gyönyörűszép, holdköves nyakláncot tarthattam a kezemben. De vajon kié lehetett, s az illető mikor hagyhatta az udvaron?

Azonnal körbepillantottam, remélve, hogy hátha feltűnik majd a gazdája, s nem kell a nyakéket a talált tárgyak osztályán leadnom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. november 1. 15:06 | Link

Damien Wright






Úgy éreztem, hogy kell egy kis levegőzés, mert már nagyon untam magam a szobámban. Jelenleg semmi dolgom sem volt, megírtam az összes leckémet, úgyhogy eldöntöttem, hogy szétnézek egy kicsit kinn. Felvettem egy hosszú ujjú felsőt, fekete nadrágot és cipőt hozzá, valamint a bőrdzsekimet. Hajamat megfésültem és kiengedve hagytam, így indultam neki az utamnak. Amint kiértem rögtön jobban éreztem magam, hiszen egyébként is jobban szerettem a természetben lenni, mint benn a négy fal között. A Fénylő lelkek udvarában kötöttem ki, a hűvösebb időjárásnak köszönhetően alig volt ott diák, inkább mindenki behúzódott a meleg szobájába. Tettem egy kört, majd leültem a szökőkút peremére és elméláztam egy kicsit. Eszembe jutott az esti álmom, amiben egy olyan diákot láttam, akivel még sosem találkoztam. Érdekes módon minden részletre pontosan emlékeztem. Az álmom főhőse nemrég érkezett az iskolába és azon volt, hogy minél hamarabb beilleszkedjen. Egy újabb pillanatkép formájában láttam, hogy ez sikerülni fog neki, sok barátja lesz az intézményben. Furcsa volt, hogy megint egy ilyen érdekes dolgot álmodtam meg, egyszerűen még nem szoktam hozzá ehhez. Megrémisztett a gondoltat, hogy néhány álmom valóban beteljesült, éppen emiatt jelentkeztem a jóslástan belső körébe, mással pedig nem osztottam meg ezt a képességet vagy átkot, mert valószínűleg szimplán hülyének néztek volna. Miután visszagondoltam erre visszatértem a valóságba, azon voltam, hogy kikapcsolódjak egy kicsit, amíg kinn vagyok a friss levegőn. Egyelőre egyáltalán nem kívánkoztam be. Arra gondoltam, hogy meghitt karácsonyozásunk lesz majd Timivel és végre nem az intézet zord falai között fogom ünnepelni a szeretet ünnepét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. november 1. 15:06 | Link

🍬


- Mindent amit kaptál megérdemeltél! - Rivallt rá hisztérikusan, teljesen elvesztette fejét, a fal ami elválasztotta őt a piperkőc aranyvérűektől hirtelen szilánkjaira robbant szét. Nem követtek el Lanetta ellen ilyen hatalmas támadást még egyszer sem élete során. Voltak ugyan összetűzései, nem is egy, de ilyesfajta aljassággal még sohasem csalták őt tőrbe. Ezért hát reagálni sem tudott kellőképp, csupán üres szavakkal dobálózni, hangosan rikácsolni és sápítozni.
- Ha most itt merészelsz hagyni, úgy megkeserítem az életed, hogy térden csúszva fogsz majd a bocsánatomért esdekelni! - fenyegetőzött tovább, összeszorított markával a földet ütlegelve. A pánik dermesztő, sötét füstje és a düh tajtékozó, vad habjai sakkban tartották a leány szívét, úgy megszorítva a csepp, lüktető szervecskét, hogy az ifjú főnix majdnem belefulladt. Nem törődött Kolos élvezkedésével és szentbeszédével, hatalmasat csalódott a fiúban, nagyobbat, mint azon az estén, amikor megtudta, hogy nagy szerelme búcsú nélkül távozott, angolosan.
- NE FORDÍTS NEKEM HÁTAT ARDAI! AZONNAL GYERE VISSZA TE FŐÁLLÁSÚ ANYASZOMORÍTÓ!TE PIPERKŐC SZOKNYAPECÉR...TE...TE - Hiába próbált felállni, az a hatalmas, ormótlan farok olyan nehéz volt, hogy megmoccanni is csak óriási erőlködések árán sikerült neki.
Szája újabb átkozódásokra nyílt, mikor tekintete a fiú farzsebében csücsülő pálcájára tévedt. Elkerekedett szeme, ajkai szavak nélkül záródtak össze. Hiszen neki is volt pálcája. A feje tetején megtűzött kontyában várta csendben a maga pillanatát és mikor egy pillanatra lehunyta pilláit, érezte is a pálcából felszálló friss, üde rózsaillatot.
Hamar kikapta, szőke tincsei vállára omlottak és letekergőztek egészen az undormányos pikkelyekig. A fiú hátára szegezte pálcája végét  és bár tisztában volt vele, hogy tanórákon kívül az ilyesmi tilos és súlyos következményekkel járhat használata, egy percig sem habozott.
- Everte Static! - tisztán és érthetően ejtette ki az átkot, úgy ahogy anno megtanulta, méghozzá pontos célzással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Damien Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 1. 16:29 | Link

Alíz



  Miután az első pár napomat azzal töltöttem, hogy felfedezzem a Levita ház minden apró zugát, ma reggel a szokásos fehér teámat szürcsölgetve úgy döntöttem, hogy ki megyek kicsit a szabadba. Hallottam már a kastély körüli vidékről, és mivel életem javát egy intézmény ódon falai közé zárva töltöttem, így nehezen viselem hosszútávon a bezártságot, szükségem van egy kis friss levegőre. Társaság híján egyedül indultam útnak. Bármennyire szeretnék barátokat szerezni, ezt azért mégsem lehet csak úgy egyik pillanatról a másikra megoldani. ~ Bár lehetséges, hogy létezik ilyen varázslat, elvégre ez egy mágustanoda... ~ merengek rajta útközben, de aztán hamar elvetem ezt az ideát; hisz' egy elbájolt idegen mégsem helyettesíthet egy igaz barátot. Habár a diákok kedvesek, a felsősök is nagyon segítőkészek, egyenlőre csak a formális üdvözlések talaján ragadtam meg, miután általában félmosollyal arcukon siettek tovább. A rét, amiről hallottam elég tágas, hisz' maga az égbolt a kupolája, és bár az évnek ebben a szakában nem borítja színes vadvirág takaró, a természet szépsége mégis mindig oly' magával ragadó, és meghitt. Csendes, és békés. ~ Ki tudja ? Talán a "kishúgom" is ott sétálgat valahol, álmodozva az édességboltról; ahogy szokott... ~ Szívem összeszorult, és megtorpantam egy pillanatra. El kell őt engednem, és a jelenre kell koncentrálnom, jól tudom. De néha elfog a gyengeség. Miközben gondolataimban elmerengtem, fel sem tűnt, hogy elértem a kijáratot. Ahogy kiléptem, mégsem a rét tárult elém, hanem egyfajta belső udvar. Ahogy körülnéztem, egyből megragadott a hely festői szépsége, és harmóniája. A szökőkútból halkan csobogó víz, szinte zene volt füleimnek. Egy pillanatra megszűnt a világ, és minden más homályossá vált, de ahogy lassan kitisztult a kép, rájöttem hogy nem vagyok egyedül. A szökőkút peremén ült egy lány, hosszú szőke hajfürtökkel, olyannak tűnt ebben a pillanatban, mint egy tündér. Lassan közelebb sétáltam, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg létezik e, vagy csupán a képzeletem játszik velem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. november 1. 16:57 | Link

Damien Wright






Reméltem, hogy jóslástanból el tudom majd érni egy komolyabb szintet is, de sajnos semmi sem volt erre garancia, bár lényegében az álmaim bizonyították sok esetben a jövőt, úgyhogy erre támaszkodhattam. Élveztem, hogy végre volt egy kis nyugodt pillanatom, bár kissé hiányoltam a társaságot. Amióta megérkeztem, azóta nem igazán volt alkalmam bárkivel is mélyebben beszélgetni, de tudtam, hogy majd eljön az én időm is és bizonyára meg fogok ismerkedni olyanokkal, akik méltóak az őszinteségemre. Örültem, hogy sok mindent elértem az iskolában, hiszen idő közben prefektussá váltam, ami nagy felelősséggel járt, de megfogadtam, hogy a legjobb tudásom szerint fogok teljesíteni. Jól éreztem magam a házamban, amelybe anno beosztottak, nem bántam meg, hogy ide kerültem, hiszen a legtöbb diák kedves volt velem, a vezetőség pedig igazán korrekt volt. Egész jól beilleszkedtem ide, de még mindig nagyon hiányzott Timi. Persze annak örültem, hogy soha többé nem kell hallanom az intézményről, mert egyáltalán nem hiányzott, Timi nagyon jót tett velem, hogy elhozott onnan, igazi megmentő volt, mert már nem láttam sok reményt arra, hogy valaha is elkerülök onnan és akkor jött Timi. Sok mindent tanultam tőle, úgyhogy neki köszönhettem azt is, hogy olyan ember lettem most, aki vagyok, ezért nagyon hálás voltam neki.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. november 1. 16:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 1. 19:43 | Link


Alíz


 Ahogy közelebb értem a szökőkúthoz, már végre tisztán láttam a lányt. Öltözéke lezser, és divatos, ami számomra nagyon szimpatikus. Arca kedves, de magabiztosságot sugall, tekintetéből vágyakozás látszik valaki, vagy valami után.
Bár előtte állok pár méterrel, látszólag nem vett észre. ~ Ennyire introvertált lenne, vagy csak a gondolataiba merült ? ~ Nem igazán tudom, hogy megszólítsam -e, nem szeretnék tolakodó lenni. Ránézésre idősebb mint én, talán másod-; vagy harmadéves lehet. Ha mégis észrevett, akkor pedig azért tart majd bunkónak, mert nem köszöntem neki. Micsoda dilemma. Kicsit igazítok a hajamon, majd határozott léptekkel megindulok felé. Tőle egy félméterre megállok, mert eszem ágába sincs halálra ijeszteni. Aztán veszek egy mély levegőt, és ráköszönök.
  - Szia. Nem akarlak zavarni, csak láttam, hogy egyedül vagy itt, és gondoltam rád köszönök... *közlöm a lehető legkedvesebb mosollyal arcomon. Aztán zsebre vágott kézzel várom a reakcióját. A bőrdzsekim zsebében nyugtalanul babrálok az üveggolyóimmal. Míg arcomon az érdektelenség álarca, mára már megszokott védelmi mechanizmussá vált.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. november 1. 21:04 | Link

Damien Wright






Nagyon el voltam gondolkodva, ennek ellenére meghallottam, hogy hirtelen valaki megszólít, majd feléje fordultam. Nagy meglepetésemre azzal a fiúval találtam szemben magam, aki az álmomban szerepelt. A meglepődöttség hirtelen kiütközött az arcomra, de gyorsan megembereltem magam és kedvesen rámosolyogtam.
- Szia! Nem zavarsz, ami azt illeti úgyis csak unatkoztam itt - válaszoltam neki barátságosan és nagyon reméltem, hogy nem vágta le a meglepettségemet, bár lélekben felkészültem arra, hogy mivel magyarázom ki, hogyha rákérdezne. Nem szerettem füllenteni másoknak, de nyilvánvaló volt, hogy őrültnek nézne, ha azt mondanám neki, hogy vele álmodtam és hogy a későbbiekben sok barátra tesz majd szert az iskolában. Még én magam is megrökönyödnék, ha valaki ezzel jönne elő első alkalommal.
- Széplaki Alíz vagyok! - mutatkoztam be a srácnak, aki nagyon szimpatikusnak tűnt első látásra, de azt nem tudtam megmondani, hogy miért. Reméltem, hogy itt marad, mert igazából valóban nem volt mit csinálnom és nem szerettem volna még jobban elmélyedni a nem túl derűs gondolataimba, szóval jól jött volna egy kis társaság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. november 3. 14:30 | Link

Ilda, és az elveszett nyaklánc
nyaklánc

Tegnap esti sétám alkalmával ide is tettem egy kitérőt, mivel nehezen tudok mostanában aludni. Igaz, az alvás sosem volt az erősségem, már majdhogynem zavaró volt, hogy egy hosszú séta után sem vagyok teljesen lefáradva, pedig az órák, és a szakkörök igazán megteszik a hatásukat.

Azonban, mint reggel ráeszméltem, elhagytam a nyakláncomat. Első gondolatmenetem az volt, hogy bevallom a mamámnak, - fejvesztés terhe mellett -, hogy elhagytam. Aztán, eszembe jutott eme hatalmas ötlet, hogy meg is kereshetném, és hiába olyan hatalmas ez a kastély, valahogy mégiscsak meg tudnám találni. Ezért, el is indultam, és végül ide kötöttem ki. Mivel az egész kertet végigjártam tegnap, határozottan kijelenthetem, hogy nem volt magamnál, amikor erre vállalkoztam.

A szökőkútnál voltam a legtöbb ideig, ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy ott kezdem a keresést. Megpillantottam egy lányt, hasonló öltözéke volt, mint nekem: farmer, trikó és kötött kardigán. Nem voltam rest megszólítani.

- Szia! Bocsi, hogy ha zavarlak, de nem láttál véletlenül errefelé egy nyakláncot? – reménykedve néztem az ismeretlen lányra.
- Holdköves - tettem még hozzá, csak úgy mellesleg.
Utoljára módosította:Lucy Moonlight, 2016. november 3. 14:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. november 6. 12:04 | Link


zárás


Lanetta szidalmait egyszerűen csak elengedte a füle mellett. Minek foglalkozzon vele, mikor ezek csak a fuldokló kétségbeesett kiáltásai. Egy olyan fuldoklóé, aki tudja, hogy ha lerakja a lábát, és ránehezedik, derékig kint fog állni a vízből. Lanetta pont ilyen volt. Ha egy kicsit leszállt volna a földre és felfogta volna, hogy nem mindenki akarja az ő kegyeit keresni és talpát nyaldosni, még egy egészen tűrhető személyiség is lett volna. Talán még barátok is lehettek volna Kolossal.
Ha szépen kérte volna, ha nem fenyegetőzött volna és ha ismét az a lány lett volna, akit Egerben megismert, talán még hajlott is volna arra, hogy visszaváltoztassa őt. Ha tudta volna. Vagy legalábbis keresett volna valakit. De ezt az ostromot csak és kizárólag úgy tudta visszaverni, ha ő maga is falakat húzott, amiken keresztül a szavak csupán szellőké szelídültek az orkánszerű örvényből.
Így hát nem fordult vissza, és nem szólt egy szót sem. De amikor meghallotta az átkot, majd azt a jellegzetes, süvítő hangot, mikor felé száll, valami elszakadt. Egy másodperc alatt megpördült, és pálcáját előkapva kivédte az felé repülő rontást, majd ahelyett, hogy elsétált volna, Lanetta felé indult.
- Hogy merészelted... - szűrte a fogai között, miközben próbálta valahogyan szavakba önteni dühét, mielőtt még ökölbe szorított keze eltörné a pálcát. - Akkor támadsz, mikor hátat fordítok neked? Hát ilyen ember lett belőled? - Lassan közelített a lány felé, és hajolt le útközben. Halkan beszélt, minden visszafojtott indulatát belesűrítve ebbe a pár mondatba.
Akart még mondani valamit. Ó, nagyon sok minden eszébe jutott most, de képtelen volt egyszerre csak az egyikre koncentrálni. Nem szavak voltak ezek, hanem érzések. Egy olyan egyveleg, ami a keserűség, düh, csalódás alapokra építkezett.
Még egyszer megpróbálta kifejezni magát, de csak egy ingerült morgásra futotta. Belecsapott a levegőbe, és felállt, majd amilyen gyorsan csak tudott, a kijárat felé indult. Léptei alatt keményen döngött a föld, ahogyan elhagyta a helyszínt.
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2016. november 6. 12:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 14. 14:09 | Link

Lucy

Ahogy körbepillantottam, azonnal kiszúrtam egy közeledő alakot, egész pontosan egy szőke hajú lányt, aki elég határozottan tartott lépteivel irányomba. Egy pillanatra újra szemügyre vettem a kezeim közé akadt ékszert, ami egyébként gyönyörű volt, s látszott már rajta, hogy elég régi darab.
- Szia! Dehogy nem, nagy szerencséd van, ugyanis épp az előbb találtam ezt a láncot a szökőkút alján.- Mosolyogva nyújtottam felé a nyakéket, s ha ő is felém nyújtotta a kezét, akkor tenyerébe helyeztem a holdköves nyakéket.
- Nagyon szép ez a lánc, és már azon gondolkodtam, hogy megtartsam, de aztán eszembe jutott, hogy biztosan van itt valaki, akinek ez sokkal többet jelent, mint nekem. Látszik rajta, hogy milyen szép, és régi, gondolom kaptad valakitől. – Halovány mosoly kúszott ajkaimra, miközben farmerembe töröltem a tenyereimet, s kezemet kézfogásra nyújtottam.
- Ilda vagyok egyébként, és Te? Még nem láttalak, elsős vagy ? Melyik házba jársz? – Ha már összefutottunk, legalább ezt a néhány dolgot szerettem volna megtudni róla, mielőtt még tovább áll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. december 10. 17:24 | Link

Ilda, és az elveszett nyaklánc
nyaklánc

Elvettem a felém nyújtott nyakláncot, majd meggyőződtem róla, hogy az valóban az enyém. Igaz, hogy nem sok embert ismerek, aki holdköves nyaklánccal szaladgál, de ki tudja? Nagyon hálás voltam a lánynak, amiért visszaadta a láncot, hisz’ ha nem találtam volna meg, lassacskán, - fejvesztés terhe mellet -, be kellett volna vallanom, hogy ügyes gyerek voltam, és elhagytam. Persze ezen már kár rágódni, ugyanis már megvan.
- Szép dolog tőled, hogy visszaadtad. – Ugyanis ismerek olyan embert, aki nem tette volna.
- Még a mamámtól kaptam, a tizennegyedik születésnapomra. – Még mindig tisztán emlékszem, hogy mennyire örültem neki, amikor odaadta. - Féltem, hogy nem találom meg. Olyan hatalmas ez a kastély! – mutattam körbe. Bár, lehetséges, hogy csak nekem tűnik ilyen hatalmasnak, hisz’ alacsony vagyok, és még van is rá esélyem, hogy nőni fogok pár centit… esetleg. De, ha nem, az sem akkora baj, így legalább könnyebb eltűnnöm a tömegben.
- Szép neved van. Én Lucy vagyok, levitás, és azon belül is elsőéves – mondtam, - válaszolva a kérdésekre.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. december 17. 10:29 | Link

Lucy

- Szerintem ez természetes, hogy ha már a tiéd, visszaadjam. Igaz, hogy tényleg nagyon szép, és ha nem kerested volna, akkor talán megtartom, de így már egész más a helyzet.- Kedves mosollyal figyeltem örömét, ahogy ismét birtokba vette a nagymamájától kapott ékszert.
- A mamád biztos nagyon szeret, hogy ilyen kincset kaptál tőle. - Még néhány másodpercig elidőzött tekintetem a kezében tartott nyakéken, aztán pillantásommal megkerestem a kis levitás pillantását.
- Ne is mond, olykor még én is eltévedek. Javaslom, hogy vidd el a láncot egy ékszerészhez, aki meg tudná neked erősíteni a szemeket, így stabilabban kapcsolódna. Csak, hogy ne veszítsd el ismét. - A jó tanácsot követően csak sikerült megtudnom a nevét, és azt is, hogy a levitába jár a lány.
- Köszönöm, a tiéd is szép. Örültem Lucy, ha erre bóklásznál, vigyázz majd, nehogy beejtsd a szökőkútba. További szép napot neked! - Elköszönve a lánytól, megindultam vissza a háló felé, ugyanis kezdett egyre hidegebb lenni odakint.

//köszi a játékot//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 8. 22:36 | Link



Az utóbbi napokban meglehetősen eltértem a szokásos rutinomtól, ami elég látványosan sikeredett. Először is: szabadságot vettem ki a színházi nyíltnap után. Az igazgató természetesen azonnal aggódó leveleket küldött Vesznának, sőt, a legjobb tudomásom szerint Alexnak is, amiben arról érdeklődtek, hogy minden rendben van-e mert szarul néztem ki az utóbbi napokban és amúgy is én sose csinálok ilyet!
Az éjszakámat nem töltöttem otthon, az egyik rajongóm szobájában ébredtem, hajnali hatkor, amit gyors öltözés, majd hangtalan távozás követett. Hiába gondoltam, ez sem változtatott a lelkiállapotomon, ugyanúgy stagnált egy mínusz tizenhat körüli értéken.
Tegnap be kellett mennem a suliba, hogy elkérjem Vesznát az aznapi órákról, némi közös program tervezése miatt. Ekkor sikerült összefutnom a szintén Eridonos lánnyal, aki azt kérdezte tőlem, hol intézheti a beiratkozást. Még mindig az elvonási tüneteimmel nyüglődtem és igyekeztem nem a saját bajaimra koncentrálni, szóval nagy kegyesen elkísértem.
És tessék, ma itt álltam a belső udvaron, hogy ismét találkozzak a lánnyal. Nem számított erre, kedves közönségünk, right? Még a ruhám is egészen hétköznapi volt: fekete póló, fekete farmer és sportcipő, szintén ugyanilyen "színű" garbóval. Míg a lányt nem láttam, a vén varázsló szobrát figyeltem.
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. január 10. 01:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2017. január 8. 23:13 | Link

Révay A. Valentin


Ma estére is lett programom végül, végre megtanulok színészkedni! Annyira örülök neki, eddig is gondoltam rá, de valahogy sose jutottam odáig, hogy ki is próbáljam. Nagy nehezen idetalálok, már inkább futok, mint sétálok. Kissé elszaladt az idő a pakolással és a vacsorával. Végre meglátom Valentint, így lelassítok kicsit és lesimítom a ruhámat.
- Jó napot! Bocsánat a késésért, kissé elszaladt az idő. - Elkezdem rágcsálni az alsó ajkamat, és egyik lábamról a másikra álldogálok. Kissé bizonytalan vagyok, nem tudom, mit talált ki a művész úr.
-Mivel kezdjük? - kérdezem kissé türelmetlenül és kíváncsian.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 9. 00:03 | Link



Már éppen eljutottam volna odáig, hogy egye kutya, úgysem érdekel senkit és csak egy szál!... mikor lépéseket hallottam és fel is adtam az ismételt dohányzásról szóló álmaim, a kezemet fixírozva, próbálva leállítani a remegést. Kevés sikerrel, szóval zsebre vágtam inkább, mély levegőket véve.
Végül meghallottam a lány hangját, szóval a tagjaim ellazítottam, majd nyújtózkodtam egy kicsit és felé fordultam. Ő meglehetősen feszültnek és stresszesnek tűnt, talán izgult a mai találka miatt. Az ilyesmi elő szokott fordulni, ha rólam van szó.
- Semmi gond, megesik. Jegyezd meg: ha jó színész akarsz lenni, légy magabiztos. Nem kell folyton bocsánatot kérned, az vagy, aki vagy - közöltem, mintha ez teljesen egyértelmű lenne és minden ember eszerint élne. Egyértelmű volt, hogy nem mindenki képes a negatív kritikák semmibevételére.
- Igazából érdekelne, hogy volt-e már bármilyen tapasztalatod a színjátszással - húztam ki magam enyhén oldalra biccentve a fejemet. Igazából nem voltam oda a tanításért, jobban szerettem alig egy vagy két emberrel foglalkozni, de a lánynak most adtam egy lehetőséget. Csakis rajta múlott, hogy kihasználja-e majd, vagy nincs meg benne a szikra és az elszántság, ami szükséges.
- Amúgy a sulinak van színjátszó szakköre is. Ardai Kolost érdemes keresni miatta - említettem meg a Rellonos fiút.
Utoljára módosította:Révay A. Valentin, 2017. január 10. 01:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2017. január 9. 00:12 | Link

Valentin


Szusszanok egyet megkönnyebbülve, mert azt hittem, hogy probléma lesz a késésemből, de szerencsére nem lett. Kicsit lazítok az állásomon és leengedem a karjaimat.
 - Köszönöm a tippet, igyekszem ezt tenni. - elmosolyodom, és elkönyvelem magamban, hogy jó tanárt választottam.
 - Hát nem igazán, csak szerettem volna elkezdeni, de sose jutottam odáig, hogy járjak is valahova. Maximum ilyen megemlékezéseken szerepeltem, ott igen jól ment minden. - büszkén kihúzom magam, bár ez nem igazán számít színjátszásnak, nem is lenne mire büszkének lennem. Remélem jó leszek, nem szeretek semmit fél gőzzel csinálni. Megigazítom a hajamat kicsit, mert nagyon a szemembe lóg, hajgumit persze nem hoztam magammal. Ha a fejem nem lenne a nyakamon, azt is elhagynám, mindent elfelejtek.
 - Köszönöm, nem is tudtam, hogy van itt színjátszó. Majd megkeresem akkor Kolost, bár még nem tudom, hol találhatnám meg. - megint az alsó ajkam harapdálom, nem tudom, hogy miért vagyok ennyire ideges.
Utoljára módosította:Varga Nóra, 2017. január 9. 00:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 10. 01:39 | Link



A lány megjegyezte, hogy igyekszik megjegyezni a tippet, mire röviden biccentettem. Nem az én érdekem volt az egész, hiszen ő akart színjátszást tanulni. Csak tanácsnak szántam a dolgot.
Ő közben válaszolt a kérdésemre és kifejtette, hogy bizony nem igazán színészkedett, de szerepelt már megemlékezésen. Pár pillanatig bámultam a "távolba", csupán egyet-kettőt pislogva, majd aprókat bólintottam végül, hogy értem a dolgot. Én az ő korában már az iskolai darabokban is igen jól teljesítettem, volt, akinek nyakába varrhatták a "rosszfiú" szerepét. Persze, ez még azelőtt volt, hogy a hamukuszma fel akarta volna égetni a Roxfortot.
- Az is több, mint a semmi. Legalább az biztos, hogy nem fogja kidobni a taccsot a lámpaláztól. Ugye...? - néztem a végén bizonytalanul a lányra. Mert ugye ez egyáltalán nem evidens, könnyedén megejtheti a sors azt a goromba fintort, hogy csak a színpadon állva nem érzi magát egy rakás szerencsétlenségnek.  
- Rellonos. Ha mást nem, támadja meg egy bagollyal... Na, nem szó szerint! - Kaptam fel mind a két kezem egy időben a mellkasom elé, mintha fizikailag próbálnám meggátolni a tett elkövetésében. Sokszor mondták, hogy jobban kéne figyelnem arra, hogyan fogalmazok, de mit tehetnék? Ami kint van, azt már nem tudom meg nem történtté formálni.
- Sokan azt mondják, hogy egy szerephez fontos a lelki egyensúly. A meditációt szokták javasolni ennek elérése érdekében - akár azt is mondhatjuk, hogy ezzel tippet adtam a lánynak. Szintén rajta állt, megfogadja-e, illetve szükséges-e az ő lelkének mindez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 43 44 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék