36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 43 44 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 17. 15:05 | Link

Ivy A. Ives

Amikor váratlanul betámadtak, ijedtemben majdnem ugrottam, szerencsém, hogy Foltosra gondolva csak szolídan igyekeztem szívrohamot kapni a rémülettől.
- Vááá – adtam is hangot nagy ijedelmemnek, mire a kis szőrgombócom megrezzent. – Bosánát, Foltos – nyugtattam előbb házikedvencem. – Ki vágy te?
Az idegen, ki hátam mögé toppant, mert kissé erős a kobakom, legalább is valamibe nagyot ütközött az emlegetett tájékom, fájt is.
– Ő lenni Foltos, fogadni örökbe, még ’úsvét – magyar lenni nem kicsit nehéz, főleg, ha összezavarnak. Na, akkor igazi az akcentusom, próbálja csak meg valaki kibogarászni, mit akarok! Most már kevésbé zavar, ha mások furán néznek rám emiatt, én sokkal inkább szórakozom rajtuk. Némelyik egyednek, különösen a hím homo sapiens sapienseknek van különlegesen egyedi arcmimikájuk akcentusom és beszédstílusom hallatán…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2015. szeptember 17. 15:17 | Link

Chevailer Zsanett Vanda

 A lány úgy megijedt tőlem majd eldobta a kis bozontos állatkát. Ha tudom, hogy ilyen rémisztő vagyok kisminkelem magam. Na de túl az első sokkon rögtön kérdi is kivel hozta össze a sorsa.

- Ivy vagyok, zöld mint a házam. Téged hogy hívnak?

 Az állatka neve foltos ezt ki tudtam hámozni. A csajszi nem kicsit töri a magyart, de ahhoz képest szépen próbálkozik azt elismerem. Persze azért egy kicsit rá kell hangolnom a lokátoraimat, hogy a többit is megértsem.

- Megsimogathatom Foltos kollégát?

 Kérdezem mielőtt belefognék a szőrmók inzultálásába. Hátha nem is szabad vagy nem szereti ha birizgálják többen is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 17. 15:58 | Link

Ivy A. Ives

- Ivy vagyok, zöld mint a házam. Téged hogy hívnak?
-Chevailer Zsánett Vándá – mosolyogtam rá, miután végre meg tudtam, ki is ő. – Nem lenni vicces emberek ’áta mögé osonni. És ’ogy lenni zöld? Lenni űrlény?
Foltos elaludt az ölemben, miután álomba simogattam a kis szőrmókot. Nem bírtam ki a gyenge űrlényes poént.
- Qui, de csák óvátosán, most áludt el – bólogattam bőszen, hogy megsimogathatja. Persze, tudtam én, hogy miféle zöldségre gondolt Ivy, naná, hogy a Rellonra. Bírtam a zöldikéket, jó fejek a maguk módján, főleg kviddicsezni velük halálian jó élmény – csak nehogy tényleg halálos legyen a vége… A lényeg, hogy jó hangulatukban találjuk meg őket, és akkor nem lesz gáz.
Legalábbis megúszhatod gyengélkedő nélkül, de ez többnyire a fiúkra igaz. A csajok normálisabbak.
- Jut észémbe, ném ismersz Aiden Ward nevű terelőt á ’ázádbán? – vigyorogtam, és egy dő után ajkamba kellett harapnom, ha visszagondoltam a gurkóajándékra, amit küldött. Az a kis légtornász-mutatványom, hogy elkerüljem a gureszcsókot, vicces volt kifejezetten. Nem ártana valamikor viszonozni neki, de csak ésszel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2015. szeptember 18. 11:38 | Link

Chevailer Zsanett Vanda

 Simogatom a picurka jószág puha bundáját, biztosan nem ébred fel rá annyira óvatos vagyok. Közben elgondolkozom milyen jó lenne lenyúlni egy időre Temi nagynéném vörös ördögét Selvát. Agymunkámból beszélgetőtársam kis poénja zökkent ki, de csak egy halványat mosolygok rajta, hiszen én a borostyánnal a nevem jelentésével hoztam össze a házam, de segáz. Már úgyis más a téma. A kviddics..fujj...na mindegy.

-Nem, nem ismerem. Igazából egyáltalán nem csípem a karikán seprűről labdadobálgatást. Inkább olvsani szeretek, vagy firkálgatni. Neked mi a hobbid?

 Kérdezem érdeklődve, hátha lesz közös pont. Közben fölöttünk kezd beborulni az égbolt. A felhők csak úgy hussannak elfelé, ami az árnyákukon látszik is. Visszatérve a lányra akinek a nevét még nem is tudom, tényleg még nem mondta...Jellemző, ábrándos kék lehet a lelkem...De bakker ne ítéljek már hamarian. Végülis én sem vagyok matyóbaba, hiszen Rellonos létemre nem vagyok sem balhés, sem mogorva...na jó az igen. Meg mondjuk őszinte vaggyok, általában, kivéve mikor nem. Oh, jól van inkább kivárom mit mond.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. szeptember 27. 00:24 | Link

I.M.P.

Nem, nem érdekel, hogy ma egész nap trágya idő volt... van. Vannak dolgok, amikről akkor sem fogok lemondani, ha egy vad idegen, rácsok nélküli börtönbe kényszerültem.
Ilyen többek közt a futás is, hisz nekem fontos, hogy megőrizzem a kondim. Sejtem, azért, mert még csak fel se fogtam azt, ami velem történt, vagy mert még mindig duzzogok, de ez most mit sem számít.
Mióta itt vagyok, először érzem azt, hogy maradt még valami abból, ami voltam, van valami, ami az enyém és amit még uralni is tudok. Most csak én vagyok, meg a szél, meg a lábaim, miknek dobogásából még most is kihallom kedvenc zeném ütemét.
Nem hiába, ha az ember lánya dobol meg táncol, ez oly' mértékben az élete részévé válik, hogy már-már mindenhol, mindenben meghallja a zenét, és ez jó... megnyugtat.
Valami udvarhoz érek, fogalmam sincs, mi a hely, sejtem pár órával ezelőtt is csak elfutottam mellette, de már nyomasztottak a falak, kellett a mozgás, mert kezdtem egyre rosszabbul érezni magam.
Most viszont megállok, és az egyik padhoz érve, jobb lábam felteszem rá, hogy szorosabbra kössem a cipőm fűzőjét, megigazítom a fejemen a kapucnit, hogy azért valamit lássak is ki belőle, majd a kis táskámból előkotrom a teát.
Szuszogok, elfáradtam, de jól érzem magam, és szerintem ez a legfontosabb. Az sem érdekel túlzottan, hogy bár csak csöpög az eső, az én pulcsim már csurom víz, hogy megizzadtam, ezt mind megszoktam az idők alatt.
Körbe nézek, mert jó lenne megjegyezni a helyeket, bár hallottam, annyi van, hogy az már-már képtelenség. Ezt a szót viszont nem ismerem, számomra nincs olyan, hogy lehetetlen. Ha valamit nagyon szeretnék, azért addig küzdök, amíg meg nem valósul, és igen, sokszor vagyok annyira makacs, hogy ne hagyjam, hogy más befolyásoljon.
Egyelőre ugyan nem tudom, mit kezdjek magammal ezen a helyen, mindenképp meg kell ismernem, meg az okot is, ami miatt idekerültem, ami bennem van.
Sóhajtok, mert előre tudom, ez nem lesz könnyű menet, de ritkán riadok vissza bármitől is, kellenek a kihívások, s jelenleg ezt tartom az egyik legnagyobbnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. szeptember 28. 22:49 | Link

Dandellion Masson


Talán ténylegesen a mai nap mondható az igazi Boldogasszony havának kezdetének. Végre nem röhög már az ember képébe a nap és annak égető sugarai. Szavadon lehet járni-kelni a már friss levegőn és olykor kellemes borzongás fut át az emberen, ahogy belekap és játékra invitálja egy kósza szellő a ruházatát.
Talán pont emiatt érezte a késztetést, hogy neki ide most és azonnal ki kell jönnie. Érezni akarja a hűvös, már-már hideg levegőt fedetlen bőrfelületein, az olykor erősebb szélcsapásokat, ahogy belekapaszkodnak a bozontos hajzatába. Didereg is kissé, ahogy teljesen kiszolgáltatott az időjárás viszontagságainak, de nem is akar tenni ez ellen semmit. Ilyenkor érzi az ember igazán, hogy él.
Viszont mindezek ellenére az ég tiszta feketében tündököl, szikrázik rajta a sokmillió csillag, na meg a Hold tökéletesen kerek alakja. Zsebre dugott kezekkel adja át magát a látványnak, úgy fektében a szökőkút mellett. Mást se hallani mindezek mellé, mint a víz egyenletes csobogását, az olykor felszólaló éjszakai állatvilág neszezését és a süvítő szél uralkodó, mindent elnémító próbálkozásait.
-Vajon egyszer tényleg minden csillag meghal és aláhull, hogy Főnix módjára hamvadjon el az atmoszférában? - Halkan beszél, hogy ne háborgassa az anyatermészet természetes hangforrásait. De hogy kinek beszél? A képzeletbeli barátokból már egy jó ideje kinőtt. Nem. Azt hallotta, hogy a szobor mágikus, a szökőkút közepén. Hátha válaszra méltatja őt és megválaszolja számára az élet nagy kérdéseit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dandellion Masson
INAKTÍV


Dehlya Masson
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 79
Írta: 2015. szeptember 29. 19:49 | Link

Havasi Bence Milán


 A napokban nem igazán mozdultam ki a klubhelyiségen túl. Épp ezért döntöttem úgy, hogy jót tenne most egy kis friss levegő, és mi más lenne erre jobb hely, mint az udvar. Gyorsan felkapok hát egy kisebb pulóvert és kimegyek. A szél kissé megcsapja az arcomat, ahogyan kilépek a meleg kastélyból. Egy idő után viszont kezdem megszokni a kissé hűvös időt és már-már kifejezetten jólesik.
Felnézek az égre. Az égen tisztán befedi a rengeteg, gyönyörű csillag és a számomra még varázslatosabb Hold gyönyörű tökéletes formája bevilágítja az udvart. Magam elé nézve észreveszek valakit, aki a szökőkútnál fekszik és valószínűleg ő is gyönyörködik az éjszaka csodájában. Gondolok egyet és azon kapom magam, hogy felé sétálok. Ahogy lassan a közelébe érek, halkan hallom, ahogy egy kérdést tesz fel.
- Bár lehetséges, de mégsem gondolnám, hogy egy ilyen tökéletesség csak úgy elveszne a semmiben.- válaszolok neki. Habár szerintem csak magának tette fel a kérdést.
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2015. szeptember 30. 22:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha két ajtó közül kell választani, menj a falnak
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. szeptember 29. 23:07 | Link

Dandellion Masson


Ahogy felnéz a végtelen égre, ahogy jótékonyan takarja a sötétség, amit egy-két helyen szakít csak meg némi fáklyafény, na meg a Holdról visszatükröződő napsugarak ezüstös fénye, a több millió csillaggal körülölelve... egyszerre érzi magát egyedül azonosnak mindennel és tucatbélinek egyediségével. Eltörpül a világ egészével szemben, akár egy apró hangya a nagyvilágban; az egész boly mintha csak tömeggyártásban vett volna részt, mindegyik Béla... mégis mind páratlan erejű és egyedülálló. Mégis erről az ember erről nem vesz tudomást és úgy tapossa el, mintha Istent akarna játszani. Ugyan így képes lenne a végtelen fekete lepel összelapítani az embereket.
Ilyen és ehhez hasonló mélységű és borús gondolatokkal van tele agytekervényeinek zeg-zuga, amiken csendesen elmélkedik és rendszerez. Talán emiatt lehetséges, hogy majdhogynem villámcsapásként éri a lány hangja, hisz elég összeférhetetlen ez a szobor fizimiskájával. Alig észrevehetően rezzen csak össze és keresi is azonnal a hang forrását a tekintetével. Egyelőre viszont meg kell elégednie a körvonalaival. Sajnos nem áldotta meg a sors macskaszemekkel, hogy éjszaka is szabadon kelhessen, akadályok nélkül. De így is tökéletes. Vagy ha közelebb megy a lány hozzá, az még tökéletesebb lesz. Hogy ő nem kel fel most innen, az holt biztos.
-Tökéletes nem létezik. Ha mégis, az túlságosan relatív fogalom, hisz mindenkinek mást és mást jelent. De idővel minden megöregszik, megcsúnyul, majd porrá lesz. Akkor már sokkalta tökéletesebb halál számukra a gyors és szemkápráztató. Hisz tucatnyi kívánsággal mondanak búcsút nekik. - Biztosan valami mély gondolatvételű Coelhót olvasott mostanában...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dandellion Masson
INAKTÍV


Dehlya Masson
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 79
Írta: 2015. szeptember 30. 15:05 | Link

Havasi Bence Milán

Egyszerűen csodálatos az ég. Miközben válaszolok neki, leülök mellé. Egy kicsit hideg a talaj ami váratlanul érint, de megszokható. Próbálom kideríteni, hogy kivel is beszélgetek, de nehéz megállapítani a sötétben. Sötét hajú fiú lehet, de nem tudom megállapítani a korát. Kicsit összébb húzom a dzsekimet, amikor egy kisebb szél által kiráz a hideg, de utána megint jó. Valami ilyesmi válaszra számítottam, de elgondolkodtatott az, amit mondott.
- Ez igaz. - mutatok az egyik ujjammal valahova a levegőbe. - De akkor felmerül a kérdés, hogy mi lesz velük, miután porrá lesznek.? - egy kicsit elmosolyodom.
- Te szeretsz belekötni dolgokba? Vagy csak szereted, ha igazad van?- kérdezem kicsit mosolyogva, cseppet sem bántó hangnemben.
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2015. szeptember 30. 22:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha két ajtó közül kell választani, menj a falnak
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. szeptember 30. 15:39 | Link

Dandellion Masson


Talán most jobb is, hogy az éj sötétje eltakarja a valóságot a kíváncsi tekintet elől. Sosem titkolta a korát, viszont beszédstílusából, felfogóképességéből kiindulva sokan idősebbnek vélik, pedig arca árulkodik ám zsenge koráról. Tény, korosztályához képest igen koravén. Évek óta falja a könyveket és ez bizony meg is látszik rajta. Ám ez nem jelenti azt, hogy nem találná meg a közös hangot az évfolyamtársaival. Gyerek még, kiskamasz, amivel tisztában is van. Furcsa kettősség ez, de jól megvan vele és be is vállt.
- Újjászületés... vagy fekete lyuk. - Vagy bármi más, amit emberi agy képes lehetőségnek megszülni. Ki a tudománynak hisz, ki a különböző vallási beszédeknek, ki a saját elképzeléseinek.
Apró féloldalas mosoly jelenik meg arcán, ahogy kimondja az utolsó szavakat. Eredetileg a fekete lyuk tényleg egy űrbéli jelenség. Mégis emberek is válhatnak azzá. Általában energiavámpíroknak csúfolva őket.
A kérdésre oldalt fordítja a fejét és elgondolkodva mereszti a szemét a lány sziluettjére. Nem válaszol egyből; elgondolkodik, latolgat, elemez magában. Érdekes nézőpontnak tartja, már a válasza előtt elmosolyodik és visszafordítja bozontos fejét a végtelenség felé.
-Nem annak szántam. De mindenki szereti, ha igaza van, ha elfogadja, ha nem. Ez belénk kódolt dolog lehet. Viszont máshol ezt csak filozofálgatásnak nevezik. Szeretem tudni és kielemezni, hogy mi zajlik körülöttem. Vagy csak úgy a világban. - Fektében von vállat, amolyan kényszerreakció gyanánt. Bizonyos szempontból viszont most is belekötött, nem?
-De ez csak a saját véleményem. Addig jó, amíg van sajátod és nem bólogatsz tudatlanul, mint valami nyáladzó kölyökkutya. - Hangja teljesen semleges, mint általában. Akár bosszantó is lehet, de megszokás kérdése az egész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. október 3. 13:38 | Link

Sólyomfi Helena

Ruha


Végre rossz idő! Félreértés ne essék, nem az a fajta ember vagyok, aki csak borús időben hajlandó legalább annyira erőt venni magán, hogy csináljon valami értékelhetőt. Viszont az utóbbi időben lévő igen egysíkúan meleg időjárás után már szinte esedeztem, hogy a változatosság kedvéért legyen már egy kis eső is. Mivel már nagyon  akartam egy kis esővel megtisztított levegőt szívni, így amint alkalmam nyílt rá, kimentem a friss levegőre, hogy teleszívjam vele a tüdőmet. Magamra kaptam egy kis szakadt pulcsit és egy kalapot, hogy azért mégse fagyjak meg és lekocogtam az egyik udvarra. Ahogy kiléptem a szabadba, szinte képen vágott a friss, jó kis esőillatú levegő. Lágy mosollyal az arcomon zsebre vágtam a kezem és elkezdtem sétálgatni a Sweet Dreamst dúdolgatva. A kicsiny, lágy esőcseppek a lábam alatt lévő köveket áztatták, de fejem a hajammal együtt megmenekült az elázástól, köszönhetően a fekete kalapomnak. Ekkor észrevettem egy lányt. Nem tudtam hirtelen elmenjek-e, hátha egyedül kíván lenni, vagy pedig szomorú és egy "lelki szemetes" kell neki, akinek kiöntheti a szívét. Végül két percnyi gondolkozás után arra jutottam, hogy odamegyek hozzá. Lassan közeledtem felé, majd néhány méter távolságban lecövekeltem és ráköszöntem:
- Öhm...szia! -szóltam hozzá halkan, kissé megszeppenve...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. október 16. 16:37 | Link

Wayne Dwarrennek...
- írta Révész Kornél verse -

Az idő éjfélre járt, s az eget selymes sötétre festette az éjszaka ecsetje. Kornél is felkerekedett hát, hogy a félhomályban derengő, ősi, ódon kövek illatát árasztó falak között háborgó lelke nyugalomra találjon. A kastély valósággal vezette lépteit, régmúlt idők kísértetei csábítgatták egyre az udvar felé. Tüdeje eltelt az őszi esték friss levegőjével, midőn végigsétált az udvarhoz vezető hosszú úton. Parányi lidércláng gyúl a szépen formázott, a hó tiszta fehérjét idéző henger végén. Forrón felparázslik, melegsége csendes, észrevétlen, magányos foltot ejt az éjjel bársonyos hűvösébe.
A hold ezüstös fénye sejtelmesen ragyogó fénye vetül a Fénylő Lelkes Udvarának most békésen alvó szobrára, az őszi színekbe öltözött virágokra, egyúttal a padon heverő alakra is. Nem akarja megzavarni, puha mozdulatokkal közelíti meg, csupán az aprószemű fehéres kövezet roppan cipőjének talpa alatt. Haján megcsillan a holdfény, ahogy a másik éji vándor mellé siklik, tarkóját gyengéden megtámasztva a diófa pad támláján.
- Ilyenkor minden tompább, csöndesebb, a világ monokróm kereke lassan gördül csak tovább, az idő lábujjhegyen oson, mintha az éjjeli sötétségtől szégyenlősen takargatva magát merne csak osonni.
Tüdejéből feltör a légiesen folyékony füsttömeg, az ég felé nyújtózkodva, egyre feljebb és feljebb kapaszkodva a hold láthatatlan létráján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 16. 21:51 | Link

Szentmihályi Alfonznak és Kinoshi Thaihasynak.

Este, éjszaka. Hajnali fél kettő. Felkeltem, nem tudtam aludni. Épp ezért felkaptam az egyik gitáromat, majd kisétáltam.  Barna a gitárom, ez az amit hangolni kell. Kellemesen, még épp hogy jó est ez, épp ezért választottam ezt a helyet. Meg azért, mert még sose jártam itt. Leülök a padra és nézem a tájat. Nyugtató hatású és jó. Átülök török ülésbe, majd elkezdem pengetni az E húrt. Behangolom, utána átmegyek az Á húrra. Azután következik a D, amit pedig követ a G. A sorban a következő a H, végül pedig jöjjön az utolsó, az E. Hat húr, ebből három nejlon és három fémborítású. Hát igen. Bizony ám, a húroknál sincs két egy forma. Van, ami jobb, van ami rosszabb. De az én húrjaim a jobbak közt vannak.
Elkezdek gitározni egy dalt, majd félbe hagyom. Valami csendesebb kell. Meg is van. Pengetem a húrokat, dallamot csalva elő belőle, majd rákezdek a dalra is.
-  Egy kisvárosi reggel /Semmi újdonságot nem rejt. / Az unalom lassan megöl, / Még a kávém se ad erőt // De nincs gáz, van megoldás! / Itt a zene az orvosság! / A részemmé vált már? / Elengedni nem tudnám - hosszan elnyújtom az utolsó hangot, majd lehunyom a szememet, úgy gitározok tovább. Szomorkás dal, egy kicsit lázadó jellegű. Szeretem, ez az első dal, amihez legeslegelőször én írtam hozzá gitárt. Büszke vagyok magamra, hogy csak szövegből tudtam zenét csinálni. Ez azért nem mindennapi teljesítmény. Számomra legalábbis. Azt nem tudom, hogy másnak természetes-e. Van akinek igen, van akinek nem. Folytatom a gitározást, de most egy egyszerű dallamot csalogatok elő a hangszerből.
- O, o-o, o-o-o, o o-oo-o-o. Hússzal ezelőtt érkeztem, azt mondták hogy ez az a hely... - kezdem el énekelni a Vidéki sanzont. Ha jól tudom, ez a címe. Ha nem, akkor tévedtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. október 16. 22:34 | Link

... mindeközben a csillagok alatt
Révész Kornélnak



Az őszi virágok száradó levelein remegő, éjjeli harmatcseppeken andalító táncot jár a Hold fénye egy olyan zenére, amit semmi emberfia nem hallhat. A szemet gyönyörködtetően míves szökőkút krémes púderszínű peremén túl az ősöreg törpe szobra faragott arca bölcs mélabúval fürkészi a semmit. A sötétség, akár az óvó anyaméh, borítja be puha leplével az udvart, befogad, körüljár és megnyugtatja a reszkető, kételyekben fuldokló lelket.
Az ég végtelen óceánját fürkészi, kékesszürke lélektükreiben visszatükröződik a csillagok andalító fénye. Sötét kávészín haja az arcába borul, a szálak mintha apró hajszálerekként vagdosnák szét sápadtnak tetsző bőrét. Az ajkai vékony sávvá préselődnek, szempillái megremegnek cseppet, míg benntartja a forró füsttel keveredett, olyannyira drága és éltető levegőt, majd lassan kifújja azt. A pad vörösrézből gyöngéd kezek által kovácsolt karfájára ejtett keze ujjai közt szúró fénnyel parázslik a halványsárga papírból sodort szál.
Gondolatai viharosan hullámzó, skarlát tengeréből hagyja, hogy a könnyed léptek fogják kézen és tereljék vissza óvó gonddal a hűvös valóságba. Átható kékjeit lassan emeli az ifjúra, midőn az elfoglalja a helyét, majd vissza a vibrálón fénylő csillagokra.
   -  Olybá tűnik, mintha aludna nem csak a test, de a lélek és maga a vén idő is. Mintha az éj pokróca alatt megpihenne a vándor, ki a homokóra szemcséjét szórja - a szájat az ajkai közé veszi - Gondolkodom. Messzeségekben járok. Vajon mennyire kell keménynek lennie ahhoz egy kanapénak, hogy az padnak számítson? Ki lenne, ki eldönti ezt?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. október 17. 00:04 | Link

Wayne Dwarrennek...
- írta Révész Kornél verse -

Ragyogó barnáit Dwayne-re szegezi, miközben áhítattal hallgatja annak mély basszus hangját, melynek morajlása akár az éjszaki fjordok öbleiben ringatózó tenger. Szemhéja félárbocra ereszkedik az andalító muzsikára, keze törzse mellé hanyatlik, s mindössze az ujjai közt nyugvó dohány narancssárga izzása mutatja, nem egy élethű szobor ez, nem csalfa, gyatra mása ez az emberi lénynek, hanem ő maga a lélegző test, mi szilárdan ujjai fogságában tartja e alattomos, lassú mérget. Aljas tündér! Máb királynő! Te, ki a Józanság tiszta csarnokait szövöd be kábulatod pókhálójával az ifjonti lélekben! Ez a fiú is, mily' odaadással, mily' rajongással hajlik dús kebledre, megnyugodva mézédes, csábító ölelésedben.
- Abyssus abyssum invocat. Azaz gondolkodom, tehát vagyok. A nagy gondolatok születnek így, két homokszem között, az idő nüansznyi töredékébe szorulva, mint egy virág. Kitüremkedik egyre feljebb nő, túlnövi csökevényes bölcsőjét.
Szájához emeli a szálat, gyengéden veszi ajkai közé. Máb királynő lakmározik a torkán lezúduló füstből. Tagjait szétfolyni érzi, feloldódik a világmindenség tudásában, a kozmikus megértésben.
- Mindennek a mértéke te vagy, a döntés mindig a te kezedben volt, mindig a tiédben lesz. Minden más csak Arisztotelész barlangjának valóságnak hitt árnyéka. Te ne légy egy azok közül a sanyarú sorsú, leláncolt emberek közül a barlang mélyén, akik vakon hisznek puszta bábjátéknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. október 17. 16:30 | Link

... mindeközben a csillagok alatt
Révész Kornélnak



Jobbját végigfekteti bordáinak masszív ketrecén, a tenyere bőrén át érzi szíve higgadt dobbanásait; az élet az ereiben zubog. Mily' csalfa, zabolázatlan vér, mi hajtja őt nap nap után, mily' forró a fej, ami a pad kopott támlájának hanyatlik! Hiába kutatja lelke nyugvását, hiába menekül, akár az űzött vad, az elméjét nem higgassza más, hacsak nem az ujjai közt a drága párát gőzölgő, féltett szál.
   -  Dönthetek é én, ki a földnek vak férge vagyok csupán, az univerzum végtelen mélyének egy jelentéktelen porszeme, kit faragott kőkezével elsöpör az idő? Ó, de hogy alkothat a báb, ha láthatatlan gyémántfonalát a fogatlan bohóc rángatja, a szeszélyes Sors?
Lassan hunyja le szemeit, pillái megremegnek a felismerés ólomsúlya alatt; orcáját elönti a szégyen pírja. Minő bolond az ember! Míg fut, lohol, gondtalan, akár a gyermek, ki még Istennek hiszi magát, a tenyerében tartja sorsa törékeny üveggömbjét. Ám midőn elméje megpihen a buzgó nap után, a vándor pedig kettesben marad sebzett lelkével, akkor szúrja szíven a felismerés acéltőrje: semmik vagyunk a mindenségben.
A férfi agyába ólomlépteken osonnak a gondolatok, majd kiteljesednek a koponyáján kívül, befogadják a világot. Egyszerre érzékeli a medence hűs vizét, a levegő páráját; az életet és halált, mi körülveszi őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Szentmihályi Alfonz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 65
Írta: 2015. október 22. 13:29 | Link


Aurortársa ikertestvérének meglátogatása hirtelen ötlet, és nem is az övé. Az tény, hogy az este csendes, és amúgy sem történik semmi érdekes, ezért könnyen belemegy, hogy felsétáljanak a kastélyba, meg hát úgyis régen járt arra.
Az esti járőrözések amúgy sem telnek túl izgalmasan. Bogolyfalva azért mégiscsak egy csendes, nyugodt hegyi falu, ami bár szépen lassan növekszik, de azért a bűnözési ráta sosem volt túl magas. Nem is érné igazán meg itt aurorkirendeltséget fenntartani, ha nem állna a közelben az iskola. Nem mintha a diákok olyan veszélyesek lennének, vagy éppen rájuk leselkedne valamiféle baj, de a szülőket eléggé meg tudja nyugtatni, ha tudják, hogy probléma esetén közel van a hivatalos segítség.
Tehát összességében dísznek vannak. Ez nem túl felderítő gondolat, de Alfonz egyelőre élvezi a környéket, és az egyszerűbb munkákat, amiket kap. Na, meg a társaságot. Bár még nem ismeri elég jól a többieket, azon van, hogy minél többet megtudhasson róluk. Ezért is igyekszik felfelé az úton a kastélyhoz Kino oldalán.
- Mesélsz kicsit a testvéredről? Nagyon furcsa elgondolni, hogy teljesen ugyanúgy néztek ki. Jellemileg is hasonlítotok? Általában a testvérek hasonlítanak, nem?
Persze ő csak magából és Norbiból indulhat ki, de ő úgy érzi, bátyjával eléggé hasonlóak. Valahol mélyen valószínűleg ugyanazok az élmények és emlékek mozgatják őket.
Beszélgetés közben felérnek a kastélyba, de még nem lépnek be az épületbe, amikor halk zeneszó üti meg a fiú fülét.
- Te is hallod a gitárt? - kérdezi a nőtől felvont szemöldökkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyilkos Tészta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. október 27. 20:46 | Link

Ms. Claire Anne Livingstone Love
- Istenem, de jó ezt megcímezni -

A mai napon valahogy semmi sem akar sikerülni. Volt ma bájitalom, ahol lyukat égettem a nagyságos és tökéletes - legalább háromszor meghajolok gondolatban - Felagund professzor talárjának csücskében. Nem volt egy nagy dolog, ami történt a ruhaneművel, nekem most mégis meg kell írnom a "Navinésként miért ne gondolkozzon úgy, mint egy rellonos a bájitaltanórán..." kezdetű förmedvényt. Aztán Legendás lényeken majdnem szabadon engedtem két csikó unikornist. Jaj lett volna nekem, mert imádott profom bizony keresztbe lenyelt volna, amiért az órán való látványos unatkozásom közben véletlenül kioldottam a csikók karámjának zárját. Előfordulnak bakik. Azt már nem is merem mondani, hogy bűbájtanon majdnem arcon robbantottam a padtársamat, mert valaki tényleg elküld melegebb éghajlatra. Olyan, mintha ezt a hónapot nem nekem találták volna ki.
A nap végén fáradtan lépek rá a FLUhoz vezető útra. Ki akarok egy kicsit kapcsolni. Nem akarok senkire és semmire sem gondolni. Nem akarom, hogy ez a sok minden elemésszen. Kezdem úgy érezni, hogy a mélyen lakó női énem kezd előtörni, és bizony semmi másra nem vágyom, mint jégkrémre, csokira és arra, hogy panaszkodjak. Ha így folytatom jövő héten csináltatok egy manikűrt és ezentúl Elvira leszek. Komolyan most csak le rám az őszi hisztéria.
Kiérve a fényre fáradtan dörzsölöm meg a szemem, és oldom ki egy kicsit a nyakkendőmet. A táskám szinte leesik a vállamról, miközben egy padhoz érek. Azonban az utolsó pillanatban elérem azt, így le tudom rá dobni a fekete táskát, én pedig le tudok vetődni mellé, hogy szétvetett lábakkal, és az ölemben összekulcsolt kezekkel, behunyt szemmel elkezdjem kiengedni a gőzt, és végigvenni, hogy mit is kell csinálnom a héten.
Csupa fontos, és halaszthatatlan dolog persze. Meghosszabbítani a könyvtári könyveket, biztonság esetén vinni magammal egy kis csokit, mert lehet, hogy már lejárt a határidő. Pénzt szerezni anyámtól, mert még mindig lusta vagyok elkezdeni valami diákmunkát a faluban. Ellával kitalálni valami majomságot, ami megint kicsit helyrebillent. Prefektusi teendők... áh, rengeteg minden.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. október 27. 21:18 | Link

Gyilkos Tészta

Imádom ezt a helyet. Nyugodt, békés. Szeretek itt lenni. Olvashatok, tanulhatok, elmélyülhetek a gondolataimban anélkül, hogy bárki is zavarna közben. Ezért jöttem most is ide. Tanulgatni egy kicsit SVK-ra. Régóta nem néztem már át a jegyzeteimet, és most van rá egy kis időm. A hely üres, nem látok itt senkit. Odasétálok a szökőkúthoz, leülök, lehunyom a szememet. Hallgatom a víz csobogását és közben dúdolok egy dalt. Eláraszt a nyugalom, a mai napom amúgy is nyüzsgősre sikeredett, jó érzés végre teljesen elengedni magamat. Még a copfomat is kieresztem, így még kényelmesebb. Kinyitom a szememet, előveszem a táskámból a könyveimet és neki állok tanulmányozni a különböző varázslatokat.
Ám ekkor mozgolódásra leszek figyelmes, felnézek a könyvből. Látom, ahogy egy fiú a szökőkúttal szembeni padhoz odasiet, ledobja a táskáját és lehuppan mellé. Az arca gondterhelt. A tenyerébe temeti az arcát és becsukja a szemét, így nyugodtnak tűnik. Nézem őt. Azon gondolkodom, mi történhetett vele? Mitől ilyen nyúzott? Mi zaklathatta fel? Min járhat az agya? Hosszú percek telnek így el, ő nem vesz engem észre, én pedig teljesen belefeledkezem a bámulásába. Visszarángatom magamat a földre és tovább olvasok közben pedig halkan dúdolok. Szörnyen izgalmas ez a könyv...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gyilkos Tészta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. október 27. 21:33 | Link

Claire

Van az az érzés, amikor érzed, hogy néznek. Egy idő után én is éreztem, hogy néznek. Észre se vettem, hogy van itt valaki. Először csak kicsit megráncoltam az orrom, amolyan figyelmeztetésnek, hogy a következő kettő kötőjel huszonkettő percben még a szemem is ki fogom nyitni. Persze a nézőm hiheti azt is, hogy éppenséggel tüsszenteni készülök, náthás vagyok vagy csak ez egy fura szokásom. Az orr ráncolása után vagy három perccel aztán félig, hogy még ne legyen feltűnő kinyitom a bal szemem, bemérve, hogy hol van az, aki néz.
~ Szökőkút oké. ~
Visszacsukom a bal szemem, majd nem sokkal később ugyanezzel a mozdulatsorral kinyitom a jobb szememet is.
~ Nő nemű, fiatal. Könyve alapján levitás, nézése alapján navinés. Nem ismerős. ~
A jobb szemem is visszacsukom, és várok még egy jó percet, mire végre kinyitom mind a kettőt, és szembe nézek a lánnyal. Eridonos, na puff. Rá nem jöttem volna. Az eridonosok jellemzően letepernek, ha lélegző ember vagy, és egészen biztos, hogy nincs közöd a rellonosokhoz. Nekem nem sok közöm van, és láthatóan sárga minden házamra utaló csíkom. Ő gyorsan visszapillant a könyvére, én pedig megdörzsölöm az arcom, és úgy érzem, itt az ideje, hogy bevegyek egy rágót, mert valamiért úgy érzem, hogy köszönnöm kell neki. Ha már megbámult, és ha már prefektus vagyok.
Amíg a rágóm normál formájúra rágódik, addig matatok a táskámban, mintha lenne ott valami nagyon matatható, majd felkelve megigazítom a talárom, nyakkendőm, és a vállamra veszem hű cimborámat, a táskámat. A kezeimet zsebre dugom, miközben határozott lépésekkel leküzdöm a közöttünk lévő távot.
~ Csinos. ~
Suhan át még az agyamon, mielőtt megtorpanok előtte, és megvárom, amíg a tekintetét rám emeli megint.
- Helló, fel fogsz fázni, szerintem inkább ülj a táskádra. Lasch Ervin Balázs.
Nyújtom felé a kezem, egy széles mosoly kíséretében. Amióta Ellával barátkozom, azóta olyan nyitott lettem, mint még soha, és ennek kifejezetten örülök, hiszen lett egy csomó értékes kapcsolatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. október 27. 22:10 | Link

Tészta

A könyvem olvasása közben is állandóan Őt nézem. Nem bírom levenni róla a szememet. Mégis mi bánthatja Őt? Mitől ilyen gondterhelt? A gondolataim mindenfelé kalandoznak. Ki ez a fiú? Még sosem láttam itt. Mi lehet a neve? Fegyelmezem magamat, rögtön térjek vissza a tanulnivalómra, mert Ő megérezte, hogy figyelem. Mintha valami büdöset érezne, úgy fintorog az orrával, majd kipillant a szempillái alól. Észrevett. Úgy teszek, mintha a könyvem nagyon érdekes és izgalmas volna, és még jobban belenyomom az arcomat.
De mégsem bírom ki, óvatosan kikukucskálok a lapok mögül. Vicces, mintha zavarban lenne. Kutakodik a cuccai között, bekap egy rágót és hangosan csámcsogni kezd, közben könyékig túr tovább a táskájában. Aztán hirtelen feláll. Felém jön. Pánikba esem. Ide fog jönni!!! Amikor odaér hozzám, akkorának tűnik, mint egy óriás. Kifejezetten jó képű. Megszólít és bemutatkozik nekem. Udvarias, a hangja csengése megnyugtató, kellemes, hatalmas mosoly terül szét az arcán, mintha egy régen nem látott cimboráját üdvözölné. Lenyelem a hatalmas gombócot a torkomban és kinyújtom felé remegő kezemet. A tenyere meleg és hatalmas, az érintése jól esik az én hideg bőrömnek.
- Claire Anne Livngstone és nem fázom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A Lidércnyomás Lánya
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. október 28. 23:20 | Link

Ákos
még mindig jelmezben | a buli után

Egy idő után annyian jelennek meg a hasonló bulikon, hogy már tömeg alakul ki és levegő is alig van. A szőke már többször tapasztalta, főleg, hogy ez egy iskola, ahová rengetegen járnak. A levegő is fülledt lett és ezt nem bírja a szőke, ezért hagyta el a helyet. Már egyébként sem volt sok kedve ott maradni, eleget szórakozott, most egy kis sétára indul. Talán egy pár percre visszanéz majd, de nem tervez akkor sem sokáig maradni. A kihalt kastélyban a suttogás is visszhangot verne, de, ha valaki erre járna, furcsán nézhetne rá, amiért magában suttog. Nem mindenki jött el az ünnepségre, de ők nem is a kastélyban járkálnak, hanem a szobájukban vannak és találnak valami elfoglaltságot, vagy alszanak. Soha nem értette a lány, hogy lehet korán lefeküdni és későn feküdni. Ezek az emberek általában átalusszák a fél napot, amit értelmes dolgokkal is lehetne tölteni. Például borsot törni s többi diák, esetleg tanár orra alá. Más nem hallatszik, csak a cipője kopogása, de annak monotonitása nem zavarja a lánykát. Pontosa célja nincs, hogy hova szeretne menni, de nem szeretne a falak között maradni. Haza is mehetne, de akkor ugyanott van, mint most és nincs kedve semmihez, ami ott van. Sóhajtva indul kifelé, de még a birtokon belüli részre. Mit fog magával kezdeni? Ez jó kérdés, de biztos kitalál valamit. Ha nem is egyedül, majd kerít valakit, esetleg visszamegy a bulira és kihozza magával az egyik ismerősét. Ez nem is rossz ötlet. Azonban mikor indulna, vissza a Nagyterembe meglát valakit, aki hozzá hasonlóan erre tévedt. Nem kell sokat gondolkoznia mivel fog odamenni hozzá, ezért nem tétovázik sokat. Lehajtott fejjel közelít a személy felé, még a hangját is elváltoztatja, mikor megszólal.
- Len-lenne számomra egy zseb-zsebkendőd? - kérdezi sírós hangon, a végén szipogva. Kezét az arcához emelve tartja, de az ujjai közé is varázsolt művért, így nem kell látni, hogy a szemével nincs semmi baj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Gyilkos Tészta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. október 30. 09:46 | Link

Claire  Love

- Szóval Claire.
Szólítom meg bujkáló mosollyal a hangomban. Nem szokásom lányokat zaklatni, szóval nagyon remélem azt is, hogy nem kap szegény rögtön szívrohamot azzal, hogy megszólítom, és letelepedek mellé. Ki akarom próbálni, hogy valóban nem olyan hideg ez a kő, mint ahogy állítja, vagy csak éppen nekem akarja bizonygatni, hogy ő aztán nem fázik. A lányok ilyen furcsa lények a fiúknak, és gondolom viszont is így van, szóval nincs jobb megoldás, mint a tesztelés.
- Egész jó, tényleg.
Valószínűleg délelőtt valamivel jobban sütött ide a nap, vagy ebben is mágia van, ami melegen tartja. Megvallom, sose próbáltam még, mivel minden hidegebb időben csak ránéztem, és megállapítottam, hogy ja, hideg van. De így, leget, hogy kihagytam egy csomó tök jó alkalmat, amikor lehetőségem lett volna innen is szemlélni a tájat. Na, majd ezután, majd innen támadok lesből az éjjeli járőrözéseim alatt. Biztos, hogy meglepődnének azok, akik nem számítanak arra, hogy van itt valaki, és éppen itt ül. Persze ehhez az is kell, hogy előtte jóval hidegebb időben is teszteljem, hogy vajon tényleg mágia-e.
- A kezed viszont elég hideg.
Jegyzem meg neki, miközben felé nyújtok egy pár fekete kesztyűt.
Nem az enyém, az öcsém adta oda, hogy valami lányé, ha látom, adjam oda neki. De sajna nem igazán értettem, hogy miféle lányé, meg, hogy miért nem ő adja oda neki, így aztán jobb ötlet híján átnyújtom a lánynak.
- Talált kesztyű, de senkinek se hiányzott.
Félig még igaz is, hiszen hozzám vágták, de nem tudom, hogy kié. Se név, se ház, se egy rejtett üzenet nincs belőle, és ebből a kesztyűből a világon vagy tízmillió szaladgál. Szóval a tulajdonosának is biztos van még belőle. Nem vastag amúgy, csak ilyen átmeneti, „divat” kesztyű, mégis most valószínűleg jól jön a lányka kacsóinak.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. október 30. 17:18 | Link

Ervin  Love

Miután kezet fogtunk, ő leül mellém, meg sem kérdezi, hogy szabad-e a hely, csak magabiztosan, vigyorogva lehuppan a szökőkút peremére. Kicsit arrébb húzódok, hogy elegendő helyet adjak neki, vagy csak azért, mert megrémít egy idegen közelsége. Pláne egy ilyen idegené. Megijeszt egy picit. Olyan szórakozottnak tűnik, mintha nem itt lenne fejben. Akkor meg minek ült le mellém? Mit akar? Míg ő a gondolataiba temetkezik, addig én is. A hangja hirtelen töri meg a csendet, összerezzenek. A kezemre célozgat, hogy hideg, ezért bedugom a két térdem közé. Tényleg hideg, de nem fázik, jól esik. Szeretem ezt az időjárást, hogy kicsit hűvösebb van már. Más embereknek ez már hidegnek számít, de számomra kellemes.
Belenyúl a táskájába, matat egy kicsit és előhúz egy kesztyűt. Egy egyszerű fekete kesztyűt. Azt hiszem, hogy az övé, de amikor odanyújtja nekem látom, ez a kesztyű sokkal kisebb, mint az ő keze. - Talált kesztyű - ezt mondja, és az ölembe teszi. Nagyszerű, egy vadidegen kesztyűvel kínálgat úgy, hogy még csak szükségem sincs rá. Viszont nem akarok udvariatlan lenni, így belecsúsztatom a táskámba.
- Köszönöm, de nem fázik. Szeretem ezt az időt és jól esik.
Ezek után újabb csend következik. Reménykedem benne, hogy ezzel nem bántottam meg.
-Sajnálom, ha ezzel esetleg... de... miért ültél ide mellém?
Csak úgy kicsusszan a számon a kérdés, végig sem gondolom, csak kimondom. Feszengve, várva a kérdést, kikerekedett szemekkel fürkészem az arcát. Várok. Óráknak tűnik, mire választ kapok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gyilkos Tészta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. október 31. 12:07 | Link

Claire  Love


Egy hosszú percig némán nézem a lányt, majd egy halk hümmögés az, ami elhagyja az ajkaimat.
- Érdekes lány vagy.
Jegyzem meg neki, persze egy pillanatig se bunkón. Tényleg érdekes, ismeretlen területnek érzem, olyannak, amit egyszerűen fel akarok fedezni. Meg akarom ismerni őt. Itt ülve a szökőkút szélén, olyan ez a lány, mint valami szoborszerű szépség, akinek páncélján át kell törnöd ahhoz, hogy megismerhesd egyetlen részletét is. Imádom az ilyen jellegű kihívásokat, és remélem, hogy tart annyira érdemesnek, hogy megismerhessem őt. Mert ha kell, akkor bizony, a sárkánnyal is megküzdök érte. Ő is olyan, akit első pillanattól fogva tartok annyira érdekesnek, hogy meg akarjam ismerni.
- Később még jól fog jönni.
Ha az idei tél is olyan lesz, mint pár nap tavaly, akkor bizony nem csak ez, hanem olyan is jól fog jönni, amit mágia fűt. Az egyik osztálytársam mutatott olyat, hogy a füles sapkája a fülét, a sál a nyakát, a kesztyű pedig az egész kézfejét melegítette. Így azért némiképp könnyű átélni a telet.
- Mert ha már itt ülünk, akkor ülhetünk együtt is, nem?
Pillantok rá a kérdés végén, egy kedves mosolyt is küldve felé.  Nem akarom elijeszteni, és nem akarok úgy kinézni, mint ha valami cukros bácsi lennék. Mondjuk, van mivel védekeznem, például, hogy prefektus vagyok. Igen, ez egy határozottan nagy védelem. Most már kezdem is értékelni, hogy van egy ilyen jelvényem.
- Persze nem kell beszélgetnünk. Csak így nem nézünk ki olyan antiszocnak.
Emelem fel védekezőn a kezem, majd elpillantok a másik irányba is, de nem nagyon van most itt rajtunk kívül más.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. október 31. 18:59 | Link

Ervin  Love

Érdekes. Ezt mondja. Én? Nem vagyok én érdekes, sőt!
Teljesen zavarban vagyok, és érzem, ahogy elpirulok. A hajam végét babrálom, rossz szokásom, mindig ezt csinálom, ha ideges vagyok. És most az vagyok. Frusztrál, ahogy rám néz, ahogy méreget, nem érzem jól magamat a bőrömben. Bár meg kell hagyni, kedves hozzám. A hangjában melegség bujkál és mosolyog rám. Próbálok nyugodt lenni, nem értem, miért feszengek.
- Igazad van, ülhetünk együtt is. - mondom neki, egy kicsivel több magabiztossággal a hangomban.
A tanulásról már lemondtam. Abban a pillanatban lemondtam, ahogy észrevettem, hogy itt ül ő is. Szeretném megtudni, mi bántotta őt, mit keres itt teljesen egyedül. De nem tudom, hogy illene-e. Én biztosan morcos lennék, ha valaki egy amúgy is nehéz napon azzal zaklatna, hogy meséljek arról, ami miatt rossz kedvem van. Így csak csendben nézek magam elé, és várom a folytatást.
Szeretnék vele beszélgetni. Szeretnék többet tudni róla. Olyan kíváncsi vagyok a történetére. Mély levegőt veszek hát, de nem jön ki egy szó sem a számon. Sokszori nekifutás után sikerül végre, és felteszem a kérdést.
- Mi bánt téged? - a hangom halk, de próbálom a lehető legkedvesebb hangnemet megütni, nem szeretnék se tolakodó, se pedig illetlen lenni.
Utoljára módosította:Gyilkos Tészta, 2015. november 1. 10:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gyilkos Tészta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 1. 14:13 | Link

Claire  Love

- Semmi.
Vágom rá kapásból, hiszen alapjáraton ez az igazság. Bántani semmi sem bánt, csak olyan nyűgös korszakom van, amikor mindent csak negatívan tudok látni. Van ennek valami megnevezése is amúgy, mert mintha a padtársam mondott volna erre valamit. Szegény lány, nagyon csúnyán rámordultam, majd persze nem győztem bocsánatot kérni. Még jó, hogy tudja, hogy alapjáraton nem vagyok egy őrült.
- Vagyis csak apróságok. Sok apróság. Meg ez az ősz. Nehezen állok át.
A korábbi iskolámnál nem voltak ilyen nagyon meleg napok, aztán utána hirtelen nagyon hidegek, majd megint melegek, és így tovább. Hiába vagyok már itt jó ideje, a szervezetem valahogy nem képes megszokni, hogy itt így mennek a dolgok. Pedig igyekszik, én el is hiszem neki.
- Nemrég kineveztek prefektusnak...
Nem is értem, hogy miért kezdek bele a dologba, hiszen csak annyit tudok a lányról, hogy Claire a neve, és nagyon hideg a keze, de nem fázik. Ez pedig, valljuk be, nem sok. Mégis, megered a nyelvem, és nem is akar megállni.
- Tök nagy megtiszteltetés, hogy kineveztek, és tényleg, igyekszem jól csinálni, csak félek, hogy mégse lesz ez olyan jó. Nem vagyok maximalista vagy ilyesmi, csak nem vagytok trehány sem.
Az ujjaimat összefonva ejtem az ölembe a kezeimet, miután a jobb bokámat ráhelyeztem a bal térdemre. Nem olyan kényelmetlen itt, de azért nem is egy pad, hogy hátradőljek kényelmesen. Oda kell figyelnem, ha nem akarok beleborulni a vízbe.
- És ez az egész nagyon tud bosszantani. Évekig tök jól elvoltam itt, csak léteztem, és most erre tessék, bevállalok egy ilyen feladatot, pedig inkább azon kéne agyalnom, hogy jól sikerüljenek a vizsgáim. Nem igazán vagyok százas azt hiszem.
Most már viszont itt lenne az ideje annak, hogy hallgassak, szóval a következő gondolatot lenyelve pillantok a lányra.
- Mondj valamit te is kérlek, mert csak beszélek és beszélek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2015. november 1. 14:44 | Link

Ervin  Love

Tetszik, hogy ennyit beszél. Csak mondja, mondja és mondja, ömlenek belőle a szavak. Jó őt hallgatni, bár, amikor kijelenti, hogy prefektus, egy pillanatra tátva marad a szám. Nem gondoltam volna róla...
Amikor befejezi a mondókáját hümmögök egyet. Az agyam pörög, próbálom feldolgozni ezt a sok információt.
- Szóval prefektus. - jegyzem meg, inkább csak magamnak, semmint neki. - Érdekes. Mármint nem gondoltam volna, hogy az vagy. - mosolygok rá. - Rólam nincs nagyon mit tudni. Én csak azért jöttem ide, hogy tanuljak SVK-ra, most pont van rá egy kis időm, pontosabban volt. Persze ne érts félre, nem azt mondom, hogy zavarsz, mert nem. Szerintem nagyon jó ez az ősz. Én imádom. A színek, az eső illata, a fák suhogása, minden összhangban van, amikor ősz van. Igaz, kicsit előbb sötétedik, állandóan be van borulva, de ez a természet rendje. Próbáld meg élvezni! - tanácsolom neki.
Csak fecsegek összevissza, de már hiányzott a beszéd, hogy hallassam a hangomat. Nem nagyon tudok itt barátkozni. Mindenki furcsának tart. A lány, aki állandóan egymagában ücsörög és dudorászik. Én is bolondnak nézném magamat.
- Egyébként, ha nem tetszik majd ez a prefektusdi, az sem baj. Akkor abba hagyod. Nincs mit veszítened. Legalább akkor majd elmondhatod magadról, hogy te ezt is kipróbáltad. Ha pedig sikerül, akkor mégis többre vagy képes, mint hitted. Szóval mindkét esetben jól fogsz kijönni a dologból, nem gondolod?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szent Ricsi
INAKTÍV


Bukott Király
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 843
Írta: 2015. november 1. 21:19 | Link


Megálltam és felbámultam a hatalmas ódon kövekből emelt építményre. Igazán sokat hallottam már róla, akivel csak beszéltem eddig, mind említették beszédük során ezt az iskolát. És minél többször hallottam annál kíváncsibb lettem rá. Az kötötte össze a várost, a közelben élő varázslókat, az volt az a pont, ahová minden száll befutott, és ahol az összes egymásba gabalyodott. Biztos voltam benne, hogy valami különleges dologról lesz szó, hogy valami olyat fogok látni, amit eddig soha nem látott szemem.
Azonban nem sokáig ácsorogtam ott, bambán bámulva a kastélyt, hamar megállapítottam, hogy hiába van roppant nagy szerepe ebben a közösségben, az én sellőszemem semmi szépet vagy különlegeset nem fog találni akármeddig fürkészi is a köveket. Csak egy mugli menedéknek tűnt, abból is a régi vágásúnak.
Elhúztam ajkaimat ahogy rájöttem, az egész zarándokút felesleges volt, azonban mégsem volt kedvem visszasétálni a tóhoz.
Körbetekintve valamiféle kerthelyiségben állhattam, elvégre sikerült kiszúrnom mindent, amit a kétlábú lények a kertjeikbe szoktak zsúfolni. Volt ott szobor, gaz is jó számmal, voltak padok és oszlopok, no meg a gazolda vonzotta rovarok is néha-néha elzúgtak fülem mellett.
Nem éreztem tetszetősnek ezt az egész látképet, helyette inkább leültem az első padra, és tekintetemet a csillagokra szegeztem. Azok legalább tényleg meg lettek áldva szépséggel, nem úgy mint a földi, tünékeny humbugok.
Zsebembe nyúltam és hamar előkotortam egy szál cigarettát. Lassan kezdett kifogyni a készletem, és pénz híján még csak pótolni sem voltam képes az egészet, csupán bambán figyelni, mennyire gyorsan tűnik semmivé az értékes holmi.
Hamar ajkaim közé igazítottam a szálat, jól megszokott íze átjárta az egész számat, valami ismerőssel kecsegtetve szervezetemnek.
Ezután a kabátom másik zsebében kezdtem turkálni, az öngyújtómat keresve. Az a nyavalyás tűzmasina állandóan elbújt előlem. Hiába volt apró a zseb és nagy a  kezem, csak keresgélésekkel eltöltött hosszú percek után volt hajlandó előbújni és engedelmesen tüzet generálni.

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A Sötét Hold
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 1. 21:41 | Link

Raul

Álmatlan éjszakákon
néha őrjöng az ész,
reméled, ha ennek vége,
hősként majd te is hazamész.


Fogalma sincs, mit keres itt. Mármint itt kint. Miért jött egyáltalán ki, tiszta hülyeség volt. Remeg, maga sem tudja meghatározni, miért is tulajdonképp. Oknak felsorolható a hideg, a sötétség, az álom, amiből felriadt. Akaratlanul is kezére pillant, a rémképben még véres volt, összehasogatva.. Lehunyja szemeit, nagyot nyel, tenyerét végighúzza karjának sápadt, hideg bőrén. Úgy áll ott, mint valami jelenés, mint valami szellem, fehér és fáradt.. Egyszerűen önmaga. Most kivételesen önmaga, egyedül.
A léptekre felkapva fejét, dobban egyet a szíve, csak prefektust ne, csak most ne. Aprót sóhajt, ahogy az idegen szájához emeli a káros szert, ez már biztos nem egy rendrakó. Megrázza fejét, biztos őt is észrevették, nem állhat csak úgy itt.
- Ugye tudod, hogy ez szabályellenes? - mormolja, hogy a másik is hallja, de azért ne legyen egetverően hangos. - Ugye tudod, hogy ezért megbüntethetnélek? - felvonja szemöldökét, ahogy elkezd gondolkodni. Nem fogja megbüntetni, persze, hogy nem, elvégre az már nem az ő feladatköre, de ezt a vele szemben álló nem tudhatja.
- Tedd azt le. - ismételt fejrázás, egy csöppnyi undor is vegyül hangjába, de tényleg csak kevés. Sosem tudta, miért akarják az emberek károsítani önnön magukat, amikor semmi problémájuk sincs. Sokszor annyira logikátlanul, annyira ésszerűtlenül cselekszenek.
- Mi a neved? - újabb ismerősen csengő kérdés, a különbség csupán az, hogy hangja most vékonyabb, és nem olyan stabil.
Lágy szellő, végigfut rajta a remegés, önkéntelenül öleli át magát, hátha meg tud tartani egy kis meleget, pár szőke tincs arcába repül, vékony tagjai libabőrössé vállnak. Ő pedig csak áll, várja a válaszokat, és teljesen kifejezéstelen arccal néz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 43 44 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék