36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 43 44 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. február 18. 18:42 | Link

Dandellion | Rapid Randi

- Tény, hogy rengeteg mindent képesek beletenni, hogy egy kicsit megvicceljenek minket, de egyszer élünk, nem igaz?
Én pedig azt vallom, hogy minden elszalasztott lehetőség csak fájni fog később. Egyszer élünk, és az unokáimnak - én az a fajta pasi vagyok, aki számol a gyerekkel, unokával - majd el akarom mesélni, hogy bizony a nagypapi amikor iskolás volt ebben a hülyeségben meg abban is részt vett. Nem akarok mindent kikerülni, bár tény, hogy néha jobb lenne.
- Én is titokban tartom, de hívhatsz Lazánnak. Ez egyfajta beceneve a nevemnek.
Hogy melyik nevemnek, azt nem árulom el. Mondhatnám azt is, hogy laza srác vagyok, de nem akarom elijeszteni sem. Mert tény, az vagyok, meg rendes gyerek, csak jobb ez így. Így gondolhat Lázárnak is akár, bár nem vagyok épp Lázáros, nem mintha Ervines lennék.
- Na és kedves Dehlya, mihez lenne kedved? Táncoljunk, vagy sétáljunk?
A beszélgetéshez mind a kettő alkalmas, utóbbi talán alkalmasabb, bár a zene nem olyan gyors, inkább andalgós, de lehet, hogy furán venné ki magát, ha azonnal összebújnánk, hiszen még csak az igazi nevünket se mondtuk el egymásnak. Amíg ecseteli, hogy mit is szeretne, óvatlanul beleiszok az italba, mely viccen kívül igencsak ízletes, bár azt hittem, hogy nem a legjobb ízű itallal kecsegtetnek majd, mert nekem a kinézete annyira nem volt megnyerő. Visszaszívom, nagyon is jó.
- A csókod festi kékre az eget, szemed színétől zöldülnek a fák. Nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ.
Egy hosszú pillanatig csak nézem a lányt, meg gondolkozok azon, hogy mit is mondtam. A tekintetem lassan a félig elfogyasztott koktélos pohárra vándorol és szélesen elvigyorodok.
- Óóó, azt hiszem, meg is van a hatása. Biztos nem akarod kipróbálni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. február 18. 20:39 | Link

Ádám *-*

- Oh, hát azt megköszönném. Igazából már régóta szeretnék megtanulni, de eddig soha nem jutottam el odáig.
Az Aladdinos részen egy kicsit felnevetek halkan a cipőmre lenézve, és az álarcomon kívül most a hajam nagy része is eltakarja az arcom. Ez aranyos volt tőle.
Még csak észre sem vettem ahogy Ádám megnyalja a száját, de akkor sem érdekelt volna hogy miért, ha látom is. Eléggé el voltam foglalva a cipőm nézegetésével abban a pillanatban. Néha elbambulok. Ez van. Bár most már felemelem a fejem és ránézek az előttem ülő álarcos fiúra. Ha tudnám, hogy most éppen mire gondolhat, szívesen megnyugtatnám, hogy én nem olvasok ilyeneket, tehát nem kell emiatt aggódnia. Jó, persze egyszer-kétszer elolvastam hasonlókat még otthon, de hát akkor sem érdekelt nagyon, csak kíváncsiságból, hogy mit lehet ezen annyira szeretni. A mugli legjobb barátnőm miatt vettem ilyet a kezembe igazából, de nem jött be. Nem tudok mit tenni, én nem ilyen vagyok.
- Igen, igazad van, szerintem sem lennék jó se őrzőnek, se terelőnek, de igazából azokra nem is nagyon vállalkoznék. Nincs azokkal sem különösebb bajom, csak nem az én súlycsoportom.
Amikor azt mondja, hogy ha szeretem az édességet feleségül is vesz, egy kicsit megint felnevetek, de most már hallhatóbban.
- Oké, de honnan fogsz holnapig gyűrűt szerezni? - mondom neki mosolyogva. - Hát szeretek enni, úgy is olyan típus vagyok, hogy bármennyit eszek is, nem nagyon hízok, csak amikor már tényleg rám fér.
Jó, ez egy kicsit személyes, de nem hinném, hogy Ádám zavarba jönne emiatt.
A történetére  csak bólogatok, de tényleg érdeklődve, viszont a végénél egy dolgon megakad a figyelmem.
- Duci voltál? Te? Hát, nem tudnám elképzelni... - mondom kissé megdöbbenve, de mosolyogva.
Eközben elveszem a nekem nyújtott italt, majd egy kicsit belekortyolok. Még nem ittam koktélt, szóval nem tudom milyennek kell lennie, de ez finom.
- Igen, és még ismered is. Ő az egyik hajtótok. Egyszer-kétszer kimentem neki szurkolni, meg hát ugye nektek, de azokon az alkalmakon kívül még nem voltam kint az arénában. Dereknek hívják. Ő a távoli unokatesóm. - mondom lazán, nem is gondolva arra, hogy ez talán furcsán érintheti Ádámot.
Utoljára módosította:Lucy Blake, 2015. február 19. 07:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. február 20. 18:11 | Link

Valentin nap-Wolgi

Már kezdene bele is a válaszba, ami valószínűleg hát...-tal krzdődött volna, de mivel az italok minden további problémák nélkül megrendelődnek, úgy érzi, nem is baj, ha nem szúrta még be azt a bizonyos mondatot. Felesleges lett volna.
Tehát akkor először a kitaláltat!
Mielőtt belekezdene, még egy kicsit el is neveti magát, hiszen valóban elgondolkozott ezen a megoldáson is.
- Azt hiszem úgy kezdtem volna, hogy a kíváncsiság hajtott meg talán az új ismeretségek lehetősége.
Pillant a fiú szemébe, majd szórakozottan elkezdi babrálni a meghozott koktél díszítő elemét, legalábbis azt a hegyes kis pálcikát a végén.
- Igazából viszont...egy kicsit más a helyzet.
Ez az ital nagyon jól néz ki! Ráadásul még epres is!
- Egy barátom kért meg rá, hogy jöjjek, ugyanis valaki elhívta ide randizni, de titokban. Megkért, hogy ha olyan az illető, mentsem ki amint tudom.
Azért így elmondva elég vicces. Ezt a Mea arcán látható vigyor is igazolja, hiszen Derek biztosan el van képedve a mostani helyzettől.
- Mostanra azonban kezd érdekelni ez az egész!
A következő választ azonban akár ő is mondhatta volna, pusztán annyi különbséggel, hogy amióta az öccsei rákaptak a sakkra, azóta nem szívesen játszik senkivel sem... a kviddics persze teljesen más! Attól semmi nem veheti el a kedvét! Annyit tudna róla beszélni, meg a repülésről...de akkor ennyi lenne az inkognitója egy részének.
- Meg is jegyzed?
Őszinte csodálkozással pillant most a szőkére. Bárcsak...
- Én inkább régebben álmodram rengeteget vagyis emlékeztem rájuk. Néha még el is tűnődtem azon, hogy milyen lenne átmenni mások álmába...
Ezt vajon miért mondta el? Lehet csak hangosan gondolkozott, mivel az ilyen elképzeléseit általában megszokta tartani magának. Érdekes... csakúgy int az, hogy ahhoz képest, hogy kiskorában megvoltak a visszatérő rémálmai, most ott tart, hogy keresi a lehetőségeket. Szinte mindent.
A repülésről és a telepátiáról szívesen elhallgatja a fiút. Még az sem zavarja, hogy ilyen lelkesen és sokat beszél. Legalább van saját véleménye! És értelmes. Ezek mindenképpen pozitív tulajdonságok.
- Azt hiszem itt telitalálat történt!
Dől egy kicsit hátra a székében, majd megállapítja magának,hogy milyen jól áll a fiúnak ez a játékos, huncot mosoly. Biztos, hogy nem látta még?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Írta: 2015. február 21. 16:28 | Link

Rapid Valentin - maszk

Okééé. Nagyon nem szokott ilyen dolgokat művelni, vagy ilyen helyekre járni. Sőt, igazából azt sem tudja, miért jött ide. Nagy levegő, mielőtt sipítani kezd, majd még egy, és még több. Izgul. Nagyon ritkán esik ilyen állapotba, mármint a körömrágós, kézremegősbe, általában az ő izgatottsága kimerül abban, hogy vihog, ujjong, és ugrál, mint egy kisgyerek. Na de most semmi kedve ugrálni, inkább lapulni, mint valami nyuszi. Fogalma sincs, milyen szer alatt állhatott, amikor jelentkezett a dologra, de el is felejtette hamar, és már csak arra eszmélt, hogy maszk van rajta, zsebében a kulcsocska, és idefele tart. Nagyon fejbe vághatta egy súlyos könyv, vagy maga a könyvespolc, de nincs mit tenni, ácsorog, és vár. De mire is? Vagyis, inkább.. kire? Nyel egy nagyot, kiropogtatja az ujjait, amik eddig istentelen görcsben álltak, és a nyakát nyújtogatva keresni kezdi az alakot. Nem tudja, miről kellene megismernie, sőt, semmit nem tud, de ez a vakrandi lényege nem? Reméli azért, hogy nem egy kigyúrt felsőbb évest kap vacsoratársnak, vagy rosszabbat. Megigazgatja a kivételesen gyűretlen zakóját, és sóhajt. Na jó, gyerünk tigris…
Kiszakad az bejárat közelségéből, és megindul előre, szép lassan, ráérősen. Íriszei az összegyűlt tömeget pásztázza, kitartóan keresgélve, hátha akad valaki, akivel ma este dolga lehet. Egy-kétszer már meg is indul egyikük felé, de megtorpan, mikor a találat mégsem az, aminek látszik, és tovább halad. Talán el se jött, talán nem is jelentkezett, csak adtak neki játékszert, hogy foglalja le magát a ma estére. Nemigen szokott sosem ezzel a nappal foglalkozni, neki ugyan olyan nap, mint a többi, evett, aludt, szórakozott, és nem kesergett, hogy egyedül van. Még mindig nincs az agyába kódolva, hogy muszáj valakit kerítenie magának, ráér még vele, lesz egy rakat éve rá. A mai pedig.. még mindig a szórakozásé, csakhogy, egyedül nem olyan buli itt ácsorogni, a terem közepén majdnem, ahol megtorpant, és csak nézelődik. Ha valaki akarja, itt meg fogja találni, addig is elszórakoztatja magát a kulcsocskával való játékkal, dúdolással, bármivel. De azért ideérhetne már az a valaki..
Utoljára módosította:Julien Armand Saint-Venant, 2015. február 21. 16:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. február 21. 16:36 | Link

Szent Bálint nap | Mea


 A koktél megérkezett. A pincér olyan figyelmes volt, hogy rögtön hozott a lánynak is, nehogy rosszul érezze magát, amiért csak én iszogatok. Hálásan megköszöntem, hogy megmentett egy kínos szituációtól, aztán nézegetni kezdtem az italt. Ilyen rózsaszín dolgot még sosem kóstoltam. Lefogadom, hogy az íze maga a rózsaszín megízesülése.
 Úgy tűnt, a lány jó kedvre derült, amit személyes sikernek könyveltem el. Abból, amit mondott, kilogikáztam, hogy valószínűleg azért ücsörgött itt egyedül, mert a srác, akivel jött, megtalálta, akit keresett, és nem akart lábatlankodni. Ez bizony tiszteletre méltó.
 - Bizony, a legtöbb alkalommal igen nagy részletességgel megmaradnak. De ha egyszer elkezdem elmesélni az egyiket, akkor ha lelőnek, sem hagyom abba! - feleltem nevetve a kérdésére. Szegény Linát sem hagytam szóhoz jutni annak idején...
 A felvetése, hogy milyen jó lenne átmenni mások álmaiba, elgondolkodtatott.
- Ha jól emlékszem, van olyan hely, ahol ez megoldható... Csak kérdéses, hogy az én álmaimba érdemes-e belemászni. Izgalmas lenne, az biztos, de... gyakran álmodok olyat, amit mások rémálomnak neveznének. De ha szeretnéd, majd egyszer megpróbálhatjuk! - kacsintottam rá.
 Telitalálat! Hát megint... Még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne hasonlítana rám. Olyan vagyok, mint egy gyurma, ami mindenkihez passzol. Bár talán minden ember ilyen, csak észre kell venni. Talán már mindenki elgondolkodott ezen, csak nem beszélnek róla. Hiszen én sem teszem. Hű, talán túl ritkán mondom ki, ami a szívemet nyomja!
 - Mesélj egy kicsit magadról! A múltadról, a jelenedről, az elvárásaidról a jövőt illetően... Persze ha nem akarsz róla beszélni, akkor ne tedd, nem akarok tolakodni, vagy ilyesmi, csak érdekel - mondtam a legártatlanabb arckifejezésemmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. február 22. 01:38 | Link

Valentin nap - Random Randi
Állia

Egyáltalán nem meglepő, hogy a lány zavarban van, valójában én is kissé, csak jól leplezem a folyamatos idétlen vigyorral, ami letörölhetetlenül ott van a képemen. Ilyenkor szoktam bevetni feszültségoldásképp, hogy beszélek teljesen összefüggéstelen dolgokról, csak olyasmiről – persze a nyilvánvaló határokon belül –, ami éppen eszembe jut, és amúgy értelme sem feltétlenül van. Általában beválik, mert ilyen hihetetlenül mókás fickó vagyok, most azonban nem ezt a megoldást választom, minden bizonnyal jártathatom még az este folyamán annyit a számat, hogy szegény leányzó talán meg is fogja bánni, hogy velem keverte össze a sors, vagy akármi.
Úgy tűnik, engem egy picit jobban feldob, hogy ilyen hamar megtaláltam a párom, bár lehet, hogy ő csak tényleg ennyire szűkszavú. Még mindig hajlamos vagyok rácsodálkozni arra, hogy nem mindenki él hasonló beszédkényszerrel, mint a legtöbbször én, pedig az előző sulimban is bőven voltak visszahúzódóbbak. Mindenesetre remélem, azért a vigyorom idővel ragadni fog, lehetőleg előbb, mint utóbb. Bájos mosolya van a lánynak, nem kéne azt ennyire rejtegetni.
- Akkor azt javaslom, helyezzük kényelembe magunkat, aztán… majd meglátjuk – nyújtom felé a karom udvariasan, egy széles, bátorító mosoly kíséretében. Remélem, elfogadja, persze igyekszem egy icipicit sem sértőnek venni, ha visszautasítja az úriemberhez méltó gesztust. Egy tetszőleges asztalhoz kísérem, kihúzom a székét, meg egyebek, és kérek valami hűsítőt magunknak.
- Nagyon szép neved van – jegyzem meg mosolyogva. Oké, valamilyen témát dobjunk fel. Gyerünk, Várkonyi, szokott ez jobban is menni. – Nos, tudom, hogy unalmas ezzel kezdeni, de talán nem árt, ha tudjuk az alapokat, nem? Öh, igen, a nevem már megvan, Levitás vagyok és lassacskán végzős mestertanonc, ha minden jól megy, aztán auror lesz belőlem. Svájcból költöztem vissza az országba, és alig három éve járok ide. – Kezdem a kört egy adag teljesen alapvető információval, amit ugyebár Állia nyilván nem tud rólam, hiszen csak most találkoztunk. De ezek már vethetnek fel esetleg kérdéseket, amik megtörhetik a jeget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. február 22. 11:45 | Link

Kira (még mindig hihetetlenül oO)

Ahogy ott áll előtte a lány, Derek pedig annyi mindenre gondol, amiről azt hiszi ki is mondja, annyira hihetetlen. Erre sosem gondolt volna, és arra sem, hogy ilyen rejtett képességei vannak, mint a fejben bőbeszélés.
Ő csak azt látja az egészből, hogy Kira vág egyre rémültebb arcot, ahogyan ő sorolja a dolgokat, és az fut át az agyán, hogy talán a lány időközben meggondolta magát, mert már megint túl sokat beszél. Aztán Kira egyszerre csak elneveti magát, Derek pedig zavarában szintén mosolyogva pislog a lányra. Annyi a különbség kettejük mosolya között, hogy Kiráé gyönyörű, és vidám, Derek pedig úgy néz ki, mintha rossz bájitalt adtak volna neki a gyengélkedőn.
Ekkor Kira meg is jegyzi burkoltan, hogy "hülye", Dereknek pedig hirtelen leesik a dolog, és bágyadtan megkérdezi:
- De hát én is szerettem volna, ha... de nem mondtam ki semmit?
Így már kezd érthetővé válni a helyzet. Végül is nem is hallotta a hangját úgy, mint szokta. Van belső hang? Vagy ő valami szuper tehetséggé fejlődött ma este?
-Ne-ne-neked is...
Na tessék, most meg dadog. És ráadásul elkezd szédülni is. Le kell ülnie, de gyorsan, mielőtt mindenki előtt - Te jó ég, mintha Ádámot is látta volna ráadásul! - elájul itt a fényesség kellős közepén...
- Üljünk le! - sürgönyözze a dolgot, és miközben érzi, hogy arca vészesen kezd vörösödni, gyorsan megfordul, és gyors léptekben szegény Kirát jól lehagyva szinte rohanni kezd egy szabad kétszemélyes asztal felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. február 22. 18:45 | Link

Lucy

- Én szívesen segítek, szerintem fontos, hogy aki tanítja, az tudjon élvezetet is belecsempészni. Nekem az elején nem jött át a dolog, de például Markovits jó tanár, de nekem is kellett egy pont, amikor eldöntöttem, hogy ezt akarom csinálni rendesen is, nem pedig az elfogadhatóra hajtva. Nem minden tanárban van meg az, hogy élvezetessé teszi az órákat.
Szerencsére nekem kevesebb ilyenem volt. Volt, mert nem lehet megúszni, hogy ne legyen, de mégis, ha egyszer majd visszaemlékszem az iskolai évekre, biztos vagyok benne, hogy az úgy fog telni, hogy a hallgató egy pozitív képet kap majd. Szeretek ide járni, szeretem a tanórákat is. Kicsit furcsa ember vagyok ilyen szempontból azt hiszem. A legtöbben a nyári szünetet várják, én két hét után azon kezdek el agyalni, hogy mikor vehetem már meg a tankönyveimet és vajon mi lesz az első bájital, amit megfőzünk az új évben. Nem véletlenül tartok attól, hogy mi lesz akkor, ha nem folytathatom a tanulmányaimat, mert nem úgy sikerül a záró dolgozatom, mint szeretném.
- Akkor szerencsés vagy, valóban. A gyűrű miatt ne fájjon a fejed, mond, hogy milyet szeretnél, és szólok a kapcsolataimnak.
Mint valami szupermenő pasi, laza félmosollyal, így is viselkedem, kényelmesen hátradőlve, kezembe véve az italomat, és újabb kortyot követően egy nem is olyan régi, ha jól emlékszem tavalyi eurovíziós dal,  Basimtól a Cliche love song kezd el a fejembe járni. Egy kcisit zavaró, de még nem annyira, hogy elgondolkozzak, miért is hallok kétféle muzsikát. Sőt, a mostani ritmusára az ujjimmal is dobolok kicsit. Az, hogy nem vagyok szupermosoly laza arc, az látszik, főleg abból, hogy pár másodpercig bírom csak nevetés nélkül ezt a beállást, és inkább újra normálisan ülök.
- Pedig komolyan. Persze úgy is szép voltam, csak a seprűk nem szerettek. Most egészségesebbnek érzem magam, de akkor se volt sok problémám.
Sőt, ha azt vesszük, akkor sokkal jobban meg tudtam tartni a lányokat. Volt egy több, mint fél éves kapcsolatom  is. Most meg, itt vagyok én, az Eridon csapatkapitánya. Alapjáraton bomlania kéne utánam egy – két lánynak, mert ezzel állítólag az jár. De a lányoknak vagy nem szóltak, vagy én vagyok olyan vak, hogy nem vettem észre őket.
- Derek? Az én Derekem? Azta.
Az „én Derekem” megszólalás egy kicsit érdekes, de a lényeg végül is ennyi lenne. Az én csapatomban játszik, és ezt a tényt imádom, hiszen nagyon ügyes és lelkes, ahogy Mea is. Az ő belépésük az egész kviddicskedvemet fellendítette még eggyel.
- Nagyon kedvelem őt, korrekt és jó játékos. Remélem az utolsó meccsünkre is kijössz. Nagy buli lesz.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. február 22. 20:40 | Link

Valentin nap | Random Randi
Arnold

Amíg én összeszedem magam a kezdeti zavarból Arnold felajánlja, hogy üljünk le és ott folytassuk ott,....mit is? Nos, nem igazán tudom, de mosolyogva bólintok.
-Rendben.
Teszek egy lépést felé, majd meglepett pillantást vettek, a felém kinyújtott karra, aztán pedig a karr tulajdonosára.
A karr gazdája magabiztos mosolyát nézve, pillanatnyi habozás után elfogadom a felém nyújtót kart.
Kissé meglepetten tapasztalom, hogy milyen izmos a partnerem karja. Bár ezt valószínűleg észre vehetem volna már.
Hagyom magam az egyik asztalhoz vezetni és leültetni. Az egyik kezemet az ölembe teszem a másikkal halkan elkezdem a zene ritmusát dobolni.
Nevem dicsérésére reflexszerűen mosolyogva válaszolok.
-Köszönöm.
Mosolyogva nézzem a velem szemben ülő Arnoldot és most, hogy már nem vagyok annyira ideges meglepetten veszem észre milyen szép szeme van. Ezt kis habozás után meg is jegyzem neki.
-Nagyon szép a szemed.
Nem is tudom, hogy mért mondtam ezt neki, hisz kimondva elég hülyén hangzott, de mivel vissza szívni nem tudom, csak mosolygok.
Szerencsére ezen nem akad meg a kezdődő beszélgetés.
Arnold elkezd magáról mesélni. A halottak alapján megállapítom, hogy lesz miről beszélgetnünk. Eltöprengek azon, hogy először kérdéseket tegyek fel vagy inkább én is meséljek egy kicsit. Végül úgy döntök, hogy a kérdések rá érnek.
-Én Rellonos vagyok, egyenlőre még nem mestertanonc. Szintén aurornak készülök.
A vicc kedvéért, elgondolkozó arccal ehhez fűzök egy megjegyzést.
-Bár téged elnézve még elég sokat kell edzenem.
Mosolyogva vállat vonok és folytatom.
-Aztán...- Kicsit elgondolkozom.- Én itt kezdtem és valószínűleg itt is fejezem be a tanulmányaim.
Mosolyogva nézek Arnoldra.
-Kb. annyit az alap dolgokról szerintem.
Kíváncsiság jelenik meg a tekintetemben és felteszem az engem foglalkoztató kérdést.
-Milyen Sváj, Magyarországhoz képest?
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 1. 16:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. február 22. 20:46 | Link

Állia és Arnold


♥Mámorító Meggy♥
Aki iszik eme nedűből, elhomályosul számára a világ. Semmit nem fog szinte látni, csak halványan, és minden olyan jellegtelen és semmilyen lesz számára, a partnerét kivéve, aki kitűnik majd a tömegből, ragyogva, akár egy angyal, teljesen ámulatba ejtve őt! Mintha csak a jól ismert Nagy Ő volna!
És ez egy órán keresztül így is marad!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. február 22. 21:30 | Link

Ádám

- Igen, szerintem sem árt, ha egy tanár játékosan kezeli a tanóráit, mert jobban odafigyelnek rá és úgy könnyebb tanulni is.
Kiskoromban én is mindig szerettem volna, ha ilyen tanáraim lennének, de ehelyett kaptam egy nagyon szigorú, kicsit sem engedő osztályfőnököt, egy kemény tesitanárt, egy jó humorú, de egy pillanatra meg nem álló matektanárt, és egy olyan biosztanárt, aki szerintem azt sem tudta, hogy mennyi 1+1, csak egész órán magyarázott, (szerintem még ő sem tudta miről) és minden óra elején feleltettet. A rajz- és énektanáromat szerettem, csak annyi volt a baj, hogy utáltam mindkét órát. Gyűlöltem rajzolni, de ott beszélgethettünk, és amikor énekeltünk, akkor nem tudtunk beszélni, és "rajzolnunk" kellett. És ki ne hagyjam a drága töri és föcitanárunkat, aki utált minket. De így utólag sem bánom, mert mi sem szerettük őt. Szóval, nekem ezzel nem volt nagy szerencsém.
- Lepj meg. - mosolygok rá Ádámra.
Az ülési póza kicsit érdekes, nem bírom ki halk nevetés nélkül. De láthatólag nem volt neki kényelmes, vagy nem tudom, így visszaült normálisan a széken. Nagyon halkan megszólalt Levi Kreistől az I Should Go. Amikor kezdett hangosabb lenni, csak akkor jöttem rá, hogy ez a fejemben szól. Nem tudom hogy jött ide, szeretem ezt a számot, de nem teljesen illik az alkalomhoz. Vagy hát nem is tudom, de idegesít.
Még mindig nem hiszem el, hogy ő valaha duci volt. Egyszerűen nehéz elhinni, mert ha valaki ránéz, még csak sejtése se lenne arról, hogy egyszer nehezebb volt. Sőt. A lányok élnek-halnak egy ilyen fiúért. Nem is értem, mit keres itt... Mindenesetre azt hiszem pillanatnyilag szerencsésnek tekinthetem magam.
- Igen, a te Dereked. - mosolygok rá. - Csak nehogy féltékeny legyél. - mondom nevetve, és ha talán közelebb lenne hozzám, akkor bele is boxolnék a karjába, bár nem tudom, hogy ez egy randin mennyire lenne bájos. Végülis ez egy randi, nem?
- Igen, természetesen ki fogok menni. Ki nem hagynám! - mondom mosolyogva.
Utoljára módosította:Lucy Blake, 2015. február 22. 21:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 23. 10:42 | Link

Valentin nap

Derek

Ruha

Aggódva kezd nézni a fiúra. Egy értelmes mondatba kezd, amiben még az örültem szó is benne van, de aztán a mondat abba is marad és utána össze vissza kezd beszélni. Legalábbis elsőre, úgy hangzik. Elképzelhető, hogy Derek magában beszélt volna? Milyen kár, hogy nem hallhatta, most tudná világosan mi is a helyzet. Most meg dadog? Ez határozottan kezd aggasztó lenni. Nem akart sokkot okozni barátjának, de úgy néz ki sikerült. Még aggódóbb tekintettel, ahogy látja arcszínét is változni, megpróbál közel lépni hozzá és a vállára tenni a kezét. Meg akarja kérdezni közben, jól van e? Ebben a pillanatban megelőzve a mozdulatot és a kérdést Derek… megfordul és elsiet? A keze a levegőbe marad, az ajkai között rés nyílik és úgy is marad a csodálkozástól, ahogyan az elviharzó fiú után néz. Eltelik néhány perc mire felfogja, hogy a fiú egy asztal felé tart és mintha az előbb mondta is volna, hogy üljenek le, de úgy tűnik az előbb a döbbenet erősebb volt, mint a felfogóképessége. Mikor készülődött erre az estére sok minden eszébe jutott, hogyan fogja Derek fogadni ezt az egészet, de az biztos, hogy erre nem számított. Úgy tűnik nagyon kiborult. Fogja magát és összezárja a száját, majd gyors léptekkel siet utána. Mikor beéri az asztalnál zavarba jön. Mivel nem számított erre a reakcióra, így nem igazán tudja mit is mondjon. Eddig nem nagyon kapott megerősítést, vagy eltántorítást, így egy kicsit bizonytalanul kérdezi végül leülve az asztalhoz és onnan nézve rá az arcát kutatva.
- Derek jól vagy? Sajnálom, ha…
Elakad a szava, mert nem tudja, hogy tulajdonképpen mit is, sajnál.
- …ha mással akartál jönni.
  Megereszt egy bizonytalan mosolyt a fiú felé. Úgy dönt vár egy kicsit, hogy helyrerázódjon közben vesz egy nagy levegőt, hogy a gyomra tájékán kezdődő szorítás enyhüljön, de csak nem akar. Feszengve várja mi jön ez után.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. február 23. 10:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. február 23. 12:39 | Link

Kira (te jó ég... oO)

Néhány órával ezelőtt, amikor a szobájukban végre elkezdett hadakozni a ruhásszekrénnyel, hogy visszatömködje a rózsaszín, fodros, női fürdőruhát, amit az ajánlott neki aznapra, és valahogy kirángassa az ingét, nyakkendőjét és a szürke pulcsimellényét, még nem gondolta volna, hogy nehezebb dolga lesz az udvaron, mint akkor.
Amikor Mr.Mágikus könyvét olvasva a tükör előtt eredménytelenül próbálta megbűvölni kusza hajtincseit, vagy a zuhanyzóban háromszor szembe fröcskölte magát a rossz gombbal, és még az illat bűbáj sem működött a legjobban amit a 10 Tuti Randitipp Fiúknak rovatban olvasott egy újságban Valentin napra ( amiről nem akarja tudni, hogyan és miért került a fiúk zuhanyzójába ), már kezdte érezni, hogy valami egészen furcsa este vár rá.
Nem tudta mire számítson, nem tudta ki hívta el, miért nem személyesen tette ezt, és mindenek előtt, fogalma sem volt róla, mit kezdjen egy szerelmes lánnyal. Aztán amikor megjelent Kira, egészen érthetően felfordult benne a világ, meg talán egy kicsit az ebédje is, hiszen úgy elkezdett ugrálni a gyomra, mintha békákat tettek volna bele egy rontással.
Amikor végre sikerül leülni, és Kira feltesz egy kérdést, el telik néhány másodperc, mire eljut a tudatáig a dolog.
- Hogy mi? - rázza fel magát mélázásából, majd egy ideges mosolyt erőltet az arcára és mély levegőt vesz. Na jól van Derek, most már épp itt az ideje összeszedned magad!
- Öhm... - köszörüli meg a torkát, és hivatalosan összekulcsolja kezeit maga előtt. Nem tudja, hogy mosolyogjon, vagy komoly legyen, ezért a végeredmény valami totálisan fura, eddig felfedezetlen arckifejezés lesz.
- Nem akartam senkivel se jönni.
Na ez aztán baromira nem a legjobb válasz volt. Már érzi is, hogy ismét vörösödni kezd. Ekkora égést!
- Vagyis, hát... nem úgy gondoltam! Azaz, hogy...
Összevissza makog. Azt se tudja, már, hogy fiú e vagy lány.
- Nem gondoltam, hogy elakarnál hívni, vagy, hogy bárki is elakarna hívni, azt se gondoltam, hogy Te akarnál úgy, vagy másképp nézel rám, vagy csak poénnak gondoltad, igazából halvány lila gőzöm sincs ilyenkor mit kellene tenni, vagy mit kell csinálni egy lánnyal, vagy, hogy kellene viselkedni, és olyan szinten zavarban vagyok, hogy mindjárt visszafejlődöm hat éves szintre szóval iszunk valamit?
Végre, egy levegővétellel sikerült kipréselnie magából ezt az egészet, és most kifújva magát kezd kissé jobban lenni. Talán sikerült érthetően tisztáznia az ostoba fejét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2015. február 23. 16:38 | Link

Valentin cucc
maszk
ma
Viko



Ha úgy nézzük, elég jól áll neki a maszk: amúgy is titokzatos, rejtélyes külsejét és személyiségét most még megfoghatatlanabbá tudja tenni ez a kis kiegészítő. Tiszta király... De most inkább a jelennel és történésekkel foglalkozzunk.
Visszaszerzi az asztal fölött a tulajdonjogot elég könnyen, aztán folytatódhat is a beszélgetés. Akadályok ide, vagy oda, a dolognak mennie kell, ha már vette a fáradságot és eljött erre a giccsparádéra. A titokzatos hölgy belekezd a "hagyd, találunk másik helyet" mondókába, de Chuck erre csak legyint egyet, hogy ő majd elintézi. Végül is mindegy, elintézte és ez a lényeg. Leülnek és Chuck már töri is a fejét, hogy mit kérdezzen, vagy éppen mit válaszoljon az Eperlány kérdésére. Közben azt is érzékeli, hogy egy kicsit felpezsdül és elkezdi élvezni az alapból kényelmetlen szituációt; egy kis gondolkodás után van egy olyan tippje, hogy valószínűleg az italok lehetnek megbűvölve, vagy hasonló. Addig nem is baj, amíg nem kap szerelmi bájitalt.
- Értem. Akkor biztosan nagyon kedvesek lehetnek a munkatársak - hallotta ám, hogy a hölgy elkezdett valamit mondani, ami a munkahelye volt, de talán félt, hogy így lelepleződik. Szóval bánja, hogy eljött? Vagy cikinek tartja? Vagy már a 70+-os korosztály? Á, az biztosan nem. Ha van álarc rajta, ha nincs, ennyit azért meg tud állapítani. Mindenképpen fiatal felnőttről van szó.
- Hát, pontosan eltaláltad. Ilyenkor nem vagyok felismerhető és így nincs az a rizikó, hogy legközelebb felismernek - Ha már lúd, legyen kövér. Ha hülyeségről van szó, akkor legyen nagy. Nyilván nem gondol semmit komolyan, aztán karjaira néz. Milyen okos, még hogy nem ismerik fel? Eléggé egyedi a kinézete. Úristen, mekkora értelmiség; valami másnak is kell lennie ezekben a koktélokban.
- Igazából nincs túl sok dolgom és belefér a szabadidőmbe - hogy adjon valami értelmes választ is. Közben elgondolkodik azon is, hogy mi lenne, ha rendesen tudná kezelni a kapcsolatait, és akkor azzal is tölthetné a napot, akit igazán szeret. Nem mintha nem ígérkezne jónak az este, de azért mégis.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 23. 19:37 | Link

Valentin nap

Derek

Ruha

Derek még láthatóan ideges, de az arcszíne már jobb azért, gondolja az arcát fürkészve. Most, hogy ülő helyzetben vannak, azért oldottabb lesz talán a hangulat, Derek még beszél is ez jó jel. Hoppá nem akart senkivel jönni? A gyomrában a szorítás hirtelen felerősödik valamiért. Nem is tudja ennek, most örülnie kell, vagy nem? Ha nem akart senkivel jönni, akkor az azt jelenti, hogy nem érez így rajta kívül senki iránt, viszont akkor azt is, hogy iránta sem? Minden esetre a szóáradat, ami ezután érkezik egy szuszra leköti a figyelmét, így véget ér az előbbi gondolatmenete. Olyan sok infó érkezik egyszerre, hogy hirtelen nem is tudja hová tenni az előbbi egy szavasok után. Zavarban van, persze, hát ő is csak talán rajta nem látszik annyira. Most a kezére vetődik a pillantása, ahogyan görcsösen markolássza a kis fekete, elegáns vonalú táskáját. Talán azért ez így nem teljesen igaz. Persze, hogy ő is zavarban van meg ideges meg minden, de… egy Amorden nem titkolja el az érzéseit büszkén vállalja őket. Ez nem igaz, hogy jutnak most eszébe a nagyapja szavai? Ha látná, hogy egy muglival randizik, kapna tőle az biztos, de hát ő mondja folyton, hogy vállalni kell az ember érzéseit. Kicsit kihúzza magát ültében és a keze még erősebben szorítja a kis táskát. Végül is nem történt semmi rossz csak a tudtára adta Dereknek, hogy fontos neki. Eddig felváltva nézte a kezét Derek kezeit és az asztalt, de most újra felemeli a fejét és a szemébe néz.
-Persze értem zavarba hoztalak, de nem poénnak szántam. Ez nekem is furcsa és fogalmam sem volt, hogyan mondjam el. Ez jutott eszembe, így nem kell elmondanom neked, anélkül is tudod, hogy… másképp nézek rád.
Eddig elég határozottan Amordenesre sikerült, de az utolsó szavaknál elcsuklott a hangja és visszaköltözött a pír az arcára, a szemét is az asztalra szegezte újra. Hiába ő nem tudja ezt olyan nagyon büszkén előadni. Pedig Derek olyan helyes és kedves és a mosolyától el lehet olvadni. Nem maradhatott ez ennyiben, mert ahányszor csak meglátta liftezett a gyomra, hevesebben vert a szíve ennek talán most vége, de el kellett, hogy mondja valahogyan. Ezeket a szavakat nem tudta volna soha másképp sehogyan kipréselni magából az biztos. Megint elmosolyodik, ahogyan a mondat második része eszébe jut és ránéz újra.
-Szerintem emiatt nem kell aggódnod, mert arról, hogy mit kell ilyenkor csinálni nekem sem sok fogalmam van. Viselkedjünk természetesen, mint eddig és az igyunk valamit jól hangzik.
Visszatér a jókedve és a szorítás is enyhül a táskán Derek mindig ki tudja belőle váltani a vidámságot csupán azzal, hogy megszólal.

Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. február 23. 20:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. február 23. 21:33 | Link

Kira

Végre kezd lassan rátelepedni, és aprólékosan szétfolyni körülötte a nyugalom.
Kinyögött pár mondatot, amivel tisztázhatta magát úgy ahogy, és a lányon is látszik, hogy némiképp megnyugodott ettől... amikor jön a következő zuhany. Hogy hideg e vagy meleg, az Derek se tudja.
- Teháááát... - kezdi nagyon lassan, és nem is a leghangosabban a tányérban lévő hattyúpárt a kezébe véve. - Akkooor... azt mondod, hooogy... Te másképp nézel rám?
Csavargatni kezdi az egyik szerencsétlen madár szárnyát, és közben félszegen fel fel pillant a mozdulatból Kirára, de huzamosabb ideig nem mer a szemébe nézni.
- Úgy értem... hogy... hooogy... - keresi a szavakat, hogy nehogy rosszat mondjon.
- Lehetséges volna, hogy... Te... meg én...
Hát ez elég furcsa így kimondva. Sőt mi több, hülyén hangzik. Na nem az, hogy ők ketten együtt, csak, ahogy kimondta... olyan... gyerekes? Nem. Nem is tudja megfogalmazni magában, hogy mégis hogyan.
A következő mondattal viszont Kira megkönnyíti a dolgát, amiért a fiú rettenetesen hálás.
- Akkor azt mondod, csináljunk úgy, mint eddig? Jó, az azt hiszem menni fog. - mosolyodik el, és közben véletlenül letépi az egyik hattyú szárnyát. Mire rémült arcot, vág, és gyorsan leteszi, mintha parázsba nyúlt volna, és imádkozik, hogy Kira ne lássa ezt a malőrt. Ami lehetetlen, tekintve, hogy vele szemben ül.
- Öhm... hát... akkor rendeljünk! - mondja zavartan, és ismét fülig vörösödve, majd int is a pincérnek, és kér két italt.
Aztán fészkelődik egy kicsit a széken, majd Kirára pillant.
- Na és... miiiiiilyen napod volt?
Remek indítás Derek, vállveregetés.
- Ó, tényleg! - kap a mellényzsebéhez, és kiveszi onnan a színváltós rózsát, amely kábé fél percenként a szivárvány valamely színében tündököl.
- Eeezt... neked hoztam. - nyújtja át Kirának a virágot, és próbálja titkolni, hogy remeg a keze. Reméli, hogy a lány ennek érdekében hamar elveszi tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 23. 21:50 | Link


Benézet
Maszk


Komolyan nem tudom, mi ütött belém amikor beadtam a jelentkezésemet erre a random randira, vagy mire. Szeretném Cupidora fogni az egészet, de igazából tudom, hogy csak kíváncsi vagyok és talán sikerül valaki olyat kapnom partnernek, akit nem unok meg az első tíz percben.
Szerencsére napok óta nem futottam össze Kiliánnal, elégé nyugodtan tudtam így lemenni szinte az utolsó pillanatban a Leányálomba beszerezni egy csinosabb ruhát estére. Azt mondták, hogy mehetek akár farmerban is, az viszont túl slampos lett volna.
Az egyszerűséget részesítettem előnyben, egy fehér alapon fekete csíkos ruhát vettem, szandálom az volt fent a szekrényben. Alapos készülődés vette kezdetét már a délután folyamán, mégis annyira beleuntam az egészbe, hogy hajszárítás közben elaludtam az ágyamban. Arra ébredtem, hogy a szobatársaim már tipegnek ki az ajtón, én meg ott ülök törölközőbe csavarva és még sehol se vagyok. Utolsó pillanatban felkent sminkem lett, bár egyáltalán nem tűnt annak, a hajam simán kiengedve, a ruha...a ruha pedig ebben a fényben már kicsit máshogy állt. Az ajtón kiugrálva vettem fel a szandálomat, de persze a maszkot és a lakatot, amit bagollyal küldött a DÖK, azt ott hagytam az éjjeliszekrényen.
Futás vissza érte, aztán loholás le a Fénylő lelkekhez. A bejárat előtt fújtam ki magam, felraktam a maszkot és mintha mi sem történt volna, besétáltam, végigpásztázva a tömeget. A fények között jó pár maszkost láttam meg, már éppen azon voltam, hogy lelépek, mikor valahol középtájt megláttam valakit, aki szintén úgy nézett köbre, mint én. Nem mertem odamenni hozzá, a nyakamat nyújtogatva néztem, hátha elkapjuk egymás pillantását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 23. 23:04 | Link

Valentin nap

Derek

Ruha

Hű, érzi, hogy az arca egyre pirosabb lesz, ahogy Derek elemezni kezdi a helyzetet. Amikor ahhoz a részhez ér, hogy” …lehetséges volna, hogy te meg én…” visszafojtott lélegzettel várja a folytatást mereven rá pillantva. Aztán olyan Derekesre sikerül a folytatás, hogy mindenképpen kuncognia kell egy kicsit. A hattyú szárnya és az ügyetlen próbálkozás, hogy elrejtse előle annyira aranyos. Hogy a kuncogással, azért biztosan ne bántsa meg gyorsan siet közölni.
-Tudod lehet, hogy tényleg kisgyerekek leszünk újra itt zavarunkban.
Derek rendel és most már ő is megkönnyebbülve mosolyog vele szemben.
- A napom? Az…
Mielőtt belekezdene, hogy milyen izgalommal teli, ideges napja volt, hogy csak az járt a fejében vajon mi lesz ma este és a ruhákat egyre fel, majd levette, mert egyiket sem ítélte elég jónak. Végül csukott szemmel választott ki egyet a sok ruha közül,amiket Párizsból kapott, mert nem lett volna vége soha a válogatásnak. De még mielőtt mindebbe bele kezdhetne a fiú elővarázsol egy gyönyörű virágot. Csillogó szemmel boldogan veszi át tőle. Nem gondolta, hogy Derek ennyire romantikus tud lenni. A virág lilából vörösre vált, olyan szépnek találja, hogy legszívesebben felugrana és puszit adna érte, de az asztal és némi zavar is megakadályozza ebben. Így csak boldog mosollyal nézi a virágot ujjaival végigsimítva a színes szirmokon.
-Ez igazán, olyan gyönyörű. Köszönöm!
Tekintete megállapodik Derek szürkéiben és egyértelmű szeretet és meghatottság egyvelege tükröződik benne.
- Ez olyan kedves tőled.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. február 23. 23:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. február 23. 23:08 | Link

Kiranella és Derek


♥Ana-Nász Ananász ♥
Egy kis Ana-Nász, és máris kezdődhet a nász! Na jó, igazából aki ebből iszik, az csak temérdek sok, apró, csillogó szívecskét fog látni mindenfelé, mintha egy romantikus záporként hullanának bármerre is néznek! Bearanyozza... azazhogy beszívezi az egész napot! Legalábbis egy órán keresztül biztosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. február 25. 22:42 | Link

Valentin nap - Random Randi
Állia

Ahogy helyet foglalunk az egyik, épp szimpatikus kétszemélyes asztalnál, a férfiakra oly jellemző kajaközpontúság felüti a kis buksiját, és bár éhes kifejezetten nem vagyok, rögtön azon kezdek gondolkodni, hogy mit is egyek, ha már lehetőségem van bármit választani. Persze az elsődleges most pont nem a menü, hanem a velem szemben ülő lány, és már dolgozom is azon, hogy oldjam a kezdetleges feszültséget, a számára talán kínos csendet megtörve, feldobom a legegyszerűbb témát, ami nélkül igazából nem is nagyon tudnánk belekezdeni a beszélgetés komolyabb részeibe. Már ha az esetemben létezik egyáltalán ilyen.
- Köszönöm! – most rajtam a sor, hogy széles mosollyal fogadjam a bókot, közben elkényelmesedek, és rendelek is magunknak egy-egy italt, biztosan jól fog esni. Aztán ismételhetem is magam pillanatokon belül a villámgyors kiszolgálásnak köszönhetően, már le is raknak elénk két, gusztusosan díszített, sötétvörös italt. Ám nem kortyolok bele rögtön, mert még beszélek, és nem, mintha annyira szeretném hallgatni a saját hangom, de nem szakítom félbe a bemutatkozó szövegem.
- Hányadikos vagy? – érdeklődök, mennyi ideje is van még, mielőtt elkezdi aurortanoncként a képzést. – Izgalmas, akciódús hivatás, tele veszéllyel. Bár ezt te is nyilván tudod. Én nagyon élvezem, pedig eleinte nem voltam benne biztos, hogy ez volt a megfelelő döntés részemről. És sokkal többet számít, mi van idebent – mutatok a halántékom felé -, mint ezek… - aztán a karjaimra. Terepen valamilyen okból kifolyólag az agyam azon része teljesen kikapcsol, amelyik általában totál idiótát csinál belőlem, és teljes figyelmemet a feladatra tudom fordítani. Másképp nem is lehetne teljesíteni, és megbirkózni az akadályokkal.
- Hú, hát… ez nehéz. Nagyon más, és annyira mégsem. Egészen sok magyar él kint amúgy, de a suliban, akárcsak itt, nagyon vegyes a társaság. Szerettem ott élni, viszont a legjobb döntéseim egyike volt visszajönni. Talán majd, ha végeztem, oda megyek dolgozni… - töprengek hangosan, az indokoltnál egy kicsit többet, és egy kis fejrázást követően, amivel igyekszem visszaterelni magam a jelenbe, a lányra nézek mosolyogva. – Mesélj még magadról! Bármit. Vagy hát, kérdezhetsz is… Ja, és ha éhes vagy, felőlem rendelhetünk is – a jó fejség mintaképe vagy, Várkonyi, komolyan… Szedd már össze magad, kérlek!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. február 26. 20:52 | Link

Lucy *-*

- Persze. Állítólag tudományosan bizonyították, hogy ami lényegtelennek és játéknak tűnik, az sokkal jobban megmarad.
Mondjuk ebben van valami. Én például nem emlékszem a tavalyi vizsgáim nagy részére, de azt tudom, hogy Rubya professzorasszony milyen szép ruhába volt, és a haja lazán fel volt fogva, ami kiemelte a szemét. Átmentem, de azt leginkább annak köszönhetem, hogy tanársegédként tanultam, és ha most valaki megkérdezné, hogy milyen kérdések voltak, maximum csak néznék, mint borjú az új kapura.
- Nem hiszel nekem ugye?
Oké, ma már talán én se hinnék magamnak, de élénken él még bennem, milyen az, ha nehezedre esik reggel felkelni az ágyadból. Bár reggel felkelni, még így is nagyon nagy kihívás néha. Elvégre szinte még a nap se kelt fel, de mindjárt kezdődik egy tanóra, brr. Mondjuk az is igaz, hogy ennek ma vége van, holnaptól vizsgaidőszak, amire még csak véletlenül se sikerült készülnöm. Azt hiszem, ha így haladok, azon se kell gondolkoznom, hogy mihez kezdek, ha nem vesznek fel mesterszakra, jelenleg az se biztos, hogy nem ismétlem meg ezt a csodás évfolyamot még egyszer.
- Igyekszem, bár nagyon féltékeny tudok lenni. Ha csak ránéznek az én Derekemre, egyszerűen elkap a vörös szemű szörny, és nekimennék a másiknak.
Persze ez nem komoly, elnagyzolt arcjátékom is azt mutatja, hogy itt még nem tartunk. Pedig vicces, márhogy ez az "én Derekem" kijelentés. Azt hiszem mostanra kezdett elhatalmasodni rajtam a csapatkapitányi ranggal járó birtoklási igény kifejezése. Én játékosaim, nem adom. Mint az oviban. A lány viszont vette a lapot és viccet csinált belőle, ami nagyon jó.
- Ennek igazán örülök. Beszöktesselek utána a buliba? Csinálunk egy kis összejövetelt, ha vesztünk azért, ha győzünk, akkor meg azért. A lényeg, hogy vidámak legyünk. Elvégre holnaptól a tanévnek is vége van, jönnek a vizsgák, kell a jókedv, meg a feltöltődés. Ha az eridonosok vidámak, kevesebb vetélytársam van a csokira.
Szélesen elvigyorodok, miközben felállok, és a kezem nyújtom a lánynak, hogy segítsem a felállását. Ha már dalolásznak a fejemben, akkor legalább odáig jussunk el, hogy táncolunk is rá egyet.
- A meccs után, mutatok neked egy képet, a kviddics előtti időszakomból, de most táncoljunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. február 26. 22:22 | Link

*** Valentin nap


Nos igen. Derek fel is nevet a kisgyerek jelzőn. Már amennyire fel tud nevetni.
Még mindig olyan szinten zavarban van, hogy azt se tudja, mit mondjon. Na meg a tény, hogy Kirával ül itt, most kezd benne tudatosulni. Tényleg Kira az? Tényleg ő hívta el? Ez tényleg nem poén? Tehát akkor nem barátságból, hanem... hanem, hanem hanem...
Aztán gyorsan lepasszolja a virágot, ami megkönnyebbülés számára, egyrészt, hogy egyáltalán eszébe jutott, másrészt, hogy addig is mondott meg tett valamit, majd Kira hálálkodását nézve ismét úgy érzi magát, mintha ólmot öntöttek volna le a torkán. És nem tud sehogy sem elmozdulni. Próbálna mondani valamit, de azt se tudja mit mondjon, vagy mit kellene csinálnia, amikor hála az égnek megjönnek a koktélok, ami azért elég jó indok arra, hogy végre kinyöghessen valami értelmeset.
- Áh, köszönjük!
Hát ez igazán bőbeszédű volt. És már issza is az italt, nem törődve semmivel, hirtelen lehúzza a hideg, finom, ananászízű itóka legalább felét. És hirtelen máris kezdi magát jobban érezni.
- Huh... ez tényleg finom... - tartja el magától a poharat és szemléli meg a dolgot. Olyan hétköznapinak tűnik a lötty, mégis valahogy sokkal finomabb és... hát ez meg mi?
- Szívek?
Hirtelen mintha szíveső kezdene rájuk hullani, de se nem hideg, se nem meleg, és eltűnnek a csillogó kis izék, mielőtt a földre érnének, de mégis... mintha szíveső esne! Ez most mégis micsoda? Nem meri kimondani amit lát, mert attól fél, hogy hallucinál, vagy tényleg valami nagy baja van. Így csak Kirára néz kerek szemekkel, és megint ott tart, hogy nem tud mit mondani. Ciki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 27. 11:04 | Link

Valentin nap

Derek
Ruha

A virágot nagyon óvatosan teszi le az asztalra és ujjait még mindig nem veszi le róla. Mosolyogva Derekre, várja a folytatást, de az nem érkezik. Várakozó tekintettel várja, hogy megszólaljon, de úgy néz ki a beszélgetés kicsit megint elakad. Hirtelen ő sem tudja, mit is mondjon, pedig valamit szeretett volna kérdezni az előbb, de… te jó ég...totálisan elfelejtette! Talán ilyen érzés a valóságban, amit az egyik szerelmes versben olvasott a  „… ha rád nézek mindent elfelejtek és csak te vagy… „, lehet ez most olyan? Ettől a gondolattól megint zavarba jön, mert úgy tűnik nincs tévedés tényleg… szerelmes, vagy valami nagyon hasonlót érez, vagy... az is lehet, hogy ez más, vagy ez… ? Szerencsére az italok megérkeznek, így nem gabalyodik bele még jobban a saját gondolataiba. Megkönnyebbülten köszöni meg a felszolgálónak ő is a finomnak ígérkező ananászos valamit. Meghökken, hogy Derek milyen szomjas, mert egy hajtásra eltünteti majdnem az ital felét. Most tűnik csak fel, hogy neki is száraz a szája és bizony elég szomjas, azért csak lassan iszik a szívószálon keresztül egy kicsit. Megállapítja, hogy nagyon jó íze van, pont kortyol még egyet az előbbi után, amikor Derek valami furcsát mond és a tekintete is elég fura kezd lenni. Pedig biztosra veszi, hogy ebben nincs alkohol.
-Mit mondtál?
Mintha úgy értettem volna, hogy… szíveeek? De milyen szívek?
Ebben a pillanatban egy pici csillogó rózsaszín szív esik le a magasból és mielőtt az asztalra esne, eltűnik. Kikerekedett szemmel követi a tekintetével, majd meglepetten pillant Derekre, akinek a válla fölött még egy szív tűnik fel, ami valahonnan a magasból érkezett, aztán az is eltűnik. Lassan újabbak kezdenek esni és nemsokára szabályos szívecske eső közepén ülnek. Döbbenten rázza meg a fejét egy picit, de úgy tűnik nem képzelődik. Kinyújtja a kezét az asztal fölött, hogy felfogjon párat, de mikor éppen érintkezne a tenyerével, megint csak eltűnnek a pici szívek.
Varázslat!!
Esik le végre a tantusz és azonnal vigyorogni kezd, mert ez tényleg nem semmi.
- Ki az a koboldagy, aki ilyet kitalál?
Neveti el magát végül. Mondjuk tele a terem varázslatos dekorációval, de ez azért tényleg túlzás. Akkor Derek valószínűleg erre gondolhatott az előbb. Akkor ő is látja?
-Te is látod ugye? Úgy értem a szívecskés esőt?
Muszáj nevetnie. Itt ül egy szív esőben Derekkel, őszintén reméli nem lesz  rózsaszín és vörös villámcsapás is mellé. Az eddig is nagyon valószínű volt, hogy nem felejti el ezt az estét, de most már egészen biztos benne.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. február 27. 21:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. február 27. 11:25 | Link

Ádám (a romantikus *-*)

Csak bólogatok és mosolygok. Hát igen, én is hallottam róla, és szerintem is így van. Mondjuk én a mugli iskolában sem sokat tanultam, de nem azért mert figyeltem az órákon, vagy érdekelt volna, hanem... egyszerűen nem kellett. Nem volt rá szükségem, mert mindig tudtam mindent. Jó, persze néha volt olyan, hogy valami nehezebb dolgozatnál átnéztem a tanult anyagot, de semmi több.
- Nem nagyon. - mosolygok rá.
- Jujj, akkor most már oda kell figyelnem, hogy mit csinálok Derekkel. - nevetem el magam. Olyan aranyos, hogy így el tudunk poénkodni pár dolgon. Végre valaki, Dereken kívül persze, aki nem csak bólogat a viccemre, vagy nevet rajta, hanem visszaválaszol egy ugyanolyan poénosat. Szeretem ha valaki ilyen.
Ezen a "Beszöktesselek utána a buliba?" kérdésen kicsit meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy mehetnék, de ha már megkérdezte (és örülök neki, hogy megkérdezte) ...
- Igen, az jó lenne, köszönöm. - mosolygok a fiúra. Igazából egyfolytában mosolygok szinte. Ja és még a "kevesebb vetélytársam van a csokira" kijelentésnél is ugyanúgy letörölhetetlen volt az arcomról a mosoly.
Amikor a fiú feláll és felém nyújtja a kezét, sejtem, hogy mit szeretne, és miután mondja is, megbizonyosodok róla.
- Ó, rendben. - mondom miközben megfogom a kezét és felállok. A rózsát el is felejtem amit eddig a kezemben szorongattam, de talán jobb is, mert lehet hogy most azon gondolkoznék, hogy mit csináljak vele, de így most egyszerűen elfelejtve eleresztem a kezem fogságából és otthagyom az asztalon. Közelebb lépek a fiúhoz felállásom után, és várom, hogy mit lép.
Utoljára módosította:Lucy Blake, 2015. február 27. 11:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. február 28. 13:39 | Link

Valentin nap | Random Randi
Arnold

Lassan megszűnik a kezdeti feszültség köztünk. Le ülünk egy kétszemélyes asztalhoz. Arnold rendel magunknak italt és elkezd mesélni magáról. Közben megérkeznek az italok. Csöppnyi töprengés után úgy döntök, hogy egyenlőre nem kóstolom meg a mélyvörös italt. Egy részt azért, mert nem vagyok szomjas más részt azért, mert én kezdek beszélni. Miután mindketten letudtuk a bemutatkozó szöveget. Hátra dőlök a székemben és a partneremnek kicsit kevesebb figyelmet szentelve elkezdem a háta mögött lévő, táncoló párokat nézni. Közben azért válaszolok a hozzám intézett kérdésre.
-Negyedikes vagyok.
Arnold elkezd az auror szakmáról beszélni, ezért felhagyok a táncoló párok nézésével és Arnoldra fordítom a tekintetem. Az okfejtésétől elmosolyodom.
Hát igen ezt tudtam, de egy fiútól hallva sokkal viccesebb. Leplezetlen vigyorral az arcomon kifejtem, hogy én hogy értetem, mivel Arnoldnak sikerült félre érteni.
-Nem kételkedtem ebben eddig sem, fontos, hogy az ember értelmes legyen. Én szimplán, csak arra gondoltam, hogy téged valószínűleg komolyabban fognak venni a szakmában. Mivel tisztelet parancsoló a külsőd.
Ezt, persze komolyan gondoltam, hisz őt tényleg komolyabban fogják venni, már a kinézete miatt is. Emelet azért örülök, hogy ebből kiderült, hogy tartja magát nagyra azért, mert izmos. Ha az ellenkezője derült volna ki akkor már elindultam volna vissza szobámba.
Arnold elkezd Svájcról mesélni. A beszámolója alapján nagyon szeretett ott, de itt is szeret. Mosolyogva nézem, ahogy meg változik az arca az emlékektől, majd vissza rázódik a jelenbe. Mindkét arca nagyon aranyos. Az ő zavarától furcsa mód megnyugszom és nyugodtan mosolyogva válaszolok.
-Mire vagy kíváncsi?
Eltöprengek azon, hogy mit is mesélhetnék magamról. Közben pedig megrázom a fejem a kérdésre.
-Nem vagyok éhes, de ha te éhes vagy nyugodtan rendelj.
Amíg én gondolkozom változik a zene és egy nagyon kellemes számot kezdenek eljátszani. Kissé pirulva, de kíváncsian nézek Arnoldra.
-Mit szólnál ha táncolnánk egy kicsit?
Hülyén érzem magam amiért megkérdeztem, de tényleg szeretnék táncolni... egy kicsit. A ruhám szegélyét gyűrögetve várom a partnerem válaszát.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 5. 19:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 1. 20:20 | Link

Szira
Maszkos parti...

Ez az egész dolog egy hatalmas nyálas és rózsaszín helyzet volt a számomra. Komolyan, hánynom kellett tőle... Egy nagy és mély lélegzetet vettem és az aktuális partneremre emeltem a tekintetem, aki ennek a helynek szépségét ecsetelte nekem. Én úgy ahogy magam elé morogva bólogattam mint egy hülye és próbáltam totál beleolvadni a környezetembe, sajnos kevés sikerrel. Az idő telt, a leányzó rájött hogy nem a szőke hercegét találta meg bennem, hanem egy igazán utálatos személyiséget aki nem bírt egyetlen kedves bókot sem kinyögni magából egész idő alatt... ez van. A végére annyira sikerült kiborítanom, hogy megmondta nem bírja elviselni ezt a stílust és lelépett, könnyezve. Na hát ha most lenne valami becsület bennem utánamentem volna, csak sajnos nincs. Szívás... Mivel egyedül maradtam úgy voltam vele, hogy jobb lenne elhúzni a fenébe és visszatérni a normális életemhez a normális gondjaimmal, ám nem tettem. Úgy döntöttem maradok és szenvedek még egy kicsit a nyáladzó és fülig szerelmes párok között, ezzel kínozva magam. Utáltam az efféle dolgokat, így hamarosan próbáltam valami számomra elfogadható iható dolgot beszerezni és amint megvolt azzal nekidőlve az első alkalmas dolognak ami szembe kerül a tömeget pásztáztam. Unottan szemléltem a nyáladzó és vidám népet azon törve a fejem, hogy mégis mire jó ez az egész. Valószínűleg páran összejönnek és minden totál lamour lesz, aztán meg majd jön nagy sírás a végén és veszekedés aztán szétlibbennek. Kinek kell ez... Ahogy a nagy tömeget pásztáztam, próbáltam rájönni a maszkos alakok kilétére. Mondjuk ahogy ők sem, úgy én sem bírtam rájönni ki lehet a maszkok alatt. Persze akik nem olyat vettek fel mint én azokét elég könnyű volt, hiszen egy-kettő alig takart valamit a másik arcából... Egyenlőre maradva úgy döntöttem a legjobb ha el sem mozdulok innen. Legalább nem kell egy lányt pesztrálnom és helyeselnem mint egy bólogatós kutya. Talán nincs is ennél rosszabb dolog a világon... vagy ha van akkor én biztosan nem kérek belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 1. 21:00 | Link


Benézet
Maszk


Az elején bántam, hogy eljöttem erre a rendezvényre, de végül is sikerült megtalálnom a partneremet. A maszkomat a táskámba süllyesztettem amikor már nem volt rá szükség, a sráccal egészen jól elszórakoztunk. Kicsit túl sok volt a fény, meg sok volt a romantika, nem is csodálom, hogy ő a végén már lelépett. Persze nem nehezteltem rá emiatt, én döntöttem úgy, hogy maradok még és megvacsorázok, ha már pincérek mászkáltak körülöttünk.
Az egyik félreeső kétszemélyes asztalnál tömtem magamba az ételt, mintha párral lettem volna, de kiment a mosdóba. Egy idő után már kezdtem kínosnak érezni ezt a helyzetet, de jól laktam legalább és még italt is szereztem a szomszéd asztalról.
Szusszanva keltem fel a helyemről és sétáltam ki a fénylő lelkek szökőkútjához. Már kezdtek elszállingózni az emberek, ez azonban nem zavart abban, hogy még ott leüljek az embereket pásztázva. Mivel a maszkomat már visszavettem a vacsora után, a két kis lyukon keresztül más volt nézelődni. Ismeretlen alakot pillantottam meg az oszlopnak támaszkodva, összevont szemöldökkel néztem rá. Azt hiszem szemeztünk egy kis ideig, de nem mondanám biztosra így, hogy kicsit messzebb is volt és még maszk is volt rajta. Rajta is!
Zavart mosollyal kaptam el róla a pillantásom, majd röpke sóhaj után felálltam a kút széléről, lassan céltalanul indultam meg a fények irányába. Lassan feltűnt, hogy a fények valahová vezetnek. Mentem egy hosszú, világítással teli alagútban, onnan pedig  szabadba jutottam.
- Hűűű - a szám is tátva maradt a csodálkozástól, én még nem láttam olyan szépet, mint az a velem szemben álló...hely.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. március 2. 23:32 | Link

Valentin nap - Random Randi
Állia

Ahogy látom, hogy Állia is kezd felengedni, úgy lazulnak el az izmaim nekem is, és dőlök hátra a széken immáron egy fokkal lazábban. Az csak egy dolog, hogy én nem szoktam túlzásba vinni az izgulást ilyen, vagyis inkább hasonló helyzetekben, ugyanis ilyenben még nem volt részem korábban. Szóval én még könnyedén kezelem az ilyesmit, és terelem a témát olyan közegbe, hogy oldjam egy kicsit a feszültséget, ezzel talán totál idiótát csinálva magamból, de teljesen más kérdés, hogy a lány hogyan viseli. Én sem feltétlenül tolerálnám magamat. De úgy tűnik minden oké, legalábbis úgy veszem észre, hogy még nem tervez hanyatt-homlok elmenekülni előlem.
 - Akkor még van egy éved felkészülni – mosolyodom el. Nem mondhatnám, hogy könnyű a képzés, de nyilvánvalóan lehetne ezerszer rosszabb is. Bár én elég nagy stréber vagyok ahhoz, hogy lelkiismeretesen mindent megcsináljak, és csak néha csússzak ki a határidőből, szóval nem tudom, más mennyire látja izzasztónak a tanulást. Nagyokat bólogatva és hümmögve mellé jelzem, hogy minden figyelmem az övé, aztán kis híján elnevetem magam azon, mennyire félreértettem. Mondjuk, annyira nagyon nem is, csak egy kicsit másik irányból, primitívebben közelítettem. Férfi vagyok, tessék elnézni.
 - Nos, remélhetőleg manapság már azért nem ez a mérvadó a szakmai tudással szemben, szerintem simán lenyomhatnál, ha arról van szó, sőt… ki tudja! Na meg, tök simán előnyt kovácsolhatsz abból, hogy nem nézik ki belőled, mikre vagy képes – morfondírozom hangosan. Nekem speciel soha eszembe sem jutott lenézni a lányokat, vagy akármelyik ellenfelem, mert épp a külső alapján ítéltem. Varázslók vagyunk, nem sokat számít, fizikálisan ki milyen adottságokkal rendelkezik, ha sok igét tud, és jók a reflexei.
- Hm, nem is tudom. Van valami hobbid? Milyen eredetű a neved? Kedvenc tantárgy? Bármi, ami eszedbe jut – sorolok fel hirtelen pár kérdést, ami hirtelen kipattan a fejemből. A kajára csak megrázom a fejem, igazából annyira nem érdekes, később is ráérek, sőt, talán még azt is túlélem, ha kihagyom és majd késő este a konyháról szerzek valami harapnivalót. – Remek ötlet! – széles vigyor, és már tolom is hátra a székem, hogy Állia mellett teremve a kezemet nyújtsam neki, és amennyiben elfogadja, arrébb kísérem, egy olyan táncparkettnek tűnő valahová, és már át is karolom, hogy táncolhassunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 3. 21:21 | Link

Szira
Maszkos parti...

Ácsorogtam mint valami oszlop, de komolyan. Úgy éreztem mintha tök feleslegesen lennék itt, habár legalább azzal szórakoztattam magam, hogy bámultam a népet. Nem volt hosszú életű a dolog, de mi az? Volt egy két érdekes alkat, volt pár akiről megállapítottam, hogy még maszkban se szerez barátnőt... Ezzel kapcsolatban. Kiszúrtam hogy az egyik női egyén engem figyel, így én is ezt tettem. Egy ideig néztük egymást, de aztán ő elkapta a tekintetét és elindult előre. Mivel nem volt jobb ötletem, így utána kocogtam. Reméltem nem egy hisztis hárpiát sikerült elkapnom... Mondjuk nem láttam a fickót akivel jött, így vagy lekoptatták, vagy ő koptatta le... A második jobban bejött, mert az makacs jellemre adna okot, már ha nem sírva tette meg. Ahogy követtem nem sokat tudtam meg róla, átkozott maszkok. Ki volt az aki ezt a butaságot kitalálta... Lassítottam végül és a hűű miatt meg is torpantam. Ezeknek a lányoknak mégis mi az isten tetszik ebben? Nekem ez az egész totálisan idegőrlő volt és frusztráló. Sosem bírtam a puccos helyeket... mindig a szüleimre... Na igen. Megint egy olyan dolog aminek nem örültem. Miért kellett ennek most eszembe jutnia. Végül sikeresen továbbléptem a gondolatmenetemen és mellé sétáltam.
- Láttam már szebbet, de nem rossz. - mondom neki, habár magam sem értem minek is szólaltam meg. Áh, ez az egész hely olyan dolgokat hoz ki belőlem amire nem vagyok vevő... Átkozom a napot amikor kitalálták ezt a romantikus hülyeséget. A lány felé pillantottam és vártam. Vagy elküld melegebb éghajlatokra, vagy pozitívan fogadja a megjelenésem. Engem mondjuk egyik sem izgatott túlságosan, ha elküld akkor elhúzok a szobámba és végre megszabadulok ebből a rémálomból, vagy ha nem, akkor talán találtam valami normális emberi lényt aki nem a nyáladzással van elfoglalva. Kétesélyes volt a dolog, így nem is tehettem mást csak vártam, hogy az A, vagy a B terv lép majd érvénybe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. március 3. 22:34 | Link

*** Valentin nap


Mikor Derek látja, hogy Kira is furcsa fejet vág, kezd neki is leesni a dolog. Még épp időben, mielőtt szélütést kaphatott volna attól, hogy teljes agymenésben szenved, leesik neki a dolog. Bájitalos koktél!
Hát persze! Ez a mágia nagyon klassz tud lenni, amikor épp nem ijesztgeti halálra az embert.
Kira kijelentésén, miszerint "koboldagy", nem tudja nem elröhögni magát. Végre teljes szívből nevet, és sokkal jobban is érzi magát ettől. Mintha megtört volna egy kicsit a jég benne. A lány annyira humoros és kedves, és Derek amúgy is csípi a sok, eddig sosem hallott varázslómondást meg szöveget, mint a "veszett seprű nyele", meg a "májusi boszorkánynak mugli lesz a férje" és a többi.
- Igen! Jesszusom, már azt hittem megkattantam! - mondja nevetve a lánynak, és alig bírja abbahagyni a dolgot.
- A koktél gondolom. - nézegeti az egyre gyanúsabbnak tűnő italt. - Szerinted ha iszok még, sokszorozódik? - vigyorog Kirára, aztán ahogy a lányt nézi, rajta felejti a szemét, és széles vigyora lassan mosollyá halványul, és valamiféle egészen különös tekintet keretezi. Meg egy elég furcsa érzés a mellkasában.
- Öhm. - köszörüli meg a torkát.
- Nem vagy éhes? Vagy mihez volna kedved? Sétálni mondjuk?
Egy fokkal talán bátrabbnak is érzi magát most. Ez a koktél, bármilyen vicces és ijesztő egyben, azért mégiscsak segített valamit. Még ha Kirát egy egész csilivili szívesőben is látja éppen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 43 44 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék