32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 40 41 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2014. január 27. 18:03 | Link

Jo

Valahol elbénázta a dolgot, mert a fiú épp akkor nem figyelt oda, amikor a karkötő a levélhez ért. Túl lassú voltam - gondolta Farkas és tátott szájjal bámulta a másik furcsa rituáléját. Csoda, hogy nem vette észre az ikerfélt, mert ahogy az kikukucskált a varázsló mögül, hogy jobban lásdon, persze a haja sokkal előbb kikandikált, míg végre a szemei megfelelő pozícióba kerültek. Nagyon le lehetett kötve. Farkas innen oldalról tökéletesen rálátott arra, mit ügyködik a kölyök a kút szélén. Még szerencse, hogy nem csukta be a száját teljesen, mert úgyis leesett volna az álla azon, ami történt. A levél mindenféle pálcasuhogtatás (vagy egyáltalán a pálca kézben levése) és varázsszavak nélkül belerepült az illető kezébe. Nem lehetett véletlen, nem fújt a szél, és Farkas egészen biztos volt benne, hogy nem ő csinálta a dolgot.
- Boszorkányság! - mondta elképedve, talán kicsit túl hangosan is, így lelepleződött a másik előtt.
Na, azon már nem kell tanakodnom, hogyan rukkoljak elő vele, hogy végig itt álltam - motyogta magában lemondón.
- Úgy értem... mármint hogy nem értem - magyarázta a semmit bőszen, aztán feltartott mutatóujjal kért egy kis időt, hogy másik kezével megmasszírozhassa az arcát és végigsimítson a haján, így pedig rátalált a hangjára. - Szia! Farkas vagyok, és nem teljesen értem, mi szükséged van a begyűjtő bűbájra, ha a dolgok a kezedbe repülnek szó nélkül.
Félrefordította a fejét, és egészen oda nem illő gondolatok is elkezdtek tülekedni a fejében. Ez a frizura egyszerűen visít egy kis hajlakkért. Nem érzi? Nem látja a tükörben? Vagy csak az zavarta meg, hogy olyan eszméletlenül hasonlít Benjire? Muszáj bemutatnia Félixnek, oda lesz teljesen. - Ilyesmi dolgokon gondolkodott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Joan Daniels
INAKTÍV


Joe
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 207
Írta: 2014. február 3. 08:58 | Link

Farkas

A bájos kis aeromágikus bemutató egyetlen eredménye (már azon túl, hogy odahívta a karkötőt és visszaküldte) az lett, hogy kiderült, van némi nézőközönsége. A "boszorkányság" felkiáltás hallatán kuncogni kezdett és már a nyelvén volt a válasz, hogy "de hát az vagyok", mikor a srác némi türelmet kért, hogy összeszedje magát. Joe vigyorogva várta, hogy végezzen. Szimpatikus volt neki a másik gyerek cseppet sem konvencionális haja és hogy pont annyira hajlamos volt gondolkodás nélkül a világba beszélni, mint jó maga.
- Szia! Joe vagyok - mutatkozott be ő is, majd felállt, és a kezét nyújtotta. Az elmúlt félévben igazán profi lett ezekben a dolgokban.
- Az a baj, hogy a vizsgán ezt a bűbájt fogják rajtam számon kérni, de a nyavalyának sem vagyok képes rendesen megcsinálni. Egyszerűen nem megy - csóválta a fejét csalódottan.
- Neked megy? Tudsz segíteni? - pislogott fel Farkasra. Hátha valami bűbáj-zsenivel hozta össze a sors, és most majd megtudja a tutit!
- Jó a hajad, amúgy. De nem ragadsz bele éjszaka a párnádba? - kérdezte felvont szemöldökkel. Igazából szíve szerint kicsit meg is tapogatta volna, hogy valóban olyan kemény-e, mint amilyennek tűnik, de visszafogta magát, mert nem akarta, hogy Farkas sikítva meneküljön a közeléből.
Közben, pusztán kényelmi okokból visszaült a szökőkút peremére, és intett, hogy amennyiben Farkasnak van kedve, leülhet mellé. Közben, mivel a koncentrálás miatt megkívánta az édességet, előhalászott a zsebéből egy csomag gilisztás gumicukrot, megbontotta, majd odakínálta Farkasnak, végül ő is vett egyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm not impossible... just a bit unlikely.
SVK TS, amatőr aeromágus
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2014. február 4. 09:45 | Link

Joe

Kezet ráztak és mivel Joe nem roppantotta össze közben a karját, Farkas arra jutott, nem mérges a leskelődés miatt. Viszont belecsöppent saját rémálmába, azaz egy makacs bűbáj megtanulásához kellett asszisztálnia. Nagyon jól tudta, milyen érzés, amikor képtelen vagy megcsinálni, ami annyira könnyűnek tűnik.
- Hidd el, jobban jársz, ha nem segítek - biztosította a nyakát vakarva. Nem akart felsülni a másik előtt a varázslattal, na meg nem is tanulna abból a másik, ha maga lengetné itt a pálcáját. Biztos tucatnyi helyesen elvégzett bűbájt látott már ebből a fajtából, de nem ez a siker kulcsa. Azért az állát vakargatva megpróbált tanácsot adni. Joe lehet nem is igazán akarta azt a tanácsot, mert rögtön elterelte a fejét törő Navinést.
- Köszi, köszi. Nem t'om, van párna a fejemen? - kérdezte és a tarkóját mutatva a másiknak megfordult. Természetesen nem ragadt párna a hajába, de Joe felvetése érdekes gondolatokat indított benne arról, hogy ha mégis szerelene egy párnát a hajába, bármikor kényelmesen lefekhetne aludni. A vizsgaidőszak közeledtével ez nem tűnt olyan bágyú ötletnek.
Leültek a kút szélére, és Joe gilisztás gumicukrának hála be is pattant a megoldás.
- Nem lehet, hogy azért nem megy, mert nem akarod igazán? - Farkasnak már csak a tudálékos szemüvegét kellett volna felvennie az okfejtéshez. (Nem volt ilyenje, de a Fülöp ikrek közül ő volt inkább meggyanúsítható azzal, hogy előbb gondolkodott, csak aztán cselekedett. Semmi vész, mindenki higgadjon le: azért ez nem volt annyira gyakori.) - Úgy értem, van egy sokkal egyszerűbb módod arra, hogy magadhoz hívd a tárgyakat, biztosan tudat alatt nem akarod strapálni magad ezzel a begyűjtő bűbájjal. Az nem elég ok, hogy szeretnél átmenni a vizsgán. Azt kéne akarnod, hogy a tárgy a kezedbe repüljön, érted? - döntötte oldalra a fejét, és ő sem volt biztos benne, hogy teljesen érti. De a bűbájtan órákon eltöltött idő mégsem telhetett el haszontalanul, mert az ott tanultak alapján ez egy logikus magyarázatnak tűnt.
- Nehéz ez a...? Tudod. - és tenyerét felfelé fordítva egy képzeletbeli tárgyat hívott magához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2014. február 4. 20:59 | Link

Elena

~Hogy lehetnek ilyen aljasak az emberek?~
Az ágyamon ültem és csak zokogtam megállás nélkül. Egyszerűen nem bírtam abba hagyni.
Pár perccel ezelőtt jött egy levél a szüleimtől, hogy mikor kikísérte anyukàm a legidősebb testvéremet a pályaudvarra, mert elutazik, akkor egy férfi elszaladt mellettük és kiakarta venni anyukám kezéből a táskáját. Szerencsére a táska véletlen beleakadt anya kabátjába, így a férfi ijedtében elrohant.
Èn ha kényszerítenének, se próbálnék meg lopni senkitől se. Nem azért, mert jókislány vagyok (vagyis nem csak azért) hanem, mert beleképzelném magam az áldozatom helyzetébe és akkor rájönnék mekkora butaság ez az egész!
Mindegy most már. A múlttal hiába való törődni! Megtörtént, már sehogyan sem lehet rajta változtatni.
~Csak az a baj, hogy az ember aki megpróbált lopni anyától, emiatt nem fog megtérni!~
Ugyanúgy folytatja majd amit egykor elkezdett.
~Valahol ki kell szellőztetnem a fejemet!Muszáj!~
Kikászálódtam az ágyamból, magamra vettem valami rendes ruhát és magabiztosan léptem ki a szibám ajtaján. A Fénylő Lelkek Udvara felé vettem az irányt. Mikor odaértem, kényelmesen elhelyezkedtem a földön és lehunytam a szemem
~Nem érdekel ha megfázok! Most nem!~


Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 4. 21:16 | Link

Blanka

Körül kell néznem, nem bírom ezt az unalmat! - gondoltam, és elindultam lefelé. Útközben elhaladtam rengeteg ajtó mellet, de egyik sem izgatott nagyon. Olyan volt, mintha valaki tudat alatt irányított volna, hogy merre is menjek. Elértem úti célom. Az érzés, ami eddig vezetett egy gyönyörűséges kertnél abbamaradt.
 - Ez bámulatos! Hihetetlen, milyen helyekről nem tudok én! - mondtam, majd forogva elindultam a kert közepébe. Mindenhol gyönyörűséges virágok voltak.
 - Jé, ez rózsa! Ez a kedvenc virágom! - majd elindultam körülnézni. A falakra volt valami írva... Mintha rúnaírás lett volna. Már épp előkaptam venni a rúnatan tudásom, amikor megláttam egy lányt a földön feküdni. Talán valami baja van? Megátkozták esetleg? - gondoltam, és kisvártatva elindultam felé.
 - Jól vagy? Semmi gond? Hogy érzed magad? - mondtam és leguggoltam mellé.
 - Apropó, én Elena vagyok. Örülök a találkozásnak! - mosolyodtam el biztatóan.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 15:39
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2014. február 4. 21:37 | Link

Elena


Èlveztem, hogy csak úgy vagyok és nincsen semmi dolgom, semmi egyéb feladatom a mai napra a pihenésen kívül. Bár ez a hír a szüleimtől kicsit ráfog menni a napomra azt már előre érzem, pedig nem is nagy dolog, hiszen végül nem is történt semmi. Csak egy kísérlett volt ami nem jött össze szerencsére. Mégis annyira foglalkoztat ez az egész, pedig sok ilyen, sőtt még durvább dolog is történik általában, de akkor is! Talán azért érdekel annyira, mert ez most egy hozzám nagyon közelálló személlyel történt.
Érzem, hogy a hideg kőtől az egész testem átveszi a hideget és meg is dermedek egy pillanatra, de aztán megmozdulok egy picit, hogy nehogy így maradjak. Fogalmam sincs, hogy jutott eszembe ilyen butaság, hogy ilyen időben kifeküdjek a földre. Néha vannak idióta gondolataim...
Egyszer csak azt érzékelem, hogy valaki elkezd hangosan beszélni, tőlem kb. csak 3 méterre. Egy lány az, az egészen biztos, de a hangja egyáltalán nem tűnik ismerősnek. Kell egy kis idő mire felfogom, végig hozzám beszélt. Lassan kinyitottam a jobb, majd a bal szememet. A lány már ott gugolt mellettem és teljesen bizonyossá vált, hogy hozzám beszélt, ugyanis egy árva lélek sem volt ott rajtunk kívül. Csak nézek rá kifejezéstelen arccal majd halkan megszólalok.
-Ne haragudj, de mit is mondtál? -kérdezem majd megerőltetek egy mosolyt felé. -Hogy ki is vagy te? -tettem hozzá, mert valami bemutatkozás féle jut eszembe az imént elhangzottakból.
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2014. február 4. 21:38
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 4. 21:57 | Link


Blanka

Egy pillanatra igen csak megrémültem, ugyan is az ismeretlen lány csak feküdt a hideg földön, és semmi jelét nem adta annak, hogy még eszméletnél van. Szerencsére pár percen belül fel is kelt. Megpróbáltam lassabban beszélni, hátha úgy megérti majd mit mondok. Elvégre ez az én hibám, mert amikor ideges leszek, képes vagyok hadarni.
 - Szia Elena vagyok. - ismételtem el most már nyugodtabban.
 - Azt kérdeztem, hogy jól vagy e? Talán megátkoztak? Csak mert, itt fekszel a hideg kövön egyedül. Esetleg, tudnék neked segíteni? - s vetettem egy barátkozós mosolyt a kába lányra.
Nem tudom mi baja lehet, de én szívesen meghallgatom, elvégre én is elég szörnyű dolgokon mentem át annak idején. És olykor még ma is, amikor sikoltozva ugrok fel az ágyamból.
 - Esetleg, elmondhatnád mi a baj. Én is sok mindenen mentem át az évek során. Biztos megérteném. - de azért még hozzá tettem, - Már, ha szeretnél beszélni róla. Anyuék halála után én is ilyen lehangolt voltam mint ez a lány. Semmi sem érdekelt. Legszívesebben elfutottam volna a problémák elől. És ezen még a nénikém viselkedése sem segített.
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2014. február 4. 22:30 | Link

Elena


A lány aki , mint kiderült, aggódott értem, elismételte a rövid bemutatkozását. Sokkal nyugodtabbnak tűnt, gondolom azért, mert látta semmi bajom.
-Szia! -egyelőre csak ennyit bírtam kinyögni. Türelmesen végig hallgattam a mondandóját, gondolván, hogy majd mikor végez, akkor válaszolok. Végig néztem a lányon. Egyelőre csak azt bírtam megállapítani, hogy kedves, mosolygós arca van, barna haja és szeme.
-Nyugodj meg! Nincsen nekem semmi bajom! -nevettem fel majd megpróbáltam egymás után válaszolni minden kérdésére. -Jól vagyok. Nem átkoztak meg és köszönöm, de nem kell, hogy segíts, hisz igazán nincs miben!-mosolygok rá kedvesen. Tényleg nem tud miben segíteni, csak egy kicsit sokkolt az anyától kapott hír, de nem akarok belőle nagy ügyet csinálni, ugyanis semmi értelme. Elmélkedek még talán rajta egy ideig, aztán az élet megy tovább. Nem olyan nagy probléma ez.
-Kedves vagy, hogy próbálsz megérteni, de sajnos néha még én sem értem sajátmagamat! -nevetek fel újra magamon. -Általában csak a bolhából csinálok elefántot, épp úgy ahogy most is. Csak kaptam egy levelet a szüleimtől, amiben anya mesélt valamit, ami vele történt, de csak egy kis időre akadtam ki rajta! Most, hogy átgondolom, nem is történt semmi! -mosolyodok el.
Később jut csak eszembe, hogy én be sem mutatkoztam neki.
-Ne haragudj, de teljesen megfeledkeztem róla. Blanka Carson vagyok, másodéves Eridonos! -miután megteszem az is eszembe jut, hogy vajon mióta vár itt a lány, hogy adjak neki életjelet?! Na mindegy, ezek az apró dolgok ilyenkor már nem számítanak.
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 4. 22:53 | Link



Blanka



Örömmel hallottam amikor Blanka közölte, hogy semmi baja, és, hogy csak a bolhából csinált elefántot. Már azt gondoltam, hogy vele is olyasmi történt mint velem anno.... De mindegy is mi járt a fejemben. Ami volt az elmúlt.
 - Én is Eridonos vagyok! Csak a gond, hogy csak első éves. - feleltem izgatottan. Szuper egy újabb ház társ! - de ez utóbbit csak úgy magamban tettem hozzá.
 - Ha már itt vagyunk egy ilyen gyönyörű kert kellős közepén, mi lenne, ha csinálnánk valamit? - de azonban semmi konkrét ötletem sem volt, arra mit is tegyünk. Sok minden végig futott az agyamon. Játék ötletek,... beszélgetések. De arra jutottam, hogy halvány lila gőzöm sincs mi is legyen a mostani tervünk. Viszont, nem állhatunk és nézhetünk ki a fejünkből.
 - Nos... Mit is csináljunk? Mit is? - tettem fel a kérdést Blankának.
 - Esetleg neked van valami ötleted?
Bár nekem lett volna, de  csak az, hogy beszélgessünk, viszont nem akarta a tragikus életemmel zaklatni szegény lányt. Lefeküdtem hát, és bámultam a felhőket. Különféle formájú felhőket fedeztem fel az égen. Volt bicikliző nyuszi, csokis fánk és még sok más is, minden amit csak az én élénk fantáziám odaképzelt.
 - Nézd! - szólaltam meg ismét. - Egy bicikliző nyuszi! - mutattam a pufi foltra az égen.
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2014. február 5. 10:27 | Link

Elena


Elena bejelentette, hogy ő is Eridonos aminek nagyon megörültem. Mondjuk, furcsa, mert eddig még egyszer sem láttam a Kastélyban sem, nemhogy az Eridonban.
-Szóval elsős vagy! -mosolygtam rá. Jaj, én mikor elsős voltam mennyire más volt minden. Akkor teljesen más szemmel néztem a kastélyt, az embereket és a tantárgyakat is, mint most. A lány nagyon felpörgött, hirtelen tele lett energiával, mint egy Eridonos általában... Mindenféleképpen csinálni akart valamit, de, hogy mit, azt még ő sem tudta, és nekem se jutott eszembe hirtelen semmi. Általában csak úgy jön, hogy éppen mit csinálok, nem nagyon szoktam megtervezni csak néha. Nekem az is bőven elég lett volna,ha csak simán beszélgetünk valamiről. Mondjuk, hogy honnan jöttünk meg a családunkról. Elena viszont nagyon akarta, hogy valami izgalmasat játszunk, látszott rajta. Ha meg van egy konkrét dolog, akkor én is szívesen bekapcsolódok, de legtöbbször nem tőlem jön az ötlet.
-Még nekem sincs tervem!-mondom és ahogy megint végig nézek a lányon, elmosolyodok. Elena hirtelen lefeküdt a földre mellém amin egy kicsit meglepődtem, mert bejelentés nélkül tette ezt. Egyébként tetszett az ötlet, és én is visszafeküdtem mellé. Amikor felkiáltott, hogy ott egy bicikliző nyúl, én először azt hittem, tényleg, de kiderült, csak egy felhőre mondta, ami hasonlított egy nyúlra.
-Tényleg olyan! -nevettem és pár percig csak bámultam az eget, aztán megpillantottam rajta egy olyan formát ami nagyon hasonlított a régi barátnőm arcára. Ezt persze nem mondtam Elenának, őt úgy sem érdekelné, nem is ismeri...
Sok idő telt el mire újra megszólaltam.
-Ez olyan varázslatos, nem? -kérdeztem a lányt. Lehet, kicsit furcsán hangzott és az is lehetséges, hogy most teljesen hülyének néz. Nem tudom. Még nem ismerjük egymást, nem tudjuk, hogyan reagál a másik a dolgokra, de ügy érzem még fogunk máskor is találkozni, főleg, mert ő is Eridonos!
Megpillantottam az égen egy csillag alakú felhőt, ami elég furcsán nézett ki, de volt benne valami, ami miatt nagyon megtetszett. Ki tudja miket fogunk még felfedezni a mai napon, az égen...
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2014. február 5. 10:28
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 5. 16:05 | Link


Blanka



Sokáig kémleltük az érdekesebbnél érdekesebb felhőket Blankával. Találtunk közben csillag, fánk, rózsa és még sok más alakú képződményt is. De a legérdekesebb egy üdítőt szürcsölő ufó volt. Nagyon jól szórakoztunk, míg meg nem láttam egy olyan felhőt, ami anyukámra hasonlított.
- Az olyan, mint az anyukám. - szóltam a mellettem fekvő lányhoz.
- Tudod, nagyon régen láttam már őket, és hiányoznak.
Jaj, ne már megint rám fog jönni! Ne, csak ezt ne! Ne csináld ezt Elena! - próbáltam magam lecsitítani. De nem bírtam. A szomorúság úrrá lett rajtam, és a könnyek csak úgy özönlöttek ki a szememből. Mindig, amikor anyáékra gondolok, sírni kezdek. Nagyon hiányoznak, csak úgy, mint az otthonom.
De miért csinálom pont akkor ezt, amikor társaságban vagyok? Hogy lehetek ennyire butus!
 - Ne aggódj, nem tettél semmit. - próbáltam, megnyugtatni Blankát, mielőtt azt hinné, hogy az ő hibája, hogy már megint sírok.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 15:53
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2014. február 5. 16:50 | Link

Elena ^^


Egy ideig nem történt semmi. Csak feküdtünk egymás mellett, Elena meg én, néztük az eget, újabb és újabb fura formákat véltünk felismerni rajta. Olyan volt, mint egy idilli filmes jelenet, mikor minden nagyon jó aztán hirtelen történik valami, ami teljesen megváltoztat mindent. Hát, igen, erre sem kellett sokat várni. Épp mikor megakartam kérdezni, hogy nem fázik-e, mondott valami olyat, ami után érződött rajta, megbánta, hogy kimondta. A szüleire került a sor, nem kellett nagy észnek lennem ahhoz, hogy felfogjam valami nincs rendbe vele, és a családjával. Féltem megkérdezni, hogy egészen pontosan mi van velük, főleg miután láttam, hogy elkezdett sírni.
~Jaj, szegény... Most már egészen biztos, hogy baj van!~
Egy darabig csak hallgattam, mert nem igazán tudtam, hogy mit kell ilyenkor tenni. Nem akartam simogatni és mondani, hogy nincs semmi baj, mert az olyan furcsa lenne, meg hát, ki tudja, hogy reagál a dolgokra?!
Inkább csak feküdtem továbbra is mellettem, rá sem mertem nézni, mert az engem is biztos idegesítene, ha sírnék valaki meg végig bámulna közben... Aztán gondolkodás nélkül felültem és megfogtam a kezét. Akkor már nem érdekelt, mit reagál, az látszik, hogy nagy a baj! A bal kezemben tartottam a kezét, a jobb kezemmel pedig simogattam, de még akkor sem mondtam semmit. Már régóta tartott ez az állapot, úgy, hogy végül csak kinyögtem valamit.
-Sírj csak, nyugodtan! -ahogy ezt kimondtam, elengedtem a kezét és tovább ültem mellette.
Csendben figyeltem, ahogyan veszi a levegőt, és a könnye lehullik a kezemre.
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2014. február 5. 16:50
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 5. 17:31 | Link



Blanka



Nagyon béna vagyok! Mit gondolhat most róla? Elena, hogy tehetted ezt! - szidtam le magam. Már épp meg bántam, amit az előbb mondtam, amikor Blanka megfogtam a kezem és simogatni kezdte a hátam. Először meglepődtem, elvégre nem sokan törnek  be a személyes aulámba, de nem is bántam, hogy a lány most ezt sutba vágta. Nem sokan töröttek velem életem során. De ebben az új suliban mindenki nagyon kedves. Nem is értem, hogy lehet ez. Régen az emberek többsége inkább elásott volna a föld mélyébe, mondván, hogy sokkal jobb lenne nélkülem.
Itt nincs semmi ilyen. Törődnek velem, és senki sem mondja azt, hogy tűnjek az utukból, mert zavarom őket. Erre itt az élő példa, Blanka. Csak egy fél órája vagyok vele, már is vigasztal, amikor rám jön az a sírási hullám, ami mostanában elég sokszor jelentkezik.
 - Semmi, bajom, csak a szüleim... tudod... - kezdtem neki a magyarázkodásnak, ám ez nem is volt olyan könnyű mint a fejemben kiterveltem.
 - Meghaltak. - fejeztem be végül a szívfacsaró mondatot.
 - Hét évvel ez előtt belefulladtak egy út széli tóba.
Nagyon fájt újból felidézni ezt az emléket. Talán, mert ebben az iskolában minden a szüleimre emlékeztet. Ugyan is ők is ide jártak, amikor annyi idősök voltak mint most én. Ugyan ezt az információt, csak pár napja tudom, de most, hogy vissza gondolok, milyen jó lett volna, ha anyával és apával elmentünk volna bevásárolni a sulira, utána pedig krokodil könnyek társágában felültettek volna az iskola vonatára, én meg szapora integetések közepette, búcsúztam volna el tőlük. Milyen szép is lenne. Csak kár, hogy ez nem lehetséges.
Elővettem egy zsepit és megtöröltem vele a szemem. Megtanultam, hogy mindig legyen nálam zsepi, ha valami újból felidézni a fájó emlékeket és nekem ismét sírnom kéne.  
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2014. február 5. 20:27 | Link

Elena


Elenán látszott, hogy ő nem csak a bolhából csinál elefántot. Neki eleve egy hatalmas nagy elefánttal van dolga.
Nagyon sajnáltam őt, de amíg nem tudom mi a problémája, addig biztosan nem tudok segíteni, bár lehet, hogy amúgy sem. Ki is derült pár perc múlva, hogy ezen már semmi és senki nem tud segíteni. A szülei meghaltak . Amikor erőt tudott gyűjteni és kibírta mondani azt, ami miatt így kiakadt, hirtelen meg sem bírtam szólalni.
~Ez egyszerűen borzasztó!~
Már azért büszke vagyok rá és csodálom őt, hogy ilyen korán elvesztette a szüleit és ettől függetlenül egy mosolygós lány, meg azért gondolom hasonlít is rám valamennyire, mert ő is Eridonos!
-Biztosan nagyon büszkék rád, hiszen csodálatos ahogy eltűröd ezt a dolgot! Már az nagy dolog, hogy eddig nem fakadtál ki! -biztattam, és amit mondtam, teljesen komolyan is gondoltam. Elena egy erős lánynak tűnik. Èn ha olyan helyzetbe kerültem volna, mint ő, biztosan teljesen máshogy viselkedtem volna, mint ő. Mondjuk nekem ott vannak a testvéreim is, azt nem tudom, hoy Elenának az egész családja veszett-e oda. Az biztos, hogy testvérekkel könnyebb ezt átvészelni, főleg ha nagyobbak nálunk, mert az idősebbek jobbn tudják támogatni a kisebbeket.
-Vannak testvéreid? Ès tényleg, kikkel élsz most? -kiváncsiskodtam. Lehet, hogy nem kellett volna rögtön így rátámadnom, de tényleg úgy érdekelt, hogy milyen így az élete. A lány mellettem elkezdett még jobban sírni, ami ilyenkor teljesen normális. Pont zsepkendő után kutattam a zsebemben, de nem találtam egyet sem, pár perccel később, viszont Elena elővette a zsepkendőjét és megtörölgette a szemét.
-Ugye nem baj, hogy ez most így alakult? Már mint, hogy...ugye nem baj, hogy elmondtad nekem... Már, mint, érted mire akarok kilyukadni, nem? -nevetek fel kínoban. Ilyenkor nem mindig sikerül kifejezni magam...
~Remélem nem néz teljesen idiótának!~
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2014. február 6. 17:43
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 6. 20:47 | Link


Blanka



Furcsa volt, hogy ennyire kiakadok már megint, és a mellettem ülő lány nem bolondnak néz, hanem csodál. Ilyen sosem történt még. Általában, nem nagyon foglalkoztak ilyenkor velem, mondván: "Majd biztos abbahagyja, csak rá kell hagyni." De szemlátomást, Blankát nem zavarta, amit csinálok. Talán, neki is valami ilyesmi nyomja a lelkét?
 - Köszi, hogy ezt mondod! Ez kedves tőled. Általában az emberek rám hagyják a dolgot, nem foglalkoznak velem. - köszöntem meg a lánynak, a "bókot".
- Nincsenek testvéreim. És most a nevelő szüleimmel élek. Ugyan is amikor a szüleim meghaltak, árvaházba kerültem, mert se a nagyi, se a nagypapa nem élt már. A nagynéném meg nem vállalat el.
A nagynénémről nem szoktam nagyon beszélni senkinek, mert ez is egy olyan fájó emlék, mint a baleset. Izabella néni ugyan is nem nagyon szeretett engem. Amikor elkerültem az árvaházba akkor sem érdeklődött utánam. Míg én vártam, hogy majd egy szép napon kikerülök onnan, ő addig valahol bűntudat nélkül élte a kis világát. És még az után sem foglalkozott velem, miután nevelőszülőkhöz kerültem.
- És neked hogy zajlott eddig az életed? - mondtam, miután vettem egy nagy levegőt, hogy folytatni kezdjem a gondolatom.
Remélem nem sértettem meg ezzel, hogy így hirtelen elkezdem faggatni az életéről. Nem nagyon szoktam hozzá a társasághoz. Meg ez a hely is elég új nekem, nem tudom hogy is kezdjem az ilyen beszélgetéseket.
- Már, ha nincs ellenedre, hogy kérdezgetlek. - majd vetettem egy halovány mosolyt Blankára.
- És azért is elnézésed kérem, hogy itt rád zúdítom az összes problémám, amikor lehet, nem is nagyon érdekel téged. Végül is nem a te problémáid. Úgy, hogy bocsi, remélem, nem haragszol rám e miatt.
Most már tuti bolondnak néz. Miket zagyválok én itt össze?! Buta, buta Elena! - szidtam le magam, ma már körülbelül ötödszörre. Nem csodálom, ha ez után égni fog az arcom.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 6. 20:47
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2014. február 7. 08:58 | Link

Elena Kiss


Érzem, hogy a lánynak különös érzés, hogy valaki törődik vele, aztán, még, ki is mondja ezt, és teljesen megbizonyosodok benne. Furcsa, akkor ő vajon, honnan jött, ahol ilyen kemény szívűek az emberek?! Na jó, nálunk sem volt mindenki olyan kedves, mint itt, de azért, ha valaki elmesélte egy más embernek a szomorú múltját, hát... az biztos, hogy nem hagyta rá a dolgok.
-Szeretsz a nevelő szüleiddel élni? -kérdeztem kíváncsian. Most már valahogy, egyáltalán nem éreztem kínosnak, hogy ennyit kérdezősködök, de azt nem tudom ő mit szól hozzá. Ahogy megfigyelem, egy kicsit furcsállja az érdeklődés is, de nem bántja nagyon. Amikor megkérdezi, mi van az én életemmel, először nem igazán tudom, mint is mondhatnék.
-Hát... Az én életem, nem olyan nagy dolog. Van négy testvérkém és eléldegélünk együtt, heten! Igazából ennyi, sok dolgot nem tudnék mesélni a családomról, mert nincs benne semmi izgalmas... -válaszolok elég röviden. Komolyan fogalmam sincs, mit mondhatnék még.
-Ugyan már, semmi gond! Engem nem zavar, ha valaki rögtön elmondja, hogy mi bántja a lelkét, mert én is csináltam már párszor ilyet... -nevetek fel vidáman. Vagyis hát, elég sokszor, csináltam már ilyet! Itt az iskolában is volt már, hogy valakivel alig találkoztam, de már tudta, hogy mik történtek velem életem során...
-Na jó, hogy én is meséljek már valamit, akkor bemutatom a családomat, ha nem zavar! -mosolygok rá. -Először is, van egy bátyám, akit Alexander Carson-nak hívnak, ő róla azt kell tudni, hogy már elvégezte a Bagolykőt, és konkrétan már felnőtt, de még mindig úgy viselkedik, mint egy korombeli fiú...Aztán jövök én, sorrendben, utána pedig, Clementina Carson. Clementina 12 éves, és eddig úgy néz ki, hogy ő is ide fog járni, ha minden igaz. Ő, nagyon aranyos lány és naaagyon szép! Utána jön Gerry Carson, aki 10 éves, és állandóan pörög, egy kész energiabomba. Az utolsó pedig Malory Carson. Malory 9 éves, kis cukiság! Mindig ő van a középpontban, mert kicsi és aranyos, de ez nem zavar. - egy kicsit megpihenek, mert hirtelen rengeteget beszéltem, így egyszerre, de két levegővétel után folytatom is. -Az apukám, Richard Carson, orvos az anyukám pedig, Ginnie Cook, virágboltos! -a szüleimről direkt nem mondtam többet, nehogy aztán megint sírva fakadjon szegész Elena.
-Egyébként kezd hideg lenni. Nem megyünk be valahova?-kérdeztem tőle.
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2014. február 7. 08:59
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 7. 22:13 | Link



Blanka




Kissé elszomorító, mikor visszagondolok a múltamra. Néha még most is összeszorul a szívem, mikor meghallok valamit a szüleimmel vagy esetleg az egyik régi rokonommal kapcsolatban. Olyankor nem is tudom mit tegyek. Legszívesebben elbújnék egy eldugott helyre, és elő sem jönnék addig, amíg minden ami kínoz néha napján, el nem múlna. Csak sajnos, ezt nem tehet. Tartanom kell magam, még akkor is, ha már nem bírom tovább és elszakad a cérnaszál. Végül is ez az egyik indok amiért az Eridonba kerültem.
- Igen , nagyon is szeretek velük élni. És őket is nagyon szeretem. Mindig is vártam, hogy egyszer, majd egy ilyen kedves család örökbe fogadjon. - mosolyogtam rá a lányra.
És amit az előbb elmondtam, mind komolyan is gondoltam. Nagyon szeretem a nevelő szüleim. Amióta odaköltöztem hozzájuk, mind a ketten mindent megtettek, hogy az életem innentől jobb legyen, és hogy kárpótoljanak azért a három évért amit ott az árvaházban töltöttem. Ez mind szép és jó, csak én mindig úgy éreztem, hogy hiába ilyen kedveske velem, én nem tudok cserébe semmit adni. Hisz amikor valami probléma volt otthon az nem tudtam megoldani, mivel még csak gyerek vagyok.
De most úgy érzem találtam egy megértő barátot, akire számíthatok. Ő pedig itt ül melltettem.
 - Akkor neked csodás életed lehet. Elvégre az igazi családod vesz körbe.
Az idő egyre jobban kezdett hűlni. Nem is tudom, hány óra lehetett. Talán csak az miatt van ilyen hideg, mert már elég későre jár az idő. Őszintén megszólva nem tudom.
A kis udvar, amin eddig nyugodtan bámultuk a fénylő eget, miközben a nap melege melengetett minket, egyszer csak sötétleni kezdett, mintha épp vihar készülne. Bár ezt kétlem, elvégre egy felhő sincs az égen.
 - Tényleg kezd hideg lenni. - válaszoltam, majd felkaptam a földről a pulcsim, és felhúztam.  
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 7. 22:14
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2014. február 8. 14:00 | Link

Elena


zárás^^


Mosolygok, mikor Elena mondja, hogy szeret a jelenlegi családjával élni. Sokan vannak, akik szenvednek, amikor olyan nevelőszülőkhöz kerülnek, akik mást várnak el tőlük, mint amit addig megszokhattak. Persze olyanok is vannak, akik a saját családjukban sem érzik jól magukat, de az már teljesen más tészta. A lényeg, hogy Elenának jó úgy, ahogy van, és örül annak amit kapott!
-Igazából, attól, hogy a saját családom, nem minden olyan jó!-nevetek hangosan. -De igen, azért más, bár így is van sok probléma, mindig! Ahh...bőven... -mondom. Egy kicsit összébb húzom magamon a pulcsimat, mert érzem, hogy nagyon elhidegült az idő. Amikor elindultam ide a Fénylő Lelkek Udvarára, nem is gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Fogalmam sem volt arról, hogy én majd itt fekszek magamban, idejön egy lány, elkezdünk beszélgetni, és olyanokat tudunk meg egymásról, amik nem is kis dolgok, és még az is kiderül, hogy egy házban vagyunk.
Nagyon szeretek az Eridonban lenni, és örülök, hogy ő is odakerült, így könnyebben tudunk majd találkozni!
-Szerintem induljunk el valamerre, mert megfogunk fázni! -invitáltam. Elindultunk a Kastély felé. -Megmutassam a szobámat? Jaj, nagyon jó kis hely! Majd, az egyik itteni barátnőmet is feltétlenül be kell, hogy mutassam neked! -nevetek fel. Közben beérünk az Eridon-ba, és bevezetem a szobánkba.
~Csodálatos ez a mai nap!~
Nagy szerencsém van, hogy összehozott a sors egy ilyen különleges lánnyal, mint amilyen Elena.

Utoljára módosította:Blanka Carson, 2014. február 8. 14:02
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 8. 21:03 | Link


Blanka


(Zárás válasz ^^)




Nagyon örültem, hogy a sors egy aranyos és kedves lánnyal hozott össze.
Reggel, amikor felkeltem eszemben sem volt, hogy a napom, majd ilyen fordulatot fog venni. De örülök, mert találtam egy barátnőt, akit már rég kerestem. Mint azt már említettem, az árvaházban sosem volt részem ily fogadtatásban részem.
Mind ezek után, úgy érzem, Blankával még sok mindent fogunk megélni közösen.
Ez popmás!
 - Persze, nyugodtan megmutathatod. - tértem újra vissza a valóságba. Nem tudom, milyen "kaland" vár még ránk ezen a napon vagy éppen ezen a héten. Már semmin sem lepődnék meg a szertáras ügyeim után.
Blanka megfogta a csuklóm, majd elindultunk a kastélyba.
Kíváncsi vagyok hova is visz!
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 8. 21:04
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. február 9. 15:44 | Link

Nagy L. Anita

Délután

A szobám ablakából kinézve láttam, hogy ma egészen jó idő van. Ezért úgy döntöttem, hogy kihasználom ezt a kis jó időt. Gyorsan felkaptam a kabátom és elindultam lefelé. Ma valahogy vágytam a szabadba, már terveztem pár napja, hogy kimegyek, de végül mégse mentem. De most kint töltöm a délutánt. Lerobogok a lépcsőn, szerencsémre nincs nagy forgalom. Leérve beszívom a kellemes, hideg, friss levegőt. Lassan elkezdek sétálni, körül-körül nézve, hogy látok-e valakit. De üres minden, aminek kicsit örülök. Hétvége révén nincs órám, szóval nem kell sietnem. Gyönyörködöm a tájban, és élvezem a csendet. Virágok sajna még nincsenek, de apró rügyek már itt-ott láthatok. Elmosolyodom, mikor meglátok pár madarat, leülök egy padra, pont a madarak fája alá, hallgatom az éneklésüket. Elgondolkozom azon, hogy milyen kevés időm van mostanában. Sajna ez után se lesz több, mindjárt itt a vizsgaidőszak. Talán jobb lett volna, ha kihozom a jegyzeteim.
Ezen egy pillanatra elmélázok, de rá jövök, hogy felesleges lett volna kihozni. Nincs kedvem tanulni, hisz lesz időm tanulni az elkövetkező hetekben. Ebből a gondolatmenetből felráz egy zörej, ami az útról jön. Oda nézek, de nem látok senkit. Most már kicsit éberebben gondolkodom.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 16:11
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 9. 17:48 | Link

Állia Szipenni


Tegnap végre megkaptam a várva várt levelet, hogy felvettek az iskolába. Nagyon ideges voltam, ezernyi kérdés kavargott a fejemben. Vajon milyenek lesznek a tanárok és a diákok? Ugye nem lesznek nehezek a tantárgyak? Egész éjszaka forgolódtam. A gondolatok csak úgy pattogtak a fejemben. Reggel is, mikor felébredtem, csak egy szelet müzlit ettem. Egyszer csak, egy hirtelen gondolattól vezérelve  felvettem a dzsekim és elindultam felfedező útra. Gondoltam körbenézek az új suliban. Igaz, hogy hétvége van, de hátha összefutok valakivel, és beszerezhetek pár értékes infót. Végül megpillantottam egy parkot. Első pillantásra nem láttam senkit. Már majdnem visszafordultam, hogy nincs is itt senki. Ekkor viszont megpillantottam egy lányt, aki egy padon ült és szórakozottan hallgatta a madarak csiripelését. Léptem egyet előre, ekkor viszont megreccsent egy gally a lábam alatt. A lány megijedt, és hirtelen a hang felé fordult. Én gyorsan előléptem. Kedvesen mosolyogva bemutatkoztam.
- Szia, Anita vagyok. Most jöttem ide ebbe az iskolába. Bocsi, ha megijesztettelek, csak gondoltam körbe nézek. Reméltem, hogy találkozok valakivel, aki kicsit mesél a suliról. Hátha holnap nem leszek olyan elveszett.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 16:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. február 9. 18:20 | Link

Anita

Jól halottam, tényleg van itt valaki. Előre lép és bemutatkozik. Miközben hallgatom, felmérem. Elég fiatal, és zavarodottnak látszik, biztos új itt. Ebben meg is erősít az elbeszélése. Miután befejezte, rá mosolygok és válasz szolok.
- Szia, én Állia vagyok. Üdv az iskolában, szerintem szeretni fogsz itt.
Kicsit sajnálom szegényt, hogy most jött. Tavaly én vizsgaidőszak közepén jöttem és nem volt valami kellemes. Neki kicsit jobb a helyzete ugyan, de az ért vizsgaidőszakban nem az igazi kezdeni. Megpróbálok készséges lenni.
- Mit szeretnél tudni? Miben tudok segíteni?
Teszem fel a logikus kérdéseket. Közben pedig elgondolkozom; mit is tudok az iskoláról, második éve vagyok már itt. Már elég jól eligazodom, de van, amelyik újítást még nem ismerem teljesen, szóval remélem, hogy azokra nem kíváncsi részletesen. Észreveszem, hogy elhallgattak a madarak és minket figyelnek. Ez ért felállok és teszek pár lépést beljebb, hátra fordulva invitálom Anitát.
- Gyere, sétáljunk egyet, miközben segítek eligazodni.
Ehhez vigyorgok egy kicsit, majd visszafordulok és válasz nélkül elindulok.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 16:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 9. 18:43 | Link

                                Állia

Na végre, valaki, akivel tudok beszélni. A lány kedvesen fogadta a bemutatkozásom és ő is bemutatkozott. Remélem, mindenki ilyen aranyos lesz majd a suliban.
Azt mondta; szívesen válaszol a kérdéseimre és felajánlotta, hogy sétáljunk egyet.
Még örültem is neki, hiszen így legalább körbenézhetek anélkül, hogy félnem kellene attól, hogy eltévedek. De mit is kérdezzek? Annyi kérdésem van és most hirtelen nem is tudom, melyikkel kezdjem... Kicsit eltöprengtem ezen, de még időben észbe kaptam, nehogy a végén még azt higgye, hogy fura vagyok.
- Nos, hol is kezdjem? Tudsz nekem mesélni a tanárokról és az óráikról? Mert kicsit ideges vagyok, és nem tudom, mit is várjak a holnapi naptól…
Láttam rajta, hogy kicsit meglepődött a megjelenésemen és azon, hogy így hirtelen rázúdítom a kérdéseimet. De azért kedvesen fordult felém és én vártam a választ.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 16:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. február 9. 19:00 | Link

Anita

Lassan sétálunk. Várom Anita első kérdését, amit kis idő múlva meg is kapok. Elgondolkozom a kérdésen. Milyenek is a tanárok és órák, hát ez embertől függ szerintem, de megpróbálok válasz szólni.
- Általában kedvesek a tanárok, az órák is kellemesek. Bár most a vizsgaidőszak közeledtével kicsit nagyobb a hajtás, de ez normális. A tanárok nem piszkálnak, ha nem rosszalkodsz.
Megállok egy kicsit és kijavítom a mondatom.
- Pontosítok, ha nem feltűnően rosszalkodsz.
Ehhez vigyorgok, büszke, rellonos csemeteként tudom, hogy ez mit jelent. De mivel nem tudom, melyik házba került ezt még nem közlöm, inkább rákérdek.
- Melyik házba kerültél?
Nem hiszem, hogy rellonos, akkor tudnék már róla, szerintem. Elgondolkozom, hogy eddigi megállapítás alapján melyik házba kerülhet. Lassan haladva megyek, és közben gondolkozom.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 16:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 9. 19:23 | Link

                            Állia


Lassan sétáltunk és közben a csodás tájban gyönyörködtem.
Megkaptam a kérdést a válaszomra. És egyszer csak olyan témára terelődött a beszélgetésünk, ami kicsit mindig is zavart. Mert sokat hallottam arról, hogy a különböző házak között milyen nagy a rivalizálás. Remélem, nem minden igaz, amit hallottam. Mert ha igen, lehet, hogy most találtam egy kedves lányt, akivel barátkozhatok, és erre kiderülne, hogy rivális ház vagyunk. Inkább bele sem akarok gondolni…
Így hát válaszoltam a feltett kérdésre,  hogy melyik házba is vagyok beosztva
- Hát, én a Levitába lettem beosztva. De még nem igazán vagyok tisztában ezekkel a ház beosztásos dolgokkal. És te, melyik házban vagy?- kérdeztem kíváncsian.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 16:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. február 9. 20:34 | Link

Anita

Mivel lassan kapom a válasz szókat, elnézelődöm. Gyönyörű a táj, a múló tél és ébredező tavasz keveréke. Állatokat még nem gazán lehet látni sajna, de az ért így is szép. Mellettem Anita elgondolkozva sétál. A kérdésre, hogy melyik ház tagja még nem válaszolt. De eléggé ráncos a homloka, szóval biztos valami fontosan gondolkodik. Megvárom, míg kitisztul a homloka, de amint kitisztult már válaszolt. Biztos válaszon gondolkozott. Én is levitásnak tippeltem, élegetett vagyok, hogy eltaláltam. De mikor megkérdi, melyik házba való vagyok megakadok. A lépésre emelt lábam megáll a levegőben egy pillanatra. De le is teszem és elgondolkozom, hogy meg-e mondjam. Látva, hogy előbb mennyire elgondolkozott nem tudom, hogy jó ötlet-e. De nem bírom megállni, hogy meg ne mondjam, kíváncsi vagyok, mit szól hozzá. Hideg mosollyal az arcomon kezdek beszélni.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet hogy meg mondjam...de jó.
Kicsi hatásszünetet tartok, majd folytatom.
- Rellon ház büszke csemetéje vagyok.
Most már melegen mosolyogva teszem hozzá.
- Szóval, nem ajánlatos felmérgesíteni.
Pici hatásszünetet hagyok.
- De nyugi, én elég kedves vagyok, és nem túl mérges típus.
Ezzel tovább ballagok. De néha hátrapillantok egy kicsit a vállam felett, nagyon kíváncsi vagyok, mit szól hozzá.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 16:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 9. 21:31 | Link

Állia


Láttam rajta, hogy egy kissé hezitál azon, hogy megmondja e melyik ház tagja, de végül győzött benne a kíváncsiság. Nagyon érdekelte, hogy mit felelek rá, vagy egyáltalán mi lesz a reakcióm. Én egy kicsit megdöbbentem a büszke bejelentésén, hogy ő Relonos, nem gondoltam volna. Ebből is látszik, hogy nem kell előítéletesnek lenni másokkal szemben, hiszen milyen kedves lány, annak ellenére, hogy melyik ház tagja.  
Érdeklődve fürkészett engem, hogy mit felelek. Én, mivel nem igazán értem még a házbeosztásokat és a házak közötti rivalizálást úgy gondoltam, nincs azzal semmi gond, hogy ő Relonos.
Mosolyogva feleltem hát: - És most ettől meg kellene ijednem ugye? De mint te is mondtad a kedvesebbek közt vagy. Ez engem egyáltalán nem zavar. A lényeg hogy kedvesnek tartalak, segítesz nekem és ezért nagyon hálás vagyok. Vagy téged talán zavar, hogy nem egy házba valók vagyunk?- kérdeztem kicsit félve a válaszától.
Addig is, míg a válaszára vártam, csodáltam a tájat a rügyező fákat. Imádom a természetet, olyan megnyugtató.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 16:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. február 10. 16:30 | Link

Anita

Tetszett Anita reakciója. Általában rosszat gondolnak rellonosokról, pedig nem vagyunk olyan nagyon rosszak. Bár az furcsa, hogy rákérdez. De viccesnek találom, szóval kedvesen megnyugtatom.
- Nem,én egyáltalán nem vagyok ijesztő.
Majd végig hallgatva a folytatást, kicsit komolyabban válasz szolok.
- Örülök hogy nem zavar, és köszönöm.
Szeretem mikor dicsérnek, most már kicsit jobban mosolygok.
- Engem nem zavar, van levitás barátnőm is, szóval szerintem veled is jóban leszek.
Mosolyogva tovább sétálok, közben elgondolkozom azon, hogy ő vajon vizsgázik-e már. De mivel nem tudom, inkább meg kérdem.
- Te fogsz most vizsgázni, vagy ezt még kihagyod?
Arra emlékszem, hogy én vizsgaidőszakban jöttem, szóval meg úsztam a vizsgát, de ő vele nem tudom mi lesz. Eszembe jut, hogy nekem viszont már lassan tanulnom kéne, fent a szobámban. De mivel nincs kedvem, ezért inkább beszédtémát keresek, és beugrik, hogy nem tudom, melyik szobában lakik.
- Melyik szobába költöztél be, különben?
Közben elérünk egy padhoz, már nincs kedvem sétálni, szóval meg kérdem, hogy leülünk-e.
- Leülünk?

 
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 16:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy L. Anita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 10. 19:52 | Link

Állia


Nagyon örültem neki, hogy nem zavarja, hogy Levitás vagyok.
Mosolyogva tovább sétáltunk, és Állia közben felajánlotta, hogy üljünk le a közelben lévő padra. Őszintén szólva most, hogy belegondolok: egész jó ötlet, hisz már mennyi ideje sétálgatunk itt kint.
Arra a kérdésére, hogy én most vizsgázni fogok-e meglepődöm egy kicsit, de aztán belegondolok, hogy én igen is kitartó és céltudatos vagyok, ahogyan a szüleim is szokták mondani.
- Hát igen a vizsgák... Juj, bele se merek gondolni. De amelyiket megpróbálom az sikerülni is fog. Csak a lényeg, hogy optimistán álljak a dolgokhoz. - válaszoltam vidáman és határozottan.
- Nos, az pedig, hogy melyik szobában vagyok. Ugye még csak ma érkeztem, ezért még nem osztottak be. - válaszoltam.
- Egy pillanat, te esetleg tudnál nekem segíteni abban, hogy hogyan is működik ez? Nekem kell kiderítenem, hogy hol van még szabad hely? És neked mik a tapasztalataid, hányan vagytok egy szobában?- kérdeztem kíváncsian. Aztán elmosolyodva hozzátettem.
- Remélem, nem kérdezek egyszerre túl sok információt.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 16:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. február 10. 20:43 | Link

Anita

Arra az ajánlatomra, hogy üljünk le, igennel felel. Ezt ért leülök az egyik közeli padra. Kinyújtom a lábam, és várom a kérdéseimre a válaszokat. Elég hamar megkapom őket, és ráadásnak még pár kérdést is kapok. Vizsgákkal hasonló véleményen vagyok, de az ért kicsit kijavítom.
- Hát, itt azért az optimistaság kevés, de azért tény, hogy nem árt. Tavaly legalább is emlékszem, hogy nem segíttet sokat az optimizmus.
Elgondolkozom, és úgy döntök, hogy ez így kicsit ijesztő ezért  kijavítom egy kicsit.
- Vagyis; elég sokat kell rá tanulni általában, de vannak könnyűek is azért.
Ehhez bátorítóan mosolygok Anitára. Nem elijeszteni szeretném, csak nem akarom, hogy meglepődjön. Ezen egy kicsit elmerengek, de a következő válaszára már figyelek. Hát, szerintem ő biztos hamar talál szobát, jó fej csaj. Bár a beosztást nem értem, de mivel ő még nem tudja, elkezdem magyarázni.
- Nincs beosztás, általában úgy lesznek a szobák, hogy barátok vagy barátnők összeállnak és kérnek egy szobát. Ötfősek a szobák, és ha be akar kerülni valamelyik, ahol van még szabad ágy, akkor a szoba felelőssel kell beszélned.
Kis szünetet tartók, hogy fel tudja dolgozni, majd folytatom.
- Szobát nem igazán könnyű találni, szerintem, de nem tudom, hogy vannak a levitás szobák.
Elgondolkozom, hogy kitől kéne segítséget kérni.
- Azt szerintem egy prefitől kérdezd meg.
Többet nem tudok mondani, ezért elhallgatok. Közben még egyet kérdez, de én gyorsan meg nyugtatom.
- Dehogy kérdezel sokat, most jöttél nem csoda, hogy sok mindent nem tudsz.
Ehhez eleresztek egy finom mosolyt is.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 17:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 40 41 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék