36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 43 44 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 26. 14:11 | Link

Botond

Az a jó a szerdai napban, hogy olyankor Nath-nek nincsenek délután órái, tehát nyugodtan grasszálhat fel és alá a kastélyban, ahogy épp az esze szolgál. Most éppen az jutott eszébe, hogy milyen jó is lenne kiülni egy kicsit valahová, mert bár nem volt már az az eget verő jó idő, mégis vágyott a friss levegőre. Mivel a konyhát már pár nappal ezelőtt sikeresen megtalálta, így nem is volt kérdéses, hogy csak úgy közlekedhet, hogy az egyik kezében egy kakaós csiga, a másikban pedig egy virslis bukta van. Tulajdonképpen olyan reménytelenül sokat evett, hogy a manók is csak tátott szájjal figyelték, mégsem volt rajta egy deka zsír sem. Hát igen, ezek a növésben lévő fiúk...
Letelepedett hát a szökőkút szélére, hogy nyugalomban falatozhasson. Lassan már beilleszkedett az Eridon világába, annyira nem volt más, mint a Roxfort, hiszen iskola ez is, meg az is. Mindenhol volt valami, amivel rendet lehetett bontani, ez pedig Nathanielnek bőven elég volt a boldogsághoz, na meg az, hogy ha nem kellett a testvérében huzamosabb ideig együtt lennie. Már pedig ha itt kint sétált, akkor jó messze volt tőle, ráadásul még azt is leshette, hogy mások mit művelnek.
Mikor végzett a kakaós csigával a kezét belenyomta a vízbe, majd megtörölközött a nadrágjában, és hümmögve megcsodálta a másik kezében tartott péksüteményt. Nagyon jól néz ki, azt meg kell hagyni. Hátravetette hát a haját, és némi mérlegelés után nagyot harapott, és elkezdte bámulni az eget. Hova is menjen ez után? Lehet, hogy a falut kéne újra meglátogatni, vagy szétnézni, hogy itt azok a... fú, mik is? Ja! A Rellonosok hol laknak, és hasonlítanak-e a Mardekárosokra, mert ha igen, akkor vicces őket bosszantani. Igen, ez jó lesz.
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. június 30. 22:48 | Link

Szelniczky Mínea

Reggel a klubhelyiségből indultam. Egész nap a kastély körül sétáltam. A fénylő lelkek udvara szimpatikus hely volt ismerkedni. Egész nap, csak körbe mentem, néha barátokkal találkozva. Estefele megpillantottam egy lányt.
-Szia! Nincs kedved sétálni?
Csábítóan mosolyogtam a lányra.
-A nevem Zsolt, és téged hogy hívnak?-
Még egy helyben álltunk, de amint pozitív jelt kaptam elindultunk a lánnyal sétálni.  A lány szerintem jól nézett ki. Örültem az újabb ismerkedésnek.
-Melyik házban vagy?-
A nap narancssárga sugarai megszépítették az eget. A pillanat nem tarthat sokáig, mivel lassan este van. Miután minden kérdésére választ kapok kihasználja a romantikus pillanatot egy hülye kérdéssel, ami egy kérés inkább.
-Mesélj magadról! Mindent, amit fontosnak tartasz!
Majd egy bátorító mosollyal, érzékien megfogom a lány kezét. Remélem, hogy a lánynak nem lesz ellenére, és kíváncsian várom meséit. Aktívan részt veszek benne, meglepődök, és lassan a szökőkút fele irányítom a lányt. Ha meséjét befejezi:
-Szereted a fénylő lelkek udvarát? Olyan gyönyörű! És a szökőkút!-
Mindvégig mosolygom, ezzel próbálom bátorítani a lányt.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. július 1. 13:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2013. június 30. 23:23 | Link

Zsolt

Eszméletlenül unatkozom.
Ezért indultam kisebb körtúrára az iskola területén, és nagyjából minden olyan helyet végigjártam már a délután folyamán, amit valamire valónak tartok. Hiába vannak nagyon szép helyiségek, meg olyanok, amik tele vannak mágiával, nem mindegyiket szeretem a zsúfoltságuk miatt, és emiatt képes vagyok szabályt szegni, késő este vagy hajnalban kilógni a hálókörletből, csak hogy magányosan élvezhessem a szépségüket. Bár a folyosón elkerülhetetlen, hogy összetalálkozzak némi ismerőssel, és nekik egy halvány mosoly kíséretében intek, vagy köszönök, ha a közelben vannak, különösebben nem érdekelnek. Nem állok le bájcsevegni, nem bírom a jó pofizást. Sokan nem szeretnek és mégis a legszebb mosolyukkal kérdezősködnek a hogylétem felől, amikor összetalálkozunk, de jó emberismerő vagyok és ennek köszönhetően észreveszem azokat a jeleket, amik azt sugallják, hogy „csak udvariasságból kérdeztem, válaszolj már, nem érdekelsz”.
Lassan kezd sötétedni, és hál’ istennek a folyosók is kezdenek kiürülni, ami nem jelent mást, minthogy felmehetek a szökőkúthoz egy kicsit, legfeljebb maradok addig, amíg az első arra járó prefektus meg nem talál, és vissza nem küld a klubhelyiségbe. És akkor mondjuk átmegyek máshova, az iskola lehető legtávolabbi pontjába. A büntetőmunka sohasem tartott vissza, mondjuk a pontlevonás már egy kicsit kellemetlenebb tud lenni. Meglepetten és kissé döbbenten fordulok a hang irányába, nem szoktak csak úgy leszólítani. – Szia. Öm… - Pislogok egyet-kettőt, igazából hirtelenjében azt sem tudom mit mondjak, aztán inkább a válaszolgatásnál maradok, közben megindulok mellette olyan miért-ne alapon. – Mínea. – Mutatkozok be én is, de egy félmosolyt sem engedek meg magamnak, nem vagyok az a hatalmas barátkozós típus, de ez a rögtön egyről a kettőre puszipajtás stílus meg végképp nem jön be. Rellonos vagyok és elkényeztetett, az istenért. Nem tudom, hogy miért kell ezen meglepődni. Apropó, a házam. – Rellon, harmadik évfolyam. – Jegyzem meg, és bár nem kérdezek, azért én is szívesen tudnám ugyanezen információkat a sráctól, aki kisistent játszik és azt hiszi, egy mosolyával ellophatja a szívem. Ácsi, rossz lányra talált ilyen téren.
- Nincs mit mesélnem, elég unalmas életem van. Semmi olyannal nem tudok felvágni, mint például, hogy kviddicsezem vagy prefektus vagyok, mert ez esetben hazudnék. – Jegyzem meg egy halvány és kicsit sem őszinte mosoly kíséretében. Nem vagyok a legszociálisabb alkat, ami azt illeti, így a közös események is legtöbbször kimaradnak az életemből, ráadásul kétlem, hogy én valaha is jó csapatjátékos lehetnék. Pedig szeretek kviddicsezni. A kezemet egy finom mozdulattal húzom ki az övéből, elvégre mint mondtam, nem vagyok az a lány, akit egy mosollyal le lehet venni a lábáról. Pláne nem elég ehhez kétpercnyi ismeretség – és akkor most túloztam. – Igen, főleg ilyenkor meg éjszaka. Gyakran ki is lógok éjszaka, olyankor a legnyugodtabb ez a hely. – És képes vagyok órákat egyhelyben üldögélni, a gondolataimba merülve vagy egy tankönyv társaságában, mert éjszakai bagoly vagyok és szeretem az egyedüllétet. És aludni is, de mindig úgy tartottam, hogy fölösleges időpocsékolás, ezért nem viszem túlzásba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isobel White
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 770
Írta: 2013. július 9. 23:50 | Link

Leonie


Azon a napon Isobel különösen éhes volt ébredéskor. Gyomra, mintha a háborgó óceán összecsapása című zenés-táncos előadást akarta volna színpadra vinni. Az ablakon beáradó fény pimaszul az arcába világított, ezért hunyorognia kellett. Nehézkesen ült fel ágyában és alig tudta lehámozni magáról a vékonyka nyári takarót. Ennie kellett, nem volt más lehetősége...Általában véve hatalmas mosollyal, két- három lépcsőfokot átugorva közelítette meg egyik kedvenc helyét a kastélyban, a nagytermet. Most alig bírták lábai a tempót, holott a lépcsőkorlátokon kapaszkodott és eresztette le magát fokról fokra. A hálóteremben minden dugi éléskamrája megfogyatkozott, így különösebb energiabevitel nélkül kellett megbirkóznia a lépcsőkkel. Minél közelebb járt céljához, annál hangosabban korgott a pocak... Hiába esett jól az ekkortájt beáramló hűvös szellő a nyitva hagyott bejárati ajtón át, így is hosszadalmasnak érezte az alig 5-6 perces utat.
Nemrégiben kikerült egy hirdetőfal, amit ha akart, Isobel is használhatott volna. Tervbe is vette egyszer, de valahogy elfelejtődött a dolog. Mindig hagyott némi időt elmélázni a hirdetéseken, sokszor mindenki elől kitakarva a lényeget, ahogy gondolataiba merülve, olykor dúdolva bámészkodott a cetlik között. Eddig egyikre sem jelentkezett. Korrepetáláshoz még nem volt elég idős, egy zenekarba belépni meg túl félős. Ám most fordult a kocka. Az egyik legfrissebb felhívást szemelte ki magának azon belül is az ingyen ölelést. Mit neki korgó gyomor, fájdalom? Bátrabb mosoly terült el arcán és mielőtt bárki beelőzhette volna a forgalmas folyosón leszakította az elsőt.
Vidámabban vonszolta magát a levita asztalához. Kedvét fokozta, még akadt elég ennivaló, nem falták fel előle háztársai a reggelit. Koncentrált nekikészülésnek lehettél szemtanúja kedves olvasó, ha épp akkor a nagyteremben jártál. Púposra szedett tényér, csordultig telt pohár finom, hűs töklével. Palacsinta hegyek a vastagtésztás változatból nyakon öntve juharsziruppal és egy kis friss gyümölccsel. Mennyei!
Haspók Isobel táskájából pennát és tintát vett elő. Pergamenje, vagy legalább valami papírféléje sem akadt, amit némi tanakodás után egy szalvétával oldott meg. Sebtiben hozzálátott a szöveg megalkotásához. Kacskaringós betűi szelték a vékony anyagot, a tinta átütött több rétegen is. Ha Leonie megkapja ezt az üzenet, tudni fogja, hogy egy Isobel White nevű hölgyemény szakította le az ingyenes ölelést és várja a fénylő lelkek udvarán.
Nem túl nőies iramban lapátolta be maradékát, hogy a bagolyház fele fusson a rögtönzött levéllel. Igen, jól láttad, futott. Oda kellett érnie a helyszínre még Leonie előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. július 10. 15:20 | Link

Isobel

Iszonyatosan kezdte megérezni kedvenc szőke pajtásának hiányát, s a felgyülemlett energiafelesleggel egyszerűen képtelen volt bármit kezdeni. Ugrált az ágyon, rohangált fel-alá, szadizta az összes embert, akivel találkozott, de valahogy nem volt az igazi. Ezért találta ki egy unalmasabb percében, hogy valamit hirdetni fog. Először arra gondolt, elkezd láthatatlan jelzőtáblákat árusítani, de aztán felötlött benne, hogy az igen haszontalan dolog volna, hiszen a folyosón senki nem férne el mellettük. Legalább öt percig tanulmányozta, miféle cetliket raktak ki a falra mások, s csak aztán született meg az ötlet, hogy valami roppant mókásat fog meghirdetni.
A következő tanórája azzal telt, hogy legyártotta a hirdetőpapírját, ráfirkálva saját ötleteit, amikről úgy gondolta, ha ő maga meglátná, egyszerre tépné le, és hasznosítaná mindet. S miután kitűzte, lelépett, mint aki jól végezte dolgát. Már csak arra kellett várnia, hogy valaki ráleljen, ha ugyan az illető egyáltalán tisztában van azzal, kit kell keresnie a kuponjával.
Persze a szemfülesebbek könnyedén megoldják, így Isobel is szimplán küldött neki egy baglyot, hogy ugyan jöjjön már ide, a fénylő lelkek udvarába, és ölelgesse meg őt. Több sem kell vörös törpénknek, már vágtat végig a folyosókon, szinte, mint Overdose, csak valószínűleg hölgyünk feje felett nem köttetnek horribilis összegű fogadások.
-Is...izééé! - kitárt karokkal rohan az udvaron, abszolút kizárva a környezetet, pedig még sosem járt itt. De vajon hogyan fogja megtalálni a hölgyeményt, aki a baglyot küldte? Az a legnagyobb probléma, hogy még a nevét is elfeledte a nagy rohanásban.
-Isauraaa! - üvölti bele a nagyvilágba, és mindenkihez odaugrál, akivel összefut, hátha rábukkan a kuponos lányra.
-Izoldaaaa! - egyre közelebb jár az igazsághoz, az egyszer biztos. Még tippel párszor, és el fogja találni a megfelelő nevet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isobel White
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 770
Írta: 2013. július 11. 13:53 | Link

Leonie


A bagolyház csúszós földjén olykor kibillent az egyensúlyából. Botladozva, a nemes szándéktól vezérelve- ami az arcára is kiült,-közelítette meg a bámészkodó baglyokat. Egyik sem tűnt túlzottan lelkesnek, hogy félbehagyja szunyókálását, vagy épp felemelje fejét szárnyai rejtekéből csupán Isobel kedvéért. Minden lépésénél papucsa talpa alatt elhullott állatok csontjai ropogtak. Így próbálj meg nesztelenül surranni...
- Bocsánat kedvesem, lehetne róla szó, hogy kézbesíti ezt a levelet egy bizonyos Leonie Rohr-nak? Lekötelezne!- persze a hatalmas mosoly is járt hozzá. Bár gyanítom a baglyok másképp értelmezhették az aprócska gesztust. Igaz, e példány békésen szunyókált. Nem volt mese, az idő szorította a bátor leányt, aki egy hirtelen pillanatban megragadta a madár egyik karmos lábát, a levelet pedig annak lelógó zsinórjával hozzáerősítette áldozatához.
- Szállj, szállj!- karjai szárnyként csapkodtak a levegőben, ám nem sokáig. Hamarosan menekülőre kellett fognia a dolgot. A feldühödött bagoly éles karmaival üldözte háborgatóját maga után húzva a Leonie-nak címzett üzenetet. Isobel nem nevetett, még csak nem is mosolygott, ami igencsak ritkaság, ha róla volt szó. Végül is nem meglepő, szárnyasunk épp revansot készült rajta venni. Karjain véres hegek éktelenkedtek és szerzett újakat addig, amíg biztonságban nem érezhette magát, ahogy az ajtó hatalmas hangzavarral csapódott be mögötte.  Pillanatokkal később bekukkantva a bagoly épp kiröppent a hatalmas ablakok egyikén. Remélem nem tesz kárt a címzettben. Az ugyan Isobel lelkén száradna.
A palacsinta extra energiához juttatta levitásunkat, aki útközben meggondolta magát. Sietős léptekkel tartott hálóterme felé, hogy a kinti időjárásnak megfelelően öltözködhessék valamint sebtiben felkaphassa nélkülözhetetlen édességes dobozát. Hasonlóan gyors tempót diktált az udvar felé, hogy még idejében odaérhessen. Útjában a szerencsésebbek félreálltak, aki nem...nos, gyanítom, elgázolták, vagy a jegyzetei, mint a hó, lapokban hullott a föld felé. Kegyetlenül tört elő az udvarig...
Hangos szuszogások kísérték kapkodó légzését. Egyik tenyerével kitámasztotta magát a szökőkút peremén, másikat szúró oldalához nyomta. Majd kiugrott a szíve, amikor a varászlót ábrázoló szobor beszélni kezdett. Megpróbált válaszolni is illendő levitás révén, ám még a légvételt is gyakorolnia kellett. Varászlónk bizony szörnyen besértődött, bizonyára Isobel volt hosszú idők után az első, aki próbálkozott is volna megszólalni a társaságában. Egy idő után a lány is feladta. Inkább elcsatangolt valamerre, ahol már a növények teljes egészében eltakarták.
Isaura, Izolda?Kapkodta fejét, vajon honnan jöhet a hang. Az erre csörög a dió, arra meg a mogyoró játékban sosem volt jó, de legalább társasága mindig jót nevethetett a kapálózó leányon.
- Iszménééé, ööö...Izidóraaa!- eszébe nem jutna a saját nevét mondani. Lassacskán kihátrált a takarásból ide-oda kapkodva fejét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. július 13. 21:29 | Link

Isobel

No, ez a leány bizonyára csapdába akarta csalni, mert hiába nézelődik, itt aztán senki nincsen. Mármint senki olyan, aki öleléshiányban haldoklik. Ettől függetlenül két kiabálás között leáll egy-egy ismeretlennél, hogy ingyenben megszorongassa, és percekig társalogjon, mintha egyfolytában ezer éves pajtásokat köszöntene. Pedig csak szeretettúltengése van, mint amúgy máskor is. Nincs is ebben semmi különös. Abban viszont annál inkább, hogy sehol nem leli meg a hölgyét, akit a rút magánytól kell megmentenie, mint páncélos hős teknősnek… izé, lovagnak. Valóban, idefelé jövet bele kellett volna bújnia az egyik páncélba a folyosón… vajon el lehet őket mozdítani? Már régóta tervezi, hogy egyszer nagyobb tanulmányokat fog folytatni velük kapcsolatban, esetleg kitömi őket hagymával, de ahhoz társat is kéne lelnie, elvégre valakinek cipelnie kell a hagymászsákot. Vajon a vérszívók valóban irtóznak a fokhagymától? Meg kéne keresnie egyet, hogy megkérdezze. Meg azt is, hogy nem szokott-e beakadni a hosszú szemfoguk a takaróba, mikor este bunyóznak a legjobb barátjukkal.
-Iiiizisz! – kiabálja továbbra is, ami éppen eszébe jut, hátha végre előkerül a levélke küldője. S nem is kell már soká várnia, ugyanis meghall egy másik szólongatást is. Nos, most vagy ketten keresik ugyanazt a soknevű személyt vagy… hát mindegy is, ugrándozva elindul a hang forrásának irányába, és csakhamar észreveszi a gazdáját. Egy barna hölgyemény az, szemmel láthatóan pont egymást keresik. No, ez így már mindjárt más!
Vigyorogva kezd settenkedni a mit sem sejtő áldozat felé, természetesen lesből szeretné letámadni őt. Fedezéktől fedezékig oson, míg végül kiront egy bokor mögül, és nevetve ráveti magát Isobelre, mintha régi és roppant kedves barátnőjét ismerte volna fel benne. Ráadásul amekkora lendülettel nekicsapódik, egészen valószínű, hogy a földön kötnek ki.
-Sziaaaa! – visítja bele a fülébe boldogan, de eszébe sem jut, hogy esetleg összetörhette újdonsült ismerősét, és illendő volna leszállnia róla.
-Te írtál nekem? Mondd, hogy Te! – több szempontból is roppant kínos volna, ha nem így lenne…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isobel White
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 770
Írta: 2013. július 17. 14:02 | Link

Leonie



Lassan ébredezett a kellemetlen felismerésre, hogy a sebek már nem csupán holmi tompa fájdalmat jelentettek, amit elnyomhatott volna magában. Szúrt, égetett, nyomokban még viszketett is... Pálcáját szokásához híven a hálótermében hagyta, bár ez nem feltétlen jelentett rosszat. Nagyobb kárt is tehetett volna magában, ha rosszul hangsúlyoz, vagy sebesült karjai miatt a mozdulat is félresikerül. A kiserkenő vért már úgyis suttyomban lemosta a szökőkút langyos vizében. Természetesen ez sem nyerte el a varázsló tetszését, de nem tehetett mást. Kockára tenni egy ingyen ölelést pár heg miatt igazán buta dolog lett volna a részéről.
No, és ott motoszkáltak fejében a hangok, az i betűs nevek. Isobel fohászkodott, ne csak ő hallja, határtalan fantáziája ne játszadozzon vele. Az édességes dobozt- melyről már oly rég szólt is valami,- markolta, körmei is belemélyedtek, mintha attól várta volna a megváltást. Jött is biza Leonie személyében. Levitásunk kikerekedett szemei arról árulkodtak, hogy igencsak meglepődött. Azért mosolygott, mert miért ne, nem is fájt neki annyira a landolás. Igaz a szétszóródott édesség halomból volt ami az arcát érte, vagy egyenesen ott landolt, a többi valahol a közelbe esett. Leonie vörös hajzuhataga is az arcát csiklandozta, melynek kis része függönyként választotta el gazdájától. Ámulva fogta a vörös csodát, majdnem el is felejtette elhúzni, hogy teljes egészében lássa ki tarolta le úgy Istenigazából. Kitörő lelkesedéssel köszön vissza egy fokkal halkabban, mint az eridonos, mert némiképp akadályozta a beszédben, hogy rajta feküdt.
- Itt is van!- rövidnadrágja zsebéből tornázta ki a hirdetésről letépett fecnit, ami Isobelt ingyen ölelésre jogosítja. Büszkén lengette meg a lány előtt, miszerint sikerült mindenki elől elhappolnia a legelsőt, itt állt fekete fehéren. Valami nagyon nyomta alulról a jobb vállát. Egy kis fekete dobozka, ami kincset ért.
- Csontváz édességet?- tartotta hatalmas mosollyal zsákmányát Leonie-nak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. július 23. 19:19 | Link

Isobel

Ó, ha ő azt előre tudja, hogy egy édességes doboz is bele van szőve a sztoriba, egyből sokkal jobban vigyázott volna a taroló hadművelettel. De nem tudta! Mondjuk az is igaz, hogy az ember nem minden nap lát édességesőt, így kacarászva figyeli a szétguruló dolgokat. Szép álom, de egyből az suhan át agyacskáján, hogy talán a levitás elég finnyás, hogy a földről ne akarja felenni. Esetleg, ha gyorsan körbenyalogatná az összeset, amíg Isobel kanalazgatja magát a padlóról…
-Mi van itt? – kérdez vissza értetlenül, s bár kicsit sem lát semmit az előre lógó hajtól, azért csak bekandikál egy cetli a függönyön át. Áhhám, szóval jó embert talált meg! Öröm és boldogság! Csak valahogyan le kéne kászálódnia a leányról, mert oké, hogy remek babzsáknak bizonyul (már csak egy koktél hiányzik a chill-hez), de mielőtt még agyonnyomorgatná szegényt, arrébb gurul, és felpattan.
-Csontváz édesség? Az milyen? – felhúzza a lányt is álló helyzetbe, és egyből átveszi a fekete dobozkát, hogy beletúrjon. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy miféle bűnös étek ez, akkor is le fogja gyűrni.
-Most kéred az ölelésedet vagy várni szeretnél még vele? – tér át az üzletre egy pillanat alatt, s már tárja is ki karjait vigyorogva. Van ott még bőven, ahonnan ez jön, úgyhogy kaphat repetát a hölgyemény, ha szeretne.
-És tudod mit hoztam még? – kérdezi izgatottan újonnan beszerzett pajtiját. Megragadja a csuklóját, és egészen a szökőkút széléig rángatja őt vidáman ugrándozva. Minden ellenállás hasztalan – ahogy azt a borg kollégák mondanák jobb napjaikon.
-Van nálam pénz! – nevetve tapsol kettőt-hármat, majd beletúr zsebébe, és elővesz két érmét. Bár úgy tűnhet, mintha most lefizetni készülne a lányt, mégsem az a kifejezett maffiózó típus, úgyhogy csak szimplán belenyomja a kezébe az egyiket, és hátat fordít a kútnak.
-Kívánjunk valamit, és hajítsuk bele! A vállunk felett kell átdobni, nem? Vagy rá kell köpni? Vagy mind a kettőt? Esetleg forogjunk még hármat, hogy biztosan teljesüljön! - Nem feltétlen babonás típus, de ki tudja, ez a kút tele van érmékkel; biztosan nem véletlenül. Aztán ha kívántak valamit, akár ki is halászhatnák a lóvét, és elkölthetnék az egészet Bogolyfalván. Úgyis régóta kinézett magának egy fülbevalót, ami egy mozgó szemet ábrázol. Nagyon ijesztő!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 29. 15:00 | Link

Yarista - reneszánsz nap
Ruhácska

Eljött az utolsó nap, a bál napja. A DÖK egy nagyobb meglepetéssel készültek a jó népnek, hisz ha már lúd, legyen kövér. Az esti királyi lakomának alapozás kellett, ez pedig reggeltől el is kezdődött. Ahogy mindenki másnak, Amirának is lecserélődött a ruhatára. Hosszas ruhaválogatás után döntött úgy, hogy egy hidegebb, szürkés árnyalatba bújik hozzá illő kiegészítőkkel és cipővel. A haját a nagy meleg ellenére is kiengedve hagyta, egy szép csattal tűzte hátra egy részét.
A kicsik, az anyukájuk, és persze Leo is sétálni akartak már egy jót, hiszen erre a napokban nem volt lehetőségük a gazdi elfoglaltságai miatt. A bajnokokkal való járkálás és kísérgetés töltötte ki a legtöbb idejét, és hát a többit természetes, hogy jövendőbelijére fordította.
Négy kis puffskeinnel nehézkes a séta, de egyébként egészen jól neveltek, és már várják a leendő gazdájukat. Valószínű, hogy a leendő gazdik is hasonló izgatottsággal várják, hogy ezek a kis csöppök megérkezzenek hozzájuk.
Szóval így hetesben, rengeteg noszogatás után sikerült elindulniuk. Amira egy kicsit ki akart menni a szabad levegőre kipróbálni a ruhát, ami egyébként -mint ahogy az összes többi, hogy legalább ezért ne húzzák a szájukat a kastélylakók- olyan bűbájokkal volt ellátva, amitől semmi melegérzése nem volt a viselőnek a nehéz, vastag anyagból készült ruhákban. Mintha egy sima nyári ruhában sétált volna, úgy érezte magát azzal a kivétellel, hogy sokkal különlegesebb viseletben sétált ki egészen a Fénylő lelkek udvaráig.
-Törpék, nem szabad megenni egymást -szólt rá a kicsi pattogó szőrpamacsokra amikor a fiúk nekiestek egymásnak. A fejét csóválva ült le a fal melletti padra, de azzal a lendülettel fel is állt, hogy odafusson a szökőkúthoz, ahova éppen abban a pillanatban készült beesni a legkisebb, kis fehér gombóc.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. július 29. 20:14 | Link

Mirácska
Ruha

Véget ért a Tusa a számára, de egyáltalán nem volt csalódott. Amit tudott megtett, sajnos túl későn érkezett, Krise és Đominic megelőzték őt, nem beszélve még Várffyról és Katáról. Így elbúcsúzhatott a játéktól, de örült, hogy jól teljesített, nem vallott szégyent, és még egy sárkányt is túlélt, nem beszélve a kentaurokról, ahonnan az ő segítségével jutottak ki egész sokan. Végre aludhatott egy jót, de nem tartott sokáig az öröme. Ugyanis a reggeli tisztálkodás után, amikor a szekrényét kinyitotta meglepődve tapasztalata, hogy valakik lecserélték az egész ruhatárát. Körbenézett a gólyalakban és elkezdte módszeresen felnyitogatni a pálcája és varázslat segítségével a többi szekrényt és ládákat.
- Hát ez meg mi a franc? – kérdezte csak úgy maga elé, nem törődve a megszeppent, vagy éppen bátrabb diákokkal, hiszen az ő ruhájuk sem nézett ki hétköznapinak.
- Ezért még kinyírok valakit – morgott, és visszament a szekrényéhez. Válogatni kezdett, és ezt nagyon nem bírta. A „jobbnál jobb” dolgokat csak úgy hajigálta kifelé, amíg egy viszonylag normális fehér felsőt és fekete buggyos nadrágot nem talált hozzá. Csizmát húzott a végére, úgy gondolta, hogy meg fog főni ebben a cuccban, de meglepetésére nem történt ilyen. Furcsán nézett körbe, de aztán vállat vonva elindult kifelé a Fénylő Lelkek Udvarát célpontba véve. Ott kevesen szoktak lenni ilyenkor, és ő még egy kicsit tisztítani szerette volna az elméjét, hogy újra a tanulásba és az edzésekbe vethesse magát. Van még pár nap szabadsága a Vikingstől is, így egy röpke időt még pihenhet. Amint átér a boltív alatt egy kosztümös lányt pillant meg, de nem ismeri fel. Annyit vesz még észre, hogy a kis puffskenje éppen bele akar ugrani a varázslószobor alatti kis szökőkútba, ezért pálcát húz és megállítja az állatot.
- Immobilus! – szól határozottan, a pálcája pedig tökéletesen leírja a tanult pálcamozdulatot, a kis puffskein pedig még a szökőkútkút szélén megáll, illetve megdermed. Amint a gazdi elkapja az állatot, egy nonverbális ~Finite!~-vel megszünteti a dermesztő bűbájt.
- Megmarad? – kérdezi, majd lassan elteszi a pálcáját, miközben közeledik a háttal álló csinosan felöltözött diákhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 29. 20:50 | Link

Yari - reneszánsz nap
Ruhácska

Tényleg nem túl könnyű négy bátor, kalandor kispuffal az élet. Ezt Amira már Ecsettel is megtapasztalta, de szerencséje volt, hogy a gyerkőcei nem óhajtottak még annyira világot látni, hogy egyik pillanatról a másikra felszívódjanak a szobáján kívül. A séták alatt persze jártak már a gazdival sokfelé, és nem tűntek el sok időre, csak néha elbújtak egy-egy páncélban, meg a diákok talárja alatt. Igen, ilyenkor bosszankodott a feketeség, mert más talárja alá nem akart nyúlkálni, Leo cica meg elég feltűnően túrt be a ruhadarab alá.
Az ilyenek mellett arra nem volt felkészülve, hogy a Domi meglepetésének szánt kicsi éppen öngyilkosságra készül, persze nem direkt. Megijedt, és hát ebben a ruhában nehezebben tudott odafutni a szökőkúthoz. Meglepődve tapasztalta, hogy egy ismerős hang hallatszott mögötte, majd a kis hófehér megdermedt. Mira nagyot sóhajtva vette a kezébe és szorította magához az ismét mozgásképes állatot.
-Megmarad -válaszolta még mindig háttal a kicsi megmentőjének. -Te buta, buta, buta. Hát hogy adlak így oda a gazdinak? -simogatta meg a kis fejét inkább aggódó, mintsem szigorú hangon.
Lassan megfordult, és szembetalálta magát Yarral. Nem lepte meg, a hangjáról már szépen felismeri. Félmosoly ült ki az arcára, és odahajolt hozzá, hogy egy puszit nyomjon köszönetképp az arcára.
-Nagyon szexi a ruhád -mérte végig lassan a szöszkét. Elvigyorodott, hiszen elég murisan nézett ki ebben a szerelésben, és simán látni lehetett rajta, hogy gyűlöli az egészet.
Lassan lerakta a földre a hólabdát, aki nagy kék szemeivel értetlenül pislogott Mirára, nem tudta, mi rosszat csinált. Egy "nem mész oda" után felegyenesedett, és végigsimítva a ruháján elindult a padhoz, hogy végre tényleg csak nézhesse a kis családját. Yar meg ha akart, csatlakozott hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. július 29. 21:40 | Link

Mirácska
Ruha

Ez az egész kezdi frusztrálni, mogorván ér ki a helyre, ahová lenyugodni menni indult. Mindenkin(!) ilyen göncöket látott, és még a mókásabb jelmezek is csak egy-egy pillanatra vették el a rosszkedvét, miközben magában fortyogott. ~ Egy téboly ez, mire jó egyáltalán? Ma lesz kihirdetve a győztes, de minek ez a hacuka? Hogy engedélyezhette ezt Wickler? Mert tuti benne van a dologban… ~ Vicsorít egyet, és egy alsóbb évfolyamos ki is tér az útjából, magára vette a mozdulatot vélhetően. Az udvarban egy kicsit elterelődött a téma, amíg megmentette a haszontalan jószágot, legalábbis ő sosem értette, hogy miért jó egy puffskein, de hát ha valakinek – akinek ilyen jó alakja van – kedves, akkor csak megmentette, hátha kap pár kedves szót. A hang, ami válaszolt mosolyra késztette, amikor rájött, hogy kivel van dolga. Mira mindig meg tudja lepni őt, mint például most is, hogy úgy szidja szegény állatot, aki nem ért semmit, mintha a kisgyereke lenne. Máskor meg félelmetes prefektusként viselkedik, Yarista tudja, hogy mindkettő megvan a lányban, mégis ez az ellentét nem természetes számára. Ezért is kedveli a lányt többek közt.
- Ennek örülök, még a végén leátkoztál volna mérgedben, ha valami baja lesz – vigyorog tovább és fogadja a puszit, és az újabb megjegyzést. Azonnal lelohad a mosoly az arcáról kifejezve azt, hogy neki egészen más erről a véleménye.
- Szexi? Ez? Ez egy – befejezés helyett legyint egyet, majd követi a lányt a padhoz és leül mellé.
- A tiéd az, de rajtad mi nem az? – vonja meg a vállait, majd ha már ennyire belementek a témába rá is kérdez, hiszen Mira DÖK elnök, sok mindent tudhat az iskolával kapcsolatban, amit ő nem, ráadásul ez a ruhás dolog nem is érdekli.
- Nem tudod, hogy hova lettek a ruháink? Lenne néhány szavam a szervezőhöz, meg Wicklerhez is, ha engedélyezte… - megvakarja a bal szeme melletti bőrt, ami most viszketni kezdett neki.
- Rég találkoztunk, mi van veled? A Tusán kívül persze – teszi még hozzá a pontosítást, mert azt nagyjából el tudta képzelni, hogy mennyi munka lehetett vele. Még egy kósza gondolatként eszébe jut, hogy valahogy kiszedi belőle a nyertes nevét, de aztán letesz róla. Este kiderül és mivel nincs versenyben majdnem mindegy neki. Đominak egy kicsivel jobban örülne, hiszen levitás. Közben hátradől és animágiával nonverbálisan meghosszabbítja és begöndöríti a haját, hogy ruhához illő legyen. Elvan a gyerek ha játszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 31. 17:35 | Link

Yari - reneszánsz nap
Ruhácska

-Abban biztos lehetsz -vigyorodott el. Biztos is, hogy az első szembejövő -vagy útban álló- lett volna az áldozata. Még nem tapasztalta meg, hogy mennyire tudnak úszni ezek a szőrgolyók, és valahogy nem is akarja, főleg ha nincs ott, hogy kikapja mielőtt elmerül valamelyik.
Halkan kuncogni kezdett ahogy Yar arcáról lefagyott a mosoly. Jót mulatott magában barátja mérgelődésén, de még mielőtt megpróbálkozott volna a vízbefojtásával, leült az árnyékba.
-Jó meglátás -röpke sóhaj hagyja el az ajkát, és mosolyogva pillant a mellette elhelyezkedőre. Megváltozott. Ez volt az első, ami eszébe jutott róla. Nagyon, de tényleg nagyon régen találkoztak.
-Hát tessék, várom a szavaidat -angyali pillantással, de ördögi mosollyal adta meg a választ. Bizony, ő volt a főbűnös, DÖK elnökként még élvezte is, hogy véghezvitték az ötletet, amit összedobtak és kitaláltak. Jó ez a nap, amikor mindenki ugyanolyan, és egy kicsit más. -Wicklernek tetszik bármi, amit kitalálunk -vonta meg a vállát.
-A tusa...hát nagyon fárasztó volt, de élveztem. Nem is tudom...tényleg nagyon régen találkoztunk, azóta bővült a család, mármint puffskein téren. Meg a gyerekek is jól vannak -kicsit elgondolkodott, mert még abban sem volt biztos, hogy azt tudja-e, hogy Alinak és Adorjánnak született egy kislánya. -Ja, és csak mert büszke vagyok, nézd -elvigyorodott, és felemelte Yar felé a kezét, amin a Kristóftól kapott eljegyzési gyűrűje csillogott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. július 31. 18:59 | Link

Mirácska
Ruha

~ Gondolhattam volna. ~ A válasz csak az elméjében fogalmazódik meg. Mira, mint egy anyatigris védte ezeket a haszontalan jószágokat, és tényleg el tudott csodálkozni Yarista azon, mennyire sokszínű jelenség Amira. Mert ő nem csak egy diák, hanem egy olyan valaki, akit mindenki ismer, legalább hallomásból. Persze annyi szerepköre van, hogy azzal már sok embert ismer, és prefektusként pedig számtalan büntetést kiosztott. Például a Yar is kapott már tőle, ami szerinte elég sokk volt, bár végül is elvoltak Nikivel, de lett volna jobb dolga is, mint énekórát játszani. A lényeg, hogy kedveli a lányt, ráadásul Amanda barátnője is, az egyik legjobb, ha nem a legjobb. Azt azért bemeri vallani magának, hogy fordított esetben már nem biztos, hogy így van, Amira eléggé kiismerhetetlen, ami egy részről jó, egy részről meg nem. Mindenesetre bízik a rellonosban, mert átverni még nem verte át tudomása szerint. Ha a szakítós dolgot nem nézzük, márpedig Yar azt nem tartja annak.
- Persze, én láttam meg. Én meg tudom, hogy csinos vagy – vigyorog vissza ördögien, majd követi a lányt a kis törpéi közé. Azon gondolkodik, hogy mi lett volna ha… De aztán elhessegeti ezt a dolgot, hiszen már úgyis mindegy. Neki ott van Amanda, akit nagyon szeret, és nem cserélné el senkire, emellett nem is tekinti Candyt tárgynak sem. De aztán csak kifakad, hogy nem tetszik neki ez a ráerőltetett stílus, és a szervezőhöz lenne pár keresetlen szava. Gyorsan megtalálja, akit keres, hiszen éppen ott üldögél mellette és a puffskenjeivel szórakozik.
-  A híres Amira báj már az öregre is hat? Na, mindegy. Utálom ezeket a göncöket, most nézd meg. Még ez volt a legnormálisabb darab, gondolhatod, milyen lehet a többi. Mikor kapjuk vissza a régit? – érdeklődik, majd végül vállat von. – Szólhattál volna, és akkor eltűnök a kastélyból egy napra. Francba, azt hittem más műve, rád nem tudok haragudni – rázza meg a fejét hitetlenkedve és egy fáradt sóhajjal dől hátra a padon, széttéve a kezeit a pad támláján, mielőtt a következő kérdéshez érne.
- Na, ennek örülök. Mivel Amandával együtt laktok, gondolom, nekem nem nagyon kell mesélnem. Hiányoztál, az biztos – összeszorítja az ajkait és láthatóan máshol jár. A régi rellonos időkre gondol, már amennyire ezeket lehet réginek nevezni, de tényleg úgy hatnak, mintha ezer éve lett volna már. Sokat mókáztak, sírtak, szemétkedtek akár egymással, akár mással, de mégis jó érzés azokra az időkre gondolni, néhány kivétellel. Például „a sárkány kiűzését a toronyból” a mai napig nem tudta a jó élményekhez sorolni, pedig az arcára egy félmosoly kúszik még így is, mikor visszagondol a történtekre. Aztán a mosolyból látható döbbenet válik, amikor Amira megmutatja az új gyűrűjét. Főleg azért nem érti, mert a pletykák szerint szakított Kristóffal, de ezek szerint Samu megint csak szívatta a népet. Egy-két percig biztosan nem tud megszólalni, csak a döbbenettől kinyitódott ajkait zárja össze és zavartan néz a gyűrűre és Amira szemeibe felváltva. Aztán megköszörüli a torkát.
- Gratulálok! Nagyon örülök, csak megdöbbentem, hogy… - már mosolyog is és a mutatóujját jobbra-balra mozgatva figyelmezteti a lányt, hogy nem arra gondolt, amire ő, bár nem tudja, hogy Mira éppen mire gondol, de az a biztos, ha előre leszögezi a tényt.
- Már ilyen fiatalon. Ki a szerencsés? Krisi? – érdeklődik, mert Samu pletykái azért általában tartalmaznak igazságot is, jobb, ha nem lő bakot idő előtt. Még mindig hitetlenkedve és rágva az ajkait nem tud felülkerekedni a saját érzésein. Irigység? Öröm? Bánat? Félelem? Gőze sincs, de mindből van egy kicsi ebben biztos.
- Remélem, meghívsz, majd ha egyszer lesz esküvő. – mondja kedvesen majd rádöbben, hogy igazából nem is gratulált ezért felpattan és a karjába zárja a lányt, szorosan, nagyon szorosan. Szorítja íőt, mintha utoljára látná, vagy ő menne el valahová. Aztán rádöbben, hogy nem kéne megölni az arát, gyorsan elengedi és a háta mögé teszi a kezeit. A kis puffskeinek pedig furán méregetik őt, de a fiú csak vigyorog.
- Bocsesz, csak muszáj volt – vonja meg a vállát, és egy pár másodpercig fenn is tartja, mielőtt leengedné azt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 31. 19:58 | Link

Yari - reneszánsz nap
Ruhácska

Már valahogy nem tud belepirulni Yar -sem más- bókjába. Pedig ha valaki, akkor a szöszke tudja, hogy milyen volt Mira az első napjaiban. Kalapban, ártatlan pillantással ült le mellé, aztán miatta is lett olyan, amilyen.
-Nagyon úgy látszik. Szeretem ezt kihasználni. Ha azt mondanám, hogy most az egész iskola állatkertté kell, hogy változzon, szerintem arra is igent mondana, csak csináljunk valamit -vázolta fel az állást. Tudja, hogy sok arca van, és azt is, hogy mikor melyiket kell használnia. Csak egy-két kivétel van, akik előtt majdnem minden énjét megmutatta már, többek között ilyen Yar is, ezért is viselkedik vele úgy, ahogy. Ha akarna sem tudna nem hülyéskedni vele, és azért az, ami egyszer régen volt köztük, a pillantásaiban fellelhetőek. Persze mára már semmi többet nem érez iránta, mint barátságot. És ez így jó. Egyáltalán nem érez semmi zavart, kötetlenül tud beszélgetni legjobb barátnője jelenlegi párjával. Már ha még azok...
-Hm, ha ezt elmondtam volna, most nem ülnél itt mellettem -vigyorgott rá, majd ránézett a törpéire, akiket éppen Leo terelgetett el a szökőkúttól.
Ahogy elkezdtek beszélgetni, meg is tudta, hogy szerencsére még együtt vannak Amandával, aminek Mira igazán örül. Szereti, ha mindketten jól vannak, és éppen itt az ideje, hogy barátnőjével is eltöltsön már egy kis időt kettesben, mert a tusa alatt szinte tíz percet sem beszélgettek magánügyi dolgokról.
-Igazából nem, nem volt időnk beszélni, róla sem tudok sokat, rólad meg főleg nem -rázta meg egy kicsit a fejét, és kíváncsian pislogott a szöszkére. Elkalandozott. Valahogy ez a "hiányoztál" meg a félmosoly úgymond elbizonytalanította a leányzót, és még mielőtt megtudta volna, hogy mi járt az exrellonos fejében, megmutatta neki a gyűrűt. Még senkinek sem dicsekedett el vele Aliékon kívül.
Valami zavartságfélét látott Yar arcán. Hát persze, ő is meglepődne, ha fordított helyzet állt volna fel, de csak mosolyogni tudott, csillogó szemekkel. Teljesen boldog volt az egésztől.
-Köszönöm -bólogatott pár másodpercig a gyűrűjét nézve. -Kristóf -javította ki, hiszen vőlegénye nem szereti, ha Krisinek hívják. Mondjuk Mira már csak azért is Krisizni szokta... -Valami baj van? -felvonta a szemöldökét, de vigyorgott, nem igazán érette, hogy mi játszódott le a fejében, hogy ennyire nehezen ment a dolog feldolgozása.
-Persze, hogy meghívlak -nevetett fel halkan. A közeli barátok biztosan ott lesznek az esküvőn, és talán még Amanda és Yar akkor is együtt lesznek, igaz, hogy messze van még az.
A következő pillanatban a srác felállt, és felhúzta Mirát. Eleinte meglepetten nézett, aztán felnevetett, és hagyta, hogy szétölelgessék, még egy puszit is nyomott az arcára.
-Semmi baj, ez jól esett -lemoshatatlan volt az a vigyor az arcáról, és fejcsóválva pislantott Ecsetékre, akik nem tudták hova tenni a jelenetet. -Tudod, mindig azt hittem, hogy egyszer hozzád fogok menni -megrázta a fejét, és felsóhajtva lépkedett a szökőkút irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 7. 22:08 | Link

Ethan

Az eridonosnak legnagyobb szívfájdalma, hogy sokat kell várnia arra, hogy lenyugodjon  a nap, tudniillik, szikrázó nap sütésben ő nem járkálhat. Így mihelyst elmúlik a veszélye annak, hogy esetleg megpörkölődhet, már viharzik is ki, friss levegőt szívni.
Így került a Fénylő lelkek udvarára, mi emberként is az egyik kedvenc helye volt. Egy padon dúdolgat, miközben élvezi a kilátást. Most, hogy túljutott  a ponton, és a vele járó önmarcangoláson, kezdi élvezni ezt a létet, még annak ellenére is, hogy még mindig nem fűl a foga ahhoz, hogy másokat bántson, pedig ha életben akar maradni, elengedhetetlen. Egy könyv nyugszik az ölében, amit csak nem akaródzik kinyitni, pedig.... nem ártana kicsit tanulni is, na nem mintha az órái túlnyomó többségére bejárna... Vagy ha ott is van se veszik észre, ami ugyan nem zavarja, hisz mindig is "láthatatlan" volt, most meg... talán kicsit örül is annak, hogy egyesek nem figyelnek a vészcsengőre, pedig az ott csilingel, akárhányszor valaki közelébe kerül. Ösztönösen megérzik a veszélyt, és bár, Olivia egy tünemény, ha épp tiszta az agya, attól még veszélyes, mi sem bizonyítja jobban, hogy egy barátját a gyengélkedőre küldte, nem is olyan rég.
Már messziről hallja a szív dobogást, mai arra engedi következtetni, lassan nem lesz egyedül, és be is igazolódik, mikor meglátja Ethant. A srác egyel felette jár, így evidens, látta már párszor, abban azért nem biztos, hogy beszéltek is... az emberi emlékei, nos... lekorlátozódtak a mérhetetlen fájdalomra, amit a harapás okozott.
- Szia, ne ijedj meg- "köszön" oda, mert mégse szeretné a frászt hozni rá, már pedig egy szobor épp hogy eltakarja.
- Téged is kivonzott a friss levegő?- kérdi kedves mosollyal az arcán, mert ha már nincs egyedül, igazán kihasználhatja az alkalmat egy kis beszélgetésre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 7. 22:18 | Link

Olivia

A világa leginkább a zenéből állt. Ez egyfajta menedéket jelentett számára, még akkor is, ha odakint tombolt a vihar, mint épp most. Megkapta a levelet, épp úgy, mint az előző ki tudja hányat is, csak éppen egyáltalán nem szándékozott foglalkozni vele. Egész takaros kis kupac gyűlt össze a fiókjában és bár felmerült benne a gondolat, hogy egyesével elégesse őket, végül elvetette az ötletet. Már csak elvi okokból is, hiszen amivel nem foglalkozunk, azt nem gyújtjuk csak úgy föl. Időbe telne és ezzel is csak azt bizonyítaná, hogy képes a drága semmittevést Harryre pazarolni. Nem érdemli meg.
Most kellene jönnie annak a résznek, hogy ha Ethan mélyen magába nézett, akkor bánta, hogy így viselkedett a férfivel és pontosan tudta, hogy idővel bocsánatot kell kérnie. Kellene, csakhogy nem ez jön. Gyűlölte a férfit, aki az apjának nevezte magát, éppen ezért egy pillanatig sem fáradozott azon, hogy térdre vesse magát és ömlengő levelet írjon arról, hogy micsoda fantasztikus szülő is volt. Nem volt az, nincsen ezen mit szépíteni. Ethan felnőtt és köszöni szépen, nagyon jól van, nem szorul segítségre. Sohasem szorult.
A gondolatok megállíthatatlanul kavarogtak a fejében és egyre csak visszatértek Harryre. Nem akart rá gondolni, meg úgy igazán semmire sem akart gondolni. Lerántotta a fejéről a fülhallgatót, félrehajította és már szinte ott sem volt a szobában. Levegőre volt szüksége, lehetőleg minél többre, éppen ezért indult meg célirányosan az udvar felé, ahol szinte rögtön egy ismerős arcba botlott. Látta már párszor a lányt, tekintve, hogy háztársak voltak ez szinte elkerülhetetlennek tűnt.
-Hello… Olivia, igaz? –villantotta meg remek memóriája egy szeletkéjét.
A szőke mindössze egyetlen évvel volt fiatalabb nála, ő meg tényleg majdnem minden arcot képes volt megjegyezni, akivel néhány alkalommal már összefutott, tekintve, hogy ez szinte apai elvárás volt, amíg otthon élt.
-Így is mondhatjuk. –küldött a lány felé egy féloldalas mosolyt, miközben mellé telepedett. –Jóságos ég, csak nem tankönyvet látok? –pillantott le a lány ölében heverő „szörnyetegre”. –Még ilyen későn is?
Ethan nem igazán tudta elképzelni magáról, hogy az éjszaka közepén könyvet ragadjon és bele vesse magát a komoly szellemi munkába. Nem mintha képtelen lett volna rá, hiszen idáig is eljutott valahogy, csak éppen nem ebben az embertelen időpontban, ami szerény véleménye szerint minden másra alkalmatlan volt a semmittevésen és a szabályszegésen kívül.
Utoljára módosította:Ethan Wayne, 2013. augusztus 7. 22:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 10. 17:04 | Link

Márk

Ideje lenne tanulnom. Vagyis folytatni a tanulást, amit még tegnap elkezdtem, ennem jutottam vele túlzottan sokra. Mondjuk az igaz, hogy a Gólyalak nem épp a legmegfelelőbb hely a tanulásra, mert általában mindig van ott valaki, akitől nem tudok tanulni. De én sikerrel akarom elvégezni a vizsgákat, ami nem fog menni, ha nem tanukok rá eleget.
Most is két lány beszélget, és nevetgél, egész hangosan, és szerintem nem is vették észre, hogy más is van itt, nem csak ők. Így fogom a bűbájtán könyvemet, és kimegyek a szobából, s egy igen határozott mozdulattal becsapom magam mögött az ajtót. Talán erre már felfigyelnek a lányok, bár egy kicsit már későn. Na de akkor hova menjek tanulni? Áá, megvan! Caius múltkor ajánlotta a Fénylő lelkek udvarát, hát itt az ideje elmenni oda. Viszonylag hamar odatalálok, úgy nagyjából 20 perc bolyongás után, és egy kedves levitás lány segítségével. Valóban szép az egész udvar, pár percig csak állok és csodálkozom, majd a kúthoz közelebb lépek. A víz nagyon tiszta, és annak a varázslónak a szobra is szép. Mikor kicsodálkoztam magam, a pad felé veszem az irányt, amire aztán lefekszem, egyik lábam felhúzom magamhoz, a másikat pedig lelógatom. Szerencsére most még nincs itt senki, aki rámszólhatna, hogy hagyjak másnak is helyet, és így legalább nyugodtan tudok tanulni is. A könyvet a fejem felé - vagyis az arcom elé - emelem, és elkezdem olvasni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 11. 08:06 | Link

Natacha

Márknál teljesen más a helyzet, ő tökéletes kényelemben érzi magát a gólyalakban, hatalmas tér és kényelem. Jól belakta a helyet, cuccai a mellette lévő szabad ágyon, Yar dedikált képe a sajátja felett, magyarán jó nagy rendetlenség és otthonérzet. S ebben szerencsére a kép élő mása sem akadályozza meg. Ma talán ki sem mozdult volna onnan, de kellett valami levegőváltozás az agyhalálig tartó seggelés miatt. Felkapta az ÁTV könyvet, inkább dísznek, mint komoly tanulás szándékával, valamint szokás szerint a pálcáját és elhagyta a Levita tornyot. Kellemes volt ez a levegőváltozás tegnap óta, talárját is újra hordhatta így, amitől valamiért mindig okosabbnak és komolyabbnak képzelte magát, semmint amennyire az.
Sokáig csak cél nélkül kóvályog, maga sem tudja igazából merre. Kell hogy a napi bevitt tanulásadagot feldolgozza kicsiny fejével. Ma bezzeg lemehetett volna a faluba, de erre csak az előbb jött rá amit leért a földszintre, nagyon összefolytak neki a napok. Találhatott jóval kellemesebb elfoglaltságot a faluba.
Ekképpen keveredett ki a belső udvarhoz, jó lesz itt is, a víz csobogása odacsalta. Igazából még sose nézte meg kút szoborcsoportját, pedig néhányszor elsétált az ide vezető folyóson. Odasétál hozzá és végignézett az arcukon, ami a szobrok komolyságával néztek külön-külön szerteszét, ahogy elkészítőjük megalkotta. De így mintha őt nézte volna, s ez az érzés hamarosan beigazolódott. A boszorkány arca kissé elfordult a könyvére, amin jól látszódott annak címe is. Aztán Márk meghökkenésére meg is szólalt.
- Minden evilági létező dolog átváltoztatható, bizonyos mértékig, részben, vagy teljesen. A többit meg se tanuld, úgyis bizonyították az ellenkezőjét. - Talán még mosolyra is nyúlt a száj a rideg merevségből, de ezt biztosan csak beképzelhette a srác. Neki ennek viszonzása viszont könnyen leolvasható volt arcáról.
- Rendben, megjegyzem, remélem vizsgán is elfogadják így. - Na jó sok okosságot hallhat itt vissza, emiatt is érdemes maradna. Körbenézett akad e valami ülőalkalmatosság és megpillantotta a padot. Igaz foglalt és nagy részét befoglalta egy lány, de akad kettejüknek is elég hely. Odaérve hozzá látta, hogy ő is olvas, bűbájtant. Persze kell majd neki is, de a múltkori bagolyváltás óta hanyagolja a dolgot. Ebből a sértettségéből szólítja me a lányt, úgy ahogy.
- Szóról szóra tanulj meg mindent rá, azt is ami igazából nem úgy van, de a könyvet kell visszaböfögni Révaynak... ám leülhetek?
Maga elé tette a könyvet, hogy látszódjon a könyve fedőlapja és hogy ő is tanulási szándékkal jött ide, nem fogja zavarni a lányt.


((nem szálaztam, sorry a prefektustól Smiley ))
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 11. 10:46 | Link

Márk

Már kezdem unni ezt az egészet.Csak azt akarom, hogy végre vége legyen ennek, mármint a vizsgáknak. Tudom, még el sem kezdődtek, de már mindenki ezekről beszél, és idegeskedik, vagy épp gőzerővel tanul. Én teljesen nyugodt vagyok, bízok magamban, hogy sikerülni fog, de ha mégsem, akkor ez van, majd legközelebb. Nem kell nagy dobra verni ezt az egészet,  szerintem nincs benne semmi különös, csak néhány vizsga. A BBT könyvet is elég unottan olvasom, szinte csak néhány mondatot olvasok el oldalanként, mert úgy érzem,minden ami benne van, azt már tudom, és úgy már nagyon unalmas, de azért olvasom. Egyszer csak megszólal valaki, és én a hang irányába nézek. Egy srác áll a kút előtt, és az egyik szobor épp mond neki valamit. Nem igazán értem mit, nem is nagyobb figyelek rá, inkább olvasom tovább a könyvet. Úgyis biztos mindjárt elmegy onnan az a fiú, szóval minek figyeljek rájuk? De nem így van, ért az a srác, aki az előbb még a kút mellett állt, most itt van mellettem.
- Úgy lesz, vagyis már úgy van, mert szerintem már mindent tudok belőle, és csak úgy olvasgatom. - Felelem, és elvigyordom, majd szemem a srác kezében lévő könyvre téved. - Látom te us tanulási szándékkal jöttél ide. - Mondom egy mosoly kíséretében, majd felülök, és megpaskolom magam mellett állt helyet. - Ülj le nyugodtan. - mondom, majd ismét kinyitom a könyvet, és elkezdem lapozgatni.
Utoljára módosította:Natacha Couteau, 2013. augusztus 11. 11:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 11. 12:39 | Link

Rufus Kiss


Talán tegnap mégsem kellett volna kimennem az udvarra a lábam miatt. A fájdalom nem múlt el,de szerencsére nem olyan vészes. Tudom, hogy pihentetem kéne, de persze pont akkor nem tudok nyugton maradni, amikor kéne. Órák után egyből a szobámba mentem egyből, hogy pihenjek, de ez nem igazán jött össze, mert majd megöl az unalom. Végül arra a következtetésre jutok, hogy friss levegőre van szükségem. De nagyon nem akarok eltávolodni a kastélytól, ig valami közeli helyet kell választanom. Na és mi a legközelebbi hely, ami még látványban is szép? Hát a Fénylő lelkek udvara. A könyveim közül előkotorászok egy önismereti könyvet, és elindulok. Kicsit bicegek, nem akarom még nagyon megerőltetni a lábam, de így hosszabb idő alatt érek le, mintha nem lenne semmi bajom.
Az udvar még mindig nagyon szép,igaz nem voltam itt meg olyan sokszor, talán 3-4 alkalommal álltam meg itt hosszabb időre, de még mindig elbűvöl a látványa. Egyenesen a oda felé veszem az irányt, hogy le tudjak ülni, ami kicsit lassan sikerül, de végül leülök. Körbenézek, és egy mosollyal nyugtázom, hogy jelen pillanatban nincs itt senki, de ez bármikor megváltozhat, mert elég népszerű ez a hely. Kinyitom a könyvet, és elkezdek olvasni, s szokásomhoz híven, szép lassan kizárom magam körül a világot, és csak a könyvre koncentrálok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 11. 13:03 | Link

Keiko Cool


A majdnem egy hetes rosszullét után végre elérkeztem arra a szintre, hogy kikeljek az ágyból és sétáljak egyet. Mivel nincs rossz idő, sőt süt a nap és a szél is lengedezik egy kicsit, ezért természetesen nem a kastélyban fogok sétálgatni, hanem kint a szabadban, a jó időben. Nem tudom, hogy mi bajom lett, hogy 5 napig az ágyban feküdtem, szédültem, lázam volt és köhögtem is, de szerencsére már elmúlt. Anyámnak természetesen ezt nem említem meg, még a végén hazarendelne. A mai körsétám úti célja a Fénylő lelkek udvara, ami véleményem szerint a legszebb hely a kastélyon kívül, bár a kastélyba se találok ehhez hasonló helyet. Tényleg nagyon szép, és magával ragadó az egész. Amikor odaérek megpillantom Keikot, aki egy könyvet olvas, ha jól látom. Halkan odalépek hozzá, hogy ne zavarjam meg az olvasásban, bár ez elég buta gondolat tőlem, hisz, ha már odamegyek hozzá akkor úgyis megzavarom, de mindegy. Amikor mellé érek, megszólítom a lányt.
-Szia! Mi újság? Mit olvasol?-teszem fel a kérdéseket, egy mosoly kíséretében, és a lányra figyelek, de még mindig mellette állok. Elég rég nem láttam őt, és amikor utoljára találkoztam vele, akkor még nem kapott el ez a betegség, de ő nem volt valami jó passzban, hisz Márk valamivel megbántotta őt, és én azóta se tudom, hogy mi történt akkor ott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 11. 13:36 | Link

Rufus Kiss


Ez a könyv kicsit elgondolkodtató, és olyan kérdések járnak a könyv olvasása közben a fejemben, hogy "Ki is vagyok én?" vagy "Mi akarok lenni, milyen célt akarok elérni?". Igazából ezeken gondolkodom, nem is a könyvet olvasom, ár szinte csak dísznek van az ölemben. Nem is veszem észre, hogy valaki közeledik, mégcsak a lépésének zaját sem hallom. Így érthető, hogy ijedtemben összerezzenek, mikor valaki hozzám szól, még jó hogy nem esett ki a kezemből a könyv. Ezt a hangot már jól ismerem, és gazdáját egyből felismerem, így már egy mosollyal az arcomon nézek fel, és boldogan nyugtázom, hogy valóban Rufus az.
- Szia. Valami önismereti könyvet. Asszem. - Mondom, és halkan elnevetem magam, és a könyvet magam mellé teszem. Felállok, hogy meg tudjam ölelni a srácot, de ez rossz ötletnek bizonyult, mert azzal a lendülettel vissza is estem a padra. Ez rossz ötletnek bizonyult, mert most kicsit jobban fáj, ami arcomon is meglátszik. Ezt legyűrve egy mosoly kíséretében fordulok Rufus felé.
- Egész héten nem láttalak, valami bajod volt? - Kérdezem. Egy kicsit aggódtam miatta, mert nem láttam őt még órákon sem, és csak reménykedni tudtam, hogy nincs semmi baja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 11. 14:06 | Link

keiko Cool


Nem gondoltam arra, hogy megfogom ijeszteni Keikot, bár számíthattam volna erre, hisz kis sunyi voltam, de szerencsére nem történt semmi. A lány mosolyogva közön nekem, bár azt pontosan nem tudja,hogy milyen könyvet olvas ezen én is nevetek, de aranyosnak találom emiatt őt.
-Önismeret? Az jó, és hogy tetszik?-teszem fel neki a kérdést, még mindig egy széles mosollyal az arcomon. Majd tágra nyílt szemekkel nézem Keiko kínlódását ahogy felpróbált állni, de nem jött össze neki. Nem tudom, hogy mi baja lehet, de látom az arcán, hogy nem esett jól neki a visszahuppanás.
-Mi a baj? Minden rendben? Jól vagy?-teszem fel neki a kérdéséket aggodalommal, de Keiko kérdésére is válaszolok.
-Igen, megfáztam, de már jól vagyok. És veled mi újság? Mi történt? Jól vagy? Ne mond azt, hogy jól vagy, mert látom, hogy van valami!-az egy dolog, hogy Keikonak hazudtam, most nem is érdekel, jobban érdekel az, hogy vele mi van, mert ahogy látom történt valami, amíg nem találkoztam vele. Azért remélem senki se bántotta őt.
-Bántott valaki? Csak nem Márk?-teszem fel a kérdéseket, és figyelem a lányt, az biztos, hogyha megtudom, hogy kibántotta őt, akkor nem állok jót magamért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 11. 14:31 | Link

Rufus Grin


Valóban megijesztett, de csakúgy kicsit, és nincs semmi baj, de azért viccesnek tartom, hogy milyen csendben tud közlekedni. Mint egy.... mint egy macska. És ez tényleg vicces, amitől mosolyra húzódik a szám, mégjobban, mint ahogy eddig is volt.
- Egész jó, vagyis hát, nagyon elgondolkodtató, de jó. - felelem. Így utólag belegondolva jó ötlet, hogy felvettem ezt a tantárgyat,és tényleg szükségem is volt rá. Sokat gondolkodom el magamon, és a környezetemmel kötött kapcsolataimon.
Látom Rufus arcán az aggodalmat, mikor visszaesek a padra, de próbálom megnyugtatni őt, hogy nincs semmi baj, és remélem, hinni is fog nekem.
- Nem, nincs semmi bajom, komolyan. Csak tegnap elestem, és azóta kicsit fáj a lábam. Vagyis a bokám,de komolyan nincs semmi különösebb bajom. Hidd el, jól vagyok. És nem, Márk nem csinált semmit, csak én ügyetlenkedtem. - Feleltem, ég halvány mosollyal az arcomon. Tegnap tényleg az én hibám volt, hogy elcsúsztam, kicsit jobban kéne máskor figyelnem a lábam elé, de remélhetőleg több ilyen nem lesz. - De örülök, hogy most már jobban vagy. - Mondom, egy hatalmas mosoly mellett.
- Nem ülnél le? Rossz nézni, hogy te állsz. - Szólalok meg, és megpaskolom magam mellet a helyet. Ha leül, akkor ismételten elmosolyodom, és így legalább nem kell annyira felnéznem rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 11. 15:21 | Link

Keiko Cheesy


-Értem, pont ez a lényege, hogy elgondolkodj mindazon amit leírnak benne.-mosolygok Keikora. És csak figyelmesen hallgatom tovább, a válaszát is, és valami miatt megnyugszom, hogy nem bántotta senki, és elesett.
-Értem, azért legközelebb jobban vigyázz magadra! Amúgy a legutóbbi találkozásunk után nem nagyon tudtunk beszélni, de most nem mondanád el, hogy pontosan mi is történt ott akkor?-teszem fel a kérdést, és ha Keiko elmondja akkor figyelmesen hallgatom végig, közben leülök mellé, hogy ne essen neki rosszul amiért én felette állok, mint egy szobor. Még a végén azt hiszik, hogy valami átkot küldött rám, ami miatt egész nap mellette kell állnom, bár szívesen vigyáznék rá, de tudom, hogy egy idő után folyton zavaróvá válna a lány számára, ha én mindig ott állnék mellette és vigyáznék arra, hogy ne essen semmi baja. Úgy se lehetek mindig ott és így legalább mind a kettőnk között megvan a bizalom, bár én már kezdek egy kicsit úgy viselkedni, mintha kapcsolatban lennék vele, de erről a rossz szokásomról le kell szoknom, csak a barátja vagyok akibhen megbízhat, semmi több jelenleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 11. 15:48 | Link

Rufus Kiss


- Hát, igen, és talán ezért is vettem fel ezt a tantárgyat. - felelem mosolyogva, és végig Rufus szemébe nézve. Jó látni, hogy valamelyest megnyugszik, hoy nem bántott senki. Bele se merek gondolni, mi lenne, ha valaki bántott volna,death biztos, hogy nem lenne jó vége. Talán még saját magában is kárt tenne, és azt nem bírnám elviselni, hogy miattam tenne kárt magában.
- Vigyázok. Az is csak véletlen volt.- felelem vigyorogva. Igazából szerintem azok miatt az undok képek miatt estem el. Bár nem jó dolog másokat hibáztatni, de mindegy. A következő kérdésére már lekonyul a mosoly az arcomról, mert nagyon nem szeretnék erről beszélni. De kérdezte, szóval.nem tehetek mást. Örültem, hogy akkor nem kérdezősködött, és reméltem hogy nem is fogja felemlegetni soha, hogy el lehessen felejteni azt, ami akkor történt. Én legalábbis el szeretném felejteni, de ő gondolom nem így gondolja.
- Öhm... hát, szóval.... Végül is nem történt semmi, csakúgy kis hülyeségen húztam fel magam. Ennyi. - mondom végül, és remélem,hogy nem fog többet kérdezősködni. Ami akkor történt, az tényleg semmiség volt,persze akkor nem annak tűnt, de most így gondolom. Tényleg nem kellett volna fel húznom magam, de egyszerűen ezt hozta ki belőlem az adott helyzet, és ezt már nem.tudom megváltoztatni, bármennyire is szeretném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 11. 16:08 | Link

Keiko Grin


-Te is felvetted? Én is, mondjuk még nem voltam olyan sok Önismeret órán, bár ez köszönhető annak, hogy nemrég érkeztem a suliba, meg most ez a betegség is ágyba küldött pár napig, de már jó vagyok és visszatértem.-nevetek magamon, de tényleg úgy érzem magam mintha feltöltődtem volna és most újult erővel tértem vissza az iskolai életbe. Figyelmesen hallgatom Keikot. Amikor azt mondja, hogy véletlenül esett el, akkor egy felnevetek, de gyorsan el is fojtom, nehogy bunkónak tűnjek, és meg is magyarázom, hogy min nevettem el magam.
-Gondoltam, hogy véletlenül estél el, az ember direkt nem szokott elesni, vagy nagyon ritka.-és most jön a mőltkori esett története, én már ülök és figyelem Keikot, nem nagyon részletezi, hogy pontosan mi is történt közte és Márk között, vagyis, hogy miért vesztek össze. Én meg azon töprengek, hogy most ráérdezzek-e a történtekre vagy hagyjam. De végül egy tök jó ötlet jut eszembe, amiről keiko nem tudhat, mert úgy se engedné, de engem érdekel, hogy mi is történt, ezért majd Márkot megkérdezem az esetről. Keikot meg megnyugtatom azzal, hogy úgy teszek, mintha nem érdekelne az eset.
-Értem. Akkor majd bocsánatot kérek Márktól, hogy olyan voltam vele, azt hittem sokkal komolyabb. Majd találkozom vele.-mondom Keikonak megnyugtatás képpen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 11. 19:44 | Link

Ruuufus Kiss


- Igen felvettem. És nekem ez az egyik kedvenc tantárgyam. Persze a melodimágia, és rajzmágia mellett. Voltam már egy pár órán, és óra után mindig nagyon sokat gondolkodtam azoon, amik ott hangoztak el. - felelem, mosolyogva. örülok, hogy ő is felvette ezt a tantárgyat, mert így már eggyel több dolog van, amiről tutdunk beszélgetni. Na nem mintha eddig nemlett volna miről beszélnünk, de ez legalább olyan, ami mosolyt fest arcomra, és nem elszomorít, vagy komorrá tesz. "Csúnyán" nézek Rufusra. mikor elkezd nevetni? de végül halkan én is elnevetem magam, mert végülis tényleg vicces már így utólag belegondolva ez az egesz. Csak akkor nem tűnt annak. Talán mások is úgy reagáltak volna akkor mint én, de persze biztos vannak olyanok, akik tudnak nevetni saját ügyetlenségükön, de én nem tartozim ezek közé.
- Csak nem figyeltem a lábam elé, és ott volt a folyosó közepén egy tócsa, és megcsúsztam, és egy kicsit rosszul estem. - mondom el a történteket, de arra már nem térek ki, hogy ha az a rellonos srác nem jött volna, akkor még egy jó darabig ott ültem volna. Ki tudja, hogy reagálna, de szerintem nem is akarom megtudni. E+gy halvány mosollyal nyugtázom, hogy nem kezd el tovább kérdezősködni a múltkori esetről. De azért még mindig aggódom egy kicsit, hogy nem volt túl őszinte, de ezeket a gomdolatokat próbálom elhessegetni.
- Helyes. - felelem vigyorogva. - Éééés, akkor most az jön, hogy mesélsz a családodról. - Vetem fel a következő témát.  Múltkor is, mire sor került volna erre, vissza kellett mennünk a kastélyba, és nem volt rá idő. De én már meséltem, szóval ő jön, így kíváncsisággal teli szemekkel nézek Rufusra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 43 44 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék