31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. március 10. 15:55 | Link

Már csak Bia

Jött, amint tudott. Szerencsére nem is volt messze az irodájától, éppen a konyhába ment ki egy pár falatért és egy kávéért. Mihelyst jelzett a pálca, fejvesztve rohant vissza az irodához. Nem gondolta volna, hogy ennyire hamar hasznát fogja venni a védőbűbájnak, azonban most hálát ad az égnek, hogy rögtön gondolt erre, amint megérkezett a kastélyba és berendezték a helyiséget.
Az ajtóban megtorpan, előkapja a pálcáját és feloldja az ajtóról a zárást. Egyelőre csak onnan, a többi nyílászáróról nem, nehogy a bent tartózkodó illető kereket oldjon időközben. Maga előtt tartja a pálcáját, ugyanis nem tudja, hogy egy ártalmatlan diákkal, vagy esetleg egy betörővel van dolga, bár van egy olyan érzése, hogy egy betörő talán ennél azért okosabban járt volna el.
Mikor benyit, az arcára hirtelen kiül a döbbenet. Elképzelése sincs, mit keres itt Bianka és mégis egyáltalán hogyan gondolta ezt, azonban egy dolog biztos: Nem tette jól. Elég volt abból, hogy jófej és mindent elnéz és nem dobja fel a lányt. Az alkohol egy dolog, az adrenalin függőség is. Nade betörni egy irodába és az iskola szempontjából bizalmas és fontos iratokat lopkodni? Hát észnél van ez a lány? Most telt be a pohár.
 - Mégis mi a sz*rt keresel itt? - kérdezi, ám a hangja nem indulatos egyáltalán, inkább fagyos és kimért. A tekintetét végigjáratja a helyiségen, ám látja, hogy a lány nem okozott kárt semmiben. Valószínűleg tényleg egy adott céllal jött.
A tekintete megakad az asztalon fekvő fényképen, amelyet felismer. Ő adta be korábban a jelentkezésekor az igazgatónak. Szóval még csak nem is ez volt az első eset?
 - Hívom Emmát. És szépen el fogod neki mesélni azt is, hogy azt honnan vetted. - bök a fejével a fénykép felé, majd idéz egy patrónust, elküldve vele az üzenetet a Navinés házvezetőnek, hogy lehetőleg minél sürgősebben jöjjön. Remélhetőleg pár percen belül meg is érkezik.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2016. március 10. 15:58 Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. március 10. 16:47 | Link

Bianka

Nem teljesen érti, hogy miért mondja Bianka, hogy indulatos lenne. Igaz, hogy cseppet káromkodott, ám a hangja egyáltalán nem volt indulatos és ő maga sem... A szitokszót nyomatékosításnak használta inkább, mintsem az indulatai levezetése képpen.
Kétségtelen azonban, hogy a lány nagyon bicskanyitogató dolgokat mond, legszívesbben faképnél is hagyná a fenébe, hadd várja meg itt egyedül a házvezetőjét.
 - Nem is amiatt aggódtam. Az alsógatyám elvesztésért nem rúgnak ki. Ellentétben azokkal a papírokkal, amik között turkálni szerettél volna. - az nem is érdekli, hogy folyamatosan a mugli kütyüjét nyomogatja, a legkevésbé sem. Nem úgy az a rakás hülyeség, ami elhagyja a száját.
A hozzáállása egyébként sem teljesen normális,  a férfi nem is érti, hogy lehet ennyire nyugodt. Még ő sem érti! Pedig neki papírja van róla, hogy természetellenes a nyugodtsága. Bianka viszont csak egy az egyben úgy viselkedik, mintha ő találta volna fel azt a bizonyos spanyolviaszt.
 - Mi közöm hozzá? Szerinted kinek az irodájában ácsorogsz? Kihez törtél be? Kitől akartál lopni? - néz végig a lányon, most már teljesen egyértelművé téve, hogy jelen pillanatban teljesen hülyének nézi. Elvégre mi más oka lenne annak, hogy ilyen baromságokat kérdez, és ennyire nem hajlandó leszállni a magas lóról? Most kapták rajta betörésen és lopási kísérleten, az ég szerelmére.
 - Szerintem magadnak tennél jót, ha innentől inkább csöndben maradnál addig, amíg Emma meg nem érkezik. - nincs kedve tovább ezt a stílust hallgatni. Mintha ő rángatta volna elő az emberiséget a nemesebbik feléből. Sóhajt egyet, a karjait összekulcsolja maga előtt, majd reménykedve nézi az ajtót. Ő csak azt szeretné, ha valaki végre elvinné innen Biankát és biztosra menne vele, hogy többet nem áll neki ilyen hülyeséget csinálni.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. március 10. 23:47 | Link

Bianka és most már végre Emma

Őszintén döbbenet, hogy milyen hangot meg nem enged magának ez a lány. Továbbra is úgy beszél Bárciánnal, mintha minimum ő lenne az idióta. Nemhogy a köztük egyébként is elvárható tiszteletet nem mutatja, de még annyit sem, amely bármely embertársának kijárna. Az a nagy szerencséje egyedül, hogy Bercit nem könnyű kihozni a sodrából, így most is csak elképedve pillog a lányra. Ha egy temperamentumosabb férfivel hozta volna össze a sors, már le lenne ragasztva a szája egy arra megfelelő bűbájjal. Még Bárcián számára is nagy a kísértés.
Szerencsére a lány végre elhallgat, a füleit is bedugja egy fülhallgatóval. Így egy kis békesség járja át végre az irodát, a férfi pedig rá sem néz. Eddig sajnálta a lányt kissé, most már azonban erre egyáltalán nem képes. Talán majd holnap, ha sikerül magát túltennie azon, hogy valaki nagykorú létére ennyire nem felnőtt. Ez a viselkedés még egy hároméveshez képest is gyerekes.
Végre valahára befut Emma, Berci pedig küld felé egy hálás pillantást, majd rögtön bele is kezd a helyzet ismertetésébe.
 - Szia Emma! Sajnálom, hogy ide kellett rángatnom téged. A kisasszony betört az irodámba, a papírok között turkált. Aktiválta a védelmi bűbájomat, így bukott le. Az azóta eltelt tíz percben pedig nem csak bevallotta, hogy el akart lopni valamit, de olyan hangnemet üt meg velem szemben, hogy az elképesztő. Idézem: "ha nem kezdesz egyből drámázni, meg HV-vel vagdalózni..." Azóta legalább volt szíves bedugni a fülét és elhallgatni. - mondja, egyetlen egy pillantást megengedve magának Bianka irányába. A tekintete fagyos és hideg, csak úgy szúr. Tudja, hogy a lány nem fog felnézni rá, de ez egyáltalán nem zavarja. Végül, kihasználva, hogy Bianka füle továbbra is be van dugva, ám a biztonság kedvéért azért közelebb lépve Emmához és lehalkítva a hangját kezd bele:
 - Van egy olyan érzésem, hogy... - a többit már olyan halkan mondja, hogy tényleg csak a házvezetőnő hallhassa. Elmondja gyorsan Emmának, hogy mi történt közöttük. Annyit, hogy Bianka bevallotta, hogy tetszett neki Berci és hogy a meglátása szerint valószínűleg ez most valamiféle gyerekes bosszú a kosár miatt, amit kapott. Úgy gondolja, hogy a nőnek joga van tudni a dologról, így ráadásul az egész sokkal érthetőbb és tisztább lesz. Az pedig most már egyáltalán nem tartja, hogy Bianka érdekeit védje. Ennek a mai nappal, és ezzel a kis incidenssel lett vége.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. június 29. 14:44 | Link

Síró-pityogó

Át fog menni. Már eltökélte, egyelőre azonban gyűjti hozzá az erőt. Nem annyira magához a találkozáshoz, inkább ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban (ami sejtése szerint így sokkal tovább fog tartani a kelleténél) le tudja rendezni a dolgot. Nem mintha nem társalogna szívesen, de dolgoznia kell. Már kezd kicsit kijönni a végtelennek tűnő papírhalmokból, látja már a fényt az alagút végén, de jól tudja: Ha most leereszt, megint ugyanúgy el fog úszni. Úgyhogy most kell erősnek lenni, egy kicsit ráfeküdni még, és utána szépen visszatérhet ő is a nyolcórás munkanapokra, amiből egyet-kettőt még el is pazarol valamilyen semmiségre napközben. Például ne adj' Isten házvezetői teendőinek rendes ellátására.
Két oka van annak, hogy átnéz Hajnihoz. Az egyik az, hogy egy igazi úriember csak nem hagy már egy nőt sírni, hogyha hallja, hogy baj van. A másik pedig, hogy egy síró nőtől egyáltalán nem lehet rendesen dolgozni. Itt az ideje, hogy kicsit besegítsen Hajni lelki gyógyulásába.
Finoman megkopogtatja a kettejük szobája között elhelyezkedő ajtót, majd kinyitja, már a válasz elhangzása előtt. Hogyha nem szeretne beszélni vele a nő, úgyis meg fogja találni rá a módját, hogy elküldje. Berci pedig egyáltalán nem erőszakos típus... De nem is szívbajos.
Most szándékosan használja is az erejét, nyugalommal beborítva a szobát, várva, hogy Hajnira is minél gyorsabban rásüppedjen az érzés, így csillapítva kissé a rosszkedvét.
- Minden rendben, Hajni? Ne hozzak egy kávét neked, vagy valamit? Egy pohár vizet esetleg? - néz segítőkészen a lányra, kissé aggódó tekintettel. Így végignézve rajta, a helyzet rosszabb, mint a férfi gondolta. Eddig úgy gondolta, nem érheti ezt a nőt akkora bánat, hogy ne élvezzen prioritást a sminkjének tökéletessége, azonban úgy tűnik, ebben tévedett. Vagy a nőt ismerte félre, vagy a tragédia hatalmas. Valószínűleg inkább az utóbbi.
Kicsit beljebb araszol a szobába, egyelőre még nem küldték el az összes ősével együtt (kezdve az édes anyukájával) melegebb éghajlatra, ám ez még nem jelenti azt, hogy nem is fogják. Így aztán a nőhöz egyelőre még nem megy oda, csak ha már kapott valamiféle pozitív megerősítést, hogy van itt keresnivalója.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. július 11. 14:19 | Link

Hajni

Jót mosolyogna a nő elkeseredett próbálkozásán, hogy kezdjen még valamit a sminkjével, de ezt a mosolyt inkább megtartja magának, mielőtt még Hajniból újra kitörik a sírás. Nem biztos (vagyis inkább biztos, hogy nem) a megfelelő módon értené a nő Berci mosolyát, így félő, hogy csak rontana a helyzeten. Azért ő maga elgondolkodik a helyzet mulatságosságán, hiszen mégis mit akarhat az a szegény nő azzal a tíz darab zsebkendővel? Gondolja, hogy bármilyen szinten más látványt fog nyújtani a férfi számára, hogyha elkenődött sminkkel látja? Ugyan már, volt már nem egy barátnője és van egy anyukája is, így tökéletesen tudja, hogy attól senki sem lesz szebb vagy csúnyább, hogy a szeme körül van-e két fekete csík vagy nincs, vagy esetleg éppen az a fekete csík lefelé csorog az arcán. Férfi ugyan, de annyira azért nem vaksi, hogy ne tudjon elvonatkoztatni a szemhéjtus által alkotott csodától, amely a hölgyek arcán található. Az alapozó és a bőrhibák kapcsolatával már kicsit nagyobb gondban van, az ezeknél fennálló különbséget már csak hosszabb eltöltött idő után tudja megállapítani, dehát itt most nem is erről volt szó.
Kicsit beljebb araszol, igyekezvén minél együttérzőbb fejet vágni, közben pedig választ is kap a nőtől. Tipikus női baromság, hogy nem hajlandó neki semmit elárulni, miközben a probléma létezése teljesen egyértelmű. Ettől titokzatosabbnak kellene most tűnnie, vagy mi? Sosem értette. Nem gondolja, hogy jó taktika faggatni a hölgyet, de mégsem fordulhat sarkon és mehet vissza az irodájába... Öt perc után (a legjobb esetben) Hajni ugyanott folytatná ahol abbahagyta, utána pedig már végképp nem jöhetne vissza, mert az már valóban fura lenne. Nem-nem, jobb lesz ha Hajni ki tudja beszélni magából a dolgot, utána már nem fogja szükségét érezni a sirdogálásnak.
Így aztán megáll Hajnival szemben, együttérző szép nagy szemeit rámereszti, miközben letámaszkodik az asztalára.
- Én nem így látom - mondja egyszerűen, majd úgy dönt, kicsit rásegít a folyamatra, így bár nem veszi el teljesen a mágiáját (tökéletesen nem is tudná megszüntetni, mert az egyszerű kisugárzása is ilyen), de visszavesz belőle egy kicsit. Tudja, hogy ez nem szép dolog, de így hátha gyorsabban megered Hajni nyelve, úgy könnyebb lenne mindkettejüknek.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. július 25. 18:04 | Link

Rami:)

Ramóna mondhatni jókor érkezik, mert Berci nem olyan régen ért vissza az irodába. Előtte ugyanis a lakrészében volt átöltözni, mivel munkaidő előtt elment kicsit motorozni. Persze biztos, hogy Hajni és a diáklányok kendőzetlenül boldogabbak lennének, hogyha a motoros szerkójában csinálná végig a napot az íróasztala mögött, ő azonban már korántsem érezné ennyire jól magát tőle. Hiszen bármilyen kellemes plusz is, alapvetően mégsem azért van itt, hogy a kastély hölgy lakóinak tessen. Így aztán Ramóna kopogása előtt pár perccel lép ki a lakrészéből, immár kicsit frissebben, illatosabban és szalonképesebben. A nadrágját egy fekete farmerre váltotta, a bőrkabátot és a pólóját pedig egy kék ingre cserélte, amelynek árnyalta egyébként meglepően közel áll a szemének színéhez. Valószínűleg ez az az ing, amit még az anyukájától kapott. A nőknek jó érzékük van az ilyesmihez. Éppen készülne leülni, csak előtte még egy kicsit bajlódik a szobájában található kávéfőzővel, de pár pálcamozdulat hatására a gond megszűnik, a kávé pedig már fő is szépen lefelé. Ekkor hallja meg a kopogtatást.
- Tessék! - mondja kicsit megemelve a hangját, hogy biztosan hallhassa az ajtó előtt tartózkodó illető is. Ez sikerül is, pár szempillantás múlva pedig már előtte áll a Levitás leányzó, akiről tökéletesen tudja, hogy kicsoda. Inkább a barátnőjével, Noémivel találkozik gyakrabban, annak a lánynak ugyanis _minden szabállyal meggyűlik a baja, és soha semmit nem ért. Szerencsére úgy figyelte meg, hogy Ramóna nem annyira buta, ő egy fokkal kevésbé üres tekintettel szokott az emberre nézni, bár ami a megjelenése egyéb részeit illeti, nem sokkal jobb a barátnőjénél. Hasonló jelenségek mindketten, na. Így aztán csak reménykedni tud, hogy most viszonylag gyorsan el tudják majd intézni az ügyet, bármi is legyen az.
Egy kedves mosolyt küld a lánynak, miközben köszönti.
- Szervusz, kerülj beljebb - invitálja, majd az asztalával szemben levő székre mutat a lánynak, jelezve, hogy nyugodtan foglaljon helyet. Figyelmesen hallgatja a lány mondanivalóját, bár kicsit olyan, mintha ő maga is nehezen tudná megfogalmazni, mi a gondja... Ez Berci számára kissé meglepőnek hat, miután Rami a mondandója végére ér, és kiderül, hogy elég egyszerű ügyről van szó, amihez neki ráadásul nem sok köze van.
- Nagyon kedves, hogy hozzám fordultál, de én hogyan tudnék ebben segíteni pontosan? Esetleg próbálj meg beszélni a tanárral, hátha ad egy kis haladékot - javasolja, miközben ő maga is leül az asztal mögé, Ramónával szemben. Nem teljesen érti, hogy jön itt ő a képbe. Elvégre csak nem játszhat nyomozót, és derítheti fel az egész "bűntényt". Erre sem lehetősége, sem ideje nincs. Közben lefő a kávé, így egy könnyed mozdulattal felpattan, és odasétál a géphez.
- Esetleg kérsz egy csésze kávét? - ha már pont itt van a lány is, természetesen elég udvarias hozzá, hogy megkérdezze. Közben pedig még az előző kérdésére is várja a választ, hogy mégis mit vár tőle a lány, mit tegyen ebben az ügyben. Ő szívesen segít, de pillanatnyilag ötlete sincs, mi köze lehet neki ehhez.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. augusztus 2. 23:22 | Link

Rami:)

Ritkán látni kételkedést a férfi arcán. Eleve nem szkeptikus típus, ráadásul az embereknek is könnyen elhisz dolgokat, amennyiben azok nem teljesen elrugaszkodottak. Most azonban kifejezett kételkedés ül ki az arcára, szinte már hitetlenül néz a lányra. Ugyan melyik Levitás akarna ellopni egy házi dolgozatot? És ugyan melyiknek lenne annyi esze (vagy annyi bátorsága?), hogy sajátjaként adja be? Igazából egyetlen esélyes embert találna a címre, de az éppen a lány kebelbarátnője. Nem igazán akarja elhinni a dolgot. Mindenesetre hitetlenségét jól leplezi, pár pillanat után eltünteti az arcáról a nyomait, és csak két felvont szemöldök jelzi, hogy szeretne azért bővebben is megbizonyosodni arról, hogy Ramóna szavainak bármiféle igazságalapja van.
- A Levitából? Hol láttad utoljára? - kérdezi, hátha így kicsit közelebb kerülhetnek a megoldáshoz. Vagy esetleg a lány mégiscsak rájön, hogy nem is a házban van, vagy esetleg csak elhagyta.
- Biztos vagy benne, hogy ellopta valaki? Nem lehet, hogy csak elkeveredett? - folytatja a kérdezősködést, mert nem teljesen biztos benne, hogy Rami tényleg mindent-mindent megpróbált már a dolgozat előkerítése érdekében. Mindenesetre tényleg nagyon kellemetlen, hogy újra kell írnia, így együttérez vele.
Odalebegteti kettejük közé az asztalra a kávét, mellé pedig cukrot, édesítőt és tejet. Magának gyorsan önt bele egy kis tejet és tesz bele egy kis cukrot is, aztán a kezébe veszi a bögrét. Közben hallgatja a lányt, majd gyorsan bólint.
- Ezt természetesen megértem. Megpróbálhatok segíteni, de nem igazán ígérhetek semmit... Érdemes lenne bevonni Reviczky tanárnőt is, hátha valamelyik beadott dolgozat stílusa hasonlít a tiédre. Gondolom látta már jó pár munkádat, hátha ráismer - próbál ötletelni, de továbbra sincs halvány fogalma sem, hogyan lenne érdemes ennek nekiállni. Nem igazán érzi úgy, hogy bármi értelme lenne ebbe energiát fektetni, hogyha ígyis-úgyis újra kell írnia a lánynak a dolgozatot, de nem fogja őt elküldeni a kérésével együtt melegebb éghajlatra. Annyit igazán megtehet, hogy legalább próbálkozik kicsit.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. augusztus 23. 16:56 | Link

Hajni

Különösebb örömet nem, ám egy csepp elégedettséget mégiscsak érez, amikor Hajninak megered a nyelve. Tulajdonképpen akár bűntudata is lehetne, amiért úgy játszik a nő hangulatával, mint ahogyan mások a villany kapcsolgatásával szoktak, ő azonban ilyesmit pillanatnyilag nem érez. Na nem azért, mert képtelen lenne rá, vagy mert nem szokott, de tény ami tény, nála az ilyesmi kicsit több erőlködést igényel, márpedig most egyáltalán nem áll szándékában elszégyellni magát. Tökéletesen biztos benne ugyanis, hogy kedves kolleganőjének ezzel csak jót tesz. Elvégre ha nőből van - ami kisebb vizsgálódás után is szinte teljesen bizonyos - akkor úgy gyógyul, ha beszél. Szóval hirtelen két doktor lett a szobában. Most már viszonylag bátran lép oda a nőhöz, odanyújtva neki egy világoskék zsebkendőt. Leguggol, hogy egy szinten legyen a nővel, aztán felteszi a díjnyertes kérdést, amellyel lassan akár agyturkásznak is elmehetne. Legalábbis ő úgy hallotta, sokkal többet nem csinálnak. Aztán fene tudja.
- Nem akarsz mesélni róla? Talán segítene. Min vesztetek össze? - kérdezi halkan, a hangja lágy és kedves, igyekszik minél kevésbé tolakodó lenni. A nagy igazság az, hogy valójában neki is egyre kevesebb fogalma van róla, mit akar ezzel az egésszel elérni. Tanácsadást biztosan nem fog nyújtani a lánynak, tekintettel arra, hogy semmit nem tud az apa-lánya kapcsolatokról. Igazából még az apákról sem sokat, hála a saját kis történetének, de ez most egy másik kérdés. Mégis, egyrészt tényleg érdekli, hogy mi zajlik éppen Hajnalkával, másrészt pedig semmilyen építő ötlete nincsen ezen kívül, amely a nő megnyugtatására szolgálhatna. Így aztán csak guggol a szőkeség mellett, tatva felé a zsebkendőt, közben együttérző arcot vágva. Egyelőre nem terjeszti ki a magáiáját Hajnira, azt az előbb is elhamarkodta. Ad neki egy kis időt még, hogy szomorkodjon.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 1. 14:51 | Link

Franciska

Újabb monoton munkanap, ki tudja, mikor ér véget. Berci éppen hátradőlve ül a székében, kezében egy fekete dossziét tartva, amelyben egy kisebb paksaméta található. Mikor végez egy oldallal, hátrahajtja az elolvasott lapot, aztán folytatja az olvasást. A szemöldöke enyhén összeráncolódik a koncentrálástól, igyekszik nagyon figyelmesen olvasni mert nem mindegy, mit irat alá az igazgatóval. Az ő dolga, hogy szépen összefoglalja a pénzügyekkel kapcsolatos információkat, ilyen értelemben Rabbot megbízik benne, ami egyszerre megtisztelő, ám ugyanakkor teher is, hiszen így több felelősség hárul rá. Úgyhogy kékjeit a sorok közé fúrja, igyekszik minden egyes szót jól megrágni, nehogy baj legyen.
A kopogtatást csak akkor fogja fel, amikor a lány már bent áll az irodában. Hirtelen emeli meg a fejét és néz fel, közben kicsit közelebb gurul az asztalához a székével, a dossziét pedig az asztallapra helyezi.
- Szia! Kizárásos alapon, én vagyok Bárcián - mutatkozik be, egy kis humort is beleszőve a mondatba, hiszen nyilván nem ő Hajnalka. Ha a lány ismerné a TO-st, ebben még a mostaninál is biztosabb lehetne, látva a hatalmas szőke hajkoronát és a designer cuccokat a nőn... Ennél különbözőbbek nem is lehetnének. De az alapvető megkülönböztetéshez már az is elég, hogyha észreveszi, hogy Berci nem nőnemű. Reményei szerint, ez a lánynak is sikerült.
- Hajnit amögött az ajtó mögött találod... - mondja készségesen, miközben kezével a kettejük irodáját elválasztó ajtó felé mutat. Az ajtó általában résnyire nyitva szokott lenni, most azonban teljesen be van csukva. Ennek egy nagyon egyszerű oka van, amelyre Berci gyorsan rá is mutat.
- ... de most nincs itt. Kiszaladt valamiért, de szerintem nemsokára visszaér. - Int a lánynak, hogy nyugodtan kerüljön beljebb, elvégre ácsoroghat nyugodtan a küszöbön, csak nincsen sok értelme.
- Miben segíthetek? - kérdezi végül, miközben lekönyököl az asztalra, a kezeit pedig összekulcsolja. Érdeklődő, kék tekintetét a lányon tartja, aki egyelőre nem mutatkozott be, pedig az semmiképpen sem árthatna, mert Berci számára egyáltalán nem ismerős.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 1. 22:03 | Link

Franciska

Kezet ráz a lánnyal, közben pedig igyekszik megjegyezni a nevét. Régebben gyakran megesett vele, hogy az első bemutatkozás során annyira elvonta a figyelmét, hogy a másik emberről minél több fontos információt begyűjtsön a tekintetével, hogy éppen a nevére nem maradt már kapacitás. Így aztán erre most már kínosan ügyel. Lesz még ideje a többit megállapítani később is, a lány nevét azonban – ideális esetben – csak most az egyszer fogja hallani. Annak örül, hogy új tanulóval dolga, mert legalább nem az ő feledékenységének köszönhető, hogy nem volt számára ismerős.
- Kicsit korán érkeztél - jegyzi meg, hiszen valóban így van. A legtöbb új diák az új tanév elején fog jönni, nem ennek a tanévnek a végén. Ezt kicsit furcsállja, de hátha Franciska elárulja a miértjét.
Figyelmesen hallgatja a lány mondandóját, majd bólint egy nagyot, miközben elmosolyodik. Ez igazán könnyű kérés, és egyáltalán nem fog többet elvinni pár percnél.
- Dehogynem, persze. De pár dolgot meg kell beszélnünk hozzá, szóval szerintem ülj le nyugodtan - kínálja hellyel a lányt, majd amikor Franciska leül, folytatja:
- A tankönyveidet magad fogod beszerezni? Ha nem, akkor megpróbálok neked keresni egy tavalyi listát, a jövő tanévre vonatkozót még nem állítottuk ki, mert a nyáron még változhatnak a tárgyi követelmények. Viszont ez esetben kérlek sorold fel, milyen tantárgyaid lesznek, illetve a különórákat is. De egyébként fogunk küldeni baglyot erről is. A könyveket sokan maguknak veszik, főleg mert csomó embernek maradnak tankönyvei a nagyobb testvérektől, ilyesmi. De mi is el tudjuk intézni, csak beszéljük meg most, hogy melyiket választod - magyarázza nagyban a lánynak, igyekezvén rámutatni a lehetőségeire.
- Illetve kérdés még, hogy itt fogsz-e lakni, vagy a faluban... És, hogy pályáztál-e valamilyen ösztöndíjra. Amennyiben igen, akkor sajnos még nem fogsz tudni fizetni, mert a jövő évi ösztöndíjasokról sincsen még meg a listánk - picit elhúzza a száját az opcióra, hogy esetleg nem fog tudni a lánynak segíteni, de hát ez van... Tényleg elég korán érkezett. De ha nem pályázott ösztöndíra, akkor nincsen gond, el tudják intézni egy pillanat alatt. Elég sok kérdést zúdított így hirtelen a lányra, úgyhogy most elhallgat, és hagyja, hadd dolgozza fel egy kicsit a dolgot. Utána pedig remélhetőleg még válaszolni is fog, ami sokat lendítene az ügyön.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 10. 12:53 | Link

Franciska

Úgy érzi mintha kényes témára tapintott volna, amikor a lány korai érkezését feszegette, így aztán nem erőlteti tovább a dolgot. Nyilván megvan a dolog érthető oka, nem is tervezett ő a hölgynek felróni semmit... Csak éppen kicsit így nehezebb dolguk lesz. De semmi sem megoldhatatlan.
Cseppet meglepődve hallgatja iskoláinak hosszú-hosszú sorát, miközben előhúz egy papírt az egyik fiókból és tollat ragad. Egyelőre nem kezd el írni, mert megvárja, amíg a lány befejezi a mondandóját. Addig figyel, mert így illendő. Közben bólogat, majd a végén meg is szólal.
- Hű, akkor téged már aligha érhetnek meglepetések - mondja elismerően, majd megragadja a tavalyi tankönyv listát, amit már az előbb elővett, és firkálgat rajta párat. Utána megfordítja és odatolja a lány elé.
- Ez az idei lista, ennyivel tudok most szolgálni. A következő tanévire még kell várni nagyjából egy hónapot, mert lesz pár változás, ami a tanárokat illeti. Még zajlanak az interjúk. Amit aláhúztam neked pirossal, ott lesz változás, úgyhogy ott csak támpontnak vedd a listát, ne szentírásnak - mond el mindent, amivel ő maga pillanatnyilag szolgálni tud. Utána tovább hallgatja a lány válaszait, szépen fel is jegyzi gyorsan egy papírra, hogy milyen költségeket kell majd beleszámolnia a végösszegbe.
- Sajnos a művészeti oktatásról sem tudok most sokat mondani, mert az előző tanár elhagyta az iskolát és még nem tudjuk, találunk-e helyette megfelelőt - mondja, a mosoly pedig eltűnik az arcáról, ahogy eszébe jut Lin. Szívből reméli, hogy jól van a lány és az ispotályban mindent megtesznek érte.
- De esetleg maradhatunk abban, hogy azt majd a tanév elején kifizeted külön, hogyha indul és szimpatikusnak is találod. Mit szólsz? - ajánlja fel, az általa talált legjobb megoldást a problémára.
Örömmel konstatálja, hogy legalább az ösztöndíj dolog miatt nem kell teljesen újraterveznie mindent, úgyhogy mosolyogva bólogat. Már kezdené is összeadogatni a dolgokat, amikor egy kíváncsi kérdés szegeződik neki. Igazából nehéz rá válaszolni.
- Hát, talán többen szoktak lenni, akik már korábban is Bagolykövesek voltak... De van újból is bőven. De a TO-n talán kapsz erről pontosabb információkat is - mondja, mert Hajni vezet mindenféle információt a diákokról, például az előtanulmányaikról is. Berci csak a pénzügyi részével foglalkozik a dolognak, úgyhogy maximum tippelni tud. Pontosan ezt is tette az imént.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 11. 21:27 | Link

Ricsi

Alig ért még vissza a vacsoráról, éppen összepakolja az irodát, hogy lassan visszavonulhasson a helyére. Most már elég valószínűtlen, hogy bárki hivatalos ügyben keresse, ilyenkor mindenki ledől inkább, vagy kihasználja az utolsó estét, mielőtt ténylegesen megkezdődne az iskola. Ő is így tesz, szerencsére legalább ilyenkor még nincsen elúszva a teendőivel, ezt az örömteli tényt pedig egy kellemes sör és egy jó könyv társaságában tervezte megünnepelni.
Úgy tűnik azonban, hogy a sors még tartogat neki programot ma estére, mert egyszer csak kopogást hall, majd a választ meg sem várva, betoppan az ajtón egy fiú. Érdeklődve kapja fel a fejét az ismeretlenre, akit a folyosón ugyan látott már elvétve, és ha jól tudja, Ádám egyik régi tanítványa, de a nevéről fogalma sincs. Igazán kíváncsi, mi lehet olyan rémesen fontos, hogy ilyenkor idehozta a fiút, a magyarázatra azonban szinte egy másodpercet sem kell várnia.
Kicsit összeráncolja a szemöldökét, ő sem teljesen érti a helyzetet. Hallott már házváltásról az iskolában, azoknak az eseteknek azonban kicsit hivatalosabban zajlott általában a módja. Lehetséges, hogy ebben az esetben a mágia hamarabb vette észre a fiú jellemében történt változást, mint ő maga? De az is lehet, hogy valaki csak tréfál.
- Jó estét! Hát ez... Fura. - Lehetett volna valamivel szofisztikáltabb is, az tény, de nem igazán talál jobb szót a jelenség leírására. Mindenesetre támad egy ötlete, így rögtön el is indul az asztala mellől, a fiókos szekrényéhez. Onnan pedig előhúz egy listát, amely történetesen a Levitás diákok idei listája.
- Gyere csak beljebb. Hogy hívnak? - érdeklődik, miközben kék tekintetét a papírra szegezi. Mint aki egy pillanatot sem akar elvesztegetni, és mihelyst kimondja a nevét a fiú, már keresni is akarja a listán. Az igazság az, hogy csak ő maga is nagyon kíváncsi. Ezekhez az iratokhoz senki nem férhet hozzá, mindenen nagyon komoly védőbűbájok vannak. Mikor a legutoljára egy diák (méghozzá Bianka) megpróbálta, csúnya vége lett. A konklúzió tehát az, hogyha a fiú rajta van a listán, akkor most már Levitás. Ha nem, akkor az egész csak egy vicc. Hogy hogyan változhatott volna Levitássá tudta nélkül, azt egyelőre Berci sem érti, de ennek a kitalálására már ráérnek akkor, hogyha megnézte a nevét a kékek között. Szóval ki vele.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 21. 13:23 | Link

Franci:)

Egy picit azért együttérez a lánnyal, mert biztosan nehéz lehet, ha ennyit utazik ember, ráadásul nem is önszántából. Szívesen mondaná neki, hogy inkább legyen büszke a sok helyre ahol járt, örüljön a tapasztalatoknak és az élményeknek... De Franciska ezeket - Bárciánnal ellentétben - nem önként választotta. Ráadásul az is valószínű, hogy nem most hallaná először.
Helyette inkább a kezében pihenő tollal játszik, kettőt koppint vele az asztalon, közben pedig Franciska válaszát hallgatja.
Párat bólint a lány szavaira, mert bővebben hozzáfűzni nem igazán tudna bármit is, így inkább csak hallgatagon jelzi amikor igaza van. Aztán azonban kap egy kérdést, amit egyszerűen nem tud kikerülni, ráadásul kissé meglepetésként is éri. Úgy tűnik, a lány észrevette az arcáról eltűnő mosolyt, pedig úgy gondolta, igazán nem volt feltűnő. Azért talán picit túl sokat látott a dolog mögé, hiszen Berci nem kifejezetten letargikus Lin távozása miatt (a letargia egyébként sem az ő műfaja). Mégis mit válaszolhatna erre? Nem álltak különösebben közel egymáshoz, inkább amiatt szomorodott el, hogy milyen okokból kellett a lánynak távoznia. Ezt viszont csak nem kötheti Franciska orrára, elvégre mégiscsak Lin magánügyéről van szó... Így aztán igyekszik a lehető legkevésbé informatív, ám mégis legitim módon válaszolni.
- Ő volt az elődöm a Levita élén.
Franciska levonhatja a maga következtetéseit, elvégre ő igazat mondott, illetve igyekezett olyan információt adni, amely valamennyi magyarázati értékkel is szolgál, még ha nem is látszik. Jobban ebbe most nem szeretne belemenni, inkább ugrik is a következő témára, a lány szavai mentén.
- Rendben, már számolom is! - mondja, miközben előhúz egy újabb kis papírt, majd a kezében tartott tollal elkezd számokat firkantani rá. Felül egy nagyobb szám, alatta pedig két kisebb, végül pedig sokkolóan gyorsan el is végzi a számolást, majd Franciska elég tolja a lapot. Tollával a legfelső számra bök, majd megszólal:
- Ez itt az alapdíj, ez a kviddics, ez pedig az egyenruha, gondolom arra is szükséged lesz - fejti ki bővebben a papíron található számok jelentését, mindig éppen arra bökve tollával, amelyről szó van. Végül szemöldökét ráncolva az általa odafirkantott, számára most fejjel lefelé olvasható számra bök.
- 124 galleont, 14 knútot és 4 sarlót kérnék, ha mindent rendben találtál a fentiekkel.
Hagyja, hadd nézegesse a lány a papírt, amennyiben még kicsit gondolkodna a részleteken. Igazából ráérnek, most pedig még nyugodtan kérdezhet, amit csak szeretne. Fizetés után már rosszabb lenne keverni-kavarni még a dolgot.
Franciska megjegyzésére meglepve pillant fel a lányra a papírról, felvonva a szemöldökét is egy kicsit, majd finoman elmosolyodik. Nem teljesen érti, miért számít ilyen különlegesnek a bánásmódja, elvégre szerinte ez a normális. Viszont az is biztos, hogy nem mindenhol gondolják ezt így, ezzel pedig ő is tisztában van.
- Nos örülök, hogy itt kellemesen csalódtál - válaszol, közben pedig sejtelmes mosoly ül ki az arcára. Azért neki is jólesik ha ilyet hall, még ha annyira nem is látszik rajta.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 21. 13:56 | Link

Ricsi

Most már ő is nagyon kíváncsi, hogy mi lehet a dolog hátterében. Éppen ezért, mihelyst visszaül az asztala mögé és a fiú nevét is megtudja, rögtön keresni is kezdi a listán. Egyáltalán nem számít rá, hogy ott fogja találni a nevét, ám láss csodát - a neve mégiscsak szerepel a Levitásoké között. Meglepettségét igyekszik leplezni, mert mielőtt a fiú tudtára adja a dolgot, a biztonság kedvéért még tesz egy lépést.
Ráereszti Ricsire a nyugalmát, vár is pár másodpercet, hogy rásüppedhessen. Nem túlságosan, éppen csak annyira, hogy ne zaklassa fel nagyon a hír, hogy tisztán tudjon gondolkodni. Egyértelmű, hogy már eleve feldúlt állapotban érkezett, hiszen nem tudott bejutni a körletébe, ráadásul valószínűleg már ezer esetet átgondolt, hogy mi lehet a különös események mögött. Viszont az igazság bármilyen teóriánál sokkolóbb, Berci pedig nem szeretné, ha a kelleténél jobban megviselné a dolog.
Igyekszik fenntartani az állapotot, miközben megfordítja a papírt és odatolja a fiú elé. Egy-két pillanatig nem mond még semmit, aztán lassan és megfontoltan kezdi el kipréselni a szavakat.
- Hát... Talán mégis?
Tanácstalanul, de megnyugtatóan igyekszik a fiúra nézni. Bárhogyan is lesz, meg fogják oldani a dolgot, ő legalábbis mindent meg fog tenni. Biztosan el lehet intézni, ha szeretne Rellonos maradni. Ezeknek a dolgoknak megvan a hivatalos rendje és módja, amelyet talán a kastély is lesz olyan szíves, és nem ír felül! Nyilván baromi unalmas lehet egy több száz éves kastélyként az élet, de ne azzal szórakozzon már, hogy diákokat pakol át egyik házból a másikba... Inkább nevessen a szerelmi drámáikon, az biztosan sokkal szórakoztatóbb.
- Én sem értem. De biztosan meg tudjuk oldani, ha szeretnél Rellonos maradni - mondja a fiúnak, de elgondolkodva néz rá még egyszer papírra, majd újra Ricsire, majd megint vissza a papírra, végül pedig megint a fiúra.
- ... de a helyedben azért átgondolnám, mit is jelenthet mindez. Ilyen dolgok sosem történnek véletlenül - teszi még hozzá végül, egy sokatmondó pillantás kíséretében. Nyilván nem lesz ráerőltetve semmi amit nem szeretne, de talán tényleg érdemes átgondolnia a Levitás létet. Bercinek fogalma sincs, milyen a fiúnak a Rellonban, de ki tudja... Talán a kékek között jobb lenne. Persze ezt csak Ricsi tudja eldönteni.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 11. 11:48 | Link

Franciska

- Igen, már említetted – mosolyodik el, hiszen szinte rögtön a bemutatkozáskor elhangzott ez a fontosabb információ. Franciska láthatóan elveszett egy picit, habár ebben semmi csodálnivaló nincsen tulajdonképpen, elvégre éppen most csöppen egy teljesen új környezetbe, amely ráadásul nem éppen arról híres, hogy könnyen kiismerhető volna.
Franciska elharapott megjegyzésére akaratlanul is kiül egy vigyor az arcára, habár igyekezik megakadályozni. Vicces ezt a mondatot házvezetőként hallani, hiszen mint egy olyan ember, aki nap mint nap elég sokat dolgozik azért, hogy szerethetővé és élhetővé tegyen egy házat, és könnyebbé az életet a benne élők számára, ez a laza „ha mondjuk nem jön be” nagyon józanítólag hat. A diákok még mindig csak diákok. Persze ettől függetlenül nem érti félre Franciska mondanivalóját, csak megmosolyogtatja. Határozottan bólint egyet, hogy a kérdésre is válaszoljon, ha már feltették.
- Lehet házat váltani, bár nyomós indoklás kell hozzá és viszonylag hosszas eljárás… De igen, van rá lehetőség. – Kékjeit ismét Franciska papírjaira függeszti, miközben azon tűnődik, hogy nem kicsit van megnehezítve a házváltók dolga. Azzal persze ő is egyetért, hogy elsősorban érdemes alkalmazkodásra tanítani a gyerekeket, és arra, ne szaladjanak el rögtön a konfliktusok elől egy másik házba. Emellett azonban az is igaz, hogyha valakinek tényleg megváltozik a személyisége az évek alatt (és azért erre láttunk már precedenst, hiszen sokan tizennégytől húszon egy-két éves korukig a Bagolykő diákjai, addig pedig sok minden történhet…), akkor nagyon nehéz lehet egy másik házban huzamosabban. Egy visszahúzódóbb jellemű embernek az Eridon például maga lehet a pokol, ahogyan ez fordítva is igaz egy Eridonos és mondjuk a Levita találkozására.
Egy gyors tollvonással felkanyarintja a papírra az egyenruhát is. Szépen haladnak, már csak pár részlet és végeznek is, ami lassan nem is lenne nagy baj. Nem mintha nem lenne nagyon szimpatikus hölgy a szőkeség, csak éppen sok ma még a férfi dolga, a csevegés pedig sajnos egyik programpontba sem igazán sűríthető bele. Valószínűleg inkább iskolapszichológusnak kellett volna jelentkeznie, több lenne a locsi-fecsi.  Franciskának azonban közben kérdése akad.
- Amelyik neked megfelelőbb. Ha van bejáratott szabászatod, elmehetsz oda megcsináltatni a talárt, fogják tudni, miről van szó. De ha úgy kényelmesebb, akkor itt is intézheted, mi is be tudunk szerezni onnan, ahonnan az újakét is szoktuk – válaszolja készségesen.
Mosolyogva nézi a kis hengereket. Na, nem annyira a várható bevétel, inkább a vicces kinézet miatt. Egy mosollyal konstatálja, hogy ezt Fanciska is megemlíti, őt is bosszantja, hogy ennyire nem sikerült haladni a korral. Még alternatívát is ajánl, ezt azonban Berci nem fogadhatja el.
- Köszi, de hivatalosan varázslópénzzel intézzük ezeket, úgyhogy úgyis csak kénytelen lennék átváltani, de azért kedves tőled – mondja, miközben előhúzza a pálcáját, jókedvűen intve a pénzkupacok felé, amelyek fellibbenek az asztalról és szépen elindulnak egy távolabbi szekrény felső fiókja felé.
- Nos, ha nem maradt több kérdésed, akkor azt hiszem végeztünk – mondja egy kedves mosoly kíséretében, kicsit hátrébb tolva a székét, hogy könnyebben fel tudjon állni és kikísérni Franciskát, amennyiben ő is úgy gondolja, hogy itt az ideje indulni.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 16. 15:40 | Link

Ricsi

Nehezen tudja elképzelni, hogy milyen érzés lehet. Mármint az, hogy egy kastély kérdőjelezi meg a hovatartozásodat, már ami a házadat illeti. Ráadásul mindezt ilyen drasztikus formában. Berci jelleme nagyjából ugyanolyan volt egész életében, és komolyabb, nagyobb változáson szinte soha nem ment keresztül, inkább csak formálódott, alakulgatott szépen csendben, a háttérben. Úgyhogy tényleg maximum csak sejtheti, milyen érzés lehet ez most a fiúnak, aki még nála is hitetlenebbül szemlélgeti a Levitások listáját, teljes joggal. Végül aztán Ricsi a korábbiakhoz képest meglepően nyugodt hangon szólal meg. A férfi arcára pedig egy szinte láthatatlan, de annál elégedettebb mosoly kúszik, látva, hogy ilyen jól sikerül kordában tartania a fiú érzéseit. Kicsit oldalra dönti a fejét, megköszörüli a torkát, de aztán nem mond semmit. Azt próbálja meg kitalálni, vajon mi kattoghat éppen Ricsi fejében, habár ennek a sikerére nyilvánvalóan nincs sok esély. De próbálkozni azért szabad, így próbálja a fiú arcáról leolvasni, hogy mennyire viszonyul nyitottan a házváltás kérdéséhez, vagy mennyire ragaszkodik inkább a Rellonhoz.
Nagy kudarcot vall, mert az újdonsült Levitásának reakciója a korábbinál is jobban meglepi. Úgy érdeklődik a csomagjai után, mintha ennél nem is lehetne fontosabb kérdése egy házváltás alkalmával. Egy dolog hogy nyugodt, nade ennél jobb kérdése nem akadt? Bárcián pedig egy pillanatig nem is válaszol, mert éppen a leesett állát próbálja meg felkaparni valahonnan a padlóról. Ha ennyire nem vette a lelkére a dolgot a fiú, akkor talán tényleg a Levitában a helye. Gyorsan belátta, hogy mi a helyes lépés, Berci legalábbis ezt a döntést tartja a helyesebbiknek, bár ez biztosan meglátás kérdése is lehet. Kihúzza a fiókot, hogy eltegye a papírt, majd elgondolkodva néz pár pillanatig a fiúra, gyűjtve a fejében a lehetséges opciókat a fiú számára, csomagjainak hollétével kapcsolatban.
- Öhm... Van a hálókörletünkön belül egy szoba a gólyáinknak fenntartva. Általában az elsősök dolgai kerülnek oda, automatikusan oda viszik őket a manók, de feltételezem, hogyha a nyilvántartásunkban szerepel a neved, akkor a csomagoknál is át lett írva... Sajnos ezt nem mondhatom teljesen biztosra, de ez a legjobb ötletem. A Gólyalakot a hálókörletünk lépcsőjén elindulva balra az első ajtó mögött találod. Ha esetleg nem lennének ott a csomagjaid, gyere vissza nyugodtan, segítek kideríteni - mondja készségesen, miközben finoman megtámasztja alulról a fejét a jobb kezével, amellyel az asztalon könyököl. Ő azonban továbbra is úgy gondolja, hogy ennél fontosabb kérdések is felmerülhetnek most.
- Ha bármi mással kapcsolatban lenne kérdésed, mondd csak nyugodtan, szívesen segítek. Egy ilyen váltás nem feltétlenül egyszerű. - Ő pedig azért van itt, hogy a Levitások életét megkönnyítse, márpedig most már Ricsi is Levitás, úgyhogy vele sem lesz ez másként.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2016. október 16. 15:46 Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 19. 15:37 | Link

Hunter

Ma valamiért mindenki tőle akar valamit. A Levitások, az újonnan beiratkozottak, Hajni, Kriszpin, a manók... Lehetőleg mindenki. Tevékeny nap ez, egyik feladat éri a másikat, Berci habitusához pedig egyáltalán nem illik, hogy folyamatosan pörögnie kell, ezt mind jól tudjuk. Ő szereti lassan és alaposan végezni a feladatait, a pörgést pedig meghagyja annak jól behatárolt helyére és idejére. Lehetőleg olyan tevékenységekre és időpontokra, amelyek esetében csak magának tartozik elszámolással, mint például sportolás közben. Persze ez így ebben a formában nem tökéletesen igaz, elvégre az anyukájának is tartozik, ha szigorúan vesszük - legalábbis Hédi biztosan zabos lenne, ha egyetlen szem "kicsi" fia kinyiffantaná magát a hülye hobbijai miatt, dehát ez már egy másik kérdés.
Szóval kicsit már-már bosszankodik, mikor egy újabb diák lép be az ajtaján, miközben még javában beszél éppen egy  kényesebb kérdésről az egyik diáklánnyal. Kínos a helyzet, mert a szülei elnézték a kviddics és a művészeti szakkörökre fizetendő összeget, és véletlenül egy nullával kevesebb pénzt küldtek be az iskolának. Berci számára nem teljesen világos, hogyan nem szúrhatott mégis szemet az, hogy annyiba sem kerültek nekik ezek a különórák, mint amennyibe egy póló szokott kerülni az áruházakban, de inkább már nem is firtatja a dolgot. Mindenesetre utál behajtót játszani, főleg hogyha a felnőtt emberek butaságát egy diáklányon kell számon kérnie. De a pénz akkor is hiányzik, tehát meg kell téríteni, mégpedig minél gyorsabban.
Gyorsan megígérteti a lánnyal, hogy mihamarabb beszél a szüleivel, illetve átadja a tudnivalókat tartalmazó papírt, amelyet Berci egy levél formájában küld nekik. Szerencse is, hogy hamar végeznek, mert onnantól kezdve hogy Hunter a szobába lép, mindent átjár a fiú által bombaként berobbanó hangulat. Na meg a chips szaga. Hogy kit melyik bosszant jobban, az már gusztus kérdése.
- Szia - mosolyodik el, mikor a fiú közelebb lép az asztalához, ő pedig lassacskán kezd visszaemlékezni, hogy kivel is van dolga. Ő bizony Hunter, aki szintén Levitás, bár egyértelműen olyan, mint aki házat tévesztett. Nem szeret tanulni, nem zárkózott, nem követi a szabályokat... Hogy mennyire okos, arról Bercinek egyelőre fogalma sincs, de jelen állás szerint látatlanban is ennek a tulajdonságának számolja fel azt, hogy a fiú a kékek között van. Más okát így hirtelen egyáltalán nem találja.
Szemöldök ráncolva néz a fiúra, azon tűnődve, vajon meglátogatta-e az üvegházat, vagy esetleg a pubot Bogolyfalván, hogy folyékony hülyeséget beszél. Lehet azért jött, mert inkább Eridonos lenne? Nem tudná érte hibáztatni.
- Ezt kifejtenéd kicsit bővebben? - kéri a fiút, kis komolyságot erőltetve az arcára, bár kékjei mosolyognak. A legtöbb tanár valószínűleg felháborodottan küldené el melegebb éghajlatra a fiút a viselkedése miatt, Berci azonban egyáltalán nem bánja, hogy végre egy izgalmas emberrel is dolga akad. Amíg nem kifejezetten tiszteletlen, ő együtt tud élni ezzel a dologgal. Nem vaskalapos típus, de mennyire nem... Bele is markol a chipses zacskóba, ha már kínálják. Tény, ez csak egy nagy kocka kifejlődését segíti elő hastájékon, nem nyolc kicsiét, dehát miért lennénk telhetetlenek? Amúgy is rémesen éhes, még nem volt ideje kimenni ebédelni, pedig lassan már a vacsora lesz esedékes. Hülye rohanás.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. november 3. 22:52 | Link

Hunter

Hogy ez a fiú mennyit tud beszélni, az valami elképesztő. Ha az ember annyival jellemzi, hogy Levitás fiú, eme két szó hallatán valószínűleg véletlenül sem erre következtetne az ember. De Hunter minden előítéletet lerombol. Az egészen csodálatos pedig az, hogy a sok rizsa ellenére a mondandója információtartalma olyan, mint Nutellában a mogyoró - nyomokban fellelhető. Esetleg.
Szerencsére Berciből a türelmet nem spórolták ki, így hallgatja a rendkívül megható történetet, egy érdeklődőnek mondható mosollyal. Még a ténytől is ügyesen eltekint, hogy a kérdésére még véletlenül sem kapott választ (jelesül, hogy mi a jó fenére kell az a csónak). Csak egy ponton kezd el megváltozni az arckifejezése, mégpedig akkor, amikor Hunter csodálatos hangján felcsendül a "lopni" szócska, amikor is lassan felvonja a szemöldökeit, kicsit hitetlenül nézve a fiúra. Ezt ilyen formában tálalni egy házvezetőnek még akkor is túlzásnak tekinthető, ha egy olyan házvezetőről beszélünk, mint Bárcián. A férfinek persze ez nem elég, hogy felháborodjon, amit titkon kicsit sajnál is, pedig a legtöbb esetben hasznos tulajdonságnak bizonyul. Kicsit megköszörüli a torkát, nyugodtan nézve a fiúra, majd megszólal:
- Talán lopni nem lenne célszerű... - mondja, erősen megnyomva a lopás szót. Elvégre a fentebb említett cselekedet bűntény, márpedig azt Hunter sem gondolja, hogy ehhez bármilyen formában hozzá fog járulni. Nem csak azért, mert házvezetőként felelősséggel tartozik a Levitások tetteiért, hanem mert egészen véletlenül leszerelt auror is, habár ezt nem reklámozza. Nade bízik abban, hogy Hunter csak rosszul válogatta meg a szavait.
Micsoda egybeesés, tud egy lehetséges megoldásról, szóval amit azt illeti, még tudna is segíteni a fiúnak. Márpedig szent meggyőződése, hogy csak úgy oldódik meg ez a dolog, hogyha segít neki a lehető legbalhémentesebben megszerezni azt a csónakot, mert abban szinte teljesen biztos, hogy a segítsége nélkül is megszerzi... De azt csak a Jóisten tudja, hogy hogyan. Persze az ő módszere sem feltétlenül lesz teljesen szabályos, de jó esetben erről egy lélek sem fog tudni, legalábbis rajtuk kívül.
- Véletlenül tudok egy viszonylag gazdátlan csónakról... - kezd bele, leplezetlenül remekül szórakozva a helyzeten, majd folytatja:
- De csak akkor segítek, ha megmondod, hogy mire kell - fejezi be végül, összekulcsolva maga előtt a kezeit, felvéve a tárgyaló pozíciót. Ebből bizony nem enged.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. december 8. 19:34 | Link

Kriszpin

Ziláltan ül a székében enyhén elcsigázott ábrázattal, kócos hajjal és a karján félig-meddig feltűrt inggel. Olyan tizenöt másodperccel ezelőtt sikerült magát levetnie az ülőalkalmatosságba megkönnyebbülten, ám az elmúlt három órája nem volt éppen fényes. Elromlott az egyik bűbáj a tárolószekrényén, így a negyedikesek tandíjbefizetésekkel kapcsolatos papírjai felhőként szóródtak szét a szobájában, miután az őket tároló fiók bomba módjára robbanva kivetette őket magából. Mindezek után pedig ki-be nyílt, nem kis zaj kíséretében (ezt legalább sikerült időben elnémítania a férfinek), illetve folyamatosan rázva a szekrény többi részét is. Nem sokkal később egy másik polc is követte a példáját.
Így aztán "kellemes szórakozásként" rendezhette újra sorba a papírokat kupacokba, és ez még közel sem volt a dolog nehéz része. A nehéz rész ott jött, hogy kellett találnia egy bűbájt, amellyel meg tudja javítani azt az átkozott (szó szerint vajon?) szekrényt, hogy vissza tudja bele tenni a papírokat, és ne a plafonig álljanak az iroda kellős közepén. Ráadásul mindeközben öt különböző ember találta meg a dolgaival, akik mind furcsállóbbnál furcsállóbb pillantásokat vetettek a szekrényre. Ezt egyik kedves érkező sem mulasztotta el.
A könyvtárat is megjárta, ott sikerült végül egy kis segítséggel rátalálnia a megfelelő könyvre, majd az elengedhetetlen tudás birtokában visszatért ide, hogy megoldja a gondot.
És sikerült. Végre. Végre ül a székében, és abban reménykedik, hogy a mai napon ennél már csak jobb jöhet. Ekkor kopogtatnak az ajtaján, ő pedig nyugodtan, egy egészen apró, lemondó sóhaj kíséretében tápászkodik fel, hogy ajtót nyisson. Arra nem gondol, hogy éppen úgy néz ki, mint aki egy baziliszkuszt győzött le két perccel ezelőtt, de ha gondolna rá sem érdekelné különösebben. Az ajtót kinyitva fáradt mosoly ül ki ajkaira.
- Szia! Miben segíthetek? - köszönti Kriszpint, miközben arrébb áll az ajtóból és jobbjával a szoba belseje felé mutat, jelezve a férfi számára, hogy nyugodtan kerüljön beljebb. Igazán szükségtelen a küszöbön ácsorogniuk.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. december 11. 19:37 | Link

Kriszpin

Megcsóválja egy kicsit a fejét, miközben egy hitetlen mosoly ül ki az arcára. Ez a pasas nemes egyszerűséggel túl rendes. Először a kórház, most meg ez. Őszintén elgondolkodik rajta egy pillanatra, hogy Kriszpint igazából az égből küldték, és talán csak jó láthatlanná tévő bűbájok fedik el a szárnyait, a glóriáját pedig letette még a mennyországból lefelé vezető mozgólépcső előtt valahol. Mellé már igazán csak egy fehér köntös kellene a férfire, hogy Berci hangosan nevetni kezdjen, kár hogy nem abban jött. Inkább csak pár pillanatig csendben mosolyog, majd sűrűn bólogatva kezdi el bizonygatni, hogy már minden teljesen rendben van. Ennél meggyőzőbb pedig nem is lehetne, hiszen ha nem lenne minden rendben, csak fájdalom árán lenne képes bólogatni.
- Tökéletesen jól vagyok, köszönöm. A gyógyító szerint már csak két hét, és újra sportolhatok is. Alig várom - mondja, habár kitörő lelkesedés nem érződik rajta, amelyről nyilván a "defektje" tehet, mert egyébként tényleg nagyon örül. Igaz, kicsit bátortalanul hangoztatja már ezt a dolgot, az emberek ugyanis úgy tűnik, hogy rendre le akarják beszélni az ilyen és ehhez hasonló sportokról.  Még az édesanyja is kardoskodott a dolog ellen, holott ő volt az egyetlen, akitől Berci igazán elvárta volna, hogy megértse. Ha valaki, hát a nő ismeri annyira hogy tudja, milyen fontos szerepet játszik ez az életében.
Ahogy az ablakon kifelé bámuló férfi hátát fixírozza azon tűnődik, vajon mire gondolhat a felettese. Ő mindig a felhőket nézi meg először, aztán eszébe jut, milyen köztük lenni, mikor az ember egy siklóernyővel a hátán repül. Kriszpinnek azonban biztosan egészen mást jelent a kilátás, Bárciánt pedig őszintén érdekelné, hogy mit. Aztán a pillanat hamar elillan, mikor Kriszpin megszólal.
- Hallgatlak - fojtja bele hamar a szabadkozást az igazgatóba. Mégis kire érne rá, ha nem rá? Milyen ügy lehet fontosabb ebben az iskolában, mint amivel az igazgató maga jön hozzá? És mégis ki az, aki el tudja hajtani csak úgy ezt a férfit irodájából? Mindegyik költői kérdés volt.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. december 20. 18:41 | Link

Kriszipin

Végre valaki, aki nem akar okosabb lenni. Habár nem biztos benne teljesen, hogy vannak egyáltalán annyira jóban, hogy Kriszpin csak úgy kendőzetlenül megmondja a véleményét a dologgal kapcsolatban... Mindenesetre úgy tűnik, tényleg vele örül. Ez üdítő érzés a sok kritika után, mert igaz, hogy nem dühíti az ilyesmi, de azért egy kicsit mégiscsak frusztrálja. Valahol mélyen ő is emberből van, vagy mi.
Egy kisebb szünet után pedig a férfi ki is fejti, hogy miért jött. Hm, jó kérdés. Eszébe jut egy-két dolog, de már az első pillanatban tudja, hogy ezt a választ érdemes alaposabban is átgondolnia majd. Lehet, hogy nem is fog hivatalos választ adni most rögtön, inkább majd ha átrágta kicsit a dolgot, adott neki egy kis időt.
- Hát... - mondja, miközben megköszörüli a torkát, a haján pedig simít egyet, mert ő is érzi, hogy egyelőre elég kócos. Elgondolkodva mered valahol Kriszpin füle mellé pár pillanatig, majd kék tekintete megkeresi a férfiét, mielőtt beszélni kezdene.
- A színjátszókör biztosan örülne pár kelléknek, ahogyan a művészeti csoport is. De ha nem bánod, készítenék egy részletesebb listát erről, átgondolnám kicsit, meg utána is kérdeznék a felelősöknél - mondja végül, mert hát ez tényleg nem megy csak így fejből. A felelős tanárok nyilván sokkal jobban átlátják, hogy mire van szükség, és mi az, ami a legsürgősebben kellene. Berci ugyan tisztában van a különböző szakkörökbe befolyó pénzmennyiségekkel, azt azonban már nem látja át ennyire, hogy mennyire tudnak vele sikeresen gazdálkodni. Panaszkodni nem igazán szoktak miatta.
- ... Másrészt? - mosolyodik el, hiszen úgy értelmezte, hogy Kriszpin ezen felül még valami mást is szeretett volna kérdezni. Bár lehet, hogy félreértette, és csak úgy odakerült az a szófordulat, mindenesetre egy kérdést megér.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. január 10. 18:16 | Link

Kriszpin
*Berci, amint nem érti*

Berci életében a legtöbb dolog és ember kiszámítható. A napok szinte egyformák, a beszélgetések mind-mind hasonlóak, szinte már monoton mederben folyik az idő. Éppen ezért nyűgözi le Kriszpin a néha apró, néha jelentősebb sajátos kis megnyilvánulásaival. Hozzászokott már, hogy nehéz kizökkenteni, ebben már szinte semmi újat nem talál. Ennek az embernek azonban mégiscsak sikerül, talán éppen azért, mert annyira hozzászokott már, hogy semmit nem talál elég különösnek hogy meglepődjön vagy felháborodjon, esetleg komolyabban érzelmeket is kiváltson belőle.
Most azonban egy pillanatra elakad a szava. Persze hű marad önmagához, nem kezd sopánkodásba vagy hangos hitetlenkedésbe. Meglepettsége néma, éppen csak egy kis változást idéz elő a pillanatban - tekintetét a szokásosnál egy-két másodperccel hosszabban felejti az igazgatón, a légzésritmusa kissé megtörik, majd mikor felocsúdik, két gyors pislantás és egy töredékmásodpercig tartó szemöldökemelés jelzi, hogy visszatért a földre. Párat pislog, mert az érzés szinte már a sporthoz hasonlító élményt jelentett - mondhatni, megmozgatott benne valamit ez a döbbenet.
Kivételes pozícióban van, hiszen talán ő az egyetlen az iskolában, aki knútra tudja, hogy az igazgató mennyit keres. Éppen ezért érti is a szituációt, meg nem is. Jól keres, szó se róla - de éppen csak annyira jól, amennyinek egy átlagember rémesen örül, hiszen elősegít hosszútávon egy olyan életszínvonalat, amelyen érdemes és jó élni. Nem fog belőle jachtot venni, hogy aztán egy monacoi kikötőben tárolja, de ha félrerak belőle, még akármilyen nagyon menő külföldi egyetemen tanulhatnak majd a gyerekei. Egy szó mint száz, bármennyire szép összeg is, Bárcián szerint a legtöbb ember nem ajándékozná csak úgy el a felét. Éppen ezért éri teljesen váratlanul a felajánlás.
- Biztos vagy ebben? - kérdezi, mert habár nem tűnik jó ötletnek megkérdőjelezni a felettese döntéseit, Kriszpin pedig határozottnak hangzott... Nos, ez egyszerűen nem egy olyan kijelentés, amelynek kapcsán az ember nem kérdez vissza még egyszer. Hogy jól hallotta-e. Hogy komoly-e. Hogy kellően átgondoltak-e a férfi szavai, amelyek mögött már egy hosszabb döntési folyamat áll, és nem csak hirtelen fellobbanásról van szó. Attól még, hogy neki nincsenek ilyen fellobbanásai (illetve rémesen ritkák), megtanulta már, hogy másokat könnyen és gyorsan döntésre sarkallhatnak.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. január 13. 22:15 | Link

Kriszpin

Láthatóan kiültek az arcára az érzései, ez nyilvánvalóvá válik számára, mihelyst Kriszpin arcára néz. Hirtelen kissé elszégyelli magát a férfi bocsánatkérő mosolyát látva. Nem is kifejezetten magánszemélyi, inkább alkalmazotti minőségében szégyelli magát, habár ennek az érzésnek már nem ad teret és remélhetőleg nem is látszik rajta. Nyel egyet, miközben a férfi válaszát hallgatja, majd elmozdul az igazgató mellől és leül a székébe. Elgondolkodva könyököl az asztalra, állát ökölbe szorított kezeire helyezi, miközben gondolatai végigjárják a különböző lehetőségeket.
Már éppen szóra nyitná a száját, amikor Kriszpin még megtoldja mondanivalóját egy kis kijelentéssel, ami végképp felteszi a pontot az i-re, a habot a tortára, a cseresznyét a habra, és mindent mindenhova. Berci most már kendőzetlenül elvigyorodik, az egész kijelentés olyan kedves és abszurd egyszerre, hogy máshogyan már nem is tud reagálni. Végül aztán megrázza a fejét, a mozdulatot pedig pár pillanattal később magyarázat is követi.
- Nem, annak nem lett volna sok haszna... Túl sokan vannak a tanárok, olyan kicsi részekre darabolódott volna, hogy végül senki nem járt volna igazán jól. Meg hát egyébként is, van abban valami kínos, ha az ember a főnöke keresetét költi, nem? - néz fel Kriszpinre egy kételkedő mosoly kíséretében, miközben az arcán egyértelműen látható, hogy őszintén le sem esett neki, hogy ezek között az illetők között ő is szerepelt volna. Bár rájöhetett volna, hogy a "más itt dolgozók" rész rá is vonatkozik, mégis csak a tanárok jutottak el valamiért az agyáig.
- Oké. Ülj le nyugodtan, meg kell néznem valamit. - Fejével a vele szemben elhelyezkedő székre bök, miközben ő maga felkel és megindul a szekrénye felé, majd pár pálcamozdulattal előkerít belőle egy mappát. Egy darabig tekintete elveszik a papírok között, láthatóan lázasan keres valamit. Útközben csak egyszer néz Kriszpinre, egy "bocsi, sietek" pillantással fordul oda, habár nem biztos, hogy ez el is jut a címzetthez, amennyiben éppen másfelé nézelődik, vagy talált magának addig is elfoglaltságot. Azt a papírt keresi, amelyből megtalálja, hogy pontosan melyik alapból küldik ki az igazgatói fizetést, ugyanis több is van. Hogyha ugyanabból, mint ahol az iskola fejlesztésre félretett tartalékait tartják, akkor nincs gond - nem kell semmit visszaküldeni Kriszpintől, egyszerűen csak kevesebb fizetést kap, a maradék összeg pedig a megfelelő helyen lesz. Azonban ha nem így van, akkor kicsit bonyolódik a helyzet. Így hát erőteljesen reménykedik, habár a mappa kifogni látszik rajta, ő pedig minden papírt alaposan megvizsgál, mielőtt a következőhöz lapozna. Egy-két perc még kellhet, mire megleli azt, amit keres.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. január 16. 19:43 | Link

Kriszpin

Szerencsére nem húzza már sokáig az igazgató úr értékes idejét, mert megtalálja a szükséges papírt. Egy alig leplezett fintorral perdül meg a sarka körül, kezében a megfelelő pergament szorongatva. Enyhén hunyorítva néz Kriszpinre, a nap éppen az imént bukkant elő a függöny mögül, arany színűvé festve a szobát, milliméterre pontosan Bárcián szemébe sütve. Végül egy laza mozdulattal az asztalra dobja a papírokat, hogy szem előtt legyenek később is. Lesz még vele dolga, mert a reményei nem igazolódtak be, kicsit körülményesebb lesz megoldania a dolgot, de nem lehetetlen. Papíron szépen megfelezik az igazgató fizetését, mindeközben pedig kérvényezni fog a banktól egy újabb havi "átutalást", ami esetünkben persze nem a mugli módon működik. Egyszerűen át fogják tolni a pénzt egyik széfből a másikba. Eddig is így tették, csak most kétfelé fogják. Lesz egy-két bagolyváltása velük, ebben már most biztos. Szőrszálhasogatóbbak, mint a  gasztro-kritikusok. Ez van.
- Elintézzük! - biztosítja, és mosolyodik el szélesen, miközben az asztalnak támaszkodik Kriszpin mellett. Nem ül vissza, mert így legalább nem süt a szemébe a nap. Összefonja maga előtt a karjait, elgondolkodva néz maga elé pár pillanatig.
- Akkor 50%? Alá kell majd írnod pár dolgot, ha elkészítettem a papírokat, átugrom vele! - És ezzel tulajdonképpen végeztek is. Jelzésértékűen bólint egyet, majd úgy dönt, kicsit viccesebbre veszi a figurát, és elkomolyodott arccal ennyit mond:
- Uram, a fizetéscsökkentésének folyamata hivatalosan is megkezdődött, gratulálok! - A gratulációval pedig egyáltalán nem viccel. Amit Kriszpin csinál, az nagyon követendő és helyes.
Kicsit elégedetlenül konstatálja, hogy pár perc múlva újra egyedül fog maradni az irodában, most kifejezetten jólesett neki a társaság, de valamikor dolgozni is kell... Ez pedig esetükben nem társas tevékenység, bármennyivel is viccesebb lenne.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. február 12. 18:02 | Link

Bella Pirul Love

Mondhatnánk, hogy ez egy átlagos munkanap vége számára, azonban a valóságtól elég távol állna a kijelentés. Ez egy szar nap. Nincs rá más szó. Két órát aludt valamikor hajnalban, azóta pedig nagyjából egy zombiéhoz hasonlatos mozgáskultúrával és mély karikákkal a szeme alatt végzi a szokásos napi rutint. Miután visszaért a kviddicspályáról, mást sem akart, csak aludni. Hogy elmúljon a zsongás a fejében, a szívdobogás és a furcsa, üres érzés a mellkasában. De az álom csak nem jött, ő pedig egészen addig bámulta a plafont, forgolódott, evett és olvasott, amíg szépen lassan ki nem szállt belőle a bájital. Olyan hajnali öt óra lehetett, mire kijózanodott eléggé ahhoz, hogy el tudjon aludni. Addigra persze átgondolta hatvanhatszor az egész életét, ahogyan ezt már csak ilyenkor szokás. Reggelre az üresség a mellkasából átköltözött a fejébe. Rosszkedvű lett és tompa, akinek nem igazán volt kedve semmihez. Nem szenvedett vagy nyavalygott, nem is sajnálta magát különösebben, egyszerűen csak egész nap az ágyában akart feküdni és nem beszélni senkivel. Életében először érezte magát igazán hálásnak a képességéért; eddig mindig úgy gondolt rá, mint valamire, ami meggátolja a pozitív érzelmek teljes megélését számára, ma azonban más funkciót töltött be - megvédte a fájdalomtól. Megkönnyebbült, mikor rájött, hogy a bájital hatása tényleg elmúlt, ő pedig már nem érzi olyan tragikusnak a helyzetet. Ettől függetlenül azért a napja nem telt kellemesen. A negyedik kávé után már nem is fáradt azzal, hogy tovább számolja, a munkaidő végét pedig megváltásként várta.
A mai napra mindössze egyetlen célt tűzött ki maga elé: semmiképpen sem kerülni Kriszpin szeme elé. Az eddigi teljesítménye pedig egészen lenyűgözőnek volt mondható. Egyetlenegy alkalommal hagyta el egész nap az irodáját, de akkor is következetesen a másik irányba ment, mint amerre az igazgatói iroda volt található.
Most pedig végre megkönnyebbülten esik be a lakrészébe, a konyhába belépve azonban megállapítja, hogy valami nem stimmel. Egy tányér sajtosroló díszeleg a konyhaasztalon, az pedig egészen biztos, hogy nem ő tette oda. Az ételről rögtön Bella jut eszébe, senki mással nem evett ilyet, de vele egyfolytában. A szemöldökét ráncolja, miközben gyorsan elmormog egy Homenum reveliot az orra alatt. A pálcája hamar megerősíti - van itt valaki. Belép a nappaliba, de nem lát sehol senkit. Bella elvileg csak holnap érkezik, legalábbis neki azt írta, de nem tud másra gondolni, a konyhában látottak alapján.
- Bella? - kérdezi hangosan, fáradt mosollyal az arcán. Most mosolyog ma először. Közben jobbra-balra tekergeti a nyakát, hátha megpillantja valahol a nőt, de csak nem bukkan fel sehol. Lehet, hogy kezd megbolondulni?
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. február 12. 20:29 | Link

Bella Pirul Love

Ó hogyan is feltételezhette ő szegény szerencsétlen, hogy kivételesen a mai nap már semmi újat nem tartogat számára? Mikor Bella hozzáér, megijed. Nem szokása, de most hirtelen hátrahőköl, a szíve kicsit gyorsabban kezd dobogni. Úgy tűnik, a rémes hangulata miatt könnyebb ma kibillenteni. Persze gyorsan kapcsol, illetve pár pillanaton belül a nő hangját is meghallja, majd meg is jelenik a köpeny alól, ekkor pedig elneveti magát. Hát persze. Annyira tipikus, miért is várt volna mást? Kisfiúsan mosolyog a rég elvesztett játszótársára, majd szoros ölelésbe zárja a nőt, aki gyakorlatilag tökéletesen elveszik a karjai között. Habár ő maga sem nevezhető izomkolosszusnak vagy égimeszelőnek, Bellához képest mégis óriás. Fejét lehajtja, arcát pedig a nő hajába temeti. Pontosan ez kellett neki a mai nap végére. A legjobb barátja. Majd ő rendbe hozza, ami tegnap annyira elromlott. Vagy legalábbis Berci bizakodó és ezt reméli. Általában fordítva szokott lenni a helyzet, de ettől függetlenül tudja, hogy Bellára számíthat.
- Hogyne emlékeznék, te majom - korholja szeretetteljesen, kicsit motyogás-szerűen kiejtve a szavakat, hiszen továbbra is a nő hajának beszél.
Végül elengedi, majd jobban szemügyre veszi. Sokat változott, mióta utoljára látta. Idősödött is talán, kicsit komolyabbnak is tűnik, habár a mellékelt ábra mutatja, hogy a megkomolyodást azért nem igazán vitte túlzásba.
- Na gyere, iszom egy kávét, megesszük a sajtosrolókat, közben pedig mesélni fogsz - mondja, miközben megfogja a nő kezét, és elkezdi kivezetni a konyhába. Habár sok mindent tud a levelekből, így is nagyon sok bepótolni-valójuk akad, ami egymás életét illeti. Igaz, kissé remeg már a fáradtságtól, és kivételesen egyébként is inkább a saját bajáról beszélne, de majd kitérnek arra is. Az biztos, hogy most is végig fogja tudni hallgatni a nőt, ahogyan mindig. Nagyon hiányzott neki, még ha ezt nem is mondja ki hangosan.
- Szóval jól értem, Kriszpinnel fogsz együtt dolgozni? - kérdezi ártatlan hangon, mert nem volt teljesen világos Bella hamarjában megírt, kicsit összecsapott baglyából, hogy mit fog itt pontosan csinálni. Meg hát mikor olvasta, még nem is ez volt a lényeg számára, hanem hogy újra egymás közelében lesznek. Viszont ha tényleg az egész napját az igazgatóval fogja tölteni a nő, akkor az érdekes helyzetet fog teremteni.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. február 12. 21:33 | Link

Bella Pirul Love

Hihetetlen, hogy mennyire jól ismerik egymást. Persze igazából ebben semmi fura nincs, tekintettel arra, hogy a felnőtté válásukat gyakorlatilag együtt töltötték, és azóta is folyamatosan kapcsolatban álltak. Bella mindent tud. Éppen ezért nem is fárad azzal, hogy hazudni próbáljon neki, vagy hogy elhallgasson bármit. Felesleges, előbb-utóbb úgyis kiderülne minden. Ráadásul nem is akar, örül neki, hogy valakivel őszinte lehet.
- Túl sokadik - nyögi kissé elégedetlenül, miközben együtt átlépdelnek a konyhába. Bella megjegyzésén csak mosolyog egy nagyot. Hát igen, a-tól z-ig ő rendezte be ezt a helyet, ezt pedig aligha tagadhatná le. Szereti, ha minden rendezett és átlátható. Igaz, szinte csigalassúsággal pakol, éppen ezért inkább nem is csinál rendetlenséget. Úgy egyszerűbb, mint folyton elhülyéskedni ezzel órákat.
- Itt vagy már két napja? - néz meglepetten a nőre, szemrehányásnak azonban nyoma sincs a tekintetében, inkább csak kicsit értetlen.
Hátat fordít Bellának, miközben felteszi a kávét. Elintézhetné pár pálcamozdulattal is, de ma ragaszkodik ezekhez a kis rituálékhoz. Ráadásul eléggé szét van esve ahhoz, hogy megfelelő koncentráció hiányában még a legegyszerűbb háztartási bűbájokkal is simán elvacakoljon akár perceket. Bella azonban egyszer csak odahúzza magához, és jobban szemügyre veszi. Ha teljesen őszinték akarunk lenni, elszokott ezektől a spontán, belsőséges gesztusoktól. Nincs vele baja, de meg kell még újra szoknia, hogy a nő közelében erre folyamatosan számíthat. Régen nem töltöttek már együtt huzamosabb időt.
A nő úgy járatja végig rajta a tekintetét, mintha egy édesanya keresne csokievésre utaló bűnnyomokat a kisfia arcán. A csokifolt pedig kérem megtalálva, bűn megállapítva! A bíróság pedig máris megkezdte az eljárást, kapásból a vádlott kihallgatásával. Lágyan elmosolyodik, afféle "Nem vagy igaz, te nőszemély" arckifejezést öltve, majd picit távolabb lép a nőtől, és mellette oldalt megtámaszkodik a pulton. A konyha padlóját fixírozza, miközben töredelmesen elkezdi megvallani bűneit.
- Emlékszel a bájitalra, amit harmadikban megittam a bájitaltan vizsgánk után? - kérdezi a nőt, de persze a kérdés költői. Biztosan emlékszik, elvégre majdnem végig együtt voltak. Akkor ivott utoljára ilyet, és akkor is drasztikus volt a hatás, habár szerencsére semmi olyasmi nem derült ki, mint most. Akkor még együtt voltak Bellával és mindössze annyihoz vezetett a dolog, hogy lett egy érzelmesebb és hevesebb estéjük az általánosnál.
- Tegnap újra kipróbáltam... - kezd bele, majd megpördül a sarka körül. A kávé elkészült, így gyorsan le is kapja az italt, majd mielőtt még a nő kérdezősködésbe kezdene, gyorsan igyekszik válaszokkal szolgálni.
- ... a nagy lendületben pedig lehetséges, hogy utalni találtam rá a főnökünknek, hogy... - elakad, nem tudja hogyan fogalmazzon. Általában nincs gondja a történetek elmesélésével, most azonban még mindig enyhén kínosan érzi magát.
- Szóval érted, na. - Sokatmondó pillantást vet a nőre, amiből tudja, hogy érteni fog. Nem egyszer beszélgettek már hasonló dolgokról, most is menni fog. Van azért abban valami vicces, hogy tulajdonképpen egyszer sem bírta még rendesen kimondani, hogyan érez. Tegnap is utalgatott, ma is csak utalgat. Nem szokott érzelmekről beszélgetni, ritkán van rá szükség. Nem jó benne, sőt, kifejezetten rossz. Habár ez valószínűleg már a vaknak is feltűnt.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2017. február 12. 21:36 Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. február 13. 23:02 | Link

Bella Pirul Love

Nem hibáztatja, amiért nem jött hamarabb. Tudja, mennyire viharos időszak ez most számára a költözéssel meg mindennel, így aztán esze ágában sincs ezt nehezményezni. Arról nem is beszélve, hogy tudja, a nőnek is szüksége van most a támogatásra. Kicsit szomorúan biggyed le az ajka, miközben Bella a lányát emlegeti. Biztosan nem lehet egyszerű ezt az egészet úgy végigcsinálni, hogy közben a kislánya érdekeit és érzéseit is szem előtt kell tartania.
- Rendben lesz, hidd el. Ha már itt tartunk, itt az ideje, hogy bemutass - mondja csendesen a nőnek, miközben halvány mosollyal elgondolkodik rajta, milyen is lehet a kisebbik verziója. Szereti a gyerekeket, főleg a barátai gyerekeit. Olyan, mintha lenne a kedves ismerőseiből egy kisebb, aranyosabb változat is. Lehet hogy hülyeség, de valamiért ez a gondolat szórakoztatja.
A kérdésére a várt választ kapja. Tényleg nem egy könnyen felejthető este volt, az biztos. Nos, azt az estét talán csak a tegnapi überelte, már ami a felejthetőséget illeti.
- Azt hittem, mára jobb lesz a helyzet. Ne érts félre, jobb is lett, jól tudtam koncentrálni a munkára is, de mihelyst nem kötöm le magam valamivel... - kezd bele, a hangsúlyt fent hagyja a mondat végén. Mi is történik, amikor éppen nem talál magának más elfoglaltságot? A tegnapi napot pörgeti az agyában. Az ölelést. A kviddicset. Próbálja felidézni az érzéseket, és tudja, hogy még most is megvannak. Nem olyan drasztikusak, de megvannak. Látni szeretné a férfit, vele szeretne lenni. Az önuralma persze felülkerekedik könnyedén, de ettől még így van és kész.
Kitölti magának a kávét, Bellának is tölt egy másik bögrébe. Belláéba tejet is tölt, majd fogja a cukortartót és nemes egyszerűséggel, nos, megborítja. Elég élénken emlékszik még rá, hogy a nő nevetséges mennyiségű cukorral issza a nedűt, úgyhogy tessék, itt is van. Kicsit megkavargatja, majd odatolja a nőnek.
- Parancsolj, édesítheted az emlékeid. - Kissé elneveti magát, közben pedig a saját kávéjába is tesz egy kis cukrot. Tejet nem, csak cukrot. Ő így szereti. Akaratlanul is megállapítja, hogy többet nevetett mióta a nő a lakásában van, mint az elmúlt három napban összességében. Jó, hogy itt van.
Arra nem tud mit mondani, hogy mondja ki az érzéseit. Nem szokta, ő nem olyan. Sőt, általában tisztában lenni sem nagyon szokott velük, nemhogy beszélni róluk, mint azt a mellékelt ábrán is remekül láthatjuk. Sok mindenhez ért, ehhez nem annyira.
- Nem akarom. Ha kimondanám, még ennél is valóságosabb lenne, és már így is túlságosan az - mondja kissé duzzogva. Nos igen, ha valami, akkor a tegnap este valóságos volt. Ijesztő volt. Kiszolgáltatott lett az érzéseitől, tulajdonképpen az is maradt.
- Egyszerűen csak be kellett volna fognom a számat, de teljesen elvette az eszemet - motyogja bele a kávésbögréjébe, miközben hatalmas, kerek kiskutya szemekkel néz a nőre. Afféle "megértem, ha te is azt gondolod, hogy egy rakás szerencsétlenség vagyok" tekintettel.
Aztán hirtelen elvigyorodik, és hevesen rázni kezdi a fejét, miután a bögrét elemelte az arcától.
- Bella, ne legyél hülye! Ugyan miért ne dolgoznál vele, ne viccelj? Még én is vele fogok dolgozni! Nem bocsátanám meg sem magamnak, sem neked, ha ezt a lehetőséget elszalasztanád! - korholja gyengéden a hölgyet, miközben felül ő is a pultra mellé.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. február 17. 23:20 | Link

Bella  Pirul Love

Szemöldökráncolva néz a nőre, kicsit elégedetlen arcot vágva, majd haloványan elmosolyodik.
- Ugye tudod, hogy a Levita házvezetőjével beszélgetsz? - kérdi kissé szemrehányóan, elvégre Bella úgy emlegeti Eszti Levitásságát, mintha minimum azzal kellene megbirkóznia, hogy death metal koncertekre akar járni a gyermek a skinhead rosszarcú szerelmével.
- Biztosan szeretni fogom. Ő is Te vagy - mondja végül kedvesen, miközben vált egy rövid pillantást a nővel. Kezét letámasztja maga mögött a pulton, miközben lezseren megvonja a vállát a nő felajánlására.
- Megpróbálhatod - mondja halkan, de a mondat hangsúlya egyértelműsíti a folytatást. "Megpróbálhatod, de úgysem fog menni". Persze azért ki tudja, mindennek érdemes lehet adni egy esélyt, hátha mégis. Őszintén érdekelné, hogy a nő milyen eszközöket vet be a szent cél érdekében. Mert olyanokat biztosan nem, mint amilyeneket a hangsúlya enged feltételezni.
Elégedetlenül fintorodik el Bella megjegyzésére, már ami a logikátlanságra vonatkozik, illetve a nemi hovatartozását is megkérdőjelezi kissé. Megrázza a fejét, majd magyarázni kezdi a bizonyítványát.
- Honnan kellett volna tudnom, hogy ez lesz? Érezni akartam, igen, de nem ezt! - fakad ki kissé. A mondata persze tökéletes hülyeség. Igazán gondolkodhatott volna előre, tudhatta volna, hogyha érzelemekről van szó, csakis olyan dolgok jöhetnek szóba, amelyeket nem várt, vagy tervezett meg előre. Miért meglepő ez mégis számára? Okos ember ő, de ezzel éppen nem számolt. Nem gondolta át rendesen.
A Kriszpin hajára vonatkozó megjegyzést inkább nem is kommentálja, a mondat befejezésének nyomán azonban enyhe döbbenettel tekint Bellára.
- Jajj, nem mondod komolyan? Ugye nem volt nagyon kínos? - Sejtése szerint nem, mert tapasztalatai alapján Kriszpin jól kezeli az ehhez hasonló helyzeteket. Mielőtt még azonban túlságosan elmerülhetne a férfi hasznos tulajdonságainak elemezgetésében, visszaerőlteti figyelmét a mellette ülőre.
Aztán Bella a részletekről kezd el kérdezősködni, ő pedig kicsit tanácstalan. Azon tűnődik, vajon hogyan tudná úgy elmesélni ezt, hogy ne hangozzék nagyon idiótán. Végül aztán rájön. Sehogy.
- Hát, a kviddicspályán futottunk össze. Elmondtam neki, hogy megittam a bájitalt, aztán azt, hogy azóta sokat gondoltam rá. Nem mondott semmit, csak megölelt - mondja, miközben savanyú mosoly ül ki az arcára, ahogyan felidézi a jelenetet. Szinte még érzi az illatát, hallja ahogyan csendben lélegzik a karjai között.
-... aztán kviddicseztünk. Nyertem. - Megvonja a vállát, mintha ez már igazán nem számítana. Talán nem is számít. Az egész olyan fura, és nem bogozta még ki.
Szál megtekintése

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. február 26. 13:56 | Link

Bella  Pirul Love

Kissé meglepődik, hogy Bella nem tudott arról hogy házvezető, így azonban a korábbi viselkedése is több értelmet nyer. Hirtelen el is kezd bókolni a Levitásoknak persze, Berci pedig hangosan elneveti magát rajta. Annyira tipikus.
- Tudod, hogy erre semmi szükség - simít végig a nő karján finoman, megenyhült tekintettel. Elvégre általában a házakkal kapcsolatos ellenérzések mind csak sztereotípiák, ő pedig ha valahonnan, hát a saját példájából okulva tudja, hogy a nő nem különböztet meg hátrányosan senkit a háza miatt. Vagy maximum eleinte, hosszútávon azonban biztosan nem, elvégre milyen hosszú ideje barátok már ők, a Rellonos és a Navinés...
Látja ő is a kedves pillantást, és egy kevésbé intenzív érzelmeket tükröző, de hasonlóan szeretetteljes ábrázattal válaszol rá, miközben a kávésbögréjét a pultra teszi, amely immár üres. Bella megjegyzésére kissé ráncolni kezdi a szemöldökét, majd beszélni kezd.
- Ne viccelj, ugyan. Így is sokkal kevesebbet és kevésbé vagyok szomorú, mint általában az szokás lenne. Megbirkózom vele. - És ez tényleg így is van. Ennyire neki is ki kell vennie a részét az érzelmekből, arról nem is beszélve, hogy valahogyan el kell engednie ezt a dolgot, ennek pedig talán ez a legmegfelelőbb módja. Szomorkodni egy kicsit.
- Azt én is tudom, hogy jófej - kuncog egy kicsit keserűen, elvégre már hogyne tudná, valószínűleg éppen azért esett belé. Vagy ki tudja miért. Ő biztos nem. Közben pedig Bella meg is korholja, amivel nem igazán tud mit kezdeni. Tegnap ösztönösen cselekedett, nem gondolkodott ilyesmin. De tudja, hogy ezt nehéz lehet megérteni olyasvalaki számára, aki 24/7 olyan magas hőfokon ég, mint Bella.
- Nem érted. Annyira tele voltam érzelmekkel, annyira ösztönös volt minden... Olyan sok energiám volt. Nem gondolkodtam ilyesmin, nem tudtam játszmázni. Csak úgy cselekedtem, ahogyan jónak éreztem. És soha életemben nem ment még ilyen jól a kviddics, mint tegnap - magyarázza a nőnek a dolgot. Nehéz szavakba önteni, de azért ez kivételesen megy neki. Nem úgy, mint ahogyan tegnap ment Kriszpinnel...
- Egyébként is, legalább ennyi öröm járt nekem tegnapra - mondja finoman duzzogó hangnemben, habár ez részéről egyértelműen csak vicc, hiszen esze ágában sem jutna elkezdeni duzzogni. Csak tudja, hogy így szokás, szóval eljátssza a vicc kedvéért.
Közben Bella azonban témát vált, számára viszonylag váratlanul. Amit mond, ez pedig még ennél is váratlanabb és megdöbbentőbb, Berci pedig csak pár másodperc után tud mit cselekedni nagy meglepetésében. Ajkait lebiggyeszti, majd lepattan a pultról és átkarolja a nőt, aki hozzá képest hatalmas karjai alatt eltűnik valahol az ölelésében. Nem tudja, hogy mit mondhatna. Elképzelése sincs, mennyire fájhat egy ilyen dolog egy nőnek, és habár próbál együttérző lenni, fogalma sincs, melyek lennének ide a jó szavak.
Szál megtekintése


Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium