36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2020. november 26. 13:14 | Link


let’s talk about business… and stuff × iskolai outfit of the day

Szétmegy a fejem. Nem az az egyszerű fájdalom ez, ami olykor belenyilall az ember idegszálai közé, hanem az, ami szinte felrobbantja. Tompán nyomó, egésznapos érzet ez, ezért szemöldökeimet szokatlanmód összehúzva, és homlokomba nyomott jobb kezem ujjaival masszírozom a sajgó pontot, habár az már mindenhol szétterült koponyámban. Lassan vége a napnak. Rendezgettem az eridonos ügyeket, amikkel Rudolf megbízott, s ugyan egészen biztos vagyok benne, hogy vétettem hibákat, mégis úgy hagytam, mert ma már nem sül ki belőle semmi jó. Egyetlen pont nem hagyott – és hagy most sem – nyugodni, ezért a gazdasági felé veszem az irányt, elvégre a könyvelés és az ehhez kapcsolódó agymenések nem az én világom. Nagyon jól tudom, hogy kit keressek meg, ha esetleg beruházásokról szeretnék érdeklődni. Ezért csigalassan, majdhogynem részegség jeleit mutatva kóválygok a diákok között, amíg el nem érem a Tanulmányi osztály bejáratát. Bal kezemmel az ajtófélfának támaszkodok, és összeszorítom szemeimet, hiszen hirtelen azt is elfelejtettem, hogy mit akartam kérdezni. Mélyet sóhajtva engedem el éppen fogásomból a keretet, amikor egy diáklány kerül fekete szemeim elé. Fájdalmas fintorral vegyített barátságos mosolyt erőltetek vonásaim közé, majd még mielőtt bezáródhatna az ajtó tartom meg a lapot tenyeremmel, hogy immár be is sétálhassak.
Sziasztok – nyögöm a bent lévőknek. – Julianne van? – folytatom meggyötört hangon, majd mikor megkapom az igenlő választ, csak jobb kezem hüvelykujját mutatom a levegőben, hogy „kösz”. Nem mondom, hogy alapvetően nem lapult volna hátsószándék látogatásom mögött, de – ha hiszi valaki, ha nem – most valóban tiszták a szándékaim. Legfőképpen azért, mert fennáll a veszélye a fejem darabokra robbanásának. Csoszogva lépkedek a nő irodájának ajtajához, hogy jobb kezemet megemeljem, s behajlított mutatóujjam bütykével kettő koppanást hagyjak magam után. Végül mélyet szívok a levegőbe, mindkét kezemet sötét nadrágom zsebébe vágva, majd némiképp kihúzva felsőtestem tekintek hátra vállam fölött, hogy az egyik kollégának egy baráti kacsintással jelezzem; minden a legnagyobb rendben.
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. november 26. 15:53 | Link

Hege
secret business | love my style

Az orra alatt somolyogva pötyögi be az újabb üzenetet Sándornak. Amikor nem tudnak találkozni, általában a mobilra fanyalodnak és Jules, amilyen kis alattomos, rendszerint valami félreérthető, tüzes sms-t küld, amit persze később megmagyarázhat, hogy nem úgy szánta. Ezek a huzavonák pont arra jók, hogy mikor újra találkoznak, úgy essenek egymásnak, mint akik napok óta vízre szomjazva oázisra bukkannak. Éppen ezért kivételesen ahelyett, hogy a következő pályázatot venné elő, inkább rányom a küldés gombra és sunyi görbével arcán dől hátra elégedetten. Azért azt muszáj hozzátenni, hogy soha, egyetlen alkalommal sem küld disznóságot vagy illetlen dolgot neki, mindig a jó ízlés határain belül marad, s talán ez teszi kettejük játékát ennyire... Izgalmassá.
Amikor kopogtatást hall, telefonját gondosan igazítva helyezi az asztal sarkára és határozottan hangzik el a "gyere be" utasítás. Nem katonás, de ahhoz épp elég karakán, hogy az ajtó túlsó végén lévőnek ne legyenek kétségei afelől, hogy nem zavar.
Bár sok emberre számított - legfőképp Várffy-ra, aki szívesen jár a nyakára a legkülönfélébb ügyekkel, főleg így év vége felé -, ám Hegét megpillantva felszaladnak szemöldökei. Nicsak, a tékozló ifjú betér hozzá is. Kár is volna tagadnia, hogy egy ideje már gondolkodik azon, hogy váltson vele pár szót bizonyos magán jellegű témákról, de most, hogy itt a kínálkozó alkalom, egészen biztos abban, hogy nem fogja kihagyni ezt a ziccert. Még annak ellenére is magabiztos e kérdésben, hogy tisztában van vele, a férfi nem ezért érkezett.
- Áh, szia Marci - könnyeden köszön, hogy aztán felálljon székéből és ellépjen asztalától. A másik arcáról leolvasható kín fájdalomra utaló jelként szolgál, így Jules nem is teketóriázik soká. - Kérsz fájdalomcsillapítót? Utána elmondhatod, miért jöttél - kedvesen elmosolyodik, kék íriszei is hasonlóan csillannak, miközben ridiküljéhez lép, hogy kihalásszon belőle egy kis orvosságot.
Hozzászólásai ebben a témában
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2020. november 27. 12:14 | Link


let’s talk about business… and stuff × iskolai outfit of the day

Színtelen és kiszáradt ajkaimmal csücsörítve, kezeimmel a zsebemben, már majdhogynem előre-hátra hintázva lábaimon várakozok néhány másodpercig. Hiszen a hang egészen erősen és gyorsan érkezik az ajtó túloldaláról, ezért ujjaimat előkapom zsebemből, hogy kezemmel nyílásra bírjam a nehéz tölgyfaajtót. Így egy óvatosnak szánt lépéssel – ami jelenleg inkább esetlennek tűnik – lépem át a küszöböt, hogy egy fájdalmas mosollyal és biccentéssel köszöntsem a gazdasági igazgatónőt. A becenév még mindig szokatlan, de a kollégák mind így kezdtek el szólítani. Kivéve persze azok, akik még ismernek a régi időkből. Én magam nem vagyok a becéző fajtából, ezért ahogyan tarkómhoz kapok, és erőteljes masszírozó mozdulattal félre döntöm fejemet, végre szóban is képes vagyok köszönteni őt. – Szia Julianne! Nem is zavarnék sokáig – kezdem, bár szétnézve a helyiségben nem tudom hirtelen eldönteni, hogy mennyi dolga is maradhatott így, a nap végére. – Csak lenne… néhány kérdésem – fújom ki kínkeservesen a levegőt, majd teszek még egy lépést a nő felé. Ez ugyan akár azt is sejtetheti, ami bizonyára mindenki fejében megfordul, de egyelőre tényleg az Eridon dolgát szeretném tisztázni. De ha már itt vagyok, és fejfájásom is gyengülne valami csodának köszönhetően, akkor talán más vizekre is evezhetnénk. Közös, magán jellegű dolgokra. Azonban ennek még nincsen itt az ideje, s mielőtt folytatnám, meglepett, ám annál hálásabb görbe száguld végig megterhelt vonásaim között.
Életmentő vagy – nyögöm barátságosan, a hozzám illő közvetlenséggel, majd úgy, mint aki otthon van huppanok le abba a székbe, ami a nőével szemben, az asztal túloldalán található. Tartásom most a fájdalomnak köszönhetően hanyag, szinte belesüppedek az ülőhely anyagába. – Nem vagyok egy fejfájós fajta, de ez… – osztom meg vele szokatlan lehangoltságom okát, majd amikor átveszem a fájdalomcsillapítót, hálásan, de – ugye – szóbeli köszönet nélkül elfogyasztom, s amíg várom a hatást, inkább csevegnék egy keveset, hiszen még így, fej-szétrobbanva nem lenne tiszta, amit mondani szeretnék. – Amúgy… mi a helyzet? Dübörög a munka ezerrel?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium