36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szigethy Sándor
INAKTÍV


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2020. április 2. 09:53 | Link

Jules
könyvvizsgálás | péntek | késő este | jómagam

Már jónéhány tízperce csend uralkodik az irodában, a komódon pihenő asztali lámpa félhomálya pedig sötétté varázsolta ábrázatomat. Homlokráncolva, mutatóujjamat nyalogatom lassan már teljesen kiszáradt nyelvemmel, amikor is a szívet megdobbantó, hirtelen órakerepelésre kapom fel fejemet. A szemüvegen át való vizsgálódástól már zsibogni kezdett a koponyám belseje, ezért az okuláré homlokom közepére került. Mióta is vagyunk már itt? Két vagy három órája? Az óra mutatójára tekintek, de még így sem tudom megfejteni, hiszen már azt is elfelejtettem mikor kopogtam be Jules ajtaján. Ez azért nem meglepő, mert a héten harmadik alkalommal jelentem meg nála a könyvvizsgálás végett, hiszen az iskolának rengeteg papírozandója van. A mai az utolsó eset egy időre, hogy ilyen sokáig kell rabolnom az ügyek intézése miatt a nő idejét. Noha meg kell hagyni igen gördülékenyen ment vele a közös munka. Nem kérdezett sokat és segítőkész volt, akármilyen kérdéssel is fordultam hozzá. Nem vagyok új itt, jártam ide még tanonckoromban, azonban azok kellemetlen helyzetek voltak. Tandíjjal való elmaradásokról kellett magyarázkodnom vagy éppen arról, hogy miért is csúsztam le ismét a jó jegyeim ellenére az ösztöndíjról. Ezek a rossz emlékek pedig agyam egyik olyan zugába kerültek, ahonnan soha többé nem fogom előszedni őket.
Teljes nyugalommal és egy mellkasrepesztő sóhajjal fordulok vissza a papírhalmaz fölé. Az utolsó számlaigazolásokat kezdem át bújni szorgalmasan. Ez még beletelik néhány percbe, mert érzem, ahogyan a fáradtság egyre inkább nyomja zöldesbarna szemeimet. Az utolsó feljegyzéseket készítem munkanaplómba, majd hangosan éri a komód tölgyfalapját tintás pennám, azonban a munkalap összepacsmagolása érdekel jelenleg a legkevésbé. Pedig tiszta egy szörnyeteg vagyok, tényleg.
Azt hiszem, hogy megvagyunk, Jules – ráncolom még jobban homlokom, majd felegyenesedek, s bágyadt óriásként fordulok a nem messze tőlem munkálkodó nő felé. Tekintünk még nem találkozik, hiszen férfiasan termetes jobb kezem mutató– és hüvelyujjával fogok orrnyergemre mutatva, mennyire belefáradtam a munkába. Ekkor egy újabb sóhaj távozik belőlem, s remélve, hogy ez lesz mára az utolsó nyitom fel pilláimat, és fúrom megviselt szempáromat Jules-éba. – Köszönöm a segítséged – hangom mélysége simogatón vág az eddig tátongó csendbe. Az egyik messzi széken pihenő zakómra tekintek. El is felejtettem, hogy belevetkőztem a munkába, szinte meglepetten konstatálom, hogy úgy festek, mint aki otthon készíti az adóbevallását.
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. április 2. 10:45 | Link

Sankó
check up | love my style

Már harmadik napja tart az ellenőrzés, Jules pedig ugyanolyan nyugodt, mint azelőtt, hogy megtudta volna, jön a férfi. Merthogy akár aggódhatott is volna emiatt, ám tekintettel arra, hogy múlt évben mindent megcsinált és helyrepofozta a könyvelést, ezzel egy időben pedig le is adta azt a Minisztérium felé... Felőle aztán jöhetett akárki fia borja, sztoikus nyugalommal fogadta volna a legelszántabb aktakukacot is, aki SZTK keretes szemüvegével Bözse néniként olvassa el betűről betűre és számról számra az adatokat. Várffy persze nem zavartatta magát, megpróbált nagyon fenyegetően fellépni, miszerint "ajánlja, hogy minden rendben legyen". Csak a jóindulat és a felesleges energiapazarlás elkerülése eredményezte azt, hogy a nő nem vágott vissza csípőből pusztán annyival, hogyha a helyettesen múlna, be is zárathatnák ezt a kócerájt. Pont annyira ért a könyveléshez, mint mondjuk Anton vagy annak idején Kriszpin. Semennyire.
Míg Sándor dolgozik, ő maga az év elejével beérkezett ösztöndíj kérelmeket olvasgatja. Tolla végét rágcsálja néha, majd egy-egy megjegyzést fűz hozzájuk, bár már igen későre jár. Lassan nyolc óra és szokás szerint csak ő maradt a vezetőségből, mindenki más hazament, hogy majd holnap tudja meg az eredményt. Amatőrök.
- Remek - fel sem pillant, mert nagyjából öt mondata maradt hátra az egyik előtte heverő iratból, amikor pedig végez, egyszerűen odafirkant az oldalára pár szót és megemeli fejét, hogy tekintete találkozhasson a férfiéval. Láthatóan fáradt, amit nem csodál: neki közel egy hónapjába telt, hogy ilyen patinás rendet vágjon ebben az irodában, de teljes mértékben megérte. Ami azt illeti, igen magabiztos: nem is feltételezi, hogy hiba lehetne a munkájában, hiszen nincs is. - Igazán nincs mit. Mindent rendben találtál? - félrerakja a kupacot, hogy ő maga is felálljon és kinyújtóztassa elgémberedett tagjait. Néhány kérdésen és válaszon kívül csendben ültek és dolgoztak mindketten, nem zargatták egymást. Jules volt, hogy megkérdezte, kér-e a másik enni vagy inni, hisz ő itt most jórészt vendég, illetve a hozzá intézett ügyekben adott rövid vagy épp kimerítő választ. Meglepő összhangban dolgoztak ebben a pár napban, csak egy nehézsége akadt: Sankó olyan magas, hogy magas sarkúban is muszáj megemelnie fejét, hogyha tisztességes szemkontaktust kíván teremteni. Hihetetlen. Imádja.
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Sándor
INAKTÍV


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2020. április 2. 12:04 | Link

Jules
könyvvizsgálás | péntek | késő este | jómagam

Szinte megszédülök a felegyenesedés és orrnyereg nyomkodást következtében, hiszen olyan sokáig voltam abban az előre görnyedt pozícióban. Furcsán rázza meg fejemet a szédült érzés, majd szemeimet összeszorítom és nagyokat pislogok néhányszor. Miután úgy érzem, hogy rendben vagyok, zöld szemeimet Julesra emelem. Ekkor már ő is rám néz, és szemeimben hála fénye csillan az iroda félhomályában. Nem vagyok szószátyár, soha nem is voltam, és ez az együttműködésünk alatt is érezhető volt. Noha nagyon kellemes volt megtapasztalni, hogy a nő sem piszkált felesleges kérdésekkel. A kedves gesztusokat sem vitte túlzásba. Ezt azért szükségszerű megjegyeznem, mert sok olyan helyen voltam ellenőrizni az elmúlt időszakban, ahol munka közben próbált megkörnyékezni egy-egy hölgy, ami rendkívül idegesítő volt számomra. A munka az munka. A szórakozás pedig szórakozás. Engem untat a bájcsevej, és attól feláll a szőr a hátamon, hogyha valakinek a magánéletéről kell beszélgetnünk munka közben.
Úgy vettem észre, hogy igen – bólintok elismerően, s hasonlómód húzom el széles szájamat. – Bevallom – indulok meg az asztal felé, miközben tekintetemet néhány másodpercre leveszem Jules-ról. Amint elérem az asztal szélére helyezett kis tálcát, amin a felszolgált frissítők vannak, kezembe veszem eddig használt vizespoharamat, s azt emelve a nő felé, ismét felvéve a szemkontaktust folytatom mondandómat. – Nem gyakran találkozom ilyen rendezett könyveléssel – perverz módon valóban lenyűgöz a nő rendszeretete. Szeretem, hogyha minden a helyén van és minden passzol. S amennyiben nem így van, kényszeresen pakolok mindent vissza a helyére. Lassú kortyokban fogyasztom el a megmaradt jéghideg forrásvizet. Fejemet kissé felemelve, fel-le kúszó ádámcsutkával. A művelet közben mohóságom jeleként néhány vízcsepp csorog végig állkapcsomon, majd apró sötét foltokat hagy szürke pólóm nyakán, miután nyakamon is végig száguld.
Segítek összerámolni – mondom, miközben OCD-m kielégítése végett egységes formába rendezem a tálcán lévő kancsót és a hozzá passzoló poharakat. Zakómhoz sétálok, belső zsebéhez nyúlok. Abban kutakodok egy keveset, majd előveszem feketediófa pálcámat. Néhány finom mozdulattal legyintek, majd szépen lassan minden irat a helyére kerül. – Meg kell jelennem holnap az évnyitón – dünnyögöm, miközben alacsonyabbá teszem magam azzal, hogy az asztal szélére huppanok. Hosszú lábaimat kinyújtott állapotban keresztezve tekintek Jules-ra. – Elkísérhetlek?
Utoljára módosította:Szigethy Sándor, 2020. április 2. 12:36
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. április 16. 09:40 | Link

Sankó
check up | love my style

Mondanom sem kell, hogy ebben Jules egy pillanatig sem kételkedett. Olyan rendet vágott a teljes káoszban, hogy még Várffy szava is elállt, mikor először belépett a makulátlan irodába. Persze nem mondta volna ki, ő annál sokkal nagyobb tekintélyű ember, minthogy a pórnép szintjére süllyedjen - ez már nem is ereszkedés volna -, de elég volt látni az arcán egy pillanatra átsuhanó elismerést. Ezek után már mondhatott bármit, a nő egy hamiskás mosollyal reagált. Hiába, még ő is hibázhat.
- Ha egy hely könyvelése nincs rendben, a hely sincs rendben - biccent egyet, ismertetvén igen rigorózus álláspontját. És itt ezen a ponton szívesen húznám az időt olyan jelentéktelen dolgokkal, mint a számok fontossága, vagy a gazdasági pálya nehézségei, de Jules-szal együtt az én szavam is eláll, ahogy a víz elfogyasztása közben megszökő cseppek tökéletes vonalat írnak le a nyak szirtjén, majd tűnnek el sötét foltokat hagyva a pólón. Ennél már csak az lenne durvább, ha fogná és magára locsolná a vizet, mintha valami szexi vadállat, de itt még korántsem tartanak. Mondjuk az tény, hogy ezután a látvány után nagyon szívesen megtekintené azt az előadást is. Hozzáteszem, sokan inkább gáznak tartanák, hogy valaki ilyen disznó módon iszik, de az olyanok, mint amilyen a szőke is, megtanulták már értékelni az élet apró szépségeit. Jelenleg Sankó is ilyen az irodájában ácsorogva, csak éppenséggel batár nagy.
- Köszönöm, ez kedves tőled - kedvesen mosolyogva figyeli, ahogy egy pálcaintéssel minden katonás rendben kerül a helyére. A legtöbb könyvvizsgáló általában nem foglalkozik ilyesmivel, romokat hagynak maguk után, a férfi viszont nem. Meglepően rendes, hát hol itt a hiba? Ő maga az épp bírált ösztöndíjkérvények után nyúl, hogy összerendezve őket kezébe vegye a kupacot az aktájukkal együtt. Ebbe az idilli semmiségbe furakszik be először az ártatlan kijelentés, majd a felajánlás.
Felegyenesedve elgondolkodva néz Sándorra. Igazából semmi akadálya annak, hogy menjenek, már persze ha feltételezzük, hogy egyáltalán tervezett menni. Ha eddig nem is, minden bizonnyal mást nem igen ismerhet a másik és jól jönne neki egy, a Bagolykőben már otthonosan mozgó kísérő, így hát... - Igen, persze. Valószínűleg előtte még lesz egy kis dolgom idebent, úgyhogy legyen az irodám a találkapontunk - mikor mondandójának végére ér, elszakítja tekintetét a férfitól, az eddigi nyomtatványokat pedig az asztaléhoz lépve annak szélére rakja. Elfáradt és bármennyire is határidősek ezek, nem akar egész éjjel itt ülni. - Indulhatunk? - a fogasról könnyedén kapja le kabátját, hogy belebújhasson és együtt menjenek végre haza. Ez nem Sankó ellen szól, egyszerűen csak mindketten szívüket-lelküket is beletették ebbe az egészbe, megérdemlik a nyugalmat.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium